Az élet adta lehetőségeket el kell fogadni
S
oha nem volt karriertervem, inkább azt vallom, hogy az élettől el kell fogadni és meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amik adódnak. Ha újrakezdeném, és ez az út adódna, ugyanezt járnám – vallja Móriné Müller Veronika, a Körber Hungária Gépgyártó Kft. termelési kontrollingvezetője.
– Hogyan vezetett az útja a Körberhez? – Győrben végeztem 1995-ben a Széchenyi István Egyetemen közgazdászként, majd friss diplomával a kezemben visszavágytam a szülővárosomba, Pécsre. Egy évet dolgoztam a felszámolás alatt álló Mecsekurán Kft.-nél könyvelési területen, de többen is kapactitáltak, hogy lépFÓKUSZBAN
jek tovább. A Zsolnay Gyárban megüresedett egy kontroller pozíció – jelentkeztem, felvettek. Két évet dolgoztam ott – ez az időszak a munka mellett azért is meghatározó része volt az életemnek, mert ott ismerkedtem meg a férjemmel. Majd 1998-ban jött a lehetőség: egy akkoriban nem túl ismert cég, a Hauni Sopianae keresett kontrollert. Megpályáztam, sikerült. Mikor odakerültem, 240 fő dolgozott a cégnél – ma a Haunit Körbernek hívják, és mintegy ezer embernek ad munkát. – Ön a termelési kontrolling vezetője, egy tízfős csapat egyik irányítója. A cég növekedésével együtt épült a karrierje? – Gazdasági tervek, előrejelzések készítése, döntéstámogatás – kezdetben leginkább ezek jellemezték az általam végzett, egyszemélyes kontrollingmunkát. Majd az ezredforduló tájékán döntött úgy az anyavállalat, hogy nagyobb léptékben szeretné fejleszteni a céget. Az addigi berendezésgyártási tevékenység mellé alkatrészgyártás is párosult, majd beindult a gépgyártás is, idővel pedig a lemezüzem is megkezdte a működését. Ahogy színesedett a paletta, úgy a kontrolling fejlődése is szükségessé vált. Elindult a rendkívül szerteágazó tevékenységi kört magában foglaló, termelést támogató
Móriné Müller Veronika rugalmas időbeosztásban dolgozik
operatív kontrolling a cégnél, ennek lettem én akkor a vezetője. Kezdetben ötfős volt a csapat, ma már tíz szakember vesz részt a munkában, akiknek tevékenységét a központi kontrollingot vezető társammal együtt igazgatjuk. – Három tizenéves gyermek édesanyja. Vezető beosztásban dolgozóként mennyire jut ideje a családra, kikapcsolódásra? – Rugalmas időbeosztásban dolgozom, ami azt jelenti, hogy néha bizony éjszakába nyúlnak a feladatok. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen van egy remek férjem, aki nagyon sokat segít a gyerekek körüli teendőkben. Egy ilyen, biztonságot nyújtó társ mellett három gyermek édesanyjaként is meg lehet teremteni az egyensúlyt munka és család között – elégedett vagyok az életem-
mel, amit jól bizonyít, hogy ha például a nagylányom követni szeretné a példámat, nem beszélném le róla. Immár öt éve Orfűn élünk, a természet közelsége a kikapcsolódást is jelenti számomra. Van kertünk, állataink, szeretek kirándulni, biciklizni – erre is jut időm. – Vágyik többre, mint ahol most tart? – Feljebb nem vágyom a ranglétrán, teljesen kiegyensúlyozottnak érzem így az életem. Bőven van még mit tanulnom így is – a vezetést, mint szakmát szeretném a lehető legjobban elsajátítani, ebben van még hová fejlődnöm. Soha nem volt karriertervem, inkább azt vallom, hogy az élettől el kell fogadni és meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amik adódnak. Ha újrakezdeném, és ez az út adódna, ugyanezt járnám.
19
SZPONZORÁLT TARTALOM
– Körber Hungária – gépgyár, zömében férfi munkatársakkal, műszaki emberekkel. Nőként, vezető pozícióban egy ilyen közegben mennyire nehéz boldogulni? – Nagyon szeretek férfiakkal dolgozni, egészen más világ az övék, mint a nőké. A férfiak nagyvonalúak, stratégák. Szükség van azonban arra az elemzőképességre, aprólékosságra, óvatosságra is, amit egy nő képvisel. Szerintem az az ideális és egészséges, ha férfiak és nők együtt dolgoznak. A cégnél töltött 23 év alatt soha nem éreztem, hogy gyengébbnek, vagy kevesebbnek gondolnának a kollégáim azért, mert nő vagyok. Elfogadtak vezetőként is, aminek talán az a titka, hogy nem akarom jobban tudni náluk azt, amiben ők a jók, viszont én tudok olyat hozzátenni a munkájukhoz, amivel segíthetem őket. A múltam, a tapasztalatom és a szakmai tudásom elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy vezetőként is elismerjenek.
