11 minute read
Huszka Jenő 150.
Czeczon
Huszka Jenő 150.
Huszka Jenő zeneszerző, jogászra emlékezünk születésének 150. évfordulója alkalmából
Huszka Jenő, mint a magyar operett úttörője és kiemelkedő alakja, jelentős kulturális értéket hagyott ránk. A műveit – például a Bob herceg, a Gül Baba, Lili bárónő, vagy az Erzsébet, Mária főhadnagy – manapság is országszerte játsszák. Dallamait - Londonban hej!, Darumadár fenn az égen, Szellők szárnyán, Délibábos Hortobágyon - dúdolják az emberek, még ha nem is tudja mindenki, hogy ő volt azok zeneszerzője.
Szintén meghatározó volt munkássága az Artisjus, jogvédő iroda jogelődjének megalapításában, amit 25 évig vezetett. Munkásságának lényeges a szerepe abban, hogy a magyar művészek ma már tényleg biztosabb lábakon állhatnak, az alkotásaikért méltányos elismerést és nyugdíjat is kaphatnak. Interjúnkban a lapunkba is publikáló Huszka Zsuzsát kérdezzük:
Milyen helyet foglal el a családban Huszka Jenő és hogyan emlékeznek rá családon belül?
Nagy örömmel mesélek erről, hiszen számomra Huszka Jenő nemcsak a “híres zeneszerző”, hanem a nagyapám. Otthon nagymamám “Jan”ként emlegette , Édesapám volt pedig a Jani .
Sajnos személyesen nem találkozhattam nagyapámmal, mert ő korábban elhunyt, minthogy én megszülettem volna. Mégis a történetei, levelei, kottái, és a házban megőrzött pár emléke – például az órája, vagy pár fotó a régebbi bemutatóiról és leginkább a dallamai – olyan erős jelenlétet adtak neki, mintha még mindig köztünk lenne.
A családban mindig nagy tisztelettel és szeretettel gondolunk rá. Ő volt az, aki megmutatta, hogy a művészet nemcsak munka vagy hivatás, hanem egy életforma. A zenéje sok vasárnap délutáni süteményezés hátterét adta nálunk – nem egyszer hallgattunk dalokat a Lili bárónőből, vagy a Gül babából. Korábban unokáinak Örkény: Egypercesekből olvasott fel vasárnap délutánonként és utána lehetett kérni, hogy zongorázzon valamit.
De nemcsak a zenéje él tovább bennünk, hanem az ember is, akiről annyi szeretettel mesélt a nagymamám: a humoráról, eleganciájáról, arról, milyen aprólékos gonddal dolgozott minden kompozícióján. Számomra ő nemcsak a magyar operett egyik legnagyobb alakja, hanem egy szeretett felmenő, aki örökséget hagyott rám, illetve ránk – nem csupán zenében, hanem értékrendben is.
150. év egy szép kerek évforduló. Milyen érzéseket kelt a nagyapa születésnapja unokaként?
Számomra ez az évforduló nemcsak emlékezés, hanem újrafelfedezés is. Gyerekként természetesnek vettem , hogy a családban van egy ilyen történelmi alak – de most, felnőttként, sokkal mélyebben értem meg az ő jelentőségét. Látom, hogyan tudott egy egész korszakban az operett műfajában a zenéjén keresztül meghatározó lenni, és mennyi örömöt vitt az emberek életébe akkor is, amikor a világ nem volt épp egy könnyű hely. Ez az öröm, ez az elegancia ma is annyira hiányzik – és még inkább értékké válik.
A jubileum még jobban tudatosítja bennem, hogy ez a név, ez az örökség akkor ér a legtöbbet, ha minél több emberrel meg tudom/tudjuk osztani.
Újra elővettem nagymamám, Arányi Mária által írt: Szellők szárnyán Huszka Jenő életének önéletrajzi regényét és Gál Róbert: Délibábos Hortobágyon Huszka Jenő élete és művei című könyvét is. A Színháztörténeti Múzeumban olyan leveleikre találtam, amiket eddig még nem olvastam. Örömmel segítem azokat az előadókat is, akik szeretnének a jubileum kapcsán olyan dalokat énekelni tőle, amik kevésbé ismertek. Több megkeresést kaptam interjúra, amikben jó érzés újra meg újra megidézni az emlékét. Számomra is megható volt, amikor az április elejei “Hogy volt” műsorba a szerkesztő bevágta nagypapám videóját és olyan volt, mintha jelen lett volna a műsorban.
