UGYE ÉRZED AZ ÖRÖM EREJÉT?

Kovács Katalin

UGYE ÉRZED AZ ÖRÖM EREJÉT?

"Ugye hálát adsz mindenért az égnek?

Ugye imáid nem csak mindig kérnek?

Ugye érted a világ lényegét?

Ugye érzed az öröm erejét?

Ugye jó volt minden, ami életünkről szólt?

Ugye jó volt hallgatni a csendet és a szót?

Ugye tudod, hogy mindig a jelent éled épp?

Ugye érzed, hogy nem csak a jövő lehet szép?"

(Fehér Kinga)

Szívből élni, azt jelenti: szeretni. Átadni magad. A teljességet választani.

Vannak csendes napok az életemben, mikor látszólag nem történik semmi. Nincsenek eget rengető események, amik változtatnának a történelem folyásán, mégis, úgy érzem, ezeken a meghitt napokon váltom meg a világot. A sajátomat. Az ilyen bensőséges időszakokat kinn, lágyan ölelő napsugarak melegében, szellő által cirógatva, de odabenn, szívtérben élem, fejemet a mindenség ölébe hajtva, felkínált biztonságát elfogadva.

Mélyen raktározom a nap „semmittevő” pillanatait. Lélek-lapok között préselem és őrizem meg az örökkévalóságnak a boldogság ibolyaillatú lenyomatait. Lehunyt szemmel és egymásba fonódó kezekkel mondok köszönetet az ajándékokért, kicsikért és nagyokért, kézzel foghatókért és szívet ért örömökért, a megtapasztalás lehetőségéért, azért, hogy ez a mérhetetlen szerelem-esszencia élteti sejtjeimet. Egyet kérek csupán a Mindenhatótól, engedje, hogy emlékezzek minderre majd ama napon: lelkem legyen majd az eleven emlékezés.

Mindennap érzem, milyen mélyen szeretek. Az élet engem akar, én pedig őt.

Nem hiszek a megszabott korlátokban. Magamban hordom az egész Univerzumot, s annak végtelen energiáját. Ezt a láthatatlan erőforrást legszívesebben arra használom, hogy másnak is megmutassam, benne is ott van mindaz a csoda, amit bennem vél felfedezni. Látni egy másik ember efféle kibontakozását lélegzetelállító, örömöm benne sokszorozódik, s az övé száz másikéban. Ez olyan számomra, mint mások megváltása. Visszaadni az elveszett szárnyakat, egyfajta küldetéstudat. Látni, ahogy próbálgatják, majd a magasba emelkednek, a menny megtapasztalása e földi létben.

Arra buzdítalak, hogy használd. Használd magad erre! Sokszor és sokan megrágták már, de kevesek emésztették meg a „Néha elég egy jó szó!” egyszerű, de annál velősebb tartalmát. Kezdd ezzel! Ahogy Ketoteso is mondja: Legyetek jófejek, mert ingyen van, és szebb lesz tőle az élet! Banális frázisnak hangzik? Sose hidd, hogy az! Egy ilyen apró kedvesség mindenki pszichéjét ugyanúgy kényezteti, szavakkal becézget. Szeretnéd érezni? Akkor először add! Add oda a figyelmed, az idődet, add a kezed. Hihetetlen módokon fog visszaérkezni hozzád, és sosem olyan formában, amiről azt hitted szükséges számodra. Mindig valami új dimenzió mutatkozik meg és rávilágít az életed egy olyan vakfoltjára, ami eddig okkal volt elrejtve előled. Van, hogy félelem formájában fog köszönteni, és rettegésbe taszít. Gyűlölni fogod. Átkozni fogod. Vadul szidalmazni, hiszen te nem ezt akartad. Sikíthatsz és ütheted a falat, míg vérben nem úszik a kezed: egy ponton feladod majd a küzdelmet. És ekkor kapsz bebocsátást…

Egy jelre vártál? Nos, sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de ez nem AZ a jel. Ez a pont mindenki életében máskor érkezik el. Ha egy dolgot súghatnék, ez lenne: ez nem fejben dől el. Ahhoz egy picikét mélyebbre kell menni, úgy húsz centivel lejjebb keresgélj.

Szívből élni, azt jelenti: úgy élvezni az életet, ahogy senki más. Lelki orgazmust megélni minden egyes szívdobbanásban. Mosolyogni. Hinni a lehetetlent. Bízni rendületlen. Leülni a most peremén és vidáman lóbálni a lábaidat. Nap, mint nap a végtelenbe tágítani a saját kis mikrokozmoszodat.

Szívből élni, azt jelenti: szeretni. Átadni magad. A teljességet választani. Meglátni egy tekintetben a ki nem mondott szavakat. Érinteni. Őszintének lenni. Igent mondani akkor is, ha félsz. Befogadni másoktól, mikor ők akarnak adni.

Szívből élni, azt jelenti: kockáztatni, merni, lépni, ünnepelni, megköszönni, változtatni, megengedni.

Mindez nem a vagy-vagy kizárólagosságában, hanem a paralel ÉS végtelen égisze alatt. Egyszerre. Mert nem érhetjük be kevesebbel. Folytasd a sort bátran! Sokkal, de sokkal több van benned, mint amennyit eddig fel mertél fedni. Nyílj meg önmagad előtt is, ne takargasd a sebeidet, lehet, valaki épp azokba szeret bele. Nagy levegő, lélegezz. Minden most kezdődik el…

A valóság, ami nem tetszik, azért olyan, mert épp olyannak fested fel a gondolataiddal. Ha változtatni akarsz, szívből mesélj, hajítsd jó messzire a szabálykönyvet! Illik-e sutba vágni? És miért kérdezed? A felhatalmazást te adod – magadnak – mindenre. Igen, az ÖRÖM-re is! Két marcona félelem kardozik bennünk szüntelen, az egyik, hogy nem merünk magunknak örömöt okozni, ugyanakkor a leginkább attól rettegünk, hogy nem kapunk majd eleget belőle. Az öröm nem engedélyköteles portéka! Nem kell méltóvá válni rá, nem kell kiérdemelni. Csak térj a szív útjára, s az öröm melléd szegődik, s te menthetetlenül a való világodban találod magad. Soha többé nem akarsz majd visszafordulni, ha egyszer megízlelted az elfojtások nélküli, szabad létezést. Transzcendens mámor. Feloldódás. Magadban hordozott beteljesülés.

Minden vágy közelebb visz önmagunkhoz. Megvalósításuk zarándoklat, a test és a lélek virágzásának útja. Az örömre való képesség önismeret, engedd hát meg a felfedezés örömét magadnak! Tetteid által tudod meg, ki vagy. Az életet együtt éljük, de egyedül éljük meg. Mind megváltók és megváltottak vagyunk – EGYMÁSÉI.

A valóság, ami nem tetszik, azért olyan, mert épp olyannak fested fel a gondolataiddal. Ha változtatni akarsz, szívből mesélj, hajítsd jó messzire a szabálykönyvet!

Ugye érzed, hogy ezt a jelent éled épp?