Issuu on Google+

... mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2010. november


2010. november

Programok Polgárosodás című kiállítás a Munkácsy Múzeumban Helye: Munkácsy Mihály Múzeum Múzsák Terme Békéscsaba, Széchenyi utca 9. www.munkacsy.hu Időpont: 2010. október 15. – 2011. január 20.

A középkor háborúi előadás Helye: Körösök Vidéke Egyesület székháza Békéscsaba, Damjanich u. 1/3. Tel.: 66/323-413 E-mail: postmaster@titbcs.hu www.titbcs.hu Időpont: 2010. november 23.

Müller Péter est Helye: Phaedra Közéleti Központ Békéscsaba, Irányi utca 10. Tel.: 30/577-8759 Időpont: 2010. november 16. 18.00 óra

Az érzelmi indulati élet egészsége előadás Hely: Körösök Vidéke Egyesület székháza Időpont: 2010. november 24. 17.00 óra

Irodalmi Est Helye: Phaedra Közéleti Központ Szervező: Frankó Produkciós Iroda Tel.: 66/454-162 E-mail: frankodance@frankodance.hu www.irodalmiestek.hu Időpont: 2010. december 7.

Kaláka Együttes, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc karácsonyi koncertje Hely: Evangélikus Kistemplom Szervező: Diáktanya E-mail: info@diaktanya.hu www.diaktanya.hu Időpont: 2010. december 15.

Kiscsillag koncert Helye: Békéscsabai Kulturális Központ (Ifiház) Békéscsaba, Derkovits sor 1. Tel.: 66/449-222, www.ifihaz.hu Időpont: 2010. november 27. Neoton koncert Helye: Városi Sportcsarnok, Gyulai út Szervező: Diáktanya E-mail: info@diaktanya.hu Időpont: 2010. november 27. 19.00 óra

Egy perc magány Csak ült és nézett ki az ablakon a kényelmes fotelból. Látta elmenni. Fájt neki, égette, marta… Nem tudta, mi miért történik. Gondolkodott, azt hitte, ő rontotta el, újra és újra átrágta magában, de mindig csak ugyanarra az eredményre jutott: „Ő volt az, miatta van minden, miatta fáj… Ő sebzett meg, vagy szeretett és nem volt egyértelmű… nem, az nem lehet… Ő az oka.” Az nem is jutott eszébe, hogy minden éremnek két oldala van, csak ült és nézett szüntelen. Néhány óra elteltével kicsit kezdte zavarni ez az ismeretlen állapot. Korábban nem volt ilyen, együtt mosolygott a barátaival,

olvasott, zenélt, beszélgetett, szeretett. De minden megváltozott. Nem bírta tovább. Mindenről az a másik tehet. Azt sajnálta a legjobban, hogy már megnyílt, már lebontotta a saját maga köré épített falat, de elég volt egy mondat, és vége, megint az elefántcsont tornyából nézett le magányosan. A szíve mélyén, ott legbelül még érzi, hogy tehetett volna valamit. De mikor Ő kimondta azt az egy gyalázatos mondatot, akkor csak nézett, nem sírt, nem nevetett, nem félt, s talán nem is szeretett már… Most csak ül, nem beszél, nem látja, hogy visszajött, csak érzi. Azt hiszi, képzelődik. Megfordul, nem hisz a szemének, most kicsit fél, gondolkozik, mélyeket lélegzik. Egy perc sem telik bele és újra leomlanak a falak… Sosem érezte még ilyen könnyűnek magát, szinte repül, de érzi, hogy rossz vége lesz, inkább visszafogja magát, néz, még mindig nem szól. Lassan kínos lesz a csend, mire Ő csak annyit mond: „Bocsáss meg…”. Hozzászalad, átkarolja, megcsókolja, nem ereszti. Úgy érzi, mint ha csak egy rossz álom lett volna. Már újra beszél, mosolyog, nevet, furcsát érez (nagyon ismerős)… lehet, hogy szeret is talán?! Nyeste Eszter


2010. november

A vörös tragédia Valószínűleg mindannyian hallottatok a katasztrófáról, amely október 4-én sújtott le néhány Balaton-felvidéki településre. Biztosan ismerősek a szavak: vörösiszap, Devecser, gátszakadás. Hazánkban négy helyen található vörösiszap zagytározó, többek között Ajka mellett. A vörösiszap a timföld (alumínium-oxid) gyártás mellékterméke, de fokozottan veszélyes hulladéknak számít. Veszélyes, ugyanis magas nátrium-hidroxid (NaOH) tartalma miatt lúgos kémhatású, így káros a környezetre. Emiatt ezt az anyagot gátakkal körbevett, ezer négyzetméteres tározóban tartják. Ajka mellett a gát átszakadt, és egymillió köbméter vörösiszap öntötte el a közeli Kolontárt, Devecsert, illetve Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. A gazdasági és ökológiai kár felbecsülhetetlen: negyven négyzetkilométernyi területet lúgos kémhatású iszap borít. A településeket összekötő Torna patakban a veszélyes anyag továbbterjedt, megsemmisítve a Marcal és Rába folyók élővilágát. A Budapest – Szombathely vasútvonal napokig használhatatlan volt, ugyanis a tározó mellett fekvő síneket is beterítette az iszap. De még ez a tragédia sem említhető egy lapon a kilenc halottal és a több mint 150 sérülttel, akik

