Page 1


Impresszum Felelős kiadó:

Tartalom

Varró Gergő

Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Biróczky Máté Herczeg Krisztina Hergovits Dávid Takács Rudolf Takács Tímea Tartalmi vezető:

Bolyki Zsolt Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Faragó Dénes Hergovits Dávid Mézes Márton Vajda Márk Vámos János Kun Csaba Mézes Márton Mucska Brigitta Nagy Dávid Márk Orbán Péter Vajda Márk Vatai András

Vezető grafikus: Grafikusok:

Egész Dénes Balázs Eszter Heszler András Pethő Luca Rába Erzsébet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Március 4.

4 Változások az üzemeltetésben 5 Interjú a Gépészmérnöki Kar dékánjával 6 In memoriam Vidovics Balázs 9 Koliügyeink 10 Kármán 135/50 12 Darwin-díjasok 14 Energetikai Szakkollégium 15 Állítólag… 16 Minden napra egy feles 17 Dobry den, Praha! 18 Amerzone 21 Magyar foci 2016 22 Wikipédia 15 24 Filmajánló: 25 Irány a moziba be! 26 Naitofuraito 28 R-hely 30 GHK hírek


GHK hírek Rendszeres szociális ösztöndíj és alaptámogatás pályázati eredmények A 2015/2016. tanév tavaszi félévi rendszeres szociális ösztöndíjra és alaptámogatásra vonatkozó eredmények a következők: Minimum ponthatár: 37 pont Pontonkénti emelkedés: 615 Ft/pont

Kollégiumi Egységes Felvételi Információs Rendszer és kollégiumi eredmény

Idén egy új, az összes kart érintő egységes felvételi rendszer került bevezetésre az egyetemen. A „KEFIR” rendszer jól vizsgázott a pályázati időszakban és a vis�szajelzéseitek alapján is jól használható volt. A 2015/2016. tanév tavaszi félévére vonatkozó kollégiumi jelentkezés végleges eredménye az egységes új rendszer szerint az alábbi. Kollégiumba kerülni tisztán tanulmányi, tisztán szociális, tisztán közösségi alapon vagy SZTK (szociális-tanulmányi-közösségi) rendszer szerint ezek kombinációjával lehetett. 1060 férőhel�lyel rendelkezünk ebben a félévben, ami az utóbbi évek legmagasabb számát jelenti.

Bekerülési határok:

• Tisztán tanulmányi alapon: minimum: 58 pont [pontszámítás: KKI * 20] • Tisztán szociális alapon: minimum: 57 szociális pont • Tisztán közösségi alapon: minimum 10 közösségi pont • Szociális-Tanulmányi-Közösségi alapon: minimum 21,15 pont [pontszámítás: (szociális pont 0,25) + (KKI * 20 * 0,5) + (közösségi pont * 0,25)] • MSc elsőéves hallgatók: minimum 70 felvételi pont

Tanulmányi ügyelet

A GHK az általános ügyelete mellett a megnövekedett hallgatói érdeklődésre tekintettel minden héten két időpontban külön tanulmányi ügyeletet tart irodájában. Amennyiben tanulmányi témával kapcsolatban kérdésetek merülne fel, forduljatok hozzánk bizalommal személyesen is a Kármán Tódor Kollégium HK tömbjében. • Általános ügyelet: kedd 19:00-20:00 • Tanulmányi ügyelet: hétfő 12:00-13:00, csütörtök 10:00-11:00 Tanulmányi kérdésekkel kapcsolatban e-mail elérhetőségünk: tanulmanyi@ghk.bme.hu

Tanulmányi ösztöndíj Tanulmányi ösztöndíj elnyeréséhez a 2015/2016. tavaszi félévre az alábbi KKI értékeket kellett teljesíteni az őszi félévben: • BSc-2AG0: 3,71 • BSc egyéb: 3,8 • MSc: 3,95 • MSc elsőévesek: 43 pont

Tankörvezetői pályázat

A GHK által meghirdetett tankörvezetői pályázatra összesen 63 hallgató jelentkezett, így az idén felvételiző hallgatókat várhatóan ismételten egy nagyszámú, lelkes csapat vezeti be az egyetemi létforma fortélyaiba.

Tavaszi féléves rendezvények előkészületei A Kari Rendezvény Bizottság szervezésében lázasan folynak az idei SLIP és Gólyatábor előkészületei annak érdekében, hogy idén is színvonalas és produktív rendezvényeken vehessenek részt a jelenlegi és jövőbeli gépész hallgatók.


Változások az üzemeltetésben 2015. december 31-től több szolgáltatás tekintetében megszűnt a MISZ Kft. és az Egyetem között fennálló szerződés. 2016-tól a MISZ feladatait egy új cég, a MŰHASZ veszi át részben. Lássuk, hogyan befolyásolja ez az átlagos hallgató életét! Bagoly

Először is tisztázzuk, mi volt a MISZ, azaz a Műegyetemi Ifjúsági Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. tevékenysége. A cég a műegyetemista hallgatók részére nyújtott szolgáltatásokat, üzemeltette az Ajándékboltot és közvetve a BME Copyt is, továbbá a Műegyetemen működő büfék többségét és a klubokat. Ez gépész vonatkozásban a K épületi alagsori büfé mellett a Kármán Klubot, valamint a Bassmentet és az Old’s Clubot is takarja. A céghez tartozott tovább a kollégiumi internetszolgáltatás, valamint a konditerem üzemeltetése is. Utóbbi kivételével ezeket a feladatokat a MŰHASZ, azaz a Műegyetemi Hallgatói Szolgáltató Kft. veszi át, a kondi és kardió termek a Kancellária Sport és Szabadidő Létesítmények Igazgatósága irányítása alá kerülnek. A Gépészkari Hallgatói Képviselet részére eddigiekben a MISZ Kft. biztosította a jogi és gazdasági keretet az öntevékeny körök támogatásához és a rendezvények lebonyolításához is nagy részben. Kellemetlenség, hogy az új cég engedélyeinek beszerzése elhúzódik, ami miatt elmaradt a vizsgaidőszakot lezáró ún. Záró-záró Old’s és a regheti is. Az egyik novemberi Old’s megtartása egy munka- és tűzvédelmi ellenőrzés által feltárt hibák miatt nem volt lehetséges, melynek azonban nem volt köze az átálláshoz. Szerencsére ezeket a hibákat – nem kis részben a klubtagok áldozatos munkájának köszönhetően – rendkívül gyorsan orvosolták, így a decemberi bulikat meg lehetett tartani.

Nem összekeverendő a MISZ és a MISZISZ tevékenysége. Míg előbbi a fent leírt feladatkörönként volt felelős, utóbbi, azaz a Műegyetemi Iskolaszövetkezet a hallgatók munkakeresését és munkavállalását segíti elő. A MISZISZ továbbra is változatlan formában áll a hallgatók rendelkezésére. Mit várhatunk a későbbiekben? A pontos változásokkal kapcsolatban nem rendelkezünk még bővebb információkkal, de bízunk benne, kellemetlenségektől mentes lesz az átállás és rövidtávon kialakul a végleges rendszer, melynek eredményeként a megszokott módon vehetitek igénybe a megújult szolgáltatásokat. (A GHK tájékoztatása alapján)


Interjú a Gépészmérnöki Kar dékánjával Dr. Czigány Tibor 2012. augusztus 1. óta áll a Gépészmérnöki Kar élén. Az azóta eltelt bő három év nem kevés idő, mi minden történt azóta? Vajon hogyan látja karunk dékánja az oktatást, az öntevékeny köröket és a kari rendezvényeket? Hogyan tekint a karon végzett mérnökökre? Ezekről és egyéb, a kar hallgatóit érintő kérdésekről beszélgettünk Dr. Czigány Tiborral.

Dávid

Káté: Dékán urat 2012-ben választották meg dékánnak. Mik voltak az azóta eltelt időszak főbb történései? Czigány Tibor: Ha lehet úgy fogalmazni, akkor az elmúlt három és fél év a „leg”-ek éve volt: a leginkább most változott minden. Ebben az időszakban huszonhatszor változott a felsőoktatási törvény, megváltozott a rektori vezetés, bevezették a kancellári rendszert, valamint a tíz gépész tanszék közül hatnál lecserélődött a tanszékvezető. Ezek mellett volt egy BSc felülvizsgálat, amit most egy időre leállítottunk a képzési és kimeneti követelmények (KKK) megújítása miatt. A mesterképzés felülvizsgálata is az elmúlt évek történései közé tartozott, ott átalakítottuk a képzés struktúráját, több lett az önálló feladat, illetve blokkosítottuk az órarendet, továbbá a PhD képzésünket is felülvizsgáltuk, amelyet követően kisebb átalakítást hajtottunk végre, nagyobb hangsúlyt fektetve a minőségi kutatómunkára és a rendszeres számonkérésekre. A nem megengedett eszközök használatára vonatkozó dékáni utasítást is az elmúlt három és fél évben vezettük be, ezzel jelentősen lecsökkentve a csalások számát. A csalásoknál alkalmazott szigort tovább szeretnénk tartani, hogy a Gépészkarról úgy kerüljenek ki a hallgatók, hogy már megvan a megfelelő erkölcsi tartásuk, és nem a kiskapukat és a csalás lehetőségét keresik. A puskázás nem lehet eldöntendő kérdés, még akkor sem, hogyha emiatt esetleg csúszik a tanulmányaival valaki.

alapján esetleg a hangsúlyokat helyezzük át egy adott képzésen belül. Ezen felülvizsgálati időszakban lépnek érvénybe olyan változások, mint például, hogy egy tantárgy kisebb méretű lesz, esetleg megszűnik, vagy hogy egy kisebb tantárgyból nagyobb tantárgy lesz. De ezek nem nagy változások. Az az erős alapképzés, ami miatt annyira keresettek a BME Gépészmérnöki Karán végzett hallgatók, az mindig meg fog maradni. Matematika, mechanika, hőtan, áramlástan, anyagtudomány, gépszerkezettan, gyártástechnológia képzésekre mind építeni kell, így ezekben nem várhatók változások. Itt van egy hagyomány, egy megőrizendő érték, nem szabad túl nagy beavatkozásokat tenni.

Káté: Miben ad többet az MSc képzés a BSc képzésnél? Cz. T.: Az MSc képzés olyan megfejelése a BScnek, amitől az ember mérnök lesz. Az alapképzés után a hallgató egyfajta üzemmérnök lesz, egyszerűbb mérnöki munkát tud majd csak végezni. Ahhoz, hogy valaki fejlesztő legyen, gondolkozni tudjon, ahhoz szükséges a mesterképzés, hiszen ott több egyéni munka, ipari feladat van, illetve kisebb csoportokban zajlik az oktatás. A BME Gépészmérnöki Kara nem a futószalag mellé képzi a mérnököket, hanem a kutatás-fejlesztés és a termelésirányítás területére.

Káté: Egyre több hallgató panaszkodik arra, hogy nem tud elég számú vizsgára elmenni egy tárgyból, és a tanszékek nem írnak ki plusz vizsgaidőpontokat. Cz. T.: Hadd védjem meg a tanszékeket, és hadd világítsam meg kicsit más oldalról a problémát! Embertelenül túlterheltek az oktatóink, viszont vannak törvények arra vonatkozóan, hogy egy szemeszterben egy tárgyból legalább három vizsgát ki kell írni. A tanszékek által kiírt vizsgákat a hallgatói képviselet még a Neptunban való megjelenés előtt ellenőrzi. A tanterv most úgy szabályozta, hogy egy félévben legfeljebb négy vizsgája lehet egy hallgatónak: ezeket a hallgatók dolga úgy beosztani, hogy nyugodtan beleférjen a vizsgaidőszakba, még ha egyet el is bukik, akkor is. A probléma azzal van, hogy nagyon sokan nem mintatanterv szerint haladnak, majd előállnak olyan problémával, hogy ütköznek a vizsgák, illetve

Káté: Várható, hogy az elkövetkező években valamilyen kurzus megszűnik, vagy újabbak indulnak? Cz. T.: A törvény előírja öt évenként az oktatás felülvizsgálatát. Ilyenkor hallgatói, oktatói és ipari vélemények

Káté: Az új Tanulmányi és Vizsgaszabályzat értelmében már nem csak a vizsgákra vonatkozik korlát a felvétel számát illetően, hanem már egy tárgyat is legfeljebb hatszor vehet fel egy hallgató. Mi a véleménye a felvételek korlátozásáról? Cz. T.: Egy mérnöknek egy adott keretrendszerhez, szabályrendszerhez alkalmazkodnia kell, ilyen a hatvizsgás rendszer is. Hogyha nem tud valaki felkészülni egy vizsgára, akkor nem kell tanár ahhoz, hogy megmondja, tudja-e az anyagot. A mérnökök is mindig szabványok, előírások, törvények szerint dolgoznak, így jó, ha ezt már egyetem alatt is megtapasztalják a hallgatók. Sokszor azt mondják, hogy a gépészmérnök kicsit szögletes, túlzottan szabálytisztelő, de én büszke vagyok, amikor ezt hallom.


rossz időpontban vannak. Erre már nem tudunk odafigyelni a vizsgák kiírásánál, hiszen nekünk elsősorban azon hallgatók érdekeit kell képviselnünk, akik a mintatanterv szerint haladnak. Én személy szerint nem vagyok híve a több vizsgaidőpont kiírásának, mert ha megint nincsenek korlátok, nincs mihez alkalmazkodni. Ha kiírnánk még vizsgákat, akkor az is kevés lenne, és a végén oda jutnánk, hogy tarthatunk vizsgát minden nap délelőtt, délután és még szombaton is.

