...mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2011. ősz
2011. ősz
Épül az Agóra, szépül a belváros Újabb dátum került be a Békéscsaba története szempontjából fontos időpontok közé: szeptember 21-én, szerdán Vantara Gyula, Békéscsaba polgármestere és Szente Béla, a Békéscsabai Kulturális Központ igazgatója ünnepélyes keretek között lerakták az Agóra alapkövét. A még bontásban lévő Ifiház előtti alapkőbe egy időkapszulát helyeztek el, amely az aznapi napilapokat, a legutóbbi Csabai Mérleget, Békéscsaba címerét, az Agóra látványterveit és az Ifjúsági Ház és Általános Társaskör képeit tartalmazza.
A beszédeket követően a Munkácsy Emlékházba várták a vendégeket, ahol – diavatítés segítségével – az Ifiház múltjába és az Agóra jövőjébe kaphattak betekintést a jelenlévők. A művelődési központ bontásával párhuzamosan megkezdődött a belváros rehabilitációja is, amelynek első lépcsőfoka az októberben kezdődő Univerzál Áruház mögötti parkolóház építése. A továbbiakban a Szent István tér teljes körű átalakítását tervezik a jelenlegi autóút megszüntetésével és egy új, na-
Szeptember 25. Fényömlésben hajnalodik az ezüstös fenyőág, aranycsókban világzik fönt a csöpp trombitavirág, viaszkönnyel olvad a nap reggelhalvány sugara, hűvös foltmelegben ringat a koraősz langy dala. Galambok szárnyalnak csengve, szürke hullámban úsznak, harmatos hangjukkal hullva fodrosan koszorúznak, leülnek a tűlombokra zöldszínű csöndzsivalyban, szerelmes madárpár tolla pirkad a nyáravarban. Kovács Gergő ’11.09.25. Két programozó beszélget: – Aztán milyen az új csajod? – Ú, te, 90,60,90... – Sötétlila?!
gyobb rendezvények fogadására alkalmas tér kialakításával. A tervek szerint 2013-ra a sokoldalú kulturális központ mellé egy hangulatos, színvonalban megegyező belváros társul. Gedó Niki
2011. ősz
PONT Neked való Topognak a tornacipők, szállnak a hajak, süvít a zene. Ma este minden szép még, ma este minden első. Megszületett a KÖRF Pont, megszületett egy nagyon ifjúsági hely. Fiúk talán először túrtak bele hajukba műborzot csinálva, lányok először álltak tükör elé, hogy nagy smink mögé bújtassák magukat. Először szakadtak húrok a színpadon, a félhomályban első csókok csattantak el, és szívek törtek össze – talán először – nagy robajjal. 2011. szeptember 23-án megrendezésre került az első alternatív buli, aminek a FEK adott otthont. Szabó Ábrahám, a KÖRF fesztivál, illetve KÖRF Pont egyik alapítója készségesen válaszolt kérdéseinkre. – Hogy jött a KÖRF Pont létrehozásának ötlete? Volt segítségetek? – A KÖRF Pont ötlete a KÖRF fesztivál számunkra is meglepő sikere után fogalmazódott meg a csapatban. Közel nyolcvan sátor és csaknem kétezer látogató – még az esős idő ellenére is: ez nekünk elég bizonyíték volt arra, hogy a környék fiataljai körében komoly igény van az általunk elképzelt programokra. Úgy éreztük, hogy a nyári fesztivál idejére sikerült egy kicsit felpezsdíteni a városi ifjúságot. A KÖRF Pont nem más, mint ennek folytatása évközben. Szeretnénk olyan szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget nyújtani a fiataloknak, amelyek eddig hiányoztak a helyi programpalettáról. Sokáig kerestük a megfelelő helyszínt, amiben Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata is nagy segítségünkre volt. Nem titkolt célunk egy önálló és állandó helyszín kialakítása. A nyitó bulit a FEK-be sikerült bevackolnunk, amit nagyon köszönünk az üzemeltetőknek. – Mik voltak az elvárásaitok és hogy sikerült az első buli? Erre számítottatok? – Sokkal több célunk volt az első bulival, mint amennyi elvárásunk. Azt szerettük volna kideríteni, mennyire érdeklődnek egy újabb KÖRF esemény iránt azok, akiknek kellemes nyári emlékei maradtak Póstelekről. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés volt az egy négyzetméterre eső
világsztárok és hazai celebek száma, szeptember 23-án mégis közel kétszáz békéscsabai fiatal jött el a FEKbe, bulizott velünk a The Peanuts és a Madrapur koncertjén, és hallgatta az Altermonkey’s pop performanszát. Ezt békéscsabai viszonylatban jó eredménynek tartjuk. – Voltak-e nem várt helyzetek? – Nem várt események mindig vannak, arra csak törekedni lehet, hogy ezek mindegyikét előzetesen kiküszöbölje a csapat. Rengeteget tanultunk a nyári fesztivál szervezése alatt. Ezeket a tapasztalatokat természetesen a KÖRF Pont eseményeinek előkészítése során is tudjuk kamatoztatni. Maga a csapat is folyamatosan fejlődik, igyekszünk komolyabban venni a dolgunkat, s minél szervezettebben működni, ezért hoztuk létre a KÖRF-TEAM Rendezvényszervező Kft-t. Szeretnénk pályázati forrásokat igénybe venni, tervezzük az eddigi kapcsolataink mélyítését, de elsősorban színvonalasabb, s minél rendszeresebben jelentkező KÖRF eseményekkel szeretnénk megtölteni Békéscsabát. Nem csak koncertekre kell gondolni, de a többi most még maradjon meglepetés… – Hogy látjátok a szórakozóhely jövőjét? – A KÖRF Pontban a fentiekben is felvázolt céloknak szeretnénk otthont találni, egyelőre a FEK-ben. Az újabb programok, koncertek és
Öreg bácsi beleharap az almába, mire ott marad a felső fogsora. Beleharap még egyszer, mire ott marad az alsó is. Eldobja az almát: – Nesze vazzeg, edd egyedül!
