Page 1


Felelős kiadó: Felelős szerkesztő:

Kedves Olvasó! Elérkeztünk a hideg novemberbe, ami néha vénasszonyok furcsa nyarával is kecsegtet még minket. Letudhattuk az első ZH időszakot, és a sorozatos hosszú hétvégéknek hála, még úgy is érezhettük, hogy őszi szünetet is kaptunk. Mostani számunkban sok újdonsággal készültünk (ismét). Beszélgettünk Czigány Tibor dékán úrral, a vele készült interjú bővebb változatát blogunkon olvashatjátok. Górcső alá vettük az egyetemi kávéautomatákat, melyhez térképet is mellékeltünk nektek saját tapasztalatainkkal tarkítva. Használjátok bátran, direkt zseb-barát változatban készítettük, hogy kiszedve bármikor előkaphassátok a kis útmutatót. Kinézetre is megújultunk kicsit, elősegítve az egyes témákhoz kapcsolódó cikkek egyszerűbb áttekinthetőségét. Kéréseknek eleget téve, kicsit a technikai témák alá izzítottunk. Ezen felül blogunkat is megújítottuk, újabban rengeteg kiegészítő témában találhattok ott is cikkeket, interjúkat. Mostani számunkhoz kellemes időtöltést kívánok, valamint keressétek fel minél többször blogunkat, a www.kate.hu címen! Szabó Klára

KÁTÉ Főszerkesztő

Tartalom GHK Hírek.......................................................4 Gépészkar az élen ...........................................5 Gillemot centenáriumi ünnepség.........................8 Zéró emisszió 2................................................9 Paksi üzemlátogatás – Beszámoló......................10 Másnaposságűzés vol. 2 – Étrend ......................11 Kávéteszt........................................................15 Na de mégis mi az a Gangnam Style?.................19 Zabagép – Hooters...........................................20 Szkéné - Scallabouche Company.........................21 Design Hét - 2012............................................22 Benyomásaim Olaszországban ..........................24 a 6. Rimini Nemzetközi Kórusverseny kapcsán ....24 Mozigépész – Looper, a jövő sci-fijeinek gyilkosa....26 Konyhagép......................................................28 Green Day - ¡Uno! ¡Dos! ¡Tré!.............................29 R-hely.............................................................30 A hirdetések tartalmáért és minőségéért felelősséget nem vállalalunk.

Vígh Miklós Molnár László

Főszerkesztő: Főszerkesztő-helyettes:

Szabó Klára Takács Borbála

Tördelők:

Faragó Dénes Hergovits Dávid Takács Rudolf

Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Vendég cikkírók: Címlap: Grafikák:

Layout:

Ébert Dávid Hangyás István Atanáz Poller Gyöngyvér Fülöp Edina Gyebrószki Gergely Káldi Tamás Nagy Dávid Podolyák Éva Poller Gyöngyvér Pónya Petra Sándor Krisztián Takács Borbála Wilde József Sóki Rudolf Takács Kristóf Sejbenné Rieth Ágnes Benyovszky Zsuzsanna Podolyák Éva Sejbenné Rieth Ágnes Földesi Bernát Podolyák Éva

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviseletének Lapja http://www.kate.hu Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. KÁTÉ-szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u. 1-17. HÖK-tömb A33 E-mail: katepress@gmail.com Honlap: www.kate.hu Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt.


GHK Hírek Hallgatói Képviseleti választás

A GHK 2012.10.02-i alakuló ülésének eredménye:

A Gépészkari Hallgatói KépvisePóttagok: Kovalovszki Máté, Mátics Zoltán, Szaller Ádám és Varró Gergő letbe a 15 legtöbb szavazatot szerző jelölt kerül be, az idei 21 jelentkező- Elnök Vígh Miklós ből a leadott 1853 érvényes szavazat Alelnök Kun Levente Alex alapján a végeredmény:

Név Antal Laura Csenge Farkas Patrik Perjési Péter Vígh Miklós Rácz Virág Völgyesi Gábor Szipka Károly Berta Katalin Kun Levente Alex Szabó Balázs Nagy Ágnes Somogyi József Gonda Norbert Majláth Máté Lajos Nagy Edit

Szavazat 924 877 868 778 731 716 674 671 668 570 560 534 521 513 484

EHK delegált EHK delegált Gazdasági Bizottság vezető Kollégiumi Bizottság vezető Ösztöndíj Bizottság vezető PR Bizottság vezető Rendezvény Bizottság vezető Szociális Bizottság vezető Tanulmányi és Oktatási Bizottság vezető Külügyi referens Sport referens

Somogyi József Szipka Károly Berta Katalin Perjési Péter Szabó Balázs Rácz Virág Kun Levente Alex Nagy Edit Szipka Károly Somogyi József Mátics Zoltán

A Bizottsági delegáltakat és a tanszéki kapcsolattartókat megtaláljátok a GHK holnapján (www.ghk.ktk.bme.hu) GHK Ügyelet: kedden és csütörtökön a HÖK-tömbben ghk.ktk.bme.hu Tel.: 06-30-954-8874 (hétköznap 16-20 óra között)

A Kármán Tódor Kollégiumban ingyenes sportszertár és könyvtár üzemel, további információk a www.sportszertar.ktk.bme.hu–n és GHK holnapján a Kollégium menüben.

Nemzeti Kiválóság Program pályázat Pályázat benyújtásának határideje: 2012. november 5. 17:00 A Társadalmi Megújulás Operatív Program részeként megvalósuló Nemzeti Kiválóság Program (NKP) célja a kimagasló oktatási, kutatási tevékenység ösztönzése a nemzetgazdasági,

valamint az európai gazdasági térség szempontjából jelentős eredmények elérése céljából. A projekt során hazai viszonylatban hiánypótló ösztöndíj rendszer épül ki, mely a kutatói életpálya minden szakaszában nemzetközi színvonalú támogatást nyújt. A most

meghirdetett, mesterszakos hallgatóknak és doktoranduszoknak alapított ösztöndíjak a tehetséggondozást és a kutatási tapasztalatszerzést szolgálják.

GHK

KTK Mentorgárda bemutatkozása

4

Kedves Kollégisták! Pár sorban szeretném bemutatni a Kármán Kollégiumban működő mentorgárda feladatait, tevékenységét. A mentoroknak nem csak akkor feladata képviselni a Kollégiumok Osztályt (KO), amikor nem tartózkodik gondnok az épületben, hanem mindig. Ez azt jelenti, hogy mi írhatunk alá jegyzőkönyveket, büntetőpontokat 2012/6 november

oszthatunk, illetve az Üzemeltető (portások) csak a mi (vagy egyetemi gondnok) jelenlétében mehetnek be olyan szobába, ahol épp nincs hallgató. Kapcsolatot tartunk a KO, Üzemeltető, Hallgatói Képviselet és a kollégisták között. Mindegyikünk végzett vagy még aktív BME-s hallgató, mindannyian kivettük/vesszük a részünket vala-

hogyan a kari közösségi életből, így tisztában vagyunk azzal, hogy a kollégiumba nem csak aludni és tanulni jár az ember, viszont feladatunk, hogy betartassuk az együttélés és a kollégium szabályait. A kollégiumban éjszaka minden nap van egy ügyeletes mentor (hétvégén is), akihez bátran fordulhattok, ha hangos a szomszéd, vagy a segít-


ségünkre van szükséged. Az ügyeletes mentor személyéről a portán tudtok informálódni. Amennyiben a szomszédban, folyósón stb. hangoskodás van, próbáljatok meg Ti szólni a hangos szomszédnak, és ha nem jártok sikerrel, forduljatok hozzánk (a TEK-et csak a legvégső esetben hívjátok). Ha valaki valamilyen vétséget követ el, annak a vétségnek megfelelő büntető pontot adunk, aminek akár fegyelmi tárgyalás lehet a vége. A büntető pontok mértékéről pl. a liftekben találtok infókat. A folyosói hirdetőtáblákon megtaláljátok tablónkat, amin arcképünk és

elérhetőségünk is szerepel, valamint az, hogy ki milyen tárgyból, tárgycsoportból tart konzultációt. Nyugodtan forduljatok hozzánk tanulmányi kérdésekkel, legjobb tudásunk szerint próbálunk segíteni. (Lehetőleg ne vizsga előtti hajnalban keressetek minket!) Mi foglalkozunk továbbá az eseti és a rendszeres teremfoglalásokkal, azaz a hallgatói célú helyiségekben mi engedélyezzük a kisebb- nagyobb rendezvényeket, amelyeken nincs ital árusítás és hangosítás. Az utóbbi rendezvényeket nemcsak nekünk, hanem a KO-nak Üzemeltetőnek, GHK-nak is engedélyeznie kell. A teremfoglalással illetve a hallgatói rendezvény en-

gedélyezéssel kapcsolatban minden információt megtaláltok a GHK honlapján az alábbi linken. Szoktunk még rendezvényeket szervezni, pl főzőverseny, sport rendezvények, kollégiumi egészségnap stb. de ezekről a félév folyamán értesíteni fogunk titeket. Ha bármilyen kérdés felmerül, írj bátran a mentor@ktk.bme.hu e-mail címre, vagy keresd meg bármelyik mentort. Büntetőpont mentes félévet kívánunk!

Üdvözlettel

Mentor Gárda

Gépészkar az élen Interjú Dr. Czigány Tibor dékán úrral

A Gépészmérnöki Kar jelenéről, jövőjéről, a felsőoktatási törvényről, és még sok minden másról beszélgettünk karunk újonnan megválasztott dékánjával, Dr. Czigány Tibor tanár úrral, aki magas tisztsége mellett számos polimeres tantárgy oktatója, 2001 óta pedig a Polimertechnika Tanszék vezetője. KáTé - Meséljen nekünk magáról! Mi motiválta Önt a pályaválasztásban? Czigány Tibor - A zuglói Radnóti Miklós Gimnáziumba jártam, és ott emelt szinten tanultam matematikát és fizikát. A tanáraim nagyon jók voltak, úgyhogy ez motivált, hogy egyáltalán műszaki pályára jöjjek. Igazán a gépészmérnökségen és a villamosmérnökségen gondolkodtam, de valahogy jobban érdekeltek a nagyobb dolgok, úgyhogy a gépészmérnöki karra jöttem. A géptervezés érdekelt, ezért géptervező szakirányon végeztem. KáTé - Miért pályázta meg a dékáni posztot? Cz.T. - Az előző dékán, Stépán professzor úr nem vállalta tovább a dékánságot, hiszen ő a Magyar Tudományos Akadémián a Műszaki Tudományok Osztályának elnöke, és nem tudta ezt a kettőt együtt tovább csinálni. Volt egy elképzelésem, amit szerettem volna megvalósítani, és ami nem állt messze a régi dékáni vezetéstől. Ezért úgy gondoltam, hogy én szívesen folytatnám azt, amit Stépán professzor úr elkezdett – nagyjából ugyanabban a stílusban, ugyanazokkal a célokkal.

nyira jó állapotban van a Gépész Kar. Ezt mindenki mondja. Itt vannak a legjobb hallgatók, itt állnak a munkaadók az ajtóban és dörömbölnek, hogy „Még több hallgatót! Még több hallgatót!”. Tényleg mi vagyunk a „bezzeg” kar itt az egyetemen, és országosan is. Ha megnézzük a felvételi statisztikákat, nem kicsit, nem nagyon, hanem magasan a legjobb hallgatók kerülnek ide (a Felvi szerint csaknem négyszeres túljelentkezés volt idén – a szerk.). A legújabb eredmény, hogy múlt héten megírták az új első éves hallgatók a matek zh-t. A gépészkar lett messze a legjobb, megelőzve a Természettudományi, valamint a Villamosmérnöki és Informatikai karos hallgatókat is. Egyszerűen nagyon jók a hallgatóink, és nagyon nagy szükség is van a gépészmérnökökre és a Gépészmérnöki Karon végzett hallgatókra. A cégek tisztában vannak azzal, ha gépészmérnököt keresnek, akkor BME, és ha nem kapnak BME hallgatót, ami sajnos előfordul, mert egyszerűen nincs elég, akkor gondolkoznak másban. Nagyon jó a tanszékvezetői csapat is, tehát nagyon nehéz javítani. Már az is eredmény lesz, ha sikerül KáTé - Min szeretne változtatni vagy megtartani ezeket az értékeket, amik javítani a hivatali ideje alatt? most vannak, hogy mindenben elsők Cz.T. - Nehéz javítani, mert an�- és mindenben a legjobbak vagyunk. 2012/6 november

Ha az összes felsőoktatási intézmény műszaki karait nézzük, a legnagyobb presztízzsel mi rendelkezünk. Ami új célként fogalmazódott meg az új kari vezetésben, hogy megpróbáljunk jobban kilépni a nemzetközi színtérre. Most már nem az a cél, hogy a magyarországi versenytársaknál jobbak legyünk, hanem hogy minél inkább a nemzetközi versenyben is jók legyünk, felzárkózzunk, és végső soron ott is a legjobbak közé kerüljünk. KáTé - Mi a véleménye a felsőoktatási rendszerben történt változásokról? Cz.T. - Hogy diplomatikusan válaszoljak, lehetne jobb is. A probléma ott van, hogy voltak elhatározások a szakpolitika részéről, amik nagyon jó ötletek voltak. Ezek eléggé támogathatónak tűntek. És akkor jöttek az általában hozzá nem értő pártpolitikusok, akik beleszóltak, és akik hozzák a törvényeket. Nagyon felhígult ez az egész. Igenis azt látni kell, hogy Magyarországnak nincs szüksége ennyi felsőoktatási intézményre. Statisztikák mutatják, hogy a lakossághoz képest szinte itt van Európában a legtöbb felsőoktatási intézmény. Célja volt a szakkormányzatnak, hogy ezt drasztikusan lecsökkentse, és amik maradnak, oda pénzt, paripát, fegyvert adjanak.

5


Ehhez képest a pártpolitika beleszólt és ma már Magyarországon szinte minden nagyközségben van egy főiskola vagy egyetem. Ez lobbi kérdése, és nem tudott a szakpolitika ellent állni ennek, mert „magasabb szempontok” érvényesültek. Ugyanakkor meg kell érteni a polgármestereket is, akik azt látják, hogy elöregszik a városuk, nincsenek fiatalok, viszont egy főiskola, egy egyetem, vagy akár csak egy kar fel tudja pezsdíteni az életet. Tehát ilyen oldalról is meg lehet érteni őket, csak hát sajnos elég gyenge hallgatók vannak ott. Nem csak hallgatók, hanem tanárok is. Próbálnak akkreditáltatni olyan képzéseket, hogy összeáll két matek meg két fizika tanár – ezt most persze túlozva mondom – és gépészmérnök, vagy mechatronikus BSc-t akarnak indítani.

