Erdőkertek és erdős kertek – a rendezetlenség szépsége

Veres Mónika

Ökotudatosan kertészkedünk!

Erdőkertek és erdős kertek – a rendezetlenség szépsége

Még ma is él az a hiedelem, hogy a természetes, buja növényzet gondozatlanságot mutat, és előszeretettel csupaszítjuk le az egész udvart azért, hogy a letisztultság érzetét keltsük.

Nem vagyok ellene a minimalista kialakításoknak, vagy a szabályosan megalkotott modern kerteknek, sőt, csodálom őket, gyönyörűek! De hasonlóképpen lehet elbűvölő az a látvány is, mintha az anyatermészetbe csöppentünk volna, üdezöld növényekkel, látszólag (!) logikátlan elrendezésekkel, rábízva őket a saját habitusuk szerinti növekedésükre, terjedésükre. Itt is ugyanúgy beleszólhatunk a változásokba, de sokkal több teret engedünk, kevésbe feszélyeznek a szabálytalanságok és meg tudjuk találni a növények és a mi szükségleteink közötti egyensúlyt.

Kedvelem azokat a kertészeti megoldásokat, amelyeket nem, vagy alig kell gondozni. Tudom, hogy sokan nagyon szeretnének fantasztikus kis birodalmat létrehozni saját telkükön, de elrettenti őket az a munkamennyiség, amivel valószínűleg járna a kialakításuk és főként a fenntartásuk. Minden kert igényel valamennyi energiát. Ha tudatosan alakítjuk ki, akkor lehet saját klassz kis környezetünk a lehető legkevesebb munkával. Számomra a fenntartható kialakítások a természetességet is jelentik. Természetes hatást érhetünk el, támogathatjuk a fajok sokféleségét azzal, ha hagyjuk a növényzetet elvadulni. Egyre népszerűbbek az ökotudatos, madár-és rovarbarát udvarok.

Amikor az erdőkertekről olvastam, észrevettem, hogy a fogalom nem elterjedt, sok helyen nem egyértelmű. Használják erdőkertnek, erdős kertnek. Jelent zöldség-és gyümölcstermesztés céllal telepített erdőt, máshol pedig őshonos növényekből kialakított természetes vadont. Én most az erdőkert nevet a termelés célzatú, konyhakert jellegű erdőkhöz párosítom, az erdős kert pedig azt a kis erdőt fogja jelenteni, amelyikben nincs haszonnövény, vagy épp nem jelentős. Mindegyik variációra jellemző, hogy önfenntartó és tartogathat meglepetéseket. Hiszen mindenhol más növények érzik magukat jól, és egy erdő folyamatosan változik a telepítése után. Kezdetben a facsemeték kicsik, teljesen átengedik a fényt a cserjéknek és az alacsony növényzetnek, de néhány év múltán már lényegesen árnyasabb lesz a terület, ezért a fénykedvelőket érdemes az erdő szélére ültetni. Elég sok faj találkozik itt és ez mindig más és más kapcsolatokat hoz létre, évről évre változik.

Az erdőkert esztétikai célt sejtet, varázslatos összhatást. Talán nem is gondolnád, de itt élelmiszertermelés történik! Az első minta-erdőkert Robert Hart nevéhez fűződik, aki a trópusi területeken alkalmazott termesztési technikákat saját élőhelyének hűvös klímájához alakította át.

Ez egy erdei kertészkedés volt, gyümölcs-és diófákkal, kúszónövényekkel, szőlővel, kivivel, cserjékkel, feketeribizlivel, fűszer-és salátanövényekkel. Érdekes társulás lehet egy olyan erdő, amelynek tagjai mind haszonnövények, és amely csoportosulást a valóságban sehol sem találnánk meg. Ez egy megtervezett, megalkotott fantáziabirodalom, ahol minden fa és cserje roskadozik a gyümölcsöktől, a földön elterülő levélzöldségek pedig kínálják magukat.

