Tudományos Diákköri Konferencia előadásainak összefoglalói 2022

Felelős szerkesztő: Prof. Dr. Sótonyi Péter Szerkesztő: Dr. Bartha Tibor, Dr. Rácz Bence, Kováts Adrien

Felelős Kiadó: Állatorvostudományi Egyetem, rektor

A szerkesztőkhöz eljuttatott absztraktokat változtatás nélkül közöljük. Az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk!

Készült: Monobit Nyomda Kft.

ISBN: XXXXXXXXX

A dolgozatok megtekinthetők az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárában

© Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bartha Tibor, Dr. Rácz Bence, Kováts Adrien Budapest, 2022

Tartalomjegyzék

Program .......................................................... 4

A TDK konferencia bíráló bizottsága

Magyar nyelvű absztraktok

................................. 5

......................................... 6

Angol nyelvű absztraktok .......................................... 88

A TDK konferencia támogatói ..................................... 170

A konferencia időpontja 2022. november 16. (szerda) 8.30 óra

Helyszín: Állatorvostudományi Egyetem (Budapest, VII. István u. 2., H épület)

Az előadások időtartama 8 perc

PROGRAM

8:30 MEGNYITÓ - AULA Köszöntőt mond: Dr. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK alelnöke 9:00 - SZEKCIÓÜLÉSEK

Előadások az Aulában és a Tolnay Sándor tanteremben

Az utolsó előadást a BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSE követi. 17:00 DÍJKIOSZTÓ ZÁRÓÜLÉS

ZÁRSZÓ

Prof. Dr. Sótonyi Péter rektor, TDK elnök

Dr. Fazekas Sándor, korábbi földművelésügyi miniszter előadása A nagy ínség: aszály 1862-63-ban

Ezt követően az előadók és témavezetőik, valamint a zsűri tagjai számára fogadás az Aulában.

Állatorvostudományi Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsa

Elnök: Prof. Sótonyi Péter egyetemi tanár, rektor, TDK elnök Titkár: Mátyási Klaudia, IV. évfolyam

Bíráló Bizottság: Dr. Arany-Tóth Attila, egyetemi adjunktus Dr. Bakos Zoltán, egyetemi docens Dr. Balka Gyula, egyetemi docens Prof. Bartha Tibor, egyetemi tanár, rektorhelyettes Prof. Bodó Gábor, egyetemi tanár Prof. Cseh Sándor, egyetemi tanár Dr. Csikó György, egyetemi docens Dr. Csintalan Csaba, egyetemi docens Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs Prof. Farkas Róbert, egyetemi tanár Dr. Farkas Szilvia, klinikai állatorvos Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens Prof. Gál János, egyetemi tanár Prof. Gálfi Péter, egyetemi tanár Dr. Gáspárdy András, egyetemi docens Prof. Halasy Katalin, egyetemi tanár, professzor emerita Prof. Hornok Sándor, egyetemi tanár Prof. Hornung Erzsébet, egyetemi tanár, professzor emerita Dr. Hullár István, egyetemi docens Dr. Jerzsele Ákos, egyetemi docens Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs Dr. Könyves László, egyetemi docens Dr. Kosztolányi András, egyetemi docens Dr. Lehel József, egyetemi docens Dr. Makra Zita, egyetemi adjunktus Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens Prof. Mándoki Míra, egyetemi tanár Dr. Marosán Miklós, egyetemi docens Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens Prof. Németh Tibor, egyetemi tanár, rektorhelyettes Dr. Neogrády Zsuzsa, egyetemi docens Prof. Ózsvári László, egyetemi tanár, rektorhelyettes Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, tudományos főmunkatárs Dr. Psáder Roland, egyetemi adjunktus Prof. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK alelnöke Prof. Rátky József, egyetemi tanár Dr. Süth Miklós, rektori főtanácsadó, tanszékvezető Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs Dr. Szalay Ferenc, egyetemi docens Dr. Vetter Szilvia PhD, központvezető Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos

Magyar nyelvű összefoglalók

A felületes ujjhajlító ín sérüléseinek rehabilitációja csúcsterhelést korlátozó eszköz alkalmazásával – Az ínszövet mátrix integritás változásainak értékelése ultrahangos szövet jellemző (UTC) eszköz segítségével

The rehabilitation of the superficial digital flexor tendon while using a peak load restriction device. The evaluation of tendon matrix composition during recovery by ultrasound tissue characterization

Szerző: Allen Grace Catherine, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth Péter, egytetemi tanársegéd; Dr. Henk Offereins, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

A ló- és lovassportban az ínsérülések a sportból való kiesés és kényszerű visszavonu lás vezető okai. A felületes ujjhajlító ín (FUHI) sérülései a ló orthopédiai jellegű lágyszö veti sérüléseinek mintegy 75-93%-át teszik ki. A FUHI sérüléseinek gyógyulása időigé nyes folyamat és sportba való visszatérés is limitált. A korai mobilizáció tudottan javítja a gyógyuló ínszövet integritását és rost matrix szerkezetét, a fokozatos terhelés kivitele zése nehézség lehet a mindennapokban. Ezen terhelés alternatív megoldásaként szolgál a csúcsterhelést korlátozó eszköz használata.

A csúcsterhelés vizsgálatára az UTC optimális választás lehet. Az UTC az ínszöve tet egy ún. echo-típussal jellemzi, így lehetővé teszi az ín működésének megtekintését a gyógyulás során. Az I. echo-típus a sértetlen fasciculusokat, a II. echo-típus a nem foly tonos, duzzadt fasciculusokat, a III. echo-típus látható rostokat jelent a lézióban, a IV. echo- típus pedig a rostszerkezet teljes hiányát ábrázolja. A vizsgálat célja a FUHI sérülé sek változásának monitorozása a felépülés során, korlátozott csúcsterhelésű eszköz hasz nálatával. Az ínszövet integritását UTC-vel értékeltük az ínmátrix számszerűsítésével. A populáció 32 lóból, 19 heréltből (59%) és 13 kancából (41%) állt, ahol természetes eredetű FUHI sérülések a csúcsterhelés-korlátozó eszközzel standardizált rehabilitációs körül mények közé kerültek.

Az UTC elemzés eredményeit használtuk fel a terhelés hatásának értékelésére, egy előre meghatározott maximális terhelési protokollban, amelyet 4 egymást követő héten újraértékeltünk. A négy echo-típus százalékos arányának adatelemzése minden időintervallumban (T1-T6) elkészült. A csúcsterhelést korlátozó eszköz beállításait az UTC ered ményektől függően minden időközben megváltoztattuk. A lovak beválasztási kritériumai közé tartozott az életkor, a nem, a lézió helye és típusa, valamint a használati mód. Tíz ló (32%) díjugratásban, 9 ló (28%) lovastusában versenyzett; míg 13 ló (40 %) pedig angol teli vér versenyló (galopp) volt a FUHI sérülést megelőzően. A sántaság vizsgálat eredményei nem különböztek a klinikai és a kontrollcsoport (10 ló) között a T0 időpillanatban. T3 szig nifikáns korreláció volt a sántaság között és echo-típus IV a kontrollcsoport(p-érték=0.01). Az egészséges ínszövetnek az UTC III-as és IV-es echo-típus együttesen 5%-a kell legyen. A klinikai csoport értékelése során a III-as és IV-es echo-típus 27% volt T1 időpillanat ban és 3.66% T6 időpillanatban, szemben a kontrollcsoport 23%-ával, illetve 10.3%-ával, amely szignifikánsnak tekinthető. A klinikai csoportból 27 ló (84%) érte el a sérülést megelőző vagy annál magasabb szintű versenycélt, tizenkét hónappal a sérülés után; szemben a kontrollcsoport 50%-ával.( p-érték: 0.04) 2 ló (6,25%) alacsonyabb szintű versenyben ver senyez, 3 ló (9,3%) pedig a FUHI ismételt sérülése miatt visszavonult. Az UTC elérhető és hasznos eszköznek bizonyult a tendinopathiák értékelésében.

Tejhasznú tehenek növekvő termelésének összefüggése a fertilitással

Relationship between milk yield and fertility of dairy cows

Szerző: Amma Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Solti László, professzor emeritus (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

Az utóbbi évtizedekben tejhasznú szarvasmarháknál - feltehetően az intenzív szelekció következményeként – széles körben beszámoltak a fertilitásnak a tejter melés növekedésével párhuzamos romlásáról. Ezen beszámolók alapján kialakult egy általános vélekedés, miszerint a tejhozam és a tejelő tehenek szaporodási teljesítmé nye között szükségszerű negatív korreláció áll fenn. A fenti két paramétert összekötő pontos fiziológiai mechanizmusok azonban továbbra is bizonytalanok, a kísérletek eredményei kétértelműek; sőt, egyes új kutatások cáfolják a vélelmezett törvénysze rűséget. Jelen tanulmány célja a tejtermelés és a fertilitás közötti összefüggés felmé rése volt magyarországi holstein-fríz telepeken. Három dél-magyarországi szarvas marhatelepet vizsgáltunk közel 12 évre visszamenően: az adatok a 2010.01.01. és a 2022.08.18. közötti időszakból származnak. A lábvégproblémák és egyéb megbetege dések termelésre és szaporodásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében a fel mérésbe csak az első három lezárt laktációval rendelkező tehenek kerültek be. A tej termelést 305 napra vetített tejhozammal, tej kg-ban megadva vizsgáltuk, a fertilitást pedig az újrafogamzáshoz szükséges termékenyítések száma és a szerviz periódus hossza jellemezte. Az egynél több lezárt laktációval rendelkező állatok laktációnként külön egyednek számítottak, így összesen 13 012 laktációt elemeztünk.

Poisson-regresszióval vizsgálva kiderült, hogy a termékenyítések száma szigni fikánsan függ a tejtermelés mennyiségétől és a vizsgált teleptől (p<0.0001), de a lak táció sorszámával való összefüggése nem volt szignifikáns (p=0.9477). A szerviz peri ódus hosszára vonatkozó adatokat lineáris modellel (ANCOVA) elemezve ugyanezt tapasztaltuk. Itt is multiplikatív modellt alkalmazva a szerviz periódus hosszának logaritmusával dolgoztunk. Az eredmények szerint 2000 kg-mal magasabb tejterme lés 9%-kal növeli a szerviz periódus hosszát és 13%-kal a termékenyítések számát. Az állatokat tejhozamuk alapján négy termelési csoportra osztva (a minta kvartilise ivel képezve a csoportokat) a legmagasabb tejtermelésű csoport átlagos szerviz peri ódusa 41.5 nappal, a termékenyítések száma pedig csaknem 1-gyel nőtt a legalacso nyabb termelési csoporthoz viszonyítva. Bár a kapott adatok a reprodukciós mutatóknak a tejtermelés növekedésével párhuzamos romlására utalnak, az ezen dogmá val szemben felmerült kétségek eloszlatásához további vizsgálatokra van szükség.

Kutya és macskatartásra vonatkozó kötelezettségek, kulturális és társadalmi eltérések vizsgálata és összehasonlítása európai országokban, kiemelten foglalkozva Magyarországgal

Comparison of dog and cat keeping legistlation and animal husbandry culture in European countries, with a special focus on Hungary

Szerző: Balázsi Anita Boglárka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A kutyák és macskák száma az Európai Unióban körülbelül 150 millió. Ezekhez az állatokhoz való viszonyulás globálisan igen eltérő, habár itt Európában alapvetően a háziállat fogalma országonként talán nem különbözik annyira, de világszerte jelen tős eltérésekkel találkozunk. Fontosnak tartottam az állattartás szociális funkciói nak áttekintését, továbbá, hogy milyen nagy a változatosság személyenként is mind hozzáállásban, mind motivációban a kutyák és macskák tartásához kapcsolódóan. A velük való bánásmód és tartásukkal kapcsolatos jogi szabályozás is igen fontos téma, ehhez pedig az állatok jogi helyzetét is vizsgáltam. Érdekes az, hogy társálla tokkal kapcsolatban az Európai Uniós szabályozás hiányos, nem vonatkoznak átfogó, specifikus jogszabályok a kutya és macskatartásra. Ennek megfelelően az országok saját szabályozással rendelkeznek, melyeket összehasonlítva kisebb-nagyobb eltéré seket találunk. Ugyanakkor az 1987-es, Európai Egyezményt a Kedvtelésből Tartott Állatok Védelméről már számos ország aláírta így sokszor az ide kapcsolódó törvé nyek hasonlóak felépítésükben és tartalmunkban is. Dolgozatomban igyekeztem a magyar jogszabályok társállatok tartásával kapcsolatos pontjait összehasonlítani más, Európai országok jogszabályaival. Leginkább az eltérésekre és sarkalatos állat védelmi kérdésekre koncentráltam, mint például az állaton való beavatkozások, állat kínzás vagy a veszélyes ebek tartásának kérdése.

A búvóhely-elérhetőség hatása a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) élőhelyfoglaltságára és

denzitására

The effect of burrow availability on the occupancy and density of the endangered Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis)

Szerző: Bancsik Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, II. évfolyam Témavezetők: Dr. Korsós Zoltán, egyetemi docens; Mizsei Edvárd, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a parlagi vipera (Vipera ursinii) Kárpát-medencében endemikus veszélyeztetett alfaja. Az elmúlt 20 évben végzett természetvédelmi beavatkozásokkal sikerült elkerülni a rövid távú kipusztulását, de a fennmaradt populációk egyedsűrűsége továbbra sem közelíti meg a megritkulása előtti abundanciát, valószínűleg a jó minőségű élőhelyek korlátozott elérhetősége és a nagy ragadozónyomás miatt. A viperák élőhelyválasztását több tényező is befolyá solhatja, mint például a vegetáció struktúrája, táplálékelérhetőség és a ragadozónyo más. Egy a viperák számára fontos környezeti forrás lehet a búvóhelyek elérhető sége. A rákosi vipera nem készít saját üregeket, főként mezei tücsök (Gryllus cam pestris), pocok- (Microtus spp.) és egérfajok (Mus spp., Apodemus spp.), valamint a közönséges ürge (Spermophilus citellus) által készített járatokat foglalják el búvó helyként és hibernákulumként. Vizsgálatom célja a búvóhelyelérhetőség és a rákosi vipera élőhelyfoglaltság, valamint denzitás kapcsolatának feltárása volt, amelyhez térben és időben ismételt számlálást végeztük hat mintavételi szezonban 2020-2022 között, ősszel és tavasszal. A vizsgálathoz Bayes-féle occupancy és n-mixture model leket hoztunk létre, amelyekben a mintavételi helyeken tapasztalt jelenlét vagy észle lésszám volt a függő változó, a detekció almodellekben a környezeti (operatív) hőmér séklet és a felmérő volt a magyarázó változó, a denzitás almodellben pedig a méret szerint három kategóriába sorolt búvóhelyek sűrűsége és az ezekből számolt diverzi tási index volt a magyarázó változó. Az eredmények mindkét modell esetében a búvó hely-diverzitás pozitív hatását mutatták ki a rákosi vipera élőhelyfoglaltságára és denzitására, míg a búvóhelyek elérhetőségnek gyenge vagy nem kimutatható hatása volt. Az eredmények alapján feltételezzük, hogy nincs limitáció a megfelelő búvóhe lyek elérhetőségéből a vizsgált területeken. Mindazonáltal előnyös lenne a további kutatások során az üregeket készítő vagy elfoglaló más állatfajok jelenléte, milyen hatást gyakorolt az egyéni búvóhelyfoglaltságra.

A binturong (Arctictis binturong) helyes tartásának irányelveinek összeállítása

Realisation of the Best Practice Guideline of Arctictis binturong

Szerző: Barateau Anouck, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth István, egyetemi docens; Aude Bourgeois, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A Binturong (Arctictis binturong) a ragadozók rendjébe tartozó emlősfaj, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Medvenyestnek is nevezik, súlya 9-20 kg, sűrű, erős fekete szőrű bundája, markáns farka van, és étrendje elsősorban gyümölcsökön ala pul. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) koordinálja a tenyész tési programokat az európai állatkertekben ideértve az Európai Veszélyeztetett fajok Programot (EEP) is, amely a fajok populációkezelésének legintenzívebb fajtája. A Binturong veszélyeztetett, ezért az EEP égisze alatt ajánlásokat és iránymutatáso kat kell készítenünk ennek az állatnak a fogságban való tartására.

Célunk az volt, hogy a lehető legmagasabb szintű állattenyésztési normákkal támogassuk az állatkertekben a Binturongok tartását és gondozását. A dokumentum elkészítéséhez négy eszközt használtunk: bibliográfiai kutatást, törzskönyvi kon zultációkat (genealógiai információkat tartalmazó dokumentum), két felmérést és technikai visszajelzéseket az e fajt tartó intézményektől. Ezt a tevékenységet Aude Bourgeois, a Párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum „la ménagerie” állatkertjének állatorvosa koordinálta.

A mai napig mindössze néhány tanulmány jelent meg a Binturongról. A vadon ban az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján sebezhetőként szerepel, és fog ságban való szaporodása még mindig igazi kihívás. Munkánk során összeállítot tunk egy a legfontosabb gyakorlati irányelveket tartalmazó dokumentumot, amely a Binturongra vonatkozó biológia és földrajzi adatok számos spektrumát lefedi (taxo nómia, morfológia, fiziológia, élettartam, állatföldrajz, ökológia, étrend, szaporo dás és viselkedés), továbbá tanácsokat ad a faj állatkerti tartásához (befogás, szállí tás, takarmányozás, társadalmi környezet, tenyésztés, állatorvosi gondozás és visel kedéskezelés). A cél az, hogy a dokumentumot elküldjék minden olyan állatkertnek és állattartó intézménynek, amelyben a Binturong megtalálható vagy megtalálható lesz, hogy a legjobb tenyésztési, gondozási és kezelési elvekkel összhangban az elér hető legjobb életminőséget érjük el e veszélyeztetett faj esetében.

A baromfivágás során alkalmazott különféle kábítási módszerek áttekintése

A Welfare Review of Different Stunning Methods in Poultry Slaughter

Szerző: Boarder Cecily Marie Isabelle, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam

Témavezető: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A különféle baromfifajok jelenleg az egyik legnépesebb állatcsoport, melyeket emberi fogyasztásra tenyésztünk és vágunk le, így védelmük – különösen a levágás során – nagy jelentőséggel bír az állatjóllét szempontjából. Az elektromos vízfürdős kábítás során az állatokat éber állapotban lábbilincs segítségével fejjel lefelé rögzítik, majd fejüket elektromos vízfürdőbe merítik. A gázzal történő kábítás során a mada rakat különféle gázok emelkedő koncentrációjának teszik ki, míg a mechanikai kábí tás a rögzített závárzatú eszközök használatát, és a nyaki diszlokációt jelenti. A kábí tás és vágás során a fő aggodalmat a kábítás előtti lábbilincses rögzítés, a vágóhídi dolgozók elégtelen szakképzése és a módszerek kétséges hatékonysága jelentik. Ezen problémák megfelelő tudományos alapokon nyugvó megoldása fontos lépés a barom fik jóllétének garantálásához.

Zebradánión kialakított gyulladásos modellek alkalmazási lehetőségei toxikológiai vizsgálatokban

Possible applications of zebrafish inflammatory models in toxicology research

Szerző: Boda Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Ivánovics Bence, tudományos segédmunkatárs; Dr. Lehel József, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék)

Az emberi tevékenység következtében környezetünkbe egyre nagyobb mennyi ségben kerülnek különféle környezeti szennyezőanyagok, amelyek károsíthatják a patogén ágensek elleni védekezésben kulcsszerepet játszó immunrendszert. Ez szá mos rövid- és hosszútávú egészségügyi következménnyel járhat.

A dolgozat célját képezte, hogy átfogó képet adjon különböző, lokális vagy szisz témás gyulladás indukálásán alapuló zebradánió modellekről, illetve, hogy meg vizsgáljuk ezeken keresztül egy humánegészségügyi szempontból is jelentős kar bamát inszekticid, a bendiokarb veleszületett immunrendszerre gyakorolt hatását. Megvizsgáltuk az embrionális, szubletális bendiokarb-expozíció hatását a neutro fil granulociták embrión belüli eloszlásra és mennyiségére, illetve egy gyulladásos mediátor, a nitrogén-monoxid termelődésére. Vizsgáltuk még egyes immun- és gyul ladás-asszociált markergének kifejeződését is bendiokarb-expozíción átesett zebra dánió-embrión. Továbbá, farokúszó-sebzésen alapuló lokális, valamint lipopoliszacharid (LPS)-indukált szisztémás gyulladásos modellben értékeltük az embrioná lis bendiokarb-expozíció neutrofil granulociták válaszreakciójára/funkcionalitására kifejtett hatásait.

A bendiokarb-expozíció hatására koncentráció-függő módon megváltozott a neutrofil granulociták embrión belüli eloszlása, az oldalvonal mentén azok foko zott, szignifikáns mértékű felhalmozódása volt tapasztalható. A nitrogén-monoxid termelődése szintén emelkedett értékeket mutatott az oldalvonal mentén. A viszony lag magasabb koncentrációk az immun- és gyulladás-specifikus markergének kifeje ződésének jelentős mértékű indukálását eredményezték. A farokúszó sebzésén ala puló gyulladásos modellben a neutrofil granulociták sebzés területére vándorlása pedig szignifikáns, koncentráció-függő csökkenést mutatott a bendiokarb kezelésen átesett csoportokban. Érdekes módon az LPS-kezelés által indukált erőteljes sziszté más gyulladás során az előzetesen bendiokarb-expozíción átesett embriókban a gra nulociták nagyobb mértékű toleranciája mutatkozott meg. Összességében megállapítható, hogy a bendiokarb − feltételezhetően az oldal vonal szerv mentén sorakozó neuromast érzékelő központok károsításán keresz tül is – inflammatorikus folyamatokat indukált az embriókban, mindemellett pedig erőteljes mértékben befolyásolta a neutrofil granulociták általunk indukált lokális és szisztémás gyulladásra adott válaszreakcióját. Mindez az embrionális, szubletá lis bendiokarb-expozíció immunmoduláns potenciáljáról tanúskodik. Eredményeink felhívják a figyelmet a bendiokarb immunrendszerre gyakorolt hatásainak további, részletesebb feltérképezését célzó kutatómunkák elvégzésének szükségességére.

Bélsár minták progeszteron-metabolit tartalmának mérése laboratóriumi és terepi módszerrel

Lab-based and on-field analysis of progesterone metabolites in faeces samples of different species

Szerző: Bolaky Neel Akash, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Somoskői Bence, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A szaporodásbiológiai monitorozás területén az utóbbi években egyre nagyobb igény merül fel az olyan immunoassay-k alkalmazására, amelyek bélsár minták gyűj tését teszik lehetővé. Ez a mintatípus rendkívül könnyen gyűjthető, és az állatkerti, valamint vadonélő állatok esetében a vérvétel megfelelő alternatívája lehet. Jelenleg azonban a hormon mintából történő kivonása rendkívül munkaigényes, és nehe zen elválasztható a laboratóriumi munkától. Van lehetőség azonban a kivonás során alkalmazott centrifugálási lépés kihagyására, az így kapott mérési adatok egye zősége az eredeti eljárással azonban vita tárgyát képezi, és kevéssé feltárt terület. Vizsgálatunk célja volt, hogy megállapítsuk a progeszteron-metabolit mérési adatok egyezőségét két féle bélsár extrahálási protokoll esetén, különböző fajokban. A bélsár mintákat a következő fajokból gyűjtöttük: szarvasmarha, sörényes han gyász és lajhár. A kivonás ethanol alkalmazásával történt. Az extrahálás előtt a min tákat két csoportra osztottuk: centrifugált és kézzel rázott. Ezen kívül, minden mintát többször olvasztottunk ki és fagyasztottuk vissza, annak érdekében, hogy a hor mon tartalom esetleges degradálódását megvizsgálhassuk. A minták progeszteronmetabolit koncentrációját ELISA módszerrel ellenőriztük. A centrifugált és kéz zel rázott minták eredményeinek egyezőségét interclass coefficienssel fejeztük ki. A hormon tartalom változását az interassay hibaszázalék (CV%) mérésével vizsgáltuk. A rázással feldolgozott szarvasmarha, hangyász és lajhár minták interassay hiba százaléka 7.76 ±5.02, 20.8±12 illetve 12.1±11 %volt. Az eredmények nem különböztek a centrifugált minták azonos paraméterétől. Az intraclass koefficiens értékek (a két féle mintafeldolgozásból származó eredmények egyezősége) 0.966, 0.856 és kevesebb, mint 0.5 volt szarvasmarha, hangyász, illetve lajhár mintákban.

Eredményeink azt mutatják, hogy a progeszteron metabolitok bélsárból történő kivonása terepi körülmények is lehetséges – fajonként eltérő hatásfokkal. Az ismé telt fagyasztás-felolvasztás azonban nem volt hatással a kinyerhető progeszteronmetabolit értékekre.

A fejési technológia és a fejőberendezések tisztítása magyarországi tejelő tehenészetekben

Milking practices and the use of milking machine cleaning products on dairy farms in Hungary

Szerző: Brunner Veronika Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A fejési technológia és a fejőberendezések tisztítása magyarországi tejelő tehe nészetekben A tejtermelő tehenészetekben a tőgygyulladás jelentős pénzügyi veszte ségeket okoz, elsősorban a tejhozam csökkenése és a tej minőségének romlása miatt, ezen túlmenően a tejben lévő multirezisztens kórokozók átvitelével kapcsolatos köz egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos aggodalom is egyre nő. Ezért a tőgygyulla dás megelőzése nagy gyakorlati jelentőséggel bír.

A tanulmány célja a fejési gyakorlat, a fejés előtti és utáni tőgyfertőtlenítők és a fejőberendezési tisztítószerek használatának felmérése és elemzése volt magyaror szági Holstein-fríz tehenészetekben. Kérdőív segítségével 43 magyar tejtermelő gaz daságot mértünk fel, amelyekben összesen 31.430 tehenet, átlagosan 731 tehenet tar tottak. Ezenkívül hét személyes mélyinterjút is készítettünk telepvezetőkkel. A sta tisztikai elemzés során ANOVA-modelleket alkalmaztunk.

Az eredmények azt mutatták, hogy a fejőállállások többsége (57,8%) halszálkás kialakítású volt, ezt követték a párhuzamos (20%) és a karusszel (17,8%) fejőrendsze rek. A megkérdezett telepvezetők számára a kíméletes (71,4%) és a gyors fejés (57,1%), valamint az állomány nagysága (57,1%) volt a legfontosabb tényező a fejőrendszer kialakításának meghatározásában. A gazdaságok 62,8%-ában a teheneket naponta kétszer fejték, és az átlagos fejési idő 5,0 óra volt, átlagosan 3,1 fejőssel. Az átlagos napi fejési idő tehenenként 15 perc volt.

A fejés előtt a szarvasmarha telepek 65,1%-a használt fertőtlenítőszeres bemár tást, 11,6%-a fertőtlenítőszeres mosást, míg 23,3%-a továbbra is vizes mosást alkal mazott. A tőgyet fejős előtt az állományok 73,8%-ában papírtörlővel, 26,2%-ában pedig ruhával törölték meg. A tőgy fejés előtti fertőtlenítéshez leginkább klórhexi dint (42,9%) és egyéb klórvegyületeket (21,4%) használtak. A fejés utáni fertőtlenítés ben viszont a jód (53,8%) volt a leggyakrabban használt hatóanyag. A fejőberendezések tisztítása során a leggyakrabban használt hatóanyag a nát rium-hipoklorit (80,0%) és a nátrium-hidroxid (60,0%) volt, mint lúgos tisztítószer, és a foszforsav (81,3%), mint savas tisztítószer. A döntéshozók számára a tőgyfertőtlení tők beszerzésénél a hatóanyag volt a legfontosabb tényező (1-től 10-ig terjedő skálán 3,4, ahol az 1-es érték volt a legfontosabb), míg a fejőberendezési tisztítószerek esetében az ár volt a legmeghatározóbb.

Társállatok

viselkedésváltozása

a COVID-19 világjárvány hatására

Behavioral changes in companion animals due to the COVID-19 pandemic Szerző: Buró Blanka Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezető: Dr. Sátori Ágnes, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Napjainkban a háztartásokban megtalálható társállatok száma folyamatosan növekszik. Ezekre a kedvencekre a gazdák gyakran már családtagként tekintenek. Elvárják tőlük, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek, mind fizikailag mind lelkileg, illetve megfelelő viselkedést mutassanak. 2020 márciusában a COVID-19 névre hall gató világjárvány megjelent Magyarországon is, mely karantén bevezetését igényelte, ami nagymértékű változásokhoz vezetett az emberek és az őket körülvevő állatok mindennapjaiban.