Káté: A hallgatók sokszor panaszkodnak az oktatók minőségére. Hogyan orvosolják az ilyen problémákat? Cz. T.: Minden év januárban kiértékeljük az OHV-t úgy, hogy azon belül is nézzük a legjobb, és a legrosszabb 15%-ot. Megnézzük, hogy kik a legjobb és leggyengébb oktatóink, a gyengébbeknek próbálunk segíteni abban, hogy mitől válhatnának jobbá. A tanszékvezetők úgy tudnak segíteni ebben, hogy megkeresik az adott oktató megfelelő helyét a szervezetben. Mert nem arról van szó, hogy egy gyengébb oktató rossz szakember: igenis jó szakember, de máshogy kell egy AudMax-ban, egy százfős teremben vagy egy kiscsoportos kurzus esetében oktatni, és nem mindenkinek megy minden ugyanolyan színvonalon. Káté: Mit gondol arról, hogy az egyetem annyira leterheli a hallgatókat, hogy mellette nem sok idejük jut másra? Cz. T.: Úgy gondoljuk, hogy azért jönnek ide a jó hallgatók, mert tudatosan mérnökké akarnak válni, nekünk pedig a rendelkezésre álló 7+4 félévet ki kell tölteni. Én nem hiszek abban, hogy mellette az ember napokat tudjon dolgozni, de még abban sem, hogy szombat-vasárnap, mert pihenni és művelődni is kell valamikor. Én azt vallom, hogy a BSc-t csinálja végig az ember, ugyanígy az MSc első évét is, és majd csak utána, az MSc második évétől kezdjen el kitekinteni az iparba, ehhez

segítségül blokkosítottuk az órarendet, így egy héten akár 2-3 szabadnappal is lehet gazdálkodni. Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor valaki azért dolgozik az egyetem mellett, mert anyagilag fenn kell tartania magát, rájuk az előbb leírtak másként vonatkoznak. De biztos, hogy nekik sokkal nehezebb, és máshogy is kell hozzáálljanak az egyetemhez. Káté: Mi a véleménye az öntevékeny körökről? Cz. T.: Én csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Ettől igazán jó a BME Gépészmérnöki Kara: nem csak az oktatói és hallgatói minőség, hanem a hallgatói szerveződések miatt is. Ettől lesznek a hallgatók jobb mérnökök, mert itt tanulják meg azokat a kompetenciákat, amelyek tanítására az egyetemi képzésben nem mindig jut elég idő. Az öntevékeny körökben tanulnak meg a hallgatók csapatban dolgozni, tárgyalni a cégekkel és szponzorokkal, illetve megismerik azt is, hogy milyen egy közösséghez tartozni. Mi nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ebben a dékáni ciklusban alakult meg a Gépész Szakkollégium, szeretnénk őket minél jobban támogatni: erkölcsileg, szakmailag és anyagilag egyaránt. Káté: Mit gondol a kari rendezvényekről? Cz. T.: Ezek nagyon fontosak a kari összetartás és a hagyomány szempontjából. A gólyatáborról nagyon jó véleményem van, mert más gólyatáborokhoz hasonlítva nálunk sok a szakmai program. A gólyabálon is nagyon jó volt látni, hogy a fiatalok rendesen beöltöztek, illetve egy nyitótáncot eltáncoltak. De sorolhatnám tovább, ide tartozik a Kármán Nap, a Végzős Bál stb. Ez a jövő értelmisége, jó, hogy ez a kisugárzás megvan. Káté: Mennyire tartja a kapcsolatot a hallgatókkal? Cz. T.: Nálam mindig nyitva az ajtó, hozzám bármikor bejöhetnek, és sok diák meg is szokott keresni. Van, hogy egyéni problémával kapcsolatban keresnek és kérnek tanácsot. Én legtöbbször nem mint dékán, hanem mint apa adok tanácsot ilyen esetekben, hiszen nekem is van négy gyermekem, úgyhogy ezeket a problémákat nap mint nap otthon is megélem. Én mindig elmondom a véleményem, de a döntést mindig a hallgatónak kell meghoznia. Káté: Miben erősek a BME Gépészkarán végzett mérnökök? Cz. T.: Az itt végzett hallgatók alapképzése nagyon erős. Emellett kiemelkedő az absztrakciós és az innovációs képességük is. Ha megnézzük a mérnökversenyeket, akkor láthatjuk, hogy nagy részüket a BME Gépészmérnöki Kara nyeri. Ezek mellett mindig jó hallani, hogy amikor a záróvizsgán a meghívott ipari szakember azt nyilatkozza, hogy egy másik intézmény és a BME között ég és föld a különbség.


Káté: Minek köszönhető, hogy jó absztrakciós képességgel rendelkeznek az itt tanult gépészmérnök hallgatók? Cz. T.: Mert így tanítunk. Sokszor egy hallgató arra panaszkodik, hogy miért nem ugyanazt kérdezik vissza egy vizsgán, mint amit leadtak előadáson. Erre szoktuk azt mondani, hogy mi nem típusfeladatok megoldására képezzük ki a mérnököket, hanem arra, hogy gondolkozzanak. Ezért van az is, hogy egyre több tanszéken már megengedett a képletgyűjtemény használata: mert minket nem az érdekel, hogy tudja-e fejből a képleteket, hanem hogy tudja-e alkalmazni azokat egy adott feladatra. Mindezt azért csináljuk, mert tőlünk az ipar azt várja, hogy olyan mérnököt adjunk neki, aki miatt öt-tíz év múlva piaci versenyelőnye lesz. Mi sem mindig tudjuk, hogy mi lesz ennyi idő múlva, de úgy képezzük ki a mérnökeinket, hogy képesek legyenek az akkori kihívásoknak megfelelni. Káté: Miben kell fejlődnie egy itt tanuló gépésznek? Cz. T.: Az egyik a csapatban való dolgozás képessége. Sokszor a hallgatók nem tudják kezelni azt a helyzetet, amikor a csapaton belül valaki nem dolgozik, vagy valaki éppen túl sokat vesz magára: de a munkában, a való életben ugyanez lesz később. A másik fejlesztésre szoruló terület az a szakmai angol ismerete és a bátorság, hogy merjenek idegen nyelven megszólalni. Káté: Általánosságban milyen területre mennek dolgozni a BME Gépészmérnöki Karán végzett hallgatók? Cz. T.: Nincs tipikusan olyan terület, ahová az itt végzettek mennek. A nálunk végzett hallgatókat azért szeretik bármilyen területen fogadni, mert nagyon széles skálára terjed ki az alapképzésük, így alkalmasak arra, hogy több irányba elmenjenek. Vannak persze olyan cégek, ahol széles körben alkalmazzák az itt végzett hallgatókat: ilyenek az autóipari cégek, a Knorr-Bremse, a Bosch, tehát általánosságban azok a nagy multi cégek, amelyeknek Magyarországon van fejlesztőrészlegük. Ezekbe pedig mindenféle mérnök kell. Kell az elméleti szakember, aki például a rezgésdiagnosztikával foglalkozik, de kell az olyan gyakorlati szakember is, aki a minőségbiztosításban tud elhelyezkedni, ahol képes azt megmondani, hogy egy adott termék miért lett rossz. Káté: Mennyire jellemző, hogy egy gépészkari hallgató külföldre megy, miután diplomát szerzett? Cz. T.: A BME Gépészkarán végzett mérnökökre ez nem jellemző. Az ő esetükben nem az van, mint például az orvosoknál, hogy tömegével vándorolnak el, mert rosszul fizetik meg őket és még a munkakörülmények is rosszak. A BME Gépészkarán végzett mérnökök sokszor igen magas kezdő fizetéssel tudnak elhelyezkedni és jók a munkakörülmények is. Akkor meg miért mennének külföldre?

Káté: Milyen történeteket hallott eddig végzett gépészmérnököktől? Mik voltak a legkülönlegesebb területek, ahol el tudtak helyezkedni? Cz. T.: Több ilyen itt végzett mérnök is van. Az egyikük az én doktoranduszom volt, ő nálam készítette a diplomatervét és a doktoriját is. Amikor mesterhallgató lett, akkor megkeresett azzal, hogy szeretne velem együtt dolgozni egy érdekes témán: az önjavító anyagokon. Ekkor mondta azt is, hogy neki mindene a Formula-1, és ott szeretne dolgozni egy csapatnál. Ezután annyira szisztematikusan építette fel a saját karrierjét, hogy úgy képzeljék el, hogy a doktori védése egy pénteki napon volt, a következő hétfőn pedig már a Red Bull Racingnél kezdett, és azóta is ott dolgozik. A másik ilyen hallgató terméktervezőként végzett, ő most Amerikában a Teslánál dolgozik. Volt egy harmadik diák is, aki mindig szénszálakkal akart foglalkozni: ő, mikor ledoktorált, néhány hétre rá a NASA-nál helyezkedett el. Utána visszajött Magyarországra dolgozni, de hat-nyolc év alatt úgy felépítette a brandjét, hogy ma a világ legjobb szénszálas szakértői közé tartozik. Káté: Mi kell ahhoz, hogy valaki ezekhez hasonló karriert fusson be? Cz. T.: Elsősorban elhivatottság. Emellett járjon be előadásra, és rögtön utána, ha nem ért valamit, kérdezzen a szünetben. Majd válassza ki egy-két év múlva azt a tanárt, akivel szívesen együtt dolgozna, olvasson utána, hogy az adott tanár mivel foglalkozik, ezután keresse meg. Fontos még az is, hogy akarjon, mert úgy senkit nem fognak megtalálni, hogy csak ül magában az előadáson: mutatnia kell magát az embernek. Legyenek érdeklődőek és kíváncsiak! Káté: Mennyi szerencse kell hozzá? Cz. T.: Ez nem szerencse kérdése. Erre van az a mondás, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Káté: Mit tanácsolna a mai Gépészkari hallgatóknak? Cz. T.: Legyenek mindig erkölcsösek, és gondolkodjanak közösségben, családban. Ha az ember önmagával jóban van, akkor szakmailag is jobban tud teljesíteni. De talán a legfontosabb, hogy higgyenek magukban. Hogyha ide felvették, akkor nem véletlenül vették fel. Tessék csinálni, még akkor is, ha vannak nehéz tantárgyak. Azokat a tárgyakat, amik meg érdeklik, azokat úgy csinálja mindenki, hogy abban ő legyen a legjobb.


In memoriam Vidovics Balázs Az új évben megdöbbentő, felfoghatatlan hír fogadott bennünket az Egyetemen. Tragikus hirtelenséggel elhunyt Vidovics Balázs, a BME Gép- és Terméktervezés Tanszékének fiatal munkatársa, szerető férj, gondoskodó édesapa. E sajnálatos eset kapcsán beszélgetünk kollégájával, barátjával, Dr. Rádics János Péterrel. Zsolti

Vidovics Balázs 1980-ban született, majd az érettségi megszerzése után a Műegyetem okleveles ipari termék- és formatervező mérnök szakán 2003-ban szerzett diplomát az évfolyamelsők között. Ezen a szakon szaktársa volt Rádics tanár úr, de ismeretségük valahol az ezt követő doktori iskola során mélyült barátsággá. Vidovics Balázs a doktori iskola alatt már szervesen bekapcsolódott az akkori Gépszerkezettani Intézet aktuális kutatásaiba és projektjeibe, majd 2006-tól egyetemi tanársegédként kezdett dolgozni a gép- és terméktervező mérnököket képző tanszéken. – Balázsnak szíve-lelke volt a terméktervezés. Nagyon sokan ismerték a Terméktervezés és Integrált terméktervezés kurzusokról, a gépészek pedig leginkább az MSc-s Tervezés és gyártás tárgy kapcsán találkozhattak vele, aminek angol nyelvű kurzusán a tematikát is ő dolgozta ki. Emellett ő koordinálta az EGPR nemzetközi projektünket, aminek célja több európai egyetem terméktervező hallgatóinak egy projektbe történő integrálása, és eredményes együttműködésének megvalósítása volt. Sok innovatív termék született az évek során. Csak most látjuk igazán, hogy mennyi munka volt ezzel. Fontos feladatának tekintette a terméktervező szak népszerűsítését. Új felvételis honlapot készített a felvételizők számára, hogy a tárgyilagos információkon túl mélyebb rálátást adjon a képzés lényegére. A kollégákkal járta a középiskolákat, hogy az érettségiző diákok lássák, mennyi lehetőség rejlik ebben a szakban. Balázs kifinomult érzékkel alakította a tanszéki és gépészkari arculatot is. Meg lehet nézni a gépészkari kiadványokat, a felvételis honlapot, mindegyikben benne van Balázs precizitása. Ha nem is ő csinálta az utolsó kattintásig, de ő koordinálta, ötleteivel irányította ezeket a nagyszerű munkákat – mondta el Rádics János Péter. Amikor arra kértem interjúalanyomat, hogy egy történetet osszon meg Vidovics Balázzsal kapcsolatban, akkor emberi, oktatói nagyságát méltatta. – A közös irodában nehéz nem megtapasztalni a másik jellemét. Sokszor diplomatervezők, szakdolgozók keresték fel azzal, hogy elakadtak. Hiányzik az ihlet vagy hiányzik a motiváció. Az esetek nagy többségében Balázs helyre tudta tenni a dolgokat, nagyon értett a terméktervezők nyelvén. Egy alkalomra kifejezetten emlékszem, amikor felkereste az egyik diplomatervezője. Teljes kétségbeesés sugárzott róla, melyet szóban is megerősített: nem halad a munka, egyre messzebb a cél. Bár nem hallottam végig a beszélgetést, a lány másfél óra múlva mosolyogva távozott. Aztán időben

befejezte a diplomáját. – Ilyen hatással volt Vidovics Balázs a hallgatókra: inspirálta és motiválta őket. Arra a kérdésünkre, hogy mit üzenne Vidovics tanár úr nekünk, hallgatóknak és kollégáinak, barátja, Rádics tanár úr ezt a feleletet adta: – Az egyetemmel kapcsolatban elmondaná, hogy vigyázzunk a terméktervező képzésre. Amikor a tavalyi évben szó volt róla, hogy a BSc-s ipari termékés formatervező mérnök szakot megszüntetik, akkor ő is nagyon sokat tett azért, hogy ez ne történjen meg. Ezt az örökséget tovább kell vinnünk. Rádics János Péter személyes véleménye: – Talán nem ez a legjobb fórum erre, de a történtek rávilágítanak egy fontos dologra. Rendkívül összetett feladata van manapság egy egyetemi oktatónak, amibe a diákoknak nincs lehetősége belelátni. A látszatra egyszerűnek tűnő oktatás nagyon kemény felkészülés eredménye. Az egyes szakterületek mély ismerete, az azon belüli és a tudományterületek közötti összefüggések átlátása elengedhetetlen. Oktatás, kutatás, folyamatos fejlődés, és ez csak a munka. Balázs halálát szív eredetű bántalmakra visszavezethető betegség okozta. Lehet, hogy nem maradt ideje magára figyelni, észrevenni szervezete apróbb jeleit. A mi korosztályunkat különösen megérintette ez a tragédia. Az ember nem gondol arra 35 évesen, hogy ilyen közeli lehet az elmúlás. Különösen egy családos édesapa nem. Nehéz időszakon mentünk mi is keresztül. Napi kapcsolatban voltunk vele. Fájdalmas üresen látni asztalát, székét. Még fájdalmasabb belegondolni, hogy milyen a családjának elviselni a hiányát – vallotta be Rádics János Péter. Vidovics Balázs szerető férj, és három kislány édesapja. Felesége határtalan szeretetéről tanúskodik, hogy ő maga búcsúztatta el férjét a szertartáson, aki közel két évtizeden keresztül volt élete társa. Kérését tolmácsolva üzenem a hallgatóknak, hogy akinek van egy kedves története, emléke Balázsról, amit szívesen megosztana, az írja meg, és Rádics tanár úron keresztül juttassa el hozzá, hogy majd felnőve a kislányok is elolvashassák. Vidovics Balázs férj, édesapa, barát, kolléga–Nyugodj békében!