Hosszú volt az út, hogy ennyire közelinek érezzem magam a nagypapámhoz. Fizikailag legelőször egy szobor formájában találkoztam vele. Inkább Édesapám készülődésén keresztül éreztem, hogy ez egy fontos “találkozás” lesz Balatonfüreden és az alkalomhoz illően az akkor divatos banán-szoknyámat vettem fel, olyan 9 éves lehettem. Emlékszem a nagyapám születésének 100. évfordulóján milyen nagy öröm volt, hogy a Lili bárónőből új TV-film készült és együtt mentünk el a Bartók Béla úton felavatni az emléktáblát azon a házon, ahol a 30-as évek előtt sokáig élt.
Akkor még a nagymamámmal készített a TV-interjút, amiről hoztam egy fényképet is. Ezek az emlékek is inspirálnak, amikor a 150. éves jubileum kapcsán többen interjút kérnek tőlem, vagy megemlékező zenés műsorokra teszek javaslatot, vagy éppen elhívnak rá.
Milyen országos jelentőségű megemlékezések várhatók Huszka Jenő születésének 150. évfordulójára?
Az Operettszínház áprilisban egy külön jubileumi programot csinált, “Szellők szárnyán - Zenés utazás Huszka Jenő születésének 150. évfordulója emlékére” címmel, a Benczúr házban is volt megemlékezés és Szeged önkormányzata nem csak koszorúzással, de egy csodás operett estével is megemlékezett Huszka Jenőről, Szeged szülöttjéről. .
A Monarchia Operett társulat majd a nyáron fogja több helyen játszani Huszka Jenő: Erzsébet darabját “Sissi, a magyarok királynéja” címen, Peller Károly rendezésében látható a Gül baba és egy neves vidéki színház is készül egy Lili bárónő bemutatóval, de még erről és az Operettszínház további terveiről részletesebben még nem beszélhetek.
Huszka Jenő kedvelt alkotó helye volt Fonyód-Bélatelep, ahol villája volt és a település az elsők között volt, akik jelezték, hogy a nyáron szabadtéri megemlékezést fognak tartani, hasonlóan Balatonfüred is készül, ahol a Tagore sétányon 2015 óta már egy új helyen és új kivitelben áll ott nagyapám mellszobra.
Van-e olyan korabeli írás, kritika, amely emlékezetes Huszka Jenő munkássága kapcsán?
Fischer Sándor tollából idéznék:
“... A Millenium utáni kor általánosabb és erőteljesebb magyarosodási igényét az operett terén a fiatal, Párizsból visszatért Huszka Jenő ismert fel elsőnek és a századforduló elején az a négy nagy bécsi mester halála után tőlük átvéve a marsallbotot, új magyar hangot ütött meg a romantikus színpadi zenésjáték műfajában.
Huszka nyomán lett világhírű ez a műfaj. Az ő nyomdokán járt Kacsoh, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Ábrahám és a többiek, amikor magyar témát választva magyar hangot igyekeztek meghonosítani a zenés színpadon. De mint között Huszka tudta a legkövetkezetesebben a verbunkos hangot, a magyar táncritmust, a palotást, a csárdást, a népies műdalt beépíteni a sikeres bécsi klasszikus operett bevált formakeretébe. Nem volt forradalmi jelenség, a zenei formákat, amelyeket Bécsből kapott, ő sem törte szét, de a nemzet önállósága és függetlensége mindig hitvallása volt, s ennek hangot is adott hat évtizeden át minden dallamjában a „Bob hercegtől” a „Szabadág szerelem”-ig.
A magyar föld szeretete tükröződik egész életművében, a Bob urfi nosztalgiás moll hangulatú belépőjétől „Londonban hej, van számos utca - a „Gül baba” népdalt idéző hangján át a „Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál…” - egészen 80 éves korában írt utolsó színművéig, melynek témája a szabadságharc, és amely hódolat Petőfi és Jókai szelleme előtt. …”
Milyen meghallani egy-egy szerzeményét, mikor azok felcsendülnek? - Melyik a kedvence a művei közül?
Néha teljesen váratlanul találkozom a zenéjével – egy rádióműsorban, színházi előzetesben, vagy akár egy esküvői zenekar repertoárjában. Ilyenkor egyszerre fut át rajtam büszkeség, meghatottság és nosztalgia. Olyan, mintha egy ismerős hang szólna hozzám valahonnan nagyon messziről, mégis nagyon közelről.