Dolgozatomban ezen időszak alatt illetve után mértük fel a gazdák válaszai alapján kedvenceik viselkedésében beállt esetleges változásokat és azok kihatását. A kutatást megelőzően elérhető magyar és külföldi irodalmat áttekintve próbáltunk képet kapni az állattartókat érintő változásokról. Ezekhez való hasonlóságot illetve eltéréseket kerestünk, és a magyar állattartókra leírható egyéb jellemzőket is talál tunk. A felméréshez két különböző kérdőívet használtunk, melyeket internetes for mában érhettek el és tölthettek ki 1,5 hónapig a gazdák. A két kérdőívre összesen 574 visszajelzés érkezett, arányaiban mindkettőben több volt a női válaszadó és az átlagkor 30-35 évre tehető. Ebből 306-an kutyát, 211-en macskát tartanak illetve más egzotikus állatokat is, például 23-an vadászgörényt és 12-en nyulat tartanak társállat ként. Az adatok alapján elmondható, hogy elenyésző azoknak a száma, akiknek rosz szabb lett a kapcsolatuk a háziállatukkal a karantén időszak alatt, ellenben megálla pítható, hogy azok, akik többet voltak otthon és többet foglalkoztak kedvencükkel az a kapcsolatuk javulását jelentette. A járvány alatt befogadott állatok nagy része előre tervezetten tenyésztőtől származott, kisebb részét ismerőstől és internetről, illetve menhelyről fogadták be. Kérdések irányultak arra, hogy a háziállatokkal kapcsolatos aggodalmak közül melyek voltak, amelyek leginkább megjelentek a gazdák gondol kodásában. Ezek közül kiemelhető, hogy az állatok egészsége iránt jobban aggódnak a járvány eltelte óta, ellenben az állatorvosi ellátáshoz, gyógyszerekhez való hozzá férés aggasztotta leginkább őket a járvány ideje alatt. Magyarországon is megfigyel hető a figyelemfelhívó viselkedések vagy a territoriális ugatás növekedése, ugyanakkor olyan viselkedésbeli változások is, melyet külföldi kutatások nem mutattak ki, mint például a kinti tartás esetén a házba történő bekéredzkedések száma megnőtt a karantén ideje alatt. Az ételért, illetve figyelemért történő vokalizáció aránya is növekedett a pandémia ideje alatt.

Az eredmények alapján mindenképp felmerül, hogy a COVID-19 kapcsán elren delt karantén nem csak az emberekre, hanem a körülöttük lévő állatokra is komoly hatással volt, melyek egy része a megszűnése után is, mint viselkedésprobléma fenn maradhat. Ezen adatok mélyebb ismerete fontos tudással szolgálhat a lehetséges viselkedési problémák kezelésére, illetve segítheti e téren az állatorvosi megelőző munkát az esetleges jövőben előforduló hasonló helyzetben Magyarországon is.

Az orrszarvú lábvég vérellátásának CT alapú 3D rekonstrukciós vizsgálata

Computer tomography based 3D reconstruction of the Blood supply of rhinoceros' distal limbs

Szerző: Cerny Claudia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Reinitz László Zoltán, egyetemi adjunktus; Dr. Petneházy Örs, kutató állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

Az orrszarvú egy fokozottan védett, kihalófélben lévő faj. A veszélyeztetett fajokat felsoroló Vörös Listán (The International Union for Conservation of Nature Red List of Threatened Species) is megtalálható mind az öt jelenleg élő orrszarvú faj (szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum), fekete orrszarvú (Diceros bicornis), szumátrai orr szarvú (Dicerorhinus sumatrensis), jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) és az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis)). Földünk második leghatalmasabb szárazföldi emlős állata, óriási súly (átlagos testtömege 2,3 tonna) nehezedik a végtagjaira. A nagy tömeg megtartásához a végtagokat számos egyedi anatómiai struktúra teszi különlegessé. A fogságban tartott orrszarvúk körében számos lábbetegség fordul elő, mint az osteitis, osteomyelitis, chip törések, entoesophyta-k, törések, subluxatio, és az ese tek legalább 50%-ban az osteoarthritis. Ezek a csontos elváltozások további lágyszö veti elváltozásokat okoznak, melyek közül a talppárna megbetegedései a legjelentőseb bek, például a talpfekély. Ezen elváltozások időben történő felismeréséhez és megfe lelő kezeléséhez fontos a pontos anatómiai ismeret. Az orrszarvú végtag csontozatának anatómiáját már feldolgozták a szakirodalomban, azonban az érrendszerről leírás, kép, rekonstrukció vagy modell semmilyen formában nem áll rendelkezésre. Munkánk célja ezen állatok distalis végtag anatómiájának leírása - különös tekintettel a lábvég és talp párna vérellátására- modellezése és mindenki számára elérhetővé tétele.

Vizsgálatunkat egy állatkertben tartott és elpusztult szélesszájú orrszarvú mellső és hátsó végtagjain végeztük. A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Dr. Baka József Diagnosztikai és Onkoradiológiai Központjában első lépésben natív, vékonysze letes CT sorozatokat készíttettünk róluk, a második lépésben a végtagokat ellátó főere ket (a. mediana, illetve a. saphena és a. dorsalis pedis) megkanüláltuk és BaSO4 tartalmú kontrasztanyaggal az ereket feltöltve ugyanabban a pozícióban kontrasztos CT vizsgá latot végeztünk. A képsorozatokat a 3D Slicer programmal dolgoztunk fel, rekonstruk ciókat készítettünk a csontokról és az érrendszerekről.

A rekonstruált, színes modelleken kitűnően lekövethető a lábvégek, az ujjak és a talppárnák vérellátása. Összehasonlító anatómiai alapokon beazonosítottuk az ere ket, és elsőként írtuk le az orrszarvú talppárnáinak vérellátását, amelyek az elefánthoz hasonlóan az arcus palmaris/plantaris profundus-ból erednek, de az eltérő számú ujjak miatt a lefutásaik eltérnek.

A vizsgált lábakat maceráltuk és anatómiai csontpreparátumokat készítettünk az Anatómiai Múzeum számára. Az elkészített 3D modellek, melyek 3D nyomtatásra is alkalmasak, kézzelfoghatóvá, könnyebben érthetővé teszik ezen különleges állatok lábvégének anatómiáját mindenki számára. Bízunk benne, hogy munkánk hozzájárul a faj megmentésén dolgozó szakemberek munkájához, hiszen a modellek és képek online is elérhetőek.

Állatorvosi jelentőségű legyek és vérszívó tetvek morfológiai és molekuláris vizsgálata Máltán

Morphological and molecular analyses of flies and blood-sucking lice of veterinary importance from Malta

Szerző: Cini Bruno Andrea Marie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Hornok Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Azzal a céllal, hogy új adatokhoz jussunk a legyek és a vérszívó tetvek előfordu lásáról és kórokozóterjesztő szerepéről Máltán, külső élősködőket gyűjtöttünk szar vasmarha, juh és kecske farmokon, sertések és kutyák közelében, valamint két helyen csalétkes csapdával. Összesen 3095 legyet (Diptera: Muscidae, Calliphoridae) fogtunk farmokon és kenneleknél háziállatok közelében, míg 37 döglegyet (Calliphoridae) vidéki és városi területen állatoktól távol. Az igazi legyek nagy többsége (n = 3084) közönséges házilégy (Musca domestica) volt, nyolc példány szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), három döglégy kutyák és kiskérődzők közelében pedig a Lucilia cuprina fajba tartozott. Ezzel szemben mind a 37 csapdázott példány selymes döglégynek (L. sericata) bizonyult. A vérszívó tetvek (n = 22) mindegyike Linognathus africanus volt. A 28 példányból elvégzett molekuláris azonosítás igazolta a fentieket. A szarvasmarhák mellett gyűjtött házilegyek ivararányát összességében a nős tények túlsúlya jellemezte, azonban a hímek aránya jelentősen nőtt az ősz közeledtével. A szuronyos istállólégy kedvelt gazdái a szarvasmarha és a kutya voltak, míg a L. cuprina kiskérődzők és kutyák közelében fordult elő. A kórokozókimutatás egy, a Rickettsia hoogstraalii fajjal rokon rickettsia és egy-egy Moraxella és Neisseria-faj jelenlétét igazolta L. africanus-ban. Tudomásunk szerint ez az állategészségügyi szempontból fontos legyek és tet vek első molekuláris vizsgálata Máltáról, amelynek legfontosabb eredménye a L. cup rina autochthon előfordulásának első bizonyítéka. E faj melegkedvelő, így nem való színű, hogy a mediterrán térségtől északra megtelepszik, de Dél-Európa több részén való megjelenése következtében ott széles körben elterjedhet. Míg a L. cuprina Máltán csak állatok közelében volt gyűjthető, a más típusú vidéki és városi élőhelyen kizárólag L. sericata került elő a csalétkes csapdákból. Ez az eltérő élőhelypreferenci ájuknak tulajdonítható. A L. africanus máltai kecskeállományokban tapasztalt kizá rólagos előfordulása az észak-afrikaihoz hasonló, ahonnan genusából szintén csak e tetűfajt jelentették, szemben az észak-mediterrán régiótól, ahol a L. stenopsis fajjal együtt fordul elő. A L. africanus fajban eddig ki nem mutatott baktériumok moleku láris bizonyítéka alapján érdemes lesz a közeljövőben tovább vizsgálni bakteriomját.

Vadmadarak (főleg sólyomfélék) szűrése adenovírusokra

Screening of wild birds (mainly falconids) for adenoviruses

Szerző: Czövek Beáta, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kaján Győző László, tudományos főmunkatárs; Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Kutatóintézet, Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

Munkám célja az volt, hogy megvizsgáljam a vadmadarakban, leginkább sólyom félékben, található adenovírusok sokféleségét és az esetleges koevolúciót a vírusok és gazdaszervezeteik között.

Sólyomfélékből eddig mindössze egyetlen adenovírust írtak le, a sólyom-ade novírus 1 típust (Falcon aviadenovirus A faj). A vírus elhullásokat okozhat aplom ado- (Falco femoralis), rozsdásmellű (Falco deiroleucus), kis (Falco columbarius) és taita-sólyomban (Falco fasciinucha), továbbá az északi (Falco rusticolus) és a vándor sólyom (Falco peregrinus) hibridjében. A vándorsólymot tartják a típus gazdafajának és rezervoárjának, a hosszútávú koevolúció folyományaként ebben a fajban nem okoz klinikai tüneteket.

Összesen 188 – túlnyomó többségében sólyomfélékból származó – mintát szűr tem adenovírusokra polimeráz láncreakció segítségével.

Az agarózgél-elektroforézis alapján 50 mintát ítéltem pozitívnak, melyek közül 49 sólyomféle volt. Mintatípusonként nézve a kilenc szervmintából egy (11,1%), a 136 tamponmintából 29 (21,3%), míg a 43 bélsármintából 20 (46,5%) minta mutatott pozi tivitást. 36 törzs esetében meghatároztam a tisztított PCR-termékek nukleotid sor rendjét, és a származtatott részleges DNS-polimeráz aminosavszekvenciák alapján rekonstruáltam a vírusok törzsfáját. Ezen vírustörzsek közül kilenc az Aviadenovirus, 26 a Siadenovirus, míg egy az Atadenovirus nemzetségbe volt sorolható; a vírus törzsek három avi-, négy si- és egy atadenovirus típust alkottak. Az egyetlen eddig ismert sólyom-adenovírus 1 típus a vizsgált mintákban nem volt detektálható.

Az általam kimutatott nyolc új adenovírus típus feltételezhetően hét új fajt kép visel, ezek egyike sem volt ismert korábban. Eredményeim, a sólyomfélékből kimuta tott siadenovírus törzsek nagy száma és változatossága, alátámasztják továbbá, hogy a Siadenovirus nemzetség a madarak osztályával már hosszabb ideje együtt fejlődik.

A vadmadarak adenovírusait a mai napig kevéssé vizsgálják, így nem zárható ki az a feltételezés, hogy ezek a korokozók is hozzájárulnak a madárpopulációk egyed számának csökkenéséhez, és egyes fajok veszélyeztetéséhez. Ezért is lenne fontos, hogy ezen tudományterület számára minél több erőforrást biztosítsanak. Az általam kimutatott sólyom-adenovírusok okozta fertőzések egyedi következményeinek, vala mint ezek ragadozómadár-populációkra gyakorolt hosszútávú hatásának felmérésé hez további vizsgálatok szükségesek.

Respirábilis fém-oxid belégzés hatása egyes hormonreceptorok agybeli transzkripciójára in vivo egér modellben

Effects of metal oxide inhalation on the transcription of some hormone receptors in the brain, examined in in vivo mouse model

Szerző: Di Gennaro Kinga Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Dr. Kővágó Csaba, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Kutatásunkban a bevont elektródás ívhegesztés (MMA) technolóigák alkalma zása során felszabaduló fém-oxid részecskék hatását tanulmányozzuk egér modellen. A kutatás fő irányvonalát képezi a füstből a belélegzés útján a szervezetbe jutó fémoxid nanorészecskéknek a központi idegrendszerre (KIR) gyakorolt neurodegeneratív hatásának felderítése. A jelen kutatás az ösztrogénreceptorok (ER-α, β), pajzsmirigy receptorok (TR-α, β) és peroxiszóma proliferátor-aktiválta receptor-gamma (PPAR-γ) vizsgálatára fókuszál, mivel azt feltételezzük, hogy ezen receptorok expresszióváltozása, indukálhatja a neurodegeneratív kórképek kialakulását. Célunk volt feltérképezni, hogy miként változik ezen receptorok génjei nek expressziója a hegesztéskor felszabaduló füst hatására, és hogy e változások milyen összefüggésbe hozhatóak a felszabaduló fémionok mennyiségi jelenlétével. Mindezzel bővíteni kívánjuk a belélegezhető fém-oxidok sejtélettani folyamatokra gyakorolt hatásáról alkotott ismereteinket, valamint fel szeretnénk hívni a figyelmet az iparban dolgozók védelmére, megfelelő elszívók és maszkok használatának fon tosságára.

A kísérleteinkben 4 órás MMA füst expozíciót követően, 24 (akut), illetve 96 óra (szubkrónikus) inkubációs időt alkalmazva történ a mintavétel mindkét nembe tar tozó 8 hetes BALB/C egerekből. A KIR vizsgálatára mintát vettünk a bulbus olfacto rius, a neocortex, a hippocampus, a thalamus, a hypothalamus, és a cerebellum terü leteiről. A hormonreceptor-gén expressziót qPCR technikával mértük.

A kontrollhoz viszonyítva a legnagyobb génexpresszió változások a bulbus olfac torius és a hypothalamus esetében jelentkeztek. A szubkrónikus kezelést követő expresszió receptor- és agyrégió-függvényében jelentősen nőtt, vagy csökkent a kontrolhoz képest, míg az akut eredmények a legtöbb esetben a kontroll értékektől nem különböztek számottevően. A jelenlegi eredményeink arra utalnak, hogy a kitettség időintervalluma nagyban befolyásolja a receptorok génexpresszió-válto zásának irányát. Emellett, a kiemelkedően érintett agyrégiókat is sikerült azonosí tani. Fontos kiemelni, hogy bizonyos agyterületeken az egyes receptorok génjeinek expressziója eltérő mértékben reagált a fém-oxidok jelenlétére, így ezek a változá sok nagy valószínűséggel összefüggenek a fémek jelenlétével mivel, a kísérlet végre hajtásánál igyekeztünk kizárni minden más befolyásoló tényezőt. Jelen eredménye ink alapján, kijelenthetjük, hogy a hegesztőfüstben jelenlévő fém-oxid részecskék hatást gyakorolhatnak a KIR bizonyos receptoraira. Ezek a változások egyenes utat jelenthetnek a neurodegenerációs kórképek megjelenéséhez is, bár az egzakt bioló giai hatások feltérképezése még további kutatásokat igényel.

A tarsocruralis

műtéten átesett lovakban

ízület kiteltségének vizsgálata és kezelése artroszkópos

Controlling Effusion Following Arthroscopic Removal of Tarsocrural Joint OCDs

Szerző: Dolan Jack Paraic, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Bodó Gábor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

Az osteochondrosis (OC) az ízületi porc fejlődésének zavarával járó, lovakban igen fontos és gyakori megbetegedés. Egyik jellemző előfordulási helye a tarsocrura lis ízület, amelyen belül több predilekciós pont is elkülöníthető. Ezek közül leggyak rabban a tibia distalis középső taraján (distal intermediate ridge of the tibia - DIRT) alakulnak ki elváltozások, gyakorisági sorrendben ezt követik a talus trochlea latera lis taraján, illetve a tibia medialis malleolus-án megfigyelhető léziók. A tarsocruralis ízületben előforduló osteochondrosis dissecans (OCD) legjellemzőbb klinikai tünete az ízületi kiteltség, sántaság megjelenése nélkül. Ezen léziók diagnosztizálása rutin radiológiai vizsgálattal történik, melynek során DPl, LM, DLPlMO és DMPlLO fel vételek készítése ajánlott. A distalis tibia-n (DIRT) megjelenő elváltozások vizualizá lásra a DMPlLO irányú felvétel a legalkalmasabb.

A vizsgálat fél éves időtartama alatt 33 ló érkezett az ÁTE lógyógyászati Tanszék és Klinikájára tarsocruralis ízületi artroszkópiára, melyek kora 10 hónap és 12 év között változott. A leggyakrabban előforduló fajta a magyar sportló volt. A preope ratív vizsgálatok 47 tarsocruralis ízületben 49 OCD elváltozást diagnosztizáltak, melyek közül 43 a distalis tibia-t, 4 a talus trochlea lateralis taraját és 2 a tibia medi alis malleolus-át érintette.

A kutatásban rögzítettük a résztvevő lovak korát, nemét, fajtáját, a lézió elhe lyezkedését, és a pre-, illetve posztoperatív időszakban előforduló ízületi kiteltség mértékét. Az utókezelés során 2 hét boxnyugalom, illetve 2 hét kontrollált mozga tást követően a műtéten átesett lovak a 6-8. posztoperatív héten tértek vissza a mun kába. Ebben az időszakban a beküldő állatorvos az utókezelési útmutató alapján int raarticularis kortikoszteroid- (triamcinolon-acetát) és intravénás hyaluronsav-keze lést alkalmazott a posztoperatív ízületi kiteltség mérséklése céljából.

A lovak posztoperatív állapotának felmérésére telefonos utánkövetést alkalmaz tunk a tulajdonos és a beküldő állatorvos megkérdezésével.

A 33 vizsgálat lóból 26 (79%) tért vissza a műtét előtti szintű használatba. 24 (73%) ló kapott intravénás hyaluronsav-kezelést a posztoperatív időszakban, illetve ezek közül 22 esetében intraarticularis kortikoszteroid-kezelést is alkalmazott a beküldő állatorvos. Az utánkövetés során megkérdezettek 15 beteg (45%) esetében nem tapasztaltak ízületi kiteltséget a posztoperatív időszakban, míg 13 lónál (39%) kismértékű effúzió jelentkezett. Négy esetben (12%) a műtét előtt tapasztalt ízületi kiteltség nem változott a utánkövetés ideje alatt, míg egy ló esetében az effúzió mér téke növekedett az operációt követően.

A vizsgált minta eredményei alapján elmondható, hogy a tarsocruralis ízületben található OCD elváltozások gyógykezelésére alkalmazott artroszkópos műtéteknek pozitív hatása van a preoperatívan tapasztalt ízületi effúzió javulása, illetve a mun kába való visszatérés és a későbbi sportteljesítmény szempontjából.

Természetes hüvelyi mikrobiótát alkotó fajok azonosítása és antibiotikum érzékenységük meghatározása, tehenekben

Identification of naturally occurring inhabitants of vaginal microbiota in cows and determination of their antibiotic sensitivity

Szerző: El Hawly Jad, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A különböző fajok testében élő mikroorganizmusok jelentős mértékben befolyá solják a gazdaszervezet egészségi állapotát. A legtöbb tanulmány elsősorban a bél rendszer, a bőr és a száj mikrobiotáját vizsgálja, azonban kevesebb kutatás foglalko zik a gazdasági haszonállatok normál hüvelyi mikrobiotájának összetételével. A szar vasmarhák méhbetegségei jellemzően például a metritis és az endometritis, melyet a hüvelyből bejutó kolonizáló baktériumok okozhatnak, továbbá ritkábban a bélbakté riumok is bejuthatnak a méhbe.

Vizsgálataink során meghatároztuk az egészséges tejelő tehenek hüvelyéből származó leggyakrabban előforduló baktériumokat az ellés előtt és után. A hüvely átöblítéséhez tehenenként 100 ml steril foszfáttal pufferelt sóoldatot alkalmaztunk. Az átöblítést megelőzően minden egyed esetében megmértük a hüvely pH-ját. A hüvelymintákat négy különböző típusú tápközegre szélesztettük, a párhuzamos mintákat aerob és anaerob körülmények között inkubáltuk. Az izolált baktériumok rendszertani besorolásának beazonosítását mátrix-asszisztált lézer deszorpciós, ioni zációs, repülési idő mérésén alapuló tömegspektrometria (MALDI-TOF) módszer rel végeztük.

A gyakran előforduló nem patogén baktériumok közül öt baktérium izolátu mot választottunk ki a további vizsgálatokhoz; Brevibacillus agri, Bacillus pumilus, Bacillus subtilis és két Bacillus licheniformis törzset. A baktériumok fajának pon tos beazonosítását polimeráz-láncreakció (PCR) analízissel végeztük, továbbá, ismert rezisztenciagéneket kerestünk a genomjukban. A baktériumok érzékenységét tíz antimikrobás hatóanyaggal szemben határoztuk meg, mikro-leveshígítás módszer rel. A vizsgált izolátumok mindegyike érzékeny volt tilozinra, tulatromicinre, doxi ciklinre és marbofloxacinra. Három izolátum genomjában beta-laktamáz rezisztencia gén jelenlétét igazoltuk.

A tehenek normál hüvelyi mikrobiota összetételének részletesebb megismerése, valamint az antimikrobiális rezisztencia mintázatuk ismerete elősegítheti az ellés előtti és utáni betegségek hatékonyabb megelőzését és kezelését.

Az állatjóléti indikátorok és kortizolszint változások vizsgálata kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenésével összefüggésben Examination of animal welfare indicators and cortisol level changes in relation to the development of aggressive behaviours in commercial male turkeys

Szerző: Farkas Máté, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Kovács László, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

Nagyüzemi baromfitartásban a fajtársnak sérülést okozó csipkedés (injurious pec king) jelentős gazdasági kárt okoz világszerte. Végtermék pulykaállományokban, főleg bak pulykák esetén ez a magatartásforma a gazdasági kiesés mellett komoly állatjó léti kérdéseket is felvet. Jelen kutatás célja ezen kórkép kialakulásában szerepet ját szó környezeti tényezők jobb megismerése volt. Ennek kapcsán a csipkedő viselkedés ből adódó stressz állapot vizsgálata történt toll- és vérplazmaminták, illetve állatjóléti indikátorok elemzésének felhasználásával.

Négy kísérleti csoport került kialakításra, amelyek közül a negyedik csoport volt a kontroll. Az első teremben a fényintenzitás, a normál, technológiailag ajánlott, 40 lux helyett 100 lux, a második teremben pedig a teremhőmérséklet volt 10%-kal magasabb, a tartástechnológiai előírásoktól eltérve, a kísérlet teljes ideje alatt. A harmadik terem ben az állománysűrűség a többi csoportra jellemző 2,5 madár/m2-rel szemben 3,5 madár/ m2 volt. Az említett egy-egy módosításokon kívül a termek nem különböztek. A kísér leti madarakból négy-négy alkalommal történt toll-, illetve vérmintavétel. A mintákból kompetitív ELISA vizsgálattal történt a kortizol mennyiségi meghatározása. Ezenfelül a termekben az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys c. 2015-ös kiadványának „A” és „B” mellékleteiben szereplő adatok kerültek még rögzítésre. Tollmintákból származó eredmények alapján az 1. és a 2. mintavételi időpontokban a 2. csoport kortizol-koncentrációinak átlaga szignifikánsan magasabb volt a másik három csoportéhoz képest. Vérplazma mintákból származó kortizol-koncentrá ciók esetén, a 2. mintavétel alkalmával, 2., illetve 3. csoportban találtunk szignifikáns emelkedést a kontrollhoz képest. Ezenkívül a 3. mintavétel alkalmával az 1. csoportban találtunk szignifikánsan magasabb értékeket a másik három terem átlagait összeha sonlítva. Az állatjóléti vizsgálati protokoll alapján kapott értékek elemzésekor a 3. cso portnál szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (alacsonyabb állatjóléti státusz) a társas viselkedéshez és agresszióhoz köthető sérüléseket tartalmazó faktor esetén a kontrollhoz és másik két csoporthoz képest is. A betegséghez és elhulláshoz köthető faktor kiértékelésekor szintén a 3. csoport értékei bizonyultak szignifikánsan maga sabbnak a kontrollhoz és a 1. csoporthoz képest.

Összességében elmondható, hogy eltérő időpontokban mindhárom kísérleti cso portban mutatkoztak szignifikáns eltérések. Amíg toll- és vérplazmaminták eredményeit összevetve a 2. csoport esetén, addig a vérplazmamintákat és az AWIN protokollt összehasonlítva a 3. csoportban mutatkozott jelentősnek a stressz állapot és alacsonyabbnak az állatjóléti státusz. Előbbiek alapján feltételezhető, hogy az agresszív magatartásforma jelenléte, bizonyos mérések idején, ezen csoportokban nagy mértékű volt. Meg kell jegyezni azonban, hogy időlegesen az 1. csoportban is agresszívabbak voltak a madarak.

Macskák fertőző hashártyagyulladásának

új terápiái: Irodalmi áttekintés és nagy létszámú retrospektív tanulmány

Novel therapies in cats with FIP (Feline Infectious Peritonitis) : literature review and retrospective study with GS441524

Szerző: Garrido Linnéa, Josée, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP), a Feline Enteric Coronavirus (FECV) kóros mutációja, a fertőző hashártyagyulladás (FIP) nevű, széles körben elter jedt fertőző betegséget okozza. A különösen halálosnak tekintett és egy nagyon fer tőző, széles körben elterjedt vírusból (FECV) származó betegségnek a mai napig nincs megfelelő diagnosztikai útvonala, mivel a jelenlegi diagnosztikai módszereink és eszközeink nem elég specifikusak és nem elég érzékenyek erre a célra. Továbbá az állatgyógyászati gyógyszerpiacon nem áll rendelkezésre hivatalos kezelési pro tokoll. A FIP elleni küzdelem évei során számos, mind támogató, mind megelőző jellegű protokollt teszteltek, de egyik sem mutatott érdekes eredményeket, kivéve a GS-441524, egy nukleozid-analóg vírusellenes gyógyszer. Több tanulmány is kimu tatta, hogy az ezzel a molekulával kezelt FIP-es macskák reményteljes eredményt értek el. A gyógyszer azonban jelenleg nem engedélyezett állatgyógyászati felhaszná lásra, és legálisan nem kapható a piacon.

A kutatás célja az volt, hogy adatokat gyűjtsünk azok a FIP-es macskák gazdáitól, akik magáncélból vásárolták és kezelték macskájukat a GS-molekulával, hogy alap vető betekintést nyerjünk a gyógyszer hatására ezekre az eredetileg "elveszettnek" tekintett állatokra. Ez a retrospektív vizsgálat egy kérdőívre épült, amelyre 24 külön böző országból 503 válasz érkezett. A kezelés eredményére vonatkozó kérdésre adott 494 válasz közül 57,7% (285 macska) a kezelés után teljesen meggyógyult a FIP-ből, míg 35,8% (117 macska) továbbra is kapta a kezelést, és a FIP tüneteiben pozitív javu lást tapasztalt. Emellett 11,3% (56 macska) befejezte a szokásos 84 kezelési protokollt, de még mindig a megfigyelési időszakban volt, hogy figyelemmel kísérjék az esetle ges visszaesést - amely a kérdőív kitöltésének időpontjában nem volt jelen. Végül a válaszok 1,2%-ában (6 macska) a gyógyulás kizárólag az eredetileg javasolt protokoll hoz képest megnövelt dózis vagy kezelési idő után volt sikeres, ami azt jelenti, hogy a kezelésből gyógyult macskák tényleges száma 58,9% (291 macska). A kezelés során tapasztalt kisebb mellékhatások olyanok, amelyek a szupportív terápiának köszönhe tően enyhíthetők, ellentétben az eredetileg sokkal súlyosabb FIP-tünetekkel és klini kai tünetekkel.

Bár még szükség van további kutatásokra ezzel a gyógyszermolekulával kapcso latban, az adatok ígéretesnek mutatkoznak.

A sav-bázis egyensúly értékelésére használt különböző modellek diagnosztikai hasznosságának vizsgálata kutyákban és macskákban Assessment of the diagnostic utility of different models for the evaluation of acid-base balance in dogs and cats

Szerző: Göcző Ágoston, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Számos elméleti modell áll rendelkezésre a sav-bázis egyensúly (Acid Base Balance, ABB) értékelésére, melyek közül a Henderson-Hasselbach-egyenlet haszná lata a legelterjedtebb az állatorvosi klinikumban. Habár jól ismertek ennek a klasz szikus megközelítésnek a korlátai, a többi modellhez képest, gyors, egyszerű és átlát ható alkalmazhatósága teszi az első számú ABB kiértékelő képletté. A hagyományos modellhez képest, a fiziko-kémia és a szemikvantitatív módszerek komplexek és bonyolultak, azonban sok értékes információval szolgálhatnak..

Jelen retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsa a ABB értékelésére használt különféle elméleti modellek diagnosztikai alkalmazhatóságát.

Összesen 51 állat, ebből 37 (72,55%) kutya, és 14 (27,45%) macska, vénás vér mintáit elemeztük, amelyek 2019.december 28 és 2022.március 31 között az Állatorvostudományi Egyetem Központi Oktató Kisállatkórház és Klinika betegei voltak, és készült róluk egyidejűleg sav-bázis, illetve biokémiai vérvizsgálat.

A vérvétel standardizált módon, szőrtelenítés és etilalkoholos fertőtlenítés után, sav-bázis vizsgálat esetén BGS (Blood Gas Sampling System) fecskendőbe, zártan történt. A sav-bázis vizsgálatra vett vért, vérvétel után azonnal analizálták EPOCautomata segítségével. A biokémiai vizsgálatra ugyanabból a szúrásból, zártan vagy nyíltan vettek vérmintát; melyet továbbküldtek az egyetem Kórélettani és Onkológiai Tanszék Laboratóriumába. A vérvizsgálatok eredményét az egyetemi adatbázisból kerestük ki, azzal a feltétellel, hogy a két vizsgálat között eltel idő legfeljebb 4 óra lehetett.