elsősorban a tudatlanság és az esemény hirtelenségének áldozatává váltak. A katasztrófa után a Magyar Honvédség és a tűzoltóság segített és segít a térségben. És hogy ki a felelős mindezért? Azt mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy nem egy természeti katasztrófa történt. Az eseményt vélhetően emberi mulasztások sora előzhette meg. Az ajkai timföldgyár és a tározó a MAL Zrt. (Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt.) tulajdonában van. Október tizenkettedike óta a MAL-t azonban az állam irányítja, a gyárban újraindult a termelés. A korábbi vezért őrizetbe vették, majd szabadlábra helyezte a Veszprémi Városi Bíróság. A történtek után az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi lesz azokkal a „szerencsés” emberekkel, akik ugyan túlélték a vörös tragédiát, de elveszítették mindenüket. Vajon visszaköltözhetnek-e egy olyan helyre, ahol kilátástalan a jövő? Mert nem egy-két év kell ahhoz, hogy az élővilág megújuljon, hogy biztos munkahelyek jöjjenek létre, hogy a

térség visszanyerje életfeltételeit. Remélem, hogy a felelősök kivételesen megkapják méltó büntetésüket, mégpedig minél hamarabb. Nagy öröm látni azonban, hogy mekkora az összefogás, a támogatás. Mindenkit, aki segített, köszönet illet. S ezúton szeretném én is kifejezni részvétemet, és itt kívánok az áldozatok családjainak, a devecserieknek és a kolontáriaknak sok sikert és kitartást az újrakezdéshez! Kovács Gergő


2010. november

Csak a VIP! Kilenc szekció, rengeteg érdeklődő és vidám hangulat fogadta az őszi Városi Ifjúsági Parlament résztvevőit, mely ezúttal sem maradt el az elmúlt években megszokott színvonalától. A sokrétű feladatot ellátó szekciók között lapunk, a CSAK is képviseltette magát, amelynek munkájából az alábbi írásban adunk némi ízelítőt. A rendezvénynek otthont adó Békéscsabai Kulturális Központban kilenc szekció kezdte meg a munkát október 13án. Az általános és középiskolások eltérő érdeklődésére való tekintettel a programkínálat is megannyi változatossággal szolgált: a csoportok között volt, amelyik a Garabonciás Napokkal foglalkozott, de ugyanígy fontos szerepet kaptak a fiatalok szórakozási lehetőségeit, illetve diákként gyakorolható jogait vizsgáló szekciók is. Lapunk szerkesztősége ezúttal is csoportvezetői feladatokat látott el a VIP-en. Nagy örömünkre szolgál, hogy a CSAK szekció ilyen nagyszámú érdeklődőt vonzott a helyi középiskolákból. A délelőtt során a résztvevőket természetesen a sajtó világába kalauzoltuk el: beszéltünk az ideális újságíróról, a megfelelő címlapról és a különböző médiacsatornák közti kapcsolatról is. Ezt követően a csoport tagjai bizonyíthatták tehetségüket, s három műfajban is kipróbálhatták magukat. Elsőként az interjúkészítés sajátosságait tapasztalhatták

meg, majd egy Oscar-díjra jelölt magyar rövidfilm megtekintése után a kritika műfajával is megismerkedhettek. Végül egy szabadabb témakifejtést biztosító, önálló írást mutattak be „Én és a Garabonciás” címmel. Reméljük, a Városi Ifjúsági Parlament idén is szép emlékként él tovább a résztvevőkben, a CSAK szekciót választók pedig talán utólag sem bánták meg döntésüket, és velünk együtt úgy érzik, sikerült jobban megismerniük a sajtó és az újságírás világát. Találkozunk tavasszal! Szurovecz Illés

Egy perccel tovább Kaptam jegyet a vidámparkba. Befizettek, vagy csak járt, nem tudom, nem lényeg. Arra sem emlékszem, hogyan kerültem oda, csak azt vettem észre, hogy nagy a felhajtás. Eleinte nem értettem, mi folyik körülöttem, csak a színes körhintát és a különböző hullámvasutakat láttam. Azt, hogy meddig maradhatok, senki nem mondta, csak annyit tudtam, hogy bármelyik pillanatban leállíthatják a játékokat. Elsőként persze a mesehősös kör-hinta tetszett meg, és sokáig csak azzal mentem körbe-körbe. Olyan volt, mint egy álom. A mesék világa, ahol bármi lehetséges volt és egyedül attól féltem, hogy leesek róla. Néha sikerült lekerülnöm a földre, de jött anya és segített visszaülni

rá. Az volt a legjobb időszak. Akkor még léteztek hősök, még akkor is, ha csak a mesékben. Egyszer csak szóltak, hogy még nagyon sok mindent kipróbálhatok, és még bármire felülhetek. Én pedig nyitott voltam az új dolgokra és kíváncsi voltam a vidámpark többi részére is. Elbúcsúztam a mesefiguráktól és továbbálltam. Ahogy körbenéztem, észrevettem a fa hullámvasutat. Semmi átfordulás, semmi félelmetes, csak egy egyszerű hullámvasút volt. Egyszerűsége ellenére hozzá kellett szoknom, hogy nem csak körbe megyünk, viszont nem volt könnyű. Eleinte tériszonyom volt a magasban és ijesztő volt, amikor leszáguldottunk a hullámok tetejéről, de sze-

