Impresszum Felelős kiadó:
Tartalom
Perger Dávid
Felelős szerkesztő:
Magyar Zoltán Főszerkesztő:
Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:
Herczeg Krisztina
GHK tisztújítás eredménye EHK-elnök interjú
Tördelőszerkesztő:
Herczeg Kisztina Tördelők:
Tartalmi vezető:
Biróczky Máté Faragó Dénes Kocsor Máté Pap Norbert Pickó Anna Takács Tímea Mézes Márton
Olvasószerkesztők:
Cikkírók:
Pirisi Viktor Vajda Márk Vámos János Zsubori Eszter
Bolyki Zsolt Csapó Dániel Horváth Bence Horváth László Kamondi Noémi Kun Csaba
Vezető grafikus: Grafikusok:
Egész Dénes Balázs Eszter Huszka Attila Pethő Luca Rába Erzsébet Vitányi Diána
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt.
A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: November 9.
Imatermet avattak az R épületben Megvan benne az X Röplabda műkupa beszámoló Nanogépeké a díj Üzenet A Kennedy-gyilkosság Álom az álmatlanságban 100 éves a transzszibériai vasút Ig Nobel Emberi döntések R-hely Sudoku
4 5 7 8 10 11 11 12 14 15 16 18 20 21
GHK tisztújítás eredménye A Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviseletének éves rendes tisztújító szavazása 2016. szeptember 26. és 30. között zajlott. A szavazásra jogosult 3853 főből 1033-an vettek részt, melyből 1028 szavazat volt érvényes. A szavazatok alapján az alábbi táblázatban látható eredmény született. Mandátumot szerzett a 14 legtöbb szavazatot kapott jelölt. GHK
A GHK a Tisztújítás eredménye alapján 2016. október 4-én megtartotta alakuló ülését. A Hallgatói Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatának értelmében, az elnököt az összes aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező gépészkari hallgató közül kell megválasztani. Ennek értelmében 14 mandátumos hallgató és az elnök alkotja a Képviselet 15 szavazattal rendelkező tagját. Az elnöki posztra külön pályázat került kiírásra. Első körben
Gulácsi Balázs 622 Varró Gergő 589 Kovalovszki Máté 574 Szaller Ádám 555 Vatai András 545 Perger Dávid 489 Nagy Edit 478 Tóth Amanda 451 Okolicsányi Péter 416 Rózsavölgyi Gréta 408 Kántor Tamás 394 Göllei Máté 359 Hegyi Bence 358 Lántzky Anna 350 -------------------------Szikszai Fanni 322 Ureczki Ágnes 310 Német Roland 309 Heszler András 306 Szigeti Milán 297 Horváth Dávid 280 Czavalinga Dénes 173 Szücs Márk 152 Tóth Ákos Károly 143 Szabó István Viktor 68
Hallgatói Képviseleti mandátumot szerzett a 14 legtöbb szavazatot kapó jelölt. Mivel az alakuló ülés alkalmával a mandátumos képviselők közül került megválasztásra az elnök, Perger Dávid személyében, a soron következő jelölt is mandátumot szerzett. Ezután kiosztásra kerültek az egyéb posztok, melyet részletesen az alábbi táblázatban és a HK honlapján (ghk.bme.hu) tekinthettek meg.
NÉV
POSZT
Czavalinga Dénes
Hallgatói Iroda vezetője
Göllei Máté
képviselő
Gulácsi Balázs
Honlap főszerkesztő
Hegyi Bence
Rendezvény Bizottság vezető
Heszler András
Külügyi referens
Kovalovszki Máté
EHK delegált
Lántzky Anna
képviselő
Nagy Edit
EHK delegált
Okolicsányi Péter
Kollégiumi Bizottság vezető
Perger Dávid
elnök
Rózsavölgyi Gréta
PR Bizottság vezető
Szaller Ádám
képviselő
Szikszai Fanni
képviselő
Szücs Márk
tanácskozási jogú tag
Tóth Ákos
Sport referens
Tóth Amanda
Ösztöndíj Bizottság vezető, Szociális Bizottság vezető
Ureczki Ágnes
képviselő
Varró Gergő
alelnök, Gazdasági Bizottság vezető
Vatai András
Tanulmányi és Oktatási referens
EHK-elnök interjú
képviseletről, problémákról, megoldásokról
Idén nyáron két év elnökséget követően Daku Dávid EHK-elnök befejezte képviseleti munkáját, tisztségét a képviselet korábbi oktatási referense, Krisztián Dávid vette át. Interjúnkban pillanatnyi betekintést nyerhettek a hallgatói képviseletek munkájába és közelebbről megismerhetitek az új elnököt. Zsolti
Káté: Kérlek mutasd be magad néhány mondatban! Honnan jöttél, jelenleg milyen tanulmányokat folytatsz? Krisztián Dávid: Egerben jártam reálgimnáziumba, ott nőtt meg bennem a fizika iránti szeretet, a kutatási ösztön, így viszonylag egyenes úton kerültem a BME TTK-ra Fizika BSc-re, ahol most már negyedévesként szakdolgozat-készítéssel foglalkozom. Fontosnak tartom emellett, hogy vidéki származású vagyok, ezért a Kármán Tódor Kollégiumban lakom, így sok gépész is ismerhet látásból.
„… én azt vallom, hogy az ember annyira képes, amennyit célul tűz ki maga elé…” Káté: Hogyan kerültél kapcsolatba a hallgatói képviselettel? Milyen pozíciókon át kerültél az elnöki székbe? K.D.: A TTK mikroklímájának nagy szüksége van közösségileg aktív emberekre, legyen ez akár rendezvényszervezés, akár érdekképviselet. Ezért a karon úgy alakult az évek során, hogy ha látnak egy olyan embert, aki befogható ilyen célokra, azt megpróbálják több fronton is bevetni. Én is több ember meghívására kerültem be a kari HK-ba. Elég gyorsan oktatási érdekképviselettel kezdtem foglalkozni, ám a TTK adottságaiból fakadóan hamar felfigyeltek rám, így megnyílt előttem az út, hogy egyetemi szinten folytathassam munkámat. Itt más közeg fogadott, nehezebb volt a beilleszkedés, fel kellett venni az itteni ritmust, de a tavalyi alakuló ülésen – néhány hónapnyi képviselői tevékenység után – már engem kértek fel oktatási referensnek. A tavalyi ősz az új munkakör megszokásával telt, tavasszal azonban az eddigi legnagyobb kihívásommal néztem szembe, az új TVSZ kialakításával. Ez egy kemény munka volt! Összességében négy hónap alatt készítettük el a szabályzatot, heti szinten többórás
megbeszélések folyamán láttam el a hallgatói oldal képviseletét. Ezzel bizonyítva rátermettségemet, elindultam az elnöki tisztség betöltéséért. Nyáron már tudatosan készültünk az átadás-átvételre, hogy annak lezajlása ne hátráltassa a futó projektjeinket. 2016. július 28-án választott meg az EHK elnökének. Sok segítséget kaptam az előző vezetéstől, s ennek eredményeként könnyen felvettem a ritmust, úgy érzem, jó úton járok, de még nem tartok ott, hogy értékelni tudjam az elmúlt néhány hónapot.
Káté: Milyen EHK-t örököltél az elődödtől? Mi a véleményed a kari képviseletekről? K.D.: Általánosan szeretnék beszélni a problémákról, s ezt egyáltalán nem szeretném az előző vezetés számlájára írni. A probléma abban testesül meg, hogy a képviselők kevés időt töltenek a rendszerben, így nincs lehetőségük a felhalmozott tudást és tapasztalatot teljes mértékben átadni a fiatalabb korosztálynak. A felsőoktatási reformok kemény szabályainak következtében nem tud egy hallgató sokévi eredményes munkát a hallgatói rendszerbe betenni, mert az biztos, hogy a tanulmányai elhúzódását jelentené. Erre a képviseletnek reagálnia kell, olyan intézkedéseket kell hoznia, mint az oktatás és a tudatos felkészítés. Az utóbbi években érezhetőek voltak ennek a rendszernek a hibái, a problémák azonosítása megtörtént. Ha ezek megoldásait sikerül tettekben is megvalósítani, akkor a HÖK-rendszer legnagyobb problémáját fogjuk tudni orvosolni. A másik probléma az utóbbi két év felsőoktatási átalakítási folyamatainak következménye. A kancelláriarendszer bevezetésével átalakult az egyetem belső struktúrája, ez közvetlenül és közvetve is érintette a HÖK-öt. Ekkora volumenű változásokat nem lehet sebek nélkül átélni. Még nem vagyunk ennek a folyamatnak a végén, bár a főbb átalakítások már lezajlottak, a gördülékeny munkamenethez még finomhangolni kell a rendszert. Elmondhatom, hogy eddig sikeresen vettük az akadályokat, de hogy minden HÖK-höz tartozó, ahhoz kötődő szolgáltatás a megszokott színvonalon működjön, ahhoz még sok munkát kell elvégeznünk. Összefoglalva ez a két fő cél lebeg a szemem előtt, a tudástranszfer, illetve a szolgáltatások színvonalának visszaállítása. Káté: Olvasóink tájékoztatása érdekében kérdezem, tulajdonképpen hol az EHK helye a szerkezeti felépítésben és mik a feladatai? K.D.: A kari hallgatói képviseletek fő feladata a közvetlen kari érdekképviselet, az Egyetemi Hallgatói Képviselet pedig az összes egyetemi hallgató érdekét képviseli az egyetem vezetése felé. Felépítését tekintve a kari képviseletek két-két képviselőt küldenek a testületbe, emellett (az új alapszabály értelmében) az elnök egy – a hallgatói képviseletektől független – aktív BME-s hallgató, aki érvényes pályázatot adott le, és az EHK megválasztotta elnökének. Igazából a kari képviseletek foglalkoznak operatív tevékenységekkel, ők állnak közvetlen kapcsolatban a hallgatókkal. Az EHK működése ettől eltér: ezen operatív feladatok szabályzati keretének a megteremtése, illetve az egyetem vezetésében a hallgatóság jogos igényeinek kiharcolása a fő cél. Jó példa erre az Egységes Szociális Rendszer: bármelyik karra járó hallgató ugyanolyan szociális helyzetre ugyanannyi ösztöndíjban részesül.
