Page 1


Impresszum

Tartalom

Felelős kiadó:

Varró Gergő Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Mucska Brigitta Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Herczeg Krisztina Hergovits Dávid Katona Márk Miklós Takács Rudolf Takács Tímea Tartalmi vezető: Olvasószerkesztők:

A Gyatlov-incidens Velencei karnevál Budapesti Olimpia – 2024 Kínos kupameccsek Love at first drive

Bolyki Zsolt

Faragó Dénes Hergovits Dávid Mucska Brigitta Orbán Péter

Metró-mizéria Nagy Bandó András:

Cikkírók:

Mucska Brigitta Nagy Dávid Márk Orbán Péter Rieth Ágnes Takács Rudolf Vezető grafikus:

Balázs Eszter Grafikusok:

Egész Dénes Rába Erzsébet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Október 12.

Értékelő kocsmatúra Shakashaka R-hely

4 6 7 8 10 11 12 13 16 18


A Gyatlov-incidens Zsolti Az emberi kíváncsiság, tudásvágy az oka annak, hogy események furcsa sorozatában egy természetfeletti dolgot szeretnénk felfedezni. A most következő, kedvesnek éppen nem mondható történet után gondolkozz el Kedves Olvasó, hogy mi történhetett ott, a Halálhegyen! 1959-ben a Szverdlovszki Műszaki Egyetem egyik ötödéves rádiótechnikai hallgatójának, Igor Alekszejevics Djatlovnak (vagy magyarosan Gyatlovnak) az az ötlete támadt, hogy egyetemi hegymászótársaival közösen pihenjék ki a vizsgaidőszak fáradalmait egy kiadós, kéthetes sítúra keretén belül. Az akkori rendszerben kikérte a szükséges engedélyeket, s hogy biztosra menjen a párt szemében, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. Kongres�szusának tiszteletére ajánlotta fel természetjárásukat. Végül a túrának 6 egyetemista és 3 már végzett mérnökember – egyben barátok – vágott neki, plusz egy 38 éves férfi tizedik csoporttagként, akit ezidáig senki nem ismert. A 21 és 25 év közötti fiatalok közül 7 férfi volt és 2 nő. A csapat az egyetemvárosból vonattal, majd teherautóval ment tovább a helyszínre, az Urál-hegység egyik kis falujába, ahonnan 1959. január 27-én indulnak végzetes téli túrájukra. Másnap sajnálatos esemény történik: az egyik fiú rosszul lett, hastájéki fájdalmakkal visszafordították a kiindulási helyre. Február 1-jén délután a manysik (vagy másnéven vogulok, esetleges magyar órákról ismerős lehet finnugor nyelvrokon népünk neve) vadászterületén lévő Halálhegyen (Halat Szjal) ütöttek sátrat. Az eredetileg február 12-re várt csoport nem érkezett meg időre a kiindulási helyre, de először nem is keresték őket, mert visszafordult társukkal megüzenték, hogy késni fognak pár napot. Az idő telik, a túrázók sehol... A február 19én kezdődött keresés végül 26-án lesz kétes eredményű:

megtalálják a fiatalok sátrait és öt holttestet. Hóolvadás után, májusban a maradék négy holttest is előkerül. Most nézzük meg, hogy mik voltak azok a különös tények, amelyek ilyen rejtélyessé tették a fiatalok halálát. A sátor oldalát belülről vágták ki, mintha nem lett volna idejük kibontani/elvágni az ajtóban lévő madzagokat. Az első öt holttest közül kettőn nem volt lábbeli, míg hármon csak alsónemű volt – a mínusz húsz fokos hideg ellenére. Az egyik holttestnek minden bordája el volt törve és a belső szervei is elmozdultak – külsérelmi nyomok nélkül, míg egy másik holttesten ugyanezen tünetek voltak, de csak a jobb oldalon. Ezen két tetemen közepes radioaktivitást észleltek, és az egyiknek az ép szája ellenére hiányzott a nyelve. A helyszíntől 50 km-re táborozó másik csoport állítása szerint az ominózus éjjelen különböző nagyságú, vöröses-narancssárgás, illetve kékes színű gömböket láttak lebegni, majd ide-oda cikázni. A nyomok alapján a sátortól mindnyájan más irányban indultak el, de egy kb. 900 méterre lévő helyen találkoztak, ahol tüzet raktak. Ugyanitt egy fenyőfa kisebb ágai 4,5-5 méteres magasságig le voltak törve, ami arra utal, hogy felmásztak rá. Ezt bizonyítja az is, hogy négy halottnak a kezein, térdein horzsolások találhatóak. Viszont meglepő módon a nyomok visszavezetnek a sátor felé, azonban azt egyikük sem érte el. Az egyik túrázó mellett vérfoltokat találtak, azonban az elsődleges vizsgálatok szerint az egyikük vércsoportjával sem egyezett meg.


A korabeli állapotokat jól jellemzi, hogy az említett vérminta a moszkvai laborig vezető úton eltűnt. A helyszínelésen jelenlévő Jurij Jarovoj újságíró oknyomozásba kezdett, hogy egy krimit írhasson az esetről, azonban azt nyolc évvel későbbi megjelenésekkor a belügy kétszer is cenzúrázta. Mellesleg a ’80-as években az író a feleségével együtt egy titokzatos autóbalesetben vesztette életét, és hagyatékából éppen csak ehhez az ügyhöz szerzett bizonyítékai hiányoztak. A nyomozás befejezése után a környéket (nem aprózták el: 1500 négyzetkilométert) 1962ig lezárták, oda csak írásos engedéllyel lehetett belépni. Az adatokat 1991-ig titkosították, ennek lejárta után Anatolij Guscsin újságíró kapott engedélyt, hogy betekintsen az aktákba, amelyekből elmondása szerint bizonyos oldalak egyszerűen ki voltak szakítva. De vajon mi lehet a magyarázat? Milyen természeti, emberi, esetleg földönkívül erők játszhattak szerepet ezen szerény, fiatal egyetemisták halálában? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására hivatott elméletek sora látott napvilágot, lássuk most ezeket.

A hidegháború éveinek Szovjetuniójában 6 műszaki egyetemista és 3 végzett barátjuk egy téli uráli sítúrát szervez, azonban azt nem tudhatják, hogy a síelés közben borzalmas, rejtelmes halál vár rájuk...

Földönkívüliek

Ne hagyjuk ki az idegenkezűséget sem! A rejtélyesen világító fények lehettek egy repülő légijármű fényei is, ami más civilizációbelieket hozhatott ide, hogy azok kapcsolatba léphessenek a fiatalokkal, azonban valami nem sikerülhetett a kapcsolatfelvétel során, és balul ütött ki a dolog. A belső sérülésekre biztosan magyarázatot adhat, de véleményem szerint több nyomot hagytak volna itt a „szomszédok”.

Lavina

Szél

Őslakosok

Nők

Nagyon kézenfekvőnek tűnő magyarázat, hiszen egy 15°-os lejtőn vertek sátrat az orosz tél közepén, de akkor mivel magyarázható, hogy 3 héttel a lavina után még mindig láthatóak a lábnyomok és a sátor is? Tapasztalt hegymászók szerint a szél csodákra képes, de ezt még hagyjuk későbbre. Mint említettem, a manysik vadászterületén voltak a gyanútlan egyetemisták, megsértve ezzel az ősök szent hegyét. A bátor manysi harcosok kimehetettek a hegyre az éj leple alatt, hogy rájuk ijesszenek, esetleg végezzenek velük. Valósnak tűnhet, hogy a bennszülöttekkel csatázva először el-, majd visszamentek a sátortól/hoz. Ez magyarázatot adhat az idegen vérre, de a külsérelmi nyomok nélküli belső sérülésekre és a bordatörésre aligha.

