Kuvasznet 201705 by Zsolt Drágossy

I nmemori am

JuhászJózsef -

KuvaszNetkül önszám máj us

KuvaszNet

2017. május

Drágossy Zsolt: In memoriam Juhász József Eljött az a szomorú perc, amikor meg kell írnom ezt az utolsó előszót. Az előző KuvaszNet Szomorú előszavában már megírtam a megváltoztathatatlan tényt, hogy ennek az internetes újságnak az alapítója, fő motorja, barátom Juhász József felköltözött a felhők közé, korábban eltávozott rokonai, kollégái, barátai, kedves kutyái társaságába.

Méltatlanul kevés időt adott neki a sors a földi életben, de ezt a rövid időt olyan tartalmasan élte, amit nagyon kevesen mondhatnak el magukról. Az élet minden területén egy fejjel kimagaslott társai közül, annak ellenére, hogy soha nem igyekezett előtérbe kerülni. Mindig megtalálta a feladat, aminek Ő mindig szerényen, legjobb tudása szerint tett eleget. Ezekkel a feladatokkal, elvégzett munkákkal soha nem dicsekedett, de mégis kiderült róla, hogy már az egyetemi évei alatt is meghatározó egyéniség volt, amire legjobb visszajelzés talán az, hogy a – már betegsége idején megtartott – utolsó évfolyam találkozójukon Őt kérték fel a szakestély elnökének, ami a legmagasabb elismerés ezen a fórumon.

Február végére terveztem megjelentetni ezt a számot, mégis május lett belőle. Ezer és egy okot tudnék sorolni, hogy miért nem lettem kész ezzel a számmal, de az az őszinte igazság, hogy nem volt erőm hozzá. Lehet hogy még most is halogatnám az írást, ha az MKFE vezetésének nagyszerű kezdeményezésére nem a jövő hét végén lenne az első „Juhász József emlékkiállítás”. Úgy gondolom, hogy ezzel méltó emléket állítanak emlékének, és erre az alkalomra mindenképpen meg kell jelennie ennek az emlékszámnak is.

Egyetlen munkahelyén az Oroszlányi Szénbányánál végigjárva a ranglétrát fiatalon vezető beosztásba került, az Oroszlányi Bányamentő Állomás vezetője lett, innen ment nyugdíjba 15 évvel kinevezése után.

Az előző szám bevezetőjében megígértem magamnak és az olvasóknak, hogy mindenképpen lesz egy emlékszám róla, elsősorban azért mert egy olyan ikonikus alakja volt nem csak a kutya, ezen belül elsősorban a kuvasz tenyésztésnek, hanem szakmájának és a közélet több fórumának, aki mindenképpen megérdemli, hogy minden lehetséges fórumon emlékezzenek rá, és így tegyünk mi is a magunk szerény lehetőségeivel.

12 éven keresztül Oroszlány önkormányzati képviselője volt, ahol a pénzügyi bizottságban dolgozott, vezette azt. Itt végzett munkájában képviselőtársainak többségével együtt túl tudtak lépni

KuvaszNet a napi politikai érdekeken, pártállástól függetlenül a város érdekében dolgozva elérték azt, hogy a bányászat leépítése a lehető legkisebb törést okozza a város életében.

2017. május

országban, aki rendszeresen szűrette csípő diszpláziára a tenyésztésbe állított kutyáit, és egy-egy rosszabb eredményt nem magyarázott magának és tenyésztőtársainak, hanem nem állította tenyésztésbe az adott kutyát.

Számtalan társadalmi funkciója közül egyet emelnék csupán ki, mégpedig azt hogy részt vett a „Gyógyulj Velünk Egyesület – Összefogás a daganatos betegekért” alapításában, annak elnökségi tagja volt mindaddig, amíg az egészsége engedte.

Annak ellenére, hogy nem hajszolta a kiállítási eredményeket volt több Világ és Európa győztes kutyája, sőt Vértesi-Selymes Táltos nevű kutyája Amerikai Champion is lett, ami nem csak a távolság miatt nagy szó, hanem azért, mert ott a Champion cím megszerzése sokkal komolyabb feltételekhez kötött mint itthon.

A lap olvasói azonban elsősorban a kutyás világból ismerték, ismerhették. A kutyatenyésztésben is letette a névjegyét, onnan kezdve, hogy első kuvaszát 13 éves korában vette. Mai ésszel ez nem tűnik nagy dolognak, de ekkor még 1973-at írtunk, nem volt internet, telefon is alig, és nem állt minden ház előtt autó, amibe bepattanva, autópályán kevés fáradtsággal el lehet jutni bárhova az országban. 13 évesen újsághirdetések alapján kiválasztotta a tenyészetet, lelevelezte a tenyésztővel a vásárlást, a szüleitől csak hozzájárulásukat kérte a vásárláshoz, illetve amikor vonattal elment a kölyökért egyikük elkísérte. Sajnos nem lett sikertörténet ez az első kutya, mert fiatalon megmérgezték, de vele kezdődött az életre szóló kötődés a fajtához.

A kutyatenyésztők körében mindig igyekezett integrátor lenni. Sokszor előfordult vele, hogy nem értett egyet az aktuális klubvezetéssel, egyes döntésekkel, de azt mondta, hogy a fajta szeretete, a fajta érdeke fontosabb neki, így minden fenntartása ellenére mindig tagja volt az éppen hivatalos tenyésztő szervezetnek, és bármilyen feladatot kapott azt maradéktalanul megcsinálta. Így volt aktív szervezője a kilencvenes években Magyarországon megrendezett első Kuvaszosok Világtalálkozójának, nevéhez fűződik a legtöbb Kuvasz Hírek szerkesztése is. Kuvaszos életútját, vagy annak több mozzanatát sokan ismerik, így nem részletezem, csak néhány – szerintem fontosabb – momentumot emelnék ki.

Személyes torzsalkodások miatt az elmúlt évtizedekben kétszer is zátonyra futott a kuvasztenyésztés hivatalos formája mindkétszer Ő volt az aki tekintélyével, tenni akarásával kihúzta a szekeret a kátyúból.

Fiatalon megszerezte a nemzetközi küllemi bírói elismerést, nagy örömmel tett eleget minden felkérésnek, mégsem élt a kiállítási címek bűvöletében. Saját gyakorlati tapasztalatai alapján gyorsan rájött, hogy egy-egy győzelem, cím csak a pillanatnak szól, legalább annyira fontos a kutya egészsége és természete. Elsők között volt az

Az első ilyen alkalom a 2006-ban megrendezett első Gárdonyi találkozó volt, amit Fekete György barátjával szerveztek meg. A találkozó apropóját az adta, hogy addigra teljesen széthullott az akkori hivatalos klub, a született kölykök száma drasztikusan

KuvaszNet lezuhant, és akadozott a törzskönyvezés is. Ennek a helyzetnek a megoldására szervezték a találkozót, aminek eredményeként megalakult a MEOE Hungária Kuvasz Klub Juhász József elnökletével.

2017. május

A Szövetség a MEOE-nál és az Állattenyésztési Hatóságnál is eljárt a helyzet rendezése ügyében, és amikor elérte a fent megjelölt céljait ki is mondta megszűnését. Juhász József betegsége kiderülésekor minden tisztségéről lemondott a klubban, a továbbiakban nem vállalt tisztséget. Annak ellenére, hogy betegsége sok idejét elvette, továbbra is követte a kuvaszos eseményeket. Minden lényeges információ befutott hozzá továbbra is, ezzel is jelezve, hogy cím és funkció nélkül is a kuvasztenyésztés egyik megkerülhetetlen alakja. A kutyatenyésztésben szerzett elévülhetetlen érdemeit a MEOE 2016 januárban életmű díjjal ismerte el. Az első műtéteit követő néhány reménykeltő év után 2015-ben ismét egészségügyi problémái jelentkeztek. Ez sem akadályozta meg azonban abban, hogy tenni akarjon a fajáért, ekkor kérdezte meg, hogy csinálunke közösen egy internetes kuvasz újságot, amire természetesen igent mondtam, így született meg a KuvaszNet ötlete. Az első szám 2015 november 24-én jelent meg. Négy számot csináltunk együtt, a negyedik szám szerkesztésének véglegesítése előtt néhány nappal hagyott itt minket örökre…

A MEOE HKK megalakulásával a közösségi élet azonnal helyreállt, és lassan a kedvezőtlen tenyésztési tendenciákat is sikerült megfordítani. A közösségi életre működésére nagyon jó példa, hogy a Gárdonyi Találkozóból hagyomány lett, és Juhász József elnöksége alatt – a 2011-ben bekövetkezett betegségéig – minden évben megrendezésre került. A második ilyen alkalom 2013 végén állt elő, amikor két tenyésztőszervezet is magáénak vallott minden jogot, de közben a fajta törzskönyvezése, tenyésztési rendszerének működtetése végleg ellehetetlenülni látszott. Ekkor az első műtéteiből éppen felépült Juhász József volt az, aki ismét az élére állt a probléma megoldásának, összehívta a kuvaszos társadalmat, és megalapította a Kuvaszt Tenyésztők és Tartók Érdekvédelmi Szövetségét, amelynek céljai a következők voltak:

A teljesség kedvéért szót kell hogy ejtsek azonban arról is, hogy a fentiekben vázolt páratlan életút, önzetlen, nagylelkű viselkedés ellenére érték méltatlan támadások, sajnos olyanok részéről is, akik nem keveset köszönhettek neki. Voltak akik emberileg, szakmailag, kutyái minőségével támadták nem törődve a megcáfolhatatlan tényekkel. Aki egy kicsit is objektíven nézte ezeket a támadásokat, rögtön láthatta, hogy emberi gyarlóságokból fakadtak, és nem a megtámadottat, hanem a támadókat minősítették. Természetesen bántották ezek a méltatlan támadások, de nagyszerűen felülemelkedett rajtuk, kizárta ezeket az embereket az életéből. Miután voltunk annyira közeli barátok, ezekről is beszéltünk, és mondta, hogy „Nem haragszok senkire, csak egyszerűen van néhány ember, akik nélkül szebb az élet”, és ami még fontosabb, nem csak mondta, hanem valóban így is élte meg ezeket a helyzeteket.

1, A hazai törvények, rendeletek és nemzetkőzi kinológiai elvárások maradéktalan és személyekre, tenyészetekre vonatkozó megkülönböztetés nélküli betartatása. 2, Az államilag elismert szervezet, klub demokratikus és a törvényi előírásoknak megfelelő működésének az elérése, a valódi többség által választott vezetőség támogatása. 3, A kuvasz állomány szaporulatának megtartása és növelése, a hazai előírások betartása mellett, ugyanakkor a nemzetkőzi un. FCI törzskönyvezési szabályainak is megfelelve.

Betegsége alatti beszélgetéseink során többször szóba került az elmúlás, ilyenkor félig viccesen azt mondta hogy „tele vannak a temetők nélkülözhetetlen emberekkel”. Sajnos be kell hogy

KuvaszNet lássam igaza volt, nélküle is felkel a nap, lüktet az élet tovább, de ugyanilyen könnyű belátni azt hogy hiányával a rokonoknak, barátoknak kuvasz tenyésztőknek nem ugyanúgy megy tovább. Hiányát nap mint nap érezzük, amikor egy-egy rendezvényről hiányzik, vagy csak egyszerűen nem hívhatjuk fel telefonon, nem írhatunk neki, vagy csak egyszerűen nem kérdezhetjük meg hogy „Hogy vagy?”

2017. május

Az előző számban nyitva hagytam a kérdést, hogy mi lesz a továbbiakban a KuvaszNet-tel. Mára tökéletesen letisztult bennem, hogy ezzel a számmal vége van. Vége van, mert ugyan valóban közösen csináltuk, de Ő volt a lelke, mozgatórugója, az Ő életművének a része ez is, amiben én csak epizód szereplő voltam, és főszereplő nélkül a világon sehol nem játszanak egyetlen darabot se.

KuvaszNet

2017. május

Drágossy Zsolt: Egy kutyaéletnyi barátság Amikor alom születik, vagy kutyát veszünk, mindig örömmel fogadjuk az új jövevényt, és nem gondolunk arra, hogy a biológia törvényszerűségei szerint rövidebb életű mint mi, így elvesztésének a fájdalmát az örömünk első pillanatában kódoljuk. Az első kuvaszom 2006-os elvesztése után még a veszteség szomorúságával, de már a várakozás izgalmával ősszel meglátogattam néhány kennelt, közöttük a VértesiSelymes kennelt is, ekkor találkoztam először Juhász Józseffel.

tapasztalataiból olyan törvényszerűségeket, szabályokat ismert fel és alkalmazott, amiket én az agrár egyetemen illetve az azt követő, akkor több mint 20 éves állattenyésztői gyakorlatom során tanultam meg. Úgy gondolom, hogy ennél az első alkalomnál eldőlt hogy barátok leszünk. Estébe nyúlóan beszélgettünk, sokáig tudtuk volna folytatni, de el kellett indulnom haza, mert Szatymazig az út több mint két óra volt, otthon vártak az állatok, és reggel dolgoznom kellett.

A látogatásom idején éppen volt egy vemhes szukája, Vértesi-Selymes Gyopár. Gyopár első látásra megtetszett, mert szikár típusú, acél kemény kutya volt, nem agresszív, de imponálóan távolságtartó viselkedéssel. Gyopár párja Vértesi-Selymes Nyakas szintén megnyerő kutya volt. Öreg kora ellenére korrekt anatómiai felépítéssel, kifejezetten jó szőrzettel rendelkezett, és viselkedéséről is első pillanatban látszott, hogy egy határozott öregúrral állok szemben. Felmérve a szülőket, eldőlt, hogy tőlük fog származni a következő kuvaszom.

