Issuu on Google+


Impresszum

Tartalom

Felelős kiadó:

Varró Gergő Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Mucska Brigitta Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Herczeg Krisztina Hergovits Dávid Katona Márk Miklós Takács Rudolf Takács Tímea Tartalmi vezető: Olvasószerkesztők:

Bolyki Zsolt

Faragó Dénes Hergovits Dávid Mucska Brigitta Orbán Péter Cikkírók:

Mucska Brigitta Nádházi Imre Nagy Dávid Márk Orbán Péter Vatai András Vezető grafikus:

Balázs Eszter Grafikusok:

Egész Dénes Rába Erzsébet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Szeptember 14.

4 Kitüntetések a Gépészkaron 5 Egy Kátés élete 6 BME Management Szakkollégium 7 Szolnokon járt a KGSz 8 Interjú a KÖRET körrel 10 Energetikai Szakkollégium 11 Jason Bourne 12 Vizes VB 2015 13 Habitica 16 Fesztiválmeló 17 Smith Brothers - interjú 18 40 20 Norinori 22 R-hely 24 Windows Phone – áldás vagy átok? 26 GHK hírek


GHK hírek Gólyatanács

Immár több éve működik karunkon a Gólyatanács. Ennek az egész éves programsorozatnak a fő célja, hogy megismertesse az érdeklődő hallgatókat a Gépészkari Hallgatói Képviselet munkájával. A jelentkezők minden héten részt vehetnek egy-egy előadáson, mely valamely bizottság munkáját mutatja be részletesen. Az érdeklődők megismerkedhetnek az egyetem felépítésével, megtudhatják, hogyan osztjuk ki a kollégiumi férőhelyeket, mi alapján dőlnek el a szociális ösztöndíj elnyerésének feltételei, milyen tanulmányi problémák megoldásában segítjük a hallgatókat, hogyan részesülnek a hallgatók tanulmányi, sport és egyéb ösztöndíjakban, mi kell egy rendezvény lebonyolításához és hogyan is zajlik maga a szervezés, illetve a mindezek mögött található gazdasági háttérbe is belelátást nyerhetnek. A második félévben a Gólyatanács tagjai bekapcsolódhatnak a bizottságok munkájába, valamint érdekes projektekben vehetnek részt. A név ne tévesszen meg senkit, szívesen látunk felsőbb éves hallgatókat is! Jelentkezni a hk@ktk.bme.hu címen lehet. A levél tárgya legyen: gólyatanács2015 Ha kérdésetek lenne, keressétek Polgár Esztert (eszter024@gmail.com), Okolicsányi Pétert (okolicsanyipeter@outlook.com) vagy Perger Dávidot (david.perger93@gmail.com).

Tanulmányi változások

A Nemzeti Felsőoktatási Törvény megváltozásával életbe lépett egy, az eddigieknél szigorúbb szabály: mostantól félévenként nem 15, hanem 18 kreditet kell teljesíteni ahhoz, hogy egy hallgatót ne soroljanak át költségtérítéses/önköltséges képzésre. Ennek ellenőrzése mindig csak a tavaszi félévek végén történik, tehát minden évben július elején megnézik a KTH-ban, hogy az utolsó két aktív félévben teljesítettél-e 36 kreditet.A törvény idén szeptembertől lép életbe, és mindenkire egyaránt vonatkozik (nem csak a most kezdettekre!). A GHK honlapján, az Oktatás fül alatt bővebb tájékoztatást találtok az átsorolásokkal, költségtérítés/önköltség csökkentési lehetőségekkel kapcsolatban. A nyár folyamán egy kari szintű szabályzat is életbe lépett: elkészült a Szakdolgozat és diplomaterv készítési, záróvizsga és szakmai gyakorlat szervezési szabályzat. Az eddigiekhez képest a legfontosabb változások: • A szakdolgozattal párhuzamosan felvehető, korábbi félévről maradt tárgyak számának korlátozása megszűnt (eddig egy darab, 5. vagy 6. félévről visszamaradt tárgyat lehetett csak felvenni a szakdolgozat mellé kérvényezés nélkül - most már emiatt nem kell kérvényt leadni). Fontos, hogy a szakdolgozatnak továbbra is előkövetelményei a szigorlatok, ez alól még méltányossággal sem lehet felmentést kérni.

• A szakmai gyakorlat tárgyat mostantól az veheti fel, akinek van érvényes specializáció hozzárendelése („szakirányon van”), és 130 teljesített kredittel rendelkezik – itt megszűnt a 6 teljesített féléves feltétel. Az új szabályzatban egy helyen rögzítésre kerültek az eddig is érvényben lévő előírások, illetve minden dokumentumra sablon készült. A kar honlapján, jobb oldalon a Szabályzatok menüpont alatt elérhetitek többek között a szakdolgozat és diplomaterv értékelőlapját, útmutatókat, bírálati szempontokat, titoktartási nyilatkozatot, és a szakmai gyakorlattal kapcsolatos dokumentumokat (jelentkezési lap, befogadó nyilatkozat, beszámoló, igazolás) is.

Tisztújítás

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a BME-n a hallgatói rendszer eltér több más magyarországi egyetemen ismerttől. Nálunk, így a Karon is, mindenki a HÖK tagja, így Te is, mint a karon aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező személy. A HÖK tagjai választanak maguknak egy képviseleti szervet, ez a Gépészkari Hallgatói Képviselet. Karunkon közvetlenül választjuk a képviselőket. A választást megelőzi a jelöltállítás. Fontos, hogy mindenki választó és választható is, aki a karon aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. Ennek első lépése, hogy jelentkezni kell az előírt módon, amelynek legkésőbb 2015. szeptember 18. éjfélig be kell érkeznie. Ezek után kerül sor a Fórumra, ahol a GHK által végzett elmúlt egy éves tevékenységet foglaljuk össze, valamint a jelölteket személyesen is láthatod. Ezzel kezdetét veszi a több napos szavazás. Minderre 2015. szeptember 28-án kerül sor. Ha szeretnéd Te is szervezni a kari közéletet, tenni hallgatótársaidért, szívesen tárgyalsz oktatókkal, nem riadsz vissza a szabályzatoktól, nem csak pályázóként érdekelnek a különböző ösztöndíjak, akkor jelentkezz! A jelöltállítás részleteiről, illetve a szavazás pontos időpontjáról és helyszíneiről a GHK weboldalán, a ghk.bme.hu oldalon találtok bővebb információkat.


Kitüntetések a Gépészkaron A tanév végén sok díj, kitüntetés kerül átadásra az Egyetem falain belül és kívül egyaránt – ezekről szeretnénk most Nektek beszámolni. Zsolti

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere 2015. június 4-én több díjat adott át a pedagógusnap alkalmából. Dr. Stépán Gábor, a Műszaki Mechanika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a felsőoktatás területén kiemelkedő oktatási, kutatási és nevelési munkájáért, illetve iskolateremtő, nemzetközi szinten is elismert tevékenységéért Szent-Györgyi Albert-díjban részesült. Kiemelkedő hatású oktatási, nevelési és gyógypedagógiai munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként Apáczai Csere János-díjban részesült dr. Bihari Péter, Karunk dékánhelyettese, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék tanszékvezető-helyettes docense. Bár nem a Gépészmérnöki Kar oktatója, de a gépész hallgatók által kedvelt tanáregyéniség, dr. Bajnóczy Gábor szintén ebben az elismerésben részesült.

Az Egyetem Szenátusának 2015. május 30-i ünnepi ülésén szép számmal díjazták Karunk oktatóit, dolgozóit. A BME legrangosabb kitüntetését, a József Nádor Emlékérmet vehette át dr. Ginsztler János, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék professzor emeritusa, aki már közel 50 éve tanítja, neveli az ifjú mérnökhallgatókat. Munkásságából kiemelkedik a nemzetközi kapcsolatok ápolása, mélyítése, de emellett számos neves testület elnöke, tagja. A BME kiváló dolgozóinak járó Stoczek József Emlékéremben részesült Miklós Vilmosné, a Gép- és Terméktervezés Tanszék igazgatási ügyintézője, 15 éven át tartó, a tanszék mindennapi működését támogató lelkiismeretes és pontos munkájáért. A „Műegyetem kiváló oktatója” elismerésben részesült dr. Kossa Attila, a Műszaki Mechanika Tanszék adjunktusa. Szintén a Szenátus ünnepi ülésén adták a habilitációs okleveleket, itt is csak a Gépészmérnöki Kar oktatóit szeretnénk felsorolni: dr. Dobránszky János, dr. Krállics György és dr. Orbulov Imre Norbert. forrás: www.kormany.hu; www.bme.hu; www.gpk.bme.hu

A Gépészmérnöki Kar Tanácsának ünnepi ülésén GPK életmű-díjban részesült Dr. Horváth Mátyás professor emeritus a gépgyártástechnológia nemzetközi szintű oktatásának hazai meghonosításáért, Dr. Kozma Mihály professor emeritus a Gépészmérnöki Karon az elmúlt 50 évben végzett kiemelkedő oktatói-kutatói és közéleti munkájáért és Dr. Marosfalvi János címzetes egyetemi tanár a Gépészmérnöki Karon végzett több évtizedes kiemelkedő oktatói, kutatói, valamint oktatásszervezői és közéleti munkájáért, valamint az ipari termék- és formatervező szak magyarországi meghonosításáért. A Magyar Gépészmérnökért Vörös Imre-díjban részesült Dr. Váradi Károly egyetemi tanár a géptervezés és a szerkezetanalízis oktatása és kutatása területén elért kiemelkedő eredményeiért, valamint vezetőként végzett munkájáért. A Magyar Gépészmérnökért Gruber József-díjban részesült Dr. Gróf Gyula egyetemi docens az energetikai oktatás és kutatás egységének előmozdításáért, továbbá hazai és nemzetközi szervezetekben hosszú ideje végzett eredményes kutatói és szervezői tevékenységért. Szintén a Kari Tanács ünnepi ülésén vehette át Balog Zoltán miniszter elismerését dr. Mátyási Gyula címzetes egyetemi tanár több évtizedes oktatási tevékenységéért. A Kar elismerését vehette át a Kanadában élő 96 éves Babinszki Imre, aki több millió forinttal támogatja a gépész hallgatókat. Szerkesztőségünk és a Kar nevében mindannyiuknak szívből gratulálunk, további munkájukhoz pedig sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk.