Fegyverkísérlet

A hidegháború javában zajlott, és a szovjetek nem riadtak vissza a saját országuk elhagyatottabb területein lévő kísérletektől. Akár a nem szokványos hadviselés eszközeit is tesztelhették, például egy olyan „fegyvert”, amely az ember elméjét, esetleg belső szerveit bolygatja meg. Ennek alátámasztására szolgál a nyomozás és az egész ügy körüli köd, amely 56 éve ül a Halálhegyen. Ehhez a teóriához tartozik az is, hogy esetlegesen valami államtitoknak minősülő kísérletet láttak, és ezért végeztek velük. Ez akár magyarázatot adhat arra is, hogy miként került melléjük az a bizonyos ismeretlen, lehet, hogy ő állambiztonságis volt. Bár lehet a sok amerikai film az oka, hogy ennyire keressük a KGB mindenhová elérő kezét. forrás: konteo.blogrepublik.eu; 444.hu; hu.wikipedia.org

Egy amerikai kutató, Donnie Eichar szerint a szél volt a bűnös. A domborzaton a szél következtében olyan ciklikus hullámok alakultak ki, amelyek a nem hallható infrahangok tartományába tartozik, ezek pánikot okoztak a természerbarátok elméjében, ezért tették ezen szokatlan dolgokat. Ez az elmélet felettébb amerikai... Emellett még a lányok miatt féltékenységet is megemlítették egyesek kiváltó okként, ám nem hiszem, hogy egy kis udvarlásból az uráli hidegben ilyen hevesre csaptak volna az indulatok. Bármi is történt azon a fagyos szovjet éjen az Urálban, kilenc ember életét vesztette. Ma már a hegy a Djatlov-hágó nevet viseli, és egy emlékmű is emlékezteti a gyanútlan túrázót a múltra. Hogy mi húzódhat a háttérben? A szél? A KGB? A nők? Esetleg a jeti? Vagy a dicső Vörös Hadsereg? Netán a vodka? Ennek eldöntését a leírtak alapján az Olvasóra bízom! Köszönet a Konteóblognak!


Velencei karnevál Bagoly Augusztus 21-24. között idén is megrendezésre került karunk frissen felvett hallgatói részére a gólyatábor, melynek a tavalyi év után ezúttal is Velence adott otthont. Az elmúlt évektől eltérően ez évben nem közösködtünk semmilyen más felsőoktatási intézménnyel. Augusztus 23-án, a gólyáknak tartott körök napján nekünk is lehetőségünk volt betekinteni a táborba, és kicsit nosztalgiázni saját belépőnkről a BME-re. Jelen sorok írója – a szerkesztőség többi, levonuló tagjával együtt – még a szanazugi táborban került be a gépész keringésbe, így a velencei adottságokat még nem ismerte. Első látásra feltűnő a tábor központi elhelyezkedése. A szabad zöldfelületek száma a tapasztaltak alapján ugyan kisebb, de itt viszont mindenkit sikerült házban elhelyezni. Na, de milyen is volt a tábor? A körök nagy számban képviseltették magukat, hiszen nekik is céljuk, hogy a friss emberek megismerjék őket. Szerencsére a gólyákkal sem volt probléma, érdeklődő és sok mindenre nyitott emberekkel találkozhattak a standoknál ülő körtagok. Nem volt ez másképp saját standunkon sem, ahol az újságírás iránt érdeklődő (vagy csak szimplán mindent körbejáró) fiatalság kvízt tölthetett ki, részt vehetett a sportot, az ivást és az irodalmat a gépészettel összekapcsoló versváltóban, valamint címlapot rajzolhatott. Emellett betekinthetett régebbi Kátékba is, és természetesen nyugodtan kérdezhetett a standon tartózkodó tagjainktól. Ha már lementünk a táborba, nem voltunk restek mi sem kérdezni. Mikrofonvégre kaptunk pár gólyát a gólyatábori élményeikkel kapcsolatban. Az emlékezet és az anyagok alapján egyöntetűen elhangzott interjúalanyainktól, hogy nagyon élvezik a tábort, egyedül az étel mennyiségére és minőségére érkezett panasz. „Úgy gondolom, hogy nagyon jó a közösség, és egészen fantasztikus embereket ismerhettem meg. Már ez alatt a két nap alatt nagyon összekovácsolódott a csapatunk. Nagyon pozitívan tekintek a szeptember elé.” – mondta el Tas az egyes csapatból. (Az idei gólyatáborban tíz csapatra voltak osztva a gólyák, az egyes csapatokban 3-3 tankör volt. A csapatok az Éhezők viadala mintájára kerültek elnevezve.) „A szervezők nagyon jó bulikat csináltak, de a kaját inkább csinálhatná a Köret kör” – nyilatkozta Krisztina a 9-es körzetből, aki körzettársával, Bettinával egyetértésben elmondta még, boldogok, hogy megfelelő mennyiségű ellátást kaptak, valamint szintén nagyon hasznosnak találták a tankörprogramokat, rengeteg fontos információt kaptak tankörvezetőjüktől.

Marci, Bence, Máté és Laci, szintén a 9-es csoportból, azon a véleményen voltak, hogy az ételosztás szervezését máshogyan is meg lehetett volna oldani és a melegvíz hiánya is fejtörést okozott nekik. (Mint kiderült, a tábor két zuhanyzóblokkja közül az egyik blokknál műszaki hiba okozott problémát, ez még a tábor ideje alatt elhárult. Bár ekkor meg a WC romlott el.) Elmondták még, hogy tetszettek nekik a programok, az első napi kicsit laposabb kezdés után második napra már a fesztiválsátor buliját is nagyon élvezték. Ők is kiemelték, hogy a tankörbeszélgetéseken bőséges és hasznos információhoz juthattak. „Hangulat nagyon jó. A szervezőknek nagy puszi.” – ez egy nevét nem vállaló gépész srác szájából hangzott el. Hölgy partnere, Nóri elmondta, hogy lányként szokatlan egy gépész gólyatábor, de nincsen semmi problémája, nagyon jól érzi magát. Balázs csöndesebb természete ellenére is megtalálta a számítását. A kaja minőségének és mennyiségének firtatása itt sem maradhatott ki, ahogyan a programok és bulik dicsérése sem. Negatívumként felrótta azt is, hogy az egyes körzetek között a rivalizáció és a klikkesedés néha több volt az egészséges versenyénél: „... ha más színű a póló, már sokkal nehezebb ismerkedni.” Ezt megerősítette (és egyszerre meg is cáfolta) Benedek is. A környezet és az emberek jóságát, valamint azt vetette fel Lukó, hogy kedvenc programja a kolifoglaló volt, melyet csapatkapitányként vezényelt le. Az ágyneműt hiányolta Csaba: „Legalább valami gumilepedőt képzeltem volna.” Ezt leszámítva elégedett volt mindennel: „Nem vágytam semmi többre.” Összességében elmondható, hogy a szervezők – dacára a tavalyi, más egyetemeken történt eseményeket követő szigorításoknak – a gólyák számára örök élményt hoztak össze, megalapozva ezzel a Műegyetemen eltöltendő éveiket. Nemcsak a bőséges információáradat jutott el elsőseinkhez, hanem az egyetemista életben nélkülözhetetlen egyéb élettapasztalatokból is kaptak rendesen. Az is látható, hogy idén a friss belépők is magasan BME-szintű társaságot alkotnak, mind érdeklődés, mind viselkedés területén. Csak így tovább mindenkinek!


