Kuvasznet 2016 augusztus

Page 1

I nmemori am

Bal ássyZol t án -

KuvaszNetkül önszám auguszt us


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Juhász József: Előszó a megemlékező számunkhoz A budapesti Grand Prix-n egy pumis ismerősöm megkérdezte: „Hallottad, hogy meghalt Dr. Balássy Zoltán?” Nem hallottam. Sietnem kellett ebédelni, mert kezdődött a BIS, de közben a gondolatok cikáztak az agyamban. Igen, amikor utoljára találkoztunk nagyon sovány volt, de kihúzta magát és szálfa egyenesen állt meg a hallgatóság előtt. Készültem hozzá, aztán neki nem volt jó, utána én nem voltam jól… ebgondolat.

állattenyésztő mérnöki szemmel – tudtam, hiszen szinte minden alkalommal valahogy felmerült, amikor Zoli bácsival találkoztam, hogy fájt neki, ha azért nem a helyén kezelték a munkáit, mert nem szakmabeli. Ha valaki autodidaktaként diplomás szinten művelte a kutyázást, akkor az ő volt. Majd felhívtam Puskás Ferit, tudtam Ferinek is volt kapcsolata vele és segített neki. Egy fiatalabb ember emléke is fontos lehet a különszámban. Feri, ahogy szokott nyavalygott egy picit, hogy minden összejött neki (most aztán tényleg, csőtörés meg egyebek), de mondtam ez bele kell, hogy férjen az életébe. Feri is kedvelte, tisztelte Zoli bácsit, elvállalta az írást.

Megvan a magam baja, azonban sokszor eszembe jutottak szavai, írásai gondolatai. Mennyi, de mennyi mindent tett a magyar kutyafajtákért, a kuvaszért? Sablonosan azt mondhatnám, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett. De hiszen azt se tudtuk, hogy már nem él. Ma ki ismeri a nevét? Ki ismeri a munkásságát? Ha egy ilyen nagyszerű ember és munkássága csak úgy feledésbe merülhet, van értelme bármit is csinálni?

Aztán Krisztina hívott fel más ügyben. Amikor elmondtam neki, hogy Zoli bácsi elhunyt, valamit ő is tenni szeretett volna, valahogy ő is el szeretett volna búcsúzni. Kaptam tőle is egy írást.

Igaz, évtizedekre a háttérbe vonult, de a publikációi alapján látható, hogy folyamatosan figyelte a fejleményeket, örökre megfertőzte a kutya.

Ott van Buzády doktor megemlékezése, ha tényleg képek nélkül jelenik meg, akkor ezt is bele kell tenni a KuvaszNetbe.

Járt az agyam, mit is tehetnék? Mivel gondozhatnám emlékét? Persze, megvan a magam baja, de talán, ha társak lennének hozzá?

Aztán, ott van a CD, amit Zoli bácsitól kaptam, az összes publikációjával. Egy érdekes írása szép emlék lenne. A fejemben már össze is állt a külön szám. Csak dolgozni kell egy picit hozzá. És mikorra? Kérdezték a barátaim. A Világtalálkozóra jelenjen meg, azt szeretném.

Felhívtam Zoli bácsi lakástelefonját. A neje vette fel, bemutatkoztam és részvétet nyilvánítottam. Elmondtam szeretnék egy írással megemlékezni Zoli bácsiról. Megtudtam, hogy Dr. Buzády Tibor barátja már készített egy írást. Beszéljek elsőként vele, ha én mást szeretnék, akkor hívjam vissza nyugodtan. Felhívtam Dr. Buzády Tibort, nem közölték a Kutyában az írását, esetleg később. Talán a Kuvasz Hírekbe? Villant fel bennem. Már késő, talán fényképek nélkül még belefér, kaptam a választ.

Amikor az írásait átvettem, amikor a képeit digitalizáltuk, amikor előadásra kértem fel, minden alkalommal megkérdezte némi kétkedéssel a hangjában: -

Érdekel ez még valakit? Elmúlt, rég volt…

Én mindig azt mondtam, hogyne persze az igazi kuvaszost érdekli a történelem. Tudom, most is azt kérdezné tőlem: - Ugyan már Józsikám érdekel valakit egy ilyen különszám?

Bántott a dolog, az ebgondolat, az elmúlás után már nem fogunk találkozni, késő, annyi minden késő. De mégse. Zsolt barátommal évente két számot terveztünk a KuvaszNetből, mi lenne, ha egy külön számmal megemlékeznénk Dr. Balássy Zoltánról? Már többet nem tehetünk, ha ez sikerülne, talán megnyugodna háborgó szívem.

Kedves olvasó szeretettel ajánlom megemlékező számunkat Dr. Balássy Zoltánról és válaszoljátok meg a kérdését.

Első telefonommal Zsoltot hívtam. Segít-e ebben a munkában? Mint mindig, most is számíthattam rá. Kértem, hogy írjon ő is egy megemlékezést –

1


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Juhász József: Emlékezzünk Dr. Balássy Zoltánra Dr. Balássy Zoltán, 1931. augusztus 4-én született Sopronban. Gyerekkorát a leghűségesebb magyar városban töltötte. Az "elemi népiskolát” itt végezte el.

kutyájával és az élet egyéb területén kapott sérelmet, hátrányt a hobbijában szeretné pótolni. Ebben a világban tudományos munkát végezni nem hálás feladat. Kutatni a forrásokat, időrendbe szedni azokat, vizsgálni hitelességüket, felhasználni az íráshoz a talált forrásokat, hivatkozni rá, irodalomjegyzéket készíteni… egyszóval ahogy az a tudományos világban megszokott, dolog úgy készíteni kutyás írást nem általános. A valós tudományos eredmény sokszor nem kellemes tükröt tart a kutyásoknak, így aztán egy laza tagadással lehet negligálni. Könnyebb mende-mondákat gyártani, aztán a későbbiekben erre hivatkozni. Nem lesz népszerű a példám, de nézzünk egy ilyet. Sok helyen olvasni, hogy a kuvasz a középkorban a főurak ajándéktárgya volt Mátyás király udvarában. Ezt valamikor egy amerikai magyar írta le, mindenféle forrás nélkül, majd előszeretettel vették át oly sokan. Dr. Balássy Zoltán a publikációiban mindenféle rendű és rangú tudományos szabályt betartott. A levont következtetéseivel lehet nem egyetérteni, de műveiből mindenkor lehet tanulni.

A gimnáziumi éveit a "Soproni Szent Benedek rendi Szt. Asztrik Katolikus Gimnáziumban” töltötte. 1949-ben itt érettségizett és szeptemberben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának vegyipari gépészeti szakára. 1953-ban védte meg a diplomáját, mint okleveles gépészmérnök. Ebben az évben került a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki kara jogelődjéhez, a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolára, mint tanársegéd A 60-as évek elején került gödöllői egyetemre oktatóként. 1963-ban doktorált. 1997-ben nyugdíjba ment, mint egyetemi docens és egyetemi magántanár. Kiváló előadó volt, és termékeny publicista a saját szakmájában. 2016. február 5-én ért a végéhez termékeny élete. Sopronban, a családi sírboltban helyezték végső nyugalomra. Aktív szakmai életét a családja tette teljessé, három fiának, négy unokája és egy dédunokája tette őt büszke és boldog apává, nagyapává és dédnagypapává. Dr. Balássy Zoltán azonban nem csak a tanult szakmájában, hanem a kynológia területén is maradandót alkotott. A legnagyobb magyar kynológusokkal kell együtt említenünk, abban a korban vezette, irányította és kutatta a magyar kutyafajták múltját, alakította a jelenét és alkotta jövőképét, amikor a fajtáink a kihalás szélén voltak. Kérlelhetetlen következetessége, precizitása, logikus gondolkodása nem mindig simult bele a sokszor ellentmondásos kutyás gondolkodásba. A hivatalos kynológusok pedig – bár tisztában voltak tudásával, képességével – nem tekintették szakmabelinek, hiszen a műszaki tudományok, azon belül is a gépészet volt tanult és művelt szakmája, hivatása.

A hallgatóság között, 2006 Gárdony

A szakmájában alkalmazott professzionális módszer szerint készítette kynológiai műveit, és amikor felkérték a kuvasz – komondor szakosztály vezetésére a vezetést is szerette volna profi módon végezni. Született vezető volt. Tudása, mentalitása, emberi méltósága tekintélyt „parancsolt”. Nem ő követelte ezt magának, ez természetes következménye volt a fenti tulajdonságoknak. Óriási lelkesedéssel látott neki a szakosztály vezetésének, aztán az ő lelkesedése is elkopott. Nem tenyésztett, nem állított ki, így őt ezért nem támadhatták, támadták elgondolásaiért,

A kutyás világban nagyon nehéz professzionális módszereket bevezetni, mert a legtöbb tenyésztő és kiállító nem szakmabeli, azaz nem tanult szakmája az állattenyésztés, valamint túlzottan elfogult a saját

2


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

reformjaiért, céljaiért. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, akik támadták az értéket, amit létrehozott, már rég feledésbe merültek. Jelmondata volt többek között, hogy egy szakosztálynap legyen olyan szórakoztató, mintha moziba menne el az ember, mert ha nem, akkor a mozit választják az emberek. Vezetése alatt aktív szakmai élet, pezsgő klubnapok kerültek megrendezésre. Lerakta az alapját és mintáját a későbbi klubok működésének. Kiváló előadó volt, lebilincselő előadásokat tudott tartani. Vezetése alatt éledt újjá a kuvasz, de az összes magyar kutyafajta megmentésénél, rekonstrukciójánál ott bábáskodott.

2016. augusztus

tűz, lelkesedés. Igent mondott. Nagyon boldog voltam én vártam az állomáson és vittem a hotelhez. Az előadása felejthetetlen volt. Újból ragyogott. Odaadta az egyik albumát, amit ott helyben digitalizáltunk. Ha a gárdonyi találkozóknak más eredménye nem lett volna, mint hogy ezek a régi kuvaszképek nem kerültek feledésbe, már akkor megérte volna megrendezni a találkozót. Hét találkozót rendeztünk, óriási szakmai hozadéka volt mindennek, kár, hogy ez a hagyomány megszakadt. Így sikerült reaktiválnunk őt.

2006-ban forrongott a kuvaszos társadalom, mivel ilyet már nem egyszer megéltem az évtizedek alatt, a legjobban az anarchiától féltem. Tudtam, még nem született olyan klubvezetés, akiket ne támadnának, az elégedetlenkedők leghangosabbja pedig miután szétrombol mindent, dolgozni nem akar. Azonban többen megkerestek, hogy valamit tenni kellene. Ekkor találkoztunk Fekete Gyurival és beszéltük meg az első gárdonyi találkozó programját. Meghívtuk az akkori klubvezetést, a hozzájárulásukat kértük a rendezvényhez, nem akartuk, hogy a „lincshangulat” erősebb legyen. Tudni kell azt, hogy ekkor a kuvasztenyésztés tárgyszerűen a mélypontján volt, évi 160 kölyök született. Persze, ilyenkor a legegyszerűbb valakit hibáztatni, bűnbakot találni. Mi nem ezt akartuk. Egy kiváló szakmai nap gerincét beszéltük meg, aminek a kapcsán gondolatok ébrednek és elindulhatunk a megoldás felé. Dr. Hudák Lajost is sikerült megnyernem, majd Zoli bácsit kerestem. Valamikor gyerekkoromban találkoztunk, a hetvenes években, de erre nem emlékezhetett, később, amikor bírónak tanultam, voltam mellette segédbíró. Éreztem a hangján, hogy hezitál.

Utolsó nyilvános szereplésén forrás: Nagyragadozók és Pásztorkutyák Fórum

Még szerettem volna meghívni bírálni is, amit elvállalt, azonban időközben megromlott a egészsége és lemondta. Még találkoztunk párszor, sajnos az én egészségem is megromlott, így nem jött össze mindig, amikor szerettem volna. Átadta nekem az összes írását egy CD-n. – Használjátok fel, ha valakit még érdekel ez az egész. mondta kicsit rezignáltan nekem. Egy igazi életmű a kuvaszról, a magyar kutyafajtákról. Nem merülhet feledésbe, sok-sok gondolata, kutatása ma is aktuális, a jövő nemzedéke is tanulhat belőle. Mert nagyképűség lenne a részemről azt mondani, hogy a tanítványa voltam, de azt bizton mondhatom, hogy tanultam tőle. Ezért dolgozott, hogy tanítson, hogy a gondolatai közkinccsé váljanak. Néhányszor sikerült ezt az örömöt az arcára varázsolni, amikor meghívtuk és elragadta a hév, mosolygott és elfeledte a kétkedését, hogy érdekel–e ez még valakit. Fájó szívvel és mély tisztelettel búcsúzunk Dr. Balássy Zoltántól, a mi szeretve tisztelt Zoli bácsinktól.

Előadás Gárdonyban, 2006

Nagyon régen visszavonult a kutyás élettől. De izgatta a feladat és lehetett érezni, hogy újra és újra beindul a régi

3


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Drágossy Zsolt: Idegen a (cowboyok) kutyások között 2006-ban Gárdonyban találkoztam Zoli bácsival. Én a hallgatóság soraiban ültem, Ő pedig az egyik felkért előadó volt. Első látásra látszott rajta, hogy „idegen” a társaságban, mert olyan mértékű szerénységről tett tanúbizonyságot, ami nagyon kevés embernek adatik meg. Szakmai pályafutásom során találkoztam néhány világhírű szakemberrel, rájuk pontosan ugyanez a mértékű szerénység volt jellemző. Szerények, mert egyrészt a birtokukban lévő tudás alapján „megengedhetik” maguknak, de főleg azért, mert éppen hatalmas ismerettáruk birtokában pontosan ismerik tudásuk korlátait is. Első látásra úgy éreztem, hogy Zoli bácsi is ebbe a csoportba tartozik, munkásságát azóta mélyebben megismerve mára biztos vagyok benne.

Idegen volt a kutyások között, mert a megismert tényeket dokumentálta, a kutyákat lefényképezte, méreteiket felvette. Idegen volt a kutyások között, mert a megszerzett ismereteket rendszerezte, feldolgozta. Idegen volt a kutyások között, mert az eredményt nem őrizte féltékenyen, hanem elérhetővé tette a közösség számára. Aktív korában rendszeresen publikált, élete vége felé – ahogy Juhász József megemlékezésében olvasható – teljes kutyás életművét átadta. A 2006-os gárdonyi találkozóra is elhozta egyik kuvaszos albumát, amelynek 266 képét digitalizáltuk, és az internet segítségével a találkozó után nem sokkal közzé tettünk, a képek ide kattintva érhetőek el. Idegen volt a kutyások között, mert a megszerzett tudás birtokában felvállalta a modernkori standard megalkotását, amit a megismert tények birtokában, mérnöki precizitással végzett el. „A standard természetesen nem az aktuális, létező állományt írta le, hanem annak figyelembe vételével, az előkészületek alapján reálisnak tartott, elérhető távlati kívánalmat tartalmazta.” Idegen volt a kutyások között, mert tisztán felismerte, hogy „Csakhogy a tenyészcélt leíró standardnak egy a mában még nem létező, elképzelt, a jövőbeli állapotot kell leírnia, amihez nem lehet mintát mellékelni. Bármilyen erős és gyakorlott a szövegezőnek a térbeli képzelete, az elképzelést csak a leírással lehetetlen, de legalább nehéz a kívánatos pontossággal másnak átadni.”

Gárdony, 2006

Idegen volt a kutyások között, mert ugyan szerette a magyar pásztorkutyákat, tevékenységét mégsem érzelmei, hanem a racionalitások mozgatták. A fajták megismerését nem a mondák felkutatásával, az „ősi típus” álmának kergetésével kezdte, hanem a valóság feltérképezésével, megismerésével: „a magyar pásztorkutyák esetében is az ismereteink a régi állapotokról nagyon hiányosak, azaz nem tudjuk, illetve nem eléggé tudjuk, hogy mit is kellene rekonstruálni” Felkutatta, elolvasta az elérhető autentikus forrásokat, azokat irodalomjegyzékbe foglalta, melyet ennek a számnak a végén közzéteszünk. Időt, energiát nem sajnálva feltérképezte az elérhető állományt.

4


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

Idegen volt a kutyások között, mert az ideálisnak elképzelt küllemet a kor technikai lehetőségei között mérnöki pontossággal megalkotta és közzétette.

2016. augusztus

Dr. Balássy Zoltán írásaiból a KuvaszNet korábbi számaiban is közöltünk néhányat, ennek a megemlékező számban négy írását tesszük közzé. Eddigi szerkesztési elveinket feladva az írásokat nem a KuvaszNet formátumában, hanem eredeti formájukban tesszük közre, amiből is látszik Zoli bácsi hihetetlen precíz, következetes munkája. Írásait azok elkészülési sorrendjében közöljük.

Idegen volt a kutyások között, mert amikor az intrikusok hangja felerősödött, az értelmes szakmai munkát ellehetetlenítette, önként lemondott pozícióiról, és visszavonult a szervezeti élettől. A visszavonulás azonban csak a szervezeti életnek szólt, szakmai munkáját továbbra is magas színvonalon folytatta.

Írásai után közöljük irodalomjegyzékét is, amely méltán reprezentálja kutatásainak mélységét, minőségét.

Idegen volt a kutyások között, mert nem csupán a kutyákhoz értett, hanem az emberi természetet, és annak hatását a szervezeti életre is pontosan felismerte, amit az egyik most közreadott írásában pontosan le is írta.

Idegen volt a kutyások között, mert ha őszintén magunkba nézünk, be kell hogy valljuk (legalább magunknak) hogy nagyon messze vagyunk az Ő emberi és szakmai kvalitásaitól, hogy idegen marad-e csupán rajtunk múlik, és ezt nem a szavaink, fogadkozásaink döntik el, hanem eddigi, és jövőbeli cselekedeteink. A jelenlegi helyzetben olyan korszakos munkát, mint amit Zoli bácsi végzett nincs lehetőségünk, ráadásul nagyon keveseknek adatik meg az a képesség, amivel Ő rendelkezett, de ha önzetlen mentalitását, tenni akarását, elhivatottságát megpróbáljuk követni, nem fog örökre idegen maradni a kutyások között!

5


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Dr. Buzády Tibor: Balássy Zoltán emlékezete Elhunyt a nagy kynológus szakértők, a szabvány-alakítók doyenje Dr. Balássy, aki főállásban gépészmérnök és magántanár volt a gödöllői Szent István Egyetemen, de alapvető munkásságával a magyar kutyafajták kialakításában is nagyot alkotott. Az 1950-es és 60-as években, a belgiumi világszervezetbe való újra belépésünk idején, kértek a magyar fajtákról egy szabatosabban megfogalmazott fajtaleírást. A MEOE bírói kara azonban nem tudott megegyezni sem a követendő tenyészcélban, sem nem tudta megfogalmazni a pásztorkutyáinkról szóló standardok szövegét. 1960-ban Bordács, Komáromi, Balássy, Bakos és Abonyi küllembírókat bízták meg, hogy készítsék el a kuvasz és a puli átdolgozott és hivatalos leírását. De még a szakértőknek is különböztek a nézeteik.

