ROZGONYI-KULCSÁR VIKTÓRIA

Jurányi Latte sorozatunkkal a hétfő reggelt próbáljuk szebbé, legalábbis elviselhe­ tőbbé varázsolni egy­egy (szigorúan kávé mellett készült) interjúval.

Elsőként Kulcsár Vikivel beszélgettünk.

Akkor indul jól a reggel…

…mikor kimegyünk futni Roxival (Felmérai Roxána, a Füge program- és kiállításszervezője – a szerk.) a Marczibányi téri futópályára, s utána a Jurányiba menet veszünk egy Kubut, ami narancssárga, tehát eleve segít, hogy jól induljon a nap. (Nevet) Aztán a kávézóban iszunk még egy melange-ot.

Beszéljünk a Jurányiról! Milyen változások történtek a nyáron az épületben?

Különböző fejlesztések és beruházások indultak el, melyek elsősorban a nagy színháztermet érintik. Igyekeztünk pótolni azokat a hiányosságokat, melyek az évad közben felmerültek: például leszigeteltettük a színházterem ablakait, mert a szomszédok nem annyira élvezték, ha egy előadás 22.00 után is tartott. Tehát fontos szempont volt, hogy az idei évadban ne legyen ez a belső feszültség, hogy hogyan tudjuk összeállítani a műsort, hiszen sok előadás csak 22.00 után tud megvalósulni. Illetve csináltatunk egy légtechnikai berendezést is, hogy a nyári nagy melegben tényleg be tudjunk engedni 120 embert a Színházterembe, hogy még tudják élvezni az előadást.

Lesz valamilyen változás a Jurányi arculatát, profilját illetően?

Azt a profilt szeretnénk megerősíteni, mely a szép hosszú nevünkben szereplő három jelzővel gyorsan körülírható, hogy inkubátor-, produkciós és közösségi ház vagyunk. Inkubálunk, tehát sok csapat itt éli a hétköznapi életét, s figyelünk arra, hogy nekik jó infrastrukturális és szellemi teret tudjunk továbbra is biztosítani. Produkciós házként elsősorban a gyártásra szeretnénk koncentrálni, ezért egy hónap úgy fog kinézni a színházteremben, hogy különböző csapatok próbálnak egy-egy hetet, majd egy nyilvános főpróba, vagy egy munkabemutató keretén belül megmutatják a nyilvánosságnak, hogy min dolgoztak. Illetve szeretnénk, ha a Jurányi továbbra is a köztudatban maradna, mint közössé gi hely, ahova bármikor el lehet látogatni egy-egy nyilvános kulturális programra.

Milyen változásokkal indul a 2014/2015­ös évad?

A legnagyobb feladat az volt, hogy csökkentett büdzsé mellett hogyan tudjuk megtervezni és elindítani az évadot, hiszen a kiadások nőttek, de a támogatások nem, valamint megszűntek a korábban rendelkezésünkre álló pályázati és szponzorációs források is. Az elsődleges célunk tehát az lett, hogy jelen körülmények között egyáltalán talpon maradjunk: ehhez a szervezetünk és koncepciónk újragondolása, illetve a nagy hármas egységünk – a produkciós-, közösségi- és inkubátorházlétünk – optimális arányának a megtalálása volt szükséges. Sajnos befogadói színházi funkciót a jövőben nem igazán tudunk ellátni, hiszen továbbra is fő funkciónk az marad, hogy számos produkciónak úgy szolgálunk a hátteréül, hogy nálunk próbálnak és hoznak létre bemutatókat. Emellett az elmúlt két évadban bevált – a Gólem Színház, HOPPart Társulat, Szputnyik Hajózási Társaság, TÁP Színház előadásaiból és más Füge Produkciókból álló – repertoárunkat tovább szeretnénk vinni, amely ráadásul új előadásokkal is bővülni fog. Ezeknek köszönhetően a havi előadásszámunk így is 20-25 alkalom közé esik. A Jurányi Galériában idén kéthavi rendszerességgel lesznek kiállítások. Nagy változás történt még a kávézó háza táján is: új külsővel, mentalitással, kínálattal és programmal várja az érdeklődőket a Jurányi Suterene.