meglepetések folyamatos kidolgozás alatt állnak, tehát üzenjük a „körfereknek”, hogy hamarosan újra nyílik a buli-ládika. Nem feledkezünk meg a 2012-es KÖRF Fesztiválról sem, már az előző hónapban megkezdtük az előkészületeket. Már most elárulhatom, hogy különleges lesz a következő fesztivál, komoly minőségi javulás várható a 2012 júliusában, a II. KÖRF Fesztiválon. Tornacipős fiúk, hajdobálós lányok! Irigy vagyok. Ellopnám élményeitek, és megélném helyettetek a tini éveket újra, azonban ez lehetetlen. Éljetek hát helyettem is, hogy titeket látva hadd üljön ki arcomra – ha mást nem – egy keserédes mosoly! Kárpáti Zoli
2011. ősz
Patent újratöltve A helyi fiatalság számára a 2011-es Garabonciás Napok egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb programja a megújult Patent Diákklub átadása volt az Andrássy Úti Társaskörben. Az ifjúság bázisául szolgáló irodát 1997-ben alapították Zsótér Mária vezetésével, amelynek eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig sikeresen működik. Alapvető feladata, hogy kapcsolatot tartson a diákokkal, információt gyűjtsön és továbbítson feléjük, és hogy ott mindenki megtalálhassa a számára legkedvezőbb, hasznos elfoglaltságot iskolaidőn kívül. Ennek érdekében évente többször is rendezvényeket, konferenciákat bonyolítanak le (pl. VIP, KÖZÖD pro-
gramok), ahol a fiatalság hallathatja hangját, tehet valamit a jövője megalapozásáért. A megújult Patent Diákklub szeptember 26-a óta vehető újra igénybe a fiatalok számára az Andrássy Úti Társaskör nyitvatartási idejében. Zsótér Mári, a Patent vezetője, Szente Béla, a Békéscsabai Kulturális Központ igazgatója, valamint Varga Tamás, a Polgármesteri Hivatal Oktatási, Közművelődési és Sport Osztályának osztályvezető-helyettese hivatalosan is felavatták a klubot.
Mindannyian kihangsúlyozták, hogy a fiataloknak valóban szükségük van egy helyre, egy közösségre, ahova tartozhatnak, hogy érezzék, fontos és hasznos tagjai a közösségnek. Elmondták, hogy szükség van az utánpótlásra, hogy a jövőben eredményesen üzemelhessen ez a közösségi tér a jövőben. A családias légkörben felavatott Patent Klubot Szabó Ábrahám, exdiákpolgármester és a városi DÖKösök azonnal birtokba is vették, hiszen ez szolgál majd központul számukra is. Nyeste Eszter
Azt hittem, otthonod vagyok Idegesen kerestem a kulcsot. Felkutattam az összes fiókomat. Negyed óra lomtalanítás után találtam rá, és rögtön mentem hozzád, mert nem vesztegethettem tovább az időt. A dühtől remegő kezeimmel nagy nehezen kinyitottam a zárat. Ott ültél a sötétségben, a vérben, pont, mint amikor bezártalak oda. De szép is volt az! Hát igen, tied volt a bal pitvar. Otthonos kis hely, nem? Már egészen belaktad. De nem volt más választásom, ez nem lehetett tovább a te bal pitvarod. Mérgemben csak úgy ráncigáltalak ki onnan. Na és most mit csináljak veled? Nem gondoltam volna, hogy egyszer ki kell, hogy paÚj srác a neten: – SZIA, SZIA, ÚJ VAGYOK ITT! HOGY VAGYTOK? – Nyomd meg a CapsLock-ot!! – HUUUUU, KÖSZI, MOST MÁR NEM KELL TARTANOM A SHIFTET!
teroljalak innen… S most kénytelen vagy bejárni engem a kislábujjamtól a fülem cimpájáig. És közben kínzol az emlékekkel, az élményekkel, a beszélgetésekkel, a nevetésekkel, a sírásokkal, az összeveszésekkel, a kibékülésekkel, mindennel ami összekötött minket. De te már nem az vagy, akivel olyan jókat sírtam és nevettem. Ez már valaki más, akinek nincs helye a bal pitvarban. De még csak fülem cimpájában sem. Nem is tudom, hogy szabadulhatok meg tőled. Úgy érzem, holnap beutaltatom magam vérvételre. Gedó Nikoletta
2011. ősz
Hogy az lehess, aki szeretnél… Manapság egyre többen érzik kellőképpen motiváltnak és elhivatottnak magukat az önkéntes munkával kapcsolatban. A 2011-es Európai Önkéntesség Éve kiváló lehetőséget biztosít olyan projektek, rendezvények lebonyolítására, ahol a fiatalok megismerkedhetnek az önkéntes munkával, de tapasztalatokkal és élményekkel is gazdagodhatnak . Erre ad alkalmat az EVS programja is, ezt szeretnénk bemutatni nektek.