Káté: Ezek a döntések nagy felelősséggel is járnak. Mégis mi alapján és milyen nagyságrendű összegről döntötök? K.D.: Nyílván a legjelentősebb tétel – bár ebben nem egyedüli döntési jogkörrel rendelkezünk – a hallgatói normatíva felosztása, amely éves szinten több, mint másfél milliárd forint. Egyértelmű, hogy ennek a kiosztási rendszere erősen a felsőoktatási törvényhez és más szabályzatokhoz kötött, elég szűk a döntéshozók mozgástere. Jól látszik azonban az EHK helyzete, hiszen a keretszámokon belül van lehetőségünk beosztani, hogy pl. mennyit költünk egyetemi ösztöndíjakra (pl. EBME, TDK). Ezen megítélt összegek aztán a karokon keresztül jutnak el a hallgatókhoz. Káté: Hol találkozhat egy átlagos hallgató az EHKval közvetlenül, illetve közvetve? K.D.: Bár nem elsődleges feladata az EHK-nak a rendezvényszervezés és az azokon való részvétel, mégis úgy érezzük, hogy így tudunk találkozni a hallgatókkal. Sok olyan lehetőség van itt az egyetemen, amelyek fontosak lehetnek a hallgatóknak, viszont a köztünk lévő távolság miatt azok sokszor nem jutnak célba. Ennek megoldására dolgoztuk ki az új PR-stratégiánkat. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megkérjem Olvasóitokat, hogy lájkolják Facebook-oldalunkat, ahol hetente többször találkozhatnak hasznos információkkal. Káté: A többi egyetem hallgatói képviseleti rendszeréhez képest milyennek látod az itteni munka színvonalát, szervezettségét? K.D.: A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) országos szervezetén keresztül (is) több kisebb-nagyobb intézmény hasonló szervezeteivel vagyunk kapcsolatban, ismerjük az ott folyó munkát. Nagyon jó helyzetben vagyunk, az elődeinknek a Műegyetemen sikerült olyan jogosítványokat megszerezniük, amelyek minőségi érdekképviseleti munkára adnak lehetőséget. Országos szinten talán nálunk fedi le a legszélesebb spektrumot a képviselet, és nem csak felületesen, hanem mélységében is belefolyunk a tanulmányok, pályázatok, kollégiumok, szociális ügyek intézésébe. A különböző konferenciákon lezajlott beszélgetéseken vis�szajelzést is kapunk, hogy az itteni rendszer erős és stabil, az ország élvonalába tartozik. Káté: Hogy néz ki egy napod elnökként? Milyen rendszeres napi feladataid vannak? K.D.: Nagyon zsúfoltak a napjaim. Az időm nagy részét személyes találkozók, megbeszélések viszik el, ezek szétszórtsága, kötöttsége megnehezíti az operatív munka szervezését. Emellett az EHK belső ügyeinek megoldására és az egyeztetéseken szerzett információk leszűrésére, képviselők felé történő továbbítására is időt kell szakítanom.
Ez egy teljes állású munka leterheltségének felel meg, még akkor is, ha néha a hallgatói létből adódóan még órákra is be kell mennem. Hozzá lehet ehhez szokni, én azt vallom, hogy az ember annyira képes, amennyit célul tűz ki maga elé, és amennyit meg akar csinálni. Nyilván mindig úgy érzi az ember, hogy most nagyon leterhelt, ennyi, elérte korlátjait. Ha viszont más célokat fogalmaz meg, több dolgot szeretne egyszerre csinálni, és emellett előre gondolkozik, valamint jó időmenedzsmenttel rendelkezik, akkor megsokszorosítható a hatékonyság. Káté: Ha mégis jut egy kis szabadidőd, azt mivel töltöd szívesen? K.D.: Sajnos nem tudok annyi időt fordítani a szeretteimre, barátaimra, mint amennyit szeretnék – elsősorban velük töltenék több időt. Elmondhatom azt is, hogy hiányzik a sport, a labdarúgás, amely eddig jelentős részét képezte az életemnek játékosként és játékvezetőként egyaránt. Káté: Mi a terved a következő három hónapra és három évre? K.D.: Rövidtávon az aktuálisan futó projektjeink befejezését tekintem legnagyobb feladatomnak. Három év, az nagyon messze van… Mindenképpen szeretném befejezni a szakdolgozatomat a télen, hogy tavasszal – az őszhöz hasonlóan – a tanulmányaim ne sok időt vigyenek el az elnöki teendőimtől. Ezt követően szeretnék egy MSc diplomát szerezni a Természettudományi Karon, de más irányok felé is nyitott vagyok, akár párhuzamosan is végeznék mesterképzéseket. Az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöki megbízatása 2017. június 30-ig szól, de egyelőre még nem látom akadályát, hogy ezt tovább folytassam. Káté: Köszönjük szépen!
képek: Koronczi Richárd (KTK Fotókör)
Imatermet avattak az R épületben 2016. október 21-én 11 órakor különleges esemény szemtanúi lehettek, akik az R épület harmadik emeletén jártak. Ekkor avatták fel ugyanis a felújítása után az imatermet az R épület 301-es helyiségében. Bagoly
A felszentelésre zenés ökumenikus istentisztelet mellett került sor. Az eseményen részt vett három történelmi egyház vezetője mellett többek között Barta-Eke Gyula, a Műegyetem kancellárja, továbbá sok érdeklődő hallgató és oktató is. A kancellár elmondta, rengeteg idő és munka árán sikerült egy álom megvalósítása: a termet felújították, kifestették, padlóját leburkolták, majd berendezték a régi díszterem felújított székeivel. Beszéde végén megköszönte minden közreműködő segítségét. Az avatáson beszédet tartó egyházi képviselőikmindegyike hangsúlyozta, ezzel az imateremmel Isten elsősorban azokat a hallgatókat szeretné megszólítani, akik valamilyen problémával küzdenek, és nem tudják, kihez fordulhatnának. Remélik, a hit sokaknak segít majd a helyes út megtalálásában. Az avatás végén sikerült megszólaltatnunk egy hallgatót is. Kérdésünkre István elmondta, ő mélyen hívő katolikusként nagyon örül ennek az imateremnek: „Ahogy magamon is tapasztaltam,nagyon jó a napi nyüzsgés után pár percre elcsendesedni, összeszedni a gondolatainkat, és Isten áldását kérni az előttünk álló folyamatokra és kihívásokra. Ezért gondolom, hogy az imaterem egy nagyszerű lehetőség erre, mivel itt van a kampuszon. Nagyon hamar megközelíthető, mert egész nap nyitva van, így bármikor oda lehet menni, ha az ember egy csendes percre vágyik.” Hozzátette még, reméli, hogy sok más embernek is segítséget nyújt majd ez a hely a megfelelő út megtalálásához és bízik benne, hogy esetleges illetéktelen emberek is tiszteletben tartják a terem funkcióját: „A helynek van egy kisugárzása is, egy különleges atmoszféra, amely remélem másoknál, a nem hívőknél is megnyilvánul, így bízom abban, hogy ha számukra nem is fontos, legalább tiszteletben tartják– hiszen értelmiségi fiatalokról van szó.”
Megvan benne az X Jubileumi 10. alkalommal rendezték meg idén a BME Egyetemi Napokat, melyhez kistestvére, az immáron 6. életévét ünneplő Önkéntes Nap is csatlakozott. Mi is ott voltunk, lássuk, mit tapasztaltunk! Bagoly
Angyalok a szünetben
Hatodszor került megrendezésre a BME Önkéntes Napja, ezúttal szeptember 14-én. Köszönhetően annak, hogy az egyetemi sport világnapja miatt a Sportnap átkerült szeptember 20-ra, az önkéntesek idén büntetlenül mehettek jótékonykodni, aznap ugyanis rektori szünet volt. Arról megoszlanak a vélemények, hogy jó volt-e ez így, vannak, akik éppen emiatt jutottak el ide, mások pedig a szünet miatt inkább otthon maradtak, pedig két óra között szívesen elmentek volna elütni az időt valami hasznossal. Jómagam immáron ötödször vetettem bele magam az önkénteskedésbe, a program ezúttal graffitieltávolítás volt a Feneketlen-tónál. Már a regisztrációnál ismerős arcok fogadtak, majd a póló-túlélőcsomag átvétele és az adminisztráció után a helyszínre érve sem volt ez másként, öröm, hogy ennyi gépész tesz valamit környezetének rendbentartásáért.
