Page 1


H

K

9. 26.

4.

10. 4.

10. 5.

9. 30.

10. 1.

10. 2.

10. 6.

10. 7.

10. 8.

10. 9.

10. 15.

10. 16.

Photoshop kurzus

Szakmai gyakorlat eloadás

Hajdu Zrt.

D épület vetélkedo

10. 11.

10. 12.

10. 13.

Dreher gyárlátogatás

10. 14.

Photoshop kurzus

Próbázás

Próbázás

Eloadás

7.

10. 18.

8.

Munkanap

G épület vetélkedo

10. 19.

10. 20.

KRB jelentkezés vége

10. 21.

10. 22.

10. 23.

Photoshop kurzus

Indesign kurzus

10. 24.

10. 25.

10. 26.

10. 27.

10. 28.

10. 29.

10. 30.

11. 1.

11. 2.

11. 3.

11. 4.

11. 5.

11. 6.

11. 9.

11. 10.

11. 11.

11. 12.

11. 13.

11. 17.

11. 18.

11. 19.

11. 20.

11. 24.

11. 25.

11. 26.

11. 27.

Eloadás

10. 31.

Szünet

Szünet

11. 7.

Wärtsilä

11. 8.

10.

Karrierépítés vitaest

11. 14.

11.

11. 15.

11. 16. Hanula Barna

Eloadás

11. 21.

12.

9. 29.

Próbázás Próbázás

10. 17.

9.

9. 28.

Újságírás folyamata

10. 10.

6.

9. 27.

P SZO V

Eloadás

10. 3.

5.

SZE CS

Gólyabál

11. 22.

11. 23.

TDK nap

(Péntek) Nyílt nap


Tartalom

Impresszum Felelős kiadó:

Varró Gergő

Felelős szerkesztő:

Magyar Zoltán Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Biróczky Máté Takács Tímea Tartalmi vezető:

Mézes Márton Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Vezető grafikus: Grafikusok:

Vajda Márk Vámos János Zsubori Eszter

Az 1956-os forradalom emlékére Mint a gólya fent a fán Napló(pó) Mindent bele, Ökuka! A leghosszabb kísérlet A legnagyobb sivatag Mélytengeri pokol

Bolyki Zsolt Horváth László Horváth Bence

Kozmikus szennyezés

Egész Dénes

Lapra szerelhető ökör

Balázs Eszter Heszler András Pethő Luca Rába Erzsébet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Október 3.

BME Horror Story Könyvajánló Értékelő Kocsmatúra 3.0 R-hely

4 7 8 10 11 12 13 14 15 16 17 18 20


Az 1956-os forradalom emlékére Az idén ünnepeljük az 1956-os forradalom 60. évfordulóját – ezen alkalomból szerkesztőségünk is előállt egy összeállítással, amelyben a Műegyetem és a hallgatóság kerül a középpontba. Gondoljunk bele, ugyanolyan hallgatók pattintották ki a forradalom szikráját, mint én, Te vagy a melletted ülő, és olyan oktatók álltak melléjük, mint az előző laborodat tartó tanársegéd vagy a következő előadásod professzora. Zsolti

Háttér

Hazánk 1945-ben történt szovjet „felszabadítása” után néhány éven belül teljesen megváltozott a háború előtti világ: az országos politika, a közélet, a gazdaság, a kultúra és az oktatás is átesett a szovjet mintára történő átálláson, de még a legkisebb falvak hétköznapjain is érződött az agresszív kommunista elnyomás. A tudatosan kiépített totális diktatúra, a személyi kultusz, az osztályidegen társadalmi csoportok diszkriminálása és a kisajátítások a félelem légkörét eredményezték.

Az országban történő változásoknak a lágymányosi kampusz kerítései sem jelentettek akadályt. A nehézipar indokolatlan mértékű fejlesztése, amely az ország adottságaival egyáltalán nem volt arányban, újabb és újabb problémákat szült. A rengeteg ipari beruházásra akkori forintok milliói mentek el, míg az ország éhezett, a többi, hagyományosan magyar iparág pedig az életéért küzdött. Ennyi üzem viszont számos jól képzett mérnököt követelt, amit a háború előtti képzési rendszerrel nem lehetett biztosítani. A kormányzat ezért szakegyetemeket hozott létre patinás, régi egyetemek egy-egy karának leválasztásával, áthelyezésével, valamint mindenhol növelte a hallgatói létszámot. Előbbi intézkedés eredménye, hogy 1952-től a ma is ismert kampuszon két, jogilag különálló intézmény kapott helyet, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, mindkettőt a hajdani Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről választották le. Az órák szomszédos termekben zajlottak, az oktatók néhány éve még kollégák voltak, inkább csak szervezeti felépítésük és jogállásuk volt külön,

valójában egy szerves egységet képeztek, mint azt később is látni fogjuk – az ilyesfajta visszásságok nagyon jellemzőek a rendszerre. A számok nyelvére lefordítva a hallgatói létszám változását, a Műegyetemnek 1946 és 1949 között kb. 3500 hallgatója volt, míg az 1953/54-es tanévben már 14044 egyetemista volt a lágymányosi kampuszon, ami csak a Nagy Imre-féle gazdaságpolitikai korrekció után csökkent vissza 11000 fő környékére. Tovább nehezítette az egyetem életét az ún. numerus politicus intézménye, amely meghatározta, hogy a munkás- és parasztcsaládok gyermekei akár gyengébb tanulmányi eredményük ellenére is, előnyt élvezzenek a felvételi vizsgákon származásuk miatt. Szintén nyúljunk a számokhoz, 65%-nyi munkás- és 15%-nyi parasztszármazású ifjút kellett volna felvenni a Műegyetemre, de sokszor ilyen arányban jelentkezők sem akadtak. A bekerülők ilyen mértékű felhígulása egyenesen vezetett az itt folyó oktatás színvonalának csökkenéséhez és a lemorzsolódás növekedéséhez. Hogyan érintette mindez egy átlag hallgató életét? Az órákra, laborokra túlzsúfoltság volt jellemző, sokszor a tanszékeken tartott konzultációk a folyosóra szorultak ki. Ezen a helyzeten igyekeztek segíteni az 1951-ben megkezdődött építkezések is: a T (technológia), a H (hadmérnöki) és a G (gépgyártás-technológia) épületek a következő évre el is készültek. Az R (rajztermi) épület 1955-ben került átadásra. A kollégiumi helyzet sem volt sokkal jobb. A Várban lévő, egykori Pénzügyminisztérium épületében volt a BME Központi Diákotthona, míg a mai Baross Gábor Kollégiumban, a Bartók út 17. számban az ÉKME Vásárhelyi Pál Diákotthona, az építészek pedig a mai Bercsényiben, az akkor Rózsa Ferenc Diákotthon nevet viselő épületben voltak elszállásolva, de emellett a hallgatók kisebb csoportokban a város különböző pontjain is éltek. A lakókörnyezet szegényesen volt berendezve, némelyik épület romos állapotban volt. A menzát kis adagok, szegényes étrend és olykor élelmiszerhiány miatt elmaradt ebédek jellemezték. Még 1957-ben is a hallgatóság 35%-ának volt alacsonyabb a testsúlya, mint ahogyan az korából és magasságából adódna. A kormány intézkedéseinek értelmében kötelezővé vált az orosz nyelv tanulása, de emellett központosításra kerültek a tantervek is. Szintén befolytak a kötelező tárgyak közé a politikai jellegű tárgyak, illetve a nyári katonai


szolgálat is. Az eddigi kilenc féléves képzés helyett bevezették a négyéves képzést, s ha ehhez hozzávesszük a fenti plusz tárgyakat, akkor nem csodálkozhatunk, ha a heti 50 (!) órát is meghaladhatta egy hallgató óraszáma. Emellett a hallgatók anyagi helyzete sem volt irigylésre méltó. Legtöbbjüknek – lévén, hogy otthonról sem tudták támogatni őket, illetve nem volt elegendő az ösztöndíjuk – munkát kellett vállalni a tanulmányok mellett, amire a heti 40-50 kötelező óra mellett csak éjjel volt idő. Szerencsére a műszaki tudományok természetéből adódóan nem volt akkora váltás a tanári karban, mint egy bölcsész- vagy jogászkaron, de néhány korai nyugdíjazás és új oktató felvétele ennek a számlájára írható. Az ötvenes évek elején sem a professzori, sem az oktatói gárda nem politizált aktívan, amely részben zavarta az uralkodó pártot, így az évtized közepére – a támogatottság növekedésének következtében – mindkét egyetemen párhuzamos szervezeti rendszert hoztak létre: MDP- és DISZ-bizottságokat. (MDP – Magyar Dolgozók Pártja, DISZ – Dolgozó Ifjúság Szövetsége, előző a kommunista párt ekkori neve, míg utóbbi egy kommunista ifjúsági szervezet – a szerk.) A forradalmi tanévben a Budapesti Műszaki Egyetem rektora Gillemot László, a mai ATT elődjének számító Mechanikai Technológia Tanszék tanszékvezetője, míg az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektora Cholnoky Tibor, az építős Mechanika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt.

A forradalom bölcsője

Az országos események hatására először 17-én, szerdán a mai Bercsényiben, míg 19-én a várbeli Hess András téri diákotthonban tartottak spontán diákgyűléseket, amelyeken a hallgatók összeszedték eleinte az egyéni, hallgatói világukat érintő sérelmeket, majd továbbmenve az egyetem problémáit, végül az országot érintő, tabunak számító politikai kérdéseket. Kis híján már ezekből a gyűlésekből is tüntetés lett, de szerencsére végül csak a sajtóval akarták közölni követeléseiket, amelyek már itt is tartalmazták a DISZtől független érdekképviseletet. Emiatt másnap Gillemot rektor bekérte a diákotthon képviselőit, és a DISZ-tagok jelenléte ellenére biztatatta őket törekvéseikben. Mindkét egyetem minden szervezete követelte a korábban 24-re hirdetett gyűlés korábbi, már hétfői, 22-i megtartását.