Nem sokkal a haza indulás után már telefonon beszéltünk (arra már nem emlékszem melyikünk és miért hívott) egészen addig amíg az M0-ásra nem értem, pedig akkor még nem voltak végtelenített díjcsomagok. Ekkor már Fekete György barátjával szervezték az első Gárdonyi Találkozót, ahova én is meghívást kaptam, itt ismerkedtem meg nagyon sok kuvaszossal. Ekkor volt alkalmam megismerkedni a szervezett kuvaszos élet aktuális helyzetét, azt hogy ekkorra gyakorlatilag teljesen szétesett, megszűnt a közösségi élet.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, természetesen a kutyákról, kutyás élményeinkről, tapasztalatainkról beszélgettünk, elég gyorsan tenyésztési dolgok is szóba kerültek. Tenyésztési dolgokban a fő kérdésekben azonnal egyetértettünk, számomra megdöbbentő szintű tudással, tájékozottsággal találkoztam. Nem azért volt megdöbbentő, mert úgy gondolom, hogy kevesen érnek fel a tudásomhoz, hanem azért, mert a saját kutyatenyésztési

A találkozó motorja, meghatározó személyisége Juhász József volt, akinek tenni akarása mindannyiunkat magával ragadott, az Ő személyes

KuvaszNet hatására, kérésére vállaltam én is később szerepet a klubéletben. Nem azért kért fel, mert időközben barátok lettünk, hanem azért, mert úgy gondolta, hogy egy gyakorló állattenyésztő ismeretanyaga hasznára válhat a fajtának.

2017. május

kutya annyira jól fejlődött, kedvemre való volt, hogy az érzelmi kötődés mellet az eszemmel is úgy döntöttem, hogy megtartom mindkettőt, így fél évvel később a második kölyköt is kifizettem. Barátságunk következő mérföldköve az volt, amikor elhatároztuk, hogy 2007 őszén meglátogatjuk a holland és belga kuvasz tenyésztőket. Az elhatározás alig egy féléves ismeretség után született meg bennünk, és mire hazaértünk akkor se volt még egy éves az ismeretségünk, mégis úgy telt el az út, mintha nagyon régi jó ismerősök lettünk volna. Az együtt töltött hét, a hosszú utazás sem telt unalmasan, sokat beszélgettünk a fajtáról, általános tenyésztési kérdésekről, és természetesen személyes dolgainkról is.

Az első év eseményeiről szóló beszámoló egy későbbi írásban megtalálható ebben a számban. A találkozó után nem sokkal december elején megszületett a várt alom, és egészségesen fejlődésnek indultak a kölykök, ekkor kaptam egy olyan ajánlatot, amilyet se azelőtt, se azután nem hallottam régi ismerősök között se, nemhogy 1-2 hónapos ismeretség után. Az alom megtekintésekor megbeszéltük, hogy segít kiválasztani nekem a kölyköt, és mivel akkor nem volt még lefoglalva egy sem, így az első választású kölyök lehet az enyém. Ez eddig egy szokványos történet, de ezzel még nincs vége a történetnek. Miután pontosan tudtuk mindketten, hogy a választás az adott állapotban történik, és egyáltalán nem biztos, hogy a választáskor legjobb kölyök fejlődik legjobban később is, ezért azt az ajánlatot kaptam, hogy vigyem el a két legjobb kölyköt, egyet fizetek csak ki, és 7-8 hónapos korban visszaadom azt, amelyik kevésbé tetszik.

Nagyszerű érzés volt, hogy a legtöbb dologban azonos vagy hasonló véleményen voltunk, az utunk során látottakat nagyon hasonlóan értékeltük. Természetesen nem mindenben volt azonos a véleményünk, ezeket a témákat megvitattuk, aminek eredményeként minden esetben megértettük, elfogadtuk egymás véleményét, sőt a legtöbb esetben vagy meggyőztük egymást, vagy legalább közelítettük egymáséihoz a véleményünk. Úgy gondolom, hogy ez az út fontos állomása volt életre szóló barátságunknak. Az újjáalakult klub elnöke Juhász József lett, míg én tenyésztésfelelősi pozíciót kaptam. Munkánkat mindvégig az együttgondolkodás, egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartása jellemezte. A gyakori e-mail, telefon kapcsolattartás mellett rendszeresen személyesen is találkoztunk. Ezeknek a találkozóknak egy része a klub vezetésének az ülései voltak, amiket ugyanolyan profi módon készített elő Jóska, ahogy azt egy komoly cégnél illik. A tervezett találkozó előtt mindig megkaptuk a

Ez az ajánlat olyan hallatlan nagylelkűségről és bizalomról árulkodott, amit nem tudtam el nem fogadni, így 2007 februárban két kölyköt vittem haza az alomból. A történet vége az lett, hogy mindkét

KuvaszNet napirendi pontokat, előzetes anyagokat, így minden vezetőségi találkozót célirányosan, hatékonyan tudtunk megtartani. Ezekről a találkozókról emlékeztető is készült, amit az akkori honlapon közzé is tettünk. Úgy gondolom, hogy a gazdasági társaságoknál is kevés vezető van, aki profibb módon vezeti a cégét, mint ahogy Jóska tette egészen betegségéig.

2017. május

sőt ha úgy alakult, hogy a klub pénze nem volt elég egy rendezvényre, saját pénzéből egészítette ki azt. Bírálatai során soha nem befolyásolta a kutya tulajdonosának, felvezetőjének a személye, a kutya pedigréje, annak ellenére, hogy pontosan ismert minden apró részletet. Egyetlen elfogult bírálatáról tudok, amit most meg is osztok Önökkel. Valamelyik nagy klubkiállításon az általam tenyésztett Homoki Vagány Alapost osztályában második helyre tette. A kiállítás után mondta nekem, hogy lehetett volna első is ez a kutya, eséllyel konkurálhatott volna a fajtagyőztes címért is. Azért nem lett osztálygyőztes – egy másik kiváló kutyával szemben – nehogy valaki elfogultsággal vádolja, mert Ő tenyésztette az apját. Elfogadtam a döntését vita nélkül, és semmilyen árnyékot nem vetett a barátságunkra. A történetnek azonban itt nincs vége, mert később mondta, hogy szeretne tőlem egy ehhez a kutyához hasonló minőségű kant kapni, aminél nagyobb elismerés nekem nem kellett. Sajnos ez az elképzelés terv maradt, közbeszólt a betegség…

Egy példát hoznék csak, hogy mennyire fontos volt számára a klubélet. A 2010-es rátóti klubkiállítás az egyik legkomolyabb rendezvénye volt az újjáalakult klubnak. A kiállítást megelőző este viszont Jóskának szakestélye volt Miskolcon, ami a bányászok életében szintén nagyon fontos esemény. Jóska mindkettőn ott volt, a szakestélyen éjszakába nyúlóan, míg Rátótra az elsők között érkezett reggel 8 óra körül. A két hely között a távolság 450 km, minimum 5 óra autóval… A kiállítás egyik bírójaként, a klub elnökeként rengeteg feladat hárult rá, amit úgy látott el, mintha nem is maradt volna ki egy éjszakai alvás az életéből.

2011 őszén ebbe az aktív, tervekkel teli életbe robbant be a hír a betegségről. A mai világban szokatlan nyíltsággal, és korrektséggel kezelte Jóska a hírt. Nem is titkolta, de egyúttal igyekezett minél kevesebb terhet a családja és környezete vállára tenni, ami ennek ellenére megrázott mindenkit, aki szerette, közel állt hozzá. Természetesen ez a hír alapvetően változtatta meg Jóska és családja életét, innentől kezdve a gyógyulás volt az elsődleges feladat.

A kutyázás mellett a magánéletben is szoros barátság alakult ki közöttünk, és családjaink között. Ez a barátság számos közös élménnyel tett gazdagabbá minket. Nagyszerű élmény volt megismerni a Juhász család többi tagját, azt a kivételes harmóniát, ami a családot jellemezte, és jellemzi ma is. Az ilyen írásokban szokás csak a szépre emlékezni, így most gondolhatja a kedves olvasó, hogy az előző mondat is ezek közé tartozik, de miután alkalmam volt örömben, bánatban, boldogságban, bajban látni belülről a családot, biztosíthatom Önöket arról, hogy igazán kivételes az az őszinte összetartás ami a Juhász családot jellemzi.

Az elsők között én is megtudtam a szomorú hírt. Éppen olyan szituációban voltam, amikor – más körülmények között – mérges, ideges lettem volna, de ez a hír annyira a hatása alá kerített, hogy csak annyit mondtam azokra a dolgokra, hogy azok csak kellemetlenségek, baj az, ami a barátommal történt. A diagnózis felállítását követően hamarosan sor került a radikális műtétre, amiből hihetetlen akaraterejének és fizikumának köszönhetően nagyon gyorsan talpraállt a barátom. Korai volt azonban az öröm, mert a gyógyulás nem ment simán, több komoly akadályt le kellett még küzdenie. Azt mondják, hogy bajban ismerszik meg az igazi barát, a beszélgetéseinkből tudom, hogy voltunk elég sokan, de mindez eltörpült amellett, ahogy családja minden tagja legjobb tudásával segítette gyógyulását. Arra

Klubkiállításokon rendszeresen bírált, amiért tiszteletdíjat soha nem fogadott el. Nem csak tiszteletdíjat, hanem költségtérítést sem vett fel soha,

KuvaszNet hogy ez a támogatás mennyit jelent ilyen esetben, talán jól rávilágít az, amikor Jóska azt mondta: „Tudod, volt amikor olyan mélyen voltam, hogy nem vettem fel a telefont, de amikor egy kicsit jobban lettem jól esett látni hogy kik kerestek, kik írtak üzenetet.”

2017. május

fogva tisztában volt vele hogy nagyon kicsi a túlélési esélye, mégsem kapkodott fűhöz-fához, hanem tudatosan megszűrte az elérhető információkat, és csak a valós reménnyel kecsegtetőeket vette igénybe. Erre nagyon jó példa, hogy élete utolsó heteiben felkeresett egy akupunktúrás természetgyógyászt. Mondta nekem, hogy nem csodát, vagy gyógyulást vár tőle, hanem azt, hogy esetleg javítson az életminőségén, sajnos ezt a reményt sem váltotta be.

Végül az orvosi segítség, Jóska ereje, akarata, a család és barátok támogatása meghozta az eredményt, újra tünetmentes lett.

Utolsó hónapjaiban rendszeres fájdalmainak ellenére is aktív életet élt, részt vett nem csak nézőként, de kiállítóként is a Hortobágyon megrendezett Kuvasz Világtalálkozón is.

Ekkoriban is megosztotta velem az eseményeket, így vele együtt vártam én is a kontrollok eredményét. Volt egy időszak, amikor minden kontroll negatív volt, és örültem az eredményeknek. Jóska is természetesen örült, de mindig hozzátette, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, csak annyit hogy az adott vizsgálatokkal nem találtak eltérést. Ezzel együtt ebben az időszakban teljes életet élt, visszaszerezte betegsége előtti erejét, átúszta és körbe biciklizte a Balatont. A kerékpározásról nincs fényképem, de ehhez a témához illik a Facebookon megosztott fényképe, ahol testvérével motorozni mentek.

Utolsó pillanatig aktív életvitelét tanúsítja ez a kép is, ahol családi kalákában kerítésépítésen segédkezik.

Sajnos 2015-ben az ellenőrzések újra eltérést találtak, ebben az időszakban írta a Tűzmadár alapítvány pályázatára a Újra meg újra című díjnyertes írását, amit ebben a számban olvashatnak. Emberi nagyságára, önzetlenségére jellemző, hogy utolsó telefon beszélgetésünk előtti napon derült ki, egy az övéhez nem mérhető egészségügyi problémám, amit sms-ben megírtam neki. Utolsó beszélgetésünkkor kérdeztem tőle, hogy hogy vagy, mikor engednek haza, amire az volt a válasza, hogy ezt hagyjuk, lejárt lemez, velem mi van, akkor nem sejtettem, hogy ez volt az utolsó beszélgetésünk…

Ebben az időszakban mindannyian reménykedtünk, hogy csak kisebb, átmeneti gondról van szó, de ma már sajnos tudjuk, hogy nem az volt, az Újra meg újra írás pontosan érzékelteti ennek az időszaknak a küzdelmeit, vívódásait. Betegsége alatt mindent megtett ma gyógyulásának érdekében, de ezt is a maga módján tette. Kezdettől

KuvaszNet Talán nagyképűen hangzik, de a barátságunk nem volt egy átlagos barátság. Ijesztő mértékben hasonlóan gondolkodtunk, hasonló értékrendünk volt, annyira hogy néha amikor valamiben nem értettünk egyet mondtam, hogy nagyon örülök, mert már kezdtünk gyanúsak lenni magamnak.

2017. május

Igazságtalanul rövid, tíz éves volt a földi barátságunk, de én örülök annak, hogy ennyi is lehetett, és úgy gondolom, hogy barátságunk csak egy szakaszának lett vége, a felhők szélén folytatjuk. Írásomat Márai Sándor barátságról szóló írásával szeretném befejezni, nem csak azért, mert nagyon illik ide, hanem azért, mert tavaly nyár végén hallgattam az autóban, és utána az egyik beszélgetésünk során megemlítettem a barátomnak, és megegyeztünk benne, hogy Márai nagyszerű dolgokat írt. A mi esetünkben az is nagyszerű, hogy pontosan illik a barátságunkra.