Koliügyeink

– interjú Kovalovszki Mátéval

Ettől a félévtől változásokat tapasztalhattunk a kollégiumi jelentkezésünk menetében. Más felületen kellett ezt végrehajtanunk, és változtak a felvételi szempontok is, emellett a következő félévtől további módosításokra számíthatunk. Hogy mi mindenre? Erre, és más kérdésekre válaszolt lapunknak Kovalovszki Máté, a GHK Kollégiumi Bizottság vezetője rövid idővel azután, hogy elkészítette az előzetes férőhelyosztás tervezetét. Vata

Káté: Hogy érzed magad ezután a több napos, kimerítő munka után? Kovalovszki Máté: Elfáradtam, megmondom őszintén, sok munka volt vele, az új rendszer miatt át kellett alakítani több mindent a megszokotthoz képest, először is ki kellett még találni a pontos férőhelyosztás gyakorlati menetét. Egy dolog, hogy mi van leírva papíron, de ezt át is kellett ültetni gyakorlatba. Káté: Mi indokolta az EKFR (Egységes Kollégiumi Felvételi Rendszer; a szerk.) bevezetését? K. M.: Egészen messzire nyúlik vissza, 2012 őszén pedzegette már az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK), hogy igazság szerint nem szeretnének egységes kollégiumi rendszert, de mivel a többi egyetem már akkor átállt rá, és ha valaki kitalálná, hogy a BME-n is legyen, akkor csak elő tudjunk húzni a fiókból egy olyan tervezetet, amelyet mi raktunk össze, ezáltal a több rossz közül a kevésbé rosszat válasszuk. Mivel akkoriban ezt senki nem akarta, született egy körülbelül egyoldalas dokumentum, amely a főbb alapelveket rögzítette, de főleg az volt benne, hogy hányféle módon lehet férőhelyeket osztani, és mindenki válassza ki a neki megfelelőt, tehát lett egységes kollégiumi felvételi szabályzat, meg nem is. Emellett óriási eltérések voltak a karok férőhelyosztási elvei között, mintha más egyetemekről beszélnénk, sokszor köze sem volt egyiknek a másikhoz. Ezért is jött az egységesítés ötlete, de senki nem akarta, így hamar elhalt a dolog. Valami dokumentum született, és mindenki megnyugodott. Azonban jött az egyetem életében a nagy változás, a kancellári rendszer bevezetése, és akkor megint előkerült. A legelső változatok szerint majd átveszi az egészet a Kancellária Kollégiumok Igazgatóság, és akkor mindenkinek ők osztják egységesen. De aztán erről meg lettek győzve az egyetemi vezetők, hogy ez nem egészen lehetséges, mert nem teljesen összehasonlíthatóak a különböző karok hallgatói. Egy ideális világban, ahol lenne elég kollégiumi férőhely, ott talán lehetne, de egész egyetemi szinten túljelentkezés van, úgyhogy nem lehet. Aztán hosszú megbeszélések után jött az ötlet, hogy mégsem a Kollégiumok Igazgatóság fogja csinálni, mert egyébként kapacitása sem lett

volna rá, hanem a Kari Hallgatói Képviseletek, de mégis egységesíteni kell, mert nem jó dolog, ha például van egy testvérpár, akik közül az egyik közlekes, a másik vegyész, más szerint vannak elbírálva, és ugyanakkora teljesítmén�nyel az egyiket felveszik, másikat nem. Így 2015 szeptemberében elkezdődött az EKFR kidolgozása a KKB ülésein (az EHK Külső Kollégiumi Bizottsága, tagjai a Kari Hallgatói Képviseletek delegáltjai, rendszerint a Kollégiumi Bizottságok vezetői – a szerk.). Volt nagyon sok vitatkozás, asztalcsapkodás, mert nagyon különbözőek voltak a karok szokásai, és senki nem akart engedni a sajátjából, de a végén mindenkinek kellett egy picit. Szerintem a végére egy olyan dolog született, ami nem mondom, hogy jobb, mint ami nekünk eddig volt, – úgy gondolom, volt hibája, de egy korrekt rendszerként működött –, de nagyon hasonló született ahhoz. Még mindig van benne nagyon sok elem, ami szabadságot ad a karoknak, tehát nem mondhatni, hogy annyira egységes, mint a szociális rendszer, hogy teljesen ugyanúgy zajlik minden karon, de most már legalább a főbb alapelvek, irányelvek le vannak tisztázva. Káté: Mik a Gépészkar számára legfontosabb változások az új rendszerben? K. M.: Lesz több változás, de még nem minden most. Úgy volt, hogy mindenki átáll rögtön az újra, de többen amellett voltunk KKB-n, hogy legyen valamiféle átmenet a hallgatóknak, mert az EKFR, amit az EHK is elfogadott, hogy minden karnak az alapján kell elkészíteni a saját szabályzatát, az december közepén lett kész, tehát a félévnek mondhatni a végén. Akkor már nem lehetett azt mondani a hallgatóknak, hogy „bocs, így vetted fel a tárgyaidat, erre készültél, de mégsem ez lesz”, ezért átmeneti időszakot tartunk. Viszont, ami változás, hogy a bennmaradó státusz megszűnik következő félévtől. Helyette az lesz, és ez egy minden kar számára kötelező elem, hogy ugyanúgy egy félév időtartamra kap majd valaki kolit, de az előző kettő eredményeit kell majd átlagolni, persze csak azoknál, akik már túl vannak két féléven. Ebben benne van picit a bennmaradó egy része, nem pont ugyanaz, nem is biztos, hogy bármelyik ideális, de ez van az új EKFR-ben. Másik változás, hogy korábban a szoc. pontok úgy számolódtak


be, hogy volt egy határ, és akik afölött vannak, szintén KKI alapján voltak sorrendbe rakva, most viszont már tisztán szoc. pont alapján, tehát akinek 80 szoc. pontja van, az előrébb van, mint akinek 50, függetlenül attól, hogy milyen a KKI-ja. Harmadik változás pedig, hogy az eddigi három bekerülési kategória, a tanulmányi, közösségi, és szociális mellé bejön még egy, a másik három kombinációja, amit röviden SZTK-nak szoktunk nevezni. A százas skálán vett eredmények (a tanulmányi a KKI hússzorosa) közül a közösségi és a szoc. 25-25 százalékban, a tanulmányi pontok pedig 50%-ban százalékban számítanak bele, így az is százas skálás pontot ad. Körülbelül 100 embert ez alapján veszünk fel. A legfontosabb változásokat egyébként leírtam, elérhetőek a GHK honlapon a Kollégium fül alatt. Káté: Mi indokolta, hogy két félév átlaga legyen figyelembe véve? K. M.: Ugyanaz, mint a bennmaradó esetén: hogy a hallgató ne félévről félévre éljen, hanem tudjon vele tervezni. Káté: Milyen problémák merültek fel a férőhelyosztás során, amelyekre előtte nem számítottál? K. M.: Most kaptunk viszonylag sok férőhelyet a Nagytétényi úti Koliban (továbbiakban TTNY), ennek az oka az, hogy jelenleg nálunk a legnagyobb a túljelentkezés az egész egyetemen, szóval ezzel nem jártunk olyan jól, ha szabad így mondanom. Tehát most végül három koliba kellett sorolni, ez okozta a legnagyobb nehézséget. Káté: Mi volt az érv a tisztán szoc. kategória mellett? K. M.: Az egyetem nyolc karából, ha jól emlékszem, hatnál korábban is volt, és ebből nem engedtek, így egyedül maradtunk azzal, hogy nálunk nem. Káté: Miben más a Gépészkar helyzete kollégiumi szempontból a többi karhoz képest? K. M.: Minden kar más a többihez képest, más elvek, hagyományok jellemzőek. A mi helyzetünk olyan szempontból jó, hogy nagy kar vagyunk, sok férőhellyel, úgyhogy több kérdésben meghatározó a véleményünk, mert nekünk van 1060 kollégistánk, más karoknak pedig 3-400. Ilyen esetekben az számít, hogy a nagy karoknak mi a jobb, mert a többiek úgyis megoldják valahogy, mi meg nem biztos. Káté: Az mennyiben jelent különbséget, hogy nekünk külsős üzemeltetésű az elsődleges kolink? K. M.: Inkább az ügyintézés menetét bonyolítja, mert egy harmadik fél is bekerül, az üzemeltető, mert velük is kell egyeztetni döntések meghozatalakor. Férőhelyek szempontjából ez nem számít.

Káté: Ezek szerint nem a KTK jó állapota miatt van nálunk túljelentkezés? K. M.: Inkább amiatt van, mert nagy kar vagyunk. Igazából a Martos Koli is jó állapotban van, Kármán szintű szobák vannak ott is. Nem volt ott akkora felújítás, mint a KTK-ban, ahol az épületet kvázi visszabontották és újjáépítették, de újak a bútorok és az ablakok is. Ugyanez a helyzet a Bercsényivel is. Tehát nem mondanám, hogy azért van túljelentkezés, mert Kármán, hiszen más karoknak is hasonlóan jó állapotú az elsődleges kolija. Káté: A VPK-ban várható ilyen felújítás? K. M.: Már nagyon régen emlegetik egyetemi szinten, hogy fel kellene újítani, mert az van most a BME-s kolik közül legjobban lelakva (a TTNY-t az ELTE-től bérli a BME). A Kollégiumok Igazgatóságnak nem nagyon van pénze, márpedig nem két forint lenne a VPK felújítása. Meg nem erősített hírforrás szerint egy-két éven belül nekiállnak, és legalább egy nyílászárócserét megcsinálnak. Káté: Sokak szerint ez már erősen indokolt lenne. K. M.: Laktam én is VPK-ban, ismerem a helyzetet. Káté: A Kármán Terasz meg fog várhatóan nyitni, ha beáll a jó idő? K. M.: Idén valószínű, hogy lesz, mert addigra az új cég át fogja venni, és kizárt dolog, hogy az a veszteséget termelte volna. Káté: Végül egy személyes jellegű kérdés: sokan arról ismernek, hogy mindig készséggel válaszolsz mindenki levelére, de biztos kíváncsiak rád. Milyen az igazi Kovalovszki Máté? K. M. (kis gondolkodás után elmosolyodik): Igen.


Kármán 135/50 A fenti számok nem a híres professzor átlagos vérnyomását jellemzik, teljesen más jelentésük van. De nézzük, mit is takar a címünk numerikus része? Mit is kell tudni Kármán Tódorról? Cikkünkből minden kiderül. Bagoly

Kezdjük cikkalanyunk életével és munkásságával! 1881. május 11-én, azaz idén 135 éve született Budapesten, csehországi zsidó származású család kisebbik gyermekeként. Édesapja, Kármán Mór az oktatás és pedagógia, bátyja, Elemér pedig a jogtudományok és a kriminológia területén alkotott maradandót.

A Kármán Tódor-díj az oktatásért felelős miniszter által adományozható kitüntetés, melyet a gazdasági élet azon szereplői kaphatnak, akik kiemelkedő magyarországi oktatási, képzési, felnőttoktatási, tudományos kutatási érdekében végeztek kiemelkedő tevékenységet. Évente legfeljebb öt darab adományozható a kerek bronz plakettból, mely Kármán arcképét és a díj nevét ábrázolja. Kármán matematikai tehetsége már kiskorában kiemelkedő volt, édesapja úgy kívánta azonban, hogy fia a reáltárgyak mellett humán irányú oktatásban is részesüljön. Így került az ifjú Kármán az édesapja által alapított ELTE Trefort Gyakorlógimnáziumának elődjébe, ahol 1898-ban az ország legjobb matematika- és természettudomány tanulójának szánt Eötvös-díjjal jutalmazták érettségije idején. E díjjal zsebében készült külföldi matematika tanulmányaira, az élet azonban közbeszólt, ily módon kezdte meg tanulmányait egyetemünk gépészkarán, ahol 1902-ben, kitüntetéssel diplomázott Bánki Donát kezei alatt. Sorkatonai szolgálatát letudva visszatért Bánkihoz, már mint tanársegéd, egészen 1906-ig. Ekkor az MTA ösztöndíjával Göttingenben folytathatta tanulmányait nem más, mint Prandtl kezei alatt. Ekkor terelődött érdeklődése az aerodinamika irányába. Itt szerezte doktoriját is, miközben olyan cégeknek kutatott szélcsatornában, mint a Krupp vagy a Zeppelin. Egyik ilyen kutatása közben fedezte fel a róla elnevezett örvénysorokat, melyek lapos akadály hatására alakulnak ki. (A Kármán-örvények okozták többek között a Tacoma Narrows híd összeomlását is, melyről nemrégiben a Káté hasábjain is olvashattatok.)

Bár Kármánról elsőre szinte mindenkinek az áramlástan ugrik be, nem csak ezen a területen alkotott maradandót, nevéhez fűződnek rezgéstani, hőtani és anyagszerkezettani kutatások is. Göttingeni évei alatt például Max Bornnal közösen kutatták az atomok mozgását. 1913-ban megkapta az Aacheni Műszaki Egyetem Repüléstan és Mechanika Tanszékének tanszékvezetői székét. Ekkor kezdődött el az ottani szélcsatorna építése. Az I. világháború kitörésekor a hallássérült Kármán a hátországban kapott munkát. Képzettségének megfelelően az Aerodinamikai Laboratóriumban tevékenykedett, ahol társaival egy, a helikopterhez hasonló lebegő megfigyelő eszköz konstrukcióján fáradoztak. A Tanácsköztársaság idején Kármán közoktatási népbiztos-helyettes volt, amiért később többen is támadták. Ennek következtében visszatért aacheni tanszékvezetői állásába. Itt a turbulencia-elméletet, valamint a repülőgépek szárnyprofiljának minél jobb kialakítását kutatta társaival. A német politikai változások származása miatt igen kedvezőtlenek voltak számára, így 1930-ban az USAba tette át székhelyét, mégpedig a pasadenai székhelyű Guggenheim Aeronautikai Laboratórium (GALCIT) igazgatója lett. Itt jelentős repüléstechnikai és áramlástani kutatásokat végzett. Nevéhez köthető a Navier–Stokesegyenlet egyszerűsítése bizonyos körülmények között, illetve a folyékony anyagok mechanikájának kutatása is. Szintén elévülhetetlen érdemei vannak a rakéták működésének kutatásában, legyen szó harcászati vagy éppen szuperszonikus berendezésekről.