6

KáTé - A hallgatói szerződésről mit gondol, mennyire szolgálja az ország érdekeit? Cz.T. - Én értem a mögöttes gondolatot, és el tudom fogadni, de ahogy ez megvalósult... Úgyis mindenki tudja, hogy ebből nem lesz semmi. Mindenki aláírja, itt kormányok jönnek, mennek. Biztos, hogy néhány év múlva ez már el lesz törölve. Egyáltalán mekkora hivatal kell ehhez, mekkora rendszer? Egy városnyi apparátus, hogy utána elkezdjék nyilvántartani, hogy ki, hol van éppen és akkor mennyi időt és hol töltött. Én azt mondtam a legnagyobbik gyermekemnek, hogy írja alá. Hisz nem is akar elmenni. Persze mindenkiben benne van, hogy kipróbálja magát külföldön a tanulmányai alatt, pl. Erasmusszal, ami nagyon fontos lenne, és nagyon támogatandó. De fontos az, hogy visszajöjjön. Ebben támogatom a kormányzatot, de ezt szabályokkal nem lehet. Ha nincs munkahely, nincsen lehetőség a fiataloknak, nincs perspektíva, akkor ezt nem lehet. Ugyanakkor én, mint szülő, úgy gondolom, hogy van perspektíva és van jövője minden szakmának Magyarországon. Itt kell boldogulni, de úgy, hogy érdemes tapasztalatot 2012/6 november

gyűjteni külföldön és haza kell hozni a tudást. Inkább arra kellene ösztönözni a fiatalokat, hogy menjenek ki egykét évre és utána itt kamatoztassák a megszerzett tudást. A gondolat jó, a megoldás nem. Mint ahogy az egész felsőoktatási törvényben, sok minden le van írva, csak hiányzik a végrehajtási rendelet és senki nem tudja, hogy mit hogyan kell értelmezni.

dolgoztam külföldön, két évet Németországban, és egy percig nem kérdőjelezték meg a BME Gépészmérnöki Kar által adott diplomámat. Tehát a BME diploma egy az egyben jó bárhova, persze elsősorban az MSc diploma. A BME mindenhol jól hangzik, jól cseng a neve, hiszen nem egy 10 éves egyetemről van szó, csak a gépészmérnöki képzés 141 éves. Itt a hagyomány azért sokat jelent.

KáTé - Az új törvényhez kapcsolódik, hogy egy tárgyból csak hatszor lehet KáTé - Akkor a tengeren túlra is elér ezután vizsgázni. Nem gondolja, hogy az egyetem híre? Cz.T. - Igen, mindenféleképpen. Sok hallgatónk van, aki ott próbál szerencsét, és olyan visszajelzések jönnek, hogy megállják a helyüket. Sőt, az Egyesül Államokban még inkább, mert nagyon erős a műszaki és természettudományos képzés Magyarországon, akár már középiskolában is sokkal erősebb, mint Amerikában, ezért tárt karokkal várják a mérnököket. meg fog nőni a bukások száma ezután? Cz.T. - Én úgy gondolom, hogy a hat az elegendő, és nem kell ennél több. Csináltak egyszer egy statisztikát, pontosan a számokra nem emlékszem, de megnézték, hogy hány hallgatónak kell – talán éppen hatnál – többször vizsgáznia. Ha jól emlékszem ez csak néhány százalék. Ugyanakkor kibukik karonként 2040, van, ahol 50%. Tehát nem ez a kibukásnak az oka. Úgy gondolom, hogy aki hatodszor sem tud valamiből levizsgázni, az megfontolandó, hogy ide való-e vagy sem. Én egyet értek ezzel és nem tartom egyáltalán szigorúnak. Ez a jó hallgatóknak az érdekeit szolgálja, mert az, ami régen volt itt a Műegyetemen, hogy végtelen számú próbálkozás volt megengedett, az nem volt normális. KáTé - A magyar hallgatók mennyire versenyképesek külföldön? Cz.T. - 100%-osan. Ebben az esetben nincs olyan, mint más diplomáknál, hogy el kell fogadtatni, vagy különbözeti vizsgákat kell tenni. Én magam is

KáTé - Nemrég megjelentek a Terrorelhárítási Központ (TEK) emberei itt az egyetemen egy vegyészhallgató játékfegyvere miatt. A vegyészkari dékán úgy nyilatkozott, hogy súlyos büntetés elé néz a diák. Ön mit tett volna, ha mindez a Gépészkaron történik meg? Cz.T. - Közelit kérdezett, hiszen a Dékáni Hivatal ablakai pont a CH épület előadójára néznek. Azon a napon pont egy tárgyalást tartottunk itt a szobámban, amikor a TEK mesterlövészei megjelentek, az egyik irodában lőállást vettek fel, és várták a parancsot. Szerencsére csak pár percig tartott az egész és nem történt semmi, ugyanakkor úgy gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amelyekkel nem szabad viccelni: ilyenek a fegyver, a bomba vagy a kábítószer. A vegyészkaros kollega nyilván bele sem gondolt, hogy egy játékpisztoly ilyen riadalmat okozhat, de bizonyos szabályokat be kell tartani. Nem lehet egy fegyvernek tűnő valamit előrántani nyilvános helyeken, mert lehet valaki, akit ezzel megijesztek vagy félelmet


keltek benne. Nem tudom biztosan, hogy mi lett volna a végkimenetele a dolognak, ha mindez a mi karunkon történik, ahhoz sokkal részletesebben kéne ismerni az eset hátterét, de az biztos, hogy olyan szempontból példát kell statuálni, hogy a hallgatók rádöbbenjenek: tetteik miatt felelősségre vonhatók, és vannak tabutémák, amikkel soha, sehol nem szabad viccelni. Ugyanakkor a hallgatót nem szabadna a tanulmányai kárára megbüntetni, tehát félévekre felfüggeszteni vagy akár eltanácsolni. Vannak más módszerek, amivel fel lehet hívni a figyelmét a tettének súlyosságára. KáTé - Mi az állásfoglalása a kari rendezvényekkel kapcsolatban? Kíván ezeken változtatni? Cz.T. - Úgy gondolom, hogy ezek azok az események, amik társaságot kovácsolnak a gépészkar hallgatóiból. Ma már hosszú évek óta nincsenek tankörök, ezért a hallgatók nem ismerik annyira egymást, és ezek azok a rendezvények, amik össze tudják őket hozni. Én ezeket nagyon fontosnak tartom és örülök annak, hogy en�nyi esemény van. Arra kell odafigyelni, hogy ezek elsősorban a szakmaiságot szolgálják, és másodsorban a bulit. Fontos az is, hogy ezek a bulik ne fajuljanak el az alkoholfogyasztás, vagy az emberi méltóságba való beletiprás terén. Ebben nagy felelőssége van a

HK-nak és a Senior csapatnak, hogy ezeket kézben tartsák. KáTé - Mi a véleménye az öntevékeny körökről? Mennyire tudják támogatni őket? Cz.T. - Meg kell, hogy mondjam, amíg nem lettem dékán, addig annyira nem láttam bele ebbe, meg valahogy nem is jutottak el hozzám a hírek. Amikor megválasztottak dékánnak, akkor meghívott a Hegesztő Szakosztály egy programjukra, és egyszerűen lenyűgöztek. Fantasztikus volt, hogy men�nyire szakmaiak voltak, mennyire jó volt az egész, és a hallgatók mennyire jól érezték magukat. Én akkor rájöttem arra, hogy ezt nagyon kell támogatni, sőt, ez a legfontosabb, hogy a hallgatók a szabadidejükben önkéntesen olyan dolgot csináljanak és válasszanak, ami őket érdekli, és ebből növik ki magukat a szakkollégiumok. Ezek nagyon fontosak, sőt, a hallgatókat ilyen irányba kéne terelni, hogy minden elkötelezett hallgató válassza ki a neki megfelelő kört, vagy ha nincs, akkor alapítson egy ilyet; mert ugye a gépészmérnök arról híres, hogyha kell, mindent megcsinál és mindenhez ért. Például itt van az Energetikai Szakkollégium is, fantasztikus az is, amit ők csinálnak, az a rengeteg program. És most elkezdett a szűk területemen is egy csapat dolgozni, a polimeresekkel, de hát ők még nem hasonlíthatók ehhez, mert csak most kezdték el, de a lelkesedés megvan, és ez a lényeg.

KáTé - Van-e még valami, amit szeretne a diákokkal megosztani, üzenni nekik? Cz.T. - Ami most aktuális dolog, az az MSc képzésünknek a felülvizsgálata. Kiküldtünk több mint 600 kérdőívet a már végzett hallgatóknak, és azoknak, akik most MSc hallgatók és legalább 2 félévet elvégeztek, és szeretnénk ez alapján javítani az MSc-n, mint ahogy a BSc-n ez már megtörtént. A kérdés, hogy hogyan strukturáljuk át az MSc képzésünket, hogy még jobb legyen, hogy a hallgatók és a munkáltatók is még jobban meg legyenek elégedve. Vannak olyan tervek is, hogy kelljen legalább egy tárgyat idegen nyelven tanulni a hallgatóknak és abból vizsgáznia, mert az élő idegen nyelvtudásnak a hiánya gondot okozhat a munkaerőpiacon. Tehát ezt szeretnénk bevezetni és reméljük, hogy ebben a hallgatóság támogatását is megkapjuk. Végezetül azt üzenem a diákoknak, hogy legyenek kitartóak a tanulásban, legyenek nyitottak és fogékonyak az újra, továbbá legyenek céljaik és legyen hitük a jövőben. Az interjú a terjedelem miatt nyomtatásban csak rövidített változatban jelenik meg, a teljes interjúhoz kattintsatok a www.kate.hu blog-oldalunkra!

Bori & Sztadi

Elhunyt Prohászka János, akadémikus Fájdalommal tudatjuk, hogy október 22-én, életének 93. évében elhunyt Prohászka János, akadémikus, aki 1964 és 1986 között vezette az Anyagtudomány és Technológia Tanszék jogelőd szervezeteit.

2012/6 november

7


Gillemot centenáriumi ünnepség Idén 100 éve született egyetemünk néhai rektora, Gillemot László, a magyar anyagtudomány kétszeres Kossuth-díjas alakja és az egykori Mechanikai Technológia (ma Anyagtudomány és Technológia) Tanszék egykori vezetője. Az évforduló apropójából 3 nagy rendezvényre is sor került az év során, ezek közül a legutóbbi eseményről szeretnék néhány mondatban beszámolni.

A

centenáriumi ünnepségre 2012. terv emlékpályázatok díjazottjainak október 8-án került sor, az Anyagaz okleveleiket. tudomány és Technológia Tanszék szerÖtödikként Reé András tanár úr vezésében. Az ünnepséget regisztráció kapott szót, egy, a tanszékre kerüután 10 órakor koszorúzással nyitották lésekor kapott feladatáról mesélt, meg, ahol Dévényi László tanszékvezeamellyel bemutatta a tanszék akkori tő úr tartott néhány perces beszédet. arculatát, és hogy Gillemot hogyan Az MT épület előtti Gillemot szobornál vezette a tanszéket. népes társaság gyűlt össze, köztük a Hatodikként Artinger István proprofesszor családja, Péceli Gábor rekfesszor úr szólalt volna fel, de sajnos tor úr, Czigány Tibor dékán úr, a Misbetegség miatt nem tudott eljönni, így kolci és az Óbudai Egyetem képviselői helyette Reé tanár úr maradt a kaés több szakmai szervezet tagjai. tedrán, s közvetítette nekünk Artinger A koszorúzás után a társaság a K gondolatait. Ez az előadás kicsit épület díszterme felé vette az irányt, más volt, mint a többi, nem annyira ahol előadásszerű megemlékezést tarGillemot méltatásról, mint a tanszéki tottak. Az ünnepség e részét Dévényi és tudományos munkásságának toLászló tanszékvezető úr konferálta. vábbviteléről szólt. Először Péceli Gábor rektor úr ka- lalt fel, megemlékezett az Vasipari és Az előadások befejeztével állófogapott szót, Gillemot rektorságát méltatta, Fémipari Kutatóintézetek (amelyeknek dás volt a Díszterem előtt, ahol a tanszék megemlékezett arról, hogy az 1956-os Gillemot az alapítója volt) Fehérvári szendvicsekkel és rétessel vendégelte szabadságharc vészterhes időszakára úti telephelyeinek megépülésének ka- meg a résztvevőket. Ezután pedig egy, esett és hogy azzal, ahogyan ezt az landos körülményeiről, és elmesélt két a tanszék „nagy öregjeiből” (akik még időszakot kezelte, példaként jár az történetet, amelyek kapcsán a pro- személyesen ismerték a professzort) és egyetem mindenkori vezetése előtt. fesszor diplomáciai érzékéről bizo- a családból álló kisebb társaság az MT Másodikként a tanszék egykori ve- nyosodhattunk meg. könyvtárban folytatta a megemlékezést, zetője, Ginsztler János kapott szót, a Negyedikként Czigány Tibor dé- egészen késő délutánig. professzorról szóló A megemlékeGillemot László 1912. október 7-én született, és oklevelének megszer- zés jó hangulatban anekdotákkal emlékezett meg híres zése után (fél év kihagyással) haláláig a Mechanikai Technológia Tanszék telt, köszönet érte elődjéről. A hall- dolgozója, 1944-től pedig annak vezetője volt. 1954-től 1957-ig egyete- Dobránszky Jánosgatóság néha mo- münk rektori címét is birtokolta. nak a szervezésért, Akit esetleg jobban érdekel Gillemot László munkássága és élete az a és solyogva, néha felmindenkinek, KÁTÉ 2012/03. számát, a www.kate.hu oldalt vagy a tanszék által fejlesztett nevetve hallgatta aki segédkezett a a humoros történe- www.gillemot-100.hu oldalt olvasva tájékozódhat. lebonyolításban. teket, és egy kicsit megismerhette a kiváló tudós mellett kán úr szólalt fel, néhány mondatban A.z a hétköznapi embert is. méltatta Gillemot örökségét, és átadHarmadikként Pilissy Lajos úr szó- ta az év elején meghirdetett diploma-

A pályázat nyertesei:

8

I. díjat nyert: Király Anett (BME Polimertechnika Tanszék): Vezetőképes műanyagok fejlesztése II. díjat nyert: Póti Zoltán Balázs (ME Mechanikai Technológiai Tanszék): Vasúti fékalkatrész hegesztése III. díjat nyert megosztva: Székely István (BME Anyagtudomány és Technológia Tanszék): Felületen középpontos köbös fémek szemcsehatár-tulajdonságainak tudatos módosítása III. díjat nyert, megosztva: Szombathelyi Viktor István (BME Anyagtudomány és Technológia Tanszék): Hagyományos és intenzív képlékenyalakítási folyamatok mechanikai és mikroszerkezeti összehasonlítása.

2012/6 november


Zéró emisszió 2. Ha rendszeres KáTé olvasók vagytok, az előző számban olvashattatok egy cikket hasonló címmel, ami a környezetbarát autókat volt hivatott bemutatni. Azonban egy fontos területet még nem érintettem: az üzemanyagcellás meghajtást. Ez van most soron.