Méltatlanul kevés időt adott a sors Jóskának, ha önző akarok lenni, akkor a barátságunknak is. Barátságunkat több nehezen megmagyarázható, jelképes dolog is erősítette, fémjelezte, ezek közül az egyik a címben megjelölt kutyaéletnyi barátság. Barátságunk az írásom elején leírt kölyök kereséssel, vásárlással kezdődött, akkor került hozzám VértesiSelymes Nemes, aki két héttel Jóska előtt aludt el és kelt át a szivárványhídon…

KuvaszNet

2017. május

Tóth Mária: Emlékeim Juhász Józsefről Juhász Józseffel egy közös ismerősünk által vettem fel a kapcsolatot. Mindennél jobban szerettem volna egy kuvaszt.

Néha, néha összefutottunk kiállításokon, aztán mikor mélyebben beleástam magam a kuvaszozásba, tanácsokkal látott el, ha a segítségét kértem. Biztatott, hogy menjek kiállításra, s a tenyésztés is a tervek között szerepelt.

Kiköltöztem vidékre a fővárosból, hogy megfelelő helyet biztosítsak a kutyának.

Hatalmas űr keletkezett a hiányával a kuvaszos társdalomban. Tiszteletreméltó volt a tudása, tapasztalata, és amit a legjobban becsültem benne, hogy nem csupán azokat segítette, látta el tanácsokkal, akik az ő tenyészetéből rendelkeztek kuvasszal, hanem mindenkit. Nem tett különbséget. És a mai napig nem tudta átvenni senki ezt a szerepet, pedig oly nagy szükség lenne rá… Betegsége ellenére is, mindig lehetett rá számítani.

Oníx kuvaszától szerettem volna egy kölyköt, de akkor éppen nem volt tőle alma, viszont volt mástól, VS

Egy apró szuka várt még gazdára, és mivel nem akartam várni, úgy éreztem ez a kiskölyök éppen rám vár. Budapesten találkoztunk, s mikor megláttam a kis hógombolyagot, rögtön beleszerettem. Mondta is a József, hogy formás kis példány.

Nála vettem észre leginkább, hogy támogatja az új, lelkes kuvaszosokat. Nem vette el a lelkesedésünket, sőt a friss tenyésztőket is támogatta. Ez nagyon fontos szempont a jövőre nézve, és minden nehézség ellenére újra és újra képes volt a megújulásra, a tenni akarásra a szeretett fajtáért. Fájó, hogy többé már nincs közöttünk, ezért a szép pillanatokra emlékszem, és örökké hálás leszek neki első kuvaszomért, akinél jobb kutyát nem is kívánhattam volna. Volt, amikor azt gondoltam túl vérmes a kutyám, mert a körülöttem lévők kuvaszai nyugodtabb természetűek voltak. El is mondtam neki, mire ezt válaszolta: „Még mindig könnyebb visszafogni egy kutyát, mint egy szerényből kikényszeríteni a

Később kiderült, hogy az alomtestvére, világgyőztes

KuvaszNet bátorságot.” Nem feledem szavait, tanácsait, történeteit. Sokat tanulhattam tőle, és örülök, hogy ilyen kuvasszal áldott meg. Mert bár világ életemben kutyák között éltem, volt mikor egyszerre 11 boldogított, de a kuvasz az egyetlen, aki örökre rabul ejtette a szívem. Köszönöm! Tisztelettel: Tóth Mária

2017. május

KuvaszNet

2017. május

Pintér Erika: Emlékezem 1986-ban kaptam életem első kuvaszát. Életemben először volt igazi fajtatiszta kutyám. Ez ösztönzött arra, hogy belekapcsolódjam a MEOE keretein belül működő kuvasz klub életébe. Még a Fadrusz utcai székház klubhelységében gyűltünk össze minden hónapban egyszer. Energikus, szervezett klubélet folyt Hetényi Géza vezetésével. Itt találkoztam az akkori nagy tenyésztőkkel, köztük Józsival is, akkor még csak nem is sejtettem, hogy kutyás életemben milyen jelentős szerepet fog betölteni. Már akkor is fel kellett figyelni rá, tekintélye, megjelenése miatt, és mert láthatóan mindenki respektálta. Fel sem tűnt, hogy ugyanazon korosztály vagyunk.

keressem meg. S bármilyen hihetetlen is volt három év múltán is emlékezett rám (egy kis kuvasz fanra) és ígéretére, sőt mi több, meg is tartotta. Innentől kezdve különleges helyet foglalt el kutyás életemben. Időközben a klubvezetés fokozatosan elsorvasztotta a klubéletet, s ezzel együtt veszélybe sodorta a fajta létét is. Józsi és Fekete Gyuri kezdeményezésére létrejött a „Gárdonyi találkozó”, melyből egész sorozatot tartottak, s elkezdődött a fajta újbóli megmentése. Összehívták a fajtát kedvelő, tartó és tenyésztő embereket, hogy új utat keressünk közösen. Sikerült új klubbot alakítani, s olyan természetes volt számomra, hogy ennek senki más nem lehetett az elnöke csakis ő. Nem volt híján vezetési tapasztalatoknak, sem szakmai felkészültségnek. Hihetetlen módon tudta integrálni a közös ügy érdekében az embereket, hogy egy irányba menjünk a kuvasz érdekében. (Ennek áráról csak Évi tudna mesélni.)

Az élet, a munkám kicsit másfelé sodort, de Füles kutyám érkezése (melyet Hetényi Géza ex-elnök úrnak köszönhetek) visszaterelt a klubba és a kuvaszos életbe. Történt, hogy egy kiállításon Muci néni (Somorjainé – Alattyán Cenk kennel) ki akart küldeni a ringből, s miután ez nem sikerült adott egy sárga szalagot. Mire kiértem a ringből már folytak a könnyeim, ekkor Józsi odajött hozzám, vígasztalt. Vigyem el több kiállításra és szerezzek négy nagyon jó minősítést, s amikor almot szeretnék lehozni,

Pezsgő klubélet, melyben megtartottuk hagyományainkat és újabbakkal egészítettük ki; összetartozásunk kifejezésére lett címerünk, zászlónk, melyet minden rendezvényünkre elhozott, sőt még indulónk is. Számos az egész kuvaszos társadalmat megmozgató nagysikerű rendezvényünk volt, s mindig ott voltam, ott lehettem, mint szürke eminenciás segítő. Megfelelő keretek közt folyt a szakmai munka, emelkedni kezdett a törzskönyvezett

KuvaszNet kölykök száma. Nagy formátumú vezető volt (még mindig hihetetlen múlt időt használni vele kapcsolatban), akit egy félelmetes betegség ragadott ki közülünk.

2017. május

Nem tudom sikerült-e még életében viszonoznom legalább egy kicsit jóságát. Szép emlékként őrzöm, hogy részese lehettem, hozzájárulhattam utolsó tenyésztői sikeréhez – ott október elején Komáromban, mikor a tenyész csoportok vetélkedésében a dobogó harmadik fokára állhattunk.

A „Juhász érá”-t követő zavaros időben, a betegsége ellenére is számíthattam józan tanácsaira, véleményére. De nemcsak erre, kaptam tőle két kutyát is. Azzal a mindennapi örömmel ajándékozott meg, amit nap nap után tapasztalok, mikor ránézek kutyámra, mikor bearanyozza a napomat. Gondolom és remélem minden kutyatartó ismeri ezeket az érzéseket és szentel egy hálás gondolatot a tenyésztőjének is. Ma is fülemben csengenek szavai, mikor felkészített egy-egy kiállításra, mikor megosztotta velem tenyésztői tapasztalatait, véleményét a jó kuvaszról.

November elején egyedülálló élményben szerettem volna részesíteni – meghívtam Komáromba, ahol nemzeti válogató IPO munkaversenyt rendeztek, hogy nézze meg Csillagot. Ilyen szintű versenyen legkevesebb harminc éve nem szerepelt kuvasz. Kivételes élménybe lehetett volna része, hogy a kuvasz a versenypályán is megállja a helyét. A jó Isten már nem engedélyezte neki, elszólította. Köszönöm, hogy ismerhettelek. Köszönöm Csillagot. Ígérem, hogy szerzünk mi még dicsőséget a Vértesi Selymes kennelnek. Ámen.

Csodáltam erejét, ahogyan felvette a harcot a halálos kórral. Csodáltam írói vénáját, azt a stílust, ahogyan szólni és hatni tudott.

KuvaszNet

2017. május

Varga Márta: Búcsúzóul néhány megfontolandó gondolat Kedves olvasó, rövid írásomban szeretnék megemlékezni a sokunk által tisztelt és szeretett Juhász Józsefről, nekem csak Józsi bácsiról. Számomra szava mindig meghatározó volt, de úgy gondolom az ő véleményére mindenki adott. Rövidke, pár éves ismeretségünk alatt engem életre szóló tanácsokkal látott el.

fajta. Ha sarkítok, akkor sokan azt képzelik el, hogy teli volt a puszta hibátlan kutyákkal, majd jöttek a tenyésztők és tönkretették. Ezzel szemben a XX. század elején hamvaiból kellett újjáéleszteni, vagy ahogy Zoli bácsi mondja rekonstruálni a fajtáinkat. Közben állandóan ment a marakodás. Minden tettre kész és tehetséges ember előbb - utóbb kiábrándult, mert a tehetségtelen, kritizáló, a kutyázásban önmegvalósítást látó emberek támadásait megunták és háttérbe vonultak. Amikor pedig a kritikusok kerültek hatalomra, minden tönkrement, mert csak az intrikához értettek. Mindez nem az én gondolatom, hanem Zoli bácsié.”

Józsi bácsi kapcsolatot teremtett a múlt és a jelen kuvaszos világa között és intelligens, komoly, de empatikus hozzáállása, nagy szakértelme lehetővé tette, hogy hidat képezzen az ellentéteket képviselő érdekek és emberek között is. Mindig kész volt kedvelt fajtája, a kuvasz ügyében fellépni és sohasem szűkölködött a jó tanácsokkal sem. Igazán szerettem vele személyesen társalogni, ám mikor erre nem volt lehetőségünk, a felvetett kérdéseimre ő mindig idejét nem sajnálva, részletekbe bocsátkozóan írta le válaszát. Ezekből a beszélgetésekből idéznék fel pár, igencsak megszívlelendő részletet, bár nekem íródtak, azt remélem ő sem bánná, hogy a tanító jellegű írások most mások számára is olvashatóvá válnak. Beszélgetéseink mi másról szólhattak volna, mint a kuvaszokról. A kutyatenyésztés múltjának és jelenének problémáját boncolgattuk, nagyobb hangsúlyt fektetve olyan kérdésekre, mint az állatok egészségi állapota, a kuvasz fajta mai szerepe, a szelekció mibenléte és a kuvasz jövője. Az alább idézett elgondolások a tájékozott kuvaszosok számára talán nem sok újdonságot közölnek, mivel mint tudjuk, Józsi bácsi rendszeresen jelentette meg írásait különböző fórumokon és újságokban, mégis röviden és tömören összeszedett átgondolandó felvetésével búcsúzom tőle.

„Már a 2000-es évek elején nem neveztem év kuvasza és egyéb versenyekre, mert csak az irigységet láttam és legyen másnak is lehetősége. Nem vagyok idealista, tudom, hogy ilyenek az emberek, ilyenek a kutyások, én se vagyok hibátlan, de nagyon sokat árt a kuvasznak, az a sok emberi butaság, rosszindulat, amit egymásnak szánnak a kutyások, de a fajta sínyli meg. Azt is tudom, mindig vannak akiknek érdemes szólni. Évekig szerkesztettem a Kuvasz Híreket a kilencvenes években, csak a kritika jutott el az emberhez, miért ilyen, miért nem olyan stb. A pesti Európa kiállításon odajött hozzám egy férfi megragadta a kezem és azt mondta: Nagyon boldog, hogy megismert, mert Erdélyben él és a Kuvasz Hírekből kikerült példányokat fénymásolták, abból tájékozódtak a fajtáról. Nekik kincset ért minden szám. Na látod, ilyen visszajelzések kellenek azoknak akik dolgoznak a fajtáért, nem pedig az áskálódás.” „A törzskönyvezett állomány 10%-a kerül kiállításra, a többinek kuvaszként kell bizonyítania, egészségesen és jó idegrendszerrel. Persze tudom, mindenkinél ilyen kölykök születnek. A kiállítási eredmények most már annyit se érnek mint régen, torzzá teszi az értékítéletet és tényleg senki nem emlékszik pár év múlva semmire. Ez sem engem szomorított el, de a magam példáján is láttam, hogy nem elég, hogy pár éves igazi diadalokat, elfelejtenek, de még a rosszakarók le is szólják, ha szóba kerül. A 10%-on érdemes elgondolkodni, persze én már tudom, hogy

„Nem véletlenül ajánlom Dr. Balássy Zoltán írásait. Zoli bácsi gyönyörűen összeszedte az elmúlt most már több mint 100 év történéseit. A neves és jó szándékú kynológusok több mint tíz évig vitatkoztak a fajtáink elnevezésén, vélt vagy jogos tudás alapján vérre menő sértegetéseket írtak egymásnak a szaklapokban. Volt olyan kiállítás, ahol Raitsits Emil fiatal állatorvosként jegyző volt, de a bíró megtagadta a kuvaszok bírálatát mert, hogy korcsok és nincs ilyen

KuvaszNet könnyebb champion kutyát tenyészteni, mint egészségeset és jó idegrendszerűt, de a kiállítások élvezik a prioritást és miért is választanák a nehezebb utat?”

2017. május

„Ahhoz, hogy a kuvasz értékes fajta legyen, értékes tulajdonságokkal kell felruházni, ami mint pásztorkutyában benne van, de erre alapozva kell a jövő kuvaszát megteremteni. Hozzáértés, objektív felmérések, kutatások párbeszéd nélkül ez nem fog menni. Te még fiatal vagy, a kor nem tesz senkit okosabbá, csak tapasztaltabbá, sokáig lelkes az ember, sokáig nem tudják elvenni a kedvét, de napjainkig nem változott semmi, ahhoz képest, mint amiről Zoli bácsi beszámolt.”