Budapesti Olimpia – 2024 Egy humoristát idézve: „Olimpiát akarunk rendezni? Egy sima hétköznapot kellene összehozni valahogy.” Felmerül a kérdés: megéri-e Budapestnek harcba szállni az olimpiáért? Áldás vagy átok lenne az ország gazdaságára nézve? Mennyivel lenne soványabb egy magyar ember pénztárcája, hogy aztán cserébe a saját fővárosában buzdíthassa hazája szülötteit? Egy biztos: Budapest megpályázta a 2024-es olimpia rendezési jogát. Dávid

Mennyibe kerülne?

Los Angeles, Toronto, Hamburg, Róma, Párizs: ezekkel a városokkal kell megküzdenie kétmilliós fővárosunknak ahhoz, hogy története során először elhozza Magyarországra a sportok ünnepét, az olimpiát. Mennyi esélyünk lehet erre? Merthogy a többi várost elnézve nem szegény országok városai ezek, ellentétben a miénkkel: idehaza nem sokan panaszkodnak megterhelő jólétre. Éppen ezért nem csoda, ha sokak előtt nem a gyönyörű sportcsarnokok, a tízezres tömegek előtt a magyar aranyérmen megcsillanó napfény és a magyar győzelmi himnusz jelenik meg a rendezés kapcsán, hanem az a horribilis összeg, amelyet az olimpiára kell fordítani. Nem is véletlen, hiszen a kötelezően elkészítendő „megvalósíthatósági tanulmány” szerint nem kevesebb mint 774 milliárd forintba „fájna” Magyarországnak az olimpiai rendezés joga. Ebben az összegben nem szerepelnek az olimpiai fejlesztések ingatlanértékesítései, ha ezeket is hozzávesszük, akkor már meghaladjuk az 1000 milliárd forintos költségráfordítást is. És ezek csak azok a költségek, amik kizárólag az olimpia miatt repülnének ki az ország pénztárcájából: tehát az infrastrukturális- és egyéb sportlétesítmény-fejlesztések nincsenek a tervezett büdzsében.

Megérné?

Na és mi lesz az egészségüggyel? Annyi gyerek éhezik, miért nem ők kapják meg ezt a pénzt? Minek még stadion? Aztán ott fog bepókhálósodni. És még sorolhatnánk azokat a panaszokat, amelyek felvetődnek azokban, akik szkeptikusan fogadják az olimpiai pályázatot. Felháborodásuk nem alaptalan, hiszen nem kell messzire menni ahhoz, hogy elrettentő példát találjunk az olimpiák „pazarlására”. A 2004-es rendező Athén városában a legtöbb sportlétesítményt az enyészet vette birtokába, nem is beszélve az ország válsághelyzetéről. Athén után a sorban következő Peking híres Madárfészek stadionja szintén kihasználatlanul áll a népes kínai városban. Viszont most jön a csavar: a már említett tanulmány szerint ugyanis a budapesti olimpia nyereséges lenne. Hogyan? Becslések szerint az elkövetkező tíz éven belül az olimpiai rendezés, és az ezekre fordítandó munkák közel százezer új munkahelyet teremthetnek, jelentősen kozmetikázva a napjaink statisztikáját. Szintén a tanulmány része, hogy az olimpiát megelőző és követő néhány év között a rendezés közel háromezer milliárd (még leírni is sok) forintot hozhat a konyhára. Persze azért illik az ilyen becsléseket óvatosan venni, mindenesetre egyszer ne legyünk pesszimista


magyarok, higgyünk a számoknak! Ebben az esetben az ország mind gazdasági, mind sportdiplomáciai, mind pedig politikailag előnyösen jönne ki a rendezésből. Ez azért már nem hangzik olyan rosszul, de nem csoda, ha vannak, akik csodálják, hogy ez hogyan jöhetett ki, ezért segítek: a csak és kizárólag az olimpia kedvéért felhúzott építmények ideiglenesek lennének, így biztos nem kell félni attól, hogy pók/moha/homok lakná be 2030-ra. A másik trükk: a sportesemények egy részét vidékre vinnék ki a rendezők, így nem kellene vizet vinni oda, ahol nincs, erdőt telepíteni oda, ahol nincs, így pénzt kivenni onnan, ahol nincs. Ezzel a költségtervezettel akár jól is járhat az ország, de egyértelműen jól járhat a magyar sport: és most talán itt ez az egyik legnagyobb előny. Hiszen nincs olyan magyar sportoló, aki ne szeretne hazai közönség előtt érmet nyerni, és tudván, hogy mostantól számítva tíz év van hátra (a pályázat 2017-es eredményhirdetésétől nézve pedig hét) arra, hogy akár most tizenéves sportolóink felküzdjék magukat a dobogó legmagasabb fokára, vagy éppen fiatalok tömegei kezdjenek el sportolni azért, hogy ők legyenek azok, akiket könnyezve néz az ország. Az olimpia évére a rendező ország sportállománya mindig felszívja magát, gondoljunk csak a Pekingben látott, „semmiből” feltűnt tizenöt éves sportoló lányokra, akik megdöbbentve a világot olimpiai aranyérmek tömkelegét szállították hazájuknak. A ’Miért csak focistadionokat építünk?’ kérdés pedig azonnal értelmét vesztené, végre az olimpiai sportágak is megkapnák a maguk „szentélyeit”, ahol profi körülmények között készülhetnének – akár már az olimpiát megelőző években, amennyiben addigra elkészülnek a létesítmények. A magyar sportmentalitást ismerve pedig biztos, hogy mindent megtesznek majd versenyzőink azért, hogy emeljék az ország ázsióját - nem mellesleg ezt eddig is igen jól csinálják, hiszen a 2012-es londoni játékokon 9. helyen végeztünk az éremtáblázaton kis ország létünkre.

Van esélyünk?

A Magyar Olimpiai Bizottság bizakodó. Nem is ok nélkül, hiszen a pályázat kiírásának feltételei némileg nekünk kedveznek: hiszen az ún. „Agenda 2020” támogatja azon pályázatokat, amelyek nyereségesek, és amely a már korábban leírtaknak megfelelően ránk teljesül is. Mindezek mellett a minden idők legsikeresebb olimpiai országok top 10-es listájából egyedül Magyarország az a nemzet, aki nem rendezhetett még olimpiát – noha sportszinten kiemelkedik. Budapest ráadásul helyszínnek is kiváló: két milliós lakosságával Közép-Európa egyik legnagyobb városa, ráadásul van itt minden: folyóvíz, holtág, hegyek, Old’s, Drönk, akarom mondani sportcsarnokok, metróhálózatok, stb. Nyilván a világon jelenleg nincs 100 % olimpia-kompatibilis város, így fővárosunk is némi update-re szorul, de 2024-re ez gazdaságilag és a kivitelezés szempontjából is teljesíthető. Nekünk meg csak egy dolgunk van: szurkolni, hogy 2017-ben megkapjuk az olimpia rendezési jogát, hogy szurkolhassunk 2024-ben annak, hogy a Parlament kupoláival a háttérben csendüljön fel a magyar Himnusz.

Kínos kupameccsek Zsolti Augusztus 27., csütörtök, 21 óra. Az utolsó magyar kupacsapat is búcsúzik az európai porondtól. Ennek apropóján szedjük össze, hogy mit is láthatott az egyszerű, szegény magyar szurkoló az idei nyáron az európai kupák selejtezőin a magyar kluboktól. Ne kérdezze meg tőlem senki, hogy miért nézek még magyar focit! Virág elvtárs szavait idézve az örök klasszikus A tanú c. filmből: Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk. Újra és újra titkon remélem, hogy ős�szel is lehet magyar csapatot látni hétközben nemzetközi ellenfelekkel játszani.