Ú

gy vélem, mindenki hallott már vízzel vagy hidrogénnel működő autóról. De hát ha megy vízzel is, miért tankoljunk benzint a verdába? Járjunk utána! A végén még újra olcsóbb lesz az üzemanyag, mint a sör. Kezdjük rögtön a leglényegesebbel, az üzemanyagcellával. Ez a praktikus szerkentyű a beletöltött üzemanyagot energiává alakítja. A legfontosabb tulajdonsága, hogy galvánelemhez hasonlóan közvetlenül kémiai energiát alakít át elektromos energiává. A cellát 1838-ban egy walesi tudós, Sir William Robert Grove fedezte fel, így viszonylag régi találmánynak mondható. Ő jött rá, hogy ha vizet bont elektrolízissel, áramtalanítás után a reakció az ellenkező irányba kezd lejátszódni, vagyis a platinaelektródnál fejlődő hidrogén oxidálódik, míg a másik oldalon az oxigén redukálódik, és áram kezd folyni. Ezt igyekezett kihasználni, és megalkotta az első üzemanyagcellát, amit a gőzgép vetélytársának szánt. Nem sok sikerrel. Na de hogyan is működik ez a cella? Alapvetően úgy, mint az alkáli elemek, de velük ellentétben addig termel energiát, ameddig van üzemanyag-utánpótlás. Általában két (legtöbbször grafitból készült) elektródából (anód és katód) és a köztük levő elektrolitból, valamint a katalizátor lemezből állnak. A folyamat elején az anódra vezetjük a hidrogént, ami a katalizátor hatására szétválik protonra és elektronra. A proton az elektroliton keresztül átvándorol a katódhoz, ahol a levegő oxigénjével találkozik, és vízgőzzé alakul (vagyis a károsanyag-kibocsájtása zéró). Az elektron pedig a beszerelt elektromotor felé veszi az útját, ahol munkát végez, és a katódhoz 2012/6 november

érve reakcióban vesz részt. Itt tisztem megjegyezni, hogy a cella üzemanyaga metanol is és benzin is lehet, azonban a hidrogén szekere megy manapság, és ebbe az irányba is fejleszt mindenki. Ez eddig szép és jó, de felmerül egykét apró kérdés: Honnan szerezzek hidrogént? Hogyan tároljam? És mellesleg mennyibe fáj egy

elektromotor és egy üzemanyagcella? Ezek per pillanat kínos kérdések, de a válaszok a kutatásoknak hála - egyre kedvezőbbek. Kezdjük az üzemanyaggal. Tankoljunk fel! Keressük is meg az első hidrogénkutat. Mindössze Stuttgartig kell elmenni. Szomorú hír ugyanis, hogy eddig a világon csak 100 helyen lehet hidrogént tankolni. Egyelőre nagynyomású (700 bar) palackokból van lehetőség tankolni, amire azért van szükség, mert a hidrogén kis sűrűsége miatt elképesztő nagyságú tartályra lenne szükség, hogy elfurikázzunk vele 400 km-t. Ezzel azonban az a gond, hogy baleseteknél robbanásveszélyes. A legújabb és jelenleg nagy népszerűségnek örvendő ötlet a hidrogéngáz fémekben való elnyeletése, úgynevezett fémhibridekben, amik nyo-

más alatt képesek elnyelni a hidrogént. Ez azonban drágább, mint szimplán nagy nyomáson tárolni azt. Egyelőre tehát nincs jó módszer a hidrogén tárolásra. Felmerült az is, hogy magas hidrogéntartalmú üzemanyagot tankoljunk, amit egy másik berendezés majd hidrogénre bont, ehhez azonban megfelelő hőmérséklet kell - erre jelen pillanatban a legmegfelelőbbnek a metán tűnik. További anyagi gondot jelent, hogy az üzemanyagcella jelenleg egy nagyságrenddel drágább, mint a hagyományos üzemanyaggal működő motor. Hál’ Istennek, legalább az elektromotor relatíve olcsó. Három fontos tudnivaló még: a jelenlegi üzemanyagcellában katalizátorként használt platina nagyon drága; az üzemanyagcella nem képes akkora teljesítményt leadni, mint egy átlagos motor; valamint körülbelül 4-500 km-t tud menni egy tankolással. Viszont jöjjön a vége előtt egy jó hír: 1 kiló hidrogént fogyaszt 100 km-en, aminek az ára 8 euró, vagyis a benzin árával könnyűszerrel felveszi a versenyt, arról nem is beszélve, hogy a hidrogén ára a tömeggyártás miatt csak lejjebb fog menni, nem úgy a benziné. Az üzemanyagcella egyre kevésbé csalfa ábránd, a napokban olvastam, hogy több skandináv ország hidrogénhajtású buszokat állít városi forgalomba, és ha rákerestek, ti is azt fogjátok tapasztalni, hogy nagy pénz van manapság a hidrogénben/ üzemanyagcellában. Előre egy tisztább környezetért! Források: zoldauto.info fuelcell.hu

Jazzy

9


Paksi üzemlátogatás – Beszámoló 2012. szeptember 17. z Energetikai Szakkollégium jubileumi félévének első üzemlátogatását a Paksi Atomerőműbe szervezte. Két programcsoportra lehetett jelentkezni, e szerint osztottuk ketté a résztvevőket: az egyik csoport a Tájékoztató és Látogató Központot, a Látogatófolyosót és a 400/120kV-os alállomást tekintette meg, a második csoport pedig a Karbantartó Gyakorló Központot, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. bemutatótermét és az Atomenergetikai Múzeumot. Az erőmű két buszt biztosított a látogatóknak. Reggel hét órakor indultunk Budapestről, kilenckor már mindenki az erőmű Látogatóközpontjában várta az útbaigazítást. A Látogatóközpontban betekintést kaptunk az erőmű felépítésébe, elmagyarázták működési elvét, globális szintű energiatermelési és környezetvédelmi kitekintést is tettünk. Fényképeken, animációkon, grafikonokon, kiállított tárgyakon és egyéb demonstrációs eszközök segítségével vezetőnk részletesen tárgyalta az atomerőművek energiatermelésben betöltött fontos szerepét, emellett hangsúlyozta az atomenergia tisztaságát is. (Például az erőmű által megtermelt 1 kWh energia után kapott 11 Ft-os bevétel kb. 15 %-át az erőmű a radioaktív hulladékok kezelésére fordítja – a távoli jövőre is gondolva!) Részletesen elmagyarázták és bemutatták, hogy életünk során hol érhet minket radioaktív sugárzás, és ez mekkora dózist jelent. Megtudtuk, hogy egy repülőút alkalmával a háttérsugárzás 12‑szerese éri az embert. Megismertük, milyen módon történt az erőmű teljesítménynövelése, és a tervezett új blokkok létesítésének fázisairól is hallottunk. Ezek után indultunk az üzemi területre a gépeket is megnézni. Ide csak szigorú biztonsági ellenőrzések után léphettünk be. Elsőként a 4-es blokkot jártuk be. A vezénylőtermet egy, a látogatóknak kiépített folyosóról nézhettük csak meg. Az ott dolgozók vállán hatalmas felelősség nyugszik, bármilyen komolyabb zavar esetén nekik kell gyorsan és szakszerűen cselekedniük. Pár lépcsőforduló megtétele után 33 méteres magasságból tekinthettük meg 3-as

A

10

2012/6 november

és 4-es blokkok reaktorcsarnokát. A 3-as blokkon éppen karbantartási munkákat végeztek, így bepillantást nyertünk a munkafolyamatba is. Kísérőnk itt említette meg a fontosabb részleteket a szekunder körről. Ezután a turbinacsarnokba mentünk, ahol kötelező volt a sisak és füldugó használata. Itt láthattuk működés közben a hatalmas turbinákat, generátorokat és kondenzátorokat. Egy blokkhoz két turbina, egy turbinához két kondenzátor és egy generátor tartozik. Mindez után csoportunk a 400/120kVos villamos alállomást tekintette meg. A generátorokban előállított villamos energia 15,75 kV-os feszültségszinten, a blokktranszformátorokon (15,75/400 kV/kV) keresztül, blokkonként egy 400 kV-os távve-

zetéken jut el a MAVIR Zrt. Paks 400/120 kV-os alállomására, ami az országos hálózatra csatlakozik. Közvetlen 400 kV-os távvezetéki kapcsolat Paksról Martonvásárra, Litérre, Sándorfalvára, Toponárra és Pécsre van, 120 kV-on elosztó hálózati vezetékek indulnak a környező városokba. Az alállomáson a vezénylőtermet és a légszigetelésű kapcsolóberendezéseket néztük meg, az éppen szolgálatot teljesítő elektrikus ismertette velünk az alállomás legfontosabb paramétereit. A vezénylő egyik fontos részét képezi a félkör alakú sématábla, melyen a paksi alállomás feszültségszintenként szétválasztott egyvonalas sémája látható. Érdekességnek számít, hogy a sématáblát használják a számítógépes séma helyett, ha be kell avatkozni a rendszer működésébe. Továbbá megtudtuk, hogy az alállomás 2012. január 1-től a MAVIR tulajdona. A vezénylőépület után tettünk egy sétát a szabadtéren is, ahol már élőben is láthattuk, hogy is néznek ki

a gyakorlatban a kapcsolóberendezések, feszültség- és áramváltók. A másik csoport a Karbantartó Gyakorló Központban kezdte meg az üzemlátogatást. Műanyag cipővédőt és fehér köpenyt öltöttünk magunkra, úgy jártuk körbe a termeket. Itt az üzemelő berendezésekkel egy az egyben megegyező méretű és anyagú berendezéseken, inaktív (besugározatlan) környezetben tanulják és gyakorolják a szakemberek a karbantartás lépéseit. Különös érzés volt látni és megérinteni olyan üzemanyag-kazettát, amelyhez hasonlóval párszáz méterrel odébb villamos energiát állítanak elő. A látogatás során lehetőség volt a gőzfejlesztő és a reaktortartály tüzetes megtekintésére is, amibe a bátrabbak bele is mászhattak. Érdekes tény, hogy az itt található berendezések nagy része egy lengyel atomerőműbe készült, de végül azt nem állították üzembe, így az addig elkészült elemeket ’’hulladékvas” áron megvásárolhatta a Paksi Atomerőmű. A Karbantartó Gyakorló Központ után csoportunk az idén átadott Atomenergetikai Múzeumot látogathatta meg. Az Atomenergetikai Múzeum története egészen 1992-ig nyúlik vissza, akkor született döntés arról, hogy az atomerőmű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos dokumentumokat gyűjteni kell. A közel 2000 m2-es kiállítótér több részből áll. A fogadótérben interaktív számítógépek segítségével ismerkedhetünk meg az atomerőmű történetével. A nagy kiállítótér két részre tagolódik. Egyik részében található könyvtár, egy régi berendezéseket tartalmazó irányítóközponti iroda, illetve 2 hosszú vitrinsor, ahol az Atomerőmű relikviáit tekinthetjük meg. A nagy kiállítótér másik része a nagyberendezések területe, ami az üzemi területhez hasonlóan két részre oszlik, nevezetesen a primerköri és szekunderköri berendezésekre. A két területet jelképesen régi sugárkapu választja el. Néhány fontosabb primerköri berendezés számítógépes adatbázis segítségével tanulmányozható. A szekunderköri berendezések területén érdekes armatúrákat, kompresszorokat, szivat�tyúkat, illetve megszakító-berendezéseket csodálhattunk meg. A galérián a múzeum


országos gyűjtőköréhez tartozó hat atomenergetikával foglalkozó intézmény relikviáit nézhettük meg. Az Atomenergetikai Múzeum után csoportunk a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. bemutatótermében hallgatott meg egy rövid ismertetőt. Megtudtuk, hogy milyen osztályokba sorolják a radioaktív hulladékokat, azokat milyen módon és hol tárolják Magyarországon, hogyan jut el az erőműből a tárolás helyére a radioaktív anyag.

A szigorú környezetvédelmi monitoring intézkedéseken túl a hulladékok jövőbeni sorsáról is beszélt vezetőnk, majd egy rövid videót tekinthettünk meg a kiégett fűtőelemek kezeléséről és elhelyezéséről. Végezetül az erőmű éttermében elfogyasztottuk ebédünket, majd egy csoportkép után buszra szálltunk, és visszaindultunk Budapestre. Négy órára érkeztünk meg a Kármán Tódor Kollégium elé. Élménydús üzemlátogatásnak voltunk részesei, a té-

mában már jártasak és a csupán érdeklődő látogatók is kielégíthették tudásvágyukat, a felkészült vezetők minden esetben örömmel fogadták kérdéseinket, és minél több dolgot próbáltak nekünk megmutatni. Érdemes volt részt venni az Energetikai Szakkollégium ezen üzemlátogatásán is. Sóki Rudolf & Takács Kristóf Energetikai Szakkollégium tagjai

Másnaposságűzés vol. 2 – Étrend Az előző részben megismerkedhettünk a macskajaj mibenlétével és néhány aránylag gyors gyógymóddal. A folytatásban a nehezebb végéről fogjuk meg a témát: mit együnk-igyunk, hogy elkerüljük és kezeljük a másnaposságot?

A

ráivásnál a ráevést jóval nagyobb homály övezi. A gyógysör legtöbbször működni szokott, a különböző ételek partizás előtti-utáni fogyasztása viszont annyi variációt hordoz magában, hogy nagyon nehéz biztosat mondani bárkinek, hiszen nincs két egyfajta gyomor, mindegyik más-más dologra érzékenyebb. Nem véletlenül külön tudományterület a gasztronómia vagy a koktélkeverés; a különféle ételek és italok egymással való harmóniáját hosszas kísérletezés során lehet csak kitapogatni. Mit együnk – aznap? Például mindjárt az elején felmerül a kérdés: egyáltalán előtte egyen az ember sokat, közben, utána, vagy esetleg másnap? Az evés nagy előnye, hogy még a részegedés előtt alkalmazható, amikor még nem kell nagy akaraterő hozzá. A szakirodalom is abszolút a megelőzést tartja követendő példának, de a saját és a baráti köröm tapasztalatai alapján is elmondhatom: aznap minél többet eszel, annál enyhébbek lesznek a másnapi tünetek – arról nem is beszélve, hogy az ital is jobban esik. Ennek az az oka, hogy a tele pocakban sokkal egyenletesebben szívódik fel az alkohol, vagyis adott 2012/6 november

idő alatt kisebb terhelést kap a máj. Ha pedig nincs idő jól bezabálni otthon a buli előtt, akkor élhetünk a sörkorcsolyák széles választékával, amik nem véletlenül szerves részei a szeszkultúrának. A Borivó Tízparancsolata is kimondja, hogy a bor mellé egyél is. Persze vannak étkek, amik sokkal hatékonyabbak – a zsíros, olajos ételek például telítik a gyomrot, elzárva ezzel az alkohol útját a felszívódás elől. Profi versenyivóknál például szokás egy feles étolajat ledönteni a megmérettetések előtt, ezáltal is növelve a kapacitást. Ezt a módszert még nem próbáltam, de valamiért az az érzésem, hogy hosszútávon nem tesz jót a vérnyomásnak… Ráadásul a gasztro-oldalak azt állítják, hogy a telítődés miatt másnap hosszabb idő alatt ürülnek ki a méreganyagok, ezért nem szerencsés zsíros ételekkel előzni meg a bajt. Amit ajánlanak viszont, az a rostos ételek, zöldségek, saláták, amik gyorsítják az anyagcserét, így másnap is hamarabb túl leszünk az egészen. Ha már ivás után, de még lefekvés előtt vagyunk, és egy falatot sem ettünk, akkor sem kell pánikba esni:

kisebb hatékonysággal ugyan, de még mindig sokat segít egy nagy étkezés. A különbség az, hogy itt már nem a „minél több” felfogás a nyerő, mert Pocak megharagszik, és az álmunknak ez nem fog jót tenni. Inkább a „kevesebbet, de okosan” elvet kell követni: alkalmazhatunk rágcsákat és péksüteményeket, amik felszívják a gyomorban maradt dolgokat, de néhány szelet sült baconnel is el lehet hallgattatni Pocakot. A legjobb azonban a kettő keveréke, sörkorcsolyának is főleg ilyesmiket szoktak alkalmazni: a gyros, hamburger, melegszendvics, hot-dog mind-mind egy többé-kevésbé zsíros húst tartalmazó kenyérféleség. Lefekvés előtt azonban ügyeljünk arra, hogy sör helyett inkább sok vizet igyunk a csemegék mellé. Mit együnk – másnap? Van azonban, hogy a sörkorcsolyára szánt pénzt további sárkányitalokba fektetjük, és részegen otthon sem bújik elő belőlünk a konyhatündér – ilyenkor előfordulhat, hogy nem sikerül kikerülni a másnapi szörnyű rosszullétet. Csak semmi pánik! Évszázadok állnak a másnaposságot gyógyító kulinária mögött. Természetesen ekkor már jóval komplikáltabb a helyzet, és nehéz olyan ételt találni, ami önmagában pikk-pakk elűzné minden gondunkat. Nem kizárt, hogy az említett sörkorcsolyák most is segítenek, de súlyosabb esetben a gasztro-szakértők inkább egy jól felépített, fél- vagy egész napos étren-