Előzmények

1956 februárjában a moszkvai pártkongresszuson elismerték a sztálini rendszer hibáit, amit ugyan hivatalosan nem közöltek, de néhány csatornán keresztül a hír eljutott a keleti blokk országaiba is. Az év nyarán az MDP kongresszusán lemondatták Rákosit, helyére Gerő Ernőt állították, aki bár próbálta hangulatjavító intézkedésekkel növelni a nép szemében a vezetés megítélését, néhány árleszállítással és nyugdíjemeléssel már nem lehetett megállítani a folyamatot. A szegedi egyetemisták október 16-án nagygyűlést hívtak össze, amelyen megalakították a MEFESZ-t (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége), amely egy az MDP-től és DISZ-től független országos hallgatói érdekképviselet. Érdekes, hogy a szegedi események kiváltója egy október 10-i ELTE-s felhívás, hogy október 22-re szervezzenek egy országos tüntetést az orosz nyelv kötelező tanulása ellen. A DISZ és a párt is szerette volna az elégedetlenséget saját berkein belül, reformokkal elintézni, azonban az elégedetlenség ilyen fokán ez már nem lehetett megoldás. Végül a szegedi 20 pontot egy október 20-i újabb gyűlésen fogadták el, amelyen megválasztották képviselőnek Kiss Tamást és Lejtényi Andrást, akik még aznap éjszaka Pestre utaztak az itteni egyetemekkel való kapcsolatfelvétel céljából.

1956. október 22-én délután 3 órára a Központi épület aulájába az ÉKME DISZ-bizottsága nagygyűlést hívott össze, amelynek célja a 27-én tartandó országos diákparlamenten egységes álláspont képviselése a 19-i Hess András téri diákotthon pontjainak tükrében. A gyűlés előtt minden bizottság lázasan ülésezett, lehetett érezni, hogy valami készül. A később igen fontos szerepet játszó Marián István, a BME páncélos tanszékének vezetője például már délelőtt kijelentette, hogy nem támogatja a tüntetéseket, az utcára vonulást, de ha arra kerül sor, akkor ő megy az élen, és az egyetemi oktatók is kísérjék a tömeget, ezzel biztosítva a rendbontók kizárását. Végül egy V. éves építészmérnök hallgató, DISZ-titkár, Szabó Sándor elnökölte a gyűlést, amelyen kb. négy-hatezren vehettek részt nemcsak a műegyetemekről, hanem más pesti intézményekről, sőt, még munkás fiatalok és vidéki (tatabányai) küldöttek is jelen voltak. Az irányítás teljesen kicsúszott a jelenlévő párthű szervezetek kezéből amikor bejelentették a szegedi küldöttek megérkezését, akik kisebb nehézségek után mikrofonba


mondhatták programjukat, amire megalakult a műegyetemi MEFESZ szervezet is. 17 óra körül a Szabad Európa Rádió nyomán értesültek a lengyelországi eseményekről, aminek hatására tovább fokozódott a helyzet. 19 óra táján egy dadogós egyetemista a mikrofonhoz lépett, s megilletődöttségében még nehezebben ejtve ki a szavakat, ezt mondta: „Nem mehetnének a ruszkik haza?” Erre az ülést berekesztve a grémium hivatalosan távozott, hogy a háttérből figyelje az aulában továbbra is ott maradó egyetemistákat. A pontokban megfogalmazott követeléseket fél nyolckor egy városépítészeti tanszéki adjunktus, Jankovich István Fiat Topolino típusú gépkocsiján vitték a rádióba, ahol azonban nem mindet olvasták volna be, így végül visszatértek az aulába, ahol elégedetlenül fogadták a híreket, és azonnal tüntetni akartak. A diákság körében elfogadott és tiszteletnek örvendő Marián István azonban újból lecsitította a lelkes fiatalokat, hogy most még biztosan fegyveresen verné le őket az ÁVÓ, így inkább készüljenek egy szolidaritási tüntetésre a holnapi napon. A résztvevők így már éjfél előtt békésen, de dobogó szívvel hazaindultak. Megjegyzendő, hogy amikor a kerületi pártvezetés értesült a történtekről, azonnal értesítették, sőt kérték a vidékről otthonába érő Nagy Imrét, hogy jelenlétével próbálja meg lecsillapítani a hangulatot. Bár ő még ekkor nemet mondott, a köréhez tartozó Losonczy Géza éjfél körül megérkezett a Központi épületbe, csak ugye akkora már szétszéledt az ifjúság.

Tüntetés

Október 23-án reggel már nemzetiszín karszalagos őrök álltak a kampusz bejáratainál, hogy ellenőrizzék, nehogy idegen elem, provokátor kerüljön az egyetem falai közé. A lázas készülődés közepette Piros László belügyminiszter betiltotta a felvonulást, de az ifjúság ennek ellenére is annak megtartása mellett döntött. Az egyetemek vezetése azt a határozatot adta ki, hogy 15 órakor tízfős, rendezett sorokban, rigmusok skandálása nélkül, némán, a megadott útvonalon végig vonuljanak fel a lengyel nép iránt érzett szolidaritásból a Bem-szoborhoz a tüntetők. Kérték továbbá, hogy a tanárok, oktatók is vonuljanak a tömeggel, hogy annak „tiszta”, agitátorok nélküli jellege megmaradhasson. Közben a harmadéves gépész évfolyam Muttnyánszky professzor mechanika előadására készült reggel nyolc órakor az Auditorium Maximumban, azonban az öreg professzor letette a krétát, megtörölte a kezét, s így szólt: „Menjetek Fiaim! Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint a mechanika. Menjetek, tegyétek széppé ezt a napját a magyar történelemnek.” Így a 336 gépészmérnök hallgató 21 tizenhat fős sorba rendezve sorakozott fel a tüntetéshez. Aztán a vezetés mégis engedélyezte a felvonulást, és Marián István (Pista) vezetésével megindult a 15-20 ezer fős tömeg némán, méltóságteljesen, büszkén.

Az út során a járművek leálltak, idősek és fiatalabbak hang nélkül tisztelegtek – egy nép kapta vissza önbecsülését. A tüntetéshez végül más egyetemek, polgári körök és spontán munkások, dolgozók és értelmiségiek is csatlakoztak.

Követelések

Még az október 19-én a várbeli diákszállón megfogalmazott pontok nagy része a műszaki felsőoktatást érintették, azokban csak kevés közéleti pont szerepelt. Kívánták a politikai tárgyak és az orosz szabadon választhatóvá tételét, a katalógusrendszer eltörlését, a külföldi tanulás lehetőségét, a tankönyvek árleszállítását, a havi egy kedvezményes hazautazást, a diákszállók zsúfoltságának megszüntetését, az étkezési forintnorma megemelését. A mérnöktársadalomnak nagyobb béreket, iskolai végzettséghez kötött pozíciókat követeltek. A közéleti témák közül az egyetemi autonómia visszaállítását és Farkas Mihály tárgyalásának nyílttá tételét fogalmazták meg. Az október 22-én este elfogadott pontok jóval általánosabbak voltak, s országos méretű problémákra hívták fel a figyelmet. A szovjet csapatok azonnali kivonása, új kormány Nagy Imre vezetésével, az MDP alulról való újraszervezése, általános, titkos szavazás több párt részvételével, nyilvános tárgyalások Farkasék ügyében és Rákosi felelősségre vonása szerepeltek az első pontok között. Továbbiakban kifejezték azon követelésüket, hogy normalizálják a gazdaságot újratárgyalt magyar-szovjet és magyar-jugoszláv szerződéssel, a tervgazdaság felülvizsgálatával, bérek emelésével, a beszolgáltatások új alapokra való fektetésével. Megfogalmazták a politikai- és hadifoglyok hazaszállítását, a sajtó szabadságát, a Kossuth-címer visszaállítását és a Sztálin-szobor lebontását, valamint kifejezték szolidaritásukat a lengyel néppel. Érdekességképpen megemlítem, hogy nekünk, gépészeknek második otthonunkat jelentő Auditorum Maximum mennyire meghatározó szerepet töltött be azokban a napokban. Miután a Műegyetem katonai vezetőjét, Marián Istvánt már október 24-én el akarták fogni, ezért nem tudott hazamenni, így egy Éber Miklós nevű ötödéves gépészhallgatóval töltötte az éjszakát az épület legnagyobb termében. A forradalom napjaiban raktárként üzemelt az előadó, majd a forradalom leverése során ide hurcolták az elfogott, fegyvertelen hallgatókat, így kvázi átmeneti börtönként szolgálta ki a leverő szovjet karhatalmat. A BME és az ÉMKE mint szervezet, intézmény szerepe a Bem-szobor megkoszorúzásával véget ért a forradalomban, azonban annak hallgatósága, oktatói gárdája, egyetemi épületei szerves részét képezték annak a 12 napnak, ami egy falatnyi szigetet jelentett a zsarnokság tengerén.

források: Horváth Zsolt: Műegyetem 1956-57 – a forradalmi tanév története; Amiről kevés szó esett… – adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem októberi eseményeihez; Pedroni Emma Anna: A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rézvétele az 1956-os forradalomban


Mint a gólya fent a fán – gólyatáborban járt a Káté

2016. augusztus 21-24. között rendezték meg a Gépészkar frissen felvett hallgatói számára a gólyatábort, melynek idén a Csillebérci Szabadidőközpont adott otthont. Élve a lehetőséggel a Káté szerkesztősége is látogatást tett a táborban. Lássuk, milyen is egy gólyatábor felsőbb éves szemmel!