MTK

Az Európa-liga első selejtezőkörében a szerb FK Vojvodinával került össze a bajnoki harmadik helyezettünk. A hazai 0-0 után idegenben gyors vezetést szereztünk, azonban a félidő végére már a szerbek vezettek, végül 3-1 lett a meccs és a párharc vége is. Nagyon korai búcsú.

FTC

Talán a legnagyobb várakozást a Fradi szereplését előzte meg, bár mondjuk nem általam, mert én Magyarország másik feléhez tartozom, aki nem rajong a Fradiért, sőt... Bödéék az EL 1. selejtezőkörében kezdtek kupagyőztesként a fair play listán bejutott holland Go Ahead Eagles ellen: kinti meccsen egy döntetlen, itthon 4-1-es győzelem. Azonban a második körben a Groupama Arénában jött a hidegzuhany: 0-1 a nem túl neves bosnyák FK Zeljeznicar csapatától. Ez már valami ros�sznak volt az előszele, ugyanis kint lehangoló játékkal, hitehagyottan vergődték végig a meccset, és ezen nem sokat szépít Gera kapufája sem, sőt az sem, hogy „csak” a ráadásban kapták be a második gólt. Elszomorító volt a szarajevói fanatikusok örömét a TV-n nézni az összesítésben 3-0 után. A Fradi itthoni szárnyalása (sorozatosan megnyert meccsek) sajnos ennyiben a mennyei bajnokságunkat is jellemzi...


Debrecen

Bevallom előre, hogy kicsit elfogult leszek a Debrecennel szemben, mert a 2000-es évek meghatározó csapata volt, amikor elkezdtem focit nézni, de az utóbbi évtized (!) egyetlen BL-csoportkörét is nekik köszönhetjük. Az első körben a montenegrói Sutjeska Nikšić csapatát fogadta először itthon az alföldi csapat: 3-0, ezt így kell itthon. Kint sajnos 2-0 lett oda, de a továbbjutás így is meglett. A második körben Lettországban kezdett a klub a Skonto Riga ellen, a kinti 2-2 után a Nagyerdőben 9-2-re verték hajdúságiak az ellenfelet. Így már két körön túl is volt a csapat, ám ekkor a sorsoláson megkapta azt a Rosenborgot, amely ellen még magyar csapatnak eddig nem sok babér termett. A hazai első félidőben nagyon odatette magát a Loki, meg is lett az eredménye: 1-0 a félidőben, de aztán a második játékrészre teljesen más csapat jött ki, egy kontra és már döntetlen, majd a gól utáni sokkban már a norvégoknál az előny. Utána küzdött a lelkes hazai közönség előtt a DVSC, de a harmadik bekapott gól után csak a hosszabbításban szépített. Kint 3-1 lett a vége. Sajnos a legrutinosabb nemzetközi csapatunk, a Debrecen is búcsúzni volt kényszerű a 3. forduló végén.

Videoton

Ez az a csapat, amiért az egész cikket írtam, hiszen mégis csak ő a magyat bajnok, ő indult a legrangosabb sorozatban, a BL-ben. A Videotonnak mint magyar bajnoknak kiemelt helye van a BL-ben: csak a második körben kell becsatlakozni a küzdelembe. A székesfehárváriak ellenfele a The New Saints csapata volt Walesből. A kinti meccsen 0-1-re nyertünk, ám az itthoni meccset részletesebben szeretném taglalni. A Fehárvár játékosai elég motiválatlanul gurigattak a pályán, pedig nem kellett teher alatt játszaniuk. Véleményem szerint igen kevesen látogattak ki a mérkőzésre a Sóstói úti Stadionba, mintha nem is foglalkoztatná a drukkereket a nemzetközi szereplés. A meddő futballt egy darabig tűrte a közönség, majd megszólaltak az első füttyök, majd a kifejezetten lelkesen játszó walesiek megszerezték a vezetést, jöhetett a hosszabbítás, amelyben Gyurcsó góljával sikerült legalább a továbbjutást kiharcolni. Csúnya volt, ahogy a gólszerző a szerintem így is türelmes közönségnek bemutatott. A következő körben nagy falat jött az amúgy sem jó formában lévő (sorozatos hazai vereségek) bajnoknak: az utóbbi években többször

Magyar kupacsapatok mérlege a 20151016-os BL- és EL-selejtezőkben: 4 győzelem; 5 döntetlen; 9 vereség csoportkörös BATE Boriszov csapatától egy hazai 1-1-et követően idegenben 1-0-ra kapott ki a Vidi, tehát 2-1-es összesítéssel még folytathatta az Európa-liga rájátszásában. A sorsolás után bizakodó volt a hangulat, a szintén nem csúcsformában lévő Lech Poznannal került össze a fehérvári alakulat. Kintről 3-0-ás vereséggel jöttünk haza, de itthon egy semmitmondó játékkal, erőtlenül, helyzetek nélkül kaptunk még hozzá egyet, így 4-0-val esélyünk sem volt az őszre. Megjegyzendő, hogy a 2800 szurkolóból 600 volt a vendégekkel, akik az egész meccset végigénekelve az idő 90-95 %-ában teljesen elnyomták a hazaikat – ez is igazán elgondolkodtató.

Összegzés

A Bajnokok Ligája csoportkörében 32, míg az Európa-ligáéban 48 csapat vesz részt, ez akárhogyan is nézzük kerek 80 csapat, magyar nélkül. Ezen csapatok közt van kazah a BL-ben, megannyi keleti az EL-ben, tőlünk viszont senki – megint. Ezen 80 csapat játékosállományában négy, az az négy magyar játékos van: hárman a Vidit búcsúztató Lech Poznanban, Nikolics pedig a Legia Varsóban. Ezek igencsak elszomorító számok. Kérdem én ilyenkor, hogy miért kell ennyi, de ennyi pénzt a játékosok, edzők, stábtagok fizetésére költeni, ha ennyire nem érünk az országhatáron túl semmit. Mit ér az egész, ha nincs meg a küzdés, az elszántság a játékosokban, pedig egy-egy csoportkörös szereplés anyagilag és megbecsülésben egyaránt sokat jelent. Hogy van az, hogy egy vesztésre álló Rapid Wien a hosszabbítás perceiben két óriási helyzetet is kidolgoz? Vagy az, hogy egy CSZKA Moszkva 1-3-as összesítés után megrázza magát, és 3 gólt rúg kapott nélkül a Benficának, és bekerül a BL-csoportkörbe? Mi mikor teszünk valami hasonlót?!

forrás: www.uefa.com; www.hu.wikipedia.org; www.mtkbudapest.hu; www.ftc.hu; www.dvsc.hu; www.nso.hu


Love at first drive A Tesla Motorst 2003-ban alapították a Szilícium-völgyben. A csapat mérnökei be akarták bizonyítani, hogy egy elektromos autó jobb lehet egy benzinmotorosnál. Harmadik modelljükhöz közelítve ez már sokkal inkább valóság, mint álom. kisnihil