rencsére megkedveltem. Sőt, alig lehetett lerángatni róla, hogy pihenjek egy kicsit. Veszekedés is volt belőle. Végül rájöttem, hogy van ennél jobb része is a vidámparknak, így ettől is elbúcsúztam. Sétálni kezdtem, viszont ez a rögtönzött kis túra nem tartott sokáig. Mikor megálltam, nem akartam hinni a szememnek: a vidámpark legnagyobb építménye volt előttem. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nekem lett volna felépítve. Kissé haboztam, de összeszedtem minden bátorságom és beültem az egyik kis kocsijába. Elindult. Föl, le, fejjel lefelé és oldalt. Csak száguldok és élvezem. Nem akarok most kiszállni. Kérek még egy percet. Sipos Lidi


2010. november

Csabán kolbászolt az Adam's Comedy Október végén a Kolbászfesztiválon sikerült mikrofonvégre kapnunk az utóbbi hónapokban országosan is ismertté vált Adam's Comedy tagjait. Az együttes a Megasztárból való kiesés után is igyekszik továbbhaladni a megkezdett úton, miközben az itthoniakról sem feledkeznek meg. Néhány perccel a kolbászgyúrás befejezése után beszélgethettünk a zenekar frontemberével, Tóth Ádámmal, illetve gitárosával, Borsodi Lászlóval. Csak: A búcsú óta is rengetegszer tűntetek fel a médiában. Hogy viselitek a benneteket körülvevő felhajtást? Ádám: Élvezzük, hogy a középpontban lehetünk, igazság szerint nem nehéz megbirkózni ezzel. Az interjúk során az a feladatunk, hogy magunkról beszéljünk, ezt pedig elég könnyű teljesíteni. Csak: Mit gondoltok, minek tudható be a kiesésetek? Számomra semmivel sem tűnt alacsonyabb színvonalúnak az utolsó produkciótok, mint az azt megelőzőek. Laci: A Britney Spears szám, amit előadtunk, nem sok embernek nyerte el a tetszését. Hiába hoztuk ki a dalból a maximumot, az eredeti nóta meglehetősen gyenge, ami végül a távozásunkat eredményezte. Sajnos túl későn próbáltunk másik számot kérni. Ádám: Érdekes, hogy néha el kell telnie néhány napnak, hogy az emberek megszeressenek egy-egy produkciót. Így volt ez a Paparazzi című Lady Gaga sláger előadása után is: eleinte kaptunk néhány negatív kritikát, de azóta csak pozitív visszajelzések érkeztek róla, az interneten pedig több tízezren nézték meg a felvételt. Csak: Milyen kritikákat kaptatok a zsűritől adáson kívül? Ádám: Igazából csak-egy két alkalommal találkoztunk velük, de akkor Mester Tamástól sok dicséretet kaptunk. Laci: Nyilván ezek a reakciók is nagyban függnek az egyéni ízléstől. Mester Tamás inkább a rock vonalat képviseli, emiatt ő talán másként képzelt volna el egy-egy feldolgozást. Csak: Mi a tapasztalatotok, mennyire vevők a ti stílusotokra az emberek? Laci: A Megasztárban előadott dalokat az Adam's Comedy saját arcára szabtuk, ez egyértelműen a mi egyéni stílusunk. Sok időre van szükség ahhoz, hogy eljusson az üzenetünk az emberekhez. A Magna Cum Laudénak tíz év kellett, hogy felfussanak, ma pedig telt házas koncerteket adnak. Ádám: A műsornak köszönhetően mi legalább hat-hét évet áthidaltunk ebből a tíz esztendőből. A televízió rengeteget segít a folyamat felgyorsításában.

Csak: Néhányan az együttesből más formációkban is zenélnek. Laci, te hogy tudod összeegyeztetni az Adam's Comedyt és a Borsodi Blue-t? Laci: A két zenekar párhuzamosan fut, nem zárják ki egymást. Ez nem egyedülálló eset: Tátrai Tiborral például az egyik hónapban még közösen zenélünk az Elefánt Klubban, nem sokkal később pedig óriási koncertet ad a Budapest Sportarénában az együttesével. Mindkét vonalon lehetséges a helytállás. Csak: Mikorra tervezitek az első lemez kiadását? Ádám: Erre csak akkor lesz lehetőségünk, ha a Megasztár jövőbeli győztese megjelentette a saját lemezét. Az elkövetkező időszakban inkább a koncertezésre helyezünk nagyobb hangsúlyt. Csak: Felléptek valamikor Békéscsabán a közeljövőben? November 20-án a Csaba Centerben láthattok minket, gyertek minél többen! Csak: Köszönöm az interjút! Szurovecz Illés


2010. november

Csecsebecse és cipofuzo Ez a két kedvenc szavuk. 19 éves korukban jöttek, két évig vannak itt, ezalatt Magyarország nagyobb városaiban megfordulnak. Tanítanak és segítenek, bárkinek, akinek szüksége van rá. A csabai mormonokkal: Thomas Apgood elderrel és Zach Diamond elderrel beszélgettem a vallásukról, hogyan kerültek Magyarországra és mik a terveik, miután hazamennek.