11


det ajánlanak: először egy kis vajas pirítós, apránként haladva. Utána jöhet a nehéztüzérség: a meleg levesek, amik betegségek idején is nagy szolgálatot tesznek. Egy zöldséges erőlevestől tényleg erőre lehet kapni, ráadásul annyira meg sem kell erőltetni magunkat hozzá, hiszen a folyadékot alapból kívánja a szervezet. Miután a pirítóssal be van melegítve a gyomor, semmiképpen nem okozhat gondot pár csésze leveske. Átlátszó (akár zacskós) leveseket érdemes alkalmazni, a krémlevesek sajnos nem esnek annyira jól ilyenkor, bár ugyanúgy hasznosak lehetnek. Egy másik hagyományos macskajaj elleni étek a savanyú káposzta – minden formában. A korhelyleves például már a nevében is jelzi, hogy mire lett kitalálva. A dolog nem teljesen megmagyarázható, mindenesetre az irodalom és a saját tapasztalat is azt mondja, hogy teljesen helyrebillenti a gyomor egyensúlyát egy jó adag káposzta. Az olajban tocsogó konzervhalak is szintén remek szolgálatot tehetnek, sokan erre esküsznek. És ha már van két jó módszerünk, miért ne kombináljuk: a heringgel elkevert, köménymagos savanyú káposzta (heringsmauz, lásd keretes írás) egyenesen a fellegekbe repít, már ha az ember szereti a halat, ugye. Fontos, hogy cukros dolgokat is együnkigyunk, mert általában a vércukor leesik a másnapra. Erre a legjobbak a gyümölcsök, főleg az alma, mert annak – mint köztudott – visszafele is jó íze van.

lehető legjobban akarok mindig kijönni egy estéből. A tömények legbiztonságosabb bevitele a koktél – nyilván itt rendesre gondolok, nem arra, amit részegen öntesz össze a szekrényben található folyadékokból, és pláne nem a hírhedt „sárkányk..vaanyja” koktélra, amit a buli után megmaradt piákból készítenek el, és a pultos rongyból kicsavart lével ízesítik. Az italok párosításáról: alapvetően két dologból lehet etil-alkoholt csinálni, cukorból és cukorrá alakítható anyagból (keményítőből). A cukor jellemzően gyümölcsből származik, kivételt képez a rum, ami cukornádból készül. A keményítő főleg gabonákból ered, de például a hagyományos, burgonyából készült vodka itt is kivételt jelent. Azért mondom el mindezt, mert aranyszabály, hogy azonos eredetű italokat kell fogyasztani, sőt az a legjobb, ha a színük is hasonló. Ha például lager sört vedelünk, ideális választás mellé a whiskey, barna sörhöz pedig gyomorkeserű (pl. jäger) dukál. Ha borozunk/ciderezünk, akkor brandyt igyunk mellé, vagy valamilyen pálinkát. Ugyanígy szín alapján: a gint tonikkal, a Becherowkát almalével, a rumot vagy a tátrai teát kólával szokás keverni, nem véletlenül. Persze kivételek itt is vannak, a vodka például valahogy összebarátkozott a Mit igyunk – aznap? rostos gyümölcslevekkel, úgyhogy ez Vizet! Ha már érezzük, hogy bajok a keverék talán még a legegészségelesznek, akkor mindenképpen kezd- sebb. A sort persze az egész újságon jünk el hidratálni, főleg ha töményet keresztül lehetne folytatni; ha valakit ittunk. Aranyszabály, hogy töményből jobban érdekel a téma, csapjon fel háromnál több fajta töményből tilos egy koktélos könyvet. inni egy nap, de az a biztos, ha csak Egyébként ha nem iszunk töményet, egyfélétől rúgunk be egy este. Kísérő- akkor a tapasztalatok szerint draszvel igyunk rövidet (a tequila egyébként tikusan csökken a másnaposság vaazért különösen veszélyes, mert nem lószínűsége. Könnyen lerombolhatjuk kell hozzá), ezzel is növelve a folya- viszont az így szerzett előnyünket, ha dékmennyiséget; kerüljük továbbá a erősen cukros likőröket vagy édes bokommersz szeszeket, bár tudom, ezt rokat fogyasztunk nagy mennyiségben. teljesen felesleges leírnom, mert én is a Az előző részben kifejtettem, hogy a Heringsmauz recept

12

Hozzávalók (1 bőséges adag salátához) 20 dkg sózott (konzerv) hering 20 dkg savanyú káposzta 1 fej lilahagyma 1 főtt tojás 2 kávéskanál lenmagolaj (vagy olíva) őrölt köménymag

2012/6 november

májnak alapvetően nem az etanol feldolgozásával van gondja, hanem a járulékos terhelésekkel, mint amilyen a megnövekedett glükóz-lebontás vagy a különböző eredetű méreganyagok eltávolítása. Ezek – és a tapasztalatok – alapján tehát a sör a legjobb ital, hiszen kevés alkoholt és sok vizet tartalmaz, jól megválasztható a minősége, továbbá szénsavas és nem cukros. Kicsit sokszor kell kijárni miatta, de ha kizárólag sörtől részegedsz le, akkor mind aznap, mind másnap sokkal jobb esélyekkel indulsz. Mit igyunk – másnap? Mondanom sem kell, ugyanúgy érvényes a víz ereje. Emellett a kávé/ energiaital fogyasztás is hasznos, hiszen serkenti az anyagcserét; de csak ésszel, mert ugyanúgy dehidratál, mint az alkohol. Működik továbbá az előző részben említett gyógysör, a cukros üdítők (pláne a koffeintartalmú kóla), valamint a sportitalok és pezsgőtabletták, amik fontos anyagokat pótolhatnak a másnapossággal harcoló szervezetben. Vannak ezeken felül csodaturmixok, sokgyümölcsös vitaminbombák, de a tej alapú italok másnaposan általában nem szoktak jól esni, úgyhogy csak annak ajánlom, akinek erős gyomra van. Ezekre recepteket az interneten lehet találni, de én személyes tapasztalattal egyiket sem tudom alátámasztani. Remélem, sikerül a két Másnaposságűzés-rész módszereiből minél többet kipróbálni és megtalálni a leghatékonyabbat. Ha van nektek is pozitívnegatív tapasztalatotok vagy valamilyen csodaeljárásotok, amiről nem volt szó, ne legyetek rest, osszátok meg velünk (katepress@gmail.com), és talán egy harmadik rész is kijöhet az olvasói praktikákból!

Sztadi

Elkészítés A halat nagyjából kétujjnyi széles darabokra szeleteljük, felkarikázzuk a hagymát és a tojást, a levétől megszabadított káposztát felvagdaljuk. Az összetevőket egy keverőtálban vegyítjük, megszórjuk őrölt köménnyel, és végül leöntjük lenmagolajjal. Recept: www.budaiter.hu


[ OKOSTELEFON / TABLET ] Európába érkezik az LG Optimus G

A szeptemberben bejelentett LG Optimus G várhatóan 2013 elején érkezik Európába, így bár a karácsonyi ajándék szerepét nem töltheti be, a következő szemesztert már az LG zászlóshajójával kezdhetik az Android rendszert kedvelő olvasóink. A négymagos 1,5 GHz órajelű Qualcomm Snapdragon S4 Pro-val felszerelt telefon szögletes, elegáns vonalvezetésű, előlapját a 4,7”-os HD felbontású (1280 x 768 pixeles, 318 ppi) IPS LCD panel és az azt körülvevő fém keret dominálja, hátlapja polarizált mintázattal ellátott üveg. Az LG új szupertelefonjának a többi technikai részletet tekintve sem kell szégyenkeznie: LED „vakuval” ellátott kamerája 13 megapixeles, a 2 GB RAM, 32 GB belső tárhely és NFC modul mellé még befért 2100 mAh-nyi akkumulátor, valamint a 4. generációs mobilhálózatokat (LTE) is képes kihasználni a készülék. Hamarosan kapható Nokia Lumia 920

2011/4 szeptember

Ha minden igaz, még idén kapható lesz a Nokia legújabb csúcsmodellje, a Lumia 920. A Windows Phone 8 operációs rendszert futtató készülék leginkább a digitális képalkotás terén jeleskedik. A 8,7 megapixeles Carl Zeiss lencsével és optikai képstabilizátorral ellátott PureView kamera (melyet DualLED vaku támogat) már a telefon megjelenése előtt elnyerte a legjobb kameramodulnak járó okostelefonok közötti virtuális vándorserleget. A készülék egyébként a Lumia sorozatra jellemző formavilágba illeszkedik, a készülékház egyetlen polikarbonát ún. monoblokkból áll, az előlapon a 4,5”-os rekordmagas pixelsűrűségű PureMotion HD IPS LCD kijelző (1280 x 768 px, 332 ppi) terül el, a hátlapon középen fekete „lóversenypálya” alakú sávban ül a kamera egy Nokia felirat társaságában. A bivalyerős hardverkomponensek (Qualcomm Snapdragon S4 Plus, kétmagos 1,5 GHz órajelű processzor, 1 GB RAM, 32 GB belső tárhely, 4G és NFC) mellé számos extra funkció jár: ilyen például a vezeték nélküli feltöltés lehetősége, illetve a Nokia Music szolgáltatás.

kijelzővel szereli fel a kisebbik iPad-et (illeszkedve ezzel az új iPhone képarányához).

[ PC / NOTEBOOK ] Windows 8 hivatalos debütálása

Az új Windows logó

A Microsoft már kiküldte a meghívókat az október 25-i Windows 8 ünnepségre, ahol lerántják a leplet a végleges Windows 8-ról és Windows RT-ről (A Windows 8 ARM architektúrájú rendszerekre szánt verziójáról). Az új operációs rendszeren kívül a Microsoft saját táblagépét, a Surface-t is bemutatja, mely két verzióban, Windows 8-cal és Windows RT-vel lesz elérhető. Ezen kívül számos eddigi Microsoft szolgáltatás és alkalmazás megújulására (pl.: Internet Explorer 10, Office 2013, SkyDrive) számíthatunk. Dell XPS 12

iPad mini október végén?

iPhone, iPad mini és iPad

Lapzártánk idején, a legutóbbi pletykák szerint október 23-án hull le a lepel az Apple iPad miniről. Az iPad kistestvére vélhetően 7,85”-os kijelzővel érkezik a piacra, az Amazon Kindle Fire, valamint Google Nexus 7 kihívójaként. A képernyő felbontása nagy valószínűséggel 1024 x 768 pixel lesz, (így az iPad-re és iPad 2-re készített alkalmazások illeszkednének az iPad mini felbontásához) bár bizonyos források szerint az Apple nem fogja kihagyni a lehetőséget, és 16:9 képarányú Retina

Ahogy sok más gyártó, a Dell is lázasan készül a Windows 8 startjára, többnyire táblagép-notebook hibrid készülékekkel. Számos modell közül az egyik legkülönlegesebb az XPS 12, melyet nem a kijelző 360°-os hátrahajtásával vagy gömbcsuklók segítségével, hanem a fém keretben való megfordításával alakíthatunk tabletté. Bár kérdéses, hogy ez a látványos megoldás a mindennapokban mennyire lesz kényelmes és tartós, a 12,5”-os Full HD érintőpanellel, akár 8 GB RAM-mal, maximum 256 GB kapacitású SSD-vel, Intel

13


Ivy Bridge alapú (Core i5 vagy i7) processzorral felszerelt ultrabook, specifikációit tekintve, mindenképpen vonzó készülék. A leggyengébb konfiguráció vételára 250 000 Ft környékéről indul. Lenovo IdeaPad Yoga 11 és 13 A legjobb táblagép-notebook hibrid megalkotásának versenyében a Lenovo is aktívan részt vesz. Az október elején bejelentett IdeaPad Yoga 11 és 13 két igencsak impozáns gépezet. Mindkét notebook 360°-ban hátrahajtható kijelzővel rendelkezik, így egyetlen mozdulattal táblagéppé alakíthatóak. A kisebbik modell (Yoga 11) 11,6”-os 1366 x 768 pixeles felbontású (természetesen érintésérzékeny) kijelzővel, 4+1 magos 1,6 GHz órajelű NVIDIA Tegra 3 SoC-vel (mely egy ULP GeForce grafikus gyorsítóval rendelkezik), 2 GB RAM-mal, 64 GB-os SSD-vel, és természetesen Windows RT operációs rendszerrel kerül a boltok polcaira még idén decemberben. Kezdőára várhatóan 170 000 Ft körül alakul majd. A nagytestvér (Yoga 13) a Dell XPS 12-höz hasonlóan teljes értékű ultrabook: 13,3”-os 1600 x 900 pixel felbontású IPS érintőpanellel rendelkezik, mely mellett akár 8 GB RAM, Intel Ivy Bridge alapú (Core i3, i5 vagy i7) processzor és 256 GB-os SSD lapul a 16,9 mm vastag készülékházban. A legkisebb tudású konfiguráció kezdőára várhatóan 235 000 Ft lesz.

Stardock Fences (Windows)

[ APP AJÁNLÓ ] Stardock Fences (Windows) Azok számára, akik szeretnek ikonokat és fájlokat tárolni az asztalon, mindenképp ajánlom a Fences nevű eszköz kipróbálását. A Fences segítségével téglalap alakú zónákat vagy mappákat keríthetünk el az asztalon (innen a fence kifejezés), melyek megkönnyítik az ikonok és állományok rendszerezését. Már az ingyenes verzióban is szinte minden személyre szabható, a Pro verzió ára kb. 2000 Ft. CAD konzultáció okostelefonon vagy tableten Amennyiben gyakran dolgozunk 2 és 3 dimenziós tervezőprogramokkal és sokszor konzultálunk a rajzokkal vagy modellekkel, érdemes szétnézni okostelefonunk vagy táblagépünk alkalmazásboltjában, ugyanis egyre több szoftvergyártó készít ingyenes appot saját fájljainak mobileszközön való megjelenítésére. Az AutoDesk szoftverekben készített rajzok és modellek az AutoCAD WS-ben vagy Inventor Publisher Viewerben (iOS, Android), a

SolidWorks-ből származó fájlok az eDrawings app-ban (iOS), a Solid Edge modellek pedig a Solid Edge Mobile Viewer-ben (iOS) nyithatóak meg. Ezen kívül számos gyakori 3D formátumhoz (stl, obj, step) találhatunk ingyenes app-ot a Google és az Apple alkalmazásboltjában. Forrás: mobilarena.hu, engadget.com, phonearena.com, prohardver.hu, cnet.com

14 Lenovo IdeaPad Yoga 11

2012/6 november

Lenovo IdeaPad Yoga 13

Gyebró


Kávéteszt Két óra közt rohanni a legközelebbi kávéautomatához, és egy kis koffein vagy csoki bevitelével tenni kibírhatóbbá a következő előadást – gondolom sokak számára ismerős jelenet. Az egyetemünk szinte elképzelhetetlen lenne automaták nélkül, de hogy hol találod őket és melyiknél ihatod a legfinomabbat? - többek között ezeket kutattuk fel.

