Issuu on Google+

... mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2010. május–június


2010. május–június

Programok HU-US Quartet koncertje Helye: Békéscsabai Kulturális Központ Békési úti Közösségi Házak (Meseház) Tel.: 66/326-370 E-mail: mesehaz@mesehaz.hu Időpont: 2010. május 25. 20.00 100XSZÉP Gyermekfesztivál Helye: a város több játszóterén Szervező: Békéscsabai Kulturális Központ Tel.: 66/449-222, E-mail: zsotermaria@ifihaz.hu Időpont: 2010. május 25–30. SZENT IVÁN éji tűzugrás Helye: Szent István tér Szervező: Balassi Táncegyüttes és Hétpróbás Néptánciskolája Tel.: 06/20-225-1999 E-mail: hetprobas@csabanet.hu Időpont: 2010. június 26. 15.00

Csabai Sportparádé Helye: Szent István Egyetem Sportcsarnoka és külső területei Szervező: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Tel.: 66/523-832, E-mail: szigeti@bekescsaba.hu Időpont: 2010. június 5. 13. Nemzetközi Szupermaraton, Kerékpáros és Görkori Túra, Kulturális Találkozó Helye: Békéscsaba – Arad – Békéscsaba Szervező: Buda-Cash Békéscsabai Atlétikai Club Tel.: 66/323-634, E-mail: bcsac@mail.globonet.hu Időpont: 2010. május 29–30. Városházi Esték Helye: Városháza udvara (Szent István tér 7.) Szervező: Csabai Garabonciás Alapítvány Tel.: 30/2282-307, E-mail: info@varoshaziestek.hu www.varoshaziestek.hu Időpont: 2010. június 18. – július 11.

Lencsési Gyermeknapi Előzetes Helye: Békéscsabai Kulturális Központ Lencsési Közösségi Ház Tel.: 66/456-177, E-mail: lencsesikozhaz@mail.globonet.hu Időpont: 2010. május 29. Mezőmegyeri Gyermeknap Szervező: Békéscsabai Kulturális Központ Arany János Művelődési Ház Tel.: 66/641-311, E-mail: vargagabor@ajmh.hu Időpont: 2010. május 30. Városi Gyermeknap Szervező: Békéscsabai Kulturális Központ Tel.: 66/449-222, E-mail: zsotermaria@ifihaz.hu Időpont: 2010. május 30. Gyermeknap a Meseházban Helye: Békéscsabai Kulturális Központ Békési úti Közösségi Házak (Meseház) Tel./Fax: 66/326-370, E-mail: mesehaz@mesehaz.hu Időpont: 2010. június 5.

Városi középiskolás szépirodalmi (vers- és próza) pályázat Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a város középiskolásai számára vers és próza kategóriában szépirodalmi pályázatot hirdet a közelgő 79. Ünnepi Könyvhét alkalmából. Pályázati feltételek: • A pályázaton Békéscsaba bármely középiskolájának tanulója részt vehet, minimum 3, maximum 6 vers, illetve minimum 1800, maximum 9000 karakterű rövidprózával (elbeszéléssel, novellával, tárcával). Egy pályázó akár mindkét kategóriában indulhat, tematikus megkötés nélkül. • A névvel, értesítési címmel (e-mail, telefonszám), iskolanévvel ellátott pályázatokat 3 példányban, nyomtatott formában kérjük eljuttatni a Polgármesteri Hivatal Oktatási, Közművelődési és Sport Osztályára (5600 Békéscsaba, Szent István tér 7.).

Határidő: 2010. május 28. Díjazás mindkét kategóriában: I. díj: 10.000 forint értékű könyvutalvány II. díj: 7.500 forint értékű könyvutalvány III. díj: 5.000 forint értékű könyvutalvány Fődíj: a legjobbak a zsűri döntése alapján ingyenesen részt vehetnek a 2010. augusztus 2-8. között Békéscsabán művészeti olimpikonok számára rendezett alkotótáborban. Eredményhirdetés: 2010. június 4-én, a 79. Ünnepi Könyvhét városi megnyitóünnepségén és könyvbemutatóin. A szakmai zsűri tagjai: Banner Zoltán költő, művészettörténész Dr. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus Kiss László író, szerkesztő


2010. május–június

Garabonciás 2010. Közeledik, talán már kopogtatott is. De kiről (miről) is van szól?! Háááát, a Garabonciás napokról! Már vághatjuk a centit, hiszen nemsokára itt lesz a 19 éves „friss felnőtt”.

Biztos vagyok benne, hogy mindanynyian várjuk már, még akkor is, ha esetleg nem valljuk be; de várjuk, készülünk rá és lehet, hogy már előre izgulunk is. A legtöbb suliban már túl vannak az őszi megmérettetést megelőző iskolai fordulón: a DÖK-napokon, diáknapokon. Mindezt egy izzasztó időszak előzi meg, mikor minden párt lélekszakadva készül, hogy egy eszméletlenül jó, extrahiperszuper színvonalas műsort adjon elő. Mivel nem lát be mindenki a kulisszák mögé, ezért most lerántjuk a leplet. Kampányfőnökként sok mindent megtapasztaltam idén, de legfőképp azt, hogy az ember akármennyire is szeretne, nem tud tizenegy felé szakadni, hogy mindenben segítse a Stáb munkáját, legyen szó akár egy apró levélke megírásáról. De mindent meg kell próbálni, hiszen, ha esélyt sem adunk a dolgoknak, akkor ne is várjunk csodára. De kanyarodjunk vissza egy csöppet: diáknapok, DÖK-napok. A Stáb, a jelölt, az osztályfőnök (a DÖK patronáló tanár is talán) egy emberként dolgozik, hogy nyerjünk, hogy nyerjetek. Minden apró alkotóelemet fényesre csiszolnak, hogy majd a működő gépezetben minden stimmeljen.