A Színházi Kritikusok Céhe idén különdíjra jelölt téged a Jurányi működtetéséért. Mennyire ért váratlanul a hír?

Már tavaly is meglepődtem, hogy volt egy-két szavazóm a különdíjra jelölésnél, most pedig az ért váratlanul, hogy kaptam annyi voksot, hogy bejutottam az esélyesek közé.

Anyukaként nem meglepően a 2015/2016­os évadban különböző családi­ és gyerekprogramok elindítását tervezed.

Most jutottunk el odáig, hogy a produkciók létrehozásán és az inkubáláson túl, a Jurányi harmadik, közösségi ház oldalával is tudunk foglalkozni. Mivel a közösségépítés nekem részben összefonódik a családdal is, szeretném, ha sikerülne azokat az embereket is megszólítanunk, akik a gyerekeikkel együtt szeretnének igényes szabadidős programokat élvezni. Idén is lesznek hétvégenként gyerekszínházi előadások: egyrészt műsoron tartjuk a Tünet Együttes Kucok és a Szamárfül Projekt előadásait, másrészt igyekszünk helyet adni a ház társulatainak, például a Gólem Színház és a HOPPart Társulat tervezett gyerekszínházi bemutatóinak, harmadrészt pedig a Pagony Kiadóval fogunk együttműködni, aminek a népszerű könyveit fogjuk a Jurányiban színpadra adaptálni. A célunk hogy azok a felnőttek, akik szeretnek idejárni előadásokra, mozgásórákra vagy akár csak egy kávéra, szívesen magukkal hozzák a gyerekeiket is. Ráadásul sokan vannak kisgyerekesek a ház lakói és az itt dolgozók között, ezért tervezzük egy családi napközi (minibölcsi és -ovi) beindítását is a Parányi Műhellyel és a Mocorgóval, hogy amíg az anyuka próbál, jógázik, vagy megbeszélésen vesz részt a teraszon, addig szakemberek foglalkozzanak a kicsikkel. Mindehhez persze infrastrukturális feltételek is szükségesek, ezért a kávézóban egy hencsergő, az udvaron pedig egy játszókuckó kialakítása várható.

Számodra is fontos a fiatalok felkarolása. Milyen forrásokból tudjátok megvalósítani?

Szakmai elkötelezettségeink egyeznek a Főváros kulturális vezetőségének koncepciójával, így tárgyalásokat folytatunk arról, hogy hogyan tudnak bekapcsolódni a Tantermi

Színházi Projekt támogatásába, illetve a tervek szerint a 2015/2016-os színházi évadban hagyományteremtő céllal – a mi közreműködésünkkel – elindítanának egy tehetséggondozó programot (STAFÉTA – a szerk.) is a független előadó-művészeti területen.

A másik nagyon jó dolog az életünkben, hogy idén már ötödik éve, hogy a MasterCard mögöttünk áll és ez az idei évadot is „bearanyozza”. A közösen összeállított együttműködési modellünkben szintén az ifjúság a kiemelt célcsoport, az edukáció és az innováció a meghatározó irányelv.

A tavalyi évadban a Jurányi közösségiház­profiljának megerősítése volt a cél a Mese Habbal programsorozat elindításával, illetve a Jurányi Klub megújításával. Hogy sikerült a Jurányi Klub újragondolása?

Az újratervezéskor el akartuk kerülni, hogy nagymerítésű klub legyünk, amit valamiért épp Jurányinak hívunk, közben pedig nem is tudunk semmit egymásról. Mindegy, hogy több százan vagy csak nyolcvanan vannak, szerintem az aktivitás mindig fontosabb, mint hogy virtuálisan mennyien vesznek minket körül (arra ott van a Facebook), a klub célja a közösségépítés. Ki is alakult egy szűk mag, akik rendszeresen eljárnak a klubprogramokra, zártkörű főpróbát nézni, beszélgetni az alkotókkal, koncerten részt venni vagy épp néhány házlakót közelebbről megismerni: számomra pont ez a testközeliség és fizikai jelenlét vált fontossá ebben a virtuálisvalóság-őrületben. A klubbal tehát nem a nézőbázisunk növelése volt a célom, hanem hogy kiderüljön, van-e arra másnak is igénye, hogy ne csak a közösségi hálókon éljen társas életet… Szerencsére van, úgyhogy tovább dübörög a Jurányi Klub. A közösségépítés mellett a másik vesszőparipád a tehetséggondozás, melynek egyik emblémája a TITÁNium Színházi Projekt. Milyen tapasztalatok vezettek oda, hogy idén változtass a TITÁNiumon?