A szikár tények • Cél: az ifjúság más országokban kulturális, környezetvédelmi, sport, média és különböző szociális területeken végezhessen munkát. • A kint töltött 2-12, de legfeljebb 24 hónap alatt intenzív tanulási folyamatban vesznek részt, megismerhetik az adott ország kultúráját, mindezeken túl önmaguk és személyiségük fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek. • A résztvevők általában 18-30 év között fiatalok, akik bejelentett lakhelylyel rendelkeznek (de az adott korosztályba tartozó hátrányos helyzetűek, már 16 éves koruktól részt vehetnek szervezett projektekben). • Egy pályázati űrlap kitöltésével regisztrálhatják magukat a munkára, amelynek beadási határideje általában a projekt kezdetétől függ. A kiküldetésben résztvevőknek meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, majd értesítik őket, hogy alkalmasnak bizonyultak-e a munkavégzésre. • Az indulásuk előtt képzésen vesznek részt, ahol beszámolhatnak elvárásaikról, fejleszthetik motivációjukat és tanulási céljaikat, információt kapnak az adott országról, valamint csapatot építenek. – – – –
• Az önkéntes munka végeztével egy elismervénnyel is gazdagodnak a jelenlevők. A Youthpass elismeri és igazolja a projekt során szerzett nem-formális és informális tanulási tapasztalatokat, azok eredményeit. Egyfajta visszajelzésként szolgál a kint töltött időről. A személyes benyomás Emberekkel zsúfolt girbe-gurba, macskaköves utca. Gramofonynyekergés a távolból. Lenge szoknyákat fel-fellibbentő és kalapokat ide-oda sodró szél. Itt élek és dolgozom, Franciaországban: nekem ezt jelenti az EVS nemzetek közötti kapcsolatteremtő önkéntes munka programja, amit, ha minden jól megy, jövő nyáron el is kezdek. A program lényege dióhéjban: Lelkes, dolgozni vágyó fiatalok delegálása külföldi civil szervezetekhez, amelyek közül szabadon választhatnak attól függően, melyik munkahely csábítja őket leginkább; legyen az társadalomkutató, mozigépész vagy óvóbácsi. A ti álmotok lehet a fjordokkal szabdalt Norvégia, a maffiózókkal, gépfegyverekkel és matrioska babákkal teli Oroszország, a kommunista Kína..., vagy akár a hatalmas amerikai préri vágtázó indiánokkal
Hallom, kaptál ajándékba egy Fluor Tomi CD-t. Kölcsönkérhetem? De visszaadod? Persze. Akkor nem adom!!!
és vonatrablások porosodó emlékeivel. De a „Hol?” csak egy aprócska része ennek az egésznek. Sokkal, de sokkal fontosabb a munka, amit választasz. Imádsz segíteni másokon? Hát menj el egy szociális otthonba és foglalkoztass beteg gyerekeket! Szervezkedés az életed, mindig tele vagy új ötletekkel? Csatlakozz egy rendezvényszervező irodához és próbáld ki magad! Ha felteszi nagymamád a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdést, és te gondolkodás nélkül rávágod, hogy „Fotós!”, akkor legyél kint is fotós! Hasznos kapcsolatokat építhetsz, egy eddig ismeretlen nyelvet tanulhatsz meg, barátokat sze-rezhetsz, új kultúrát, új látásmódot ismerhetsz meg. Csupán kettőt kell kattintanod, és megismerheted az EVS világát. És feltétlenül gondold végig alaposan, megéri-e, de azért tartsd szem előtt, mindig jön majd egy utolsó egyetem előtti nyár, amit itthon tölthetsz. Egy egyetem első éve utáni nyár, amit Pesten tölthetsz. Egy barát, akibe beleszeretsz. Osztálytársak, akiktől elbúcsúzhatnál. De, hidd el, ez sokkal fontosabb. Ezzel elkezdheted végre megírni életed nagy történetét, amit egyedül neked áll hatalmadban olyanná tenni, amilyenre vágysz. Nyeste Eszter Danszki Fruzsina
2011. ősz
Bemutatkoznak Békéscsaba diákvezetoi Beszélgetés Székely Ádámmal, Pangert Rolanddal és Vörös Viktorral Először is, szeretnék gratulálni mind a hármótoknak. Szép munka volt, és eredményes is. Ádám, miért pont Rémségek Cirkusza? Sz. Á.: Már tavasszal, a diáknapokon is „rémséges” témánk volt, és az érdekesség kedvéért mindezt összehangoltuk egy kis cirkusszal. A rémház nagyon izgalmasnak ígérkezett, úgyhogy egyértelmű volt a döntés. Viktor, ti hogy lettetek végül Armstrong-párt, és mennyire kapcsolódott a nevetek a kampányhoz? V. V.: Igazából egy iskolai poénkodásból született az ötlet, a mosdóban döbbentünk rá, hogy itt egy remek videót lehetne csinálni űrhajós ruhában. Erre épült aztán a három híres Armstrong személye. A Garabonciás első napján zenei programokkal (Louis Armstrong), a második napján sporttal kapcsolatos rendezvényekkel (Lance Armstrong), a harmadik napján pedig az űrből (Neil Armstrong) merített eseményekkel szórakoztattuk a zsűrit és a közönséget. Azt mondják, jobb a dobogó harmadik fokára állni, mint másodikként lecsúszni az első helyről. Roli, Te kudarcként élted meg a második helyezést? P. R.: Az első pillanatban igen, de amikor körülvettek a stábtagok, minden megváltozott. Mostanra sokkal jobban tudom értékelni ezt a helyezést. Azt hiszem, mindent megnyertünk, csak a város kulcsát nem. Nem volt konfliktusoktól mentes a döntő utáni néhány nap. Sokan azzal vádoltak, hogy megkérdőjelezted a Belvár győzelmének jogosságát. Mit gondolsz erről?