Dr. Balássy Zoltán bírál a hetvenes években

Szigorú bíró volt. Nem kereste a népszerűséget a jó bírálatok osztogatásával, mert mindig a fajták javítása lebegett szeme előtt. Állította, hogy egy kis ország csak bizonyos számú kutyát tud felvenni, ezért nem szabad a nem-típusos egyedeket szaporítani. Szakosztályi vezetése is fegyelmezett volt, írott anyaggal készült fel nívós előadásaira. Megemlítünk néhány példát alapos dolgozatai közül: A magyar pásztorkutyák marmagassága és test-tömege, A puli fehér színe, A kutyák végtagállása, A pásztorkutyák faroktartása, Az orr-tükör és a szem színe, A mudi jellegzetes füljátéka, A kuvasz variánsai és a kívánatos típus, A kutya felkészítése a kiállításra, Tanfolyamtervezet munkakutya-bírók kiképzésére, A Tátra-kutya mérési adatai, A magyar vizslatenyésztés története, A kuvasz szőrzete, A fül bírálata, A komondor kialakulása és története, Mi legyen a kutyám neve? stb. Hosszú sorozatban foglalkozott kutyatenyésztésünk történetével és régi kutyás adatok felkutatásával. Megállapodott a szlovákokkal a két hasonló fajta, a kuvasz és a csuvacs széttenyésztéséről. Berlinben német nyelven tartott előadásokat. Több nyelvre lefordított cikkeivel támogatta, irányítgatta az európai, sőt az amerikai tenyésztőket. Egy–egy bíráló körútja után kiterjedt külföldi levelezései alakultak ki. Nagy szerepet játszott kutyáink skandináviai elterjesztésében.

Balássy már az ötvenes években járta az országot, méricskélte és fényképezte az ebeket. Amikor szövegírásra került a sor, ő adathalmazokkal tudta alátámasztani szakvéleményét. Szerzőtársai elfogadták meggyőző érveit és szabatos fogalmazását. Mérnök lévén képes volt megrajzolni és pontosan leírni a kívánatos kutyatípust. Tervrajzai tulajdonképpen olyan kutyákat ábrázoltak, amelyek a valóságban nem is léteztek, csupán elképzelt, idealizált kutyák ábrái voltak. Ezekkel kijelölte a jövendő tenyésztés irányát. Ám mindig vigyázott arra, hogy csak olyanokat követeljen meg a tenyésztőktől, amely tulajdonságok a fajta genetikájában – a vidéki kutyákban sokszor csak elszórtan - már benne vannak, és amelyeket párosításokkal ki lehetett hozni az utódokból. Vezetésével készült el a puli, a kuvasz, főleg a mudi, majd Márki tanácsadásával a pumi, Fodor segítségével az erdélyi kopó, Boros kollégával a komondor nemzetközileg is elfogadott fajtaleírása. Ezekben is egy elképzelt, de akkoriban még nem is létező, de szép kiállású kutyát terveztek meg, amelyhez szelektálással, párosítással, ugyanúgy bírói és szakosztályi oktatással egyre jobban közelítették a nagyon heterogén kezdeti állományt. A „nagy öregek” munkája az ezredfordulóra érett be. Elmondhatjuk, hogy ma már büszkélkedhetünk nemzeti kutyafajtáinkkal.

A magyar fajták nemesítőjének, Dr. Balássy Zoltánnak nemcsak emléke él közöttünk, hanem méltatjuk évtizedes munkáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy napjainkra feljavult a magyar pásztorkutyák külleme és gyarapodnak külföldi sikereink.

6


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Puskás Ferenc: Metszéspontok, avagy találkozás Dr. Balássy Zoltánnal A cím egy kis stílszerűséget is tükröz, mivel Balássy Zoltán egyetemi oktatóként műszaki területen tevékenykedett, ahol a metszéspontoknak a számításokban, tervezésekben fontos szerep jut. Ehhez hasonlóan az emberi életutak is metszik egymást és óhatatlanul is hatást gyakorolnak egymásra. Megváltozik a látásmódunk, elképzelésünk, újabb ötletek fogalmazódnak meg bennünk, vagy éppen teljesen más irányba megyünk tovább. Közös pont volt közöttünk a kuvasz fajta mélyebb szintű megismerésének igénye, igaz más-más célból és megközelítéssel.

megtanította, hogy a ringben nem emelhette a kutya a farkát a hátvonala fölé… ami egyébként jellegzetes szokása és hibája volt. Sokaknak okozott ezzel fejtörést és bosszúságot, mert nem értették a dolgot. Állományfelmérés, fényképadatbázis létrehozása

Egyeztetést követően gödöllői otthonában, 2007.01.22én látogattam meg, ahol puritán körülmények között élt. Ezt követően számos levelet váltottunk hagyományos postai úton, mivel Zoli bácsinak nem volt e-mail elérhetősége. Szeretnék tisztelegni emléke előtt eme rövid írással, amely személyes találkozásaink és levelezésünk szubjektív lenyomata. A kezdetek

Kuvaszok 1968-ból I.

„1957 őszén csöppentem bele, megtanultam a kutyázást, gépészmérnökként. Megválasztottak elnöknek, mert egymást ölték az emberek. Szokásos dolog ám egyébként.” Az állapot az volt, hogy nincs kutya, nincs cél. Összegyűjteni az állományt, ami van. Kicsi, rossz, heterogén volt az aktuális állomány, lecsökkent variablitással. „A háború után egy rossz kuvaszt rögzítettek jól.” (Ezt hasonlóképpen értékelte Márki Iván is későbbi visszaemlékezésében az időszak egyedeiről.) Elmondása alapján a jó és a rossz között kicsi volt a különbség akkoriban, mert az állomány mindig az átlag felé megy el. A célja volt az átlag felemelése, ami nagyon nehéz feladat volt, de nem lehetetlen. Németországba a Terimpex állami vállalaton keresztül megindult a magyar kutyák exportja 1960 körül. Ez lendületet adott a hazai fajták tenyésztésének és tartásának is. Kiállításokra a motorja oldalkocsijában vitte két kan kuvaszát, Kevét és Fogas-t, akik utálták egymást egyébként. Az út során azonban ráhatására megfértek, szorosan egymás mellett ülve végig, de ellentétes irányokba nézve. Nevetve mesélte a történetet, „hiszen a kutyának végig tudnia kell, hogy ki a főnök” mondta. Ugyanerre hozta fel példaként, hogy

Az adatgyűjtés motorkerékpárral, később Trabanttal, az 1950-es évek végén- és a 60-as évek legelején történt az országot járva. Visszaemlékezései szerint nem lehetett az akkori állományt sem minőségben, sem nagyságban az ország egyes részei szerint elkülöníteni, vagy behatárolni. A cél az aktuális populáció felmérése és annak meghatározása volt, hogy „mit lehet abból ésszerűen kihozni”. A felvételeken a készítés évén túl látható az apa és az anya sorszáma, valamint az adott kutya születési éve. Ma is jól követhető a rendszer, és az adatok másoknak is, akik csak később tanulmányozzák az anyagot. Zoli bácsi többször elmondta, hogy az adatbázisnak nincs jelentősége a mai állomány szempontjából. Ezt, csak később, évek múltán értettem meg igazán, hogy az adott célnak, irányoknak megfelelően az állomány folyamatos változásban van és egy-egy állapot sokszor csak időlegesnek tekinthető. Később már nem készített hasonló méretű- és alaposságú fotó adatbázist. (Fotóinak jelentős része (több ezer darab), keretezett üvegdiákon van csak tárolva. Remélhetőleg ennek digitalizálása is megtörténhet majd)

7


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

Írás és a gyakorlat

2016. augusztus

az eredeti felhasználás szempontjából. A hazai állomány lényegileg elszigetelődött az ősi feladatkörétől, amiben kialakult, illetve azoktól az állományoktól, amik a trianoni ország rontást követően a határokon túlra kerültek. Nem mindenben értettünk egyet, de ez jórészt abból adódott, hogy más volt a központi kérdés, amire a válaszokat kerestük. Sokat beszélt a kopózásról és az agarászatról is. A sporttenyésztés lényegét így fogalmazta meg: „Csinálom, ami akarok, csak azt nem csinálhatom, amit már mások csinálnak” Ez a kuvaszcsuvacs kérdés rendezése kapcsán is visszaigazolást nyert tevékenységében. (A valós történelmi adatokra támaszkodva a végső konklúzió az lett, hogy a kuvasznak majd egy évszázados prioritása van a csuvaccsal szemben, így annak eltérő tenyészcélt kell meghatározni és aszerint kezelni.)

Kuvaszok 1968-ból II.

Beszélt korábbi irodalom, adat- és tárgygyűjteményről, amit elajándékozott egy leendő kynológiai gyűjtemény számára Dr. Reményi Andrásnak, ami azonban soha nem jött létre és ezek az értékek talán végérvényesen eltűntek (nem egyedi eset sajnos). Jelentős külföldi kapcsolatokat ápolt, különösen Emma Mohr hamburgi zoológussal, aki jelentőséggel foglalkozott a magyar kutyafajtákkal. Később lengyel, holland, olasz, brazil és amerikai kynológusokkal is kapcsolatokat épített ki. Megemlítendő, hogy az 1920-as években, elsősorban a Rábaközből kivitt kuvaszokból kialakított németországi állománnyal kapcsolatos későbbi szemléletformálás általa történt. Standard átdolgozás és részletezés is fűződik a nevéhez, de nemcsak a kuvaszhoz, hanem a mudihoz kapcsolódóan is. Publikációi mind mennyiségükben- mind pedig minőségükben figyelemre méltóak, a kor és egy figyelmes elme hiteles lenyomatai. Rendelkezésre álló írásai közül mindet áttanulmányoztam, több közülük különösen felkeltette az érdeklődésemet, ilyen volt a régi irodalmakra, a kuvasz méretfelvételekre és a kuvasz 4 alaptípusára vonatkozó. Láttam magam is bizonyos különbségeket, mind a hazai törzsállományban és a határokon túlra szakadt és időközben jócskán átalakult, vagy maradvány állományokban is.

Többször bírálta a tátrai juhászkutyákat Zakopanéban, sajnos erről csak 2 képet tudott megmutatni 1972-ből. (A Krakkói Egyetemen sokat megfordult akkoriban és jelentős baráti kapcsolatokat is ápolt). A fajta standardjának összeállításához kérték fel, hogy a méret felvételezést és fotók készítését tegye meg. A kutyákat a gorál pásztorok hozták el és aktív nyájőrzők voltak. Nagyobbak és erősebbek voltak a kuvaszoknál elmondása alapján. Ez az állomány is több típusból tevődött össze, de közös jellemzőjük volt az is, hogy a fejszerkezetük nagyobb, „gorombább” volt.

Kuvasz és tájfajtái

Kuvaszok 1968-ból III.

A kuvaszt használtak vaddisznó vadászatára, erről több irodalmat is talált, de elmondta, hogy nem érdekelte ez a felhasználási mód. Nem kutatta bővebben, mivel ezek az anyagok nehezen hozzáférhetőek (az 1800-as évek közepétől jelentek meg szórványosan bizonyos folyóiratokban). Ezekről nem tudott érdemi adatokkal szolgálni, de megerősítette bennem azt a felismerést, hogy jelentős, egy évszázados szakadék és űr keletkezett

8


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

Néhány tanulság egy életút végén Szomorúan említette meg, hogy a 80-as évek történelminek is nevezhető felfutása, nem volt kihasználva a fajta minőségi javítására. Ennek fő okaként az anyagiakat és az előre tervezés hiányát jelölte meg. Itt jegyezte meg, hogy „az emberek a divatnak könnyen behódolnak” (azokban az időkben divatja volt a magyar fajtáknak még a határainkon túl is, később ez a folyamat a rendszerváltás után előjelet váltott).

Tátrai hegyikutya szuka, 1972

Amit megtanultam tőle, hogy ha reális képet és következtetéseket igyekszünk kapni, akkor a tényeket az érzelmeink elé kell helyeznünk. Ez nagyon nehéz, mivel eleve erős érzelmi töltettel kezeljük azt, ami fontos számunkra és örömet szerez. Ennek ellensúlyozását jól láttam munkájában mind a hozzáférhető hazai és külföldi irodalmak feldolgozásában és a kuvasz hazai állományának alapos felmérésében. Igyekezett minden lehetséges adatot összegyűjteni, amit elemzett, összevetett, majd azokból következtetéseket vont le. Az eredmények és az elérendő célok alapján igyekezett mindig a gyakorlati lépéseket megtenni. Alapossága, precizitása mellett jókedv és igazi lelkesedés jellemezte, így is marad meg emlékezetemben. Köszönöm…

9

2016. augusztus


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Kiss Krisztina „Vitko”: Drága Zoli bácsi, drága Professzor úr! A III. Nagyragadozók és Pásztorkutyák rendezvény alkalmából kerestem egy olyan előadót, aki valós tényeken alapulóan beszélne a Kuvaszról. A múltat mindig is tiszteltem, hisz a múltunk adja a mi jelenünket s jövőnket, és ez a magyar kutyafajták terén sincs másként. Juhász Józseffel beszéltem telefonon, az Ő javaslatára kértem fel előadónak, Prof. Dr. Balássy Zoltánt.

csak kis időt kaptam az élettől, későn ismerhettem meg Őt, de hiszem, hogy a mi életkönyvünkben ez így volt megírva. Nekünk találkoznunk kellett. Juhász József által ismertem meg, és Juhász József által értesültem halálhíréről. Eltávozott közülünk egy Pedagógus, egy Ember, egy Gondolkodó, útravalókat kaptunk tőle, melyek közül egy ott van a kezünkben a póráz végén. S ezt az útravalót becsülni és tisztelni kell. Megőrizzük e kincseket, melyet papírra vetett és később megelevenedett, és ígérhetjük, hogy a következő nemzedéknek örökül hagyjuk majd mi magunk is. Köszönhetem a közös szenvedélyünknek, a Pásztorkutyáknak, hogy egy ilyen embert megismerhettem, mint amilyen Ő volt. Maradok őszinte tisztelettel és búcsúzom tőled drága Zoli bácsi.

Utolsó nyilvános előadásán forrás: Nagyragadozók és Pásztorkutyák Fórum

Drága Zoli bácsi, örömmel üdvözölte a felkérésem. Mikor egyeztettünk mi lesz az előadás témája, és hallgattam Őt, megelevenedett előttem, láttam lelki szemeim előtt, amilyen akkor volt, olyan ifjú, akiből feltörtek a múlt emlékei. Úgy emlékezett vissza, mintha csak tegnap járta volna be Pannóniát a kutyák után kutatva. Ott voltam vele képzeletben én is, láttam, hogy a keverékekből, és megmaradt pár példányból, amiket sikerült fellelniük, miként jutottak el odáig, hogy rekonstruálni tudják a kuvaszt, a mai formájában. Mennyi küzdelem, milyen kitartás, alázat és szenvedély volt benne a pásztorkutyák iránt. A rendezvény alatt ott lehettem mellette végig, késő estig velünk tartott, jól érezte magát, ismét „pásztorkutyázott” velünk, maradt a rendezvény végéig. Készült a következő Fórumra is, de sajnos betegsége közbeszólt. Zoli bácsit hallgatva egy olyan világ elevenedett meg, melyet sok pásztorkutya tartó magáénak érezhetett, hiszen minden kutyást megszólított az előadásában, fajtától függetlenül. Sajnos

Élete alkonyán is kész volt másoktól tanulni forrás: Nagyragadozók és Pásztorkutyák Fórum

10


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

„Munkájában mindvégig a realitások talaján állva, legendáriumok gyártása, s öntömjénezés helyett ...”

2016. augusztus

„Ez volt Ő, ezt adta magából utoljára a hallgatóknak. „Látom, téged érdekel, és kezembe nyomta egy dolgozatát, a kutyázás teljes vertikumát felölelő anyag volt (tenyésztés, mutáció, fajták). Számomra ez maga lett a szent Grál. Ez egy élet munkája. Ezzel, engem úgy megtisztelt, hogy a mai napig előveszem, és szakirodalomként nézek rá, és a hitemben megerősít. Bizonyítja, hogy jó úton járunk. Az általa felvázolt út állandó, és erről letérni oktalanság. Tisztelettel adózom emlékének. ”

Búcsúzunk tőled Dr. Balássy Zoli bácsi. Gunics Zoltán Agrár- és Környezetvédelmi Szakmérnök

Poroszlai Róbert: Német vizsla teljesítménybíró, megyei kynológus

Utolsó alkalom, ahol átadhatta tudása egy részét forrás: Nagyragadozók és Pásztorkutyák Fórum

11

tenyésztő,


1 Balássy: Kynológus éveim

1999/24. Balássy Zoltán:

KYNOLÓGUSI ÉVEIM Előzetes vázlat A Budapesten, a Budaörsi út 125 sz. alatt (ma Ugron Gábor u. 75) alatt laktam, az anyósomék kertes, földszintes házában. A házhoz tartozott ki tudja mióta egy Buksi nevű fekete-fehér rövidszőrű korcs kutya. A kertkapu oszlopait valami teherautó ledöntötte, a vaskapú kifordult és félrelökve hevert. 1956 novemberében a ház melletti telken, amely akkoriban futballpálya volt, egy orosz üteget állítottak fel és onnan lőtték a várost, talán a Széna teret. A dörgésre a kutya megrémült és nekiszaladt a félig fekvő kapunak, amelynek a vaslándzsája felnyársalta, elpusztult. 1957 elején elhatároztam, hogy veszek pótlásul egy fajtatiszta kutyakölyköt és akkor már legyen az egy magyar kutyafajta, egy puli. 1957-ben, már nem emlékszem, hogy ki igazított el Dr. Répássy Ervinné Simon Katához (megh. 1983. dec.24) a Bartók Béla út és a Móricz Zsigmond körtér sarkán a mozi fölött az I. emeleten lakó, akkor pulitenyésztőhöz, akitől 300 forintért megvettem a Buksit, az első nőstény pulimat. Katival és az ügyvéd férjével az idők folyamán igen jóba lettem, gyakran meglátogattam őket egy kis beszélgetésre. Kati vitt be engem a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete Magyar Szakosztályába. Ott ismertem meg Straskraba Lászlót (1896-1968), aki pulit is és kuvaszt is tenyésztett a Budapest és Ecser között lévő gyümölcsösében. Ő beszélt rá arra, hogy elvállaljam a szakosztály elnöki tisztét és megkíséreljem a magyar pásztorkutyák tenyésztésének a megszervezését, illetve a tenyésztés irányítását. Abban az időben ugyanis az Egyesület személyi és pénzügyi válságban volt, a tagok egymást jelentgették fel és a Földművelésügyi Minisztérium felfüggesztette az önállóságot miniszteri biztost nevezett ki az Egyesület élére. Ajánlatára megválasztottak az MKOE Magyar Szakosztálya elnökének. Mivel kynológiai ismereteim nem voltak, azokat meg kellett tanulnom. Mivel pedig akkoriban kevés irodalom állt a rendelkezésemre, elkezdtem kikérdezni az újonnan megismert "öregeket", Dr. Abonyi Lajos állatorvostól (a Hegyalja út alján lakott, az egyik szobájában modellvasút volt felállítva) kaptam egy csomó, még Raitsits Emil által szerkesztett régi kutyás újságot, a Raitsits és az Anghi könyvet kölcsön stb. Abonyi ugyanis az 1920-as években Raitsits tanársegédje volt Anghi Csabával és Müller-Márki Ivánnal együtt. Dr. Bajza Jenő, a budapesti szlovák iskola tanára, aki valaha a Kárpáti vadász szerkesztője volt Beregszászon, látott el a magyar vizslával és az erdélyi kopóval továbbá a magyar agárral kapcsolatos irodalommal és információval, sőt általános kynológiai irodalommal is. Dr. Kotoff Olivértől tanultam meg a kutyák kiképzésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati alapismereteket. A német juhászkutyákkal kapcsolatban Barotányi Ferenctől kaptam sok útbaigazítást és kölcsön a Stephanitz könyvet is. Straskraba Lászlótól kaptam a kutyák genetikájával kapcsolatos könyvet és Schweizer Hundesport sok évfolyamát.