A

z eredmények természetesen tartalmazzák a szubjektív véleményünket, viszont igyekeztünk alapos munkát végezni. Első ízben a szélsőséges eseteket szeretném ismertetni. Az R. épület első emeletén lévő pálmafás automatával gyűlt meg talán a legtöbb gondunk. Első ránézésre a naplemente pálmafákkal keretezve egészen jól illusztrálja a kávézás élményét, tehát plusz egy pontot kap, de ezen kívül gyakorlatilag csak csalódást okozott, veteránként viszont még mindig tartja magát a sok viszonylag új és csinos automata mellett. A pohárkiadónál kifolyt nem éppen ízléses italkotyvalék az első szembetűnő élmény, valamint a választékok listájáról az utolsó három lehetőség fekete szigetelőszalaggal át van húzva, így legtöbbünk bánatára vagy éppen örömére nem lehet választani az indián cherry juice italkülönlegességet sem, melynek az a különlegessége, hogy sokkal pirosabb, mint amilyen finom. Már az automata oldala is arról árulkodott, hogy az érmékkel nincsen barátságban, pedig hogy örültünk, mikor láttuk, hogy az 1 és 2 forintosokat is befogadná. A tipp beteljesült, de kisebb próbálkozás után sikerült a megfelelő összeget bedobigálni, de az öröm hamar véget ért, mikor szembesültünk azzal, hogy a várva várt forró csoki a pohár belseje helyett inkább a külső oldalára folyik, de még a következő tea is kap a maradékból (amúgy a csokival kevert tea meglepően finom). A hab a tortán már csak az volt, mikor a kívül

2012/6 november

ragacsos, félig ilyen félig olyan ital őrölt kávé opciójával. A fejünkben az elkészítés végeztével egyszerűen felmerült kérdés csak annyi volt, hogy kipottyant a tartójából, bele a ki- vajon hihetünk a feliratnak, vagy az folyt kotyvalék közé. őrlés kellemes hangja csak hangfelvéA CH épület földszintjén lévő au- telként stimulálja az érzékeket, és csak tomata külsőre szívderítő látvány- illúzióról van szó. Mindenestre mi bínak bizonyult. Első ránézésre minőségi zunk abban, hogy nem hiába fizetünk kávét vártunk a jól szuperált, letisztult 60 Ft-tal többet. külsejű masinériából, de kezdeti próbálkozásunkat egy arra elhaladó taMazsola & Bogár nár úr figyelmeztetése már érdekessé tette, mikor kijelentette nekünk, hogy előző napi kávéját ugyanezen automatából próbálta elfogyasztani. Tapasztalata szerint a gép többet adott vissza, amit a kávé későbbi megkóstolása után nem csodált. A mi tapasztalatunk az volt, hogy minden ital egyforma színű benne, kávé tea egyaránt, ízük különbözteti meg csak őket. Egy kortyig jutottunk csak. Utána mentünk további automatalesésre. Még egy rossz tapasztalatot összeszedtünk a túra közben, mégpedig az F épület I. lépcsőházában. Itt a már korábban említett pálmafás csoda várt minket. Színre bíztató látványú egyveleget kaptunk a gépből, de kóstolás után a „biohazard” vészfelirat csengett a fejünkben, mintegy a löttyök utóízét jellemző illusztrációként. A legjobb élmény nem meglepően a legkorszerűbb automatákkal párosult, mégpedig a Q és K épületek alagsorában. A választék is nagyobb a többihez képest, és itt találkoztunk először frissen Illusztació: recycledwax.deviantart.com

15


16 2012/6 november


17 2012/6 november


Na de mégis mi az a Gangnam Style? 532 millió. Ennyiszer látták júliusi megjelenése óta PSY legújabb számához, a Gangnam Stylehoz forgatott vírusvideót, mely forradalmasította fiatalok ezreinek tánclépéseit és minden valamire való egyetemi buli kötelező elemévé vált. De mégis, kicsoda ő? Honnan jött? Többen is vannak? Békések-e a szándékaik? Cikkírónk ezekre a kérdésekre kereste a választ, miközben egy megdöbbentő trend kezdett kibontakozni szemei előtt, amiből talán a magyar popszakma is levonhatná a tanulságokat. 34 éves, 2 gyerek apja, kissé túlsúlyos, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jóképűnek és érthetetlen nyelven énekel (inkább csak gyorsan beszél): ha létezik definíció a tökéletes antisztárra, akkor ez lenne az. A dél-koreai Park Jae-sang ezen tulajdonságok mindegyikével rendelkezik, ennek ellenére nem csak hazájában rajonganak érte, de szó szerint letarolta a világot: amerikai tévéműsorokban vendégszerepelve főműsoridőben mutogatja védjegyévé vált táncát, Kate Perry és Britney Spears is érdemesnek tartja, hogy twitteljen róla, MTV Music Awardsra jelölik és Gangnam Style flashmobokat tartanak világszerte. Elsőre azt hinnénk, hogy mindenféle előzménytől mentesen, a derült égből csapott le ránk a Gangnam-láz, de nagyobbat nem is tévedhetnénk: Dél-Korea már 20 éve pontosan erre a pillanatra készült. Valóban, a koreai hullám vagy hallyu, ahogyan a dél-koreai kultúra és szórakoztatóipar terjeszkedését szokás nevezni, már a 90-es években elkezdődött a távol-keleti piacok meghódításával. Eleinte a hazai gyártású szappanoperák gyűrűztek át a közeli Kína és Japán tévécsatornáira, melyek többnyire latin-amerikai mintára, de azt azért felülmúló minőségben készültek. A következő években ez jelentette az alapot a koreai popzene elsöprő sikeréhez a régióban. A sokszor csak K-Pop néven emlegetett stílusirányzat népszerűsége pedig azóta is megállíthatatlanul tör előre, és már a Nyugatot ostromolja: tavaly New Yorkban és Párizsban is teltházas koncerteket tartottak az aktuális közönségkedvencek a sikítozó tinédzser rajongóiknak. Nyugati szemmel szinte elképzelhetetlen az a hisztérikus imádat, ami a K-Pop előadókat övezi. A nagy 2012/6 november

lemezkiadók már egészen fiatalon, még gyerekként leszerződtetik az arra érdemesnek tartott tehetségeket, akiket utána hosszú éveken keresztül képeznek ki a sztárságra. A tökéletes külső megjelenés, ének- és tánctudás, illetve a színészi képességek mellett már alapkövetelmény a hibátlan angol és japán kiejtés, mielőtt világhó-

dító útjukra bocsátanák az előadókat, akikben egy valami mindenképpen közös: a vonalzóval kimért imidzs. Szinte minden lépésük meg van tervezve, minden megnyilvánulásuk előre megkomponált módon történik. Nem véletlen, hogy többször érte a kiadókat az a vád, hogy kizsigerelik menedzseltjeiket. Nem alaptalanul: Dél-Koreában a zeneipar nyíltan exportra gyártja „termékeit”, mint ahogy távoli mongoloid embertársunk szereli ös�sze a Hyundait a gyárban. Ilyesfajta vadkapitalista felfogásért emberi jogok terén kétségkívül jár egy ejnyebejnye, de gazdasági relevanciája megkérdőjelezhetetlen egy viszonylag kis belső piac esetén: odahaza a multik kapkodnak az együttesekért,

hogy valamilyen módon reklámozhassanak velük, a külföldi export pedig töretlenül nő az országimázsra való kedvező hatás miatt, főleg a kozmetikai ipar fellendítése figyelemre méltó. Nem csoda, hogy az állam immár nemzetgazdasági stratégiai elemként tekint a popzenére. Zeneileg nézve semmi meglepő vagy forradalmi elemet nem találhatunk a K-Pop receptjében. Az utóbbi egy évtizedben mainstreammé vált stílusok, mint a Britney és Gaga képviselte Eurodance, a hip-hop, az r&b és egy kis dubstepbe hajló elektronika, összegyúrásával megkapjuk ezt a színes-szagos, néha bugyuta, de mindig fülbemászó katyvaszt, amit a szemtelenül fiatal előadók a kötelezően mellékelt videoklipekkel milliókkal szerettettek meg szerte a világon, úgy, hogy a számok nagyrésze még mindig anyanyelven szól. Ezt figyelembe véve több mint elkeserítő a magyar zeneipar maradi koncepciója a nemzetközi sikerre, ami legutóbbi alkalommal abban manifesztálódott, hogy homoerotikus Batman-jelmezbe öltözött férfiak előadtak egy közepesnél valamivel jobb popszámot sokmillió néző előtt, bármiféle külföldi visszhang nélkül. A K-Popot lehet utálni, lehet szeretni, de egy valamit nem: szó nélkül elmenni mellette. PSY Gangnam Style-ja csak az első fecske volt, az invázió pedig csak idő kérdése, mert a koreaiak már a spájzban vannak! Források: foreignpolicy.com guardian.co.uk en.wikipedia.org npr.org

sk

19


Zabagép – Hooters Október elején a mindössze egy hónapja nyílt Hooters-be látogattam el egy cimborámmal, hogy megtudjuk, mitől is döglik a légy a tengerentúlon, és mennyire sikerült ezt az életérzést kis hazánkba átörökíteni.

20

„Sziasztok, Rita vagyok, én leszek a Hooters-lányotok” – kezdi a bemutatkozást a dekoratív felszolgálólány, aki fél perccel ezelőtt még külföldinek nézett, és az étterembe lépve ékes angol nyelven köszöntött minket. Természetesen az étteremlánc védjegyének számító fehér trikóban és narancs rövidnadrágban feszít, vastag, fehér bokazokniban. Boglyassal azon morfondíroztunk, hogy lehet, hogy ez a köldökig felrántott rikító tornanaci szexis volt ’83-ban, amikor megszületett a franchise, de így 2012-ben az izgalom helyett inkább csak mosolygunk a szerelésükön. Persze később kiderült: nem (csak) a külsőségek miatt érdekesek a Hooters pincérlányai. De ne ugorjunk ennyire előre. Betérve egyből az a benyomása az embernek, hogy valami váróterembe került: a fogadócsarnok (ahol persze enni is lehet, végül itt is ültünk le) egy minden irányban igen tágas terem, ráadásul egy látószögből (összeszámoltam) öt darab síkképernyős tévét lehetett látni, amik nem voltak egymás mellé téve. Rátesz egy lapáttal az érzésre, hogy az utcafront felől teljes felületen üveg borítja az étterem oldalát, így csodás kilátás nyílik a Liszt Ferenc térre, ami önmagában egyébként nem sokkal szélesebb, mint a Hooters. De legalább kulturált. A hétfő délután nem számít egy forgalmas időszaknak, ezért rögtön le tudtunk ülni a lányok nadrágjához hasonló színben pompázó ülőgarnitúrára. A kiszolgálás sem sokat váratott magára, hamar megérkezett a rongyos ét- és itallappal – kissé meg voltunk lepődve, hogy egy hónapja nyílt az étterem, és már úgy nézett ki mindkét brosúra, mintha kutya rágta volna meg. Ritával kapcsolatban kicsit az volt az érzésem, hogy nem tud minket hova tenni így elsőre – vajon 2012/6 november

azok a fajták vagyunk, akik egyből a mellét fogják stírölni az itallap helyett, vagy mi most csak úgy benéztünk ide, nem is tudván, hogy pár hete még hemzsegtek itt a különféle médiumok. Még mintha egy kis megkön�nyebbülést is láttam volna az arcán, amikor a szemébe nézve kértem két sört magunknak – ami, már most megjegyzem, aránytalanul drága. 750-ért kár Drehert inni, amikor 700 forintért választhatsz üdítőt, amiből aztán free refill van, tehát annyit iszol, amennyi beléd fér. De ha sört akar a szervezet, nem lehet mit tenni. Rita, miközben felveszi a rendelést és elvonul, végig csupa kedves mosoly, egyáltalán nincsenek rajta a hagyományos magyar vendéglátós jellemzői, aki a francba kívánja a vendégeket, amiért nem képesek otthon ebédelni és békén hagyni őt. Várakozás közben egyébként vicces volt nézni a kirakat előtt elsétáló, megbotránkozott néniket – nem mintha sokáig tartott volna, pikk-pakk megjöttek a sörök, aztán Rita megfelelő időközönként érdeklődött az ételválasztásunkról is. Rendelés után pedig – az internetes kritikák riogatása ellenére – 10-15 perc múlva már elénk is került a Western Burger és a fűszeres csirkemelles burger, mindkettő Curly Fries-zal (spirálburgonya). Az étlapot nézegetve egyébként elég nehéz a választás, sok minden tűnik ínycsiklandónak; már azt is nehéz eldönteni, hogy valamilyen hamburgert kérjünk vagy inkább csirkeszárnyakat, amikről méltán híresült el a Hooters. Az árak pedig 1500-tól 3000-ig terjednek, mármint az épeszű egyemberes adagokat tekintve. Ha ehhez hozzátesszük a

700 forintos free refill üdítőt, annyira nem is tűnik vészesnek, egy átlagos étteremben is ennyiért lehet ebédelni/ vacsorázni. Az ételek minőségére pedig semmi panasz nem lehet. A Western Burger Boglyas szerint tökéletes volt (vastag, rendesen átsült húspogácsa, korrekt hagymakarikák és finom szósz), a csirkepanír pedig, amivel a csirkeburgerem húsát ellátták (ez van a csirkeszárnyakon is), simán felülmúlja a KFC panírját, pedig számomra az is egy ínyenc dolog. A panírt azzal fejelik meg, hogy egy választható szószban (háromféle szintű csípős, barbecue vagy házi) megforgatják tálalás előtt, és ettől nem csak extra ízt fog kapni, hanem jobban is csúszik. A spirálburgonya szintén remek, az extraként rendelt panírozott hagymakarikákat pedig – eddigi tapasztalatom szerint – itt csinálják a legjobban, ugyanis nem a hagyományos lisztes panír kerül rá, hanem olajtészta. A benne levő hagyma így szinte sértetlen marad sütés közben, ami ritkán sikerül otthoni készítésnél; a Burger Kinges mirelit hagymakarikákat pedig el lehet felejteni. A két 0,33-as sörért, a két menüért és az extra (kis adag) hagymakarikáért összesen fizettünk 5990-et, plusz a borravaló. Amit Rita, azt kell mondjam, teljesen megérdemelt, és nem a kinézete miatt – igaz, a többi lányról nem


tudok így nyilatkozni. Bármi kérdés volt, kedvesen és értelmesen (utóbbin a hangsúly) tudott rá válaszolni, márpedig ebéd után rendesen elkezdtük faggatni az étterem hátteréről. 5-10 perce beszélgettünk már vele, rég befejeztük a kajálást, számla kikérve, a pénz is ott volt az asztalon, mégsem lehetett rajta a lerázásnak még a legkisebb jelét sem felfedezni. Az a helyzet, hogy messze felülmúlta néhány ügyintéző értelmi és segítő képessé-

gét itt az egyetemen… Tőle tudtuk meg például, hogy az étlapok botrányos állapota ideiglenes, hiszen a teljes kínálat még el sem készült; desszertek és előételek is lesznek hamarosan, az itallapon meg egyelőre egyféle rövid szerepelt (valami citromos martini 400-ért), és ez is rövidesen bővülni fog. Elmondta azt is, hogy a Western Burger pont a legnépszerűbb kajájuk – eddig magasan vezeti az eladási listát –, és hogy a több mint 2000 jelentkezőből egy egyfordulós, félig magyar-félig angol interjúval már be is került aközé a néhány tucat közé, aki végül ott dolgozhat. A Hooters eredeti amerikai változata valószínűleg igazi tahóknak lett kitalálva, akik a ciciket-fenekeket bámulva kettőt kortyolnak a sörükbe

majd távoznak (láttunk ilyet most is). Mindenhol buta arcú, szilikon-mellű Hooters-playmate poszterek találhatóak a neten, amiket itt is kiplakátoltak – ennek ellenére Budapesten sikerült normális köntösbe bújtatni ezt az egészet. A ruha ugyanúgy megvan, de semmi rájátszás, műmosoly, csak természetes kedvesség – amilyennek lennie kéne mindenhol. Kicsit szomorú, hogy ez már kuriózumnak számít és felárat kell fizetnünk érte, de remélhetőleg legalább itt megtartják ezt a színvonalat. Nagyon jó első benyomást szereztünk mindketten; korrekt, értelmes, szép csajok a pincérek, és a sokak által ócsárolt gasztro-élmény is kellemes csalódást okozott. Igaz, nem egyetemista pénztárcához vannak igazítva az árak, de aki teheti, az mindenképpen próbálja ki.