Robert azt is vizsgálta, hogy az erdőben milyen kapcsolatban és kölcsönhatásban élnek együtt a növények, és milyen fajok alkalmasak hozzá. Tulajdonképpen mesterségesen válogatta az egymáshoz kapcsolódó növényeket, kereste a különleges példányokat. Azt mondta, hogy az erdőkert alapelveit egészen kis területen is sikerrel alkalmazhatjuk. Az erdőkert nem olyan, mint egy természetes erdő, hiszen itt a növények gyümölcsöt, zöldséget, gyógynövényeket adó fák és cserjék, melyek aljnövényzete a hagyományos értelemben vett konyhakerti variáció: gyökérzöldségek, levélzöldségek.

Ha vannak gyümölcsfáink és zöldségeket termesztünk, gyakran ezek egymástól elkülönítve kapnak helyet a telken. A zöldségek sorokban vagy ágyásokban sorakoznak, egyenletes tőtávolságban, a gyümölcsfák alatt gyeptakaró van. Felmerülhet a gondolat: miért nem egyesítjük az egyes szinteket, hogy olyan természetes környezetet és mikroklímát teremthessünk az összes növény számára, mely önfenntartó, folyamatosan változó, produktív, s melyben a növények optimálisan fejlődhetnek egymás társaságában és támogatásában?

A kertészeti célra létrehozott erdőkertekben jelentősége van az egyes szintek kialakításának, és fő irányelv a permakultúra! A lombkoronaszinten magas fák élnek, és nevelik terméseiket. Ilyen lehet például a dió (Juglans regia), vagy a szelídgesztenye (Castanea sativa). Érdemes szellősen telepíteni őket, hogy a fény be tudjon majd jutni a cserjékhez, hiszen mindkét fa idővel hatalmassá fejlődik. Ha lejjebb haladunk egy szinttel, megtaláljuk az alacsonyabb növésű kis méretű fákat, például a mogyorót (Corylus avellana), vagy a vadkörtét (Pyrus pyraster). A cserjeszint dúsabb, a szeder (Rubus fruticosus), som (Cornus mas), bodza (Sambucus nigra), kökény (Prunus spinosa), berkenyék (Sorbus) jól érzik itt magukat. Az évelő zöldségek és gyógynövények szintjén levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), bazsalikom (Ocimum basilicum), menta (Mentha), rebarbara (Rheum rhabarbarum) nő, az eper (FragariaXananassa), vad eper (Fragaria vesca), sóska (Rumex acetosa) és a spenót (Spinacia oleracea) pedig kiváló takarónövények. Kúszónövényként mi juthatna elsőként eszünkbe, ha nem a szőlő (Vitis vinifera)!

Egy tipp:

Az erdőkert megnevezés még nem elterjedt, ezért, ha szeretnél további információkat olvasni róla, akkor az „erdőkert” „forest garden”, „food forest” kulcsszavakat és a hasznos szakmai oldalakat ajánlom a keresgéléshez! Illetve fontos kapcsolódó téma a permakultúra, amely alapjait mindenképp ajánlom tanulmányozni.

Nem biztos, hogy termesztés céllal szeretnél kis erdőt kialakítani a telkeden. Lehet, hogy csupán a szépségét, nyugalmát, árnyékát keresed, és magát az érzést, mintha épp túrázás közben egy kellemes tisztáson pihengentél. Miben más az erdős kert? Indulj el, sétálj, ülj le egy fél órára. Érzed, hogy a helynek sajátos szelleme van? Észreveszed akkor is, ha nem ismered azokat az értékeket, amiket magában hordoz?

Ha egy erdőre gondolunk, hatalmas terület van a szemünk előtt. Az erdőkert ennek a rengetegnek egy kis darabkája. Voltál már a Bükki Nemzeti Parkban túrázni? Tudtad, hogy a park közel 95%a erdő? Ez az arány kiemelkedően magas! Gondoljunk bele, milyen nagy szerepe van ezeknek a területeknek a biodiverzitás támogatásában, a természetes élőhelyek és az őshonos fafajok megőrzésében! Ezeknek a vad vidékeknek nagy része természetvédelem alatt áll. Ha te is létrehozol egy pici darabkát a mintájukra, akkor ugyanezeket az értékeket fogod vele támogatni!