Balássy 1999/24.


2 Balássy: Kynológus éveim

Ezenkívül szorgalmasan jártam a Széchenyi könyvtárba és végig böngésztem a Raitsits és Anghi könyvekben megadott irodalmat, végigkutattam 1850-től kezdve az újságokat. Kapcsolatba kerültem a hamburgi múzeum kustos Dr.Erna Mohrral, akitől számos adatot kaptam a könyvén kívül a németországi magyar pásztorkutya tenyésztésről. Megtanultam a kutya anatómiáját és felszedtem némi állatorvosi ismereteket is. Számos angol irodalmat kaptam Miss.Muriel B.Wood angol kutyatenyésztőtől. Sokat profitáltam az id. Jilly Bertalannal folytatott beszélgetésekből, főként a pointerekkel és a kotorékozással és a drótszőrű magyar vizsla kialakításával kapcsolatban. ifj. Jilly Bertalantól a rövidszőrű magyar vizsláról kaptam jó információt. Kovács Antal, a Gyapjúforgalmi Vállalat igazgatója lelkes kuvasztenyésztő volt a vállalat telepein és vitatkozásaink során számos gondolat megfogalmazást nyert. Külföldi kutyás újságokhoz jutottam hozzá az akkor még csak pulikésőbb azonban főként uszkártenyésztő Nagy Sára révén, akin keresztül Dr. Erich Schneider-Leyer német kynológiai íróval is megismerkedtem. A Magyarfajta kutyák Szakosztályából Nagy Sára vezetésével 1964 elején kiváltak a pulitenyésztők. Akkoriban a pumi és mudi nem volt a tenyésztésben, a magyar vizsla (csak a rövidszőrű volt) a Vadászkutya Szakosztályhoz tartozott. A MEOE Komondor-Kuvasz Szakosztálya 1964 januárjának második szerdáján, január 8.-án, alakult meg. A második klubnap február 12.-én volt. Az elnökké Dr. Balássy Zoltánt választották meg. Már a vadászati világkiállításon bíróként összeütközésbe kerültem Dr. Sárkány Pál elnökkel, aki a bírálatot közvetlenül befolyásolni kívánta. Nagyon kellemetlen lehetett a számára, amikor hangosan, többek füle hallatára mondtam neki, hogy "hajlandó vagyok nem bírálni, de rosszul bírálni nem". Dr. Szelényi Károly, a bírói tanács elnöke ezek után ki is hagyott a felkért bírók közül. A Bírói Testület titkárságáról azután mondtam le, amikor az addig legalább formálisan önálló testületet az elnök politikai megbízatású irányítása alá vonták annak az alapszabályba való vételével, hogy "bíró csak az Egyesület tagja lehet", ahelyett, hogy "az bíró, akit a Bírói Testület bíróként elismer". Miután tiltakozásom ellenére a tagok a módosítást elfogadták, a titkárságról lemondtam. Hasonlóképpen hiába tiltakoztam az Alapszabály azon módosítása ellen, amely szerint az egyesületi tisztségekbe csak olyanokat lehet választani, akik az egyesületnek régóta tagjai. Ezzel egy bizonyos társaság magának biztosította az irányítást és lehetetlenné tette új, hasznos emberek bevonását. 1972-ben lemondtam a Kuvasz Szakosztály elnökségéről is, mert a titkár, Mányi Béla, intrikáit és az Egyesületi vezetés korruptságát meguntam és a "kutyázásba" érdektelenné váltam.

Balássy 1999/24.


1

1999/64. Balássy Zoltán:

A SÜLY (A kutyatenyésztők klubjairól) A süly a skorbutnak és minden rosszindulatú daganatnak, fekélynek, kelésnek a népi neve. Ugyanerre néha a fene szót is használták (Diószegi szerint a fene a bálványt jelöli, amelynek ételáldozatot vittek. A fészek volna az a tál, amelybe az áldozatot tették? Egye meg a fene, menj a fenébe, a fészkes fenébe, stb.). "A süly essen beléd" tehát rosszindulatú átkozódás. (Pallas Nagy Lex. 15/281, Pallas, Budapest, 1897. -- Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén, Magvető, Budapest, 1960).

Magyarországon az egyesületi életre az jellemző, hogy az nem stabil, minden egyesület a kezdeti lelkesedés után többé-kevésbé gyorsan hanyatlik személyi torzsalkodások miatt, tönk szélére kerül és akkor vagy megmentik, vagy eltűnik. Még legtovább a saját anyagi előnyükért működők tudják magukat fenntartani. (Ilosvay Hollósi Lajos), amelyekben a vezetők a klubot vállalkozásként működtetik, még névlegesen sem adva beleszólást a tagoknak. Az ilyen is csak akkor van beoltva a klubsüly ellen, ha a vezetőség egyetlen személy és rátermett a szervezésre. A legrosszabb soruk a közvetlen anyagi érdekeiket nem tekintő önzetlen szakmai munkálkodóknak van, akik végül megcsömölődve az értelmetlen személyeskedésektől, elkeseredve elhagyják egyesületi munkájuk színterét. A magyar sportkutyászat terén szép sort lehet az ilyenekből összeírni, kezdve az első képzett magyar kynológussal, Hanvay Zoltánnal, majd folytatva Buzzi Géza Félix-szel, Raitsits Emillel, aki végül lelkileg összeomolva ciánhoz nyúlt, és ez tovább folytatható még sokakkal, akik kellő szakmai felkészültséggel próbáltak a jóakaratú klubtagoknak kellemes környezetet nyújtani egy kitűzött cél érdekében, az áskálódó irigység, butaság és szakmai analfabetizmus ellenében. Mivel pedig a kutyák eredményes sporttenyésztéséhez elengedhetetlen a jól működő klubélet, hiszen elegendő nagyságú populáció megfelelő tartására, különösen a nem konszolidált fajták esetében, csak igen gazdagoknak van módjuk, a rosszul működő, meghasonlott klubok a tenyésztés anarchiáját és a populáció genetikai kiszámíthatatlanságát eredményezik. Számolni kell azzal is, hogy sok ember számára a kutya és az azzal való foglalkozás bizonyos kompenzációt jelent az egyén életének a kiegyensúlyozatlanságaira. A klubéletet az ilyen tagok a ki nem elégített egyéni ambiciók kiélése lehetőségének tekintik. Ez persze nem baj, ha kellő szakmai ismerettel és önmérséklettel párosul, hiszen az ilyenek rendkívül hasznos és aktiv munkatársak lehetnek még akkor is, ha azokat nagy tapintattal kell kezelni különleges érzékenységük és labilitásuk miatt. Mindenképpen meg kell adni nekik az értelmes és eredményes tevékenység sikerélményét, különben könnyen félresiklanak és bomlasztanak, megmérgezik a klubhangulatot és ezzel elűzik azokat, akik nem a saját kompenzálásukat hanem egyszerűen az érdeklődésük kielégítését és a saját örömüket keresik a társaságban. A folyamatos, értelmes és önkielégülést adó tevékenységgel való ellátásuk azonban nem egyszerű feladat, mert a hasznos tevékenységre való hajlandóságuk bizonytalan.

Balássy 1999/64.


2

Valaha azt hangoztattam, hogy a klubélet csak akkor tartható fenn, ha ott a tagok legalább annyira kielégíthetik a szórakozási igényüket mint egy közepes mozielőadás alkalmával. Ha ezt nem kapják meg, akkor inkább elmennek moziba. Az igény kielégítése annyiban könnyebb, mert van egy olyan közös téma, maga a kutya, amely a klubtagok mindegyikét érdekli. Manapság a vonzó kínálatot megteremteni pedig azért még nehezebb, mert a televízió kínálata még az otthoni kényelem kihasználását is lehetővé teszi. Minden kutyatulajdonos arra vágyik, hogy az ő kutyáját dícsérjék, trófeákkal jutalmazzák és a tenyésztésből nagy jövedelemre tegyen szert. Ez önmagában még nem volna baj, de ennek a vágynak az árnyékában többnyire nem tudja belátni a saját kutyájának az alkati hibáit és mindenkit, aki azokat nyilvánosságra hozza, személyes ellenségének tekint, különösen akkor, ha a bírálatokból vélt anyagi kára származik. Végtelen irigység fogja el, ha valakinek szerencséje akad és egy-egy kutyája valóban úgy megközelíti az aktuális kívánalmakat, hogy a kedvező bírálatok nyomán a póráz felső végén őt a többiek elismerésében sőt ebből kifolyóan anyagi előnyökben részesülhet. Külön csoportot jelentenek az olyan tagok, akik a kutyatenyésztést jövedelemforrásnak tekintik. Ezek a jövedelem érdekében hajlandók másokat letaposva harcolni a reklámlehetőségekért, a díjakért, rágalmazva támadni a konkurrenseket, ellopatni, megmérgezni vagy megcsonkíttatni a tenyészállataikat, gátlástalanul csalni a törzskönyvekkel, becsapni a tájékozatlan vevőket, meghurcoltatni a nekik nem tetsző embereket, korrumpálni bírókat és adminisztrátorokat, eleve vesztes pereket finanszírozni az útjukban álló emberek megtörésére. (Nem azokról van szó, akiket gondos tenyészmunka után meglátogatott a szerencse és akik számára a tenyésztés némi anyagi haszonnal is jár, hanem azokról, akik korlátozott tenyésztési lehetőségeik ellenére a kutyatenyésztést mindenáron profitszerzésre kívánják űzni). A kutya eléggé variabilis ahhoz, hogy egy fajta alakját bizonyos korlátok között gondos szelekciós eljárással egy kívánt irányba lehessen megváltoztatni. Az eredményes nemesítés azonban megfelelő nagyságú populáció kézbentartását követeli meg és ez még elegendő nagyságú populáció jelenléte esetén is nehéz, hiszen az egyedek egyéni tulajdonosok birtokában vannak, akik vagy követik a szakértők tenyésztési utasításait vagy nem. Sajnos ezek az utasítások is kényszerűen bizonytalan és elégtelen adatok alapján készülnek és a leggondosabb szakmai munka esetén is nagy bizonytalansággal terheltek, tévedésekkel járnak együtt amelyeket a felismerés után a lehető leggyorsabban korrigálni kell. Ez a be nem avatottak számára kapkodásnak tűnhet, ezért a szakmai ismeretek bővítése és a tenyésztési stratégiát alátámasztó taktika szakmai megmagyarázása a populáció birtokosai számára elengedhetetlen. A tenyésztés irányítónak azt a legnehezebb megértetni a kutyatulajdonosokkal, hogy az adott tenyészcél felé haladva az aktuális lépés megtételéhez néha szükséges (például a varabilitás növelésére) egy-egy egyedet lehetőleg rövid idő alatt széleskörű tenyésztésbe vonni, majd kellő számú alom után viszont teljesen ki kell vonni a tenyésztésből és más egyedeket kell preferálni. A ha-

Balássy 1999/64.


3

szonállatok tenyésztésében ezt megkönnyíti, hogy tenyésztés szempontjából selejtes egyedeket más felhasználásra értékesíteni lehet. A kutyák esetében viszont a tenyésztési értéküket vesztett példányok visszamaradnak és a tartó költségeit emelik. A kutyatulajdonos képtelen megérteni, hogy ugyanaz a kutya, amelyiket az elmúlt évben különösen ajánlották a tenyésztésre, és ebből anyagi haszna származott, egy év multán kirekesztődik abból, anélkül, hogy küllemében és természetében bármi változás állott volna be, és a tulajdonos haszontól marad el. Nehéz beláttatni azt is, hogy a nyereséges tenyésztéshez, illetve jó eladási ár eléréséhez az eladónak megfelelő minőségi garanciát kell nyújtania, különben a minőségi rizikónak a vevőre való áthárítása mindenképpen lenyomja az árat. A kutyák esetében a minőségi garanciát azonban csak konszolidált poluláció esetén lehet elviselhető kockázattal vállalni. A kellő alap nélküli és be nem hajtható minőségi garancia nyújtása azzal a tudattal, hogy a vevő úgysem tudja azt majd érvényesíteni, pedig csalás. Konszolidált populáció viszont csak tervszerű és fegyelmezett tenyésztési munkával érhető el. Az egyik legnehezebb feladat a tenyészcél megfogalmazása, közismertté és közelfogadottá tétele. Ez azért nehéz, mert a célul kitűzött tulajdonságú egyed még nem létezik a valóságban és az elképzelést mindenkinél a saját élményei befolyásolják. Tapasztalhatjuk, hogy a mai fajtastanderdek külön kommentár nélkül többnyire nem alkalmasak a fajtáról való pontos elképzelés kialakítására. Kitenyésztett fajták esetében lehet élő állatot bemutatni a kívánalmak demonstrálására. A magyar kutyafajták jelenleg még nem stabilisak annyira, hogy jelentősebb hiba nélküli egyetlen egyed a teljes tenyészcélt reprezentálni tudná. A jó rajzok, térbeli ábrák, szobrok segíthetnek a tenyészcél megismerésénel elterjesztésében. A tenyészcél kitűzésénél figyelembe kell venni a fajta meglévő adottságait és azokat a feladatokat, amelyeknek a jövőben meg kell felelniük. Ezenkívül a tenyészcélnak határozottan el kell különülnie a rokonfajták tenyészcéljától és lehetőleg olyan biztosításokat is bele kell foglalni, amelyek megnehezítik a már elért tenyésztési értékállapot visszarakodását, egyes nemkívánt tulajdonságoknak az alappopulációba való visszakeveredését. Mivel a nemesítés többnyire csak lépésről-lépésre történhet és ritkán érhet váratlan szerencse, a tenyésztési teendőket a poluláció állapota határozza meg és a taktikai teendőket évről-évre kell meghatározni. A magyar kutyafajták tenyészcéljának a kitűzése a magyar tenyésztők feladata. A magyar pásztorkutyák tenyészcéljának az első megfogalmazója Kovásznay Zsigmond volt (komondor) majd Buzzi Géza Félix (komondor, kuvasz, puli, 1905). Raitsits inkább a tenyésztési alappopuláció összegyűjtésén és a tenyésztés szervezésén fáradozott. Ennek ellenére a tenyészcél a mai napig nincsen kielégítő pontossággal kialakítva és demonstrálva. Ez felesleges vitákhoz, félreértésekhez, félremagyarázásokhoz és a tenyésztési taktika bizonytalanságához vezet. Közvetve pedig elősegíti a klubélet bomlasztását.

Balássy 1999/64.


4

Az 1950-es évek végén szerfölött heterogén komondor, kuvasz és puli, továbbá rövidszőrű magyar vizsla populáció állt a magyar kutyafajtákat rekonstruálni szándékozóknak nem a rendelkezésre, hiszen a kutyák egyes emberek tulajdonában voltak. A kutyatartók és tenyésztők egybetartását a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete akkor nem volt képes biztosítani, a személyes áskálódások, feljelentgetések az Egyesület önállóságának a felfüggesztéséhez és miniszteri biztos kinevezéséhez vezettek. A tagság mind a Magyarfajta kutyák Szakosztályában mind a Vadászkutyák Szakosztályában megfogyatkozott, aki megunta a rossz hangulatot, egyszerűen elmaradt az egyesülettől. Sajnos ilyen esetben mindig a legkiegyensúlyozottabb, szakmailag és emberileg a legértékesebb tagok kedvét lehet leghamarabb szegni. Én magam 1957-ben a pulim és annak tenyésztője Répássyné Simon Kata révén kerültem az éppen foszladozó Magyar Szakosztályba és az ott történtektől hamar elment a kedvem. Amikor kedves öreg barátom Straskraba László felkért a Magyar Szakosztály vezetésére, bár arra Dr.Abonyi Lajos is noszogatott, átgondolva feladatokat, igencsak húzódoztam a vállalkozástól, amely számomra csakis hátrányokkal járhatott. (A munkahelyemen hátránnyal járt). Az alapvető probléma az volt, hogy hogyan lehet a Szakosztály vezetőségéből a bomlasztó, intrikus elemeket kirekeszteni és a klubműködést szakmailag értékessé tenni. Bizonyos volt, hogy a vezetőségnek előbb-utóbb minden tenyésztővel kisebb-nagyobb konfliktusa fog támadni az aktuális tenyészcél kijelölése miatt és az ilyen konfliktusokat barátian, lehetően belátást keltve, de igen határozottan már csírájában el kell fojtani. Ez egyesekben ellenkezést fog kiváltani. Várható volt, hogy a Szakosztály vezetése és az Egyesület vezetése, valamint a Bírói Testület között is jelentkeznek majd érdekellentétekből eredő feszültségek sőt konfliktusok és ezeknek a kivédése a hatalmi különbségek miatt várhatóan nehéz lesz. Az aggályok, amelyeknek átgondolása a felkészülésre hasznosnak bizonyult, sajnos többszörösen igazolódtak. Persze voltak reménykeltő alapok is, volt olyan tagság, amely valóban szerette volna az áldatlan állapotokat megszüntetni és magát a klubban jól érezni. A kellő szakmai áttekintés megszerzésére mindenekelőtt áttanulmányoztam az akkor hozzáférhető kynológiai irodalmat. Ebben főként Orlay Ilonka (valaha Raitsits titkárnője), Dr.Abonyi Lajos (Raistsits asszisztense), Dr.Bajza Jenő (a Kárpáti Vadász volt szerkesztője, erdélyi kopó, magyar agár), Dr.Márki-Müller Iván (aki Dr.Anghi Csabával együtt Raitsits Emil kynológiai asszisztenciájához tartozott, kuvasz), id.Jilly Bertalan (vizsla és kotorék), Dr.Kotoff Olivér (kiképzés), Barotányi Ferenc (német juhászkutya), Dr.Bakos István (puli), Kalmár Miklós (pumi, tacskó) készségesen állottak rendelkezlésemre ahhoz, hogy rendszeresen meglátogatva őket részletesen kikérdezzem őket a nézeteikről és a tapasztalataikról, amelyeket azután az irodalom tanulmányozása és további nézetek, Nagy Sára (puli), Kovács Antal (kuvasz), Deák Orbán (komondor), Dr.Erna Mohr (Hamburg), Dr.Schneider-Leyer (Sigmaringen), Dr.Komáromy László (puli-pumi), Dr.Ócsag Imre (állattenyésztés), Dr.Bordács Imre (puli) és persze a lassan kialakuló saját nézetcsirákkal bizonyos átfogó ismeretekké gyúrtam össze, ami már adott szakmai alapot a Szakosztály vezetéséhez.

Balássy 1999/64.