A két fiú az amerikai Utah államból származik és itt, Békéscsabán találkoztak először. Zach idén jött Magyarországra, még csak Veszprémben és Pécsett járt. Thomas 21 éves, két éves misszióját Gyulán kezdte, járt Sopronban, Debrecenben, Kispesten, Dunaújvárosban. Békéscsaba az utolsó város, ahol szolgál, mielőtt decemberben hazamegy. Egyházuk teljes neve Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Ők is keresztények, a Biblia mellett szentírásuk a Mormon könyve (innen kapták a nevüket), amit egy fiatal férfi az 1820-as években Isten segítségével fordított le angolra. Nevük után az „elder” egy vallási cím, szabadon fordítva testvért jelent. Vallási sajátosságuk, a bölcsesség szabály, ami megszabja, hogy sem alkoholt, cigarettát, sem bármiféle drogot, kávét és fekete teát nem fogyaszthatnak. Amikor arról kérdeztem őket, hogy bulizni eljárhatnak-e, egyből felcsillant a szemük, és egyszerre vágták rá, hogy „persze”. Odahaza rendszeresen eljártak a barátaikkal, és mint minden fiatal, ők is nagyon szeretnek szórakozni. Amíg itt vannak, természetesen nem járnak el szombatonként, hiszen dolgozni jöttek. Fizetést nem kapnak, sőt ők fizetnek az egyháznak és a befizetett összeg egy bizonyos hányadát kapják vissza, abból élnek. Most biztos felmerül benned a kérdés, hogy akkor miért csinálják, ha nem kapnak érte semmit. Nekik nem a fizetés a

lényeg, hanem az, hogy segíthetnek másoknak és azokat a tapasztalatokat, azt a tudást, hitet, amit ők odahaza megszereztek, átadják a magyarországi embereknek. Arról nem is beszélve, hogy ez a két év hatalmas élmény számukra. Rengeteg jó barátra tesznek szert és megismerkednek egy idegen ország nyelvével és kultúrájával. A célországot nem ők választják, jelentkezésük után derül ki, hogy hova osztották be őket, majd egy három hónapos intenzív nyelvtanfolyamon tanulják meg a nyelvet. Ezután egyből a mély vízbe dobják őket, ahol anyanyelvi környezetben kell eligazodniuk. Szerencsére a magyar emberek mindenhol nagyon kedvesen fogadják őket, mindig van kivel beszélgetni csak úgy, mint Brazíliában, ellentétben Oroszországgal. Sok barátjuk van, akik a világ különböző pontján szolgálnak, velük is rendszeresen tartják a kapcsolatot. Haza nem mehetnek, de minden hétfőn e-mailezhetnek a családjukkal, ugyanis ekkor van a pihenőnapjuk. Hétfőn vásárolnak, intézik ügyeiket, kedden délután a gyülekezeti házban ingyenes angolórát tartanak, vasárnap kettőtől pedig istentisztelet van. A többi napon megbeszélt időpontokban „prog-

ramoznak”, azaz a hívekkel beszélgetnek vagy „asztaloznak”, ami azt jelenti, hogy a városban egy asztal mellett várják az érdeklődőket. Másik ilyen szlengjük a „kutyázik”, ezt akkor mondják, ha valaki nem ment el a megbeszélt találkozóra és nem is mondta le azt. Nincs meghatározott munkaidejük, mindent ők maguk osztanak be. Napjukat reggeli tornával kezdik, szabadidejükben szeretnek futni járni, és ha van rá lehetőség, fociznak. Mind a ketten nagyon szeretnek Magyarországon lenni, nagyon megkedvelték a magyar embereket, a rakott krumplit, a paprikás csirkét és a túró rudit. Orvosi pályafutásuk megkezdése után egyszer majd szeretnének visszalátogatni Magyarországra. Megtalálhatod őket: a gyülekezeti házban (Bartók Béla út 9., a Profi melletti volt festékbolt), vagy a város különböző pontjain egy műanyag asztal mögött. Ingyenes angol órákat tartanak minden kedden a gyülekezeti házban (a profiknak 17.00 órától, a kezdőknek és haladóknak 19.00 órától). Istentisztelet vasárnaponként délután két órától a gyülekezeti házban. Gedó Niki


2010. november

A Hold börtönében Könyvajánló: Robert A. Heinlein 2075-öt írunk, amikor a Hold benépesítése már nem csak álom. Az égitestre azonban már nem merész pionírok érkeznek legnagyobb számban. A Föld gyarmata egy tökéletes börtönné lett, ide küldik fel a „javíthatatlan” bűnözőket, hiszen aki hozzászokik gyenge gravitációjához, többé nem képes hosszú időre visszatérni az anyabolygóra. Egyszer aztán igény ébred a függetlenségre, a Luna felszabadítását pedig ki tudná tökéletesebben megszervezni, mint Mike, az öntudatra ébredt szuperszámítógép? A történetet egyes szám első személyben, a főszereplő (Manuel) visszaemlékezéseként olvashatjuk. Ő maga véletlenül keveredett az egész szabadságharcba, mondhatni passzív szereplő, ezt érzékeltetik gyakori kritizáló véleményei is, bár a végkifejletre őt is elöntik a hazafias érzelmek. Ő és a többi karakter is szimpatikus, bár véleményem szerint néhányan nem elég kidolgozottak ahhoz, hogy az olvasó megfelelően azonosulni tudjon velük. Az író rajtuk keresztül mindenféle reakciót igyekszik bemutatni, amit egy hasonló felkelés, politikai helyzet kiválthat az emberekből. Van, aki érzelmes, vakbuzgó tenni akarással, van, aki nyugodt sztoicizmussal reagál, Mike – az emberekre hasonlítani akaró számítógép – pedig egy jó mókának fogja fel az egészet. A cselekményvezetés figyelemre méltó, folyamatosan adagolja és fokozza a feszültséget, az akciót. A mű eleje nem mondható igazán izgalmasnak, mégsem tudtam letenni, hiszen majd' minden oldalon akadt valami, ami továbbolvasásra ösztönzött. Rendkívül szórakoztató megfigyelni például Mike jellemfejlődését, akit egyenlő mértékben foglalkoztat a Hold szabadságának ügye, és a vic-

