Page 1


Impresszum

Tartalom

Felelős kiadó:

Varró Gergő Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Mucska Brigitta Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Herczeg Krisztina Hergovits Dávid Katona Márk Miklós Takács Rudolf Takács Tímea Tartalmi vezető: Olvasószerkesztők:

Bolyki Zsolt

Faragó Dénes Hergovits Dávid Mucska Brigitta Orbán Péter Vajda Márk Vámos János Cikkírók:

Bálint Kötöny Herczeg József Kun Csaba Mézes Márton Mucska Brigitta Nagy Dávid Márk Orbán Péter Vajda Márk Vatai András Vezető grafikus:

Balázs Eszter Grafikusok:

Egész Dénes Ősz Gábor Rába Erzsébet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: November 09.

GHK hírek TVSZ változások OHV eredmények Kitüntetések a Gépészkaron 314 méter ESET ’15 FLIKE, a magyar drónbicikli Valaming Bassment-interjú Önkéntes munkák Az angyalok újra a földre szálltak Bértárgyalás a gyakorlatban HR kompatibilis közösségi oldalak Prima Primissima Díj 1956-os interjú Albatraozba oltott mulatási Bulizás: egyetem vs. belváros World Press Photo Együnk pho levest! Marika néninél jártunk Játék ajánló: World of Tanks Area Maze GPK görbe tükörből nézve

4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 20 22 24 27 28 30 32 34


GHK hírek Tisztújítás Kedves Hallgatótársunk! A Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviseletének éves rendes tisztújító szavazása 2015. szeptember 28. és október 1. között zajlott. A szavazásra jogosult 4002 főből 1235-en vettek részt, melyből 1224 szavazat volt érvényes. A voksok száma alapján az alábbi eredmény született. Mandátumot szerzett a 15 legtöbb szavazatot kapott jelölt.

Kun Levente Alex 691 Szaller Ádám 664 Varró Gergő 626 Polgár Eszter 586 Nagy Edit 573 Kovalovszki Máté 529 Gulácsi Balázs 507 Antal Laura Csenge 468 Német Roland 400 Szikszai Fanni 391 Rózsavölgyi Gréta 390 Okolicsányi Péter 384 Tóth Amanda 376 Perger Dávid 358 Kántor Tamás 316 ---------------------------Hegyi Bence 300 Ureczki Ágnes 299 Vatai András 249 Horváth Dávid 218 Zacher Bertalan 200 Katona Ádám 199 Szigeti Milán 194 Somoskői Balázs 189 Csernák Attila 123 Rumony András 92 Szabó István Viktor 57

A Tisztújítás eredménye alapján 2015. október 6-án megtartotta alakuló ülését a Gépészkari Hallgatói Képviselet. Kiosztásra kerültek a GHK különböző posztjai és feladatkörei, ezt részletesen az alábbi táblázatban és a HK honlapján tekinthetitek meg. Kérdéseitekkel, problémáitokkal továbbra is forduljatok hozzánk bizalommal!

NÉV POSZT Antal Laura Csenge képviselő Sport referens, Csernák Attila póttag Gulácsi Balázs Honlap főszerkesztő Ösztöndíj Bizottság Kántor Tamás vezető Kollégiumi Bizottság Kovalovszki Máté vezető Kun Levente Alex EHK delegált Nagy Edit Német Roland Okolicsányi Péter Perger Dávid Polgár Eszter Rózsavölgyi Gréta Rumony András Szaller Ádám Szigeti Milán Szikszai Fanni

EHK delegált Gazdasági Bizottság vezető Hallgatói Iroda vezetője Tanulmányi és Oktatási Bizottság vezető, Külügyi referens Rendezvény Bizottság vezető képviselő póttag alelnök, Utánpótlásképzés felelőse póttag

Varró Gergő

PR Bizottság vezető Szociális Bizottság vezető elnök

Vatai András

póttag

Tóth Amanda


TVSZ változások A BME Szenátusa 2015. szeptember 28-án elfogadta a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat módosító javaslatait. Ebben a cikkben összefoglaltuk a Hallgatóság számára legfontosabb változásokat. Zsolti

• Ha valaki aktív félévre iratkozik be, indoklás nélkül kérheti a félévének passziválását őszi félév esetén október 14ig, tavaszi félév esetén március 14-ig. Már ebben a szemeszterben is így kellett eljárni. • A Hallgató elbocsájtásra kerül – természetesen az eddigi pontok érvényben maradása mellett – az alábbi feltételek nem teljesítése esetén is:

1. ha BSc képzésben a negyedik aktív félév végén a Hallgató halmozott súlyozott tanulmányi átlaga nem éri el a 2,25 értéket. Azon hallgatókra vonatkozik, akik 2016. július 31-ig lezárják a negyedik aktív félévüket. A Neptunban a halmozott súlyozott tanulmányi átlag megnevezése a kummulált átlag. 2. ha MSc képzésben a második aktív félév végén a Hallgató halmozott súlyozott tanulmányi átlaga nem éri el a 2, 50 értéket. Azon hallgatókra vonatkozik, akik 2016. július 31-ig befejezik második aktív félévüket. 3. ha a hallgató az utolsó három aktív félévében – amelyben nem vett részt valamely EGT-államban olyan részképzésben (ilyen pl. az Erasmus), amelyben folytatott tanulmányai a hazai felsőoktatási intézmény képzésébe beszámíthatók – nem szerzett legalább 20 kreditet. Azokra vonatkozik, akik 2016. július 31-ig lezárják a harmadik aktív félévüket. Tehát külföldi félév esetén az utolsó három itthon eltöltött félév számít. 4. ha a hallgató jogviszonya korábban megszűnt, de az adott képzésre felvételi eljárásban újra felvételt nyert és tanulmányait folytatja és a beiratkozástól számított első három aktív félévében – amelyben nem vett részt valamely EGT-államban olyan részképzésben, amelyben folytatott tanulmányai a hazai felsőoktatási intézmény képzésébe beszámíthatók – nem szerzett legalább 10 kreditet. 5. ha a hallgató egy tantárgy kreditpontjait hatszori tantárgyfelvétel után sem szerzi meg, tehát a félévközi és a vizsgás tantárgyakra is vonatkozik. Az ellenőrzés nem vonatkozik a kredit nélküli kritérium tantárgyakra (szigorlat, munkavédelem, szakmai gyakorlat, testnevelés). Ezt az alpontot 2015/16. tanév tavaszi félévének kezdetétől veszik figyelembe. 6. annak az adott képzésre felvett hallgatónak, akinek ugyanazon a képzésen korábban megkezdett jogviszonya van, amennyiben az új felvétellel élve az adott képzésre ismételten beiratkozik.

• A korábbiakban a hallgatónak utolsó két aktív féléve során legalább 30 kreditet kellett teljesítenie ahhoz, hogy ne sorolják át önköltséges finanszírozási státuszba. Jelen módosítással az utolsó két aktív félévben 36 kreditet kell teljesíteni. 2016. szeptember 1-től indul ezen fajta számítás, így ezt először 2017 nyarán fogják ellenőrizni. • A szigorlati kurzusok esetében – a KTB (Kari Tanulmányi Bizottság) előzetes engedélyével – egyedi jelentkezési időszakot lehet beállítani, amely legkorábban a 6., legkésőbb a 8. oktatási héten érhet véget. A szigorlati alkalmakra való jelentkezési időszak pedig a vizsgák esetén megszokott 12 óra helyett legkorábban az adott időpont előtt 72 órával érhet véget. A GPK-n lévő konkrét szigorlati szabályokról legkésőbb a vizsgafelvétel kezdetéig kapunk tájékoztatást. • A hatályos jogszabályok szerint a diploma nem tartalmazhatja a kibocsájtó kar nevét, és a diploma minősítését, továbbá csak a dékán aláírása szerepelhet rajta. A kitüntetéses oklevélnek a borítója különbözni fog a többitől. Jelen szabályozások már ebben a félévben is alkalmazandók.

forrás: ghk.ktk.bme.hu


OHV eredmények sok gépész oktató a toplistán Ebben a félévben is elkészült a tavaszi Oktatás Hallgatói Véleményezése (azaz az OHV) kérdőívek kiértékelése. Előző féléves munkája alapján ezúttal is több kari oktató bekerült a legjobb 100 értékeltet felvonultató listába. Bagoly

Az eredmények útmutatóak mind a tanári kar, mind a hallgatóság számára. Előbbieknek megbecsülést, munkájuk értékelését és elismerést ad a magas pontszám – nem véletlen, hogy egyre több tanszéken fektetnek minél nagyobb hangsúlyt a diákok véleményére e téren. Van, ahol a rendszerben nem szereplő demonstrátorok munkájának értékelésére is kérik a nebulókat, külön úton. Utóbbiaknak pedig útmutatást jelent egy-egy tárgy felvételénél az elődök értékelése, meg persze azért a kitöltésért felajánlott nyeremények (iPad, nyereménykuponok stb.) sem mutatnak rosszul. Na de nézzük, ki is került be tavaszi munkája alapján a top 100-ba karunkról! Rögtön az első helyen ismerős név jön szembe az Áramlástan Tanszék oktatója, dr. Istók Balázs személyében. 4,89-es átlagát sok egyetemista is megirigyelné. Az ötödik helyre került idén a Gépészkar vezető rockere, dr. Vad János, szintén az Áramlástan Tanszékről. Karunk egykori dékánja, a korábban már győztes dr. Stépán Gábor értékelései ezúttal „mindössze” a 7. helyhez voltak elegek. Kátésként némi büszkeség is elönti szívünket, amikor a korábban szerkesztőségünk kötelékét is erősítő Gyebrószki Gergely nevét a 12. helyen véljük felfedezni, aki ma már a Műszaki Mechanikai Tanszék csapatában dolgozik. Rögtön a 13. helyen újabb gépész tanár tűnik fel, a GT3-as Kollár György személyében. Továbbra sem kell sokat keresgéljünk, a 15. helyen Györke Gábor, az Engergetikai Gépek és Rendszerek Tanszék embere tűnik fel, holtversenyben az MM-es dr. Kossa Attilával. A 20. helyet érdemelte ki a MOGI Tanszék oktatója, Kovács Endre. Tanszéki kollégája, nem mellesleg a Dékáni Hivatal vezetője, dr. Szabó Tibor a 27. helyre került, fej-fej mellett az MM-es dr. Takács Dénessel. A 29. helyig tornázta fel magát dr. Nguyen Huy Hoang kedvenc GT3-unktól, akit egy százados lemaradásban követ a 30. helyen kollégája, Máté László. Bizonyítva, hogy a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék szíve sem kőből van, dr. Lukenics Jánosné 31. helye mutatja. A 34. helyre pedig még végül (a holtversenyek miatt csak 35-ig jutott el a számozás) az MM-es Bencsik László fért be. Említést érdemelnek más karok gépészeket oktató tanárjai is. Közülük a legjobb helyezést a 17. helyre befutó Stumpf Péter érte el, aki ETA-ból és/vagy EMA-ból lehet ismerős. A GTK szabváljaiból és kötelező tárgyaiból

több ismerős arc is a lista illusztris tagjai közé került. Dr. Héder Mihály a 19., a korábban Mikro- és makroökonómiát oktató Hevér Boglárka a 26., Elek Nikolett pedig a 35. helyre került. Az energetikusoknak óráról is ismerős, egyébiránt a paksi bővítéssel állami szinten megbízott dr. Aszódi Attila a 25. helyezést érte el. Egyetemünk új rektora, dr. Józsa János pedig a 23. a listán. A listában található több, „nincs megadva” jelölésű oktató is, amennyiben ők emiatt maradnának ki a felsorolásból, tőlük ezúton is elnézést kérünk! A teljes 100-as lista, valamint a további értékelések is elérhetőek az ohv.bme.hu oldalon, a BME címtáras azonosító megadása után. Az eredményekhez gratulálunk! Reméljük, az elkövetkezendő OHV-kban is legalább ennyi tanárunk fog szerepelni a listában!

forrás: ohv.bme.hu


Kitüntetések a Gépészkaron Az előző tanév végén sok díj, kitüntetés került átadásra az Egyetem falain belül és kívül egyaránt – ezekről szeretnénk most Nektek beszámolni. Zsolti

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere 2015. június 4-én több díjat adott át a pedagógusnap alkalmából. Dr. Stépán Gábor, a Műszaki Mechanika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a felsőoktatás területén kiemelkedő oktatási, kutatási és nevelési munkájáért, illetve iskolateremtő, nemzetközi szinten is elismert tevékenységéért Szent-Györgyi Albert-díjban részesült. Kiemelkedő hatású oktatási-nevelési-gyógypedagógiai munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként Apáczai Csere János-díjban részesült dr. Bihari Péter, Karunk dékánhelyettese, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék tanszékvezető-helyettes docense. Bár nem a Gépészmérnöki Kar oktatója, de a gépész hallgatók által kedvelt tanáregyéniség dr. Bajnóczy Gábor szintén ebben az elismerésben részesült. Az Egyetem Szenátusának 2015. május 30-i ünnepi ülésén szép számmal díjazták Karunk oktatóit, dolgozóit. A BME legrangosabb kitüntetését, a József Nádor Emlékérmet vehette át dr. Ginsztler János, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék professor emeritusa, aki már közel 50 éve tanítja, neveli az ifjú mérnökhallgatókat.

Munkásságából kiemelkedik a nemzetközi kapcsolatok ápolása, mélyítése, emellett számos neves testület elnöke, tagja. A BME kiváló dolgozóinak járó Stoczek József Emlékéremben részesült Miklós Vilmosné, a Gép- és Terméktervezés Tanszék igazgatási ügyintézője, 15 éven át tartó, a tanszék mindennapi működését támogató lelkiismeretes és pontos munkájáért. A „Műegyetem kiváló oktatója” elismerésben részesült dr. Kossa Attila, a Műszaki Mechanika Tanszék adjunktusa. Szintén a Szenátus ünnepi ülésén adták át a habilitációs okleveleket, itt is csak a Gépészmérnöki Kar oktatóit szeretnénk felsorolni: dr. Dobránszky János, dr. Krállics György és dr. Orbulov Imre Norbert. A Gépészmérnöki Kar Tanácsának ünnepi ülésén GPK életmű-díjban részesült dr. Horváth Mátyás professor emeritus a gépgyártástechnológia nemzetközi szintű oktatásának hazai meghonosításáért, dr. Kozma Mihály professor emeritus a Gépészmérnöki Karon az elmúlt 50 évben végzett kiemelkedő oktatói-kutatói és közéleti munkájáért és dr. Marosfalvi János címzetes egyetemi tanár a Gépészmérnöki Karon végzett több évtizedes kiemelkedő oktatói-kutatói- valamint oktatásszervezői és közéleti munkájáért, valamint az ipari termék- és formatervező szak magyarországi meghonosításáért. A Magyar Gépészmérnökért Vörös Imre-díjban részesült dr. Váradi Károly egyetemi tanár a géptervezés és a szerkezetanalízis oktatása és kutatása területén elért kiemelkedő eredményeiért, valamint vezetőként végzett munkájáért. A Magyar Gépészmérnökért Gruber József-díjban részesült dr. Gróf Gyula egyetemi docens az energetikai oktatás és kutatás egységének előmozdításáért, továbbá hazai és nemzetközi szervezetekben hosszú ideje végzett eredményes kutatói és szervezői tevékenységért. Szintén a Kari Tanács ünnepi ülésén vehette át Balog Zoltán miniszter elismerését dr. Mátyási Gyula címzetes egyetemi tanár több évtizedes oktatási tevékenységéért. A Kar elismerését vehette át a Kanadában élő 96 éves Babinszki Imre, aki több millió forinttal támogatja a gépész hallgatókat. Nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából az emberi erőforrások miniszterétől a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetésében részesült dr. Hős Csaba egyetemi docens és dr. Kullmann László címzetes egyetemi tanár, a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék oktatói, valamint dr. Szalay Tibor, a Gyártástudomány –és Technológia Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Szerkesztőségünk és a Kar nevében mindannyiuknak szívből gratulálunk, további munkájukhoz pedig sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk.

forrás: www.kormany.hu; www.bme.hu; www.gpk.bme.hu; képen látható: dr. Ginsztler János


314 méter Ennyi a magassága Magyarország legmagasabb építményének, a Lakihegyi Rádióadónak. Végre technika a Kátéban, kalandra fel, és vizsgáljuk meg ezt a mérnöki műtárgyat! Zsolti