A cég a kezdeti nehézségek után immár igen erős lábakon áll. Olyan eredményekkel büszkélkedhet, mint a valaha volt legbiztonságosabb jármű (Model S, National Highway Traffic Safety Administration – NHTSA) cím megszerzése. Már a 2008-ban piacra dobott Roadster se nézett ki rosszul, a Model S-t pedig a saját szememmel is láthattam a jó magyar utakon. Nagyot álmodtam hát, és jelentkeztem a Tesla honlapján tesztvezetésre. A hozzánk legközelebbi üzlet a bécsi, a nagyon is készséges értékesítők ide intézett nekem időpontot. A helyszínen kiderült, hogy kb. napi 7 tesztvezetőjük van, és heti egy napot igyekeznek mindig a rajongótábor tagjaira szánni. Egy-egy óra jut minden érdeklődőre, ennek felét teszi ki a vezetés, másik fele az autó bemutatása. Az ismerkedés az enteriőrrel kezdődik. A különböző felületeket borító anyagok megválaszthatók rendeléskor, az ülések pöccre mozdulnak, minden utas kényelmesen elfér, ez talán nem meglepetés, a gombok teljes hiánya és a 17 inches érintőképernyő azonban szokatlannak mondható. Innen vezérelhetjük szinte az egész járművet: a panorámatetőt, a klímát, válthatunk a különböző rádióállomások között. Mivel állandó internetkapcsolattal rendelkezünk, a forgalomfigyelő navigáció nem okoz problémát, sőt némi böngészésre is lehetőségünk van. Aprócska ajándék, hogy profilokat is be lehet állítani, így pillanatok alatt idomul a jármű sofőrváltásnál. Egy fiatal kolléga gondjaira bíznak, aki könnyedén vált angol és német között, és az adatok felvétele után rögtön beültet az épület körül parkoló tucatnyi Tesla egyikébe. A telepről való kihajtáskor a jegykiadó automata megközelítésére még nem bátorít a srác, ugyanakkor pár perc városban való tekergés után kivezényel az autópályára. Érdemes az ilyen vezetést forgalommentes időre szervezni, a megengedett 130 megközelítése lehetetlen a délutáni forgalomban. Ellenben a sávváltás új dimenzióit nyitja meg előttem a két villanymotor: az autó egész egyszerűen átugrik a másik sávban támadt résbe. Tudva, hogy az általam vezetett P85D akár 2,8 másodperc alatt képes nulláról 60 mérföld per órára (kb. 100 km/h) gyorsulni, tulajdonképpen ez se olyan meglepő. Egy elhagyatottabb szakaszon végül sikerül félénken rálépnem a „gázra”. Mindhárman azonnal belepréselődünk az ülésbe. Magáról a vezetés élményéről egy szó jut eszembe: selymes. A gép ergonomikus kialakítású, csendes, sebességváltással nem kell foglalkozni. Egy másodpercre sem érzek erőlködést, se autó, se saját részről. forrás: http://www.teslamotors.com/models

Visszaérve kipróbálhatom a nagyfelbontású tolatókamerát is, melyre nagyvonalúan kirajzolták a tengelyek állását is. Búcsúzás előtt még körbejárjuk újra a gépet, megcsodáljuk a visszahúzódó kilincseket, az első és hátsó csomagtartót és a lámpa mellé rejtett töltőnyílást is. Az etetés Nyugat-Európában jól kiépített Supercharger hálózattal megoldott, ennek használata ingyenes. Pár éven belül egészen Isztambulig tervezik vinni a hálózatot, egy, a Keletet kiszolgáló üzlettel, melyet talán éppen nálunk nyitnak. Itthon jelenleg nem csak az otthonunkban áramoltathatjuk a delejt, de az átlagos töltőknél nagyjából háromszor annyi ideig kell vesztegelnünk, mint a saját márkás állomásoknál. Egy szuszra hivatalosan 400 kilométert tudunk autózni, nem hivatalosan több mint 700 is kihozható a gépből. Ami legjobban izgatott, az az autopilóta volt. A honlapot tanulmányozva és kísérőmet faggatva a következők derültek ki: a jármű körben érzékelőkkel, kamerával és radarral van felszerelve, így szinte beavatkozás nélkül képes eljuttatni minket a megadott úti célba. Az index megbillentésére sávot vált, másik jármű túlzott megközelítésekor hangjelzést ad, és akár vészfékez is. Nem csak hogy beparkol egyedül, de még ő keresi meg a szabad helyet. Sőt. Állandó kapcsolata van a naptárral a telefonunkon. Ha reggel 8-ra be akarunk érni a munkahelyre, a forgalom függvényében kiszámítja a szükséges utazási idő, jelez nekünk, és – wait for it – kiáll a garázsból és a kapuban vár minket! Az egyetlen, apró szépséghibája a dolognak, hogy ezek veszélyesnek ítélt funkciók, és igen sok ország törvényei tiltják a használatukat, így a járgányok enélkül kerülnek kereskedelmi forgalomba. Természetesen így is megérte az élmény azt a potom hat óra vezetést Bécsig és vissza. 2016 tavaszán már várható a Model X. Én biztos megyek.


Metró-mizéria Magyarország legforgalmasabb vasúti rendszere, a munkanapokon 520-540 ezer utast szállító 3-as metróvonal igen-igen megérett a felújításra. Ezt a főváros vezetése és a kormány is belátta, a nyáron sokszor lehetett hallani a szerződéskötésről, felújításról, milliárdokról és természetesen egyre tolódó határidőkről. Zsolti

A Kőbánya-Kispestet Újpest-Központtal összekötő vonal a maga 16,3 km-es hosszával és 20 állomásával több szakaszban, 1970 és 1990 között épült meg. Az Ev típusú kocsik 1968 és ’72 közt készültek, de ezekből 2000 és 2002 között 45-öt felújítottak, úgyhogy ezek csak 13-14 évesek. A vonalon az Ev3-as típusú szerelvények is közlekednek, ezeket a főváros még 1974 és 1977 között szerezte be, tehát kb. most 40 évesek. Ezeket a metróvagonokat a Mityiscsi Gépgyárban, a Szovjetunióban gyártották. Ebből ma jelenleg a BKV adatai szerint 93 közlekedik. A tenderkiírás 37 db 6 kocsiból álló szerelvényről szólt (222 db kocsi) és az esetleges vonalhosszabbítás esetén további 7 szerelvénnyel bővíthető. Tudniillik, hogy még 2008-ban Újpest polgármestere beperelte a fővárost, mert az 1990-ben leállított metróépítés miatt a Káposztásmegyerre költözők abban a reményben vásároltak ott ingatlant, hogy éveken belül „kiér” odáig a metró. A beruházás elmaradt, így az ingatlanok értéke jóval csökkent, a közlekedés a mai napig nem egészen megoldott. A BKV előzetes számításai szerint 62 milliárd forintba kerülne a kocsik felújítása, míg új kocsik beszerzése 92 milliárdra rúgna. A kiírt pályázatra először heten jelentkeztek, de csak öten teljesítették a követelményeket. Az ajánlatkérés szakaszából a 4-es metró felújítását végző Alstom már kiszállt, így négyen maradtak a versenyben, de végleges ajánlatot már csak két cég adott le: az orosz Metrowagonmash (ami a Mityiscsi Gépgyár jogutódja) és az észt Skinest Rail. A BKV végül az oroszokat választotta, de az észtek ajánlata –szerintük– minden lényeges szempontból kedvezőbb volt, így az Európai Bizottsághoz és a magyar Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KDb) is fordult. A KDb azonban (a metró egyre égetőbb felújítása miatt: az utóbbi 4 évben 36 füsttel járó meghibásodás) augusztus 5-én megadta az engedélyt a BKV-nak az oroszokkal való szerződéskötésre, amellyel éltek is, és augusztus 7-én aláírták a szerződést. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, a munkálatok azonban még mindig nem kezdődtek el. A szükséges 69 milliárd forint több annál, amire a BKV hitelt vehet fel, így a fennmaradó összeget a saját költségvetéséből kell kispórolnia. A 60 milliárd forintnyi hitelt 5 hitelintézet fedezi, azonban ez idáig még az egyik nem írta alá a papírokat a folyósításhoz. További bonyodalmakat okoz, hogy a munkálatok negyedét egy magyar cég, a Dunakeforrás: index.hu; origo.hu; nol.hu; logisztikama.hu; hu.wikipedia.org; metros.hu