Üzenet

1944-ben felkérték az USA Jet Propulsion Laboratory vezetésére, melynek elődjét Kármán alapította Pasadenában. Az itt végzett kutatások a későbbiekben jelentősen hozzájárultak az amerikai űrprogram sikeres megvalósulásához. A világháború után, 1949-től a NATO párizsi székhelyű Repüléstani Kutatás és Fejlesztés Csoportjának igazgatója lett, később más szervezetek első emberének is megválasztották. Például a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiáé, melynek hazánk 1963 óta tagja Kármán közbenjárásának köszönhetően. Ebben az évben hunyt el, mindössze öt nappal 82. születésnapja előtt. Utoljára halála előtti évében járt Magyarországon. A halál Aachenben, gyógyfürdőzés közben érte. Kármán nevéhez számtalan áramlástani felfedezés kötődik. Tevékenysége elősegítette az űrkutatás, a szuperszonikus repülés és számos egyéb áramlástani jelenség megismerését, kifejlődését. Nélküle nem, vagy jóval később sikerült volna elérni a világűrt vagy éppen Concorde repülőgépet készíteni. Munkásságáért számos kitüntetésben részesült: az Egyesült Államok adományozta Nemzeti Tudományos Érmét (National Medal of Science) ő kapta meg legelőször, emellett a Prandtl-gyűrű, a Gauss-érem, a Kelvin-érem, a Guggenheim-érem és a Watt-érem tulajdonosa, a Royal Society, azaz az angol Királyi Társaság tagja. Hazánk a Bánki Donát-éremmel, valamint egyetemünk gyémántdiplomával – tiszteletbeli doktori címmel együtt – jutalmazta tevékenységét. Nevét viseli többek között egy díj, egy kráter a Holdon és a Marson, a pasadenai és az aacheni egyetem auditóriuma, valamint egyetemünk szélcsatornája és természetesen a gépészek fő kollégiuma. Apropó, kollégium! Felmerülhet, hogyan jön ide a címben jelzett 50-es szám? Kármán halála után bő 3 évvel, 1966. augusztus 20-án, azaz idén 50 éve adták át a nagyközönség számára az Irinyi József utcán épült új, közel ezer férőhelyes kollégiumot, melynek első lakói az az évi nyári atlétikai Eb-re érkező újságírók és versenybírók voltak. A diákotthon, mely 1975-ben elsőként kapta meg a műszaki felsőoktatási intézmények kollégiumai közül a Kiváló Kollégium címet (majd még kétszer érdemelte ki), 1990 óta viseli Münnich Ferenc helyett Kármán Tódor nevét. Az épület életéveiből jó párat letagadhatna, köszönhetően a 2007-ben történt teljes felújításnak. A többi pedig történelem. forrás: Wikipedia; sztnh.gov.hu; jetfly.hu

Egy professzor egy nagyobbacska poharat tett le a hallgatósága elé, majd néhány nagyobb követ belehelyezett, amelyek éppen a pohár tetejéig értek. Ekkor odafordult a tanár egy diákjához: – Ön szerinte ez a pohár tele van? –Természetesen igen – jött a válasz. Ekkor a professzor kisebb kavicsokkal teletöltötte a poharat, majd egy másik hallgatójától szintén megkérdezte, hogy tele van-e. Ismét helyeslő felelet érkezett. Ezután a tanár homokkal töltötte fel a kavicsok közt megbújó kis üregeket, pórusokat. Ekkor már a pedagógus maga jelentette ki, hogy a pohár megtelt, majd feltette a megjelenteknek a kérdést, miért ez a feltöltés helyes sorrendje. A hallgatóság részéről érkező csendet a profes�szor maga törte meg, és elkezdte példáját megmagyarázni: – A pohár az életünket jelenti, ez az, amit megtölthetünk olyan dolgokkal, amivel csak szeretnénk, ez a lehetőségeink tárháza. A nagyobb kövek jelentik az igazán fontos dolgokat az életünkben, mint a család, a barátok, a szerelmünk, a hitünk – ezekből igen kevés fér a pohárba, ezért jól meg kell választanunk őket, hogy ne a pénz, a hatalom, az önzőség és ehhez hasonlók legyenek. A kisebb kavicsok jelentik azokat a dolgokat, amik jól megférnek a nagy kövek között. Jelentősek a mindennapi életünkben, ám nem szabad hozzájuk görcsösen ragaszkodni, nem szabad belebetegedni elvesztésükbe. Ilyen például az autónk, a munkánk, a megtakarításaink, a házunk. A homok jelenti a legkevésbé fontos dolgokat, mint például a mosatlan edényeket, a bevásárlást, az ablakpucolást, amik szükségesek ugyan, de nem szabad ezek köré felépíteni az életünket, nem ezeknek kell élni, hiszen előbb-utóbb úgyis megoldódnak, ahogyan a homok is behatol a kövek, kavicsok közti résekbe. Inkább töltsünk időt a barátokkal, olvassunk mesét a gyermekeinknek, lepjük meg párunkat valami csekélységgel vagy mondjuk egy pár jó szót a szomszédnak, mintsem a főzés-mosás-takarítás-munka-intéznivalók mókuskerekében őrlődjünk, ezek meg fognak úgyis oldódni a köztes időkben. Rajtunk múlik, hogy előre feltöltjük színültig homokkal azt a bizonyos poharunkat, hogy a kövek ne férjenek bele, vagy szépen sorjában belehelyezzük először a köveket, majd a kavicsokat s csak végül a homokot.

Zsolti


Darwin-díjasok A cím láttán joggal vetődhet fel a kérdés: mi is az a Darwin-díj? Ez egy olyan elismerés, amire senki sem vágyik. A Darwin-díj egy posztumusz kitüntetés, amelyet úgy nyerhet el valaki, ha olyan halált hal, aminek hallatára joggal mondhatod: veled is csak többen voltunk. Ez talán egy kicsit erős megfogalmazás, de a Darwin-díj tényleg erről szól: elnyerői a legabszurdabb haláleseteket magukénak tudó, néhai embertársaink. A történet 1985-ben indult el a Stanford Egyetem Néhányan a díjazottak hosszú webszerverének egy sötét zugából, ahol pár hallgató olyan sorából: emberekről váltott rendszeresen e-mailt, akik saját maguk Bozont

elpusztításával nagyban hozzájárultak az emberi génállomány javulásához. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, egyre több történet látott napvilágot, így 1994-ben megalapították a Darwin-díjat. Az elnevezés Charles Darwin, az evolúció atyja előtt tiszteleg, de véletlenül sem azért, mert ő is a díjazottak között lenne.

Nem tűnik bonyolultnak a Darwin-díj elnyerése, de mégsem elegendő, ha valaki saját hülyesége miatt hal meg, vannak ám szabályok is! 1. A jelöltnek el kell vesztenie szaporodóképességét, hogy ne tudja tovább örökíteni génállományát. Ebből a pontból következik, hogy nem feltétlenül kell meghalnia az illetőnek, de elég kevés az élő Darwin-díjas. 2. A jelöltnek az amerikai autóvezetői korhatár felettinek (16 éves kor) kell lennie és mentálisan egészségesnek. 3. A balesetnek/halálesetnek saját hibából kell bekövetkeznie. 4. Az eseménynek bizonyíthatónak kell lennie, nem elég, ha valakinek a valakije hallotta a szomszédtól, hogy valaki azt mesélte, hogy… Ha valaki ezeknek a kritériumoknak megfelel és mellé halálával ki is érdemli, hogy Darwin-díjra jelöljék, nincs akadálya, hogy tragédiája, nem túl dicső módon, de fent maradjon az utókornak a darwinawards.com oldalon.

• 1996-ben egy ügyvéd egy irodaház 24. emeletén mutatta be fiatal kollégáinak a panoráma üvegablak törésbiztonságát, amiért a gyártó garanciát vállalt. Az üveg valóban törésmentesen kiállta a próbát, viszont kiesett a keretből és a férfi 24 emeletet zuhant. • 1996. január 1-jén két meglehetősen részeg fiatal egy bengáli tigris nyakába akart virágfüzért akasztani. A cicus nem vette poénra a dolgot. • 1999. Ez a történet kicsit már bonyolultabb: kezdésnek fontos tudni, hogy Palesztinában két héttel később állítják át az órát, mint Izraelben. Ez lett a veszte két palesztin terroristának is, ugyanis megbízásuk szerint Palesztinából kellett egy-egy bombát elszállítaniuk Izraelbe. A sofőrök órája már az izraeli időt mutatta, viszont a bombák időzítője palesztin idő szerint volt beállítva, így történt, hogy mind a ketten magukat robbantották fel.


• 2000. A texasi Houstonban egy 19 éves Rashaad nevű fiatalember orosz rulettel próbálkozott. Köztudott, hogy az orosz rulettet revolverrel játsszák, ahol egy a hathoz az esélye, hogy az ember golyót kap a fejébe. Rashaad viszont revolver híján egy félautomata pisztollyal próbálkozott meg, ahol pontosan hatszor nagyobb sansszal jut rá a golyó. A matematika most sem tévedett. • 2002. Egy újabb terrorista történet: a kezdő iraki terrorista, Khay Rahnajet nem vett elég bélyeget az általa feladott levélbombára, ezért azt visszaküldték neki. Mivel teljesen elfeledkezett a bombáról, fel is nyitotta a borítékot… • 2004. Egy osztrák férfi holttestét találták meg apartmanjában. A szomszédja hívta a rendőrséget, ugyanis arra lett figyelmes, hogy két láb lóg ki a konyhaablakon. A vizsgálat során megállapították, hogy a férfi az esti tivornya után az ablakon próbált bejutni lakásába, de fejjel a mosogatóban landolt. Nagy ijedtségében még a csapot is megnyitotta, így megfulladt a mosatlanok között… • 2005. Három texasi, nem túl nagy pályás fegyveres rabló úgy döntött, hogy kirabolnak egy vágóhidat. A három úriember rugósbicskákkal felfegyverkezve követelte az éppen a munkájukat végző hentesektől, hogy adják át a páncélszekrény tartalmát. Köztudott, hogy a hentesek nem műanyagkéssel végzik munkájukat, ezért mindenki számára elképzelhető, hogy mi lett az összecsapás eredménye. A széfben egyébként az üzem hivatalos papírjain kívül nem volt semmi más. Ezeket a történeteket olvasva kicsit elgondolkoztam, hogy milyen is lehetne, ha lenne külön Darwin-díj gépészeknek is (természetesen nem halállal végződnének, sokkal inkább bukással) - Otthon felejteni a számológépet a hatodik Gépelemek vizsgádon, de erre csak a számolós résznél döbbenni rá. - Jegyzőkönyv nélkül menni GMA laborra. - „Úgyis könnyű lesz” felkiáltással beülni Gépszerk. pótpót zh-ra. - „Úgyis meg fogja adni azt a két pontot az Inf. rendszerek zh-ra…” - „Nem olyan vészes az a Gépelemek házi, majd leadás előtt összedobom gyorsan…” - Tesi miatt csúszni egy félévet.

Energetikai Szakkollégium

Az Energetikai Szakkollégium ambiciózus egyetemi hallgatók közössége, tagjai a Szakkollégium 2002-es megalakulása óta páratlanul szerteágazó tevékenységi kört alakítottak ki. Ennek részét képezi: • bárki által látogatható előadások szervezése az iparág legismertebb szakembereinek tolmácsolásában. • üzemlátogatások hazai és külföldi ipari létesítményekbe. • nemzetközi konferencia szervezése International Youth Conference on Energy címmel, melynek idén Pisa adott otthont. • nemzetközi nyári egyetem szervezése Summer Academy on Energy címen, mely idén 13 különböző nemzet részvételével zajlott. • tanulmányi verseny szervezése középiskolások számára. • évente megrendezésre kerülő nyári szakmai gyakorlati programunk minden egyetemista számára elérhető. További információk: www.eszk.org; facebook.com/EnergetikaiSzakkollegium


Állítólag… Az ókortól kezdve egészen napjainkig végigkísérik az emberiség történetét a mítoszok és legendák. Mindenki tudja, hogy ezek kitalált történetek, rendszerint mégis valahol a valóságban gyökereznek. De mennyi is az igazság belőlük? Erre a kérdésre keresi a választ az Állítólag csapata. Marci

Az eredetileg Mythbusters címen futó televíziósorozat 14 éves múltra tekint vissza ehhez hasonló problémák boncolgatásában. Ha pedig ilyen témáról van szó, kompetensebb személyeket nem is találhatnánk, mint akik hétköznapi tevékenységként űzik a megtévesztést: a két műsorvezető, Adam Savage és Jamie Hyneman korábban filmtrükkök tervezésével és kivitelezésével keresték kenyerüket, mielőtt átnyergeltek a legendarombolásra. A második évadtól kezdve az ő kezük alá dolgozik a kísérletek előkészítésével, tehát tulajdonképpen a piszkos munkát elvégezve az építők csapata: Kari Byron, Tory Belleci és Grant Imahara. Meglepő módon az epizódok főszereplői mégsem ők, hanem Buster, a töréstesztbábu, akit látszólag hatalmas egyetértéssel áldoznak fel a tudomány oltárán, majd raknak össze darabjaiból újra és újra a mítoszok vizsgálata közben. Igazából azonban a rajzfilmkarakterek módjára végletes kinézetű és személyiségű műsorvezetők viszonya közel sem felhőtlen, éppen egymás állandó megkérdőjelezése az, ami előreviszi őket a kísérletek során.

