TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter

TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter interjút készít Cserépy Zoltánnal

Hol kezdődik a történeted Brezovai Gáborral?

Ő keresett meg azzal, hogy még egészségesebb akart lenni. Meg is lepődtem, mert évek óta foglalkoztam már egészség-helyreállítással, de ő volt az első, aki azt mondta, hogy neki valójában nincs semmi baja, csak még jobban szeretné érezni magát.

Ehhez képest mennyi idő telt el addig, amikor Te kezdtél el Gábor, mint tapasztaltató tréner mellett tanulni?

Semennyi. Megkérdeztem őt, hogy amúgy mivel foglalkozik, és a válasza rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ahogy ő, úgy én is feltettem a kérdést magamnak, hogy Miért ne lehetnék jobb állapotban, mint amilyenben voltam? A gazdasági körülményeimben akkoriban jelentős változás következett be és ez okozott némi feszültséget. Az általam vezetett cég 18 éves korábbi működése megszűnt és egy teljesen más irányra kellett átállni, ahol egy nagyvállalattal kellett szerződést létrehozni. Dávid és Góliát érzés volt, ahol én voltam a növő félben lévő Dávid. Jött a kérdés, hogy miből fogok ezentúl megélni. Semmilyen tiszta képet nem láttam magam előtt.

Akkor megvoltak az álmatlan éjszakáid?

Igen, de már volt benne gyakorlatom. Egyrészt a fiam gyerekkori helyzete miatt, amikor agydaganattal műtötték és hosszú hónapokon át bizonytalan volt, hogy lesz-e még egyáltalán valaha egészséges. Azóta már nem kérdés! Másrészt korábban volt egy 3 és fél éves hatósági vizsgálat is, ahol arra treníroztak, hogy hogyan ne aludjak semmit és inkább aggodalmakkal gyötörjem magam, amelyek utóbb megalapozatlannak bizonyultak. A Gáborral való találkozás előtt ez az alvásmentes rutin bekapcsolt. Szóval azt éreztem, hogy még van hova javulni.

Milyen volt az első tréning?

Folyt rólam a víz, mert szokatlan és valahol „ciki” is volt számomra, hogy csukott szemmel kóvályogjak mások előtt. Közben olyan gondolatok jelentek meg a fejemben, hogy mit gondolnak vajon a többiek, ha egyáltalán, vagy csak húsz perc bolyongás után találok célba, közben pedig nekimegyek a falnak vagy egy másik tréningrésztvevőnek?

A második tréningen ez a szokatlanság érzés elmúlt?

Nem. Ehhez is idő kellett, mint minden komolyabb változáshoz és fokozatosan alakult át bennem a feszültség nyugalommá. Volt, amikor még feszültté tett, ha „túl sokáig” sétálgattam egy cél irányába a négy fal között csukott szemmel, felnőtt ember létemre. Azóta sikerült megértenem, hogy a gyakorlatokban is biztonságban vagyok, mint ahogy a mindennapi életemben is egyre jobban tudom, hogy MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI, amire nem is számítok.

Te már megtaláltad az összefüggést a gyakorlatok és a mindennapi életed között?

Sokáig nem tudtam, hogy a tréningeken mire kell figyelni. Aztán Gábornak volt egyszer egy beszólása, hogy NE CSINÁLD, CSAK ENGEDD. Ez a mondat nagy hatással volt rám. Próbáltam én előtte mindenféle érzékemet kiélesíteni, az ösztönös „intuíció” csápokat kinyújtani, hogy csukott szemmel eljussak A-ból B-be. Nem ment! A megszokott hozzáállásommal esélyem se volt megtalálni a célokat. Miután változtattam, és már nem akartam semmit sem jól csinálni, valamint a szívemre kezdtem figyelni, megjelent a valódi intuíció és minden összejött.

Két év után is élvezed még a tréningeket?

Igen, mert sosem tudhatom, hogy melyik tréningen üt be egy új megértés, ami a mindennapokban is végigkísér.

Milyen eredményeknek örülsz a legjobban?

A párommal és gyerekeimmel még közvetlenebb lett a kapcsolatom. Sokkal kevesebbet gondolkozom, hogy kinek mit mondhatok el és mit nem. Szeretek mindent egyenesen kimondani. Ami nagy eredmény még, hogy nyugodtabb vagyok. Amúgy is a megoldó üzemmód meg az abszolút hidegvér volt rám jellemző. Bármi történt, amikor cselekedni kellett, akkor sopánkodás helyett mindig cselekedtem. Éjszaka persze a feszültségek ki akartak egyenlítődni és korábban ezek nem hagytak békén. Ez már a múlté, és ennek leginkább a családom látja az előnyét.