Egy Kátés élete Habár a tavaszi válogatásszámunk borítójáról ismerős lehet ez a cím, magát a cikket azonban a legnagyobb keresésetek ellenére sem találhattátok meg – most pótoljuk tévedésünket és kérünk, most még nagyobb szeretettel olvassátok írásunkat. Zsolti

Nem vágjuk egyszerű dologba a fejszénket, amikor a Káté szerkesztőségéről, közösségéről szeretnénk írni, ám mégis úgy érezzük, hogy jó lenne, ha egy kicsit jobban megismernétek minket, társaságunkat akár így az újság betűin keresztül is. A tavaszi félévet új főszerkesztővel, Bagollyal kezdtük, miután Kruppa már nem vállalta tovább eme nemes poszt betöltését, mivel már tanulmányai végeztével búcsút intett a Műegyetem falainak. Bagoly és a többi újonnan választott csoportvezető (cikkíró vezető, ellenőrzőszerkesztő, grafikus vezetető és tördelőszerkesztő) nagyon ambiciózusan vágott bele a teendőkbe, bár azt ők sem sejthették még ekkor, hogy az újság meg nem jelenésének sötét fellegei már a szerkesztőségünk bejárata fölött gyülekeznek. Történt ugyanis, hogy nyomdai szerződésünk - az Egyetemen folyó, mindenkit érintő változásoknak köszönhetően - egész félévben nem volt. Ez csak a márciusi szám elkészülése után derült ki számunkra, a munkakedvünket nem szegte, és továbbra is próbáltuk tartani a lapzártát – több-kevesebb sikerrel. A Káté egész félévben megjelent online pdf formátumban, azonban ez az olvasótáborunk közel sem mondható olyan népesnek, mint Ti, akik most is a kezetekben tartjátok az újságunkat. A márciusi szám halogatása és az április szám meg nem jelenése kissé elapasztotta cikkíróink tollát, így más tevékenységek után kellett néznünk, bár azt hiszem ez édes terhünkre volt. A közösségépítés a félév elején a szerdai gyűlések utáni söritalozásokban kimerült, ám kitörő lelkesedéssel kezdtük el hirdetni magunkat Köztetek, hogy február 25-én próbásgyűlést tartunk. Erre a szerdai alkalomra 6 próbás érkezett, ami igazán új színt vitt közösségünk kissé halványodó, szebb napokat is megélt kollektívájába. Először is kezdjük a hölgyekkel: Kriszti, Timi és Zsófi tördelőnek jöttek le próbázni, míg Zsóka grafikusnak, Vata pedig legnagyobb örömünkre cikkírónak. A hatodik srác, Pisti, később remélhetőleg csatlakozik hozzánk, addig azonban jegelte ezt a kérdést. A próbások nagyon lelkesen vesznek részt közösségépítő programjainkba, és remélik, hogy a decemberi évzáró bulin aktívvá avatjuk őket. Csak így tovább addig is! A félév során a főszerkesztőnk javaslatára megpróbáltuk szorosabbra fűzni a kapcsolatot más karok lapjával, főleg a Karimával, de a többi kari újsággal is. Szerencsére a másik oldalról is nyitottak voltak a megkeresésre, ezért egy közös vacsorán kiveséztük újságainkat, problémáinkat és a mindenkit sújtó meg nem jelenést. Ha nem is SZARVAS-

gombás vacsora volt, a Köret Kör egy igen finom bolognai spagettivel segítette az alkalmat. Az este kellemes hangulatba záródott – talán a kvíz főnyereményeként betudható vodkának vagy a tálca keverteknek köszönhetően, minden esetre sok szép emlékkel gazdagodhattunk. A Kulturális és Szakmai Hét keretein belül megrendezésre kerülő Kármán-napon is indultunk egy nyolcfős csapattal, ahol is a nem túl biztató utolsó helyet szereztük meg, na de hát mi az újságkészítésben jeleskedünk, ilyen feladatot pedig nem hoztak a tanszékek. Sebaj, innen csak felfelé vezet az út! Április 11-én, szombaton pedig a költészet napja alkalmából ha nem is tollat, de bringát ragadtunk és meg sem álltunk a szentendrei Duna partig, na jó, egyszer az Árpád-hídnál a legjobb pesti lángosból enni, meg egyszer a Római parton, meg még vagy ötször pihenni. Mindegy, kiértünk egyben mind a tízen, ahol már Hudi és az öccse jóvoltából egy nagy kondér rotyogó chilis bab várt minket. Még egyszer köszi érte! A szép tavaszi nap egy kis focizgatással, minimális mennyiségű (de tényleg) sörrel, fagyival és egy hazatekeréssel ért véget – mármint aki nem folytatta valahol az estét, mondjuk a Vásárhelyi Pál Kollégium alagsorában. A SLIP-en külön csapattal nem indultunk, hiszen az amúgy sem túl népes közösségünkből sokan öregednek vagy már öregek, munkájuk, tanulmányaik fontosabbak az egy hetes csúszásnál. Így tehát szerkesztőségünk néhány, de annál lelkesebb tagja (Bagoly, Dávid, Kötöny, Vata, Timi, Hudi) fuzionáltak a Budget csapattal és BudgetKözTársasággal a negyedik helyet szerezték meg a SLIPen felejthetetlen, vagy éppen igen könnyen elfelejtett emlékeket szerezve. A félévvégi közös bulinkon Kruppát, Lillát, SK-t és Soldiert is öreggé avattuk. Köszönjük munkátokat és minden jót Nektek az elkövetkezendőkre! Az avatásban természetesen mindenki részt vett, így a próbásoknak is meg kellett küzdeniük minden centiliterrel. A nyáron a Káté vidékre utazott, méghozzá Magyarország fellegvárába, Fejér megyébe, pontosabban a Felcsút tőszomszédságában lévő Csákvárra, ahol Hudi a megszokott kitörő szeretetével és mással fogadott bennünket. A másik vidéki program pedig az Egyetem balatoni táborában zajlott, ahol is a többi gépészkari körrel fűzhettük szorosabbra a viszonyt. A most kezdődő félévre sok, megszerzett kreditpontokban kifejezett sikert kíván az egész szerkesztőség az egész szemeszteri viszontlátás és – olvasás örömében bízva!


BME Management Szakkollégium Az idén 30 éves szakkollégiumunk célja, hogy tagjai közelebbről megismerkedhessenek a menedzsment- és vezetéstudomány különböző területeivel, ezen belül elsősorban projekt- és stratégiai menedzsmenttel, valamint a Startupok világával. Ennek érdekében több, az egyetemisták számára nyitott programot szervezünk ezekben a témákban, továbbá tagjaink különböző tematikus kurzusokon és tréningeken is fejleszthetik magukat. Az MSZK tagság azonban nem csak a szakmai tevékenységekről szól, a csapatmunka, a közösség és a szórakozás (pl. Őszi és Tavaszi Összerázó Tábor, közös fesztiválozások, sportolás, stb.) is nagy szerepet játszanak munkánkban és eredményességünkben. Szakkollégiumunk az Egyetemi Hallgatói Képviselet alá tartozik, így több egyetem különböző karairól is fogadhatjuk tagjainkat. Leadership Playground koncepciónk alkotja egyedülálló képzési rendszerünk alapját, melynek célja, hogy nagyobb kockázatok nélkül kipróbálhasd magad éles helyzetekben a vezetői szerepen belül, és az ehhez szükséges tudást szakterülettől függetlenül biztosítsa tagjaink számára. Szeptemberben zajlik a Felvételi projektünk, mely során minden évben igyekszünk minél színesebb és lelkesebb egyetemistákkal bővíteni szakkollégiumunkat. A jelentkezőknek először egy kérdőívet kell kitölteniük, majd egy egész napos, játékos, cégek által is használt Assessment Center következik, ahol igyekszünk még jobban megismerni benneteket. Végül pedig egy szóbeli elbeszélgetésre kerül sor. Ezt követően a már kiválasztott új tagok egy emlékezetes táborban ismerkedhetnek meg a szakkolis élettel és persze a tagsággal. Az ősz során ezen kívül még részt vehettek az ESET ’15 Start (kezdő) és Pro (haladó) Esettanulmányi versenyeinken. Itt próbára teheted egyetemi tudásodat és nagyvállalatok valós problémáit oldhatod meg csapatoddal értékes nyereményekért.

Jelentkezési határidő: Szeptember 23. Egyéb információkért látogass el a honlapunkra: mszk.bme.hu, vagy Facebook oldalunkra: facebook.com/MSZKofficial Másik programunk a Projektmenedzsment Klubdélután, ahol sikeres szakemberek osztják meg egy kötetlen beszélgetés keretében tapasztalataikat a szakterületükkel és munkájukkal kapcsolatban. Eddigi előadóink közt található Nagy Levente, a BKK volt Üzletfejlesztési és Ügyfél-kommunikációs igazgatója,Veszelovszki Zsolt, a Port.hu alapítója, Gerendai Károly, a Sziget fesztivál alapítója és a Sziget Kft. ügyvezetője és még sokan mások. A régebbi hallgatók pedig már ismerhetik tavaszi projektjeinket is, név szerint az INNOversitas startup ötletversenyt, a tavaszi PRO Klubot, a Szakmarathont, ami egy többnapos előadássorozat különböző aktuális témákban,, illetve a Menedzsment Akadémiát, ami az MSZK nyári startup tábora. Sok szeretettel várjuk jelentkezésed az MSZK-ba, ahol közgazdászként továbbfejlesztheted és a gyakorlatba is átültetheted az órákon szerezett tudásodat, illetve csapatban dolgozva új, a későbbiekben hasznos vezetői, elméleti és gyakorlati tudásra tehetsz szert. A mérnöki, vagy egyéb karokról érkezők kurzusaink során elsajátíthatják, mi kell egy sikeres vállalkozás elindításához, működtetéséhez, illetve olyan gazdasági tudásra tehetnek szert, melyre az egyetem keretei között nem lenne lehetőségük. Te is szeretnéd felvértezni magad tudással és gyakorlattal? Akkor jelentkezz hozzánk!


Szolnokon járt a KGSz Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisra látogatott a Kalorikus Gépek Szakosztály, kiegészülve néhány érdeklődővel. A túra alkalmas volt az elméletben tanultak gyakorlati alkalmazásainak feltérképezésére, valamint különlegesebbnél különlegesebb légi járművek tüzetesebb megvizsgálására egyaránt. Dávid

Már javában tartott a vizsgaidőszak, amikor is a Kalorikus Gépek Szakosztály korán reggel, a tikkasztó nyári melegben három autóval nekiindult az országnak, útjuk pedig egészen Szolnokig, az ottani helikopter bázisig vezetett. Fontos a vizsga, de talán még ennél is fontosabb, hogy a hallgatók lássák mindannak a kézzelfogható alkalmazását, amelyről egyetemi éveik alatt tanulnak, emellett átérezzék azt is, mennyire fontos jól megérteni a gyakorlati példákat: hiszen egy repülőgépnél például már nem lehet elszámolni semmit – az már emberi életeket követelne.

Reggel 9 órára meg is érkezett a ’BME különítménye’, a belépőkapunál pedig vártak minket: egy helyi tiszt kalauzolt el minket a területen, és mutatta be a különböző légi járműveket a bázis területén. A hatalmas területen hivatásos katonák dolgoztak, akik ügyeltek a bázis rendjére. A beléptetésen ez meg is látszott: a portán csak konkrét indokkal lehetett bemenni, előzetes bejelentkezés alapján. Miután sikerült belépni, a sétánk kezdetét is vette: először talán a leginkább vendégcsalogató helyszínre látogattunk el: mégpedig a repülő- és helikopter szimulátorhoz. Ezek tulajdonképpen irányítógombokkal és kormánnyal felszerelt kis fülkék voltak, az ezekkel szemközti falakra pedig projektorral volt felvetítve mindkét szimulátor esetében a szimulációs környezet. Ez a környezet teljesen megfelelt a valóságnak, ugyanis műholdról érkeztek a szoftverre az adatok, így minden fa, épület, sőt még gépjármű is pontosan ott volt, ahol a való világban. A felszállás a repülőgép szimuláció esetén Ferihegyről indult, innen lehetett tetszőleges irányba elrepülni. A Kalorikus Gépek Szakosztály így kipróbálhatta magát pilótaként: akadtak olyanok, akik akár a Red Bull Air Race-en is