A dolog oroszlánrésze a téma kiválasztásánál kezdődik, mert már itt felléphetnek olyan volumenű ellentétek, amik az eddig jól működőnek gondolt csapatot – sőt még évszázados batárságokat is – tönkretehetnek. Ha ezzel megvolnánk, akkor következhet a névválasztás. Hát ez sem túl egyszerű feladat, de meg kell találni a legjobbat, ami majd mindent visz; és csak ezt követően eshet szó a pólókról. A munkával töltött hetek, hónapok alig tűnnek néhány napnál többnek, és már itt is a megmérettetés ideje. Az alatt a pár nap alatt, amíg a suliban folynak a programok, eldől minden. Az, hogy ki képviseli az iskolát a Garabonciás Napokon. Ki a jobb, ki a kreatívabb, ki tudja legjobban összeválogatni a programokat úgy, hogy azok tényleg ütősek legyenek. Mindez hatalmas felelősség. Telnek, múlnak a hónapok, velük repül a nyári szünet is és elérkezik a szeptember. A sulik fej-fej mellett versengenek, hogy megnyerjék a Garabonciás Napok keretében rendezett diákpolgármester-választást. A hétfői fáklyások, a keddi happeningek, a szerdai koncertek és bulik, a csütörtöki záró programok senki életéből nem hiányozhatnak. Mert egy Gara sem olyan, mint a másik. Egy-egy City-ben töltött délután felér egy egész filozófiaórával: amikor a stáb tagjai leülnek egy kicsit szusszanni két tennivaló között, és szóba kerül valami létfontosságú, mindenkit foglalkoztató téma, amiről mindenkinek megvan a saját véleménye. Ilyenkor olyan mondatokat (értelmeseket ☺) hallasz a másik szájából, amiket ki sem néztél volna belőle; ez felbecsülhetetlen (minden másra ott a Mastercard…). Összegezve: ha idén (vagy a következő tanévben) kihagyod a Garabonciás Napokat, életre szóló élményből maradsz ki.

Van, akinek egyből az ugrik be, hogy „Juj, hát ott mindig annyi részeg van”. Hát tényleg van olyan, aki átesik a ló túloldalára, és már magával sem találja a közös nevezőt, tehát elmegy berúgni. Viszont az egész Garás hét mögé kéne nézni, hogy mit és menynyit is jelent ez az egész valójában, kik és mennyit dolgoznak azért, hogy az a hét a MIÉNK legyen. Sok sikert és felejthetetlen perceket mindenkinek! Nyeste Eszter


2010. május–június

Közösségi Közlekedés Kezdoknek Avagy ismerd meg a csabai tömegközlekedést

Gyorsaság, megbízhatóság, kényelem: a modern városi tömegközlekedés alapjai. Természetesen elengedhetetlen ehhez némi udvariasság, tisztaság és megfelelő járatsűrűség is. És hogy mindez hogy valósul meg a Viharsarok 65 ezer fős központjában, a XXI. században? Ebben a cikkben összegyűjtöttem Nektek, nézzétek meg - Pro és Kontra - a tényeket.

Egy kis visszatekintés: Békéscsabán a városi közlekedés a helyi kisvasúttal indult meg. A kisvonat a pályaudvartól az Andrássy úton át a Kossuth térig szállította az utasokat (és tovább Békés irányában). Voltak mellékvonalai is, például a régi malom vagy a Széchenyi liget felé. Ezt később az autóbusz-közlekedés váltotta föl. Városunkban az ’50-es években indultak útnak az első buszok. A városi tömegközlekedés fejlődött, a Keleti Blokkhoz viszonyítva modern közlekedéssel, illetve – természetesen – modern Ikarus buszokkal büszkélkedhettünk. A ’80-as évek végén a városban több mint húsz helyi járat rótta a köröket. Tömegközlekedés Békéscsabán – kontra: Ám az idő eljárt felettünk, miközben mi a buszra vártunk a koszos megállókban. A rendszerváltás után sorra szűntek meg a járatok. A folyamat ma is tart, a húsz helyi járatból már csak tíz viszonylat létezik. Az utazóközönség fogy, az autók száma nő. Ezzel párhuzamosan a buszok percről percre öregszenek, az Ikarusok kitartanak. A pályaudvar a kőbányai metróállomásra emlékeztet. A jegyárak emelkednek, miközben a sofőrök gyakran udvariatlanok, feszültek és nem tudnak pontosan számolni. Hol az alternatíva? A fent említett gyorsaságból, megbízhatóságból és kényelemből mi valósul meg? A gyorsaság inkább lassúság. A járatok ritkábban már nem járhatnának, rendszeresek az utaslemaradások. A megbízhatóság megvan. Na és a kényelem? Változó. Lemaradtunk a Nyugattól és lassan a Kelet is elhúz mellettünk. Környezetszennyezés. Üres szónak tűnhet, de hamar