P. R.: Az ügy azért robbant ki, mert a zárást követően érdeklődtem, mikor lehet majd megnézni a zsűrik által adott pontokat. Ezt sajnos félreértették, és azt hitték, hogy az első helyezettet akarom támadni, de nem ez volt a szándékom. Később olyanok is bekapcsolódtak a vitába, akik egyáltalán nem voltak érintettek, de a Városi Ifjúsági Parlamenten végül mindent megbeszéltünk. Vikó! Te hogy kerültél a Közgé csapatának élére? Neked már van Gara-bonciás előéleted is. V. V.: Egy éve járok a Széchenyi-be, a diáknapok megnyerése után pedig egyértelmű lett, hogy a városi versenyen is én leszek a jelölt. Ez már a negyedik Garám volt: az első két alkalommal stábtag voltam, tavaly pedig szervező. Idén úgy alakult, hogy vég-re jelölt lehettem, és ha minden jól megy, jövőre is szervezőként, esetleg műsorvezetőként térek vissza. A megmérettetés előtt eltervezett dolgokból és ötletekből sikerült mindent megvalósítanotok? Sz. Á.: Azt hiszem, mindent megcsináltunk, amit szerettünk volna, nagyrészt persze csak néhány nappal a Garabonciás Napok előtt. A kampánykoncertünk is az utolsó pillanatban született meg, a happening pedig eleve élő műsor volt, így csak kevés gyakorlásra volt időnk. V. V.: Az ötletek megvalósításával semmi gond nem volt, habár az utolsó pillanatra hagytunk sok mindent. A saját hozzáállásom az, ami talán gyengítette az egészet. Persze csak az első napon, mert nagyon izgultam. A hét közepén aztán ráébredtem, hogy inkább élveznem kell azt, ami történik,
és attól kezdve, és onnantól határozottan javult a helyzet. A város diákpolgármestere, alpolgármestereként hogyan látjátok a jövőt? Sz. Á.: Szemezgetünk a többi iskola kampánycéljaiból is, és a jó ötleteket támogatjuk. Mindenképpen szeretnénk egy olyan tér létrehozását, ahol az egyhetes Garabonciás Napok és annak története egész évben átélhető és megtekinthető. Emellett valamilyen rendezvénnyel segítenénk a hátrányos helyzetűeket, és az állatmenhely honlapját is rendbe raknánk. A kisállatok például egy webkamera segítségével kerülhetnének közelebb a diákokhoz. P. R.: A vízifocit – legalább iskolai szinten – mindenképp meg fogom valósítani. Ezen kívül szeretnék egy jótékonysági mérkőzést szervezni a stábok között, amelyet egy jelképes árú belépővel lehetne megtekinteni, a befolyt összeget pedig a város sportosztályának ajánlanánk fel. Emellett szívesen segítek majd bármilyen kezdeményezésben Ádámnak és Vikónak is. V. V.: Ádámmal már a megmérettetés alatt is megtaláltuk a közös hangot, így az együttműködés sikeres lesz, ebben biztos vagyok. A saját kampánycéljainkon kívül egyébként mások ötletei közül is válogatunk majd. Diákpolgármesterként milyen érzé-sekkel telt az a bizonyos pénteki nap? Sz. Á.: Alapvetően nagyon pozitív volt, habár fáradt voltam a csütörtöki buli és az azt megelőző munka miatt. A városháza légköre, a beszélgetés
Pistike kérdezi: – Hogyan esik a hó visszafele? – Sehogy, miért kerdezgetsz ilyen hülyeségeket? – Az anyu azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy visszafele esni fog a hó...
2011. ősz Kiss Tibor alpolgármester úrral és a két diák-alpolgármesterrel felejthetetlen számomra. A Belvárban milyen visszhangja volt az eseményeknek? Változtál, változtatott rajtad a Garabonciás? Sz. Á.: Azt hiszem, nagyon sokat adott nekem ez a pár hét. Az emberek, akikről azt hittem, távol állnak tőlem, most köszönnek. Sok mindenkiben pozitívan csalódtam. A tanárok végig lelkesek voltak, a tesitanárom felajánlotta a pólóját, amikor az már hiánycikk volt. Az iskola pénteken ünnepelt, az igazgatónő pedig végig mindenben segítette a munkánkat. Köszönet illeti az egész stábot, az évfolyamot és Kelemen Sándor tanár urat is! Vikó! Ha egy dolgot ki kellene emelned a négy nap élményei közül, mi lenne az? Van esetleg negatívum? V. V.: Azt hiszem, a csütörtöki vetélkedőt emelném ki. Mindennél jobban élveztem, és jól is szerepeltem. A záró rendezvény alatt fejlődtem is sokat. Örülök, hogy megélhettem ezt az egészet, és rengeteg barátot szerezhettem. Az egyetlen negatívum talán az, hogy idén kevesebben jöttek el rendezvényekre, a közgések pedig kevésbé támogattak, aminek az oka talán az, hogy nem tekintenek nagyon közgésnek. A dobogó után azonban remélem, kicsit bánják, hogy nem vettek részt mindenben. Büszke vagyok a stábomra, és hálás vagyok nekik, amiért a nehézségek ellenére a kezdettől mellettem álltak! Roli, neked mi a legszebb emléked az idei Garabonciásról? P. R.: Az, amikor csütörtökön együtt láttam a stábot a küzdőtéren. A lelátón három-négyszázan ültek az iskolánkból, ami rekordnak számít. Fantasztikus látvány volt a színpadról. A rossznyelvek bizony idén sem pihennek. Mindannyian hallottunk pletykákat és rágalmazásokat. Beárnyékolja ez a szép eredményt? Sz. Á.: Azt gondolom, hogy ezek nem igazán számítanak. Amíg vannak rosszindulatú megjegyzések és irigykedők, addig valamit jól csinálunk. Kovács Gergő Szurovecz Illés
Az álmodozók valósága Nemrég mutatott a barátom egy 2003-as Bernardo Bertolucci filmet, az Álmodozókat (The Dreamers). Mielőtt megnéztük volna, azt mondta, imádni fogom. Igaza lett… Az első helyre került számomra ez a film, és nem csak azért, mert a filmben felelevenített korszak maga is a kedvencem, hanem mert pont a megfelelő időszakomban láttam. Kiábrándult voltam a valóvilágostinipornós értékrendből, és a felém áradó temérdek butaságból. Legnagyobb álmommá vált, hogy teljesen kizárhassam magam belőle. A filmben az álmodozók pedig éppen ezt tették. A film három fiatal története az 1968-as Párizsban: egy francia testvérpáré és egy amerikai fiúé. Ezekben az időkben egyszerre üvöltött Janis Joplin és szállt a Beethoven szimfónia a lemezlejátszóból; a művészmozikban mindenki az első sorokba vágyott, hogy hozzá jusson el először a kép; a lányok barettet viseltek, a fiúk már rég kinőtt, kopott kordbársony nadrágot. Mindenki alternatív és lázadó volt. Itt ismerkedett meg a külföldi diák, Matthew Isabellel és Theoval, és vált egyre inkább sajátjává a két testvér különös élete. Örökké együtt voltak. Csakis egymásnak éltek, együtt olvastak, hallgattak zenét, néztek régi filmklasszikusokat, éreztek, szerelmeskedtek. A külvilágból semmi és senki nem lehetett rájuk hatással. Teljesen szabaddá, önazonossá váltak ők, és gondolataik. Életük egyszerre volt a normális, valós emberek
Beteg a doktornál: – Doktor úr! A bal fülemre alig hallok valamit! – Sajnálom, de ez a korral jár! – Ne próbálja bemesélni nekem, hogy a bal fülem öregebb, mint a jobb!