nyugodtan elindulhatnának, de akadtak olyanok is, akik inkább jobb, hogy az egyetemi pályát választották. A legnépszerűbb úti cél Budapest belvárosa volt, így mindenki kipróbálhatta, hogy milyen érzés a BME kampusza fölött repkedni, valamint, hogy milyen érzés kamikaze akciót bemutatni a környező épületeken. Miután mindenki átélte a repülőgép pilóták stresszel teli életét, megtapasztalhatta a helikopter vezetőkét is, ugyanis mint megtudtuk: ezt sokkal nehezebb irányítani, mint a repülőt. A felszállás az, ami a legnagyobb nehézség benne, ugyanis meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a felszállópálya fölött néhány méterrel, hiszen előfordulhat olyan eset is, ahol a helikopter egyszerűen visszacsapódik a földre, súlyos károkat okozva ezzel. Míg a repülőgéppel való felszállás sokaknak sikerült a KGSZ tagjai közül, addig a helikopterrel már meggyűlt mindenkinek a baja, rá kellett ébredni: ezt csak a profi helikopter pilóták – és természetesen Bruce Willis – képesek hiba nélkül végrehajtani. Miután mindenki kirepkedte magát, ideje volt a szimuláció utána valódi gépeket is megnézni. A bázis területe egyébként nagy népszerűségnek örvendett: a hangár felé vezető úton épp egy kisiskolás csoport vetélkedőjét figyelhettük meg – öröm volt látni, hogy a fiatalok is érdeklődnek a repülés iránt. A hangárba érkezve aztán igazi óriások fogadtak minket: vadászrepülők, robbanótöltetek, illetve harci és utasszállító helikopterek – legutóbbi még most is aktív, gyakran részt vesz a környéken esedékes mentő expedíciókban. A harci helikopter egy Mi-8 típusú gép volt, vezetőfülkéje pedig nyitott volt a hozzánk hasonló érdeklődők számára: mindenki kipróbálhatta, hogyan irányítaná el a légi járművet egy háborúban az egyébként rendkívül szűkös fülkéből, ráadásul úgy, hogy a mögötte ülő személy is igen közel helyezkedik el hozzá. Azonban mégsem nélkülözheti a közelségét: hiszen ő az, aki a fegyverzetet irányítja. A már megemlített, még szolgálatban lévő utasszállító helikopter egy Mi-24 típusú gép volt, terepszínű festéssel bevonva. A körülbelül húsz fő szállítására alkalmas gép tíz emberre még igen kényelmes, a maximális létszám mellett azonban már alig várhatják a benne utazók, hogy végre leszálljanak, extrémebb esetben pedig a szabadba ugorjanak ejtőernyővel a hátukon. Ebben megtalálható volt minden, ami egy beteg ellátására alkalmas: orvosi felszerelések, hordágy, fekvőhely. Nem mondom, hogy éles helyzetben szívesen kerülnék a helikopter fedélzetére, de a bemutatás idejére nagy élmény volt egy ekkora gép belsejébe betekintést


nyerni. Összességében, aki először lát ilyen helikoptert, annak a leginkább szembetűnő a gép tetején elhelyezkedő ötlapátos főrotor, amely átmérőjében messze meghaladja a helikopter szélességét: de kell is ekkora rotor ahhoz, hogy egy ilyen méretű jármű a földről az égbe emelkedjen. A hangáron belül volt még továbbá egy oktatóterem is, ahol különböző repülőgép alkatrészek, gázturbinák voltak kiállítva, metszetben, valamint érintetlenül. Kissé irigykedve figyelték a Szakosztály tagjai azt a repertoárt, amellyel a szolnoki helikopter bázis rendelkezett: szívesen látnának hasonló választékot és oktatási segédanyagot saját egyetemükön, a BME-n. A hangáron kívül leginkább már szolgálaton kívüli, kisebb méretű repülőgépeket láthattunk, melyek a világháború idején is szolgálatban voltak. Szokatlan érzés volt olyan gépeket megérinteni, amelyek anno, 70 évvel ezelőtt sokaknak a rettegést hozták el, mikor is a háború idején a fejük felett repkedtek. A sok látnivaló után a helyi oktatási intézmény falai közé látogattunk el, ahol kiváló oktatási anyagok vártak minket: ezúttal szerencsére nem kellett beugrót írni ahhoz,

hogy mindezeket hallhassuk. Az oktatás bemutatásában segítségünkre volt egy másik tiszt is, aki az ott tanulóknak repülésmechanikát tanított. A rendkívül sokszínű, átlátható és élvezetes előadásdiákat mindenki érdeklődve figyelte, az meg pláne élményszámba ment, hogy az oktató létrehozott egy működő, kisméretű, dönthető helikopter rotort, a különböző szögállások szemléltetése érdekében. Maga az előadás kár, hogy ilyen rövid ideig tartott, a téma ugyanis nagyon érdekes: alapvető mechanikai ismeretekre épít rendkívül gyakorlatorientáltan, így mindenkinek ajánlani tudom ennek a témának az alaposabb megismerését. Ezzel az utolsó állomással véget is ért a túránk, azonban mindenki nevében mondhatom: izgalmas élményekkel, és hasznos tudással gazdagodott a Kalorikus Gépek Szakosztály ezen a nyári napon. Remekül mutatta meg ez a kirándulás a ’Kalorikus gépek’ tárgyon belül is tanult elméleti anyagokat, illetve rávilágított: mennyi mindent lehet kezdeni az ilyen, és ehhez hasonló ismeretek birtokában. Végszónak pedig annyit mondhatok: látogasson el mindenki a szolnoki helikopter bázisra, ha az előbb leírtakat szeretné átélni, garantáltan nem bánja meg senki!


Interjú a KÖRET körrel Gólyaként, új környezetbe kerülve nehéz feltérképezni, hogy hol érdemes az ételeinket beszerezni úgy, hogy közben egyensúlyozunk az ár és a változatos/egészséges étkezés között. Nekik ajánljuk, valamint felsős diáktársainknak a KÖRET kört, aminek a vacsorái egy-egy üde színfoltot jelenthetnek az amúgy a félév során elszürkülő étkezéseinkbe. Ezen apropóból Dári Henrikkel, a KÖRET kör vezetőjével beszélgettünk. Brigi

Káté: Milyen területeket láttok el jelenleg? Dári Henrik: Egyrészt ott vannak a hallgatóknak szánt vacsorák, de vannak oktatási célú szakköreink is, illetve sok öntevékeny körnek szoktunk segíteni a csapatépítésük megszervezésében, nyilván a főzés oldaláról. Általában ez úgy szokott történni, hogy kérnek – mondjuk - paprikás krumplit 40-50 főre, mi megmondjuk, hogy mit kérünk hozzá és megcsináljuk. De az Egészségnapon is részt vettünk például a Mentor Gárda felkéréséből, ahol könnyen elkészíthető, egészséges ételeket igyekeztünk készíteni. Káté: Ezek közül van olyan, amit fontosabbnak tartotok a többinél, ami a kör alapját képezi? D. H.: Én azt mondanám, hogy mindegyik terület ugyanolyan fontos, de mostanában eltolódott az egyensúly a felkérések irányába. Szeretném, hogy következő félévtől kezdve kialakuljon egy olyan rendszer, amiben mindhárom irányból megtudjuk közelíteni a feladatokat, tehát lenne egy felelőse a felkéréseknek, egy a heti főzéseknek és egy a szakköröknek és ők, nyilván kellő létszámmal felszerelkezve, felállítanának egy csapatot minden alkalommal, hogy adott esetben egy időpontban lévő felkérés, főzés és szakkör esetén is mindenki meg tudja szervezni az adott esemény. Én ezt szeretném, és szerintem ez is lenne a jövője a KÖRET körnek. Káté: Hogyan alakultatok meg pontosan? D. H.: Úgy történt, hogy a 2012 őszén érkezett gólyák amikor beléptek a Mechatronika Szakosztályba, annyira jól összeismerkedtek, összemelegedtek, hogy gondolták, közös főzéseket is szeretnének rendezni. Pár felsőéves segítségét is kérték, akik közül néhány csatlakozott is hozzájuk, és végül az ő segítségükkel alakult meg 2013 tavaszi félévére a KÖRET kör. Káté: Milyen volt a KÖRET kezdeti időszaka? D. H.: Eleinte még a Mechatronika Szakosztály eszközparkját használtuk, később ezt az igénylésekkel sikerült kibővíteni és nyilván eleinte a marketing is nagyon fontos volt, hogy megismertethessük magunkat és mindenki értesüljön az eseményeinkről. De szerencsére a kezdeti fogadtatás nagyon pozitív volt, kezdetben is volt már, hogy 50 főre főztünk, de az átlag olyan 30-40 fő körül volt.

Káté: Hány fő kell egy ekkora munka ellátásához? Mind ott vagytok egy-egy ilyen alkalommal? D. H.: Sajnos a taglétszám nem mindig függ össze azzal, hogy éppen hányan főzünk, volt már hogy 20 főre ketten készítettünk lasagne-t, ami azért egy kicsit macerás volt, de végül meg tudtuk azt is oldani. Azt mondanám, minimum két fő azért kell ehhez, de alapvetően kényelmesen 4 fő tud igazából bármennyi emberre főzni, az már csak idő kérdése. A 4 fő azért kényelmes, mert ha más konyhába is át kell menni adott esetben, mert annyi bográcsra van szükség, hogy nem férnek el, akkor azt is meglehet oldani, nem kell szaladgálni.

Tagtoborzó Időpont: szeptember 14., 20:00 Helyszín: KTK 8. emeleti konyha

Káté: És hogy szoktatok általában egy ilyen főzést megszervezni? D. H.: Először is a hétfői gyűlésünkön megbeszéljük, hogy mit fogunk főzni, azon vagy a követező héten, most már áttértünk arra, hogy a következő hétre tervezünk és akkor már jóval előre el lehet kezdeni a hirdetést. Mindegyik főzésnek van egy felelős szervezője, egy főszakácsa úgymond, ő írja meg a receptet, a bevásárlólistát, és ha ez megvan, megszervezi a bevásárlócsapatot, majd a főzés kezdetétől kezdve ott van és levezényli a főzést. Ez általában 4-5 óráig is eltarthat, mert a kollégium tűzhelyeit azért más teljesítményre tervezték, ekkora mennyiségű étel már lassan készül el, de ez idő alatt nem csak a főzéssel foglalkozunk, hanem vannak üresjáratok, ami alatt kártyázunk, beszélgetünk, szóval ez egy közösségi élmény is.


Energetikai Szakkollégium Káté: Hogy tud egy új tag mindebbe becsatlakozni? Kell, hogy legyen előzetes tapasztalata főzés terén? D. H.: Egyáltalán nem. A kör célja az is, hogy aki érdeklődik, és szeretne megtanulni főzni, annak legyen erre lehetősége nálunk. Az egyetlen fontos szempont az új jelentkezők esetén, hogy érdeklődjenek és akarjanak tanulni, valamint legyenek aktívak. Az érdeklődők közül előzetesen nem szoktunk válogatni, mert aki nem tudja megszokni azt a stílust, amit mi általában képviselünk, nem elég nyitott, érdeklődő, az úgyis lehullik, ezáltal szűri meg magát a rendszer. Általánosságban véve elmondható, hogy mi nem úgy építünk csapatot, hogy ráerőltetjük az emberekre, hogy tagok legyenek, hanem nekik kell elérni, hogy tagok tudjanak lenni, és ezáltal be tudjanak illeszkedni abba a közösségbe, amit mi képviselünk. Káté: Hogy néz ki a próbások felkészítése, hogy lehet valaki tag? D. H.: Az oktatás itt úgy néz ki általában, hogy aki még egyáltalán nem főzött, annak is kell szerveznie valamit, úgy válhat aktív taggá. Konkrétan ez úgy valósul meg, hogy megkér egy öregebb tagot, hogy segítsen neki az esemény megrendezésében, ezáltal nem marad egyedül, nem fog tönkremenni az a vacsora adott esetben. Ez körülbelül félév közepe felé történik, így addigre már megfigyelhette korábbi alkalmakról, hogy hogy megy ez, bele tud tanulni. Káté: Köszönjük szépen!