cek elemzése. A történet végére „felnőtté” válik, nélküle nem is boldogulnának a forradalmárok. A könyv egyébként lineáris felépítésű, annak ellenére, hogy Manuel gyakran tesz a későbbiekre utaló megjegyzéseket emlékezése során. Az írónak nagy szabadságot ad a technikai fejlettség, bár a 2075-ös viszonyok a maitól nem különböznek drasztikusan, a „lélekkel” rendelkező számítógép mellett igazán csak a Hold élhetővé tételét szolgáló találmányok, valamint a „katapult” tűnik nagy újdonságnak. Ezekkel az eszközökkel azonban Heinlein képes volt kellően futurisztikus köntösbe csomagolni egy nagyon is létező politikai problémát, az újonnan alakult államok elfogadását és a zsarnokoskodó kormányok és szervezetek megdöntését. Összességében a mű jól felépített, a mérsékelt mennyiségű akció mellett is lebilincselő olvasmány. Izgalmas, humoros, laza stílusú. Csak ajánlani tudom minden sci-fi rajongónak és azoknak is, akik a politikai és szociális témájú regényeket is szívesen olvassák. Kölcsey Attila (Megjelent az ELTE BIT magazin 2010/2. számában.)

Nyár volt Egy bogár mászott felém, pont szemben a lábammal. Azt hittem, megtámad, de a köpetből való táplálékfelvételt érdekesebbnek találta. Annyira, hogy a mellette lévő 36os lábat észre sem vette. Pedig bármelyik pillanatba széttaposhatta volna, véget vethetett volna – számunkra – gusztustalan életének. Vagy csak odébb rúghatta volna, esetleg a sínek közé, hátha átmegy rajta egy vonat. Egy piros mondjuk, de lehet kék is. Nem hiszem, hogy számított volna. De a 36-os láb csak figyelte, mígnem a bogár megunta a számunkra undorító köpetet és továbbment. Meg is halhatott volna. Sipos Lidi


2010. november

Péntek vagy szombat? vagy ? A két legnagyobb hazai kereskedelmi televízió természetesen idén is elindította zenés tehetségkutató műsorait. A TV2 a Megasztár 5. szériájával, míg az RTL Klub Anglia legnépszerűbb showjával, az X-Faktorral jelentkezett. A két műsor, egészen Friderikusz Sándor intézkedéséig, ugyanabban a műsorsávban került sugárzásra, ez a versengés pedig rendkívül megosztotta a nézőket. A TV2 vezetősége által hozott (egyébként bölcs) döntés értelmében azonban néhány hete már péntekenként láthatjuk a Megasztár versenyzőit. Így végre alkalmam nyílt megismerni az X-Faktort is. Az összehasonlítás pedig sajnos elkerülhetetlen, annak ellenére, hogy a két műsor karaktere nagyban eltér egymástól. Ami egyből feltűnik az X-Faktor esetében, az a személyesség, illetve a családiasság hiánya. A műsor teljes egészében a nyugati műsorstruktúra szerint épül fel. Trendi színek, füst és tűz effektek tarkítják az óriási, csillogó színpadot. Az énekeseket azonban alig látjuk a műsor folyamán, a saját és közös produkciókon kívül csak az eredményhirdetésnél figyelhetjük őket. Ezzel szemben a Megasztár stábja egy lihegőt alakított ki a színpad szélén, így láthatjuk, ahogy az énekesek bíztatják versenytársukat, és örülnek egymás sikerének. Ennek

köszönhetően közelebb érezzük magunkat a versenyzőkhöz, és nagyobb a katarzist élünk meg, ha valamelyik sztárpalánta búcsúzni kényszerül. Ezzel el is érkeztünk a tehetségkutató műsorok kulcsmomentumához, a továbbjutás rendszeréhez, amely az X-Faktor esetében sokkal érdekesebb, kiforrottabb. A Megasztárból (a kiszavazás átgondolatlansága miatt) már az első döntőkben is olyan előadók estek ki, akiknek helyük lett volna a legjobbak között (elég csak Csonka Andreasra vagy a békéscsabai Adam’s Comedy-re gondolnunk). A műsorvezetők közötti mérföldes különbségek viszont sokak számára eldönthetik a két műsor versenyét. Tilla és Klaudia összeszokott párost

alkotnak: kevés hibával, élvezhetően vezetik a Megasztár élő döntőit. Ugyanez nem mondható el Ördög Nóráról és Balázsról. Már a Csillag születik adásainál sem értettem, hogy előbbi hogyan kerülhetett országos tv-be; minden mondata mesterkélt, és rengeteget bakizik, amely egy ilyen volumenű csatorna esetében megengedhetetlen. Balázs a tőle megszokott módon fokozza a hangulatot, Nagy Feróval, a 25 év felettiek mentorával remek szócsatákat vív, így hivatott kiköszörülni műsorvezető társa ballépéseit. A fenti (nem reprezentatív) szempontok alapján tehát 2:1-re a Megasztár nyert RTL-es konkurensével szemben, ám összességében mindkét műsor van annyira színvonalas, hogy mindenképpen érdemes leülni a tévék elé egy-egy eseménytelen hétvégén. Varga Ákos


