2010. május–június
És a bunbak szerepében.. Az aktuális trenddel szembehelyezkedve és ellentmondva annak föltehetjük korunk egyik legérdekesebb kérdését: vajon tényleg a tévé ront el bennünket? Egyáltalán, milyen hatással van a készülék előtt nap mint nap helyet foglaló fiatalokra és idősekre a média által sugárzott kép? Napjainkban divattá vált a média késztermékét elviselni nem tudó réteg örökös elégedetlenkedése, ami a televíziók, újságok és rádióállomások jelentőségének túlmisztifikálásához vezet. A kulturális és szellemi értékek tagadhatatlan háttérbe szorulását szeretjük a kereskedelmi médiumok számlájára írni, mondván: ők formálják a közönség ízlését és véleményét. Noha alapvetően nem értek egyet a fenti nézetet osztókkal, kénytelen vagyok beismerni: van igazság abban, amit mondanak. A médiumok természetesen hatással vannak ránk - ahogy minden, ami életünk részét képezi - ez azonban nem vezethet odáig, hogy őket – s különösképp a televíziót – nevezzük meg bajaink legfőbb okozójaként. Azt, hogy a média a felsőbb vezetés eszköze a befolyásolható tömegek elbutítására, már-már az összeesküvés-elméletek közé sorolnám, pedig igen népszerű és elterjedt ez a vélemény is. El kell fogadnunk, hogy a tévét nem elsősorban az oktatásra találták fel. A napközben a munkában megfáradt dolgozók túlnyomó többsége sokkal inkább vágyik az
Vége De ugorjunk vissza a kezdetekhez. 1987, Pécs. Négy fiatal (Bräutigam Gábor, Ózdi Rezső, Kispál András és Lovasi András) alapított egy zenekart és ’89-ben már az egész országban vállaltak fellépéseket. Ugyancsak ebben az évben adták ki első demójukat, ami a Tökéletes helyettes címet viseli, majd 1991-ben lemezük jelenhetett meg Naphoz holddal címmel. Ha most felsorolnám az összes cd-t, demót, filmzenét és egyebet, amit publikáltak, soha nem érnénk
egyszerű pihenésre és szórakozásra, mint művelődésre. Ezekben az órákban jól esik pusztán kikapcsolni az agyunkat, és az erre a célra kitalált televízió pontosan ellátja a feladatát: szórakoztat. Azt mondják, a fiatalok körében egyfajta hierarchiát képez a média, melynek eredményeképp, aki figyelemmel követ bizonyos műsorokat, az elsőbbséget élvez azokkal szemben, akik nem. Az én meglátásom szerint ez éppen fordítva történik. Divat lett utálni Győzikét, a celebeket, a sztárokat. Kevesen ismerik be, hogy szeretik őket, az ő nevük által fémjelzett adások mégis milliós nézettségekkel futnak. Természetesen vannak, akik valóban nem kedvelik az effajta műsorokat, amiben nyilvánvalóan semmi elítélendőt nem találhatunk, hiszen széles a választék. A kereskedelmi csatornák mellett megannyi ismeretterjesztő, kulturális és tematikus adó létezik, s bár ezek kevésbé populárisak, az érdeklődők számára mégis elérhetők. Ez a mi szabad akaratunk, tessék választani! Semmi sem kötelező. Szurovecz Illés
Huszonhárom év után feloszlik a Kispál és a borz. Még lesz pár koncert országszerte, de a Sziget fesztivál mínusz 1. napján búcsúkoncertet adnak, csak hogy méltón köszönhessenek el a nagyközönségtől. a cikk végére, hisz tíz lemez, hét koncert-lemez és még megannyi remekmű kerülhetett ki a kezeik, illetve hangszereik közül. Felállásukat igazán színes múlt kíséri: 1988-ban kilépett az egyik alapító tag, Ózdi Rezső, aztán ’95-ben Bräutigam Gábor. Bár kiválása után ’98-ban belépett az addig csak vendégként szereplő Dióssy D. Ákos, valamint pályafutásuk alatt már a negyedik dobos neve mellett díszeleghet a ’dobok, ütősök’ szerepkör. /Tóth (Csülök) Zoltán, Michael Zwecker, Bóra Áron, 2007 óta pedig Mihalik Ábel./ De ez a felállás úgy látszik, bevált, még ha csak 3 évre is. Újból 2010-nél vagyunk, a rossz hírnél. Persze ez nem úgy jött, hogy csak eldöntik, hogy vége és akkor mindent otthagynak, ennek
természetesen volt előzménye is. Utolsó lemezüket 2004-ben adták ki, azután próbálkoztak újat összeállítani, ám a maguknak megszabott határidőket nem sikerült betartaniuk, így már nem látták értelmét folytatni. Ezentúl saját útjukat fogják járni, de a kapcsolatuk persze – ígéreteik szerint – nem fog megszakadni. De egy biztos: ez a több mint két évtized nem lesz egyhamar elfelejtve. Sipos Lídia