5

(Anghi Csaba, akkor az állatkert igazgatója nem volt hajlandó segítséget nyújtani, mondván, hogy ő hivatásszerűen foglalkozik kynológiával. Tőle így nem sokat tanultam, csak azt vettem észre, hogy a könyve a hivatkozásokban nem megbízható). A szakmai-irodalmi alapokat kétségtelenül Raitsits Emil könyve (ellenőriztem!) és az általa az 1934-ben bekövetkezett haláláig szerkesztett kutyás ujságok nyujtották, amelyekhez először Répássyné, majd Orlay Ilonka és Dr.Abonyi Lajos jóvoltából kölcsönként hozzájutottam. Elkerülhetetlen volt a magyar kutyafajták külföldi rokonfajtáinak a tanulmányozása is, eközben bizonyos mozgalmakat a kérdezősködésem máshol is megindított illetve lendületbe hozott (sarplaninac, hrvatskaja ovtsarka, slovenski cuvac, polski owczarek nizinny, owczarek podhalanski, sőt itthon a kaukázusi juhászkutya). (Pavlovich, Lubomyr Smiczynski). Igen jó baráti kapcsolatom épült ki a Klub für Ungarische Hirtenhunde vezetőivel és a kölcsönös kynológiai eszmefuttatások mindkét fél számára hasznosak voltak. (Martha Schleu, Alfriede Marioth). Ezeken az alapokon próbálkoztam meg a magyar kutyafajták rekonstrukciója iránt az érdeklődést felkelteni. Örömmel tölt el, hogy sikerült a pumi (Katona Viktorné), a mudi, a drótszórű magyar vizsla, a rövidlábú és a magaslábú erdélyi kopó (Fodor Tamás, de csak egy átmeneti alakú erdélyi kopó a mostani) és a magyar agár iránt az érdeklődést eredményesen felkelteni. Kezdettől fogva világos volt, hogy a rekonstrukciónak a fajta előnyeit kell kidomborítania és nem szabad olyan fajtaváltozatot kialakítani, amelyeknek a mai körülmények között a létfeltételei hiányoznak és olyat sem, amelynek a tenyészcélja valamelyik rokonfajta tenyészcéljával azonos. Ilyen probléma a kuvasznál és a mudinál, továbbá az erdélyi kopónál és a magyar agárnál áll fenn. Újabban aggódva nézem a délorosz pásztorkutyák importját és a komondorral való keveredés veszélyét, és mudi tenyészcéljának a hibás kitűzését. A magyar kutyafajták múltjában az egyedek hasznosíthatósága volt a fő válogatási szempont. A kistestű terelőkutyák elsősorban a juhász kényelmét szolgálták, a nagytestű pásztorkutyák pedig elsősorban védelmi feladatot láttak el. A vizslának, mint madarászkutyának, a vad megállása volt a feladata, a vadban szegény erdélyi hegyekben egy-két kopóval hajtottak, és az agarat pedig konyhai nyúl fogására használták. A tulajdonosnak mindegy volt, hogy milyen a kutyája külleme. A felhasználás érdekében tenyésztettek és válogattak. A mudi a finomgyapjas birkánál az apró fogazata miatt lett kedveltebb, mint a birkát törő puli, rackajuhoz hajtottak komondorral is ha azok csak a méretbeli tekintélynek nem szegültek ellen, a kuvasznak pedig olyan vadnak kellett lennie, hogy még a gazda is csak nehezen fékezhesse ha a közelítőt szét akarná tépni. A kutyák bizony majd mind keverékek voltak és a keveredésnek csak a távolságokkal való elhatároltság állított némi akadályt. Tisztavérben való komondortenyésztés csak Kovásznay Zsigmond üllői gazdaságában folyt az 1840-es évek óta, máshol a komondor és a kuvasz keveredett és az egyedek hol ide hol oda hasadva mutattak inkább komondort vagy kuvaszt. Raitsits még 1914 körül sem talált tipikus pulit csak valami puli-pumi-mudi+x keverékeket. A rövidszőrű magyar vizslának jó néhány pointer felmenője volt, nem beszélve a drótszőrűről amelybe szándékos sporttenyésztő keverte a szettert és a drótos német vizslát. Az agara gyorsaságát, aki tehette greyhounddal javította, stb.

Balássy 1999/64.


6

Ezek felhasználási célra kiváló állatok mai szemmel nézve, a küllemükben bizony eléggé rondák voltak, amit még a fül és farok csonkolása, a gondozatlanság még fokozott. A magyar kutyafajtákról nem maradt fenn jó állatfestő által készített kép, de elsőrangú mesterek által festett külföldi vadász és luxusebek képei alapján következtethetünk a küllemet illető igények változására. Persze, aki azt állítja, hogy ott ült a Vereckei szoros peremén akkor, amikor Árpád apánk népe behajtotta négylábú javait az ősi magyar kutyák segítségével, azzal nehéz vitába szállni e kutyák fizimiskáját illetően. Ilyen anyagból indították el lelkes emberek a sporttenyésztést, amelyet rögtön a kezdettől nagyszájú hozzá nem értők és szenvedélyes intrikusok akadályoztak, nem beszélve a két világháború okozta nehézségekről. Amit mi fajtarekonstrukciónak nevezünk, az olyan fajtaváltozat kitenyésztése, amely beleillik a létfenntartását nyujtó környezetbe. A kutyáknak a szomszédok által elviselhetőknek kell lennie, nem ugathatnak minden rezzenésre, nem téphetik szét a belépőt és a póstást, kézbentarthatóknak kell lenniük, távolról érkező parancsra is engedelmeseknek kell lenniük. Legyenek tisztán tarthatóak, gondozhatók és gondozásuk ne kívánjon aránytalanul nagy időráfordítást. Elégítsék ki az esztétikai igényeket és viselkedésükkel a gazdáik társigényét. Mindhhez még különböző egészségügyi, tenyésztési és tenyészthetőségi kívánalmak is járulnak. Neveletlen gazdának neveletlen a kutyája. Már egy neveletlen ember is jelentős környzetterhelést okoz, neveletlen kutyával pedig egyenesen közutálatot, amely többnyire a szerencsétlen állatot érinti. Nem győztem mindig hangsúlyozni, hogy a mai körülmények között a kutya csak úgy tud a környezetébe beilleszkedni, ha kezelhető és a gazdája tudja is kezelni. Ez pedig azt jelenti, hogy mind a kutyának mind a gazdájának meg kell tanulni a megbízható együttműködést, a kutyának pontosan kell tudni, hol a működési területe és mi rangsora. Különösen nagytestű, erős kutyáknál rendkívül fontos a begyakorlott engedelmesség, mert egy esetleges rangsorharc a családban súlyos sérülésekhez vezet, nem beszélve az ostoba és bűnösen hibás agresszivitásra való ingerlésről, amely váratlanul felszabadulva már több emberhalálhoz vezetett, végeredményben nem a kutya hibájából. A sportkiképzés, legalább alsófokon, lehetőséget ad a környezethez való alkalmazkodásra, amellett a gazdának még szórakoztató is lehet és a kutya számára is olyan inger, amely megóvja a tétlenségből kialakuló agresszivitástól és az ezzel járó hátrányoktól. Persze még jobb, ha a gazda-kutya együttes az alapkiképzésen túl még valamilyen speciális irányban is továbbfejlesztve az összegyakorlottságát esetleg már kisebbnagyobb versenyzésben is örömet talál, a nyilvános és látványos szereplésekkel szimpátiát és reklámot keltve e sport és a fajta iránt is. Ami a versenyszabályzatokat illeti, nem volna szabad lényegesen eltérő előírásokat tenni ott, ahol már van nemzetközi megállapodás. Ott a cél a nemzetközi előírásoknak megfelelő, akkor is, ha azt valamilyen okból egyelőre még nem tudjuk is teljesíteni. A feladatot kell pontosan megfogalmazni, míg a végrehajtás módját, a stilust illetően már kellően rugalmasnak kell lenni. Az nem lehet kifogás, hogy az én megszott stilusommal a feladatot nem lehet teljesíteni. Akkor

Balássy 1999/64.


7

nem a stilussal, hanem a végrehajtással van baj. Itt nem akarok szabályzatkritikába bonyolódni, annyit azonban megjegyzek, hogy a munkateljesítmény elbírálásánál az állat külleme semmiféle szerepet nem játszhat. Ha az adott alkalmat kihasználjuk küllembírálatra is, az ott szerzett eredmény a teljesítményért kapott eredményre semmiféle befolyással nem lehet. Hasonlóképpen kárhoztatom azt a gyakorlatot is, amelynél a bírálati minősítés nem a tenyészcéllal való összehasonlításon alapul, hanem a bíráló támpontja egy általa ismert egyed.

Balássy 1999/64.


1

2002/9. Balássy Zoltán:

ADALÉKOK A MAGYAR KUTYATENYÉSZTÉS TÖRTÉNETÉHEZ Az Orlay Ilonkával 1967 őszén a lakásán való beszélgetés hiányosan megtalált feljegyzése alapján. (Az adatokat nem ellenőriztem!) Orlay Ilonka Raitsitsot 1922 óta ismerte. 1927-től 1930-ig a GANZ-ban dolgozott, majd Dr. Raitsits Emilnek lett a személyes alkalmazottja az Állatorvosi Főiskola Polyklinikáján és a törzskönyvezésekkel kapcsolatos ügyeket intézte. Raitsits a törzskönyvezés díjaiból fizette. Később nyugdíjazásáig vezette a törzskönyveket és végül a MEOE irodájából ment nyugdíjba,

A budapesti Állatorvosi Főiskola sebészete mellett működött a Polyklinika, amelynek a vezetője (mikor?) Dr.Raitsits Emil (1882-1934) lett, aki a Fővárosi Állatkertnek (is?) volt az állatorvosa. Ott (is?) vezettek törzskönyveket. Raitsits, aki már 1913-ban tagja volt az egyesületnek, 1920. július 21.-én a MEOE keretében újjáalakította Juhászkutya Szakosztály néven az 1911-ben már megalakult Komondor Szakosztályt, és annak elnöke lett. (VII.Nefelejts u 40). A polyklinikai törzskönyv mellett Raitsits 1922-ben, a MEOE-ből való kiválása után, megalapította a Magyar Kutyafajták Törzskönyve (MKT) egyesületet és a polyklinikán, a többi mellett, az MKT jelű törzskönyvet a magyar kutyafajták részére. Az egyesület célja kimondottan a magyar pásztorkutyák tenyésztésének a felkarolása és e fajták népszerűsítése volt. A polyklinikai törzskönyvezés köré más fajtaegyesületek is csatlakoztak és ezek 1932-ben egy laza szervezetű Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek Szövetséget hoztak létre. Ugyanakkor létezett a régi, 1898-ban alapított Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület (OMEE) is, -- amely a nevét 1916-ban Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) elnevezésűre változtatta -- amelynek főtitkárja 1914 januártól Ilosvai-Hollóssy Lajos fővárosi tanító lett. Ilosvai ezt 1921-től fizetett alkalmazottként kvázi a saját vállalkozásában működtette és az összes kedvtelésből tartott kutyafajta tulajdonosait igyekezett összefogni, közvetlen anyagi érdekből is. Ilosvay a rendszeresen fellobbanó egyesületi széthúzásoknak engedve fajtaklubokat hozott létre, a törzskönyvezéseket végezte és kiállításokat szervezett. Úgy tűnik, hogy 1922 januárjában különbözött össze Raitsits-sal, aki az április 24. tisztújítás alkalmával megvált az MEOE Juhászkutya Szakosztályától. A MEOE-vel kapcsolatban álló fajtaklubok 1928-ban megalapították a Magyarországi Ebtenyésztő Egyesületek Szövetségét, amely 1934-ben Országos Ebtenyésztési Tanács néven fuzionált a MEOE-vel. A MEOE ugyanis 1933ban csatlakozott az FCI jelzésü Federation Cynologoque Internationale nemzetközi szövetséghez és benyújtotta a magyar kutyafajták általa (Czájlik Lászlóféle) megfogalmazott standardjeit. A Földművelésügyi Minisztérium a csatlakozást 91.383/1933 III.1/1933 dec.13 sz. alatt engedélyezte. A törzskönyvezés a MEOE-nél maradt, és azokat Magyar Eb Törzskönyv (MET) jelzéssel adták ki.

Balássy 2002/9.


2

Az MKT nehezményezte a standardek konzultáció nélküli elkészítését, de nehezményezte és kifogásolta az Országos Vizsla Club is. Raitsits célja a magyar pásztorkutyafajták szakszerű rekonstrukciója volt, ami az Ilosvay-féle (MEOE) egyesületet nem nagyon érdekelte, hiszen ott a jövedelmet a kedvtelésből tartott ebek gazdag tulajdonosai biztosították, míg a konszolidálatlan pásztorkutyák főként paraszti kézen voltak, akik nem törődtek azoknak tiszta vérben való tenyésztésével és annak adminisztrálásával. Nem értették meg a rekonstrukció tenyésztési stratégiáját sem. Raitsits elsősorban a kellő nagyságú tenyésztési popluláció összegyűjtését és a Fővárosi Állatkertnek már 1914-ben Raitsits által létrehozott pásztorkutya-tenyészetére alapozott kézben tartott szétterítését és az ehhez szükséges tenyésztők-kutyatartók összetartó csoportját akarta megszervezni. Ehhez a paraszti tenyésztőket tenyészállatokkal kellett ellátni és a tenyésztőket érdekeltté tevő jövedelemhez kellett juttatni. A tenyészállatokat kölykök ellenében ki lehetett helyezni, de a jövedelmezőséget csak a kölykök egy részének pénzért való értékesítéséből lehetett biztosítani. Ehhez pedig tehetős vásárlók és tartók voltak szükségesek. Hat abaúji községben 1930 végén már 121 kuvasz volt kihelyezve. A tenyészállatok elhelyezésében nagy segítséget nyújtott Raitsits testvérbátyja, aki Németprónán (ma Nitrianské Pravo, Szlovákiában) volt plébános. A kapcsolat révén számos kuvasz és puli került a mai Szlovákiába, részben talán már az első világháború idején. A tenyésztési alappopuláció felállítására Raitsits minden olyan egyedet begyűjtött, amely valami reményt nyújtott a fajta rekonstrukciójára, akkor is, ha azok nyilvánvalóan keverék egyedek voltak, de hordozhatták a fajtajellegeket is. A népszerűsítés érdekében feldicsérte azokat az egyedeket is, amelyeknek a fenotípusa messze nem felelt meg a rekonstrukció célkitűzésének. Így például a kispesti rendőrök óriási, mai pulis szemmel meglehetősen ronda puliszerű kutyáját, amely azonban kiváló munkakutya volt és számos bemutatón sikert aratva népszerűsítette a fajtát, kinevezte "rendőrpulinak". Felvett az állományba olyan szín- és szőrzetváltozatokat is, amelyeket később bizonyosan ki akart küszöbölni. Kiállításokat szervezett az Állatorvosi Főiskola területén és máshol is. Így például feljegyzést találtam az 1930. május 11.-i budapesti kiállításról, amelyen 18 pulit, 13 pumit, 14 komondort és 40 kuvaszt vezettek fel. A MEOE pozícióját veszélyeztette az, hogy Raitsits ingyen is beengedett az MKT kiállítására kutyákat és ingyen is törzskönyvezte azokat a tulajdonos pénztárcájától függően, míg a MEOE mindezért díjat szedett. A rekonstrukció jól haladt, de Raitsits halálával és az általa szerkesztett saját kiadású újságok (Magyar Kutyatenyésztés, Magyar Kutyatenyésztő) megszűnésével a lendület megtört. Raitsits 1933 augusztusában családi és foglalkozási krízisek miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Konfliktusai voltak feleségével, és eredményes szakmai munkássága ellenére nem nevezték ki egyetemi tanárnak, ugyanakkor a nem sok érdemmel, de jobb összeköttetésekkel bíró Ilosvay-Hollóssy Lajos m.kir gazdasági főtanácsos címet kapott. 1934-ben (március 18?) azután Raitsits a főiskolai szobájában ciánnal megmérgezte magát és meghalt. A törzskönyvezési ügyeket Orlay Ilonka intézte továbbra is, akit már Raitsits is a törzskönyvezés bevételeiből fizetett. Az ügyek intézésére Dr.Abonyi Lajos főiskolai tanársegédet kérték fel, aki Müller (Márki) Ivánnal és az erőszakos termé-

Balássy 2002/9.


3

szetű Anghi Csabával együtt Raitsits asszisztense volt. Abonyi azonban meszsze nem volt szervező tehetség. Mindazonáltal 1934. május 4.-én megalakult a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete (MKTE, 185060/1934/VIIIa.1934. dec.29) Dr.Benárd Ágoston volt miniszter elnökletével. A Peterdy Kálmán által 1913. májusában megindított Magyarországi Rendőr és Védőkutya Egyesület 1913.-ban már nemzetközi versenyt rendezett Esztergomban. Lanyhulás utáni ujjászervezésének eredménye volt az MKTE-vel jó kapcsolatban lévő, az 1925 óta működő Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület (OMRE), amely 1927 óta tartotta fenn a kispesti rendőrkutyatelepet (a határ úton, a Ceglédi út mögött az Epreserdőben) ajándékozott kutyákkal. A kutyák száma 1935-ben 25 volt. Volt a Budafoki út 45 sz. mellett egy másik kiképzőterülete is az egyesületnek. Az OMRE 1935. február 7.-én indította meg Dr,Kotoff Olivér detektív szerkesztésében az A rendőrkutya című havilapot, amely a 3-4. számában közölte a magyar pásztorkutyafajták (a mudit nem!) Abonyi-Anghi-Müller-féle standardjét, amelyet 1935. január 9.-én fogadott el az MKT. A MEOE igyekezett akadályozni a hozzá nem tartozó egyesületek működését. Az MKT és az OMRE keretében megalakult más egyesületek csatlakozásával 1934.-ban megalakult Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztő Egyesületek Szövetsége, amely 1936.-ban az FCI.-vel konkurrens nemzetközi szövetség, az Union Cynologique Internationale (UCI) tagja lett. Ezzel a szakítás a kölcsönös vádakodások fenntartása mellett véglegessé vált, hiszen mindegyik nemzetközi szervezet csakis a saját társegyesületét ismerte el az országban egyetlen képviselőjeként. A szövetséghez került a tagegyesületek törzskönyvezésének adminisztrációja, Orlay Ilonka közreműködésével. Az iroda 1940-ben a József körút 31. sz. alatt volt. Ebben az időben csatlakozott a Szövetséghez Dr. Scherhoffer (Szelényi) Károly, ügyvéd, aki később, az 1950-es évek közepétől haláláig az Egyesület jogtanácsosa és a Bírói Testület önhatalmú elnöke lett. Az 1936 márciusában, a Mezőgazdasági Kiállítás keretében tartott ezen (MKT) Szövetség kiállításán 379 kutyát vezettek fel és a Pesti Napló 1936. március 27.-i száma szerint "Ez alkalommal került először bemutatásra a magyar pásztor hajtókutya (a mudi,BZ), amelyet Fényes Dezső, a balassagyarmati múzeum igazgatója, és báró Lukács Sándor és felesége tenyésztelepe mutatott be". A magyarországi rendőrkutya és sportkiképzésben fontos úttörő szerepű Dr.Kotoff Olivér (meghalt 1970 május 12.-én, 72 éves korában) jogász volt, fővárosi detektív lett és a kutyakiképzés megszállottja volt. A német Konrad Most (Vezérfonal a rendőr-és védőkutya idomításához, Budapest, 1912. 2, kiadás, 269 p.) és v. Stephanitz (A német juhászkutya) alapján felépített kiképzési módszerét a gyakorlat igazolta.