A személyes, a partnerintézményi és az alkotói tapasztalatok azt mutatják, hogy a pályázó fiatalok nem feltétlenül vannak ugyanolyan szinten felkészülve vagy felkészítve a gyakorlati színházi életre. Mivel mi, Fügék ezt csináljuk éjjel-nappal, azt gondoltam, hogyha a partnerintézményekkel karöltve egy kicsit nagyobb energiát fordítunk arra, hogy megtanítsuk őket a színészegyeztetés problémáitól kezdve a díszletterv-elfogadáson át a technikai, praktikus gondolatokig, akkor nemcsak a pályázókat készítjük fel egy komolyabb útra, hanem a saját magunk helyzetét is megkönnyítjük. Így az idei alkalommal az előadások bemutatását egy mentorprogram előzi majd meg, hogy mire a próbafolyamatra sor kerül, az alkotó már tudja, hogy melyik színház színpadán, pontosan milyen technikával és milyen stábbal lehet kivitelezni és életben tartani, továbbjátszani a produkciót.

A 2015/16­os évadban indította útnak a Budapest Főváros Önkormányzata a Füge Produkcióval karöltve a STAFÉTA pályázatot. A Főváros keresett meg ezzel az ötlettel?

A Jurányi miatt eleve van egy szoros együttműködésünk a Fővárossal, az új vezetésnek azonban volt olyan igénye is – amit nagyon üdvözöltem – hogy keressünk az érvényben lévő bérleti szerződésen túl szakmai kapcsolódást is. Hamar megtaláltuk a közös pontot, a független színházi terület, azon belül is azon fiatalok támogatását, akik nem, vagy csak kisebb eséllyel tudnak pályázati forrásokra szert tenni. Így született a STAFÉTA tehetséggondozó program: az első évben egy meghívásos pályázatot írtunk ki, hogy megnézzük, mit is gondol erről a projektről a szakma, illetve, hogy növeljük az ernyőszervezetek és produkciós házak felelősségét azáltal, hogy nekik kelljen meghatározniuk, kikben is gondolkodnak az adott évben. Most, hogy mögöttünk van egy év tapasztalat, illetve több időnk is volt, egy nyílt pályázatot tettünk közzé, amire bárki, aki az adott feltételeknek megfelel, pályázhat.

Október 29­én ünnepli fennállásának ötödik születésnapját a Jurányi Ház. Mit jelent számodra ez a kerek évforduló?

Több szempontból is fontos számomra ez az év: amellett, hogy pont öt éve, 2012-ben nyitottuk meg a Jurányit, hét éve működik a Füge produkciós- és ernyőszervezetként, illetve tíz éve már, hogy Vajdai Vilmosnak és a TÁP Színháznak köszönhetően a független színházi pályára léptem. Hét év után a párkapcsolatokban is szokás feltenni a kérdést, vajon jó úton járunk-e, ezt most én is megteszem. Elértem azt, amit szerettem volna a Jurányival és a Fügével kapcsolatban? Hol tartok a pályámon? Vajon jó irányba indultam el? Ha letértem a kijelölt útról, akkor azt miért és vajon jól tettem-e? A 2017/18-as évad számomra az öndefinícióról fog szólni, illetve arról, hogy az elmúlt évek tapasztalatait hogyan tudom a működésünkbe integrálni, hogy még inkább a hasznára váljunk a független szcénának.

Milyen változásokat hoz ez a jubileumi évad?