Történet

Először vezessük fel a dolgokat, mert a toronyban ott van hazánk egész XX. századi történelmének a kicsinyített mása. 1933-at írunk, amikor a magyar rádiózásban meglett az igény arra, hogy az addigi 20 kW teljesítményű, a – Csepel-szigeten lévő – Szigetszentmiklós lakihegyi részén található adótorony mellé egy nagyságrenddel nagyobb teljesítményű adótornyot építsenek, amely már nem csak a főváros, hanem az egész ország területén képes sugározni. Az amerikai terveket (ld. lent) az a Tantó Pál építőmérnök adaptálta, aki (mondanom sem kell, a Műegyetemen szerezte a diplomáját) olyan munkálatokat vezetett, mint a Petőfi híd és az Árpád híd, valamint több Tisza-híd építése. A két budapesti híd mellesleg hazánkban elsőként rendelkezett hegesztett szerkezettel, így Tantó igazi úttörőnek számított a szakmájában. Az adótorony építése Massányi Károly (szintén Műegyetemen végzett építőmérnök) vezetésével 1933. július 1. és december 2. között

Lakihegyi rádióadó

Ipari műemlék Magasság: 284+30 méter Tömeg: 280 tonna Épült: 1933. Használatban: 1933-1944, 1946-1977, 2006Felújítva: 1946., 1948., 1968., 2006. zajlott. Az első sugárzott adás Gömbös Gyula miniszterelnök beszéde volt. A torony igazi mérnöki csúcsteljesítmény volt: az akkori Európa legmagasabb építménye és a rádiózási teljesítmény élvonala. Innentől kezdve a Magyar Rádió legfőbb adója, jelképe lett, míg a II. világháborúban a visszavonuló németek romba nem döntötték. A kiépülő új rendszer azonban hamar helyreállította, így először kisebb teljesítménnyel 1946 decemberében, majd megnövelt, 130 kW-os teljesítménnyel 1948-ban állt szolgálatba. Az 1968-as nagy felújítást követően azonban 1977-ben kivonták a forgalomból, mert a solti adó átvette a szerepét. Közel

tíz éven keresztül senki sem foglalkozott vele, majd 1983ban le akarták bontani, de civil szervezetek és magánszemélyek együttes tiltakozására meghiúsult a terv: a tornyot ipari műemlékké avatták. Miután bázisugrók többször is illegálisan használták a tornyot edzések céljára (ami elég veszélyes a feszítőkötelek között), 2006-ban felújították az adót. Azóta időszinkron jeleket sugároz, amelyek többek között a köztéri világítás kapcsolásáért és a rádióvezérelt órák hangolásáért felelős. Emellett pedig a solti adótorony tartaléka.

Műszaki tartalom

Induljunk az alapoktól! Az antenna körüli földelésért nem kevesebb, mint 100 ezer négyzetméteren elterülő rézvezeték-hálózat felelős. A torony maga amerikai tervek alapján készült, ún. Blaw-Knox antenna. Az elnevezés egy pittsburgh-i cég nevéből ered, amely különféle acélszerkezetek gyártásával foglalkozott, de híressé igazán a ’30-as években vált, a főként Amerikában (de Európában is) elterjedt jellegzetes szivar alakú adótornyaikkal. Az antenna alakja két, egymás talpára helyezett elnyújtott négyzet alapú gúla – így kapjuk meg a szivarformát. Ez a 280 tonnás acélszerkezet két, csonkagúla alakú kerámia alapzatba ágyazott, kb. 30 cm átmérőjű acél félgömbön nyugszik. Ez a talpazat azért szükséges, hogy a szélterhelés miatt ne ébredjen az acélszerkezetben járulékos terhelés. Igen különleges minőségű acél félgömb kell ilyen felületi terhelésnek, bár ezt az anyagtechnológusok jobban


ESET ’15 tudják. A kerámia csonkagúla pedig azért előnyös, mert ez így szigeteli az adót. A torony alján mindössze 69 cm széles, középen - a legszélesebb részén - 14,65 méter, míg a tetején 1,39 méter. Az építmény függőleges helyzetben tartásáért nyolc, egyenként 220 méter hosszú, felül a torony legszélesebb részéhez, alul pedig az egyenként 88 tonnás betontömbökhöz kapcsolódó feszítőkötelek felelősek. A 284 méteres acélszerkezet tetején található egy „csekélyke”, mindössze 30 méteres hangolócső, amelynek segítségével különböző frekvenciákon képes sugározni az adó. Itt álljunk is meg egy szóra a torony pontos magasságánál, sztori következik. Az I. világháború után a franciák kitalálták, hogy nem lehet 280 méternél magasabb építmény Európában, hogy a 300 méter magas Eiffel-torony egyeduralkodóságát ne veszélyeztesse semmi. Azonban a villamosmérnökök rájöttek, hogy ha a sugárzott hullámhossz felénél valamivel magasabb az antenna, akkor távolabb is tisztán lehet venni az adást. Ez ennél a kb. 550 kHz-es frekvenciánál 300 méter lett volna. De jött a magyar mérnök leleményessége: legyen az acélszerkezet 284 méteres és jöjjön hozzá egy 30 méteres kitolható hangolócső, és meg van oldva – hát nem zseniális? (megj.: azt a 4 métert – gondolom – megoldották okosba...) Az éves karbantartás időszakában leveszik az adóról a feszültséget, ilyenkor ipari alpinisták edzhetnek rajta. Az út felfelé kb. 2 órán keresztül tart gyönyörködéssel együtt, és 1100 létrafokot kell meghágni, hogy a festői kilátásban legyen részünk. Mivel mások ezt már levideózták helyettünk, így Nektek elég a Káté Facebook-oldalára ellátogatnotok, ha az első sugárzott beszédet kívánjátok megtekinteni, vagy a fenti panorámát akarjátok megcsodálni, az odavezető úttal együtt. Tériszonyosoknak fotelból sem ajánlott!

források: hu.wikipedia.org; origo.hu; index.hu; mek.oszk.hu; szt.bme.hu

Másoknak probléma, neked kihívás? Management Szakkollégium Idén is megrendezésre kerül a BME Management Szakkollégium esettanulmányi versenye, ahol egy vállalat életébe csöppenve kezdőként és profiként is megtalálhatjátok a hozzátok illő kihívást. Az ESET START verseny és képzés azoknak a hallgatóknak szól, akik szeretnék közelebbről megismerni az esettanulmányok világát. Az üzleti stratégiaalkotásba és problémamegoldásba betekintést nyújtó egynapos képzésen elsajátíthatjátok az alapokat, majd megismerkedhettek olyan valós kihívásokkal, amelyek tapasztalt cégvezetőket és tanácsadókat is próbára tesznek. Egy rövid esetmegoldáson keresztül végigvezetünk titeket a megoldási folyamaton, az elemzési eszközöktől kezdve a döntéshozatali modelleken át, a prezentációs technikákig. A képzés végére igazi esetmegoldó válik belőletek, így már készen álltok a következő kihívásra: az ESET START versenyen élesben is megtudjátok, hogy az idő szorításában elkészített esettanulmány megoldásotok megállja-e a helyét. Munkátokat tapasztalt szakemberekből álló zsűri értékeli. A szombati elődöntőbe 20 csapat kerül be, majd a vasárnapi döntőn a legjobb 8 csapat mérheti össze újra a tudását. A képzés napja választhatóan november 21. vagy 22., a verseny időpontja pedig november 28-29., utóbbira a jelentkezési határidő november 22. Az ESET PRO versenyre tapasztalt és összeszokott egyetemista csapatokat várunk, akik összetett üzleti problémáktól sem riadnak vissza. Ha úgy gondoljátok, hogy éjt nappallá téve tudtok dolgozni egy részletes megoldáson, valamint kíváncsiak vagytok kiemelkedő szakemberek és vezetők visszajelzésére, akkor ez a verseny ideális számotokra. Az első napon a csapatok az esettanulmányt e-mailben kapják meg. A kézhezvételtől 24 órátok van a megoldási javaslat kidolgozására, ezután prezentálnotok kell a zsűrinek, akiktől a helyszínen visszajelzést és segítséget kaptok. A tovább tökéletesített megoldásotokat vasárnap mutathatjátok be, és válhattok akár a legprofibb esetmegoldó csapattá. A versenyt egy kötetlen networking esemény zárja, ahol megismerkedhettek egymással, és a szakmai partnereinkkel. Az ESET PRO verseny időpontja november 13-15., jelentkezési határidő november 9. Ha valamelyik versenyünk felkeltette az érdeklődéseteket, jelentkezzetek 3-4 fős csapatokban a honlapunkon: http://mszk.bme.hu/eset.


FLIKE, a magyar drónbicikli Drónokról már mindenki hallott, kerékpárokról annál inkább. De mi lenne, ha a kettőt kombinálnánk? Egy magyar kutatócsapat erre a kérdésre válaszul hozta létre a Flike névre keresztelt, emberi repülésre is alkalmas drónbringát. Marci

Amikor a drón kifejezést halljuk, legtöbbünk a Közel-Keleten jelenleg is gyakran bevetett pusztító katonai eszközökre, vagy az apró, távirányítással reptetett kvadrokopterekre asszociálunk, amelyek gyönyörű légi felvételek készítésére és a gyanútlan szomszédok ingerlésére egyaránt teljesen alkalmasak. Valószínűleg ezek ihlethették - a Star Wars repülő kütyüjei mellett - a Flike-ot, az emberi repülésre tervezett drónt.

De mit is takar az elnevezés?

A hangzatos név a fly (repülni) és bike (bicaj) szavak összevonásából származik, ami meglehetősen pontos képet fest a szerkezetről: tulajdonképpen egy Y alakú vázzal rendelkező repülő járművet kell elképzelni, az Y mindhárom szárán két-két elektromotoros propellerrel. Az érdekessége abban rejlik, hogy mérete és ereje következtében a távvezérlés mellett képes arra is, hogy egy személy felpattanjon motorkerékpárhoz hasonló ülésébe, és úgy repüljön vele, ahogyan Anakin Skywalker tette azt fogatával.

A projekt

Természetesen ehhez még sok víznek kell lefolynia a Szinván, hiába halad látványosan a fejlesztéssel a miskolctapolcai Bay Zoltán Közhasznú Nonprofit Kft. kutatócsapata. A tavaly tavasszal elindított projekt eredményeképpen múlt decemberben – még utas nélkül – emelkedett levegőbe az első és egyetlen prototípus. Így érthető módon nagyon óvatosan bánnak vele, maximum 1-2 méteres magasságban zajlanak a tesztek, immár pilótával a nyeregben. Az ideális repülési magasságának az 5-6 métert tartják, mert a biztonsági tényező mellett a repülés nyújtotta élmény is így ideális, bár a maximum 3000 méterig emelkedésnek sincsen akadálya az emberi tűrőképességen kívül.

Irányítás

Az irányítása kifejezetten egyszerű, két joystick használatával vezérelheti a pilóta, hogy milyen irányba kíván haladni. A vezérlést egy bonyolult számítógépes rendszer végzi, a motorok fordulatszámának változtatásával. Emellett lehetőség van automata repülésre is, a célpont GPS-koordinátáinak megadásával.

Biztonság

A Flike biztonság terén élen jár a forgószárnyú gépek között. Egy képzeletbeli kör mentén egyenletesen elosztott háromszor két motoros koncepcióval az első, már stabil alátámasztási modell, a tripód jött létre. Az egymás fölött lévő, ellenkező irányban forgó légcsavarjai pedig a stabilitás forrás: http://whatisflike.com, http://www.origo.hu/techbazis

biztosításáért felelnek, a forgatónyomatékok kiegyenlítésével. A rotorok mindegyikét külön motor hajtja, amik saját áramforrással rendelkeznek, ezért bármelyik kiesése esetén is ugyanúgy irányítható marad a gép a biztonságos földet éréshez, míg egy hagyományos helikopter estében egy ilyen hiba nagy valószínűséggel végzetes következményekkel járna. A fejlesztők célja, hogy a Flike számítógépes szoftvere bármilyen helyzetben felismerje, mit kell tennie, kiküszöbölve a váratlan eseményeket. A jármű sebességét óránkénti 100 kilométerben maximalizálnák, igaz, akár többre is képes lenne.

Jövőbeli tervek

Az akkumulátorok jelenleg körülbelül 15-20 percig tudják a levegőben tartani a drónbringát és utasát, ezen egy hibrid meghajtással javítanának a későbbiekben. Kidolgozásra vár még a külső burkolat végső dizájnja is. A projekt folytatásához jelenleg is keresik a lehetséges befektetőket, ehhez a nemzetközi sajtóérdeklődés, például a BBC-n való megjelenés kifejezetten előnyös lehet. Felmerült még a közösségi finanszírozás ötlete is, ennek létjogosultságát bizonyítja a Hooverbike nevű, hasonló repülőalkalmatosság vártnál is eredményesebb Kickstarter-kampánya.

Felhasználás

A készítők elsősorban nem a hétköznapi közlekedés forradalmasítására tervezték a Flike-ot. Hiába álmodnak arról sokan, hogy egy szép napon repülő biciklin lebegnek be munkahelyükre a szokásos kétkerekűjük helyett, sajnos ez továbbra sem lesz reális elképzelés. Ugyan a veszélyes helyekre való szállítási és kutatási-mentési feladatok mellett szabadidőcélokra is szánják, széleskörű elterjedésének komoly korlátai vannak. Használatához előreláthatólag ugyanolyan pilótaengedély lesz szükséges, mint a kisebb sportrepülőgépek vezetéséhez, és akkor az anyagi vonzatról még nem is beszéltünk. Szerencsére ahhoz nem kell milliomosoknak lennünk, hogy saját szemünkkel csodálhassuk meg a szerkezetet, a készítők minden alkalmat megragadnak a népszerűsítésre, legutóbb a Kutatók Éjszakáján mutatták be az érdeklődőknek.


Valaming Az internet elterjedésével egyre többen próbálták ki, mire jó ez a gyors információcserélő hálózat. Most az elmúlt évek lehetetlen pózolós-képmegosztós divatjait járjuk körbe, hogy lássuk, mennyi felesleges, de vicces dologra is jó ez az internet. Vata

Akadtak azonban elég sokan, akik nem a hasznos információmegosztást, hanem a teljesen felesleges, ámde kreatív szórakozásnak a melegágyát, mozgatórugóját látták meg benne. Millió ilyen dolgot sorolhatnánk fel, most az elmúlt évek lehetetlen pózolós-képmegosztós divatjait járjuk körbe, hogy lássuk, mennyi felesleges, de vicces dologra is jó ez az internet. Planking: már a 2000-es évek első felében is előfordult, de nagy trend 2010 körül lett belőle. Lényege, hogy az ember álcázza magát deszkának, hason fekve, lefelé fordított arccal, kezekkel a test mellett helyezkedjen el minél lehetetlenebb helyen: legyen az a kerítés teteje, mozgólépcső korlátja, pénztár szállítószalagja, vagy bármi hasonló. Sajnos egy haláleset is történt emiatt: 2011 májusában egy

20 éves fiatalember Brisbane városában lezuhant egy hetedik emeleti erkélyről, ahol éppen plankingelt. Owling: ismerjük mindannyian az internet azon hatását, hogy felgyorsította az életünket, ennek köszönhetően a trendek is gyorsabban váltják egymást. „Jaj, már két hónapja megy a planking, ez már olyan unalmas, csináljunk helyette mást”. Így lett felkapott az owling, aminek a célja ugyanaz, helyezkedjünk el adott pózban minél lehetetlenebb helyen. Ezt azonban egy helyi vonatkozása miatt választottam ki. Magyarul ugye ezt bagolyingnak fordíthatjuk, ami bizonyos körökben úgy ismert, hogy valaki elalszik a buli végéhez közeledve, erre alkalmatlan helyen persze. Batmanning: néhányan szintén unalmasnak találták a plankinget, ezért helyette fejjel lefelé lógva fotózkodtak indokolatlan helyszíneken.