A Henderson-Hasselbach megközelítés 17 (33,33%) esetben azonosított egyszerű sav-bázis zavart, amiből 8 (15,69%) respirációs acidózis, 2 (3,92%) respirációs alkaló zis, 5 (9,80%) normál anion réssel (anion gap, AG) járó metabolikus acidózis, 1 foko zott AG-el járó metabolikus acidózis, 1 metabolikus alkalózis volt. 16 esetben azonosított vegyes sav-bázis zavart, ebből 1 metabolikus acidózis respirációs acidózissal, 6 (11,76%) metabolikus acidózis respirációs alkalózissal, 9 (17,65%) metabolikus alkaló zis respirációs acidózissal volt. A Stewart-féle fiziko-kémiai-, és a Fencl-Stewart-féle bázis hiány (base excess, BE) modell több esetben azonosított metabolikus sav-bázis rendellenességeket és a nem mért anionok (unmeasured anions, UA-) fokozott jelen létét, mint a hagyományos megközelítés.

Házi

nyúl eredetű Pasteurella multocida izolátumok antibiotikum-érzékenységének

vizsgálata

Antibiotic susceptibility testing of Pasteurella multocida isolates from rabbits

Szerző: Graf Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A Pasteurella multocida, egy Gram-negatív baktérium faj, amely a vadon élő és háziállatok, mint a nyulak, baromfi fajok, sertések, szarvasmarhák, bivalyok, juhok, szarvasok, tevék és lovak számos fertőző betegségének, összefoglaló néven pasteu rellózisának kórokozója. A P. multocida emberekben is okozhat megbetegedést, a fertőződés az állatok harapása vagy karmolása révén alakul ki. A pasteurellózis kli nikai tünetei a tünetmentes vagy enyhe krónikus felső légúti gyulladástól az akut tüdőgyulladásig, illetve szeptikémiáig terjednek. Az uralkodó tünetek a felső légúti megbetegedés esetén orrüreggyulladás formájában, míg az alsó légúti megbetegedés esetén tüdőgyulladás formájában jelentkeznek, emellett nyulakban gyakran előfor dulnak bőr alatti tályogok. A megbetegedés súlyos állategészségügyi kártétellel jár a nyúlállományokban, illetve ezzel párhuzamosan nagy gazdasági veszteségeket is okoz, amelyek ellensúlyozásának egyik lehetősége az antibakteriális terápia. A meg felelő antibakteriális szerek kiválasztásához viszont szükségesek érzékenységi ada tok, hogy se állategészségügyi oldalról, se gazdasági oldalról ne növekedjenek tovább a veszteségek.

Kutatásunk során magyarországi nyúlállományokban izolált Pasteurella multo cida baktérium izolátumok antibiotikum-érzékenységét vizsgáltuk. Az antibiotikumérzékenység pontos, fenotípusos megállapítására a mikrohígításos módszert alkal maztuk, melynek eredményeképpen 20 db antibakteriális szer (amoxicillin, amoxi cillin-klavulánsav, ceftiofur, cefkvinom, gentamicin, oxitetraciklin, doxiciklin, tilo zin, tilmikozin, tilvalozin, tulatromicin, linkomicin, tiamulin, florfenikol, kolisztin, enrofloxacin, trimetoprim/szulfametoxazol, vankomicin, imipenem) minimális gátló koncentrációit (MIC) határoztuk meg, 33 db házi nyúl eredetű Pasteurella multocida izolátum esetén. A MIC-értékekből meghatároztuk a MIC50 és MIC90 értékeket. Az amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, ceftiofur és cefkvinom esetében kiug róan nagy MIC-értékeket nem tapasztaltunk, a neomicin és gentamicin esetében egy, míg az oxitetraciklin és doxiciklin esetében kettő izolátum esetében volt kiugróan nagy 16-32 µg/ml-es MIC-értékek. A makrolid antibiotikumok közül a tilozin és tilvalozin esetében nagyszámú izolátumnál tapasztaltunk rezisztenciát, míg a tilmi kozin és tulatromicin esetében a legtöbb izolátum érzékenynek bizonyult. A linko micinnel szemben az izolátumok többsége rezisztensnek, míg a tiamulinnal és florfenikollal szemben érzékenynek minősültek. A kolisztin, enrofloxacin és trimetop rim/szulfametoxazol hatóanyagokkal szemben az izolátumok nagy része érzékeny nek minősült. Az imipenemmel szemben kicsi MIC-értékeket, míg a vankomicinnel szemben nagy MIC-értékeket tapasztaltunk.

Vírusok beépítése biopolimer alapú nanoszálakba

Incorporation of viruses into biopolymer-based nanofibres

Szerző: Gránitz Nóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Marosi András, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

Élővírusos vakcinák előállításánál komoly kihívást jelent, hogy a formulációs eljárás során és a tárolási idő alatt a lehető legkisebb mértékben csökkenjen a fer tőzőképes vírusok mennyisége. E célnak megfelelően a stabilitás fokozására alkal mas lehet az elektrosztatikus szálképzés (ES), egy innovatív nanotechnológiai mód szer, amellyel hatóanyaghordozó nanoszálak állíthatók elő. A vírusok nanoszálakba építésével egy olyan, környezeti hatásoknak ellenálló mátrix készíthető, amely védel met biztosít a befoglalt vírusok számára. Az eljárás költséghatékonyabb és kímélete sebb, mint a hagyományosan használt liofilizálás vagy porlasztva szárítás.

Kísérleteink során a BoHV-1 vírust MDBK; a TGEV vírust pedig ST/E62 sejt tenyészeteken szaporítottuk fel. A megfelelő titert elérő vírusszuszpenziókat pre paratív ultracentrifugálással koncentráltuk és tisztítottuk. A vírusokat egy előkísér let során az ES-hez használt szálképző oldatokhoz kevertük, hogy kimutassuk azok potenciálisan inaktiváló hatását. A szálképzéséket nagysebességű, méretnövelt ter melésre alkalmas electrospinning készülékkel (HSES) végeztük. A stabilitás elősegí tésére segédanyagként mannitot és szacharózt használtunk. Az elkészült nanoszálakból a fertőzőképes vírusok mennyiségét véghigításos titrálással határoztuk meg, a vírusok szálakban lévő örökítőanyag-tartalmát qPCR technikával mértük, a kész nanoszálak morfológiáját pedig scanning electronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk.

A szálképzések előtt végzett tolerancia teszt során azt tapasztaltuk, hogy a β-ciklodextrin alapanyag antivirális hatást fejt ki a burkos vírusokra. A PVPVA64 és a PVA-PEO biopolimereket azonban kompatibilisnek találtuk a vizsgált vírusok kal, így a szálképzésekhez ezeket az alapanyagokat használtuk. A kísérletek eredmé nyei azt mutatták, hogy a vírusok jobban megőrzik a fertőzőképességüket az ES és az azt követő tárolás során, ha fehérjetartalmú oldatot használunk reszuszpendálá sukra, ha a szálakat 4°C-on tároljuk, és különösen ha szacharóz vagy mannit segéd anyagot adunk a szálképző közeghez. Mind a BoHV-1, mind a TGEV esetén a vírusti terek előállítási folyamat általi közvetlen csökkenése 0,8-1,5 log10 közötti volt a meg felelő körülmények, illetve kombinációk beállítása után. A nanoszálak egy hónapos tárolása alatt a vírusok infektív titere csak kis mértékben csökkent (BoHV-1, mannit segédanyag használata mellett), vagy teljesen stabil maradt (TGEV).

Eredményeink alapján az ES alkalmas módszer vírusok szilárd formulációjára; az eljárás érzékeny lipidburkos vírusok számára is jól tolerálható. Megfelelő segédanyagok felhasználásával a vakcinagyártásban a liofilizálás és a porlasztva szárítás alternatívájaként kaphat szerepet. Nagy lehetőséget rejt a nagyüzemi állattartásban használt perorális, illetve aeroszolos tömegoltásoknál, valamint kedvezőtlen környe zeti körülmények között (például meleg égövi országokban).

Növényi alapú takarmánykiegészítő hatása egyes Brachyspira hyodysenteriae gének expressziójára

Effect of herbal feed additive on the expression of selected Brachyspira hyodysenteriae genes

Szerző: Hiva Motavasseli, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam

Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A Brachyspira hyodysenteriae kórokozó baktérium okozta sertés-dizentéria eli minálása a sertésállományból egyre nehezebbé válik a széles körben elterjedt anti mikrobiális rezisztencia miatt. Az antimikrobiális gyógyszerek használatának kor látozása miatt az egész világon funkcionális takarmánykiegészítőket alkalmaznak az állatok egészségének védelme érdekében. A fitogén takarmány-adalékanyagok anti oxidáns, antimikrobiális, gyulladásgátló hatásúak lehetnek, valamint közvetlenül befolyásolhatják a gazdaszervezet immunrendszerét. Azonban, az egyes gyógynö vényalapú takarmányadalékanyagok pontos hatásmechanizmusa nem ismert, ezért tanulmányunk célja az, hogy meghatározzuk egy természetes, növényi alapú takar mánykiegészítő hatásmechanizmusát a B. hyodysenteriae baktériumon. A lehetséges hatásmechanizmus feltárására a B. hyodysenteriae tenyészeteket egy növényi alapú takarmánykiegészítő anyag három különböző koncentrációjával kezeltük. Ezt követően, a kontroll és a kezelt baktérium szuszpenziókat centrifu gáltuk, majd minden mintából RNS-t nyertünk ki. A reverz transzkripciót követően a B. hyodysenteriae flagellum-kódoló génjeinek kifejeződését kvantitatív polimerázláncreakció (qPCR) módszerrel mértük.

Bizonyos flagellum-felépítő gének és a kampó fehérjét kódoló gének kifejező dése koncentrációfüggő csökkenést eredményezett a növényi alapú takarmánykiegé szítő tesztanyaggal történő kezelés után.

A flagellum a kórokozó baktériumok fontos virulencia tényezője; a kemotaxis, a tapadás és a gazdába történő bejutás révén. Tehát, a flagellum-képződés gátlása fontos célpont lehet a hatóanyagok számára, hogy megakadályozzák a kórokozók behatolását a gazdaszervezetbe. A kezelőanyag hatékonyságának élő állatokban való igazolása további vizsgálatokat igényel.

Hazai nyugat-nílusi vírustörzsek teljes genom meghatározása új generációs szekvenálási módszerrel

Determination of the whole genome of Hungarian West Nile virus strains using a next-generation sequencing method

Szerző: Horváth András, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Nagy Anna, biológus; Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A Flaviviridae család Flavivirus nemzetségébe sorolt nyugat-nílusi vírus (WNV) egy világszerte elterjedt zoonotikus arbovírus, melynek legalább 8 különböző gene tikai leszármazási vonalát (lineage) tartják számon. Az Európában cirkuláló 1-es és 2-es lineage-ekhez egyaránt számos embereket és állatokat megbetegítő járvány kitörése köthető. Első, 2004-es magyarországi izolálása óta a lineage 2 különösen Közép-Európában vált jóval elterjedtebbé, valamint a kiemelkedően nagy 2018-as európai epidémiát is ez a lineage okozta. Természetes transzmissziós ciklusa során a WNV madarak (rezervoárok) és szúnyogok (vektorok) között cirkulál. A lovak vagy az emberek véletlenszerű fertőződéséért is szúnyogok a felelősek. A fertőzések közel 80%-a tünetmentesen zajlik, azonban az esetek 1%-ában súlyos idegrendszeri tüne tek is felléphetnek. A virális nukleinsav molekuláris módszerekkel (pl.: PCR: polime ráz-láncreakció) történő kimutatása fontos szerepet tölt be az akut WNV-fertőzések laboratóriumi differenciáldiagnosztikájában. A PCR vizsgálatokhoz a legalkalma sabb klinikai mintatípusnak az alvadásában gátolt teljes vért és vizeletet tartjuk. Munkánk során a Nemzeti Népegészségügyi Központ Virális Zoonózisok Nemzeti Referencialaboratóriumában üzembe helyezett Illumina MiSeq platformra dolgoz tunk ki egy a WNV új generációs teljes genom szekvenálására alkalmas protokollt. A 2015 és 2021 között Magyarországon igazoltan WNV-vel fertőződött humán bete gek összesen 15 db vírusizolátumából és 15 db klinikai mintájából reverz transzkrip ciós (RT) real-time PCR-rel meghatároztuk azok Ct (küszöb ciklus) értékét. Ezután a vírusminták teljes genomját egylépéses RT-PCR-rel amplifikáltuk, majd agarózgélelektroforézissel visszaellenőriztük. Végül összesen 15 db izolátumból (14 db szövet felülúszó, 1 db egéragy homogenizátum), valamint 10 db klinikai mintából (9 db vize let, 1 db teljes vér) sikerült kinyernünk a kórokozó genomjának egészét lefedő szek venciaadatot. Eredményeinket maximum likelihood filogenetikai analízisnek alá vetve megállapítottuk, hogy hazánkban a WNV 2-es lineage-ének a szakirodalomból ismert két nagy európai kládja (kelet-európai/orosz és közép-európai/magyar klád) és ezek számos alcsoportja jellegzetes földrajzi eloszlást követve egyaránt jelen van. A 2018-as szekvenciák nem képeznek önálló filogenetikai egységet, tehát az esetszámok hirtelen megugrását ebben az évben nem egy új vírusvariáns, hanem valószínű leg a vírustranszmissziónak kedvező környezeti tényezők okozták. A 2018-as európai WNV-járvány fényében az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ egy országokon átívelő, szekvenciatipizáláson alapuló járványügyi surveillance rend szer kialakítását szorgalmazza. A teljes vér mellett a vizeletminták vétele is nagyban segítheti a vírus izolálását, a virális RNS kimutatását és molekuláris tipizálását.

Kutya szérum

és vizelet

hepcidin mérése LCMS és ELISA technikákkal

Canine Serum & Urine Hepcidin Measurements using LCMS & ELISA Techniques

Szerző: Hotchkiss David, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens; Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A hepcidin-25 a gerincesek vasanyagcseréjét szabályozó kulcsfontos ságú peptidhormon. Az elmúlt két évben azonban vita folyt a kutya hepci din-25 szerkezetéről, és ez a projekt annak megállapítására irányult, hogy léte zik-e a kutya hepcidin-25 egynél több izoformája. 25 egészséges kutya vélet lenszerű mintájából vett vizelet- és szérumminták LCMS-analízisével sike rült kimutatni, hogy valóban létezik a kutya hepcidin-25 két izoformája; ezeket hepcidin-25α-nak (DTHFPICIFCCGCCKTPKCGLCCKT) és hepcidin-25β-nak (DTHFPICIFCCGCCKTPKCGFCCRT)) keresztelték el. Ez a kutatási projekt az ELISA és az LCMS relatív megbízhatóságát is vizsgálta, mint a vizelet hepcidin-25 koncentrációjának mérésére szolgáló vizsgálati technika. Az ELISA megbízhatósága csak 73%, így a hepcidin-25 koncentrációjának LCMS-sel történő mérése továbbra is az „arany standard” megközelítés. A vizsgálat részeként azt is kimutatták, hogy az egészséges állatok vizeletében a hepcidin-25/kreatinin arány szignifikáns természetes változása van az idő múlásával, ezért javasolt, hogy az átlag legalább 3, de lehe tőleg 5, legalább 3 napon keresztül egyenletesen elosztva mintát kell venni a hep cidin-25/kreatinin arány megbízható meghatározása érdekében a páciens vizeleté ből. Egyáltalán nem találtunk statisztikailag szignifikáns korrelációt a két kutya hep cidin-25 molekula mért koncentrációja és a mért SeFe, TIBC, MCH, MCHC vagy MCV paraméterek között a mintába vett kutyákban, akár szérumban, akár vizeletben történtek a mérések. A vizelet átlagos összhepcidin-25/kreatinin aránya egészséges kutyákban 1,08 ± 0,10, a szérum átlagos összhepcidin-25 koncentrációja pedig 79,8 ± 4,9 ng/ml volt, ennek körülbelül 65%-a hepcidin-25β. A beteg kutyák második mintá jában észlelt gyulladás statisztikailag szignifikáns növekedést eredményezett mind a szérum hepcidin-25α, mind a hepcidin-25β koncentrációjában.

A kurkumin acetamipriddel szembeni védő hatásainak vizsgálata mézelő

méhekben

Study on the protective effects of curcumin against acetamiprid in honey bees

Szerző: Huber Fanni Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Mackei Máté, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A méhek számának drasztikus csökkenése világszerte súlyos problémát jelent az utóbbi évtizedekben. A méhek beporzó tevékenysége mind mezőgazdasági szem pontból, mind annak ökológiai jelentőségét figyelembe véve felbecsülhetetlen. A gyakorlati és financiális tényezőkön túl a társadalom erkölcsi felelőssége az élővi lág diverzitásának védelme, az emberi tevékenység negatív hatásainak minimalizá lása. Napjainkban a méhcsaládok számának csökkenése hátterében egyre gyakrab ban az úgynevezett kolónia-összeomlás kórkép áll, mely számos tényező együttes hatása révén következhet be. A kórkép kialakulásában szerepet játszhatnak többek között paraziták, patogén baktériumok vagy más kórokozók, egyéb stresszhatások, valamint mindezek mellett a növényvédő szerek alkalmazása által okozott hatások is kiemelt szereppel bírhatnak. A neonikotinoid inszekticidek napjaink intenzív ter melésű mezőgazdaságának kulcsfontosságú vegyületei, melyek közül az acetamiprid széles körben és biztonságosan alkalmazható szernek bizonyult, azonban szubletális hatásainak tanulmányozására, különösen házi méhek esetében, további kutatá sok szükségesek. Kísérleteink célja az acetamiprid méhek idegrendszerének redox-homeosztázi sára kifejtett hatásainak vizsgálata volt, mely vegyület ezáltal befolyást gyakorolhat az állatok táplálkozási szokásaira, viselkedésére, szaporodására, valamint elősegít heti egyes betegségek megjelenését és hozzájárulhat a kolónia-összeomlás kórkép kialakulásához is. A kísérletben a méheket 50-50 egyedet tartalmazó kezelési cso portokra osztottuk, majd az állatokat az etetőoldatukba kevert acetamipriddel (35,5 mg/L), kurkuminnal (11, és 110 mg/L), vagy ezek kombinációjával kezeltük. A 48 órán át tartó kezelés után a méhek agydúcának kiboncolását és a homogenizálást köve tően a mintákat a mérések elvégzéséig -80oC-on tároltuk. Kísérletünkben az oxidatív stressz mértékét hidrogén-peroxid (H 2 O 2 ), malon dialdehid (MDA), redukált glutation (GSH), valamint az oxidált glutation (GSSG) kon centrációjának meghatározásával vizsgáltuk. Tanulmányoztuk továbbá a kurkumin, mint antioxidáns vegyület protektív hatását önállóan és acetamipriddel való keze léssel kombinálva. Eredményeink alapján a vizsgált minták H 2 O 2 koncentráci ója szignifikánsan emelkedett acetamiprid hatására, és ehhez képest szignifikánsan csökkent a kurkuminnal való együttes kezelés következtében. Szintén csökkenést figyeltünk meg az MDA szintjében kurkumin hatására, valamint mind az acetamip rid, mind a kurkumin jelentősen befolyásolta a glutation rendszer működését. Összességében kijelenthetjük, hogy az acetamiprid egyértelműen károsította a központi idegrendszer antioxidáns védelmi rendszerét házi méhekben, mely káros hatásokat a kurkumin nagymértékben enyhítette, így a jövőben ígéretes jelölt lehet a neonikotinoidoknak való kitettség hatásainak mérséklésében, mely eredmények mind méhegészségügyi, mind ökológiai szempontból is kiemelt jelentőséggel bírhatnak.

A luteolin antiinflammatorikus hatásának vizsgálata flagellinnel kezelt csirke máj eredetű primer sejttenyészeten

The antiinflammatory effect of luteolin on flagellin treated chicken hepatic cell culture

Szerző: Kákonyi Ákos Richárd, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam Témavezetők: Dr. Tráj Patrik, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Napjainkban egyre nagyobb, és az egész világra kiterjedő problémát jelent a bak tériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája. A felelőtlen antibiotikumhasz nálat a humán- és állatgyógyászatban egyaránt rezisztens kórokozók kialakulását eredményezte, melyek ellen a jövőben az eddigi módon nem leszünk képesek véde kezni. Alternatívát jelenthet az állatorvoslásban bizonyos baktériumokkal szemben a természetes eredetű takarmánykiegészítők használata. Ezek mind gyógykezelésként, mind hozamfokozóként alkalmazhatóak lehetnek, mérsékelhetik a fertőző betegsé gek okozta kártételt. Mivel a bakteriális fertőzés legtöbb esetben a szervezet gyulladásos reakcióját váltja ki, kutatásaink során a baktériumok által okozott gyulladásos folyamatok ala kulását, és azok befolyásolásának lehetőségeit kívántuk tanulmányozni. Munkánk célja a motilis baktériumok sejtszervecskéjéből, a csillóból felszabaduló flagel lin gyulladáskeltő hatásának vizsgálata, illetve ennek luteolinnal történő mérsék lése volt csirke eredetű primer hepatocyta és nem-parenchimális sejt ko-kultúrán. A Salmonellák által kiváltott betegségek kórfejlődésében, a gyulladás kiváltásában a szakirodalom alapján a csillónak, illetve a flagellinnek jelentős szerepe van. A lute olin egy növényi eredetű flavonoid, mely fűszer- és takarmánynövényeinkben széles körben előfordul. Eddigi ismereteink alapján antioxidáns, antimikrobiális, dagana tellenes és gyulladáscsökkentő hatással bír emlős szervezetekben és bizonyos sejtte nyészeteken.

A sejtkultúráinkat 250 ng/ml Salmonella Typhimurium eredetű flagellinnel, illetve 4 vagy 16 µg/ml luteolinnal kiegészített tápfolyadékban tenyésztettük 24 órán keresztül. Ezt követően a sejtek metabolikus aktivitását, a laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást, az interleukin-6 (IL-6), interleukin-8 (IL-8) és a hidrogén-peroxid (H2O2) koncentrációját mértük a tápfolyadékból. A sejtek lizátumából malondialdehid- (MDA) koncentrációt határoztunk meg.

A flagellin szignifikáns emelő hatást váltott ki a tápfolyadék IL-8 gyulladáskeltő citokin koncentrációjára. Ennek alapján a flagellinnel kezelt sejttenyészet megfelelő modell lehet a gyulladás folyamatának in vitro tanulmányozására. A 4 µg/ml-es lute olin kezelés nem bizonyult sejtkárosítónak a metabolikus aktivitás és az extracellulá ris LDH-aktivitás mérése alapján, és szignifikánsan csökkentette a tenyészeteinkben a flagellin okozta IL-8 koncentráció emelkedést. Emellett csökkentő hatást fejtett ki a tápfolyadék H2O2, valamint a sejtlizátum MDA szintjére. Ezek alapján alacso nyabb koncentrációban a luteolin megvédheti a sejteket a túlzott gyulladásos válasz tól, illetve antioxidánsként mérsékelheti a reaktív oxigén gyökök okozta terhelést és az annak következtében kialakuló lipidperoxidáció folyamatát.

Környezeti változók reprezentációjának kialakulása és tulajdonságai a hippokampuszban

The properties of environmental representations in the hippocampus

Szerző: Kelemen Atilla Botond, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Ujfalussy Balázs, tudományos munkatárs; Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A hippokampusz fontos szerepe a navigációs és memóriai feladatokban jól ismert, azt is tudjuk, hogy az itt található piramis sejtek pozíció függő aktivitást mutatnak. Az viszont nem ismert, hogy a hippokampális kód, sejtpopulációs szin ten, hogyan alkalmazkodik a környezethez, különböző feladatok effektív megoldá sához. Kutatásunkban két Ca2+ képalkotásos kísérlet adatait analizáltam, melye ket a KOKI Idegi Jelátvitel Kutatócsoportjában végeztek el. A kísérletekben fejbefo gott egerek futottak különböző vízjutalmakért virtuális folyosókban. Az első kísérlet ben csak az egyik folyosóban volt jutalom, és az egereket tanulás közben vizsgáltuk. A másodikban pedig mindkét folyosóban volt jutalom, de különböző helyeken, itt az állatok már tapasztaltak voltak a feladatban a felvételek elkészítésekor. Célunk az volt, hogy megértsük, hogy a hippokampusz hogyan kódolja el a feladat szempontjá ból relevnás környezeti változókat. Fontos kérdés volt, hogy a pozíció kódjának vala mely aspektusa generalizál-e a különböző folyosók között? Továbbá, hogy hogyan változik a pozíció és folyosó identitás dekódolhatósága a tanulás során. A Ca2+ jelet először dekonvolváltuk majd időbeli simitást alkalmaztunk, a pozíciót pedig diszk retizáltuk. A különböző változók dekódolásához binarizáltuk az idegsejtek tüzelé seit, majd pedig statikus Bayesi dekódert alkalmaztunk Bernoulli likelihoodot fel téltelezve, tízszeres keresztvalidációval és downsampling-el. Dimenzió redukcióhoz főkomponens analízist (PCA) és Isomap-et használtunk. Azt találtuk, hogy a tanulás elején a folyosó nem volt dekódolható, viszont ahogy az állatok tanultak a két folyosó reprezentációja szétvált, így már 0.9 valószínűséggel dekódolni lehetett. A pozíció dekódolási hibája a tanulás során csökkent, de csak a jutalmazott folyosóban. Mi több a nem jutalmazott folyosóban a dekódolási hiba nagyobb lett tanulás során. A második kísérletben a pozíció és a folyosó is pontosan dekódolhatóak voltak, azon ban annak ellenére, hogy az állatok teljesítménye relatív konstans volt, a pozíció és folyosó kódok pontossága továbbra is javult a tapasztalattal. A pozíció kód generali zálhatóságának tesztelése érdekében a dekóderünket csak az egyik folyosón tanítottuk be és a másikon teszteltük. Azt találtuk, hogy az első kísérletben a pozíció dekó dolási hiba megnőtt a tanulással, míg a második kísérletben a jutalomtól való relatív távolság kódja jól generalizát a két folyosó közt. Következtetés képpen, a két különböző környezet reprezentációja a tanulás során elválik egymástól, míg a pozíció kód jának pontossága a feladathoz alkalmazkodva változik. Megmutattuk, hogy a hippo kampális kód jól teljesítő állatokban is tovább javulhat tapasztalattal. A reprezentá ciók, bizonyos szakaszokon, effektíven generalizálnak különböző környezetek közt.

A nyugat-nílusi vírus szúnyogvektorokban való jelenlétének vizsgálata korábban fertőzött lóállományok közvetlen közelében Surveillance on the presence of West Nile virus in mosquito vectors in close proximity to previously affected horse populations

Szerző: Kiss János, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus; Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A Flaviviridae családba legalább 70 kórokozó tartozik, amelyek egy része ízelt lábú vektorokkal terjedő úgynevezett arbovírus. Magyarországon ezek közül eddig a nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, WNV), az Usutu vírus és a kullancsencep halitis vírus jelenléte ismert. A WNV egy humán-, és állategészségügyi szempontból is kiemelt jelentőségű vírus, amely a természetben a szúnyogok és madarak közötti enzootikus ciklusban tartja fenn magát. A WNV számos szúnyogfajt megfertőzhet, de legfontosabb vektorának a Culex-fajok számítanak, elsődleges rezervoárjai pedig a vándormadarak. Az éghajlatváltozás miatt a vándormadarak az endémiás terüle tekről korábban mentes régiókba viszik be a vírusokat, a szúnyogok aktív periódusa kitolódik, valamint invazív fajok is megjelenhetnek, további járványtani kockázatot jelentve. A globalizáció és más, társadalmi tényezők is növelhetik a flavivírus-fertő zések kockázatát, amelyek további, a Flavivirus nemzetséghez tartozó vírusok megje lenéséhez vezethetnek Európában és Magyarországon.

Kutatásomat az Állatorvostudományi Egyetem és a Veterinärmedizinische Universität Wien közötti kétoldalú projekt keretében végeztem. A vizsgálat során 2021. júliusa és októbere között három olyan magyarországi lovardában gyűjtöt tem szúnyogokat, melyek lóállományai korábban érintettek voltak WNV fertőzés ben. A szúnyogok befogásához BG-Sentinel 2™ csapdákat használtam, melynek ered ményeként összesen 7 fajba sorolható, 251 szúnyog mintát gyűjtöttem. Ezeket 62 homogén pool-ba csoportosítottuk és a virális RNS kimutatásához flavivírus specifi kus RT-PCR vizsgálatnak vetettük alá. Annak ellenére, hogy a WNV az első magyar országi megjelenése óta folyamatosan jelen van az országban igazolt humán, ló és madár esetek kapcsán, az említett időszak alatt gyűjtött összes szúnyog mintánk PCR vizsgálata negatív eredménnyel zárult.

A saját vizsgálatunk és más hasonló kutatások eredményei alapján arra következ tethetünk, hogy a kapott negatív eredmények a korlátozott mintaszámnak és repre zentativitásnak tudhatók be. Ahhoz, hogy a későbbi vizsgálatok sikeresek legyenek, a szúnyogcsapdázások szervezettebbé tétele segíthet, további területek bevonásával és a mintagyűjtések gyakoriságának, valamint intenzitásának növelésével. Ehhez elen gedhetetlen a mintavételezések szakszerű megtervezése és végrehajtása is. Továbbá a monitoring vizsgálatok sikerességéhez nemcsak a vektorok, hanem a rezervoár és az alkalmi gazdafajok folyamatos felügyelete is szükséges, amelyet más tudományterü letek szakembereivel együttműködésben lenne érdemes végezni a „One Health” kon cepció alapján.