megtelik tartalommal, amikor rádöbbenünk, hogy a közösségi közlekedést kellett volna választanunk. Persze nemcsak az egyén hibás, hanem a rendszer, a Volán és a társadalom hozzáállása is. Tömegközlekedés Békéscsabán – pro: „Fejlődés és hagyomány.” Ezek Békéscsaba jelszavai. Részben persze tartjuk magunkat ehhez. Íme a jó példák a közelmúltból és a közeljövőből: az autóbusz-pályaudvart még ebben az évben felújítják. A fontosabb megállókba modern táblák és buszvárók kerültek és kerülnek. Folyamatos az új, utas- és környezetbarát, alacsonypadlós buszok beszerzése, ennek köszönhetően a mozgáskorlátozottak, az idősek és babakocsisok így egyszerűbben felszállhatnak a járművekre. Nemrég a város egész területén, minden vonalán korszerű kijelzőkkel és hangosbemondóval tájékoztatják az utasokat. Ez a fejlesztés kedvez a hallás- és látáskárosultaknak, és természetesen minden utasnak. Nem teljes megújulás, de a jelenlegi helyzetben értékelendő. Tömegközlekedés Békéscsabán – A DÖNTÉS A KEZEDBEN: Nem szabad lemondanunk a közösségi közlekedésről. Hozzátartozik a városunkhoz, hozzá tartozik a mindennapokhoz. Hozzánk tartozik. És ezért mi is tehetünk, ha éppen a Volán nem tesz. Vegyük igénybe minél többen ezt az alapvető szolgáltatást, legyen érdeke a vállalatnak és a városnak beruházni, újítani. Igenis akarni kell, és elérni a céljainkat! Tudjátok, sok kicsi sokra megy. Kovács Gergő


2010. május–június

És a bunbak szerepében.. Az aktuális trenddel szembehelyezkedve és ellentmondva annak föltehetjük korunk egyik legérdekesebb kérdését: vajon tényleg a tévé ront el bennünket? Egyáltalán, milyen hatással van a készülék előtt nap mint nap helyet foglaló fiatalokra és idősekre a média által sugárzott kép? Napjainkban divattá vált a média késztermékét elviselni nem tudó réteg örökös elégedetlenkedése, ami a televíziók, újságok és rádióállomások jelentőségének túlmisztifikálásához vezet. A kulturális és szellemi értékek tagadhatatlan háttérbe szorulását szeretjük a kereskedelmi médiumok számlájára írni, mondván: ők formálják a közönség ízlését és véleményét. Noha alapvetően nem értek egyet a fenti nézetet osztókkal, kénytelen vagyok beismerni: van igazság abban, amit mondanak. A médiumok természetesen hatással vannak ránk - ahogy minden, ami életünk részét képezi - ez azonban nem vezethet odáig, hogy őket – s különösképp a televíziót – nevezzük meg bajaink legfőbb okozójaként. Azt, hogy a média a felsőbb vezetés eszköze a befolyásolható tömegek elbutítására, már-már az összeesküvés-elméletek közé sorolnám, pedig igen népszerű és elterjedt ez a vélemény is. El kell fogadnunk, hogy a tévét nem elsősorban az oktatásra találták fel. A napközben a munkában megfáradt dolgozók túlnyomó többsége sokkal inkább vágyik az

Vége De ugorjunk vissza a kezdetekhez. 1987, Pécs. Négy fiatal (Bräutigam Gábor, Ózdi Rezső, Kispál András és Lovasi András) alapított egy zenekart és ’89-ben már az egész országban vállaltak fellépéseket. Ugyancsak ebben az évben adták ki első demójukat, ami a Tökéletes helyettes címet viseli, majd 1991-ben lemezük jelenhetett meg Naphoz holddal címmel. Ha most felsorolnám az összes cd-t, demót, filmzenét és egyebet, amit publikáltak, soha nem érnénk

egyszerű pihenésre és szórakozásra, mint művelődésre. Ezekben az órákban jól esik pusztán kikapcsolni az agyunkat, és az erre a célra kitalált televízió pontosan ellátja a feladatát: szórakoztat. Azt mondják, a fiatalok körében egyfajta hierarchiát képez a média, melynek eredményeképp, aki figyelemmel követ bizonyos műsorokat, az elsőbbséget élvez azokkal szemben, akik nem. Az én meglátásom szerint ez éppen fordítva történik. Divat lett utálni Győzikét, a celebeket, a sztárokat. Kevesen ismerik be, hogy szeretik őket, az ő nevük által fémjelzett adások mégis milliós nézettségekkel futnak. Természetesen vannak, akik valóban nem kedvelik az effajta műsorokat, amiben nyilvánvalóan semmi elítélendőt nem találhatunk, hiszen széles a választék. A kereskedelmi csatornák mellett megannyi ismeretterjesztő, kulturális és tematikus adó létezik, s bár ezek kevésbé populárisak, az érdeklődők számára mégis elérhetők. Ez a mi szabad akaratunk, tessék választani! Semmi sem kötelező. Szurovecz Illés

Huszonhárom év után feloszlik a Kispál és a borz. Még lesz pár koncert országszerte, de a Sziget fesztivál mínusz 1. napján búcsúkoncertet adnak, csak hogy méltón köszönhessenek el a nagyközönségtől. a cikk végére, hisz tíz lemez, hét koncert-lemez és még megannyi remekmű kerülhetett ki a kezeik, illetve hangszereik közül. Felállásukat igazán színes múlt kíséri: 1988-ban kilépett az egyik alapító tag, Ózdi Rezső, aztán ’95-ben Bräutigam Gábor. Bár kiválása után ’98-ban belépett az addig csak vendégként szereplő Dióssy D. Ákos, valamint pályafutásuk alatt már a negyedik dobos neve mellett díszeleghet a ’dobok, ütősök’ szerepkör. /Tóth (Csülök) Zoltán, Michael Zwecker, Bóra Áron, 2007 óta pedig Mihalik Ábel./ De ez a felállás úgy látszik, bevált, még ha csak 3 évre is. Újból 2010-nél vagyunk, a rossz hírnél. Persze ez nem úgy jött, hogy csak eldöntik, hogy vége és akkor mindent otthagynak, ennek

természetesen volt előzménye is. Utolsó lemezüket 2004-ben adták ki, azután próbálkoztak újat összeállítani, ám a maguknak megszabott határidőket nem sikerült betartaniuk, így már nem látták értelmét folytatni. Ezentúl saját útjukat fogják járni, de a kapcsolatuk persze – ígéreteik szerint – nem fog megszakadni. De egy biztos: ez a több mint két évtized nem lesz egyhamar elfelejtve. Sipos Lídia


