„Amiért megéri Kolozsváron maradni, kolozsvárinak lenni”
Balló Tamás, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke Csíkszeredából került Kolozsvárra egyetemistaként, és immár nyolc éve él a kincses városban. Interjúnkban arról kérdeztük, mit szeret városunkban és, hogy szerinte miért érdemes az itteni magyar közösségbe fektetni. – Hogy került Kolozsvár a látómeződbe? – Csíkszeredában születtem és nőttem fel, itt jártam iskolába is, líceumi éveimet Kájoni-szaklíceum gazdasági képzésben töltöttem. Otthon nem kapcsolódtam be a közéleti tevékenységekbe, ez csak később jött, egyetemista koromban. Mikor szakot kellett választanom 2010ben, elsősorban a közgázon gondolkodtam, hiszen ezt tanultam az iskolában, és volt egy bizonyos szintű
tudásom és tapasztalatom már. Kolozsváron és Bukarestben is felvételiztem, de a főváros hangulata és az ottani beiratkozási folyamat annyira nem tetszett meg, így végül Kolozsváron kötöttem ki. Három év elteltével nem folytattam mesterisként a közgazdász tanulmányaimat, hanem inkább egy olyan alapképzést választottam, ami sokkal közelebb állt hozzám, beiratkoztam a nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakra, ahol később mesteriz-
fotó: serAr szabolcs 11 | 2018. október
tem is, párhuzamosan a Sapientián is tanulva. – Mi változott az egyetemi évek alatt, hogy tevékenykedni kezdtél? – Volt bennem egy kis önmegvalósítási vágy, hogy hasznosabbá tehessem magam az emberek számára. Szeretek olyasmit csinálni, ami másoknak, a közösségnek jó, éppen ezért kezdtem el tevékenykedni és különböző szerepeket is elvállalni. 2014ben az európai parlamenti választások önkéntescsapatának tagjaként kezdtem, majd szintén 2014 őszén az államelnöki választáskor is segédkeztem. Ezután érdeklődtem licista kori ismerősömtől, Antal Gézától, hogy hogy lehetne a csíkszeredai ifjúsági szervezetbe bekerülni, és úgy hozta a sors, hogy végül Kolozsváron kezdtem tevékenykedni a Kifornál (Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum – szerk.). Részt vettem ugyanis 2015-ben, az ifjúsági fővárosi évben a SHARE föderáció egy gyakornoki programjában, és ott javasolták néhányan, hogy a Kifor-nál tevékenykedjek, ahol ezután önkéntesként és szervezőként dolgoztam, így csöppentem bele az ifjúsági-civil életbe. 2017 novembere óta elnöke vagyok a szervezetnek, és rengeteg rendezvényszervezésben és kihívásban volt azóta részem. Elégtételt a sikeres események hoznak, ilyen volt például az, amikor a Sapientiának az aulájában teltházas Pedagógus Fórumot szerveztünk, vagy a Kolozsvári