Sztadi

Szkéné - Scallabouche Company

Impro Café Budapest November 17, 7:00 p.m.

The brand new improv show from the Scallabouche, Hungary’s longest running improv theater. You are invited each month to come to the Impro Café to watch, influence and take part in a day of an imaginary café life, all squeezed into 75 minutes. This is a special café where anything can happen. The virtual location of the Café changes to a different street of Budapest each month. You can choose the place, send photos, stories, news items and bring objects. We’ll also prepare the mood of the Café bringing our own research based on too many hours spent in the cafés of Budapest. The show is like a good drink: we give you the glass, but if it’s long, short, sweet and sour, fantasy or reality depends on both you and us. You can influence the events that are happening inside the Café, and even take part in them. We will show you the private and social lives of the different players in the Café story, the inhouse band, the workers, the guests, the people on the street, the past and the future. At the end you go away having taken part in a slice of improvised Budapest life. Ticket: 1,500 HUF Cast: Alexis Latham Tünde Szalontay 2012/6 november

Hans Peterson Balázs Viktor Kristóf Darvas

21


Design Hét - 2012 „Slow Design”

Idén már kilencedik alkalommal rendezték meg a Design Hetet a szervezők. A mottó – Slow Design – átfogóan érinti a fogyasztói társadalom több területét is. A programok a bemutatott tárgyakon keresztül próbálták új útra terelni a tervezőket és a fogyasztókat is.

A

22

tíz napos rendezvény rengeteg eseményt foglalt magába, lehetetlen is lenne egy cikken belül bemutatni az összeset. Ezért inkább szemezgetek közülük, és ezzel prezentálom az esemény hangulatát. Magyar Formatervezési Díj kiállítás Ahogy az szokásos, az esemény során több pályázat eredményhirdetése és díjkiosztása is lezajlott. Ezek közül a leglényegesebb a Magyar Formatervezési Díj, melyet idén termék kategóriában a „Yeesbox” elnevezésű alkotás kapott meg. A doboz egy olyan rendszer, amely segíti, hogy az internetről rendelt csomagjainkat kön�nyebben és több helyen át tudjuk venni. Az utcákon találkozhatunk majd vele. Beépített számítógépet és kártyaolvasót is tartalmaz, így a fizetés is lehetséges általa. A doboz attraktív, zöld-fekete designt kapott, amely magán hordozza napjaink formatervezési irányelveinek vonásait. Diák kategóriában egy újrahasznosított molinókból táskákat készítő terv és egy új HÉV koncepció lett a nyertes. Ez utóbbi főként a szerelvény belső terének kényelmesebbé tételére helyezte a hangsúlyt. A mostani párnázott, keresztben elhelyezett ülőkék helyett a szerelvény két oldalán helyezkednek el benne az ülőkék. Középen nagyobb a tér, ahol álló utasok jobban elférnek, és a bicikliszállítás is könnyebben megoldható. Díjat kapott még a diákok között egy biotechnológiai díj terve is: Krajcsi Sarolta munkája, amely kívülről fém hengernek tűnik, belülről pedig a bonyolult molekulák szerkezetét idézi a látvány. Átlátszó lapok elforgatásával hozott létre egy olyan felületet, amely csak a tárgy részletesebb megfigyelésével, kézbevételével válik láthatóvá. 2012/6 november

A vizuális kommunikáció területén két munkát díjazott a zsűri: az Egérút navigációs rendszert (mobil alkalmazás, mely a jelenlegi legrészletesebb térképet használja) és a Magyar Nemzeti Galéria arculattervét. Ez egyszerű és elegáns lett, megőrizve a galéria eredeti szellemiségét. Közel egy évig dolgoztak a terveken. A nyertesek között volt még egy „Paprikum” elnevezésű eszköz is, amely igen látványos, de emellett egyszerű is, és pirospaprika por előállítására

lámpabura, amely egy átlátszatlan, félgömb alakú bura. A homorú felére belülről a csillagképek vannak felrajzolva, a csillagokat szimbolizáló pontok pedig pontszerűen ki vannak vágva. A lámpa így különleges árnyékot ad, és alulról belenézve még a csillagképek is láthatóak rajta. A megvilágító LED pedig egy új technológia, amely lehetővé teszi, hogy a fény a falakra vetüljön, és tényleg a csillagos éghez hasonló látványt nyújtson. Jó néhány arculattervet is láthattunk a kiállításon; nekem újfent egy magyar téma keltette fel a érdeklődésemet: kolbászcsomagolás, és ezzel együtt egy húsüzlet kialakításának és díszítésének terve, amely népi hímzésmotívumokat tartalmaz. Igazán gondolatébresztő tud lenni, mikor azt látni, hogy elindult a design ilyen területek felé is. Arculat kategóriában láthattuk a Solar Decathlon verseny BME-s projektjének (Odoo Proszolgál. Két darabból összecsavaroz- ject) arculattervét is. ható, leginkább sószóróra emlékeztet Aki pedig a textilek vagy az ékelső látásra. A belsejében található szerek iránt érdeklődik, az sem fog egy rozsdamentes acél gömb, amely csalódni a kiállításban, mert bőséges a belehelyezett paprikát megőrli, a anyaggal szolgált az idén. lyukakon keresztül pedig kijut az őrölt A kiállítás december 2-ig még paprikapor. Azért is tetszett ez az al- megtekinthető az Iparművészeti Múkotás, mert kulturális témához nyúlt, és zeumban. remekül ültette át a design világába. „Élj lassabban” kiállítás A nyertesek mellett más szemrevaA Slow Design jegyében összeálló és innovatív műveket is kiállítottak a szervezők a kísérő kiállításon. Íze- lított tárlat az előzőektől kicsit eltérő lítő a kínálatból: LaGocka (képes- képet mutatott. A kiállítás alapkonségfejlesztő gyerekjáték, melyet a cepciója az volt, hogy a környezettuBME terméktervezői fejlesztettek ki); datosabb tervezés szerepét hangsúdinamó segítségével világító lámpa lyozza különböző tervezői és fogyaszbambuszrudakból a kolumbiai tenger- tói aspektusokon keresztül. Számos partra; bélyegtervek; teafilter, ami- olyan alkotást lehetett itt látni, amely nek csomagolása a teához kapcsoló- nemzetközi díjat nyert. Különböző szekciókra volt osztva a dó idézeteket tartalmaz. tárlat. Ilyen volt például a „Low Tech” Nagyon ötletes volt a „Starry Light”


(csökkentsük a felhasznált technológia mennyiségét és ezáltal a termék ökológiai lábnyomát) vagy az „Eco Design” (újrahasznosított anyagból készült termékeket jelent, mint például kartonbútorok). Az „Urban Bicycle Culture” szekció hangsúlyozta, hogy mára a budapesti biciklis kultúra egészen megerősödött, és ennek megfelelően igényli a kultikus (design) tárgyakat is. A kiállított alkotás itt egy légzsákgallér volt, ami ha működésbe lép, bukósisakként védi meg a biciklis fejét. Felmerültek más témák is a kiállításon, mint például az „Urban Farming”, ami házi fűszertermelést foglalt magába. Készült egy ezt elősegítő játék is a témához. A filozófia arra épült, hogy mi történne, ha egyszer csak magunknak kellene gondoskodni az élelmünkről a nagyváros közepén. A „Design It Yourself” szekcióban házilag létrehozható „kütyük” (pl. áramkörök, kisebb eszközök) és szilikon ragacsok kaptak helyet, ösztönözve a felhasználót arra, hogy maga is készítsen tárgyakat. A „Socially Responsible Design” részben leginkább a harmadik világ vagy a legszegényebb réteg számára készült alkotások voltak láthatóak. Autógumikból előállított táska vagy papucs, illetve a „Kálha” elnevezésű, díjnyertes melegítő eszköz volt kiállítva. Az „Inclusive Design” olyan eszközöket mutatott be, amelyek segítik a megváltozott képességűek hétköznapi tevékenységeit (pl. sóinhaláló, vagy termékek nyitását segítő eszköz a Pfizer jóvoltából). A kiállításon látható volt Csire Géza „Paq Chair”-je is, mint az egyszerűség remek példája.

A fentieken kívül más szlogenek is helyet kaptak: „(G)Localism” (gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan); „Recycling-Upcycling-Downcycling” (a két szó abban különbözik, hogy az Upcycling magasabb minőségű, a Downcycling alacsonyabb minőségű terméket hoz létre az eredetihez képest); „New Craft” (itt szerepelt néhány „elvontabb” alkotás, aminek a hétköznapokban talán mérsékeltebb a felhasználása, mint például kovakő eszközök újratervezett nyéllel). A tárlaton láttam néhány nagyon praktikus és újszerű tárgyat is. A hitelkártya-evőeszközök mérete nem haladja meg egy bankkártya méretét, és csak meg kell hajlítani őket a használathoz. A termésekből készült csillár egyszerűen szép volt. A Polish Walking fogantyú pedig a Nordic Walking mintájára készült, de egyszerűen hozzácsatlakoztatható egy erdei bothoz. A tárlat melletti kávézóban megtekinthető Fiskars Village minikiállítás is nagyon tetszett – itt a finn design egyszerűsége és finom humora köszönt vissza a használati eszközökön. Lightbody A Design Héten egyébként idén is nagyon sok nyitott stúdió és előadás meglátogatására volt lehetőség. Ezek közül említeném meg a „Lightbody” performanszt, amely keretében fényékszerek táncos bemutatóját tekinthettük meg. (Többek között szerkesztőségünk egyik tagja, Kruppa Ger-

2012/6 november

gely által készített ékszert is bemutattak.) Az ékszereket vagy LED-ek világították meg, vagy pedig visszaverték a fényt (a fémből készült darabok például). A tervezők teljesen szabadjára engedték a fantáziájukat, és a tánc és a zene összehangolásával próbálták a hagyományos „ékszerképzetünket” felbontani a 20 perces előadás alatt. Volt „szárny”, amely a táncosnő derekára erősített LED-ek által megvilágított áttetsző lapok által nyerte el a lényegét. Láthattunk fémből hajlított karkötőket, valamint egy maszkot, ami a viselője három arcát mutatta. Kruppa Gergely alkotása pedig egy fejre helyezhető elágazásos koszorú, melynek végein lévő LED-ek a szálcsiszolt plexin keresztül juttatják el fényüket a külvilágba. A bemutatott ékszereket utána megnézhettük, és akár fel is próbálhattuk őket. Nekem tetszett ez az esemény, igazán izgalmasnak találtam a fény ilyen jellegű felhasználását (nem is beszélve a modern technológiákról). Összességében a Design Hét idén is nagyon jól sikerült. A számos program, díjátadó, workshop és nyitott stúdió megszínesítette az ősz kezdetét a rendezvény ideje alatt. Mindig öröm és egyfajta büszkeség is látni, hogy ilyen kreatív nemzet vagyunk, arról nem is beszélve, hogy egyetemünk hallgatóinak munkái is szép számmal szerepelnek a tárlatokon. www.designhet.hu

Gyömbér

23


Benyomásaim Olaszországban

a 6. Rimini Nemzetközi Kórusverseny kapcsán – avagy 6 nap a Capella Silentiummal Vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen ismerem a Capella Silentium nevet viselő kórus tagjait, akik csendben elvitték az ezüstöt és a legjobb kamarakórus különdíját a 6. Rimini Nemzetközi Kórusversenyen. Mindennek szem- és fültanúja voltam, ezért úgy gondoltam, megragadom a lehetőséget, hogy megosszam veletek ezt a hírt és tapasztalataimat egy élménybeszámoló formájában is. Továbbá készítettem egy interjút Várkonyi Tamás művészeti vezetővel, amit a kate.hu-n olvashattok.