„Nem a kiállítások ellen beszélek, de a jelenlegi szemlélet és értékítélet, nem tesz jót a kuvasznak. Kellenek a kiállítások, legyen ilyen szórakozás, összemérések, de ne ez irányítsa a tenyésztést, mert zsákutca. A kuvaszt nem a kiállítási szépsége miatt fogják tartani, vagy megszeretni. Addig amíg nem tanítják meg, hogy az alul tűzött fül nem szép, addig az olyan kuvasz is tetszik, ha az impozáns és jó kutya.”

„Olyan soha nem lesz, hogy szeressük egymást gyerekek. Lelkes, tehetséges vezetőkre van szüksége a fajtának, akik amíg lendületük tart viszik a fajta ügyét és a következők pedig nem rombolják az elődeik munkáját, hanem arra építenek. Nem kezdek bele, hogy mit és hányszor kellett újra kezdeni amióta a fajta közelében vagyok. Csak most mennyi olyan dologról írtam, ami veszendőbe ment gárdonyi találkozók - szakmai napok, minden évben Kuvasz Hírek.”

„A saját tapasztalat alapján, sajnos a PRA terhelt kutyák megvakulnak, ezt mindenhogyan kerülni kellene és nem belerondítani az addigi eredményekbe. A PRA "mellékterméke", hogy a származás is követhető és az öröklésmenet kizár néhány csaló párosítást, van aki ezért van aki meg azért ellenzi, mert kiderült a kutyáinak a terheltsége, ez a baj, mert nem ennek kellene irányt adni.”

Kedves kuvaszosok, fontoljuk meg az írás tartalmát, legyenek Józsi bácsi súlyos gondolatai mindannyiunk számára tanító jellegűek. Amennyiben nekünk nem tetsző kijelentésekkel találkozunk, akkor is legalább egy pillanat erejéig töprengjünk el az üzenetén és próbáljuk meg más szemszögből is megvizsgálni, mert a fejlődni akarás, az őszinteség, a racionális gondolkodás és a tisztánlátás viheti előre szeretett fajtánk sorsát.

„Pásztorkodás? Nincs élettere a kuvasznak Erdélyben sem, a pásztor nem igényli a fajtatiszta tenyésztést, az egy teljesen más rendszer. Nagyon hasznos volt a program, de nincs benne több, túl sok a nehézség és az akadály, ilyenkor megy az egymás okolása, nagyon kicsi a hatásfoka, de rengeteget lehet belőle tanulni. Erről írtam az utolsó Kuvasz Hírekben, amit még az elnökségem alatt adtunk ki. Talán felkerülnek a honlapra, mert fenn voltak.”

Teremtsünk olyan körülményeket, hogy azok méltóak legyenek az olyan nagy emberek, mint Juhász Józsi bácsi munkásságához és cselekedeteinkkel szolgáljuk úgy a fajta érdekeit, hogy odafentről ő is büszkén nézzen le ránk.

„A terelésre sincs szükség, még a mudi se kell, van villanypásztor, meg korcs kutya. Kiképzés? Már a német juhászt is veri a belga, jó dolog, de a kuvasz soha nem lesz menő szolgálati kutya. Ha mindezeken elgondolkozol, akkor csak az a kérdés jöhet, hogy akkor mi is a kuvasz jövője? Ezt nekünk kell közösen megterveznünk és megoldanunk, ez a törekvésem is nyomon követhető a Kuvasz Hírekből.”

Hálás vagyok, hogy személyesen is ismerhettem őt, nagy tisztelettel őrzöm emlékét. Nyugodjék békében, Józsi bácsi!

„A kuvaszosok: Hú de szép feje van! hozzáállása nem fogja a fajtához csábítani a kutyásokat, mert amíg nem kezdünk érteni a fajtához, addig akár más fej is tetszhet. Magyarországon mekkora nagyságrend az ahol kuvasz őrizhetne, azaz van terület, van anyagi lehetőség, van őrizendő objektum? Minimum tízezres nagyságrend, de pár száz született kölyök elhelyezése gondot jelent.”

KuvaszNet

2016 március

Puskás Ferenc: Az utolsó fűszál „A jó Isten még itt felejtett néhány szép dologra” A 2016-os szomorú év lett. Két általam szeretett és nagyra becsült ember is eltávozott. Még nemrég Jóska kért fel, hogy írjak Dr. Balássy Zoltánról a KuvaszNet megemlékező számában. Mindketten felnéztünk rá, tiszteltük Őt… A születésnapomon kaptam a hírt Jóskával kapcsolatban, ami letaglózott. Így hát most megint írnom kell: egy megszállott kuvaszosról, egy közösségteremtő emberről, egy családapáról, egy barátról. Elővettem hozzá egy tollat, ami még soha nem írt. Tőle kaptam, az áll rajta gravírozva HKK Nívódíj 2007. Lassan születnek a sorok meg-megállva…

kutyapár, amihez a kan kölyköt Jóska ajánlotta fel tenyészetéből. A kölyök kiválasztásakor megmutatta a felnőtt kutyáit is, amelyek egy hatalmas többosztatú elkerített területen falkában éltek (ehhez képest érdekes volt hallani, olyanok szájából, akik még nem is jártak nála, hogy milyen rossz körülmények között tartja őket. Talán ez volt az első alkalmak egyike, amikor szembesültem azzal, hogy a rosszindulat legalább akkora mozgatóerő tud lenni, mint a fajtaszeretet). Később más kapcsán hozta fel példának Jóska, hogy, amikor a villányi borvidéken járt sehol sem lehetett azt hallani, hogy a másik boros gazdának nem jó a bora: Ott is jó bor van, meg kell kóstolni azt is mondták. Nem egymás kárára akartak előbbre jutni, hanem közösen, egymást is erősítve képviselni a borvidéket, a helyi borokat (Lehetne így is csinálni, mindig van választás) Egymás vélt, vagy valós „legyőzése” kétes értékű, mert egy magasabb szinten okoz jelentősebb kárt. Egy másik alkalommal idős barátjához Horváth Józsefhez mentünk el együtt. Előrebocsájtotta, hogy ilyet még nem láttam, de nem is fogok máshol sem. A csákvári gazdaságban húsz körüli felnőtt kuvaszt néztünk meg, különböző korosztályokat. Jó pár kutyát pedig meg sem tudtunk nézni, mert akkora volt a sár, hogy csak traktorral juthattunk volna oda. A kutyák mellett jelentős gidrán állománya is volt Józsi bácsinak. Valóban nem mindennapi élmény volt. A Kuvaszok és Nagyragadozók Programot indulásától klubelnökként és magánemberként is támogatta, nem csak szavakban, ígéretekben, mint néhány prominens. Két kutyát adott a tenyészetéből, a harmadik rajta kívülálló okból nem került kihelyezésre. Az általa vezetett klub támogatta a programot, Ő többször tenyésszemlézett Erdélyben és a Felvidéken is, kölyköket szállított ki a vizsgálati helyszínekre és

Ismeretségük kezdete Szakdolgozatom írásakor kerestem meg Kovács Tibor javaslatára Jóskát 2005-ben, hogy a kuvaszokkal kapcsolatban további információkat gyűjtsek. Tibi azt mondta, ha valakit érdemes megkeresnem az ügyben az Ő lesz és segíteni fog. Ez így is volt, készségesen segített. Fénymásolt anyagokat kaptam tőle a kuvasz jelenlegi munka felhasználásáról és volt, hogy majd órákat beszélgettünk telefonon. Ettől kezdve rendszeresen tartottuk a kapcsolatot és idővel az is kiderült, hogy sok mindenben nagyon hasonlóan gondolkodunk. Évek alatt az elektronikus levelezésünk anyaga is tetemesre duzzadt sok tanulsággal, felismeréssel és fontos információval tele. Éltem egy szép korszakának az egyik szemléletes lenyomatává vált. Közös élmények A következő állomás az volt, amikor a Kuvasz Barátok I. Gárdonyi Találkozóján előadóként lehetőséget kaptam egy olyan program ismertetésére, ami a kuvaszok eredeti feladatkörbe történő visszahelyezését célozta. Nem sokkal ezután kihelyezésre is került a Kuvaszok és Nagyragadozók Programba az első

2016 március

KuvaszNet

anyagi módon is támogatta a célt. Az évek alatt sok-sok közös élményt éltünk meg határon innen és túl. Örök életre szóló emlékekkel, éjszakákba nyúló beszélgetésekkel, örömteli, sokszor könnyekig ható jelenetekkel, nagy tanulságokkal. Nála járva, vendégeskedve többször megtapasztaltuk, hogy sok időt és energiát szánt arra, hogy Ő készítse el az asztalra szánt ételt. Látszott, hogy ez a figyelem nem egy lózung, kényszerű kötelezettség számára, hanem a mindennapok része a családban is, amikor idő engedi.

nem csak a kuvasz fajtában voltak kíváncsiak a véleményére. Tapasztalt kuvaszosként nem szégyellt tanulni és egy-egy tévedés elképzelést, legendáriumot, vagy nézetet felülírni és erről nyilvánosan írni-beszélni (honlapjának bejegyzései, A tenyésztő evolúciója című írása, vagy a KuvaszNetben utóbb megjelent témái). Kitűnő írói vénával rendelkezett, számos publikációja jelent meg nyomtatásban is az évek során. Ezeket az érdemi informáláson túl, a lényeglátás és gyakran jobbító hatás céljából a kényes kérdések feszegetése jellemezte. Jórészben ezek voltak a KuvaszNet létrehozásának céljai is. Fontos volt számára, hogy nyomot hagyjon az utókor számára, illetve a kuvasz történelméhez Ő is hozzátegye a maga részét. Ugyanilyen figyelemmel nyúlt vissza a múlthoz, a nagy tudású elődökhöz, ismét bevonva őket különböző módokon a közösségbe (Balássy Zoltán, Hódosi Lajos, Márki Iván) Ők értékelték is, hiszen ez nem csupán egy gesztusban merült ki. Ezen túl, pedig az újabb generációk szintén sokat profitáltak ebből (video interjú, előadások, bírálatok, régi dokumentumok archiválása…stb.) Mindezzel hiányt pótolt, közösséget épített és egyben értékeket is mentett. Kétségtelenül megvolt Jóskában a kellő tudásvágy, a fajta minél komplexebb megismerésének igénye.

Tevékenysége a fajtához kapcsolódóan Ennek ismertetésére nálam sokkal avatottabbak vannak, különösen Jóska kortársai, de mégis néhány dolgot megemlítenék a teljesség igénye nélkül. Már 14 éves kora óta foglalkozott kuvaszokkal, a némelykori nehézségek sem szegték kedvét a hosszú évtizedek alatt (tenyésztési problémák, emberi tényezők). A tenyészetéből kikerült kutyák ismertek és elismertek lettek kiállítási, illetve munka eredmények szempontjából is. Klubelnökként számos sikeres és emlékezetes rendezvény szervezése fűződik a nevéhez. Igyekezett minden témát és tevékenységet támogatni, ha az érdemi kezdeményezésként jelentkezett a fajta körül. Hitt abban, hogy a minél szélesebb együttműködés, a minél több ember bevonása hozhatja a legtöbb eredményt a kuvasz és a közösség számára is. Más területen megszerzett vezetői tapasztalatából már tudta, hogy minél jobban szorítunk valamit, annál jobban kifolyik a kezünk közül, úgy, mint a száraz homok. Meg kellett találnia a megfelelő módszereket és erőegyensúlyt a kézbentartáshoz, ami egy pengeélen táncoló dolog. Ennek mestere volt, mert ismerte az embereket és hibáikkal együtt is elfogadta olyannak amilyenek. Ezt kevesen tudják megtenni, vagy a belátás hiányából, vagy, mert erővel igyekeznek hatni a másikra érvek helyett, vagy, mert nem érdekli őket az ember csak a cél, az eredmény. Jelentős nemzetközi kapcsolatokat ápolt. Küllembíróként külföldre is szívesen hívták több országba, és

A betegség Mindenkit váratlanul ért a hír, amikor kiderült, hogy beteg. Precízen tervező, előre gondolkodó emberként hamar igyekezett átstrukturálni az életét. Többször órákat beszélgettünk az adott helyzetről, a lehetőségekről, az esélyekről. Ez az időszak egyfajta kényszerű útkeresés volt számára. Ekkor történt az is, ami rávilágít, hogy mennyire nincsenek véletlenek. Valamikor gyerekként láttam egy filmet, talán 30 éve is van már. Akkor, a szocializmusban nem sok választás volt a csatornák és tartalom kapcsán. Ez a magyar műsor a rákról, illetve két férfi beteg párhuzamos történetéről szólt a betegség diagnosztizálásától. Utána (közben?), pedig különböző szakemberek fejtették ki a véleményüket az egyes szituációk kapcsán. Egyikük befelé fordult a súlyos

2016 március

KuvaszNet

helyzetben, másokat hibáztatott, környezetétől eltávolodott, passzív részesévé vált saját- és családja életének. A másikuk aktívan lépett fel: tervezett, cselekedett, megvalósított olyan dolgokat, amiket talán nem tett volna meg egyébként. Családja- és saját életének is aktív részese maradt, amellett, hogy ismerte a lehetőségeit. Említettem Jóskának, hogy bevillant ez a műsor, a két párhuzamos élettörténet, de eltérő választással, tartalommal. (Vajon miért emlékezhettem erre gyermekkoromból? Ráadásul nem is volt soha személyes érintettségünk a családban, a környezetünkben sem… A megértéshez sokszor évek, évtizedek kellenek és egy történés.)