Bagoly

Jelen sorok írója csak a harmadik napon vett részt, a KáTV stábja azonban mindhárom napon készített riportokat. (Apropó, riportok: reméljük, e cikk megjelenésekor már átment a videós anyag a felsőbb szervek ellenőrzésén, és láthatjátok már ti is!) A táborról: az elhelyezkedése alapvetően szerencsés, ugyanis távol van ahhoz, hogy nagy mennyiségű szomszédot zavarjon a folyamatos buli – ez Velencén az elmúlt két évben probléma volt – bár az is igaz, hogy éppen ugyanekkor, egy másik altáborban zajlott egy nemzetközi focitábor gyermekeknek. (Panaszról nem érkezett információ.)

Milyen altáborok?

A csillebérci tábor úgynevezett altáborokra van bontva, ebből a gólyatábor hármat igényelt. Előnye volt, hogy mindenkinek jutott ágy, hátránya, hogy az egész kicsit vonalszerűvé vált, elég hosszan elnyúlva. A problémát fokozta, hogy pult csak egyetlen volt, a tábor rendezvénysátor felőli végében. A másik gondot az időjárás okozta, a második napon ugyanis novembert idéző esők zúdultak az országra, így a hegyen fekvő táborra is. A csapadék eredményeként a talaj felázott, néhol kisebb galibát okozva ezzel. A szervezők sikeresen reagáltak a helyzetre, a harmadik napon már szinte csak a leszórt faháncs és az utat néhol tarkító raklapok jelezték, hogy előző nap milyen zuhé volt.

Mi is volt a táborban?

Idén is csapatokra osztották az elsőéveseket. A csapatok három-három tankörből kerültek ki, az elnevezések pedig a tábor témája alapján (filmszemle) születtek meg, ismert filmcímek alapján, humorral átitatva.

Korda is megkönnyezné

Nem mindennapi látvány fogadta volna azokat a gépészeket, akik véletlenül tévedhettek a gólyatábor első napján a tábori sportpályára. Sikerült ugyanis egy gigantikus Nap kapujábannal megnyitni a tábort. A gólyák és a szervezők egyvelege több hatalmas kört alkotva járta el a hagyományos, elmaradhatatlan táncot Korda György slágerére. Ha létezne „A világ legnagyobb Nap kapujában tánca” Guinness-rekord, akkor minden bizonnyal ott lenne abban a bizonyos könyvben.

A körök napjáról

Elmondható, hogy a gólyák idén is nyitottak, érdeklődőek. Az is igaz viszont, hogy mintha egy fokkal kevésbé lettek volna kíváncsiak a körökre (a tavalyiakhoz képest). Lehet, ez is a tábor vonalszerűségének tudható be. (Tudniillik, tavaly a körök gyakorlatilag egy helyen vertek tábort – idén ez a három altábor között oszlott meg.) Úgy tudjuk, idén a tavalyi kajaproblémákat is sikerült megoldani, legalábbis nem találkoztunk az egy évvel korábbiakhoz hasonló panaszáradattal. Nagyon úgy nézett ki, a gólyák élvezték a programokat, így leglényegesebb célját elérte a gólyatábor. Az újoncoknak ezúton is sok sikert és annál is több kitartást kívánunk tanulmányaikhoz. Reméljük, sokatokkal találkozhatunk majd szerkesztőségünk tagjai között is!


Napló(pó)

mérlegen a valóság

Szerkesztőségünkbe névtelen feladó jutatta el a következő híreket, amelyeket most változatlan formában közlünk. A hírek valóságtartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni, azonban garantáljuk a rekeszizmok nevetéstől való igénybevételét és néhány önfeledt percet. Zsolti

Felújítás az Aud Max-ban

Az új szemeszter tanévnyitó ünnepségén a Kar vezetése így köszöntötte a frissen felvett hallgatókat: „Nagy örömömre szolgál bemutatni a patinás Auditorium Maximum legmodernebb székeit. A régi, mérnökgenerációk sorainak gerinc-, illetve ülőgumóbántalmakat okozó padokat új, minden igényt kielégítő fotelokra cseréltük ki. Az új, kényelmes fotelok dönthető hát-, valamint fejtámlával rendelkeznek, lehajtható kartámaszokkal, valamint az összes ülés hűthető és fűthető. Reméljük, hogy az itt tartott előadások látogatottságát és az órák élményét növelni tudjuk ezzel a fejlesztéssel” – fejezte be köszöntőbeszédét karunk vezetője.

A GMA laborok eltörlése

A Gépészmérnöki Kar Kari Tanácsának 2222. április 24-i döntésének értelmében a Gépészmérnöki alapismeretek c. tárgyhoz tartozó laborgyakorlatok kikerülnek a mintatantervből. Megkerestük az L épületbeli labor vezetőjét, V. Sándort, hogy mi az ügyben megfogalmazott véleménye. „Nagy szomorúsággal tölt el, hogy ez a nemes, az elsőéves hallgatók egyetemi beilleszkedését a sikertelen beugrókkal segítő foglalkozás a következő tanévtől nem indul. A Tanszék feladata, hogy az L épületbeli vízgép labornak új hasznosítási formát találjon. Javasolnám, hogy a vízgép helyett egy sörgép „labort” hozzunk létre, amely a tisztelt hallgatóság és az Egyetem oktatói közösségének nemes szórakozását szolgálná.”

Zökkenő beköltözés a KTK-ba

Az idei szeptember sem múlhatott el kollégiumi beköltözés nélkül. A korábbi évekkel ellentétben azonban semmilyen fennakadás nem mutatkozott a rendszerben. Nem voltak feltorlódott sorok a portán, nem kellett indokolatlanul sokat várni azért, hogy a szegény kollégista a megfelelő idősávban költözhessen be. A portások kifinomult modorukkal, hihetetlen türelmükkel és megértésükkel járultak hozzá, hogy a beköltözés az egyik legszebb nap legyen minden itt lakó életében. A szobába felérve mindenkinek elsőre eszébe jutott az e-állapot jelszava, és a helyiségekben semmilyen meghibásodás nem várta a leendő lakókat. A szoba berendezésében és az otthonról hozott holmik kipakolásában az üzemeltető külön erre a célra alkalmazott munkatársai segítettek, hogy mindenki nyugodt körülmények között kezdhesse meg az őszi szemesztert.

Új, klimatizált termek az R-ben

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem legújabb fejlesztése az R épület energetikai korszerűsítése, valamint a mai kor követelményeinek megfelelő oktatási környezet kialakítása. A második emeletről meginduló fejlesztések záró ütemében az ötödik emelet került felújításra. A folyosó és a termek aljzata új, immáron nem linóleumos borítást kapott, hanem márvány járólapokkalborították be. A termek közepén lévő, a hallgatóság órák alatti nyújtózkodásáért és törzskörzéséért felelős oszlopokat eltávolították, így zavartalanul lehet követni a felújított táblák képét. Az eddig zajos légcserélő berendezéseket csendes üzemű és magából rózsaillatot árasztókra cserélték ki. A teljesen új bútorok láttán az azokat használatba vevő hallgatók teljesen elképedtek, némelyek arcán mintha könnyeket lehetett volna észrevenni, egyszerűen nem hittek a szemüknek. Bár a projekt részét nem képezte, de a Liftben Szorultak Diákköre (LSD) finanszírozta a liftek teljes körű felújítását, azok kapacitásának növelését. Köszönjük az LSD-nek nemes hozzájárulásokat!


Élelmiszer-kínálat változása

Ahogyan azt L. Vilmos, a C-B-A Mókusfalva Kft. ügyvezetője a csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, a XI. kerületben található piros üzleteik péksütemény-kínálata átalakul. Az eddig kis érdeklődést kiváltó mustáros-virslis táskát és pizzás csigát eltörlik boltjaik kínálatából. A hírre reagálva a Móricz Zsigmond körtér „legegészségesebb” pizza szeletet árusító cége bejelentette, hogy 50 forinttal megemeli egy szelet árát. A válság tovább gyűrűzött, ugyanis a Kínai Gyorsbüfék Országos Szövetsége (KGYOSZ) felmondta a kerülettel kötött megállapodást, és kivonult a piacról. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatósága felháborodását fejezte ki az intézkedésekkel kapcsolatosan. Tüntetések szerveződtek, ezért az órák javarésze elmaradt. A tüntetők szájából az „Éhen halunk!” és a „Mind itt veszünk!”, valamint a „Hol a kínai?!” rigmusokat lehetett hallani.

Begyorsul a Neptun-rendszer

A 2056/57. tanév őszi szemeszterétől új szervereken vehetik fel tárgyaikat és vizsgáikat a hallgatók. A fejlesztők azt várják a lépéstől, hogy az eddig tapasztaltakkal ellentétben nem kell órák hosszú sorát várni a belépésre, vagy különböző billentyűkombinációktól várni a néhány percig tartó üdvösséget. A kollégiumok és a budapesti főbérlők azt remélik az új rendszertől, hogy kevesebb káromkodás és rongálásba torkolló dühkitörés lesz ezekben az áldott esti órákban. A Gépészkarba Integrált Lojális Tanszékek Intézménye (GILOTIN) a hír hallatán további engedményeket tett: az összes kurzus várólistáját eltörlik, és mindenki bekerül alanyi jogon az általa választott kurzusra. Ez utóbbi kijelentés kivitelezhetőségére megvalósítási hatástanulmányt készít a Bevezetés a Neptun tanulmányi rendszerbe című, BMEGEMIAGECI tárgykódú, az egyik közkedvelt tanszék által gondozott tárgy keretén belül a hallgatók.