meghazudtolása, és mégis a legigazabb világ. Nagyon irigy lettem! Én is ilyen függetlenségtől és önállóságtól fűtött levegőt akartam beszívni! Szenvedélyesen akartam megélni mindent, az olvasástól a szerelemig… De aztán rávezetett a film valami igazán fontosra. Hogy ez a deviáns élet akármennyire magával ragadó és csábító is, túl hosszú egy egész életen át. Mint fiatalos életforma magában hordozza az épülést, a fejlődést, a későbbi szép emlékeket, de mint egész életre szóló valami… csak pusztítást hagyhat maga után. Az amerikai fiú jön rá erre, és választja majd végül a neki megfelelő utat. Ezért tartom hát fontosnak, hogy mindenki lássa ezt a filmet. Mert egyrészt nagyon szép (a szereplők, az ódon ház, amibe bezárkóznak, illetve maga a történet), de leginkább azért, mert megmutatja, menynyire keserves és kellemes döntés is egyszerre a Felnőtté Válás. Danszki Fruzsina
2011. ősz
„Nem érdekel a pénz, csak a gyerekek” Túrákat szervez, egészségre nevel, kajakozik, ásványt gyűjt, kampányokat koordinál, és mindezt a gyerekekért teszi. Fejes Mihály, a volt 2. Számú Általános Iskola tanára kapta idén a „Békéscsaba Ifjúságáért” városi kitüntetést, amelyet a Garabonciás Napok záró rendezvényén vehetett át. A nyugdíjba készülő pedagógus nekünk is nyilatkozott az elnyert díj kapcsán.
Mire gondolt, amikor megtudta, hogy az iskola tantestülete és a diákönkormányzat önt terjesztik fel a díjra? Nagyon hálás voltam, hogy rám gondoltak. Örülök, és büszke vagyok rá, hogy elismerték a munkámat. A hivatalos indoklás több pontot is megjelöl, amiért a Békéscsaba város közgyűlése önt választotta győztesnek. Ilyen volt az „Egészséges életmód hete” és a „Természettudományok hete” nevű programok megszervezése is. Igen, bár ez önmagában nem lett volna elég. 1979 óta dolgozom Békéscsabán, és azóta is mindig közvetlen kapcsolatot alakítottam ki a tanítványaimmal. Rengeteg közös emlékünk van: végigkajakoztuk a Tiszát, létrehoztam egy hajóparkot és ásványgyűjtő-túrákat is szerveztünk. Bejártuk egész Magyarországot. Mindig nagyon fontos volt számomra az egészségmegőrzés, ezért indítottuk be a drog és az AIDS elleni kampányunkat is. Az említett Egészség-hetek is ebbe a sorba tartoznak: külön programokat szerveztünk az alsósoknak és a felsősöknek, amiÖreg székelytől kérdezi az unokája: – Öregapám, látott már antennát? – Hát láttam is, meg ettem is. – De hát az fémből van. – Akkor csak láttam.