A graffitimentesítésben részt vett szakképzett munkaerő is, egy cég képviseletében. Ők adták a berendezéseket (mosószer, kefék, nagynyomású mosó) és a szakértelmet, a BME pedig a munkavállalókat. Rá is fért a környékre a takarítás, sajnos az önjelölt művészek igen nagy felületen hagytak nyomokat a támfalon. Első lépésként az önkéntesek a már említett mosószerrel kezelték a felületet, majd egy adott nagyságú rész beitatása után következett a mosás. A látvány magáért beszélt: ahol addig szürke kőfelület volt, tele firkákkal, ezután mintha vadonatúj lett volna, a fal kivilágosodott, a jelek eltűntek. Ez a művelet ismétlődött meg többször a nap folyamán. Ezen a helyszínen a koordinátorok nem csak ezért a feladatért feleltek. Volt még vadplakát eltávolítás, illetve más, környékbeli helyszínek tag-mentesítése is. A nap
végén még egy szobrot is lemostunk, a környék pedig szebbik arcát mutatta a járókelőknek. Kétségtelenül legnagyobb hátránya volt a szerdai napnak, hogy előző nap már buliztunk. Talán ennek is betudható, hogy nem várt mértékben elfáradtunk néhányan, jól esett a munka végeztével leülni, elfogyasztani a túlélőcsomag szendvicseit, vagy éppen szundítani egyet a szabad levegőn, rápihenve az újabb esti megpróbáltatásokra. De ez már egy másik történet...
Az első X
Jubilált a BME Egyetemi Napok, ugyanis idén tizedik alkalommal rendezték meg a (már nem csak) műegyetemista hallgatók kedvelt szeptemberi fesztiválját. A szervezők igyekeztek is kitenni magukért, megnövelték például a fesztivál területét. Lássuk, hogyan láttuk mi, illetve interjúalanyaink! Saját tapasztalataink alapján igyekeztek felkészülni a tizedessé válásra, több-kevesebb sikerrel. A jegyárusításnál sikerült megtartani a tavaly bevált elegendő kapacitást, ám a csütörtöki napijegyek elfogyása utalhat a kissé alulméretezett készletre, de akár az elővigyázatos gondolkodásra is. („Miért adjunk el jegyet, ha úgysem tudnak bemenni vele a telt ház miatt.”) Szintén hasznos volt a fesztiválterület megnövelése, az immáron négy helyszín szépen elosztotta a fesztiválozókat, illetve lehetőséget biztosított több előadó meghívására is, szélesebb zenei repertoárból. Az egyetemi dj-knek is lehetőséget biztosító EHK terasz továbbra is nagy népszerűségnek örvend, ahogyan a két nagyobb sátor bulijai is. A nagyszínpadról azonban többen (köztük mi is) hiányoltuk a néhány évvel ezelőtt még állandó fellépőnek számítókat, pl. Brains, Tankcsapda vagy a Paddy And The Rats. Helyüket átvették a kor igényeinek megfelelő előadók, mint Kis Grofó, Majka-Curtis vagy épp a Margaret Island. Más kérdés, hogy ezekre igény is van, ennyi előadót meg nem lehetne bezsúfolni a három napba. Az viszont nonszensz dolog szerintünk, hogy jubileumi sztárfellépő néven hirdessék meg a Wellhello koncertje. Kétségtelen, hogy ma ők az egyik legnépszerűbbek kis hazánkban, és totálisan telt ház lehetett rajtuk (mi ezt nem tudjuk, ekkor éppen nem voltunk kint), de a „jubileumi sztár” cím túlzásnak tűnik. El kell ismernünk egyébként azt is, hogy az alapjáraton tervezett évi egy külföldi fellépő (idén Modestep) rendre az egyik legjobb bulit szállítja az EN-ra. (Hogy miért alapjáraton tervezett? Idén az Intim Torna Illegál osztódással szaporodása miatt kénytelenek voltak lemondani a koncertet, a helyükre beugró
The Freestylers pedig igyekezett ugyan jó bulit hozni, ez azonban nem igazán tett szert nagy érdeklődésre.) Úgy néz ki, sikerült a mosdó- és pultügyi dolgokat is stabilan rendezni. Az illemhelyek száma elegendőnek látszott, tisztaságát sem érhette alapvető kritika. A pultok tekintetében is megfelelőnek tűnt a kapacitás, de alapjában véve gyorsan haladt a kiszolgálás. Meglepő húzás volt viszont a streetfood kvázi egyeduralma idén, de a látottak alapján nagyon is bejött a szórakozóknak, olyannyira, hogy volt olyan cég, mely első nap hajnal fél kettő körül ki is fogyott kapacitásából. Idén is szerencsések voltak a szervezők az időjárással. Bár nappal nem volt 35 °C, mint tavaly, idén is kellemes idő fogadta a kilátogatókat. Esőnek nyoma sem volt a fesztivál ideje alatt. Az összlétszámon ez meg is látszott, bár a tavalyi szűkösséget enyhítette a már említett területnövelés. No de, hogy ne csak a szerkesztőség véleményünk álljon itt, megkérdeztünk pár fesztiválozót is, ők hogyan érezték magukat. (Interjúink többsége a fesztivál első napján készült.) „Egyszerűen felemelő érzés itt lenni az Egyetemi Napokon, mert látni, ahogy a sok fiatal végre nem az egyetemmel törődik, hanem, ha minimálisan is, de kikapcsolódik, és jól érzi magát” – mondta el a közlekkaros Dávid. Kollégája, István, egyetértően bólogatott. A háromfős csapat egyetlen női tagja, a GTK padjait koptató Bogi elárulta, ő a következő két naptól többet vár, aznap csak a hangulatát alapozni jött ki. Dávid elmondta még, őt leginkább Modestep és a Lóci játszik nevű együttes fellépése érdekli, illetve a retró rész, „... de nekem ez az egész hangulat nagyon tetszik.” István maximálisan egyetértett a dolgok kétharmadával, őt „leginkább az alja zenék és Modestep” hozta lázba. Bogi az Irie Maffiát várta, illetve csalódott volt az Intim Torna Illegál koncertjének elmaradása miatt. A trió elmondta, ők igazából nem hiányolnak senkit, „bár egy Brains vagy egy Halott Pénz elfért volna még”, de a Wellhello sztárfellépőkénti aposztrofálásával ők sem értettek egyet. Dóra és Gina tömören válaszoltak hogylétüket firtató kérdésünkre: „K***a jól.” Az építész lányok közül Gina még EN-szűz volt, Dóra azonban elmondása szerint most érezte magát legjobban: „Idén tök hamar bejutottam. Nagyon jó a programfelhozatal is.” Persze Ginának is tetszett a buli: „Nagyon jó, élvezem ezt a pörgést.” Ő is az Intim Torna Illegált hiányolta. Dóra szerint a legjobb a felhozatal idén: „Az Irie Maffiát nagyon várom, de a Biebers és a Kelemen Kabátban is jó lesz. Ez a nap 10/10.” képek: Hilóczki Gabriella (KTK Fotókör), Koronczi Richárd (Műhely)
„Eddig fantasztikusak a fellépők. A gasztronómia is magas színvonalon van, a sör és a hamburger is finom” – ezt már a gépész Dani mondta el. Szerinte igen magas szintre rakták a fesztivált, nehéz lesz a későbbiekben überelni. Tetszett neki az is, hogy a szervezők egy esetleges eső esetére gondolva járólapokkal burkolták a területet: „Az is nagyon jó, hogy a pultban is ismerős arcok fordulnak elő és itt is meghallgathatom kedvenc DJ BB-szettemet.” A Wellhelloval kapcsolatban elmondta, hogy ő sem örült nekik, hisz „... hónapokat vártunk a felhájpolt jubileumi fellépőre, erre jönnek ők. Igaz, elismert zenekarnak számítanak, de ez a tiszt akkor is erős.” Ismerős arcba futottunk a gépész Gábor személyében, aki ismételten szondának hitte hangrögzítőnket: „Igazából az előadók nem is annyira érdekelnek, sokkal inkább a társaság miatt járok ide. Kis Grofó meg Wellhello lesz, arra azért elmegyek. De egyébként nem miattuk jöttem ide, jó, hogy ilyen csapat gyűlik össze.” Bálint szerint „... a Cloud 9+ odatette a lécet, utána jött Majka és Curtis, kérlek, ők szupersztárok. Erre még egy Modestep. ” A gépész kolléga nagyon hiányolta a Brainst és a Halott Pénzt, a jubileumi sztárra pedig csak ennyit mondott: „K***a gáz. Elfért volna helyette a Bëlga, a Fish, a Road... vagy a Korda Gyuri.” A GTK-s Áronnak gólyaként nagyon elnyerte a tetszését a fesztivál. A kedvét kicsit sikerült elrontanunk, amikor tőlünk tudta meg, hogy nem lesz ITI. „Én sosem csíptem a Wellhellot, helyette örültem volna mondjuk a Punnany Massifnak.” Elmondta még, friss emberként nem tudta, mire számítson, de eddig abszolút pozitív a véleménye. Angelika és Dávid szintén inkább a társaság, mint a felhozatal miatt érkezett. „Mi mulatni jöttünk le.” Interjúnk idején még nem igazán jutottak el bulizni, a pultok kínálatát annál jobban ismerték. „Intim Torna Illegál helyett DJ BB vagy Korda, bár utóbbihoz kell valamilyen szintezés előtte” – tették hozzá a gépész fiatalok, akik, Fluor Tomiék helyett inkább bárki mást hallgatnának: „A beharangozás alapján többet vártunk.” Összességében elmondható, hogy ha a szervezők idén is olvasnak Kátét (amit a tavalyi cikkünkben említett dolgok megvalósítása után valószínűnek tartunk), akkor sikerülhet egy még színvonalasabb rendezvényt összehozni. Reméljük, így lesz!
