FEKETE ÁDÁM

A TÁP Színház egyik oszlopos tagjának számítasz, szerepel- tél többek között a Minden Rossz Varieté, a Szerencsés Flótás, a Furnitur című előadásban, a Megjegyzem különös: éppen a város közepén és a Jövedelmező állás című produkciókban pedig dramaturgként működtél közre.

Mitől izgalmas számodra a mai napig a TÁP Színházzal való közös munka?

Nagyon jó társulat alakult ki a Magyar Nemzeti TÁP Színház alakulásakor 2013 végén –az, hogy ezekkel az emberekkel együtt dolgozhatok, önmagában szép. A varieté- és performanszjellegű előadások sok kreatív energiát szabadítanak fel bennem, amiket máshol nemigen tudnék vagy mernék használni. Jó érzés, hogy továbbra is lehet rossznak lenni, félelem nélkül létezni a színpadon, valamint mások félelem nélküli létezésével találkozni.

Öt éve dolgozol együtt Vajdai Vilmossal, kíváncsi lennék, hogy te hogyan jellemeznéd őt.

Vili összehozott egy olyan színházat, ami alapvetően az elfogadásra épül, ahol nem ciki cikinek lenni, tehát nem ciki olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Nagyon sok szeretet és elfogadás van benne, amit ő mintha minden eszközzel próbálna leplezni. És van, hogy sikerül.

A közönség eddig elsősorban dramaturgként ismerhetett meg téged, hamarosan azonban rendezőként is bemutatkozol. Hogyan jött a rendezés ötlete?

Hajmási Dávid barátommal sokat beszélgettünk színházról, hogy mi hiányzik, hogy őt mi érdekli a színészetben, hogy én min kattogok éppen. Ő hívta fel a figyelmemet a TITÁNium pályázatra, és ösztökélt, hogy pályázzunk. Én sok korábbi és jelenkori ötletemből összeraktam egy koncepciót, aztán ősszel nekiültem a darabnak. Már az egyetemen foglalkoztattak olyan színészvezetési és dramaturgiai formák, amiket más színpadokon nem látok, és más rendezőkben nem érzek ezek kipróbálására szándékot. Tehát ezeket nekem kell kipróbálni.

Sikeres pályázás után, a TITÁNium Pályázat keretében mutatod be a Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) című rendezésed. Hol tart most a próbafolyamat? Most kezdődött el az a fázisa a próbafolyamatnak, ahol oda kell figyelnem a jelenetek hosszára, belső tempójára, és arra, hogy a hosszabb, néha szinte meditatív tempójú jelenetek is sűrűek tudjanak lenni. Lelkes vagyok, mert az írott anyag kezdi olyan arcait is megmutatni, amiket írás közben magam sem láttam. A színészekkel nagyszerű együtt dolgozni, lelkesek, érzik a darab világát, sok új ötletet adnak hozzá. Ezzel együtt úgy érzem, hogy valami olyasmi alakul, amit korábban elképzeltem, és hogy ez a valami izgalmas.

Mi lesz jellemző az előadásra, például mennyire lesz történetközpontú, milyen szerepet kap a humor?

Az előadás egymással érintőlegesen összefüggő jelenetekből fog állni. Ezek sokszor nem dramatikus, inkább performatív jellegűek. Lassú folyású előadás lesz, amelynek a cselekménye alapvetően hiányokból építkezik. A szereplők kétségbeejtő élethelyzeteit olyan eszközökkel próbálja láttatni, amik a maguk végletességében sokszor nevettetőek is tudhatnak lenni.

Az előadás címét Richard Brautigan Group Portrait Without the Lions (available light) című versciklusa ihlette. Milyen szerepet tölt be az életedben a költészet?

Sokat írok és olvasok verseket – most éppen Tolnai Ottó, Petri György, Jannisz Ritszosz, Tomas Tranströmer és Richard Brautigan kötetek vannak kéznél. Brautigan említett versciklusa a darabhoz hasonlóan villanásszerűen ad képet egy-egy figurájáról. Innen az előadás címe.

Az interjút készítette: Antal Klaudia

FEKETE ÁDÁM Junior Prima­díjas dramaturg, rendező, színész. 2010–2015 között a Színház­ és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakán tanult. A TÁP Színház oszlopos tagja, alkotója. Jurányis előadásai: Bűn és Bűnhődés (dramaturg – színész), Furnitur (színész), Válasszunk párt! (dramaturg – színész), Baal (dramaturg), Korrup Schőn (színész), A heilbronni Katica (dramaturg), A fura (dramaturg), A csatorna (író – színész).