VAJDAI VILMOS

Mi váltotta ki benned azt az elhatározást, hogy hosszú évek után létrehozz egy állandó társulatot a TÁP Színház számára?

A TÁP Színház indulásakor hetente mutattunk be előadást a Tilos az Á-ban, mely elsősorban kísérletezés volt. Major Tamás, még a főiskolán adta tanácsul, hogy „amelyik nap nem fejlődsz, aznap visszafejlődsz”. Azonban ezt az intenzív munkát csak egy bizonyos ideig lehetett bírni energiával. A Tilos-korszak után következett a Trafó, ahol évente egyet rendeztem, de ez kevésbé elégített ki és a Süss Fel Nap-ban már újra, hetente hoztam létre előadásokat. Ez volt a TÁP Színház aranykorszaka, ekkor váltunk kultszínházzá: rengetegen jártak hétfőnként az előadásainkra. Aztán ez is kifáradt, ráadásul közben megtaláltak nagyobb lehetőségek is. A „nagy” előadásainkba azonban ezer helyről érkeznek színészek, akiknek az egyeztetése rengeteg munkával és idegeskedéssel jár együtt. Részben ezért is kezdtem el azon gondolkodni, hogy társulatot kellene csinálni. Másrészt, mivel egyre kevesebb pénz van a kultúrára, és a kőszínházak szépen lassan felbomlanak, a jövő – véleményem szerint –a társulati létben van. Zsámbéki Gábor is, mikor megkapta a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját, azt javasolta a fiataloknak, hogy alakítsanak mikroklímát, és abban dolgozzanak a mai nehéz helyzetben.

Az új társulattal elindítottatok egy sorozatot a Jurányiban: minden hétfőn új bemutatóval várjátok a közönséget. Mi a fontos számodra ebben a sorozatban? Most elsősorban a közösség-, a társulatszervező ereje: a folyamatos munka nagyon jól összetartja a csapatot és segíti a színészfejlesztést, ezért is szeretnénk megtartani ezt a formát. Emellett, ezek a produkciók nagyon sok olyan elemet, ötletet tartalmaznak, melyekből később minden bizonnyal önálló előadások fognak születni. Jelenleg kísérletezés folyik, nem tökéletes előadások születnek, de mindig vannak olyan jelenetek, amikért érdemes eljönnie a nézőnek.

A TÁP Színház, mondhatni, új korszakába lépett, azonban az előadássorozatot nézve nem vettem észre nagy változást.

Attól nagy változás, hogy van egy társulat, akikkel lehet folyamatosan dolgozni. A Süss Fel Nap-os időszakban az előadások előtt csupán egyszer ültünk össze és beszéltük meg a felmerülő ötleteket, most azonban a társulati létnek köszönhetően van időnk és lehetőségünk azokon dolgozni. Most műhelymunka folyik.

A TÁP Színházas előadásoknál számomra mindig a közönség a legérdekesebb, most is volt, aki természetes módon közbeszólt.

Már az elejétől fogva a közönséggel másfajta viszonyra törekedtem, melyhez nagyban hozzájárult az is, hogy az első előadásokat kocsmában tartottuk. Fontos, hogy a hosszú évek alatt passzivitásba fulladt nézőket kiemeljük és részeivé tegyük az előadásoknak. Nemcsak a társulat, hanem a közönség építése is zajlik.

A Kurátorok című előadásotok már megélte a Tűzrakteret, a Trafót és most a Jurányiba költözik be.

A Kurátorok egy izgalmas kísérlet volt arra, hogy hogyan tudunk különböző írókkal és társulatokkal közösen létrehozni egy előadást. Egyeztetési okok miatt igazából ez csak egyszer sikerült a Tűzraktérben, amikor egy 5 órás előadást láthatott a közönség. A Trafóba már csak bizonyos jeleneteket vittünk át, a Jurányiban pedig csupán a TÁP Színházas rész látható, ami Vinnai András Kovácsoltvas pelenka című darabjából, egy hangjáték-, és egy filmes jelenetből áll.

Az interjút készítette: Antal Klaudia

VAJDAI VILMOS színész, rendező. 1986­ban végzett a Színművészeti Főiskolán, majd a Katona társulatához szerződött. 1994­ben hozta létre a TÁP Színházat, melynek mai napig a vezetője. A színházon kívül zenével és képzőművészettel is foglalkozik. Rendezései a Jurányiban: Furnitur, Korrup Schőn, Jövedelmező állás, A Menedék.