Röplabda műkupa beszámoló Az eddigi hagyományoknak megfelelően ebben a félévben is csattogtak, pörögtek és pattogtak a röplabdák a Tüskecsarnokban, a sportág kedvelőinek legnagyobb örömére, hiszen immáron 28. alkalommal rendezték meg a kétnapos Országos Műegyetemi Röplabda Kupát. Daca
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem diákjain kívül természetesen külsős hallgatók is leadhatták nevezésüket a tornára. A rendezvényen két kategóriában összesen 20 vegyes csapat szállhatott versenybe egymással. A győzelem mellett természetesen a jókedv is fontos cél volt, ennek megfelelően a zenét is élvezhették a sportoló fiatalok a sáncok, ütések és mentések mellett. Helyszínként a Bogdánfy utcai Tüskecsarnok szolgált, melyben három terem adott lehetőséget a rendezvény problémamentes lebonyolítására. Ahogy ezelőtt, idén is két kategóriában –„A” és „B” – lehetett indulni, melyekre minden csapat saját megítélése szerint jelentkezhetett. Természetesen a szervezők adtak irányadó segítséget annak eldöntésére, hogy melyiket kiknek tanácsolják inkább. Az „A” kategória a rendszeresen, testnevelésen kívül is röplabdázóknak, esetleg versenyzőknek, míg a „B” a lelkes mozgáskedvelőknek ajánlott. Vegyes torna lévén a szabályrendszer a megszokottól kissé eltérő volt, így például egyszerre egy csapatban legalább 3 női játékosnak kellett a pályán tartózkodnia, mely egy műegyetemi rendezvényt tekintve először nagy kihívásnak tűnhet. A csapatok viszont gond nélkül teljesítették ezt a feltételt. Az első, szombati napon a csoportmeccsekre került sor, ahonnan 3-3 csapat jutott tovább a vasárnapi megmérettetésre. Itt először keresztmeccset játszottak a két csoport tagjai, majd az alsó- és a felsőház játszott egymással körmeccseket. A két nap közti este a Sportközpontban az indulók egy „műkupás” összejövetelen vettek részt, ahol megbeszélték az aznap történt izgalmakat, és levezették a nap fáradalmait egy remek buli keretein belül. Mivel versenyzőként én is részese lehettem az események, saját élményeimet szeretném szavakba önteni a műkupával kapcsolatban. Először is köszönet és elismerés a szervezőknek, hogy idén is egy pazar hangulatú hétvégét varázsoltak a röplabdát kedvelők hétköznapjaiba, és hogy zökkenőmentesen sikerült megrendezni az eseményt. Én személy szerint felettébb jól éreztem magam mind a két napon, és nagy valószínűséggel a következő kupán is indulok majd. Köszönöm továbbá a rivális csapatoknak, hogy a versengés adta ellentétek helyett inkább a jókedvnek és a mosolynak adták át magukat, hogy egy közös élménnyé válhasson a torna. A legnagyobb hálám azonban Eredmények 1. 2. 3.
a csapatom tagjainak jár, akik a GTK kari napok miatti meggyötörtség ellenére, mint alvajáró sportőrültek képesek voltak beporoszkálni reggel 8 illetve 10 órára, hogy két fergeteges napban lehessen részünk.
Vegyes röplabdatorna szabályzat: • minimum 6 fős csapatok • egyszerre legalább 3 női játékos a pályán • férfiak első sorköteles pozícióban a támadó vonalról belülről csak talpról támadhatnak • támadó vonal mögül bárki támadhat felugorva • a sáncolásban megengedett a vonalon belüli felugrás mindkét nemnek • nők a támadó vonalon belülről is támadhatnak • a háló magassága a MIX szabálynak megfelelően 224 cm • a tornán felnőtt NB1-es játékos nem indulhat A „B” kategória harmadik helyét a Mindegy, másodikat a Mester Majmok, az elsőt az angolszász nyelvtanban igen jártas Windblémörz tagjai kaparintották meg. Ami a technikásabb játékosokat illeti, az „A” kategória harmadik helyezettje a Karalábé, második a frappáns nevű Agresszív Eperkék, míg a győzelmet jelentő első helyet az Out-isták szerezték meg.
„A” Kategória Out-isták Agresszív Eperkék Karalábé
„B” Kategória Windblémörz Mester Majmok Mindegy
Nanogépeké a díj A Svéd Királyi Tudományos Akadémia három kutatónak megosztva ítélte oda a kémiai Nobel-díjat a molekuláris méretű gépek kifejlesztéséért. Noémi
A díjat a francia Jean-Pierre Sauvage, az angol Sir J. Fraser Stoddart és a holland Bernard L. Feringa vehették át, miután kontrollálható molekulákat hoztak létre nanométeres tartományban (kb. a hajszál vastagságának ezrede). Az első eredményeket Jean-Pierre Sauvage érte el az 1980-as években. Két gyűrűs molekulát lánccá ös�szekapcsolva megalkotta a katenánt, így a szomszédos molekularészek képesek elmozdulni egymáshoz képest. Ez lehetőséget adott a molekuláris motor kifejlesztéséhez. A következő mérföldkő a rotaxán megalkotása volt, mely Sir J. Fraser Stoddart nevéhez köthető. A rotaxánban egy gyűrű alakú molekula szabadon mozoghat egy tengelyen, melynek két végét egy-egy, a gyűrű átmérőjénél nagyobb elem zárja le. A szerkezeten alapulva létrehoztak molekuláris liftet és molekuláris izmot is. Stoddart később egy 20 kilobájt memóriával rendelkező molekuláris chipet is megalkotott. Harmadik lépésként Bernard L. Feringa megvalósította a világ első, folyamatosan egy irányba forgó molekuláris motorját, sőt, azóta már az első nanoautó is elkészült.
A molekuláris motorok fejlesztése és felhasználhatóságuk kiaknázása még fiatal területnek számít a tudományok között. A jövőben nagy segítséget nyújthatnak majd az orvostudományban. Bizonyos kutatók úgy látják, a mostani nagyban hasonlít a 19. század eleji helyzethez, amikor felfedezték az elektromos gépeket. Az akkori feltalálók sem gondolták, milyen jelentős szerephez fognak jutni ezek a berendezések életünkben. Feltehetően a következő évtizedekben hasonlóan fényes karriert tudnak befutni a nanogépek, mint egykoron elektromos társaik.