2010. május–június

Facebook, avagy „Ha mákom van, óra végére beérik a paradicsom” Egyik kedves barátnőmet idéztem, akit szintén elkapott, magával ragadott a mostanában tomboló „fészbúk” láz. Mikor ezt a mondatot kimondta, a nevetéstől alig kaptam levegőt. Számomra ez volt a néhány hete sziporkázó „küldj egy szöget, légyszi” és a „juj, kaptam egy tehenet, de édes vagy, küldök neked falécet” mondatok csúcspontja. Mivel nekem nincs facebook-om, rettentően érdekelt, hogy mi az, ami ennyire leköt titeket. A facebook-ot 2004-ben, az akkor még a Harvardon tanuló egyetemista, Mark Zuckerberg hozta létre. Kezdetben csak a Harvard hallgatói csatlakozhattak, de később egyre több egyetem használhatta az oldalt, 2006-tól pedig minden 13 évnél idősebb diák regisztrálhatott. Az oldal jelenleg 170 országban, 37 nyelven érhető el, és egy 2009-es felmérés alapján 400 millió aktív felhasználóval a MySpace (110 millió) előtt a leglátogatottabb oldal. Az ismerősök keresésén kívül rengeteg más érdekes lehetőség is van: az üzenőfalon bármikor bármit megoszthatsz a többiekkel, kommentálhatod barátaid képeit, bejegyzéseit. A Happy Aquariummal és FishVille című játékkal halakat nevelhetsz, a FarmVille-en földet művelhetsz,

Egy új kezdet Hát itt van…, újra eljött a tavasz, az újjászületés évszaka. Amikor feléled a természet, megjelennek az első virágok, kirügyeznek a fák, és a hosszú téli csend után újra madárcsiripelés kelt fel az egyre rövidebb éjszakai álomból. Ezek az apró csodák hoznak újra színt életedbe: egy mosoly, egy jókedvű délután. Vedd hát észre őket! Ideje nyitott szívvel új életet kezdeni, egy új, optimizmussal teli, boldog életet, amihez nem is kell óriási dolgokat véghez vinned. Csak sétálj egy jót, ülj ki a kertbe és élvezd ezeket a mindennapi csodákat. Meglátod, sokat fog jelenteni. Zahorán Noémi

zöldségeket, gyümölcsöket termeszthetsz, majd szüretelhetsz. Egy kombájnnal – ha csak néhány kattints erejéig – még az aratás élményét is megtapasztalhatod. Most csak a legnépszerűbb játékokat említettem, de ezek mellett még sok érdekes, vagy épp meghökkentő tesztet, logikai játékot is találtok, és persze ott a nélkülözhetetlen chat is. A fent említett barátnőm a tesztekre esküszik, egy másik a játékokért van oda, de van, aki csak a FarmVille miatt regisztrált. Egy biztos: előbb utóbb mindenkit utolér ez az új őrület, ha akarja, ha nem. Én is megadom magam, megyek, regisztrálok. Gedó Niki

Por Májusi napfény szűrődik be a padlás ablakán, és a fényben láthatóvá válnak a táncosok: az apró porszemek. Vajon csak azért kergetik egymást, mert megvilágította őket az izzó bolygó, vagy a természetük is ilyen? Amolyan táncolós? Szép lassan földet érnek valahol, esetleg egy rég elfeledett ládára huppannak. Egymás mellé, szép sorban. Biztosan boldogok, mert többé nem mennek el onnan. Hacsak nem érkezik valaki, mondjuk emlékezetében kutatva: hol is lehet a láda. Milyen láda? Amit a porcicák elborítottak. A régmúlt emlékét őrzi a fafedél, meg az üldögélő társaság, kiket hirtelen – felszólítás nélkül – kilakoltattak. Előtűnik az idős fa és hosszan elnyúló évgyűrűk halványan, de biztosan hirdetik a természet erejét. Ekkor az a valaki tüzetesen végigméri a dobozkát, minden apró részletre odafigyelve. Magában csodálkozik, hallja gondolatait: milyen más volt régen! Hogy az emléke fakult meg a ládáról, vagy az idő vasfoga érintette, teljesen mindegy. A változás tényét viszont el kell fogadni. Lehet, hogy bosszúságot okoznak a porszemek, de talán csak védelmezni próbálnak. Amit beborítottak, már korántsem az, ami régen volt. Néha jobb leporolni a tárgyakat, vagy a kapcsolatokat. Új színek tűnnek elő, ragyogás, mintha valami újat kaptunk volna. Ám akadnak olyan esetek is, amikor nem véletlen a szürke borítás. Óvatosan kell bánni a fényben táncolókkal, lehetnek játékosak, de védelmezők is. Talán csak Téged védenek a csalódástól. Éppen ezért kell mindig csak egy kicsit hozzáérni mindenhez: hogy közelebbről lásd, mi is az valójában. Slyuch Klaudia