Nem antibiotikum tartalmú méhtabletta hatékonyságának vizsgálata tejelő szarvasmarha állományokban Study on the efficiency of non-antibiotic intrauterine bolus in dairy cattle herds

Szerző: Kiss József, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Szenci Ottó, emeritus egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A tehenészetekben világszerte általánosan elfogadott, hogy a magzatburok-visz szamaradásokat vagy helyileg adott antibiotikum tartalmú méhtablettákkal, ill. int ramuscularisan antibiotikummal kezelik. Minthogy szoros kapcsolat feltételezhető az állattenyésztés által igényelt antibiotikum felhasználás és az egyre növekvő anti mikrobiális rezisztencia között mind állatgyógyászati, mind humán vonatkozásban, ezért egyre nagyobb hangsúly helyeződik olyan innovatív, alternatív kezelések kifej lesztésére, amelyek antibiotikumok bevonása nélkül teszik lehetővé az egyes rendel lenességek, mint pl. a magzatburok-visszamaradások kezelését.

A felmérésünk során azt vizsgáltuk, hogy az antibiotikum hatóanyaggal rendel kező méhtabletta kiváltható-e annak gyógynövény tartalmú alternatívájával (Uraksha, Ayurvet Ltd, India) tejelő szarvasmarhák postpartum jelentkező magzatburok-vissza maradások kezelése során. Illetve, hogy a kezelések hogyan befolyásolja a tehenek újra vemhesülését.

Két tejelő szarvasmarha telepről 164 szarvasmarha adatait értékeltük. A szarvas marhákat 124 egészséges állatból álló kontroll csoportra (K-csoport) és egy 40 egyed ből álló magzatburok-visszamaradással diagnosztizált, gyógynövényes méhtablet tával kezelt csoportra (U-csoport) osztottuk. Következtetéseink alapját az ellések dátuma, a magzatburkok eltávozásának időpontja, a mesterséges megtermékenyíté sek dátuma és száma, valamint a két ellés közötti időszak meghatározása adja.

A magzatburkok a K-csoportban átlagosan a 0,82. napon, míg az U-csoportban átlagosan a 2,78. napon távoztak el, tehát átlagosan 1,96 nappal később távoztak el az U-csoportban (P<0,001). Ezentúl vizsgáltuk a szervizperiódus hosszát, az újbóli ter mékenyítések adatait és a két ellés közötti időtartamot. Az fenti szempontok alapján a kezelésben részesült U-csoport megközelíti az egészséges K-csoport eredményeit. Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyógynövényes méhtabletta bíztató eredményeket mutat és a növekvő antibiotikum rezisztencia tükrében alternatív lehetőségként szolgálhat. Használatával csökkenthető az antibiotikum felhasználás úgy, hogy nem jár említésre méltó mellékhatásokkal és élelmezés-egészségügyi vára kozási idővel sem kell számolni. Ugyanakkor azokon a telepeken, ahol a magzatburok-visszatartások kezelésére ma még az antibiotikum tartalmú méhtablettákat hasz nálják, célszerű lenne a gyógynövény tartalmú méhtablettákkal kezelt állatok adata ival is összehasonlítani, hogy meg lehessen győződni egyik vagy másik kezelés haté konyabb voltáról, ha az általunk kapott eredmények nem győznék meg.

A Lawsonia intracellularis előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken

Prevalence of Lawsonia intracellularis in large Hungarian swine farms

Szerző: Kondor Patrik Raul, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Búza László, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A XXI. században a nagyüzemi sertéstartásban jelentősen szigorodtak az antibi otikumok felhasználási lehetőségei. Ennek köszönhetően megnőtt a felmérő vizsgá latok és a fertőző betegségek elleni vakcinázások jelentősége. Kutatásunk során 2019 júliusa és 2022 májusa között 3 különböző kimutatási módszerrel térképeztük fel 44 darab hazai nagylétszámú sertésállomány Lawsonia intracellularis fertőzöttségét. Összesen 2567 db mintavételt végeztünk el, amelyből 1713 db volt szerológiai mintavétel. A vágóhídi vizsgálat során 660 db csípőbél trak tust vizsgáltunk meg, amely során nem csak a minták pozitivitását, hanem a fertő ződés mértékét is megállapítottuk. Vágóhídi vizsgálatok során 0-3 skálás pontozási rendszerrel vizsgáltuk a csípőbelek fertőzöttségi szintjét, amelynek hátránya, hogy csak post mortem kivitelezhető, azonban kis anyagköltséggel azonnal átfogó képet kaphatunk a fertőzöttség mértékéről. Továbbá elvégeztünk 194 db bélsár mintavételt is, amelyeket qPCR vizsgálatnak vetettük alá. Hat telepnél párhuzamosan alkalmaztuk mindhárom vizsgálati módszert.

A felmért telepek 97,7%-a fertőzött volt Lawsonia intracellularissal, vagyis 1 (!) sertéstelep volt, ahol nem detektáltuk a baktériumot. A szerológiai minták és a vágó hídi vizsgálatok mintáinak 71%-a volt pozitív. Ennél kisebb prevalencia eredmények születtek a bélsár vizsgálatnál, a minták 56%-a mutatott pozitivitást. A vágóhídi vizs gálatok során 0-3 skálás pontozási rendszerrel vizsgáltuk a csípőbelek fertőzöttségi szintjét. A vágóhídi vizsgáltok során a belek 28,8% tartozott a 0. kategóriába, ezek tekinthetők negatív mintának. A minták 44,5%-a tartozott az 1. kategóriába, ahol az ileumon csak kis mértékű proliferatív elváltozás volt megfigyelhető. A bélminták további 26,4%-a 2. kategóriába, 0,3% pedig a 3. kategóriába volt sorolható. A vizsgált bélsár mintákból átlagosan 2,29 10Log Copies/µl volt kimutatható. A bélsár vizsgála tok 14%-nál nem kaptunk kvantitatív eredményeket.

A felmérések eredményei azt mutatják, hogy a hazai sertésállományok jóval nagyobb mértékben fertőzöttek Lawsonia intracellularis-szal, mint NyugatEurópában, így fontos lenne a fertőzöttség elleni védekezés. A bemutatott felmérő vizsgálatok, különösen az újonnan bevezetett, költséghatékony vágóhídi vizsgá lati módszer, segíthetnek a fertőzöttség mértékének gyors megállapításában és a Lawsonia intracellularis elleni vakcinázás hatékonyságának ellenőrzésében.

Az állatkínzás állategészségügyi és jogi vonatkozásai a 19.

századtól napjainkig

Animal health and legal aspects of animal cruelty from the 19th century to nowadays

Szerző: Koska Hedvig Dóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Vetter Szilvia PhD., tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központ)

Az állatkínzás szankcionálása nagy múltra tekint vissza, azonban annak köz igazgatási és büntetőjogi megközelítésében nagyfokú eltérések figyelhetőek meg az elmúlt évszázadokban. Ennek oka részben az állatokkal foglalkozó tudomány és a jogtudomány nagymértékű fejlődése. Jelen kutatás az állatkínzás jogi és állategész ségügyi vonatkozásainak feltárására fókuszál a 19. századtól napjainkig, különös hangsúlyt helyezve az állatorvosok állatkínzáshoz való viszonyára. A kutatás szakiro dalmi áttekintésen, az Országos Bírósági Hivatal és a magyarországi kormányhiva talok által biztosított adatok elemzésén, illetve a területért felelős kormánybiztossal készült interjú által nyert információkon alapul. Az állatorvosok a kvalitatív kutatási eredmények alapján jellemzően erőtel jesen felléptek az állatok kínzása, bántalmazása ellen, és minden vizsgált időszak ban kivették részüket a jogszabályok formálásban. Megjegyzendő, hogy minden korszakban található – a hivatás társadalmi megítélést rontó - kivétel. Az állatorvosok között szinte kivétel nélkül egyetértés mutatkozik abban, hogy az állatvédelem, mint szakma elsősorban az állatorvosokhoz köthető, hiszen az állategészségügy alapozza meg többek között a vonatkozó jogszabályokat is. 2021-ben az állatkínzással kapcsolatos közigazgatási bejelentések száma Magyarországon több mint 6200 volt, az esetek több mint 92%-nál a bejelentést ható sági ellenőrzés is követett. Ugyanebben az évben az állatkínzás miatt büntetőbíró ság előtt elítéltek száma bűnhalmazat esetén 171 fő, míg a bűnhalmazat nélkül elítél tek száma 137 fő volt. Az állatkínzás bejelentésének feltétele annak felismerése: nem csak a régmúltban, hanem napjainkban is megalapozottan feltételezhető, hogy magas a látencia.

Jelenleg az állatkínzás és annak preventív kezelése kormányzati cél, amelyet a területért felelős kormánybiztos kinevezése is igazol. Egy 2021 decemberében kiadott, az állatkínzásos ügyek eljárási rendjét feltérképezni hivatott kormányhatározat eredménye egy olyan jelentés, amely javaslatokat tesz az állatkínzásokkal kap csolatos ügyek felgyorsítására, gördülékenyebbé tételére. A jövő generációinak, a lakosságnak és az állatvédelmi ügyek szereplőinek szóló oktatásban véli felfedezni a jelentés a siker kulcsát, ellenben elengedhetetlen nyomatékosítani, hogy ezen intéz kedések hatása szükségképpen hosszabb távon érvényesül.

Hazai

galambokból

izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata

Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic pigeons

Szerző: Kovács Beatrix Erika, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia a kórokozók adaptációja következtében kialakuló probléma, mely komoly gondot jelenthet életet veszélyez tető bakteriális fertőzések kezelésében, különös tekintettel az élelmiszertermelő álla tok termékein keresztüli közegészségügyi jelentősége miatt. A galambok élelmiszer termelő állatként és a városi környezetben is kontaktusba kerülnek az emberrel, így különösen nagy a rezisztenciában rezervoárként betöltött szerepük. A rezisztencia galambok körében történő felmérésének irodalma szegényes, holott számos, barom fifélékre nem engedélyezett antibiotikumot használnak kezelésükre. Kutatásunk során Magyarországon elsőként mértük fel galambok esetén, repre zentatív módon régiónként, összesen 22 telepről gyűjtött mintákból izolált baktéri umok antibiotikum érzékenységét, minimális gátló koncentráció (MIC) meghatáro zással, összesen 294 db izolátumra. A galambtartókkal előzetes online, majd szemé lyes kérdőíves felmérést követően megállapítottuk, hogy legtöbben (66,7%) verseny zés céljából postagalambot tartanak. A kitöltők 46,7%-a 51-100 db létszámú, 33,3%-a 101-500 db létszámú állományt tart fenn. A közegészségügy szempontjából is kriti kusan fontos hatóanyagok közül fluorokinolonokat (13%), kolisztint (5%) is jelentős mértékben használnak. A galambtartók 66,7%-a nem végeztet érzékenységi vizsgála tot, és mindössze 6,7%-a végeztet rendszeresen ilyen vizsgálatokat.

Az Escherichia coli törzsek (167 db) MIC50 érték alapján ceftriaxonra, enroflo xacinra és kolisztinre mutattak érzékenységet; ceftriaxonra 49%-os, enrofloxacinra 52%-os és kolisztinre 31%-os rezisztenciát mutattunk ki. A Staphylococcus tör zsek (74 db) amoxicillinre és ceftriaxonra bizonyultak érzékenynek, azonban a kri tikusan fontos antibiotikumok közül az enrofloxacinra (92%), a szinte kizárólag humán gyógyászatban használt vankomicinre (78%) kapott rezisztencia aggasztó. Az Enterococcus törzsek (53 db) imipenemre voltak érzékenyek, enrofloxacinra 91%os, vankomicinre pedig 66%-os rezisztenciát mutattak. Állománynagyság szerint cso portosítva a törzseket, a kisebb létszámú állományok kedvezőbb érzékenységi adato kat mutattak. Hasznosítási típus alapján pedig a vegyes hasznúak bizonyultak a legtöbb antibiotikumra érzékenynek, amit a díszgalambok követtek.

A kritikusan fontos antibiotikumokra kapott magas rezisztencia aggasztó, ami a sokszor megalapozatlan antibiotikum-felhasználás következménye. A jövőben szükségesek a galambtartók még szélesebb körében és rendszeresen végzett felmérések, valamint a helyes antibiotikum felhasználással kapcsolatos ismeretanyagok átadása részükre.

A sling urethroplasztika

eredményességének

retrospektív vizsgálata kutyákban

A retrospective study on the efficiency of sling urethroplasty in dogs

Szerző: Kovács Blanka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Németh Tibor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)

A sling urethroplasztika eredményességét kutyákban vizsgáló retrospektív kutatásunkban 24 konzervatív terápia-rezisztens vizelet inkontinenciával (USMI –„urethralis sphincter mechanizmus inkompetencia”) diagnosztizált és sling (hurok, heveder) urethroplasztikán átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Vizsgálataink az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti és Szemészeti Klinikáján operált betegek klinikai adatainak elemzésére és egy előre kidolgozott vizsgálati kérdőív alapján tör ténő utókövetésére irányult. A betegszelekciós és -kizárási kritériumoknak megfe lelő esetek kórlapjaiban dokumentált adatok összegyűjtését követően, a legalább 6 hónapos utókövetési idővel rendelkező betegek tulajdonosaitól a perioperatív egész ségi állapot felmérése és az esetlegesen fellépő szövődmények felkutatása érdekében telefonos konzultációk útján érdeklődtünk. Kutatásunk a recidíva arány feltérképe zése mellett, a tulajdonosi elégedettség felmérésére is kiterjedt. Hipotézisünk az volt, hogy a vizelet inkontinencia ultimarációs terápiás lehetőségeként alkalmazott sling urethroplasztika a klinikai tünetek jelentős enyhülését vagy teljes megszűnését eredményezi. Eredményeink szerint a 24 beteg esetében elvégzett 28 sling urethroplasz tika műtét az esetek 78,57%-ban eredményezett tünetmentes időszakot. A telefonos konzultációk idején (átlag 41,5 hónap utókövetési idő) a recidíva arány megállapítá sát követően a szakirodalmi adatokhoz hasonló eredményeket kaptunk. Az általunk kialakított vizsgálati csoportok kritériumai szerint 10 beteg (41,67%; 8 szuka, 2 kan) tartozott a kontinens betegek közé, 6 beteg (25%; 5 szuka, 1 kan) tartozott a részlege sen inkontinens betegek közé, valamint 8 beteg (33,33%; 5 szuka, 3 kan) tartozott az inkontinens betegek közé. Összességében a betegek 2/3-ában (66,67%) sikerült rész legesen vagy teljesen elérni a vizeletürítés akaratlagos kontrollját. Vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a sebészi eljárás kedvező szövőd ményprofilja, illetve a magas tulajdonosi elégedettségi szint miatt sikeresen alkal mazható a konzervatív terápia-rezisztens vizelet inkontinencia ultimarációs terá piás lehetőségeként.

Kutyanyálminták antimikrobiális rezisztenciagén tartalmának vizsgálata

Canine saliva as a possible source of antimicrobial resistance genes

Szerző: Kovács Eszter Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Tóth Adrienn Gréta, PhD-hallgató; Dr. Solymosi Norbert, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Bioinformatikai Központ)

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) napjainkban egyre nagyobb teret hódít, magában hordozva a köz- és állategészségügyi veszélyt, az antimikrobiális szerek hatástalanságának lehetőségét és közvetve a halál okát. A hatékonynak bizonyuló antibiotikumok köre szűkül és nem tart lépést a multirezisztens baktériumok megje lenésével, ezzel okozva minden évben több ezer életveszélyes gyógyíthatatlan fertő zést. A humán- és állatgyógyászatban értelmetlenül igénybevett antibiotikumok mel let a világ egyes részein a hozamfokozásra történő alkalmazást lehet felelőssé tenni a jelenség gyorsuló üteméért. A folyamatot a baktériumok között megvalósuló hori zontális géntranszfer (HGT) is lehetővé teszi, mely útján egymás között szabadon cserélhetik ki a baktériumok az antimikrobiális rezisztenciagéneket (ARG) megfelelő triggerek jelenlétében.

A számos országban egyre népszerűbbé váló társállat tartás mellet, a házi ked vencek és gazdáik közötti kapcsolat szorosabbá formálódása is szignifikáns faktor a rezisztens baktériumok és gének vándorlásának tekintetében. A kutyák gyak ran alszanak együtt tulajdonosaikkal, és a gazda megnyalása, vagy sajnos a kutya harapási eset sem ritka, ami nagyban hozzájárul az AMR fajok közötti terjedéséhez. A dolgozatban arra kerestük a választ, rejt-e veszélyt a társállatok mikrobiomjának emberi szervezettel való találkozása antibiotikum rezisztencia gének átadása szem pontjából. Az Egyesült Államokból származó interneten elérhető kutyanyálminták genomját megvizsgáltuk, kimutatva ezzel a mintában található rezisztenciagéneket.

A vizsgálatok során 26 kutyanyálminta új generációs szekvenálási módszerrel előállított metagenom adathalmazát bioinformatikailag elemeztük. A mintákban számos baktérium taxont, ARG-t és ARG mobilitást elősegítő genetikai elemet tud tunk azonosítani. A nyálmintákban leggyakrabban előforuló baktérium nemzetség a Porphyromonas, Prevotella és a Pasteurella, a detektált ARG-k által befolyásolt anti biotikum csoportok pedig az aminoglikozidok, karbapenemek, cefalosporinok, gli cilciklinek, linkózamidok, makrolidok, oxazolidion, penámok, fenikolok, pleuromutilinek, sztreptograminok, szulfonamidok és tetraciklinek voltak.

A kutyák nyálmintáihoz kapcsolódó antimikrobiális rezisztenciagének és a potenciálisan érintett antibiotikum csoportok száma nagy. A horizontális géntranszfer, amely a terjedő antimikrobiális rezisztencia alapjául szolgál, valamint a kisálla tokkal való szoros együttélés lehetőséget teremt az antimikrobiális rezisztenciagé nek kutyáról tulajdonosra vándorlására.

A leírt eredmények jelentőségének pontosabb megítéléséhez további vizsgá latokra van szükség, viszont eme esettanulmány rámutat arra, milyen potenciá lis veszélyforrás rejtőzik a kutyanyálban, és ha az ember szoros kapcsolatban él a társállatokkal.

Broiler nagyszülőpár állományok vedletési programjainak összehasonlítása

Comparison of moulting programmes in broiler grandparent flocks

Szerző: Kovács Zsuzsanna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Bóna Márta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

A mai modern tyúktenyésztésben, a tenyész- és árutojás-termelő állományokat jellemzően csak egyetlen termelési ciklusban hasznosítják. Azonban a tyúkfaj ennél jóval hosszabb ideig képes tojástermelésre, ami vedlési időszakok közbeiktatásával érhető el. Gazdasági szempontból megfontolandó, hogy a tyúkállomány egy beruhá zási költséggel két ciklust termeljen. A vedletés a tenyészállományok gazdaságos tar tásának egyik eszköze.

A madarak vedlése összetett és bonyolult élettani folyamat, amely nemcsak a tol lazat váltását jelenti, hanem befolyásolja a neuroendokrin rendszert, a reproduktív szövetek szerkezetét és működését, valamint kihat a tojástermelésre. A mesterséges vedletés a takarmány és ivóvíz időszakos megvonásán, illetve a megvilágítás idejének és intenzitásának markáns csökkentésén alapul. Ezek stresszt okoznak a tyúknak. Olyan hormonális változásokat idéz elő, amely megindítja és meggyorsítja a vedlést.

Vizsgáltuk, hogy két eltérő vedletési programra hogyan reagálnak és melyik eredményesebb a Cobb 500 anyavonali nagyszülőpár broiler tyúkállományok. Ezt két telepen 3, illetve 4 istállóban azonos körülmények között kísértük figyelemmel. 12 hétig tartott mindkét program, mely a tyúkok 53 hetes korában kezdődött. A két ved letési program során 1. héten egységesen megvontuk a takarmányt, ellenben az ita tási és a megvilágítási idő hosszában tértünk el. Az „A” programnál 2 szomjazta tási napot iktattunk be a 4 órás időtartamú, 5 lux fényerősségű állandó megvilágí tás mellett. A „B” program esetében nem vontuk meg az ivóvizet, itt a megvilágítási és az itatási időt párhuzamosan csökkentettük, majd növeltük. A további hetekben közel azonos módon változtattuk az itatási és megvilágítási időt, annak erősségét és a takarmányadagot.

Eredményeink alapján az „A” programnál a takarmánymegvonás hetében kisebb volt a testtömegvesztés. A takarmányozás újrakezdése előtt célunk, hogy a tyúkok minimum 20 %-t veszítsenek a testtömegükből. Az „A” programban 8-13 % között, a „B”-ban 12-18 % között alakult a madarak testtömeg csökkenése. Mivel 7-10 napnál tovább nem vonható meg a takarmány, ezért megkezdtük a kis fejadaggal induló fokozatosan emelt etetést. Változó ütemben, de 1 istálló kivételével, bekövetkezett a 20 %-os testtömegvesztés a 3. hétre. A vedletés sikereként az állományok elhullási adatait határoztuk meg. Heti bontásban 1-6 % körül alakultak. A vedletés 12 hetére összesítve „A”-nál 22 %, míg „B”-nél 32% az elhullás.

Következtetésünk, hogy „A” vedletési program esetében lassabban indult meg a testtömegveszítés, kisebb stresszt okozott. Viszont „B” programmal egyezően a 3. hétre megtörtént a 20 %-os csökkenés. A mortalitási adatok alapján „B” programban magasabb volt az elhullás, tehát az „A” eredményesebbnek bizonyult.

Összefoglalva az „A” program jobb túlélési eredményeket mutatott, annak elle nére, hogy 2 nap vízmegvonást alkalmaztunk. Tehát a vízmegvonás megtartott világí tási program mellett kíméletesebb stresszhatást okoz.

A kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenése során bekövetkező sejtes immunváltozások vizsgálata az állatjóléti paraméterek változásaival összefüggésben

Investigation of cellular immune changes during the occurrence of aggressive behaviors in commercial male turkeys related to changes in animal welfare parameters

Szerző: László Laura, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Kovács László, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

A kísérlet során a kakas ivarú pulykák agresszív magatartásformáinak kialakulá sában potenciálisan szerepet játszó környezeti tényezők kerültek vizsgálatra. A nagy üzemi pulykatartás régóta fennálló problémája a sérülést (akár elhullást is) okozó csipkedés (injourious pecking), amely állatjóléti problémát és anyagi veszteséget is jelent a nagylétszámú baromfitenyésztésben. Az agresszív magatartásformák okozta stresszfaktorok által kiváltott sejtes immunváltozásokat elemeztük áramlási citomé ter segítségével, továbbá az állatjóléti indikátorok vizsgálatát is elvégeztük az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys (2015) c. kiadvány alapján. A kutatás célja az intenzív tartásmódú pulykák agresszív viselkedési kórképeinek kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők pontosabb vizsgálata, körül határolása volt. Egy kontroll csoport (4.), egy emelt állománysűrűségű csoport (3,5 madár/m2), egy megnövelt teremhőmérsékletű csoport (a tartástechnológiai ajánlásokhoz képest 10%kal) és egy emelt fényintenzitású (100 lux) kísérleti csoport került kialakításra. Öt alka lommal történt vérvétel a kísérleti csoportokból, valamint hetente az állatjóléti indiká torok vizsgálata is elvégezésre került. A 3. és 4. mintavétel során a módosított paramé terű csoportokban a limfociták átlagértékei alacsonyabbnak bizonyultak a kontrollcsoporthoz képest, feltehetően a stressz hatására termelődő kortikoszteron miatt. A meg növelt fényerősségű (1.) és teremhőmérsékletű (2.) csoport limfocita átlagai szignifi káns különbséget mutattak a kontrollcsoporthoz (4.) képest . Az MHCII mérései esetében a megnövelt fényerősségű (1.) csoport átlaga szignifikánsan különbözött a kontroll csoport (4.) átlagától. A 4. mintavétel során a kontrollcsoport (4.) átlaga szignifikánsan különbözik mindhárom másik csoport átlagától, míg azok között nincs jelentős eltérés. Az MHCII értékek eltérései az egyes csoportokban rámutathatnak a humorális immu nitás, stressz hatására bekövetkező változásaira. Az állatjóléti vizsgálati adatok alapján, a sérülésekhez kapcsolódó indikátorok tekintetében megállapítható, hogy a megnövelt állománysűrűségű csoport (3.) szignifikánsan rosszabb értékeket mutat az állatok visel kedését és agresszióhoz köthető sérüléseit tömörítő faktor esetében mind a kontroll, mind a másik két csoporthoz képest, amelyek között viszont nincs szignifikáns eltérés. A 3. teremben az állatjóléti indikátorok és a limfocita szám csökkenésben is megmutat kozik az agresszió okozta stressz. Az immunológiai vizsgálati eredmények alapján az 1. és 2. teremben is megfigyelhető a stressz és agresszió okozta limfocita szám csökkenés. Végezetül elmondható, hogy a mérések során minden kísérleti csoport eseté ben mutatkoztak szignifikáns eltérések, mindhárom vizsgált paraméter – megemelt hőmérséklet, fényintenzitás, állománysűrűség növelheti az agressziót.

Neuronális osztályozó fehérjék és a Seizurerelated gén-6 fehérjék neuronális szállítása és a hatásuk a dendritikus jelintegrációra Neuronal sorting nexins and Seizure related gene 6 trafficking and their influence in the dendritic integration

Szerző: Louboutin Floriane, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A kizárólag az agyban expresszálódó Seizure‐related gene-6 (Sez-6) fontos sze repet játszik az idegsejtek kapcsoltságának kialakulásában az emlős központi ideg rendszerben. Sez-6 regulálja a dendritek elágazását és aktiváló típusú szinaptikus tüskék formálódását.

Ennek megfelelően a Sez-6 génkiütött (Sez-6 -/-) állatokban eltérő morfológi ájú neuronokat és módosult dendritikus arborizációt figyeltek meg. A Sez-6 -/- ege rek rövidebb és erősebben elágazó dendritfával rendelkeznek, mint vadtípusú társaik. Ugyanakkor kevesebb szinaptikus tüske figyelhető meg az esetükben.

Ezeken az anatómia megfigyeléseken alapuló szimulációkat végeztünk, hogy megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a Sez-6 géntermék jelenléte illetve hiánya által kialakított morfológia az állatok neuronjainak jelintegrációs képességét. Kimutattuk, hogy a Sez-6 -/- állatok idegsejtjei sokkal hatékonyabban összegzik az egy időben, de a dentritfa különböző helyeire érkező aktiváló jeleket (hatékonyabb a térbeli jelin tegrációjuk). Azonban, amennyiben a szimulációban nem csak a morfológiai eltéré sek szerepeltek, hanem a megfigyelt szinapszis szám csökkenést is figyelembe vet tük, drasztikusan csökkent a sejtek jelintegrációs képessége a vadtípusú neuronoké hoz viszonyítva.

A jelátvitelt az idegsejtek endoszómális szállítórendszere is befolyásolhatja, ami szintén jelentős szerepet játszik a szinapszisok érésében és fenntartásában. A sejtfelszínen megtalálható Sez-6 tII-es izoforma endocitózissal visszavehető a felszín ről. A neuronok sejtfelszíni fehérjéi folyamatosan vándorolnak a felszín és a citoplaz mában lévő endoszómális rendszer között. Mozgásukat azonban erősen szabályozott módon végzik. A vándorlás lépései homeosztatikus és élettani folyamatokat is befo lyásolnak, így a neuronális növekedést, jelátvitelt, tanulási és memória folyamatokat. Azonban a Sez-6 ezen folyamatokban betöltött szerepét, illetve megoszlását a külön böző kompartmentek között, még nem ismerjük. A Sez-6 esetében a neuronális nexi nek egy csoportja (neuronal sorting nexins), a SNX17 és a SNX27, lehet felelős az endo citotikus folyamatokért. Ezek a fehérjék hasonló aminosav motívumokat ismernek fel, mint amilyen a Sez-6 tII citoplazmatikus végén elhelyezkedő láncon találhatók.

Kimutattuk, hogy a Sez-6 és ezek a nexin fehérjék részleges átfedést mutatnak a korai endoszómális rendszerben, valamint a Sez-6 a recirkulációt lehetővé tevő endo szómális kompartmentben is nagy mennyiségben fordul elő. Továbbá sikerült kimu tatni a Sez-6 és a SNX27 interakcióját is.

Eredményeinket figyelembe véve, a Sez-6 kiemelt szerepet játszhat a szinapszi sok érési folyamataiban és a szignáltranszdukciós lépésekben, valamint a neuronális kapcsolatok megfelelő kialakításában.