forrás: ng.hu, newscientist.com, mno.hu, wikipedia.org
Üzenet Egy nyugodt, csendes apának volt egy hirtelen haragú, idegeskedő, ingerlékeny fia. Ez a legény felindultságában nagyon sok rossz dolgot mondott, vagdalózott a szavakkal, megbántotta szeretteit. Az öreg nagyon szomorú volt, hogy nem sikerült megnevelnie a gyermekét. Egy napon azonban úgy döntött, hogy tesz egy utolsó próbát a fiú jobb útra térítésére. Adott neki egy kalapácsot, egy marék szöget, kijelölt egy kerítésdeszkát, majd így szólt: „Fiam, amikor ideges vagy, mielőtt szólnál, verj be egy szöget ebbe a deszkába!” A fiú így is tett, és az első napokban hólyagos lett a keze a sok szög beütésétől. A napok múltával egyre kevesebbszer kopogott a kalapács, míg végül eljött a nap, amikor nem került szög a fába. Ekkor újra megszólalt az apa: „Nézd fiam, örülök, hogy legyőzted az indulatod. Amikor elmúlik egy nap anélkül, hogy begurulnál, húzz ki egy szöget a kerítésből!” A legény így is tett, és nap nap után kihúzott egy-egy szöget. Mosolygott minden egyes ilyen alkalommal, mert határtalan erőt érzett maga felett. Ahogyan teltek a hónapok, egyszerre csak eljött az utolsó nap és az utolsó szög. Most viszont a fiú szólt az apjához: „Apám, kihúztam az utolsó szöget is, de az egész deszka olyan lyukas, mint a szita.” „Igen, a kimondott szavakkal is így van ez. Bár ki tudod húzni a fullánkot, a sebeket nem lehet tökéletesen begyógyítani. Nagyon vigyázz a kimondott szavakra, mert azok mindig kitörölhetetlen nyomokat hagynak maguk után!” Zsolti
A Kennedy-gyilkosság a popkultúrában
11.22.63. Ez a számsor csak egy az egymillió lehetséges hatjegyű kombinációból, ha pedig tengerentúli formátumú dátumként értelmezzük, egyetlen rövid nap az emberiség múltjából. Egy nemzet tagjai számára azonban különös jelentőséggel bír. 1963. november 22-e vastag fekete betűkkel szedett nap az amerikai történelemkönyvekben! Marci
Ezen a végzetes napon gördült végig nyitott Lincoln limuzinjában Kennedy elnök a dallasi Elm Streeten, amikor egy orgyilkos puskagolyói kioltották életét. John Fitzgerald Kennedy 1917-ben született ír származású családban. A harvardi egyetem és a második világháborús haditengerészeti szolgálat után fényes jövő várt rá, számtalan lehetőség állt előtte, hogy megvalósítsa a tipikus amerikai álmot. Ő azonban nagyban gondolkodott, és úgy döntött, hogy politikai pályára lép. Ambíciói elérésében komoly segítségére volt édesapja, Joseph P. Kennedy, aki maga is kongresszusi követ volt, így eleinte könnyedén egyengethette az utat másodszülött fia előtt. Pályája szépen ívelt felfelé, előbb a szövetségi törvényhozás demokrata párti képviselőjének, majd 1953-ban Massachusetts szenátorának választották. Ez a pozíció tökéletes ugródeszkának bizonyult számára az elnökjelöltséghez, republikánus ellenfele – az Egyesült Államok legfőbb közjogi méltóságát később szintén viselő – Richard Nixon volt. Mindössze 0,2%-kal aratott győzelmet, így vált az USA 35., mindeddigi legfiatalabb és egyetlen katolikus elnökévé. Nem volt egyszerű dolga, hiszen helyt kellett állnia a hidegháborús helyzet kezelésében (gondoljunk csak a kubai rakétaválságra vagy a berlini fal megépülésére), ekkor már javában tartott a vietnami háború, s eközben az Államok határain belül is fontos kérdésekkel kellett szembenéznie. Fénykorukat élték a színesbőrűek egyenlőségéért küzdő polgárjogi
mozgalmak, amelyeket az erős politikai nyomás miatt jobb meggyőződése ellenére is csak erős kompromisszumokkal tudott támogatni, valamint harcot vívott a virágzó szervezett bűnözés ellen testvére, az igazságügy-miniszter Robert Kennedy segítségével. Nem csoda hát, hogy igen megosztó személyiség volt, a konzervatív nézeteket vallók felforgatónak tartották, míg a szabadelvűbbek egyenesen egy fényesebb jövő zálogát látták benne. Ezek után természetesnek vehető, hogy komoly indulatok szabadultak el, mikor bejárta a rádiókat és televíziókat a hír, miszerint a texasi Dallasban a helyi demokraták belviszályait lecsillapítani szándékozó elnök merénylet áldozata lett. Tovább növelték a feszültséget a meggyilkolását övező tisztázatlan körülmények, rejtélyek és találgatások. A bűnüldöző szervek az elkövetőt Lee Harvey Oswald személyében azonosították és el is fogták, bíróság elé azonban soha nem állhatott: néhány nappal később ő is erőszakos úton távozott az élők sorából. Ugyan az eset vizsgálatáról született Warren-jelentés szerint Kennedy gyilkosa egyedül, magányos farkasként követte el tettét, számos egyéb elmélet forog közszájon a mai napig. A lehetséges „gyanúsítottak” sora, akiknek az elnök halála érdekében állhatott, olyanokból áll, mint Castro kubai elnök, a maffia, az ezzel elnökké előlépő Lyndon B. Johnson alelnök, és persze a szokásos „hárombetűs” szervezetek, azaz a KGB vagy CIA.
A körülmények ismeretében kézenfekvő dolog, hogy az események megmozgatták a művészek fantáziáját is, így ők is jelentős részt vállaltak benne alkotásaikkal, hogy a történtek örökre mélyen beleivódjanak a köztudatba. Érdekes azonban, hogy az első ilyen témájú mű, J.J. Marric Gideon menetelése című könyve 1962-ben, egy évvel a merénylet előtt jelent meg. A történet itt megnyugtató módon pusztán fikció, a helyszín a napsütötte Texas helyett a ködös Albion szíve, London, valamint a modus operandi puskalövés helyett robbantás. 1963 után sorban követték egymást a tényfeltáró jellegű könyvek, számtalan nézőpontból, az igazán érdekes művek azonban mégsem ezek, hanem azok, ahol a történtek az író által elképzelt cselekmény hátterét szolgáltatják. Ilyen például Don DeLillo 1988-as Librája, amely az író képzeletében megszületett módon, Lee Harvey Oswald személyét a középpontba állítva, erősen fikcionalizálva meséli el a dallasi eseményeket. William Harrington még ennél is tovább ment: The Grassy Knoll című regényében a népszerű televíziós karakter, Columbo hadnagy oldja meg a Kennedy-gyilkosság rejtélyét – stílszerűen véletlenül, miután egy folyamatban lévő ügy kapcsán fontos információk jutnak birtokába a könyv idősíkját megelőzően történt merényletről. A vizuálisabb területet megtestesítő képregényekből sem maradhatott ki e kényes téma, a műfaj zászlóshajóinak számító DC és Marvel képzeletbeli univerzumaiba is számtalan szállal szőtték bele a merényletet az alkotók. A 20-21. században érthető módon nem csak pappírra vetve botolhatunk bele a leghíresebb USA-elnök szomorú történetébe, hanem például hanglemezbe karcolva is. A rockzene olyan nagyjai örökítették meg egy-egy daluk szövegében, mint a Rolling Stones, akik Symphaty for the Devil című számuk egyik verzéjében John és Robert Kennedy megölését metaforikusan az ördögnek tulajdonítják. De a Guns n’ Roses Civil War dalában is megjelenik JFK, a szöveg alapján a dalszöveg lírai énjének egyik meghatározó emléke, amikor szemtanúja volt annak az embernek a meggyilkolásának, aki örökös békét ígért. A leghatásosabban mégis az egykori kaliforniai punk szcéna nagyágyúi, a Dead Kennedys állítanak emléket a ’60-as évek két meghatározó államférfijának. Éppen a Kennedy testvérek életében vált igen fontossá a televíziózás – John valószínűleg jelentős részben az elnökjelölti tévévitának köszönhette, hogy végül kihívójával szemben felé billent a mérleg nyelve – magától értetődő hát, hogy sztorijukkal számtalan tekercs celluloidszalagot töltött meg a hollywoodi álomgyár. Itt is annyi perspektívával találkozhatunk, ahány film készült a témában. Ezek között különösen élesek lehetnek a különbségek, az 1966-os Rush to Judgement helyt ad az alternatív elméleteknek, miszerint a füves térség felől jöttek a lövések, nem pedig a tankönyvraktár ablakából. Ezzel szemben a bő egy évtizeddel későbbi Ruby and Oswald az utolsó betűig ragaszkodik a hivatalos állásponthoz az
összeesküvés-elméletekkel szemben. Itt is fontos megemlíteni a sokkal inkább dramatizáló alkotásokat, például az 1993-as Célkeresztbent, amiben Clint Eastwood egykor Kennedyt védő titkosszolgát alakít, akit folyamatosan bűntudat mardos, miközben az akkori elnököt próbálja megóvni attól, hogy JFK-hez hasonló sorsra jusson. Érdekes aktualitás, hogy két, a Kennedy-gyilkossággal foglalkozó mozgóképalkotás is szerepel az idei újdonságok listáján: a 11.22.63. Stephen King azonos című regénye alapján készült televíziós sorozat. Főszereplője egy középiskolai tanár, aki lehetőséget kap, hogy az időben visszautazva megváltoztassa az eseményeket és megelőzze a merényletet, ezzel utat engedve egy boldogabb jelennek. Ez viszont csak elméletben ilyen egyszerű, saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy a múlt szövevényes hálójában lehetetlen egy szálat kiigazítani anélkül, hogy a kioldani kívántnál is nagyobb gubanc ne keletkezzen. Ezzel szemben a filmszínházakban decemberben debütáló Jackie egy egészen új nézőpontot jelentet meg, ugyanis John F. Kennedy felesége, a Natalie Portman által megformált Jackie Kennedy áll a középpontban, ahogyan férjének elvesztését próbálja meg feldolgozni, illetve fontos szerep jut még Peter Sarsgaardnak is, aki John testvérét és politikai harcostársát, Robertet alakítja.