Az ETA és az EMA holtversenye

A végzett BSc-diplomás mérnökhallgatók által kitöltött kérdőívek alapján most sem sikerült eldönteni, hogy melyik a gépészkari hallgatók alapképzésében a leghasznosabbnak vélt és legjobban szeretett tantárgy. Az immár jubileumi, 10. éve holtversenyben végződő szavazás eredménye nem hozott meglepetést: az Elektrotechnika alapjai és az Elektromechanika is 345-345 szavazattal a legszeretettebb tárgy lett a képzésben. A végzettek kiemelték a magával ragadó előadásokat, a könnyen elsajátítható tananyagot és az izgalmas laborfoglalkozásokat is. A kérdőívek szerint a harmadik helyen a Mikro- és makroökonómia, a negyediken pedig a Gépszerkesztés alapjai végzett.

Új tanszéki filozófia a GT3-on

A közkedvelt Gépész és Termékes Tökéletes Tanszék (GT3) vezetői értekezletén új oktatási filozófiát fogalmazott meg ars poeticául: „Mindent a tanszék megkedveltetéséért!” A 2048-tól bevezetett programcsomag részét képezi a Gépszerkesztés alapjai tárgy szabadon választhatóvá tétele, a Gépelemek előadások szünetében tartandó lenge ruhás nők rúdtáncbemutatója, valamint a CAD alapjai tárgy kurzusain osztogatott, komlóból készült üdítő italok. Hosszas egyeztetések után kiderült, a CAD alapjai tárgy zárthelyi dolgozatai után további pluszpontok szerezhetők World of Warcraft, League of Legends, illetve World of Tanks online győzelmeivel. Utóbbi témában kérdeztük M. Lászlót, a tantárgy szemeszterfelelősét, aki elmondta, nagy örömére szolgál a kurzus új pontrendszere, ugyanis így is esély nyílik arra, hogy kevesebb pótló házi feladat leadás lesz a szemeszter végén. Kissé aggódik, hogy a tanszéki kollektívával így érdemes lesz-e elkészíteni az immár hagyományos CAD-AP fesztivál plakátját.


Mindent bele, Ökuka! EZK Íme, eljött végre a várva-várt pillanat! A beltéri szelektív gyűjtőkukák

meghódítják az egyetemet! A BME Egyetemi Zöld Kör (EZK) már hos�szú ideje küzd az egyetemi szelektív hulladékgyűjtő-rendszer fejlesztéséért. 2010-ben a Körnek sikerült elérnie, hogy kültéri papír és műanyag kukákat helyezzenek ki a kampuszon. Hosszú ideje tervben volt, hogy beltéri szelektív gyűjtőket telepítsenek. Végül ez év júniusában az egyetem kancelláriájának köszönhetően 480 db kukát helyezhettek ki a BME EZK tagjai az E, R, ÉL és A épületekbe. A szelektív rendszer működését a kancellária üzemeltetési igazgatójának, Kreutzer Richárdnak köszönhetjük, aki megtervezte a hulladék elszállítását és a gyűjtők beszerzését. De ez még csak kezdet!

Később az amerikai nagykövetség támogatásával is érkeznek ugyanilyen gyűjtők, valamint amennyiben ez a rendszer beválik, a K épületbe és az összes többibe is rendel hasonlókat a Kancellária. Az alapanyagukat tekintve kartonból készült gyűjtőket a Recobin Kft. gyártja, akik más egyetemet és irodákat látnak el ezekkel a gyűjtőkkel. Ezek minden esetben hármasával, papír, műanyag és vegyes kombinációban lettek felállítva. A kukákat naponta ürítik, így használjátok őket minél többször! Amennyiben nem a megfelelő állapotban találtok egy hulladékgyűjtőt, akkor kérjük, írjatok nekünk egyik e-mail címünkre. Szelektálásra fel! További infókért keressétek plakátjainkat, facebook-oldalunkat, honlapunkat vagy személyesen az EZK tagjait! Általános információk: www.facebook.com/bme.ezk www.ezk.bme.hu; info@ezk.bme.hu Ha pedig tetszik, amit csinálunk, csatlakozz hozzánk, várunk szeretettel!

Minden sziget tartalmazza a következő hulladékgyűjtő típusokat: • Sárga fedelű: Műanyag és fém (ásványvizes és üdítős PET palackok, tejfölös és joghurtos poharak, műanyag zacskók, reklámtáskák, műanyag fóliák, PP és HDPE jelzésű kozmetikai szeres flakonok, alumínium dobozos üdítők) • Kék fedelű: Papír (újságpapír, kartondobozok, tiszta csomagolópapírok, irodai papírhulladékok, telefonkönyvek, szórólapok és reklámkiadványok, italos kartonok) • Fekete fedelű: Vegyes (minden, ami nem tartozik az előbb felsorolt kategóriákba, illetve, ha a papír- és műanyaghulladékok szennyezettek pl. élelmiszerrel, akkor azok is idekerülhetnek)

Mielőtt bedobnád a megfelelő gyűjtőbe a hulladékot, kérünk, figyelj a következő dolgokra! • Műanyag és fém: Öblítsd el! Lapítsd ki! • Papír: Hajtsd össze! Tépd szét apró darabokra! • Vegyes: Ha lehet, bontsd olyan alkotóelemekre, amik az előző két kukába kerülhetnek!


A leghosszabb kísérlet Majdnem 90 éve vette kezdetét a világ legnagyobb időintervallumot átívelő tudományos kísérlete, és jelenleg is javában zajlik – igaz, sebessége még a legnagyobb jóindulattal is csak visszafogottnak nevezhető. Marci

Thomas Parnell professzor 1927-ben döntött úgy, hogy a gyakorlatban vizsgálja meg egy igen hétköznapi anyag, a szurok tulajdonságait, hogy feltételezéseit kétséget kizáróan bizonyíthassa. A szurok gyűjtőnév alá sokféle kátrányszerű anyag tartozik – a köznyelvben legalábbis mindenképpen, – a kísérlet során konkrétabban bitumennel dolgoztak. Eme matéria egy igen figyelemre méltó sajátossággal bír: szobahőmérsékleten egészen megtévesztő mértékben szilárd anyagnak tűnik. Ráadásul nagyobb, pillanatszerű erőhatásnak kitéve, például egy erőteljes kalapácsütés nyomán ridegen viselkedik és szilánkokra törik. Igazából azonban egy igen nagy viszkozitású (remélhetőleg ismerős még a szó Bajnóczy tanár úr óráiról) folyadékról van szó – éppen ezt kívánta Parnell igazolni.

Már a felkészülési fázis is lehangolóan hosszadalmasra sikeredett. Parnell a megolvasztott bitument egy leforrasztott végű tölcsérbe öntötte, majd várt, hogy megkeményedjen. Valószínűleg nem volt híjában a tudósok egyik legfőbb erényét képező türelemnek, hiszen csupán 3 év után, 1930-ban határozott úgy, hogy már megkezdhető a próba. Elfűrészelte a lezárt tölcsérvéget, szabad utat engedve a szurok elképesztően lassú folyásának. Munkája végül 1938-ban hozta meg gyümölcsét, az első leváló csepp formájában. Még 9 telet megélt a professzor,

azonban ezalatt csak egyszer cseppent a szurok. Kísérlete túlélte őt, és azóta is folyik a szokásos sebességével, napjainkban még mindig csak a tizedik csepp formálódik. A sors érdekes fintora, hogy az egymást 8-9 éves időközönként követő cseppek közül még egyet sem láttak lehullani. Hogy ezen a kellemetlen helyzeten változtassanak, az ezredfordulón egy webkamerát szereltek fel az események rögzítésére. A technika ördöge viszont tényleg soha sem alszik: az utolsó cseppenésről egy sajnálatos technikai hiba miatt nem készült képfelvétel. A kameraképet egyébként élő streamen közvetítik a Queensland Egyetemről, Brisbane-ből bárki ránézhet a www.thetenthwatch.com weboldalon abban a reményben, hogy elcsípi a következő nagy pillanatot. Kétes hírneve ellenére több helyen is reprodukálták Parnell kísérletét. A legismertebb közülük a dublini Trinity College-ban, a Nobel-díjas fizikus, Ernest Walton egyik kollégája által 1944-ben elindításra került próba. Egészen 2013-ig porosodott egy polcon az összeállítás, amikor is egy új csepp kialakulására lettek figyelmesek. Kihasználva a technikai lehetőségeket, a növekvő cseppecske gyorsan egy webkamera mindig éberen figyelő tekintete előtt találta magát. A bitumen végül 2013. július 11-én délután 5 órakor csöppent le, ezúttal sikerült is megörökíteni a momentumot az utókor számára. A felvételek egyébként a pontosabb számítások elvégzéséhez is kifejezetten hasznosnak bizonyultak. Ezek alapján a Trinity College fizikusai arra jutottak, hogy a szurok viszkozitása mintegy 20 milliárdszorosa a vízének, de még a köztudottan nehezen folyó mézét is körülbelül kétmilliószor szárnyalja túl. A végső soron sikeres, ám több, mint időigényes próbatétel kettős megítélését jól mutatja, hogy a leghosszabb tudományos kísérletként került bele a Guiness-rekord gyűjteménybe, ráadásul 2005-ben a nem túl megtisztelő IgNobel-díjat is elnyerte, utóbbi viszont kevésbé ad okot büszkeségre, hiszen ezzel a leghaszontalanabb kutatásokat jutalmazzák. Gúnyolódhatunk indokolatlanságán és lomhaságán, azonban igen valószínű, hogy Parnell kísérlete nemcsak megalkotóját élte túl, hanem minket is túl fog: a legutóbbi számítások során elég bitumen van a tölcsérben, hogy megszokott komótosságával még bő száz évig tovább csöpögjön.

