BÚZA JUDIT

Lelkem kicsiny arcképcsarnoka - Fekete Attila

Egy régi barátom irányított hozzá pár éve jó okkal és nagy szerencsémre. Akkoriban néhány vissza-visszatérő egészségügyi nehézséggel kellett szembenéznem, amik nem voltak súlyosak, de ahhoz pont eléggé, hogy megnehezítsék a mindennapjaimat. Legfőképp azért, mert nem kaptam rájuk megnyugtató választ a szakemberektől, a szokott kanosszajárásból nem született eredmény, ha csak az nem, hogy egy ponton elegem lett, mert fogalmam sem volt, hol keressem a kellemetlenségeim okát. A barátom elmondta, hogy egy rendkívül érdekes kvantum biorezonanciás készülékkel dolgozik Ati, ami az agyhullámokon keresztül térképez fel és nem marad előtte rejtve semmi, még az érzelmi konfliktusaink sem és egyben képes helyreállítani is talált eltéréseket. A konfliktusainkat persze nekünk kell feloldani.

Mivel már több mint 20 éve az energiagyógyítás a küldetésem, nagyon kíváncsivá tett és rögvest időpontot kértem.

Attila egy kicsi, de nagyon barátságos helyen fogadott, mint kiderült ez a városi élete színtere is egyben. Nyílt tekintetű, mélységet sugalló, csendes szavú, mégis határozott, magabiztosságot és elfogadást, valódi érdeklődést sugárzó lénye elsőre bizalmat ébresztett bennem. A vizsgálódás a QMR készülékkel, majd az eredmények kiértékelése alig egy órát vett igénybe és természetesen fény derült a bajaim okára is, amit egy helyreállító programmal mindjárt kezelt, meg javaslatot tett némi életmódváltásra is.

Hanem a legfontosabb élményem az ezt követő hosszas beszélgetésünk volt, amelynek során fél szavakból is értve egymást, hol egy kérdéssel, vagy egy gondolatot közvetítve számos dologra ráébresztett. Sok dolog helyrekerült bennem, amiért végtelen hálát éreztem. És felébredt bennem a szándék is, hogy megismerjem a műszert, a QMR BioScan-t is és dolgozhassak vele, a hogyanról persze fogalmam sem volt.

Ezt követően én is elkövettem ugyanazt a hibát, amit sokan mások, hogy „köszönöm, már teljesen jól vagyok” és halogattam a visszatérést, mígnem beütött az, amit elképzelni se tudtuk volna korábban, hogy korlátozva leszünk térben, időben és szituációkban, igen, az elmúlt évek pandémia cirkuszának időszaka.

Ati sokszor eszembe jutott, de nem beszéltünk több, mint három évig. Mígnem egy régi vágyam a Segítő Központ megvalósulása körvonalazódni kezdett és számomra a legtermészetesebb gondolat az volt, hogy megkeresem.

Talán van - legalábbis remélem kedves olvasóm, s ha nincs, szívből kívánom neked, hogy legyen – egy olyan ember a környezetedben, akivel nem kell udvariassági köröket futnod, nem kérdés és természetes, hogy hozzá fordulsz és vica-versa, fel sem merül az, hogy miért pont most, meg hogy hol jártatok évekig, ahol a madár se, meg az ég se zengett…

Nos, Ati számomra az egyik ilyen Ember, egy elvárásoktól mentes baráti szeretet-kapcsolat. Több, mint három év után, kérdés nélkül ott folytattuk, ahol abbamaradtunk, korra, nemre, felekezetre (bár olyan nekünk nincs is) való tekintet nélkül. És segített is.

Ma a QMR BioScan gépem előtt ülök, napok óta reggeltől estig tanulom, igyekszem átlátni a rendszert és Ati a mentorom, a tanítóm, önzetlenül megosztja velem a tudását, tapasztalásait, hogy én is nagyszerűvé válhassak a küldetésemben.

Szeretném, ha megismernéd őt kedves Olvasóm, bemutatni a saját szavain, gondolatain keresztül, az elkötelezett humanológus, jazz zenész emberbarátomat, és könnyű dolgom van, mert elég, ha egy kérdés megfogalmazódik bennem, még a végére se érek, ő válaszol rá.

Ki is valójában Fekete Ati és hogyan kerültél kapcsolatba a világgal és mindazzal, amit csinálsz, a küldetéseddel?

Mennyire távolról kezdjem? Talán ott, hogy 8-10 éves lehettem, amikor megismertem Jézus történetét, amit nagymamám mesélt el és engem mélységesen megrázott, kétségbeejtő volt az, hogy az igazán tudó embereket keresztre feszítik, a másik oldalon meg ott volt az az ateista, marxista, akkor még nem neomarxista, hanem az az igazi „oldszkúl” ateista látásmód és ez bennem kognitív disszonanciát okozott gyerekként.