Álom az álmatlanságban Szürkés felhők borítják az eget, hull az eső, a nap még alig bújt elő a hajnal karimája alól. A Duna bátyatagon hömpölyög megszokott medrében, ha nem ismerné az ember, azt hinné, beleunt dolgába, vagy talán ezen a reggelen ő is csak szundikál. Daca
Az átázott, hűvös főváros köztéri lámpái azonban már kiálltak a szolgálatból, és a pékségek árui lassan sülni kezdenek, miközben a kocsmákat és szórakozóhelyeket a „legkitartóbb” emberek is elhagyják. Kezdődik egy őszi nap, elölről. Csütörtök reggel van, és Budapest különböző pontjain ébredeznek lassan a Gépészkar rettenthetetlen, eltántoríthatatlan és megtörhetetlen diákjai. Alig csukódtak le, de már nyílnak is a mázsás súlyú szemhéjak, hisz megint – immár negyedszer a héten – egy visító ébresztő miatt a gyönyörű, gondtalan álmok félbeszakadnak. Rutinszerű, horrorba illő mozgással csoszognak a koffeinre éhező hallgatók a nap első feketéjének forrásához. A többiek is az idegrendszerüket az alapvető emberi funkciók betöltésére alkalmas állapotba hozzák valahogy. Miután ez megtörtént, minden egyéb ilyenkor szokásos rituálé után eljön az indulás ideje. Ekkorra már páran fél órája az „5 percre visszafekvés” kurzus gyakorlatán vesznek részt. Kezdődik egy GPK-s reggel, elölről. Fáradt, kelletlen hangon, de csipognak a kollégiumok forgókapui is, mintha az ily korai kiengedés nem lenne benne a munkakörükben, és magukban morognának minden egyes kilépő kollégista után. Ki csapatban, ki egyedül cammog be az első órára, s közben nagy részük a kómás állapotok miatt egzisztenciális és filozófiai kérdéseket fejteget, hogy „Ébren vagyok, vagy csak egy lidérces álom ez?”, hogy „Miért nem feküdtem le időben?”. Tócsában taposó bakancsokkal lépdelnek immár az út mentén, mely az iskolába visz, s úgy szelik át a paraplikkel fedett, megviselt hallgatók a Goldmann teret, mint véres csatába ballagó ólomkatonák egy kreatív kisgyerek hálószobájában. Mások a Szent Gellért téren álló, esővel pettyezett Cseh Tamás szobor előtt ballagnak éppen el, mint már oly sokszor azelőtt, és büszkén tekintenek neves egyetemük elragadó épületeire. Láthatják, miként csordogál a víz az oldalukon, mintha a sírással való küzdelemben vesztésre állnának. Kezdődik egy esős reggel, elölről. Beérve végre a megfelelő épületbe, a csapadékcseppek álmosan röppennek le a rázkódó ernyőkről, és a lábbelik is egyre szárazabb állapotba kerülnek, egy irreverzibilis folyamat eredményeként. Túl sokadik hét már ez ahhoz, hogy nehezen lehessen üres helyet találni, a telt sorok mostanra többnyire foghíjassá váltak. A terem ajtajának nyitását követő öt percben már a deákok 40%-a alkarra fekve „szereli óráját” a padon, egészen addig, míg az előadó bele nem kezd mondanivalójába. A félálomból
felocsúdó emberek a határidőkkel megpakolt táskáikkal a szemük alatt, szinte egyszerre pillantanak fel. Kezdődik egy régi tárgy, elölről. Nagy nehezen véget érnek az órarendi foglalkozások, és a fáradtságtól levert mérnöktanoncok vontatottan lódulnak meg az étkezdék, vagy az italozók felé, hogy a megfeszített agymunka során felhasznált rengeteg energiát ily módokon pótolják. Végre hazaérve, az ágy csalogató látványa jelenik meg, de mivel rengeteg teendő van, amit még ma kell megcsinálni, nem lehet egyből belezuhanni. A végeláthatatlan munka közepette egyre súlyosabbak a pislogások, míg a közöttük eltelt idő gyakorlatilag nullmértékűre zsugorodik. Végül, mikor már teljesen értelmetlen lenne tovább „ébren” lenni, eljön végre az alvás ideje. Az álmok forgó örvényként szállnak le. Érzem, hogy lassan közeledek a valóság partjához, és a körülöttem levő világ valahogy „élesebb”, mint ahonnan érkezem. Talán az ablakon kopogó eső, vagy a folyosó zaja volt, ami felkeltett, de ébren vagyok, ez a lényeg. Zavartan nyitom fel a szemem, majd rápillantok a telefonomra, 9:30, még szerencse, hogy 10-re kell csak bemennem, ezért szeretem a péntekeket. Hasogató fejem kúrálására beveszek egy fájdalomcsillapítót, majd felülök az ágyamban. Szokásaimnak áldozva a laptopomhoz ülök, és ekkor hasít belém a szédítő felismerés: csütörtök van. Kezdődhet az egész elölről.
100 éves a transzszibériai vasút A Szibériát átszelő vaspálya több mint 9000 kilométerével a világ leghosszabb vasútvonala. A teljes egészében kézi erővel, rekordösszegből épített útvonal végigjárása Moszkvától Vlagyivosztokig 148 óráig tart, 45 megálló érintésével, 8 időzónán át. Marci
Amennyire napjainkban magától értetődő és nélkülözhetetlen a létezése a közelében fekvő települések lakónak, annyira hihetetlen volt egy évszázada, hogy egyszer Európát és Ázsiát vasút köti majd össze. A XIX. század végén egyre inkább nemzeti feladatnak kezdték tekinteni megépítését, mivel az Orosz Birodalom távoli, ázsiai területeit csak szekérutak kapcsolták össze a fejlettebb, európai résszel, ráadásul távírórendszer híján a szállítás mellet a kommunikáció is őrjítően lassú volt. III. Sándor cár trónra kerülésekor a helyzet több szempontból is tarthatatlanná vált: a keleti végeken Kína és Japán expanziós szándékától kellett tartani, valamint a messzi területeken a függetlenedési törekvések, lázongások is erősödni kezdtek. A vasútra tehát a gazdasági előnyök mellett védelmi és belpolitikai célból is égető szükség lett volna, továbbá így lehetőség nyílt volna – amerikai mintára – kolonizálni Szibéria hatalmas, ámde szinte lakatlan területét. A cár Szergej Witte-et bízta meg az építkezés vezetésével. Legnehezebb feladata a pénzügyi gondok elhárítása volt. A költségeket úgy próbálta mérsékelni, hogy gyenge minőségű, könnyű vassínekből készülő, egyvágányú vasutat tervezett, fahidakkal, és kizárólag kézi szerszámokkal történő építéssel. További problémát jelentett a megfelelő mennyiségű munkaerő biztosítása, hiszen kellően csábító fizetésekről nem tudtak gondoskodni. A megoldást a Kínából érkező vendégmunkások jelentették, akik a napi 12 centes bérrel is megelégedtek, ám az építők zömét elítéltek adták, akik abban a reményben dolgoztak, hogy minden egyes munkával töltött nap ugyanannyi idővel csökkenti hátralevő büntetésük időtartamát, ráadásul a börtönbelinél jobb ellátást kaptak. A munkát a kezdeti nehézségeken átlendülve 1891ben kezdték meg, a cél pedig a 10 éven belüli befejezés volt. Hogy ezt lehetővé tegyék, egyszerre 6 szakaszon kezdődött meg a konstrukció. 3 és fél év után készen állt a Moszkvától az Ob folyóig tartóvonalrész, azonban a folyam áthidalása komoly késedelmet okozott. A tervezettnél lassabb haladás ellenére is több mint félúton járt a sínpálya, mire 1897-et írtak, és az említett év szeptemberében Irkutszk, Szibéria legnagyobb városa lett a vasút keleti végpontja. 1900-ra már csak a Bajkál-tavat délről megkerülő 200 kilométeres szakasz hiányzott, optimizmusra adva okot. Mivel a tavat rendkívül nehéz hegyi terep övezi, inkább egy kompban gondolkodtak. Ez azonban sikertelennek bizonyult, ugyanis a gyakran viharos időben, illetve a téli fagyban használhatatlan lett volna. Így kénytelenek voltak hosszas munkával, 38 alagút forrás: travelo.hu
segítségével átvágni a hegyláncon. Ráadásul az 1904-es japán-orosz háborúban a keleti szakasz is súlyos károkat szenvedett, ezért a teljes útvonal elkészülte egészen 1916 késő őszéig váratott magára. A sikerért azonban súlyos árat kellett fizetni: az állami kiadások 2/3-át felemésztő építkezés miatt az orosz hadsereget rosszul felszerelt és felkészületlen állapotban érte a Nagy Háború, az összeomlástól pedig egyenes út vezetett a kommunisták hatalomra jutásához, akik éppen a vasút segítségével tudták fennhatóságukat aránylag gyorsan konszolidálni a birodalom távoli területein is. Később, a II. világháborúban a vasút ismét hatalmas szerephez jutott a hadsereg mozgósításában, majd a német előretöréskor az ipari termelőeszközök keletre menekítésében kulcsfontosságú volt.
A transzszibériai vasút ma is a gazdaság fontos mozgatórugója. Az azóta modernizált, a legtöbb szakaszon kétvágányúra átépített sínpályán szállítják nyugatra a mindmáig nélkülözhetetlen fosszilis energiahordozókat, valamint éves szinten körülbelül 200 ezer konténer halad rajta Európa felé az orosz export közel 30%-át kitevő termékkel. Emellett egyre nagyobb turistaforgalmat bonyolít le, számtalan kalandvágyó külföldi próbálja ki a maga nemében egyedülálló egyhetes utazást. Ilyen téren igen széles a választék. A vasúttársaságok egyaránt kínálnak „fapados” helyeket néhány száz dollárért, illetve minden elvárást kielégítő luxuskörülményeket is, így mindenki megtalálhatja az elképzeléseinek és a pénztárcájának megfelelőt.
Ig Nobel
A díj, amit nem biztos, hogy meg akarsz nyerni
Ha a Nobel-díjat mint egy eminens tanulót képzeljük el, akkor az ő vadóc kisöccse – akiről végül mégis kiderül, hogy zseni – az Ig Nobel-díj, melynek 2016-os győztesei között magyar vonatkozású is található. Szaporodás: Idén is kiosztásra került a tudomány egyik legérdekeLaci
sebb elismerése. A humoros kutatásokért járó kitüntetés díjazottjai elsőre talán kicsit furcsának, néhány esetben bolondosnak hatnak, de éppen ez az Ig Nobel legnagyobb erénye: először megnevettet, majd elgondolkoztat. 1991-óta minden szeptemberben elismerésre kerül 10 olyan tudományos kutatás, melyeket a díj alapítója Marc Abrahams szerint „Nem szabad, vagy nem lehet megismételni”. Az egész ceremóniát egy tudományos humor magazin, az Annals of Improbable Research szervezi a Harvard Egyetemen. A résztvevők beszámolói alapján az eseményen a hangulat is remek, tele poénokkal és vicces beszédekkel, bár kicsit abszurd. Ennek talán az oka, hogy az elismeréseket általában igazi Nobel-díjasok adják át olyan hatalmas tudományos eredményekért, mint például az 5 másodperces szabály kutatása, vagy épp annak a felismerése, hogy a fekete lyukak minden elméleti követelményt teljesítenek ahhoz, hogy a Pokol helyszínéül szolgáljanak. Néha azonban a szatirikus humor is megjelenik az elismerések kiosztásánál, hiszen kapott például díjat a homeopátia, valamint az evolúció tagadásával foglalkozó kutatás is. Sajnos a tudományos társadalomban – főleg az előbb említett furcsaságok miatt – az Ig Nobelt rengeteg támadás érte, de ezeket a támadásokat mindig visszaverték, mondván néha a legtriviálisabb kutatás hozza meg a legnagyobb áttörést. Az idei felhozatal is nagyon vegyes, hiszen a nyertesek között találunk szimplán bizarrt, de van egészen elképesztő is. (Persze nem maga az eredmény elképesztő, hanem az, hogyan is juthatott valakinek az az eszébe, hogy ilyesmi után kutasson). Lássuk hát a 2016-os győzteseket!