A háború után a törzskönyvezés 1945. március 19.-én kezdődött Zuglóban, a Cinka Panna utcában, Orlay Ilonka lakásán. Orlay oda mentette a törzskönyveket. A két Szövetség törzskönyvezése 1947. szeptemberig maradt fenn önállóan, amikor a "Raitsits-féle" Szövetség "belépett" a MÁTSZOSZ rövidítésű Magyar Állami Törzskönyvező Szervezetek Országos Szövetségébe. Ebbe "Ilosvay-féle" Szövetséget és a MEOE-t is felkérték, de ő nem csatlakozott. 1949

Balássy 2002/9.


4

tavaszán azután a MÁTSZOSZ feloszlott és beolvadt a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési főosztályába, amelynek a Kutyatenyésztési osztályába Ferenczy Tibor és Orlay Ilonka került. Feltehetően a másik szövetséget feloszlatták. A magyar pásztorkutyák rekonstrukcióját az FM 1949-től még a "Raitsits-féle" Szövetséggel együtt, majd 1951-től a saját osztályával intéztette és erre kb. négy éven át évi 60000-80000 Ft jelentős támogatást adott, hiszen egy hat-nyolchetes puli vagy kuvaszkölyök ára még 1957-ben is 200-300 forint volt, ami az akkori átlagfizetés kb. harmadának felelt meg. Az eredmény azonban nem volt kielégítő, mert a tenyésztés irányítását a helyi FM megbízottak a saját elgondolásaiknak megfelelően végezték, többnyire terhes mellékmunkaként. Mindenesetre 1955-ben az akció "terméséből" az árucsere-egyezmény keretében 50 pulit küldtek Csehszlovákiába. Dr.Kotoff Olivér Dunaharasztin, a Terményforgalmi Gazdasági Iroda (??) kutyatelepén működött, 1951-ben őt kitelepítették, 1960-ban bebörtönözték, 1963-ban amnesztiával szabadult, 1972-ben meghalt. Az Egyesület maga Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete (MKOE) néven működött, négy szakosztállyal: Magyar (pásztor-)Kutyafajták Szakosztálya, Vadászkutyák Szakosztálya, Német juhászkutyák Szakosztálya, Vegyes kutyafajták Szakosztálya. Az iroda először a József körút 94. sz. alatt volt a II. emeleten, ahol Ferenczy Tibor, Orlay Ilonka és egy gépíró működött. Később az iroda a Reáltanoda utcába, majd (1960 ?) a Wallenberg u. 2. alá költözött. (Simor György közlése, 2002. febr.24.-én). Ennek az egyesületnek a felélesztésében jelentős szerepe volt Dr.Kubinszky Ernő állatorvosnak. Az egyesület 1957-re súlyos anyagi és erkölcsi válságba került, a tagok személyes ellenszenve kölcsönös feljelentgetésekbe torkollott, az FM miniszteri biztost nevezett ki (azóta is volt már ilyen) és fennállt a megszüntetés veszélye. Amikor az egyesületi belső és külső politikai helyzet konszolidálódásával felmerült annak a lehetősége, hogy az egyesület felújíthatja nemzetközi kapcsolatait, akkor a MEOE-nek az FCI-ben 1947-ben megszakadt tagsága helyreállítása került előtérbe, és arra való hivatkozással, hogy a MEOE tagsága is végül az MKOE-be került, az Egyesület a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) nevet vette fel és törzskönyveire a MKT helyett a MET (Magyar Eb Törzskönyv) rövidítés került. Ezzel az 1898. október 29.-én (nem 1899-ben!) megalakult OMEE ebtenyésztő egyesület jogutódjaként állíthatta helyre az FCI tagságát. A magyar kutyatenyésztés 1940 utáni helyzetét és történetét egyelőre még nem tárták fel. Sajnos egészen az 1960-as évekig nem jelent meg rendszeresen olyan kiadvány, amelyből az események rekonstruálhatók volnának. A szájhagyomány gyűjtése pedig minden bizonnyal megkésett. Az MKT törzskönyvek kötetei az 1960-as évek elején a MEOE birtokában voltak. Pumi törzskönyvek sorszámai: I. kötet: hiányzott. II. kötet: 200-443. (1931 június 2.-1937 március 24.) III.kötet: 444-613. (1937 március 24.-1947 február 20.) Puli törzskönyvek sorszámai: I. kötet: hiányzott.

Balássy 2002/9.


5

II. kötet: 195-443. (1928 június 1.-1931 június15.) III.kötet: hiányzott. IV.kötet: 694-997. (1933 június 21.-1935 január 24.) V.kötet: 998-1291 (1935 január 24.- 1935.-november 12.) VI. kötet: 1292-1591. (1936 február 8.-1936 december 28.) VII. kötet: 1592-1890. (1936 december 30.-1938 január 21.) VIII. kötet: 1891-2185. (1938 január 25.-1939 január 25.) IX. kötet: 2186-2683. (1939 január 25.-1941 március 6.) X. kötet: 2684-3108. (1941 március 12.-1947 november 25.) 

Balássy 2002/9.


1 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

2006/44. Balássy Zoltán:

RAITSITS (MKT) CONTRA ILOSVAI (MET) A magyar kutyások egyesületeinek meghasonlása és viszálykodása. 1800-1970. Az 1714-re befejeződött török háborúk után mind a déli határőrvidék katonai közigazgatásának tisztikara, mind a földbirtokosok, mind a parasztok űzték a kutyákkal való vadászatot. A parasztok hajnalonként agárszerű kutyáikkal igyekeztek ebédrevaló tiltott nyulat fogni, az ország sík vidékein a szomszédok közt feléledt és elterjedt a lovas agarászat, de a költséges falkavadászatokat csak tehetős nagybirtokosok és a katonaság tudtak rendezni. Az utóbbiak kopózásai nagyszámú kutyával és lovassal történt és az évszakra való tekintet nélkül űzött falkavadászat többnyire nem törődött az általa okozott kárral, a vetések legázolásával. A panaszok nyomán III.Károly 1729. évi dekrétuma megtiltotta a kutyás vadászatokat. 22. cikkely. A vadászat és madarászat szabályozásáról. 1. Miért is úgy a parasztoknak, mint bármely nem-nemeseknek és nem honosítottaknak, a fentidézett törvénycikkelyben kijelölt büntetés terhe alatt tiltva lesz olyan kutyákat, mint az agarak és vizslák tartani. 9. Hogy pedig a károkat, melyeket a mezőkön és a vetésekben a vadászattal szoktak okozni, annál jobban kikerülni lehessen: senki a földesurak és nemesek közől Sinkorán nevű angol vadászkutyákat tartani, s annál inkább azokkal vadászatot űzni ne merészeljen.

Persze a rendelkezés alól, saját vagy bérelt területen, korlátozott időszakban folytatott kutyás vadászathoz és az ahhoz szükséges kutyák tartásához a birtokosok tudtak engedélyt kapni. A parasztok meg eldugták nyulászó kutyáikat, úgy, ahogyan évszázadok óta tették. A kialakuló baráti társaságokat egyrészt ezek a vadászati módok, az azokkal együtt járó izgalmas lovas üldözés és a személyi szimpátia tartotta össze. Ha ez az utóbbi megbomlott, márpedig a magyaroknál ez könnyen előfordul, a baráti társaság szétbomlott, átalakult. Az állandóbbnak gondolt egyesületbe való szervezkedést és tömörülést többnyire olyan költségek és munkák követelték ki, amelyeknek egyes ember nem tudott gazdaságosan helytállni. Ha a városban lévő hivatalához kötött ember agarászni akart, akkor valahol területet kellett bérelni, ott lovat, kutyát tartatni, embereket felfogadni, és a vadászatot megszervezni. Egyes birtokosok (pl. a Károlyiak) mindezt a saját birtokaik jobb kihasználására szolgáltatásként nyújtották, persze ügyelve arra, hogy kiket látnak fizető vendégül egy csoportban. Ahol a körülmények romlottak, csökkent a bérelhető terület nagysága, a vadászati

Balássy 2006/44.


2 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

idény, a fajlagos költségek növekedtek, az összegyűlt társaság nem tetszett, vagy egyszerűen elöregedtek a tagok, ott a társaság lassan elnéptelenedett, majd megszűnt. Egy felbomlott társaságot meglehetősen nehéz évek múltán újjáéleszteni még akkor is, ha a megszűnés oka csak háború, hatósági betiltás, gazdasági krízis stb. (pl.1848-49-ben) volt. Ugyancsak nagyon ingatag a kis létszámú egyesületek léte, amelyeknek kicsi az aktiválható tagsága és gyenge az anyagi háttere. Ezeket már egy kis kudarc megsemmisítheti. Másrészt egyegy erős egyéniség hosszabb ideig is képes időben leszerelni a mindig felbukkanó személyes ellentéteket és hosszabb ideig fenntartani az egyesületi közösséget. A magyar sport-kutyatenyésztés a szakszerű lótenyésztéssel együtt, angol mintára és hatásra indult meg a 19. század elején. Az első mozgató az Angliát bejárt gróf. Széchenyi István volt, aki elsősorban a hazai lóállomány (a ló volt az akkori erőgép és a katonaság szó szerint életbe vágó eszköze) minőségének a javítására, nemesítésére is (egyéb egyesületi szervezései mellett) alapított egyesületeket. Például a Pest Megyei Agarász Egyletet, 1839-ben. A 19. század utolsó harmadában a sportszerű kutyatenyésztés szempontjából ennél fontosabb volt Hanvay Zoltán (1840-1922) munkássága, aki – ugyancsak angol mintára - elsősorban a lovas vadászatoknál sokkal kisebb anyagi ráfordítást igénylő vizslás vadászatot igyekezett újra szokásba hozni és az ehhez szükséges kutyák tenyésztésének Angliában már bevált módszereit meghonosítani. Hanvay, aki nemzetközi tájékozottságú és tudású kynológus volt, törekvéseiben támogatásra talált b.Podmaniczky Gézában (b.Podmaniczky Frigyesnek, „Budapest vőlegényének” az unokatestvérében). Hanvay felfigyelt a hazai tipikus magyar kutyafajtákra is, amelyek a körülmények megváltozása folyamán már csak keverékeikben léteztek, amelyeket ugyan mindenki ismert, de mindenki másként ismert, és szorgalmazta ezeknek a tiszta vérbe való rekonstrukcióját. Felvetették egy, a kutyásokat, érdeklődőket összefogó kynológiai egyesület létrehozását az angol Kennel Club mintájára. Hanvay szervezte meg az első ausztriai kutyakiállításon (Bécs, 1883 március 25-28) való magyar részvételt és a kuvasznak, (a tatai gróf Esterházy Miksa két kuvaszának), a bemutatóját. Hanvay szervezte meg az első magyarországi ebkiállítást, amelyet 1885 május 5-10 között, Budapesten tartottak, 135 kutyával.. Hanvay erőfeszítéseit azonban nem értékelték, megtámadták a szokásos érvvel, hogy „idegen módszereket akar a hazaiakra rákényszeríteni”. Hanvay elkedvetlenedett és visszavonult hanva-i birtokára és ma már csak írói munkássága ismert, az is csak szűk körben. Ő volt a „hanvai remete. Miután b.Podmaniczky Géza és Hanvay Zoltán törekvése egy a magyarországi kutyatartókat és tenyésztőket összefogó egyesület (Kennel Klub) megalapítására kudarcot vallott az 1880-as években, Buzzi Géza Félix ( -1929) újságíró kezdeményezésére 1898-ban alakult meg az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület, OMEE. (Sportélet, 1899.p:7,86). Ez néhány erkölcsi sikerű és anyagilag veszteséges kiállítás megrendezése után 1906-ra elnéptelenedett.

Balássy 2006/44.


3 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

1910-ben, a bécsi vadászati kiállítás előkészületeként, Chyzer Kálmán kezdeményezésére létrejött a Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete (MEEE), amelynek választmánya 1911 januárban felmentette Chyzer Kálmánt és a nevét Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesületre (OMEE) változtatta Az ügyvezető titkár Kerpely Béla ( -1928) hírlapíró lett. (Zoológiai Lapok, 1911.p:11, 23). Szakmailag sikeres és anyagilag veszteséges kiállítások után 1913 szeptemberében Kerpely lemondott és kilépett. 1914 januárjától Ilosvai Lajos Károly, fővárosi tanító lett az ügyvezető titkár. (Vadászat és Állatvilág, 1913.p:252. – 23 sz./p:VII). Ilosvai Lajos Károly, (1926-tól Ilosvai-Hollóssy Lajos) fővárosi tanító 1901 április 14.-én lépett az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület (OMEE) tagjai közé (Zoológiai Lapok, 1901 május 10, III/9. belső borító). 1914 januárjától az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület (OMEE) főtitkárja lett (Vadászat és Állatvilág, 1913.12/VII.), majd a MEOE ügyvezető igazgatója lett.

Az OMEE 1916 július 4.-én a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) nevet vette fel. (A Természet, 1916, p:129). - A MEOE 1916 szeptember 25.-én Meszlényi Pált választotta meg elnöknek, Gegus Dániel (a fővárosi rendőri gyermekbíróság elnöke.. megh.1942) és Lendl Adolf (a budapesti állatkert igazgatója, megh.1942) lettek az alelnökök és Ilosvai Lajos Károly a titkár. (Kutya 1923..p:55. 56). Az 1923 május 7.-i közgyűlésen Ilosvai honorálását határozták el. Honoráriumot ugyan eddig is megállapítottak, de ő nem vette fel (Kutya, 1923..p:55.56). Ezután már közvetlenül érdekelt volt a MEOE bevételeiben. 1926 június 14. után pedig Ilosvai a MEOE fizetett alkalmazottja lett. (Kutya, 1926.p:101). A MEOE kebelén belül 1920 július 21.-én megalakult a Magyar Juhászkutya tenyésztők Szakosztálya 9. taggal. Elnöke: Dr.Raitsits Emil lett. (A Természet, 1920.p:164. – A Kutya, 1920.p:48). Rögtön a standardek megszövegezését tűzték ki feladatul.. (A Kutya, 1921. p:2/8).. Dr.Raitsits Emil (1882-1934) állatorvos, egyetemi rendkívüli tanár, az Állatorvosi Főiskola Poliklinikájának a vezetője, az Állatkert állatorvosa és a Természet c. állatkerti lapnak a szerkesztője, az Állatkert magyar pászkorkutyatenyészetének az irányítója volt. Ő maga foxterriert tartott és a Magyar Foxterrier Tenyésztők Klubjának is az elnöke volt. 1912-től volt a OMEE tagja.

A standardek megszövegezésénél azonban a szakosztály tagjai között az elnevezésekben, a követelményekben és a teendőkben egyaránt súlyos nézeteltérések merültek fel, ami személyes ellentétekbe torkollott. Raitsits az általa 1914 óta az állatkerti magyar pásztorkutyák tenyésztésében követett, szakmailag, állattenyésztés-technikailag megalapozott eljárást kívánt folytatni, amelynek első lépéseként minden olyan kutyát be akart vonni az ellenőrzött és regisztrált populációba, amely külleme alapján a leghalványabb reményt nyújtotta a kívánt tipus kitenyésztéséhez és rögzítéséhez. Mások viszont nem létező ősrégi hagyományokra hivatkozva akarták a rekonstrukciót a már kitenyésztett fajták sporttenyésztésének megfelelően végezni.

Balássy 2006/44.


4 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

Raitsits Emil: A magyar juhászkutya fajták leírása. Standard. (Természet. 1921. p:34-35). „Ez a standard azonban olyan kompromisszumok eredménye volt, amelyet Raitsits elnökként ugyan kiadott, de a szakosztály vezetéséről lemondott, majd 1922 tavaszán a MEOE-t is elhagyta).

Raitsits Emil: Bírói jelentés (Kutya.1921.4/29; 5/9). (az 1921 május 15-16.-án, Pünkösdkor, a Tattersallban megtartott ebkiállításról. Szombaton 277 eb volt, köztük 12 komondor, 8 kuvasz, 9 puli, 1 pumi és 1 sárga magyar vizsla keverék. A magyar fajtákat Raitsits bírálta. Ezen a kiállításon, a MEOE álláspontjával ellentétben, a pulik általa kialakított –akkor szakmailag helytálló – felosztását alkalmazta és 3 -- különböző kategóriába sorolt – puli kannak három championátust adott ki. Ezt a MEOE megvétózta. (Kutya, 1936.11/2). Raitsits egy másik okot is megemlít:az 1922 tavaszán történt, a MEOE-ből való kilépésére. E szerint a MEOE nem engedélyezte neki a Hubertus Egylet vizslaszakosztályának a zsűrijében való részvételt. Ilosvait „vaskalapos egyeduralkodónak” nevezte. (Természet, 1928.p:48).

Raitsits otthagyta a MEOE-t és a magyar pásztorkutyák szakszerű rekonstrukciója érdekében a Poliklinikai törzskönyv mellett, a MEOE (MET) törzskönyvezésétől független, külön Magyar Kutyafajták Törzskönyvet (MKT) alapított, amely köré hamarosan egyesületszerű csoportosulás keletkezett. Ezt Raitsits személye tartotta össze. A MEOE Juhászkutya Szakosztályának 1922 április 24.-én tartott tisztújító gyűlésén Raitsits már nem volt jelen. (Kutya, 1922). Nem volt jelen az 1923 január 8.-i rendkívüli közgyűlésen sem.(K.1923.p:5). Gegus Dániel, az ügyvezető elnök belső bajokat emlegetett. (Kutya, 1923.p:10). Ilosvai 1920 augusztus 1.-én átvette a IV.Kaplony u.1. alatti Állatkereskedést, de akkora támadások érték az üzlet miatt, hogy 1922 október 15.-én megvált attól. (Kutya, 1922.p:90).

1924 május 20.-án a MEOE Magyar Juhászkutya-tenyésztők Szakosztályából a MEOE keretein belül megalakult a Komondor Egylet., az összes magyar pásztorkutya egyesületeként. Elnöke gr.Károlyi József volt. (Kutya, 1924.p:26).. 1924 május 10.-én 41 taggal alakultak meg a Magyar Dobermannosok, még a MEOE-ben, de igen hamarosan a MEOE megszakított velük minden kapcsolatot, Igen alapos nézeteltérések voltak a bírókérdésben és a kiállítási kedvezmények körül (Kutya.1924.p:954). 1926 április 22.-én Ilosvai Lajos Károly m.kir.gazdasági főtanácsosi címet kapott. (Kutya, 1926.p:44) és ettől kezdve, felesége nevét felvéve, Ilosvai-Hollóssy Lajos, m.kir.főtanácsosnak írta magát. (Kutya, 1926.p:44).- Ez a - egyébként üres - címadományozás mélyen sértette Raitsits hiúságát, akinek nyilvános rendes egyetemi tanárrá való kinevezése egyre késett. A Komondor Egyletben Czájlik László volt a hangadó. Raitsits ellen gorombaságokat írt. Felrótta, hogy az 1921 évi pünkösdi kiállításon 3 puli kan mindegyikének championátust adott, de elhallgatja Raitsits pulikategórizálását és annak okait. (Kutya, 1927.p:83). – Ugyanakkor Gegus Dániel

Balássy 2006/44.