Azt éreztem, hogy egyik sem lehet igaz, mert annyira távol van egyik a másiktól, hogy valami itt nem stimmel. És akkor megfogadtam, hogy ha felnövök, én ezt felkutatom, utánajárok, mert az igazság az nagyon fontos számomra.

A 80 - as években kezdődött, csináltam mindenfélét, jött az agykontroll meg mindenféle „spiribiri”, és én ugyan résen voltam, de közben meg mindenféle orvosi pszichológiai könyveket olvastam, hogy mi baj van velem.

Hol volt a fordulópont?

Igazából 2008-ban, amikor volt az a mindenféle gazdasági álság, amit válságnak címkéztek, akkor kihullott alólam a ló. Akkoriban webdizájneres dolgokkal foglalkoztam, a „válság” elvitte az összes ügyfelemet és padlóra kerültem. Rájöttem, hogy összeesküvés elméletek nincsenek, csak gyakorlatok.

Azt éreztem, nem vagyok a helyemen és elkezdtem komolyabban tanulni alternatív nézeteket, meg gyógymódokat és akkor kezdtem el keresni, hogy ki vagyok, mit akarok én egyáltalán, mi dolgom a világban.

2012 körül nagyon erősen ráfeküdtem, hogy képezzem magam, és kb. 2015 - re jutottam el oda, hogy sikerült újradefiniálni magam, hogy rájöjjek mi az életfeladatom, mi az én hivatásom.

És hát ide lyukadtam ki.

Hogy átszövi az életünket a spiritualitás, ami a 4D, amit mára már a kvantumfizikusok is bizonyítottak, hogy a 4D létező és a gondolataink, a szavaink, az érzéseink hatással vannak kvantum szinten a világra.

2016-ra sikerült újrafogalmaznom a szókincsemet, hogy letisztuljon, más legyen a kifejeződésem. És azóta sem hagytam abba, mert a tanulásnak sosincs vége, folyamatosan képzem magam, mert akkora az „anyag”, hogy szegmentálódni kell, hogy melyik szegmensben mélyedjünk el komolyabban.

Daubner Béla bácsihoz járok tanulni hosszú ideje, őt érzem magamhoz, a lelkemhez, a tudatomhoz legközelebbinek és a leghitelesebb tanítónak.

Mikor kezdtél el természetes gyógymódokkal dolgozni?

2014-ben kezdtem el műszeres vizsgálatokkal foglalkozni, akkor még egy egyszerűbb műszerrel, később a mostanival. A QMR BioScan a legkorszerűbb technológiák egyike, ami nekem is nagy szolgálatot tett.

Nem szeretem azt a szót, hogy természetgyógyászat. A természetnek nincs szüksége gyógyászra. Az emberi viselkedésnek van, ezért inkább úgy nevezném az emberi természet gyógyásza.

Ez lenne a humanológia?

Igen, 2008-ban Kohán Feri iskolájában végeztem, a Zirius egy spirituális, hivatalos, felnőttképző iskola és mivel az volt a hozzáállásom, hogy felderítsem, miért vagyok én itt, mi a dolgom, ebben nagy segítséget jelentett ez az iskola.

Egy kisdiplomát kaptam, az van ráírva, hogy humanológus, és ez megtetszett nekem, mert kifejezi azt, hogy az emberi természet gyógyásza vagyok.

Említetted, hogy volt egy komoly betegséged, amit nem a hagyományos módon oldottál meg. Kérdezhetlek erről?

Igen. Kezdem azzal, hogy 2011 őszén, a sok stresszel, meg a sok komputerezéssel tönkre vágtam a szemem és emiatt jött egy hátráltatottsági konfliktusom, mert úgy éreztem a szemem miatt hátráltatva vagyok és amiből lett egy fürjtojásnyi nyirok tumorom a nyakamon, az állam alatt, ami nagyon fájdalmas volt. Akkor mindent összeszedve foglalkoztam azzal, hogy mivel tudom rendbe tenni magam, hogy ismerem fel a konfliktusomat, hogyan rendezem le és mi mindennel tudom előidézni, hogy újra az egészségemben legyek. Ez nagy tanulmány volt, mert 2 évig tartott, 2015 februárjától 2017 januárjáig, de sikeres volt.

Az meg sem fordult a fejedben, hogy „a hagyományos módon” közelítsd meg a helyzetet, értem alatta az orvosit?

Nem. Van egy gyerekkori barátom, aki orvos, őt megkérdeztem és elmondta, mi a hagyományos protokoll. Nem vállaltam.