ket nagyon élveztek a gyerekek, és csodálatosan oldották meg a feladatokat. Szerencsére a vezetőség mindig segített minket az összes ilyen megmozdulásunkban. Nélkülük nem sikerülhetett volna. Az oktatással kapcsolatban nap, mint nap újabb kérdések merülnek fel. Hogyan lehet mégis változatlan elhivatottsággal végezni ezt a munkát? Sok mindent megéltem az elmúlt évtizedekben, de a lényeg sosem változott. A tananyagot továbbra is ugyanazzal a pontossággal kérem számon, és szerencsére az elvárások is teljesülnek. Szigorúak ezek az elvárások az Ön részéről? Van egy minimum, amihez feltétlenül ragaszkodom. Megbukni mégis nehéz nálam, mert az órán is igyekszem úgy tanítani, hogy ha a gyerekek odafigyelnek, képesek legyenek elérni a megfelelő szintet. Sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben. Teljesültek az elképzelései és a vágyai, amiket pályakezdőként tűzött ki maga elé? Van, amiben csalódott? Nem, semmiben. Szerencsére nagyon jó hangulatban dolgozhatok, a gyerekek megbecsülnek és mondhatom, hogy szeretnek. Sosem tudtam volna mást csinálni, mindig tudtam bánni a gyerekekkel. Pe-
dagógusként nem kaphat az ember túl nagy fizetést, de ez sem érdekel, mert a gyerekek kárpótolnak. Kizárom a külső problémákat, becsukom a terem ajtaját, és remekül érzem magam a saját világomban. Ugyanúgy élvezem a munkámat, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Sajnos az iskolák összevonása miatt előrehozott öregségi nyugdíjba kell vonulnom, amit nagyon nehezen tudok elfogadni. Biztosan hiányozni fognak a gyerekek. Nagyon. Szeptemberben valóságos lelki beteg voltam. A felmondási időm kezdete óta megváltozott az egész életritmusom, és eddig nem tudtam hozzászokni. Előbb-utóbb biztosan ez is sikerülni fog. Köszönöm az interjút! Szurovecz Illés Fejes Mihály tanár úr közvetett módon a mi újságunkhoz is kapcsolódik. Az általa elnyert szobrot ugyanis a CSAK egykori szerkesztője, Komlósi Dóra készítette, aki anno az ő osztályába járt. Érdekesség, hogy Dórinak fogalma sem volt, hogy a díjat épp az a pedagógus fogja megkapni, akiről ő maga is szép emlékeket ápol.
2011. ősz
„Repül az ido, és mi vele szárnyalunk!” avagy 20 éves a Békéscsabai KIE Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte idén a Békéscsabai Keresztyén Ifjúságért Egyesület. Az ebből az apropóból rendezett 3 napos konferencia keretein belül találkoztak kicsik és nagyok, régi és új KIE-sek, hogy együtt ünnepeljenek. Az október 16-18. között megrendezésre került rendezvényről az egyesület vezetőjével, Szikora Istvánnal beszélgettem. – Hogyan született meg a háromnapos konferencia megvalósításának ötlete? – A huszadik születésnapunkat ünnepeljük éppen. Úgy gondoltuk, hogy ez kiváló lehetőséget nyújt egy nagyobb esemény megszervezésére is, ezért a szülinapozás mellé egy konferenciát is csatoltunk. Célunk az európai önkéntesség bemutatása, új szemléletmódok prezentálása, az önkéntesség motivációinak felvázolása a KIE-ben, a számonkérhetőség és a kapcsolati tőke megvitatása. Mivel minden egyes témát más-más előadó mutatott be az érdeklődök számára, így ez tovább színesítette a hétvégi programjainkat. – Mit várnak a találkozótól? Van-e hosszabb távú célja a rendezvénynek? – A hétvégén megemlékeztünk az eltelt 20 évről. Ez idő alatt rengeteg ember lett tagja a KIE-nek, ám munka, vagy továbbtanulás miatt folyamatosan frissült a társaság, így ez a hétvége kiváló lehetőség volt számukra, hogy találkozhassanak, beszélgessenek. A közös pont az életükben, hogy a KIE-hez tartoztak, vagy tartoznak ma is, így akadt téma elég. Elsődleges célunk, hogy mindenki jól érezze magát! Emellett a helyi fiatalság számára kívántunk hasznos szabadidős tevékenységre lehetőséget adni, és úgy vélem, ez
sikerült is, hiszen sokan megfordultak nálunk ez idő alatt. A rendezvény konferencia részén az önkéntességgel ismerkedhettek meg a résztvevők előadások, beszélgetések formájában. Az ünneplés pedig megerősített minket abban, hogy hasznos, amit csinálunk, és ezt a kerek évforduló bizonyítja a legjobban. – Milyen eszközökkel tudják motiválni a helyi fiatalokat? – Mivel egyesületünk tagjai is főként fiatalok, ezért azzal motiváljuk őket, hogy ők találhatnak ki programokat maguknak és a többi helyi fiatalnak, hiszen ők tudják, hogy mi érdekli, foglalkoztatja őket. Így igyekszünk minden kérésnek eleget tenni, hogy mindenki kedve szerint válogathasson. – Milyen terveik vannak a jövőre nézve? – Kulcskérdés a tudásunk átadása a fiataloknak, kiképezni a következő generációt, megteremteni a motivációt számukra az élethez és a jövőhöz. Megismertetni őket a tanulás és tanítás eszközeivel, hogy gördülékeny életük legyen, minden kihívással meg tudjanak birkózni. Ennek érdekében szeretnénk új tagokat toborozni, ehhez igyekszünk kedvet csinálni programok és rendezvények által. Folyamatosan elérhetőek vagyunk a www.kie.hu/bekescsaba oldalon,
Az öreg székely bemegy a disznóólba,és bedob egy parókát a vályúba: – Nincs többé korpa,csak gyönyörű haj!