2010. május–június

Rec 2 A Blair Witch Project (1999) által keltett hírverés után közel 10 évvel kezdtek el újra a mozikba özönleni az áldokumentarista stílusú, kézi kamerákkal rögzített, visszafogott költségvetésű, hatásvadász elemekkel operáló filmek. Ezek egyike volt a váratlanul bankot robbantó , spanyol, zombis horror, a REC, mely egyszerű (de eredeti) történetével és klausztrofób hangulatával világszerte vitathatatlan helyet szerzett 2007 legjobb alkotásai között. Ahogy pedig várható volt, közel két év alatt el is készült a folytatás, mely egyértelműen az előző rész sikerét szándékozik meglovagolni. A REC 2 tulajdonképpen ott folytatódik, ahol az első véget ért. A karantén alá helyezett bérházba egy kommandós egység érkezik tisztogatásra, illetve a rejtélyes fertőzés epicentrumának felkutatására. Kapnak maguk mellé egy bizalmas információk birtokában lévő, titkolózó orvos szakértőt, akinek segítségével megkezdődik a ház egykori lakóinak likvidálása. A helyzet azonban kezd elfajulni, így a maroknyi csapat tagjai vállvetve küzdenek az életben maradásért, miközben az ominózus helyszínről egyre sötétebb titkok derülnek ki. A sztori egyszerűségével nem is lenne baj, zombis horror esetében nem a történet hivatott a hátán vinni a filmet. Az alkotók azonban próbálják megmagyarázni az előzményeket és egy olyan erőltetett vallási katyvasszal etetik meg közönségüket, amely nem csak logikátlan, de sok esetben röhejes is. (Például, a házba kerülő orvos szakértőről kiderül, hogy pap, aki fegyver nélkül, szentbeszéddel szelídíti meg a fertőzötteket…) Így az első részre jellemző misztikum szinte azonnal köddé válik, gyakran pedig öniróniába csap át. Az eseményeket ismét szimpla videokamerákkal rögzítették, továbbá néhol a kommandósok sisakjára erősített szerkezetek segítségével értesülünk a történésekről. Az ötlet jó, a megvalósítás azonban jócskán alul múlja az előző opuszt: a spanyol rendeződuó rengeteg ziccert hagy ki a kamerakezeléssel kapcsolatban, ezzel párhuzamosan pedig jelentős mértékben csökken a félelemfaktor is. Míg az első rész esetében sokszor játszottak a néző idegeivel egy-egy zombi felbukkanása előtt, a REC 2-ben alig akad olyan jelenet, amely félelmetesnek nevezhető. Az előbb említett, apokaliptikus töltetű magyarázatot pedig túl sokáig, már-már szájbarágósan fejtegetik, emiatt kevesebb az akció, ergo, a film nem elégíti ki célközönsége igényeit. A koncepció életképtelenségét valószínűleg a készítők is érezték, ezért a játékidő felénél egy újabb történeti szálat szőttek az egyre laposodó filmbe. A szereplőbővítés viszont csak sótlan párbeszédeket és újabb kínos pillanatokat szült, akciót és izgalmat semmiképp. Újra találkozunk azonban

az első részben megismert riporter csajjal, így a film utolsó harmada legalább nem fullad teljes érdektelenségbe. Annál inkább a végjáték, amely egy jól előkészített, ám szánalmasan megvalósított csavar, illetve egy flashback jelenet, amely újabb kérdéseket vet fel a fertőzésekkel kapcsolatban. A REC 2 az első rész gyatra utánzata, nem több egy lélektelen önismétlésnél, amely még elődje pozitívumait is képes feledtetni. Anyagilag természetesen hatalmas sikerre számíthat, ám az előkészületben lévő harmadik epizódot már nem árt fenntartásokkal kezelni… Varga Ákos


2010. május–június

A szavak varázsolnak Müller Péter a Phaedrában

Hálás, mégis rendkívül nehéz feladatot kaptam, amikor a Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett Müller Péter előadásról szóló cikk megírására kértek. Hálásat, mert a mai magyar irodalom egyik általam legjobban tisztelt alakjáról van szó, ugyanakkor megterhelőt is, mert hatalmas nehézség visszaadni mindazt, amivel ez a nagyszerű egyéniség képes megtölteni az előadását. Remélem, valamilyen formában mégis sikerül képet adnom a Phaedra Kulturális Központban megtartott estről és rövid összefoglalómat olvasva talán ti is kedvet kaptok egy-egy kötet kézbevételéhez. Április 8-a van, 17 óra 50 perc. Megérkezem. Sorra jönnek az emberek: fiatalok, idősek, nők és férfiak. Néhány perc és a színpad melletti lépcsőn lesétál az ezoterikus irodalom egyik legnagyobb hazai képviselője, Müller Péter. Az emelvény egyelőre üresen áll. A hetvennégy éves, puszta megjelenésével is hallatlan derűt és magabiztosságot sugárzó ember leül a terem sarkában és figyel. Folyamatosan szemléli a késve érkezőket, az emeleten helyet kereső érdeklődőket, majd udvariasan hellyel kínál egy idős hölgyet. Hat óra elmúlt. Az író felsétál a színpadra és leül. Csend. „Szervusztok.” – mondja. Meglepő közvetlenséggel üdvözli a közönség soraiban ülőket, majd képet ad az előadás menetéről. Az első – általa unalmasabbnak titulált – részben csak ő beszél, a publikum figyel. Varázslat. Ez a csodálatos élettapasztalattal rendelkező ember egy szempillantás alatt magára vonja