Tebowing: 2010 táján Tim Tebow, a Denver Broncos amerikai futballistája rendszerint elég sajátos módon imádkozott meccsek előtt a sikerért. Féltérdre ereszkedett, öklén tartva homlokát, térdén a könyökét, másik kezével pedig a földön tartott sisakjára támaszkodott maga mellett. Így tett egyszer egy nehezen megnyert meccs után is, mialatt a társai ünnepeltek. Észrevette ezt egy helyi szurkoló, aki barátaival tiszteletük jeléül készítettek is magukról egy képet, amelyen mindannyian ugyanebben a pózban imádkoznak Denver egyik utcáján. Miután feltöltötte, az interneten elszabadult a pokol, sorra érkeztek mindenhonnan a képek, tebowing hashtaggel. Nem csak a globális kultúrának vannak meg az ilyen jellegű mémjei, Magyarországon is elterjedtek bizonyos extrém pózolási szokások. Ezek terjesztésében nagy szerepe volt a Trollfoci közösségének. Devecsering: Ki ne emlékezne szomorkodva a nagy amszterdami verésre, amibe beleszaladt a magyar futballválogatott 2013 októberében? Sajnos az öngólt szerző Devecseri Szilárd is fog, aki olyan stílusosan bánta meg hibáját, hogy arra a magyar internetezők mindig is emlékezni fognak. Szalaing: talán a legegyszerűbb így pózolni, nem kell hozzá mást csinálni, csak ülni, utalva Szalai Ádám gyakori mellőzöttségére klubcsapatában. Bödejöning: 100 kilós erőcsatárunk gólöröme, de az elnevezés egyik erélyes könyökléséből származik. Végezetül egy, a szerkesztőségünkben használatos „-ing”-gel zárjuk a sort. Kötönying: olyan élethelyzetre utal, mikor nem sikerül egyenesbe hozni a dolgokat.


Bassment-interjú Bár a Bassment nevét jól ismerjük, nincsenek sokat a figyelem középpontjában, tartózkodnak a hírveréstől, talán rejtőzködnek előlünk? Dávid & Vata

Mégis nagy megtiszteltetés érte a kört: meghívást nyertek az Outlook Festival elektronikus zenei konferenciájára, ahol a stílus legnagyobb szakemberei adták át nekik tudásukat. Mi vezetett idáig, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak? A kör vezetője, Kovács Gyula válaszol. Káté: Körvezetőként hogy mutatnád be a Bassment tevékenységét? K. Gy.: Az Old’s-ot mindenki ismeri, így hozzájuk hasonlítanám magunkat, mert ugyanazon a helyszínen rendezünk bulikat, de mellette mi különleges zenei élményt is igyekszünk nyújtani. Nekünk a legfontosabb, hogy igényes zene szóljon egy olyan hangtechnikáról, amelynek csodájára járnak egész Budapestről. Fő profilunk a basszus-zene, a bassmusic irányvonala, ez áll a drum’n’bass-ből, a grime-ból, bizonyos területen a hip-hopból, trapből és a dubstepből. Ezekbe nyerhet mély betekintést a nálunk bulizó vendég. Káté: Honnan származik a nevetek? K. Gy.: A ’bass’, mint basszus és a ’basement’, mint alagsor szavak összerakásából. Káté: Mennyire népszerűek a rendezvényeitek? K. Gy.: 122 férőhelyes a klub, és ezt a létszámot a bulik nagy részén már elérjük. Általában 200 ember szokott megfordulni egy estén, de volt olyan záró buli, ahol már létszámstopot kellett alkalmazni, annyian jöttek el. Ezeken a rendezvényeken körülbelül 30 olyan fő van, akik szinte minden bulinkon megjelennek. Jellemzően ennek a „keménymagnak” az ismerősei csatlakoznak a közösségbe, így bővül a baráti kör, akik részt vesznek ezeken a rendezvényeken. Tulajdonképpen ez az underground zene és buli terjedésének elsődleges módja. Egy másik lehetőség a terjeszkedésre az internet, amit például a UKF is képvisel, de mi ezt nem alkalmazzuk túlzottan, mert nem passzol a profilunkhoz. Káté: Hogyan látod most a Bassmentet? K. Gy.: Úgy látom, hogy most kezd igazán kiforrni a brand, nagyon komoly előrelendülést tapasztaltam az alatt a két év alatt, amióta én bassmentes vagyok. Káté: Minek köszönhető ez a fellendülés? K. Gy.: Talán annak, hogy a csapat folyamatosan bővül, most körülbelül 40-en vagyunk. Ezek a tagjaink be tudják vonzani az ismerőseiket, barátaikat a bulijainkba. Emellett volt egy virágkora is ennek a stílusú zenének, és akinek igénye volt erre, az mélyebbre ásott ebben a világban, és így találhatott meg bennünket. Ebben az időben tapasztaltam egyfajta robbanást a közönség létszámát illetően.

Káté: Mi is ez a konferencia, amire meghívást kaptatok? K. Gy.: Egy Sound System Culture konferenciára kaptunk meghívást, ez az Outlook Festival közben zajlott, minden délután két helyszínen. Egyik alkalommal például hallottunk a zenei kiadványok fejlődéséről, máskor pedig magáról a Sound System Culture-ről. Tulajdonképpen ennek az egész kultúrának az atyjai jöttek el, és tartottak előadásokat arról, hogy ez hogyan fejlődött ki. Elég hasznos volt ez a konferencia, mert abba nyertünk betekintést, hogy hogyan kezdődött ez az egész zenei irányzat. Másik helyszínen nagy DJ-eszközgyártó cégek tartottak termékbemutatókat, ki is lehetett mindent próbálni, keverhettél saját magadnak zenét. Voltak nagy előadókkal is beszélgetések, olyanokkal, akik vagy ott vannak már a kezdetek óta, vagy olyat tettek le az asztalra, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Például ott volt Loefah, aki annak a csapatnak az egyik alaptagja, amelyik a dubstepet kitalálta. Ott voltak ketten a Nosiából is, velük is beszélgettünk. Ők az egyik legújabb számukat három évig csinálták mire most júniusban készen lett, és itt sorban megmutatták az összes verziót, hogy melyiken mit változtattak, és miért. A másik szintén nagy név, Mefjus az FM szintézisről beszélt nekünk (ez a hang egyik előállítási típusa, fontos az elektronikus zeneírásban). Ő az összes zenéjét ezzel csinálja. Nagy élmény volt olyanokkal találkozni, akiknek köszönhetően alakult ilyenné a BassCulture. Káté: Tudatosan alakították ilyenre ezt a kultúrát? K. Gy.: Nem, úgy történt, hogy véletlenül lett egy dubstep. Voltak az elején próbálkozások, és egyszer csak felfutott. Egy sivár helyet képzeljetek el, ahol megjelent, és sorra mindenkinek fel kellett fedeznie, aki nem akarta azt hallgatni, amit mindenki más. Ez a finom érzés ma is megvan, hogy amit te magadnak megtalálsz, az lesz csak a tiéd. Az nem nagy élmény, hogy odatolják az orrod alá, hogy ezt kell hallgatni. Erről szólt az underground akkor, és erről szól ma is, csak más zenei stílusokkal. Káté: Mikorra tehető ez az időszak, amikor a dubstep elkezdett életre kelni? K. Gy.: Loefah a 2000-es évek elején kezdett el ezzel foglalkozni, a nagy áttörés 2007-2008 körül következett be, brit területen. Ugyanakkor a Bassment hat éve alakult, így elmondhatjuk, hogy elég korán elkezdtük. Ráadásul mindezt Magyarországon, pedig megszokhattuk, hogy a zenei újdonságok jó pár éves késéssel jutnak el hozzánk. Káté: Hogyan lehet eljutni a kollégium aljából meghívásos alapon egy ilyen kaliberű konferenciára? K. Gy.: A mai napig nem tudjuk, hogyan találtak meg minket. Talán az állhat mögötte, hogy mi a megalaku-


lásunk óta őszintén és magamutogatás nélkül képviseljük azt, amit ők. Még 2011-ben írt az egyik tagunk, saját e-mail címéről az Outlook Festival szervezőinek egy bemutatkozást a csapatunkról, de most augusztusban a meghívás már a Bassment e-mail címére jött. Feltételezzük, hogy innen szerezhettek rólunk tudomást. Magyarországról rajtunk kívül csak öt csapat kapott meghívást: mi sem vagyunk nagy név, és a többiek sem azok. Káté: Mi különböztet meg egy underground közösséget az átlagtól? K. Gy.: Az, hogy mi őszintén képviseljük a stílusunkat, nálunk a zene van középpontban, nem pedig a brand és a pénz. Persze, mi is jelen vagyunk a közösségi oldalakon, készítünk videókat is, viszont ezt szigorúan azoknak csináljuk, akiket ez érdekel. Nem akarjuk olyanokkal megtölteni a táncteret, akik nem passzolnak a közegbe. Nem azt mondom, hogy be vagyunk zárkózva, csak pontosan tudjuk, hogyha új embereket akarunk bevonzani, akkor hol van az a határ, ameddig még elmehetünk, és tudjuk, hogy ezeknek az embereknek mekkora az ingerküszöbük, és mennyire kell megbökdösni őket, hogy felkapják a fejüket arra, amit csinálunk. Érdekes dolog az underground fogalma, mert ez az interneten például már gyakorlatilag nem is létezik. Valami attól underground, hogy a közönségnek kell felfedeznie a stílust, nem kapják tálcán a zenét. Káté: Szerinted az emberek mennyire tudják felfedezni ezt a stílust? K. Gy.: Azok az emberek, akik ezt nem fedezik fel, azoknak nem hiányzik, viszont ha hiányzik, akkor keresni fogják, és meg is találják. Régen még a zenék miatt jártak bulizni az emberek, ott hallottak új szerzeményeket, azonban most már ott az internet, hogy mindenki felfedezze az új dolgokat. Aki meg akarja ezt találni, az meg is fogja. Káté: Várhatóak valamilyen változások/újítások a Bassment-ben? K. Gy.: Tervezzük, hogy nyissunk más helyszínen is, ne csak az egyetemen. Ezt szervezőcsapatként megtehetjük, jövő nyárra pedig már szeretnénk is összehozni. Mellette szándékunk a stílus olyan képviselőit meghívni a bulijainkra, akiket nagyra tartunk. Sokan közülük jártak is már nálunk, például Palotai, Chris.SU, JumoDaddy, iamyank. A mércét most sem adjuk lejjebb, és próbáljuk úgy intézni, hogy a „before-it-was-cool” érzés érvényesüljön. Káté: Ki csatlakozhat hozzátok? K. Gy.: Most sem csak gépészkari hallgatók alkotják a kört, van közlekkarról, van vegyész hallgatónk, van gólya, de MSc-s tagunk is, sőt, van másik egyetemről is. A már végzett tagjaink pedig tiszteletbeliként a mai napig vis�szajárnak segédkezni, gyűlésekre, vagy csak partizni egyet. Olyan még nem volt, hogy teljesen külsős szeretett volna csatlakozni hozzánk, de én nem látom akadályát, szívesen látunk mindenkit. Káté: Köszönjük szépen!

Önkéntes munkák 1. rész Bizonyára nem egy olvasónk elgondolkozott már azon, hogy az egyetemi tanulmányai mellett valamilyen önkéntes munkát vállaljon. A legtöbben ilyenkor bizonyára a különböző fesztiválok vagy civil szervezetek által nyújtott önkéntes munkákra gondolnak, de természetesen nem csak ezek a lehetőségek adottak. Kötöny

Budapest különösen szerencsés helyzetben van a különböző önkéntes munkák szempontjából, hiszen a választék hatalmas, ugyanakkor mi most egy különleges önkéntes munkáról fogunk szót ejteni, név szerint az önkéntes tűzoltóságról. A fővárosban – ugyanúgy, mint az ország többi nagyvárosában – hivatásos tűzoltóság működik, de az elmúlt kb. 10 évben a hivatásosok mellett megjelentek Budapest egyes kerületeiben az önkéntes egységek is, amelyek ma már egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Ilyen például a Zuglói Önkéntes Tűzoltóság is, amely jelenleg az egyik legnagyobb múlttal rendelkező egyesület a fővárosban. Természetesen az önkéntes tűzoltóság intézménye ennél sokkal régebbi Magyarországon, vidéki kistelepülések és falvak mentő tűzvédelme például elképzelhetetlen lenne a több évtizede működő helyi önkéntes tűzoltó egyesületek nélkül. Na de miért is érdemes az önkéntesség e módját választani mint gépészkari hallgató? Az önkéntes tűzoltóság egy érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli, adrenalindús önkéntes munka, amely arra is kiválóan alkalmas, hogy minél jobban megismerjük a saját határainkat. Ezen keresztül betekintést lehet nyerni egy amúgy meglehetősen zárt világba, járhat az ember olyan helyeken, ahova másként biztosan nem jut el, közvetlenül segíthet más embereken és akár olyan tapasztalatokkal is gazdagodhat, amelyek nagy előnyt fognak jelenteni a későbbi mérnöki praxisban. Az itt megszerzett speciális tudás segítheti azt is, hogy az ember több lábon tudjon megállni a munkaerőpiacon. Jelentkezni önkéntes tűzoltónak nagyon egyszerűen lehet, egyszerűen kapcsolatba kell lépni valamilyen úton a kiválasztott egyesülettel és utána el kell menni a megbeszélt felvételi időpontra, részt kell venni egy szóbeli elbeszélgetésben, ahol ismertetik a jelentkezővel, hogy miről is szól ez az egész pontosan.


Az angyalok újra a földre szálltak idén is Önkéntes Nap Immáron ötödik alkalommal került megrendezésre szeptember 15-én a segítő szándékú műegyetemisták számára az Önkéntes Nap, amikor a hallgatók a XI. kerület épületeinek és közterületeinek megszépítéséért dolgoztak. Jómagam idén is jelen voltam eme jeles-nemes eseményen. Bagoly

Pontosabban szólva 2012 óta íródó gépész pályafutásom óta ezúttal is. Már gólyaként megtetszett a program légköre, így másodévesként sem volt anno kérdés számomra, hogy megjelenjek, sőt, 2014-ben és ez évben sem. Szerettem volna kamatoztatni tapasztataimat, valamint az e félévben keddenként nyakamba szakadt szabadidőt, így most megpályáztam egy koordinátori posztot. Mivel tavaly kivételével (amikor növényt ültettem) mindig kerítést festettem, kézenfekvő volt, hogy ezen a területen dolgoznék újra.

Az élmények, új kapcsolatok és friss levegő mellett nem elhanyagolható szempont a legalább két órányi munkáért járó 10 közéleti pont, melyért karácsonykor pénz jár. Elérkezett a nagy nap, amikor korán reggel nekiálltunk előkészíteni a területet a „sima” önkéntesek számára. Kipakolva a felszereléseket, úgymint pólók, ásványvizek, szendvicsek, átvettük feladat- és helyszínleírásunkat, elláttak minket hasznos tanácsokkal és saját munícióval, majd kitelepültünk a Goldmann tér egyik szegletébe, várni a segítőket. Szerencsére az időjárás rendkívül kegyes volt, nem panaszkodhattak az angyalok. Akik érkeztek szép számmal. A fokozatos indítás és telítődés után hat koordinátortársammal és számtalan „angyal-közlegénnyel” mi is nekilódultunk célpontunknak, amely a Nefelejcs utcai óvoda volt. Tudniillik, hogy tavaly dolgoztak már önkéntesek, akkor a rozsdás, kopottas kerítés egy szakaszát festették le csak. Idén, némiképp furcsa mód, ugyanezt a szakaszt kellett újrafesteni először. Történt ugyanis, hogy tavaly fekete festék jutott az óvodába, ami valljuk be, nem odaillő szín. Erről az óvodavezető szintén panaszkodott, így kérésének megfelelően ezzel kezdtünk. Többszöri csiszolás, majd portalanítás után a jóval barátibb zöld szín került fel a gyermekmegőrző „határára”, pontosabban csak egy részére. Az önkéntesek azért

becsülettel dolgoztak, de a teljes újrafestéshez jóval több ember kellett volna, amelyet nehéz mozgósítani egy olyan napon, amikor nincs oktatási szünet. Sajnos ez tanulmányi okok miatt sokakat távol tartott, vagy csak fokozottan engedett el dolgozni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne jöttek volna rengetegen el önkénteskedni. A főszervezők is egyre tapasztaltabbak, eszközökből is megfelelő számú állt rendelkezésre. A résztvevők, munkaidejük bőségétől függetlenül örök tapasztalattal gazdagodtak, az óvodások pedig tágra nyílt szemekkel nézték, ahogy a „nénik és bácsik” megszépítik a játékterüket határoló vasszerkezeteket. A vezetőség ugyanígy örült, hogy intézményük épül-szépül. Az óra ketyegése úgy hozta, hogy időnk még volt valamennyi munkát elvégezni, de újabb szakasz elkezdése már csak félbehagyott munkát hagyott volna magunk után. Így egy ütött-kopott mászóka még új színt kapott, az óvónők és a gyermekek legnagyobb örömére. Ezt követően kicsit fáradtan, de nagyon jó érzéssel indultunk a buszmegállóba, ahonnan hazarepített minket a BKV angyalokhoz illő égszínkék busza. Mindannyian megfogadtuk, hogy jövőre is angyalok leszünk, ha lehet, koordinátorszerepben. Persze, mielőtt elindultunk, még természetesen eltakarítottunk szerszámainkat, valamint összeszedtük a szemetet. Ilyen érzéssel máris jobban indult este az Egyetemi Napok. De ez már egy másik történet…

kép forrása: BME Önkéntes Nap – Facebook-oldal


Bértárgyalás a gyakorlatban A bértárgyalás sajnos Magyarországon nem egy általános gyakorlat, kevesen veszik hozzá a bátorságot. Pedig kicsi a kockázat és nagy a potenciális nyereség. A felmérések szerint átlagosan, akik belemennek a 2) Az interjú Brigi

bértárgyalásba, 10%-al magasabb fizetést érnek el, mint az ezt elmulasztók . Ebben egyébként a férfiak jobban teljesítenek, mint a nők: a férfiak 57%-a, míg a nőknek csak a 7%-a hajlandó bértárgyalni . A leggyakoribb kifogások között elhangoznak olyanok , hogy azért nem mernek erről beszélni, mert félnek, hogy akkor kevesebb eséllyel lehet övék a megpályázott állás, vagy hogy nem tudják, pontosan mennyit is kellene kérniük és ekkor még hozzájön az is, hogy Magyarországon a fizetés kérdése alapból tabunak számít. Ha már a félelmeken átrágtuk magunkat és már csak a mikéntje hiányzik a bértárgyalásnak, akkor itt van pár hasznos tanács. Ha egy ilyen egyezkedést akarunk folytatni, akkor ne úgy gondoljunk rá, mint egy egyszeri alkalomra, a felvételi rendszer során minden lépésnél tudatosan kell erre készülni.