Alternatív módszerek a kutya és macska takarmányozásban

Unconventional feeding methods in dogs and cats

Szerző: Maehlum Benedicte, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Hetenyi Nikoletta, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék)

Az adatgyűjtés célja információszerzés volt arra vonatkozóan, hogy a tulajdo nosokat mi motiválja az alkalmazott takarmányozási módszer választására, különös tekintettel a nyers- és növényi alapú diétákra. További cél volt annak megismerése, hogy az erre vonatkozó ismereteket honnan szerzik be. A 42 kérdésből álló online kérdőív a következő Facebook csoportokban lett megosztva: “Raw food diets for dogs and cats”, (2500 tag), “vegan dog food” (19 000 tag) és norvég vadászkutyákkal foglalkozó csoport (“Beagle Norge”, 5200 tag). Az adatgyűjtésre 2021 őszén került sor. A kutyáknak szóló kérdőívet 85-en töltötték ki. A legtöbb (69.4%) résztvevő sze rint a takarmányozás nagyon fontos szerepet játszik a kutya egészségében. A válasz adók többsége (87.4%) megfelelőnek gondolta a takarmányozásával kapcsolatos isme reteit Általánosságban vizsgálva a tulajdonosok „nagyon” (64,7%), és „némileg” (32,9) megbíztak állatorvosukban, csupán 2,4% válaszolta, hogy „nem nagyon”. Ezzel szem ben, takarmányozási kérdésekben jelentősen csökkent a bizalom szintje, a következők szerint: „nagyon” (46,9%), „némileg” (38,3%), „nem nagyon” (7,4%), és „kismérték ben” (7,4%). Az esetek közel 60%-ában az állatorvos jóváhagyta az alkalmazott takar mányt. A nyersetetés valamilyen formáját 34 tulajdonos alkalmazta, ebből hárman több módszert kombináltak (pl.: nyersetetés csak vadászidényben). Senki sem ete tett kizárólag vegetáriánus, illetve vegán tápot. Az internet volt a legfontosabb infor mációforrás, amit más állattartók, családtagok és barátok követtek, az állatorvosok jelentősége kicsi volt. A nyersetetést a többég azért választotta, mert „szebbé teszi a szőrzetet” és „természetesebb takarmány”. A válaszadók jellemzően tisztában voltak azzal, hogy a nyersetetés kockázatai közé tartozik a bakteriális fertőzés és az esetle ges emésztőszervi tüneteket (pl.: hasmenés), de a fogászati problémákat és a hiánybe tegségeket csak kevesen említették. Ezen válaszadók közel 60%-a kutya takarmányát a humán élelmiszerrel azonos helyen kezelte, de külön eszközöket használt. A macs kákra vonatkozó kérdőívet csupán 8 ember töltötte ki és közülük egy tulajdonos alkalmazott nyersetetést. Az eredmények alapján takarmányozási kérdésekben fontos lenne az állattar tok bizalmának növelése az állatorvosok felé. Szintén figyelmet érdemel a tulajdon sok ismereteinek bővítése az alternatív takarmányozási módszerekkel összefüggésbe hozható egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban.

Lovak oro-sinalis és oro-nasalis fisztuláinak gyógykezelése biológiai

membránnal

Medical treatment of oro-sinal and oro-nasal fistulas with a biological membrane in horses

Szerző: Mag Eszter Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska Pál, klinikai segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

Lovakban az oro-sinal, oro-cutan és oro-nasal fisztulák kezelése általában nagy nehézséggel és költséggel jár. A szakirodalomban számos megoldás található a prob léma gyógykezelésére. Jelen tanulmányunk célja egy új módszer bemutatása, mely az alveolusban meglévő sejtek, szövetek strukturális és működési hiányosságait pótolja a szervezet saját regeneratív kapacitásának felhasználásával. Hipotézisünk szerint a ló saját véréből készült, trombocitákban és fehérvérsejtekben gazdag biológiai membrán a gyógyulásban megtorpant sipolyjárat kötőszöveti gyógyulását serkenti, így a páciens tünetmentessé tehető, lerövidíthető a gyógyulás ideje és csökkenthetők az utókezeléssel járó költségek.

Az ÁTE Lógyógyászati Tanszék és Klinikára beérkező beteganyagból 10 lónál alkalmaztunk biológiai membránt. Az oro-sinal vagy oro-nasal fisztulával diagnosz tizált esetekben a fisztula belső részét fedő epithelt a sipoly teljes hosszában eltávo lítottuk, majd az érintett részt a szájüreg felől átöblítettük. Indokolt esetben a sinus rendszerbe került takarmányrészek az orrmelléküregek trepanációja során eltávolí tásra kerültek. Ezt követően 2 komponensű fogászati szilikon pasztával lenyomati mintát vettünk az érintett területről, különös tekintettel a nem gyógyuló alveolus és a tőle mesialis illetve distalis irányban lévő fogakról, amely alapján a fogtechnikai laboratóriumban elkészült háromdimenziós nyomtató segítségével egy, az alveolust fedő implantátumot készíttettünk. A beteg saját véréből készült trombocitákban és fehérvérsejtekben gazdag biológiai membrán felhelyezése történt az érintett alveo lus és a sipolyjárat üregébe. Annak érdekében, hogy megvédjük a membránt a száj üreg felől történő kontaminációtól, egy 2 komponensű fogászati szilikon tömőanya got és az előzőleg egyedileg legyártatott alveolásris fedő implantátumot használtunk az alveolus fedésére.

Tízből három eset tünetmentes, de az eredmény még nem végleges, mert itt kevesebb, mint hat hete kezeltünk, tehát a gyógyulás még folyamatban van. A tíz esetből három lónál a fisztula már régen fennállt (> 6 hó), amikor elkezdtük a kezelést. Ezeknél a lovaknál a sipolyjárat, bár folyamatosan zsugorodó tendenciát mutatott, nem záródott teljesen. Egy esetnél nem ismert sem a foghúzás, sem a fisztula kiala kulásának időpontja, valamint a gyógyulás utánkövetése sem volt lehetséges. Friss keletűek (<8 hét) voltak a fisztulák három esetnél, amelyeknél mindegyik ló tünet mentes lett, és a sipolyjárat teljesen záródott.

Klinikai eredményeink igazolják, hogy a frissen kialakult fisztulák esetében tünetmentesség és 2-5 hónap alatti teljes gyógyulás érhető el az általunk leírt mód szerrel. Idült sipolyok kezelésekor is teljes tünetmentesség várható. A biológiai membrán minden esetben segítette a granulációs szövet sarjadzását az alveolus ban. Klinikai tapasztalataink alapján az implantátum alkalmazásának további elő nye, hogy meggátolja a fogak összetérő vándorlását, így megelőzve további diaste mák kialakulását.

Csüdcsont szagittális töréseinek ex vivo vizsgálata két különböző implantátummal kadáver lovakakban

Ex vivo study of P1 sagittal fracture fixation with two different screw implants in cadaver horses

Szerző: Mergl Balázs Márk, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Izing Simon, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

A lógyógyászatban az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődtek a sebészeti tech nikák és implantátumok. A ló töréskezelése leggyakrabban az emberi és a kisállatos elveket követi, így általában az innováció is ezekről a területekről származik. Ezért a felszívódó csavarok, amelyeket a humán gyógyászatban már használnak, a lógyógyá szatban való alkalmazásának a lehetőségét is felveti. Ezek a csavarok többek között csökkentik a sebészeti beavatkozások számát, hiszen az implantátumot a későbbi ekben nem kell eltávolítani, így csökken a műtéti költség és az esetlegesen kialakuló szeptikus szövődmények kockázata.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsa az INION Freedom Screw™ felszívódó csavarok és a fém kortikális (Synthes) csavarok biomechanikai tulajdonságait. A kísérlet során 10 elhullott ló 20 elülső végtagjának csüdcsontján mesterségesen kialakított sagittális törését fúrtuk meg, és rögzítettük 10 fém és 10 felszívódó műanyag csavarral A kísérlet kivitelezése során véletlenszerűen választottuk ki az egy adott lóhoz tartozó két csüdcsont közül, melyiknél használjunk fém és melyiknél műanyag húzócsavart. Mind a 20 használt csavar paraméterei azono sak voltak, az átmérő (4,5 mm) és a menetemelkedés tekintetében; csak az anyaguk volt eltérő. A csavarokat minden esetben, Dr.Izing Simon sebész helyezte be, a húzó csavaros rögzítés szabályainak megfelelően. Minden mintát 10 mm-es epoxigyan tába ágyaztunk, hogy alkalmassá tegyük a biomechanikai vizsgálatra, illetve a meg bízható nyomásvizsgálat érdekében minden csüdcsonthoz a hozzá tartozó megfelelő metacarpust használtuk a roppantásos kísérlet során. Biomechanikai nyomáspróbá kat minden alkalommal ugyanazzal a berendezéssel; a Zwickk Z250 számítógép által vezérelt univerzális anyagvizsgáló géppel végeztük, mely szakítószilárdsági tesztek elvégzéséhez alkalmas. A vizsgálat során folyamatosan növekvő nyomást gyakorol tunk a metacarpális ékre, illetve ez által a csüdcsont ízületi felszínére, amíg 20%-os csökkenés nem volt kimutatható az ellenállás szempontjából, amit a csavar funkció vesztésének tekintettünk.

Kísérletünk mérte és vizsgálta a maximális alkalmazott erőt (N), és a törésnyitás mértékét (mm) a nyomáspróba során. Eredményeink alapján a felszívódó csavarok nagy terhelésnek tudtak ellenállni. Az összegyűjtött adatok alapján azonban használatuk ígéretesebbnek tűnik a csikók vagy az alacsonyabb terhelésnek kitett, azaz kisebb testméretű lovak esetében. Csökkentik a szeptikus szövődmények vagy a vég legesen behelyezett csavarok irritációjának kockázatát azáltal, hogy idővel felszívód nak. Ezen felsorolt előnyök elengedhetetlenek a lógyógyászat sebészeti beavatkozá sainál, különösen csikókban és a sportlovakban. Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel a vizsgálattal igazolható, hogy a felszí vódó csavarokat biztató eséllyel lehet alkalmazni főleg a repedések és részleges, illetve kisebb törések kezelésére csikóknál, illetve ciszták transzkortikalis megfúrásánál.

Kutya spermafagyasztási protokollok összehasonlítása Comparison of dog sperm cryopreservation protocolls

Szerző: Mészáros Eszter Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Bacsa Mónika, PhD hallgató; Dr. Cseh Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A kutyasperma mélyfagyasztását széles körben alkalmazzák az értékes tenyész állatok genetikai anyagának hosszú távú megőrzésére és országok közötti szállítá sára. A spermahígító oldatok összetétele, felhasználási módja nagyban befolyásolja a sperma felolvasztás utáni minőségét, amelyet legjobban a spermiumok progresszív motilitása jellemez.

Kutatásunkban öt, kereskedelmi forgalomban elérhető spermafagyasztó oldat hatékonyságát vizsgáltuk. A vizsgálatok arra irányultak, hogy rálássunk, hogy melyik hígító adja a legmagasabb fagyasztás-felolvasztás utáni progresszív motilitási érté keket. A kutatás célja, hogy a praktizáló állatorvosoknak segítséget nyújtson sperma hígító választáskor a piacon megtalálható készítmények közül.

A vizsgálatok az Állatorvostudományi Egyetem Andrológiai és Asszisztált Reprodukciós Laboratóriumában zajlottak. A minták az Egyetem hét darab Beagle fajtájú kan kutyájából származtak. Az alábbi készítményeket teszteltük kutatásunk során: CaniPro Freeze A&B (Minitube), Steridyl (Minitube), Steridyl + Equex pasta (Minitube), Triladyl (Minitube), CaniRep Uppsala Equex II (CaniRep HB, Uppsala). A friss mintákat CASA-szoftverrel megvizsgáltuk, majd a gyártók által előírt módon alkalmaztuk a különböző hígítókat. A mintákat 3-5 ℃-ra hűtöttük, majd nitrogén gőzben inkubáltuk, ezután -196 ℃-on fagyasztottuk. A spermiumok progresszív motilitását három fázisban ellenőriztük, először frissen, majd inkubálás után, végül pedig felolvasztás után.

A friss minták motilitási átlaga 79.01 % ± 7.32 volt. A friss minták hígítók szerinti csoportjai között nem volt különbség a progresszív motilitás tekintetében. Az inku bált minták eredményei alacsonyabbak voltak friss minták eredményeinél, egyedül a Steridyl hígítónál figyelhettünk meg magasabb értéket. A felolvasztást követően a vizsgált öt hígító közül egyedül a CaniRep Uppsala Equex II eredményeiben nem volt szignifikáns különbség (P<0,05) a friss és felolvasztott minták progresszív motilitási átlaga között. Vizsgálatainkból kiderült, hogy az inkubált minták eredményeiből job ban lehet következtetni a fagyasztás-felolvasztást követő progresszív motilitási eredményekre, mint a friss minták adataiból.

A legjobb eredményt mutató spermahígító oldatnak a CaniRep Uppsala Equex II bizonyult, progreszív motilitási átlaga a felolvasztott mintáknak: 68,5 ± 20.59 %.

A PCV-3 vírus előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken

Prevalence of PCV-3 virus in large Hungarian swine farms

Szerző: Molnár Levente, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Máté Péter, sertésegészségügyi szakállatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A PCV-3 egy 2016-ban újonnan felfedezett vírus, amely a circovirus genusba és a Circoviridae családba tartozik, továbbá a Föld számos országában kimutatták már sertéstartó telepeken. Kórfejlődése még nem teljesen ismert, de számos klinikai kór képpel hozták már összefüggésbe. Vizsgálatunk célja hazai nagylétszámú sertésállo mányok PCV-3 vírus fertőzöttségének nagy mintaszámú vizsgálatokból történő fel mérése volt.

2020 júliusa és 2022 áprilisa között 18 db hazai nagylétszámú sertéstelep vér mintáit vizsgáltuk kvantitatív PCR segítségével a PCV-3 vírus genom prevalenciájá nak felderítésére. A kimutatás során az 1408 db vérmintát pool módszert alkalmazva használtuk fel, amely során 4-5 egyed azonos mennyiségű vérmintáit elegyítettük össze, és végeztük el rajtuk a qPCR vizsgálatot. Az eredmények feldolgozása során 6 korcsoportot alakítottunk ki a választástól a hizlalási időszak végéig. Továbbá PCV-2 vírus tekintetében elemeztük a felmért telepek vakcinázási állapotát, annak hatékonyságát és hatásait az esetleges PCV-3 fertőzésekkel kapcsolatban. A felmért sertéstelepek 94%-ában (17/18) találtunk PCV-3 pozitív mintát. Ez az arány sokkal magasabb, mint a korábbi nemzetközi eredményekben tapasztaltak. A PCV-3 vírus előfordulási gyakorisága 31%-os (89/273) volt a vizsgált pool-ok tekin tetében. A PCV-2 vírus jelenléte a mintákban a telepek 50%-ában (9/18) fordult elő, és a pool-ok az esetek 15%-ában (43/273) adtak pozitív eredményt. A társfertőzési arány 7% (20/273), amely magasabb értéket mutat a külföldi szakirodalmakban leír taknál. A kvantitatív PCR vizsgálat lehetőséget adott a PCV-3 vírus terheltség mér tékének a megállapítására. Az eredmények 24%-a az alacsony (Cq-érték>30), 6%-a a közepes (28<Cq-érték<30) és mindösszesen 1%-a (Cq-érték<28) tartozott a magas vírus terheltségű csoportba. Ezeket az eredményeket tovább vizsgáltuk az egyes ter melési fázisokra lebontva is.

A felmérés alapján igazolódott, hogy a PCV-3 szinte minden vizsgált hazai ser téstelepen előfordul. Ez a tény nagymértékben növeli a jelentőségét a PCV-3 vírussal kapcsolatos felméréseknek. A nagy arányú vírusterheltség és a kapott koinfekciós arány felveti a szubklinikai fertőzés lehetőségét, amely következményeinek súlyossá gát csak további kutatások elvégzésével lehetne bizonyítani. Az eredményes sertésttartás nélkülözhetetlen eleme a magas állategészségügyi színvonal, ennek érdekében megoldást jelenthet egy PCV-2 és PCV-3 vírus elleni kombinált vakcina kifejlesztése.

Cilostazol hatóanyag vizsgálata a lassú szívveréssel járó ritmuszavarok kezelésére kutyákban

Cilostazol for medical therapy of bradycardia of cardiac origin in dogs

Szerző: Mork Silje, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens; Kiss Gergely, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A súlyos, patológiás bradycardia olyan arrhythmia, amelyben a szívfrekvencia a normál referenciaérték alatt van. Ilyenkor megfelelő a vérnyomás, ami súlyos esetben gyengeséget és ájulást vagy akár hirtelen szívhalált is okozhat. Kutyákban a brady cardia gyakori kóros okai a sinuscsomó-diszfunkció és az AV-blokkok. Ezek az álla potok általában pacemaker beültetést igényelnek kezelésként. A pacemaker beülte tés speciális szaktudást és költséges eszközöket igénylő műtét, a betegek gyakran idősek és ezért az állatok tulajdonosai nem minden esetben kérik ezt a beavatkozást. Mindez megteremti az igényét annak, hogy a bradyarrhythmiában szenvedő kutyák nak más alternatív, kevésbé költséges, gyógyszeres kezelést próbáljunk biztosítani. A cilostazol egy olyan gyógyszer, amelyet eredetileg perifériás érbetegségben szenvedő embereknek szántak claudatiós tüneteik enyhítésére. A hatóanyag egy 3-as típusú foszfodiészteráz inhibitor, ahol a protein kináz-A mennyiségének növelésé vel gátolja a vérlemezke aggregátiot és tágítja az ereket. Mellékhatásként tachycar diát okoz. Egyes vizsgálatokban ígéretes hatást mutatott kóros bradycardiában szenvedő betegeknél, illetve kutyákban, ahol a gyógyszer alkalmazása növelte és stabili zálta a szívfrekvenciát. Annak ellenére, hogy a cilostazol számos humán vizsgálatban sikeres volt, nagyon kevés adat áll rendelkezésre (és csak egyedi esetekben) állatokon arra vonatkozóan, hogy az orális gyógyszeres kezelés helyettesítheti-e a pacemaker beültetés szükségességét, vagy mérsékelheti a tüneteket a bradycardia diagnózisa és a tervezett pacemaker beültetés közötti időszakban.

Az általunk végzett prospektív klinikai vizsgálatnak a célja a cilostazol biztonsá gosságának, tolerálhatóságának és klinikai hatásainak tanulmányozása szívbetegség miatt súlyosan bradycardiás kutyákon. Az ÁTE beteganyagából származó hat, 12-15 év közötti (átlag 14 év) kutyát vizsgáltunk cardialis eredetű bradycardiával össze függő tünetekkel, mind a hatnál gyengeség jelei mutatkoztak, ezenkívül négy kutya időnk el is ájult. Három kutyánál sick sinus szindrómát, egy egyednél II-fokú Mobitz II-es és kettő kutyában III-fokú AV-blokkot diagnosztizáltunk EKG segítségével. A cilostazolt a pacemaker beültetés alternatív, gyógyszeres lehetőségeként mutattuk be a tulajdonosoknak, anélkül, hogy ismerték volna a teljes vagy hosszú távú hatást. A kutyák napi 10 mg/kg cilostazolt kaptak kétszer szájon át. A nyomon követés rend szeres kardiológiai vizsgálatok keretében történt. Az adatokat leíró statisztikák és Student-féle t-próba segítségével értékeltük ki. Minden kutya a szívfrekvencia növe kedését mutatta a gyógyszer beadása után, ami átlagosan 62%-os szignifikáns növe kedést jelent a kiindulási értékhez képest (p=0,03). Mellékhatásokat nem tapasztal tunk és az állatok tünetmentessé váltak. Az átlagos tünetmentes túlélés 14 hónap volt (5-22 hónap). Bár vizsgálati populációnk kicsi volt, jelen eredményeink alapján a cilostazol klinikailag hatékony, biztonságos és jól tolerálható AV-blokkban és sick sinus szindrómában szenvedő kutyáknál. Vizsgálatunk alapján a cilostazol gyógyke zelési lehetőséget kínálhat a pacemaker beültetés helyettesítésére vagy a beültetésig történő klinikai stabilizációra.

Számítógépes szimuláció és gap junction kapcsoltság vizsgálata a hallószerv Deiters sejtjeiben

Computational simulation and investigation of gap junction coupling of Deiters' cells in the hearing organ

Szerző: Moysan Louise Sylvie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A Deiters sejtek a Corti-féle szervben helyet foglaló szőrsejtek fontos támasz tósejtjei. A fizikai és metabolikus támogatás mellett, feltehetően befolyásolják azok eletromotilitását, ezzel részt vesznek a cochleáris amplifikáció erősítő mechanizmu sában. Szerepük azonban korántsem teljesen tisztázott. A Deiters sejtek fejlődésé nek és funkcióinak feltárása, jobb megértése újabb farmakológia támadáspontokat nyithat meg a halláskárosodások gyógyításában. A sejtek Ca2+ szignalizációs pályá inak tanulmányozása hozzájárul a sejten belüli mechanizmusok és a sejtek közötti kommunikációs folyamatok megértéséhez.

A belsőfül csigája, a cochlea, amelyben a hallószerv is található egy jellegzetesen feltekeredett struktúra az emlősökben. Egérben három kanyarulatot ír le, melyeket a csúcsától indulóan apikális, középső és bazális jelzőkkel illetünk és fentről lefelé az egyre magasabb frekvenciájú hang rezgések felfogásáért felelősek. A bonyolult anatómia struktúra és a szerv érzékenysége miatt nehezen tanulmányozhatók a sejtek, így érdemes matematikai modellekkel alkotott predikciókkal csökkentenünk a bonyolult és költséges kísérletek számát.

A dolgozat célja egy matematikai modell kifejlesztése volt, amely jól prediktálja az ATP-, mint parakrin szignalizációs molekula, által kiváltott intracellulris Ca2+ szint növekedést a Deiters sejtekben, a Corti-szervben leírt, sejtek közötti gap junc tion kapcsoltság figyelembe vételével. Az elkészült modellt Ca2+ imaging vizsgá latokból származó kísérletes eredményekkel hasonlítottuk össze. Alapját Taheri és munkatársai 2017-es és De Pittá és munkatársai 2009-es gliasejt modelljei képezték. A gap junction kapcsoltság leírása Wu és munkatársai 2004-es modelljét alapul véve került a modellbe és az intracelluláris jelátvivő, IP3 molekula diffúzióját tette lehe tővé. A külső stimulus a kísérletnek megfelelő koncentrációjú ATP volt. A kísérle tekben gap junction blokkolóként szereplő carbenoxolonról feltételezik, hogy a gap junction blokkoláson kívül más módon is (IP3 receptor gátlás) beleszól az intracellu láris Ca2+ szignalizációba. Modellünk alkalmas volt ennek a feltételezésnek a tesztelésére is.

Több mint 300 000 paraméter csoport tesztelése során sikeresen felállítottunk egy modellt, ami alkalmas a Deiters sejtek ATP indukálta Ca2+ szint emelkedésének modellezésére és a sejtek közötti gap junction kapcsoltság részletesebb vizsgálatára.

Anyavonali broiler nagyszülőpár állományok kelési eredményeinek vizsgálata 2021. évi adatok alapján

Examination of hatch results in broiler female line grandparent flocks based on 2021 data

Szerző: Négyesi Evelin, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Bóna Márta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

Az állati termékek nagyüzemi előállítása dinamikusan fejlődik az egyre növekvő piaci igények kielégítése céljából. Az ágazatok közül a baromfi ágazat képes a leg rugalmasabban alkalmazkodni a piaci változásokhoz. A hatékony nagyüzemi terme lést lehetővé teszi a baromfik kedvező szaporodásbiológiai tulajdonsága, valamint az ágazaton belüli szektorok kialakítása. Elkülönül a hús- és a tojástermelés, valamint a tenyészállat előállítás a végtermék előállítástól.

A keltetés folyamata is alkalmazkodik a megnőtt piaci igényekhez, melynek kielégítése csak automatizációval lehetséges. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mesterséges, automatizált rendszerek ellenére a keltetés egy biológiai folyamat marad. A folyamat megértése és a szükséges körülmények biztosítása a mai napig elengedhetetlen az egészséges, jó minőségű naposcsibe előállításhoz.

Jelen dolgozat a broilercsirke ágazaton belül, a tenyészvonalon vizsgálja a szaporodásbiológiai szempontokat, azon belül a keltetés folyamatát, annak befolyá soló tényezőit. A vizsgálat során Cobb 500 anyavonali broiler nagyszülőpár állomá nyok 2021-es kelési eredményeit elemeztük. Az állományokat két csoportra osztot tuk korosztály szerint: az első csoport 32-46 hetes korú, míg a második 46-62 hetes kor feletti. Összesen 31 kelési nap adatait dolgoztuk fel. A kelések Magyarországon, 100 % magyar tulajdonban lévő keltetőben Petersime keltetőgépekben zajlottak. A tenyésztojások német nagyszülőpár állományoktól és a két saját telephelyen tartott nagyszülőpár állományoktól származtak.

A kelések során összehasonlítottuk a becsült kelési %-ot a tényleges kelési %-kal. Vizsgáltuk a nagyszülőpár állomány korának és a tenyésztojások tárolási idejének összefüggését a tényleges kelési %-kal, valamint a lámpázás kori és a kelési kiesések kel. A lámpázás alkalmával kieső veszteség a terméketlen tojásokat és a korai embri óelhalást foglalja magába, míg a késői kiesést a befulladt tojások adják.

Vizsgálataink során az alábbi megfigyeléseket állapítottuk meg: A nagyszülőpár állomány korának emelkedésével a tényleges kelési % csökkent (P < 0.05). A táro lási idő hossza nem volt szignifikáns hatással a kelési %-ra (P > 0.05). A lámpázás kori kiesések a nagyszülőpár állomány korának emelkedésével nőttek (P < 0.05), míg a tárolási idő hossza nem volt rá hatással (P > 0.05). A kelési kiesések nem mutattak összefüggést a nagyszülőpár állomány korával (P > 0.05), de a tárolási idő hosszának emelkedésével a számuk nőtt (P < 0.05).

Összefoglalva a korcsoportok szerinti összehasonlításkor kijelenthető, hogy a becsült kelési % az idősebb állományok esetén pontosabb volt (P < 0.05). A tény leges kelési % a fiatalabb állományok esetén nagyobb volt az idősebb állományok hoz képest (P < 0.05). A lámpázás kori veszteségek az idősebb állományok esetében nagyobbak voltak (P < 0.05), míg a kelési kiesés esetén nem volt különbség a két kor csoport között (P > 0.05).

Mikroszatellita markerek rokon fajok közötti tesztelése sólyomfélékben

Testing of microsatellite markers in closely related raptor species

Szerző: Németh Dorina Mercédesz, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Vili Nóra, adjunktus; Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

Napjainkban a természetvédelem egyre nagyobb szerepet játszik a tör vényhozásban is. Kiváló példa erre az idén áprilisban kiadott 136/2022. (IV. 7.) Kormányrendelet (a 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet módosítása), melynek értel mében Magyarországon kötelezővé vált a solymászmadarak genetikai azonosítása, vagyis az egyedek leszármazásának igazolására alkalmas, genetikai markereken ala puló laborvizsgálat eredményének benyújtása.

Jelen kutatás elsődleges célja tehát olyan genetikai markerkészletek összeállí tása volt, mely lehetővé teszi a Magyarországon solymászatra engedélyezett madár fajok, vagyis héja (Accipter gentilis), karvaly (A. nisus), szirti sas (Aquila chrysaetos), Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), északi sólyom (F. rusticolus) és vándorsólyom (F. peregrinus) egyedi azonosítását, szükség esetén az egyedek leszármazásának vizsgá latát. Továbbá a készletekkel genotipizált tenyészmadarak rokonsági viszonyainak felmérésére és az állományok beltenyésztettségének becslésére is lehetőség nyílik.

A készlet összeállításhoz mikroszatellita-markereket, másnéven STR-eket (Short Tandem Repeats – rövid tandem ismétlődések) használtunk. Az előzetes tesztekhez összesen 92 markert választottunk ki, ezekből 34 Falco-fajokra, 35 Aquila-fajokra és 23 Accipiter-fajokra specifikus. Minden markert legalább három és legfeljebb tizen kilenc azonos fajba tartozó egyed mintáján teszteltük, illetve a solymászatra engedé lyezett fajok mellett további Magyarországon előforduló rokonfajok, például kere csensólyom (F. cherrug), vörös vércse (F. tinnunculus) és kék vércse (F. vespertinus) egyedek mintáit is bevontuk.

A tesztek eredményeit gélelektroforézissel ellenőriztük, a pontos allélhosszo kat kapilláris elektroforézis segítségével állapítottuk meg. A markerek kiválasztá sánál figyelembe vettük az azonosított allélok számát és gyakoriságát, valamint a PI-értékeket (Probability of Identity – megegyezési valószínűség) is. Emellett, egyes esetekben a leszármazás megállapíthatóságát is teszteltük – erre azért volt lehetőség, mert szerepeltek bizonyítottan szülő-utód rokonságban álló egyedekből származó minták a tesztminták között.

A végső készletek 14 Falco-markerből, 11 Aquila-markerből, és 23 Accipitermarkerből állnak, amelyek a jelenlegi adataink alapján kellően nagy felbontással ren delkeznek az egyedek biztos elkülönítéséhez.