Az egyik cél most az, hogy méltóképp megünnepeljük ezt a jubileumi évadot, hogy kicsit ünnepélyes köntösbe öltöztessük a Jurányit: szimbolikusan már bele is csempésztük az arculatunkba az évfordulónkat, megújult a műsorfüzetünk, hamarosan pedig jelentkezünk egy születésnapi kiadvánnyal, illetve szervezünk majd egy születésnapi ünneplést is, amikor is köszönetet mondhatunk mindazoknak, akik nélkül nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. A másik célkitűzésünk az, hogy még inkább nézőbaráttá alakítsuk a Jurányit: kényelmesebb székek, légkondicionáló, felújított designpadló várja majd a közönséget, illetve sikerült megnövelnünk egyes előadásaink férőhelyszámát. Ahogy említetted, idén járt le a Jurányi ötéves szerződése a fővárosi Önkormányzattal, és most aktuális a megújítása. Hogyan értékelik a Jurányi eddigi működését?

Szerencsére nagyon jó a kapcsolat, gördülékenyen haladtak az egyeztetések is, biztosítottak minket a támogatásukról és elégedettségükről a Jurányi kapcsán. A nyár folyamán a legnagyobb fejtörést a bürokrácia okozta, illetve a mellettünk lévő üres telken megkezdett hatalmas építkezés. Nem csupán arról van szó, hogy a markolók zaja és a felszálló porfelleg a komfortérzetünket bántja, hogy nem tudunk a kertben beszélgetni, hanem az is előfordulhat, hogy októberben nem tudjuk majd megtartani az előadásainkat, hiszen ha nekik haladni kell a beruházással, nem biztos, hogy pontban hat órakor leállnak majd a munkával.

Szerinted mit jelenthet a lassan hatéves Jurányi Ház?

Azt tapasztalom, hogy sok mindent és mindenkinek mást jelent. Van, akinek a Jurányi egy hely, ahol szabadidős tevékenységeket lehet folytatni: festeni, táncolni, jógázni, meginni egy kávét az udvaron. Ha a szakmára gondolok, akkor egy befogadó színház, ernyőszervezet vagyunk. Ha a társulatokat nézem, akkor mentsvárként tekintenek ránk. Legalábbis remélem. Van, aki csak a színházat látja bennünk, és nem tudja, hogy az első emeleten túl is van élet. Sokarcú intézmény a Jurányi, ami cél is volt a kezdeteknél, és a neve is mutatja. Szerintem hatévesen ott tartunk, hogy több réteget megcélozva mindenkinek másik arcát tudja mutatni a Ház, de az biztos, hogy elsősorban színház lettünk.

Hogyan befolyásolja a TAO­támogatás radikális megvonása a Jurányi működését?

Ez az évad leginkább attól nehéz, hogy a sok előkészítés után végül olyan hirtelen szűnt meg a TAO, hogy azt már nem tudtuk betervezni a 2018. évi előadások forgalmazásába, így sajnos a támogatásra és az elmúlt évek mutatóira építve sok veszteséget termeltünk az elmúlt évadban. Ezt most valahonnan vissza kell pótolni. Erre írták ki a kompenzációs pályázatot, de mi azon kevesek közé tartozunk, akik még nemhogy pénzt nem kaptak, de még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán kapunk-e támogatást. A korábbi években ilyenkor már a lehívható támogatás több mint felét megkaptuk. A Füge és a Jurányi nagyon komplex működésű intézmény, így vannak lábai, amelyek biztosan tudnak állni a TAO nélkül is, és vannak, amelyek azért funkcionáltak eddig így, mert volt/lett a TAO. Így például a Jurányi Ház inkubátor jellegét a támogatás hiánya nem befolyásolja, továbbra is tudjuk biztosítani a helyet a nálunk dolgozó 63 szervezetnek, fizetjük a rezsit, közös költséget és a bérleti díjat. Viszont 6700 nm esetében már a napi karbantartási kiadás is tetemes összeg, és annak forrása részben a TAO-támogatás volt, ezért azt már meg kell majd gondolnunk, hogy hol és mennyiért szerezzük be az izzókat... A nagyobb érvágás a Füge produkciós működésében érzékelhető, nem tudunk létrehozni új bemutatókat, és támogatni sem tudjuk a tehetséges pályakezdő alkotók munkásságát. A Jurányi műsorában több olyan előadás volt repertoáron, amelyeket úgy mertünk kitűzni, hogy tudtuk, egy-egy előadás költsége nem termelhető ki a jegybevételből, mert pl. intim a tér, és ahhoz képest sok a színész, ezeknek a kísérleti előadásoknak a továbbjátszásáról is le kellett mondanunk a kieső forrás miatt. A fejlesztésekről nem is beszélve, hiszen a TAO tette lehetővé, hogy évről évre fejlesszük a lehetőségekhez mérten az eszközparkunkat: a lámpákat, hangfalakat, technikai eszközöket. Sajnos itt nemcsak a Jurányiról van szó, hogy hány előadással lesz kevesebb nálunk egy hónapban. Eddig is ritka volt az olyan befogadószínház, ami egy új bemutatóba anyagilag is be tudott szállni. Az, hogy a feltételek rosszabbodnak a játszóhelyeken, inkubátorházakban, közvetve valamennyi nem taózó független színházi társulatot is érint. Hogy a pályájuk elején álló színházi alkotók fillérekből mutatnak be produkciókat rossz körülmények között, komoly problémát vet fel. Sajnos én még nem látom az új rendszerben, hogy ezek a dolgok, hogy kerülnek majd egyensúlyba.