a közönség figyelmét, pedig előadása finoman szólva sem egy előre meghatározott mederben folyik. Az est címe ugyan „Örömtánc”, ennek megfelelően az örömről, a boldogságról és a szeretetről szól, de szavaiban feltűnnek az anyaságról alkotott nézetei és a vallási irányzatok különbségeinek megnyilvánulásai. Az életről beszél. Ülök a helyemen, tekintetemet felé fordítom, és az az érzés kerít hatalmába, mintha valamelyik könyvét olvasnám. Csodálatos történetek elevenednek meg mondataiban, melyek saját, ezer meg ezer színnel átszőtt életpályájának tapasztalatából táplálkoznak. Gondolatébresztés. Szinte észre sem veszem, de a lehető leghétköznapibb dolgokról beszél. Mi lehet szokványosabb téma, mint a szeretet vagy a boldogság? Hisz erről szól az egész irodalomtörténet. Mégis, valami újat kapok. Mintha a saját, összeszedetlen érzéseimet öntené szavakba és tárná az emberek elé. Furcsa, milyen könnyen tud csöndet teremteni. „Nagyon jól hallgattok” – mondja. Kérdések következnek. Előtérbe kerül a vallás, a keresztény kultúra boldogtalansága, a buddhizmus és a keleti hit örömei, ahogy újfent központi szerepet kap a nevelés, az anyaszerep fontossága. Repül az idő, ezért is üt szíven a zárszó: „Köszönöm, hogy itt voltatok.” Elindulok a kijárat felé, ahol a sötétbe burkolózott utca képe fogad. Két óra telt el, pedig két percnek tűnt. Záporoznak a gondolataim, mégis mosolyogva indulok haza. Köszönöm, Müller Péter. Szurovecz Illés

Borönd Elzárt csoda: a bőröndben rendszerint minden helyet kap. Minden, ami fontos. Csakhogy vannak dolgok, amiket nem tudunk csak úgy becipzárazni egy apró helyre. Ilyen például a tapasztalat vagy az érzés. Mind-mind olyan dolgok, amik jobb, ha szabadon vannak, közel a szívünkhöz, hogy érezzük: nem hagytuk el őket a hosszú út során. A fehér kendőt is csak akkor merjük lengetni a távolodó peron felé, amikor bizonyosak vagyunk abban, minden a helyére kerül. Valami olyan állapot, mint a vihar előtti csend, vagy a fiatal, cserfes hajnal. Mindenekelőtt a legfontosabb a búcsúzás: elszakadni valakitől vagy valamitől egyszerre történik a következő, új pillanat születésével. De vajon könnyebb lesz az elköszönés pillanata,

ha minél gyakrabban tesszük? Például, amikor versenyre küldenek minket, mondván, remek lehetőség a tapasztalatszerzésre, és majd egyre könnyebben sikerül legyőzni a félelmeket. Tényleg? Ez igaz lenne? Úgy vélem, nem feltétlenül. A versenyhez hozzá lehet szokni, hiszen mindig nyújthatunk jobb teljesítményt, de ha valami mégsem sikerül, nem dől össze a világ, majd lesz másik lehetőség. Ám ha búcsúzásról van szó, minden máshogy van. Itt nem számít, hányszor integetsz fehér kendővel, csak az a fontos, hogy a kis bőröndöd mellett állva mit mondasz és teszel távozás előtt. Nagy ölelés, sok puszi, mosoly: bizonygatás, hogy nem lesz semmi baj. Amíg a kapuig elérkezel, megpróbálod visszatartani a könnyeidet, utána meg már valami egészen más, jövőhöz tartozó kezdődik el. Amiben semmi helye a könnyeknek. Egyszerűen csak bezárjuk a bőröndbe. Slyuch Klaudia


2010. május–június

Magyarország – Svédország: 26-24

Több mint kétezer lelkes szurkolóval telt meg a Békéscsabai Városi Sportcsarnok 2010. április 4-én, húsvét vasárnapján. Az alkalom pedig nem más volt, mint a városunkban megrendezett Európa-bajnoki női kézilabda selejtező. A mérkőzés a játékosok bemutatásával és a himnuszok éneklésével vette kezdetét. A hangulat az első perctől kezdve fergeteges volt. Én nem szoktam kézilabda meccsre járni, de ezúttal bizony kedvet kaptam hozzá. Az első félidőben a magyar lányok többször is 6-8 gólos előnyre tettek szert, amit a csabai közönség hatalmas tapsokkal és tombolással jutalmazott. Bár svéd részről nem érkeztek szurkolók, de a vendégcsapat játékosai így is megtettek mindent a győzelem érdekében. A második félidő elején erre meg is volt az esélyük, a hazaiak ugyanis hosszú perceken keresztül nem voltak eredményesek. Ezt kihasználva skandináv barátaink lefaragtak a hátrányukból, mindössze 1-2 gól lett a különbség. Ekkor Mátéfi Eszter, a magyar csapat edzője időt kért. Bármit is beszéltek meg, bejött: végül – a szurkolók legnagyobb örömére – a magyar lányok két góllal megverték a svéd válogatottat. A szép eredmény tehát: 26-24. Gratulálunk Mátéfi Eszter (békéscsabai) szövetségi kapitánynak és csapatának! Kovács Gergő

Valami szomorú Megterített felhőn állok, Terítő szárnyakon szállok. Kondérban a test a méreg, Foltot hagy a szaft, a lélek. Cukorhasú angyalt fogok, Épp úgy falom, mint a nagyok. Eső esik, szomjam apad, Villámlással szívem szakad. Fekszem itt a gondolat-ölben, Ábrándozik a kő a rögben. Szél cirógat, messze áltat, Elviszi minden szép ruhámat. Mosdatlan tányérok várnak, Terítő szárnyaim fájnak. Kondérban se csont, se élet, Foltot hagyott a sok méreg. Nyári Imre


2010. május–június

Bëlga: Tavasz [2010]