A

kórus tulajdonképpen egész héten próbált, amikor éppen nem fellépett. Mivel nem akartam zavarni, ilyenkor általában csavarogtam. Este együtt vacsoráztunk, elmentem a koncertekre, szóval nagyrészt volt lehetőségem szabadon dönteni afelett, hogy mit teszek. Busszal érkeztünk Riminibe a bolognai reptérről, amelynek során megerősítést nyert bennem a sztereotípia, ami az olaszok vezetési szokásait illeti. Olyan momentumok, mint az, hogy a piros lámpa pusztán tipp, amiről belátásuk szerint döntenek, hogy elfogadják-e, a duda pedig valamilyen hangszer, amit érdemes csak úgy is nyomkodni, arra engedtek következtetni, hogy ott valóban nem veszik túl mereven a szabályokat. Érkezés után annyi fért bele a napba, hogy sétálgassak a kacskaringós utcákon, próbáljam kicsit bemérni a léptékeket a városban, és a hamarosan megtalált szupermarketben vásárolható valamilyen krémjoghurtszerűséggel megkent – egyébként meglepő módon kemény – bagettféleségemet egy kis pomodoróval (vagyis paradicsommal) megegyem a homokos tengerparton ücsörögve. Ezzel már el is sajátítottam a boltban és egyáltalán

24 2012/6 november

mindenhol alkalmazható leghasznosabb kifejezéseket, mint a scusi, buonasera, buonanotte, prego, grazie, grazie mille. Már ahogy ezt a néhány szót elkezdtem használni, egyre jobb kedvem lett. Rimini, vagy ahogy a helyiek mondják, „Riiimini” alapvetően üdülőhely. Emiatt a hely októberi látogatását kifejezetten javasolni tudom, hiszen a szezonnak vége, a tenger viszont erről nem tud; ha nem is ugyanolyan meleg, mint a kánikulában, de simán bele lehet menni, a Nap pedig prímán süt. A tengerpart mentén természetesen tipikus bazársor, London és Rimini feliratú táskák felváltva, mintha csak mindegy lenne, hol, de mindenképpen látszódjon az emberen, hogy járt valahol. Bevándorlók árulják betonra terített pléden a Dolce & Gabbana táskát, majd nagy bugyikék sitteszsákkal viszik el a maradékot munka végeztével, s jönnek ki másnap is. Az olaszok nagyon olaszok: kedvesek, segítőkészek, meg lehet érteni, mit mondanak, ha tudsz olaszul, ha nem: a gesztusokból és/vagy az olasz nyelv dallamosságával elénekelt latinos szavakból egyszerűen átjön a mondanivalójuk. Angolul általában nem nagyon tudnak, de ez az előbbiek tudatában nem is nagyon okoz gondot. Ami meglepő élmény volt az az, hogy a hotelben, ahol megszálltunk, a vendégeknek szánt kiírások először oroszul voltak megfogalmazva. Elsőre picit furcsálltam, de aztán gondol-

tam, ez talán szállodaspecifikus. Aztán mentem tovább, nézegettem az éttermeket, hol lenne érdemes egy igazi olasz pizzát enni, aminek finom vékony tésztája van. Amint kikértem angolul az étlapot, megkérdezték, hogy nem orosz nyelven kérem-e. Lehet, hogy nem volt elég meggyőző az angolom, hogy angolnak nézzenek, gondoltam magamban, na de azért az mégis furcsa, hogy az orosz az alternatíva. Ebből levontam a konzekvenciát, hogy sok az orosz turista, és ezt megerősítették a továbbiakban tapasztaltak is, illetve egy angolajkú, társának magyarázva, mennyi Russian van arrafelé. Szintén meglepettnek látszottak az említett nép felülreprezentáltságán. Ahogy jobban megfigyeltem, Gilbertón kívül, aki fogadott minket a recepción, a szállásunkon dolgozó személyzet sem sok őslakossal büszkélkedhetett, viszont ők is abszolút átvették azt a felhőtlen világszemléletet és kedvességet a maguk kelet-európai módján. Vicces volt, mert – minthogy a kórusversenyt az olaszok szervezték – elég dinamikusan változtak bizonyos dolgok, például hogy ki mikor lép fel.


A szállás furcsa fürdőszoba-beosztása, a cirill betűs felhívások és egyegy egyéb jelenség összhatásában kellemesen bizarr érzetet kölcsönzött a mediterrán stílusú, papíron három csillagos hotelnek. Különös kontrasztot eredményeztek továbbá olyan egybeesések, mint például amikor az ember próbált netezni a folytonos átmenő forgalomnak kitett hall egyik sarkában egy őskövület gépen, és éppen amikor lefagyott, felcsendült valamilyen egyházzenei ének a szomszéd szobában próbáló kórus előadásában. Mintha megállt volna az idő, és egy másik világba csöppentem volna. Az első ott töltött éjszaka után a kórus egyházzenei kategóriában való szereplésének napja jött el. Egyértelműen tapasztalható volt, hogy a negyedik helyezés, amit ebben a fordulóban nyertek el – noha szép eredménynek tűnhet –, korántsem az, amiért a kórus Riminibe ment. Természetesen happy end a vége, de ne szaladjunk ennyire előre. Még annyit erről az egyházzenei fordulóról, hogy ha létezik angyali ének, akkor a nyertes olasz család tagjaiból álló kórus, bizonyos Gruppo Vocale Famiglia Sala ott elővarázsolta; nagyon olasz volt. Aznap már bejutottam a belvárosba, minthogy a verseny ezen részének a Via XX Settembre-en fellelhető gyönyörű templom adott helyet. El is mászkáltam közben, hiszen egész nap zajlott a program, tehát jobbnak láttam elsétálni az Arco d’Augusto nevet viselő diadalívig, és a főutcán, a corsón továbbsétálva egy aranyos helyen meginni egy kávét. Érdekes mód a cappuccino ára 3 és 1,3 euró között könnyedén változott 10 méter alatt. Az olcsóbbra szavaztam, de

2012/6 november

szerintem megérte. Olyan kávézót kell elképzelni, ahol nagyon szépen ki vannak helyezve a különböző cukrok, forró csoki fajták, teafilterek garmadája. A pultnál kell kérni, és a nagy belmagasságú, ám egészen kis alapterületű helyen külön lottóspultszerű standnál álló bácsikánál kell fizetni, aki ott tartózkodásom alatt mindenkit jóízű vállon veregetéssel kísérten, nevén szólítva köszöntött. A következő nap a kórus is ráért, aminek nagyon örültem. Egész nap egymásba futottunk a belvárosban, amint végigjártuk a Gilberto által a térképemen kijelölt tökéletes városnéző körutat. Ebbe csak az rondított bele picikét, hogy az ember hiába tud a sziesztáról – mint a mediterrán munkaritmus szerves részéről –, egyszerűen annyira nincs hozzászokva, hogy teljes hideg zuhanyként ért minket, amikor délben minden múzeum és látnivaló hirtelen bezárt. Még az a templom is, amiben az engem – festőművész hallgatóként – legjobban érdeklő Giotto keresztre feszített Jézuskája és Piero della Francesca egyik freskója található. Sebaj, keringtünk, mint az a bizonyos a levegőben, és végül majdnem mindenre sor is jutott. Jártunk az ókori Sebészházban, ami aztán valami puccos padlófűtéses palota lett a korszak végére. Voltam még a Museo della Cittában, vagyis Városi Múzeumban, ahol tényleg nagyon érdekes természettudományos leletek és történelmi, építészeti szempontból bámu-

latos dolgok voltak, mint a rengeteg mozaikpadló-részlet; engem persze a Bellini-festmény kötött le legjobban. Pár összefüggésnek nagyon örültem, amit felfedeztünk, pl. hogy ez a Sigismundus Malatesta nevű fickó nagyon nyomot akart hagyni, és sikerült is neki. Mindenhol a családi címere látható, rajta egy elefánttal, illetve a nevét viselő (fentebb már említett) templomban még a horoszkópja, a rák motívuma is sok helyen tetten érhető. Egy ilyen picike üdülőváros olyan sok látnivalóval kápráztatott el, és annyira kedvet adott ahhoz, hogy elmerengjek történelmén, ami őszintén szólva felülmúlta a várakozásaimat. Utolsó ott töltött napunkra kiderült, hogy Gilberto tud biciklit is kölcsönadni, és akkor már rózsaszín kétkerekűn róttam az utcákat, gurultam át az ókori halpiacon, melynek terén ma gagyiárusok vannak, csorogtam le a folyó mentén, amiben a vitorlások mint a szardíniák álltak sorra peckesen. Másik kedvencem az Amarcord című filmjét a városban forgató – helyi születésű – Felliniről elnevezett parkban található Fontana dei Quattro Cavalli, azaz a négy grandiózus ló szobrából kitörő szökőkút. Ezeket fel-

25


tétlenül látnia kell az embernek, ha Riminibe látogat, és mindez egy néhány kilométeres sugárban lelhető fel. A vegyeskategória-verseny napján végig izgultam a kórussal. Be kell vallanom, magam sem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lehet egy komolyzenei verseny. A 19 kórus 3 kontinens 15 országából érkezett, és mind azért volt ott, hogy bejusson a nagydíjért folyó küzdelembe. Ez már a város színházában volt, ami egyébként a sok szépség után eléggé váratlan küllemmel rendelkezett, minekután egy rusnya panelépületről van szó – de legalább belül jól nézett ki. A Capella Silentium az egyházzenei kategóriában többek között egy Liszt művet és egy ritkaságszámba menő középkori miserészletet adott

elő, a vegyeskari fordulóban pedig más darabok mellett lengyel népdalfeldolgozásokat és reneszánsz madrigálokat énekeltek. A nemzetközi zsűri a második legmagasabb pontszámmal juttatta be őket a nagydíjért folyó küzdelembe, amellett, hogy a legjobb kamarakórusnak járó különdíjat is nekik ítélték. Komolyan büszke voltam, hogy a mindenféle nemzetiség között egy – az ott szereplő átlaghoz képest – kicsi magyar kórus ilyen minőséget tud felmutatni. Láttam, hogy több karvezető, kiknek nyelvén a verseny során megszólaltattak egy-egy darabot, külön odajött megdicsérni a kórust a nyelv hiteles kiejtése miatt. Noha én nem tudok énekelni, borzasztó jó érzés volt egy ilyen csapattal együtt lenni, és nagyon átéreztem az izgalmukat,

az elején a kisebb csalódottságukat, majd a sikerükben az örömöt. Fantasztikus volt Rimini. Egyik napot San Marinónak szenteltük, de az állam az államban külön fejezetet érdemelne, ahogy természetesen a visszafelé úton meglátogatott Róma is, ahol fél napot töltöttünk. Összegezve meleg szívvel tudom ajánlani Riminit, ahogyan a kórusverseny-látogatást és magának a Capella Silentiumnak a koncertjeit is. Forrás: www.capellasilentium.hu www.facebook.com/capellasilentium www.youtube.com/user/capellasilentium www.facebook.com/riminichoral

Fülöp Pónya Petra

Mozigépész – Looper, a jövő sci-fijeinek gyilkosa Az időutazós science fiction természeténél fogva sohasem fog kimenni a divatból. A térben mindenféle perverz dolgot el tudunk képzelni, de az idő, az idő valahogy olyan megfoghatatlan – ez lehet a magyarázata annak, hogy kevés amerikai rendező hajlandó venni a fáradtságot, hogy egy konzekvens időutazós filmet varázsoljon a vászonra.

2 26

044-et írunk, a helyszín egy társadalmilag megosztott amerikai város. Nincs még feltalálva az időutazás, 30 évvel később, 2074-ben viszont fel lesz (érdekes, valahogy mindig minden 30 év múlva lesz lehetséges…). Akkor viszont misztikus bűnözők fogják használni arra, hogy likvidálni kívánt áldozataikat visszaküldjék a múltba, ahol egy 2012/6 november

bérgyilkos rögtön golyót ereszt beléjük – nincs holttest, nincs gyilkos, tuti módszer. Ezek a jól fizetett bérgyilkosok a „looperek”; ilyen főhősünk, Joe (Joseph Gordon-Levitt) is. Csakhogy a jövőbeli maffia jobbnak látja eltüntetni a nyomokat a saját jelenében, ezért visszaküldözgeti a looperek 30 évvel későbbi énjét (Bruce Willis) is, ugyanúgy likvidálásra. Persze nem mindenki akarja vagy tudja megölni későbbi önmagát, az Időzsaru óta pedig tudjuk: ha valakinek az énje kétszer van jelen egy időben, abból problémák lesznek – pláne, ha a jövőből érkező felet fűti a bosszúvágy… Veszélyes vizekre evezett az aránylag fiatal, 39 éves Rian Johnson, amikor belefogott ebbe a projektbe. Rengeteg dologgal operál egyszerre: egyfelől van egy klasszikus, bérgyilkosos-menekülni kényszerülős, jól bevált alapsztori, másfelől meg van egy nagyon ígéretes plusz, hogy az egész a jövőben játszódik, sőt időutazással van megspékelve. Na, itt kellett volna megállni. Ugyanis emellé még jönnek szuperképességű emberek – telekinetikusok, akik a jedik legár-

talmatlanabb képességeit hordozzák magukban –, erkölcsileg elszegényedett, kizárólag bűnözésre épülő jövőkép, és mindezt megfejeli azzal, hogy két széleskörűen ismert színész alakítja egymás fiatalabb-öregebb verzióját. Hát igen, ötlet az volt bőven, de már ezeket végigolvasva is lehet érezni: ennyi mindent nem fog egy film elbírni. Természetesen a nagy akarásnak nyögés a vége, és a sok ideából végül semmi sem bontakozik ki rendesen. Hogy jót is mondjak, van pár nagyon jól eltalált dolog, például amikor egy jelenetet 20 perc múlva egy teljesen másik kameraállásból nézhetünk végig, vágatlanul. Emellett a stáb valószínűleg az energiája nagy részét Röviden Eredeti cím: Looper Kategória: sci-fi akció Játékidő: 118 perc Rendező: Rian Johnson Főszereplők: Joseph Gordon-Levitt, Bruce Willis, Emily Blunt IMDb szerint: 8,1/10 Szerintem: 5/10


a 30 évvel későbbi körülmények ábrázolására fordította, és ez jól is sikerült: az okostelefonok még okosabbak, a kocsikon valami furcsa modifikáció látható, extrém járművek jelennek meg, a városok nagyobbak és modernebbek, közben szemmel láthatóan a szegénység is még jobban elterjedt. Ezeket leszámítva azonban a film teljes zűrzavar minden szempontból, ráadásul a pörgős kezdés után szó szerint egy farmon vegetálunk végig. Felmerül például a kérdés, hogy miért nem elég az áldozatot visszaküldeni mondjuk a kőkorszakba, miért kell külön fizetni, hogy meghaljon? Erre és még sok minden másra nem kapunk választ, például arra sem, hogy miért hozták ilyen lehetetlen helyzetbe szegény Gordon-Levittet, mert Bruce Willis önelégült mosolyát igazán nem nehéz elsajátítani, csakhogy ez rohadtul nem illett a filmbe sehol. Az ötlet maga nagyon jó, hogy egy hollywoodi öreg róka és egy feltörekvő fiatal színész ugyanazt a karaktert alakítsa különböző korban, de a kivitelezés rettenetes. Willisnek egy arckifejezése van még a keményfiús sármőrön kívül, amikor lő vagy verekszik, ez viszont szintén nem egy szakmai kihívás – ő pedig nyilván elvből sem fog erőlködni, hogy valami kis nyikhaj játékát utánozza. Az eredmény: hiába a mesterségesen átfestett szemszín, a két karakter ég és föld. Beszélhetnénk az idő folytonosságát teljesen felborító filmbeli időutazásról is, de erről igazán kár. Ez az egész időben való mozgás már többször kifogott a legnagyobb filmstúdiók szellemi képességén, de persze ez nem 2012/6 november

feltétlenül ment az egész mozi rovására: gondoljunk csak a Terminátorra vagy a Vissza a jövőbe! című sikeres trilógiákra. A sci-fi írók mindig is üldözni fogják ezt a nyilvánvalóan abszurd elképzelést, mert ez a legkönnyebb módja annak, hogy áthidaljunk két, időben máshol levő társadalmat. Itt viszont a híd másik végén nincs semmi, csak jól kiszámítható történet, lapos karakterek, hangos lövöldözések és brutális gyilkosságok. A film közepétől a cselekmény teljesen leesik, néha felkapjuk a fejünket arra, hogy Bruce

Willis szétlő pár tucat embert, Emily Blunt pedig kívánós lesz egy jelent erejéig. SPOILER alert: a telekinetikusok szála szinte fel sem tűnik, miután az elején említést tesznek róluk, kivéve egy kisfiút, aki egymaga képes házakat felrobbantani puszta mérgében. Később állítólag ő küldi vissza a loopereket szanálásra, de hogy ilyen hatalom birtokában minek, az sem világos. Hogy összefoglaljam, a jó ötletek és a kidolgozott részletek mellett az egész film alatt a néző rémülten kapkodja a fejét, majd elalszik, és nemhogy a sztori háttere, de még egyes karakterek mibenléte sem derül ki. Egy dolog biztos: Bruce Willist senki és semmi nem zúzhatja le – ha becsúszik egy saller egy kocsmában, az is csak azért van, hogy felszedjen egy kínai leányzót. Ez persze a Die Hardban bőven elég volt a sikerhez, úgyhogy aki szeretné a Drágán add az életedet tudományos-fantasztikus köntösben újra megnézni, annak hajrá. Egyébként a Looper csak az idei gyászos sci-fi mozik táborát gyarapítja.