„Tűnj ki a tömegből!” - hangzott el az Energetikai Szakkollégium mottója idén tavasszal a tagfelvételi időszak alkalmával. De mit adhat egy szakkollégium az egyetemi tanulmányokon felül, miért érdemes nyomon követni programjainkat és milyen további előnyökkel jár a tagság? 2002-ben egy szűk, de lelkes csoport elhatározta, hogy az egyetemen megszerzett tudásanyagukat tovább bővítik. Nagyobb rálátást szerettek volna szerezni az iparban folyó munkára és fontosnak tartották, hogy tovább építsék jövőjüket, kapcsolataikat. Ebből a kezdeti elképzelésből mára már egy páratlanul szerteágazó tevékenységi körrel rendelkező, az ipari kapcsolatok széles spektrumát bemutató szervezetté nőtte ki magát a Szakkollégium. Nyilvános, bárki által látogatható programjainkban a kezdetek óta szerepelnek üzemlátogatások, emellett csütörtökönként szakmai előadások keretében részletesebben is hallhatunk az energetika legfrissebb témairól. Egy-egy aktuális és fontos problémát félévente egy fórum keretei között igyekszünk megvitatni. Emellett minden év őszén tanulmányi versenyt rendezünk a középiskolás diákok számára, az egyetemistáknak pedig nyaranta szakmai gyakorlati programmal igyekszünk segíteni abban, hogy bekapcsolódhassanak a szakmájukhoz kötődő munkavégzésbe. Ezen felül tevékenységünk részeként nemzetközi programokat szervezünk. Ezek keretében immáron ötödik alkalommal került megrendezésre konferenciánk International Youth Conference on Energy címmel, amelynek idén az olaszországi Pisa adott otthont. Emellett az idei év augusztusában második alkalommal kerül megrendezésre nyári egyetemünk Summer Academy on Energy néven. Belső programjaink keretében frissen felvett tagjaink átfogó betekintést nyerhetnek az energetika gépészmérnöki és villamosmérnöki ágazatába, de ezen felül minden szakkollégistának elérhetőek belső kurzusaink, illetve előadásaink. Továbbá célunk, hogy tagjainknak lehetőséget biztosítsunk nemzetközi konferenciákon való részvételre, az iparral való kapcsolatfelvételre és kikapcsolódásra egy összetartó, baráti társaságban. További kérdéseidet felteheted az eszk@eszk.org e-mail címen, illetve az aktuális eseményekért felkeresheted honlapunkat is a www.eszk.org címen.


Jason Bourne Richard Chamberlain és Matt Damon. Két híres színész, két eltérő életpálya. Valami azonban örökre összeköti őket: egy szerep, melyre mindig büszkék lesznek, egy karakter a kémregények világából, egy hős: Jason Bourne. Imi

Robert Ludlum zseniális író volt. Művei 33 nyelven, 40 országban, több száz milliós példányszámban jelentek meg. Egyik legismertebb alkotása a Bourne-trilógia, melyet bátran ajánlok mindenkinek az unalmas szeptemberi előadásokra, borongós őszi délutánokra, a 7. hét mozgalmas estéire, és a póthét csüggedt hajnalaira. A könyveket érdemes sorrendben olvasni, hiszen ez nagymértékben elősegíti a cselekmény megértését, azonban, akik a matek A3-at az A1 előtt teljesítették, és előbb tudtak integrálni, mint deriválni, nyugodtan kezdhetik hátulról is. A Bourne rejtély 1980-ban még A Fantom néven jelent meg, ezt követte 6 évvel később a Bourne hatalma (A Fantom visszatér) , és 1990-ben a Bourne ultimátuma (A Fantom ultimátuma). És, hogy miért is olyan jók ezek a könyvek? Hamarosan ezt is megtudhatjátok. Kiemelkedő regényt írni nehéz, s ebből jó filmet készíteni szinte lehetetlen. Esetünkben azonban kétszer is megpróbálták. A Bourne rejtély 1988-ban jelent meg Chamberlain főszereplésével. A több mint 3 órás film hűen követi a könyv cselekményét, egy pár olyan apróságot leszámítva, ami a folytatások elkészítését nagyban megnehezítette volna. Ennek ellenére – szigorúan a regény elolvasása után – egy leadott vizsga napján érdemes megnézni. A második próbálkozás 2002-ben került a mozivásznakra. A legtöbben ezt a változatot ismerik, és a főhős nevének hallatán automatikusan Matt Damon jut az eszükbe, ráadásul a regények új kiadásainál is ő van a borítón. A film nem igazán követi a könyv cselekményét, gyakorlatilag egy teljesen új történetet kreáltak. Jelen esetben már a folytatásokat is elkészítették, kár, hogy ezeknek már tényleg semmi közük az eredeti történethez.

Végre eljött az általatok már nagyon várt bekezdés: lássuk az első rész alap történetét. Egy kis falu partjainál a halászok egy eszméletlen, sebesült férfit mentenek ki a tengerből. Elviszik a falu részeges orvosához, ahol később amnéziásan tér magához. Nem tudja, ki ő, hogy került a tengerbe, semmire sem emlékszik a múltjából. A dokival azonban számos olyan furcsaságot felfedeznek, mely arra utal, hogy nem egy hétköznapi ember. Egy nyom alapján hamarosan Zürichbe indul, hogy megtalálja önmagát. Közben Carlos, a világ leghírhedtebb bérgyilkosa is mozgolódni kezd. Ki ez az ember? Mi köze van Carloshoz? Az izgalmas, fordulatokban gazdag regény elolvasása után ti is megtudhatjátok! A második és harmadik rész szorosan kapcsolódik az első cselekményéhez, ráadásul a szerző halála után Eric Van Lustbader még 9 folytatást is írt (és ír a mai napig), szóval ne csüggedjetek, a diplomáig még biztosan lesz mit olvasnotok!


Vizes VB 2015 Július végén és augusztus elején került megrendezésre a 16. „Úszó-, hosszútávúszó-, műugró-, szinkronúszó- és vízilabda-világbajnokság”, ismertebb nevén a Vizes VB. A több mint két hétig tartó versenysorozatban szép magyar sikerek születtek. Zsolti

Nem tudom, hogy feltűnt-e a Kedves Olvasónak, hogy a sportvilág nagy eseményei közül egyre többet rendeznek a „nagy orosz medvénél” – XXII. téli olimpiai játékok, Szocsi(2014); Formula-1-es Orosz Nagydíj, Szocsi(2014); Labdarugó VB (2018), és most ezt a világeseményt is Putyinék szervezték meg. Nekünk, magyaroknak, kellett ezt a VB-t olyan szemmel is néznünk, hogy a következő soros házigazda Budapest (és Balatonfüred) lesz, így remélhetőleg az illetékesek (Gyárfás Tamás és Kósa Lajos, a szervezőbizottság elnökei) kellően nyitott szemmel jártak, elegendő tapasztalatot szereztek egy sikeres hazai VB rendezéséhez. Bár a 2021-es rendezési jogot nyertük el, de a 2017-es mexiói helyszín visszalépett pénzügyi nehézségekre hivatkozva, így kis hazánk lett - a nemzetközi szervezet, a FINA támogatásával és erős kormányzati hátszéllel - a beugró. De lássuk a magyar versenyzők eredményeit! Az első napokban a női hosszútávúszó számokban várhattunk érmeket. A londoni olimpia bajnoknője, Risztov Éva és Orosz Anna álltak rajthoz a 10 km-es távon, de az elől lévő Risztov az utolsó körben visszaesett az éppen olimpiai kvótát jelentő 10. helyre, míg Orosz a 11. lett, így nem jutott ki a riói olimpiára, viszont a 25 km-es versenyszámban ezüstéremnek örülhetett. Most vizsgáljuk meg a szívünkhöz olyan közel álló vízilabda-válogatottakat! A nők első két meccsükön finoman szólva sem játszottak legjobb formájukban, ám még így is meg lehetett volna a győzelem, de mind a kínaiak, mind a házigazda oroszok jobbnak bizonyultak az utolsó negyedben. A franciák elleni könnyed győzelem után az USA elleni nyolcaddöntő igen csúfos vereséget hozott, így a 9. helyért játszhattunk két további meccset, amelyeket abszolváltunk is, így megszereztük a 9. helyezést. Merész András szövetségi kapitány felajánlotta lemondását, azonban sorsáról csak lapzártánk után, augusztus 31-én döntenek. A férfiak igen kön�nyed csoportba kerültek, szinte edzőmeccseket játszottunk Kazahsztán, Dél-Afrika és Argentína ellen, ám a negyeddöntőben az olaszok jobbnak bizonyultak nálunk, 8-7-re kaptunk ki, dobott akciógól nélkül. Az 5. helyért küzdöttünk, az USA-t előbb megverve, majd Montenegrótól kikapva a 6. helyen végeztünk. Kemény Dénes szövetségi elnök megerősítette bizalmát Benedek Tibor kapitiányban az olimpia előtt évben. Összefoglalva: bár források: www.hu.wikipedia.org; www.nso.hu;

mind a két csapatkapitány előzetes elvárása az érem, a riói kvóta megszerzése volt, egyiküknek sem jött ez ös�sze, sőt sajnos a közelében sem voltunk. Az uszodában viszont annál több siker, öröm várt ránk. Hosszú Katinka a 200 méteres és a 400 méteres vegyes úszásban is diadalmaskodott, a rövidebb távon pedig még a világcsúcsot is megjavította, míg 200 méter háton bronzéremnek örvendhetett. Személy szerint én Cseh László 200 pillangón elért világbajnoki címének örülök a legjobban. Cseh 10 éve nyerte első és eddigi egyetlen nagypályás világbajnoki címét, és most edzőt, várost váltva, 7 kilót leadva magáról megmutatta, hogy 29 évesen a nála 10 évvel fiatalabbakat is maga mögé tudja utasítani rutinjával, technikájával. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha még 2 méter van a medencéből, akkor a dél-afrikai fiú örülhet, de nem így lett, és ezen felesleges is morfondírozni. Emellett Laci 100 méteren ezüst-, míg 50 méteren bronzérmet szerzett. Mellúszónk, Gyurta Dániel, a főszámában, a 200 méteren nagyon meghúzta az első százat, így a másodikra nem maradt erő a tőle megszokott hajrázáshoz, így harmadikként csapott célba. A 400 méter vegyesen a férfiak között Verrasztó Dávid ezüstöt ért el, Kiss László szövetségi kapitány szerint igazi világklasszis vált belőle. Még egy éremről számolhatunk be, Kapás Boglárka az 1500 gyorson bronzérmet szerzett. Az uszodában így mindenidők legjobb magyar eredménye született: 3 arany, 2 ezüst és 4 bronz. Ha csak a medencés úszószámokat nézzük 6. helyen zárt a magyar csapat, összességében pedig a 8. lett válogatottunk. Ha ezt egy 10 milliós nemzettől nézzük, akkor nagyon szép eredmény, főleg ha olyan nemzetek végeznek mögöttünk, mint Németország, Brazília vagy Japán. Gratulálunk innen a Műegyetemről is mindenki sikeréhez! Mi, szurkolók, abban reménykedhetünk, hogy a jövő évi riói olimpián sem fognak az úszóink csalódást kelteni, hanem szép számú éremmel gyarapítják a magyar sport dicsőségét. Bízzunk benne, hogy a vízilabda-válogatottjaink is eredményesen fel tudják használni a hátralévő időt, hogy visszaállítsák a sportág hazai fényét! A két év múlva esedékes hazai rendezésű világbajnokságban pedig hig�gyük, hogy világszínvonalon, precízen meg fogjuk tudni szervezni ezt a hazánk számára olyan fontos eseményt.