A deltametrin és tebukonazol által okozott oxidatív stressz vizsgálata mézelő méhek központi idegrendszerében

Investigation of tebuconazole and deltamethrin induced oxidative stress in the central nervous system of honeybees

Szerző: Oláh Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Mackei Máté, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A világszerte egyre nagyobb ökológiai és gazdasági problémákat jelentő bepor zópusztulás számos oka közül kutatásunk az akut peszticid-expozíció okozta oxida tív stressz vizsgálatát tűzte ki célul mézelő méhek központi idegrendszerében. Az általunk alkalmazott inszekticid szer a piretroid észterek csoportjába tartozó deltametrin, a gombaellenes vegyület pedig a triazolok közé tartozó tebukonazol volt, mely hatóanyagokat széleskörben és nagy mennyiségben alkalmazzák napjaink modern mezőgazdaságában. A méhek begyűjtését és a vizsgálati csoportok kialakítását követően az említett anyagokat 48 óráig tartó kezelés során, szubletális dózisban (deltamet rin: LD50/10 = 7,9 ng/méh/nap, LD50/20 = 3,95 ng/méh/nap, LD50/40 = 1,975 ng/méh/nap, tebukonazol: LD50/10 = 8,505 μg/méh/nap, LD50/20 = 4,253 μg/méh/nap, LD50/40 = 2,123 μg/méh/nap) kevertük az állatok etetőanyagához. A vizsgálat során a központi idegrend szer preparációját követően nyert szövetminták homogenizálásra kerültek, majd ezek ből kolorimetriás módszerek segítségével vizsgáltuk a malondialdehid (MDA) koncent rációját, a szuperoxid-dizmutáz (SOD) és a glükóz-6-foszfát dehidrogenáz (G6PDH) aktivitását, valamint a redukált és oxidált glutation (GSH-GSSG) arányát. Az eredmények szinte minden vizsgált paraméter esetében alátámasztották az oxidatív stressz jelenlétét mindkét vizsgált anyag felvételét követően. A lipidperoxi dációs folyamatok markereként ismert MDA koncentrációja szignifikánsan megnövekedett a legmagasabb dózisban adagolt deltametrin és tebukonazol hatására. Ezen kívül a SOD aktivitása szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a legmagasabb del tametrin koncentráció kivételével minden esetben a kezelt állatokban, mint a kontrollcsoport esetén, s mivel a SOD az egyik legfontosabb antioxidáns hatású, a redox rendszer elsődleges védvonalaként szolgáló enzim, a kapott eredmények az antioxi dáns védelmi rendszer zavarára, lassulására utalhatnak, mely oxidatív stressz fokozott kockázatára enged következtetni. A GSH-GSSG arány minden kezelt csoport eseté ben szignifikánsan csökkent, jól reprezentálva ezzel a méhek agydúcában végbemenő oxidációs folyamatokat és a redox homeosztázisban nagy jelentőséggel bíró glutationrendszer kimerülését. Ezen túlmenően a pentóz-foszfát ciklusban kulcsszerepet ját szó G6PDH esetében szintén szignifikáns enzimaktivitás-csökkenést tapasztaltunk, mely gátló hatások hozzájárulhatnak a glutation-rendszer kimerüléséhez.

A kutatásunk során nyert eredményeink alátámasztották a feltevést, hogy a del tametrin és a tebukonazol fokozott mértékű oxidatív stressz kialakulásához vezethet a méhek központi idegrendszerében, mely hatások közrejátszhatnak számos további jelentős méhegészségügyi probléma, így például a méhek eltűnésével járó, máig sem teljes mértékben tisztázott kóroktanú kolóniaösszeomlás kórkép kialakulásában.

Propolisz különböző kivonatainak in vivo hatékonysága brojlercsirke szalmonellóziasa esetén

In vivo efficacy of different extracts of propolis in salmonellosis of broiler chickens

Szerző: Olasz Ákos, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatoros (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az egyre terjedő antimikrobiális rezisztencia következtében az évszázad köze pére a jelenlegi tendenciák hatására, akár 10 millióra is nőhet az ezzel összefüggésbe hozható halálozások éves száma, ezért a bakteriális megbetegedések kezelésére alter natív megoldásokra van szükség az antibiotikumok helyett. Az antibiotikum alter natívák közé tartozik a propolisz, melynek igazolt immunmoduláns és baktériumtól függően bakteriosztatikus vagy baktericid hatása van. A leggyakoribb élelmiszer ere detű patogénként ismert Salmonella enterica általában tojással, valamint szennyezett vagy nem megfelelően hőkezelt baromfihússal terjed. Humán- és állategészségügyi szempontból számos, a propolisz in vitro hatékonyságát meghatározó kutatás látott napvilágot, azonban az in vivo hatékonysága ez idáig kevésbé kutatott terület. Vizsgálataink során alkoholos kivonást követően beszárított propolisz 1x, 3x és 5x dózisát takarmányba keverve, valamint vizes kivonatát ivóvízzel adagoltuk. A felneve lés ideje alatt egyedileg mértük a napi súlygyarapodást és csoportosan a takarmányfogyasztást. Ezen kívül Salmonella enterica törzzsel fertőztük a kezelt csoportokat.

Kimutattuk, hogy bár a kontroll és a kezelt csoportok között nem volt szigni fikáns eltérés a súlygyarapodásban, szakmailag azonban releváns mértékben meg haladta az első két hétben a kezelt csoportok súlygyarapodása a kontroll csoportét. A 12. életnapig a kontroll csoporthoz képest sokkal kevesebb takarmányt fogyasz tottak az egyes beszárított propolisz kivonattal kezelt csoportok, súlygyarapodásuk pedig meghaladta a kontroll csoportét. Ez a tendencia a 24. napig csökkent, majd ismét javultak a mutatók. A vizes kivonattal itatott csoport takarmányértékesítése a vizsgálat idejének túlnyomó részében jobb volt, mint a kontroll csoporté. A propolisz etetése nem eredményezte a szalmonella ürítés korábbi megszűnését, azonban csök kentette a fertőzés klinikai tüneteinek megjelenési valószínűségét. A fertőzött cso portok esetén a szalmonella ürítése a beszárított propolisz kivonat 1x dózisával ete tett csoport esetén a 3. napig, a 3x dózisnál a 6. napig, az 5x dózisnál a 14. napig, a vizes kivonattal itatott csoportnál a 6. napig volt kimutatható, míg a pozitív kontrollnál csak a 3. napig. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a propolisz biztonsággal használ ható brojlercsirkék kiegészítő kezelésére, a felnevelési időszak bizonyos időszakában jelentősen javítja a gazdasági mutatókat. A jövőben érdemes több, nagyobb állatlét számú vizsgálatot végezni a hatékonyság vizsgálatára, valamint a propolisz farmako kinetikai tulajdonságainak feltérképezésére.

Klinikai EHV-1 fertőzések es EHM Magyarországon 2021-2022-ben

Clinical EHV-1 infections and EHM in Hungary in 2021-2022

Szerző: Ozvaldik Bernadett, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Forgách Petra Éva, egyetemi adjunktus; Dr. KorbacskaKutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A ló herpeszvírus-1 (EHV-1) az Alphaherpesvirinae alcsaládba, azon belül pedig a Varicellovirus genusba tartozik. Napjainkban is jelentős gazdasági károkkal járó, légzőszervi tüneteket, a vemhesség végén vetélést és felnőtt lovakban idegrendszeri tüneteket (myeloencephalopathia) okozó fertőző betegség. Légúti váladékkal hatéko nyan terjed, az állatokban hosszú időn keresztül képes lappangani, mely tulajdonsága hozzájárul ahhoz, hogy számos járvány kitöréséért volt felelős az évek során. Ezek közül az egyik legsúlyosabb a 2021 január-februárban, Spanyolországban megrende zett CES Valencia Spring Tour díjugrató versenyhez kötődő járványkitörés, melynek következtében az aktuális versenyszezonban fokozott figyelem irányult a lovak fertő zöttségére, illetve attól való mentességére.

Az EHV-1 fertőzés OIE listás, de Magyarországon nem bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, a valenciai járványkitörés után azonban a versenyeket megelőző, vírusürítésre irányuló szűrésre, valamint a fertőzés gyanúját felvető tüneteket mutató lovak laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatára fokozottabb érdeklődést tapasz taltunk mind a tulajdonosok, mind a kezelő állatorvosok részéről. Dolgozatomban az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Virológia laboratóriumába érkezett minták vizsgálatának eredményeit, valamint a pozitív ese tek elemzését foglalom össze.

A laboratóriumba a vizsgálati időszakban (2021 februártól 2022 júliusig) 457 minta érkezett, ezek közül 448 minta vizsgálata a vírus jelenlétére, míg 9 minta vizsgálata a fertőzés igazolására szolgáló ellenanyag-kimutatásra irányult. A direkt víruskimutatást real-time polimeráz láncreakcióval végeztük, a beérkezett minták közül 7 bizonyult pozitívnak, és egy kétesnek. A pozitív mintákat az Irish Equine Centre munkatársaival együttműködésben részletes genetikai analízisnek vetettük alá, melynek eredménye szerint egyik fertőzés sem kapcsolódik a valenciai járvány kitöréshez, azonban a kimutatott vírusok genetikai mintázata a klinikai tünetekkel korrelál. Az indirekt víruskimutatásra küldött minták egy részében a friss fertőzésre utaló magas ellenanyagszintet mértünk, míg más minták eredményei korábbi fertő zésre vagy a látens fertőzés reaktiválódására utalnak.

A vizsgálataim eredményei alapján a hazai EHV-1 járványhelyzet teljes feltérképezését, valamint a lótartók és lovakat kezelő állatorvosok körében a herpeszvírusok okozta fertőzésekkel kapcsolatos ismeretterjesztést tartom szükségesnek.

BARF étrenden tartott kutyákban és macskákban előforduló paraziták vizsgálata

Investigation of parasites in dogs and cats kept on BARF diet

Szerző: Papdeák Viktória, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Napjainkban a kutya és macskatulajdonosok körében egyre növekvő trend a ked vencek nyers táplálékkal való etetése, azaz a BARF étrend alkalmazása. Számos elő nye mellett a hőkezelés hiányából adódóan potenciális forrásai lehetnek állat- és köz egészségügyi szempontból is jelentős kórokozóknak, amelyek az állatok ürülékén keresztül veszélyt jelenthetnek az emberekre is. Vizsgálatunk az utóbbival kapcsola tos ismereteinket hivatott bővíteni.

A kutatás során 81 kutya és 8 macska bélsarát vizsgáltuk meg, amely mintákat számos hazai településről gyűjtöttük a tulajdonosok közreműködésével. Emellett, kérdőívet is töltettünk ki velük annak érdekében, hogy az eredményeinket össze vetve az általuk megadott válaszokkal, következtetéseket tudjunk levonni. A min tákból elsődlegesen hagyományos parazitológiai vizsgálatot végeztünk el, majd a kapott eredmények tükrében alkalmaztuk a DNS kivonást QIAamp Fast Stool Mini Kit használatával. Minden egyes mintát konvencionális PCR-rel vizsgáltunk meg a következő egysejtű parazitákra: Neospora-, Toxoplasma- és Sarcocystis fajok, valamint piroplasmák. Ezen felül, a féregélősködők is célcsoportnak számítottak.

A vizsgálatban résztvevő állatok egy kivételével betegségre utaló tünetet nem mutattak. A felszíndúsítás során 15 minta bizonyult pozitívnak, ezek közül a leg több esetben métely és Taenia-típusú petéket találtunk mikroszkóp alatt, a fennma radókban Giardia cysta, Cystoisospora oocysta, Sarcocystis sporocysta és Spirocerca lupi pete volt látható. A PCR vizsgálatok során a minták negatívnak bizonyultak Neospora-, Toxoplasma- és Sarcocystis-fajokra, valamint piroplasmákra. Hat mintá ból egyértelműen kimutatható volt a Dicrocoelium dendriticum, egy mintából pedig a Fasciola hepatica DNS-e. Bár a kutatás nem terjedt ki a baktériumok vizsgálatára, a DNS kivonás során számos mintából Escherichia coli-t tudtunk izolálni, ami tünet hiányában kevésbé jelentős, azonban egyes tanulmányok szerint a nyers táplálékban található E. coli jelentős rezervoárja lehet rezisztencia és virulencia géneknek, így multirezisztens törzsek kialakulásában is szerepet játszhat.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a BARF étrend nem jelentett fokozott kockázatot sem kutyák, sem macskák számára, melynek hátterében egyrészt a táplá lékfogyasztás előtti fagyasztás, illetve az állat rendszeres féreghajtása lehet. A vizs gálataink során kimutatott mételyeknek klinikai jelentősége is lehet, hiszen egy D. dendriticum fertőzött kutya súlyos gyomorbélrendszeri tüneteket mutatott. Ezen felül, e mételyfaj jelenléte városi körülmények között elsősorban járványtani szem pontból jelentős, hiszen végleges gazdái között található az ember.

A magyarországi őzpopulációk igazságügyi célú genetikai vizsgálata mitokondriális

kontroll régióval

Assessment of the genetic diversity of Hungarian roe deer populations for forensic purposes using the mitochondrial control region

Szerző: Petes Valentina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Zenke Petra, tudományos főmunkatárs; Zorkóczy Orsolya, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Az európai őz (Capreolus capreolus) széles körben elterjedt, Magyarországon is nagy számban élő faj, amely számos esetben esik vadgázolás, orvvadászok által elkövetett illegális elejtés és trófeával való visszaélés áldozatává, illetve közleke dési balesetek okozójává, aminek bizonyítása sokszor csak genetikai módszerek kel lehetséges.

Mivel a hazánkban élő őzekről jelenleg csak korlátozott genetikai információ áll rendelkezésre, célunk egy szélesebb körű hazai feltérképezés volt a mitokondriá lis genom (mitogenom) kontroll régiójának segítségével. Vizsgáltuk emellett a hazai őzállomány genetikai kapcsolatát a többi európai populációéval, figyelembe véve a faj közeli rokonával, a szibériai őzzel (Capreolus pygargus) való introgresszióját. Felmértük továbbá a kontroll régió alkalmazhatóságát a populációk elkülönítésére és az egyedek régiókhoz való rendelésére, valamint az anyai vonalak kizárásos vizsgála tokra való alkalmasságát. Kutatásunk során hivatásos vadászok által az ország több régiójából származó, szakszerűen elejtett őzekből vett szövetmintákat (n=43) használtunk fel. A kivont DNS-t a mitogenom kontroll régiójára tervezett primerpár segítségével polimeráz láncreakcióban sokszorosítottuk, tisztítottuk majd szekvenáltuk. A kapott szekvenci ákat a referenciagenomra illesztettük és meghatároztuk az egyes minták haplotípusát. A saját szekvenciáinkat kiegészítettük a GenBank-ból letöltött, más hazai terüle tekről származó egyedek szekvenciáival (n=75), így összesen 38 haplotípust találtunk a hazai őzeknél. Ezek közül 13 új volt hazánkra nézve, illetve tíz még eddig le nem írt haplotípus. Eddigi eredményeink alapján az egyes haplotípusok több, egymás tól távol eső populációban is előfordulnak. Így a kontroll régió alapján nem lehet a populációkat elkülöníteni − amit statisztikai módszerrel (F statisztika) is alátámasz tottunk − és az egyedek geográfiai meghatározása sem lehetséges.

Ugyanakkor, mivel az anyai vonalak nagy diverzitást mutatnak, a kontroll régió vizsgálata alkalmas lehet kizárásra, ezáltal pedig bizonyos, igazságügyi szempont ból is releváns kérdések megválaszolására. A kutatás folytatásaként tervezzük a hazai őzállomány autoszómás genetikai markerekkel (mikroszatelliták) történő felmérését, amely az egyedi szintű azonosítás mellett az állományok régiónként való megkülön böztetését is elősegítheti.

Luteolin Gram-negatív baktériumokkal szembeni védőhatásának vizsgálata sertés eredetű bélhám sejttenyészeten

The protective effect of luteolin in porcine intestinal epithelial cells infected with Gram negative bacteria

Szerző: Rahamim Koral, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Kovács Dóra, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antibiotikumok túlzott és helytelen használata az elmúlt évek során jelentő sen megnövelte az antibiotikum-rezisztencia előfordulásának gyakoriságát. A rezisz tencia kialakulása a kezelés kudarcához vezethet, és nagy kockázatot jelent mind az emberi, mind az állati egészségre nézve. Az állatok és az emberek egészsége szorosa összefügg, többek között a zoonotikus kórokozók, mint az Escherichia coli (E. coli) és a Salmonella enterica (S. enterica) állatokról emberre történő átvitelének lehetősége miatt, amely jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Az "Egy egészség" koncepció irányelveinek figyelembevételével mind a rezisztencia kialakulása, mind a zoonózi sok terjedésének veszélye jelentősen csökkenthető.

A koncepció szerint a potenciális egészségügyi kockázatok leküzdése érdekében a humán- és az állatgyógyászatnak együtt kell működnie a veszélyek előrejelzésében, megelőzésében, felderítésében és leküzdésében, ideértve az antibiotikum-rezisz tencia csökkentésére és optimalizálására irányuló gyakorlati megoldások keresését. Az ilyen lehetséges megoldások közé tartozik a potenciális antibiotikum-alternatí vák felderítése, ami kulcsfontosságú az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem ben. A lehetséges alternatívák, mint pl. a flavonoidok csoportjába tartozó luteolin megfelelő helyettesítőt jelenthetnek. A flavonoidok másodlagos növényi anyagcsere termékek, amelyek jótékony tulajdonságokkal rendelkeznek, többek között antioxi dáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatásuk is igazolt. Vizsgálatunk célja a luteolin védőhatásának tanulmányozása volt in vitro ser tés bélhámsejt (IPEC-J2) modellen. A sejteket E. coli-val vagy S. enterica ser. Typhimurium-mal kezeltük, önmagukban, illetve luteolinnal (25 vagy 50 µg/ml) kom binálva. A luteolin adagolását három különböző módon hajtottuk végre, összehason lítva az elő-, a párhuzamos és az utókezelés hatékonyságát. Ezután meghatároztuk az intracelluláris reaktív oxigénszármazékok (IC ROS) mennyiségét 2',7' diklór-dihidrofluoreszcein-diacetát (DCFH-DA) reagenssel. A gyulladásos interleukin-6 (IL-6) és interleukin-8 (IL-8) szinteket enzimhez kötött immunszorbens próbával (ELISA) hatá roztuk meg, a patogén adhézió gátlását pedig sorozathígítást és kioltást követően a telepek számának meghatározásával vizsgáltuk. Kísérletünk eredményei azt mutatták, hogy a luteolin képes volt jelentősen csökkenteni az oxidatív stressz, illetve a gyulla dásos markerek szintjét bélhámsejtekben. Nem volt azonban jelentős szerepe az E. coli és a S. Typhimurium tapadásának befolyásolásában a fent említett sejteken.

Eredményeink alapján a luteolin alternatívát jelenthet sertések fertőző bélbeteg ségeinek megelőzésében és kezelésében, de ennek alátámasztására további vizsgála tokra van szükség, mind in vivo, mind in vitro.

Állatgyógyászati probiotikumok metagenomikai vizsgálata brojlercsirkében

Metagenomic analysis of veterinary probiotics in broiler chickens

Szerző: Román István László, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Gazdasági haszonállataink termékei kockázatot jelenthetnek mikróbákkal történő kontamináció és velük együtt antimikrobiális rezisztencia gének terjesztésében, azaz a horizontális géntranszfer lehetőségének a megteremtésében. Az antibiotikum fel használás csökkentésére számos alternatív megoldás létezik, ilyen a probiotikumok használata, melyek olyan hasznos mikroorganizmusok, amik megfelelő módon adva kedvező hatással bírnak az élő szervezetre. Keveset vizsgált terület ezek antimikrobi ális rezisztencia génhordozása (ARG), és a bélmikrobiomra, különös tekintettel a bél rezisztoma változásra gyakorolt hatásuk.

Kutatásunk során új generációs szekvenálás segítségével baromfifélékre engedé lyezett probiotikumok ARG hordozását vizsgáltuk, különös tekintettel azok plazm idon, fágon vagy mobilis genetikai elemként való kódolására. Ezen kívül vizsgáltuk a brojlercsirke teljes felnevelési időszaka alatt a különböző probiotikum készítmé nyek etetésének hatására bekövetkező bélrezisztoma és bélmikrobiom változását, valamint összefüggést kerestünk az egyes azonosított ARG-k és a minimális gátló anyag koncentráció (MIC) értékek meghatározását követően a rezisztencia fenotípu sos kifejeződése között.

Az egyes készítményekben kritikusan fontos antibiotikumokkal szembeni rezisz tencia mechanizmus kialakulásáért felelős géneket azonosítottunk, mint fluorokino lon efflux pumpát kódoló géneket, peptid antibiotikum célpont mutációt és efflux pumpát kódoló géneket. Továbbá közegészségügyi szempontból jelentős aminogli kozidok enzimatikus inaktivációját kódoló aadK és AAC(6')-Ii géneket is azonosí tottunk. Számos ún. multidrug rezisztenciát kódoló gén is azonosításra került (vmlR, ykkC, ykkD, msrC, clbA, eatAv). Azonban sem mobilis genetikai elemet, sem plazm idon kódolt gént nem találtunk; fágon kódolt gént is csak egy esetben mutattunk ki (DfrA43). A fenotípusos vizsgálat során MIC érték meghatározást végeztünk és szá mos esetben a rezisztencia kialakulásáért felelős gén megtalálható volt a törzsekben. A bélsárminták metagenom vizsgálata során genus szintjén az egyes csoportonként, az idő és etetés függvényében Shannon-diverzitás eloszlás és Mann-Withney teszt alkalmazása során sem találtunk szignifikáns különbséget a párosított minták között. A probiotikumok is hordozhatnak közegészségügyi szempontból jelentős ARGket. A jövőben érdemes több, a probiotikumok molekuláris genetikai módszerekkel történő vizsgálatára irányuló kutatást végezni, az egyes gének kifejeződésének vizs gálatához pedig transzkriptomikai vizsgálatok szükségesek.

Kullancs

közvetítette

egysejtűek vizsgálata hazai vadmacskákban és házi macskákban

Investigation of tick-borne protozoa in wild cats and domestic cats in Hungary

Szerző: Rompos Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A macskák háziasításához fűződő történetek rendkívül régre nyúlnak vissza, a városi állattartás kialakulásának köszönhetően pedig a házi macskák egyre szélesebb körben elterjedt állatok. A macskák egyre növekvő népszerűsége mellett a fertőző betegségeiket, vektor által terjesztett parazitáikat, illetve az ezekkel is összefüggő vadmacska - házi macska hibridizációs folyamatát is egyre nagyobb érdeklődés övezi. Populációik méretének a gyarapodása nem okozta őseik – a vadmacskák – kihalá sát, azonban az urbanizáció előrehaladtával ezen macskafélék élettere egyre inkább közössé válik, megfelelő körülményeket teremtve ezzel a kullancs közvetítette kór okozók terjedésének. Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a piroplazmák és Hepatozoon-fajok előfordulását az Aggteleki Nemzeti Park térségében, vadmacs kákban és kijáró házi macskákban egyaránt. Ezen macskafélék a nemzeti park terü letén és környékén nagy eséllyel érintkezhetnek egymással, illetve osztozhatnak kul lancs vektorokon. Összehasonlítás céljából más településekről származó házi macs kák korábbi mintáit is feldolgoztuk. Összesen 131 egyed vett részt a vizsgálatainkban, közülük 88 házi macska vér mintája Debrecenből és Szegedről származott. Az Aggteleki Nemzeti Park terüle tén elhullott 4 vadmacskát és 1 házi macskát, illetve azon a vidéken élő 38 betegségre utaló tüneteket nem mutató házi macskát vizsgáltunk meg. Utóbbiaktól alvadásban gátolt vérmintát gyűjtöttünk, 9 kivételével szájtamponminta is rendelkezésünkre állt. A mintákból vérkenetet készítettünk, a DNS kivonást pedig a QIAamp DNA Mini Kit-tel végeztük el. Ezt követően minden egyes mintát konvencionális PCR-rel vizs gáltunk meg a fent említett célcsoportokra.

Egy vadmacskából a piroplazmákat célzó PCR-rel Cytauxzoon europaeus fajt, a Hepatozoon-fajokat keresve pedig 3 vadmacskából Hepatozoon felis fajt tudtunk kimutatni. Az Aggtelek környéki, aktívan kijáró házi macskák egy vérmintája bizo nyult pozitívnak, melyben H. felis jelenlétét tudtuk igazolni. A többi településről szár mazó korábbi években gyűjtött minták negatívnak bizonyultak mindkét kórokozóra. Eredményeink aktualitását mutatja, hogy az általunk igazolt Cytauxzoonés Hepatozoon-fajok hazai jelenléte vadmacskákban nemrég nyert igazolást. Magyarországon azonban ez idáig nem volt ismert a H. felis jelenléte házi macs kákban. Fertőződésük a közös élettérben található fertőzött kullancs elfogyasztásával lehetséges. Ezért fontosnak tartjuk, hogy mind az állatorvosok, mind az állattartók figyelmét felhívjuk a fertőzés eshetőségére és a kullancs elleni védeke zés fontosságára.

Főbb megbetegedések csoportosítása kedvencként tartott patkányokban

Classification of main diseases in pet rats

Szerző: Similowski Elsa Roxane Macha, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Szilasi Anna, egyetemi adjunktus; Dr. Mándoki Míra, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

Európa állatorvosi rendelőiben egyre gyakoribb páciens a háziasított patkány (Rattus norvegicus domestica). Mivel igen szelíd és intelligens a természetük, így nagyon kedveltek mint társállatok. Emellett évtizedek óta használják őket kutatá sokban mint modell állatok, és széleskörű irodalom áll rendelkezésre a főbb labora tóriumi törzsekről. Sajnos a tartási körülmények és az állatok genetikája igencsak különbözik a kedvencként tartott patkányokétól, mivel szelektíven tenyésztik őket, és specális körülmények között tartják. Így feltételezhetjük, hogy a társállatok meg betegedései is más karakterűek, mint a laborállatoké. Jelenleg még igen kevés iro dalmi adat áll rendelkezésre a társállatként tartott patkányokról, mivel az egzotikus állatokkal foglalkozó szakkönyvek inkább a nyúlra, tengerimalacra, görényre és hör csögre koncentrálnak.

Jelen tanulmány a patkányok főbb betegségeinek csoportosítását tűzte ki célul franciaországi adatok alapján. Retrospektív kutatásunk során több, mint 1000 páci ens adatait tekintettük át egy francia állatkórház és referencia klinikai adatbázisából 2006 és 2021 között. A patkányok életkorát, ivarát, főbb panaszát és a diagnózist gyűjtöttük ki és elemeztük.

A teljes vizsgált populációban a főbb panaszok a légúti tünetek (35%), szövetsza porulatok (21%), neurológiai tünetek (13%) és sántaság (9%) voltak. A profilokat az életkor és ivar függvényében állítottuk fel – ezeket osztályoztuk, és egy fát alakítot tunk ki, ami alapján könnyen láthatók a főbb panaszok adott életkor és ivar tekinte tében. Ezeket a profilokat további részletekkel gazdagítottuk, így egy dupla kördiag ramon tudtuk ábrázolni a főbb tünetekhez tartozó állatorvosi diagnózist. Az elem zés során három, statisztikailag releváns korcsoport alakult ki, ami így segít beha tárolni az idősödő patkány fogalmát. A kedvencállatként tartott patkányt fiatalnak tekinthetjük 12 hónapos kor alatt, idősödőnek 24 hónapos korig és öregnek 24 hóna pos kor felett.

A vizsgált populációban a légúti tüneteket leggyakrabban idült légúti beteg ség (chronic respiratory disease, CRD) okozta minden korcsoportban (60% felett). A szövetszaporulatok emlőtumorok voltak az idősödő és öreg nőstény állatok kör ében (65% felett, ebből 75% fibroadenoma), és tályogok a hím állatokban (50% felett). Az idegrendszeri tünetek oki hátterét ritkán derítették ki, leggyakrabban a vestibularis szindróma diagnózisát állították fel (55% felett minden korcsoportban). Az agy alapi mirigy daganat diagnózisát is leggyakrabban gyanú alapján hozták az idősödő és öreg patkányok körében (14–65%). A sántaság felülreprezentált diagnózis volt az öreg hím állatok csoportjában (22% a nőstény állatokban látott 8%-kal szemben), és főképp polyradiculoneuropathiával hozták kapcsolatba (59%).

A vizsgálat során nyert adatok hasznosak lehetnek mind az állatorvosoknak, mind a patkányok gazdáinak, továbbá alapul szolgálhatnak későbbi ismertető anya gok létrehozásához.

30 mg/kg dózisban, intramuszkulárisan alkalmazott florfenikol farmakokinetikai tulajdonságai sertés ízületi folyadékban és PK/ PD integrációja Streptococcus suis ellen Pharmacokinetic properties of intramuscularly administered florfenicol in pig synovial fluid at the dose of 30 mg/kg and PK/PD integration against Streptococcus suis

Szerző: Simon Réka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A florfenikol a fenikolok csoportjába tartozó kis molekulatömegű, széles antibakte riális spektrummal rendelkező hatóanyag, amely a Gram-pozitív és a Gram-negatív bak tériumokkal szemben is bakteriosztatikus hatásmóddal rendelkezik. Kiválóan felszívó dik intramuszkuláris, szubkután és szájon át történő alkalmazást követően is, illetve ehhez hasonlóan kiválóan megoszlik a szervezetben, így a speciális membránokon is képes átlépni. Kutatásom elsődleges célja, hogy a nagy dózisban (30 mg/kg), intramuszkulárisan alkalmazott florfenikol farmakokinetikai tulajdonságait meghatározzam ser tés ízületi folyadékban, illetve ennek az alkalmazási módnak a jelentőségét vizsgáljam a Streptococcus suis okozta ízületgyulladások kezelésében.

A vizsgálatokat 8 db, 28,93 ± 3,64 kg testtömegű Danbred ártány sertéssel végeztem el, amelyben a florfenikol dózisát az engedélyezett készítmények használati leírásától eltérően 15 mg/kg helyett 30 mg/kg dózisban határoztam meg, intramuszkuláris beadási móddal, egyszeri alkalommal. A kísérlet állat fázisában vérplazma és ízületi folyadék mintákat gyűjtöttem egy alkalommal a gyógyszerbeadást megelőzően, illetve azt köve tően a következő időpontokban vettem vért: 10, 20, 30, 40, 50 és 60 perccel, illetve 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 12, 24, 48 és 72 órával, illetve ízületi folyadékot: 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24, 48 és 72 órával. A vérplazmában és az ízületi folyadékban a florfenikol koncentrációját folyadékkromatográfia-tömegspektrometria (LC-MS/MS) segítségével határoztam meg, több szörös reakciókövetési módban (MRM), amely a módszer megfelelő érzékenységét és szelektivitását biztosította. A florfenikol a beadást követően 1,40 ± 0,66 órával (tmax) érte el a maximális koncentrációt a vérplazmában (Cmax=8,15 ± 3,11 µg/ml), míg az ízü leti folyadékban 1,75 ± 1,16 óra (tmax) elteltével (Cmax=4,51 ± 1,16 µg/ml). A vérplaz mában a felezési idő (t1/2) 17,93 ± 11,68 óra, míg az ízületi folyadékban 12,27 ± 7,45 óra. A görbe alatti terület értéke 24 órára kivetítve (AUC24h) a vérplazmában 104,77 ± 21,56 μg/ml*h, míg az ízületi folyadékban 44,12 ± 17,23 μg/ml*h.