5 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

(a rendőri gyermekbíróság 1927 augusztusa óta nyugállományú volt vezetője), nyugtatni és közvetíteni próbál. Elismeréssel írt a „másik kiállításról”. (Kutya, 1928.p:31). – 1927-ben a MEOE irányítása alatt létrejött a Magyarországi Ebtenyésztő Egyesületek Szövetsége, MEESz, amelybe a Komondor Egylet, a Magyar Foxterrier Klub, a Magyar Spaniel Klub, a Magyarországi Bulldog és Boxer Klub, az Országos Magyar Foxterrier és Tacskó tenyésztők Klub, a MEOE foxterrier, vizsla és airdale terrier szakosztályai tartoztak. (Kutya, 1932.p:4. 1934,p:10/10)..Ezek a jogaikat 1931 október 5.-én a MEOE-re ruházták át az FCI-be való belépés előkészítésére. Valamennyi tagegyesület érdekét képviselte az Országos Ebtenyésztési Tanács, amelynek elnöke József főherceg volt, és amelybe minden tagegyesület egy-egy delegáltat küldött. (Kutya, 1934.p:10/10). – Gegus Raitsitsot „kynológiai nagymogul”-nak nevezte (Kutya, 1932.p:6/1). A MEOE 1933 február 27.-én a Federation Cynologique Internationale, (FCI) nevű nemzetközi kynológiai szervezetnek a 9. tagja lett. Az FM a csatlakozást a 91.383/1933 FM számon hagyta jóvá. (Kutya, 1933.p:3/3). Az FCI egy országból csak egyetlen egyesületet és annak törzskönyvezését ismeri el és az FCI által patronált rendezvényekről, kiállításokról, versenyekről minden el nem ismert egyesületet kizár. Ezzel a Raitsits-féle Szövetséget kizárta az FCI égisze alatt rendezett külföldi és hazai kiállításokról, ugyanakkor a MEOE-re bízva a hozzá tartozó tagegyesületei törzskönyvezésének és bíróinak elismerését, illetve az FCI-vel való elismertetését. – A Komondor Egylet (Czájlik László) összeállította a komondornak, a kuvasznak továbbá a puli és puminak a standardjét, amelyet a MEOE megjelentetett (Kutya, 1932.p:5/4) és az FCI-nek átadott. Az FCI rendezvényeken megjelentek a magyar bírók. (Kutya, 1933.p:8/1).. Raitsits 1934 elején bekövetkezett tragikus halálára Gegus Dániel nekrológot jelentetett meg (Kutya, 1934.p:3/1). RAITSITS KIVÁLÁSA A MEOE-BŐL. Raitsits 1921-ben megjelentette az általa szerkesztett A Természet c. állatkerti lapban a MEOE Magyar Juhászkutya–tenyésztők Szakosztálya által jóváhagyott standard szövegeket, amelyekkel nem értett egyet, de két másik tettével végleg az egyesület vezetőségével is nézeteltérése támadt és 1922 tavaszán otthagyta a MEOE-t, amelyben nem látta biztosítottnak a magyar pásztorkutyafajták általa tettekkel szorgalmazott rekonstrukcióját. Az MKT nehezményezte a standardek konzultáció nélküli elkészítését, de nehezményezte és kifogásolta az Országos Vizsla Club is. Raitsits célja a magyar pásztorkutyafajták szakszerű rekonstrukciója volt, ami az Ilosvay-féle (MEOE) egyesületet nem nagyon érdekelte, hiszen ott a jövedelmet a kedvtelésből tartott ebek gazdag tulajdonosai biztosították, míg a konszolidálatlan pásztorkutyák főként paraszti kézen voltak, akik nem törődtek azoknak tiszta vérben való tenyésztésével és annak adminisztrálásával. Nem értették meg a rekonstrukció

Balássy 2006/44.


6 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

tenyésztési stratégiáját sem. Raitsits elsősorban a kellő nagyságú tenyésztési populáció összegyűjtését és a Fővárosi Állatkertnek már 1914-ben Raitsits által létrehozott pásztorkutya tenyésztésre alapozott kézben tartott szétterítését és az ehhez szükséges tenyésztők-kutyatartók összetartó csoportját akarta megszervezni. Ehhez a paraszti tenyésztőket tenyészállatokkal kellett ellátni és a tenyésztőket érdekeltté tevő jövedelemhez kellett juttatni. A tenyészállatokat kölykök ellenében ki lehetett helyezni, de a jövedelmezőséget csak a kölykök egy részének pénzért való értékesítéséből lehetett biztosítani. Ehhez pedig tehetős vásárlók és tartók voltak szükségesek. Hat abaúji községben 1930 végén már 121 kuvasz volt kihelyezve. A tenyészállatok elhelyezésében nagy segítséget nyújtott Raitsits testvérbátyja, aki Németprónán (ma Nitrianské Pravo, Szlovákiában) volt plébános. A kapcsolat révén számos kuvasz és puli került a mai Szlovákiába, részben talán már az első világháború idején. A tenyésztési alappopuláció felállítására Raitsits minden olyan egyedet begyüjtött, amely valami reményt nyújtott a fajta rekonstrukciójára, akkor is, ha azok nyilvánvalóan keverék egyedek voltak, de hordozhatták a fajtajellegeket is. A népszerűsítés érdekében feldicsérte azokat az egyedeket is, amelyeknek a fenotípusa meszsze nem felelt meg a rekonstrukció célkitűzésének. Így például a kispesti rendőrök óriási, mai pulis szemmel meglehetősen ronda puliszerű kutyáját, amely azonban kiváló munkakutya volt és számos bemutatón sikert aratva népszerűsítette a fajtát, kinevezte "rendőrpulinak". Felvett az állományba olyan szín- és szőrzetváltozatokat is, amelyeket később bizonyosan ki akart küszöbölni. Kiállításokat szervezett az Állatorvosi Főiskola területén és máshol is. Feljegyzést találtam az 1930 május 11.-i budapesti kiállításról, amelyen 18 pulit, 13 pumit, 14 komondort és 40 kuvaszt vezettek fel. A MEOE pozicióját veszélyeztette az, hogy Raitsits ingyen is beengedett az MKT kiállítására magyarfajta kutyákat és ingyen is törzskönyvezte azokat a tulajdonos pénztárcájától függően, míg a MEOE mindezért díjat szedett. A rekonstrukció jól haladt, de Raitsits halálával és az általa szerkesztett saját kiadású újságok (Magyar Kutyatenyésztés, Magyar Kutyatenyésztő) megszűnésével a lendület megtört. Raitsits Emil 1923 augusztus 19-20.-án az Állatorvosi Főiskolán a kutya bonctanáról előadást és a MEOE-tól független, nevezési díj nélküli kiállítást és törzskönyvezést tartott a magyar pásztorkutyák részére, (A Természet, 1923 .p:111,116-117-133). Fényes Dezső javaslatára megalapította a Poliklinika törzsnyve mellett külön vezetett Magyar Kutyafajták Törzskönyvét (MKT). E köré hamarosan egyesületszerű kynológiai csoportosulás képződött, amelyhez aztán más olyan független fajtacsoportosulások csatlakoztak, amelyen nem voltak megelégedve a MEOE vezetésével. Ezekből azután (1928-ra?) létrejött a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztő Egyesületek Szövetsége, röviden Szövetség-ként emlegetett szervezet, mint a MEOE konkurrense. A tagegyesületek megőrizték teljes önállóságukat, de időnként közös rendezvényeket szerveztek. Az összetartó erő Raitsits személye és a Poliklinikai Törzskönyvezés mellé csoportosult törzskönyvezések (MKT) voltak, amelyeknek az adminisztrációját Raitsits irányította és 1930-tól Orlay Ilonka végezte. A Szövetség léte a MEOE-nek igen komoly anyagi hátrányt jelentett. Igyekezett is ezt minden eszközzel felszámoltatni.

Balássy 2006/44.


7 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

A MEOE azt hirdette a „Raitsits” Szövetségéről, hogy az mindenféle keverék kutyát törzskönyvez. Ez más fajtákra ugyan nem, de a magyar fajtákra igaz is volt, hiszen be kellett gyűjteni a rekonstrukcióhoz szükséges nagyságú, reményt keltő populációt. A Szövetségiek pedig azzal támadtak a MEOE-re, hogy olyan kutyákat is törzskönyvez anyagi bevételért, amelyeknek a törzskönyvezését a fajtaklubok elutasították. Részben ez is igaz volt.

Raitsits az 1924-ben megjelent A magyar kutyák, Centrum, Budapest, 1924. c. könyvének hátsó hirdetési lapján írta: "A komondor, puli, pumi és kuvasz tenyésztésének tudományos nézőpontból való irányítását és ingyenes törzskönyvezését elvállalta a m. Kir. Állatorvosi főiskola poliklinikája (VII. István út2)." Az ingyen való törzskönyvezést Raitsits fontosnak tartotta a magyar pásztorkutyák összegyűjtéséhez, de ezt ellenezte a MEOE, amely a törzskönyvezésért díjat szedett. Idővel azonban az Állatorvosi Főiskola Polyklinikája más fajtákat is törzskönyvezett, amelyekért már szedett csekély díjat. Ugyanis Raitsits-sal tartott és hozzá csatlakozott a magyar pásztorkutyák tenyésztőinak és a foxterrier tenyésztőknek is a nagy része is és elhagyta a MEOE-t, sőt hamarosan ehhez a laza körhöz csatlakozott a dobermannsoknak és a magyar vizslásoknak jó része is. Nyomásukra, Raitsits az Állatorvosi Főiskola általa vezetett Poliklinikájának a bázisán, ahhoz csatlakoztatott törzskönyvezést indított meg és a szakmai ismeretekhez csatlakozó egyesületi keretek jöttek létre, kialakult az önálló fajtaklubok csatakozásával az anyaegyesület jellegű MTKESz Szövetség.(Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége) amely a hasonló anyaegyesületté vált MEOE-nek, különösen szalmai téren, a MEOE hatékony ellenlábasává vált. Raitsits 1929-ben átadta az A Természet c. állatkerti lap szerkesztését Nadler Herbertnek és önálló kínológiai lapot indított Kutyatenyésztés címmel. Amikor 1933 januárjában a lap kiadása pénzügyi (?) nehézségek miatt megszűnt, Raitsits a saját kiadásában jelentette meg a Magyar Kutyatenyésztő című kutyás újságot. Azonban Raitsits 1933 augusztusában családi és foglalkozási krizisek miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Konfliktusai voltak feleségével, és eredményes szakmai munkássága ellenére nem nevezték ki egyetemi tanárnak, ugyanakkor a nem sok érdemmel, de jobb összeköttetésekkel bíró IlosvayHollóssy Lajos már évekkel azelőtt m.kir gazdasági főtanácsos címet kapott. 1934-ben (március 18?) azután Raitsits a főiskolai szobájában ciánnal megmérgezte magát és meghalt. RAITSITS HALÁLA UTÁNI FŐBB KLUBESEMÉNYEK A Szövetség törzskönyvezési adminisztrációját Orlay Ilonka intézte továbbra is, akit már Raitsits is a törzskönyvezés bevételeiből fizetett. Az ügyek intézésére Dr.Abonyi Lajos főiskolai tanársegédet kérték fel, aki Müller (Márki) Ivánnal és az erőszakos természetű Anghi Csabával együtt Raitsits asszisztense volt. Abonyi azonban messze nem volt szervező tehetség és a Szövetség

Balássy 2006/44.


8 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

egybentartását nem tudta biztosítani.. Mindazonáltal 1934 május 4.-én megalakult a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete (MKTE), Dr.Benárd Ágoston volt miniszter elnökletével. (Engedélyezése: 185060/1934/VIIIa.1934 dec.29) Raitsits kynológiai lapjainak a pótlására Dr.Abonyi Lajos 1935 június 15.-én megindította a rövid életű Magyar Kutyasport című lapot, amelynek 56. összevont száma utáni példány nem került a kezembe. A Szövettség fenntartására 1935-ben az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület (OMRE) vállalkozott, amely anyaegyesületként 1936 májusában belépett az Union Canine Internationale (UCI) nemzetközi kynológiai szervezetbe. A kartellkapcsolat a csatlakozáskor az 1935-ben a MKT egyesületté alakulása utáni Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete (MKTE), a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete (MFTE), a Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete (MTTE), és a Magyar Dobermannosok (MD) között állt fenn. (A Rendőrkutya, 1935.3/1). A II.VILÁGHÁBORÚ UTÁN A MEOE és Ilosvai működéséről nincsen adatom. A Kutya c. ujság az 1944 május számmal megszünt, nem valószínű, hogy újra indult volna. Mindazonáltal a MEOE létezett és működött, mert Orlay Ilonka tudósítása szerint 1947-ben nem lépett be a MÁTSZOSZ rövidítésű állami törzskönyvező szervezetbe. 1ö48-ban feltehetően feloszlatták. Az MTKESz Szövetségnek a (MKT=Magyar Kutya Törzskönyv) törzskönyvezése a háború után 1945 március 19.-én kezdődött Zuglóban, a Cinka Panna utcában, Orlay Ilonka lakásán. Orlay oda mentette a törzskönyveket. A két Szövetség MKTESz és MEESz (MKT és MET) törzskönyvezése 1947 szeptemberig maradt fenn önállóan, amikor a "Raitsits-féle" MKTESz Szövetséget felszólításra "belépett" a MÁTSZOSZ rövidítésű Magyar Állami Törzskönyvező Szervezetek Országos Szövetségébe. Ebbe "Ilosvay-féle" MEESz Szövetséget és a MEOE-t is „felkérték”, de az nem csatlakozott. (Feltehetően hamarosan feloszlatták, de erről nincsen adatom). 1949 tavaszán azután a MÁTSZOSZ feloszlott és beolvadt a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési főosztályába, amelynek a Kutyatenyésztési osztályába Ferenczy Tibor és Orlay Ilonka került az MKT törzskönyvezéssel. A magyar pásztorkutyák rekonstrukcióját az FM 1949-től még a "Raitsits-féle" Szövetséggel együtt, majd 1951-től a saját osztályával intéztette és erre kb. négy éven át évi 60000-80000 Ft jelentős támogatást adott, hiszen egy hatnyolchetes puli vagy kuvaszkölyök ára még 1957-ben is 200-300 forint volt, ami az akkori átlagfizetés kb. harmadának felelt meg. Az eredmény azonban nem volt kielégítő, mert a tenyésztés irányítását a helyi FM megbizottak a saját elgondolásaiknak megfelelően végezték, többnyire terhes mellékmunkaként, kellő kynológiai ismeret nélkül. Mindenesetre 1955-ben az akció "terméséből" az árucsere-egyezmény keretében 50 pulit küldtek Csehszlovákiába, és a szlovákiai erdészeteknek kuvaszokat adtak át. Dr.Kotoff Olivér Dunaharasztin, a Terményforgalmi Gazdasági Iroda (?) kutyatelepén működött, -(1951-ben őt

Balássy 2006/44.


9 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

kitelepítették, 1960-ban bebörtönözték, 1963-ban amnesztiával szabadult, 1972-ben meghalt.) Ma már sajnálom, hogy annak idején, az 1960-as évek legelején, nem kérdezősködtem a háború utáni egyesületi életről azoktól, akik annak megélői voltak. De akkor a kutatásaim a magyar pásztorkutyák múltjára irányultak, az egyesületi életről való feljegyzéseket csak hiányosan mellékesen, kutatói ösztönből rögzítettem. A Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetsége (V.Báthori u.7) által 1948-ban megrendezett három kiállításáról van birtokomban katalógus (márc.19-23.az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, június 20. és szept. 12.-én, az Állatkertben).

A két szövetség megmaradt tagsága később (?) az Agrártudományi Egyesület Kisállattenyésztési Szakosztálya keretében jött össze, Dr.Kubinszky Ernő állatorvos irányításával. A csoport 1954-ben önálló Kutyatenyésztési Szakosztálylyá alakult (Kubinszky, A kutya, p:228) 1956 januárjában ebből megalakulhatott az Agrártudományi Egyesületből kivált, de állami felügyelet alatt álló Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete (MKOE), amely állami feladatként végezte a kutyák törzskönyvezését az MKT jelű törzskönyvekbe. Az egyesület irodája a Révay u 12-ben volt, a főtitkára Puy Aladár. Négy szakosztálya volt: a Magyar, a Vadász, a Német juhász és az „egyéb”, amelynek az elnevezésére nem emlékszem. Az iroda a 60-as évek elején a Wallenberg u. 2. sz. alatti két üzlethelyiségbe költözött. (Onnan ment a saját házba a Fadrusz u. 14.be, majd onnan a Tétényi u. 130-ba.) A Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete (MKOE) 1961-ben lehetőséget kapott arra, hogy a MEOE 1948-ban megszakadt tagságát a Federation Cynologique Internationale-ban (FCI) „helyreállítsa”. A jogfolytonossággal kapcsolatos kételyekre az FCI „szemet húnyt”, a MKOE pedig a nevét 1962-ben Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületére, (MEOE), az MKT (Magyar Kutya Törzskönyv) törzskönyvi jelzését pedig MET=Magyar Eb Törzskönyv-re változtatta. Az elnök Dr.Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója lett. A Balássy Zoltán által 1957-óta vezetett, népessé vált Magyar Szakosztályból 1964 január 8.-án kivált a Nagy Sára vezette Puli-Pumi Szakosztály, a maradék Komondor-Kuvasz Szakosztályból pedig 1970 május 13.-án vált ki Boross Árpád irányításával a megerősödött Komondor Szakosztály. Ezek a szakosztályok már elegendően népesek voltak az önálló klubéletre, amelynek az anyagi kereteit a MEOE biztosította. 1989 után ismét fellángoltak a személyi ellentétek. és az önálló törzskönyvezésre és pénzgazdálkodásra való törekvések, ami a MEOE-től független klubok létrejövését eredményezte. Az egyesületi vagyonból való részesedés reményében a hatóságokkal még a MEOE-t is fel akarták számoltatni és a törzskönyvezéstől eltiltatni. AZ FCI erőteljes beavatkozására volt szükség: kijelentette, hogy csak a MEOE-t ismeri el. A MET törzskönyvek pedig ma már nem állami törzskönyvek, a kutyák állami törzskönyvezése megszünt, A MET a MEOE magátörzskönyve, amit a nemzetközi kynológiai szervezet, az FCI elismer.

Balássy 2006/44.