2010. november

„Csak festett koporsó” Bambul, néz ki a fejéből. Lassít a tizenhetes busz, enyhe kanyar, feszes fék. Fagyos megálló. A hűvös, komor köd arcon üti. Nyers és keserű. Igazi. Mereng tovább. Szokásos: fekete-fehér zebra, jobbra fordul, sáros ösvény. Monoton ballagás a sarokig. Hideg házak, szürke lábnyomok, jeges pocsolyák. Övtáska, kulcs, néma előszoba. Vízforraló, egy gőzölgő tea melletti csöndes kiolvadás, csípős közöny. Ez történik itt, kívül. Zsibongva rohan, repül, robban és lobban. És lobog. Egy gondolat felhevül, kipirul, ízzé-porrá válik, a lármában villogva szétmállik. Fényesen, robajjal remegnek a belső, zajos szavak. Visszásan hatnak. El sem jutnak az agyig, a szív dolgozza fel. Kérdések. Bent nyargalásznak az érzések, de egyik sem felel. Izzadva, zilálva, lüktetve szűnik meg a világ körülötte. Képek, arcok jönnek, tűnnek, félnek, tűrnek. Örvénylik minden, sodor s nem pihen. Egy perc, akár egy zivatar. S e zivatar kívülről alig látható: csak tekintete villámló, s arcán esőcseppként hulló, égszínkék könnyfolyó. Kovács Gergő

"Az erény – szép; míg a szépség, ha olcsó Jellem köntöse: csak festett koporsó." /W. Shakespeare/

Behálózva Novemberi esőcsepp csillan a pókhálón, mely még a nyárra és a napsütésre emlékeztet. A valaha foglyul ejtett, szél sodorta szirmokat többé el nem ereszti. Mi, emberek, kik önálló akarattal rendelkezünk, tehetünk valamit önmagunk szabadságáért? Életünk kósza pillanatait e-mailek és kommentek tartják össze, töltik ki a réseket, melyekről nem is tudunk. A világ még sosem volt ennyire elevenül szertefoszló. Ha elszakad egy szál, eltűnik a többi is. Elfújja a szél. A két világ között egyensúlyozva nem is marad már más lehetőség, mint választani múlt és jövő között. Néhány év múlva az esti mesék már úgy fognak kezdődni, hogy: „Hajdanán msn-eztem egy fiúval…” levelezés helyett. A történetben a régi, apró figyelmességeket kommentek és giccses internetes szolgáltatások váltják fel. A fő cselekményt pedig az adja, hogy hősszerelmesünk egy nap kétszer is megnézi kisze-

meltje adatlapját. Hófehérke, ha ma élne, valószínűleg azért futott volna az erdőbe, mert a mostohaanyja a tükörtől felingerelve körleveleket küldözgetett volna állandóan a palota lakóinak, a címzett pedig Hófehérke volt. Fülöpnek pedig a tv-s jósnő árulta volna el, hol találja Csipkerózsikát. A felgyorsult és elértéktelenedett világban a modortalan viselkedés fagyöngyként virágzik. Az is csodá-

latra méltó lenne, ha sok emlékezetes tárgy maradna fenn az utókor számára (a kinyomtatott leveleken kívül). Biztosra vehetjük: be lettünk hálózva. Persze, mindig vannak kivételek. Az én listámat azok vezetik, akik az ajándékaim mellé egy tollal írt levelet is csomagoltak. Slyuch Klaudia


2010. november

Diákpolgármesterrel az Ibsen Házban A norvég származású Henrik Johan Ibsen a XIX. század végén és a XX. század elején élt. Mint a modern dráma megalkotójaként tartja számon az irodalom- és színháztörténet. Idejét drámaírással, költészettel és színházi darabok rendezésével töltötte. Kíváncsian, kételkedve és kritikus szemmel vizsgálta a társadalmat, melynek szilárd alapja a család volt. A vallás, ebből kifolyólag az erkölcsök határozták meg az akkori ember életét. Ibsen korának problémáira irányítja az olvasó tekintetét. A róla elnevezett Ibsen Ház első előadása a Nóra (Babaszoba) volt. Ábris elmesélte, hogy az 1879-ben íródott színdarab az első bemutatásakor igen nagy botrányt kavart. Az író határozott álláspontot foglalt, kiállt a nők jogai mellett. Ez akkoriban nem mindennapos tettnek számított. Ettől eltekintve magával ragadó a szereplő személyek részletes rajza, az új drámai szerkezet gyönyörűsége, az érzelmesség. A legfontosabb azonban, hogy az emberi egyéniségnek szabadon kell kibontakoznia. Ez a dráma egy nő történetét meséli el, aki szembeszegült az általánosan elfogadott családmodellel, vagyis az elnyomott feleségszereppel. Ibsennél alapvető elvárás, hogy a személyiségeknek meg kell tudni valósítaniuk önmagukat. Ez esetben a hősnőt, Nórát, egy fiatal norvég írónőről,