• Felrepülhet-e egy gyerek, ha túl sok lufit adnak a kezébe? • Túlélhető-e egy lift lezuhanása, ha felugrunk földet érés előtt? • Eltüntethető-e a ruhából vodkával a füstszag? • Mindig a vajas felére esik a leejtett pirítós? Ezek szórakoztató műsorhoz képest meglepően tudományos elvet követve folynak. Adott egy előfeltevés, legyen az városi legenda, filmes részlet, vagy népi történet, melynek vizsgálatára kiötlenek valamiféle kísérleti módszert, elvégzik azt számtalan alkalommal, majd az eredmények kiértékelésekor a mítoszt a lehetetlen, hihető, vagy igazoltan megtörtént kategóriák valamelyikébe sorolják. Az 50 perces adásokban rendszerint két vagy három témával foglalkoznak, de gyakoriak az egy-egy filmre épülő tematikus epizódok, de a korábbi mítoszokat újra górcső alá helyező vagy a kulisszák mögé betekintést engedő

részek sem példátlanok. Persze ez a módszer csak leírva hangzik ennyire komolynak, ugyanis a műsor igencsak szerves részét képezik a kísérleteket menetrend szerint kísérő kudarcok változatos formái az összetört járművektől a látványos eséseken át az egészen komoly robbanásokig, gondoskodva a szórakozásról is. Bármilyen látványos is a pusztítás, a végső cél mindig a tudomány szolgálata és a nézők kíváncsiságának kielégítése. Ezt a kettőséget foglalja össze gyönyörűen egy idézet Adam Savage szájából: „Jegyezzétek meg, az egyetlen különbség a céltalan kísérletezgetés és a tudomány közt az eredmények leírása és értékelése.” A fenti gondolat is jól mutatja, hogy a tudomány kifejezés alatt nem holmi elméleti eszmefuttatásokra kell gondolni, hiszen éppen az egyszerűségen alapuló recept vitte sikerre ezt az egészen új műfajt teremtő ismeretterjesztő műsort számtalan éven át. Gyakorlatilag úgy sikerült eljuttatniuk a tudományt, vagy legalább annak egy igen valósághű illúzióját az arra gyakran legkevésbé fogékony nézői rétegekhez, például számos gyerekhez, hogy azok észre sem vették, amíg végül maguk is rá nem éreztek annak az ízére. A töretlen menetelés után sajnos rossz hírrel kell szolgálnom azoknak, akik kedvelték a műsort, neadj’isten még a mérnöki pálya felé is ennek hatására kezdtek el legelőször kacsintgatni, mivel 2015 végén nyilvánosságra került, hogy nemsokára véget ér az Állítólag. Szerencsére a készítők is tudják, hogy mindent a csúcson legjobb abbahagyni, ezért a 2016-os év első felében egy új, minden eddiginél izgalmasabbnak ígért évaddal jelentkeznek a Legendarombolók, érdemes őket még időben elcsípni vasárnap esténként a Discovery Channel műsorán. A befejezéshez közeledve a másik műsorvezető, Jamie Hyneman, válaszolt igen frappánsan arra a kérdésre, hogy szerinte mi tette emlékezetessé az elmúlt 14 évet, ezzel ismét jó képet adva az Állítólag adásainak hangulatáról: ”Sok érdekes kísérletet elvégeztünk, de ha bárkit megkérdeznének, azt mondaná, hogy mi vagyunk azok, akik állandóan felrobbantjuk a dolgokat…” Azért túlzottan gyászolni ezt a remek sorozatnak a végét sem érdemes, főleg annak fényében, hogy a műsorvezetők ígérik, a közeljövőben valami másba fognak közösen, és mindeneképpen visszatérnek a képernyőre. forrás: www.ew.com


Minden napra egy feles Tibi atya füves könyve

Szalonnás Piri, Drótos Karesz, Golyvás Elemér, Kalányos fivérek – ugye ismerősen csengenek ezek a nevek?! Tibi atya karácsonyra megajándékozott bennünket, egyszerű híveit egy alapművel, amivel megszínesíthetjük szürke hétköznapjainkat: megjelent a Humbákfölde mindennapjait bemutató könyv. Zsolti

A Minden napra egy feles c. kötet egy remek stílusban megírt, mélyreszántó társadalomkritika. Humbákfölde államformáját tekintve vinokratikus köztársaság, ebbe a paradicsomi idillbe nyerhetünk betekintést az országot bejáró riporternő segítségével. A könyv azért áll rövid elbeszélésekből, mert a nehezen feldolgozható témák olyan fokú elmélkedésre késztetik az olvasót, hogy egy napra bőven elégséges egy ilyen glossza. Olyan komoly, mindennapjainkat érintő és minden társadalmi rétegre kiterjedő jelenségekről olvashatunk benne, mint a hitelcsapdák ellenére folyamatos kölcsönökhöz folyamodás, az egészséges táplálkozás, a helyes gyermeknevelés vagy éppen a globális felmelegedés. A fiatalság kerül főként ebben a remekműben megszólításra, hiszen olyan témákban tájékozódhatunk, mint a vendéglátóipari egységekben történő mobiltelefon használat, a kondicionálótermek helyes használata és a popzenekultúra. Szociológiai tartalmát tekintve nem jellegtelenebb magatartásformákról ír a szerző, mint a sorban állás elviselésének tökéletes hiánya, a dohányzásról való leszokás segítése vagy a túlzott alkoholfogyasztás következményei. A szerző nem titkolt szándéka bemutatni Budapest valóságát a csövesolimpiával, a 3-as metró ajtaival utasvadászatot játszó mozdonyvezetőkkel, a hihetetlenül magas albérletárakkal és a közel-keleti alacsony színvonalú gyorsétkezdék mellé telepítendő Tojtoj illemhelységekkel. Aki Magyarországon él, az olyan élcelődéseket hallhat ki a műből, mint a stadionépítések, a metróberuházás, a köztévé, a nemzeti dohányboltok vagy a menekültkérdés. Ajánlanám minden fiatal éveiben járó humbákföldi és magyar fiúnak és lánynak, hogy jó útravalóul és tapasztalatul szolgáljon későbbi éveikben, és minden idősebb olvasónak, hogy kissé közelebb kerüljenek a fiatalok világához, lejjebb küzdve a generációs szakadékot.

Más szóval a füves könyv egy roppant könnyed, szórakoztató olvasmány. Az író olyan töménységben zúdítja ránk a fárasztó történeteket, olykor alpári poénokat és helyzetkomikumokat, hogy a történetek fogyasztása szigorúan csak kis adagokban javasolt. Az obszcén kifejezésektől, káromkodástól nem mentes sztorikban olvashatunk CéRonaldó humbákföldi focimeccséről, amely – mondanom sem kell – mérhetetlen másnaposságba torkollott. Az Őszi Tudományos Nap és Lángosevő Versenyen megtudhatjuk, hogy olyan rinyálós rapzenét hallgatnak a kamaszok, mint például tizenhat éves MC Samu Miért kell kilenckor lefeküdnöm c. trekkje. A humbákföldi Oscar-díjat idén a Bortalanság című alkotás kapta, amelyben Löncsös Károly nyugalmazott hidegburkoló kalandokkal teli útját követhetjük figyelemmel a Kis Csülök borozóba, közölte a riporternővel Sezlony Gáspár, a Filmakadémia elnöke. A könyvből megtudhatjuk, hogy Rézműves Kálmán felfedezte a „Dikk” névre keresztelt kisbolygót, akinek rögtön meg is igényelte a segélyt mint halmozottan hátrányos helyzetű, rokkant és veszélyeztetett terhes családtagnak. A magyar, akarom mondani humbákföldi építőipar mindennapjait a következő történettel jellemezte a riporternő: a szeszfőzde bővítésénél tizenkét emberből tizenöt vallotta magát ittasnak, majd a betonkeverőben főzött gulyáslevest a munkavédelmi sisakjukból fogyasztották el. A TV-képernyőről jól ismert Balázs is megelevenedik a könyv lapjain, amikor Pogácsás Aladár köztévé elnök kijelenti, hogy új műsorukat „kajálni fogják” a nézők, hiszen „lesznek benne szipusok meg primitív egysejtűek Békésből, és Balázs végig azon röhög, hogy ezek mennyire hülyék!” Ajánlott minden korosztálynak, ha a való életből vett, vagy abból ihletett vicces, minden komolyságtól és kultúrától mentes, könnyed olvasmányt szeretne magának.

A könyvből mindezek mellett megtudhatjuk Tibi atya intelmeiből, hogy miért nézi le a citromos sört, a boros kólát és a macifröccsöt, de ezt itt nem árulom el. A kötet végén található egyébként egy komoly tartalmú fejezet is, amelyben a Tibi atyával készült interjút olvashatjátok. Ebben megismerkedhetünk a lecsúszott pap hitvallásával, ebben megfogalmazza életfilozófiáját. Végül csak annyit mondanék, amivel Tibi atya búcsúzott: Dicsértessék! forrás: Minden napra egy feles; Alföldi Nyomda, 2015.


Dobry den, Praha!

– útinapló a tornyok és sörök fővárosából

Azaz jó napot, Prága! Régi hagyomány a Káté szerkesztőségében, hogy az őszi és tavaszi félév között közös csapatépítő kirándulást tartunk. Korábban rendszeresen sítúra címen utaztunk el valami havas, magas helyre. De mi legyen, ha nem túl sokan síelnének? Szerencsére a lehetőségek tárháza végtelen, a költségek pedig alacsonyan tarthatóak. Irány Prága! A szerkesztőség útinaplója következik a cseh fővárosból! Bagoly

1. nap: multikultúra és illegalitás

Február 1., 05.00: a tetőn monoton kopogó esőcseppek andalító hangjába légószirénaként visít bele az ébresztő szignálja. Ritka az olyan, amikor ilyen korán jól esik az ébredés, most azonban lelkesen pattanok ki az ágyból, tudom, ez egy különleges nap: irány az olcsón elérhető minőségi sörök és az ezer torony városa: Prága! Okos gépészként előre elrendeztem mindent: kaja, utazótáska útra készen áll. Uccu hát Csehországba! 05.30: a csapat busszal utazó része a Kármán előtt gyülekezik. A többség még a korai ébresztő hátrányait nyögi, vannak azonban, akik e fiatal órában is már úgy pörgetik a szavakat, mint lezúduló víztömeg a turbinalapátokat. 06.00: Népliget, a busz már bent áll. A külföldi társaság járművét jellegzetes sárga színe kiemeli a szürke pesti hajnalból. A busz mellett a sofőr és Jana, a talpraesett utaskísérő lány várja az utasokat, így minket is. Mindketten csehek, de jól és érthetően beszélnek angolul is. A buszra felszállva a következő látvány tárul elénk: kék-fekete bőrülések sorakoznak, mindegyik támlájába egy kis monitor van beépítve. A technika a következőkre képes: zenehallgatás, filmnézés csehül, vagy angolul cseh felirattal, játékok. Mindehhez az utazás során fejhallgató is jár, mely egyszerűsége ellenére kényelmes és egészen jól szól. Felszállásunk után negyed órával kigördül a busz a megállóból, kezdetét veszi négy nap őrület és kultúra. 10.45: ki-ki bóbiskolva vagy éppen a szórakoztatóelektronika lehetőségeit kihasználva fedezi fel a buszsofőr kötelező pihenőre való megállásakor, hogy ez bizony már Csehország. Útközben elhagytuk már Győrt és Pozsonyt is, az országhatár átlépése csak a tábla nyelvezetének változásából tűnik fel. Stewardessünk minden megálló után két nyelven üdvözölte a felszállókat, és ismertette velük a szükséges információkat. A megállók között szorgosan járt körbe, felkínálva a lehetőséget mindenkinek a jegyárban benne foglalt tea/kávé/forró csoki elfogyasztására, vagy éppen a fizetős termékek megvételére. Cseh területre érve életre kelt az ingyen wi-fi is a buszon, ezt sokan kihasználták életjel küldésére az otthoniaknak. Nem hiába tartják a busztársaságot Csehország egyik legjobb vállalatának. Csak az a fránya lábtér lenne nagyobb...

A pihenő alatt megtekinthettük a multinacionalitás csodás példáját. A Brno melletti benzinkutat kis hazánk nemzeti olajvállalata működteti, azonban az eladott üzemanyagok az olasz furcsa állatos kútcsoport termékei. Fél óra nyújtózást követően ismét útra keltünk. 14.00: Prága, Florenc buszpályaudvar. Végre itt vagyunk! Ami már az országot elhagyva feltűnt és betérve az egyes megállókhoz (Pozsony, Brno és Prága) bebizonyosodott, hogy mindegyik város magja nagyon szép, viszont körülötte a pestinél jóval nagyobb iparterületek és lakótelepek magasodnak, nem mindig a legjobb állapotban. A buszpályaudvar viszont egyszerű, de modern, rendben van tartva. 14.30: Prága, vasúti főpályaudvar: elindultunk a szállás felé, útközben összeszedjük a társaság vonatozó részét. Alapvetően nincsen probléma, a Hlavní nádraží, azaz a főpályaudvar útba is esik, azonban sikerül egy-két helyen nem teljesen szabályos útra lépnünk. Így kerültünk be többek között egy forgalmas útkereszteződés kellős közepébe gyalogosan, csomagokkal felpakolva. Ezt leszámítva könnyedén megtaláljuk társainkat, akikkel immár közösen indulunk meg a Károly tér közelében található szállásunkra. A szobákat elfoglalva első napra szabadprogramot terveztünk, mely elsősorban néhány italmérő egység kínálatának felméréséből és némi vízparti sétából állt. Jártunkat italügyben csupa pozitív csalódás övezte, 30 koronáért (1 korona=kb. 12 forint) már barna sört lehetett kapni. Adván a kultúrára, meglátogattuk az U Flekú névre hallgató vendéglőt is, mely bő 500 éve üzemel. Itt ittuk a mézbor néven emlegetett röviditalt is, melyet később sehol sem sikerült fellelnünk. A csapolt sörök kínálata messze veri a hazai kocsmákét. Nem volt olyan hely ottjártunk alatt, ahol pocsék, vizezett sört kaptunk volna. Jómagam például nem igazán kedvelem a nem világos söröket, a négy nap alatt viszont rájöttem, hogy ez irányú nemkedvelésem főleg a magyar ipar termékeinek köszönhető. Az első nap negatívumát az esti élelmiszerszerzés okozta, ugyanis erre a napra nem igazán terveztünk nagy ételbeszerzést, a talált étkezde pedig nem éppen a legjobb kaját adta. A koránkelés és a hosszú út következményeként legtöbben még éjfél előtt nyugovóra tértek, a többiek is csak a szállás konyhájában tesztelték a cseh üveges söröket.


