ÁRVAI GYÖRGY

Egy év elteltével milyennek találod a Jurányit?

Nagyon fontos dolognak tartom. Utoljára a Trafó születésekor érez tem hasonló léptékű nyitást és potenciát. Remélem, a Kulcsár Vikiből eredő termékeny naivitás komoly értékeket fog kikristályosítani a következő időszakban. Ugyanakkor szorongok is egy kicsit, mert elég zárt az ízlésem, toleranciám és nem szeretnék beleveszni egy „kultúrplázába”. Én biztosan szűkíteném és koncentrálnám a ház izmusát, de Vikiben és csapatában talán pont az az érdekes, hogy nagyon nyitott és toleráns. Sejtek egy értékrendet ugyan, amely igyekszik különbséget tenni aközött, hogy mi az, amire a progresszivitás, és mi az, amire a fenntartás érdekében mondanak igent, de ezt nem látom még elég kirajzoltnak. Mindemellett a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház tényleg egy óriási dolog: az elmúlt tíz év kulturális viszonylatában nem történt ekkora léptékű odaadással és akarással végigvitt elhatározás. Nagyon szeretném, hogy a Jurányi kis borostyán legyen Budapest nyakán.

A Természetes Vészek Kollektíva alkotói terének a Mauzóleum nevet adtátok. Mire utal a név: mit akartok eltemetni, vagy éppen minek akartok emléket állítani?

Nem biztos, hogy ez lett volna a neve, ha ezt a teret a köztemetőben, vagy egy utcáról közvetlenül benyíló épületrészben építem meg. Szerettem volna ebben a hatalmas „gyárban” egy nevében is más érzetet és funkciót keltő teret kijelölni. A Jurányi 6700 négyzetméteren helyezkedik el, egy különálló kis társadalomnak is tekinthető, ahol lehet az alkotói munkán kívül enni, aludni, jogászhoz menni, ráncot felvarratni és akár hamvasztani is. A TVK Mauzóleuma azonban nem a halállal és a múlttal forr össze – ez egy emlékhely, ahol a holnapról is megemlékezhetünk.

A Mauzóleum­projekt munkáinak, így a novemberben bemutatott eldorado.com című produkciónak a műfaját installációs­laboratórium színházként határoztad meg. Úgy kezdtem el még a ’80-as években művészettel foglalkozni, hogy volt egy belső élményvágyam és annak érdekében, hogy azt átéljem, létre kellett azt hoznom. Most is ez volt a fő motiváció: egyrészt szerettem volna olyan élményhez jutni, ami lehetővé teszi, hogy részese legyek egy egységes folyamatnak úgy, hogy közben elkalandozhassak az apró részletek között. Másrészt szerettem volna a műtárgyi, installációs, művészeti, illetve színházi és akusztikus tapasztalataimat úgy ötvözni, hogy abból egy önálló műfaj szülessen. Természetesen ezt be kellett helyezni valamilyen skatulyarendszerbe, és ehhez keresgéltünk fogalmakat.

Hogyan készült az eldorado.com?

Az eldorado.com közös munkánk Imre Zoltánnal és Korai Zsolttal. Sok alkotótársammal ellentétben, hiába van egy 8 éves gyerekem, nem tudok odáig eljutni, hogy ennek a korosztálynak csináljak előadást. Középfokon és felsőoktatásban tanuló diákokat azonban – úgy éreztem – szívesen megszólítanék, ráadásul a Jurányi régen iskola volt. Ki is találtuk Imre Zolival, hogy Voltaire – középiskolai tananyagnak számító – Candide című művét kellene feldolgozni. A dramaturgiai munka során viszont egyre több dolog jutott az eszembe, és éreztem, hogy annyira át fogom írni a művet, hogy végül kénytelen voltam kimondani magamnak: felejtsük el Voltaire-t és ezzel azt a célt is, hogy az előadás majd direkt szólítja meg a diákságot. Az alkotási útnak tehát a téma kitalálása és elengedése volt a hosszabb és a tanulságosabb időszaka, hiszen azt már előre eldöntöttem, hogy nem akarok – egy klasszikus értelemben vett – színházi helyzetet teremteni, egy speciális térben. A kérdés már csak az volt, hogy hogyan tud majd a néző, a befogadó a térben úgy bolyongani, hogy az számára egy szokatlan, különleges élményt okozzon. Ehhez kellett egy formát találnom.

De hogyan jutottál el Candide­tól Huxley világáig?

Egy 18. századi német filozófus, Leibniz kijelentése szerint: „a mi világunk a lehető legjobb világ”. Erre válaszként írta meg Voltaire a Candide című brutális művét, melyben a hősével végigjárat egy olyan utat, amibe az összes emberi gyarlóságot belezsúfolja, és közben Leibniz tanítását hangoztatja. Az alapszituációt én is megtartottam, kijegyzeteltem Voltaire írásából az emberi szörnyűségeket, melyeket valódi dokumentumképekkel illusztráltam (pl. természeti katasztrófák, betegségek, háborúk, faji, nemi küzdelmek stb.), és az installáció egyik részen feltűnik Leibniz tétele is. De a mi hősünk tényleg felfedezett egy olyan lehetőséget, amivel talán jobb világot lehetne teremteni. Elkezdtem apró krisztusi momentumokat építeni a főhősre, és feltettem a kérdést, hogy vajon lehetséges-e a világunkat egy Megváltó által jobbá formálni. A burkolt válaszom, hogy valószínűleg nem. A találmány, mely által hősünk Megváltója lehetne a világnak, elpusztítja őt. Nem lehet tudni, hogy vajon ez a megváltások sorsa, vagy a megváltás ez által jön létre.

Mik a terveid a következő hónapokra?

Az eldorado.com május végéig lesz látható, melyre megpróbálunk olyan csoportokat is hívni – például művészeti iskolákból – akiknek a reflexiója nem csupán személyes, hanem közösségi is lehet. Ez egy nyitás egy speciális beavató színház felé, amellyel eddig nem tudtam azonosulni, nem éreztem hozzá készséget és nem láttam olyat, ami megfogott volna, azonban a szabadon alkotás és gondolkodás hangsúlyozásában szeretnék én is egy kis szerepet vállalni. Szükség lenne arra, hogy elfelejtsük azokat a konvenciókat, melyek belekényszerítenek minket egy meghatározott művészeti és kulturális, tartalmi és formai kommunikációba. Alkotni csak szabadon, megfeleléskényszertől mentesen, becsületesen, hihetetlen nagy szorgalommal és odaadással érdemes. A szabadságra való biztatás azonban sokkal nagyobb felelősség, mint a sínen maradás artikulálása. Talán ezért sem tanítok rendszeresen, mert azt mondani egy nyitott, de tapasztalatlan személyiségnek, hogy térj le az útról, nagyon terhes következményekkel járhat. Egy ilyen produkción keresztül viszont – ami nem csak szuggesztív hatás, hanem magunktól eltartható műtárgy is – lehet, hogy sikerülne valamit átadnom, átadnunk egy új, öntudatos, de egy kissé túlmanipulált generációnak. Az eldorado.com erre tesz most egy próbát.

Az interjút készítette: Antal Klaudia

ÁRVAI GYÖRGY Jászai Mari­díjas hang­ és látványtervező, színházi időkutató, képzőművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett díszlet­ és jelmeztervező szakos diplomát. 1984­ben megalapította a különböző létezési dinamikával működő Természetes Vészek Kollektíva nevű alternatív színházi csoportot. 2013­ban eldorado.com címen rendezett a Jurányiban.