A farmakokinetikai vizsgálatokat követően 73 db, sertés eredetű Streptococcus suis izolátumnak határoztam meg az érzékenységét florfenikollal szemben mikrohígításos módszert alkalmazva, amelynek eredménye a minimális gátló koncentráció (MIC) érté kek. A MIC-értékek alapján kiszámoltam a MIC50 (2 µg/ml) és MIC90 (8 µg/ml) értékét. A farmakokinetikai és farmakodinámiai adatok felhasználásával elvégeztem a PK/PD integrációk közül a %T>MIC-t és az AUC24h/MIC-et, amelyek alapján a florfenikolra nézve 2 µg/ml-es vagy annál kisebb MIC-értékű S. suis törzsekkel szemben a florfeni kol 30 mg/kg dózisban, intramuszkulárisan alkalmazva baktericid hatást is képes kifej teni szeptikémia esetén, míg ízületigyulladás esetén csak bakteriosztatikus hatást képes kifejteni a 2 µg/ml-es MIC-érték alatti S. suis törzsekkel szemben.

Rágcsálók és nyulak bélsárvizsgálata Giardiafajokra és más egysejtű parazitákra

Examination of feces from rodents and rabbits for Giardia species and other protozoan parasites

Szerző: Sipos Ditta, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Napjainkban a nyúl és különféle rágcsálók tartása egyre kedveltebbé vált az állatbarátok körében, ezáltal megteremtve a körülményeket arra, hogy több köz vetlen kapcsolat alakulhasson ki ember és állat között. Az ember és az egykor kiha lás szélére sodródott eurázsiai hód közötti kapcsolat is növekvő tendenciát mutat, hiszen a számunkra fürdőzési lehetőséget nyújtó vizek egyben életteret biztosíthat nak a hazánkban mostanra már túlszaporodott hódállományoknak. Mivel ezen álla tok hordozói lehetnek különböző, akár zoonótikus tulajdonsággal rendelkező egy sejtű parazitáknak, ezért vizsgálatuk különösen nagy jelentőséggel bír. Kutatásunkban összesen 154 kisemlős vett részt: 77 csincsilla (Chinchilla lani gera), 10 tengerimalac (Cavia aperea f. porcellus), 13 degu (Octodon degus), 12 pat kány (Rattus norvegicus), 15 hód (Castor fiber) és 27 nyúl (Oryctolagus cuniculus). A bélsármintákat gyűjtést követően hagyományos parazitológiai diagnosztikai mód szerrel, azaz félszíndúsítással vizsgáltuk. A hódokból vett mintákat Giardia SNAP teszt segítségével is ellenőriztük. Az összes minta közül kiválasztottunk 59 mintát, melyekből a DNS QIAamp Fast Stool Mini Kit segítségével kivonásra került. Ezt követően a mintákat PCR vizsgálatnak vettettük alá.

A hagyományos parazitológiai módszer segítségével 32 állatban Giardia sp. ciszta (32/154; 20,78%), 10 állatban Eimeria sp. oociszta (10/154; 6,49%), közülük pedig 4 állatban e két faj koinfekciója volt jelen (4/154; 2,60%). Egy tengerimalac ban Cryptosporidium sp. oociszták (1/154; 0,65%) jelenlétét állapítottuk meg. A pozi tív állatok közül négy állatnak voltak kifejezett gyomor-bélrendszer eredetű tünetei, további három állat tulajdonosa kevésbé jellegzetes tünetekről számolt be, úgymint fogyás és lágyabb bélsár ürítés. A többi állat esetében fertőződésre utaló tünet nem volt megfigyelhető. A hódok a SNAP teszt eredmények alapján Giardia negatívnak bizonyultak. Molekuláris vizsgálatokkal a Giardia fajokat és genetikai csoportokat nem tudtuk megállapítani, mivel módszerünk további beállításokat igényel.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy a nyulak és rágcsálók hazai populációiban nagy eséllyel találkozhatunk különböző egysejtű paraziták okozta fertőzé sekkel, melyek akár súlyos tünetekben is megnyilvánulhatnak. Azonban járványtani szempontból a tünetmentes hordozóknak nagyobb jelentőségük lehet, hiszen kulcszszerepet játszhatnak a paraziták terjedésében, különös tekintettel a Giardia duode nalis emberre való átvitelében.

Galambélősködők molekuláris járványtani vizsgálata

Molecular and epidemiological study of pigeon parasites

Szerző: Sipos Gábor, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Hornok Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Első kutatásunk célja a hazai madártetűatkák genetikai vizsgálata volt. Ennek során első alkalommal találtuk meg a Dermanyssus gallinae L1 vonalát KözépEurópában, galambon. A D. gallinae L1 törzsének részletes morfológiai és molekulá ris-filogenetikai analízise rejtett (kriptikus) faji státuszba helyezte a D. gallinae (s.l.) fajon belül. Szintén megtaláltuk az első molekulárisan és filogenetikailag igazol ható Ornithonyssus sylviarum városi madárfertőzést hazánkban, molnárfecskéken. Figyelembe véve a molnárfecskék jól dokumentált vonulási útvonalait Magyarország és Afrika között, az ehhez a madárfajhoz kötődő O. sylviarum nagy valószínűség gel a Földközi-tenger keleti vidékéről érkezett az atka gazdájaként szolgáló molnár fecskékkel. Ezzel szemben a magyarországi galambokból gyűjtött atkák cox1 geneti kai homogenitást mutattak az észak-amerikai O. sylviarum-mal, ami csak a madarak és atkáik emberi tevékenység (pl. kiállításra szállítás vagy állatkereskedés) révén való, nagy távolságokon átívelő kapcsolatával magyarázható. Második kutatásunk során a Trichomonas gallinae fajt vizsgáltuk, amely a madarak világszerte elterjedt, ostoros egysejtű parazitája. Garat-tampon mintákat gyűjtöttünk Magyarországon és Romániában 99 columbiform madártól, köztük 76 verseny-, és városi galambtól (Columba livia domestica), négy örvös galambtól (C. palumbus), 16 kacagó gerlétől (S. risoria) és három balkáni gerlétől (S. decaocto). A DNS-kivonást követően ezeket a mintákat molekuláris módszerekkel elemeztük a T. gallinae jelenlétére. A T. gallinae-t mind a négy vizsgált madárfajban kimutat tuk. A versenygalambok körében szignifikánsan magasabb volt a fertőzöttség előfor dulása (95%), mint a városi galambok esetében (33%). A többi columbiform madár faj közül a PCR-pozitivitás aránya az örvös galambok esetében volt a legmagasabb (100%), magas volt szintén (94%) a kacagó gerlék közt, viszont alacsony a balkáni ger lék közt (33%). Egyes genotípusok előfordulása a gazdafajhoz és a mintavételi hely hez köthető. A klinikai tüneteket csak egy genotípussal tudtuk összefüggésbe hozni. A kimutatott T. gallinae genotípusok többsége nem gazdaspecifikus és nem okoz kli nikai tüneteket. Legjobb tudomásunk szerint ez volt a T. gallinae genetikai diverzi tásának első vizsgálata Magyarországon, Romániában és az egész délkelet-európai régióban. Összegzésként elmondható, hogy a fogságban tartott columbiform mada rak esetében lényegesen magasabb volt a T. gallinae fertőzöttség aránya, mint a sza badon élő columbiform madaraknál.

Lactobacillus rhamnosus probiotikus baktériumtörzs hatásának in vitro vizsgálata sertés bélfertőzés

modellben

In Vitro Study of the Effect of a Probiotic Bacterial Strain of Lactobacillus rhamnosus in a Porcine Intestinal Infection Model

Szerző: Somogyi Fanni, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Palkovicsné Pézsa Nikolett, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Nagyüzemi körülmények között tartott sertésekben a zsúfoltság és az intenzív technológia okozta stressz miatt gyakori az Escherichia coli (E. coli) és Salmonella Typhimurium (S. Typhimurium) okozta bélfertőzés. A patogének által kiváltott oxi datív stressz és a bél barrier funkciójának károsodása a termelés csökkenéshez és kli nikai tünetek kialakulásához vagy akár elhulláshoz is vezethet. Hosszú évtizedekig ennek megelőzésére és hozamfokozásra rutinszerűen alkalmaztak antibiotikumokat, és ez a gyakorlat is hozzájárult a manapság egyre nagyobb mértékeket öltő antimikrobiális rezisztenciához. Az Európai Unió ma már szigorúan szabályozza az antibi otikumok állatgyógyászati felhasználását. Felmerült tehát az igény olyan alternatív szerek és táplálékkiegészítők iránt, amelyek nem járulnak hozzá a rezisztencia növekedéséhez, ugyanakkor képesek pozitív hatást kifejteni az állatok egészségére és ter melőképességére, és segítenek megőrizni a béltraktus egészséges barrier funkcióját.

A probiotikumokat már hosszú ideje használják az állatgyógyászatban, de sok esetben még nem teljesen ismert a pozitív hatásukért felelős pontos hatásmecha nizmus és a hatékonyságuk mértéke. Kísérletünkben a Lactobacillus rhamnosus (L. rhamnosus) probiotikus baktérium IPEC-J2 sertés eredetű bélhámsejteken kifejtett védőhatását vizsgáltuk a patogén E. coli és S. Typhimurim baktériumokkal szemben.

Először Neutral Red próbával meghatároztuk, hogy a L. rhamnosus 10^8 CFU/ ml koncentrációban alkalmazva nem befolyásolja az IPEC-J2 sejtek életképességét, további kísérleteinkben ezt a koncentrációt alkalmaztuk. Ezután a sejtek intracel luláris redox állapotát vizsgáltuk DCFH-DA próbával, melynek során három külön böző kezelést alkalmazva (elő-, egyidejű és utókezelés) adtuk hozzá a sejtekhez az L. rhamnosust, valamint a patogén baktériumokat. FITC-D fluoreszcens próbát alkal mazva teszteltük a probiotikus törzs hatását a bélhámsejtek paracelluláris permeabilitására. Végül pedig azt vizsgáltuk, hogy a L. rhamnosus milyen mértékben akadá lyozza meg a patogén baktériumok tapadását az IPEC-J2 bélhámsejtekhez. Kutatásunk eredményei azt bizonyítják, hogy a L. rhamnosus jelentősen csök kenti a sertés-bélhámsejtekben az E. coli, illetve S. Typhimurium által kiváltott oxi datív stresszt, képes megelőzni a barrier funkció károsodását és gátolja a patogén baktériumok adhézióját. További in vitro és in vivo vizsgálatok szükségesek a L. rhamnosus pozitív hatásának hátterében álló folyamatok felderítésére.

Az Anti-Müllerian hormon szérumszint meghatározás szerepe a gonadális elváltozások diagnosztikájában és az ivari státusz meghatározása során kutyában

The role of serum anti-Müllerian hormone determination in the diagnosis of gonadal abnormalities and in the determination of canine reproductive status

Szerző: Soós Eszter Kincső, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Müller Linda, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

Az ivari differenciáció fontos faktoraként ismert anti-Müllerian hormon (AMH), elsősorban az asszisztált reprodukció területén széles körben elterjedt diagnosztikai markerré vált az utóbbi évtizedekben. A kisállatpraxisban is megfigyelhető növekvő jelentőségét magyarázza, hogy a posztnatális időszakban is megjelenik a vérben. Hímnemű egyedekben egyedüli forrásként a here Sertoli sejtjei, nőneműekben pedig a kisebb follikulusok granulosa sejtjei termelik, így vérszintjének meghatározása alkal mazható az intakt és ivartalanított egyedek elkülönítésére, valamint a rejtettheréjűség, az ovarian remnant szindróma (ORS), petefészek elváltozások, Sertoli-, illetve granulosa sejtes daganatok diagnosztikájában, emellett felmerül a fertilitási markerként tör ténő alkalmazásának lehetősége. A kutya AMH szérumszintjének alakulásáról szüle tett eltérő elrendezésű vizsgálatokon alapuló publikációk a mérési módszerek külön bözősége miatt is némileg eltérő eredményeket közöltek. Munkám során a Szülészeti klinikára érkező egészséges, ivartalanítás céljából, valamint ivarszervi rendellenes ség miatt műtétre kerülő ivarérett nőstény és hím kutyákból gyűjtöttem vérmintákat. Közvetlenül a műtéti beavatkozás előtt (0. nap), majd az azt követő 3., 7., 14., és 28. napokon levett vérmintákból egy kutyára vizsgálatunkkal egy időben validált immunkemilumineszcens módszerrel határoztuk meg a szérum AMH koncentrációkat, majd elvégeztük a statisztikai értékelést. Az eltávolított gonádok makroszkópos vizsgálata mellett heredaganat és ORS esetén azok szövettani feldolgozását is elvégeztük. A vizsgálatba vont összesen 15 különböző fajtájú, 1,3-14,5 éves szuka kutyából 12 rutin ivar talanításon esett át, 3 állatnál ORS műtéti ellátása volt a cél. A 14 különböző fajtájú, 1-13 éves kan között 7 egészséges, 3 heredaganattal és 4 rejtettheréjűséggel diagnosztizált betegből vettünk mintát. Nemenként, valamint a gonádokat érintő elváltozások alapján kialakított csoportonként szignifikánsan (P<0.05) eltérő 0. napi átlagos AMH koncentrációk folyamatos csökkenését figyeltük meg a műtétet követő időpontok ban. A szukákban mért vérszintek a 14. napra alapszintre csökkentek, míg egészsé ges kanokban a 0. napon mért szignifikánsan magasabb kiindulási értékek csak a 21-28. napra érték el azt. Meghatároztuk az AMH felezési idejét az egyes csoportokban, vala mint az egyes időpontokban mért, az ivartalanított és ivaros (egészséges, vagy elvál tozott gonáddal rendelkező) állatok elkülönítésére alkalmas határértékeket. A kuta tás alapján meghatározott határértékek segíthetik a kollégákat egy általuk is elérhető, egyre szélesebb körben alkalmazható mérési módszerrel nyerhető eredmények helyes értékelésében. Például segítséget nyújtanak az ivarszervi elváltozások diagnosztikájában, illetve megadják, hogy ORS vagy hereelváltozások esetén, hány nappal a beavat kozást követően igazolható a gonád teljes eltávolítása egy ismételt AMH méréssel, illetve heredaganat esetében mikor kell áttét meglétére gondolni.

Az állategészségügyi gyógyszerköltségek alakulása, különös tekintettel az antibiotikumokra, nagylétszámú hazai tejelő szarvasmarha

telepeken

The veterinary drug costs with special regard to antibiotics on large Hungarian dairy cattle farms

Szerző: Steenkamp Mathao, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Dobos Attila, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A tanulmányban az állategészségügyi gyógyszerköltségeket vizsgáltuk, különös tekintettel az antibiotikumokra és a főbb termelési paraméterekre 8 nagylétszámú magyar tejelő szarvasmarhatartó gazdaságban, ahol átlagosan 864 tehenet tartot tak 2015-2017 között. Vizsgálatunk során elemeztük az állategészségügyi gyógyszer költségek, ezen belül az antibiotikumokra fordított kiadások megoszlását termék csoportok és indikáció szerint. A vizsgált időszakban az egy tehénre jutó éves átla gos állategészségügyi gyógyszerköltség 77,2 euró, az egy liter tejre jutó éves átlagos állategészségügyi gyógyszerköltség pedig 0,82 eurócent volt. A termékcsoportokat tekintve átlagosan az antibiotikumok feleltek a legnagyobb költséghányadért (39,6%), de arányuk a hároméves időszak alatt fokozatosan csökkent 42,3%-ról 35,9%-ra. Az antimikrobiális szerek költségét a hormonok (21,8%), a vakcinák (15,9%), a sebészeti és gyógyászati termékek (11,9%), a vitaminok és étrend-kiegészítők (5,8%) és a para zitaellenes szerek (4,9%) kiadásai követték. A vizsgált időszakban a hormonok, vala mint a sebészeti és gyógyászati termékek költséghányada csökkent, a többi készít ménycsoporté viszont nőtt, különösen a vakcináké. Az összes állatgyógyászati gyógy szerköltség 29,7%-át a tőgybetegségekre, 26,4%-át a szaporodási rendellenességekre, 11,8%-át a sántaságra, 11,5%-át az emésztőszervi betegségekre, 10,0%-át a légzőszervi betegségekre, 4,9%-át a paraziták elleni védekezésre, 4,6%-át az anyagcsere-rendel lenségekre és 1,1%-át az egyéb sebészeti és orvosi kezelésekre fordították. Az éves átlagos antibiotikum költség tehenenként 30,6 euró volt, az egy liter tejre jutó éves átlagos antibiotikumköltség pedig 0,32 eurocent. A teljes antibiotikumköltség 51,9%át a tőgygyulladások, 27,8%-át a sántaság, 12,1%-át a légzőszervi és emésztőrendszeri betegségek, 8,3%-át pedig a szaporodási zavarok (pl. metritisz) kezelésére fordították. Az összes antibiotikumköltség 63,2%-át a cefalosporinokra, 11,1%-át a fluorokinolonokra és 9,6%-át a különböző antibiotikum-kombinációkra (pl. penicillinek és ami noglikozidok, amoxicillin és klavulánsav) fordították, majd a tetraciklinek, makroli dok, penicillinek és egyéb antibiotikumok következtek. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált állományokban a tehenek száma és a tejhozam minden évben nőtt, azonban az egy tehénre és egy liter tejre jutó átlagos éves állategészségügyi gyógy szerköltség 2015 és 2017 között stagnált vagy enyhén csökkent. Az összes állategész ségügyi gyógyszerköltség legnagyobb részét továbbra is az antibiotikumok tették ki, bár részarányuk a vizsgált időszakban folyamatosan csökkent, ugyanakkor a vakci nák költséghányada jelentősen nőtt, ami jó iránynak tekinthető az antimikrobiális szerek felhasználásának célzott csökkentése tekintetében.

A laterális septum kisspeptin sejtjeinek fejlődéstani vizsgálata

A study on the ontogeny of lateral septal kisspeptin neurons

Szerző: Szentkirályi-Tóth Soma, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Hrabovszky Erik, egyetemi tanár; Puska Gina, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A reproduktív tengely működését a hipotalamikus gonadotropin-releasing hor mon (GnRH)-termelő idegsejtek az adenohipofízis luteinizáló hormon (LH) és folli kulus stimuláló hormon (FSH) elválasztásának szabályozásával irányítják.

Az FSH és LH hormonok hatására az ivarszervekből szexuálszteroidok szaba dulnak fel, melyek kritikus szerepet játszanaka GnRH termelés feedback szabályo zásában is. A petefészkek ösztrogén (ösztradiol) hormonja a hipotalamusz kisspep tin (KP) expresszáló interneuronjainak közvetítésével kulcs szerepet tölt be a hipota lamusz GnRH elválasztásának szabályozásában. A KP-GnRH reguláció hibás műkö dése a pubertás és a nemi funkciók veleszületett vagy szerzett zavarát idézheti elő. KP idegsejtek kisebb számban előfordulnak a mediális amygdala és a laterális sep tum (LS) területén is.

Az extrahipotalamikus KP sejtpopulációk szerepe és működése jelenleg kevéssé ismert. TDK munkám célja a LS területén megtalálható KP sejtpopuláció fejlődés tanának, nemi dimorfizmusának és ösztrogén általi szabályozásának vizsgálata volt génmódosított egérmodellben. Munkám során 26-27 napos korban figyeltem meg először KP idegsejtek megjelenését nagyobb számban az LS területén. A fluoresz cens markerrel (ZsGreen) jelölt sejtek száma fokozatosan növekedett, mígnem elérte a felnőttkorra jellemző 120-150-es számot. A hím egerek alacsonyabb sejtszámokat mutattak a legtöbb korkategóriában. Nőstény egerek 20 napos korban megkezdett, 4 napon át tartó ösztrogén hormon kezelésével indukálni tudtam a KP neuronok korai megjelenését nagy számban. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a LS idegsejtjeinek KP termelését az ösztrogén hormonok emelkedő vérszintje váltja ki. Az ösztrogén hor monok KP idegsejtekre gyakorolt génexpressziós hatásainak további tanulmányozá sára ezért új generációs RNA-Seq vizsgálatok bevezetését tervezzük.

Az ellés lefolyásának ellenőrzése egy nagyüzemi

Holstein-fríz tehenészetben, különös tekintettel a halvaszületések előfordulására Controlling of calving process in particular the occurrence of stillbirths in a large-scale Holstein-Friesian dairy farm

Szerző: Szücs Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Szenci Ottó, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika)

Minthogy az ellést megelőző időszak tartási körülményei nagymértékben befo lyásolják az ellés lefolyását, ezért vizsgálataimat egy hazai Holstein-fríz tehenészet ben végeztem, ahol ~1200 fejőstehenet tartanak mélyalmos istállókban. A vemhes üszők és tehenek kb. 28 nappal az ellés előtt kerülnek át a szintén mélyalmos ellető istállóba, ahonnan az új tartástechnológia szerint a várható ellés előtt három nap pal 4-5 fős karámokba kerültek, hogy az ellés elkezdődését az elletőmesterek idő ben észrevegyék és szükség esetén szülészeti segélynyújtást végezzenek. A vizsgá lat során 2021. szeptembere és 2022. májusa közötti időszakban mintegy 876 ellés lefolyását követtük nyomon. A vizsgált paraméterek a következők voltak: a borjak átlagos testtömege, a nehézellések előfordulása, a halvaszületések és a magzatburokvisszamaradások (MBV) száma. Nehézellésnek tekintettük azokat az eseteket, amikor a szülészeti segélynyújtást legfeljebb egy (S2), két (S3), ill. három ember segítsé gével végezték, vagy elletőkészüléket vettek igénybe (S4). Az S1-es kategóriába tar toznak azok az esetek, amelyeknél az ellés segélynyújtás nélkül zajlott le, ez 70,1%ban fordult elő. A borjak 1,3%-a született halva, és a tehenek 7%-nál MBV-t állapí tottak meg. Az ebben a csoportban született borjak átlagos testtömege 40,3 kg volt. Az ellések 25,6%-ánál egy ember segédkezett (S2 kategória), a halva született borjak aránya ezekben az esetekben 3% volt. Az ebbe a csoportba tartozó tehenek 4,8%-nál volt MBV megfigyelhető, és a borjak átlagos testtömege 41,4 kg volt. Az S3-as esetek az ellések kb. 2%-át jelentették és a borjak 0,3%-a született halva. A tehenek 0,4%-át kezelték MBV-sal az ellés után, a borjak átlagos testtömege 40,5 kg volt. Az S4 kate góriába sorolható esetek száma mindösszesen az ellések 0,2%-a volt, és az abból szár mazó borjaknak is csupán 0,1% született halva. Ebben a kategóriában nem volt olyan tehén, amelyiknél MBV-t diagnosztizáltak volna, a borjak átlagos testtömege pedig 52 kg volt. A nemzetközi szakirodalmi, valamint az ugyanabban a gazdaságban végzett korábbi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a halvaszületések és a mag zatburok-visszamaradások aránya kedvezően alakult, így egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az újonnan kialakított tartástechnológia jelentősen hozzá járult a korábbi veszteségek mérsékléséhez.

Az állatorvostanhallgatók pályaválasztásának motivációs tényezői

Motivational factors for veterinary students’ carrier choice

Szerző: Szücs Laura Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam

Témavezető: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Az elmúlt évtizedekben a hallgatók elvárásai a felsőoktatással, így az állatorvos képzéssel szemben is sokat módosultak. Ezen változásokhoz való alkalmazkodásnak és az egyes szakági hiányok orvoslásának előfeltétele a hallgatók motivációinak meg ismerése. A kutatásunk célja az volt, hogy megismerjük az állatorvostan hallgatók pályaválasztásának motivációs tényezőit.

A felmérés alapját képző kérdőívet a 2016-2020. között az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) állatorvos szakára, magyar nyelvű képzésre beiratkozó hallgatók töl tötték ki. Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik hallgató első helyen jelölte meg az állatorvos- doktor szakot, és közülük mindössze 0,9%-uk választotta az önkölt séges finanszírozási formát. Az 548 kitöltő 73,9%-a (405 fő) nő, 26,1%-a (143 fő) pedig férfi volt. A nemeket illető arányok nem változtak jelentősen a vizsgált évek alatt, az eredmények pedig megerősítették, hogy az állatorvosi hivatásban Magyarországon is a nők kerültek túlsúlyba. A legtöbben érettségi után 1-2 éven belül kezdik az egye temet, a beiratkozott hallgatók átlagéletkora 19,8 év volt. A diákok többsége kisebb városokból (33,82%) és Budapestről (24,50%) származott, megyei jogú városokból és községekből a hallgatók 20,84-20,84%-a iratkozott be az ÁTE-ra a vizsgált időszakban. A hallgatók közül a legtöbben Budapestről és Pest megyéből érkeztek (24,6% ill. 17,2%) az ország többi része pedig lényegesen lemaradva követte őket: Győr-Moson-Sopron megye (6,5%), Csongrád megye (5,5%) és Hajdú-Bihar megye (5,0%) vezetésével.

A felvételt nyert hallgatók számára a szak és egyetemválasztás szempontjából a legtöbbet az elhelyezkedési esélyek, a szakma presztízse és a gyakorlatorientált kép zések számítottak, de szintén fontos volt a hallgatói élet és az intézmény hírneve. Mivel ez az országban az egyetlen állatorvosi képzést nyújtó intézmény, így nem meglepő módon az ösztöndíjak (bár a hallgatók 65%-a érdeklődik a külföldi ösztön díjak iránt), a kollégiumi elhelyezés és a lakhelytől való távolság számított legkevésbé. A motivációs tényezők, a vártaknak megfelelően, némiképp eltértek a nők és a fér fiak esetében.

A tájékoztatási és kapcsolattartási formákat tekintve a legtöbb diák az elektronikus módokat preferálja, így a Felvi.hu és az Univet.hu holnapokat szinte minden hall gató látogatta, ezek információtartalmával nagyrészt elégedettek is voltak. Szintén sikeresek voltak az intézményi kiadványok, a nyílt nap és az Educatio kiállítás, utóbbi kettőre azonban a hallgatók kevesebb mint fele látogatott el. Legkevesebben vezeté kes telefonon és a középiskolai tájékoztatókon informálódtak a felvételi menetéről.

Euophryini ugrópókok szexuális szelekciójának vizsgálata

The

examination of sexual selection in euophryine jumping spiders

Szerző: Takács Hunor, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam

Témavezető: Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A létért és a saját allélek tovább örökítéséért folyó harcban egy lehetséges stra tégia a megtermékenyítésre fókuszálni. A szexuális szelekcióban, ami a természetes szelekció egyik formája, az ivarsejtek megtermékenyítésért folyik a verseny, és sok szor a túlélésben hátrányt jelentő jellegek is megjelenhetnek. Ennek tankönyvi pél dái a pávakakas impozáns farokdísze, vagy a szarvasok agancsa, de az általam vizs gált ugrópókok is ilyenek: a hímek sokszor a testméretet meghaladó csáprágóval ren delkeznek. A szexuális szelekció ivari dimorfizmust alakíthat ki, aminek az az oka, hogy az egyik nem tagjai (általában nőstények) válogatnak, a másik ivaré pedig (álta lában a hímek) versengenek.

Kutatásom középpontjában az Új-Guinea szigetén élő, Bathippus genuszba tar tozó ugrópókok állnak, amelyek extrém szexuális csáprágóméret dimorfizmussal (ESCD) rendelkeznek. A hímek a legtöbb faj esetén hatalmas, az előtestük hosszát többszörösen meghaladó méretű csáprágót viselnek, amikkel egymás közötti harcok ban dől el a párzás joga. Vizsgálataim során a tengerszint feletti magasság és ezen extrém energiabefektetés kapcsolatrendszerét szerettem volna vizsgálni. Ehhez egy fajba tartozó más magasságban élő hím példányok csáprágóméretét kellett összeha sonlítanom.

A morfo-fajokba történő válogatás során azonban egy olyan problémába futot tam, aminek megoldása nélkül az eredeti kérdés megválaszolása nem, vagy csak nagyon általánosan lehetséges. A szelekció egyik kritériuma a változatosság (hiszen a különböző változatok sikerének különbözőnek kell lennie), de a csáprágó alakjában, a rajta található extra fogak számában és alakjában, sokkal nagyobb diverzitás volt, mint a taxonómiában hagyományosan használt bélyegekben (hím tapogató). A prob léma megoldásához a fogakat elneveztem, és már meglévő kombinált (morfológiai és molekuláris alapú) törzsfákra rendeztem őket. Mivel a szexuális szelekció a fajképző dés egyik mozgatórugója és a reproduktív izoláció is alapkövetelmény. Az még vizs gálatokat igényel, hogy a különböző csáprágójú, de hasonló párzószervű hímek képe sek-e ugyanazzal a nősténnyel párzani. A vizsgált példányok közül sok több mint 60 éves, így a DNS kivonás nem lehetséges, új példányok beszerzése pedig meglehető sen nehézkes.

A vizsgálatok során nemcsak az eddig leírt (de csak az eredeti latin nyelvű fajleírások alapján ismert) fajokat találtam meg és illusztráltam őket modern rétegfotó zási eljárással, de a tudományra nézve új fajt is sikerült találni.