2. nap: Presscard és éhmenet

Viszonylag kipihenten ébredve készülődtünk az aznapra betervezett városnézésre. Kissé lassan állt össze a csapat. Miután kiröhögtük magunkat lúzer társunkon – aki előző este 60 koronáért (igen, ez bizony jó 700 forint) csillapította szomját egy üveg vízzel egy kisboltból – nekiindultunk először reggeli beszerző körútra. Itt tudatosult bennünk először, hogy mennyire is drága itthon egy sörözés. A Károly téri helyi szupermarket kínálatában hét koronától indultak a sörök, melyek ízükben és minőségükben az itthon 250-300 pénzért beszerezhető nedűk társaságában ülnének. Bebizonyosodott ismételten az is, hogy az itthon még olcsóbbnak számító kecskés sör eredeti változata világos és barna színben sem éri el forintosítva a százat, az ízkülönbség viszont a Prága-Budapest távval vetekszik, nem a magyar oldal javára. Jóllakva indultunk neki a város felfedezésének, mely aznap az óváros (azaz a Malostranska, vagyis a Kisoldal) felfedezését tartalmazta. Felgyalogolván a Petrin-hegyre (mely a mi Gellért-hegyünkhöz hasonlítható) meglátogattuk a kilátót, a mellette fekvő tükörlabirintussal együtt. Eközben maximálisan kiélveztük az aktív Kátés státusszal járó sajtókártya minden előnyét, mint az ingyenes belépés stb. Innen lesétáltunk a Strahov kolostorhoz, ahol a pazar könyvtárépületet nézhettük meg. Útközben elhaladtunk a helyi kollégiumok együttese közelében is, sajnos a prágai Old’s és társainak nyomát nem találtuk meg. A séta és az idő múlása a gyomrunkban éreztette hatását, így elindultunk étterem keresésére. Ki gondolná, hogy a várnegyedben bárhol is lehet olcsón étkezni, így spontán éhmenet alakult ki a kastély, a Szent Vitus-székesegyház és a Károly híd érintésével szállásunk felé, az említett látnivalókat másnapra hagyva. Végül szállásunk mellett sikerült egy ár-érték arányban is megfelelő helyet találnunk, ahol

a pincér rendkívül jól reagált a nagy létszámú random magyar éhes diákcsoport érkezésére, melyet természetesen mi sem hagytunk viszonzatlanul. A hely egyetlen negatívuma az volt, hogy aznap a sörkészlet nem megfelelően volt méretezve, így az estebéd-vacsora végére kifogytak a számunkra oly’ kedves nedűből. Így kénytelenek voltunk átfáradni egy másik, közeli vendéglátóegységbe szomjunk oltására. Szerencsére a közelben is nagyobb számú lehetőség állt rendelkezésre, tehát nem kellett sok energiát erre pazaroljunk, maradt bőven a korsók emelgetésére is. Felelősen gondolkodó emberekként a társaság nagyobb fele ismételten éjfél körül nyugovóra tért, tette mindezt nem nyakig alkoholmámorban.

3. nap: Národní den hloupého cisníkovi

...azaz nemzeti tahó pincérek napja. Hogy miért is vált azzá, amivé ez a nap, erről később. Kezdjük az elejéről! Az előző naphoz hasonlóan, a felkelés-reggeli duó után, ezúttal kicsit korábban nekiindultunk kultúrát szívni magunkba. Utazásunkhoz ezúttal villamost választottunk. Ez nem terhelte meg a pénztárcánkat, egy prágai 30 perces jegy ára forintosítva sem éri el a 300at. Ráadásul ez átszállásra is jogosít, ami a prágai villamosrendszert felületesen ismerve is jó, ugyanis a cseh főváros villamoshálózatán kis túlzással mindenhonnan mindenhova eljuthatunk, a belvárosban busszal nagyon nem is lehet találkozni. A villamosok egymást érik, ellenben mégsem tartják fel egymást, ellentétben a Pesten tapasztaltakkal. Na, de vissza a kultúrához. Miután felvillamosoztunk a prágai várhegy szerpentinjein és összetalálkoztunk a „kabrió” villamossal is (ez a DPP, azaz a prágai BKV sínkenő villamosa), majd egy rövid séta után felértünk a várba, onnan


folytattuk utunkat, ahol tegnap abbahagytuk. Meglátogattuk a Szent Vitus-székesegyházat, majd a régi királyi várat, végül az Arany Utcácskát, mely a legenda szerint a középkorban ott tevékenykedő alkimistákról kapta nevét. Innen a Moldva folyó túlpartjára indultunk, ismételten a Károly hídon át, ahol áthaladóban megtekintettük a helyi zsidó negyedet, többek között a Régi-Új Zsinagógát, majd Prága főterére gyalogoltunk. Itt megtekintettük a Csillagászati Óra híres harangjátékát és a környező épületeket, majd többek javaslatára meglátogattuk a prágai szexmúzeumot. Az itteni látványt inkább nem jellemezném, támpontnak képzeljétek el, milyen, amikor egy bő tucat egyetemista 1925-ben forgatott pornófilmet néz közösen. A látványtól az égiek is elélveztek, ugyanis az eddig csak növekvő esőfelhők hirtelen és gyorsan kiadták magukból tartalmukat. Ez arra volt jó, hogy elmenjünk a Vencel térre és ott beüljünk egy kocsmába. A kocsma különlegessége az volt, hogy a sört modellvasúton hozta ki a mozdony. A rendszer automatizált, bár egyszer kicsit elmérték a féktávolságot és sikerült a szerelvénynek a bakra felütköznie. A hely egyébként a különleges kiszállítás ellenére nem tartozik a drága kocsmák közé. Innen a szállás felé indultunk étkezési célokból. Útközben érintettük a prágai férfi WC-k monopolhelyzetben lévő reklámját adó férfiszórakoztató központot. A szállásról az előző nap bejáratott helyekre indultunk. Itt jön képbe a mai napot jellemző tahó pincérek sorozata. Ezen a napon történt ugyanis, hogy ahol egy nappal korábban örömmel fogadtak minket, ott másnap az új pincérek merő ellentétben viselkedtek, noha viselkedésünkkel erre nem adtunk okot. (Tényleg nem, ennyire mi is észnél voltunk és vagyunk, hogy ne adjunk alapot egy helyről való kidobásra.)

az állomások felé vettük az irányt. Szenvedni. Miért is szenvedtünk? A Prága és Budapest közötti közlekedés sajátossága, hogy napközben ütemesen indulnak a járatok a két város között. Ez körülbelül délután 3-ig igaz, utána a következő járat mind buszból, mind vonatból az éjszakai. Úgy gondoltuk szervezéskor, hogy jó lesz az, ha csak este jövünk, legalább van még egy napunk a városra. Igen ám, de az kimaradt a számításból, hogy délelőtt el kéne hagyni a szállást, és noha a szállásadók megengedték, hogy délutánig ott hagyjuk cuccainkat, az éjszaka innen még mindig messze volt, és nem kellemes jól megpakolt táskákkal (alapok+szuvenír) cirkálni a városban, pláne, ha egyes táskák csatjait teherbírásra erőteljesen alulméretezték anno. Így maradt a kora délutáni kulturálódás utánra némi üresjárati időtöltés a vasúti főpályaudvar gyorséttermében, kártyával és az állomásépület felfedezésével, mely utóbbi egyébként rendkívül szépen fel van újítva és karbantartva, ellentétben a legtöbb magyarországi társával. (Lásd Keleti, Nyugati pályaudvar, de a lista elég hosszú lenne.) Végül érzékeny búcsút vettünk előbb másik járművel utazó társainktól, majd pedig Prágától is, várt ránk hét órányi éjszakai buszút. Hazafelé az égiek is siratták távozásunkat, a bánatot a hazafele út stewardesse, a csinos Nikola próbálta enyhíteni a társaság szolgáltatásaival. (Nem kell félreérteni ezt a mondatot.) Az egyetlen negatívum hazafelé kedves utaskísérőnk munkaköri kötelességeinek precíz betartása volt, a kisasszony minden megállóban szorgalmasan közölte a mikrofonban az információkat, felébresztve ezzel azokat, akik esetleg már elbóbiskoltak volna út közben.

4. nap: Szuvenír és szenvedés

„5. nap”: Érkezés

Ez a nap is úgy indult, ahogy az előzőek. Ezután azonban mindenki elindult szuvenírek beszerzésére, először kiscsoportosan a folyékony verzióért, majd közösen a szilárdabb jellegűért. Eközben megtekintettük a Lőportornyot, majd a Reprezentációs Házat, illetve kilátogattunk egy piacra is. Innen visszaindultunk szállásunkra, ahonnan egy gyors ebédet és némi ejtőzést követően

05.45: a menetrendinél fél órával hamarabb gördült be járművünk a kiindulás helyszínére, a népligeti buszmegállóba. Innen már csak egy gyors metróút, majd némi villamosozás választott el minket a pihenéstől. Mindenki szomorúan konstatálta, hogy véget ért a Káté „sítúrája”, mélyen azonban a legtöbben örültek, hogy végre aludhatnak.


Amerzone

– a Felfedező nyomában

Előző számunkban szó esett egy, Benoit Sokal belga festőművész által megalkotott, fiktív világban játszódó kalandjátékról, a Syberiáról. Ezúttal bemutatásra kerül az alkotó egyik korábbi műve, az Amerzone, amely egy hasonló különleges hangulatú nyomozós játék. Vata

Miután a new game-re kattintottunk, elfog minket egy érzés, mintha éppen egy második világháború-korabeli filmet néznénk. Ködös, felhős, búskomor normandiai táj, mennydörgés, szinte várjuk a partraszálló csapatokat. A kezdő videóhoz hasonlóan az egész játékot saját szemszögünkből követjük végig, a főszereplőt soha nem látjuk, nem halljuk, mindössze annyit tudunk róla, hogy újságíró, ezzel kap nagyobb hangsúlyt a történet. Egy világítótoronyhoz érkezünk, ahol találkozunk egy öregúrral, aki, mint kiderül, Alexandre Valembois, a trópusok kutatója, felfedező. Nagyon rossz bőrben van, mindössze annyi ereje maradt, hogy utolsó kívánságát elmondja halála előtt: könyörög, hogy vigyük vissza a tojást az Amerzone vidékére, amely – micsoda véletlen – Amazóniának felel meg a játékban. Természetesen a játék kezdetén nem értjük sem azt, hogy milyen tojásról beszél, sem pedig az olyan operatív, és cseppet sem elhanyagolható részleteket, hogy ezt hogyan is kellene kiviteleznünk. Azonban kezdődik a kaland és a nyomozás, a tornyot átkutatva mindenre választ kapunk. Naplójából kiderül, hogy az öreg még a ’30-as években két társával az Amerzone térségébe expedíciót szervezett. David Mackowski misszionárius szerzetes, és Antonio Alvarez jogászhallgató tartott a nagy álmokat és felfedezői ambíciókat dédelgető Valembois-val. Sok érdekes kalandot

éltek át együtt, majd útjaik sorra szétváltak, mert céljaik nem voltak közösek. Mackowski nyilván a bennszülöttek térítéséért utazott a vidékre, Alvarez pedig a közben kirobbanó második világháború okozta zűrzavarban a térség diktátorává emelkedett. Valembois igazi álma az volt, hogy utánajárjon a fehér madarak legendájának. Naplója szerint meg is találta a külvilágtól elzárt törzset, amelynek tagjai szimbiózisban élnek a rejtélyes állatokkal, bizalmukba férkőzött, ám egy nap megszökött tőlük, eltulajdonítva egy tojást. Visszatért Európába, ahol senki nem hitt neki, hiába publikálta minden létező tudományos fórumon. Idős korára megbánta tettét, ezért kért minket, hogy vigyük vissza, hogy abból is világra jöhessen egy fehér madár. Már mindent előkészített, hogy visszajuttassa ő maga, de egészsége időközben megromlott. Kezdődik a kaland, egyedül kell elmennünk egy távoli kontinensre, ráadásul olyan helyre, ahová európai még alig tette a lábát. Igazi utazás az ismeretlenbe. Maga a játék hangulata egyszerre félelmetes és szemet gyönyörködtető. Úgy keveredik benne a valóság, és az alkotó képzelete, hogyha a hírekben megjelenne például, hogy olyan állatokat találtak az esőerdőben, amilyeneket a művész úr rajzolt, csodálkoznánk, de nem kételkednénk a hitelességében. Grafikailag ahhoz képest, hogy a kilencvenes években adták ki, még mai szemmel is jónak mondható, jóval megelőzte a korát anno. Mindenkinek ajánljuk, aki szeret tevékenyen gyönyörködni, annak érdemes kipróbálni ezt a játékot is.


Magyar foci 2016 Mit hoz a jövő?

Sokszor foglalkoztunk már a Káté hasábjain is a magyar futball jelenét és jövőjét érintő kérdésekkel, találgattunk, hogy mi lesz kis hazánk labdarúgásával – sajnos szinte kivétel nélkül mindig a legpesszimistább forgatókönyv valósült meg egy-egy csapat, edző, vagy játékos jövőjét illetően. De majd most! Hiszen kint vagyunk az EB-n, most már tényleg nincs kifogás, el kell indulni felfelé. Dávid

El kell indulni, mint ahogy sok más, egy-egy világversenyre kijutott kis futballnemzet – így Lengyelország, Csehország, Bosznia-Hercegovina – már elindult az utóbbi évtizedben. Mégis mi lehet a vonzata annak, ha egy Magyarországhoz hasonló válogatott hosszú idő után újra kijut az Európa- vagy éppen világbajnokságra?

Több játékos mehet nyugatra

Kezdjük mindjárt a legkézenfekvőbbel: egy kontinensviadalon megmutathatja magát egy játékos, elég akár egyetlen jó meccs, egyetlen jó lövés is ahhoz, hogy felkeltse valamelyik topbajnokság érdeklődését. Ennek hatására jóval kedvezőbb szerződést kaphat annál, mint amikor itthon, az NB1-ben felszántja a pályát hétről-hétre – hiszen azt a kutya se veszi észre. Ahhoz, hogy ez összejöhessen, – a szokásos közhelyeket sütöm el én is – nem kell megijedni az ellenféltől, nem szabad ös�szetörni a teher alatt, valamint azt kell nyújtani a pályán, amit tudunk. Ehhez, ha még hozzájön a kijutás okozta újdonság varázsa, az adhat egy olyan pluszt, melyből akár jól is kijöhet a válogatott, és annak minden egyes tagja. Ugyanilyen plusz motivációval lehet magyarázni a norvégok elleni pótselejtezős sikert, ahol a válogatottunk a selejtezőben bemutatott játékhoz képest sokkal pontosabban, fegyelmezettebben és eredményesebben futballozott, mondhatni profi csapat képét keltette. Meg is lett az eredmény: kijutás, örömkönnyek, Storck szövetségi kapitány mennybemenetele – illetve nem utolsó sorban Nagy Ádám és Kleinheisler László felfedezése. A pótselejtezőre már odafigyelt a futballvilág, ennek meg is látszik a nyoma, hiszen Nagy Ádámot sorra emlegetik valamilyen külföldi csapatnál, Kleinheisler pedig már be is mutatkozott a Bundesligában a patinás Werder Bremen színeiben. Az ő példájuk is mutatja, hogy az Európa-bajnokságon a hasonlóan jó produkciók kiválóan használhatóak ugródeszkának Nyugat-Európába. A másik főbb vonzata egy jó szereplésnek az, hogy némiképp a hazai bajnokságunk is profitálhat a jó szereplésből. Hogyan? Az előbb már említett Nagy és Kleinheisler is az NB1-ből került be a válogatottba, és nyújtott maradandó teljesítményt a pótselejtezőn. Ez akár arra sarkalhatja a játékosmegfigyelőket, hogy gyakrabban nézzenek körül Magyarországon utánpótlást keresve a

külföldi kluboknak. Ez egyik oldalról sem lenne rossz: egyrészt az NB1-ből olcsón vehetőek a játékosok, másrészt a klubok is profitálhatnak az üzletből, hiszen egy játékosért Nyugat-Európából származó átigazolási díj sok esetben még az alacsony transzferdíj ellenére is vetekedhet a klubok éves költségvetésével. Gondoljunk csak Balogh Norbert esetére: az érte kifizetett 2,2 millió euró több mint a Debreceni VSC éves költségvetésének fele. Így a magyar klubok nagyobb pénzből gazdálkodhatnak, és mint tudjuk kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.