Amikor észreveszem, hogy éppen nem jó állapotban közlekedem a városi forgalomban, az már nagyon zavar. Korábban nem tűnt fel, ha azt hittem, hogy látszólag a forgalom akadályoz a haladásban. Régen akartam menni és az akarásnak hála jöttek is az akadályok. Most már érzékelem, ha ez a szokás bekapcsol és olyankor tudatosan visszalazítom magam. El kezdem figyelni a szituációban magamat és arra összpontosítok, ami akkor és ott jó. Süt a nap, szól a zene és a Lányommal vagyok, akit viszek például az iskolába. Ilyenkor mindig az történik, hogy csodák csodája megnyílik a forgalom, és hamarabb célba érek, mint ahogy terveztem. Pont, mint ahogy a tréningeken begyakoroltam ezt az algoritmust.

Hogy állsz a mindennapi életed megtervezésével?

Teljesen elengedtem. Rájöttem, hogy a napirendem egyetlen állandó jellemzője a Változás. Ugyan beírom a naptáramba a dolgokat, de tudom, hogy úgy sem úgy lesz. A napok szigorú előre tervezése nélkül teljesen másképp alakulnak a mindennapjaim A Tao is azt mondja, hogy fűzfának kell lenni és hajlani kell a széllel. Én már hajlok. Ha úgy lesz a nap, akkor úgy a jó. Ha az ellenkezője fog történni, akkor az is rendben van.

Neked mi okoz valódi örömöt?

Amikor jönnek az ügyfelek, és esélyt adnak maguknak a gyógyuláshoz, mert tudom, hogy bármi bajuk van, hamarosan fantasztikus eredményeket fogunk elérni. Már előre örül bennem a huncut kisördög, hogy jól meg fogom őket hökkenteni. Imádom azt figyelni, amikor a megértés megérkezik bennük, ahogy leesik az álluk attól az egyszerű ténytől, hogy még ők is tökéletesen egészségessé válhatnak. Nem számít az sem, ha először elképzelni sem tudják ezt az állapotot. Ebből az örömből nekem szinte minden nap jut.

Milyen útmutatást tudsz most adni a régi, még önmagában stresszelős Zoltánnak?

Ugyanazt, mint amit akkoriban is mondtam, de még a valódi nyugalom nélkül, hogy… mindig van hajnal és másnap mindig minden másképp van. Éjszaka nem szabad komolyan venni a dolgokat és fogadd el, hogyha rendeződnek a gondolatok, akkor rendeződni fognak a körülmények is. Ettől megnyugszol és könnyebben tudsz cselekedni a megfelelő irányba.

Van kérdésed a jövőbeli Zoltánhoz?

Az, hogy mégis hogyan bírtad ki mindezt?

Mit válaszol?

Nem foglalkoztam már a jövőbe vetített aggodalmakkal, csupán tettem minden nap azt, amit kellett és éppen azzal az eszközzel, amim akkor rendelkezésemre állt.

Mit javasolsz azoknak, akikben még több a kérdés, mint a válasz?

Az ember működésében is vannak törvényszerűségek, melyek megfelelő következetességgel úgy érvényesülnek, mint a gravitáció. Gábor mondása nagyon találó, mi szerint… onnan ismered fel a jót, hogy könnyen jön. Ma már, 56 után, úgy látom, hogy erőlködéssel nem igazán lehet sikert elérni vagy az nem lesz igazi és nem lesz tartós. Most már látom, hogy csak megengedni tudom magamnak a jó dolgokat, a megengedéshez pedig le kell csillapítani az elmét, és az ősi gondolati funkciókat, melyek az evolúció millió évei alatt a túlélésünket szolgálták. Manapság olyan körülmények között élünk, hogy ezt a belső EGO játékot már elengedhetjük. Ha mégis megpróbáljuk alkalmazni, akkor csak gátoljuk a fejlődést.

A megengedésnek kettős előnye van. Egyrészt általa mindig jól érzem magam, és laza tudok maradni bármilyen helyzetben. Másrészt ebben az állapotban úgy rendezdőnek a körülmények, ahogy nekem a legjobb. Szeretem látni magam körül, ahogy megváltozik az életem és jól érzem magam attól, hogy csak szemlélődő vagyok.