10 Balássy: Egyesületi meghasonlások.

FORRÁSOK (OSzK = Országos Széchenyi Könyvtár) Lapok a lovászat és vadászat köréből (1857) OSzK H 2712. Vadász és verlenylap (1858-1919) – OSzK H 3014. Vadász Lap (1879-1930) – OSzK H 1358. Sportélet, (1896-1908) - OSzK H 567. Vadászat és Állatvilág (1901-1917) – OSzK H 582. Zoológiai Lapok, (1899-1917) - OSzK H 3.467. Állattenyésztési és tejgazdasági lapok.(1901-1922) – OSzK H 1860. Gazdasági Lapok (1850-1924) – OSzK H 875. A természet (1914-1944) OSzK H 11.738. A kutya (1917-1944) – OSzK H 14.621. Kutyatenyésztés (1930-1933) OSzK H 16.976. Magyar kutyatenyésztő (1933) – OSzK H 16.727 Magyar kutyasport (1935) – OSzK H 17.724 Kutyasport (1937) – OSzK H 17.602. Állatorvosi lapok (1903-1944) – OSzK H 17.507. A rendőrkutya (1935-1937) – OSzK H 17.602 Nimród (1913-) OSzK H 13.181. Nimród vadászlap (1924-) Nimród vadászujság (1925-) A vadászkutya (1940-1944) – OSzK H 20.340. Kárpáti vadász. (1903-1944) – OSzK H 17.507. Kárpáti vadász (Beregszász, 1931.1934) – OSzK H 24.679 Állatbarát (1884-1886) – OSzK H 2.195. Állatvédelem (1901-1934) – OSzK H 26.336, Állatvédelem (1937-1938) – OSzK H 18651. Természettudományi Közlöny (1869-1944) - OSzK H 50.105.

Balássy 2006/44.


1 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

2013/62. Balássy Zoltán:

KYNOLÓGIAI IRODALOMGYÜJTEMÉNY A MAGYAR PÁSZTORKUTYÁK Miskolczi Gáspár: Egy jeles Vad-Kert .. Melly Elsőben a Tudós ls Híres Franczius Farkas által Deák nyelven iratott ...azután...Miskolczi Gáspár által, Magyar nyelvre fordíttatott. Lőtse, 1702. p:182, 205. -- OSzK RMK I. 1658. -Komondor. Beniczky Péter: Magyar rithmusok. Sopronban, Nyomtattatott Siess József bötüivel, 1753. Posonban találtatik Spaiser Ferencznél. p:195. -- OSzK. RE655. -- (Kuvasz szénán fekszik, de abból nem eszik). Klein, Michael: Sammlung merkwürdiger Naturseltenheiten des Königreichs Ungarn. Pressurg und Leipzig, 1778. p:56, 117.-- OSzK: 217.981. - Komondor. Severini, Joannis: tentamen Zoologiae Hungariae ..., Posonii, 1779. p: 88. -OSzK: 212.103. -- Komondor. Molnár, Joh. Bapt.: Zoologicon... Budae, 1780. p:18-19. -- OSzK. 201.494. Gáti István: Természet históriája mellyet a gyenge elmék kedvéért készített. Mármarossziget, 1792. 18. cm 32 p. -- OSzK.800.153. Grossinger, Joh.Bapt.: Universa Historia Physica Regni Hungariae. Posonii et Comaromii, 1793. To. I. Caput XII. De canibus Hungariae. p:271-301. -- OSzK. 271.442. Gáti István: A természet históriája, 1795. OSzK.262.327. -- 2. kiadás 1798. OSzK. 282.595. (Komondor, pumi, mudi?). Földi János: Természeti História. A' Linné Systémája szerint. Első tsomó. Az állatok országa. Posonban, Wéber Simon Péter költségével és bötüivel. 1801. p:78. -- OSzK RE-820. -- (Vizsla, pudli, pumi, komondor, kuvasz, pommer). Szirmai Antal: Hungaria in parabolis, ... Budae, 1804. p:12-14. -- OSzK 215.518. -- kommondor. Kisszántói Pethe Ferencz: Természethistória és mesterségtudomány. Bécs, 1815. p:289-293. - OSzK 270.462. - Komondor. kovasz, pumi. - 122-123-124. kép. Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. I. rész. Szegeden. Nyomtattatott Grünn Orbán' Betüivel 's Költségével, 1820. p:47 - 62.

Balássy, 2013/62.


2 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Eb kutya. -- OSzK RE-754. (Komondor, kuvasz, melák, agár, visla, koppó, pulya). Cseremiszky Miklós: A' Kutyákról. Tudományos Gyüjtemény. to VIII.(1824) p:28-61. To IX. (1824) p:12-40. -- OSzK. H. 3.106. Pák Dénes: Vadászattudomány. Buda, 1829. To I. 4. rész: A kutyákról. p:64115. -- OSzK 266.253. -- kuvasz, komondor, Treitschke, Friedrich: Naturhistorischer Bildersaal des Thierreiches. Mit 45 in Stahl gestochener colorierter Abbildungen. Pesth und Leipzig, 1841. Verlag Hartleben. To II. p: 125, 126. . -- OSzK. 288.178. -- kuvasz, komondor keverékek. Pólya József: Az állatország természettörténeti képterme. Gardine és Treitschke után. Pest, 1841.-- OSzK. 285.164. -- Értékeinket fel kell kutatni. Hanák Ker. János kegyes rendi oktató: A természet rajz elemei az ifjuság számára. Pesten, 1845. Hartleben Konrad Adolf tulajdona. p:18. - OSzK 239.303. -- kopó, vizsla, agár, komondor, kuvasz. Hanák Ker. János: Természetrajz. Pest, 1846. Hartleben kiadása. p:72-73. XII.tába (kép) - OSzK 30.332/1. -- kuvasz, magyarhoni komondor, Hanák Ker. János: Az állattan története és irodalma. Pesten, 1849. p:15. -OSzK 264.990. -- Solymászat történet nyoma. Retsky András: A Magyarországon honos vadászatok minden neméről. -Lapok a lovászat és vadászat köréből. Pest, 1857. I. évf. p:108-114, 125-130. -OSzK H 2702.- Kopászat, agarászat, magyar kopó, agár. Irsai és Pápai: Kis természetrajz. Pest, 1865. Kugler Adolf tulajdona. 350 festett ábrával. -- OSzK H.nat.240 da. -- XII tábla, 9-11 ábra. -- mudi? Fitzinger, Dr.Leop.Jos.: Die Racen des zahmen Hundes. - Sitzungsberichte der matematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kaiserischen Akademie der Wissenschaften Wien. 56.Band. 1867. 2.lap.I.rész. p:377-507; 514-585; 776823. -- p:524, 396: Der ungarische Wolfshund. -- A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára: 303.325. Fitzinger, Dr.Léop.Jos.: Der Hund und seine Racen. Tulrugen, 1876. Margó Tivadar dr.: Budapest és környéke állattani tekintetben. Budapest, 1879. p:27. -- OSzK 260.240. -- kuvasz kutya vagy komondor. Bilandt c. Henry de: Les races de chiens. Bruxelles, 1897. p:108, 967. -- (Ditié Gyula könyvtárából, Budapest. 1969) -- Chien de berger hongrois=kuvasz, Lévrier hongrois=magyar agár, két agár tollrajza.

Balássy, 2013/62.


3 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Schuster, A.: Der Hundefreund. (Ein kynologischer Ratgeber für Hundeliebhaber und Hundezüchter ...) 4. Aufl. Ed. Winkler's Buchhandlung. Eisleben. Én. 233p. p: 108-109. -- Ditié Gyula, Budapest, könyvtárából. -- Der ungarische Schäferhund. Kovásznay Zsigmond: A magyar pásztor-komondor. -- Vadász és versenylap, Budapest,1877. p:74-75. -- OSzK Kynophil (=Hanvay Zoltán): A komondor. (Kuvasz!!). -- Vadász Lap, VI. évf. 1885 dec. 15. 35. sz. p:482-483. - OSzK H 1358. Herman Ottó: Egy ősmocsárról (Balaton-Nagyberek). Természettudományi Közlöny, Budapest, 1891. p:1-11. -- (p:5. A Széchenyi grófok bivalygulyája. A gulyás kutyája tiszta fajú fekete pásztor eb). Buzzi Géza Félix: -- A Szegedre (1899 szept.3-4) tervezett kiállításon "teljességgel be kell mutatnunk magyar fajtáinkat, amihez első sorban a fajtajelleg pontjainak a felállítása szükséges." (Sportélet, Budapest, 1899.jan. 29. p:39. OSzK. H. 567.) "A kihalófélben lévő magyar komondorfajta néhány kiváló példányát tekintette meg néhány nap előtt egy kiváló fajtaismerőnk. A tulajdonos azoknak fényképezését is megengedte és megígéri, hogy őket a szegedi kiállításra be is jelenti." -- Sportélet, 1899 ápr.8. p:118. Lónyay Géza: Magyar ebek. -- Zoológiai Lapok, Budapest, 1901. p:60-61; 82. -A komondor leírása. Kép: lomposszőrű juhász kutya. -- Ugyanez: Vadászat és állatvilág, 1901. p:60,61,82. Lónyay Géza: A kuvasz. -- Zoológiai Lapok, Budapest, 1901. p:194. -Keverékről ír. A 195. lapon kuvasz könykök festménye a Kemptner-féle tenyészetből. Lónyay Géza: A puli. -- Zoológiai Lapok, Budapest, 1901. p:228. -- Mudit ír le: Domború homlok, hasonlít a spitzhez, hegyes orr, kiülő szem stb.! "A 2-3 hónapos kölyök ára rendesen egy anyajuh, de csak úgy, ha szülei is jó juhforgatók és csak ugatva, de nem harapva fordítják a nyájat". Méhely Lajos - Brehm Alfred: Az állatok világa. Légrády, Budapest, 1902. Emlősök. II. Kötet. p:154 -159, 163-165. A magyar komondor (kuvasz! kev.), bagolyszemű komondor (komondor, kev.), puli(=mudi). Leírása bugaci szemle alapján. Schwarz József: A magyar juhászebekről. Vadászat és állatvilág. Budapest, 1904. p:288-289; 301-302; 322-323. -- OSzK. H.582. -- Ugyanez a lenyomat a Zoológiai Lapok, Budapest, 1904. p:288; 301, 322 lapjain. OSzK.H.3467). -- A

Balássy, 2013/62.


4 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Szterényi-féle kuvasz képe és a puli festménye. -- A württenbergi "H" gyógyszerész az ottani Deutscher Komondorklub elnöke írja, hogy venni akar legalább 70 cm magas kuvasz tenyésszukát. Az ottaniaknak az orra nem fekete és a fültövük sárgás. (Később: okányi Schwarz József). Földes Andor (=Buzzi Géza Félix): A magyar juhászeb-fajták tenyésztésének felkarolása. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 293, 294, 295. -- OSzK.H. 1760). Hőny Géza: A magyar juhászeb fajták tenyésztésének felkarolása. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 342-343. -OSzK.H. 1760). felsőbüki Nagy István: Visszhang Földes Andor: A magyar juhászeb fajták tenyésztésének felkarolása czímű cikkére. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 328-330. -- OSzK.H. 1760. Hőny Géza: A magyar kutyákról. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 352-353-354. -- OSzK.H. 1760. Földes Andor (=Buzzi Géza Félix): Megjegyzések a juhász- vagy őrző-ebfajták kérdéséhez. --. Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 365366-367. -- OSzK.H. 1760. Monostory Károly: A magyar őr-ebek kérdéséhez. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 389-390-391. -- OSzK.H. 1760 -- 3 képpel. Felosztás: simafejű és borzsasfejű magyar komondor, m.kuvasz, m. pumi v. puli. -- kuvasznak: mudi-pumi, keveréket ír le.. felsőbükki Nagy István: A magyar pásztorebek kérdéséhez. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p:403-404. -- OSzK.H. 1760. -- A Monostory-féle "kuvasz" kép az 1900 évi budapesti kiállításon készült és Buzzi szerint Pusztababatról beérkezett Spitz-puli. Buzzi Géza Félix: Nyílt levél felsőbüki Nagy István úrhoz. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 413-414-415.. -- OSzK.H. 1760). --A komondor nevet a mai komondorra rögzíti. Buzzi Géza Félix: A magyar pásztor- vagy őrebek fajtajellegei. -Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 449-450-451-459460.. -- OSzK.H. 1760. Buzzi Géza Félix: Juhászeb fajtáink. - Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 486-487. -- OSzK.H. 1760. -- 2 rossz rajz és 2 fénykép. Monostory Károly: Az idei október havi ebkiállítás magyar juhászeb csoportja. -Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 521-522-523. --

Balássy, 2013/62.


5 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

OSzK.H. 1760. -- 3 komondor és 3 kuvasz volt. Közli a "Buzogány" komondor fényképét. felsőbüki Nagy István: A magyar pásztorebektenyésztő szövetségének megalakulásához. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 534-535. -- OSzK.H. 1760-. Buzzi Géza Félix: Ismét a pásztor- vagy őrebek kérdéséhez. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 545-546-547.. -- OSzK.H. 1760. két fényképpel. Mint 1899-ben a szegedi kiállításon az öreg Kovásznay Zsigmond, a komondor, kuvasz, puli elnevezést ajánlja. Buzzi Géza Félix: Pásztorebeink megmentése érdekében. - Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 26-27. -- OSzK.H. 1760. - Két rossz rajzzal. Buzzi Géza Félix: A hazai pásztorebek regenerációja. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 39-40. -- OSzK.H. 1760. Buzzi Géza Félix: Ne tenyésszünk csak kétféle puli typust? -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, 1907. p:115,116. Buzzi Géza Félix: Függelék a hazai pásztorebek regenerációjához. -Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 121-122. -OSzK.H. 1760. - Déloroszországi pásztorebek. Buzzi Géza Félix: A komondor. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, 1908. p:31. Monostori Károly: A magyar pásztoreb kérdés. -- Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, 1909. p:306,307,308. -- 2 rajz a 306. oldalon. felsőbüki Nagy István: Végakkordok a juhászebek elnevezése ügyében. -Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, 1909, p:363,364,365. Dr.Fáy Elek: A pásztorebek eredetéhez. -- Állatenyésztési és tejgazdasági lapok, 1911. p:276. Raitsits Emil: A magyar juhászkutya fajták leírása (Standard). -- A természet, 1921. p:34-35. -- Komondor, kuvasz, puli. Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák jellegleírása. Debrecen, 1947, 24. cm. 6 p. -- OSzK. 21.849/2. Raitsits Emil: Ősmagyar kutyáink elnevezése. -- A kutya, Budapest, 1917.1. p:5.

Balássy, 2013/62.


6 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Dr.Raitsits Emil: A komondor, a kuvasz és a puli. -- Állatorvosi lapok. 1917 (dec.1). p:313-314,415. -- OSzK H 17.507. Raitsits Emil: A szőrzet elnemezesedése. (trichoma képződés). -- A kutya, Budapest, 1918. p:19. Raitsits Emil: Magyar juhászkutyáink.-- A kutya, 1921. karácsonyi szám. Félix Endre: A magyar juhászkutya természetéről és tulajdonságairól. -- A kutya, Budapest, 1923. p:10k. Kenéz Zoltán: A mi kutyáinkról.- A kutya, Budapest, 1923. p:10k. Ilosvay: A magyar juhászebek tenyésztése érdekében. - A kutya, Budapest, 1924. p:17. A magyar juhászkutyák fajtajellegének leírása. - A kutya, Budapest, 1932 5/4 (május) - komondor, kuvasz, puli és pumi. A magyar kutyafajták FCI-nek leadott stadardjei. -- A kutya, Budapest, 1934. 1/4. -- 1/4:komondor, 2/4: kuvasz, 3/4: puli és pumi. A magyarfajta juhászebek érdekében. -- A természet, Budapest, 10(1914 júl.1)1:9. Suk Dezső: A magyar juhászebekről. - A természet, Budapest, 10(1914 aug.15)1:44. -- Egy komondor képpel. Kerpely Béla: A magyar juhászebekről. -- A természet, Budapest, 10(1914 szept.15)6:66,67. -- A puli leírása. Ch.Marcsá két fényképe. -- Folytatása: 10(1914 okt.1)7:78,79,90. -- A komondor és a kuvasz leírása. Ch.Bundás komondor kan és a Kemptner-féle kuvaszok két képe. Buzzi Géza Félix: A magyar juhász, vagy pásztorebek. -- A természet, Budapest, 11(1915 márc.1.)5:55,56. -- 11(1915 márc.15.)6:68,69,70. -- Medve komondor képe. -- 11(1915 ápr.1.)7:79,80,82,83. -- Buzogány és Bodri (1905) komondorok -- Buzzi-féle "ideáltipusok", gyenge rajzok. -- 11(1915 ápr.15)8:92,93. -- Tisza kuvasz (1905) képe. Szerkesztői üzenet: Kuvasz kölykök kaphatók az állatkertben. A természet, Budapest, 1914. p:107. Szerkesztői üzenet: az állatkerti kuvaszok közül még egy eladó. A természet, Budapest, 1914. p:130. Az állatkert kutyái. - Mi ujság az állatkertben. (A természet melléklete). 1914 júl.30. p:2. - Díjakat nyertek Budapesten és Bécsben. Kapósak.

Balássy, 2013/62.


7 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Suk Dezső: Hozzászólás "A magyar juhász- vagy pásztorebek" című cikkhez. -A természet, 11(1915 jun 1)11:129, 130. Luchyf: A magyar juhászebek kiállítási szempontból. - A természet, 1915 júl.1. p:152, 153, 154. -- 1915 júl. 15 p: 165, 166, 167,. Kuvcasz standard. -- 1915 aug.1. p:177,178. -- Puli. A magyar pásztorebek tenyésztésének felkarolására újabban tenyészt Fényes Dezső, stb. -- A természet, Budapest, 1915. p:154. Állatkerti kuvasz, komondor, puli képe. -- A természet, Budapest, 1915. p:154. Buzzi Géza Félix: Luchyf és a magyar juhász- és pásztorebek. -- A természet, 1915/21: 250, 263, 292, 273,285, 286, 287. "A kunokkal került be keletről egy nagytesű erős pásztorkutya, a komondor, amelynek a neve (a kunok ebe) is elárulja eredetét. Nagy termetű kutyák csontvázát több kun településen is megtalálták már a régészeti ásatások alkalmával, valószüleg ezek is pásztorkutyák voltak." (Pálóczi Horváth András: Besenyők, úzok, kunok. In: Szombathy Tibor -- László Gyula szerk.: Magyarrá lett keleti népek. Panoráma, Budapest, 1988. p:162) A magyar pásztorkutyák. " Nagyon óhajtandó lenne - ha van még valahol -- a szép s értékes, fájdalom végleg elhanyagolt magyar faj ebbel, a komondorral is kirukkolni". Vadász és versenylap, 1883. p:71. (Az 1883 márc. 25-28-ra tervezett bécsi ebkiállítás programját ismerteti). Beszámoló a kiállításról: Hanvay Zoltán: A bécsi ebkiállítás. 396 kutya. gr.Széchenyi Béla két tibeti ebe. gr.Eszterházy Miksa magyar komondorai (kuvaszok voltak). (Vadász Lap, Pest, 1883. p:125-127. OSzK. H. 1358). Trencsénben és Árvában kuvasszal hajtják a sörtevadat. 3 ft-ért vette azokat Volócon, Bereg északi határán a parasztoktól. (Vadász Lap, Pest, 1884 p:117. OSzK. H.1358). Serák Károly az állatkertben ebtenyészdét akar felállítani. Keres jó áron egy pár szép komondort. 300-400 ft-ot is adna értük. (Vadász Lap, Budapest, 1885. p:70-71. OSzK. 1358) A budapesti ebkiállítás, 1885 május 5-10. 135 bejelentett eb. 5 db juhász eb volt. A békéscsabai Hursán Pál juhászebei: Tisza és Vitéz. (Vadász és versenylap, Budapesr, 1885 p:191. OSzK. H.3014). Kynophil (Hanvay Zoltán): A komondor. (Vadász és versenylap, Budapest, 1885. p:482. OSzK. H. 3014). (kuvaszt ír le).