ahol frissülő információk is találhatóak rólunk, illetve a www.schooltourmix.hu-n is rá lehet lelni a programjainkra. Én személy szerint nagyon élveztem a programokat. Sok sikert kívánok a CSAK nevében is a KIE-nek! Remélem, a következő 20 év is legalább ilyen sikeres és hasznos lesz majd, mint ez volt! Nyeste Eszter
2011. ősz
Birkózz meg a problémákkal! Bánat? Düh? Önbizalomhiány? Frusztráltság? Gondok? Félelem? A 21. századi ember szinte ezekkel az érzésekkel születik. Statisztikailag kimutatott tény, hogy egyre többen járnak pszichológushoz annak érdekében, hogy megbirkózzanak a gondjaikkal. Szerintem? Elvesztegetett idő… Birkózz meg a problémákkal magad! Az ember legjobb barátja – a kutya mellett – a sport. Nem csak kikapcsolódási, hanem személyiségfejlesztő tevékenység is, amely akkor a legjobb, ha még fiatalon hozzászoktatja az ember a szervezetét, és élete szerves részévé teszi azt. De természetesen sosem késő, hogy rendszeres sportolásba kezdjünk. Jelenleg egyre felkapottabbak az olyan küzdősport egyesületek, mint például a Békéscsabai Lakótelepi Sportegyesület. Talán az tudható ennek a hátterében, hogy a különböző hírközlési műsorok félelmet keltenek a lakosokban, hiszen azt sugallják: ma már senki sincs biztonságban. Emiatt megelőzni vagy elhárítani kell megtanulnunk az ilyesfajta problémákat, és talán emiatt is gyarapszik azon szülők száma, akik gyermeküket valamilyen önvédelmi csoportba íratják be. Sokak számára ismert már a kickbox és a K1. A Békéscsabai Lakótelepi SE edzői, Hricsovinyi Károly és Wertheim Albert példamutatásuknak és edzői munkájuknak köszönhetően is elismertek. Komplex feladatot látnak el, hiszen a fiatalok fizikai épülése mellett a mentális egészséget is szem előtt tartják, illetve a szociális háttér-re is figyelmet fordítanak, a gyerekek szüleivel és iskoláikkal is kapcsolatot tartanak. Ugyanakkor kiváló szakemberek, hiszen nem csak hobby-, hanem élsportolókkal is foglalkoznak.
Békéscsabai Lakótelepi SE tagjai elszánt sportolók, ország-, illetve világszerte kapnak elismeréseket. Szabó László például a Magyar válogatott csapat tagja, de Világ- és Európa-bajnoki aranyérmeket is szerzett. A most Budapesten élő, de eredetileg dobozi származású fiatalember ekként vall: „Edzés közben, mikor a kimerültség és a fájdalom eluralkodna rajtam, és az izzadtság súlya a ruhán szinte fojtogat, eszembe jut az edzőm mondása, miszerint az edzésen meghalsz, de a ringben föltámadsz!” Szabó László az eddigi, több mint tíz éves pályafutása során, a legtöbb mérkőzésén kiütéssel győzött. Nemcsak felnőttként érheti fenyegetés az embert, hanem már eminens kisiskolás korában is. „A gyerekek gonoszak.”– állítják azok, akik magyarázatot keresnek a gyerekek neveletlenségeire, durvaságaira. Benedek Zsolt, egykori Light Kontakt világbajnok, profi K1 magyar bajnok és Full Kontakt világkupa győztes is áldozata volt általános iskolai csúfolódásoknak, verekedéseknek az iskolaudvar eldugott szegleteiben,
ahogyan manapság sokan mások is. Annak érdekében, hogy magát és barátját megvédje az iskolai terrorral szemben, tíz évesen elkezdett kickboxolni. Nem akart szuperhős lenni, sem félelemben tartani a többieket, sokkal inkább az a gondolat űzte, amit ma úgy hívunk: igazságtalanság. A gyerekek tudat alatt törekednek a jóra, csak néhol hiányzik a megfelelő példa. Az edzőteremben türelmet és önfegyelmet tanulhatnak, ami elengedhetetlen a teljes értékű felnőtté váláshoz. Kocsis Adél
Békéscsabai Lakótelepi SE Edző: Hricsovinyi Károly Segédedző: Wertheim Albert Elérhetőségünk: Békéscsaba, Illésházi - Jókai u. sarok. Edzés időpont: hétfő - szombat 16.30, vasárnap szünnap.
– Mi a különbség a luxusautó és a fa között? – ??? – A luxusautóban több a gyökér.
2011. ősz
A nagy kaland Külföldi szakmai gyakorlaton a BéKSZI-vel A Békéscsabai Központi Szakképző Iskola és Kollégium tanulói már évek óta kipróbálhatják szakmai tudásukat külföldön is. Az utakra pályázni lehet, amelynek keretében az idén 17 tanuló utazott a Tempus Közalapítvány támogatásával a Leonardo da Vinci mobilitási programmal Finnországba, Máltára, Spanyolországba és Olaszországba. Ez remek lehetőség, hogy szakmájukat külföldön gyakorolják, megismerkedjenek az EU munkaerő-piaci igényeivel, mélyítsék nyelvtudásukat, és részük legyen egy 4-5 hetes kalandban. Kopanyicza Zoltánt, a Keri szakács tanulóját máltai, Koszt Eriket, a Trefort épületgépész technikus tanulóját spanyolországi tapasztalatairól kérdeztük. Honnan jött az ötlet, hogy részt vegyél a mobilitási programban? K.Z.: Mindig is érdekelt más nemzetek kulturális és gasztronómiai világa, ez a program pedig tálcán kínálta a lehetőséget. Emellett persze bizonyítani akartam magamnak és a környezetemnek is. K.E.: Ezt a kiutazási lehetőséget a tanárok említették nekünk. Sokáig gondolkodtam rajta, majd úgy döntöttem meg kell próbálnom, hiszen nem veszíthetek vele semmit. Hogyan készültél a kiutazásra? K.Z.: A szükséges tárgyakból előrehozott szintvizsgát kellett tennem, mert az eredeti időpontok a kiutazás idejére estek. Így a tanulás mellett kulturális, szakmai, lélektani és nyelvi felkészítőre is jártunk. K.E.: A kiutazásra kimondottan nem készültem sokat, a fontos dolgokat beszereztem, és próbáltam a maradék időt még a családdal és barátokkal tölteni. Hogyan teltek a hétköznapjaid a célországban? K.Z.: Heti 2 szabadnapom volt. Sokat turistáskodtam szerte a szigeten, mivel a lehető legtöbb látnivalót próbáltam megnézni. K.E.: Egy klímaszerelő céghez kerültünk, akikkel sok érdekes helyre jutottunk el, pl. az agrárkutató intézetbe. Sokat utaztunk és dolgoztunk, így hétköznap nem volt szabadidőm.