A Bob herceg lett a kedvenc darabom, amelyhez több meghatározó emlékem fűződik. Hat éves voltam, amikor apukám elvitt a Bob herceg filmváltozatára, amelyben Nagy Gábor és Szerencsi Éva játszotta a főszerepet. Elmondta, hogy a nagypapám írta a zenéjét, és ez egy meleg, jóleső érzéssel töltött el. A „Bob herceg” volt nagypapámnak az a darabja, amit apukám életében utoljára láttunk együtt 2009-ben Sopronban. A darab különlegessége még az volt, hogy az említett Nagy Gábor akkor már Tom apó szerepét játszotta. Azt hinnénk, hogy egy Bob herceg örök életű és negyven év múlva is húsz éves az, aki játssza! Ez az eset szembesített az idő múlásával, nagyon emlékezetes maradt számomra.
A nyolcéves unokámnak, azt gondolom, a Mária főhadnagy volt a vízválasztó. 2023-ban, amikor Homonnay Zsolt rendezésében bemutatták, elvittem őt egy délutáni előadásra. Megbeszéltük, ha úgy gondolja, akár a szünetben haza is mehetünk. Ennek ellenére simán végignézte a három órás nagyoperettet, csak néha kellett neki a páholyban suttogva elmagyarázni egy-egy dolgot. Biztosan nagy élmény volt számára, mert karácsonykor, amikor a Diótörőre mentünk, azt kérdezte, hogy “Mami, mikor megyünk a Máriára?”
Az évforduló kapcsán írtam egy versecskét is nagypapám zenéjéről: Olyan a zenéd, mint a napsugár, mely kisüt a felhő mögül, olyan, mint mikor gyönyörű titkok előtt a függöny felgördül, olyan, mi melegít és a lélek felderül, megfoghatatlan, de emléke megmarad, belül. Köszönjük, hogy ilyen, melytől a könny legördül.
Volt-e valakire hatással Jenő a családban, aki művészi pályára lépett?
Igen, egyértelműen! Huszka Jenő öröksége nemcsak zenei értelemben él tovább, hanem a család kreatív irányultságában is. Édesapám első kézből tanult nagyapámtól hegedülni. Ő már egymás után végezte el a két egyetemet: a Közgazdasági Egyetemet, majd a Zeneakadémiát. Major Ervinnél tanult zeneszerzést, Vaszi Viktortól és Kóródi Andrástól vezénylést. A hagyaték őrzéséhez tartozott az is, hogy Édesapám, ifjabb Huszka Jenő fejezte be nagyapám pár művét. Ilyen volt például az Annabál keringő, ami minden évben felcsendül a bál megnyitóján. Én pedig Apukám vezénylésével hallottam először nagypapám dallamait.
Munka terén a közgazdász pályán indultam, de párhuzamosan sokat képeztem magam, hogy aztán váltani tudjak, mert megszületett a szívemben a vágy, hogy emberekkel foglalkozzak és támogassam őket. Mire ezt megvalósítottam, már sok élettapasztalatot gyűjtöttem. Most már másoknak tudok segíteni, akik váltani vagy változtatni szeretnének. Az egyik erősségem az, hogy együtt tudok érezni az emberekkel és akár hamarabb szavakba tudom a másik ember érzéseit foglalni, mint saját maga; illetve sokan jelzik vissza, hogy úgy adok biztatást, hogy jobban önmaga mer lenni. Nagyon boldog vagyok és nagyon hálás, hogy ebbe a családba születtem és most már, mint önismereti mentor és SzomatoDráma szakember tudom az embereket támogatni.”
Az operett, mint műfaj és annak evolúciója, elismertsége, népszerűsége befolyásolja-e a generációk között a művész ismertségét, elismertségét?
Izgalmas kérdés, hogyan él tovább egy művész neve a különböző generációkban. Az operett, mint műfaj, ma már egészen más helyet foglal el a kulturális térképen, mint Huszka Jenő idejében. Akkoriban az operett a könnyűzene elitje volt – közönsége rajongott érte, a bemutatók eseményszámba mentek, és egy-egy dallam pillanatok alatt slágerré vált. Ma sokkal szűkebb réteghez jut el, és inkább klasszikus értékként, mintsem mainstream műfajként él a köztudatban.
Ez természetesen hatással van arra is, hogyan érzékelik a fiatalabb generációk Huszka Jenőt. Azok számára, akik nem mozognak otthonosan a zenés színház világában, a neve talán kevésbé ismert – de akik egyszer hallják a zenéjét, azok általában nem felejtik el. Mert ezek a dallamok egyszerűen átütnek: romantikusak, elegánsak, ugyanakkor játékosak és emberközeliek.