Ahogy teltek közben az évek beszélgetéseink fonala is megváltozott, hátrébb szorult a kutyázás, de kihagyni nem tudtuk. Fontos mindkettőnknek a család, ez áll a középpontban, erről és az élet fontos dolgairól került elő leginkább a szó. Mindig nagy örömmel mesélte, hogy mi minden pozitív dolog történt a családjában és mi mindent meg tudott tenni betegsége ellenére. Nevetve mondta ilyenkor „A jó Isten még itt felejtett néhány szép dologra” Együtt örültem vele, és azt hiszem Én is ugyanígy cselekedtem volna. Ő pedig velem örült, ahogy születtek és nőttek a lányaim. Használd ki, amíg kicsik mondta, mert gyorsabban eltelik az idő, mint gondolnád, és nem lehet később bepótolni. Boldog volt és büszke a családjára és úgy tudom, hogy mindent meg is tett értük.

Talán mindig a legnehezebb helyzetekben látogattam meg többször Pesten és Nyíregyházán is. Utólag visszagondolva ez sem volt véletlen, hogy így alakult. Ezek a testet és lelket is komolyan próbára tevő időszakok voltak számára. Mindennek ellenére ott is példát tudott mutatni és nem kevesebbként távozott tőle az ember, hanem többként! Egy életre szólóan megtanítva azt, hogy mindig van választás, a legnehezebb helyzetben is. Többször mikor beszélgettünk erről, mondtam is neki: Mindenkinek megvan a maga keresztje, csak az a különbség, hogy valaki tudja vinni és valaki nem.

Búcsú helyett

Felálltál onnan is, ahonnan csak keveseknek sikerült. Előre mentél, akkor is, amikor csak fájdalom volt a jutalom. Jó döntést hoztál, amikor mások csak haboztak. Sok nehéz csatát megvívtál győztesen, ami egyenként is dicsőség lett volna… Utolsó fűszálként maradtál állva. Példád kötelezettséget ró mindőnkre. Felvállalni a kizárólagos felelősséget saját életünkért és ezáltal másokéért is. Embert próbáló feladat. Vissza-visszacsengenek a mondataid a fejemben. Amikor eljön az idő újra találkozunk és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, még ha évek is telnek majd el. Nem búcsúzom, de jó szívvel emlékezem Barátom.

Sokszor elmondta, hogy nem akarja, hogy leírják, sajnálják a betegsége miatt. Ebben a megváltozott élethelyzetben is hitt magában és erős akarattal cselekedett is. Ha valakire igaz volt a mondás, hát rá igen: „Segíts magadon és az Isten is megsegít”. Több mindent elveszített a betegség első fázisában, majd később visszakapta. Őszintén hiszem, hogy ez a hozzáállása miatt történhetett így. (Láttam már korábban is ilyen kiállást és akaratot, az apámban munkálni hasonlóan nehéz helyzetben) Sokat tépelődött a döntések, lehetőségek kapcsán, de mindig az élni akarás, a céltudatosság kerekedett felül a realitások ismerete mellett. Érezte azt is, hogy sokan szeretik és bíznak benne, ez erőt adott neki. A külső szemlélő számára, aki nem volt mindennek részese, annak a díjazott írása az Újra meg újra enged bepillantást ebbe.

2016 mรกrcius

KuvaszNet

2017. május

Juhász József: Újra meg újra Közhely - a zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Az áttétes gyomorrák felér egy zuhanó repülővel? A tudomány mai állása szerint bőven. A repülő zuhanását esetleg túl lehet élni… Akkor nem lehetek ateista. Talán könnyebb lenne, ha jobban tudnék hinni, ha én is úgy érezném, hogy a másvilág szebb, különb a mostani életemnél. De nekem gyenge a fantáziám, vagy rohadtul szeretek élni, mert nem tudok szebbet elképzelni ennél. Persze nem zárom ki, hogy van olyan, de számomra az élet csodálatos.

Ezt az írást a Tűzmadár alapítvány pályázatára írta Juhász József, és megosztott első díjat nyert vele. Az írás megtalálható az alapítvány weboldalán is, de úgy gondoltam, hogy nem csak az írás linkjét, hanem magát az írást is közzéteszem ebben a számban. Évek óta tervezzük, hogy kimegyünk Bécsbe Adventkor. Kimentünk a barátainkkal. Náluk aludtunk, nem tudtam elaludni. Iszonyatos, addig soha nem tapasztalt fájdalmat éreztem. Nem akartam, hogy a nejem felébredjen, felkeltem és tornázni kezdtem. Észrevette.

Négy éve tudtam meg, hogy rákos vagyok. Akkor elbúcsúztam a szeretteimtől és megpróbáltam felkészülni a legrosszabbra. De küzdöttem, mint egy vadállat - az éltemért – nem tudtam feladni. Legyőztem a műtéti fertőzést, teljes életet éltem gyomor nélkül, visszaszereztem az erőmet.. . Hősök, akik ezt teszik – mondják. Á dehogy, csak nem lehet kitérni, nem lehet elbújni, végi kell csinálni. Újjáéledtem, már tervezgettem, már megengedtem a nejemnek, hogy cipőt vegyen nekem.

Mi a baj? – kérdezte.

Fáj a hasam, valami gond van.

Biztos a puncs miatt.

Remélem. – válaszoltam.

A puncs? Alig ittunk. Ez valami más. Aztán nem fájt két hétig. Majd újra iszonyatos görcseim lettek. Nem értettem, nem ettem olyat, nem ittam olyat, hogy fájjon. Karácsony előtt, vissza kontrollra. A tumor marker még magasabb értéket mutatott. Itt valami biztos nincs rendben. Újabb vizsgálatok. Az eredményekre várni kellett, de az orvosok tekintete mindent elárult, vagy nekem volt üldözési mániám? A klinikára elkísért mind a két fiam. Ott tudtam meg, hogy a biopszia áttétet talált. Normális vagyok? Az fáj a legjobban, hogy a fiaimnak fájdalmat okozok?

Aztán egy sima vérvétel és a tumor markerem értéke a normál érték fölé emelkedett. Forgott velem a világ, nem volt egy épkézláb gondolatom. Vizsgálatra várni, vizsgálaton részt venni, ebből állt az életem. Nem tudom, melyik a rosszabb, várni vagy tükröztetni, szurkáltatni magát az embernek. Nem találtak semmit. Talán az a gyulladás, ami nyelőcsövemen volt? Három év után, amikor már kezdtem azt hinni, hogy megúszhatom, kiűzetés a paradicsomból? Hinni akartam, hogy ha nem találtak semmit, akkor nincs is, de alattomosan befészkelte valami magát az agyamba. Nem tudom mi, de bizonytalanná tett.

A hasi fájdalmak egyre sűrűbbek lettek, a kezem görcsbe rándult. A nejem ott toporgott mellettem, hogy mit is csináljon, hívja e a mentőt. Kitapasztaltam, hogy csak négy órát kell kibírnom, utána enyhül. De ne lássanak ilyenkor a fiaim, a lányok, de még talán a nejem se. Elolvastam, pár hónapom lehet hátra.

Meglegyintett a zuhanó repülőnél kegyetlenebb érzés szele. Nem vagyok újra rákos, mondogattam magamban. Ezt valahogy, bizonyítani is akartam. A vállalkozásomat új tevékenységgel bővítettem. Aki ilyet tesz, az nem rövidtávra tervez. Átúsztam a Balatont, mert a daganatos betegek gyengülnek. Átúsztam, de az a valami csak ott motoszkált az agyamban. Menjünk a felnőtt gyerekeinkkel együtt nyaralni – ki tudja meg tehetem-e még? Hittem is meg nem is, hogy nincs bajom.

A kisebbik fiam a vizsgáira készült, nyáron diplomázik, már nem leszek ott hasított belém. Felhívott, talált az interneten egy sebészt, aki hasi áttéteket műt és az országban egyedülálló eljárást alkalmaz. Tanulj inkább – korholtam. Talán mégis van némi parányi esélyem?

KuvaszNet Nincs, nem javasolta az onkológusom a műtétet, a gyomoráttétet nincs értelme műteni. Akkor mit lehet tenni? –kérdeztem. Kemoterápia – volt a válasz. Jó rendben, kemo de ha megcsinálom, mi várható, meddig élhetek még? Egy éven belüli elhalálozás várható kemoval együtt. Azaz tényleg pár hónapom van. Mit tegyek, tiszteletben tartom az orvosom véleményét, de el lehet ezt így fogadni? El kell fogadni, mondja az agyam. Megkerestem a sebészt, elmentem az ország túlsó felére. Kiderült, a leleteim alapján nem tudja alkalmazni az olasz professzortól átvett technikát, de javasolja a műtétet, mert a fájdalmaimat talán lehet enyhíteni és a nagyobb daganatokkal a kemo se nagyon tudna mit kezdeni.

2017. május

meg se lehetett műteni, most meg gyengébb is vagyok. El kell búcsúznom a családomtól. A nővér hívja az ügyeletes orvost, a drénből, tiszta vér folyik, azzal van teli a palack. Ha egy orvos szimpatikus tud lenni, akkor ez az ügyeletes orvosnak sikerült, meg kell műtenie azonnal, valószínű, hogy egy ér elpattant. Nagyon sokat köhögtem és valami szakadást éreztem is. Ötödik műtét. Rutin? Teljes padló. Van még innen kiút, lehet még valamit tenni? Jó lenne felébredni ebből a lidérces álomból. Aztán mégis úgy érzem, jobb aludnom, akkor se kell gondolkodnom. A nejem nagyon erős. Jött reggel, jött délután hozzám. A gyerekeim is itt vannak, el kell őket küldenem, hiszen más dolguk is van. Ádámnak rosszul esett, hogy elküldtem, a nagy bánatos szemeivel nézett rám, de akkor is menjetek haza, leesett a hó, és sokszor kell még segítenetek nekem, ha kapom a kezelést, nem lehet az összes puskaport most ellőni. – próbáltam nyugtatni.

Most mit tegyek? Két orvos, két vélemény. Bekéredzkedtem a professzor úrhoz, elmondtam mi a dilemmám. Mutassa, mit akar műteni Tóth doktor? - nézegette a véleményt, majd megszólalt. – Jó menjen el a műtétre és utána várjuk kezelésre. – Köszönöm professzor úr! – rebegtem, legalább valami megnyugtató.

Aztán nem tudom mi történt velem. A harmadik nap lementem a negyedikről gyalog, másnap már kétszer, újból edzettem magam. Ott motoszkált bennem, hogy minek, hiszen legfeljebb edzettebben halok meg. De az életösztön, a remény legyőzte a vészjósló hangot. Tudtam milyen a helyzetem, de nem várhatom minden percben a halálom. És jött az új lehetőség, molekuláris diagnosztika, célzott terápia, meg kell próbálni, bármilyen kicsi is az esélyem. Megpróbáltam, a meghallgatáskor nem értette a doktor, hogy a leleteimhez képest mitől vagyok jó állapotban. A reménytől. De kiderült, az én mutációmra nincs kezelés.

Az ország túlsó végén műtöttek. A nejem odaköltözött egy panzióba, de jött vele Ildi, édesanyám húga. Aki a szüleink hiánya miatt, egyszerre volt a feleségem barátnője, édesanyja és nővére, egy olyan támasz, ami nélkül, sokkal nehezebb lett volna magában a búval, egy idegen szobában. Ez már a negyedik műtétem volt. Féltem, de milyen érdekes ebben is lehet rutint szerezni. Bizakodtam. Talán kiveszik a daganatot, arra kapok egy hatásos kemot és időt nyerek. Amikor kitoltak, kába voltam. Nem tudom, hogy lehetett, de tőlem jó pár méterre beszélt a feleségem a gyerekeimmel együtt a főorvossal, és én mintha ott lettem volna. Foszlányszerűen, de mindent értettem. A hasfalból egy tenyérnyi daganatot metszettek ki, de a vékonybeleimen a daganatok olyanok, mintha rizzsel beszórták volna, nem lehet műteni. Fel kell készülni, hogy akár egy-két hónapon belül …. aztán álomba szenderültem. Öcsémék és húgomék álltak az ágyamnál. Kínos csend, néhány tétova szó. Zavartan távoztak, már liftnél járhattak, amikor hallottam húgomat felzokogni.

Harminchárom napig nem voltak görcseim. Az egyik orvos barátom, azt mondta nemrégiben, hogy nem tudnak mindent meggyógyítani, de a fájdalomcsillapítás nagyot fejlődött, legalább fájdalom nincs. Hát nekem volt. Embertelen fájdalom. A legborzasztóbb az volt az egészben, hogy nem lehetett kitapasztalni, hogy mitől van. Egy adott ételtől, egyik alkalommal nem fájt semmi, máskor borzalmas kínokat okozott. A bél összenövések, szűkületek a daganatok okozták. Nőtt a fájdalom ideje, már nem maradt abba négy óra után. A nejem arca tele volt aggódással, pedig amit tudtam eltitkoltam előtte, vagy ha éjszaka lettem rosszul, kilopóztam a nappaliba, hogy tudjon aludni. Nem engedtem neki soha, hogy kihívja a mentőt. Féltem, ha az ügyeleten felvágnak, mert bélelzáródásom van, ki tudja lesz-e még belőlem ember. Pedig a kemo hatott, a tumor marker értékem normális értékre csökkent, de ez az állapotomon nem látszott meg. A kezelőorvosomnak beszéltem a lehetséges klinikai

A műtéteknél nekem is megvan a magam protokollja. Nincs mese, ahogy fel tudok kelni, mindennap borotválkozom. Mindennap, erősebbnek kell lennem. Szédülök, de nem számít. Második nap majdnem összeestem a tükörnél. Valami nincs rendben, nem erősebb, hanem gyengébb vagyok, mint tegnap. Ez már a vég. A műtéti eredmény duplán kudarc, mert nincs értelme a gyomordaganat áttéteket műteni, de nekem

KuvaszNet

2017. május

vizsgálatokról, hátha valami csodaszert lehetne kipróbálni rajtam. Leforrázott, örüljek, hogy hat a kemo, nem fognak rajtam kísérletezni, az én betegségemre nincs semmilyen csodaszer. Akkor egy éven belül, a kemoval együtt - hasított belém.

nem ment el, hanem beszélgetni kezdtünk. A feleségem azt mondta:

A hasi műtétem miatt egy bődületes sérvem keletkezett. A CT felvétel értékelője a sérvet is hibásnak találta a bélszűkületekért. Vissza a sebészhez. Ő azt mondta a sérv nem lehet az oka, de ha én is úgy gondolom, megműt és próbál segíteni a szűkületek feloldásában. Hatodik műtét.