Laura Petersenről mintázta. Ő csekket hamisított, hogy tüdőbeteg férje utazásához előteremtse a pénzt. Végül mindent bevallott férjének, de idegösszeroppanás miatt az asszonyt elmegyógyintézetbe utalták. A könyv Nóra és Babaszoba címmel is megjelent. A második cím a látszatharmóniára utal: a mű végén látja tisztán helyzetét a főhősnő, mivel a hibákat a külső szemlélők és önmaga elől is megpróbálta leplezni vidámságával, azaz nem is önmagát játszotta, hanem egy olyan ember szerepét, aki boldog. Bár azonosult vele, s hiteles volt saját maga számára – azaz mindenkit becsapott vele –, visszatekintve mégis idegennek tűnt számára minden. Ahhoz, hogy kibontakoztathassa saját képességeit, el kellett hagynia férjét. Az igazi elszakadás abban mutatkozott volna meg, hogy gyermekeit is magával viszi, ezzel is bizonyítva, hogy képes elszakadni férjétől, a saját lábára tud állni. Nyílván ez az akkori világban elképzelhetetlen volt. A mű tanulsága, hogy a kényszerhelyzetek átalakíthatják az erkölcsi szabályokat. Úgy gondolom, a jövőben is értékes előadásokat tekinthetünk meg az Andrássy úti Ibsen Házban. Slyuch Klaudia

Játszótéri krónikák Gyerekzsivajtól volt hangos a játszótér. A lányok főztek a homokban, a fiúk várat építettek, két srác pedig biciklivel Forma 1-est játszott. A főző lányok kiszaladtak a fűbe káposztáért és zacskós levesért. Nagyban szüretelték a pitypangnak álcázott zacskós levest, mikor az egyik, a göndör fürtös kiáltott egyet és az egész csapat odaszaladt hozzá. Körbeállták, volt, aki guggolt, és egymást csitítgatva, fel-felkuncogva nézték a „káposzta ültetvényt”. A nagy szuggerálás közben egyszer-egyszer hátra pillantottak szüleikre, majd, mint aki rosszban sántikál, nevetve

visszadugták fejüket a többi közé. Az egyik kisfiú kitört a körből és a közeli fa alatt keresgélt valami után, majd győzelemittas arccal, egy hosszú bottal a kezében visszaszaladt a többiekhez. Az autóversenyző srácok, most vették észre, hogy a játszó aprónépe a fűben csoportosul. A versenyt a nyurga barna nyerte, ledobta biciklijét és beállt a csodálkozó tömegbe. A duci szőke is megérkezett, és mérgében, hogy ő csak második lett, kitúrta a helyéről barátját. A többiek félve néztek rá, érezték, hogy ennek nem lesz jó vége. Ekkora már én is odamentem meglesni, miben mesterkednek. A szőke fiú arca lán-

golt a dühtől, haja égnek állt. A sok tekeréstől izzadság gyöngyözött nagy homlokán, s vaskos kezét hívta segítségül, hogy megszabaduljon az arcán végiggördülő vízcseppektől. Lábát megmozdította, meg akart ijeszteni minket. Sikerült is neki: egy emberként kiáltott fel a kiscsapat. Ekkor gonosz mosoly ült ki kerek fejére és hájas ujjait ökölbe szorította. Egy szigorú pillantást vetett rám, én összehúztam szemöldököm és nyitottam a számat - hátha meg tudjuk beszélni –, de már késő volt. Talpa alatt reccsent a csigaház, s mellettem valaki keserves sírásban tört ki. Gedó Niki


2010. november

10-es Nap a 10-esben Rendhagyó esemény zajlott 2010. 10. 20-án a 10. Számú Általános Iskolában: reggeltől 20 óráig úgynevezett 10-es Napot tartottak. A szokásos órarendnek megfelelően, de különféle érdekes programokkal tarkítva telt a nap.

A termeket a nap témájának megfelelően díszítették fel a tanulók, majd elénekelték az iskola indulóját, amelyet az énekkarosok írtak erre az alkalomra. A tanítás rendben folyt, de sok csoportmunkával, versenyfeladatokkal, fordított órákkal, érdekességekkel, a tízzel, hússzal kapcsolatban. Folyamatos program volt a 20-as méretű cipők gyűjtése; a szünetekben szólt az iskolarádió; egész nap lehetett üzenőfalon közölni a tíz legszebb szót, baráti üzeneteket, szép rajzokat; minden zugban versfabrikáló fiatalok bújtak meg. Emellett ezen a napon kezdték gyűjteni az iskola tanulói és dolgozói a 100,- Ft-okat a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak. De a sport sem maradhatott ki: tízpróbáztak a diákok osztályonként tíz fővel, tíz feladattal, tíz sportkérdéssel. Érdekes színfolt volt emellett, amikor a tanárok 10 kört futottak a gyerekekért. Az origamizás kedvelt tevékenység az iskolában, ezért több nevezetes évfordulót is hozzákapcsoltak a rendezvényhez: Szadako Szaszaki emlékére darut és szívet,

