Lépést kell tartani a technológiával, hogy megelőzhessük a fiatalokra leselkedő veszélyeket Dr. Illés Boglárkával, Magyarország ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárával az új generációk technológiai környezetéről és veszélyeiről beszélgettünk. Szó esett még a VIBE Fesztiválról, ahol a helyettes államtitkár előadást tartott, és Kolozsvárról, ahol több szervezettel közösen a magyar közösség felzárkóztatásán dolgoznak. – A marosvásárhelyi VIBE Fesztiválon Robotgenerációk a digitális korban címmel tartott előadást. Milyennek látja a technológia és az új generációk kapcsolatát? – Korunk forradalma a digitalizáció, amely érinti világunk minden szegmensét. Új struktúrák jelennek meg a gazdaságban és a társadalomban, régiek alakulnak át vagy tűnnek el. A negyedik ipari forradalom lehetőséget és kockázatokat hordoz magában, és most dől el, kik lesznek a folyamat nyertesei és vesztesei. A digitális és mobileszközök felhasználóinak életkora egyre inkább kitolódik a fiatalabb korosztályok felé. A világ 3,5 milliárd internethasználója közül 800 millió kiskorú, és ez a szám egyre növekszik. Az úgynevezett Z generáció már felnőtt, akik a világ első globális és digitális nemzedékének számítanak, őket követi az alfa generáció (a 2010 után születettek), akik már egyértelműen a digitális kor szülöttei. Az informatikai eszközök egyre jobban beépültek a hétköznapokba, és
11 | 2019. szeptember
emiatt átalakultak a szabadidős tevékenységek is. A felnőttek és a szülők, akik maguk is felhasználókká váltak, új kihívásokkal találják szembe magukat. Sokszor nehéz eldönteni, hogy az információs robbanásnak milyen hatása lehet. Az azonban biztos, hogy az emberek, illetve a fiatalok életét átalakította, megváltoztatta. – Mik a fiatalokra leselkedő digitális veszélyek? – Számos felmérés készült az egyes generációk mobileszköz-használati szokásairól és a fiatalokra leselkedő veszélyekről, amelyeket a 21. század és a digitális világ magában rejt. Egyes kutatásokból kiderül, hogy a fiatalok többsége a mobiltelefonját tartja a legjobb barátjának. Több időt töltenek internetezéssel, mint alvással. A digitalizációval együtt megjelent a technológiai fejlődés is, amely sokkal szorosabb kapcsolatban van
a fiatalabb generációval. A család és a barátok után ma már a legfontosabb információforrás az internet. Az online tartalom az ifjúság önképének kialakításában komoly szerepet kap. Fontos, hogy ezzel a fejlődéssel lépést tartsunk, lépést tartsanak a fiatalok, ugyanakkor a digitális világ veszélyeit is látniuk kell, hogy fel tudjanak rá készülni. Az internet számos lehetőséget rejt magában, térhódításával azonban olyan kihívások is megjelentek, mint a sexting (intim fotókkal való visszaélés), a grooming (behálózás), a cyberbullying (internetes megfélemlítés), az online zaklatás és az adathalászat. Ennek okán hívtuk életre a Digitális Immunerősítő Programunkat, amellyel a fiataloknak egyfajta digitális bukósisakot ajánlunk, hogy ebben a világban megőrizhessék maguknak azt, ami a sajátjuk: az adataikat, képeiket, iden-
titásukat. Egy éven keresztül több mint száz szakértő dolgozott a száztizenhat pontból álló javaslatokon, amelyekkel a fiatalok és szüleik az iskola mellett az otthonukban is megőrizhetik digitális biztonságukat. Országjáró roadshow-t indítottunk el, kiberbiztonsági kézikönyvet és osztályfőnöki óravázlatot készítettünk a tanároknak, és workshopokat tartunk az iskolai eseményeken a tanároknak és a szülőknek egyaránt. – Mik a digitális térhódítás személyes területei? – Életünk minden területét, így a kormányzati szféra működését is alapjaiban határozzák meg a modern számítástechnikai eszközök, amelyek nemcsak a tartalmak létrehozását, hanem azok széleskörű terjedését is lehetővé teszik. Az infokommunikációs hálózatok, eszkö-