A hatvanas években voltam gyerek. Hallottam a hidegháborúról és azt is mondták, ha ledobják az atombombát, senki nem marad életben. Nagyon féltem ettől. Egyszer játék közben könny szökött a szemembe és sírni kezdtem. Nagyapám, akit az egyik unokatestvérem Papónak nevezett el és ez a név rajta is maradt, megkérdezte tőlem: - Miért sírsz Jóska fiam? Én elmondtam neki, hogy meg fogok halni, mindenki meghal, ha ledobják az atombombát. – Ne sírj fiam – vigasztalt nagyapám. – Tudod, ha kaszálok, nagyon megfenem a kaszát. De amikor vágom a rendet, és akármilyen éles a kasza, hátranézek, mindig állva marad egy – két szál. Na, Jóska fiam, te is ilyen állva maradt szál leszel, ha ledobják az atombombát.

Tudja főorvos úr, az én férjem lesz a megmaradó fűszál. A doktor nem értette. Én elmagyaráztam neki:

Borzalmas amikor megtudja az ember, hogy rákos vagy, szebben mondva, daganata van. A talaj kicsúszik a lábunk alól. Nem lehet elbújni, végig kell csinálni. Aztán erőre kapunk, az élni akarás felülkerekedik. Mindenki biztat ilyenkor, bíznak benned. Van miért küzdeni. A bennünk élő tűzmadár újjáéled. Már semmi se olyan, mint régen, de ennek vannak előnyei is. Bölcsebbek leszünk. Jobban szétválasztjuk az értelmes dolgokat az értelmetlentől, mert tudjuk, mi sem vagyunk kivételek és a hátralévő karácsonyok száma mindenkinek számos. De ez az állapot minden kínjával együtt is egy mennyország ahhoz, mint amikor kiderül, hogy kiújult, vagy szóródott a daganat. Akik értik a helyzetedet és a szakemberek - már nem nagyon számolnak veled, a laikusok meg bíztatnak, hogy csak akarni kell, agyban dől el minden, meg olvasták az interneten... Egyik nézettel se tudtam azonosulni. Tudtam, hogy menthetetlen vagyok, de hátha. Jól esett a családom, barátaim csodavárása, de tudtam erre nincs esélyem. Mibe kapaszkodjak? Örökre kirepült a bennem rejlő tűzmadár?

Ő most is az lesz főorvos úr – vágott közbe a nejemnem hagyom, hogy máshogy legyen. Magamra maradtam, elővettem a fiókból a Bibliát. Az elején azt írják, hogy van egy Gedeon nevű társaság, akinek az a küldetése, hogy minden kórházba, szállodába Biblia legyen a szobákban. Olvasgattam. Az egyik levélben - a remény nem bűn. Az evangéliumokban – Kérj és adatik, kopogj és beengednek. A bélpoklos arra kéri Jézust, hogy – Tisztíts meg Uram, ha te is úgy gondolod! Legalább a köpenyege szegélyét tudjam elérni és meggyógyulok. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és elaludtam. Amikor felébredtem, mintha egy óriási terhet vettek volna le rólam. Ez júniusban történt és azóta nem voltak kibírhatatlan fájdalmaim, a kemoterápia megviselt, de viszonylag jól bírtam.

A műtétem előtti pénteken, hajnali kettőtől, délután kettőig rosszul voltam. Tizenkét óra pokoljárás. Háromra egy megbeszélésem volt ingatlanügyben. Elmentem rá.

És jöttek az élet ajándékai, ott lehettem a kisebbik fiam diplomaosztóján, az eljegyzésén, kirándultunk együtt a nagyobbik fiamékkal, ott voltam a harminc éves egyetemi találkozónkon és én lehettem a szakestély elnöke, bírálhattam a klub kiállításán és Velencén, cikkem jelent meg a Kutya újságban….. Mindezt sokszor úgy, hogy szerdán megkaptam a kemot infúzióban és szombaton ünnepeltem. Maradt még bennem tűzmadár? Vagy csak pislákol az a tűz? Volt egy titkolt vágyam, ha nem is tudtunk az idén együtt nyaralni, Pár napot jó lenne együtt tölteni. Azonban a műtéteim miatt a kemo elhúzódott, a nejem szabadsága elment arra, hogy ott volt velem a kórházi kezelésem alatt, Gabó elhelyezkedett és az első pár hónapban nem nagyon van szabadság, no meg nem egyszerű hat embert egyszerre

A hatodik műtét idejére is odaköltözött a városba a nejem. Megérdemlem én ezt a csodálatos nőt? Naponta kétszer jött be hozzám, volt, hogy este kilencig maradt, majdnem bezárták a kórházba. A műtét után beszélt a főorvossal, lelkendezve adta elő, hogy milyen jól sikerült minden. Nekem gyanús volt, mert nem sokáig voltam a műtőben. Másnap reggel bejött, hozzám a főorvos és mintha nem is ugyanazt mondta volna nekem, mint a nejemnek. Biztos azt mondta, de mást hallottunk ki belőle. Nem sok mindennel biztatott, de azt elmondta, valóban kisebbek lettek a daganatok és százból egy vagy egy se jött még hozzá vissza jobb állapotban, mint amit nálam februárban látott. A nejem is befutott. A főorvos

KuvaszNet szabaddá tenni. De mégis összejött. A mostani hétvégén együtt voltunk Bajmócon. Az a vár egy ékszerdoboz. Utána állatkert és az én felnőtt gyerekeim olyanok voltak, mint picinek - minden állatot megnézünk Apa! Már rám fért az a kis pihenés, amit az ebéd hozott, egy jó kis étteremben, finom ételekkel párás sörös korsóval és együtt azokkal, akik a legfontosabbak nekem. Ebéd után gyógyfürdő és senkit nem kellett este altatni. Másnap Körmöc és Selmecbánya. Mindent bírtam, mindent élveztem, olyan, mintha nem is lennék beteg.

2017. május

Én mosolygósnak szeretlek, látni akarom a gödröcskét az arcodon! Ilyenkor erőt vett magán, mosolygott, megjelent a gödröcske, nekem csak kérnem kellett. Most is ezt mondtam neki – gödröcske? Elmosolyodott, megjelent a gödröcske és azt mondta: Tudod, hogy te leszel az a szál, ami állva marad a kaszálás után. Papó megmondta neked! És én így akarom!

Erről nem is álmodtam. Nem tudom, meddig felejt még itt a jó Isten, de az élet gyönyörű, újjáéledtem! Zsolt barátommal elindítottunk egy online kutyás újságot, amit még akkor kezdtem írni, amikor óriási fájdalmaim voltak. Kell még velem számolni – reménykedtem.

A bajmóci utat azért tettük a múlt hétvégére, mert most kellett mennem CT-re. Vinni kell a vérképet. Féltem megnézni. Amikor megláttam zúgni kezdett a fejem, újra megemelkedett a tumor markerem. A CT eredményem negatív. Megint padlón vagyok. Nem akarok szomorúságot okozni a szeretteimnek, nem akarom, hogy teljesen leírjanak. Igen, ilyenkor a kemo hatása csak átmeneti. A nejem nyitja az ajtót, hogyan mondjam el neki? Nem kell mondanom semmit, látja a szememből. Átölel. Potyognak a könnyei. Amikor rendszeresek voltak a hasi görcseim és ott tipródott mellettem, ha már kezdett múlni a fájdalmam és egy picit jobban voltam, mindig azt mondtam neki:

Én is!

KuvaszNet

2017. május

Ez az írás a második Gárdonyi Találkozón hangzott el, az újjáalakult klub első évi tevékenységét foglalja össze. Az írást változtatás nélkül, az eredeti formájában közlöm.

Juhász József előadása a Kuvaszbarátok II. Országos Találkozóján, Gárdony, 2007.okt.6. Előadás Gárdony 2007. október 6. –7. Juhász József MEOE Hungária Kuvasz Klub elnök Tisztelt klubtagok, szimpatizánsok, kedves vendégeink! Előadásomban két témát szeretnék érinteni, úgymint a klub eddigi működése, továbblépés lehetőségei, valamint egy aktuális probléma helyzetét felvázolni, és a megoldás életszerű alternatíváit megvitatni. Nincs szándékomban, a klub múltjával foglalkozni, az azonban tény, hogy a tavalyi évben, érdektelenség miatt az évadzáró vacsora se lett megtartva, érdemi klubélet nem folyt, közben érzékeltük a fajtánk hanyatlását. Mindezek alapján Fekete György barátommal egy baráti találkozó szervezésébe kezdtünk, megpróbálni a lehetetlent, és összefogni a kuvaszosokat. Odafigyeltünk a részletekre, hozzájárulást kértünk az akkori klubelnöktől, hogy még a látszatát is elkerüljük, annak, hogy megosztásra törekszünk. Azonban, minden jó szándékunk ellenére, ez nem teljesen így sikerült. Ellenben a baráti találkozó, minden várakozást felülmúlt. Az ország minden pontjáról, több mint 50 kuvaszos jött el, és egy szakmailag és szellemiségében is nagyszerű rendezvényt sikerült véghezvinni. Ezért mondom azt, hogy én innen számítom a kezdetet. Azért egy zárójeles kérdőjelet odatehetünk a kezdethez, mert igazán az idő dönti el, hogy sikerül –e együtt továbblépnünk. 2006. december 11.-én a MEOE székházában megtörtént egy időközi választás, aminek az eredménye ismert. Sajnos néhány hónapig legitimitási problémák voltak, mert az un. önálló, és MEOE klub ügyei teljesen össze voltak kutyulva, és pongyola módon történt ezek kezelése. Az igazság az, hogy ezt egyszer rendezni kell, de egyelőre az energiánkat másba fektettük. (némi felesleges körök után MEOE elnökségi határozat szerint, mégis lett klubunk)

KuvaszNet

2017. május

Március 17.-én közgyűlést szerettünk volna tartani, de rendezetlen jogi háttér miatt ez nem volt lehetséges, így ezen a napon rendeztük meg évadzáró klubvacsoránkat. Itt már körvonalazódott, hogy több olyan emberre is számíthat a vezetőség, akik tevékenyen részt fognak venni a klub munkájában. Melegh Gergely és neje egy zászlót adományozott a klubnak. Borcsa Attila tervei alapján, kiválasztottuk a klub logóját. Pető Zoltán témafelelős összeállította az év kuvasz kiírást. Pischoff Ferenc megalkotta a született tulajdonságok vizsgálatára irányuló tesztet. Géczi Imre pedig nagy erővel nekifogott a tagtoborzásnak. Drágossy Zsolt és jómagam egy adatbázisban is rögzíthető bírálati lapot dolgoztunk ki. Minderről beszámoltunk a vacsorán. Az aktivitásra jellemzően, a tombola és az egész rendezvényünk nyereséggel zárult, köszönet ezért, minden résztvevőnek, és Haluskáné Taar Enikőnek, aki a nejem segédletével levezényelte a tombolát. A helyszín ár-érték aránya nagyon jó volt. Lehetséges, hogy a következő hasonló rendezvényünket is érdemes itt tartani. Április 21.-én megrendeztük az első kiállításunkat és főtenyészszemlénket, Budapesten az Óceánároki kutyakiképző területén. Nem volt könnyű elindítani ezt a rendezvényt. Pénz nélkül, rendezőgárda, ringszemélyzet nélkül indultunk. Óriási munka volt, kísérleti jellegű bírálattal, méretfelvétellel, ösztönpróbával egy új társasággal mindezt lebonyolítani. Mindenkinek köszönet, aki ebben közreműködött. Fontossági sorrend nélkül. Pischoff Ferenc és neje Marika, valamint barátjuk Molnár Sándor, akik a használhatósági szintfelmérést lebonyolították. Scmidhné Pintér Erika, aki azóta is állandó segítsége rendezvényeinknek, aznap Horváth Angéla segítette ezt a munkát. Haluska Jánosnak, aki rendezte a számlákat és a pénzügyeket, Drágossy Zsoltnak, aki a méretfelvételben segített, Pető Zoltánnak aki a nevezések alapján egy kiválóan szerkesztett katalógust adományozott nekünk. Sokat tanultunk ebből a rendezvényből, összességében egy színvonalas kiállítást sikerült elsőként megrendeznünk. Május 6.-án Melegh Gergelyéknél találkoztunk Nagymaroson. Kutyákkal, bográccsal baráti és szakmai beszélgetéssel fűszerezve, egy emlékezetes napot töltöttünk együtt. Köszönet érte a házigazdáknak. Május 28.-án megrendeztük a Klub kiállításunkat, élő legendaként Dr. Hudák Lajos bírált. A kiállításon a többi fajtásoknak az volt legmeglepőbb, hogy a kuvaszosoknak milyen jó kedvűk van, mennyire baráti a hangulat. Június 17.-n Várpalotán tartottuk meg a következő főtenyészszemlénket. Dr. Harcos Gábor volt a házigazda, kitűnő és hangulatos helyszínt biztosított a számunkra. Köszönet Gábor. Ezt követően közgyűlést hirdettünk meg. Jóváhagytuk a tenyésztési szabályzatunkat, határoztunk arról, hogy a kuvasz nagykövetének jelöljük Medveczky Ilonát.