Antoine de Saint-Exupéry emlékére rókát, repülőgépet és egyéb állatfigurákat, a Családi olvasás éve alkalmából könyvjelzőt hajtogattak. „Olvasóligetbe”, azaz a könyvtárba várták az érdeklődőket Péter Erika író-olvasó találkozójára, majd születésnapos és évfordulós írók, költők műveinek felolvasására. A gyerekek megismerkedtek a „Veszíts el egy könyvet!” akcióval is. Az interneten bonyolódó mozgalom (http://veszitsel.konyvtar.hu/) célja a továbbolvasásra szánt saját könyvek elvesztése, továbbadása. A kémiateremben a periódusos rendszer 20. elemével, a kalciummal is kísérleteztek, a fizikateremben pedig „A tíz hatványai – út az anyag belsejébe és a világűrbe” címmel tartottak előadást. Délután Geocaching játékra hívták a vállalkozókat, amikor is az iskolában elrejtett tárgyak nyomába eredtek a fiatalok egy-egy útvonaltervvel, útilapuval. Tíz darab számozott doboz megkeresése volt a feladat, az útilaput pedig a doboz tartalmának megfelelően kellett kitölteni. „Finn séta” címmel Finnországról tekinthettek meg kiselőadást fényképekkel, zenével, finn tárgyakkal kie-

gészítve. A tízéves 4. osztályosok körbejártak az alsós osztályokban, és tíz játékot tanítottak meg tíz perc alatt társaiknak. Vendégeket is hívtak az esti programokra: a barantások által korhű ruhákban bemutatott tradicionális harcművészeti bemutatót és a Balassi Táncegyüttes tíz táncosának 20 perces műsorát nagy érdeklődéssel fogadták a jelenlévők. A rendezvényt – a tervek szerint – tábortűzzel zárták volna, de mivel az időjárás közbeszólt, az épületben gyújtottak ötször tíz mécsest, amely körül elénekelték az iskola indulóját, és egy tíz népdalból álló csokrot. Szólt a zene, folyt a tánc egészen 20.00 óráig. A nap ötletadója és főszervezője Babinszki Zoltánné tanárnő volt, aki kifogyhatatlan ötleteivel és fáradhatatlan munkájával buzdította a kollégákat és a gyerekeket, melynek köszönhetően egy tartalmas, remek hagyományt indított útnak a 10. Számú Általános Iskolában. (A nap fő segítői a 7. a osztályosok voltak.) Kelemen Erzsébet, a 10. Sz. Általános Iskola tanára


2010. november

Viccek A plasztikai sebész új arcot varázsolt a hölgynek: eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta. Amikor felépül a páciens, az orvos megkérdezi tőle: –  Mit tehetek még Önért, asszonyom? –  Tudna nekem nagy, kerek szemeket csinálni? –  Természetesen – válaszol a sebész, majd kiszól az asszisztensnőjének. –  Legyen szíves, mutassa meg a hölgynek a számláját! –  Doktor úr! Meghalt a Kovács úr, a szimuláns! –  Most már túlzás, hogy ez miket művel! Gyerek az ebédlőasztalnál: –  Anyu, szálka van a nagypapa szemében! –  Jól van, kisfiam, akkor rakd ki a tányér szélére.

Reggel a férj kérdezi a feleségét: –  Remélem, drágám, semmi rosszra nem gondoltál tegnap éjszaka, amikor részegen, monoklival a szemem alatt bedőltem az ágyba. –  Nem gondoltam, de amikor bedőltél az ágyba, még nem volt monokli a szemed alatt.

Szadako Szaszaki története A daru az elmúlt időkben vált a béke nemzetközi szimbólumává, ami egy 1943-ban született japán lány, Szadako Szaszaki (Sadako Sasaki) nevéhez fűződik. Szadako két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált. 1955-ben, 11 éves korában, amikor egy versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved, ez volt az atombomba utóhatása. Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a lánnyal, ami úgy tartotta, hogy ha valaki ezer darumadarat hajtogat, kívánhat valamit és az teljesülni fog. Szadako remélte, hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. 644 darabot sikerült befejeznie mielőtt 1955. október 25-én 12 éves korában meghalt. Barátai és iskolatársai meghajtogatták a maradékot, és az ezer darut Szadako sírjába helyezték.

Bátorsága és kitartása arra ösztönözte barátait, hogy összegyűjtsék a leveleit, és könyv formájában kiadassák. Elkezdtek álmodozni egy szobor építéséről, amely Szadako és mindazon gyerekek emlékét őrizné, akik áldozatul estek az atombomba támadásának. Japánban minden fiatal segített, hogy összegyűjtsék a pénzt a terv megvalósításához. A szobrot 1958-ban avatták fel a Hirosimai Béke Parkban, ami Szadakot ábrázolta egy arany darumadárral a kezében. A következő idézet olvasható rajta: „Ez a mi könyörgésünk. Ez a mi imánk. Béke a földön.” Napjainkban, az emberek a világ minden részéről darumadarak ezreit hajtogatják és küldik Szadako emlékművéhez, amelyeket a szobor alján helyeznek el. Forrás: http://origamisok.fw.hu/erdekes/sadako/sadako.htm

CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Gedó Nikoletta, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Sipos Lídia, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a hudak@bekescsaba.hu e-mail címen.


2010 november