Közgazdaságtan:
Mark Avis, Sarah Forbes, Shelagh Ferguson Ezt a díjat Új-Zéland és az Egyesült Királyság nyerte a kövek megfigyelhető személyiségeinek értékeléséért, eladhatósági és marketing szempontból.
Gyógyszerek:
Christoph Helmchen, Carina Palzer, Thomas Münte, Silke Anders, Andreas Sprenger Mindnyájan küzdöttünk már azzal a problémával, hogy a frissen begyógyult sebünk viszketett és nem vakarhattuk meg. Erre találtak megoldást Németországban, hiszen felfedezték, hogyha viszket a bal oldalunk és a tükörbe nézve megvakarjuk ugyanazt a pontot, csak a jobbon, az érzés rögtön elmúlik.
Ahmed Shafik Igen, tényleg van ilyen kategória. Egyiptomi barátainknak is sok szabadideje lehet, hiszen az ő kutatási területük, a műszálas, gyapjú és pamut nadrágok hordásának hatása volt, először a patkányok, majd az emberek szexuális életére. Az eredményeik mellé azért mellékelhetnének egykét képet azokról a rágcsálókról különböző nadrágokban.
Pszichológia:
Evelyne Debey, Maarten De Schryver, Gordon Logan, Kristina Suchotzki, Bruno Verschuere A kategóriagyőztes – nemzetközi összefogásban készült – kutatásnak nem biztos, hogy hihetünk. Az öt különböző országból (Németország, Hollandia, Belgium, Kanada és Egyesült Államok) érkező tudósok azzal foglalkoztak ugyanis, hogy 1000 hazug embert megkérdeztek, hogy milyen gyakran hazudnak, majd azt vizsgálták, hogy mennyire hihetők ezek a válaszok.
Béke:
Gordon Pennycook, James Allan Cheyne, Nathaniel Barr, Derek Koehler, Jonathan Fugelsang Ennek a díjazott műnek az elkészítésében néha azt hiszem, hogy mindnyájan besegíthetnénk, hisz az észak-amerikai koprodukcióban (USA, Kanada) készült tanulmány azt vizsgálta, milyen a fogadtatása és felfedezhetősége a totális és teljes baromságnak.
Biológia:
Charles Foster, Thomas Thwaites Ha valaki október elején böngészte az internetet, találkozhatott az egyik győztessel. Az internetet gyorsan bejáró videóban egy szerencsétlen hírolvasó próbálta nevetés nélkül beolvasni, hogy egy brit férfi mesterséges protézisek segítségével élt kecskeként három napig az Alpokban. A kategória másik díjazottja, a szintén brit Charles Foster pedig borzként, vidraként, szarvasként, rókaként és madárként tette meg ugyanezt.
Irodalom:
Fredrik Sjöberg Itt egy háromkötetes svéd önéletrajzi munka nyert arról, hogy milyen örömöket tartogat a halott és élő legyek gyűjtése. Rendkívüli olvasmány lehet.
Érzékelés:
Atsuki Higashiyama, Kohei Adachi Biztos sokaknak mondták már, hogy nézze más szemszögből a problémáit, hát ezt a japán kutatás szó szerint értette. Az érzékelés kategória győztes tanulmánya azt vizsgálta, hogy a dolgok másnak látszanak-e, ha a lábunk között hátranézve vizsgáljuk őket.
Kémia:
Volkswagen Személyes kedvencem ez a díj, melyet a németországi autógyár, a Volkswagen kapott, mégpedig azért, mert megoldotta az autók hatalmas mértékű káros anyag kibocsájtásának problémáját. A módszer: elektromosan és automatikusan kisebb kibocsájtás létrehozása, mikor a járműveket tesztelik.
Fizika:
Horváth Gábor , Blahó Miklós, Kriska György, Hegedüs Ramón, Gerics Balázs, Farkas Róbert, Susanne Åkesson, Péter Malik, Hansruedi Wildermuth Ez a szintén nemzetközi összefogással készült (Magyarország, Spanyolország, Svédország, Svájc) kutatás az, amire igazán büszkék lehetünk. Nem kis eredmény, hogy honfitársaink ilyen lényeges területen tesznek valamit le
forrás: www.wikipedia.org ; www.improbable.com
az asztalra. Mezőgazdaságban dolgozók ezrei könnyebbülhetnek meg, hisz most már tudományosan is bizonyított, hogy miért a fehér szőrű lovak a leginkább bögölybiztosak; valamint temetői munkások álmatlan éjszakáit szüntetheti meg az, hogy már tudják, a szitakötők miért vonzódnak a fekete sírkövekhez. Összességében azért elmondható, hogy bármennyire is komolytalanul hangzanak ezek a témák, tudós emberek rengeteg munkaórát öltek bele a megírásukba, és ki tudja, talán amit ma még kinevetünk, a jövőben egy fontos felfedezésnek az alapja lehet. Az írásomat is csak azokkal a sorokkal tudom zárni, melyekkel a minden évben a díjátadó ceremónia is befejeződik: „Ha nem nyertél díjat –és főleg, ha igen – több szerencsét jövőre.”
Emberi döntések Einstein szerint a negyedik világháborút botokkal és kövekkel fogjuk vívni. Az első két világháború történetét mindenki jól ismeri, az érettségi tételek között is szerepeltek szinte mindannyiunknak. Miután lezáródtak, jöhetett egy újabb, ám a háttérben zajló, passzív, fegyverkezésre épülő háború. Cikkemben a hidegháborúról lesz szó és olyan pillanatokról, amikor egy hajszál választott el minket a harmadik, immár nukleáris összecsapás kitörésétől. Bence
A hidegháború a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ellenségeskedéséből fakadt. Háború ténylegesen nem alakult ki a felek között, helyette ideológiai, gazdasági és politikai pályán vívták a harcukat egymással. A fegyverkezési versenyben felhalmozott arzenál túlszárnyalta az emberi elképzeléseket. Ebben az Egyesült Államok 1967-ben érte el csúcspontját, hivatalosan 31255 darab nukleáris robbanófejjel rendelkezett, míg a Szovjetunió 1986-ban 40159 nukleáris töltetet mondhatott magáénak. Az atomfegyverek bevetéséhez a kubai rakétaválság alatt kerültünk a legközelebb, amelynek kialakulását Kubába telepített szovjet atomrakéták okozták.
Ellenséges területen
A hidegháború alatt mindkét szuperhatalom folytatott nukleáris teszteket. A szovjetek egyik ilyen célra használt területe a világtól elzárt Novaya Zemlya szigetcsoport volt a Jeges-tengeren. 1962 októberében az Egyesült Államok U-2 kémrepülőket küldött a tesztek megfigyelésére és a légkörből való mintavételezésre. Az egyik ilyen „rutinrepülés” során, október 27-én, félúton az Északi-sark felé az egyik repülőgép eltévedt. A pilóta, Charles Maultsby szem elől tévesztette a tájékozódáshoz használt csillagokat a vakító Aurora Borealis miatt, és berepült a Szovjetunió légterébe. Amint értesültek az esetről, tartva az esetleges nukleáris csapástól, a szovjetek MiG vadászgépeket küldtek a betolakodó lelövésére. Közben az alaszkai bázisról is felszálltak F-102-esek, hogy segítsék az amerikait a hazatérésben. Maultsby-nak végül némi útbaigazításnak köszönhetően sikerült kivitorláznia az ellenséges területről, és sikeresen földet ért egy alaszkai leszállópályán. Mivel a rakétaválság egyik legfeszültebb pillanatában történt, nagyon rosszul is végződhetett volna az incidens. Azonban nem ez volt az egyedüli eset ezen a napon.
A felszín alatt
A hidegháború legforróbb helyzete szintén 1962. október 27-én alakult ki. A Fehér Ház később „fekete szombat” néven említette a napot, amikor a legközelebb voltunk a nukleáris megsemmisüléshez. Az Egyesült Államok haditengerészetéhez tartozó 11 romboló és a USS Randolph repülőgép-hordozó anyahajó bemért egy szovjet Foxtrot osztályú B-59-es tengeralattjárót Kuba partjai mellett.
