A felmondás előtt határoztuk el Pistivel, hogy komolyan nekivágunk a dolognak. Utána már tudatosan kerestük a megbízásokat, reklámoztuk magunkat, minden ment a maga útján. A maga nagyon nem egyszerű útján. Káté: Hol tart most a cég? V. B.: Jelenleg nagyon dinamikus a fejlődés. Pont annyit szenvedtünk az elmúlt években, amennyit kellett, vagy talán egy kicsit többet is. Nem az a nehéz, hogy hogyan küldd be a nyomtatványt, hanem hogy találj vevőt. Ez a nehéz dolog a vállalkozásban. Előfordulhat, hogy nem találod meg a megrendelőt, vagy, hogy nem vagy elég nagy és hiteles neki. Mi alapvetően mérnökszolgáltatás értékesítésével foglalkozunk: tervezés, projektfejlesztés, kivitelezés, prototípus-gyártás. Ezek nagy rendszerek, egyegy ilyen projekt elkezdése előtt hónapokat kell tárgyalni. Néhány lelkes srácot, legyenek bármilyen ügyesek, nem biztos, hogy komolyan vesz egy megrendelő. Annak az elérése, hogy a nevünk minőséget és bizalmat ébresszen a partnerekben, nagy feladat volt. Káté: Hogyan állsz a külföldre vándorló magyar szellemi tőkéhez? Volt, hogy te is inkább külföldre mentél volna? V. B.: Sok barátom van már külföldön. Nem mondom, hogy nem voltam néhány évvel ezelőtt én is pontosan ezen az állásponton, tehát teljesen megértem, hogy miért csinálják. Még morálisan is védhetőnek tartom a dolgot. Személy szerint azért nem mennék el most vagy a közeljövőben, mert itt van egy csapat, amit felépítettünk. Idővel ez a csapat családdokká alakul, és nem szívesen mozgatnám. Ha nem látnám kivitelezhetőnek, hogy itthon is
meg lehet csinálni, amit szeretnék, akkor persze mondanám, hogy mindenki csomagoljon össze és menjünk, de úgy gondolom, hogy itthon is lehet nagyot lőni. Káté: Nem jutott eszetekbe, hogy a céget külföldön jegyezzétek be? V. B.: Mivel lettünk volna jobbak? Beszélgethetnék most egy külföldi könyvelővel és egy külföldi adóellenőrrel. Ami nem lenne probléma, de itthon sem érzem rossznak. Azért mert itthon vagyunk, nyilván elszenvedjük az ország törvénykezésének minden következményét, de ezt nem tartom lehetetlennek. Káté: Hogyan oldjátok meg a gyártásból adódó nehézségeket? V. B.: Az olyan feladatokra, amikhez nincs infrastruktúránk, külső beszállítóink vannak. De nálunk nem jellemző a nagy helyigényű gyártás. Foglalkozunk gépészettel, elektronikával és szoftverrel, tehát mindennel, ami mechatronika. Viszont valahogy az elektronika és a szoftver ág húz nagyon. A gépészettel – nagy szívfájdalmamra – annyira nem kell foglalkozni. Az elektronikához és a szoftverhez pedig nem kell nagy infrastruktúra. Káté: Hogyan alakult ki a termékpaletta? V. B.: Úgy kezdtük, hogy célrendszert tervezünk. Az első projektünkben vevőspecifikus mérő-adatgyűjtő rendszert csináltunk, ehhez fejlesztettünk hardvert és szoftvert, beágyazottat és PC szoftvert is. Aztán rájöttünk, hogy ez egy jól „univerzálható” rendszer, ezért elkezdtük ezt promótálni. Ott találtunk vele piaci rést, ahol ezt a piacon kapható eszközökből a felhasználó nem tudja összerakni magának, vagy ahol be is kell avatkozni a rendszerbe, nem