1) Az önéletrajz

Ez az a lépés, ahol el kell gondolkodunk , mennyit is érünk jelenleg a húspiacon. Érdemes végignéznünk az olyan oldalakat, amelyeken kimutatások vannak arról, mi a szaktudásunkhoz tartozó átlagfizetés. Például ilyen a fizetesek.hu, de a különböző állásportálokon is szerezhetünk erre vonatkozó információkat. Valamint ismerősöktől is lehet kérdezni, igaz, érdemes inkább általánosságokban maradni, nem egyes személyekre lebontva, a kérdés kényes volta miatt, tehát pl. egy xxx mérnök mennyit keres nálatok? A másik nagyon fontos szempont, hogy nekünk mennyire van szükségünk a megélhetéshez, mik az igényeink. Ha a téma mind a két oldalát megvizsgáltuk, akkor állítsunk fel egy bértárgyalási „arénát”, ahol meghatározzuk, hogy mi az a minimális fizetés, ami alatt semmiképpen se vállaljuk a munkát, mi lenne az optimális fizetésünk, amivel már elégedettek vagyunk , és végül mi az ideális, amit ha megkapnánk, soha többé nem akarnánk otthagyni a céget. Ez lesz a kiindulópontunk. Viszont ha az önéletrajzban kérnek bérajánlatot, akkor sose sávot írjunk fel, mert akkor mindig a minimumot fogják feljegyezni maguknak! Továbbá multiknál bruttó összeget kérjünk (tehát az adózás előtti összeget), mert náluk jobban meg van szabva, hogy mikből épül fel egy fizetés (hány százalékát kapod meg a fizetésednek egyéb juttatások formájában), míg kisebb vállalatoknál, ahol rugalmasak a fizetési módokban, nyugodtan írhatunk nettót is (tehát azt az összeget, amit hónap végén kézhez szeretnénk kapni). Fontos már az önéletrajzban hangsúlyozni, hogy ha többet tudtok a munkáról, akkor a bérigényeteket jobban be tudjátok határolni, hogy rugalmasok vagytok fizetés szempontjából, mert ez teremti meg később a tárgyalási alaphangulatot.

Itt az ideje a finomhangolásnak. Amikor elérkezik az ideje, hogy mi kérdezzünk , ne csak azért tegyük ezt, hogy ezt a kötelező részt letudjuk, hanem próbáljuk meg felmérni, mennyire van ránk szüksége a cégnek. Pár az elhangozható kérdésekből: • • • • •

Mekkora lesz a felelőségi köröm? Milyen típusú embereket keresnek erre a pozícióra? Mióta van üresen ez az állás? Mikor lenne aktuális a belépés? Van olyan kiemelt projekt, amiben részt fogok venni?

Ha ezekre a kérdésekre számunkra kedvező válasz érkezik, például sok ideje keresnek már embert, vagy van olyan kiemelt projekt, amiben részt kell vennünk (hiszen ezeket valószínűleg hamar kell elvégezni, sürgős lenne embert találni rá), nyugodtan tornázhatjuk felfelé az árat. Sokszor írják azt, hogy aki először mond árat, az veszít. Így ezt megpróbálhatjuk kikerülni, viszont ha egyenesen nekünk szegezik a kérdést, akkor válaszoljunk rá határozottan, mert ha elkezdünk trükközni és visszakérdezgetni, vagy esetleg elvörösödünk és elkezdünk hebegni, az nagyon negatív benyomást kelt. Amennyiben viszont kimondjuk az árat, azonnal vizsgáljuk meg, milyen reakciókat váltottunk ki. Ha nagyon boldogan azonnal leírják az árat, akkor gyorsan tegyük hozzá, de ehhez még nyilván hozzájönnének az egyéb juttatások, stb. Ha pedig döbbenten merednek ránk, akkor korrigáljunk azzal például, hogy ennyivel lennék a legboldogabb, de rugalmas vagyok a bérezés szempontjából, a feladatkörtől függően.

3) Ajánlattétel

Miután kijutunk az állásinterjúról, érdemes még egyszer átgondolni a tárgyalási arénánkat az ott elhangzottak alapján, és összeállítani egy kívánságlistát, hogy mit szeretnénk kapni, úgymint juttatások, utazási támogatások, stb. De lehetőleg tartalmazzon a lista nem pénzügyi elemeket is, mert például a multiknál nem biztos, hogy a fizetésben nagyon tudunk alkudozni, de esetleg fizethetnek egy valamilyen képzést, vagy bónuszokat szerezhetünk meg, mint az esetenkénti otthoni munka. Mikor elhangzik, hogy ők mekkora összegre gondoltak, ne fogadjuk el azonnal, tisztázzuk a körülményeket, milyen juttatásokkal járna, próbáljuk a mi listánkhoz idomítani, amennyire ez lehetséges. Ha elsőre nem sikerül megegyezni, akkor dolgozzunk ki több alternatívát és akkor a cég „választhat” ezek közül. Ezt a cikket elsősorban a HVG állásbörzén hallottakból merítettem, ezúton szeretném megköszönni nekik a kiváló szervezést.


HR kompatibilis közösségi oldalak Bár már lezajlott az BME Állásbörze, még talán van egy kis idő, hogy megtegyük az utolsó simításokat az állásinterjúk előtt. Ezért alábbi cikkünk azzal foglalkozik, hogy szerkesszünk meg egy sikeres Facebook-, illetve LinkedIn profilt. Brigi

Facebook

Gondolom, senkinek sem újdonság, hogy a HResek gyakran megnézik a jelentkezők profilját. Bár sokan ezt valamennyire a magánélet megsértésének tekintik, a HR-esek szempontjából ez egy nagyon olcsó módja a személyiség felmérésének. Régebben gyakoriabbak voltak a komoly személyiségtesztek, de mostanában, ahol egy önéletrajzra is csak pár perc jut jó esetben, nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Mellesleg nem elhanyagolható az a benyomás sem, amit az ismerőseinkre teszünk, mert ha nem megfelelő képet állítunk ki magunkról – például, hogy minden hétvégén saturészegre isszuk magunkat – esetleg nem fognak ajánlani minket a saját cégüknél, ha azok minket is érdeklő állásokat hirdetnek, hiszen nem mernek értünk garanciát vállalni.

Ökölszabályként az fogalmazható meg, hogy csak olyat osszunk meg publikusan, amit a leendő főnökünk és a nagymamánk is láthat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Facebook oldalunk csak egy előre kitalált, a személyiségünktől távolálló marketingfogás legyen, hanem egyszerűen oda kell figyelnünk arra, hogy kivel mit osztunk meg. Tehát legyen inkább egy pozitív üzenetű, semleges témájú poszt, a személyes véleményünket pedig tartogassuk az arra érdemeseknek. Ezt sokkal egyszerűbben is megoldhatjuk annál, mint hogy minden egyes posztnál beállítjuk külön-külön, hogy kik láthassák, egyszerűen csak az olyan ismerőseinket, akikkel nem akarunk mindent megosztani, kell átteni a korlátozott listára. Ekkor csak a nyilvános posztjainkat látják, vagy amelyikekben megjelöltük őket. Ezen kívül még megtehetjük azt is, hogy egyes ismerőseinket felvesszük a közeli ismerősök listára és a legkényesebb posztjainkat csak az ő számukra tesszük elérhetővé. Valamint fontos, főleg nekünk, mérnököknek, hogy bizonyítsuk valamennyire a szakmai hozzáértésünket, így az is jó húzás lehet, ha mondjuk hetente vagy havonta megosztunk egy, a szakterületünkkel kapcsolatos cikket. Sőt, munkakeresésnél hasznos lehet, ha szakmai csoportokhoz csatlakozunk, vagy esetleg lájkoljuk a minket érdeklő cégek oldalait, így értesülünk, ha esetleg ezen a felületen is toboroznak munkaerőt.

Ezek a funkciók azért jók, mert úgymond rétegekre tudjuk bontani, hogy ki mennyit láthat belőlünk, ugyanúgy, mint ahogy egy személyes találkozásnál differenciáljuk a mondanivalónkat a közönségtől függően. De ahogy egy ilyen találkozásnál sem tudjuk elrejteni a kinézetünket, úgy a Facebookon se tudjuk elrejteni se a profilképünket, se a borítóképünket. Ezért érdemes ennek is kulturáltnak lennie, pozitív üzenetet hordoznia, stb.

Szabályok: • Töltsünk fel kulturált, pozitív üzenetet sugárzó profil- és borítóképet! • Posztoljunk differenciáltan! • Osszunk meg szakmai tartalmakat rendszeresen! • Tegyünk az ismerőseinkre jó benyomást! • Csatlakozzunk szakmai csoportokhoz! Természetesen megtehetjük azt is, hogy nem töltünk fel semmilyen fotót magunkról és minden posztunkat csak ismerősöknek teszünk elérhetővé, sok helyen ez nem jelent akkora hátrányt, mint mondjuk egy marketingesnél, akinél elvárható, hogy saját magáról is profi reklámot adjon el. Azonban minimális energiabefektetéssel (1-2 kép, pár idézet vagy poszt és a fent említett szakmai tartalmak) kialakíthatunk az előnyös vonásainkból egy olyan arculatot, ami előnybe hozhat minket más pályázókkal szemben.

LinkedIn

Aki nem hallott volna erről az oldalról még: ez a világ legnagyobb szakmai közösségi oldala, csak Magyarországon 600 000 felhasználóval. Gyakorlatilag minden jellegű szakmai tevékenységre találni fogsz egy funkciót, ahol megmutathatod a képességeidet. Ha abszolút pályakezdő vagy, tehát még se gyakornoki munkával, se különlegesebb egyetemi eredményekkel nem büszkélkedhetsz, kisebb egzisztenciális válságba kerülhetsz, ha látod mennyi min-


dent NEM értél még el az életedben, de érdemes lehet már ilyenkor is belevágni, hiszen mire releváns lesz, már hozzáértően tudod kezelni az oldalt és kiépült szociális hálóval fogsz rendelkezni. Ha ebbe a kategóriába tartozol, érdemes a szakmai erősségek, karriercélok oldalára ráfeküdni. A tanulmányoknál pedig ne vessz el a részletekben, inkább azt hangsúlyozd, mit tudsz egy cégnek kínálni az adott diplomával, milyen programokat, képességeket sajátítottál el, stb. Erre is létezik egy külön funkció, amire az ismerőseid tudnak szavazni is, jelezve, hogy egyetértenek azzal, hogy értesz ahhoz az adott dologhoz. Ha a LinkedInen keresztül szeretnél munkát találni, fontos, hogy jól felépített profilod legyen, ennek első lépése, hogy a profil elérje az all-star értékelést, tehát legyen teljesen kitöltve, legyenek ajánlásaid cégektől (gyakorlatilag a referencialevelet helyettesíti), legyenek kompetenciaigazolásaid és nem utolsósorban legyen egy 300+ ismeretségi köröd. Ez így elsőre ijesztően hangozhat, de ennek nem kell egyik napról a másikra megvalósulni, ha naponta vagy hetente rááldozunk egy kis munkát, akkor hamar feltöltődik, és az ismerőseinket meg a csatolt e-mail fiókunk névjegyeiből is automatikusan át tudjuk emelni. De ha ennyit nem tartunk elegendőnek, akkor megcsinálhatjuk azt is, hogy rendszeresen utánanézünk valamilyen témának a szakterületünkön belül, és ezzel kapcsolatban vagy saját posztokat írunk, vagy cikkeket osztunk meg, tehát gyakorlatilag egy szakmai blogot vezetünk. De ha nincs ehhez affinitásunk, jelezhetjük aktivitásunkat rendszeres kommenteléssel, vagy kevésbé specializált tartalmak megosztásával is. Ha elsősorban nemzetközi cégekhez jelentkeznénk, akkor megfontolandó, hogy ezeket ne magyarul tegyük, de nem feltétlenül szükséges.

De emellett fontos természetesen, hogy ugyanúgy figyeljünk a profil-, illetve borítóképünkre, mint a Facebooknál, ha nem jobban, hiszen itt szakmaiságot kell sugároznunk. De ha már eljutottunk odáig, ideje, hogy ténylegesen igyekezzünk munkát találni, a LinkedIn fenntartásán kívül. Ennek egyik módja, hogy megfigyeljük az általunk kiválasztott cégek, illetve a már meglévő munkatársak hírfolyamát. Ennek a nagy előnye az, hogy már azelőtt információkat tudhatunkmeg a HR-esekről, esetleg a potenciális főnökünkről, hogy behívtak volna minket interjúzni. Ugyanúgy hasznos dolgokat tudunk meg esetleg volt beosztottaktól is. Ezt a cikket elsősorban a HVG állásbörzén hallottakból merítettem, ezúton szeretném megköszönni nekik a kiváló szervezést.

Prima Primissima Zsolti A Prima Primissima Alapítvány azt a célt tűzte maga elé, hogy a közélet olyan jeles egyéniségeit díjazza, akiket a társadalom elé állíthatnak példaképként. Ennek jegyében az Alapítvány kuratóriuma évente 10 kategóriában hirdet meg 3-3 Prima-díjas kiemelkedőséget, majd ezen 3 jelöltből választja ki a Prima Primissimát, a kategória győztesét. A kijelölt témák lefedik a teljes magyar közéletet, helyet kap itt a tudomány, az oktatás, az építészet, a zene, a képzőművészet, a népművészet, a sport, az irodalom, a színház és a sajtó is. Az Prima cím jutalma 5 millió forint, míg a Prima Primissimáé 15 millió, innen is látszik, hogy komoly elismerésről van szó. Ezen felül mind a 30 jelölt részt vesz egy közönségszavazáson, ahol csak a legtöbb szavazatot elérő személyt jutalmazzák úgy, mintha kategóriagyőztes lenne. A kitüntetés 2013-tól Csányi Sándor és az OTP Bank gondozásában áll.