szi Járműjavító Kft. végezte volna, azonban az oroszok ennél kevesebb munkahányadot és nem túl nagy szaktudást igénylő feladatokat bízna a magyar cégre: a kocsik azbesztmentesítését, a szétszerelést, így a veszélyes anyagok kezelése is a „mi” feladatunk lenne. Az infrastruktúra (értsd a pálya, állomások, kiszolgáló egységek) felújítása körül is egyre megy a huza-vona. A kormány és a városvezetés is abban bízott, hogy a vonal felújítását uniós forrásokból fedezhetik, azonban az észt cég beadott panasza és a tender alatt lévő furcsaságok miatt ennek egyes források szerint egyre kisebb az esélye. A költségek azonban igen jelentősek: kezdetben még csak 100 milliárd forintnyi összegről volt szó, azonban mára ez a nyilatkozatok és kiszivárgott információk szerint 120125, sőt már 165 milliárd is lehet. A többletköltséget olyan dolgok okozzák, mint a polgári védelmi feladatok miatti liftek. A főváros ezért azzal a kéréssel fordult a Műegyetemhez, hogy fejlesszünk ki olyan mozgólépcsőt, amely babakocsi- és kerekesszékbiztos – mindezt a költségcsökkentés érdekében. Az is probléma, hogy a leállás alatti forgalom fenntartáshoz 150 buszra írt ki tendert a BKV, azonban ezeket a buszokat sem akarja Brüsszel kifizetni. S végül nézzük a határidőket! A legelső tervek szerint július 1-jei szerződéskötéssel 2017. december 31-ig kellene az utolsó szerelvénynek forgalomba állnia. Azonban a szerződést augusztus 7-én szignózták, de a lapzártánkig nem történt lényegi lépés sem az orosz, sem a BKV részéről, így várhatóan minden csúszni fog, nem is keveset, főleg ha a 4-es metró munkálataiból indulunk ki. A szerződés életbelépését követően 16-18 hónapra érkezhet Magyarországra az első szerelvény tesztüzemre, majd a sikeres eredményeket követően havonta két felújított szerelvénnyel lenne gazdagabb a járműpark. Sajnos ezekből az adatokból látható, hogy nem sok esély van, hogy 2016-ban felújított metrókocsiban utazhassunk, de ami elszomorítóbb, hogy a 2017-es budapesti vizes VB-n sem lesznek még használatban, s ki tudja, hogy a vonalfelújítás is hogy fog akkora állni?!


Nagy Bandó András: Vers, mindegy kinek A rakodópart alsó kövén ültem, Mellettem csak egy legény volt talpon a vidéken, Úgy tett velem, mint bárki mással, Vízbe lökött egyetlen rúgással. Ordítottam, toporzékoltam: hagyja a hülyéskedést a MAHART-ra – és húzzon ki engem a partra! A Duna zavaros, zöld, és nagy volt, s a felszínén táncolt sok olajfolt… Kiirtva mindazt, mi benne maradt: Halat, vadat, s mi jó falat… Folyóink vízéért hiába perelsz, dobozt, golyót olajbogyót, sok szir-szart benne lelsz! A város peremén, ahol élek, sok-sok panelház épül, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon…. A falakon repedések, s a nap is belát, máma már nem hasad tovább... Csíkos tapéta, mintás padlószőnyeg...Pazar! Bölcsőd ez, s majdan sírod is, mely ápol, s eltakar…. Gondoljátok meg, proletárok! Nem költözök, én még várok! Magyar vagyok, s a magyar jóra termett, még az Isten is zsiványnak teremtett! Bár én becsületes lelkű, igaz, de körülnézek, s még mindig akad gaz! Betörnek, lopnak, csalnak! Nem középiskolás fokon….bárkivel… talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel… Mert mi dolgunk a világon?… Tűzoltó leszel, s katona, tanár, munkás vagy juhász, A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely….röhej! El kell felejtenünk álmainkat, s rendezni kéne közös dolgainkat! Ez a mi munkánk, vagy nem lesz evés, De aki dolgozik, ma is csak kevés! Mert jól dolgozik, aki alkot, aki munkás! A nagyvilágon…e kívül! Itthon, pedig csak szerényen, Hazádnak rendületlenül! Kell ez nagyon, igen nagyon, Kapjunk dollárt vadnyugaton! Hogy ne maradjunk a forinttal árván, Ragyogott keleten a tarka szivárvány! Hogy nem kell dollár? Mit milliók cáfolnak meg? Ma már a kölcsön kosarából mindenki egyaránt vehet, Ha majd minden kölcsönös nép kamatját megunva

síkra lép... Közbe vágott Pató Pál úr… ejj, ráérünk arra még. Sokszor arra gondolok: Valóban magyar vagyok? Nincsen apám, se anyám se istenem, se… Dózsa György unokája vagyok én! Hadd látom, úgymond, mennyit ér a pártos honfivér! Csak testvér marad az, aki egyszer testvér. Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy egészen az. Török, tatár, tót, román kavarog e szívben, egy nemzet se került el nagyívben. Száz nép vére csörgedezik bennem, egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek… Legfeljebb néhány idegenbeszakadt jenkinek! Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet: Miként fogom szólítani, ágyban párnák közt rég nem látott anyám? Egész úton hazafelé – egy gondolat bánt engemet: Míg az árokban aludtam, ki lopta el az ingemet? Egész úton hazafelé, Már egy hete csak a mamára gondolok… Hogy mért nem küldött zsebpénzt? Most mehetek stoppal és gyalog! Egész úton hazafelé, Az országúton végig a szekérrel, A négy ökör, mint az őrült, ki letépte láncát... Egész úton hazafelé, éhe a kenyérnek hajt engemet, Harmadnapja nem eszem, se sokat, se keveset… Egy kis konyakot még beveszek – Ez kell nekem, nem a levesek! S a kis szobába toppanék, Majdnem a falnak koppanék. Én beléptem...Ő rám nézett – A bögrét a fél kezébe fogta – Ne ily halált adj Istenem! Ne ily halált adj énnekem! .. A bögrét a fél kezébe fogta – Repül a nehéz kő! Ej, mi a kő? Föl-földobott kő, földre lehullva, majdnem alatta maradtam halva. Végül anyám főzött, ez derék tett, Aztán terített. Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg – mindig! Be is rúgtunk alaposan, az Isten áldja meg!