KuvaszNet

2017. május

Szeptember 2.-n Solt –Révbér pusztán a magyar kutyafajtás CAC-n vettünk részt. A MEOE elnöke kitüntette, Dr. Hudák Lajost, Horváth Ernőt, Torma Jánost, és Pischoff Ferencet a kuvasz tenyésztésben, népszerűsítésében végzett munkájukért. Szeptember 15.-én Mátészalkán találkoztunk, Kóczián Imre látta vendégül a kuvaszosokat. Az igen jó hangulatú találkozón, szakmai előadások hangzottak el, és a szatmári nevezetességek mellett végig a kuvaszon volt a legfőbb hangsúly. Másnap részt vettünk a helyi CAC kiállításon, és Sztojka Zoltán halászlevével búcsúztunk. Köszönet érte Imre. Az idén még két rendezvényünk lesz, a II: kuvaszbarátok találkozója, és egy évzáró klubnap a MEOE székházban, itt Dr. Balássy Zoltán diavetítéses előadását követően, a használhatósági szintfelmérésen legjobban szereplő kuvaszokat fogjuk díjazni. (az éves beszámolómban fogom részletezni) Mindenki belátás szerint értékelheti a 2007-es évet, de engedtessék meg nekem, hogy én is értékeljem. Nulláról indulva, egy igen szép évet fogunk zárni. A rendezvényeink a kisebb bakikat leszámítva, jól szervezetten és igen baráti hangulatban zajlottak. Mindezzel hozzájárultunk a klub és a kuvasz presztízsének a növeléséhez. Köszönet ezért a közreműködőknek, és a tagságnak, hogy a bizalmával tüntette ki rendezvényeinket. Röviden összefoglalnám, mit sikerült elérnünk. Anyagi helyzet stabilizálása (minden rendezvényünkön, díjazás nélkül végezte munkáját, a Pischoff házaspár, Pintér Erika, Géczi Imre, jómagam, a katalógust Pető Zoltán ingyen bocsátotta a rendelkezésünkre, a várpalotai helyszín költségeit Dr. Harcos Gábor állta stb., magyarán a klubunk vezetősége, tagjaink munkája segítette ezt elő) - Logó - Zászló - Honlap feltöltés alatt - Adatbázis alapjai - Tenyészszemle bírálati lap, és alaptermészet vizsgálat (használati érték –küllem –egészség) - Népszerűsítés: cikkek, interjúk, kuvasznagykövete, film, kuvaszok és farkasok, bemutató csoport népszerűsítése. (Puskás Ferenc munkája nagyban segíti a fajtánk népszerűsítését) Kezd kialakulni a munkaszervezetünk. - Gazdaságis a Tóth házaspár, György és Éva, óriási segítség a munkájuk. Tenyésztési felelős Drágossy Zsolt, a szakmai tudására, és következetes munkájára óriási szükség van a klubban. Honlap - Romvári Mónika elindította ezt a munkát, személyiségével, hozzáállásával nagyban

KuvaszNet

2017. május

hozzájárult, hogy a klub a virtuális világban kiválóan működik, itt azonban nem szabad megfeledkezni Borcsa Attila segítségéről sem. Tagszervezés, Géczi Imre munkájának köszönhetően a létszámunk már a kilencvenes határt közelíti, Imre a témafelelőse a kisokosunknak, amit minden új kuvaszos kezébe szeretnénk odaadni. Évkönyv, a rendezett anyagi hátterünk lehetőséget biztosít a nyomtatványaink kiadására. (az eddig felkért szerzők, Kovács I. kiállítások, Drágossy Zs. Tenyésztési ismeretek, adatbázis Pischoff F. kiképzés, Juhász J. Klub hírek, és egyéb, novemberben össze kell álljon) Várom mások írásait is véleményeket, hogy mi kerüljön bele. - Amiben még nagyon az elején vagyunk: fajtamentés, nemzetközi kapcsolatok, területi referensek (önállóan ténykednek), sajtó, vagy kommunikációs csapat. Körvonalazódik azok köre, akik ebben segíthetnek, és a tevékenységi kör is. Röviden ennyi a klub működéséről, beindult a klub, sok még a feladat, de az eddigi eredmények előrevetítik, hogy meg fogunk birkózni ezekkel a feladatokkal. A jövő évi programra várom a javaslatokat, és a további segítőket. Az előadásom második témája a PRA. Nagyon sok dologban szeretnénk előrelépni a kuvasztenyésztésében. Együtt fogalmaztuk meg a hármas „szentségünket”, úgymint: küllem – egészség –használhatóság (idegrendszer). Ebből az egészség témának egy része a PRA, talán nem is a legfontosabb része, azonban, amíg nem állapodunk meg közösen, ennek helyretételéről, kezeléséről addig úgy tűnik ez a legfontosabb tenyésztési szempont és tartani fog a kérdés túldimenzionálása, tévhitek keringése. Elsőként nézzük meg, mi is ez a betegség? - Genetikailag öröklődő, vakságot okozó megbetegedés. - Három státusza van: Mentes, azaz sem genetikailag nem örökíti, sem vakulással nem jár. Hordozó, azaz az öröklődés menete szerint továbbviheti betegséget, de nem vakul meg. Terhelt, azaz az öröklődés menete szerint továbbviszi a betegséget, és idősebb korában a kutya nagyvalószínűséggel megvakul. Először az éjszakai látáshoz szükséges pálcikák halnak el, majd a nappali látáshoz szükséges csapok. Nem gyógyítható. Némileg menjünk vissza az időben, a kora tavasszal igényként merült fel a fórumon, és a kuvaszosok között, hogy az egészség jegyében erre a betegségre is szűrni kellene az állományt. Azonban, a szűrés gátja volt a rendkívül magas bekerülési költség, amit sikerült normál mértékűre apasztani. Az első eredmények sokkoló hatásként érték a tulajdonosokat,

KuvaszNet

2017. május

tenyésztőket. A vélemények innentől kezdve igen erősen megosztottá tették a kuvaszos társadalmat. A legszélsőségesebb megnyilvánulások sem voltak ritkák. Számomra a dolog lényege, hogy ha tetszik, ha nem létrejött egy helyzet, amit valahogy kezelni kell, lehetőleg úgy, hogy ne öntsük ki a mosdóvízzel a gyereket, és tenyésztők szinte 100%-a elfogadja a megoldást. Mindezek alapján folytatom gondolatmenetemet. Miért fontos a helyzet kezelése? - A beszűkült vérvonalú állományt, egy – egy domináns módon használt kan még jobban beteggé teheti. - A nemzetközi elterjedés gátja, ha a klub és a tenyésztők, nem lépnek semmit. Mi az, ami megnehezíti a megoldást? - Nem érezni a veszélyt, csekélyebb az állományban a gyakorlatban is megjelenő vakság, mint az eddigi információink szerint a genetikai terheltség. Ennek több oka is van, egyrészről a hordozók soha nem betegednek meg, másrészről egy kisebb helyen élő kutya nagyon jól és sokáig tudja kompenzálni a látásának romlását. Valamint egyéb betegségben hamarabb elpusztul, mint megvakulna. - A bevizsgált és terhelt kutyák értékűket vesztik. (még azoknál is, akik azt mondják, ők nem foglakoznak ezzel a betegséggel) - A kuvaszok hazai génbázisa jelenleg teljesen beszűkült, ha emiatt is kiesnek egyébként értékes tulajdonságú egyedek, a fajta vesztét jelentheti. - Az általános elvárások szerint, jelenleg is annyi szelekciós szempontnak kell megfelelni (impozáns, mozgás, szögellés, jó idegrendszer, diszplázia stb.), és ezek a szempontok a fajta jövőjét tekintve, az életszerűséget tekintve fontosabbak. - Az általánosan hibás szemlélet szerint, a nem vizsgált kutya mentes, míg a felelős szemlélet szerint, a nem vizsgált kutya, mindaddig terheltnek tekintendő, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Megnehezíti még a megoldást a sok ellenlábas vélemény, amit a szituáció újszerűsége, a természetes kételkedés, és némi egyéni érdek is motiválhat. Nézzük meg nagyjából, melyek ezek. - Eddig is e nélkül tenyésztettünk. Igen, ez így van minden változásnál, régen törzskönyv se kellett, és az ősember is meghalt egy fogfájásban.

KuvaszNet

2017. május

- Na és mi van, ha a kuvasz öregségére megvakul, addig lehet nem is él. A tenyésztés célja, hogy minél jobb és egészségesebb kutyákat tenyésszünk. Ebben benne van az is hogy minél tovább egészségesen éljen egy kutya. - Ezt is csak azért találták ki, hogy az állatorvosoknak legyen bevételük. Igen, meg a parvo és a veszettség oltásokból is az állatorvosoknak van bevételük, a röntgen felvételből is, meg abból is, ha meg kell műteni egy diszpláziás kutyát! (a szűrés elvileg a műtétek számát csökkenti, ezen logika mentén az állatorvosok nem szűrnének, mert a műtét jobban fizet) - Nekünk ne a külföldiek mondják meg, hogy, hogyan tenyésszünk.(tényleg ne, de azért mi mondjunk valamit) - Először támadjon igény egy betegség szűrésére, utána, találják ki a szűrést, és nem fordítva. Valóban így van. Nálunk ez nem így jelentkezett. Azonban, más fajták esetén ez a valós életben is problémát jelentett, ehhez találták ki a szűrését, valamint az USA-ban a kuvaszoknál is előfordult ezért készült rá teszt. (magyar ősök) Milyen megoldást találhatunk? - Kimondhatjuk, hogy a csekélynek tűnő gyakorlati jelentősége miatt, nem lépünk semmit, mindaddig, amíg nem látjuk a veszélyét. (lehet, hogy késő lesz? Mint a must forrásakor a széndioxid, nem látjuk, de gyilkol.) Ezt kimondhatja xy, akinek semmilyen felelőssége nincs, de egy klub csak akkor mondhatja ki, ha reprezentatív mértékben megvizsgálja az öreg kutyákat és olyan eredmény születik, hogy a terhelt kutyák nem vakulnak meg. Mint elvi lehetőség fennáll, de szinte kivitelezhetetlen. - Nézzük meg mit tehetünk. - A klub deklarálja a következőket: 1, Szándékunk, hogy a PRA mentesítést elindítjuk. 2, Az állomány jelenlegi helyzete (alacsony szám, kevés vérvonal), és mivel a mindennapi gyakorlatban nincs kényszerítő körülmény, mindenféle PRA státuszú kuvasz tenyészthető, amennyiben az alábbi táblázatban, nem a pirossal jelzett párosítást végzi a tenyésztő. 3, A terheltnek bizonyult kutyák (elsősorban kölykök) semmilyen negatív diszkrimináció alá nem esnek, (a 2. pont szerint ez a logikus) Igen erős gátja lehet a szűrésnek, ha nem így járunk el. 4, A klub tagjai, segítik egymást ebben a munkában, nem terjesztik a másik tenyészetről a negatív híreket, mert tudják, hogy ezzel a legtöbbet a fajtának ártanak.

KuvaszNet

2017. május

A különböző PRA státuszú szülők párosításából várható eredmények Szülő 1

Szülő 2 PRA státusza

PRA státusza

Mentes

Hordozó

Beteg

Ismeretlen

Mentes

100% Mentes

50% Mentes 50% Hordozó

100% Hordozó

50% Hordozó 50% Beteg

25% Mentes

Hordozó

50% Mentes 50% Hordozó

Beteg

100% Hordozó

50% Hordozó 50% Beteg

100% Beteg

Ismeretlen

100% Hordozó

50% Hordozó 50% Beteg

100% Beteg

50% Hordozó 25% Beteg

Zárógondolatok: - Nem csak hangzatos, hanem valódi összefogás kell, mert e nélkül ezt a problémát nem lehet megoldani. Konszenzus szükséges, ha a fenti javaslat a többségnek nem elfogadható, (mindig lesz olyan, hogy néhány ember nem ért egyet), akkor olyat kell javasolni, amit a többség elfogad. - Az együttműködés mindenkinek saját érdeke. Egyrészről, a másikról terjesztett rossz hír a fajta hírét rontja, így tovább nehezíti az elterjedést, értékesítést. Másrészről, kellő információ nélkül az állomány tovább szűkül, azoknak se lesz hová nyúlni, akik javítani szeretnének, vagy jelenleg mentes kutyával rendelkeznek. Elemi érdek a megoldás keresése, és megtalálása. - Nem holnapra kell megoldani, ezt a problémát, de ha ma nem kezdjük el, akkor nem lehet tudni mikorra sikerülhet. 5-10 év alatt akár teljesen mentesíteni is lehet az állományt, ehhez közös és összehangolt munka szükséges.

KuvaszNet

2017. május

- Ez csak egy szempont, ettől még a kuvasznak, kuvasznak kell lennie. (biztos, hogy nem a legfontosabb szempont), de addig, amíg ez a kérdés nem jut nyugvópontra, elveszi a figyelmet a többi égető problémáról. (ki beszél mostanában a diszpláziáról?) Nagyon remélem, hogy együtt megtaláljuk a megoldást, és nem csak tagadás születik reakcióként, hanem építő javaslatok.

KuvaszNet

2017. május

Juhász József: Netboard történetek 168. veterán

Az első 2006-ban megrendezett Gárdonyi találkozó után a közösségi élet az interneten is elindult, ennek volt terepe a Netboard Kuvasz fórum. Itt nem az örökkévalóságnak írtuk, amit írtunk, mégis úgy gondolom, hogy három ott megjelent történetnek itt van a hely ebben a számban is.