Fejlődne az NB1?

Annyi csontot lerágtak már a magyar bajnokságról, és annyiféle módon megpróbálták már fejleszteni – külföldi edzők és befektetők, stadionépítések, szurkolói kártya – hogy most sem jelenteném ki, hogy igen, fejlődni fog az NB1. Pedig az előbb említett játékosértékesítés fontos milliókat hozhat a kasszába, amit okosan felhasználva – akadémiák építése, egy-két nemzetközileg elismert játékos szerződtetése – minden adott ahhoz, hogy fejlődjünk. Viszont ha a legjobbjaikat értékesítik a klubok, akkor esik a színvonal, a külföldi jobb játékosok csak a jó pénz miatt jönnének Magyarországra, az akadémiák építése pedig sosem rossz megoldás – kivéve, ha szakmailag nulla edzők, kidolgozatlan stratégia akadályozzák a fejlődés útját. Emellett hiába van például a Puskás Akadémia, ha az NB1-ben még mindig az ősz hajú Szélesi Zoltán játszik jobbhátvédet a fiatal tehetségek helyett.


Veszélyek

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a játékosok Nyugat-Európába szerződése nem feltétlenül jelent fejlődést a válogatott háza táján. Koman Vladimir húzóembere volt az Egyiptomban bronzérmes utánpótlás-válogatottnak, majd évekig az A-válogatottnak is, hogy aztán elkezdje keringőjét Európa városaiban: Monacotól kezdve az Urál vidékein át még ki tudja, hol járt kispadot koptatni. Szalai Ádám példája sem azt igazolja, hogy megéri Nyugat-Európában tölteni a profi karrier állomásait, hiszen ő nagy ígéretnek számított a Real Madrid ificsapatában, majd ezt igazolni is tudta Mainzban. Most azonban sorba dobálják neki a mentőövet a kiesés elől menekülő Bundesliga-csapatok, amelyekben már lassan a hálóőrök nagyobb veszélyt jelentenek az ellenfél kapujára, mint az egyébként jó adottságokkal rendelkező Szalai. Sajnos egy másik, a magyar válogatott játékosait leginkább süllyesztő tényezőről is kell beszélni: ez pedig a pénz. Nyilvánvaló, hogy manapság minden – a labdarúgás pedig kimondottan – a pénz körül forog, de egy játékosnak nem ez minden. Minden fiatal úgy kezd el focizni tízéves korában, hogy ő majd a Real Madrid vagy a Barcelona csapatában szeretne játszani. Örömmel oszt ki egy kötényt, örül, ha gólt rúg, szeret edzésre járni. Majd ez később valahogy megváltozik a fejekben, a magyar játékosoknál pedig ez különösen igaz. Dzsudzsák Balázs a csapatkapitányi karszalagot is viselte az akkor kiváló nevekből álló PSV Eindhovenben, voltak ajánlatai a topbajnokságokból is, ő azonban meglepő módon mégis az akkor még ismeretlen, dúsgazdag befektetők által felvásárolt Anzsi Mahacskala csapatába igazolt. Onnan fél év múlva tovább is állt a nem sokkal erősebb Dinamo Moszkva csapatába, ahol bár rendszeresen játszott, bőven elmaradt eindhoveni formájától. Így a 30-hoz közeledve úgy érezte, hogy ideje visszatérni az európai körforgásba, és elfogadta az élklubnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Bursaspor ajánlatát. Dzsudzsák 2011-ben állt tovább a

PSV-től, a Bursaspor ajánlatát abban az évben alighanem meg se nézte volna Balázs, most pedig, elvileg a pályája csúcsán mégis egy ilyen klubban rúgja a bőrt – egyre halványabb teljesítményt nyújtva. Nem is olyan régi történés, hogy a magyar foci másik nagy ígérete, Németh Krisztián végre megtalálta önmagát, és húzóember volt egy csapatban – amerikai bajnokság ide vagy oda. Adott volt a lehetőség, hogy újra egy európai topbajnokságba igazoljon, – ajánlatai is voltak –de ehelyett inkább a katari bajnokságba ment el 27 évesen. Ha megnézzük, kik játszottak eddig ott, akkor nem tűnik ez olyan rossz váltásnak, hiszen Cissé, Juninho vagy Zé Roberto is rúgta a bőrt a katari bajnokságban. Azonban ezek a sztárok bőven 30 (vagy 35) felett kerültek ide azzal a szándékkal, hogy még egyszer utoljára megszedjék magukat. Ehhez elég volt annyit csinálniuk, hogy néha egy egyeneset rúgtak a labdába, hogy a labdarúgást csak a tévéből ismerő katari szurkolók vastapsba kezdjenek. Ehhez képest Németh Krisztián nem levezetni, hanem játszani érkezett az ázsiai országba: bizonyára kevés napsütés jutott neki Kansasben, illetve az iram is túl nagy lehetett, ha inkább kocogni, strandolni és halálra keresni magát ment el Katarba profi karrier helyett. A pénzzel mint döntést befolyásoló tényezővel alapvetően semmi baj nincs, de a szakmai fejlődést és a pénzt együttesen is lehet nézni, hogy a játékos – és adott esetben válogatottja – ebből a legtöbbet profitálja. Kíváncsian várjuk tehát az Európa-bajnokságot, amely egy hónap alatt lemegy, de utána is marad izgalom nekünk a következő évekre: vajon ki az, aki megváltja a világot egy topbajnokságban? Vajon kiért állnak sorban az európai élcsapatok? Vajon egyszer képesek leszünk-e kiemelkedően, a helyünkért megharcolva játszani egy komoly csapatban, vagy ismét koptatjuk a kispadokat a nagycsapatoknál, netán a pénzt választjuk, és elmegyünk Ázsiába? Vagy akár vissza is jöhetünk levezetni a magyar NB1-be?!


Wikipédia 15

avagy a „barátnőnk” 15 éves lett

2001 januárjában alapították meg az angol nyelvű Wikipédiát, így idén januárban 15. születésnapját ünnepelte az online enciklopédia. Az évforduló alkalmából most kicsit mi is körbejárjuk a wiki enciklopédia világát. Zsolti

Mikor az Egyetemre kerültünk, minden tanártól azt hallottuk, hogy a Wikipédiát nem szabad használnunk, hiszen egy nyílt szerkesztésű oldalra bárki bármit írhat, így nem lehet rá hivatkozni. Ehhez is tartottam mindaddig magam, míg azt nem láttam, hogy a tanáraink is szívesen nyúlnak az oldal tartalmaihoz, ha diasorokat szerkesztenek. Ezzel szemben szintén a campuson hallottam, hogy ha a Google a legjobb barátod, akkor a Wikipédia a barátnőd, mert mindig hozzá tudsz nyúlni. Mielőtt nagyon mélyre ássuk magunkat ebben a világban, érdemes néhány fogalmat tisztáznunk. A Wikipédia a wiki és az enciklopédia szavakból ered, utóbbit nem kell magyarázni, azonban az első tag nem mindenki számára egyértelmű. A wiki (vagy inkább wiki wiki) a hipertextrendszerek egyik fajtája, vagy pedig maga a szoftver, ami ennek készítését biztosítja. A wikiwikiweb olyan webhely, amely wiki rendszer szerint, ennek felhasználásával működik, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a szerkesztők (vagy általános esetben bárki) a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon tartalmat módosítsanak.1 Egyébként a wiki wiki egy hawaii szó, amely fürgét jelent, és először a honolului reptéri buszokra alkalmazták előszeretettel. Az online enciklopédia fogalmát kiemelve olvashatjátok. A Galaxis útikalauz stopposoknak c. nagysikerű könyvben már az 1970-es években felvetették egy szabadon szerkeszthető enciklopédia ötletét, azonban a megvalósításának kezdetéig egész 2000 márciusáig kell ugranunk. Ekkor egy Jimmy Wales nevű üzletember indította útjára a Nupédia nevű online, de nem szabadon szerkeszthető tudástárat, főszerkesztőnek a fiatal Larry

Sangert kérte fel. Mivel a szakértőkből álló csapat elég lassan haladt, – egy év alatt mindössze 13 kész szócikk – ezért 2001. január 15-én párhuzamosan létrehozták a Wikipédiát, amelyet bárki szabadon szerkeszthetett. Az volt az ötletük, hogy a „gyenge” minőségű Wikipédia-szócikkeket a szakértői csapat átnézi, kiegészíti, és akkor már a Nupédiára kerülhet. A kisegítő oldal azonban nem várt népszerűséget hozott, hiszen egy év alatt 18 nyelven több mint 20 ezer szócikk került fel a szabad enciklopédiára. Ekkor Sangernek és Walesnek nézeteltérése támadt, ugyanis az előbbi veszélyesnek tartotta a szabad szerkeszthetőséget, attól félt, hogy ez a minőség rovására fog menni. Végül a Nupédia 2003-ban állt le, akkor 25 kész és 77 elkezdett szócikke volt. Az alapító páros is hamarosan búcsút intett egymásnak: míg Wales a Wikipédiát folytatta, addig Sanger 2006-ban Citizendium néven új, csak szerkesztők által írható, módosítható tudástárat alapított. A Wikipédia oldalán fellelhető a saját hitvallásuk: enciklopédiának lenni, wikinek lenni (ld. fent) és nyílt tartalmúnak lenni. Egy filozófia tanszékes tárgyon hallottam, hogy Magyarországon (is) attól tartottak, hogy egy obszcén, nemiséggel teli szennyoldal lesz belőle a szabadon való szerezhetősége miatt, ám mára látható, hogy tévedtek. Az előnyei között meg kell említenünk az ingyenességét, a reklámmentességét, a nyílt felhasználhatóságát és a gyors javíthatóságot. Emellett mivel nem papíralapú, ezért nincs korlátozva egy-egy szócikk hossza, és könnyen lehet a linkek segítségével ugrálni a hasonló témájú oldalak közt, sőt rendszerezni is lehet őket. A Wikipédián láthatóak


Filmajánló:

Eszeveszett mesék

olyan cikkek is, amelyek egy klasszikus enciklopédiába sosem kerülnének be, de akár kérhető is egy-egy cikk. A vitalapokon a különböző véleményű emberek, szakértők olykor közös nevezőre juthatnak, máskor sokáig elháborúskodhatnak. Hátrány, nehézség az online enciklopédiában az, hogy a szerkesztői közt gyakran előfordul szélsőséges nézeteket valló, magát világmegváltónak tekintő egyén vagy meg nem értett zseni. Mivel a szerzők saját maguk dönthetik el, miről írjanak, így olykor több cikk van egy többed osztályú futballistáról, mint egyes országok történelméről, stb. A legtöbb lapszerző nem ad tájékoztatást arról, hogyan jutott a cikkben feltüntetett információk birtokába, hiszen a hivatkozási lánc felépítésével nem szívesen foglalkoznak az emberek szabadidejükben. Egy közhellyel zárva: „A történelmet a győztesek írják.”, de „A Wikipédiában történelmet a legtöbb szabadidővel rendelkező szerkesztők írják.”2

A Wikipédia többnyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett világhálós (webes) világenciklopédia.3 A különböző nyelvű Wikipédiák jellemzésére vezették be az ún. mélység fogalmát, amelynek kiszámítási módjába most nem mennék bele, de a paraméter számításba veszi a cikkek számát, a szerkesztések számát, a csonkarányt, a „nemcikkek” számát. A 2003 júliusában Gervai Péter által alapított magyar Wikipédia az előkelő 14. helyen tanyázik ebben a rangsorban, ahol természetesen az első, angol nyelvű van a lista elején. Érdekességképpen a magyar Wikipédia első nem belsős témájú szócikke az Omega együttes volt. A magyar enciklopédia összesen 380 248 szócikkel rendelkezik, kb. 300 aktív szerkesztője van. Végezetül a sohasem hazudó számokkal szeretnék zárni. Az összesen 240 aktív nyelvű Wikipédia-változatban hozzávetőlegesen 38 millió szócikk található, ebből csak az angol nyelvűn kb. 5 millió. Ha összehasonlítjuk a legnagyobb klasszikus enciklopédia, az Encyclopedia Britannica 65 ezer bejegyzésével, akkor láthatjuk, hogy mennyire sikeres a projekt, az emberiség mekkora tudását halmozta fel egyetlen gyűjteménybe. Isten éltessen Wikipédia!

forrás: 1hu.wikipedia.org/wiki/Wiki; 2hu.wikipedia.org/wiki/Wikipédia:Miért_nem_ nagyszerű_a_Wikipédia; 3hu.wikipedia.org/wiki/Wikipédia

A rövidfilmek iránti közömbösségem szüntette meg mindössze 2 óra alatt ez az argentin-spanyol szkeccsfilm. Hat abszurd, morbid humorral teli történet önfeledt szórakozást garantál, miközben megismerhetjük az argentin társadalom minden rétegét. Márk

A film kiindulópontjait minden esetben a hétköznapi emberek adják. A történetek közel azonos időtartam alatt bontakoznak ki, az általuk felölelt idő is minden esetben rövid (pár óra, maximum egy hét). Az összes jelenet kimagasló minőségű, minden cselekmény okkal történik, a szereplők karaktere nagyon kifinomult és hiteles. A többi rövidfilmmel ellentétben itt a rendezést egy személy végezte, nem pedig egy csapat, ezért a hangvétel végig egyenletes, ugyanakkor sokszínű. Megjelenik itt szinte minden műfaj a thrillertől kezdve az országúti bosszún át a katasztrófafilmig. A történetek szálai egyáltalán nem kavarodnak, viszont csaknem minden jelenetben megjelenik az Argentínát uraló korrupció, amely néha igen furcsa helyzeteket szül: a korrupt ügyvéd kijátssza a korrupt ügyészt, ami teljesen kiveri a biztosítékot még az ehhez szokott simlis üzletembernél is. Az erőszak és az embertelenség is jelen van a történetekben. A faragatlanság erőszakhoz vezet, ami tettlegességig fajul, majd legtöbbször igen vicces megoldáshoz vezet. A film nagyszerűségét számomra az adta, hogy a szereplők a maguk bugyuta rigolyáikkal együtt még valódibbnak tűnnek. Teljes mértékben tudunk velük azonosulni, problémáikra egy ponton túl úgy tekintünk, mintha sajátunk lenne és mindig valamilyen nyers megoldást hoznak, ami törvénybe ütközik ugyan, de egy bizonyos szintig igazságosnak mondható.