Habitica Sokszor, amikor a házimunka végeláthatatlan tömegén kellett átküzdenem magam (igazából egy mosogatáson), vagy épp sokadik alkalommal fogadtam meg, hogy ez a félév teljesen más lesz, mint a többi, arról ábrándoztam, mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy játék főhőse lehetnék. A játékok sokszor sokkal motiválóbbak, mint a való élet. Brigi

Az ember minden teljesítményért kap valami elismerést, ráadásul ezeket gyűjtögetheti és mutogathatja is. És akkor még nem is vettük figyelembe azt, hogy a képernyőn látott feladatok mindig annyira egyszerűeknek tűnnek, sokszor az egyetlen erőforrás, amit igényelnek az az idő, amit az ember szíves-örömest meg is ad, csak hogy ne kelljen valami hasznosat csinálnia. Valószínűleg sok ember álmodozott már hasonlóról, ezért jöhetett létre a Habitica nevű oldal, melynek célja, hogy úgy végezhessük el feladatainkat, hogy közben egy hatalmas szerepjáték részeseinek érezhessük magunkat. A honlap lényegében egy különleges határidőnapló, melyben az elvégzett feladatokért aranyat, illetve xp-t kapunk, amit a karakterünk fejlesztéséhez tudunk felhasználni. Annyiban egyedi még, hogy a dolgainkat nagyon jól lehet vele csoportosítani, személyre szabni. Például teendőinket alapból három részre bonthatjuk: napi feladatok, tennivalók, illetve szokások. A napi feladatokba azokat a dolgokat oszthatjuk be, amik rendszeresen ismétlődnek, ennek gyakoriságát mi állíthatjuk be. A tennivalók az egyszeri teendőket jelentik, a szokások pedig abban térnek el az előző kettőtől, hogy ha el is végezzük, nem mennek át teljesített státuszba, hanem bármikor megismételhetőek. Természetesen a rossz munkáért büntetés jár, így ha nem végezzük el a napi feladatainkat vagy egy rossz szokásba esünk vissza, akkor a karakterünk sérül, és ha elveszti az összes életpontját, akkor „meghal”, gyakorlatban visszaesik egy szintet, valamint elveszíti az összes aranyát és egy tárgyát. Ezen kívül személyre szabhatjuk a jutalmainkat is, amiket a játék aranyából „megvásárolhatunk”. Ugyanebből az aranyból vehetünk a karakterünknek felszerelést is, ami egyes képességeit javítja. Ez függ attól, hogy milyen kasztot választottunk magunknak. Ha úgy érezzük, hogy ennél is szorgalmasabbak vagyunk, két további funkciója is van az oldalnak. Először is vannak kihívások, melyekhez csatlakozhatunk, itt előre megadott feladatcsoportot kell teljesíteni, különböző témakörökben, a könyvolvasástól pixel art készítésen át egészen a környezettudatos életmódig. A kihívások végén kisorsolnak egy nyertest, aki előre megadott mennyiségű

drágakövet nyer, amiből a karakterünk kinézetén változtathatunk, vagy új kihívásokat, küldetéseket indíthatunk. Ezeket a drágaköveket igazi pénzért is meg lehet vásárolni, ami különböző előnyökkel jár, de enélkül is tökéletesen használható az oldal. A másik opció a fent említett küldetés, amihez érdemes csapatokba állni, és így küzdeni meg a csapatra támadó szörnyekkel. Ezeket elsősorban a napi feladataink teljesítésével, valamint az osztályunk képességeivel tudunk sebezni, ám ha a tennivalóinkat nem végezzük el rendesen, a szörny rátámad mindenkire a csapatból, így általában a tagok egymást ösztönzik a szorgosabb életmódra. Ennél a lehetőségnél releváns elsősorban a kaszt választás, más-más képességei vannak a mágusnak, a tolvajnak, a gyógyítónak és a harcosnak, amik körülbelül megfelelnek a nevükhöz társított sztereotípiáknak. A négy alaptulajdonság közül (intelligencia, észlelés, felépítés, erő) mindegyik kasztnak van egy elsődleges és egy másodlagos fontosságú karakterisztikája, ezeket szintlépéskor, valamint a kasztra specifikus tárgyakkal lehet növelni. De ezek a napi feladataink során is segíthetnek, például a tolvajjal „meglophatjuk” bármelyik teendőnket, így xp-hez és aranyhoz juthatunk. Természetesen az ilyen „játékokból” az achievementek sem maradhatnak ki, amiből itt nincs sok, helyette kilencven háziállatot gyűjthetünk, amiket később akár hátassá is nevelhetünk. Ezekhez jönnek még pluszban a küldetésekből kapott állatok. Remélem az oldal bemutatásával felkeltettem az érdeklődésedet, nekem nagyon sokat segített mind a házimunka, mind a személyes fejlődés terén. Szerintem elsősorban azért hasznos, mert az ember elszámoltatható lesz saját maga előtt, és feketén-fehéren kimutatja azt, amit addig kényelmesen nem akartunk észrevenni, de mégis olyan módon, hogy az embert nem elkedvetleníti, hanem motiválja. Ennek szerintem része a nagyon színes, pixel artot használó design, a sok vicces háziállat, amik tényleg megadják a játékos alaphangulatot.


Fesztiválmeló A nyár és a fiatalság mára egyet jelent a fesztiválozással. Bizonyára sokan részt is vettetek valamelyiken a szünet során, ám mi most egy másik oldaláról szeretnénk Nektek bemutatni a témát. Két hozzám közel álló emberrel, Kaszab Anettal és Veress Balázs Ivánnal beszélgettem a fesztiváli munkáról. Zsolti

Káté: Honnan jött az ötlet, hogy nyáron éppen egy fesztiválon dolgozz? Dolgoztál már korábban is hasonló helyen? V.B.I.: Igen, tavaly már jelentkeztem a Campus fesztiválra, akkor egy kisebb pultba kerültem mint kezdő, de ebben az évben már a legnagyobb pultba kaptam lehetőséget bizonyítani. K.A.: Nem, az egyik barátnőmtől jött az ötlet, hogy a Szigetre menjünk dolgozni, mert az ő ismerősei már részt vettek ilyenben, és úgy gondoltam, hogy jó buli lesz, ha mi is belevágunk. Összesen 60 féle munkakör közül lehetett választani, mindegyikre más helyszín, más beosztás vonatkozott, ám valamennyi munkakörben 6 órát kellett dolgozni. Káté: Mi volt pontosan a feladatod? V.B.I.: A vendégek teljeskörű kiszolgálása, a készletek állandó feltöltése, standolás, takarítás. Mindemellett azonban jól szolgált ez munka a kapcsolatok kiépítésére is. K.A.: A Sziget területének tisztántartása, rendezése, az A38 színpad kitakarítása.

Káté: Anyagilag mennyire volt jövedelmező ez a munka? V.B.I.: Nyilvánvalóan jól jártunk a fesztivállal, jól kerestünk, megérte a 4-5 napi kimerítő munka. A fesztiválon megkeresett összeget pedig a nyár további részében fogom elkölteni. K.A.: Önkéntesként dolgoztam, tehát fizetséget nem kaptam, napi egyszeri meleg étkezést biztosítottak, két Szigetes pólót, illetve belépőt a fesztivál területére. Ingyen helyünk volt a staff campingban, így szállásra sem kellett költenünk. Káté: Oszd meg, kérlek, Olvasóinkkal legemlékezetesebb pillanatodat a fesztiválról! V.B.I.: Számomra az volt a legmaradandóbb, hogy a Halott pénz és a Wellhello koncertjein fiatalok és idősebbek egyaránt jól szórakoztak, eltűntek a generációs szakadékok. K.A.: Amikor a Nagyszínpadnál az Irie Maffia koncertjén mindenki együtt énekelte a Sziget himnuszát, és együtt táncolt a tömeg egy flashmob keretén belül. Emellett feledhetetlen volt, amikor Robbie Williams megénekeltette a közönséget.

Káté: Mennyi idődet vitte el a munka, mennyi maradt pihenésre, esetleg jutott-e szórakozásra? V.B.I.: Sajnálatos módon szórakozásra nem maradt idő, délután 5-re már mennem kellett dolgozni és hajnali 5-ig, fél 6-ig ment a meló, majd pakolás, takarítás és csak azután haza – mindezt 4 fárasztó napon keresztül. K.A.: Napi 6 órát dolgoztam két műszakban délelőtt vagy délután, így az esti programokon részt tudtam venni és nem hagytuk ki a bulikat sem. Különösen az volt megterhelő, hogy mindezt 8 napon keresztül kellett csinálni, mert a rendezvény előtt és után is egyaránt dolgozni kellett.

Káté: Kinek ajánlanád a fesztiválokon való dolgozást? V.B.I.: Minden fiatal egyetemistának, aki a pénzkeresést egy kis szórakozással egybe akarja kötni. Fontosnak tartom, hogy jó kapcsolatteremtő és munkabíró képességgel rendelkezzen az, aki jelentkezik egy ilyen állásra, emellett szeresse a pörgést is. K.A.: Aki nyitott új embereket megismerni, precíz, pontos munkavégzésre képes, nem késik, akkor sem, ha előtte bulizott. Ez egy jó lehetőség arra, hogy viszonylag kis költség mellett részt vehessen valaki Közép-Európa legnagyobb fesztiválján. Káté: Köszönjük szépen!


Smith Brothers - interjú Miért olyan izgalmas világ a Műegyetem? Hallgatói között rengeteg a színes egyéniség, nem ritkán kiemelkedő eredményekkel is. Interjú-alanyainkat, a Smith Brothers DJ duót talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni: harmónia, kifinomult zenei ízlés, fiatalos lendület. Számtalan bulin bizonyítottak már, a közönség pedig szívesen bulizik a zenéjükre. De hogyan lehet eljutni az otthoni zenélgetésből a szórakozóhelyek DJ pultjaira? Mit gondolnak a magáról a zenélésről? Interjú a Smith Brothers-szel. Dávid & Vata

Káté: Hogyan lett belőletek DJ? Kovács Norbert: Én 2007-ben, míg Áron körülbelül két évvel később találkozott először a DJ-zés fogalmával. Úgy indult az egész, hogy – mi sem emlékszünk már hogyan - rákerült a számítógépünkre egy DJ-szoftver: azzal elkezdtünk játszani, próbálgattunk rajta különböző effekteket, majd egy idő után egyre jobb dolgok kezdtek kialakulni.Majd 2009 karácsonyára vettük az első komolyabb eszközünket, ami egy kis kontroller volt, a következő évben pedig már elkezdtünk közönség előtt is fellépni. Káté: Honnan jött az ötlet, hogy duót alapítsatok? K.N.: Mindketten szerettünk zenélni, a zenei stílusunk is egyezett, és mivel egyre komolyabban kezdtünk el foglalkozni az elektronikus zenével, így elgondolkodtunk azon, mi lenne, ha együtt próbálnánk meg zenélni és érvényesülni a zenei pályán. Káté: Hogyan dolgozik együtt két DJ? K.N.:Először is közösen leülünk néhány órára egy laptoppal, és megmutatjuk egymásnak, hogy ki milyen zenéket fedezett fel mostanában, és az hogyan illene bele egy szettbe. Teljesen kompromisszumosan oldjuk ezt meg, sosem szóljuk le a másik zenéjét. Kovács Áron: Azért is jó párban dolgozni, mert az ilyen összeüléskor tudjukjelezni a másiknak, hogy figyelj, ez szerintem nem olyan jó, nem biztos, hogy tetszeni fog a közönségnek. K.N.: Emellett mindkettőnknek vannak olyan pontjai a bulikon, hogy elragadtatja magát, hogy na, akkor most odateszi a közönségnek, ilyenkor pedig jó, ha a másik visszafogja, ha érzi például, hogy ennek még nem jött el az ideje. Káté: Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó DJ legyen? K.N.: Legfőképpen kiemelkedő zenei érzék és a sok tapasztalat, amelyből rengeteget kell gyűjteni ahhoz, hogy valaki jó DJ legyen, mert az, hogy milyen zenei szelekciója van valakinek, több év alatt alakul ki. Úgy érzem, mi

mostanra jutottunk el arra a szintre, hogy mindketten egy stílusban mozgunk, és még jobban tudunk együtt dolgozni. Hosszú út van mögöttünk, ez a 6-7 év elég sok, de az egész zenélés olyan, mint mikor valaki például a rajztudását fejleszti: ezzel is folyamatosan foglalkozni kell, és így lehet csak benne fejlődni, és elérni egy bizonyos szintet.