2007-01-22 06:46:18 [222.] A fórumon többször felvetődött a neve, ezért úgy gondoltam mesélek nektek Szalonkadombi Ebadta Borkáról. Borkát Varjú Sándor tenyésztette, és Kiss Gábor régebben itt is előfordult Magna Hungária néven volt a gazdája. Gabi nagyon rendes srác, szerette Borkát, kiállította, nevelte. Borka mindezt meg is hálálta, gyönyörű kuvasszá fejlődött. Mellette kemény volt, nem ismert félelmet. Igazi kuvasz szuka. Ő van a kuvaszkönyv elején. Ritka szép feje volt.

mehetek vissza, ahonnan hoztam. Már legalább egy óra eltelt, és bizony nem jutottam előre egy fikarcnyit se. Nejem kijött, lebuktam. Amikor meglátta mesterkedésem, csak annyit mondott, nem vagy te normális. Ez az enyhébb változat, nyugodtam meg, Borka maradhat. Láttam, mást kell kitalálnom, mert így bizony Borka bennmarad, az utánfutóban, vagy erőszakkal tudom csak kivenni, azt pedig el akartam kerülni. Elkezdtem a ponyvát oldalról lebontani, és kioldoztam Borka pórázát. Ahogy meg tudtam fogni a pórázt, engedtem rajta, és Borka kiugrott. Na most mi lesz? Néztük egymást a holdvilágban. Láss csodát Borka teljesen normális lett. Bevittem egy nagyobb kennelbe, és elengedtem. Nagy kő esett le a szívemről.

Többetek kutyájának a törzskönyvén szerepel a neve. Gabi sorsa úgy alakult, hogy nem tarthatta meg a Borkát. Nekem ajándékozta. Úgy beszéltük meg, hogy a MEOE székházban veszem át tőle a klubnapon. Egymás mellett ültünk, Borka a lábamnál feküdt. Kimondottan kedves volt. A rendezvény után a Gabival kimentünk az autómhoz, és Gabi átadta a pórázt. Láttam a szemében a keserűséget. Borka jól nevelt volt, simán beugrott az utánfutóba. Gabi azt mondta: Ugye meglátogathatom majd.

Másnap munka után, az első utam Borkához vezetett. De nem volt parolázás. Láttam a szemén a bizalmatlanságot, és azt, hogy bármelyik pillanatban támadna, ha egy bizonyos határt átlépek. Fel voltam készülve, ha küzdenünk kell, hát küzdünk. Azonban az ösztönöm azt súgta, nem ez a járható út. Talán azért, mert Borka szeméből mérhetetlen értelem sugárzott. Adtam neki friss vizet, élelmet és kimentem a kennelből. Egy darabig beszéltem hozzá, de ő úgy csinált mintha nem is hallaná. Ez ment két hétig. Amikor, egyszer csak észrevettem némi érdeklődést a szemében. Odahívtam magamhoz. Megyünk sétálni, kérdeztem. Mintha azt mondta volna, hogy igen. Próbáljuk meg. Elővettem egy nyakörvet ráadtam és indultunk. Borka felszabadultan jött mellettem.

Akkor jössz, amikor akarsz, válaszoltam. Hazafelé cikáztak az agyamban a gondolatok. Boldog voltam, hogy nálam lehet Borka, de elszomorított Gabi bánata. Elég késő volt, mire hazaértem. Beálltam az udvarra, és hátra mentem az utánfutóhoz. Amikor felhajtottam a ponyvát. Borka, mint egy fenevad támadott rám. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam. Meglepett a dolog, mert Pesten, úgy viselkedett, mint egy kezes bárány. Kezembe vettem némi finomságot és azzal közelítettem az utánfutóhoz. Borka elfogadta az élelmet, de amikor az elfogyott, a reflexemnek köszönhettem, hogy megmaradt, mint a tíz ujjam. Biztos, ami biztos, a következő próbálkozást, már kesztyűben végeztem. Közben nejem kiszólt az ablakon, mi a fenét csinálok, kint ilyen sokáig. Ismer engem jól, tudja, hogy értek a kutyák nyelvén, ha most megmondom, hogy olyan kutyát hoztam, amit nem tudok kivenni az utánfutóból,

Így kezdődött a barátságunk. Még sok tanulságos dolog történt velünk az évek során, ha időm lesz és érdekesnek tartjátok, folytatom a történetet.

KuvaszNet 173. veterán

2017. május

Kikukcskáltam az ablakon. Láttam, hogy 6-8 fiatal mozgolódik egy autó mellett.

2007-05-21 11:03:52 [217.] Már folytattam volna a vacsorakészítést, amikor az egyik odakiabált.

Nem kérte senki, hogy folytassam, de a te kedvedért megteszem.

- Mi a k..a anyádat leskelődöl? Borka nem csak küllemében, de jellemében is igazi kuvasz volt. Nagyon megkedveltem. Egy óriási hibája azonban volt. Hiába volt csodaszép, és értelmes, szaporítani szinte képtelenség volt.

Kikapcsoltam a tűzhelyt. Pórázra fogtam Borkát és Nyakast és elindultam. Amikor odaértem, csak annyit mondtam:

Vagy nem párzott, vagy, ha párzott üresen maradt, ha pedig kölykei lettek, nem nevelt jól. Annyira féltette a kölykeit, hogy minden neszre, morgott vicsorgott, és rájuk feküdt úgy védte őket. Sok keserűséget hozott ez nekem. Kaptam olyan tanácsot, hogy vegyem el alóla kölyköket, és neveljem cumival. Munka és egyebek mellett ez nem egyszerű mutatvány. Megpróbáltam ezt is. Kaptak a kölykök, injekciót, minőségi tápszert, szépen fejlődtek. Azonban a harmadik napon vér jött az orrukból és egymás után pusztultak el.

- Valaki megszólított, közületek, de nem jól hallottam, válaszolni szeretnék rá, megismételné. Azt mondták, ők egy szót se szóltak és eltűntek. No, ezért is szeretem a kuvaszt, mert tudtam, hogy megbízhatok bennük. Nem akartam én balhét, de azt se akartam, hogy a fejemre ... Szerencsére, viszonylag biztonságos helyen lakok, de bárhol történhet bármi. Nekem az a kuvasz, akire ilyenkor számíthatok.

Belefáradtam. Egy alom maradt utána a Nyakasék. Majd, ha lesz egy kis időm felrakok Nábobról is egy képet, ő Amerikába került, és az az érdekessége, hogy munkaversenyen, ahol 300 pont a maximum 297-et ért el.

Tőlünk pár háznyira betörtek. A kisebbik fiam ekkor Gabó mondta este: - Apa engedd el éjszakára a Nyakast, mert nyugodtabban alszom.

Nyakas, pedig mind a mai napig az egyik kedvencem. Neki van igaza. Nem Borka volt az egyetlen szukám, akivel nehéz volt a tenyésztés. Ez így leírva már egyszerű. De gondoljatok bele, végre van egy szép szukája az embernek, értelmes, diszpláziára is jó, és a tenyésztés lényegére a szaporításra alkalmatlan. Már magamban is kételkedtem, mit csinálok rosszul, igaz ezt segítette néhány nagymester véleménye is. Az egyiknek el is fogadtam a segítségét, sajnos ebből se lett semmi.

206. veterán 2007-06-28 16:29:36 [184.] Kedves unszolásodnak eleget téve, két olyan esetet mesélek el, amit már itt per tangente szerepletettem, de szerintem tanulságos.

Egy tanulságot, azért levontam, egy életre, csak jól nevelő vonalból hagyok meg szukát, vagy vásárolok, ez egy igen fontos kérdés.

Aki kutyázásra adja a fejét, annak sok örömben és jó néhányszor bánatban is része van. Csak az veszíthet, akinek van mit. Csak az lehet gazdag érzelmekben, aki nyitott.

Nem a pénz miatt, hanem a rengeteg munka, és törődés után kiábrándító, ha nem sikerül kölyköt produkálni.

Így a kutyánkkal gazdagabbak vagyunk, de sebezhetőbbek is, mert ha beteg lesz, vagy amikor végleg elveszítjük egy szeretett lényért aggódunk, vagy búsulunk. A kutya oldaláról egyértelmű a rajongás, a ragaszkodás és szeretet adás.

Ettől függetlenül, nagyon szerettem Borkát, mert az orra hegyétől a farka végéig kuvasz volt. Csak egy történet ezzel kapcsolatban. Az egyik este, éppen a vacsorát készítettem a konyhában, amikor valami artikulátlan üvöltést hallottam a keretek végéből.

Más a helyzet a kutyás gazdák kapcsolatában, nem ilyen egyszerű.

KuvaszNet Sok az intrika, a féltékenység, egyszóval nem igazán felhőtlen. Két olyan esetet mesélek el, ami mégis a kutyás kapcsolatomnak köszönhetően volt igen jó érzés.

(aki már hallotta attól elnézést) Azonkívül, hogy gyerekkoromban nagyon ragaszkodtam a kutyákhoz, két mű indított el a kuvasz irányába. Nagyanyámnál volt mindig kutya, Zsuzsú a leszuperált "farkaskutya", aki azért került ki a kötelékből, mert agresszívebb volt a kelleténél. Nagy megrökönyödést keltettem, amikor paroláztam vele, vagy a másik kutyájuk Morzsa, aki nekem már kuvasz volt, a mostani szememmel igencsak határeset. Óriási vágyam volt, hogy saját kutyám legyen. A Bell és Sebastiane sorozat, azért is a szívemhez szólt, mert Medhi a főszereplő ugyanannyi idős volt, mint én. A Basa című könyvet le se tudtam tenni. Teltek az évek, és sajnos az évtizedek is, nagyon szerettem volna újra látni a filmet, újra olvasni a könyvet. Öcsém Angliában járt céges úton, egy gépet vettek át műszakilag. A vendéglátók megkérdezték, van-e valami olyasmi, amit itt nem lehet kapni, mert ők bármit be tudnak szerezni. Öcsém a Belle és Sebastiane filmet kérte, amit nekem adott, azóta már több sporttársam is láthatta. Szóval a kutya kapcsán, a testvéri szeretetet is meg lehet tapasztalni. De a Basa könyvet is a postás hozta, Gabcsáék (Dr. Harcos Gábor) leptek meg vele, nekem ezek a figyelmességek többet értek, mint bármilyen más ajándék. Ilyen és hasonló esetekért érdemes kutyázni, mert akkor lehet megtapasztalni a kutyázás jó és szép emberi oldalát. Mindenki érzékeny, ha kutyázik, érdekes volt visszahallani évekkel később, hogy milyen jó volt és erőt adott az a pár jó szó, amit egy kudarc esetén mondtam, vagy tanácsoltam. Én már el is felejtettem, de másokban megmarad, igaz lehetett olyan is, amivel másokat esetleg megbántottam, és nem vettem észre, ezt sajnálom ha volt ilyen. Egy biztos, a kutyázás szép dolog, ha odafigyelünk egymásra, akkor az emberi oldala is szépen alakulhat.

2017. május

KuvaszNet

2017. május

Drágossy Zsolt: Epilógus Minden történet kezdődik valahol, és véget is ér… Ezzel az írással a KuvaszNet története lezárult. Köszönöm a beküldött írásokat, én is igyekeztem leírni a gondolataimat, és pontosan tudom, hogy ezerszer több minden forog a fejemben, mint amit papírra vetettem, nyilván hasonlóan éreznek szerzőtársaim is.

Ebben a számban mindannyian a magunk módján emlékeztünk, egy azonban közös valamennyi írásban, mégpedig az, hogy nem csupán szakmailag, hanem emberileg is olyan kiváló barátunktól vettünk búcsút, aki mindannyiunk számára példakép lehet. Szakmai és emberi nagyságára jelképesen emlékeztessen egy kép, amely azt mutatja meg, hogy mennyi embert tudott mozgósítani egy majdnem reménytelen helyzetben, a kép a II. Gárdonyi találkozón készült 2007. októberben.

Talán ezekkel az írásokkal, emlékekkel sikerül pontot tenni egy hasznos, de sajnálatosan rövid életű kezdeményezés végére. Remélem, hogy nem ért még véget a hatása a megjelent írásoknak, hiszen a korábbi számokban olyan kérdések is kerültek napirendre, amelyek a mai napig megválaszolatlanok a gyakorlat részéről.

KuvaszNet

2017. május

Tartalomjegyzék Drágossy Zsolt: In memoriam Juhász József ............................................................................................. 1. oldal Drágossy Zsolt: Egy kutyaéletnyi barátság. .............................................................................................. 5. oldal Tóth Mária: Emlékeim Juhász Józsefről ................................................................................................... 10.oldal Pintér Erika: Emlékezem ..........................................................................................................................12. oldal Varga Márta: Búcsúzóul néhány megfontolandó gondolat .....................................................................14. oldal Puskás Ferenc: Az utolsó fűszál ...............................................................................................................16. oldal Juhász József: Újra meg újra ....................................................................................................................20. oldal Juhász József: Beszámoló a II. Gárdonyi találkozón .................................................................................21. oldal Juhász József: Netboard történetek. .......................................................................................................32. oldal Drágossy Zsolt: Epilógus ..........................................................................................................................35. oldal

Szerkesztette: † Juhász József Drágossy Zsolt Szerkesztők megjegyzései: A kiadvány csak az Interneten érhető el a www.kuvasznet.5mp.eu oldalon, nyomtatott formában nem jelenik meg. A teljes anyag, illetve a benne szereplő írások szabadon másolhatóak, terjeszthetőek a szerző és a forrás megjelölésével. 36