A kihívás – és egyben a felelősség – éppen az, hogy hidat építsünk. Hogy új formákban, új előadásokkal, akár modern feldolgozásokkal is megmutassuk, hogy ez a műfaj mennyire élő és szerethető tud lenni. Mert amikor a műfaj képes újra megszólalni a mai közönség nyelvén, akkor az alkotó – például Huszka Jenő – neve is újra bekerül a kulturális vérkeringésbe.
Volt-e kedvenc színésze Huszka Jenőnek, akit nagyon szeretett, ha ő adta elő a műveit?
Igen, Huszka Jenőnek több olyan színész és énekes is volt a pályafutása során, akiket kifejezetten kedvelt – sőt, volt, hogy egy-egy szerepet konkrétan egy adott művészre írt. A korabeli levelezéseiből, visszaemlékezésekből és kritikákból is kiderül, hogy nagyon fontos volt számára, ki és hogyan adja elő a műveit. Nem csupán technikai tudásra, hanem kisugárzásra, eleganciára, színpadi jelenlétre is figyelt.
Kiemelkedő például Fedák Sári, aki a századforduló egyik legnagyobb színpadi csillaga volt, és több alkalommal is szerepelt Huszka operettjeiben. Kettejük együttműködése legendásnak számított.
Pécsy Erzsébetre a Lili bárónő első bemutatója előtt került a választás, mint aki olyan jó torkú, jó kiállású primadonna, akire nyugodt lélekkel rábízható a főszerep.
Bár Jenő nagyapa az operett aranykorának kezdeti időszakában alkotott, a '30-as, '40-es évektől Sárdy János megjelenése egy új, friss hangot hozott a műveinek előadásába, és ő volt az egyik olyan művész, aki újjá tudta éleszteni a Huszka-operetteket.
A „Mária főhadnagy” például különösen emlékezetes volt Sárdy előadásában. Azt is érdemes tudni, hogy a közönség is rajongott érte – és ez visszahatott Huszka Jenő ismertségére, népszerűségére is. Egy karizmatikus előadó, mint Sárdy János, mindig új közönségrétegeket vonzott. Kölcsönösen emelték egymás sikerességét. Családi körben sokszor emlegettük úgy Sárdyt, mint a „nagyapa tenorját” – ez persze kicsit romantikus túlzás.
Milyen hozzáállás jellemezte Huszka Jenőt a környezetéhez?
A nagymamám könyvét, vagy a levelezésüket olvasva megragadott, hogy egymás felé mennyire őszinték voltak akkoriban, ugyanakkor figyeltek egymás érzékenységére, volt bennük tapintat is. Felnőttként nekem is az a hozzáállásom, hogy legyen egy otthonom, ahol töltekezem, ahol bensőséges, jó kapcsolataim vannak, és a külvilágban pedig tegyem úgy oda magam, hogy az másoknak is jó legyen és közben ezzel az én világom is jobb lesz.
Eléggé különösnek tartom azt, hogy mekkora alkotásvágy volt a nagyapámban, ugyanakkor mindenhonnan azt hallom vissza, hogy alapvetően egy szerény ember volt. Nagyon humánus volt, értékrendjének a középpontjában az ember állt. Ez talán abban is megmutatkozik, hogy a nehéz időkben hogyan állt a dolgokhoz. Tudta tartani magát a belső értékrendjéhez, még ha ez áldozatokkal is járt.
Milyen nagyobb veszteségek érték Huszka Jenőt?
Mindenképp nagy veszteség volt számára a második világháború megélése, melyben házát porig bombázták. Több alkotását emlékezetből újra írta a háború után a családjának unszolására. Csodával határos módon a pianínója megmenekült, pedig még a tűzszerészeket is hívni kellett, mert a tetején egy fel nem robban bomba volt. A hangszert jelenleg az Országos Színháztörténeti Múzeumban meg lehet tekinteni. Veszteségei és a történelem hányattatásai ellenére erősen hitt az emberekben és hogy az emberek szomjazzák a szépet és az igazat. Mégis meghatottan tapasztalta, hogy az 50-es évek elejének betiltásai ellenére az emberek szívükben megőrizték dallamainak szeretetét és 80-as éveinek elején még két nagy műre („Szabadság Szerelem”, „Szép Juhászné”) felkérést kapott és újra megtapasztalhatta a sikert.