Káté: Milyen stílust képviseltek? K.N.: Áron a house stílusában mozgott mindig is, én pedig sok különbözőt kipróbáltam addigra, mire megtaláltam a saját stílusom, ami a progressive house és az electro house lett. Az idők során sokat változott az ízlésem, de inkább úgy mondanám, hogy fejlődött, finomodott, és most értünk el egy olyan igényes szintre, hogy azt mondhatjuk: otthon érezzük magunkat ebben a stílusban. Káté: Hogyan állítjátok össze a végső szettet a fellépésekre? K.Á.: Sosem állítjuk össze előre a szettjeinket, csak egy fővonalat képzelünk el. Emellett koncert közben figyeljük a közönséget, látjuk rajtuk, hogy mennyire vevők a különböző stílusokra, és ennek függvényében alakítunk a fővonalon. Káté: Mennyi fellépésetek volt már összesen? K.Á.: Nehéz megmondani, de öt év alatt legalább száz-százötven bulink volt már, beleértve minden fellépést. Persze ilyenkor kérdés, hogy mit számítunk igazi bulinak. Ami hivatalos, látogatható szórakozóhelyi rendezvény volt, annak a száma is ötven fölött van már. Káté: Hogyan lehet eljutni a szobai zenélgetéstől egy fesztiválig? K.N.: Az elején a lehető legtöbb koncertet, fellépést el kell vállalni, akár ingyen is, hogy minél többen megismerjenek. Mert te akármennyire tisztában lehetsz azzal, hogy milyen jó vagy, de ezt a többieknek meg is kell mutatni. A kezdeti időszakban még mi kerestük a lehetőségeket, mi kérdeztük meg, hogy mehetünk-e egy adott klubba zenélni. Aztán Debrecenben egyre többen megismertek minket, az ismerősök körében is elterjedt, hogy zenélünk, és azután már jöttek a felkérések, hogy menjünk szülinapokra és különböző klubokba, helyekre zenélni. Majd feljöttünk Budapestre tanulni, itt a Bercsényi Gödör Klubban léptünk fel többször is, de eljutottunk például a Dürer Kertbe is. Idén nyáron pedig az eddigi legnagyobb sikerünket könyvelhettük el, amikor is bekerültünk a debreceni Campus fesztivál fellépői közé. Káté: Mennyire fér bele az időtökbe? K.Á.: Az egyetem? K.N.: Nehezen, de megoldjuk, hogy beleférjen. Sajnos az egyetem is elveszi az időt, könnyebb lenne nélküle. Mivel mindketten erős képzésre járunk, ezért nehéz a zenéléssel foglalkozni mellette, pedig ez az, ami egyszerre kikapcsol és fel is tölt minket energiával. Muszáj folyamatosan foglalkozni vele, hogy lássák: nagyon is komolyan gondoljuk azt, amit csinálunk.

Káté: Saját zenéket is szereztek? K.N.: Inkább Áron foglalkozik ezzel legalább már vagy három éve, én mostanában kacsintgatok efelé a téma felé. Nagyon jó érzés - akár zenében is, de másban is - ha olyat alkotsz, amit még azelőtt senki más. Viszont figyelni kell arra, hogy ne adj ki olyan munkát a kezedből, ami saját magadnak sem felel meg tökéletesen. K.Á.: Persze, folyamatosan csinálunk valamit, de ha számodra nem tökéletes, akkor nem is nagyon éri meg sehovasem feltölteni.Igazából nem akarok olcsó zenét csinálni. Lehetne olyat alkotni, hogy összedobsz valamit, és még talán ki is adná valami kiadó. De az nem az igazi. Káté: És mi a távlati célotok? Meddig szándékoztok a zenéléssel foglalkozni? K.Á.: Igazából minél tovább, de ez attól is függ, hogy mennyire megy. K.N.: Minél hamarabb saját zenével kell előrukkolni, manapság ez nagyon fontos, egy DJ, akármilyen technikásan is kever, csak ettől még nem lesz híres. Ez az egyik rövidtávú célunk, a hosszútávú pedig az, hogy mindenképpen szeretnénk a zenéléssel egészen addig foglalkozni, ameddig bírjuk. Ha abból él meg az ember, amit nagyon szeret csinálni, akkor már elérte a karrierjének a csúcsát, és ez is egy célunk. Káté: Miben látjátok a legnagyobb lehetőségeteket? K.N.:Jelen esetben a legerősebb ütőkártyáink a saját stílusunk, a zenei szelekciónk és az egyedi mashup-jaink. Próbáljuk népszerűsíteni azt, ami itthon még nem elég elterjedt, de külföldön már igen. Egyedi hangulatot, üzenetet szeretnénk közölni a közönségünkkel. Káté: Ha választhatnátok, hol lépnétek fel a világon bárhol, melyik színpadot mondanátok? K.N.: Ha fesztivált kellene mondani, akkor szívesen kipróbálnám a Tomorrowland-et, illetve a Miami Ultra Music Festival közönségét. A hazaiak közül pedig a Balaton Sound-on lépnék fel szívesen. Helyileg meg legjobban Miami és Ibiza érdekelne, nagyon frekventált helyszínek ezek az igényes elektronikus zenét tekintve, úgyhogy nagyon szívesen ellátogatnék és fellépnék ezeken a helyeken. K.Á.: Én is nagyjából ugyanezeket mondanám, de ha valami különlegeset kéne választani, akkor az ibizai CaféMambo lenne az.


40 Ezzel a számmal tökéletesen lehet jellemezni az idei EFOTT-ot. Ennyiedik alkalom, legalább ennyi lesétált kilométer, néha legalább ennyi perc várakozás az ennyi*10 Ft-nyi sörre... Sajnos a szervezésben ezúttal akadtak bőven kivetnivalók, de persze voltak rendesen pozitív élmények is. Ahogy a sajtós látta: ingyenes fesztivál volt. Kánikula és aszály ide vagy oda, ezt Bagoly

Kezdjük a negatív dolgokkal. A bejutás – nekem – könnyen ment, tekintve, hogy csak szerdán érkeztem. Az előőrsben leérkező cimborák viszont a tavalyi soproni élményeket megszégyenítő sorban állásról meséltek. Hét órányi várakozás a tűző napon, porban. Jó, ez utóbbit tekinthetjük átlagos fesztivál szériatartozéknak. Azt viszont már nehezen, hogy dacára, hogy erre több lehetőség is lett volna, „földi halandóknak” mindös�szesen egyetlen helyen lehetett elhagyni a fesztivál területét. Pláne, ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy mintegy két km hosszan terült el a bizonyos fesztiválterület. Na, hogy erre rátegyenek, sikerült a kempinget és a színpadokat a két végpontba rakni, retúronként kb. 4000 méter sétára kényszerítve a fesztiválozókat. És, ezt még inkább tetézve, a strand bejárata a színpadok felőli végen volt, szintén egyetlen darab (egészen péntekig, amikor is megnyitották a kemping felőli bejáratot is, megfelezve a gyalogosan megsülés hosszát). A színpadok kicsit egybecsúsztak, ezzel különleges mash-upot alkotva néha, és picit zavarva a remek koncertélményt. A fedett színpadoknál a sátrak oldala, a – kánikula és a tömeg ellenére – végig zárva volt, igazi trópusi fülledtséget teremtve ezzel. Attól pedig, hogy voltak zenekarok, akik az érdeklődéshez képest túl kicsi helyet kaptak, ez még inkább fokozva lett. Kánikulában és trópusokon hamar megszomjazik az ember, fesztiválon meg pláne. Na, ilyenkor jött a várakozás a frissítőért, úgy 40 percig (köszönhetően a kevés italpultnak), amikor végre sorra kerülve előfordult párszor (nem velem, szerencsére), hogy hiánycikk lett a sör vagy éppen az ásványvíz. Ha meg is éhezett a renitens, akkor a fenti érték kettővel szorzandó, ugyanis enni külön kellett sorba állni. Bevinni pedig nem lehetett, mindössze fél liter, szponzorbarát folyadékot. (Ezt később felemelték a hőségriadó elrendelésével.) No, akkor uccu neki Velencének. Kijutva az egy szem kijáraton, a „Mikor jön a busz?” kérdés merült fel egyszerre több fesztiválozóban. Frekventáltabb időszakokban lehetetlen volt bejutni buszokkal, tekintve azok méretét és menetrendjét. Ennek nagy nyertese a házi berkekben csak Torony névre keresztelt vendéglátó egység és a mellette fekvő autópálya-pihenő benzinkútja volt, ők voltak emberi közelségben az ajtóhoz. Idáig azonban még el kellett menni abból a bizonyos ajtóból. Az út a parkolón át vezetett, melyben a por mármár sivatagi méreteket öltött. Jelen sorok írója hasonlót utoljára a pusztaottlakai LikeFest-en tapasztalt, viszont az

bizony tényleg illett volna megoldani. Ami még zavaró volt: a kihelyezett kerítések száma alapján a szerb határzár tesztjének is beillett volna a fesztivál (ahogy azt egy fesztiválozó megjegyezte). A repoharak és kártyák visszaváltása szintén nem volt zökkenőmentes, tekintve, hogy mindössze egy-egy helyen lehetett megejteni ezen műveleteket. Szerintem (is, mert mások is megjegyezték) jobb lett volna, ha ezt minden kártyatöltő ponton meg lehetett volna ejteni (mert ezekből szerencsére nem volt hiány). És ami még nagyon fájó volt pár embernek: a Windows Phone-os mobilalkalmazás hiánya a programokról. No, de hogy ne csak csúnya dolgok kerüljenek papírra: minden szépítés nélkül állíthatom, hogy voltak bőven kellemes tapasztalataim és élményeim is. Elsőként a kemping elhelyezkedése. Eltekintve a távolságtól, a kemping igen jó helyen volt. Egész sok árnyék, viszonylagos csönd (mínusz Baross Rádió) a délelőtti haldokláshoz-regenerálódáshoz, és még sorolhatnám. És ugyan sokan panaszkodnak, de szerintem az egy főre jutó WC-k száma itt volt a legjobb eddigi tapasztalataim során. (Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy megrendelésnél összekeverték a pultok számával.) Emellett viszonylag korrekt tisztaság is fogadta a használókat. (A zuhanyzók miatt panaszkodóknak ez úton üzenném, hogy a téglaépületen kívül, a kemping középső részén voltak még konténerzuhanyzók. Az viszont igaz, hogy ezek tényleg elég mocskosak voltak. Egyébként meg ott volt a Velencei-tó is.) A civil sátrak elhelyezése szintén jó ötlet volt, egyöntetűen jót tett e sátrak látogatószámának. Ezt a dolgozók is megerősítették. Ha a fent említett távolságkoncepciót elfelejtik, egészen jó lesz ez így. (Aki esetleg nem lenne jártas fesztiválokon: a civil sátrak alatt a különböző szervezetek – pl. egyetemek, pártok, egyházak, cégek stb. – sátrait kell érteni.) A dolgozók (valószínűleg amiatt is, hogy nagy részük hasonló korosztályból került ki) szintén kedvesek voltak, a meleg és a forgalom nehézségeinek ellenére is. Mindenki korrekten viselkedett, nem erőltetetten mosolygott a kuncsaftokra és még sorolhatnám. Még a biztonságiak is tisztességesen álltak az emberhez. (Ha ezt sokan nem is így tapasztalták. Lehet, sokat segített, hogy én is emberszámba vettem őket, így nem volt mire kötekedni, meg jól is esett nekik.) Árak tekintetében, bár főleg az italoknál tekintetében erősen jelen volt a kapitalista árképzés szemlélete, szintén nem lehet túl nagy kifogásokat emelni. Főleg az ételek ellenértéke volt baráti, szemfülesebb fesztiválozó találhatott a normál piaci árakon működő kiszolgálót is. Emellett a kaják finomak és ízletesek is voltak.