A 2007-es Zigilemez, és egy rendhagyó pendrive – koncertalbum kiadvány után a Bëlga idén nagy fába vágta fejszéjét: a Tavasz nevet viselő nagyszabású projektjük márciustól egészen júniusig, havonta bővül egy-egy teljes albummal. Ilyen vállalkozásra sem volt még példa a magyar könnyűzenei piacon! Négy hónap alatt négy album, mindegyik meghatározott tematikában. E nem mindennapi ötlet megvalósításában a legnagyobb akadályt kétségkívül a terjesztés, illetve forgalmazás problémája jelentette, amelyet szerencsére könnyedén vettek a fiúk; a megjelent anyagok ingyenesen letölthetők az együttes weboldaláról, illetve megvásárolhatók hazai folyóiratok mellékleteiként is (az áprilisi album a Bravo, a májusi pedig a Blikk mellé jár majd). Sőt, egy úgynevezett becsületkassza is létrejött, rajongói kérésre, így interneten a Paypal rendszeren keresztül lehet értékelni a Bëlga idei munkáját. A nem mindennapi négyes tagjai pedig ismét kitettek magukért és kiváló lemezekkel örvendeztetik meg a nagyérdeműt. Lapzártánkig két album került közkézre. A márciusi „Arany – Szociológiai terepmunka” a magyar politikai életet szedi ízekre, illetve társadalmi problémákat feszeget és hiteles képet fest kicsiny országunk jelenlegi helyzetéről az országgyűlési választások apropóján.

Megtalálhatók tehát politikát gúnyoló (például az album kezdődala, a VengGong), a politikai közélet főszereplőit célzó, obszcén nyelvezetű (Politikus 1 és 2), továbbá burkolt társadalomkritikát felvonultató (Dilettánc, Világbéke) művek is. A hamisítatlan Bëlga stílus az album öszszes dalára jellemző, a fő szempont azonban jól láthatóan a véleménynyilvánítás és a mélyen gyökerező cinizmus kimutatása volt. Ennek következtében kevesebb slágeres dallam csendül fel, viszont az album hallgatása közben nem árt jobban figyelni a sorok közt megbúvó mögöttes tartalomra, az élvezeti érték ugyanis így válik teljessé. Az áprilisban megjelent „Platina – Oktatási segédanyag”, ahogy beszédes neve is mutatja, a középiskolák legnépszerűbb tananyagait dolgozza fel. Tényszerű közlés és a Bëlgára jellemző előadásmód poénokkal teletűzdelt egyvelege ez a korong, mely nem csak szórakoztat, műveltet is. Meghallgathatjuk például az Ember Tragédiájának cselekményét, betekintést nyerhetünk a halmazok és a matematika világába, magyar slágerekből vett példamondatokon keresztül tanulhatjuk meg az alany és állítmányfajtákat, sőt, hazánk II. világháborús történelméből is lefelelnek a Bëlga fiúk. A „Platina” egy kiváló ötlet hiba nélküli megvalósítása, amely miatt mindenképp megéri beruházni az áprilisi Bravo magazinra (és Lady Gaga óriásposzter is jár az újság mellé, remek). A Bëlga tehát nem volt rest az utóbbi időben. A pendrive-on megjelent album után is képesek voltak valami rendhagyót és átlagon felülit nyújtani, amellyel sem rajongóiknak, sem a laikusoknak nem okoznak csalódást. Lassan pedig itt az ideje egy májusi Blikk példány vásárlásának is. (A Tavasz projekttel kapcsolatos további információkért és az eddigi albumok letöltéséért látogass el a www.belga.hu weboldalra.) Varga Ákos


2010. május–június

VIP - Leg jobb interjú A Városi Ifjúsági Parlament keretében a CSAK szerkesztőségi tagjai is vezettek szekciót, és persze mi más is lehetett volna a téma, mint a városi diákújság. Akkor megígértük, hogy a délelőtt során született legjobb írásokat leközöljük a CSAK hasábjain. Íme hát a legjobb interjú, ami a VIP keretében született. Kolimár Lenke:  Mióta vagy CSAK-os? Nyeste Eszter:  Tavaly február 1-je óta. K.L.:  Szereted a CSAK-ot? Ny. E.:  Igen. Az életem velejárója. A hétfőnkénti szerkesztőségi ülések nélkül a komfortérzetem a nulla és a zéró közt mozog. A CSAK diákújság és a szerkesztőségi munka számomra egy „pozitív kábítószer”, bár nem remeg tőle a kezem. ☺ K.L.:  Sok idődet veszi igénybe a szerkesztőségi munka? Ny. E.:  Az időmből nyilván elvesz, de nem tekintem időpocsékolásnak. Mindig tesz a lényemhez egy darabot. K.L.:  Mit üzensz azoknak, akik szeretnének csatlakozni a csapathoz? Ny. E.:  Belátásotok szerint döntötök arról, hogyan töltitek a szabadidőtöket, de a kreativitásotok kinyilvánítására kevés olyan jó lehetőség van, mint a hétfőnkénti CSAK szerkesztőségi megbeszélés.

Eszmélet

(Részlet egy hosszúból)

K.L.:  Szívesen fogadjátok az új tagokat? Ny. E.:  Még hogy szívesen! Tárt karokkal és két nagy puszival.☺ Miután idén sokan kiröppennek a családi fészekből, létfontosságú kérdés a közös jövőnk továbbtervezése, azaz az utánpótlás toborzása. K.L.:  Hogyan kerülhetünk a CSAK szerkesztőségébe? Ny. E.:  Hétfőnként 15.00 órától szeretettel várunk mindenkit a Kinizsi utcán található Diáktanyán. Kolimár Lenke

Diákközgyulés Gerlán

Eszméletté érik össze, mikor minden fölborul, mikor a lámpa fénye szétcsattan a betonon. Mikor a széttaposott cigarettacsikk felzuhan az égbe, és csöppnyi parázzsal húz maga után fénycsíkot. Hullócsillag – mondta a betonstégen fekvő Tündérke, de inkább csak azért, hogy a csöndet törje. Tamás mellette feküdt. Nyár vége volt, a haverok már rég elfelejtették őt, lemondtak róla. A virágok unott illata szagnak tűnt a mindennapok fülledt levegőjében, és nem volt semmi, amiért lelkesedni lehetne, csak ő, csak a tanárnő, vagyis Csillagtündér. Olyan zavart lett minden. A nyaraló udvara, mint betonfallal körülvett menedék, de mégis csak a lopvapillantások igazi mivolta maradt meg. Rájuk égett az álarc örökre. Már a csókok sem, a versek sem voltak a régiek. Ha jön az ősz, mi fázni fogunk. – mondta Tamás, és Tündérke értette. Egy pillantással válaszolt csak, és hanyatt fekve várták, hogy a stég lassan kihűljön alattuk.