forrás: http://smp.uq.edu.au/content/pitch-drop-experiment


A legnagyobb sivatag Nem, nem a Szaharáról lesz szó. Egy annál sokkal hidegebb helyre kalauzolom el a kedves olvasót. Az Antarktisz nem a fázósoknak való vidék. A zord, farkasordító hideg ellenére megvannak a maga szépségei, nem is csoda, hogy emberek ezrei látogatják meg minden évben. A legnagyobb sivatagot azonban a globális felmelegedés fenyegeti. Vajon meddig élvezhetjük még a fagyos óriás társaságát? Bence

Sokak számára nem ismert, hogy maga a kontinens elnevezése Antarktika, és a körülötte lévő szigetekkel és tengerekkel együtt hallgat az Antarktisz elnevezésre. Kiterjedése ellenére (területe túlszárnyalja Európát) mindössze évszádok óta ismerjük létezését. Sokáig a térképeken sem szerepelt. Mindez a 18. században változott meg, amikor James Cook, átlépve a déli sarkkört először hajózta körbe az eddig ismeretlen kontinenst. Felfedezései nyomán immár jól behatárolható volt annak elhelyezkedése és nagysága is. A partot sokáig nem sikerült elérni az azt körülvevő, zajló jégmező miatt, amelyen csak speciális, jeges vizekre tervezett jégtörő hajók voltak képesek átjutni. Ezen akadály leküzdésével hajósok sora vetette meg

lábát a földrészen. A földrajzi Déli-sarkot (tengerszint feletti magassága meghaladja a 2800 métert) először 1911 decemberében érte el Roald Amundsen és felfedezőcsapata. A kontinens feltérképezésében később a repülőgépek játszottak fontos szerepet. A következő nagy ugrást a kutatóállomások felállítása jelentette. Az első, egész évben üzemelő állomások már az 50-es években elkezdtek üzemelni. A nemzetek keresték az együttműködést, egységesítették programjaikat, és megosztották egymással az információkat. Az Antarktisz védelme érdekében megkötötték az Antarktisz-egyezményt, melynek értelmében a 60° déli szélességtől délre fekvő antarktikus területek csak békés célra használhatók fel. Korábban több ország is igényt tartott egyes területekre, de az egyezmény értelmében nem ismerték el ezeket. forrás: en.wikipedia.org

A Déli-óceánból kiemelkedő szárazföldet helyenként közel 4 km vastagságú jégpáncél borítja. A jégréteg átlagos vastagsága 2 km. Ekkora méretekkel nem is csoda, hogy a Föld jégkészletének 90%-a itt található, magába zárva az édesvízkészlet 70%-át. Átlaghőmérséklete jócskán fagypont alatt van, mindez nem változik a nyári hónapok alatt sem. Partvidéki területein néha előfordul, hogy a hőmérő higanyszála a pozitív tartományba csúszik, de erre is csak nyáron lehet számítani. Itt mérték a Földön az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet is, -89,2 °C-ot. A csapadék mennyisége elhanyagolható a kevés kipárolgás miatt. Évente kicsivel több, mint 150 mm csapadék zúdul a vidékre. Mivel ez kevesebb, mint 250 mm, technikailag sivatagnak mondató. A viharok is csak nagy széllel járnak többnyire (a 300 km/h sebességet is meghaladó széllökések sem mondhatók ritkának) . A zord körülmények ellenére jól érzik magukat a kontinens legismertebb állatai, a pingvinek, valamint a környező, kicsivel fagypont feletti hőmérsékletű vizekben élő fókák és bálnák. A pingvinek a déli félteke lakói, de nem csak az Antarktiszon fordulnak elő (Afrika déli részein is vannak képviselőik). A klímaváltozás azonban nem kedvez az elegáns tollazatú barátainknak. Számuk rohamosan csökken az Antarktiszon a hőmérséklet emelkedésével egyenesen arányosan. A csökkenő tengeri jégtakaró fitoplanktonokra gyakorolt hatása kedvezőtlenül érinti a tápláléklánc szereplőit. Az utóbbi 150 évben 0,6-0,8 °C-ot emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. Mérésekből kiderült, hogy a kontinens feletti levegő hőmérséklete gyorsabban emelkedik, mint bárhol máshol a Földön. Ez is vezetett ahhoz, hogy manapság több mint, 100 milliárd tonna jég olvad el évente, növelve ezzel az óceánok szintjét. Ez évszázadok alatt 2-3 métert is jelenthet. Az egyik legfrissebb és legaggasztóbb jel az olvadéktavak megjelenése a jégpáncél felszínén. A kék sebhelyek nem mutatnak kedvező jövőt a fehér óriás számára. De ez talán valami új kezdetét is jelenti, a jégtakaró alól felszabaduló helyek zöldülése egy új szereplő, a növények előretörését jósolja.


Mélytengeri pokol Marci

A cím hangzását ízlelgetve először bizonyára egy olcsó ponyván megjelent ’70-es évekbeli horrorregényre, vagy apokaliptikus katasztrófafilmre gondolna többségünk. Utóbbi nem is járna messze a valóságtól, hiszen az elnevezés a világ eddigi legnagyobb olajfúrótorony-szerencsétlenségét dramatizáló alkotást takarja. 2010. április 20-a egy átlagos munkanapnak indult a Mexikói-öbölben Louisiana partjaitól mintegy 80 kilométerre fekvő Deepwater Horizon olajfúrótornyon. A BP nevű vállalat platformja a Macondo kúton keresztül hozta felszínre a tengerfenék alatt rejtőző fekete aranyat, ezzel 126 embernek munkát adva. Ezen a végzetes napon azonban az idill gyorsan rémálommá változott. Teljesen váratlanul hangos morajlások közepette óriási víz- és iszapsugár lövellt a kék ég felé. A bajokat tetézendő, egymás után két robbanás következett be, majd mire a jelenlévők közül bárki is felocsúdhatott volna, a Deepwater Horizon lángokba borult. A személyzet tagjai közül sokan éppen pihenőjüket töltötték, többüket szó szerint kivetették ágyukból a detonációk. A tűz- és füstpokolban nem tartott sokáig felismerni, hogy az események végleg irányíthatatlanná váltak, a biztos katasztrófa már sajnos megállíthatatlan. A szerencsésebbek gyorsan elképesztő morális dilemmába kerültek: dönteniük kellett, hogy rosszabb helyzetben lévő társaikon próbáljanak-e segíteni az igen csekély esélyek ellenére is, vagy saját bőrüket mentsék, mielőtt a helyzet végleg elfajul. A füstoszlop látványára a helyszínre siető mentőhajók gyorsan csordultig teltek emberekkel, akik egy vert seregre emlékeztettek: por borította őket, sokuk nyílt sebből vérzett, a csonttörések is igen gyakoriak voltak. Kétségbeesetten bámulták, hogyan válik addigi munkahelyük a lángok martalékává, és közben kollégáikra, barátaikra gondoltak, akik az égő pokolban rekedtek. Az eltűntek száma 11-re rúgott, mivel semmi nyom nem maradt utánuk, ezért halottnak nyilvánították őket. Az emberveszteség néma fájdalmánál sokkal látványosabb tragédiát jelentett a szerencsétlenség által életre hívott elképesztő környezeti katasztrófa. Az olajat szállító vezetéken 1500 méterrel a vízfelszín alatt hatalmas lyuk keletkezett, amin keresztül folyamatosan ömlött az olaj és földgáz, körülbelül 4,9 millió hordónyi jutott belőle a tengerbe. Az űrfelvételeken is jól látható szennyeződés a becslések szerint 30%-kal haladta meg méretét tekintve a legutóbbi ilyen esetben tapasztaltat. A sérült olajkút 87 napig táplálta tovább a kontaminációt, mígnem szeptember 19-én sikerült lezárni. Természetesen egy ilyen volumenű ipari baleset nem maradhatott következmények nélkül már csak a kárba veszett emberi életek és elképesztő környezetszennyezés miatt sem. A vizsgálatok megállapították, hogy az úgynevezett kitörésgátló szelep ellenőrzésénél komoly szabálytalanságok történtek, a mérési eredményeket pedig manipulálták. Amennyiben ezt a források: imdb.com; theguardian.com

BP cég nem hallgatja el, és az említett biztonsági alkatrész megfelelő működését biztosítja, a három hónapig tartó olajömlés megelőzhető lett volna. Alapos tényfeltárást követően 2010 decemberében a patinás New York Times közölt átfogó írást az eseményekről „A Deepwater Horizon utolsó órái” címmel, amely egyaránt dokumentálja a történteket, és világítja meg a hozzájuk vezető okokat. A mű megfilmesítésének jogát a Summit Entertainment és a Participant Media vásárolta meg 2011-ben, a munkálatok Peter Berg rendező igazgatása alatt folytak Matthew Sand és Matthew Michael Carnahan forgatókönyve alapján. A készülő mozgókép-adaptációhoz igen neves szereplőgárdát sikerült toborozni, olyan színészek találhatók meg a stáblistán, mint Mark Wahlberg, Kurt Russel, John Malkovich vagy Kate Hudson. A történet a trailer alapján a Walberg által megszemélyesített Mike Williams másodkapitány személye köré fog felépülni, és természetesen a fókuszában az események résztvevőinek emberi oldala, a tragédia emocionális vonatkozása fog állni.

Bár a filmről még mindig meglehetősen szűkös men�nyiségű információ került napvilágra, úgy gondolom, hogy amennyiben a valóságban lejátszódott drámának csak a felét is vissza tudják adni a filmvásznon, akkor olyan alkotás lehet a Mélytengeri pokol, amely miatt valóban érdemes lehet ellátogatnunk a mozikba szeptember 29-e után.