digitális újításokat, valamint a magyar tudás és innováció hasznosításával javítja Magyarország nemzetközi megítélését. Általánosságban elmondható, a jövőben fontos lesz, hogy a változással lépést tudjuk tartani, hogy új dolgokat tanuljunk, szembe merjünk nézni a modern kor kihívásaival, és megőrizzük mentális egyensúlyunkat a szokatlan helyzetekben. – Hogy lesz értékes helyszín tudástranszfer szempontjából például a VIBE Fesztivál? – Örömünkre szolgált, hogy támogatásunkkal idén is hozzá tudtunk járulni a fesztivál sikerességéhez. Számomra rendkívül biztató, hogy a VIBE Fesztiválra idén már negyvennyolcezren jöttek el, ez óriási eredmény. Felbecsülhetetlenül értékesek az ilyen alkalmak az összmagyar kapcsolati háló építése és fenntartása ér-
zök, szolgáltatások és kompetenciák egyre jelentősebben befolyásolják a polgárok életminőségét, a vállalkozások versenyképességét és az állami működés hatékonyságát. Napjainkban különösen fontos szerepet tölt be a mesterséges intelligenciára épülő technológiák elterjedése, valamint az átlátható, biztonságos infokommunikációs megoldásokra való törekvés. A digitális gazdaság exportteljesítményének javulása jelentős mértékben járulhat hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez, valamint a fiatalok számára is vonzó hozzáadott értékű munkahelyet teremt, serkenti a hazai
dekében, valamint a magyar fiatalok „helyben tartása” szempontjából is. Ha ez a sok fiatal csak egy valakinek mesél a fesztiválon szerzett élményeiről és az ott szerzett tudásról, jövőre akár megduplázódhat a részvétel, a barátságokról, szerelmekről, közösségépítő élmények erejéről, a helyi vállalkozások segítéséről, a turizmus fellendüléséről nem is beszélve. – Mennyire sikerült bevinni a fiatalok számára fontos témákat a magyarországi kormánykommunikációba? – Kiemelt hely jut ebben a fiataloknak, gondoljunk csak a miniszterelnök úr évértékelő beszédében fia-
taloknak szóló üzenetekre, a kétszer kéthetes nyelvtanfolyamra, a nyelvvizsgák és a KRESZ-vizsgák támogatására, a hallgatóknak és diákoknak juttatott ösztöndíjakra, a kollégiumfejlesztésekre, és még sorolhatnám. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a fiatalokat elsősorban abban kell támogatnunk, hogy meg tudják alapozni a jövőjüket, és ezt a számos családtámogatási intézkedésen – a 7 pontos akcióterven, a diplomás GYED-en és az Esély otthon projekten – keresztül meg is tesszük. A kommunikációban is az köszön vissza, hogy a fiatalokat szűkebb és tágabb értelemben is egy közös család részének tekintjük, amelyben ma ők még fiatalok, de holnap már családanyák és családapák, holnapután nagymamák és nagypapák lesznek. – Milyennek tűnik Kolozsvár budapesti szemmel? – Kolozsvár kedves számomra a munkámból kifolyólag, de egyébként is sokszor megfordultam már itt. Számtalan aktív magyar közösségre bukkanhatunk. Kezdjük mindjárt a K+ közösségi térrel, amelyet a Nemzeti Tehetség Program támogatásával sikerült megnyitnunk még 2016-ban, és ha ránézünk a közösségi tér honlapjára, onnan igen aktív, tehetséges, fiatal csapat képe tárul elénk. Emellett említhetném a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ), a Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), a Magyar Ifjak Nemzeti Tanácsát (MINTA), a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségét (MAKOSZ), az egyházi ifjúsági szervezeteket, és még sorolhatnám. Az Európa Ifjúsági Fővárosa projekt az önkormányzat támogatása nélkül nem lehetett volna sikeres, és bízunk benne, hogy ez a trend a továbbiakban is fennmarad. Ezen felül pedig azt látjuk, hogy a sikeres európai projekt elindított egy belföldi ifjúsági főváros projektet, amely sorra pezsdítette fel olyan kisebb városok ifjúsági közösségeit is, mint például Jászvásár. A városon mind anyagi, mind szellemi értelemben pozitív nyomot hagyott az ifjúsági fővárosi cím, példaértékűvé tette a települést, és ez a magyar közösségekre is egyértelműen pozitívan hatott. Ehhez az örömteli munkához pedig sok sikert kívánok! Tőkés Hunor
Igen, tessék! magazin | 12