Annál is inkább nem, mert összeállt bennem mindaz, amit a korábbi években tanultam, az öszszefüggések, hogy minden, amit betegségnek nevezünk az egy biológiai elváltozás, attól függően, hogy milyen lelki konfliktusunk van, annak függvényében a szervezet próbál alkalmazkodni és megnyilvánulni. És ha a konfliktust feloldjuk, megoldhatjuk.

És talán mert, hogy még korábbról is volt tapasztalásod, sikerélményed, amit a látásoddal kapcsolatban szereztél.

Igen. Már 3-4 éves koromban 3-4 dioptriás szemüveget kellett hordanom, a látásélezéssel, a szemeim látásélező mechanikájával volt a probléma. 20 évesen integráltam az agykontrollt, Emile Qué (a pszichológus) tanításait, meg egy „mágusképző” könyv tanításait. Akkor még bohém zenész voltam és két és fél év kellett, mire rendbe tudtam szedni a szemeimet, viszont óriási sikerélményt adott, mert a 3 és 4 dioptriás szemeim, az egyik a 3 dioptriás tökéletesen látott, a másik, a négyesben talán egy fél dioptria benne maradt, de ez óriási látóképesség javulás volt és ez hatalmas sikerélményt adott.

Két éven át gyakoroltam, mert ez egy gyakorlat sorozat volt. A hangszer tanította meg nekem, hogy gyakorlással mindent el lehet érni. Ha nem gyakorlunk, nincs eredmény, akkor semmi nincs megoldva.

Az elmélet önmagában kevés, amíg be nem integráljuk a praxisunkba, napi gyakorlat szinten.

Mert minden elmélet csak filozófia, amíg a tapasztalással élővé nem tesszük?

Pontosan.

Engem az is izgatott, hogy annyiféle technikát tanítanak, mint a Craniosacrális terápia, a Theta Healing, Grabovoj féle módszer, a Reiki, az Acces Bars és még jó néhány, amiket megtanultam, mert tudni akartam, hogy mi bennük a közös, ami működteti ezeket és valóban vissza is igazolódott számomra, mind ugyanattól működik. A lényeg, hogy az szinte mindegy, hogy melyik, milyen szimbólumrendszeren keresztül történik, imaginatív módszer az összes, egy módosult tudatállapotban történő imaginációs gyakorlat. Tehát módosult tudatállapotunkban, koncentrált, imaginált elképzelések és gondolatok valósulnak meg.

Hogy pozitív vagy negatív a kimenetele az az adott érzelmi állapot függvénye. Ha negatív az egy átok, de ha pozitív, akkor az egy áldás.

Egyetértek, a saját tapasztalásaim köréből, Reiki mester-tanárként és néhány módszer tanítója és gyakorlójaként is, mint a hangtál terápia, a feloldó beszélgetés, vagy a lélekutazás regressziós módszere, mindben közös a szándék koncentrált gondolata, a módosult tudatállapotban végzett munka, a jelenlét, amit egyszerűen vezettetésnek nevezek, gondolatban a belső lényemtől kérve a vezetést. Jól értettelek?

Igen. Mélyen beleástam magam a témába és felfedeztem egy olyan kutatást, hogy egy fejre helyezett antenna segítségével digitalizálják a vett jeleket és a számítógép begépeli a koncentrált gondolatokat.

Tehát minden koncentrált gondolatunk hatására kimegy egy olyan jel, amit a hullámformából adódóan egy számítógép is felismer és indítékot képez a külvilágban és ettől működik minden.

A koncentrált gondolat a megvalósulás felé törekszik.

Az agy egy vezeték nélküli eszköz, ami közvetlen frekvenciákkal kommunikál a sejtekkel, hogy mi legyen, az idegrendszer meg csak egy viszszacsatoló eszköz, az irányításban nincs feladata, csak jelzi az agynak, ha valami nem stimmel és csináljon valamit a helyreállításért.

Az irányítást az agy közvetlen elektromagnetikus impulzusokkal végzi és egyszerre vezényelve az összes sejtet. És persze, ha ebbe belekeveredik egy negatív érzet, gondolat magunkról, akkor az fog megvalósulni, ezek a torzulmányok nyilvánulnak meg betegségekben.

Ha ez a kép harmóniára törekvő, szeretettel teli, akkor afelé törekszik, az fog megvalósulni.

Ez nem egyik pillanatról a másikra történik, mindennek van folyamata, ciklusa, csak elég kitartónak kell lenni, megtanulni hangolni a koncentrált gondolatokat, szándékot, hogy az nyilvánuljon meg, amit szeretnénk. Felismerni áthangolni a negatívakat, ez gyakorlatok halmaza, ami segít eljutni oda, amit új tudatosságnak nevezünk.

És mi a tudat?

Érzésem szerint az a 4 dimenziós szellemi lényünk, akik valójában mi vagyunk.