Természetes hatású elrendezést szerintem nehezebb létrehozni, mint díszkertet kialakítani. Egyszerűen nem tudunk elvonatkoztatni a szabályszerűségtől, és egy-egy növényegyüttes idegen hatást kelthet. Vajon miért? Ezek a kertek sokkal tudatosabb és érzékenyebb munkát igényelnek, mert az cél, hogy minden magától létrejöttnek tűnjön. Kell hozzá valamiféle érzék, mert nem lehet szabályos, de az sem lesz megfelelő, ha találomra szórjuk szét a növénykéket az udvaron, mintha csak az égből pottyantak volna le épp oda, ahová. A természet önmaga szaporodik, és fantasztikusan tud tervezés nélkül is esztétikus, harmonikus részleteket létrehozni. Mi, azt hiszem sosem fogjuk tudni ebben felülmúlni őt.

Néhány tipp, hogy ne hibázzunk:

• Figyeljünk a nem összeillő fajokra! Ha ökológiai szempontból nem kompatibilisek – például fénykedvelőek árnyéktűrőkkel együtt-, vagy eltérő talaj-és vízigényűek, akkor nem lesz sikeres a megmaradásuk.

• A „kevesebb több” elve mindig legyen szem előtt! Ha például túl sok mulcsot szórunk le egy kis sétányrészre, akkor természetellenes hatást érünk el, hiába választottuk ki gondosan az organikus elemeket.

• A túl modern, vagy harsány bútorok, burkolatok, szegélyek megtörik a természetes hatást. Bár saját életterünkké szeretnénk tenni kis erdőnket, mégis figyeljünk arra, hogy olyan színeket használjunk, amelyek beleolvadnak a természetbe és a dekorációkat, műanyag eszközöket szorítsuk vissza a kő, fa, nád, gyékény előnyére.

• Nemesített növények helyett igyekezzünk inkább alapfajokat beszerezni, ahogyan azt a természetben is láthatjuk.

• Alakítsunk ki olyan növényszinteket, amelyeket a növénytársulásokban is láthatunk.

• Ne legyen minden növény más és más. Túl zajosnak hat a kert akkor, ha nem látunk benne visszatérő, homogén részeket, szemet megnyugtató társulásokat, melyekben ugyanazok a fajok csoportosulnak egymás mellett testvériesen.

• Ugyanakkor ne legyen túl gyér sem a növényválaszték. Ebben a témában ismét a „kevesebb több” elve érvényesül legjobban.

• Milyen a térrendezés a természetben? Íves, kerek, áramló vonalak. S hogyan alakítjuk ki mi, a saját igényeink és logikánk szerint? Szimmetrikusan, négyzetes formákkal, középre helyezett elemekkel. Ha tehát szeretnénk természetes hatást kelteni, válasszuk a lágy vonalakat, íveket, köralakokat!

Ne féljünk attól, hogy a növények idővel öszszeérnek, és attól se, ha közöttük szabálytalan hézagok keletkeznek! Nem mindig könnyű a rendezettség iránti késztetésünket háttérbe szorítani. Megszokás ez. A kert is az otthonunk része, és ha belegondolunk, a lakásban is szabályosságra, tökéletességre törekszünk. Gyakori félreértés az, amikor nem ismerve a növények kifejlett méreteit egymáshoz kritikusan közel ültetjük őket. Anynyira, hogy máris látható, hogy pár év múlva az egyiknek majd mennie kell. Ez egy szélsőséges példa, de előfordul. Amiatt sem jó aggódni, hogy túl nagyok lesznek a távolságok. Akkor válik természetessé a hatás, ha egyes növénykék idővel összeérhetnek, míg mások helyet hagynak maguk mellett, és engedik, hogy legyen térérzet a kertben.