Egy fesztiválon természetes, hogy az ember koncertekre is megpróbál eljutni. Én sem cselekedtem másként, nem is bánom. Ahova sikerült is eljutnom, nem okozott csalódást. Nem túlzás azt állítanom, hogy mind a Supernem, mind a Fish!, mind pedig a Cloud9+ eddigi egyik legjobb koncertjüket nyomták részemről tekintve (rájuk emlékszem biztosan). A 40 éves szülinapi koncert pedig szintén élvezetes volt. Itt álljunk meg egyébként: oké, hogy az idei a 40. EFOTT, de akkor a fesztivál maga még csak 39 éves, 1976-ban rendezték meg először. Na de ez legyen a legkisebb elszámolási probléma. A külföldi fellépőkről (Borgore, DubFX és Otto Knows) nem tudok nyilatkozni, róluk valamiért sikerült lemaradnom. Maradva a programoknál: személy szerint a népzenei-néptáncos színpad létét elég jó ötletnek tartom, sikerült vele egy kis kuriózumot csempészni a fesztiválba. Szintén pluszt adott a fílingnek a nappal működő rádió, melyet már nem először a közlekkaron munkálkodó Baross Rádió szolgáltatott. (Itt üzenném meg a kedves rádiós kollégáknak, hogy ugyan nem szerettem volna, de már kívülről fújom a Lean On-t. Ja, és köszönöm még egyszer a telefontöltést.) (A Műegyetemen működő kari rádiókról egyébként a tervek szerint októberi számunkban olvashattok majd.) A értékelést lezárva én csak annyit mondanék, hogy jövőre is csak szabadon! Reméljük, a szervezők is ugyanilyen szabadon mernek majd tanulni hibáikból és bátran visszanyúlni az annál sokkal jobban sikerült elemekhez is. Egyébként meg egy fesztiválon ne öt csillagos, a hátsónkat tövig nyaló kiszolgálást és baldachinos ágyat várjunk hordárral.

Ahogy a fesztiválozók látták:

Egy sajtós nem csak lazsálni megy le egy fesztiválra, munka is van közben. Nem is voltunk restek, megkérdeztünk néhány fesztiválarcot, hogy mit gondolnak ők a fesztiválról. Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy mocskosul sokat kellett sétálni, indokolatlan sok kerülővel (vesd össze a fesztivál mottójával: „Csak szabadon!”), és hogy hiánycikk volt néhány népszerű termék. Szintén egybehangzóan állította mindenki, hogy a zenei programok jók voltak, különösképp a 40 éves szülinapi program, valamint a nehézségek ellenére is szeretnének részt venni a jövő évi EFOTT-on, amit remélnek, hogy jobban szerveznek meg. „Jól érezzük magunkat, csak nagyon fáradtak vagyunk” – mondta el Judit és Noémi véleményüket firtató kérdésünkre. Hozzátették, hogy ennek oka a sok sétában keresendő. A lányok lépésszámlálójuk segítségével bizonyították, hogy négy nap alatt mintegy 80 (igen, nyolcvan) km-t sétáltak a fesztiválhoz köthetően. Sérelmezték azt is, hogy tudomásuk szerint a különböző sportrendezvényeken iskolai csapatok indulhattak csak (bár hozzátették, a séta amúgy is lefárasztotta őket). „Harmadjára vagyok EFOTT-on, de vannak olyan dolgok, amik nagyon elszomorítóak. Most kicsit ideges is vagyok” – ezt már András mondta el. A szokásos dolgokon kívül idegességét az általunk is említett repohár-fesztiválkártya visszaváltás mizériája okozta.

„Imádjuk az EFOTT-ot, olyan családias. Ez a legközvetlenebb fesztivál. Mindenki sokkal közvetlenebb, nem kell félni, hogy mikor, mit lopnak el. Ilyenek vagyunk mi, egyetemisták” – mondta el Niki és Anita. Megemlítették még, hogy sajnos vízhez a nagy melegben nehezen jutottak, életüket pedig külön nehezítette a hétvégére érkező nagy terhelés miatt megnyitott pótkemping árnyékmentessége, ami miatt pihenni se nagyon tudtak. „Én egy kicsit nehezményezem, hogy nagyon hosszú a fesztivál. Nem az időbeli kiterjedését, hanem, hogy matematikailag szólva, vonalszerű. NAGYON messze vannak a dolgok egymástól” – nyilatkozta Csaba. A matekos hasonlat nem meglepő, ugyanis villanykaros kollégához volt szerencsénk. A fiatalember és munkatársa, Ági a Budavári Schönherz Stúdió embereiként képviselték a műegyetemi média ágát. Csaba megjegyezte még, hogy kilométerhiánya biztosan nem lesz, igazi sportfesztivállal van dolga, ellenben ő ezt az „egészségtelen sportok” közé sorolná a sok por miatt. A páros hölgy tagja szintén a hosszú távokat említette negatívumként (mint ugye elég sokan), emellett a WC-k tisztaságával kapcsolatban volt kifogása, viszont a koncertekkel és hozzáértőként a hangosítással is meg volt elégedve. (Apropó, Schönherz Stúdió: aki kíváncsi, milyen kari lapok működnek még a BME-n, érdemes felkeresnie a stúdió honlapját - bss.sch.bme.hu -, ahol egész jó összeállítást talál a BSS Kisokos részeként Egyetemünk lapjairól is, éppen Ági interjúalanyunk tolmácsolásában.) Rebeka és Roxána a kevés öltözőhelyet hiányolta: „Muszáj volt a sátorban szenvedni, pedig elvileg strandon vagyunk.” Felvetették még, hogy rendkívül kevés volt az árnyék a vízpart mellett, pedig ez napernyőkkel orvosolható lett volna (bevinni, ugye, nem lehet). Szintén bedobták az ötletet, hogy más fesztiválok mintájára be lehetne vetni „sörautomatákat”, ahol az érintéses kártyák használata után kaphatna az ember folyékony kenyeret. Nagyon örültek az osztogatott csecsebecséknek (mint mindenki), külön hasznosnak találták pedig az egészségügyi sátrat, ahol a szűrővizsgálatok során (melyre egyébként önszántából csak ritkán megy el az ember) fontos dolgok derültek ki egészségügyi állapotukról. A két lány egyébként elsőfesztiválozóként volt jelen, sok gondolkodás és utánajárás után ez a rendezvény tűnt számukra a legszimpatikusabbnak. Nem is bánták meg összességében tettüket.

Ahogy a dolgozók látták:

Néhány dolgozót is megkérdeztünk, hogy vélekedik munkájáról és az EFOTT-ról. Az ő véleményüket blogunkon találhatjátok meg.

A szervezők nyilatkozata:

Megkerestük a fesztivál szervezőit is a negatívumok miértjével kapcsolatban, azonban lapzártánkig nem érkezett válasz a kérdésünkre. Amint ez megtörténik, közzétesszük nyilatkozatukat. Köszönet a cikk és a riportok elkészülésében nyújtott segítségéért Kun Csabának!


Norinori Az alábbi logikai rejtvény eredetileg a Nikoli, egy japán rejtvénykészítő vállalat honlapjáról származik. Brigi

Szabályai a következők: • Minden elkülönült területben kell lennie pontosan 2 fekete kockának. • Minden fekete kockának párosával kell szerepelnie (ez lehet egy területen belül, vagy kettőn át). • Egy fekete kockapár csak a sarkain érintkezhet egy másik fekete kockapárral, az oldalaikon keresztül nem.


Tipp: Érdemes azokból a területekből kiindulni, amik csak két kockából állnak, hiszen ezek megoldása triviális.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!


R-hely A pap, az orvos és a mérnök mindig együtt golfozik. Most is a sorukra várnak már jó ideje, ezért megkérdezik az ügyfélszolgálatost, hogy miért kell aznap annyit várni. - Tudják, a közelmúltban volt egy nagy tűz a szomszédban. A tűzoltók órákig küzdöttek, de sikerült megóvni legalább a mi klubházunkat a lángoktól. Sajnos néhányan elvesztették a szemük világát egy robbanás miatt. A vezetőség hálából megengedi nekik, hogy hetente egyszer ingyen játszanak. Mivel vakok, kicsit lassan megy nekik... A pap: Ó, milyen szomorú. Minden héten fogok értük imádkozni! Az orvos: Hát ez rettenetes! Van egy szemorvos barátom, majd megkérdezem, tud-e segíteni. A költségeket én vállalom. A mérnök: Hát, ez tényleg szomorú, de miért nem éjjel játszanak? Kis hírek: Japán mérnökök kifejlesztettek egy olyan gyorsan exponáló fényképezőgépet, ami képes egy nőt csukott szájjal lefotózni. Egy ügyvéd és egy mérnök üdülnek a Bahamákon. Azt mondja az ügyvéd: - Képzelje, a múltkor kigyulladt a házam, elégett mindenem, de a biztosító fizetett mindent, abból vagyok most itt. A mérnök: - Én is így jártam, de nekem az árvíz öntötte el a házam. A biztosító nekem is fizetett mindent. Az ügyvéd elgondolkozik, majd megkérdi: - Ez se rossz. De áruld már el, hogy csináltad az árvizet? - Te vagy az új alkalmazott itt a cégnél? - Igen. - Akkor kezdheted a napot azzal, hogy kitakarítod a raktárt. - De kérem, én mérnök vagyok! - Nem baj, majd én megmutatom, hogy kell csinálni. Az útépítésen a főnök odamegy a munkásokhoz: - Fiúk, nem érkeztek meg a lapátok. - Sebaj, majd egymásra támaszkodunk. - Miért halad gyorsan a kapcsolási rajz erős ellenszélben is? - ??? - Mert áramvonalas. A diák, a tanársegéd és a professzor A diáknak mindent kell tudnia. A tanársegédnek azt kell tudnia, hogy mit hol talál meg. A professzornak azt kell tudnia, hogy hol van a tanársegéd.