Idén a tudomány kategóriában Prima-díjas, ezzel egyúttal Prima Primissima jelölt dr. Stépán Gábor, egyetemi tanár, a Műszaki Mechanika Tanszék tanszékvezetője, karunk korábbi dékánja. További jelöltek Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, egyetemi tanár és É. Kiss Katalin, nyelvész, egyetemi tanár. A díjat december elején, egy gála keretein belül adják át. A fent említett közönségszavazáson pedig a szavazók is jól járhatnak, közöttük kisorsolnak egy Mercedes Benz A-osztályú személygépkocsit. A szavazatokat december 3-ig lehet leadni SMS-ben, a +36-70/707-7000-es számon, az SMS szövege csak a jelölt kódszáma legyen. Kedves Gépészek! Úgy gondolom, hogy már a Prima Díj is igen nagy társadalmi elismerés, de kérlek Titeket, hogy a közönségszavazáson támogassátok dr. Stépán Gábort (12-es kód), karunk egyik legjelesebb, szakmailag legkiemelkedőbb oktatóját, hogy esetleges egyéni sikerével a gépészmérnöki hivatást is nagyobb elismertség érje a társadalom részéről! A Prima Díjhoz pedig a szerkesztőség és az egész Kar nevében gratulálunk! forrás: primissima.hu


1956 két hét szabadság egy negyven éves diktatúrában Prof. dr. Czvikovszky Tibor, a Polimertechnika Tanszék Szent-Györgyi Albert-díjas professzor emeritusa 59 évvel ezelőtt másodéves vegyészmérnök hallgatóként élte végig a forradalmat. Vele beszélgetünk most az 1956-os forradalom 59. évfordulója alkalmából. Zsolti

Káté: Hogyan telt az első éve az Egyetemen? Cz.T.: Kapaszkodtam erőteljesen, mivel nagy előnye volt akkor az erős vegyipari technikumból érkezőknek. Aki onnan jött, annak rögtön otthonos volt minden laboratóriumi eszköz, gyakorlat. Nagyon hátrányosnak éreztem a magam kis humán gimnáziumi érettségijét, de aztán ez később nagy előnyökkel járt. Másodévre beértem a többieket, így sok jó barátom lett az évfolyam elejéről. Nem voltam kollégista, de én voltam a tankörfelelős, így benne voltam a közösségi életben is. Nagyon jó közösségteremtő élményeim vannak. Első év végén, 1956 májusában volt egy nagy dunai árvíz, amelynek a folyományaként a Mohács-sziget egy kis faluját teljesen elmosta a Duna. Közösségi alapon szerveztünk egy erős fiúcsapatot, hogy szétbontsuk a lerombolt házakból azt, ami még felhasználható maradt. Bár ócska katonaruhában voltunk, de nagyon élveztük azt a két hetet. Akkoriban a katonatárgyak mellett az első és másodév nyarát egy katonai táborban kellett töltenünk, nekünk Jutas jutott. Az őrmesterek rettenetesen meggyötörtek minket, nehéz volt hozzászokni a táborhoz, de szereztem két „krumplivirágot” (rangjelzés, tizedest jelent – szerk.) és némi gyakorlatot lövészetben. Káté: Meséljen a forradalmat megelőző tíz év diktatúrájáról! Cz.T.: Vajon tudják-e a mai fiatalok, hogy mi az a diktatúra?! Nekünk ezt a fogalmat nemcsak el kellett fogadnunk, át kellett itatódni vele, hinnünk kellett benne. Szemeszterenként kötelező tárgyunk volt belőle, és az nem volt elég, ha visszamondtuk a definíciót, hanem meggyőződést is elvártak, és ez félelmet váltott ki. Nagyon drámaian, de ugyanennyire igaznak hangzanak Illyés Gyula sorai Egy mondat a zsarnokságról c. versében „... belőled bűzlik, árad,/magad is zsarnokság vagy...” Káté: Mennyire volt érezhető előre, hogy egy forradalom szelét hozza a Duna a Műegyetemre? Cz.T.: Nagyon sok helyen volt mozgolódás: Petőfi-kör, irodalmi újságok, és ebben az általános elégedetlenségben másutt is voltak, akik készültek valamire. A mi készülődésünk 1956 őszén mindenképpen konkrétabb volt. A mérnökhallgató már akkor is racionális ember volt, aki pontosan tudta, hogy ha például beszélünk az atomtechnikáról, akkor nem csak a hidegháborúbeli felhasználásra gondolunk, hanem arra, hogy hogyan lehetne ezt

békés célokra is felhasználni. A magyar uránt nem kellene kivinni, hanem itthon kellene energetikai célokra használni. De a konkrét pontok között szerepelt többek közt az is, hogy javuljon a menza minősége. Káté: Ott volt-e a híres október 22-i nagygyűlésen, vagy a 23-i eseményeknél? Cz.T.: Október 22-én, hétfőn itt az aulában állították össze a kollégisták azt az először 12, majd 16 pontot, amely a forradalom vezérfonala lett. Én nem voltam ott, de másnap reggel az első két óra után látszott, hogy még ma kifordul a világ a sarkaiból, ezektől a pontoktól a demokráciáról, a többpártiságról, a szovjet csapatok kiutasításáról. Gyülekeztünk az udvaron, gyönyörű szép idő volt, a hírek pedig percről percre változtak (betiltás/engedélyezés). Ezen mi mosolyogtunk, mert láttuk, hogy 12 ezer fiatal együtt van, egy állásponton. Ami a legérdekesebb volt, az az általános közérzet, hogy mostantól nem félünk. Tele volt félelemmel a korábbi tíz év. Nemcsak a jutasi őrmesterektől, de sokan átélték ’48-at, a padlássöprést. Nekem édesapám másfél évig le volt csukva mondvacsinált indokkal, és sok ilyen volt még. De azon a gyönyörű napon nem voltunk hajlandóak félni, mert sokan voltunk és úgy éreztük, hogy nem történhet bajunk. Békésen elmentünk ebédelni a Baross Kollégiumba, majd délután a Bem-szoborhoz vonultunk rendezett nyolcas sorokban, innen átmentünk a Parlamenthez. Kialkudtuk, hogy az épület tetején lévő vörös csillag fényeit oltsák ki, majd Nagy Imre „Elvtársak!” megszólítására százezren kiabálták, hogy „Nem vagyunk elvtársak!” Én éreztem, ez egy történelmi nap, de a külvárosba való hazajutás miatt tíz órakor elindultam gyalog haza.


Káté: Hogyan teltek a forradalom napjai? Cz.T.: Két gyönyörű hét, két hét szabadság egy hosszú diktatúrában, két hét demokrácia beleágyazva negyven év diktatúrába. Látszott, hogy ez egy világot fog megrendíteni, előbb-utóbb ennek az ellentmondásokkal teli rendszernek vége kell szakadjon, és valahol ennek volt fontos szereplője a műegyetemi ifjúság. Húsz éves voltam éppen azon a héten, és én úgy éreztem, hogy ebben az időben érlelődtem meg. A harmadik vagy a negyedik napon bejöttem az Egyetemre biciklivel. Az Egyetem akkor kezdte szervezni a Nemzetőrséget, amelynek az volt a feladata, hogy ennek a frissen született többpárti demokráciának a hátterét, a biztonságát megadja, tehát karhatalma legyen. Mi ezt a szolgálatot láttuk el, fegyveres őrjáratok keretein belül. Így is ért el minket a november 4-e hajnal a Belügyminisztérium épületében, ami ma a Képviselői Irodaház a Margit híd és a Parlament között. Oda szállásoltak be minket, ott aludtunk a leemelt, bőrrel párnázott ajtókon. Tudtuk, hogy jönnek az oroszok. Bár Nagy Imre még mondott lelkesítő szavakat, hogy „csapataink harcban állnak”, de már nem álltunk harcban. Körbevették az épület környéket a tankok, és ők is tudták, hogy mi bent vagyunk. A parancsnokunk azt mondta, hogy ne provokáljuk a szovjeteket, de saját belátásunk szerint hazamehetünk. Mikor 11 után haza akartam indulni az ide áthozott biciklimmel a belügyi garázsból, tudtam, hogy szemben két tank vár, de bíztam benne, hogy egy csendes déli órán el tudok jönni. Ekkor dobtáras gépfegyverrel a hátamon és pisztollyal a zsebemben elindulásom előtt, még ott a garázsban megszólított egy öreg rendőr. -„Maga hány éves?” -„Éppen húsz.”- feleltem. -„Miért most akar meghalni?” Nem is értettem. Rábeszélt, hogy tegyem le azt a géppisztolyt. Aztán dobogó szívvel kiléptem, majd szerencsésen hazaértem. Káté: Mikorra normalizálódott a helyzet? Cz.T.: Nagyon lassan, csak februárban kezdte meg a működését az Egyetem. Viszont voltak olyanok is, pont ezek a fiúk közül, akikkel együtt voltam, akik már májusban KISZ-esként (Kommunista Ifjúsági Szövetség – szerk.) felvonultak. Én nem tudtam visszaállni, nem léptem be a KISZ-be. Ennek aztán megvolt a büntetése, ugyanis 1960-ban szerzett jeles diplomám ellenére, amely elsők közt volt az évfolyamon, nem maradhattam bent az Egyetemen tanítani. Még kétszer megpróbálkoztam vele, de mind a kétszer elutasítottak. Szerettem volna itt maradni, de ez szóba sem jött. 32 év múlva sikerült, 1992-ben, akkor már a mérnök doktori címmel, kandidátusival, nagydoktorival és öt nyelvvizsgával, szabadalmakkal, publikációkkal a zsebemben. Még 1988-ban is megpróbálkoztam megpályázni egy docensi állást, de akkor sem fogadtak el, így kimentem Kanadába. 1992-ben, már az új rendszerben hívtak vissza, azóta is nagyon örülök ennek, bár a fizetésem rögtön a tizede lett a kint megkeresettnek, de én voltam az, aki nem kérdezte meg, hogy mennyit fizetnek. Káté: Hallgatótársai közül sokan távoztak külföldre? Cz.T.: A 120 fős évfolyamunkról 1956 novemberében, decemberében 30-an mentek ki, de leginkább a legjobbak.

Cz.T.: Csak azt tudom tanácsolni a mai húsz év körüli fiatal kollégáimnak, hogy legyenek résen: legyenek rugalmasak, de ne engedjék meg Európa és hazánk szellemi örökségének képlékeny deformációját. 1956 ennek a szellemi örökségnek fontos része. Jó barátaim voltak, nagyon értékes társaság volt. Velem egyidős az az Andrew Grove, aki az ELTE-ről ment ki ’56-ban külföldre, és Amerikában lett vegyészmérnök, majd az Intel cég főmérnöke, később résztulajdonosa, 1997-ben pedig az év embere lett. De nem sokkal később ment ki fiatal oktatónk, Oláh György is, aki 1994-ben Nobel-díjat kapott. Ez a korosztály nagyon értékes társaság volt, nagy vérveszteséget szenvedett hazánk elvesztésükkel. Káté: Önt mi tartotta itthon? Cz.T.: Ennek több oka volt. Bátyám, aki 5 évvel volt idősebb nálam 1956 novemberében halt meg. Édesapám beleőszült, anyám teljesen összeomlott, őket hagytam volna egyedül... Nos, nem hagytam őket egyedül. Persze volt egy menyasszonyom is, akivel aztán ötven évig éltem boldog házasságban. Igaz, akkor nagyon gondolkoztam, hogy nekem is ki kellene mennem. Szerettem volna összemérni a tudásomat, más nyelven tanulni vagy oktatni. Aztán ez is megadatott. A diktatúra „puhult”. Mi voltunk a „legvidámabb barakk”, de mégis csak barakk, bár volt benne rugalmasság is. A mi szakmánkban ezt a viszkoelaszticitáshoz hasonlítom, volt benne rugalmas elem, de alapjában véve ez is a képlékenyítés célját szolgálta. Ezt a rugalmasságot kihasználtam, így szereztem doktorátust, gyűjtögettem a nyelvvizsgákat. Ez néhány szabadalmammal meglódult, s rákerültem egy ENSZ-szakértői listára. Ez hozta magával a 3 éves dél-amerikai felkérést, Venezuelával, Ecuadorral, Chilével, de eljutottam ezzel a Távol-Keletre, Malajziába, Japánba és Kínába is. Káté: Megemlékeztek valamilyen formában később a forradalom eseményeiről a tiltás ellenére? Cz.T.: Erre egy történettel szeretnék válaszolni. 1957. október 23-án jövünk át a Gellért téren reggel nyolc előtt öt perccel. Mellém keveredik egy behemót, bőrkabátos férfi, aki megkérdezi tőlem, hogy mit gyászolok, lévén hogy feketében voltam, mint mindig bátyám halála óta. Bekísért a Dékáni Hivatalba. Kiderült, hogy ő a belügyes, és egész délelőtt vallatott engem. Végül elfogadták, hogy a bátyámat gyászolom. Nem lehetett ekkora populációval úgy elbánni, mint ahogyan az Írószövetséggel elbántak. A tanárokat sokszor megakadályozták az oktatásban, eltávolították az Egyetemről, de mindenkire nem terjedhetett ki a megtorlás. Káté: Köszönjük szépen!


Albatraozba oltott mulatási ilyen volt a IX. BME Egyetemi Napok 2015-ben is megrendezésre került a BME Egyetemi Napok, immáron kilencedszer. Átlagos EN-ezőknek elsőre az jöhetett le, hogy jelentősen romlott az ár-érték arány, hiszen (ha nem kapcsolt az ember időben) drágábban, a korábban megszokottnál más jellegű előadók érkeztek idén – persze nekik is megvan a széles rajongótáboruk. Bagoly & Bozont

Kezdjük azzal, hogyan is láttuk mi, sajtósok! Valóban észrevehető volt, hogy idén (szerintünk is) csökkent az előadók színvonala, olyanoknak jutott húzónév szerep, mint pl. Kis Grofó. (Más kérdés, hogy erre igény is volt.) Külföldi sztárvendégnek pedig sikerült elhívni az egy számos előadó Aron Chupát. (Megnéztük egyébként, egyes hírforrások szerint négy saját száma van.) A jegyek és fogyasztási termékek ára is emelkedett tavalyhoz képest. Mármint a jegyek ára csak akkor, ha nem szerezte be időben az ember, ugyanis itt is bevezették a nagyobb fesztiváloknál és koncerteknél megszokott több sávos vásárlási rendszert (early bird - 1. kör - 2. kör stb.) Joggal gondolhatta azt az ember, hogy az eddigiekhez képest több pénzért kap kevesebbet, elértéktelenedik a fesztivál. Ez az eszmefuttatás egészen az első belépésig állt fent valószínűleg. Történt ugyanis, hogy a szervezők tanultak a tapasztalatokból, sőt, újat is mertek húzni. Nyoma sem volt a tavalyi jegybeváltós-vásárlós soroknak, elegendő konténer állt rendelkezésre, csupán a „megszokott” sorok voltak. A beléptetés is gördülékenyebben ment, mint eddig, bent pedig szintén előnyös változások voltak tapasztalhatóak. Elegendő pult, elegendő pultossal (ha ez nem is így látszott egy-egy sorban állásnál), megnövelt létszámú higiéniai helyiség, csak két példa a javulásra. A legjobb ötlet pedig az EHK nevét viselő terasz létrehozása volt. Lehet, ennek kirobbanó sikeréhez az egyetemi klubokból megszokott zenei repertoár mellett kellett a szeptember közepén szokatlan jó idő is (35 fok nappal, este is 20 fok felett, leszámítva a kedd esti záport), de ettől még az ötlet jó. Bár személyes tapasztalataink nincsenek (jobban vonzott minket a hideg sör és a kint bandázó építész lányok formás alakja), még a svéd DJ (A. Chupa) is fergeteges bulit csinált az elmondások szerint, és nem egy egyórás Albatraoz-mixszel. A szokásos hullámzó megjelenés (kedden a szerdai szünet miatt, csütörtökön meg már megszokásból többen, szerdán viszont a másnapi órák miatt kevesebben) természetesen megfigyelhető volt, viszont csökkent a differencia a létszámok között. Nem, nem a csúcsnapok mozdultak lefelé, a völgyidőszak emelkedett feljebb. Meg az egész látogatószám is összességében. Ettől (meg a már említett EHK Terasz miatti területcsökkenéstől is) kezdi kinőni a fesztivál az Infopark kijelölt területét, érdemes lenne megfontolni kicsit kitágítani a fesztiválplaccot. A másik meggondolandó a záróra