Ahogyan az erdőkertnél, itt is ugyanúgy tervezzük meg az egyes szinteket, melyekhez használjunk főként alapfajokat. Az alapfajok – Rózsa (Rosa canina), Kökény (Prunus spinosa), Fekete bodza (Sambucus nigra) – visszafogott hatást keltenek, nem annyira a díszítő értékük dominál, sokkal inkább a természetes hatásuk, nagy fokú ellenállásuk a környezeti hatásokkal – például szennyezett levegő, kártevők, csapadékhiány, klímaváltozás – szemben. Értékesek a biodiverzitás (biológiai sokféleség, fajok sokfélesége) szempontjából. Gyakran találunk közöttük őshonos fajokat is, melyekkel benépesíthetjük udvarunkat. Ökotudatos kertbe érdemes őket telepíteni!

A végső cél az, hogy a természetes kertünk élő rendszerként működjön, ne csupán díszletként! Vonzza a rovarokat, talajlakókat, madarakat.

Milyen szempontokat vizsgáljunk meg a hely adottságai szerint a növények kiválasztásához?

• Milyen az adott tájegység éghajlata?

• Mennyi és milyen eloszlású a csapadék, mik a tapasztalatok az aszállyal kapcsolatosan?

• Milyenek a telek?

• Milyen típusú a talaj? Agyagos, vályogos, homokos, csernozjom, köves, lápos? Milyen a pH-értéke?

• Milyenek a fényviszonyok? Van-e árnyékoló épület?

Az egyik legmegbízhatóbb útmutatót az adhatja, ha feltérképezed a környék természetes vegetációját. Ehhez ma már találhatsz online élőhelyhatározót, növényfelismerő alkalmazást, melyekkel villámgyorsan be tudod azonosítani az adott élőhelyet, az ott talált fajokat, megismerheted a megjelenő fás zónákat, jellemző társulásokat. Ha jobban kedveled a személyes információszerzést, akkor bátran kérdezz meg egy kertészt, helyi erdészt, természetvédőt!

Milyen gondozást igényelnek az erdőkertek, erdős kertek?

Mivel a cél épp az önfenntartó, természetközeli rendszer létrehozása, ezért a kezdeti energia befektetés után egyre ritkábban kell majd részt vennünk kis oázisunk életében. Kövessük a permakultúra alapelveit! Külön kell választanunk a termesztés célzatú erdőt a természetes erdőtől bizonyos szempontok szerint.

Ha haszonnövényeket alkalmazunk, akkor főként az aljnövényzetként évente ültetett egynyári zöldségekkel lesz dolgunk, hiszen őket mindig újra és újra meg kell terveznünk, a magvakat elvetnünk, a palántákat elültetnünk. Amikor termést szeretnénk elérni, jobban számít a csapadék mennyiség, a talaj tápanyagtartalma és a fényellátottság. Az öntözést száraz időszakban pótolni kell, és évente érdemes megfigyelni a magas fák okozta árnyékoló hatást is.

Az erdőkert nem igényel rendszeres trágyázást, de ha egynyári zöldségeket ültetünk, akkor 1-3 éven át még kellhet plusz komposztot, vagy trágyát kiszórni. Ültessünk nitrogénkötő növényeket (borsó, fehér here), zöldtrágya növényeket, komposztáljunk, használjunk mulcsot. A lehulló leveleket hagyjuk a helyükön, telepítsünk rovarhotelt, madáritatót, így megteremthetjük az erdőkertben a tápanyagkörforgást. Olvasd vissza korábbi cikkemet is: Önfenntartó konyhakert 10 tippel a permakultúra szellemében

Az erdő kertek gondozása hasonló, itt azonban nem várjuk a terméshozamot. Velük kevesebb munka jár, és a talajszinten sincs annyi feladatunk. Egyszerűen hagyjuk, hogy az egyensúly kialakuljon – ez időt vesz igénybe -, felügyeljük a növényzet egészségét és gondoljunk az időnkénti csapadék pótlására! Az első néhány évben szükség van a segítségünkre ahhoz, hogy a talajélet kialakulhasson, a növények alkalmazkodjanak egymáshoz. Később már csak akkor kell beavatkoznunk, ha ritkítani szeretnénk a túl sűrű növényzetet, eltávolítani az elhalt részeket, lecserélni a beteg példányokat, újakat telepíteni, figyelni a kártevők és betegségek megjelenését, mulcsozni. Ezek nagyrészt már csak korrekciók lesznek. A permakultúrás erdő nem egy teljesen beállt rendszer. A természetes folyamatok támogatják, de az ember finomhangolása, gondoskodása része a sikernek.