Kozmikus szennyezés Környezetünk tisztán tartására nem csak a Földön, de azon kívül is ügyelnünk kell. Ennek a legriasztóbb bizonyítéka az orbitális pályákon keringő óriási szemétfelhő, amely körbeveszi az egész bolygót, valamint a környezetre gyakorolt káros hatása mellett számos baleset előidézője is. Az utóbbi évtizedben felfigyeltek a problémára és igyekeznek megoldást találni rá. Bence

Mindössze hatvan éve jutottunk ki először az űrbe, mégis hatalmas károkat okoztunk, és maradandó nyomot hagytunk magunk után. Azonban kipillantva egy űrjármű ablakán nem vennénk észre ebből semmit. Az űrszemét – mennyisége ellenére – a nagy térben szinte „elveszik” a

szem elől, sűrűsége ehhez nem elegendően nagy. Mégis nagy sebességük miatt jelentős károkat képesek okozni egy műholdban vagy akár űrhajóban egy esetleges ütközéskor. Az alacsony pályán (400 km-es magasság alatt) elhelyezkedők visszazuhannak a Földre és elégnek a légkörbe lépés közben, de a messzebb lévőkre nem hat a légellenállás fékező ereje, ezért vannak, amelyek képesek évtizedekig vagy tovább is pályán maradni. De a külső pályákon sem keringenek örökre, az enyhe gravitációs anomáliák, a napszél és a Nap felől érkező sugárzás nyomásának hatására ők is egyszer alacsony pályára szorulnak. 800 és 1400 km-es Föld feletti magasságban a legnagyobb a szemét sűrűsége, a darabok számát csupán becsülni tudjuk. Közel 30 ezer tárgy van, amely nagyobb, mint 10 cm; közel 700 ezer, amelynek a mérete meghaladja az 1 cm-t; és több mint 170 millió, amely kisebb 1 cm-nél. A legkisebbek rejtik a legnagyobb veszélyt, mert méretük miatt nem lehet őket észlelni, így felkészülni sem érkezésükre. Egy 2009-ben történt ütközés során több mint ezer 10 cm-nél nagyobb űrszemét keletkezett, nem is beszélve az ennél kisebb darabokról. Az amerikai Iridium 33 és az orosz Kosmos-2251 műhold szaladt egymásnak 42 ezer km/h sebességgel mintegy 800 km-es magasságban. Ez az egyik oka a nagy szemétsűrűségnek ebben a tartományban, de emellett még két másik említésre méltó esemény történt. 2007-ben a kínai Fengyun 1C és 2008-ban az amerikai USA-193 esete. Mindkettő műholdat szándékosan semmisítették forrás: space.com; nasa.gov

meg. A kínai műholdat egy anti-műhold teszt keretében lőtték le, míg az amerikait a környezetre veszélyes szállított anyag miatt nem hagyhatták, hogy visszaérkezzen a légkörbe. Ezek mellett számos olyan eset ismert, amikor egyszerű űrszemét ütközött műholdnak. A NASA tudósai is nyomon követik az eseményeket és azok hatásait. Megfigyeléseik elősegíthetik a megoldás megtalálását is. A Kessler-hatás értelmében az űrszemét számának növekedésével együtt nő az ütközések száma is, ezzel exponenciálisan tovább növelve a darabok mennyiségét. Leginkább az alsó, Föld körüli pályákon jelent nagyobb veszélyt, ahol a keringési sebesség nagyobb, mint a külsőbb övezetekben. Ezzel megnő az ütközés ereje, több, apróbb darab keletkezik. Napjainkban több mint 1400 aktív és közel 2600 inaktív műhold kering Föld körüli pályán, többeket pajzsokkal is elláttak védelmük érdekében. Így jártak el az ISS űrállomással is, a kisebb darabok már elhanyagolható veszélyt jelentenek, a nagyobbakat pedig nyomon követve előre felkészülhetnek az érkezésükre. Az állomás biztonságos falai közül kilépve, az űrséták alatt az űrhajósokat különleges ruházatuk védi meg a fenyegetéstől.

Mindezekre nem lett volna szükség, ha korábban felismerik a problémát. Azonban a nemzetek között verseny alakult ki a világűr meghódításáért. Más célok lebegtek a szemük előtt, minél gyorsabban, minél magasabbra és messzebbre eljutni. Mindez elcsendesedett és elkezdtek megjelenni a gondok. Most van itt az ideje megfelelő megoldást találni, bár számos ötlet született eddig, de igazi megoldást még egyik sem jelentett.


Lapra szerelhető ökör Ki ne ismerné a különböző skandináv boltok lapra szerelhető bútorait? Valószínűleg legtöbbünk már rakott is össze néhányat, időnként heves felmenőszidással egybekötve. De miért ne lehetne ezt átültetni más termékekre is? Például az autóiparra. Bagoly

Ezt gondolta egy angol befektető, bizonyos Sir Torquil Norman is három évvel ezelőtt, amikor belekezdett az OX, azaz magyarul ökör névre hallgató jármű kifejlesztésének projektjébe. Pénzember volta ellenére az ötletet non-profitként kívánta megvalósítani. Végül a többek között a McLaren utcai sportautóját is tervező Gordon Murray segítségével sikerült tökéletesíteni az eljárást, így jelenleg csupán az anyagiak szabnak határt a sorozatgyártás beindításához. Mit is lehet tudni a járműről? A karosszéria zártszelvényekből, szögvasakból és impregnált lemezekből áll. Gyakorlatilag az egészet úgy kell elképzelni, mintha csak a legújabb, frissen vásárolt szekrényünket raknánk ös�sze nagyobb kiadásban: három ember mintegy 12 órányi munkával, egyszerű szerszámok segítségével össze tudja rakni a nulláról a kész járművet, legyen szó Angliáról, Szibériáról vagy éppen az afrikai őserdőről. A hajtáslánc 2,2 literes, 98 lóerős dízelmotor, hat sebességes kézi váltóval. Csak az első tengely hajtott, mely ugyan nem a legjobb egy teherautó esetében, azonban a kedvező kialakításnak köszönhetően így is elmegy szinte mindenhol. A tervezők arra is büszkék, hogy rendkívül simán fut a gép, a rugózás és a lengéscsillapítás remekül működik, így precíz berendezések, vagy épp betegek szállítására is alkalmas lehet. A kész gépjármű 3+10 fő (fülke+plató) szállítására alkalmas. A tíz ember helyett a raktérben fuvarozhatunk nem élő terhet is. A méretek alapján három szabványos raklap, vagy nyolc 200 literes hordó is elfér a platón. A jármű hátfala rámpaként is funkcionál, könnyítve a rakodást. Az egyes alkatrészcsoportok egymással kompatibilisek, így nem okoz gondot az sem, ha éppen a jobb helyett a bal oldalra került be valamelyik alkotóelem. Ez megkönnyíti az ilyen jellegű ellátást, sőt, a menet közbeni problémamegoldást is (például a vezető szélvédőjének betörése esetén gyorsan átrakhatja maga elé a háromrészes szélvédőüveg valamelyik másik részét is). Plusz megoldásként az egyik első fék blokkolható, az első tengely szétcsatolható és a motorral meghajtható egy generátor vagy éppen egy szivattyú. Mik az előnyei a konstrukciónak? Egyrészt csupán az egyes elemek gyártása történik meg Nagy-Britanniában, az összeszerelés a rendeltetés helyszínén. A felhasznált anyagok egyszerűek, olcsóak, könnyűek (egy jármű forrás: totalcar.hu; topgear.com; képek forrása: carmagazine.co.uk

tömege mindösszesen 1700 kg), ellenben strapabírók. Egy szabványos konténerben hat teljes jármű szállítható el, hajtáslánccal együtt. És habár ez a tömeg igen alacsony ebben a kategóriában, ellenben közel még egyszer ekkora teher elszállítására képes. A kritikus összeszerelésű részek természetesen azért a gyárban készülnek el, csökkentvén a biztonsági kockázatot.

Szembejöhet-e velünk egy ilyen járgány mondjuk a Nagykörúton? Ennek valószínűsége elég kicsi, ugyanis legfeljebb katonai járműként lehetne forgalomba helyezni, mivel gyakorlatilag semmilyen biztonsági előírásnak nem felel meg (törés és társai). Nem is az öreg kontinens az elsődleges piac, hanem az afrikai és ázsiai fejlődő országok. Ott az ár az elsődleges, nem pedig a törésteszten szerzett csillagok száma. További előny még az egyszerű szerelhetőség, és a jó terepjáró képesség is, mely például a szavannákon is jól jön. (Emlékezzünk csak az ilyen filmekre.) A sorozatgyártás beindításának mindössze némi anyagi korlátja van. Jelen állás szerint körülbelül két éven belül várható, hogy a nagyközönség számára is elérhető legyen a „lapra szerelhető ökör”.