Annak dacára, hogy nemzetközi vizeken tartózkodtak, a haditengerészet gyakorló mélyvízi bombákkal próbálta a felszínre kényszeríteni a tengeralattjárót. A helyzet így is feszült volt annak fedélzetén, napok óta nem sikerült felvenni a kapcsolatot Moszkvával, ezáltal arról sem tudtak, hogy kitört-e már a háború, vagy még nem. Mindezek hatására Valentin Savitsky kapitány a 10 kilotonnás (összehasonlításként a Hiroshimára ledobott bomba körülbelül 15 kilotonnás lehetett) nukleáris torpedó élesítése mellett döntött. A kilövéshez mindhárom fedélzeten tartózkodó tiszt beleegyezése szükséges volt, egyikük azonban nem értett egyet a döntéssel, és vita alakult ki. Vasili Arkhipov rangban a többiek alatt volt a fedélzeten, de a flottában ő is kapitányi ranggal rendelkezett, továbbá korábbi katonai sikerei is növelték szavának súlyát az adott helyzetben. Végül sikerült meggyőznie a többieket, és a felszínre emelkedtek. Az utóbbi döntést a felmerülő nehézségek is megkövetelték, az akkumulátorok lemerülőben voltak, és a levegőellátás is akadozott. A felszínen a rombolók várták őket. A kapitány azonosította a tengeralattjárót „Korablx” néven a szomszédos amerikai hajóknak, amelyek még sokáig ott köröztek körülöttük. Két nappal az incidens után a tengeralattjáró lemerült és hazaindult.
Porszem a gépezetben
1979. november 3-án hajnali 3 órakor egy telefonhívás ébresztette Zbigniew Brzezinskit. Az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokságtól (NORAD) értesítették egy szovjet támadásról: 250 nukleáris rakéta tart az Egyesült
Államok felé. Nem sokkal később egy újabb hívás már nagyjából kétezer rakétáról számolt be. Mielőtt felhívhatta volna Jimmy Carter elnököt, hogy egy teljeskörű válaszreakció indításáról beszéljenek, a NORAD-tól érkezett utolsó üzenetben tisztázták, hogy hamis riasztás történt. 1979. november 9-én az egyik alkalmazott rossz számítógépbe helyezett egy katonai gyakorlószalagot a NORAD parancsnokságán. A szimuláció forgatókönyve szerint meg is jelentek a radarokon az ellenséges szovjet rakéták. Nukleáris csapástól tartva az Egyesült Államok légvédelmi programjának keretében fel is küldték az elfogó vadászgépeket, még az elnök „világvége-különgépét” is felszállásra intették, és felkészültek a megtorló válaszra. Miután a műholdas adatokat is megnézték, fény derült a hamis riasztás tényére. A következő évben három hasonló riasztás történt. Ezek közül az első 1980. május 28-án, de ez csak könnyed előfutára volt a júniusi eseményeknek. 1980. június 3-án és 6-án egy 46 centes chip meghibásodása okozott hatalmas galibát, amikor a rendszer ismét beérkező rakéták miatt adott ki vészjelzést. Először 2, majd a következő pillanatban már 200 rakétát jelzett. Szokás szerint rögtön el is kezdődött az ellencsapás előkészítése, a bombázórepülők készen álltak a felszállásra, ám a radar ekkor már nem mutatott semmit. Három nap múlva újabb hasonló eset történt, amikor ismét közel kerültünk a harmadik világháború kirobbanásához, de szerencsére ez ekkor is elmaradt. forrás: nsarchive.gwu.edu; history.com; thebulletin.org
Reggeli napsugár
1983. szeptember 26., egy újabb dátum, ám most a másik oldalról. A Serpukhov-15 névre hallgató szovjet bunker műholdas összeköttetés segítségével figyelte a hazájára leselkedő veszélyeket. Azon a bizonyos napon, a kora reggeli órákban a vészjelző fülsiketítően felharsant, és 5 amerikai interkontinentális ballisztikus rakétára hívta fel a figyelmet, amelyek a Szovjetunió felé tartottak. A protokoll szerint az esetet rögtön jelenteni kellett a szovjet parancsnokságnak, ám a bunker parancsnoka, Stanislav Petrov alezredes habozott, tudván, az új műholdas rendszer hajlamos a hibákra. Mindent percek alatt kellett mérlegelnie, de meghozta a döntést, amelyben sokáig kétségei voltak. Figyelmen kívül hagyva a jelzést, hamis riasztást jelentett a parancsnokságnak. Később kiderült, hogy igaza volt, az egyik műhold a napfény megcsillanását értelmezte félre a Montana fölött úszó felhőkön. Az eset titkosított maradt a hidegháború végéig, ám ezután Petrovot kitüntették tette miatt, még az Egyesült Államok is. A felsorolásból sok eset kimaradt, csak a legfontosabbakat említettem meg. Bizonyára történtek ezeken kívül olyanok is, amelyekről a közvélemény még nem tud, és lehet, hogy ez sohasem fog megváltozni. Érdemes megtanulnunk belőlük, milyen apróságokon múlik a világ sorsa. Láthattuk, hogy világháború indításához, ha adott a hatalmas puskaporos hordó, elegendő egy szikra, amelyet szolgáltathat apró technikai meghibásodás vagy egyetlen ember rossz döntése.
R-hely A mérnök és a bolond beszélgetnek. - Te bolond, játsszunk olyat, hogy felteszünk egymásnak kérdéseket, és ha tudod a kérdésemre a választ, akkor adsz egy százast, viszont ha én nem tudom, akkor adok neked egy ezrest.! - Jóóóó. - Mi az: feldobom fehér, leesik sárga? - Nem tudooom. Itt egy százaas. - Hát az a tojás. És azt tudod-e: feldobod zöld, leesik piros? - Nem tudom, itt egy százas. - Hát ez a görögdinnye. Most te jössz: - Jóóóó. Mi az: feldobom kerek, leesik szögletes? - Nem tudom, itt egy ezres…de áruld már el, hogy mi az? - Nem tudoom, itt egy százas. Két rendőr beszélget: - Képzeld, ma olvastam, hogy piacra dobtak egy új autót. - Te jó ég, ugye nem lett baja az árusoknak? 2 cowboy beszélget: - Látod ott azt a cowboyt? - kérdi az egyik. - De ott 5 cowboy ül! - Azt, amelyik a pultnál áll. - De mindegyik a pultnál áll! - Azt, amelyik whiskyt iszik. - De mindegyik whiskyt iszik! Megelégeli a fickó a másik értetlenségét, előrántja a pisztolyát, lelő 4 cowboyt. - Na most már látod?! - Látom igen, mi van vele? - Nagyon utálom azt az embert, legszívesebben lelőném... A rendőr felesége elküldi a férjét a boltba: - Hozzál margarint, és ha van tojás, akkor hozz tízet! Hazajön a rendőr tíz margarinnal: - Volt tojás! Férj kérdi a feleségét: - Drágám, miért csomagolsz? - Mert elhagylak. - De hát miért? Mi rosszat tettem? - Mert a szomszédok azt mondják, hogy pedofil vagy. - Ejnye, ilyen csúnya szót egy 10 évestől..
Felirat a szigorú főnök irodájának ajtaján: „Szereti a repülést? Szeret új emberekkel megismerkedni? Szereti a szabadságot? Mindez az Öné lehet, ha még egyszer lazsáláson kapom!” Amerikai-magyar vállalat gyárába látogatóba érkezik az amerikai vezérigazgató. Nagy felhajtás, lógó nyelvek mindenfele, egyszer csak megszólal a nagyfőnök: - Hát a Kovács Béla merre van? Elkerekednek a szemek, szaladnak rögtön a gyártósorra Béláért. Mondja is neki a vezérigazgató: - Hi Béla, jó látni Téged, este lesz egy kis muri nálunk, küldöm érted limuzint, te jönni el. Másnap a Béla elkésik a munkahelyéről, jön az üzemvezető: - Béla, te miért késtél? - Hát tudod főnök, tegnap a vezérigazgatóval kicsit felöntöttünk a garatra, reggel nem bírtam felkelni. Főnöke felméri az erőviszonyokat és inkább hallgat. Két hét múlva az Államok elnöke érkezik gyárlátogatásra. Újból nagy a felhajtás, egyszer csak megszólal a president: - Hát a Kovács Bélát merre találom? Szemek újra elkerekednek és már szaladnak is a Béláért. - Hi Bélám, hogy Te vagy? Este Bécsben tartok egy partyt, küldöm érted helikoptert, te jönni el. Másnap a Béla megint elkésik. Főnöke dühöng, hogy a Béla tegnap az elnökkel itta le magát, de már nem bír magával és megkérdezi: - Béla, te honnan ismersz ennyi befolyásos embert? - Én még a Pápát is ismerem. - mondja Béla. Főnöke lefehéredik, de nem hiszi el a történetet. Béla, hogy bizonyítsa állítását repülőre ülteti főnökét és elrepülnek egyenesen a Vatikánba. Megállnak a Szent Péter Bazilika előtt és azt mondja a Béla: - Én most bemegyek és öt perc múlva a Pápával együtt fogok integetni Neked azon az ablakon. Eltelik öt perc, a főnök felnéz, és az ablakban tényleg ott van a Béla a Pápával. Ott helyben összeesik és elájul. Jön egy japán turistacsoport és elkezdik élesztgetni a főnököt, aki nagy nehezen magához tér. - Mi történt magával? - kérdezik a japánok. A főnök erőtlenül mutogat az ablak felé: - Látják... azt... ott fenn. A japánok felnéznek és megszólal az egyik: - Jééé... ki az a fehér ruhás ember ott a Béla mellett?
Sudoku
Sudoku