Értékelő kocsmatúra A Káté csapata pár barátunkkal és gólyával kiegészülve azt a nehéz feladatot tűzte ki magának, hogy egy szép szeptemberi estén meglátogat néhány környékbeli kocsmát, és értékeli azokat. Nézzük, mire jutottunk! Hudi & Zsolti Anyám meg biztatott vala: Igyál, nekem nősz nagyra szentem! Föl is hajtottam, volt még három centem! Anyám volt apró. Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt, Csak mosta a város minden szennyesét. Csak ment, s teregetett némán, Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán… Mert mi dolgunk a világon? Essünk túl gyorsan a piákon? És ez látszik oly sok diákon… Sörök, borok, és tömények! Földiekkel játszó égi tünemények! Ti adtatok, kedvet, és tusát, italra ment el az ifjúság! Mert azért szerezzem a pénzt, hogy legyen? Azért szerzem, hogy eligyam, s egyem! Jertek, barátim, van egy-két forintom, Hágjunk a nyakára, a rézangyalát. Falu végén kurta kocsma, Itt iszunk tegnap, holnap és ma. Egy, csak egy legény van talpon az ivóban – a többi meg négykézláb odakint a hóban. Bekopognak az ablakon: Használt e a megöntözés? Egy habbal töltött korsót kilöknek elébe, S menjen onnan mondják, anyja keservébe. Megint jőnek, kopogtatnak... Csendesebben vigadjanak! Isten áldja meg kendteket, A mosónők korán halnak! De a kocsma bezzeg hangos! Az imént halt meg a cimbalmos. Süvít a golyó! Ki lőtt? Bárki! Egyik fülemen be, a másikon ki! Megint jőnek kopogtatnak… Ti urak, ti urak, hát senki sem koccint értem pohárt? Itt, öcsém, munkások isznak! Mikor odafönt emelik az árt. Nem nyafognék, de tán még nem késő, Hidd el, haver, mindenről elkéső! Dunna alatt alszik a rét, Olyan kevés az igaz barét! Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon! Holnap ünnep lesz, kitűzve már a zászló, Ha nem mentek haza, jön a Szabó László! Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények… Európa csendes, újra csendes... A magyar név megint szép lesz!

Pinyó

Első állomásként a Karinthy utcán lévő, Tibi atya oltalma alatt álló Pinyóba vezetett utunk. A normál hangerejű zene mellett kellemesen el lehet beszélgetni, nagy társaságnak is kiváló hely. A hangulatot illetően „fullba megy a retro”, ami a ’60-as, ’70-es évekbeli berendezési tárgyaknak köszönhető. Kártyával nem lehet fizetni, de cserébe kárpótolnak a legkülönfélébb ízű shotok. A befogadóképessége átlagos, ám ha a hátsó rész nyitva van, akkor egész sok embernek is kényelmes. A vendéggárdát inkább komolyabb beszélgetéseket folytató fiatalok alkotják, de nagyobb társaságok is megfordulnak itt és a teraszán. Lent a szellőzés nem igazán megoldott, így mindig fülledt lehet a hangulat. Mindenképpen ide kell jönnöd, ha látni akarod Bruce Willist XIX. századi tábornokként.

Sarki

Tovább botorkálva a Karinthyn eljutottunk majd’ a Móriczig, ahol a Sarki nevű műintézetbe jutottunk (idősebbeknek Cardinal néven is ismerős lehet – a szerk). Az ülő- és állóhelyek számára nem lehet egy panasz sem, ki lehet ülni a teraszra és hátul is nagy asztalokkal várják a vendégeket. A látogatók összetétele vegyes: az egyetemistákon kívül a műszakból hazaigyekvő munkásemberek is szívesen megfordulnak itt. Nagy tévével felszerelt hely, így meccsnézésre is alkalmas, bár ezen a téren a többi italmérő is élen jár. A hátsó részen lévő motoros dizájn igazi amerikai hangulatot varázsol. Gépész pluszpont: tálcával is lehet kérni kevertet. A fröccsitalt talpas pohárba mérik, amit egyre több vendéglátóhely vesz át. Napi akcióik igen vonzóak, mert 350-ért Unicumot, Jägert, tequilát és Fütyülőst is lehet kapni, így mindenki megtalálhatja a „kedvenc” napját. Egészségetekre!

Oportó

Az egyszerűbb kocsmák királya, pénztárcabarát, utánozhatatlan hangulat. Ezekkel lehetne talán röviden jellemezni a Bercsényi úti italmérőt. Kifejezetten jót tett a hellyel a felújítás: az eredeti sportújsággal kitapétázott fal most igényesen fel van díszítve különböző boxos cikkekkel, relikviákkal. Bár borozó, nem halálos bűn söritalt sem kérni. Nagyon vonzó, családias légkör uralkodik, amely


talán a galériának, talán a csocsónak, vagy kisebb, baráti méretének köszönhető. Apropó galéria, az bizony egy kompletten berendezett nosztalgia villamos. A mellékhelyiségen lenne mit javítani, ugyanis az hagy némi kívánnivalót maga után. Talán azzal marasztalnak ott bennünket, hogy olyan keskenyre szabták az ajtót, hogy bizony a tevének könnyebb dolga volt a tű fokán átmenni.

Egyetemi kávézó

A Zenta utca gyöngyszeme a legközelebb lévő vendéglátóhely, mármint ha a K épületet vesszük kiindulási helyül. Mindenképpen ki kell emelnünk a zenegépet, amellyel adott pénzösszegért az egész világháló, azon belül a legnagyobb videómegosztó áll rendelkezésre, így bármilyen zene szólhat a buliban. Sajnos kevés a WC és a minőségük sem megfelelő. Pozitívum, hogy van kaja, ami egyedülálló a környéken. Ez igen-igen jól jön a sokadik kocsmatúra-állomáson, de egy átivott este végén is. A szórakozás is garantált, ugyanis billiárd, csocsó és darts is várja a játszani vágyókat. Tipikus egyetemistáknak való hely, kicsit a magunkénak érezhetjük. Barátiak az árak, itt bele lehet húzni az estébe. Nevéhez hűen nyugodt, jól el lehet beszélgetni kisebb és nagyobb társasággal is. Minden egyetemista megtalálja a saját ízlésének megfelelő szórakozási formát. Kifejezetten ajánlja az író a matematika szigorlat írásbeli és szóbeli fordulója közti időeltöltésre!

Black dog

A hely nem nyerte meg a legtöbbünk tetszését, amely talán a magas áraknak volt köszönhető: szinte ugyanazokat az italokat kaptuk meg magasabb áron. A berendezés nem volt rossz, sőt a kiszolgálás is egész ügyesen ment, ám a hangulat valahogy nem alakult ki, elég hamar távoztunk is innen. Pozitívuma, hogy közel van a K-hoz, így két AudMaxos előadás között is beleférhet egy kis lazítás.

Műhely

Az abszolút győztese a Káté szerkesztőségének, barátainak, leendő tagjainak és minden kedves érdeklődő értékelő kocsmatúrájának. Ennek az lehet az oka, hogy a gépész szívhez igen közel áll a dizájnja, a berendezés, a stílus. Bár egyfelől zavaró a hangos zene, nem lehet mellette beszélgetni, viszont így szinte teljesen olyan, mint egy szórakozóhely, amint azt az egyik résztvevőnk is megjegyezte. Igen jó a kiszolgálás, ám megtévesztő, hogy 1 cl mennyiségre írják ki az árakat, egy-két sör után már igen megtréfálva az egyszerű gépészembert – óvakodjatok a hamis prófétáktól! A mellékhelyiségek teljesen rendben vannak, talán itt voltak a legjobbak. Itt érezte magát mindenki a legkitűnőbben, nem véletlen, hiszen az elfogyasztott sörtenger kezdte megtenni jótékony, hangulatemelő hatását. Effektíve teljesen új hely, ezért még nem szerves része az egyetemi vérkeringésnek, de ez valószínűleg az idő múlásával javulni fog. Az italkínálat bőséges, mindenki megtalálhatja a számára legízletesebbet. Mindenki nyugodjon le, és húzzon a Műhelybe!