A matematikus és a vízvezeték-szerelő Egy matematika professzor észrevette, hogy eltört a cső a konyhai lefolyójában, kihívta hát a vízvezeték-szerelőt. A mester rendesen megcsinálta a lefolyót, a matematikus is elégedett volt, egészen addig, amíg kézhez nem kapta a számlát, ami kb. a havi fizetésének az egyharmada lett. Panaszkodott hát a szerelőnek, aki mondta, hogy sajnálja, meg megérti, de hát ez van, jöjjön el ő is a céghez dolgozni, ott sokkal jobban fog keresni. Azt a tanácsot adta még, hogy tagadja le a végzettségét, mert a főnökei nem szeretik a túlképzett embereket. A matematikus elment jelentkezni a vízvezeték-szerelő céghez, és fel is vették, mivel azt hazudta, hogy csak 7 általánosa van. Ezek után mint szerelő dolgozott, és egyre többet keresett. Egyszer egy nap a cég vezetése kitalálta, hogy elküldik esti iskolába azokat a munkásokat, akiknek nincs meg a 8 általánosa. Így a professzort is elküldték. Az első ilyen órán, ami történetesen matematika volt, a tanár, hogy tisztába jöjjön az osztály tudásával, megkérdezte tőlük, ki tudná megmondani, mi a kör területének a képlete. Épp a professzort kérdezte meg, aki ki is ment a táblához, de azt vette észre, hogy hirtelenjében nem jut eszébe a képlet. Elkezdte hát levezetni, integrált, derivált, és azt kapta, hogy -r2π. Nem tetszett neki az a mínusz, így újra számolt. De megint ugyanezt az eredményt kapta. Megint újra számolt, megint ezt kapta. Nem számított hányszor számolja újra, mindig ott volt az a mínusz. Idegesen körbetekintett az osztályon és hallotta, ahogy az összes vízvezeték-szerelő ezt suttogja: „Cseréld fel az integrációs határokat!” Egy mérnök, egy fizikus és egy statisztikus együtt mennek szarvasra vadászni. Alig tesznek meg néhány lépést az erdőben, máris észrevesznek 150 méterre egy hatalmas szarvasbikát. A mérnök felemeli a puskáját, céloz és lő, de három méterrel mellétalál jobbra. A fizikus így okoskodik: „Egy kis szellő fúj balról, ha kicsit balra célzok, akkor eltalálom.” Ő is célbaveszi a szarvast, lő, és három méterrel balra elvéti. A statisztikus felugrik, és örvendezni kezd: - Megvan! Megvan! Eltaláltuk! - Hogyan lehet átalakítani gyorsan egy ampermérőt voltmérőre? - ??? - Le kell ejteni! Az optimista azt mondja: - Ez a pohár félig van. A pesszimista azt mondja: - Ez a pohár félig üres. A mérnök azt mondja: - Ez a pohár láthatóan kétszer akkora, mint indokolt lenne.


- Mi a különbség az introvertált meg az extrovertált matematikus között? - Az introvertált matematikus a cipőjét nézi, miközben veled beszél. Az extrovertált matematikus a te cipődet nézi… Megy egy függvény a sivatagban, és szembe jön egy szabály. Azt mondja a szabály: - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Nem félsz tőle, hogy lederivállak? - Nem. - Hát az hogy lehet? - Én vagyok az ex. De persze a szabály, aki lényegében egy differenciáloperátor volt, ismerte a viccet és jót nevetett. Mert ő volt d/dy. Végtelen sok matematikus bemegy a kocsmába. Azt mondja az első: Kérek egy sört. Azt mondja a második: Kérek egy fél sört. A harmadik: Egy negyed sört kérek. Kocsmáros közbevág: Na ne szórakozzatok velem! Itt van két sör. Egy híres algebrista érkezik egy nagyvárosba. Az egyetem el is küldet egy tanársegédet a professzor elé a pályaudvarra. A tanársegéd elkésik, látja, hogy a pályaudvaron az érkező/induló vonatok táblájára ír a prof, gyorsan odasiet hozzá, mire a prof: „Nem jön ki a bizonyítás”. Tanársegéd: „Professzor Úr, feljebb baloldali mellékosztályok szerepelnek, itt meg már jobboldaliakat írt.” Prof: „Ja, értem, akkor ezért néz rám mindenki olyan furcsán!” Tanár: - Tudja Ön, mi az a vizsga? Hallgató: - Két értelmes ember egy adott témáról eszmét cserél. Tanár: - De mi van, ha az egyik hülye? Hallgató: - Akkor a másik megbukik. Mi a legjobb gyógyszer? - ??? - Az 5! - Miért? - Mert az 1-6! És mi a még jobb gyógyszer? - Nem tudom. - A 12, mert az duplán 6! Na, mi a legrosszabb gyógyszer? - Na? - A 9. - Ja, mert az fordítva 6. Két diszkjunt halmaz boltot nyit. Bemegy egy vásárló: - Egy Dürer-képet szeretnék. - Sajnálom, de nincs metszetünk.

Egy kis szög és egy nagy szög felszáll a villamosra és leülnek mindketten. Később felszáll egy öreg szög is, mire a kis szög udvariasan átadja neki a helyét. Megszólal a nagy szög: „Jól van! Derékszög!!” - Kisfiam, hol van a nővéred? - Matematikailag bement a szobájába. - Hogyhogy matematikailag? - Két ismeretlennel… - Miért konvergens a mozgólépcső? - Mert monoton és korlátos. Vizsgán: - Elég lesz, tanár úr? - Nekem elég, magának elégtelen. A hallgató egyszer csak megakad. - Nos? - kérdezi a vizsgáztató. A vizsgázó hallgat. - Nos? - kérdezi újra. Ismét csönd. Ezt követően a tanár: No, de kolléga, már kétszer segítettem, és még mindig nem megy? A matektanár a suliban úgy gondolja, hogy megszívatja az elsősöket. - Ha egy hajó 42 m hosszú, 10 m széles, 8 m a merülése és 400 főt képes szállítani, akkor hány éves vagyok én? A gyerekek hüledeznek, csak Pistike jelentkezik. - A tanár úr 50 éves! - A tanár álla koppantva ér padlót. - Te ezt honnan tudod? - Háát... Van egy nagybátyám. Ő 25 éves, de csak félhülye.


Windows Phone – áldás vagy átok? A Microsoft (leánykori nevén Nokia) telefonok az utóbbi időben Bill Gatesék mobilra optimalizált Windows operációs rendszerével jönnek ki a piacra. Ezzel nem mondtam semmi újat, gondolom. Na de milyen is lehet őket használni? Megéri egyáltalán beruházni egy ilyenre? Egy WinPhone tulajdonos története és tapasztalatai következnek alább... Bagoly

Tekintettel, hogy világ életemben a(z eredetileg) finn mobilmárka készülékeit használtam nagy megelégedéssel, kézenfekvő volt, hogy most is maradok e cég felhozatalánál. Az Androidos ketyerék sosem nyerték el tetszésemet, az almás termékek még inkább nem (amikor valamiért a kezembe kerültek). Az áldozat (vagy éppen a gyilkos?) egy 735-ös Lumia volt. Az első tapasztalatok: az érintőképernyő remekül reagál, talán túlságosan érzékeny is. Ezt többször megtapasztaltam, mikor a zsebemben önállósította magát telefonom, kellemetlen helyzeteket okozva néha. Érdemes már csak emiatt is tokban tartani telefonunkat. A menü kialakítása egészen jó, az asztali Windows 8-okból is ismert csempés. Ez telefonokon sokkal jobban működik szerintem, mint gépen. Az alap csempék sorrendje variálható, újak helyezhetőek be, régiek vehetőek el, szóval mindenki ízlésének megfelelően testre szabhatja menüjét. Az alkalmazások az áruházból letölthetőek, vannak az „alap” cuccok mellett egyéb hasznos dolgok is. Már amik megtalálhatóak... Sajnos sok helyen a fejlesztők még csak Androidban és iOs-ben gondolkoznak, a Windows Phone-ok terjedése elkerüli figyelmüket. Érdekesség, hogy olyan, maradinak tartott cégeknél, mint a tömegközlekedési vállalatok (BKV, MÁV) léteznek jól működő, hasznos, erre az operációs rendszerre készített alkalmazások is. A fesztiválszervezők viszont pont ellentétei ennek, idén szinte mindenhol csak „droidos” és „almás” programtábla volt. Pedig itt lenne fontos, hogy ha az embernek nincs papír alapú programfüzete és korlátlan mobilnete, akkor gyorsan utána tudjon járni, mikor és hol kezdődik kedvence fellépése. Ha már egyszer eljut a földi Nokiás halandó a koncertre, valószínűleg képet is csinál majd. (Én ugyan koncerten nem szoktam nagyon fotózkodni, de bőszen használom a kamerát.) Na szóval, elő a telefont. Tesztpéldányunk kamerája kiváló képeket csinál, éjszaka és nappal egyaránt. Korlátozott fényviszonyok között elég jó vaku segíti elő a legjobb álló- és mozgóképek készítését. Netet csiholva az elkészült műalkotások akár azonnal a felhőalapú tárhelyünkbe kerülhetnek. Hálóban szegényebb helyeken marad a telefon és/vagy a memóriakártya tárhelye. Sajnos a jó minőségű képek bőséggel belakmároznak ebből a helyből, érdemes minél jobban felbővíteni a gyárilag 8 GB (mínusz négy giga op. rendszer) tárhelyet. ( Jelen esetben még egyszer ennyivel tud megbirkózni a

készülék.) Vigyázzunk azonban, ha megtelik a memória, hajlamos gépünk energiával kielégíteni éhségét, gyorsan elfogyasztva az akkumulátor kapacitását. Apropó, akksi. A szokott lítium-ionos akku alapvetően jól bírja a terhelést, azonban, mint általában az okostelefonoknál, hajlamos a melegedésre. Ha pedig egyszer bemelegszik, akkor védelmi célokból újraindul a készülék. Ez tud kellemetlen pillanatokat okozni, ha pl. az ember egy interjúkészítés közepén van. Mondjuk, ehhez először kellene egy jó hangrögzítő is, aminek felvétele nem recseg és leszedhető a telefonról gépre. Sajnos ilyet eddig nem sikerült találnom, aki tud ajánlani ilyet, az küldjön egy e-mailt a katepress@gmail.com címre, melyben leírja a programot. A legjobb tippet adókat sörrel/csokival jutalmazom. Figyeljünk oda a szoftverek rendszeres frissítésére is! Előfordulhatnak olyan hibák, melyek a telefon rendszeres jellegű újraindulását okozhatják. Ekkor a telefon alapszoftverét kell megújítanunk, így a probléma megszűnik. Szó volt az internetről is, most kicsit bővebben: a beépített jelfogó jó hatásfokú, gyengébb jelekkel is jól bánik. Beállítható telefonon belüli adatkorlát a mobilnet használatára, ez akkor hasznos, ha valakinek korlátos a megabájtok tárháza. Ha zenét hallgatnánk: különösebb rossz tapasztalatom nincs a hangszóróval. Tiszta hangot játszik, fülhallgatón sem romlik az élmény. Ha eközben eltévednénk: a cég a HERE térképeit használja. A programmal nincsen rossz élményem, eddig mindig elvezetett a célomhoz és a műholdjelet is jól fogja, akár mozgás közben is, ami nem minden GPS-ről mondható el. Dolgozni és fizetni is lehet a telefonon. Az Office-programok gyárilag fellelhetőek, PDF-olvasó és készítő kellékek pedig az áruházból ingyen leszedhetőek. Na és akkor hogyan fizetünk? A telefon alkalmas az érintés nélküli fizetésre (mint a PayPass-os bankkártya). A telefonnal fizetés hazánkban még nem elterjedt, de nem hátrány, ha már tudja mobilunk. Összességében: egyáltalán nem rossz telefon ez. Meg kell szokni, hogy a régi Nokiáknál már kevésbé strapabíró és kicsit bonyolultabb kezelni, de személyes véleményem szerint még mindig jobb, mint más rendszerű telefonnal elboldogulni.



2015 szeptemberi szám