Voltak-e beilleszkedési nehézségeid a gyakorlóhelyen? K.Z.: Nem voltak, mert ha látták, hogy valamit nem tudok, azonnal segítettek. K.E.: Nem voltak, a munkanapok gyorsan szaladtak. Nagyon türelmes és segítőkész munkatársakkal hozott össze a sors. Mivel töltötted a szabadidődet és a hétvégéket? K.Z.: Reggeltől késő délutánig igyekeztem megnézni a térképemen megjelölt dolgokat. K.E.: Szabadidőben, hétvégén igyekeztem a várost jobban megismerni, lemenni a tengerpartra, este pedig a szórakozóhelyekre. A mobilitási programban mi volt számodra a legjobb dolog? K.Z.: Hogy kis befektetéssel megalapozhattam a jövőmet, ugyanis a programban való részvételért Europass bizonyítvány jár, ami segíti az
– Miért esznek a franciák csigát? – Mert nem szeretik a gyorsételeket.
elhelyezkedést itthon és külföldön egyaránt. K.E.: A legjobb az volt, hogy ingyen kaptam egy 70 órás spanyol felkészítést, és kint lehettem 5 hétig Valenciában. Miért ajánlod másoknak is a programot? K.Z.: Ez egy életre szóló kaland, megtudhatod, képes vagy-e önállósodni, boldogulsz-e egy idegen kultúrában, plusz kiváló alkalom a nyelvtanulásra is. Köszönöm a felkészítést Szabados Editnek, Kruzsic Lászlónak, Bohus Máriának, és a támogatást Bojtos Edit osztályfőnöknek. K.E.: Elsősorban azért tudom ajánlani, mert nagyon sok újat tapasztalhat az ember, megtudhatja, mennyire tud helyt állni egy másik országban mind szakmailag, mind köznapi szituációkban. Szabados Edit
2011. ősz A szegedi InDOKK Ifjúsági Civil Börzére látogatott a CSAK szeptember 16-án. Nem, nem azért mentünk, mert nehéz dolgozatok voltak aznap, és nem is az éppen akkor megrendezett Borfesztivál miatt. A cél a kapcsolatok építése és a tapasztalatszerzés volt. Hogy megvalósult-e? Meg bizony! De egyáltalán nem úgy, ahogy vártuk. Nagy tömegre számítottunk, telistele korunkbeliekkel, vagy még fiatalabbakkal, ehelyett mi voltunk a legjobban lemaradva az éveink tekintetében. A rendezvény sem nekünk szólt elsősorban, hanem a felkereső ifjúsági információs munkát végzőknek (itthon ilyen munkát végeznek a mi kedves bulisegélyeseink). Tehát ez nem a mi asztalunk, hiszen ilyesmin még sosem vettünk részt. Mi CSAK újságírók vagyunk!
Jó InDOK(K) az ifjúság Ennek ellenére nagyon örültek nekünk, hiszen az ifjúság, akit fel szeretnének keresni, házhoz ment. Persze mi ennél is jobban örültünk nekik. Egy társadalomkutató srác például érdekes statisztikákat mutatott be. Egy diagram szerint a megkérdezett fiatalok legtöbb-je arra a kérdésre, hogy mi a legnélkülözhetetlenebb egy fesztiválon, a Repoharat és a szelektív hulladékgyűjtést említette, míg az internet hozzáférés csupán az utolsó helyen kullogott. Többek
Perctelen Nyitány. Aranysárgára festett aszfaltcsíkok a felkelő nap fényében. Csipkedő hideg. Pulóver. Begördülő busz, versenyfutás a helyekért. Mosoly, nevetés, beszéd. Utat vág az önhittség. Iskola és liftek. Hulló örömpercek. Megragadott boldogság. Maradás. Barátság. Szájról fakadó világmegváltás. A válaszok szúrnak. Illanó szeretetháló.
között bepillantást nyertünk a szegedi bulisegélyesek munkájába is, akiktől megtudtuk, hogyan lehet kiépíteni bizalmat a tiniknél: ott vannak az iskolában, a szórakozóhelyeken és az utcán, így mindig ugyanazokkal az arcokkal találkoznak. A műhelyekben megvitattuk a konkrét technikákat is, amelyekkel az ifjúságot meg lehet fogni. A hallottakat eltettük, megjegyeztük, és én személy szerint már alig várom, hogy hasznomra váljanak. Legnagyobb nyereségünknek azonban azt könyvelhetjük el, hogy a helyi ifjúsági médiával sikerült kapcsolatot teremtenünk egy a délkeletmagyarországi régióban működő, közösmédiaműhely létrehozása reményében. Danszki Fruzsina
Haza. Izzasztó délután és lágyuló hangulatok. Buszon. Tömeg. Ketrecbe zárt szavak és szavakba zárt álarcok. Valóság. Zene és dallam: otthon. Este. Sötétség. Világító hatalmak. Szállongó boldogságvirágok. Egy csillag elköszön, s lehull. Függöny. Szurovecz Illés
– Hölgyem, megkérné a kisfiát, hogy ne utánozzon már engem? – Pistike, hányszor mondtam már, hogy ne viselkedj úgy, mint egy idióta! CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Danszki Fruzsina, Gedó Nikoletta, Kárpáti Zoltán, Kocsis Adél, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Szurovecz Illés, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a hudak@bekescsaba.hu e-mail címen. Keress minket a facebook-on is: www.facebook.com/pages/CSAK-Békéscsabai-Városi-Diákújság