idejének kitolása, legalább az utolsó napon. Négy órakor néha még nagyon is pörög a buli, lehet, érdemesebb lenne kiaknázni az ebben rejlő potenciált. (Igen, tudjuk, hogy engedélyek meg biztonsági őrök, stb., de szerintünk legalább vizsgálat szinten utána lehetne nézni a dolognak, az nem kerül semmibe.) Hogy ne csak a saját véleményünk álljon itt, megkérdezünk néhány fesztiválozót is, mit gondol az Egyetemi Napokról. „Nagyon jól érzem magam, de elég kicsinek tartom ezt a fesztivált. A tavalyi valahogy nagyobbnak tűnt, volt egy csomó szórakozási lehetőség a koncerteken kívül is. Most csak inni lehet. Például a sörpong sátor nagyon hiányzik. Meg a fellépők is jobbak voltak.” – mondta el Kinga, aki hozzátette még, leginkább a Brains és az Irie Maffia koncertjét hiányolja (előbbi ugyebár rendszeres fellépő volt itt – a szerk.), valamint neki Aron Chupa sem jött be, a tavalyi Sigma koncert annál jobban. Persze ettől még jól érezte magát, „...jó a sör, aranyosak az emberek, mi kell még?” „Nagyon jó a buli, jól érezzük magunkat, csak nem erre számítottam.” Ez már a gépész Gabi szájából hangzott el, aki a zenei kínálatról mondta ezt. Ő pl. szívesen örült volna egy Punnany Massif koncertnek. Persze azért voltak neki tetsző műsorok is: „Most voltunk Halott Pénzen, az például nagyon jó volt. Természetesen Dj BB is hozza a formáját, nagyon jó bulikat csinál! Gépészként elég büszke vagyok rá.” Gabi ikertestvére, Reni szerint is sikerült összességében egy jó színvonalú fesztivált összehozni. Az ELTE padjait koptató lány elmondása szerint náluk sosincs semmilyen jó buli, ellentétben a BME-vel, többször járt már az Egyetemi Napokon vagy éppen a Slipen is, gólya kora óta inkább ide jár szórakozni. A lányok egyetértésben elmondták még, hogy kicsit sokallják a benti árakat, de cserébe az olcsó bérlet kárpótolja pénztárcájukat. Nagyon tetszett a fesztivál a szintén gépész Gábornak is. Ugyan a fellépők színvonalának romlását ő is megemlítette (pl. az egyszámos Chupa), azt is elmondta (miután felvilágosítottuk, hogy a kezünkben hangrögzítő és nem szonda van), hogy neki Grofó jelenléte már csillagos ötös. Az árakkal kapcsolatban viszont abszolút elégedett volt: „3500-4000 forintért olyan előadókat hallgathatunk meg, mint a nagyobb zenei fesztiválokon, szerintem ez óriási pozitívum! Az italok árai sincsenek az egekbe nyomva,


ennek is nagyon örülök! Ráadásul a társaság is jobb, mint egy nagyobb nyári zenei fesztiválon.” Utóbbival kapcsolatban elmondta még, hogy „..kis túlzással itt mindenki egyetemista, látszik az embereken, hogy értelmesek, el lehet velük beszélgetni. Ezzel szemben, ha elmész egy nyári fesztiválra, akkor nem éppen értelmiséginek tűnő fiatalokkal találkozol.” Utóbbi mondatával a Pumped Gabo nevű jelenség és társai által érzett unszimpátiára utalt. A karszalagok körüli problémát említette Gréta és Levente. Tudniillik, volt egy kisebb készlethiány a bérletes szövet karszalagokból az első napon, amelyet papírral helyettesítettek. Másnap megérkezett a szállítmány, ekkor igény szerint kicserélték a papírszalagokat szövetre. A közlekkaros fiatalok elmondták, hogy a jegykiadó leány reakciója sem tetszett nekik ennél az esetnél, nem érezték „ügyfélbarátnak”. Gréta szerint a buli maga egyébként jobb volt, mint tavaly, szerinte sokkal jobbak voltak az előadók idén. Levente szerint viszont az első nap volt csak jó, második napon annyira nem volt élvezhető, várta a harmadik napot és Kis Grofót. Erre reagálva Gréta hozzátette: „Szerintem direkt van így. Első nap kibulizod magad, második nap lájtiban nyomod, harmadik nap megint keményen.” Szerintük is kinőtte magát a fesztivál, kezd nyomor lenni. Levente elmondta, erősítve partnernője szavait, hogy pl. a Halott Pénz koncertjén többen nem fértek be a sátorba, akkora volt az érdeklődés. „Lehetne egy kicsit olcsóbb. Nem ehhez vagyunk hozzászokva az egyetemi kocsmákban.” Ezt már az árakról mondta Levente, ellenben Gréta szerint nem volt olyan vészes a helyzet. Hozzáfűzték még egyetértésben, hogy azért a nagy fesztiválokhoz képest mindenképp pénztárcabarát az itallap. „Ugyan koncerten még nem voltam (az első napon – a szerk.), de DJ BB megint jól nyomja. Mindemellett egyébként is jól érzem magam.” Ezt már a gépészkaros Ági mondta el, aki csupán azt sérelmezte, hogy a beléptetésnél néha túl mélyen behatoltak az intim szférájába. Kifejezetten Aron Chupa miatt érkezett Vanda és Olivér a fesztiválra, melyet nem bántak meg: „Még sosem voltunk ilyen jó bulin.” Olivér negatívumként említette a sorban állást a WC-nél (a sztárvendég után ez értelemszerűen, mint minden koncert után, jellemző volt), viszont nagyon tetszett neki az okosvodka (ez nálunk miújság néven fut). Építész barátnője szintén a mosdósort hozta fel rossz példaként, egyébként ő is mindennel elégedett volt. Egymást túlkiabálva nyilvánította ki tetszését Csenge, Eszter és anonimitásban maradó harmadik társuk: „A buli, a buli, az nagyon jó.” A VBK-s lányok meg voltak elégedve, nem tudtak semmi negatívat említeni, talán az időjárás aggasztotta őket is. (Ez a keddi, záporos napon volt.) „Nagyon jó a buli, csak nem elég változatosak az előadók, akiket meghívtak ide” – ezt Roland mondta el. A gépész srác ezt leszámítva minden mást remeknek tartott. képek forrása: Koronczi Richárd – KTK Fotókör

„Rendkívül inkorrekt módon” – válaszolta a közlekkar padjait koptató István közérzetét firtató kérdésünkre. Indokolni ezt nem tudta. Alapvetően nem talált kivetnivalót, jók voltak a koncertek szerinte, esetleg a kiszolgáláson gyorsított volna, illetve a karszalag mizériát említette meg, melyben partnere, a GTK-s Laura is megerősített. Cimborájuk és István kartársa, Alex hasonlóan vélekedett az előtte megszólalókkal. A zenei kínálattal és a zsúfoltsággal kapcsolatban fogalmazott meg kritikát GTK-s Dávid. „Felesleges idehívni ilyen mélyen egyetemi kulturális szint alatt lévő zenekart” – utalt Kis Grofóra. Emellett a kis- és nagysátor helyzetét cserélné meg, szellőzési és homogénebb pulteloszlási szempontok miatt. A zenei felhozatallal kapcsolatban viszont heterogénebb összetételt szeretne: „Jó ez a rendezvény, csak lehetne több alternatív vagy rock zenekar is.” Alapvetően azért elégedett volt, viszont a tavalyi rendezvény a zenekarok változatosabb mivolta miatt jobban tetszett neki. „Eddig mindenki kedves volt: a jegyárus, a beléptetők, mindenki” – nyilatkozta lapunknak Balázs. A GTK-s srác elmondta, örül, hogy csak az Infoparkig kell eljönnie „...e csodás, zöld fesztiválra”, de annak is örülne, ha jövőre még több sörpult lenne. Összefoglalva tapasztalatainkat, ugyan csökkent az előadók színvonala, mások viszont velünk ellentétesen reagáltak a dolgokra. A látottak alapján a látogatók száma emelkedett. Reméljük, jövőre a jubileumi X. Egyetemi Napokon tovább folytatják a szervezők a pozitív fejlesztéseket és meg mernek lépni majd pár merész, de jó ötletet is. Annak örülnénk házon belül legjobban, ha a 2014/ korábbi line upból is visszakerülne pár, országosan ismert név és újra változatosabb lenne a felhozatal kicsit.


Bulizás Szerző: Dávid

Egyetem

VS.

Belváros

- Megyünk ma bulizni? - Á, nem kéne, holnap órám van.

- Megyünk ma bulizni? - Persze, pont ma vettem egy új inget. Szólok a többieknek is.

Pár óra múlva: - Na jó, kedvet kaptam az iváshoz, igyunk este a koliban, aztán menjünk le bulizni.

Pár óra múlva: - Üljünk be valahova, igyunk meg egy-két whiskyt, aztán menjünk csajozni.

Este tíz óra, a kollégium folyosója pedig megtelik bulizni igyekvő fiatalokkal. A szobák ajtajai nyitva, a zene pedig egymásra rálicitálva szól mindenhonnan, mindene stílusban. A társalgókba ilyenkor lehetetlen bejutni, a konyha és a tanulószoba pedig rendezvényközponttá alakul, ahova nagyobb társaságok teszik át a székhelyüket azt követően, hogy már kinőtték a kollégiumok kis szobáit. A folyosókon kialakult csoportokban sorra fogynak a nagyszülők házi pálinkái, és néhány sör is lecsúszik. A szobákban pörögnek a vicces internetes videók, a társalgókban pedig a humoros történetek a vizsgákról, a tanárokról, a szerencsével megszerzett kreditekről. A gólyatáboros és különböző promóciós pólókban röhögő kollégisták éjfél körül megindulnak hos�szú útjukra, amely általában valamelyik közeli kollégium alagsorába vezet. Amint megérkeznek, kapják is a karszalagot, vagy pecsétet: bejutottak. A kabátjukat lelökik valahova, hiszen felesleges kiadni egy százast a ruhatárért, úgyis kimennek majd cigizni vagy inni, esetleg ellátogatnak máshová a kolibuli-túra keretein belül. Rossz dolog ez a november: ha szabadtéren iszik az ember, egy hétig be lesz durranva a torka. Bent beazonosíthatatlan szag árad, a ragadós padlón lépni alig lehet, a tánctéren mégis sok retróra táncoló és vidáman éneklő egyetemista lézeng, az asztalok pedig tömve vannak üres poharakkal, ülőhely meg már rég elfogyott. Közben mindenki sorra fedezi fel az ismerősöket, üdvözlik egymást, számon kérik a másikon, hogy már megint hogy néznek ki, egymás hátát veregetve kérdezik, hogy ki mit ivott eddig, majd nagylelkűen invitálják meg egymást a viszontlátás örömére.

Este tíz óra, még mindenki otthon. A készülődés elhúzódott, az ing még mindig nincs kivasalva, szerencse, hogy vannak nőnemű lakótársak is, akik elvégzik ezt a feladatot: az ing már hirtelen élére is lett vasalva. De a haj még mindig nem tökéletes, egy szál még itt-ott kilóg, és kell még rá hajlakk is, nehogy a vad novemberi szél elrontsa a műalkotást.

- Igyunk már valamit! - Jó! Hányan vagytok? Vegyünk már egy tálca vidékit! A sorban várni kell: a bent lévők több mint fele a pultnál vár az italára, a sörcsapok is folyamatos terhelés alatt vannak. Ráadásul a fizetést is megnehezíti, ha a pénztárca rejtett zugaiból kell előkeresni az aprót. A villámkezű pultos kiönti a húsz vidékit, 3000 forint lesz. Az asztalnál szétdobják az árát öten, majd kezdésként lehúznak fejenként egyet.

- Gyertek át inkább, nem leszek kész 11-re. Összegyűlnek, megisznak egy-két feles minőségi whiskyt, a pénz nem számít, ha már isznak, igyanak minőségit, mint az urak: hiszen ők is azok. Megdicsérik egymás haját, közben mennek a sztorik: az igazságtalan életről, a munkakeresés nehézségeiről, és arról, hogy ki kivel matchelt tinderen. Éjfélkor felbátorodva indulnak neki taxival a belvárosnak, elvégre ilyenkor indul csak be a buli. Amint megérkeznek, beállnak a sorba, ahol hosszú várakozás után jutnak csak be a szórakozóhelyre. Nem baj, addig is kinézték a sorból azokat a lányokat, akiket ma felszednek, a szokásos szövegeket beizzították, és jelezve dominanciájukat, a többi hímnemű egyedet piszkálják. Rossz dolog ez a november: hosszú kabátban nehéz feszíteni. Fél óra után végre bent vannak, a helyről sugárzik az elegancia: már a bejáratnál is dress-control volt, a DJ pult színes ékköve a helynek, a tánctér pedig dugig van inges és tökéletesre nyírt hajú fiúkkal és testhez simulós ruhában táncoló, vasalt hajú lányokkal. Először a ruhatárhoz mennek, 300 Ft belefér, így legalább biztos minden érték megmarad: iPhone-töltő, parfüm, váltóruha. A sor hosszú volt, kicsit megszomjaztak, de előbb a munka, aztán a szórakozás: elindulnak vadászkörútjukra, ingben már könnyebb feszíteni, Pumped Gabot megszégyenítő mozgásukkal pedig jelzik: ki az úr a házban. Szóba is elegyednek a lányokkal, ilyenkor megbomlik a banda: mindenki külön-külön, a maga útján, de hasonló módszerekkel udvarol. A feszültség oldásaként meghívják őket valamire a pultnál. A lányok nem akarnak nagyon berúgni, ezért egy Berentzent kérnek, a fiúk whiskyznek, nem keverik a piát: 2000 Ft lesz. A fiú fizet, mondván megteheti, és eleve úriembernek született: ez már megérdemel egy számcserét és extra csevegést, táncolást.


Hajnali három óra, már a harmadik tálca is elfogyott. Az életkép rendkívül vegyes: vannak, akik a pulton alszanak, vannak, akik a wc-t ölelik, míg vannak, akik az asztalon táncolnak. Akadnak persze olyanok is, akik tovább isznak még, és olyanokkal beszélgetnek, akiket alig ismernek. A tánctéren felfedezni egymásba gabalyodó újdonsült párokat, akik állni alig, de táncolni annál jobban tudnak. Látásból ismerik talán a másikat, egymás nevét nem mindig tudják,számot pedig hiába cserélnének: beírni sem tudják a telefonjukba már, valamint úgyse emlékeznének rá. Szerencsére közel a kollégium, így hajnali öt órakor nem kell sokat utazni, és még van idő bemenni a közeli gyrososhoz vagy pizzáshoz. Amint benyit a szobájába, egy idő után a túlzott rendből konstatálja, hogy már megint elnézte egy emelettel a szobát. Korrigálja a hibát, és beesik az ágyába úgy, ahogy elindult: cipőstül, kabátostul. Másnap 10-től előadás.

Hajnali három óra, a fiúk már a taxiban ülnek. A lányok már rég hazamentek, fáradtak voltak, és amúgy is holnap dolgoznak. Nem baj, a számuk megvan, már Facebookon is ismerősük. Megdicsérik egymás fogásait, átbeszélik a lányok hibáit, ki milyen vékony, kin volt plusz kiló, ez kinek állt jól, kinek nem. Elégedetten röhögcsélnek a taxiban, ismét nagyot alkottak, jövő héten jöhet újra a buli. A taxi közben sorban megáll a lakások előtt, egymástól puszival elválnak, megegyeznek, hogy holnap elmennek együtt edzeni, pont nem dolgozik egyikük sem másnap. Amint az utolsó is kifizette a taxit, csendben beoson a lakásba, hogy ne ébressze fel a többieket, lezuhanyozik, elvégre kitáncolta magát, büdösen meg csak nem fekszik be az ágyba. A haját már nem mossa meg, a hajszárító túl hangos: ő pedig nem akar zavarni másokat. Majd holnap belövi a haját, ha edzeni megy, most inkább lefekszik és alszik délig.