Sztadi

A szerkesztőség szerint Bonyolult film, de az összetettsége folytán folyamatosan fenntartotta a figyelmem. Bár a közepén érezhetően leesett a sztori, összességében számomra újra meg újra megnézhető lesz. Elgondolkodtató, főleg a nyitva hagyott befejezés miatt, ami továbbgondolásra, kérdések feltevésére készteti a nézőt. – Bogár Nekem nem tetszett. Annak való, aki szereti a véres jeleneteket, viszont nem akar belegondolni a lényegbe. A film lényegét a véres jelenetek adják, nem pedig az időutazós szál. - Borszun Időutazáshoz túl véres volt, Bruce Willishez képest nem is annyira. Azért egyszer-kétszer meg lehet nézni. - kisnihil Nem mondanám annyira nagyon jó filmnek a Loopert. Igazán erős az alapötlet, jók a karakterek, vannak emlékezetes jelenetek, és sok kis, érdekes részlettel színesítették. Azonban még így is sikerült elrontani az egészet. Még ha eltekintek attól, hogy a saját maga által teremtett jövőkép szabályait több ízben megszegi, azt semmiképp sem tudom megbocsájtani, hogy a lendületes kezdés után belassul a film. A végjáték pedig egyszerűen össze lett csapva. Nincs katarzis, nincs fellélegzés, csak unottan dobtam a popcornos dobozt a kukába, sóhajtva: „Ennél azért többet vártam.” – Toto A film egy jó alapötleten nyugszik, jól is kezdődik, de aztán az egész megy a süllyesztőbe. Ténylegesen a film közepétől leül a sztori, és ekkor lesz ideje a nézőnek kicsit elgondolkodni a dolgokon. Pont ez a legnagyobb hiba. Ha már az elején nem mondják, hogy ne is gondoljunk bele, talán lett volna esély rá, hogy tényleg ne gondoljak bele, de így még időm is volt rá. Egyszerűen ha belegondolunk, akkor nagyon zavaró, idegesítő dolgok vannak benne, így érdemes tényleg úgy nekiülni, hogy akciófilm, oszt kalap-kabát. Az időszál miatt remélem Hawking nem nézi meg, mert abba belehal. - Hage

27


Konyhagép Novemberben a sok zh és beadandó miatt általában nem sok időnk van főzőcskézni, így ezúttal két hipergyors recepttel szeretnék hozzájárulni testi fejlődésetekhez. kissé besűrűsödik. Enyhén sózzuk, és adjunk hozzá őrölt szerecsendiót. Ha a szűzérmék elkészültek, öntsük rá a mézes-tejszínes szószt, forraljunk rajta egyet, és már tálalhatjuk is. Burgonyapüré vagy héjában sült krumpli illik hozzá. Ez utóbbihoz a krumplikat alaposan mossuk meg, majd tekerjük alufóliába és sütőben 200-220 ˚C-on a burgonyák méretétől függően 50-70 percig süssük.

Könnyed málnahab Ezt a kis finomságot közvetlenül fogyasztás előtt érdemes elkészíteni – mivel durván 2 percet vesz igénybe, ez biztosan senkinek nem okoz gondot. • • • •

Fokhagymás-mézes szűzérme Hozzávalók: • 40 dkg szűzérme • 2 dl 10%-os tejszín • 1/2 ek. méz • kb. 10 gerezd fokhagyma • olaj • 1/4 tk. őrölt szerecsendió • só, bors

28

Elkészítés: A szűzérmét vágjuk fel hosszában 4-5 cmes darabokra, a fokhagymagerezdeket pucoljuk meg. Egy lapos serpenyőben hevítsünk olajat, és oldalanként 1-2 perc alatt enyhén pirítsuk meg a húsokat. Ezután sózzuk és borsozzuk, majd a meghámozott fokhagymagerezdeket szórjuk a pecsenye mellé. A lángot vegyük a legalacsonyabb fokozatra, a serpenyőt fedjük le (ha nincs megfelelő méretű fedőnk, alufóliát is használhatunk helyette; a lényeg, hogy a keletkező gőz ne tudjon távozni), és nagyjából 15 perc alatt pároljuk készre a húst. Sütés közben érdemes többször ránézni, mert az alja könnyen odakaphat; ha úgy látjuk, hogy nincs elegendő nedvesség az edény alján, öntsünk hozzá nagyon kevés vizet vagy száraz fehérbort. A tejszínt keverjük el a mézzel, és egy kisebb lábosban vagy serpenyőben erős lángon forraljuk addig, míg

2012/6 november

Hozzávalók: 250 g mascarpone 50 g kristálycukor 1-2 evőkanálnyi rum 250 g fagyasztott málna

Elkészítés: A málnát kb. 10-15 perccel az elkészítés előtt vegyük ki a fagyasztóból. Egy mély tálban alaposan keverjük össze a mascarponét a cukorral és egy kevés rummal. Mikor a málna elkezdett puhulni, de még nem olvadt ki teljesen, keverjük óvatosan a krémhez úgy, hogy egy része összetörjön, és átadja színét a mascarpone habnak. A dolog lényegi része ezzel készen is van, szedjük poharakba, majd tálaljuk. Ha egy kicsit tartalmasabbá szeretnénk tenni, szórjunk rá összetört csokis-zabos kekszet, kiválóan illik hozzá.

Petra Pónya Petra


Green Day - ¡Uno! ¡Dos! ¡Tré! Tagadhatatlan: a Green Day a jelenkor egyik leg(el)ismertebb együttese. Az 1986-ban, még Sweet Children néven alapított banda idén szeptemberben adta ki 13. albumát, az ¡Uno!-t, melyet még idén novemberben a ¡Dos!, jövő év januárjában pedig a ¡Tré! követ majd. Felmerülhet a kérdés: mi teszi őket megunhatatlanná, hogyan képesek ennyi év után változatlan felállásban is megújulni?

A

történet 1982-ben kezdődött, amikor két tízéves kissrác, Billie Joe és Mike Dirnt találkoztak az iskola ebédlőjében, majd elhatározták, hogy zenélésbe kezdenek. Kezdetben csak feldolgozásokat játszottak, azonban Billie Joe hamar ráunt erre, és saját dalokat kezdett írni. Még 14 éves sem volt, mikor megírta első saját szerzeményét, a Why Do You Want Himet. A fiatal Billie Joe tehetségét mutatja, hogy a tipikus „Green Day hangzás”, melyről egyértelműen fel lehet ismerni az együttest, már ebben a számban is jelentkezik, s ez a hangzásvilág azóta alig változott. Első fellépésükre 1986ban került sor a Rod’s Hickory Pit nevű kávézóban, ahol akkoriban Billie Joe nagymamája is dolgozott. 1990-ben csatlakozott a bandához John Kiftmeyer dobos, valamint ebben az évben vették fel a Green Day nevet. Magát a Green Dayt mint fogalmat a Szezám utca című gyermekműsorból vették át, mely egy olyan érzést takar, mintha füstfelhőn keresztül szemlélnénk az eseményeket, s eközben az idő is lassan telik. Billie Joe írt is egy Green Day című számot, melyben első marihuánás élményéről énekel. Miután volt dobosuk és nevük is, elhatározták, hogy kiadó után néznek. Ezután kezdődött a banda kalandos útja, mely olyannyira meseire sikeredett, hogy a helyzet úgy kívánja, hogy én is ilyen stílusban írjam le. Egyszer régen, 1990-ben történt, hogy felkerekedett a Green Day három tagja, jelesül Billie, Johnny és Mikey, hogy 200 mérföldnyi hosszú utat járjanak végig a Lookout! Records stúdiójáig, hogy szerencsét próbáljanak. A hosszú-hosszú út végén azonban komoly akadályba ütköztek: se producer, se próbaterem, ráadásul még a vihar is tombolt, szinte kicsa2012/6 november

varta a fákat a helyükről. A három ifjú azonban hamar megoldást talált a kialakult helyzetre: betörtek a megadott címre, ahová - láss csodát - nem sokkal később megérkezett a producer is. A gondok azonban tovább sűrűsödtek a három szerencsét próbáló fiatal legény körül: a teremben se hangszerek, se világítás, se áram, sőt még tető sem volt a fejük fölött. De nem adták fel: sötétben, tizenkét fős lelkes, gyertyával világító közönség előtt eljátszották saját elázott hang-

Green Dayre (főleg Billie Joe-ra) jellemző ilyesfajta szeszélyesség és lázadás még tovább emelte a Green Day ázsióját; volt bennük valami extra, s mégis természetes, ami megfogta a közönséget. A dalszövegeik nem a sablonokat követik, s a zenéjük sem az elvárásnak való megfelelésről szól. Csak arról zenélnek, amit gondolnak, ez pedig csak nagyon kevés bandáról mondható el. Az ¡Uno! előtti legutolsó album, a 21st Century Breakdown meglehetősen művészire sikeredett, s egyre inkább eltávolodni látszott a Green Day saját arculatától. Volt benne minden: letisztultabb hangzásvilág, felvonások, valamint egy három számot magába foglaló történet is. Az album ennek ellenére pozitív kritikát kapott, a Wal-Mart üzletlánc azonban nem volt hajlandó forgalmazni a lemezt mindaddig, míg a banda el nem készíti a cenzúrázott változatát szerintük ugyanis a lemez nem ajánlható fiatalkorúak számára. Billie Joe válasza csak ennyi volt: „Nem! Sosem csináltunk ilyesmit, és nem fogunk a jövőben sem.” Az ¡Uno! azonban már újra a megismert „Greey Day stílust” követi mind hangzásvilágban, mind tartalmilag. Amikor már azt hihetnénk, hogy az akkordok összes permutációját, variációját, kombinációját stb. elhasználták, akkor is képesek valami újat és zseniálisat nyújtani. S hogy mire lehet még képes a Green Day? November 13-án, a ¡Dos! megjelenésekor kiderül.

szereiken számaikat, melyek olyan jól sikerültek, hogy őméltósága a producer úr azonnal szerződtette őket, s kezdetét vette közös utazásuk a zene ösvényén. De nincs „itt a vége, fuss el véle”, sőt! A Green Day innentől kezdve sikert sikerre, albumot albumra halmozott. Legelső lemezükből, az 1990ben megjelent 1,039/Smoothed Out Slappy Hoursből rögtön 30 ezer példány kelt el. Ugyanebben az évben alakult ki a banda mai napig is változatlan felállása: John Kiftmeyert Tré Cool váltotta a dobok mögött. A viForrások: lágsikert harmadik lemezük, a Dookie (1994) hozta el számukra, melyből 10 www.wikipedia.org millió példány kelt el világszerte. A www.castawaynet.hu Dookie óriási sikerét mutatja, hogy a Dávid 37. Grammy díjátadón négy kategóriPónya Petra ában is jelölték a bandát, ők azonban nem voltak hajlandóak megjelenni. A

29


R-hely Egy orosz és egy magyar sebész beszélget a konferencia szünetében: - Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen lát! - dicsekszik az orosz. - Egy hal szemét? És lát? - Természetesen! - Nálunk meg volt egy érdekes eset: egy asztalos ujjait levágta a szalagfűrész - mondja erre a magyar. Volt a közelben egy tehén, levágtuk a tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 7-8 liter tejet is le lehet róla fejni! - Aha, ha elég füvet eszik! És ki látta ezt? - Az a halszemű kurva anyád, az! Miért nem tapsol a T-Rex? Mert már kihalt. Chuck Norris egyszer hülyére vert egy okostelefont. Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájcból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít. - Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet? - Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért? - Van egy problémám. Vettem

magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt, és attól felek, hogy elkobozzák. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt. - Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra. - Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit - mondta a hölgy, és már át is adta a szőrtelenítőt. Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál. - Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? -kérdezi a vámtiszt. - A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam. A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi: - És deréktól lefele? - Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt. A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől: - Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt! A csúnya nő kifogja az aranyhalat. A hal közli, hogy hajlandó 3 kívánságát teljesíteni, ha visszadobja. Úgy is lett. - Először is szeretnék egy luxuslakást!

Szemelvények hibabejelentésekből: Tisztelt Cím ! Kérem a segítségüket, mert a levelező-programom (Quatlook Express) nem funkcionál megfelelően. Jelenleg sem tudok DOLGOZNI az Interner Exploler elérhetetlensége miatt.

30

Tisztelt Magyar Telekom Távközlési Nyilvánosan Működő Részvénytársaság! Panasszal fordulok Önökhöz. Valamilyen „postmaster Windows Live csapata” elnevezésű szervezet 2012. január végén kikapcsolta a fayli@t-online. hu című postafiókomat. Hiába reklamáltam nála, nem is válaszol. Írtam a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak, akik Önökhöz utasítottak. Ezért kérem Önöket, szíveskedje-

2012/6 november

Megkapja. - Továbbá szeretném, ha 1 000 000 euró lenne a bankszámlámon! Ezt is megkapja. - Tudod halacska, mivel csúnya vagyok, és soha nem volt sikerem a férfiaknál, utoljára azt szeretném, ha soha egyetlen férfi sem tudna nekem ellenállni! Így lett a csúnya nőből csapolt sör. Állásinterjún: - Vezeték neve? - Kábel. - Kereszt neve? - Feszület. - Látom maga sem normális, de azért húzzon egyet. - Húúúúúú! - Mondja, magának mi baja? - Hát a szülővárosom. Hol laknak a cuki emberek? Arizónában... Hol teremnek a CD-k? Diszkréten... A zsiráf találkozik a nyuszikával, és dicsekedni kezd: - Te nyuszi, tudod milyen jó, ha ilyen hosszú nyakad van? Amikor a jéghideg üdítő végig csúszik a hosszú nyakadon, és hosszabban érzed a hűsítő érzést, vagy amikor a finom rakott krumpli lecsúszik a torkodon, az a finom meleg érzés és.., Nyuszika hirtelen közbevág: - Te mondd zsiráf, hánytál már?

nek intézkedni, hogy a „postmaster Windows Live csapata” megszüntesse kalózkodását, és a 2012. január vége óta kapott postámat megkaphassam. Szíves intézkedésüket kérem. A hiba rövid, tömör leírása: szlatartozás miatti korlátozás után a telefon folyamtosan bípbíp hangot ad. Áramtalanítva lett. a tv+net működik IPTV STB: a filmek lejátszása után, ha üf megnézi a szereplőket,és azok magyarok,akkor a vezeték,és keresztnév össze van cserélve: pl: Judit Szűcs. Mivel magyarnak érzi magát, szeretné ha ezek normálisan lennének megjelenítve,ellenkező esetben akár szolgáltató váltásra is kerülhet sor.


KÁTÉ 2012. novemberi szám  

KÁTÉ 2012. novemberi szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you