És ennek a szellemi lényünknek van egy 3D-s megnyilvánulása.

Az egonk a létfenntartó rendszerünk része, ami beszél az agyunkba, de fel tudjuk ismernibár ez is egy 4D-ben megnyilvánuló impulzus, a gondolat révén –, azt kell észrevenni, mi ebből az egonk kondicionáltsága és hogyan tudjuk ezt felülírni a szeretet nyelvén.

És itt kezdődik az emberi létezőnk felfedezése, vagyis a szellemi lényünk felfogása, ha eljutunk a gyakorlatok során odáig, hogy fel tudjuk ismerni azt, hogy honnan jönnek az információk az elménkbe!

Éberség, tudatosság. És mindennek az alapja a kapcsolat vele, a belső lényünkkel. A zenélés is egy ilyen útja ennek. Természetesen az igényes, valódi hangszereken játszott élő zenére gondolok. Konzervatóriumot végeztél, trombitán, fuvolán játszol, volt sikeres zenei pályafutásod, ez egy korszakod, ami lezárult, de a részed ma is. Mi mindent hoztál belőle magaddal, ami lényeges és fontos?

Gyerekkoromban volt egy visszatérő vízióm, hogy állok a színpadon és játszom. Zenei óvodába jártam és 14 évesen kezdtem trombitálni. Azután volt egy kitérőm, építésznek készültem, ahol nem váltam be, mert akkoriban nem tudtak mit kezdeni a kör alakú épületeimmel. A bátyám hatására - aki akkor már zenélt és ez engem is érdekelt - 1984ben jöttem Budapestre, felvettek a jazz-konziba és két év múlva már színpadon álltam.

Az életem legszebb korszaka volt, azok a 80–as évek. Azt érzem, a zenei pályafutásom alatt minden megvolt, mindent megéltem, amit lehetett. Ma már csak fuvolázom, örömzenélek.

Azért azt tudni kell, a fúvós hangszer nem egyszerű, az énekléshez tudnám hasonlítani, a levegő vezetésében van a titok, csak az éneklésnél a hangszálak a hangszer, de ugyanaz a technika kell hozzá és nagyon sok gyakorlat. Olyan, mint egy pranayama légzés, csak még annál is több, mert kifejezetten a levegő irányítására vagy tudatos.

Nekem szerencsém volt, mert a Tomsits Rudinál tanultam, aki már akkor légző-jógagyakorlatokat mutatott, amivel lehet felfejleszteni a „lélekzeteket”. Ha azt ő akkor nem mutatja, nem is ment volna jól.

Nagyon szép a szó is, hogy „lélek-zet”. Lélek jelenlét és a jelenben levés. Mert a pillanat megélésében vagy, akkor semmi másra nem figyelsz csak a levegő útjára. Jelenben vagy.

Így a beszélgetésünk vége felé egy kérdés maradt még bennem. Ahogyan megismertelek, a humanológus és a tudatos lényed azt sugallja, ez a küldetésed. Mit üzennél általam az olvasóinknak?

Igen ez a küldetésem, a gyógyuláshoz segítés minden szinten. Ebben érzem magam kiteljesedettnek, ebben vannak ez által a legnagyobb sikerélményeim is.

Amit üzennék az olvasóknak, minden embernek: a leglényegesebb dolog, hogy mindent kérdőjelezzenek meg, amit az iskolában tanítanak és ami kívülről dől befelé információként a médiából.

Legyen mindenkiben egy egészséges szkepticizmus, mert ami szűretlenül megy át, nagyrészt szándékos agymosás. Említettem összeesküvés elméletek nincsenek, csak gyakorlatok vannak, és akiknek ez a szándékában áll, ők rabszolgaképző entitások. Minden eszközzel igyekeznek ezt el is érni, az igazságot pedig eltitkolni. Ezért fontos, hogy legyenek kérdéseink és keressünk válaszokat, mert képesek vagyunk rá és az eszközeink is megvannak hozzá. Emlékezzünk rá, hogy 4 dimenziós, tudatos lények vagyunk, mert ez az igazság!

Én nagyon köszönöm ezt a beszélgetést és minden mást is Ati. A lehetőséget is, hogy tanulhatok tőled, általad, az önzetlen segítséged, hogy kiváló legyek a munkámban, ami, ahogy mondtad sok gyakorlás még. Köszönöm az idődet és a nyíltságod és a megerősítésed is, hogy az emberi természet gyógyítható, nyilván ha ő is így akarja.

Kedves Olvasóink, kívánok jó egészséget, derűt, a borús őszi idő ellenére is és az egészséges szkepticizmus gyakorlását.

És ha a jó egészség fenntartásához hozzájárulhatok, örömmel teszem, itt a lehetőség: https://religio-spiritualis-muhely.webnode. hu/qmr-bioscan/