World Press Photo Bár én nem a grafikusok táborát erősítem a szerkesztőségben, mégis minden évben kíváncsi vagyok, hogy hogyan csinálják a „nagyok”, azok akik – akár életük kockáztatásával – elsőként adnak hírt az eseményekről. Éppen ezért mentem el a Néprajzi Múzeumba a World Press Photo kiállításra. Zsolti

A World Press Photo egy nemzetközi szervezet, amelyet 1955-ben Amszterdamban alapítottak. Közönséges halandók között arról ismert, hogy ők hirdetik meg a legnevesebb sajtófotó-pályázatot, amelynek kategóriánkénti győzteseit a világ sok országában, így Magyarországon is kiállítják. A kategóriák többek között van hírrel foglalkozó (helyszíni, aktuális), de van még sport, korunk kérdései, természet, valamint hétköznapok. Minden kategóriában külön indulnak az egyéni képek és a sorozatok, és mindegyikből hármat-hármat láthat a nagyérdemű. A kiállítást különböző időközönként 1956-tól rendezik meg, a kezdeti 515 felvételtől 2013-ra eljutottunk a 103 ezer beérkezett fotóig. A 2015-ös kiállításról összességében ambivalens érzésekkel távoztam. Egyes képek nagyon megfogóak, lenyűgözően bemutatják a 2014-es évet, de egyesek számomra semmitmondóak, és olyan témákkal foglalkoznak, amelyeket én nem tartok arra érdemesnek. A hírek kategória legmegrázóbb fotója számomra a donyecki harcokat bemutató, kategóriájában győztes konyhaasztal lett: alma, tálak, bicska, de vér, törmelék és szakadt függöny egyaránt megtalálható rajta. Szintén Ukrajnában, a kijevi Majdan térért folyó harcban készült a gázálarcban áldást osztó pópáról egy jó kép. Még egy megrázó felvétel égett bele az emlékezetembe: az Ukrajna felett lelőtt Malaysia Airlines repülőjéből, 10 km-es magasságból egy búzaföldre zuhant áldozat a székében, biztonsági övével becsatolva. Három üres lányruhában a Boko Haram Nigériában való lányrablására akarta a fotós felhívni a figyelmet, amely szerintem egyszerűségében nagyszerű. A líbiai partoknál Európába igyekvő menekültek csónakjáról is született egy magával ragadó fotó, sajnos a hazánkon átvonuló menekülthullám hatására valószínűleg a jövő évi, 2015-ös eseményeket feldolgozó kiállításon így mi is érintettek leszünk.

A korunk kérdései és a hosszú távú munkák kategóriákban is érintett volt Kína. Bele kell nézni annak a kínai munkásnak a szemébe, aki úgy festékporoz napi túl sok órában piros karácsonyi díszeket, hogy valójában fogalma sincs, hogy mi is az a karácsony. A másik téma pedig a kínai filmgyártás volt, amelyet egyre több hollywoodi producer keres meg (az állami kvóta kijátszása miatt is), és készítenek koprodukciókat. Itt maga a téma volt izgalmas, nem is a kép. A természet kategóriában láthatunk afrikai bennszülött harcosokat, amint digitális karórában fognak egy orrszarvút: a kép jó, de nem értettem a mögöttes tartalmat, amit a kísérőszöveg sugalmazott (orvadászok szerepe). Látható még itt egy orángután, amint egy műtőasztalon az operációja kezdetére vár. Christian Zieglernek viszont olyan színes, háttérképnek, borítóképnek, bárminek való felvételei voltak egy bizonyos húsevő növényfajtáról, amiért azt mondja az ember, hogy érdemes elkezdeni fotózni. A sport kategóriát mindig nagy várakozás előzi meg a részemről, hiszen ebben benne van minden emberi érzelem: öröm, bánat, siker, kudarc, bajtársiasság, szerencse. Nem csalódtam most sem, a foci VB döntője után sikerült


Kísérőkiállításként az 1956-tól megrendezett pályázatok győzetesei voltak láthatóak, szép volt végignézni, mennyit változott a világ, a fotózás, az ízlés majd’ 60 év alatt. A másik kísérőkiállítás Budapesten egy magyar mini sajtófotókiállítás volt, amelyen hazai fotósok sorozatait lehetett megtekinteni olyan témákban, mint a megyei labdarúgás, az alkoholizmus, a fesztiválozás, a menekülthelyzet vagy az erdélyi hegyeken való juh- és kecskelegeltetés.

elkapni Messit, amint vágyódó tekintettel lépdel a VB-trófea mellett. Az amerikai foci szerelmeseinek pedig Odell Beckham ikonikus egykezes elkapása volt feledhetetlen. Adós maradtam még az Év sajtófotója díj nyertesével, ez nem véletlen. Tökéletesen nem értek egyet sem a témával, sem a képpel, bár azt hiszem ettől a zsűri még nyugodtan alszik. A téma az Oroszországban élő homoszexuálisok helyzete, a kép pedig egy szentpétervári meleg párról szól, akik fekszenek egy ágyban, de kb. a kép felső felében semmi nincs. Annál jobban tudok azonosulni a következő fotósorozattal, ami számomra az abszolút győztes volt. Iránban ma is elterjedtek a nyilvános kivégzések, amelyeken egy gyilkosság esetében az áldozat hozzátartozói is részt vesznek. Így volt ez ebben az esetben is: a vétkes már a bitófán volt, amikor a megbocsátás jeleként a fiatal áldozat anyja arcon ütötte a vétkest, így a kivégzés elmaradt, a zárókép az üresen álló bitó a székkel...

Még egy megrázó felvétel égett bele az emlékezetembe: az Ukrajna felett lelőtt Malaysia Airlines repülőjéből, 10 km-es magasságból egy búzaföldre zuhant áldozat a székében, biztonsági övével becsatolva. Mindenkit arra biztatok, hogy ha saját szemével nem is (október 25-én bezárt a kiállítás), de az internet segítségével nézze meg a díjazott felvételeket, mert azok hűen bemutatják a 2014-es eseményeket.

forrás: worldpressphoto.org; hu.wikipedia.org; hvg.hu/kult; Ami Vitale; Ronghui Chen; Arash Khamooshi; Sergei Ilnitsky


Együnk pho levest! Az elmúlt időszakban a Káté gasztro oldala - hogy finoman fogalmazzunk - nem volt túl aktív. Ennek orvoslására az e havi számban egyből két evés témájú cikkel is jelentkezünk Nektek. Kötöny

A reghét számomra mindig is kicsit a spontánságról szólt, és ez idén sem volt másként. Történt ugyanis, hogy sörözgetés közben felmerült, hogy a társaságban akad, akinek még kimaradt az életéből a streetfood egyik királya, a vietnámi pho leves. Hage, szerkesztőségünk egykori oszlopos, jelenleg öreg tagja felajánlotta tehát, hogy tart egy kvázi idegenvezetést e témában, így hát nem volt más hátra, mint felkeresni az SCH melletti pho levesezőt. Az első meglepetés abban a pillanatban ért, amikor beléptem az ajtón. Ahhoz képest, ahogy elképzeltem a helyet (kis üzlethelység, kajaszag, pult, kevés ember), teljesen más látvány fogadott. Tágas étkező, rengeteg emberrel. Ahogy beléptünk egyből érkezett is a leveshez illő nemzetiségű pincérlány, aki gyorsan keresett is nekünk helyet, majd hozta az étlapot, amit természetesen csak udvariasságból lapoztunk át, hiszen elég határozott szándékkal érkeztünk az étterembe. Ennek megfelelően gyorsan rendeltünk is két pho levest, ami körülbelül 10 perccel később már előttünk is volt. A várakozás közben kaptam némi felvilágosítást, hogy nagyjából mire számítsak, amikor megérkezik a leves, illetve volt lehetőségem még alaposabban felmérni a helyet. Kicsit megdöbbentem, amikor megérkezett a rendelés, hiszen fejenként kaptunk körülbelül másfél liter levest (igaz ez volt a nagy adag), bőven megpakolva tésztával és marhahússal, illetve egy tálcán a tányér mellett különböző hozzávalók voltak , mint például lime, koriander, csíra, chili, egy speciális csípős szósz és a személyes kedvencem, a savanyított fokhagyma. Ezeket természetesen ízlés szerint lehet belerakni a levesbe, de a klasszikus stílusú elfogyasztásához mindegyik hozzávaló kell. Nagy elánnal láttam neki tehát az evésnek, de ahogy fogyott a cucc, én úgy lettem egyre lassabb, ugyanis nagyon laktató volt. És ráadásul finom is! Nagyon el volt találva az egész étel, ugyanakkor fogyasztás közben többször eszembe jutott, hogy akár azt is mondhatnánk, hogy a pho leves távoli rokona a jóféle magyar húslevesnek.

A teljes „étkezési metódus” körülbelül egy órát vett igénybe, majd gyors fizetés a pultnál, ezután döcögős távozás – kicsit még szenvedve a jelentős mennyiségű levesnek köszönhetően. Már messze jártunk, amikor Hage megjegyezte, hogy a kasszánál a sorban előttünk álló fickó nem más volt, mint Jókuti „világevő” András, akiről még egy leves típust is elneveztek a helyen. Ebből is látszik, hogy kicsi a világ...

Na de mi is az a pho leves? Először is nem „fo”, hanem „fő” leves, ami Vietnámból származik. Tulajdonképpen egy marhahúsból készült húslevesről van szó, aminek a létrejöttében a vietnámiak mellett az egykori gyarmattartó franciáknak is nagy szerepük volt. Az egész étel alapja a jó sokáig főzött alaplé, majd ebbe kerül a rizstészta, a marhahús és különféle zöldségek és fűszerek. A leves elfogyasztása evőpálcikával és kanállal javasolt. Összességében egyszer mindenképp megéri kipróbálni a pho levest, hiszen nem is számít túl drágának és mint kulináris élvezet sem utolsó. Persze lesz akinek egyáltalán nem fog ízleni. Mivel Budapesten több pho levesező is van, amelyek jónak számítanak, ezért a helyre konkrét tanácsot nem adnék senkinek, csupán annyit mondanék, hogy keresgéljen a neten és válasszon.


Marika néninél jártunk Bizonyára senkinek sem kell bemutatni, hogy ki is az a Marika néni, és hogy milyen csodát rejt az Angyal utcai kis üzlethelység. No, de miért is van az, hogy manapság bármelyik budapesti egyetemistát megkérdezhet az ember, tudni fogja, hogy hol keresse Budapest legjobb hangulatú hamburgerezőjét, mégsem virít egyik villamos oldalán sem óriásplakát, ahol Marika néni mosolyogva invitálja vendégeit? Bozont

Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, mi a titka. Mikor beléptünk a helységbe, egyből a jól ismert illatok szöktek az orrunkba. Marika néni szokásához híven tettvett a konyhában, de mire észbe kaptunk, már előttünk gőzölgött egy-egy kávé/tea és hallgattuk a történeteit: Káté: Mikor és miért tetszett belekezdeni a ”hamburger bizniszbe”? Marika néni: 1984-ben kezdtem, az első hamburgerező 1982-ben nyílt Budapesten, a Kálvin téren, egy nagy bódéban szolgálták ki az embereket. Akkoriban a környéken dolgoztam egy kávézóban, és egyszer megkóstoltam a hamburgert, amit akkor még azt sem tudtam, hogy micsoda.

A sikerélmény az, ami a legnagyobb erőt adja. Az, hogy megköszönik, ízlik az embereknek. Ha valaki azt mondaná, hogy ez a hamburger nem ízlik, akkor biztosan nem nyitnék ki másnap. Hát nem voltam elragadtatva tőle, de így visszamenőleg már tudom, hogy miért nem ízlett. Akkoriban még nem igazán értettünk a grillsütőhöz, a mikróhoz, és nem tudtuk, hogyan kell azt a hamburgert jól elkészíteni: a húspogácsa túl volt sütve, a puffancs túl lett szárítva a mikróban. Raktak még mellé csalamádét, ami nagyon jó ötlet volt, de sajnos egy nyári napon az sem volt éppen friss. Ezt az egészet nyakon öntötték még mustárral és ketchuppal, de ezeket is felvizezték. Megkaptam a hamburgert, beleharaptam, és éreztem, hogy nem, ez nagyon nem jó. Vissza akartam adni, hogy nekem ez nem ízlik, de akkoriban ezt nem lehetett megcsinálni, kukát sem találtam a környéken, hogy kidobjam, szóval egy darabig hurcoltam magammal. Szóval az első hamburgerem nem volt jó élmény, viszont az ötletet nagyon jónak találtam, gondoltam miért ne próbálkoznék meg vele? Ilyet én is tudnék csinálni, talán még jobbat is. Így lettem hamburgeres, de nem volt könnyű abban az időben beindítani a boltot.

Káté: Mik okozták a nehézségeket? M.n: Szerencsére az üzlet, ahol akkoriban dolgoztam a Fővárosi Tanács épületében volt, így sok embert ismertem a Tanácsnál. Sikerült elintéznem, hogy legyen egy kis hely a bódémnak az Angyal és a Mester utca sarkán, ahonnan kivettek egy padot, és én el tudtam kezdeni hamburgert árulni. A bódéban nem volt túl sok hely, éppen befért egy hűtő, egy mosogató, egy tűzhely, egy mikró, no meg én, de másnak már nem lett volna hely. Káté: Hogy tetszik bírni a nagy tömeggel? M.n: A sikerélmény az, ami a legnagyobb erőt adja. Az, hogy megköszönik, ízlik az embereknek. Ha valaki azt mondaná, hogy ez a hamburger nem ízlik, akkor biztosan nem nyitnék ki másnap. Eddig kilencen voltak, de megfogadtam, hogy a tizediknél be fogok zárni. Bár ebből a kilencből volt egy, ami kicsit érdekes volt: bejött egy fiatal lány, kért egy Hawaii hamburgert, beleharapott, majd visszaadta, hogy ő ezt nem kéri. Megkérdeztem, hogy mi volt vele a probléma, erre közölte, hogy nem szereti az ananászt, lehet, hogy ha mást kér, akkor ízlett volna neki. De volt egy másik érdekes történet is: odajött egy idősebb bácsi, mondta, hogy ő még sohasem evett hamburgert, de szeretné kipróbálni, mert látja, hogy sok ember megfordul itt naponta, biztosan finom. Csináltam neki egy hamburgert, megette, és mondta, hogy nem is érti, hogy ez eddig hogyan maradhatott ki az életéből, nagyon ízlett neki és utána hetente kétszer jött hamburgerért. Káté: Tetszett említeni, hogy egyetemisták kezdtek el ide járni először. Tetszik emlékezni, hogy melyik egyetemről jöttek ide először? M.n: Persze, hogy emlékszem, a Műszaki Egyetemről jöttek először, azon belül is a gépészek voltak az első vendégeim. Sőt, a gépészeknek találtam ki a Béke burgert is. Káté: Erre a történetre nagyon kíváncsiak lennénk! M: Ez úgy történt, hogy már nagyon sokan jártak ide, sok pénzt is hoztak már nekem, ezért szerettem volna ezt valahogy vissza adni. Kitaláltam egy hamburgert, amiben minden van, és adtam is rá kedvezményt az egyetemistáknak, ha tudták a jelszót. Érdekes, hogy eredetileg hat embernek mondtam el (akik gépészek voltak), és most már


minden egyetemista Béke burgert eszik, pedig soha sehova nem írtam, vagy mondtam bárkinek is, ez a hat ember terjesztette el. Megkérdezték tőlem, hogy hány marketinges dolgozik nekem, erre azt válaszoltam, hogy csupán a szeretet. Azt sem tudtam akkor, hogy mi az a marketing, nálunk sohasem volt szükség ilyesmire. Az egyetemisták adták egymásnak a hírt, nekem annyi volt a dolgom, hogy jó hamburgert kellett csinálnom. Amikor Magyarországra jött a McDonald’s, hívtak, hogy képviseljem a magyar hamburgert a TV-ben, mert ez egy hatalmas reklámlehetőség és hasonlók, de már akkor mondtam, hogy nincs rá szükségem. Nekem ez sohasem a pénzről szólt: ha valamit jól csinálsz, benne van a szereteted, akkor a pénz úgyis jönni fog magától. Én mindenkit úgy fogadok itt, mintha a saját unokám lenne, így aztán már több százan vannak. Káté: El tetszik árulni, hogy miért pont Béke burger? M.n: Ez a hamburger még az Angyal utcai üzletben született 11 évvel ezelőtt. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, valami frappáns, könnyen megjegyezhető nevet szerettem volna, amire később is emlékszik az ember. Mivel ez a hely olyan békés, ezért úgy gondoltam, hogy erről a helyről fogom elnevezni, így lett Béke burger. Ez a hely a nyugalom szigete, itt mindenki békés. Káté: Honnan jött a legtávolabbról érkező vendég? M.n: Rengeteg külföldi megfordult már nálam, nincs olyan ország, ahonnan ne jöttek volna még. Van egy vendégkönyvünk, ami tele van jókívánságokkal hazai és külföldi vendégektől. Volt egy új-zélandi és egy angol fiatalember, akik azért érkeztek Budapestre, hogy megkóstolják a hamburgerem, bele is írták a vendégkönyvbe, hogy az ilyen helyekért érdemes világot látni, ez nagyon jól esett. Káté: Ők hogyan találtak rá Marika nénire? M.n: Az interneten. Nem volt nehéz dolguk, ugyanis www.hamburger.hu a honlapom címe. A gyerekeim csinálták a honlapot, de akkor még nem gondoltam, hogy többen meg akarják majd tőlem venni. Természetesen nem adtam. Manapság már nem is tartok étlapot, mindenki meg tudja nézni az okostelefonján. Ez az, amit nem gondoltam volna ’84-ben, hogy telefonról fogják nézni, hogy mit egyenek nálam. Káté: Adódtak nehézségek az elmúlt 31 év során? M.n: Miután megnyílt a hamburgerezőm, még abban az évben legalább 50 másik üzlet nyílt Budapesten. Azután jött a McDonald’s és tönkre tett mindenkit, de én megfogadtam, hogy akkor is csinálom, ha nekem kell érte fizetnem. Nem mondom, hogy nem volt akkor 3 nehéz évem, de feltaláltam magam: süteményt, palacsintát sütöttem, madártejet készítettem, és valahogy fent tartottam magam. Úgy látszik ezután megszűnt az újdonság varázsa, ugyanis kezdtek az emberek visszatérni. Egyszer ettem én