A közgyűlést Jakab Luca 8. osztályos tanuló vezette, aki a diákönkormányzatunk elnöke ebben a tanévben. Munkáját helyettese, Orodán Lili mellett mi is segítettünk. A témák – amelyeket Nagy Istvánné Zsóka néni, a DÖK patronáló pedagógus, valamint a diákönkormányzat tagjai készítették elő – a következők voltak: tájékoztató a Városi Ifjúsági Parlamentről, összegzés, hozzászólások és javaslatok, kérdések és válaszok. A közgyűlésre 27 küldött jött el és persze a mi igazgatónk, Petrovszki Zoltánné Kati néni. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek volt valamilyen kérdése, vagy hozzászólása. Megbeszéltük például, hogy mit lehetne és kellene lecserélni az iskolában. Nagyon gyorsan telt az idő, és közben mindenki jól érezte magát, hiszen alkalma volt megosztani a többiekkel gondolatait, vagy éppenséggel problémáit. A hivatalos rész végeztével pedig megvendégeléssel köszöntük meg a küldöttek munkáját. Úgy gondoljuk, hogy hasznos volt ez a délután: az elhangzott információk és javaslatok a következő tanévre is sok jót ígérnek. Reméljük, hogy jövőre mi is egy ilyen jó hangulatú, eredményes közgyűlést vezethetünk.

Nyári Imre

Kiss Brigitta, Orodán Polett


2010. május–június

Viccek A laktanyába új parancsnok érkezik. Összehívja az ezredet és ezt mondja: – Katonák! Az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy félelem.. Mire egy hang hátulról: – A majrénál tetszett nézni? Egy nagyhangú alak beszól a zsúfolt vasúti fülkébe: – Na mi van, megtelt már a Noé bárkája? Egy éles hang visszafelel: – Jöjjön csak nyugodtan, a majom még hiányzik. Tom éveken át próbálta leküzdeni örökös szorongását, de hiába. Egyszer azonban barátai észrevették, hogy megváltozott. – Sokkal nyugodtabb vagy, mint régen. Mi történt? – kérdezték tőle. – Találtam egy embert, aki aggódik helyettem heti 1000 dollárért – felelte Tom. Azóta nincs semmi problémám. – Heti 1000 dollár? Hogy tudod azt kifizetni? – Kit érdekel? Legyen ez az ő gondja! Szakmai kongresszuson készül felszólalni az orvos. Gondolatait jó előre néhány sorban papírra veti. Amikor a szónoki emelvényre lép, megrémül, mert nem tudja elolvasni a saját írását. Pár másodperc múlva megszólal: – Van gyógyszerész a teremben? Nagydarab, kigyúrt, kopasz ember sétál az utcán. Megnézi az óráját, hát látja, hogy az megállt. Mivel szeretné megtudni a pontos időt, megszólít egy kissrácot: – Öcsi, nálad hány óra van? A gyerek lecsatolja a sajátját, és remegve nyújtja a fickónak: – Esküszöm, hogy csak ez az egy! Két, a Közgáz előtt posztoló rendőr beszélget: – Te Józsi! Már öt éve minden nap itt vagyunk, ennyi idő alatt akár el is végezhettük volna az egyetemet. – De hiszen te még írni-olvasni sem tudsz! – Nem is levelezőn gondoltam!

Tördelot keresünk!

Jelentkezés a hudak@bekescsaba.hu email címen. Barry és Will rendszeresen együtt golfoznak. A szokásos szerdai játék közben azonban kénytelenek folyton leállni, mert az előttük haladó két női játékos minden tóba és homokcsapdába beletalál, és csak araszolgatnak a pályán. Végül Barry azt mondja: – Ez így katasztrófa, odamegyek, megkérdezem, megelőzhetjük-e őket. El is indul a nők felé, de félúton megáll, sarkon fordul, és vörös arccal érkezik vissza. – Nem tehetem. Az egyik a feleségem, a másik a szeretőm. Inkább te menj oda. Will elindul a nők fele, de ő is megáll félúton és visszafordul: – Hát, erre mondják, hogy kicsi a világ... Szőke nő az orvosnál: – Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy “MÉRGEZŐ”. Most megfogok halni? – Persze, hiszen attól mindenki meghal! – Mindenki?! Úristen, mit tettem...? Magyarórán a tanító néni Józsikát korholja: – Józsika, a kutyádról írt fogalmazásod szó szerint ugyanaz, mint a testvéredé. – Igen, tanító néni, mert a kutya is ugyanaz. A 10 legidegesítőbb női kérdés a foci EB alatt: Kik játszanak az izék ellen? Te, a Figónak van felesége? Akinek nincs labdája, az miért fut? A hosszabbításra is kíváncsi vagy? Összesen hány félidő van? A németek miért rúgnak olyan erősen? Te, azért lassítják a képet, mert a Vitray már öreg?

CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Gedó Nikoletta, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Nyári Imre, Puskás János, Sipos Lídia, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Tokai Sándor, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a hudak@bekescsaba.hu e-mail címen, vagy személyesen hétfőnként 15 órakor a Diáktanyán (Kinizsi u. 20.).


2010 május június