Balássy, 2013/62.


8 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

A legjobb hadikutyák a házőrző komondorok fajából kerülnek ki. Hadi szemle kutyák felett Boszniában, Zvornikban. (Vadász Lap, Budapest,1895.p:109. OSzK. H. 1358) (Feltehetően kuvaszok voltak). Raitsits: A magyar juhászkutya fajták leírása (Standard). (A Természet. Budapest, 1921. p:34-35. OSzK. H. 11738) A magyar pásztorkutyák. "Nagyon óhajtandó lenne - ha van még valahol -- a szép s értékes, fájdalom végleg elhanyagolt magyar faj ebbel, a komondorral is kirukkolni". Vadász és versenylap, 1883. p:71. (Az 1883 márc. 25-28-ra tervezett bécsi ebkiállítás programját ismerteti). Beszámoló a kiállításról: Hanvay Zoltán: A bécsi ebkiállítás. 396 kutya. gr.Széchenyi Béla két tibeti ebe. gr.Eszterházy Miksa magyar komondorai (kuvaszok voltak). (Vadász Lap, Pest, 1883. p:125-127. OSzK. H. 1358). Trencsénben és Árvában kuvasszal hajtják a sörtevadat. 3 ft-ért vette azokat Volócon, Bereg északi határán a parasztoktól. (Vadász Lap, Pest, 1884 p:117. OSzK. H.1358). Serák Károly az állatkertben ebtenyészdét akar felállítani. Keres jó áron egy pár szép komondort. 300-400 ft-ot is adna értük. (Vadász Lap, Budapest, 1885. p:70-71. OSzK. 1358) A budapesti ebkiállítás, 1885 május 5-10. 135 bejelentett eb. 5 db juhász eb volt. A békéscsabai Hursán Pál juhászebei: Tisza és Vitéz. (Vadász és versenylap, Budapesr, 1885 p:191. OSzK. H.3014). Kynophil (Hanvay Zoltán): A komondor. (Vadász és versenylap, Budapest, 1885. p:482. OSzK. H. 3014). (kuvaszt ír le). A legjobb hadikutyák a házőrző komondorok fajából kerülnek ki. Hadi szemle kutyák felett Boszniában, Zvornikban. (Vadász Lap, Budapest,1895.p:109. OSzK. H. 1358) (Feltehetően kuvaszok voltak). Raitsits: A magyar juhászkutya fajták leírása (Standard). (A Természet. Budapest, 1921. p:34-35. OSzK. H. 11738) (Balássy, Z.: A magyar kutyákról. - A kutya. A MEOE időszaki tájékoztatója. Budapest, 1961. p:15-17. ) Balássy, Z.: A magyar pásztorkutyák standardjei. Budapest, 1962. Gépelt kézirat, A4, 24 p. (1962 nyarán készült. A magyar szöveg tőlem, a német csak durván javítva. Kiadta az FCI Thuinban, Belgium, 1963 márciusában).

Balássy, 2013/62.


9 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

A MAGYAR PÁSZTORKUTYÁK Buzzi Géza Félix: A Szegedre tervezett kiállításon "teljességgel be kell mutatnunk magyar fajtáinkat, amihez első sorban a fajtajelleg pontjainak a felállítása szükséges." (Sportélet, Budapest, 1899.jan. 29. p:39. OSzK. H. 567.) Lónyay Géza: Magyar ebek. (Zoológiai Lapok, Budapest, 1901. p:60-61; 82.) Herman Ottó: Egy ősmocsárról (Balaton-Nagyberek). Természettudományi Közlöny, Budapest, 1891. p:1-11. -- (p:5. A Széchenyi grófok bivalygulyája. A golyás kutyája tiszta fajú fekete pásztor eb). Schwarz József: A magyar juhászebekről. Vadászat és állatvilág. Budapest, 1904. p:288-289; 301-302; 322-323. -- OSzK. H.582. -- Ugyanez a lenyomat a Zoológiai Lapok, Budapest, 1904. p:288; 301, 322 lapjain. OSzK.H.3467). Földes Andor (=Buzzi Géza Félix): A magyar juhászeb-fajták tenyésztésének felkarolása. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 293, 294, 295. -- OSzK.H. 1760). Hőny Géza: A magyar juhászeb fajták tenyésztésének felkarolása. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 342-343. -OSzK.H. 1760). felsőbükki Nagy István: Visszhang Földes Andor: A magyar juhászeb fajták tenyésztésének felkarolása czímű cikkére. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 328-330. -- OSzK.H. 1760). Hőny Géza: A magyar kutyákról. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 352-353-354. -- OSzK.H. 1760). Földes Andor (=Buzzi Géza Félix): Megjegyzések a juhász- vagy őrző-ebfajták kérdéséhez. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 365366-367. -- OSzK.H. 1760). Monostory Károly:A magyar őr-ebek kérdéséhez. (Állattenyésztési tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 389-390-391. -- OSzK.H. 1760).

és

felsőbükki Nagy István: A magyar pásztoreben kérdéséhez. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 403-404. -- OSzK.H. 1760). Buzzi Géza Félix: Nyílt levél felsőbüki Nagy István úrhoz. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 413-414-415.. -- OSzK.H. 1760). Buzzi Géza Félix: A magyar pásztor- vagy őrebek fajtajellegei. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 449-450-451-459-460.. -- OSzK.H. 1760).

Balássy, 2013/62.


10 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Buzzi Géza Félix: Juhászeb fajtáink. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 486-487. -- OSzK.H. 1760). Monostory Károly: Az idei október havi ebkiállítás magyar juhászeb csoportja. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 521-522-523. -OSzK.H. 1760). -- 3 komondor és 3 kuvasz volt. Közli a "buzogány" komondor fényképét. felsőbüki Nagy István: A magyar pásztorebektenyésztő szövetségének megalakulásához. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 534-535. -- OSzK.H. 1760). Buzzi Géza Félix: Ismét a pásztor- vagy őrebek kérdéséhez. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1905. p: 545-546-547.. -- OSzK.H. 1760). két fényképpel. Buzzi Géza Félix: Pásztorebeink megmentése érdekében. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 26-27. -- OSzK.H. 1760). - Két rossz rajzzal. Buzzi Géza Félix: A hazai pásztorebek regenerációja. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 39-40. -- OSzK.H. 1760). Buzzi Géza Félix: Függelék a hazai pásztorebek regenerációjához. (Állattenyésztési és tejgazdasági lapok, Budapest, 1907. p: 121-122. -OSzK.H. 1760). - Déloroszországi pásztorebek. Anghi Csaba Geyza: A magyar pásztorkutya. - Magyar kutyasport, 1935. /1:11.- OSzK H 17724.Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák jellegleírása. Debrecen, 1947, 24. cm. 6 p. -- OSzK. 21.849/2. Anghi Csaba: A kuvasz. - Élet és Tudomány, Budapest, 16(1961)48:15251527. Raitsits Emil: Ősmagyar kutyáink elnevezése. -- A kutya, Budapest, 1917. p:5. OSzK H 14621. Félix Endre: A magyar juhászkutya természetéről és tulajdonságairól.- A kutya, Budapest, 1923. p:7. - OSzK H 14621 Kenéz Zoltán: A mi kutyáinkról. -- Kenéz Zoltán MEOE tag lett. - A kutya, Budapest, 1923. p:7, 15. - OSzK H 14621

Balássy, 2013/62.


11 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Félix Endre: A puli és a pumi. - A kutya, Budapest, 1924. p:9. - OSzK H 14621 -- Puminak a mudit nevezi. Puli van felállófülü és lógófülü. A (mudi) marmagassága 30-55 cm. Somogyból. Acélos (?) szőrű. Ilosvai Lajos Károly: A magyar juhászebek tenyésztése érdekében. - A kutya, Budapest, 1924. p:17. - OSzK H 14621 Új magyarkutya standard terve a Komondor Egylet részéről. Budapest, 1924. p:102. - OSzK H 14621

- A kutya,

A magyar juhászkutya fajtajellegeinek leírása. Komondor, kuvasz, puli-pumi. A kutya, Budapest, 1932/5:4. (május) - OSzK H 14621 A magyar kutyafajták FCI-nek leadott standardjei. - A kutya, Budapest, 1934/1:4. - OSzK H 14621 - Komondor 1/4; Kuvasz 2/4. 3/6: puli és pumi. Czájlik László: A komondor tenyésztése. - A kutya, Budapest, 1934/4:9 + több számban.. - OSzK H 14621 Czájlik László: A puli tenyésztése. -- A kutya, Budapest, 1935/3:12. --- OSzK H 14621 Czájlik László: A kuvasz tenyésztése. A kutya, Budapest, 1935/9:1. - OSzK H 14621 Soós Nagy Ferenc: Milyen a kuvasz szőre? -- A kutya, Budapest, 1935/6-7:5. -- OSzK H 14621 Czájlik László: Professzor úr Hruza felfedezte a cseh kuvaszt? A der Hund 1935 okt.1. számának cikkére válasz. -- A kutya, Budapest, 1935/12:6. Üchtritz Amadé grófnő: A kuvasz. -- A kutya, Budapest, 1936/2:7. --- OSzK H 14621 - (Nem nagy bölcsességek, de lelkesek). Magyar pásztorkutyák a németországi kiállításokon: 1933 77, 1934 47, 1935 108, 1936 95. -- A kutya, Budapest, 1937/1:15. --- OSzK H 14621. Soós Nagy Ferenc: A magyar kuvaszról. -- A kutya, Budapest, 1937/7:1. 10/4. - OSzK H 14621. - (Anghi könyvéhez). Okányi-Schwarz József: Nincs mudi. -- A kutya, Budapest, 1936/11:1.-- OSzK H 14621 - A szerző 1902-ben állította ki első komondorait a mai állatkert helyén. Anghi Csaba Geyza: A magyar kuvaszról. -- A kutya, Budapest, 1937./8:4. 12/13. - OSzK H 14621. -

Balássy, 2013/62.


12 Balássy: Kynológiai irodalomgyüjtemény A magyar pásztorkutyák

Az első nemzetközi champion puli Int,Ch.Bojtár Magyar, Martha Wallor tulajdona, Berlinben. -- A kutya, Budapest, 1936/6-7:20. -- OSzK H 14621 CACIB és Dery kiállítás 1937 szeptember 11-12.-én Budapesten, a Tattersallban. 205 nevezett kutya. 3 komondor, 2 kuvasz, 15 puli, 1 pumi. -- A pulik közt: Hidegkuti Bojtár Magyar MET 103. sz. 1932 június 25. Tenyésztője: Anheuer Károly, tulajdonosa: Martha Wallor, Berlin (később: Martha Schleu). -A kutya, Budapest, 1937/9:1.-- OSzK H 14621 Anghi Csaba Geyza: A magyar kutyafajtákról. - A természet, Budapest, 1935. (?) Anghi Csaba Geyza: A magyar pásztorkutyák terminológiája, jellegleírása és standardja. Debreceni Szemle, Debrecen, 1935. Vol.I. )?) Anghi Csaba Geyza: A magyar pásztorterrier. Budapesti Hírlap, Budapest, 1935. (?) Anghi Csaba Geyza: Az ötödik magyar pásztorkutyafajta "a magyar hajtókutya". A Rendőrkutya, 1935. 8-9. (?) Fényes Dezső: A hajtókutya. A Rendőrkutya, 1936/2. (?) Dorning: Régi irodalmi adatok a komondorról. - Természettudományi Közlöny, Budapest, 1914. Vol. 46. -- Treitschke, 1941. -A magyar juhászkutyák fajtajellegének leírása. - (A kutya, Budapest, 1932./5(május)/5:4. - A komondor, a kuvasz és a puli vagy pumi leírása. A magyar kutyafajták FCI-nek leadott standardjei. - A kutya, 1934/1:4. Czájlik László: A komondor tenyésztése. -- A kutya, Budapest, 1934/4:9 Czájlik László: A kuvasz tenyésztése. -- A kutya, 1935/1:7. Czájlik László: A puli tenyésztése. -- A kutya, 1935/3:12. Félix Endre: A magyar vizsla tulajdonságai. -- A kutya, 1935/3:1. Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák jellegleírása. Debrecen, 1947. (24 cm, 6 p.) - Országos Széchényi Könyvtár, No: 21.727/1.

Balássy, 2013/62.


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

TARTALOMJEGYZÉK CONTENT Juhász József: Előszó a megemlékező számunkhoz – Foreword of the remembrance issue .................... 1. oldal Váratlanul ért Balássy Zoltán halálhíre. A hír hallatán gondoltam át, hogy lett volna még dolgunk egymással az életben, de a mindennapok sodrása, egészségügyi problémáink nem adtak rá lehetőséget. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kellőképpen ismeri-e a kutyás társadalom a munkásságát? Szerzőtársakat felkérve ebben a különszámban próbálunk megemlékezni róla. I unexpected got the news of the death of Mr. Zoltán Balássy. My thought was, that we would have to do some more common thing, but the running life and our health issues don’t gave us possibility. I was thinking about whether the dog breeders have enough information about his work for dogs? To ask some co-authors in this special edition we try to remember him.

Juhász József: Emlékezzünk Dr. Balássy Zoltánra – Remember for Dr. Zoltán Balássy ............................ 2. oldal Balássy Zoltán gépészmérnök volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahonnan 1997-ben ment nyugdíjba professzorként. A sport tenyésztés kezdetén meghatározó szerepe volt a magyar kutyafajták modernkori tenyésztésének újraindításában. Kortársai ugyan elismerték képességeit, mégsem tekintették közülük valónak, tanult szakmája miatt, pedig szakmájából adódó rendszerező, elemző és szervezőképessége nagyban hozzájárult elévülhetetlen munkásságához. Hosszú szünet után 2006-ban jelent meg újra néhány kutyás rendezvényen előadóként, illetve adta át nekem életművének valamennyi írásos dokumentumát. Zoltán Balássy was a mechanical engineer at the University of Gödöllő from where he retired in 1997 as a professor. He had basic role of the new starting of the Hungarian dog breeds from 1960. His contemporaries recognized his talent, but not rally accepted him, because of his original job. His ability analyze data, methodize them, organize structures, meeting helped him for his imperishable work. After a long pause he appeared again at some meetings as an instructor, and gave me the whole written documents of his life about dog breeding.

Drágossy Zsolt: Idegen a (cowboyok) kutyások között – Stranger between (cowboys) dog breeders ............. 4. oldal Idegen volt a kutyások között kivételesen racionális látásmódja, elemzőképessége, rendszerező szemlélete, nyitottsága és önzetlen szerénysége miatt. Kizárólag rajtunk múlik, hogy halála után is idegen marad-e, vagy példájából tanulva legalább életszemléletét próbálnánk magunkévá tenni. He was a stranger between the dog breeders because his exceptional rational vison, analyzing ability, methodize, openness and because of his selfless modesty. It depend just on us, whether he will stay stranger after his death, or we will learn from his example, and try to follow minimum his behavior style.

Dr. Buzády Tibor: Balássy Zoltán emlékezete – Memory of Mr. Zoltán Balássy ............................................. 6. oldal Balássy Zoltán a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora, aki a magyar kutyafajták tenyésztésében maradandót alkotott. Rengeteg adatot gyűjtött a magyar fajtákról, a vezetésével működő csoport alkotta meg a puli, a kuvasz, a mudi, a pumi, az erdélyi kopó és a komondor standardját. Szigorú bírálataival segítette a magyar fajták fejlődését. A szakmai munka mellett szakosztályvezetőként is sikeres volt, rendszeresen publikált, jelentős szerepet játszott a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében. Mr. Zoltán Balássy was the professor of the University of Gödöllő, and made a lasting job in the Hungarian dog breeds breeding. He collected a lot of data about them, he was the leader of the group, who made the standards of Puli, Kuvasz, Mudi, Pumi, Transylvanian Hound and the Komondor breeds. He helped the breeds developments with his strict judges. Additionally he was a successful leader of the Hungarian Breeds Association, published a lot of articles, and had important rule in the international communications.

Puskás Ferenc: Metszéspontok, avagy találkozás Dr. Balássy Zoltánnal – Intersections or meet with Mr. Zoltán Balássy .......................................................................................... 8. oldal 2007-ben látogattam meg gödöllői otthonában, ettől kezdve rendszeresen leveleztünk. Személyes találkozásunk és levelezésünk egyaránt munkásságáról, a kuvasz fajta fejlődéséről szólt. Beszélgetéseink legfőbb tanulsága az, hogy érzelmeink ellenére, objektíven, minél több adat alapján kell ítéletet alkotni, döntéseket hozni. Szakmai tudása mellett, pozitív életszemlélete tett rám mély benyomást. I visited him in 2007 at his home at Gödöllő. After it we regularly had letters. Our personnel meeting and letters spoke about his activity in dog breeding, and about the kuvasz breed. Our conversations main edification is, that against our emotions we have to judge, make decisions on objective base, base of as much data as possible. Beside his professional knowledge his positive behavior impressed me heavily.

1


In memoriam Balássy Zoltán

KuvaszNet

2016. augusztus

Kiss Krisztina „Vitko”: Drága Zoli bácsi, drága Professzor úr! – Dear Uncle Zoli, Dear Professor! ...................10. oldal A Nagyragadozók és Pásztorkutyák fórum harmadik rendezvénye alkalmából kértem fel előadónak, amit örömmel elvállalt. Előadása a pásztorkutya fajták rekonstrukciójáról magával ragadta a hallgatóságot, a szakmai nap végéig velünk maradt. Közösen terveztük a folytatást, de sajnos betegsége, majd halála ezt meghiúsította. A rövid együtt töltött idő ellenére mély benyomást tett ránk, emlékét, örökségét megőrizzük. I asked him as a performer for the third meeting of the Forum of Predators and Sheepdogs, what he accepted with pleasure. His presentation about the reconstruction of the Hungarian Sheepdogs was a real pleasure for the audience, after it he stayed with us till the end of the day. We commonly planned the next occasion, but unfortunately his health problem, and death ended our connection. Against the short time what we spent together he impressed us heavily, we will keep his heritage and memory.

Dr. Balássy Zoltán: Kynológusi éveim – My kynologise years ......................................................................12. oldal Az 1957-72-es évek rövid története. The short story of the years 1957-72.

Dr. Balássy Zoltán: A Süly – Hell.................................................................................................................14. oldal Belső problémák a kutyatenyésztők klubjaiban. Internal problems in the clubs of the dog breeders.

Dr. Balássy Zoltán: Adalékok a Magyar kutyatenyésztés történetéhez – Additional information for the history of the Hungarian dog breeding ....................................................22. oldal Az Orlay Ilonkával 1967 őszén a lakásán való beszélgetés Discussion with Miss Ilonka Orlay at her home, at the autumn of 1967

Dr. Balássy Zoltán: Raitsits (MKT) contra Ilosvai (MET) – Raitsits (MKT) contra Ilosvai (MET) .......................22. oldal A magyar kutyások egyesületeinek meghasonlása és viszálykodása 1800-1970. Attacks within the Hungarian Associations

Dr. Balássy Zoltán: Kynológiai irodalomgyűjtemény, A magyar pásztorkutyák – Kynologie literature, review Hungarian Shepdogs ...................................................................................37. oldal

2