Irány a moziba be! – Filmajánló 2016-ra

„Irány a moziba be, valami kultúrára!”- hallhatjuk a Supernem zenekar 2011-es számában. Na, de miféle kultúrára? Nos, ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk, rengeteg könyv és képregény adaptációt, illetve folytatást kapunk 2016-ban is. Ez valakinek vagy tetszik, vagy nem, de szerencsére azok is tudnak kedvükre válogatni, akik szeretik az eredeti ötleteket. Egy viszont biztos: 2016 nagyon mozis év lesz! Bozont

Már januárban látszott, hogy itt bizony nem akármilyen évvel lesz dolgunk, ugyanis ekkor mutatták be például Leonardo DiCaprio főszereplésével A visszatérőt, a Danny Boyle által rendezett Steve Jobs életét feldolgozó életrajzi drámát, és végül, de nem utolsó sorban, Quentin Tarantino legújabb alkotását, az Aljas nyolcast. Ehhez az erős kezdéshez erős folytatás dukál, ugyanis februárban érkezett a sokak által még a vizsgaidőszak végénél is jobban várt Deadpool, valamint az igen látványosnak ígért Egyiptom istenei. Na, de mi jöhet még?

Zoolander 2 :

A 2001-es első rész után érkezik Ben Stiller és Owen Wilson főszereplésével a folytatás. Az első részben megismert Derek Zoolander (Ben Stiller) és Hansel McDonald (Owen Wilson) 10 év elteltével már kevésbé ismert férfimodellként élik mindennapjaikat, amikor egy gyönyörű nő (Penelope Cruz) a segítségüket kéri. A világ legszebbjeinek tartott emberek rejtélyes gyilkosságok áldozatai lesznek, ráadásul mind Zoolander híres „kékacél” mosolyával az arcukon halnak meg. Hőseink feladata, hogy megmentsék a világ legszebb embereit, ám az eltelt 10 év alatt sokat változott a divatszakma, így biztosan jókat fogunk szórakozni a visszatérésük nehézségeit figyelve. A filmben többek között feltűnik Will Ferell, Kristen Wiig, Justin Bieber, sőt az egyik trailerben Skrillexet is felfedezhetjük (bár ő valószínűleg nem a potenciális áldozatok közé tartozik). Magyar premier: 2016. március 17.

Janis - A Janis Joplin sztori:

Mint a címből is kiderül, a film a világhírű blues énekesnő rövid, ám annál tartalmasabb életét mutatja be, amely a nőknek is helyet teremtett a rock and roll világában. Janist Cat Power alakítja, ám rengeteg archív felvétel is helyet kapott a filmben. Janis Joplin rajongóknak erősen ajánlott! Magyar premier: 2016. március 17.

Batman Superman ellen - Az igazság hajnala:

Gigászi küzdelemnek ígérkezik a DC Comics legújabb mozivászonra vitt története, amelyben Batman (Ben Affleck) és Superman (Henry Cavill) kerül egymással kisebb összetűzésbe. Gotham City védelmezőjének szemet szúr, ahogy Metropolis hőse istent játszik és korlátok nélkül cselekszik, ezért kisebb-nagyobb bunyók kíséretében igyekszik is móresre tanítani kryptoni hősünket. Rivalizálásukat a világot fenyegető gonoszok igyekeznek is kihasználni, de vajon sikerül-e félretenniük az ellentéteiket, hogy az emberiség megmentésére koncentráljanak? Ebben szerencsére (és a férfi szemek nagy örömére) segítségükre lesz Wonder Woman (Gal Gadot) is, akinek jelenléte arra enged következtetni, hogy a DC is elkezdi építgetni kis univerzumát a mozivásznon. A filmet Zack Snyder rendezte, aki korábban az Acélembert vagy a 300-at is, ráadásul nagy költségvetés is állt rendelkezésére, tehát elég komoly látványvilágra készülhetnek a moziba látogatók. A fülünk szórakoztatásáról pedig Hans Zimmer gondoskodik, akiben aligha csalódtunk még. Magyar premier: 2016. március 24.

Eddie, a sas:

A film egy Eddie Edwards (Taron Egerton) nevű fiúról szól, akinek egyetlen vágya, hogy olimpikon váljon belőle, ráadásul a britek által nem igazán magukénak mondható sportágban: síugrásban. Nagy álmok ezek egy ügyetlen, bénácska fiútól, de szerencséjére akad, aki hisz benne és segít elérnie célját, ugyanis edzője (akit Hugh Jackman alakít) nem adja fel, és kijuttatja az 1988-as Calgaryban rendezett téli olimpiára.


A film igaz történeten alapul, ugyanis a Sas valóban részt vett az olimpián, bár mindkét számában utolsó lett. Úgy látszik Calgaryban nem unatkoztak az olimpiára kilátogató nézők, ugyanis egy talán még tájidegenebb jelenség, a jamaikai bobcsapat is ekkor mutatkozott be, amelyről 1993-ban szintén filmet készítettek Jég veled címmel. Reméljük, hasonlóan szórakoztató mozi lesz, amelyről a Kingsman című film producerei gondoskodnak. Magyar premier: 2016. március 31.

Amerika kapitány – Polgárháború:

Ha azt hittük, hogy Batman és Superman csatájánál nem lesz nagyobb, tesztoszterontól túlcsordult, szuperhősös akciófilm idén, akkor nagyot tévedtünk, ugyanis a Marvel univerzumában sem felhőtlen a viszony a világ békéjét fent tartó szuperhősök között. Az amerikai kormány úgy gondolja, hogy káros lehet, ha a Bosszúállók továbbra is ellenőrzés nélkül tevékenykednek, ezért rájuk szeretnének erőltetni egy kormányzati szervet, akinek be kell számolniuk az akcióikról. Tony Stark (Robert

Downey Jr.) által vezetett csoport támogatja az elképzelést, viszont Steve Rogers kapitány (Chris Evans) és hívei épp ellenkezően vélekednek róla. Ez a konfliktus olyan méreteket ölt, hogy elkerülhetetlenné válik az összecsapás a két tábor között, amely során a világot fenyegető gonosz is könnyebben színre léphet. Ki kinek a pártját fogja majd? Egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy kezdenek összeérni a Marvel által az utóbbi években gondosan szövögetett epizódfilmek szálai, ugyanis egyszerre láthatjuk a képernyőn Amerika kapitányt, a Vasembert és a Hangyát, de feltűnnek olyanok is, akikről eddig még nem esett szó az epizódfilmek kapcsán. A Marvel bejelentése alapján 2019-ig 9 új film készül el, amelyben összesen 64 karaktert kívánnak megjelentetni. Ez nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a Marvel képregények univerzuma mennyire szerteágazó és átláthatatlan. Magyar premier: 2016. május 12.

Rossz szomszédság 2:

2014-es nagysikerű vígjáték folytatásában, a változatosság kedvéért egy újabb főiskolai diákszövetség foglalja el Kelly (Rose Byrne) és Mac Rander (Seth Rogen) szomszédjában lévő házat, azzal a különbséggel, hogy most egy lányszövetség keseríti meg az életüket. Mac és Kelly kénytelen korábbi ellenségüket, Teddyt (Zack Efron) segítségül hívni, hogy együtt bánjanak el a lányszövetséggel, és így végre meg tudjanak szabadulni elátkozott házuktól, ami a szomszédos házban tartott bulik miatt (számomra érthetetlen módon) nem kell senkinek. Eme remek vígjátéknak ígérkező alkotásban feltűnik többek között Selena Gomez, valamint a Jóbarátokból ismert Lisa Kudrow is, aki remélhetőleg elénekli nekünk a Büdös macska című világslágerét (bár erre elég kicsi az esély). Magyar premier: 2016. május 12.

X-Men – Apokalipszis:

A korábbi években megújított X-Men univerzum továbbra is dübörög és Bryan Singer rendezői munkája által ontja is magából a filmeket. Ezúttal a fiatal X Professzor ( James McAvoy) és Raven ( Jennifer Lawrence), valamint mutáns társaik egy minden eddiginél nagyobb és ősibb gonosszal, Apokalipszissel (Oscar Isaac) kell, hogy megküzdjenek, aki maga köré gyűjti az apokalipszis négy lovasát, közöttük Magnetót (Michael Fassbender), akik az X-Menek ellen vonulnak csatába. Vajon képes lesz az X Professzor által kiképzett mutánsok hada megfékezni az ősi gonoszt? Májusban kiderül! Magyar premier: 2016. május 19.


Naitofuraito Az e havi rejtvény, mint az ez előtti számunkban is, Inaba Naokitól származik. Brigi

A szabály:

• vágjuk úgy zárt szeletekre a négyzetet, hogy csak átlós vonalak határolják (amik rácsponttól rácspontig haladnak) és minden szeletben pontosan egy kör legyen.

A megértést segítendő példa:



   

  


R-hely Család látogatást tesz az Ikarusz gyárba. Kisfiú kérdezősködik az apjánál: - Apu, apu! A nagyi ért a belsőégésű motorokhoz? - Nem. - És a hidraulikus fékrendszerhez? - Ahhoz sem. - De a tengelykapcsolókhoz biztos ért?! - Nem, fiam, de miért kérdezgeted ezeket? - Mert ott fekszik a busz alatt. Székely bácsi betegnek érzi magát, ezért úgy dönt, hogy bemegy a városba az orvoshoz. Mivel neki nincs szekere, sem lova, megkéri a komáját, hogy vigye el. Odaérnek, a székely bemegy a vizsgálóba, amíg a másik kint megvárja. Az orvos pár perc vizsgálódás után megszólal: - Áron bácsi, magának szarkómája van. - Ejj, há’ ha maga így gondolja – vonja meg a vállát az öreg. Kimegy, felül a cimborája mellé a szekérre, elindulnak haza. - Áron, mit mondott az orvos, mi bajod van? - Azt nem mondta, de rólad elég rossz véleménye van. Józsi bácsi tehenét elüti a vonat. A hírre kiérkezik a helyi tévé is, akik meginterjúvolják Józsi bácsit: - Józsi bácsi, el tudná mesélni, hogy mi történt? - Én csak aztat láttam, hogy egyszer csak gyön ki a tehén a kukoricábúl, elment a vonat, asztán már a kukorica gyött ki a tehenbűl… - Hogy hívják a japán agglegényt? - Maradokamagamura. A sas felszáll a hegy tetejére, körbenéz, majd zuhanó repülésben beleveti magát a mélybe, majd az utolsó pillanatban kinyitja szárnyait és visszaszáll a szirtre. Látja ezt a sólyom, odarepül hozzá és megkérdi: - Te sas, mit csinálsz? - Lazázok. - Lazázhatok én is veled? - Persze. Zuhannak, zuhannak, majd az utolsó pillanatban kinyitják szárnyaikat és visszarepülnek a hegytetőre. Ez megtetszik a rókának is, odamegy hozzájuk és megkérdezi: - Hát ti meg mit csináltok? - Lazázunk. - Lazázhatok én is? - Persze. Mindhárman belevetik magukat a mélységbe, de fél úton a sas megkérdi a rókától: - Te figyelj róka, tudsz egyáltalán repülni? - Nem. - Hűűű de lazaaa!!

- Mennyi a gyertya mértani közepének, a felének a négyzete? - Nem tudom. - 64. - Miért?! - A gyertya mértani közepe a kanóc. Annak a fele a nóc. Nóccor nóc meg 64! Amerikai-magyar vállalat gyárába látogatóba érkezik az amerikai vezérigazgató. Nagy felhajtás, lógó nyelvek mindenfele, egyszer csak megszólal a nagyfőnök: - Hát a Kovács Béla merre van? Elkerekednek a szemek, szaladnak rögtön a gyártósorra a Béláért. Mondja is neki a vezérigazgató: - Hi, Béla, jó látni Téged, este lesz egy kis muri nálunk, küldöm érted limuzint, te jönni el. Másnap a Béla elkésik a munkahelyéről, jön az üzemvezető: - Béla, te miért késtél? - Hát tudod főnök, tegnap a vezérigazgatóval kicsit felöntöttünk a garatra, reggel nem bírtam felkelni. Főnöke felméri az erőviszonyokat és inkább hallgat. Két hét múlva az Államok elnöke érkezik gyárlátogatásra. Újból nagy a felhajtás, egyszer csak megszólal a president: - Hát a Kovács Bélát merre találom? Szemek újra elkerekednek és már szaladnak is a Béláért. - Hi Bélám, hogy Te vagy? Este Bécsben tartok egy partyt, küldöm érted helikoptert, te jönni el. Másnap a Béla megint elkésik. Főnöke dühöng, hogy a Béla tegnap az elnökkel itta le magát, de már nem bír magával és megkérdezi: - Béla, te honnan ismersz ennyi befolyásos embert? - Én még a pápát is ismerem. - mondja Béla. Főnöke lefehéredik, de nem hiszi el a történetet. Béla, hogy bizonyítsa állítását repülőre ülteti főnökét és elrepülnek egyenesen a Vatikánba. Megállnak a Szent Péter Bazilika előtt, és azt mondja Béla: - Én most bemegyek, és öt perc múlva a pápával együtt fogok integetni Neked azon az ablakon. Eltelik öt perc, a főnök felnéz, és az ablakban tényleg ott van Béla a pápával. Ott helyben összeesik és elájul. Jön egy japán turistacsoport és elkezdik élesztgetni a főnököt, aki nagy nehezen magához tér. - Mi történt magával? - kérdezik a japánok. A főnök erőtlenül mutogat az ablak felé: - Látják... azt... ott fenn. A japánok felnéznek és megszólal az egyik: - Jééé.. ki az a fehér ruhás ember ott Béla mellett?


KÁTÉ 2016. márciusi szám  

KÁTÉ 2016. márciusi szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you