A diáktanács arra nevel, ami az oktatásból kimarad Idén kezdi a tizenkettedik osztályt, és úgy gondolja, megfelelő időbeosztással bármi belefér a programjába. Ambarus Egyed Ágnes, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (MAKOSZ) elnökségi tagja, szívesen önkénteskedik, ami főleg diákrendezvények és képzések szervezéséből áll. Ágnes a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) ügyvezető elnöke is. Interjúnkból kiderül, hogyan segítenek a diáktanácsokban végzett munkák abban, hogy a fiatalokból a közösség iránt érdeklődő, tevékeny felnőttek váljanak. – Érettségire készülsz, mellette pedig aktívan veszel részt több diákszervezet életében. Hogyan kerültél bele ebbe a körforgásba? – Kilencedikben kezdtem az iskolai szervezetben, a János Zsigmond Unitárus Kollégium diáktanácsában tevékenykedni. Rendezvények szervezésében segítettem mint sima tag. Tizedikben vettem át az elnökséget, úgyhogy lassan át kell majd adjam a stafétát. A KMDT-ben ügyvezető elnök vagyok, a MAKOSZ-ban pedig elnökségi tag, az érdekvédelmi munkacsoportot irányítom egy másik társammal, illetve rendezvények szervezésében segítek. Azért fontosak ezek a szerepek, mert úgy látom, hogy az iskola mellett így lehet a legtöbbet tanulni és önállósodni. Egy csomó dolgot tapasztalunk, amelyeket csak gyakorlatban lehet elsajátítani. – Milyen gyakorlati dolgokra gondolsz konkrétan? – Például ha van egy rendezvényed, akkor hogyan szerezz szponzort, hogyan teremtsd meg a szükséges kereteket. Hogyan kommunikálj, akár vitázz az emberekkel. Ezeket nem tanítják az iskolában, gyakorlatban tanuljuk meg a diáktanácsos évek alatt. Talpraesettebbé tesznek, jobban megálljuk a helyünket a nagybetűs életben, és akár másoknak is segíteni tudunk. Mindenképp felelős és tudatos polgárokat nevel az önkéntesség, ugyanis fogalmunk van arról, hogyan működnek a dolgok az életben. Az iskolának az a hátránya, hogy nem feltétlenül tanít a mindennapok során hasznosítható
13 | 2019. szeptember
dolgokra, nagyon elméleti tudásra hajtanak. Ezen kívül a diáktanác�csal foglalkozó embereknek lehetősége adódik valamilyen szinten a közéleti feladatok közelében maradni. Az évek alatt kapcsolatokat is építesz, mert egy közösség is alakul ezekből az emberekből. – Mennyire népszerű manapság a kolozsvári fiatalok körében az önkéntesség? – Szerintem pár évvel ezelőtt, amikor mindenki forradalmi vérrel állt hozzá a diáktanácshoz, a DT sokkal könnyebben be tudta vonni az új tagokat. Jelenleg mindenkinek annyi elfoglaltsága van, hogy nehéz megfogni az embereket. De úgy látom, hogy ha egyszer valaki kipróbálja, akkor marad, megtapasztalja, hogy mennyire vagány ez, mennyi dolgot el lehet érni vele, és mennyi embernek lehet vele jót tenni. – Te is mondtad, hogy rengeteg elfoglaltsága van egy mai diáknak, mit emelnél ki, mégis miért éri meg DT-zni, önkénteskedni? – Egy jó célért dolgozunk, és egy nagyon jó közösség alakul ki kö-
rülöttünk, akik együtt tudnak működni, egymást ösztönzik. – Kolozsvárra évente több százezer diák érkezik egyetemistaként, te kolozsváriként milyennek látod ezt az
„Ha egyszer valaki kipróbálja az önkénteskedést, akkor marad, megtapasztalja, mennyire vagány ez, mennyi dolgot el lehet érni vele, és mennyi embernek lehet vele jót tenni.”
egyetemi zsongást? Szeretnél az érettségi után itt maradni, vagy inkább választanál más várost? – Szerintem nagyon érdekes tud lenni a kolozsvári egyetemi élet. A KMDSZ-ben ugyanaz történik, mint nálunk, csak magasabb szinteken. Mindenképpen szeretnék még Kolozsváron maradni, majd elválik, hogy megyek-e külföldre továbbtanulni, de az első éveket itt
szeretném elkezdeni. A KMDSZ-t nagy részét már ismerjük, olyanok vagyunk nekik, mint egy kistesó, náluk az irodában szoktunk gyűlésezni, együtt koordinálunk önkénteseket például magyar napokon, illetve vannak közös projektjeink is. Őket ismerve és egy közösségbe tartozva velük nagyon vonzó ez az egész. – Most kezded a 12. osztályt, hogyan tudod összehozni a tanulást a diáktanácsokban betöltött munkáddal? – Eddig se volt kevés, és valószínűleg most még több lesz a fejemen, de az az ember vagyok, akinek ha dolga van, azt elvégzi. Nagyon jó időbeosztással sikerülni fog. Jakabos Flóra
Igen, tessék! magazin | 14