Március közepén álltak le a színházak a koronavírus járvány miatt. Milyen hatással volt, van a vészhelyzet a Jurányi Ház életére, működésére?

Néha az az érzésem, hogy ezt az egészet csak álmodtuk. A járvány váratlanul, üstökösként csapódott be a megszokott hétköznapokba. Egészen másféle, ismeretlen kihívást jelentett mind a munkahelyen, mind a magánéletben. A Jurányiban is, mint minden más színházban, elmaradtak az előadások, ami havi 60 előadást jelent csak a Jurányin belül, de emellett más helyeken is forgalmazunk produkciókat. Azért is volt nekünk ez különösen bonyolult helyzet, mert maga a Ház annyira komplex működésű, hogy sokszor nehezen tudtuk magunkra nézve értelmezni a szabályokat, hogy épp milyen megszorításoknak, korlátozásoknak kell eleget tennünk, mi az, ami ránk már/még vonatkozik. Igyekeztünk a házon belüli rendelkezésekkel hozzájárulni a vírus terjedésének megfékezéséhez, hogy minél hama- rabb túl legyünk ezen a rendkívüli, áldatlan állapoton. Fokozatosan zártunk, majd ugyanilyen óvatosan nyitottunk újra.

Arra törekedtünk, hogy az irodai munkát minden szervezet tudja folytatni a maga ritmusában, a saját belső szabályai szerint, de aki tehette, otthonról dolgozott. Néhány irodába rendszeresen bejártak designerek, webszerkesztők, de ahhoz képest, hogy normál körülmények között naponta 6-700 ember fordul meg a Házban, most csak 10-15-en mozogtak egy hétköznapon, ezért egy idő után csökkentettük a nyitva tartást is. Mi a Fügén belül már március közepén átálltunk a home office-ra. Előadások híján mi is kevésbé voltunk helyhez kötve. Érdekes érzés volt így látni a Házat, mert az elmúlt hét év alatt egyszer sem fordult elő, hogy akár egy napra is bezárt volna. Felállítottam magamban egy gazdasági válságtervet, úgy számoltam, hogy június közepéig áll fenn ez a helyzet, így osztottam be az éves forrásokat. Aminek nagyon örültem, hogy nálunk senki nem került nehezebb helyzetbe, éltünk azzal a lehetőséggel is, hogy mint kulturális intézmény, kérhettünk járulékkedvezményt, és alapvetően mindenki biztonságban lehetett otthon, megtarthatta az állását, megkapta a rendes fizetését. Ez jó érzés volt, büszkeséggel töltött el, mert a közvetlen környezetemben azt érzékeltem, hogy nem mindenhol alakult ilyen szerencsésen a helyzet.