BME Horror Story Cikkünk szereplői kitalált alakok, a helyszínek és események a képzelet szüleményei. A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. Laci

Az addig is hevesen zuhogó esőhöz orkánszerű szél társult, majd hirtelen egy villám hasította át a sötét égboltot. A sebes léptekkel haladó gólya egy pillanatra összerezzent és a felvillanó fényben épp ki tudta venni a feliratot: D épület. Nekem is pont most kellett idejönnöm. Ráadásul pont október 31. van. A többiek már rég az egyik halloweeni bulin vannak. Egyébként is, ki hallott már ilyenről, hogy a tanár nem találja meg az ember pótzh-ját - gondolta magában, miközben belépett a furcsán sötét épületbe. - Itt meg mi történt? Jó, ha a lámpák fele ég, így alig látni valamit, és ahogy látom a liftek sem működnek. Ahogy körülnézett a félhomályban, egyszer csak egy furcsán mozdulatlan, fekvő alakot pillantott meg az egyik kanapén, majd hirtelen egy kiáltás hangzott fel mögötte: - Öld meg! Öld már meg! Azon nyomban megfordult az agresszív hangra, de amint megtette meg is nyugodott. Csak a D földszint állandó lakóit látta maga előtt: az alvókat és a LOL játékosokat. Kiválasztotta magának a két lépcső egyikét, majd nekikezdett a mászásnak fölfelé. Az első szintet elérve azonban már érezte, hogy valami nincs rendben. A székeken egyetlen ember gubbasztott magányosan, észre sem véve őt. Ahogy közelebb ért, látta hogy előre-hátra hintázik, és halk motyogás csapta meg a fülét. Egy mondat ismétlődött újra meg újra: - A diffúziós áramsűrűség arányos a diffundálandó anyag koncentrációjának térbeli megváltozásával. A diffúziós áramsűrűség arányos a diffundálandó anyag koncentrációjának térbeli megváltozásával. A diffúziós áramsűrűség... - Hogy egyesekkel mit nem tud tenni a 6-7. hét. Szegény biztos pótzh-ra készül. - próbálta magát nyugtatgatni, több-kevesebb sikerrel. Inkább gyorsan tovább is indult, hiszen még rengeteg lépcsőfok várt rá, továbbá kicsit nyomasztotta a billegő, magában beszélő figura. Ahogy közeledett a második emelethez, furcsa zajok ütötték meg a fülét. Tompa dobbanások, elfojtott kiáltások. A lépcső tetejére érve aztán meglátta végre a hangok forrását. Egy nyitott ajtó bejárata előtt vagy harminc tanuló vívott ádáz közelharcot a bejutásért. A már-már tömegverekedésre hasonlító eseményen kezdtek eluralkodni az indulatok, s egyikük fenyegető tekintetét látva a gólya gyorsan tovább is haladt. Távozása közben még el tudta olvasni az ajtóra kiírt feliratot: Hőtan konzultáció. A harmadik szintre érve egyszer csak egy ajtó csapódott ki előtte, és egy hallgatótársa zuhant a lába elé a félelemtől reszketve, kezében néhány összetűzött papírlappal. Belülről egy mély, fenyegető hang hallatszott: - Három tizedes jegy, kolléga? És hadd nézzek rá még egyszer arra a görbeillesztésre a grafikonon? Az ajtónyílásban egy ősz, körszakállas alak jelent meg, megragadta a halálra rémült, fekvő ember lábát és elkezdte húzni befelé, majd hirtelen megállt és a gólyára pillantott:

- Ön is jegyzőkönyv-pótleadásra jött? - Nem, nem, én csak... - kezdte és hátrálni kezdett a folyosó másik vége felé, de férfi ekkorra már el is vesztette érdeklődését iránta, inkább egyre beljebb vonszolta a halkan nyöszörgő alakot, majd hirtelen az ajtó magától bezárult. - Ez meg mi a fene volt? - kérdezte magától hátrálás közben, mivel még mindig nem merte levenni a szemét onnan ahol az előbbi eset történt. Ekkor azonban megbotlott valamiben és a földre esett. Azon nyomban feltápászkodott, közben meg is találta az útakadályt. Egy mozdulatlan test feküdt az út kellős közepén. Vagyis nem egy, hanem kettő, vagy három, négy... A félhomályból újabbak és újabbak bukkantak elő, és furcsa mód, mintha mind egy terem körül csoportosultak volna. Hirtelen egy kéz ragadta meg a lábát. Már majdnem felkiáltott, mikor észrevette, hogy az, akin az előbb átesett, életre kelt. - Te ugye nem a Gépelemek házidat hoztad leadni? kérdezte elhaló hangon. - Nem, dehogy. - felelte. - Valaki ilyenkor tart konzultációt? - Holnap délben - hangzott a halk válasz - de gondoltam, ha időben jövök, biztos jut rám idő. Az elején még bírtuk, de amióta nem működnek az automaták, egyre romlik a helyzet. Ezzel mintha el is fogyott volna minden ereje, visszahanyatlott a földre. A gólya most már kezdett pánikba esni. Rohanni kezdett és a lépcsőn is kettesével vette a fokokat. Elgondolkozott rajta, hogy visszafordul, de már túl sokáig eljutott. Különben már meg is érkezett céljához, a negyedik emeletre. Itt elsőre minden normálisnak tűnt, csend honolt az egész folyosón. Egyre növekvő bátorsággal haladt beljebb. Az eddig történtek szinte csak rossz álomnak tűntek, valaminek, amit csak a stressz hatására képzelt. A következő ajtó előtt elhaladva azonban egy felharsanó kiáltás elvágta az épp csak serkenő jókedvét. - Hogy mondta?! - követelte egy hang, fenyegető súllyal. - Az alaptag Bode-diagramja mióta másodfokú?! Csattanás, fájdalomkiáltás, majd csend. Most már tényleg nem akart semmi mást, csak hazamenni, mégpedig azonnal, ám nem adhatta fel a célhoz ilyen közel. Ös�szeszedte tehát minden bátorságát, odalépett az ajtóhoz, mely mögött végcélja rejlett, és lenyomta a kilincset. A gólyát órákkal később szobatársa találta meg a szobájában. Az ágyon kuporgott a fal felé fordulva, teljesen mozdulatlanul és irányából halk nyöszörgő hang hallatszott. Mikor megérintette a vállát, hogy megnézze, minden rendben van-e, ő rátekintett. Szemei üvegesek voltak, arca beesett és holtsápadt, az egész arckifejezésére kiült a borzalom. - Te jó ég! Mi történt? - kérdezte a szobatárs, mire ő csak elhaló hangon ennyit válaszolt: - Megbuktam Informatikai rendszerekből.


Könyvajánló

Harry Potter és az elátkozott gyermek

Bár a magyarországi könyvesboltokba csak október végére kerül szerkesztőségünk egyik tagjának sikerült angol nyelven megkaparintania J.K. Rowling regénysorozatának legújabb részét. Cikkünkből megtudhatjátok, hogy a várva-várt mű felér-e majd nagy elődökhöz, vagy sem. Laci

Mielőtt még belefognék a könyv komolyabb elemzésébe, el kell mondanom, fiatalabb koromban én is azok közé tartoztam, akik évről évre várták a legújabb kötet megjelenését, s a hetedik rész elolvasása után szomorúan vettem tudomásul, hogy nem térhetek többet vissza ebbe a csodásan felépített varázsvilágba. Ezért is hozott lázba, mikor meghallottam a hírt: a Rowling által társforgatókönyvíróként írt színdarab megjelenik könyv formájában is. El kell még mondanom, hogy az angolul és a magyarul megjelenő változat között lehet pár fordításból adódó különbség (bár a Harry Potter könyvek fordításai híresen jól sikerültek), valamint, hogy a cikkben igyekszem minél kevesebbet írni a konkrét cselekményről. Az alaphelyzetet viszont fel kell vázolnom, így akadhatnak kisebb spoilerek. Az elvárásaim tehát igencsak magasak voltak, kíváncsi voltam, ugyan úgy magával tud-e ragadni ez a kötet, mint korábbi társai. A rövid válasz: igen, de azért hadd fejtsem ki kicsit bővebben is. A könyv kinyitása után első pillantásra feltűnt a legnagyobb különbség: ez nem egy regény, hanem egy színdarab szövegkönyve, így a helyszínek rövid felvázolása után már csak a párbeszédek sorakoznak. A beszélő neve után a szövege, majd egy másik szereplő, s ezt csak néha szakítja meg egy-egy szereplő mozgása vonatkozó leírás. Az igazat megvallva az egész színdarabot el lehetne játszani a kötetből. Ez a formátum - bár az elején kicsit furcsa és nehézkes- nagyon gyorsan megszokható, és semmit nem vesz el az élményből, sőt, ha az ember nem szereti a hosszadalmas leíró részeket, még jobban is tetszhet neki, mint a hagyományos. (Én személy szerint hiányoltam kicsit az írónő szemléletes képeit a kastélyról és környékéről, vagy épp a vacsorákról.) A történet fonalát ott vesszük fel, ahol a hetedik rész végén hagytuk, mikor is Harry legfiatalabb gyermekétől, Albus Severus Pottertől búcsúzkodik az állomáson. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, az új könyvnek ő a

főszereplője, s a mű sarokpontja az ő küzdelme az apja által rávetülő hatalmas árnyékkal. Meg kell hagyni, nagyon szemléletesen mutatja be, milyen nehéz is lehet egy híres ember fiának lenni. A rajta keresztül kibontakozó történet folytatja a regényfolyam hagyományait, mely ismét egy kicsit felnőttesebb és talán sötétebb is, mint az előző részek. Komoly témákat feszeget, mely egy varázslókról szóló könyvtől elsőre talán kicsit furcsának hangzik, de a kötetben nagyon jól fér meg egymással az időutazás problémája az apa-fia kapcsolat mélységeinek boncolgatásával, ami nem kis teljesítmény. Egyébként pedig tartogat pár olyan részt amelyet többször is el kellett olvasnom, hogy végül rájöjjek, nem a szemem csapott be. Aki a régi, jól ismert szereplőket hiányolja, az sem fog csalódni, hisz az eredeti művek legfontosabb karakterei szinte kivétel nélkül megjelennek. Ezen felül sok megválaszolatlan kérdésre kapunk választ, például arra, hogy hol helyezkedtek el főhőseink az iskola után. Az új karakterek is remekül meg lettek írva, kiválóan illenek a felépített világba, pedig kicsit aggódtam, hogy az ő tört szálaikat olvasva csak az jár majd a fejemben. Szerencsére nem így történt sőt, a velük történő interakciókon keresztül a korábbi szereplők is mélyültek egy kicsit. Azért persze mint minden könyvnek, ennek is vannak hibái, bár csak néhány apróságról van szó. Egyes helyeken a szereplők kicsit logikátlanul cselekednek, és nem vesznek észre olyan megoldásokat, amik leegyszerűsítenék a problémáikat (persze ezzel lerövidítenék az egész cselekményt is), valamint néhány helyen mintha kiesnének az előző könyvekben felépített karakterükből. Összességében azonban a Harry Potter és az elátkozott gyermek egy remek könyv kiválóan felépített történettel és szereplőkkel, mely ügyesen keveri a jól ismertet az újjal. Az írónő tehát ismét nem okozott csalódást, és az általa felépített világ ugyanúgy beszippant, mint első alkalommal.