is a McDonald’s-ban, be kell vallanom, hogy ízlett a hamburgerük, de azt is meg lehet unni. Káté: Miért pont Marika néni kávézója lett az üzlet neve, amikor hamburgert tetszik árulni? M.n: Azért, mert a házban a lakók tiltakoztak, hogy hamburgerező nyíljon itt, mert akkor mégis milyen emberek fognak ide járni. Én mondtam nekik, hogy éhesek, de ez nem győzte meg őket, szóval elmentem a hivatalba, ahol mondták, hogy: „Marika néni, ha maga azt írja ki, hogy Marika néni Cipőfelsőrész-készítő Műhelye, akkor is hamburgerezni fognak oda járni az emberek, írjon ki, amit akar.” Így lett kávézó, ahol körülbelül három kávét adok el naponta. Káté: Honnan jött a hamburgertorta ötlete? M.n: Ez szintén a jó szívem szüleménye. Úgy gondoltam, hogy szegény egyetemistáknak nem telik arra, hogy születésnapi ünnepséget szervezzenek, ezért kitaláltam egy hamburgert, amit fel lehet vágni úgy, mint egy tortát, 8-10 ember jól lakik belőle és egy egyetemista is meg tudja fizetni. Káté: Honnan tetszett ehhez elég nagy zsömlét találni? M.n: Egy sütödében sütik, ami 31 éve nekem dolgozik. Ha észrevettétek, a hamburger puffancsok egyre nagyobbak. Ez azért van, mivel mindig a vendégeim kedvében szeretnék járni, ezért nagyon szigorú vagyok a beszállítókkal szemben. Egyszer észrevettem, hogy kisebbek a puffancsok, visszaküldtem mind a 120 db-ot, és megmondtam, hogy vonják le annak a béréből, aki sütötte. Kérdezték, hogy akkor mit fogok árulni? Mondtam, hogy ma semmit, de holnap jó hamburgert. Le is vonták, de azóta mindenki tudja, hogyha Marika néni rendel, kicsit többet rak hozzá, kicsit nagyobb lesz, nehogy az ő fizetése bánja. Már ott tartunk, hogy kicsit nagyobb is, mint gondoltam, de már nem merek szólni. Káté: Végezetül: Tetszik-e valamit üzenni a gépészeknek? M.: A gépészeket imádom, mindenkinek nagyon drukkolok a vizsgájáért, és ha lediplomáztak, várok vissza mindenkit. Van már olyan is, aki két unokájával jár vissza hozzám: ’84-ben végzett, és azóta is itt eszik nálam. Szeretném, ha ez folytatódna és mások is jönnének ide, akár családostul. A másik pedig, hogy a „béke” ízét soha ne felejtsétek el, és itt nem csak a hamburgerre gondolok! Köszönjük szépen!


Játék ajánló: World of Tanks A Wargaming által kiadott World of Tanks nevű 3D-s online videojátékkal két éve ismerkedtem meg, amelyben lánctalpasok csatáit szimulálják. Első pillanattól megfogott a játék, mivel mindig is csodáltam a lánctalpas hadigépeket, különösen a németeket. A játék a kezdetektől fogva élvezetes, majd a fejlődés ezt az élményt egyre csak fokozza. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a háborús játékokat vagy a tankokat. Márk

Az animált járművek külsőre hű másai a valódiaknak. Helyet kapott a játékban a legendás II. világháborús Tigris, az M4-es Sherman és az orosz T-34 is. Az élmény pc-n, okostelefonon (WOT Blitz) és konzolon is elérhető. Az alapkoncepció szerint a játék nem kerül pénzbe, ennek köszönhetően igen népszerű, több díjat is tudhat a háta mögött. 2014 nyarán világszerte már 100 millió játékos próbálta ki a tankok világát, ez a szám azóta is folyamatosan nő. A játék bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is, amikor 2011. január 23-án 91 311 felhasználó játszott egyszerre az orosz szerveren. Ezt a saját rekordot azóta a játék többször megdöntötte. A játékban különféle harckocsikkal vívhatjuk meg csatánk az ellenséggel. Ez az alapjátékban három nemzetre (szovjet, amerikai és német) és azon belül öt jól elkülöníthető tanktípusra (könnyű-, közepes-, nehéz tankok, páncélvadászok és önjáró lövegek) oszlik. Ez a megjelenés óta négy új nemzettel bővült (francia, brit, japán, kínai). Ígérnek további európai nemzeteket is, köztük olasz, lengyel, svéd, de akár magyar és román „vasakat” is. Ezekkel együtt mintegy 500 darabos palettáról lehet majd választani. A játék mögött komoly fejlesztői csapat dolgozik, akik szimulációk (effektív páncélszámítás), fizikai modellek (hadigépezetek mozgása különböző típusú talajon), kép és hangeffektek fejlesztésével igyekeznek még élvezhetőbbé tenni a játékot. A készítők rendszeresen adnak ki verziófrissítéseket, amelyekben gyakran új tankokkal, pályákkal vagy játékmódokkal lepik meg a játékosokat.

Ezek a játékmódok függetlenek a normál csatáktól, de ott is lehet pénzt szerezni. Ezen eseményekkel mutathatják meg igazán a készítők kreativitásukat és humorérzéküket. Ilyen alkalom keretein belül volt már tankfoci, tankrally és minecraft grafikára hasonlító „8 bites kaland” is. Ezekhez természetesen a készítők speciális masinákat készítettek, amelyek gyorsabbak és mozgékonyabbak voltak a normál csatában megszokott járművekhez képest. A játék kezdetén minden nemzet első szintű tankja áll a rendelkezésünkre a csatába vonuláshoz. Minden egyes meccsért kapunk egy bizonyos mennyiségű tapasztalati pontot és pénzt. Előbbiért tudjuk a jármű főbb moduljait (motor, futómű, torony, ágyú, rádió), illetve magasabb szintű tankokat fejleszteni, míg utóbbiért meg is vásárolhatjuk őket. Így haladhatunk a fejlődés útján egyre tovább. Ez az ún. „fejlődési fa” a játék megjelenése óta tízszintes, ami azt jelenti, hogy minden egyes nemzet minden ágán tíz tank fejleszthető ki. Ezen kifejleszthető tankok mellett vannak jutalom példányok is, amelyek küldetés teljesítés során szerezhetők meg, vagy ajándék lánctalpasok, amelyekkel ünnepekkor a fejlesztői csapat kedveskedik nekünk. Bár maga a játékmenet első ránézésre egy faék egyszerűségével vetekszik, mégis rendkívül szórakoztató, a későbbiekben pedig rengeteg kihívást és felfedezést nyújt még a legrátermettebb tankparancsnokok számára is. Először is kapunk egy véletlenszerű térképet, aminek két oldalára felsorakozik a két csapat, aztán jöhet a harc. Itt már minden a megfelelő felderítésen és persze azon múlik, hogy ki ismeri jobban a harckocsiját, ki tudja jobban kihasználni annak előnyeit és elrejteni gyengepontjait.


Elnyert díjak

Nézzük, jellemzően mit is tudnak az egyes típusok: Könnyű tankok: Közös jellemzőjük a magas végsebesség, a jó gyorsulás és manőverezhetőség. Mindezekért cserébe nem rendelkeznek nagy tűzerővel és páncélzattal. Feladatuk leginkább az ellenséges játékosok helyzetének felfedése a tüzérség számára. Közepes tankok: Ezek a tankok átmenetet képeznek a könnyű és nehéz harckocsik között. Erősségük a meglepetésszerű támadás, és az azt követő visszavonulás. Főleg közelharcban hatékonyak, itt tudják ugyanis kihasználni mobilitási előnyüket a nehéz harckocsikkal, páncélvadászokkal vagy tüzérekkel szemben. Nehéz tankok: Az igazi „nagyágyúk”. Brutális páncélzat, ehhez megfelelő brutális ágyúval társítva. Egy mozgó erőd. Ha szemtől szemben találkozol vele, térdelj le imádkozni. Jellemzője a vastag páncél, nagyot sebző, de lassan töltő ágyú, valamint lassú és nehézkes fordulékonyság. A tüzérek kedvelt célpontjai, ugyanakkor komoly ellenfelek. Főleg középtávon hatékonyak, ahol ki tudják használni tűzerejüket és nincsenek kitéve a lerohanásnak. Kezdésnek ideális választás a játékkal való ismerkedésre. Páncélvadászok: A sunyi fajta. A legtöbbjüknek fix csövük van torony nélkül, így a löveg forgatását testből oldják meg, éppen ezért fordulékonyabbak a legtöbb tanknál. De itt jelentkezik is az egyik legnagyobb hátrány, miszerint ha leesik a lánctalpuk, tehetetlenekké válnak. Általában a szintjüknél erősebb ágyúval szerelik fel őket, amivel a semmiből tüzelve iszonytató lövésekre képesek. Mivel kialakításuk miatt nehezebb őket észrevenni ideális a kivárós játékra. Fontos azonban, hogy figyelj a hátad mögé, mert egy fürge felderítő kellemetlen tud lenni. Érdemes mindenképpen kipróbálni őket, de a játékstílusuk igen egyedi. Önjáró lövegek: Más néven a tüzérség. Közös bennük, hogy a célpontot madártávlatból mérik be, majd távolról semmísítik meg. Általában szegényes a lőszerkészletük, ami még inkább baj a nehézkés célzás miatt, viszont lövedékeik az átlagos többszörösét sebzik, ami valamelyest kompenzálja a hiányosságait. A legnehezebben játszható az összes tanktípus közül a speciális irányítás miatt, ellenben később mindenképp érdemes kipróbálni. forrás: wargaming.net; wikipedia.org

• Az első Legjobb online játék díja, KRI 2010 • A Legjobb új koncepció díja az E3 2010 • A Legjobb ingyenes MMORPG az MMORPG Center’s 2010 Player’s Choice Awardson • A Legjobban várt ingyenes MMORPG az MMORPG Center’s 2010 Player’s Choice Awards alapján • A Legjobban várt MMO 2010-ben az MMOSITE’s Reader’s Choice Awards 2010 alapján • A Kedvenc startégiai MMO 2010ben az MMOSITE’s Reader’s Choice Awards 2010 alapján • Guinness-rekordok könyve: legtöbb egy időben játszó online játékos • Gold Award a Gamers Daily News-tól • Best Game KRI 2011 • Audience Award KRI 2011 • Legjobb Game that Needed the Award Díj a Gameprotól az E3 2011-en • Rising Star Award for E3 2011 mmorpg.com-tól


Area Maze Brigi Ennek a játéknak a szabálya a lehető legegyszerűbb: találjuk ki a hiányzó oldal méretét. Mindössze egy feltétel adott: a megoldás során nem használhatunk tört számokat (mert ekkor egy egyszerű matematikai egyenletet oldanánk meg, így viszont a megoldás során végigbarangoljuk az ábrát, mint egy igazi labirintusban). Természetesen a megoldás is egész szám lesz. Még egy utolsó megjegyzés: a rajzok nem minden esetben arányosak, hogy megakadályozzák a szemmértékes tippelgetéseket. Jó szórakozást!


GPK görbe tükörből nézve Bemutatkozik egy párhuzamos dimenzióban lévő egyetem, merőleges dimenzióban lévő kara. A valósággal való egyezőség csupán a véletlenek és a dimenziók összjátéka! József

Hanyagtudomány és Hajtechnológia Tanszék • Itt képzik a hanyagtechnológust. • Speciális fejlesztésük: a hanya-ganya. (hatlapfejű anya, amely pár menet után megfeledkezik a (házasság) kötésről. És gyerekeiről is. • Mottó: A selejt nem felejt.

EllenÁramlástan Tanszék • Ellenáramlástani mérnök: a szívatás a hivatása. • Specialistás: vákuumtechnika, szivattyúk és szivacstyúk (szídd fel begyem…projekt török kooperációban). • A GPK Vadhajtása… Energiamegmaradási Gépek és Menetrendszerek Tanszék • Fejlesztésük: az örökmozgó (EverMover), ún. perpetuum mobil telefon, amely egyszeri feltöltéssel képes végtelen hívásismétlésre. • Elkészítették a Mars-utazás online menetrendjét is. • Mottójuk: A szó elszáll, az energia meg marad. Épületszépészeti és Gépész Yeti-járástechnika Tanszék • A Tanszék utolsó felLángolása. • Big-foot-urológia (heti yeti eti-ka). • Háztáji földfelújítás: Grundfos. • Kl-ima-, fűtő- és hűtőházak. • Fűtőtestépítés, színvakolás fehér bottal. Gépsonka- és ÉgésTerméktervezés Tanszék • Hamuba sült pogácsaszaggató, gépsonka füstölő berendezések. • Computer Aided CAM-mogás. • Aknamezőgépészet step-by-step módszerrel, kirobbanó sikerrel. • Itt képzik az Ipari Hulladék- és Formaruhatervező mérnököket. • Mottó: A divat sosincs készen. Ahogy a dizájn sem. Ártástudomány és -Nesztechnológia Tanszék • Amikor a gép a tervezője ellen forul. • Automatizált ártósorok tervezése, ütve fúró, durva megmunkálás. • Szakítson időt szakítógépeinkre! Ha nem, szakadjon meg… • Mottó: Mindenkit megillet a (gy)ártatlanság vélelme (félelme?!)

Vízfej-lesztési Rendszerek Tanszék • Hogyan hozzunk létre (z)agytrösztöket? • Vállalatok árasztásos túlnövesztése. • Buborékdinamika a fürdőkádban. • Hő- és vérmérséklet mérés. • Idomok áramlástani vizsgálata a női zuhanyozóban. Cső! • Mottó: Kihagy a zagy… Mechatronika, DeszktOptika és Gépészeti DezInformatika Tanszék • Együttműködő partnere az alábbi filmsorozatnak: Game of MechaThrones, Michael Bay sorozata a mobil acélból készült trónszékek elfoglalásáról változtatható feszültségű, nem evilági transzformátorok körében. • Egyedi fejlesztéseik: szemfényveszteség mérő berendezés, a KUKA robot továbbfejlesztése, a kukázó robot, a hajléktalan, (adatokat) kéreg-eto robot valamint szorítóba lépett az egyedi intelligens cipőfűző (shoe-corsette), ami akár 2 számmal kisebb zokni viselését is lehetővé teszi. • Világszabadalom az új hibaüzenetrögzítő rendszerük hibatűrő szabályozásokhoz. • Peace, MOGI! (ejtsd: piszmogi) • Mottó: Vak tyúk (robottyúk) is talál spam-et… Éjszakai Műszaki Mechibásodási Tanszék • Késleltetett dinamikai rendszerek: csak félév ismétlés árán elérhető tantárgy. • Diszkontinuummechanika: leértékelt testek ki nem ma, az holnap tematikája. • Drónok rezgésszigetelése, a megremeghetetlen képkorrektor. • Sziklaszilárdságtan: a kőbe vésett tudás. • Mottó: Ki itt megbux, hagyj fel minden reménnyel! MonoPolimertechnika Tanszék • A GPK fekete-fehér báránya. • 1. félév: Kisfröcc-söntés • 2. félév: Nagyfröcc-söntés • 3. félév: Tömbházmester-söntés • TDK téma: Mit tegyünk, ha a fröccs czigányútra ment? • Pali-mer-technika: Mi a teendő, ha a pali felbátorodik a bakelittől? • Diszkdzsokék MSc képzése.


KÁTÉ 2015. novemberi szám  

KÁTÉ 2015. novemberi szám