Miért lehet szép egy kis erdő az udvarunkon?

Van, amikor valami nem csak a külseje miatt gyönyörű, hanem a ránk gyakorolt hatása miatt is. A természetközeli kialakításban épp ez a titok. Valamire emlékeztet, egyensúlyba hoz, feltölt. Érezzük és látjuk a természet ritmusát. Zöld és rezzenéstelen, megnyugtató. De csak elsőre tűnik mozdulatlannak. Apró állatok találnak otthonra itt, akik élettel töltik meg a kertet. Esténként zörren az avar, délben a napfény futkos a lombok között. A különféle növények más és más időszakban virágoznak, hoznak termést és sárgulnak, pirosodnak ősszel. A pillangók, méhek gyakori vendégek, ahogyan a madarak is. Ha sziklákat is elhelyezünk, a gyíkok betelepülnek udvarunkra. A szél mozgatja a leveleket, eső után a föld párás illata érződik.

Szép lehet ez a rendezetlenség? Nagyon is. Meg lehet találni az egyensúlyt a természetesség megtartásával és finom gondoskodással, beavatkozással, tudatosan.

Nem tudok valamiről úgy írni, hogy ne vonjam be az emberi lelki tényezőket. Engedjétek meg, hogy picit elmélkedjek arról, hogy a kertkialakításnál miért maradunk ugyanazoknál a sémáknál, vagy miért törünk ki belőlük? Vajon mi ösztönözheti az embert a szabályos kertkialakítás irányába, és mi keltheti fel a természetesség iránti vágyát, ami elviszi egészen a megvalósításig?

Első helyre írnám a megszokást, a mintákat. Míg korábban a kert szinte teljesen funkcionális tér volt, addig ma már az is fontos, hogy szép és kellemes összhatást adjon, körbeölelje a házat, díszítse a kerítést, a járdaszegélyt. Ha jobban belegondolunk, kertes ház esetében az udvar épp olyan személyes terünk, mint a lakás belsője. A kapubejáró fogad minket, vendégeinket, és a kert adja meg a legelső benyomást otthonunkról. Az, hogy hogyan alakítjuk ki és miként díszítjük, nagyrészt saját ízlésvilágunktól, kreativitásunktól függ és attól is, hogy mit szeretnénk üzenni az összhatással.

Ha maradunk a megszokott trendeknél, akkor valószínűleg van egy szép, ízléses előkertünk, amire nagy gondot fordítunk, és igyekszünk füvesíteni a szabad területeket, hogy minél zöldebb legyen az udvar. A cserjéket, fákat gyakran rendezett minta szerint ültetjük, főként a telekhatárokhoz, hogy ne zavarják az udvar középső részeit. Ezek a kialakítások ismerősek, kellemes érzést adnak, praktikusak és könnyű bennük mozogni, rendezgetni, ápolni. Otthonosság érzetüket az adja, hogy családunkból, kultúránkból hoztuk a mintát, amiben jól érezzük magunkat.

Lehet kontrollvágyunk, rendezettség iránti erősebb igényünk is, ami nem engedi elvadulni otthonunkat. Kaotikusnak, elhanyagoltnak érezhetjük azokat a részeket, amelyek kezébe adjuk az irányítást. Van egy listánk fejben a meghagyható növényekről, közöttük nem szerepel gyomnövény, vagy idegen talajtakaró növény. A rendezett kert és a jó gazda közötti párhuzam mélyen beivódott a kollektív tudatba, ezért egy vad kert könnyen tűnhet elhanyagoltnak, főleg az idősebb generációk, szomszédok szemében.