Értékelő Kocsmatúra 3.0 Immáron harmadik alkalommal rendezte meg a Káté szerkesztősége az Értékelő Kocsmatúrát, ahol az érdeklődők egy kisebb kirándulás során pontozták a meglátogatott helyeket. Idén is szép számú értékelés született, melyeket ezúton is köszönünk. Nézzük, ki hogyan értékelte az egyes állomásokat! Bagoly

Visszatértünk kiinduló alapunkhoz és ismételten a BME környékén portyáztunk. Voltak olyan helyek, melyeket már a tavalyi túra során is meglátogattunk, ám igyekeztünk emellett új helyeket is beépíteni. Az útvonal a következő volt: Kamra Campus-NapKözi Bisztró-Pinyó Klub-StréBeer Bár-Sarki Tanszék-Oportó Borozó-Műhely Pub-Martos Csocsó Klub. Az értékelés a megszokott négy szempont alapján történt, egytől ötig terjedő skálán. Lássuk, milyen eredmények születtek!

Berendezés

E kategória nyertese a Napközi lett. Ez összességében nem csoda, a helyen adtak a megfelelő kinézetre is. A pult sörös rekeszekből épült fel, a falak és a bútorok színesek, van hely „az elfekvős összeülésekhez” is a raklapbútorok képében. Második helyre került a Műhely, annak fényében ez sem meglepő tény, hogy a gépészek szívéhez oly közel álló gépek színesítik a helyiséget. Harmadik helyre a retróval operáló Pinyó sorolt be, míg a sereghajtó ebben a kategóriában a maga egyszerű funkcionalitásában berendezett Martos Csocsó Klub lett.

Hangulat

Rendszerint az az alapfeltevés, hogy a túra és ezzel együtt az elfogyasztott nedű mennyiségének előrehaladtával a hangulat is egyenes arányosságban emelkedik. Ez most csak részben teljesült. Bár ezt a részt a hatodik állomásként útba ejtett Oportó nyerte, továbbá az előbb csúnyán lepontozott Martos, mint végső megálló is odaért a harmadik helyre, az ezüstérmes pozícióba sikeresen odafurakodott a másodikként érintett Napközi is. Megerősítendő, egyben megcáfolandó az előző mondatot, az utolsók között szerepel az első stop, azaz a Kamra Campus, illetve a hetedik (utolsó előtti) Műhely is.

Ár-érték arány

Egy gépész szívéhez rendszerint a keverten vagy épp valamilyen bor alapú italon át vezet az út. A sztereotípiát maximálisan igazolván toronymagasan végzett az első helyen eme kategóriában az akciós keverttel és macifröc�csel bíró Oportó együttese. A dobogó teljes felállásában megegyezik a Hangulat kategória érmeseivel. A sort e tekintetben mélyen a Műhely zárja, a StréBeer mögött.

Kínálat

A gépész szívéhez teóriát újfent igazolandó ebben az összevetésben is a kevertet áruló helyek végeztek elöl, míg a kevertmentesek jelentősen lepontozódtak. Akciójával az Oportónak itt is sikerült kivívnia az aranyérmet a shotok széles tárházával rendelkező Pinyó, valamint a holtversenyben harmadik Sarki és Műhely előtt. Ezen helyek mindegyike egyébként is széles italválasztékot tart készleten, így nem meglepő a helyezésük. Kínálat szempontjából hátul kullog a Martos és a StréBeer.

Összesítés

Összevetve azokat a kocsmákat, melyek tavaly is szerepeltek, elmondható, hogy közel azonos az értékelők ízlése. Figyelembe kell venni az értékeléshez az általunk, szervezők által elkövetett hibát is. Tudnillik, pont aznap volt a Feröer-Magyarország vb-selejtező mérkőzés, mely befolyásolta a helyek pontozását is például azzal, hogy nem mindenhova fértünk be rendesen. Hasznos tapasztalat számunkra is, hogy ilyenkorra legközelebb nem szervezünk ilyen eseményt, hiába „csak” Feröer volt az ellenfél (és végül túl nagy falat a válogatottnak is). A pontokat figyelembe véve összesítésben az Oportó szerezte meg a bajnoki címet (ez várható volt a kategóriák nyerése alapján.) Ezüstérmes lett a Napközi, míg a bronzmeccset a Pinyó nyerte. A sor végére a StréBeer, elé a Kamra Campus iratkozott fel. Előbbi rossz szereplésében benne lehet a már említett nem-beférés, míg utóbbinál az első állomás szerepe, és a még nem kellően fokozott hangulat is közrejátszhat. Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttetek! Reméljük, jól éreztétek magatokat, és sok Kátés rendezvényen látjuk még viszont egymást!


R-hely Mi a különbség a női WC és az árva gyerek között? A női WC-nek van csapja, az árva gyereknek meg nincs apja. What is common in having sex in a boat and american beers? It’s fucking close to water. Egy fickó lekiabál a negyedikről: - Házmester úr, Házmester úr! Jöjjön gyorsan, az anyósom ki akar ugrani az ablakon! - Hát aztán, miért kellek én oda? - Mert nem nyílik az anyósom ablaka! Móricka csúnyán beszél a tanárnénivel. Mire a tanár: - Móricka, holnapra írd le 100-szor, hogy nem beszélünk csúnyán a tanárnénivel! Móricka hazamegy megírja. Másnap kérdi a tanárnő: - Móricka, leírtad 100-szor, hogy nem beszélünk csúnyán a tanárnővel? - Igen tanárnő itt van. - De Móricka? Miért írtad le 100 helyett 200-szor? - Hogy örüljé’ b**meg! Két részeg beszélget a kocsmában. Azt mondja az egyik: - Tudod mi az a Breathe-analyzer? Mire a másik: - Az egy zsák amibe belelehelsz és megmondja hogy mennyit ittál. Mondja az első: - Oh, akkor én már feleségül vettem egyet évekkel ezelőtt! A LEGO ember bemegy a kocsmába és rendel egy pálinkát, mire a csapos: - Rendben uram, de mégis milyen pálinkát adhatok? - Nem tök mindegy? Úgyis a hátam mögé öntöm. Az öreg székely bemegy a kocsmába, rendel 10 pálinkát, majd amikor megkapja az első és a tizedik pohár tartalmát kiönti a földre. Megkérdezi a komája: - Te Áron, miért csináltad ezt? - Hát tudod, az elsőnek mindig nagyon rossz íze van, az utolsót meg már nem kéne meginnom. Két gépész bemegy az Old’s-ba: - Te mit iszol? - Nekem 8. - Nekem is. 16 kisfröccsöt légyszi!

Egy kacsa beslattyogott a kocsmába, és odaszólt a pultosnak: - Kérek egy szendvicset és egy sört! - De hát maga kacsa! - válaszolta a pultos megdöbbenve. - Látom, jó szeme van. - De hát maga beszél! - hüledezett tovább a férfi. - Látom, a füle is jó. Akkor megkaphatnám, amit kértem? - kérdezte a kacsa. - Természetesen. Elnézést, de nem szoktak nálunk kacsák rendelni. Mi járatban van errefelé? - Ott az út túloldalán dolgozom kőművesként egy építkezésen. - Kőművesként? - Lepődik meg a csapos. - Tudok én magának egy jobb állást, sokkal többet kereshetne, mint most. - Igen, és hol? - kérdezte a kacsa. - A cirkuszban. - A cirkuszban? De hát a cirkuszosok azok egy nagy kerek sátorban vannak nem? - De igen. - Mi a fenét akarnak azok egy kőművestől? Megy egy székely az utcán, kutyát lóbálva a pórázon! Ezt meglátja egy székely bácsi, és rákérdez: - Hé, te meg miért lóbálod azt a kutyát a fejed fölött? - Örömet szerzek neki! - Ennek ez örül? - Ennek még nem, de majd ha leteszem a földre... A fizikusok bújócskáznak, Einstein a hunyó. Már mindenki talált helyet magának, kivéve Newtont. De nem esik kétségbe, előkap egy krétát és rajzol egy 1x1 m-es négyzetet a földre, majd beleül a közepébe. Einstein természetesen rögtön megtalálja és rákiabál: - Megvagy Newton! - No-no, ne olyan gyorsan. Mivel én egy Newton vagyok egy négyzetméteren, így Pascalt találtad meg.


H

K 11. 28.

SZE CS 11. 29.

11. 30.

P SZO V 12. 1.

12. 2.

12. 3.

12. 4.

13. 12. 5.

12. 6.

12. 7.

12. 8.

12. 9.

12. 10.

12. 11.

14. 12. 12.

12. 13.

12. 14.

12. 15.

12. 16.

12. 17.

12. 18.

P. 12. 19.

12. 20.

12. 21.

12. 22.

12. 23.

12. 24.

12. 25.

V1 12. 26.

12. 27.

12. 28.

12. 29.

12. 30.

12. 31.

1. 1.

Szünet 1. 2.

1. 3.

1. 4.

1. 5.

1. 6.

1. 7.

1. 8.

1. 9.

1. 10.

1. 11.

1. 12.

1. 13.

1. 14.

1. 15.

V2 V3 1. 16.

1. 17.

1. 18.

1. 19.

1. 20.

1. 21.

1. 22.

V4 1. 23.

1. 24.

1. 25.

1. 26.

1. 27.

1. 28.

1. 29.

V5


KÁTÉ 2016 októberi szám  

Kate 2016 oktober

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you