Tika Loka második rész 11
A MOST
NEMZEDÉKE IFJÚSÁGI ROVAT
Csak egy szürreális, olykor tisztán, máskor csak épp kivehetően a valóság határán táncoló hangot követtek. Kanyarok. Útelágazások. Sötétség. Ha lett volna értelme félni, biztosan reszkettek volna a félelemtől. De már ez is értelmét vesztette, hiszen, az egyetlen biztos pont a hang volt, amit követtek. A Hitük próbája volt ez. Egymás kezét fogva, kis csapatként, megtartva egymást a bizonytalan pillanatokban haladtak tovább, követve a hangot, mely reményt adott, és a szívükben egy olyan különleges derűt és békességet elevenített meg, mely túlmutatott minden örömön melyet eddig a palotában tapasztaltak. A múlhatatlanból érintette meg őket, és adott értelmet a sötétségben a következő lépésnek. Egyszer csak ott álltak az ajtó előtt. Váratlanul, minden előzetes figyelmeztetés vagy bármi más helyett, ott voltak egy kis ajtó előtt. Ha nem hallották volna tisztán a hangokat… Elmentek volna az ajtó mellett, mint ahogy tették jó néhány másik mellett. – Itt van benn. – Igen én is hallottam, biztos hogy innen szólt a hang. – Nézzétek! Az ajtón nincs sem kilincs sem zár. Hogy jutunk be? – Próbáljuk meg betolni, hátha enged valahogy! Nekifeszültek mindannyian, de az ajtó meg sem moccant. Már-már kezdtek valóban kétségbe esni, amikor megszólalt odaátról egy halk hang. – Üdvözöllek benneteket! Ne erőlködjetek. Felesleges. Ez az ajtó titkos. Tika bárónő sem tudott eddig róla. Én építettem. Nektek, illetve azoknak, akik meghallják a hangom, és elég bátrak hogy kövessék azt. Köszönöm nektek, hogy eljöttetek. – Tehát igaz? Amit a kertész mondott, minden igaz? - Nati rátapasztotta fülét az ajtóra hogy jobban hallhassa a hercegnő szavait. 34
AQUARIUS KINCSEI