Van egy érdekes érzés, ami nem hagy nyugodni: a természetközeli kert nem szabályos, nem szimmetrikus, nincs készen. Rendezgetni kellene, tisztogatni, simítgatni, ágyásokba rendezni, sorba állítani. Egy befejezetlen állapot érzésében tartja az embert, amiből akkor nyugszik meg, ha tesz valamit ellene. Nem mindenki él lélekben szoros közelségben a természettel. Ha nincs rá hatással, akkor a kertészkedés is lehet egy szükségszerű elfoglaltság. Említsük meg az információhiányt is, hiszen nem mindenki gondol arra, hogy az udvara végében kialakíthatna egy vadvirágos mini rétet, kerti tavat, erdőkertet, vagy nyírott sövény helyett jól takaró változatos cserjecsoportokat.

Ha van kedv és érdeklődés – ez utóbbit szeretném cikkeimmel meghozni –, akkor számtalan módon kiléphetünk a komfortzónánkból, alkothatunk, megváltoztathatjuk környezetünket és támogathatjuk a környezettudatosságot, fenntarthatóságot, faji sokféleséget, vízgazdálkodást elképzeléseink szerint. Miért kelti fel a figyelmünket a természet annyira, hogy magunkkal akarjuk vinni az otthonunkba?

A biofília elmélete szerint az ember alapvetően az élő dolgok irányába fordul, az élő rendszerekhez kötődik pozitív pszichés kapcsolattal. A biofília az élőlények szeretetét jelenti. Ezért az egészséges mentális fejlődésünkhöz szükségünk van ennek a kapcsolatnak a meglétére. Itt még nincs vége a gondolatnak, hiszen nem csak a természettől függünk, de szükségünk van esztétikai, intellektuális, kognitív és spirituális élményekre, tapasztalásokra is.

A természetnek utánozhatatlan nyugtató és stresszcsökkentő hatása van. Kint lenni egyet jelent a végtelenséggel, a korlátok elengedésével, a legtermészetesebb közegben, ami elégedettség érzetet okoz. Ha bennem él a vágy, hogy elengedjem végre a kontrollt, akkor szívesen hagyom az életem szereplőit is ebben a szabadságban. A természetes kert akár segítséget is nyújthat a folyamatban lelki szinten. Vagyunk néhányan, akik szívesen elengednénk néhány elemet modern világunkból. Elkezdhetjük átrendezni otthonunkat, ahol időnk jelentős részét töltjük. Teremthetünk teret az udvaron kinti elfoglaltságokhoz, pihenéshez, sporthoz, játékhoz. A természetközeli kert sokaknak belső gyógyító tér. Itt enyhül a szorongás, a stressz és összeforrnak a lelki sebek, melyben nagy szerepe van a csendnek és az elinduló elmélkedésnek, önreflexiónak.

Ha szeretsz a természetben barangolni, akkor elképzelhető, hogy az otthonodban is örömmel alakítanál ki egy hasonlóan kellemes teret. Van, hogy egy adott tájegység jellegzetességei iránt vonzódunk, és vagyunk, akik imádjuk az erdőket! Ha ez így van, akkor miért ne lehetne teljesen zöld a saját udvarunk is úgy, hogy közben funkcióit megtartjuk, sőt, teljesebbé, izgalmasabbá tesszük?

Felébredt a környezet iránti felelősségtudat. Ma már az érzés szinte elkerülhetetlen. A növények szabadságának meghagyása azt üzeni: része vagyok a Földnek, nem ura. Ez már egy belső érték, ami mellé állunk, és cselekszünk. Befogadjuk az élővilág széles skáláját otthonunkba: madarakat, rovarokat, növényeket. Ha a kert azt tükrözi, amilyen vagyok, akkor egy kissé vad kert a belső szabadságomat, kreativitásomat, természetszeretetemet fejezi ki. Vele tudok visszaadni.

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. - Wass Albert

Források: Magyar Ökoterápia Alapítvány, National Forest Gardening Scheme, Xforest