Ez a második olyan évadnyitó interjúnk, amiben megkerülhetetlen a Covid megemlítése. A 2020/21­es évadban több mint hat hónapig nem tarthattunk előadásokat. Hogyan vészelte át a Jurányi az elmúlt évadot?

Intézményvezetőként arra koncentráltam, hogy a helyet és a stábot meg tudjam tartani, és az nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ez sikerült. De ehhez nem csak én kellettem, hanem a különböző lehetőségek is. Mentálisan is nagyon nehéz időszak volt több szempontból. Abban hiszek, hogyha újraindul minden, az tud adni lendületet, de ott van bennünk a félelem, meg a szinte biztos tudat, hogy ez a világjárvány még nem ért véget. Próbálunk mindenféle vészforgatókönyvet előre legyártani, azonban az a tapasztalat, hogy ez szinte lehetetlen.

2022­ben a Jurányi 10 éves bérleti szerződése lejár. Hogy haladnak a tárgyalások és egyeztetések a Jurányi jövőjét illetően?

A Jurányi bérleti szerződése 10 éves időtartamra köttetett, ennek a kilencedik évében, vagyis az utolsó évadában vagyunk, hiszen 2022 júniusában jár le a szerződés. Lezárul egy időszak. Ambivalens érzés, van az emberben egyfajta ijedtség, hogy valami véget ér, de bennem van büszkeség is, hogy úgy néz ki, végig tudjuk csinálni ezt a vállalt 10 évet. Ott van a kíváncsiság és izgalom is, hogyha ezt tudjuk folytatni, akkor hogy lehet újratervezni, újragondolni, hogy ennek a 10 évnek a tapasztalatait, bölcseleteit beépítve még maibb, még ütőképesebb intézménnyé tudjon válni a Jurányi. 10 év hosszú idő, még egy magánember életében is, hát még egy intézményében, ami ráadásul nem is költségvetési intézmény. Muszáj rugalmasnak, nyitottnak lenni a változásra, még akkor is, ha az nem feltétlenül fájdalommentes. Próbálok azon gondolkodni, hogy mi van, ha úgy tekintek erre az épületre, hogy egy nagy fehér papír: mivel tölteném meg a 10 év tapasztalataiból kiindul- va? Izgalmas feladat. A napokban el is indultak a valós egyeztetések az önkormány zattal, kérdés, hogy milyen kondíciókkal lehet ezt tovább csinálni, ha lehet. Közben dolgozom a tartalmi koncepción is, hogy mit jelenthetne a Jurányi 2022-től 2027-ig, a következő 5 évben. Projektalapon gondolkodom, ez segített mindig abban, hogy teljesíteni tudjam, amit vállalok, és be tudjam osztani az időmet. Mindig fontos volt, hol van egy mérföldkő egy bizonyos projektben. A 10 év sok idő, még az öt is az. Most is nagy lendületet kell venni a folytatáshoz, ahogy 2011-ben az elindításához is. Nem lett egyszerűbb a helyzet a kulturális finanszírozás, a szakmai nyitottság területén sem. Bele kell annak is épülnie, amilyenné én váltam, vagy amit én gondolok most. Különben nem tudok annyira motivált lenni, hogy ezt az ekhós szekeret tovább toljam.

Az interjúkat készítette: Antal Klaudia és Bordás Katinka

ROZGONYI­KULCSÁR VIKTÓRIA produkciós vezető, alapító, intézményvezető. Színháztörténet szakon végzett Veszprémben, majd az ELTE­n szerzett kulturális menedzser diplomát. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa volt. Ezzel párhuzamosan évekig független színházi társulatok produkciós menedzsmentjével foglalkozott. 2006­ban megalapította a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület (Füge Produkciós és Ernyőszervezet), amely 2012­ben megnyitotta a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház kapuit. Számos tehetséggondozó pályázat életre hívója. Óraadó az ELTE színháztudomány MA képzésén, és a Freeszfe Egyesületnél is tart színházi menedzsment órákat. Két egymást követő évben (2022, 2023) bekerült a 10 legbefolyásosabb magyar nő közé a Forbes listáján.