Magyar vagy? Szilágyi György emlékére Magyar vagy? Igen, magyar vagy. Akkor könnyen félreértjük egymást. Mire gondolsz? Azt mondom: nép, Azt mondod: nemzet, és már másról beszélünk. A népköztársaságban nem volt nemzeti kormány. Nemzeti hadsereg csak akkor, amikor még királyság volt, de király már nem. Nekünk évszázadokig azt tanították, hogy elsők vagyunk, mert a Kárpát-medence közepén élünk. Évtizedek óta megkísért minket a vágy, hogy mi legyünk a térség üzleti, pénzügyi vagy kereskedelmi közvetítője Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, hogy a térség valamilyen, bármilyen központja legyünk. De minduntalan haragban vagyunk a szomszédainkkal. Nekünk mindig győztes csatákról, nagy hadvezérekről beszéltek, pedig évszázadok óta minden háborút elveszítettünk. Nekünk dicsőséges forradalmakról készítettek filmeket, de ebben az országban minden forradalom elbukott. A mi hőseinket mindig kivégezték vagy elzavarták. A mi jakobinus lázadásunk megbukott, mielőtt kitört volna. Lefejezték a vezetőjét, Martinovicsot, noha Bécs embere volt. És a Vérmezőn sürgősen, még aznap elégették a Marseillaise magyar szövegét. A mi forradalmi vezéreink dicsőséges emlékét az Országház körül felállított hősi emlékművek örökítik meg. A kivégzett és az elmenekült, száműzött hőseinkét: Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány elnökét golyó által, Nagy Imrét ötvenhatért kötéllel végezték ki. Azt mondod: Rákóczi, Azt mondom: Rodostó. Azt mondod: Kossuth apánk, Azt mondom: a turini remete. Azt mondod: a legnagyobb magyar, Neki nem ott van a szobra. Kire gondolsz?
1