HÉTKÖZNAPI TUDATOSSÁG 2.

Landgraf Arnold

HÉTKÖZNAPI TUDATOSSÁG 2.

Ebben a cikkben, a tudatosságot más nézőpontokból járjuk körbe.

A tudatosság, mint szó a tud szótőből, szógyökből ered és többszörös képzéssel alakul ki. A tud szóhoz nagyon sok fogalomkör kapcsolódik, melyekből most csak néhányat említek meg: tud, tudó, tudós, tudás, tudat, tudatlan, tudattalan, tudatos, tudomány, tudósít, tudakozó, tudálékos és persze a tudatosság. De hogyan válik valaki tudatossá?

Ahhoz, hogy tudatossá váljunk valamire vagy tudatosak legyünk valamely cselekvésben, ahhoz tudatosítanunk kell azt a valamit, tárgyat, embert, folyamatot, dolgot, amivel éppen kapcsolódunk. De hogyan tudatosítunk valamit? Úgy, hogy figyelünk rá. Vagyis a tudatos tudatban tartjuk. A tudatos tudat azonban az elménknek mindössze 8%-át teszi ki, a maradék 92% a tudattalan működésünk, ahol minták és sémák mentén élünk. Sőt, ezt a csekély figyelmet is csak egy minimális információ mennyiségre tudjuk ráirányítani, ugyanis agyunk mintegy 4 millió bitnyi információt fogad be másodpercenként, amiből 2000 bitre tudunk odafigyelni, vagyis tudatosak lenni. Ráadásul ezt a csekély információra irányított 8%-nyi tudatos figyelmet is szétszórjuk, mert mindenre (is) figyelni akarunk. Ez azonban csak az elme tudatossága, ami erősen korlátozott, ahogy azt a fenti számok is mutatják. Ezen a tudatosságon messze túlmutat a tudat tudatossága.

A tudat ugyanis életünk forrása és lényege, mert a tudatból ered minden létező. Ennél fogva a tudathoz kapcsolódó abszolút tudatosság valójában energetikai állapotokból áll, melyeket megtanulhatunk észlelni, hatással lenni rá, sőt akár irányítani is. Ahhoz azonban, hogy ebbe a korlátlan tudatosságba tudjunk kerülni, meg kell tanulnunk túllépni az elmén.

Ugyanis, amikor az elménkben működünk, nemcsak a fenti korlátok akadályoznak a teljes tudatosságba lépéshez. Elménk annyira ítélkezik, annyira a polaritás két pólusában, a jóban vagy rosszban lát mindent, annyira átfest mindent, annyira tele van félelmekkel és előítéletekkel, annyira az elvárások mentén és a megfelelési kényszerekre hallgatva működik, hogy képtelenek vagyunk az energetikai állapotokat észlelni és érzékelni. Ugyanakkor mindenkinek meggyőződése, hogy ő maximálisan tudatos. Pedig csak az elméje (agya) által korlátozott módon létrehozott és eltorzított elme-tudatosságában él.

Ezért kell megtanulnunk túllépni az elmén vagy kilépni belőle, hogy viszonyulás, minősítés, ítélkezés és összehasonlítás nélkül tudjuk, csak szemlélni a dolgokat, történéseket.

De már a teljesebb tudatosság útjára úgy is ráléphetünk a hétköznapjainkban, hogy tudatosan változtatunk az álláspontunkon. Legalább annyira, hogy megengedjük magunknak, hogy megismerjük a többiek nézőpontjait.

Mennyire kifejező a magyar nyelv: álláspont és nézőpont.

Bele gondolt már Kedves Olvasó abba, hogy az álláspontja és a nézőpontja fizikailag is az az egyetlen pont, amit csak Ön képes elfoglalni? Ugyanis arról a helyről, ahonnan látja a világot és abban az időben, amikor látja a világot, ott és akkor csak Ön képes azt a helyet elfoglalni térben és időben. Ugyanis a fizika törvényei szerint az anyagi világban, egy adott időpillanatban csak egyetlen egy test képes kitölteni a teret. Vagyis akkor és onnan, amikor és ahol tartózkodik csak Ön képes úgy látni a világot. De az csak egy fix, kiragadott nézőpont a történés folyamatából, hiszen minden folyamat. Ez azonban olyan, mint amikor egy filmből kiragadunk egyetlen egy képet, és abból igyekszünk következtetni a filmre.

Ezért érdemes csak szemlélődni, hogy megtanuljuk látni az energetikai állapotokat, vagyis a folyamatot és tudjuk, hogy abba a folyamatba érdemes-e becsatlakoznunk. Ha igen, akkor mikor és hogyan kapcsolódjunk be, meddig vegyünk részt a folyamatban és milyen mélységig engedjük bele magunkat.

Azonban ezt a tiszta tudatosságot azokban az esetekben, amikor érzelmileg érintettek vagyunk (sajnos a legtöbb esetben) nem tudjuk megtartani. Ugyanis, ahogy az eseményhez az agyunk viszonyul (korábbi tapasztalatok alapján), arra érkezik egy érzelmi reakció, ami alapján azonnal meg is hozzuk a döntést. Ez az érzelmi reakció azonban minden esetben valamilyen korábbi eseménynél megtapasztalt érzésben gyökeredzik. Így még az elme-tudatosságát is elveszítjük, mert az érzelmeinkre (amik energiák) figyelünk, és nem leszünk képesek a körülöttünk lévő dolgok, emberek, események, történések energetikai állapotát észlelni.

Ezért azt javaslom Kedves Olvasó, hogy minél előbb keresse meg azt a módszert, technikát, amivel képes lesz lecsendesíteni az elméjét és ezt gyakorolja nap, mint nap.