π-klub

Először le kell szögeznünk, hogy ez már nem az Icsa, ami legtöbbünknek igen fáj, de sajnos változnak az idők... Ismét új tulajdonosa van, aki nagyon ambíciózusan vágott neki az üzletnek. Talán a híres-hírhedt elődnek „köszönhető”, hogy ilyen negatív kritikát kapott a kocsmatúra résztvevőitől: ők még a régi hangulathoz, minőséghez, színvonalhoz voltak szokva, és nehezen vette be a gyomruk a megváltozott értékrendet. Jelen cikk írói azonban átláttak ezen a szitán, és jobb véleménnyel vannak az átlagnál, ami nem csak a megvesztegetésül szolgáló minőségi pálinkáknak köszönhető. A csapolt sör választék itt a legnagyobb, és minőségéhez képest jó áron kapható. Sajnos a berendezés még nincsen kész, de a meglévőek sem gépész-kompatibilisek. A lenti pince rész hangulatos, nyugis, baráti beszélgetésekre kiválóan alkalmas. A már említett pálinkakínálatot nem a Kunság-Szesz és a Győri Likőrgyár termékei alkotják, de cserébe igen ízletes párlatokat lehet megkóstolni. Összefoglalva: nem a megszokott Icsához kell mérni a helyet, s akkor egy emelt színvonalú, jó klub.

Martos Csocsó Klub

Igazi sportos hely, főként, ha a sörváltót is végre felvennék az olimpiai sportágak közé. Óriási kivetítőkön megtekinthetőek a legfontosabb meccsek, legyen szó akár fociról, kéziről. Nevéhez híven a haverokkal is le lehet ugrani az aktuális meccset előre lejátszani a csocsóasztalon egy pohár hideg sör mellett. A hangulat a vegyész barátainknak köszönhetően remek, magával ragadó. Szerencsére nincs messze sem az Egyetemtől, sem a kolitól (sőt a Drönktől sem), így egy random estén is nyugodtan be lehet térni.

Kármán Klub

Aki az infografikákból hiányolta jó öreg kollégiumunk klubját, annak most magyarázattal szolgálunk. Bár a Kármán elől indultunk, s úgy gondoltuk, hogy nemes hadjáratunk is itt fog véget érni, azonban viharvert seregünket nem sikerült az utolsó ostromra összegyűjteni, így a Kármán versenyen kívül indul. A Kármán Klub tökéletes egy vizsgaidőszaki életmentő kávéra, egy esti közös szurkolásra a haverokkal, de ugyanúgy egy buli előtti bemelegítésre is. Mi ezért szeretjük a legjobban. Az elhelyezkedéséről nem kell semmit mondani, belépve kulturált, rendezett környezet fogad bennünket. A paypassos 250-es sör is igen megnyerő, de az ebéd és a mindig rendelkezésre álló szendvicsek, hamburgerek is igen jól tudnak jönni korgó gyomornál. Nyári hűsítőként limonádék, téli estékre forralt bor, alkalmazkodva az igényekhez. Nagyon kedves a kiszolgálás, sőt a Facebook oldalukon is sok aktuális információt megtudhatsz. De a legfontosabb: itt olvashatsz Kátét! Minden kedves résztvevőnek köszönjük a megjelenését és az értékelését. Reméljük, ezzel a kis értékeléssel Nektek is kedvet csináltuk ahhoz, hogy Ti is végiglátogassátok a környék műintézményeit!


Shakashaka Ezeket a rejtvényeket leginkább a kihívások kedvelői fogják élvezni. A korábbi számainkba bekerült játékok nagy része mechanikus úton is megoldható volt, míg ennél több, látszólag ekvivalens opció közül kell kikeresni azt, ami hosszú távon célra vezet. Brigi

A játék leírása: • minden fehér négyzetnél lehetőségünk van arra, hogy az egyik átló mentén beszínezzük a felét, ami így négy különbözőféle háromszöget eredményez (lásd a megoldott példát), de ez nem kötelező • nem színezhetünk be egy fehér négyzetet teljesen feketére • a megmaradt fehér területeknek téglalapokat kell alkotniuk (ez lehet akár egy teljesen üresen maradt négyzet is) • a fehér téglalapok maximum a csúcsoknál érintkezhetnek (tehát nem folyhatnak egymásba) • ha egy fekete négyzetben szám van, akkor az azt jelenti, hogy pontosan ennyi háromszöggel érintkezik a lapjai mentén


Tipp: Ne színezzük be az első lehetséges opciót, gondoljuk át, milyen lehetőségek vannak még! Valamint ehhez a rejtvényhez érdemesebb ceruzát használni, mert nagyon könnyű elrontani.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!


R-hely Fárasztó viccek - Hogy hívják a bátor, mindenre képes kanalat? - Merőkanál. Mondtam az orvosnak, hogy eltörtem a lábam két helyen. Azt mondta, máskor ne menjek erre a két helyre. Azt álmodtam, hogy a szántóföldön van egy 4-es és magokat szórt szét amerre járt, a többi szám pedig nagyon messziről nézte. Csak miután felkeltem, jöttem rá hogy a 4-es volt a szám, ki vetett... - Mi lesz ha elütnek egy matematikust?  - Már nem számít... Két kamera sétál órák óta a sivatagban. Az egyik már nem bírja tovább, és összeesik. A társa megkérdezi tőle: - Felvegyelek?  Fizika vizsga - Tanár: Foglaljon helyet. Mondjuk, hogy maga utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Lehúzom az ablakot. - Tanár: Nagyon jó. A vonat 130 km/h sebességgel halad É-ÉK irányban. Odakint 25 km/h DK-i szél fúj. A lehúzott ablakon egy 250 mm * 900 mm-es rés van, ezen áramlik be a levegő. A fülke térfogata 6,3 köbméter. Mennyi idő alatt cserélődik ki a fülkében teljesen a levegő? A diák hozzá sem tud szólni, úgyhogy kivágják. Odakint elmeséli a többieknek, hogy mi történt bent. Bemegy a következő delikvens: - Tanár: Foglaljon helyet. Utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Leveszem a pulóverem. - Tanár: De nagyon meleg van. Mit tesz? - Diák: Leveszem az ingem is. - Tanár: Ne őrjítsen meg, 38 fok van és 85%-os a páratartalom! - Diák: Akkor leveszem a gatyámat is. - Tanár: De hát nem látja, hogy a fülke teljesen tele van buzikkal? - Diák: Nem bánom, de ha egy vagonnyi buzi megerőszakol, AKKOR SEM NYITOM KI AZ ABLAKOT!!! Chuck Norris Hagyjuk már Chuck Norrist. Csak egy hülye színész.  Ha tényleg igaz lenne róla az, amit róla írnak, akkor egyszerűen idejönne és beleverné a fejem a billentnkasdflvnsklnnlsnlvsldsfwapdrbsw . . .

Egyetemista viccek Tanár osztja ki a dolgozatokat. Az egyik diák padjánál megáll. - Remélem, most utoljára kaptalak rajta a puskázáson! - Én is... Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi: - Mit csinálsz Nyuszika? - Írom a diplomamunkámat. - Na és miből írod? - Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben. - Ne hülyéskedj, Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz! - Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom. Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas: - Mit csinálsz Nyuszika? - Írom a diplomamunkámat. - És miből? - Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben. - Na ne nevettess, te ehhez nem értesz! - Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom! Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve: - Mit gépelsz Nyuszika? - Írom a diplomamunkámat. - És milyen témából? - Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben. - Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz! - Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok. Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán: - Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomamunkádat, hanem, hogy ki a konzulensed! A rendőr vonatjegyet vásárol: - Egy retúr jegyet kérek. - Hová? - kérdezi a pénztáros. - Na mégis, mit gondol? Ide vissza! Móricka elújságolja otthon: - Hatósági személy megvesztegetésével vádolnak. - Téged? - kérdi az aggódó papa. - Igen. Kockacukrot adtam egy rendőrkutyának.


KÁTÉ 2015. októberi szám  

KÁTÉ 2015. októberi szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you