Microbial Evolution and Growth Arena (MEGAplate), gyorsított evolúciós és koszelekciós vizsgálatok Escherichia coli törzzsel, kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelésre Microbial Evolution and Growth Arena (MEGA-plate), accelerated evolution and co-selection studies with Escherichia coli strains for extended spectrum beta-lactamase (ESBL) production

Szerző: Török Bence, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Napjaink egyik jelentős problémája az antimikrobiális rezisztencia (AMR) ter jedése, mely 2050-re vezető halálozási ok lehet a világon. Ennek megelőzése közös gondolkodást, kooperációt igényel az állat- és humánegészségügy képviselői között. A rezisztencia kialakulásának megértését segítik az evolúciós és koszelekciós vizs gálatok. A Harvard Egyetem által kidolgozott MEGA-plate (Microbial Evolution and Growth Arena) első magyarországi megvalósítása lehetővé tesz in vitro evolúciós és koszelekciós vizsgálatokat Escherichia coli baktériumon; melynek az AMR terjesz tésében az egyik legnagyobb jelentősége van. Egy 60x30 cm-es tenyésztőedényt ala kítottunk ki, melynek kilenc egyenlő részre osztott rekesze biztosítja a vizsgált hatóanyag tízes alapon növekvő 1x, 10x, 100x és 1000x koncentrációit. Kidolgoztunk egy hatékony fertőtlenítési protokollt, 7,5%-os hidrogén-peroxid és UV-fény használatá val, majd teszteltük a rendszer működését cefotaxim hatóanyaggal. Meghatároztuk a vizsgált hatóanyagok minimális gátlóanyag koncentrációját (MIC). Cefotaxim ese tén a 2 µg/ml MIC értéknek az ¼ részét vettük kiindulási értéknek, hogy evolúciós előnyt biztosítsunk, így az 1000x koncentrációba 13 nap alatt nőtt be a baktérium. Az új minták MIC értékének vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy nem csak a cefo taxim MIC értéke nőtt meg (0,125, 0,25, 4, 32 µg/ml), hanem oxitetraciklin (8 µg/ml), potenciált-szulfonamid (8 µg/ml), amoxicillin (32 µg/ml) és florfenikol (128 µg/ml) ese tén már a cefotaxim 10x koncentrációja; neomicin (64 µg/ml), ceftriaxon (16 µg/ml), ceftiofur (8 µg/ml) és cefkvinom (4 µg/ml) esetén a cefotaxim 100x koncentrációja növekedést okozott. Az 1000x cefotaxim koncentráció további növekedést okozott, és már enrofloxacin (0,125 µg/ml), kolisztin (32 µg/ml) hatóanyagok esetén is megfigyel hető volt a hatás. Új generációs szekvenálással történő vizsgálattal az antimikrobiális rezisztencia génkészletben változást nem tapasztaltunk, azonban a cefotaxim 100x és 1000x koncentrációinak hatására az ampC génben bekövetkező kromoszómális pont mutációk következtében a hatóanyagot lebontó enzimek expresszálódtak, ami a bétalaktám hatóanyagok MIC értékét megnövelte. Ezen kívül számos efflux pumpa akti válódását feltételezzük, azonban ehhez további transzkriptomikai vizsgálatok szük ségesek. ESBL termelésért felelős rezisztencia gént azonban nem azonosítottunk.

A módszerrel olyan evolúciós és koszelekciós vizsgálatokat tudunk végezni, mellyel képesek vagyunk indukálni az AMR kialakulását, hagyományos és molekulá ris biológiai módszerekkel pedig nyomon tudjuk követni a hatóanyagok fenotípusos érzékenységre és a bakteriális genomra gyakorolt hatását, mely hozzájárul korunk egyik legégetőbb problémájának, az AMR kialakulásának pontosabb megértéséhez.

A szérum

melatonin koncentráció alakulása

vemhes magyar parlagi szamár kancákban

Distribution of serum melatonin concentration in pregnant Hungarian Fallow Donkey mares

Szerző: Troger Tahani, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Gáspárdy András, egyetemi docens; Dr. Harmat Levente, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A vemhesség alatti szérum melatonin koncentrációja kevéssé vizsgált terület a háziállataink körében.

A vizsgálat célja az éjszakai szérum melatonin koncentrációnak a szaporodási ciklussal és a vemhességgel való összefüggésének feltárása. A szerzők kilenc vem hes magyar parlagi számár kancában és kilenc nem vemhes kontroll egyedben álla pították meg a vérszérum melatonin koncentrációját a böszénfai törzsállományban a vemhesség különböző szakaszaiban. Vérmintát vettek a jugularis vénából EDTA-t tartalmazó vércsövekbe éjszaka. Az állatokat zárt, sötét istállóban tartották, és a min tavételeket vörös fény mellett, <1 lux végezték.

A szérum melatonin koncentrációjának meghatározására ELISA Kit-tel valósult meg. A kapott melatonin értékek a téli napfordulótól és az éjféltől való távolság és a terhességi idő szerint kerültek korrigálásra. Másodfokú és lowess görbeillesztést alkalmazva kerülnek a melatoninkoncentráció időbeli tendenciái bemutatására.

A legmagasabb melatonin koncentrációt mind a vemhes, mind a nem vemhes kancák csoportjában az éjfél utáni második órában találták. Egyértelmű tendencia volt, hogy a melatonin koncentráció fokozatosan emelkedik a vemhesség második felében, csúcspontja az ellés előtt mutatkozik, és jelentős csökkenés következik be az ellést követően.

Úgy tűnik, hogy a vemhes kancákban magasabb a melatonin-koncentráció, mint a nem vemhes kancákban. Továbbá feltételezhető, hogy a melatoninkoncentráció csúcspontját közvetlenül az ellés előtt éri el, amikor a kanca felkészül az ellésre, és egyúttal nagyobb túlélési esélyt ad az utódjának a magasabb melatonin ellátással.

Mikroszatellita markerkészlet igazságügyi célú fejlesztése a Magyarországon élő dámszarvasok egyedi szintű azonosítására

Development of a microsatellite marker set for individual identification of Hungarian fallow deer for forensic purposes

Szerző: Turi Orsolya, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Témavezetők: Zenke Petra, tudományos főmunkatárs; Zorkóczy Orsolya, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A Magyarországon élő szarvasfélék közül a dámszarvas (Dama dama) rendelke zik a 3. legnagyobb populációval, melynek közel 45%-a évente kilövésre kerül. A dám vad vadászatára épült szolgáltatások, illetve a kilövésekből származó vadhús és trófea miatt a faj nagy vadgazdálkodási értéket képvisel, emellett kulturális és természetvé delmi jelentősége is van. Bár törvények szabályozzák a populáció vadászatát, ennek ellenére az egyre növekvő mértékű orvvadászat miatt olykor a dámszarvas is áldozatul esik. Az ilyen bűncselekményeknél nehéz bizonyítani a gyanúsított bűnössé gét. Ebben nyújthat segítséget a helyszínen és a gyanúsított személynél talált bioló giai anyagmaradványok (pl. szarvashús) genetikai azonosítása, amivel az inkriminált állathoz, illetve a bűneset helyszínéhez köthető az elkövető.

Ehhez azonban szükség van olyan genetikai markerekre, melyek lehetővé teszik a dámszarvasok egyedi szintű azonosítását, mely jelenleg nem áll rendelkezésre. Kutatásunk célja egy erre alkalmas markerkészlet összeállítása, mely további mód szertani fejlesztéssel és validálással jogkövetkezményekkel járó esetekben is alkal mazható. Fontos megemlíteni, hogy a populációk területenként eltérő allélvariációk kal rendelkezhetnek, így alapvető fontossággal bír a helyi állományok azonosítására kifejlesztett módszertan.

Az igazságügyi célú állatgenetikai kutatásokban több hasonló fejlesztés is zaj lik, így a tesztelni kívánt genetikai markereket (mikroszatellitákat) korábbi, rokon fajokra leírt publikációkból választottuk ki, hozzájuk a leírt primereket alkalmaztuk, vagy szükség esetén sajátot terveztünk. Olyan, több alléllal rendelkező (polimorf) mikroszatellitákat kerestünk, melyek alkalmasak lehetnek a dámszarvasok egyedi azonosítására.

A fejlesztés során 100 db, ún. „farkazásos” módszerrel fluoreszcensen megje lölt primer-párt teszteltünk a Magyarország különböző területeiről származó dám vad szövetmintáinkon PCR módszerrel és kapilláris gélelektroforézis detektálással. Eredményeink – összhangban a nemzetközi kutatásokkal - azt mutatják, hogy a magyar dámvad populáció alacsony genetikai diverzitással rendelkezik. Egyelőre mindössze hat marker bizonyult polimorfnak, azok közül öt darab összesen csak két alléllal rendelkezett, míg az utolsó öt allélos volt. Így jelenleg a markerszett még nem alkalmas egyedi szintű azonosításra, azonban eddig kevés számú (markertől függően 5-20) egyeden vizsgáltuk a kiválasztott mikroszatellitákat. A kutatás folytatásában tervezzük ezért több dámszarvas egyed felmérését (így jó eséllyel kaphatunk még polimorf markereket), illetve további mikroszatelliták tesztelésével is növelnénk a megfelelő markerszett fejlesztési sikerét.

Tápanyagösszetétel hatásának vizsgálata kutyán, experimentális pancreatitis modellben

The effects of the nutritional composition on dogs in an experimental pancreatitis model

Szerző: Vad Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kanyorszky Eszter Tünde, PhD hallgató; Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Kutyákban az akut pancreatitis egy általában idiopathicus eredetű betegség, de hátterében több hajlamosító tényező állhat. Lefolyása az egészen enyhétől a súlyos elváltozásokig terjedhet, amely akár halálos kimenetelű is lehet. A hasnyálmirigygyulladás időben megkezdett kezelése nélkülözhetetlen a pozitív kórjóslat szem pontjából. Korábbi kutatások alapján ma már bizonyított, hogy akut pancreatitisben a táplálékmegvonás nem jár előnyökkel, mindenképp fontos a betegek táplálása vala milyen formában. A dietetikai módszerek közül az enteralis táplálás bizonyult a leg megfelelőbbnek szemben a parenteralis táplálással. Azt azonban még nem vizsgálták, hogy az enteralis tápláláshoz alkalmazott tápok összetétele és zsírtartalma hogyan befolyásolja a betegség kimenetelét. Vizsgálatunkban 10 beagle kutyán indukáltunk pancreatitist cerulein segítségé vel, majd a kutyákat két, 5 fős csoportba osztottuk. Az egyik csoportot magas (0,15g/ ml), a másikat pedig alacsony (0,02g/ml) zsírtartalmú, azonos energiatartalmú táppal etettük 8 napig; az alacsony zsírtartalmú tápban glükóz, a magas zsírtartalmú táp ban pedig lipidinfúzió biztosította a megfelelő energiaszintet. A kísérlet első nap ján fizikális vizsgálatot és vérvételt követően a kutyák 6 alkalommal, óránként kaptak ceruleint. Az első és az utolsó ceruleininjekció beadása után hasi ultrahangos vizs gálatot végeztünk a kutyákon a pancreatitis esetleges jeleinek felfedezésére. A máso dik naptól kezdve minden nap minden kutya egyforma kezelésekben, vizsgálatokban részesült: fizikális vizsgálat, vérvétel, táplálás nasooesophagealis tápszondán keresz tül, fájdalom- és hányáscsillapítás, infúziós kezelés, antibiotikum-terápia. Az elválto zások nyomon követése érdekében a 3. és a 7. napon ultrahangos vizsgálatot végez tünk minden kutyán. A kutyák az 5. és 6. napon ismételten 1-1 cerulein injekciót kaptak, ugyanis a vérvételi eredmények alapján a kiváltott pancreatitis az azonnali gyógykezelés hatására nagymértékben javult. A vizsgálat befejeztével, a 9. napon a kutyák euthanasiájára került sor, majd a szervek patológiai és szövettani vizsgálatát végezték el.

A két csoport között a statisztikai elemzések nem mutattak ki szignifikáns különbséget, azonban az ultrahangos és a szövettani pancreatitisre jellemző elváltozásokból, valamint néhány vérparaméter változásaiból arra következtethetünk, hogy az akut pancreatitis terápiája során az alacsony zsírtartalmú táp alkalmasabb az enteralis táplálásra, mint a magas zsírtartalmú.

Az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatásának vizsgálata csirke eredetű májsejt - nem-parenchymális sejt ko-kultúrákon

Investigation of the immunomodulatory and antioxidant effect of IDR-1002 on chicken hepatocyte - non-parenchymal cell co-cultures

Szerző: Vágvölgyi Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Papp-Sebők Csilla, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Napjainkban jelentős aggodalomra ad okot az antimikrobiális rezisztencia (AMR) egyre nagyobb mértékű terjedése, mely számos kutatást ösztönöz olyan alter natív gyógyszerek fejlesztésére, melyek hatékonyan használhatóak a bakteriális fer tőzések, valamint az általuk okozott gyulladásos kórképek kezelésére. A szarvas marha neutrofil sejtjeiben termelődő antimikrobiális peptid (AMP), a baktenecin származékaként az Innate Defense Regulator-1002 (IDR-1002) erőteljes immunmo dulátor hatása révén ígéretes jelöltnek bizonyulhat erre a célra.

Munkánk során az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatását tanulmá nyoztuk csirke eredetű májsejt - nem-parenchimális sejt ko-kultúrákon lipoteikól sav (LTA) keltette gyulladás jelenlétében. Az LTA-t 50 µg/ml koncentrációban adtuk a sejttenyészetekhez, majd az LTA-tartalmú tápfolyadékot 10, 30, 90 µg/ml koncent rációjú IDR-1002 oldattal egészítettük ki. Az IDR-1002 hatását az előbb említett kon centrációkban az LTA-mentes tenyészeteken is vizsgáltuk, majd a sejteket a kiegé szített tápfolyadékkal 24 órán keresztül inkubáltuk. A sejtek metabolikus aktivitá sát CCK-8 teszttel, a membránkárosodás mértékét pedig a laktátdehidrogenáz (LDH) enzim aktivitásának mérésével vizsgáltuk. Az immunmodulátor hatást az interleukin (IL)-6 és interleukin (IL)-8 koncentrációjának meghatározásával, az oxidatív stressz mértékét pedig az extracelluláris hidrogén-peroxid szint mérésével állapítottuk meg. Eredményeink alapján látható, hogy a magas (90 µg/ml) koncentrációjú IDR1002 kezelést követően szignifikánsan emelkedett a sejtek metabolikus aktivitása, míg más esetben nem volt kimutatható eltérés. Az LTA-val és a 90 µg/ml koncent rációjú IDR-1002-vel történő kiegészítés szignifikánsan növelte a tápfolyadék LDH enzimaktivitását az abszolút kontrollhoz, illetve a csak LTA-t tartalmazó kontroll hoz viszonyítva. Az IDR-1002 mindhárom koncentrációban alkalmazva szignifikánsan csökkentette az IL-6 termelést az LTA mentes kontrollhoz képest, valamint mér sékelte az LTA által indukált IL-6, illetve IL-8 termelést egyaránt. A sejtek H2O2 termelése szignifikánsan csökkent a 30 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 alkalmazását követően, ezen kívül az LTA által kiváltott jelentős H2O2 kibocsátást a peptid mind három koncentrációja sikeresen mérsékelte.

Összességében megállapíthatjuk, hogy bár az IDR-1002 magas koncentráció jának alkalmazása esetében nőhet a membránkárosodás esélye, ugyanakkor a sej tek metabolikus aktivitása nem mutatott csökkenést, ezáltal a peptid nem tekint hető citotoxikusnak. Ezzel együtt az AMP kezelés mérsékelte az LTA által kiváltott gyulladásos citokinek termelését, illetve kedvező irányba befolyásolta a sejtek oxida tív státuszát, így megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált AMP ígéretes jelöltnek bizonyul a gyulladásos folyamatokkal járó bakteriális fertőzések jövőbeli terápiájára.

Elektronmikroszkóppal detektálható morfológiai változások a hypothalamicus mitokondriumokban, As, Zea és BPA endokrin diszruptorok hatására

Electron microscopic detection of morphological changes in hypothalamic mitochondria in response to endocrine disruptors As, Zea and BPA

Szerző: Valkovszki Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Dr. Zsarnovszky Attila, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Kutatásunk során célunk az endokrin diszruptorok (ED) okozta sejtszintű mor fológiai elváltozások vizsgálata volt in vivo egér modellen. Az ED-k olyan hormo nális jelátviteli utakat képesek már igen kis mennyiségben is módosítani, amelyek meghatározzák a fejlődési, a reproduktív, az energiaháztartással, valamint a stresz sztűréssel kapcsolatos folyamatokat, tehát a homeosztázist sejtszinten befolyásolják. Korábbi kutatások már kimutatták a biszfenol-A, zearalenon és az arzén direkt cellu láris hatását, mint például az oxidatív stressz, mitokondriális DNS károsodás, apoptózis, membránpotenciál-csökkenés indukálását, az azonban mindmáig tisztázatlan, hogy ezen ED-k akut formában is képesek-e kiváltani mitokondriális károsodást, és különös tekintettel, hogy ez megmutatkozik-e ultrastrukturális szinten, az energiaháztartás és ezzel a homeosztázis szabályozásban fontos szerepet játszó hypothala micus melanocortin rendszer neuronjaiban, amelyek az e helyen módosult szerke zetű vér-agy gát miatt közvetlen ki vannak téve az ED-k hatásának. Kísérletünk során a fent nevezett ED-ket egyszeri intraperitoneális injektálás sal juttattuk a mindkét nembe tartozó juvenilis egerekbe, három különböző dózis ban (40 µg, 5 mg és 10 mg). A kezelést követően 6 órával került sor a mintavételezésre, a hypothalamus kiemelésére. A melanocortin rendszer jellemző sejtjeit, az AgRP és a POMC neuronokat immunhisztokémiai eljárással jelöltük és transzmissziós elekt ronmikroszkópiával vizsgáltuk. A vizsgált morfológiai paraméterek a következők voltak: mitokondriumok átlagos területe (nm2), átlagszáma (db), crista aránya a mito kondrium területéhez képest (%), mitokondrium-endoplazmatikus retikulum kapcso latok száma (db), ezek közti átlagtávolság (nm), egymással szorosan érintkező, illetve fuzionált mitokondrium-endoplazmatikus retikulum előfordulása.

Az eredményekből leszűrhető az ED mitokondriumokra kifejtett hatása minden vizsgált paraméteren. A mitokondriumok átlagterületében egy növekedés, szá mukban megfogyatkozás, a cristák arányában szintén növekedés figyelhető meg, továbbá az endoplazmatikus retikulummal való kapcsolatok számának csökkenése és a köztük lévő távolság növekedése látható. Az AgRP és POMC neuroncsoportok ban, illetve az egyes hatóanyagokban és különböző dózisaikban fellépő különbségek is prezentálásra kerültek.

Az ED-k okozta ultrastrukturális változások kulcsfontosságúak azok hatásme chanizmusában, a kutatás alapján kijelenthetjük, hogy a sejtszintű folyamatok, azon belül is a mitokondriális morfofunkció különösen meghatározó tényező a későbbi ekben, és alapjaiban befolyásolja a sejtszintű energiaháztartást, fehérjemetaboliz must, a neuronok közti megfelelő jelátvitelt, mindezek által pedig a szervezet egé szére hatással van.

A T-2 toxin hatása a sejtek anyagcseréjére, az oxidatív stresszre és ER stresszre 3D csirke eredetű májsejttenyészetekben

The effect of T-2 toxin on cell metabolism, oxidative stress and ER stress in 3D hepatic cell cultures of chicken origin

Szerző: van Eijk Victoria Elizabeth Apollonia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Neogrády Zsuzsanna, egyetemi docens; Vörösházi Júlia, PhD student (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A T-2 toxin Fusarium gombafajok által termelt trichotecénvázas mikoto xin. E gombafajok gyakran fertőznek meg különféle gabonanövényeket, és a belő lük előállított élelmiszeripari termékeket. A szárnyasok különösen kitettek a T-2 toxin okozta mikotoxikózisnak, mivel nagyrészt gabonaalapú takarmányt fogyaszta nak. A toxin genotoxikus, citotoxikus és immunmoduláló hatást is kifejt az állatok ban, ami a termelékenység csökkenéséhez vezethet. A toxin legjelentősebb sejtszintű hatása a fehérjeszintézis gátlása, emellett oxidatív stresszt is kiválthat, amely endop lazmatikus retikulum (ER) stressz kialakulásához vezethet. Mindezek miatt a T-2 toxin sejtszintű hatásainak vizsgálata rendkívül fontos a mezőgazdaság és az állatgyógyászat számára egyaránt.

Munkánk során a T-2 toxin májsejtekre gyakorolt hatását vizsgáltuk csirke ere detű háromdimenziós (3D) hepatocita – nem-parenchimális (NP) sejt ko-kultúrák ban. A sejttenyészeteket háromféle (100, 500 és 1000 nM) T-2 toxin koncentráció val történő kezelésnek tettük ki különböző ideig (24 és 48 óra). A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 (Cell Counting Kit-8) teszt segítségével határoztuk meg. Az oxi datív stressz és az ER stressz vizsgálatához a sejtek lizátumából a protein-karbonil (PC), a tápfolyadékból pedig a malondialdehid (MDA), valamint a glükóz-szabályo zott fehérje-78 (GRP78) és a hősokkfehérje-27 (HSP27) mennyiségét csirkespecifikus ELISA-tesztekkel mértük.

Eredményeink azt mutatták, hogy a T-2 toxin az összes kezelési csoportban szig nifikánsan csökkentette a metabolikus aktivitást mindkét inkubációs időt követően. A hosszabb inkubációs idő alkalmazása során a metabolikus aktivitás csökkenése kisebb mértékű volt, amely a máj-eredetű sejtek metabolikus adaptációjára utalhat. Az MDA termelődést 24 óra után csak az 1000 nM T-2 toxin csökkentette szigni fikánsan, 48 óra után azonban már mindhárom kezelési koncentráció kifejtette ezt a hatást. A magasabb koncentrációban alkalmazott toxin 48 órás kezelést követően szignifikánsan csökkentette a sejtek PC koncentrációját. A GRP78 szintje nem válto zott szignifikánsan a sejttenyészetekben. A HSP27 mennyiségét 48 óra után minden alkalmazott T-2 toxin koncentráció szignifikánsan csökkentette. Eredményeink alapján elmondható, hogy a T-2 toxin kis mértékben csökken tette a sejtek metabolikus aktivitását, de nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig alkalmazva az in vivo körülményeket jól tükröző 3D ko-kultúra modellünkben a toxin védekező mechanizmusokat is indukált a sejtekben, amelyek az oxidatív és esetlegesen az ER stressz csökkenését is eredményezhették.

Exogén PACAP hatása az embriók minőségére és fagyasztás utáni túlélésére

Effect of exogenous PACAP on embryo quality and survival after vitrification

Szerző: Varga Ilona, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Török Dóra, PhD hallgató; Dr. Somoskői Bence, tudományos munkatárs; Dr. Cseh Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptidet (PACAP) általános sejtvédő, antiapoptotikus hatású peptidként tartjuk számon. A szervezetben a központi ideg rendszer után a here tartalmazza a legnagyobb mennyiségben, valamint megtalálható az egész női genitális traktusban, mely a reprodukcióban betöltött központi szere pére enged következtetni.

Kutatásunk célja, hogy tanulmányozzuk az exogén peptid hatását az embrió fej lődésére és minőségére, és felmérjük az alkalmazási lehetőségeit a vitrifikációs eljá rás során.

Vizsgálatainkat BDF-1 egértörzs egyedein végeztük. A nőstényeknél szuperovu lációs kezelést alkalmaztunk (7,5 NE PMSG, 48 óra elteltével 7,5 NE hCG), majd a hCG injekciót követően egy éjszakára hímekhez helyeztük őket. A zigótákat a pár zást követő reggel nyertük ki a petevezetőből, majd liofilizált PACAP különböző mennyiségeivel kiegészített G1 tápfolyadékban 96 órán keresztül in vitro tenyésztettük őket. Ezt követően meghatároztuk a fejlettségi állapotukat, a blasztociszta arányt, SYBR14 fluoreszcens festés után a sejtszámot, valamint a mikronukleuszok arányát. Kutatásunk vitrifikációs vizsgálata során a blasztociszta stádiumú embrió kat öt kezelési csoportba osztottuk. Két csoportban az ekvilibrációs oldatot egészí tettük ki 1 μM, illetve 2 μM PACAP-pal (VF1 és VF2), két csoportban a mélyhűtés és felolvasztás után adtuk a tápfolyadékhoz a peptidet az előbbivel azonos koncentráci ókban (IVC1 és IVC2). A kontroll csoportban az embriókat kezelés nélkül vitrifikál tuk, majd tenyésztettük tovább. 24 órás in vitro tenyésztés után vizsgáltuk az emb riók továbbfejlődését minden csoportban.

Vizsgálatunkban a kontroll csoporthoz képest alacsonyabb mikronukleuszarányt tapasztaltunk a PACAP-pal kezelt csoportokban. Továbbá a vitrifikáció során az ekvilibrációs oldatban magasabb dózisú PACAP-pal kezelt embriók (VF2) esetén szignifikánsan magasabb továbbfejlődési arányt figyeltünk meg a kontroll csoport hoz képest.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a PACAP javítja az embriók minősé gét, és ellenállóbbá teszi azokat a fagyasztás során fellépő káros hatásokkal szemben, így elősegítve a túlélést és továbbfejlődést. Vizsgálataink előtanulmányként szolgálhatnak a PACAP asszisztált reprodukciós eljárások során való alkalmazhatóságához.

Állatorvostan-hallgatók kiégésének vizsgálata a motivációval és a feszültségoldási stratégiákkal összefüggésben

Investigating burnout among veterinary students in relation to motivation and stress release strategies

Szerző: Varga Zsófia Ágnes, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Vizsgálataink során az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói között végez tünk a kiégés szindrómával kapcsolatos kutatásokat, mely egy nagyobb, a magyar állatorvosok mentálhigiéniai állapotát felmérő kutatássorozat része. Célunk az volt, hogy felmérjük, hogyan változik a diákok hozzáállása az tanulmányaikhoz, az őket körülvevő emberekhez és önmagukhoz. A feldolgozott online kérdőív, melyet 353an töltöttek ki, 81 kérdésből állt, ebből összesen 15-öt használtunk fel. Az eldön tendő kérdésekre kapott válaszokat kétoldali Cochran-Armitage teszttel vizsgáltuk, a többi kérdésnél pedig Kendall-féle tau rangkorrelációs együtthatót számol tunk. A kérdéseket tematika alapján öt csoportba osztottuk, melyek a következők voltak: „Motiváció az egyetemi tanulmányok tükrében”, „A követelmények következtében létrejött (érzelmi) kimerülés”, „Deperszonalizáció, távolságtartás és cinizmus a tanulmányokkal kapcsolatban”, „Teljesítménycsökkenés és inkompetencia érzése” és „Feszültségoldó módszerek, megküzdési stratégiák”. Ez a felosztás követi a szakiroda lomban is használt három dimenziós felosztási rendszert.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a hallgatók az évek során előreha ladva egyre jelentősebb mértékben mutatnak kiégésre utaló jeleket. A család által biztosított támogatás csökkent, az egyetemi közösséghez fűződő érzelmek és az emberekhez való hozzáállás egyre negatívabb értékeket mutatott évről évre. A fel dolgozott válaszok alapján a diákoknak a mindennapi teendők elvégzéséhez egyre kevesebb energiájuk van, odafigyelő képességük az évek múltával romlik, egyre keve sebb idejük jut saját magukra. A magasabb évfolyamokba járó diákoknak évről évre nagyobb hányada választana más tanulmányokat, ha az éppen „akkori” eszével dönt hetne és a jelentős részük korábban már komolyan fontolóra is vette, hogy egyete met vált. Ezzel párhuzamosan nőtt azoknak a száma, akik nem ajánlanák ismerőseiknek ezt a képzést. A felsősök közül egyre többen érzik úgy, nincs kellőképpen bizto sítva a jövőjük, a különféle terápiákat igénybe vevők száma pedig ezzel együtt folya matosan nő.

Kijelenthető, hogy az állatorvostan-hallgatók között nem elhanyagolható mér tékben megfigyelhetők a kiégés szindróma különböző stádiumai, és ez a képzésben eltöltött évek múlásával egyértelműen romló tendenciát mutat. Ezek az eredmények rámutattak, hogy nagy szükség lenne különféle prevenciós programok bevezetésére, akár már az egyetem első éveitől kezdve. Ezek segítséget nyújthatnak a hallgatók nak a mentális egészségük megőrzésében nem csak az itt eltöltött évek során, hanem a későbbiekben is, felelősségteljes munkát végző állatorvosként, a kihívásokkal teli gyógyító munka során egyaránt.

Nemzetközi összehasonlító tanulmány az öngyilkosságra hajlamosító tényezőkről

az állatorvosok között

International comparative study on suicidal tendency among veterinarians

Szerző: Várnai Claire Helen, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezető: Dr. Máté Marietta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Az állatorvosok körében az öngyilkosságok aránya kétszer akkora, mint bár mely más orvosi szakmában, és négyszerese a teljes népességhez képest. Jelen tanulmány az öngyilkossági gondolatokhoz hozzájáruló legfontosabb tényezőket és az öngyilkosságra való hajlam gyakoriságát vizsgálja Magyarország, Finnország, Svédország, Németország, és kisebb mintán egyéb északi országok (Norvégia, Dánia és Észtország) állatorvosai körében. A felmérést online kérdőív segítségével végeztük és vizsgáltuk, hogy az ország, az életkor, a nem, a heti munkaórák száma, a munka köri beosztás és az évi szabadság hossza hogyan befolyásolják az öngyilkossági gon dolatok kialakulását az állatorvosok körében. Egy 55 kérdést tartalmazó online kérdőívet (Google Forms) állítottunk össze, amelyet 2021. július 19. és 2022. február 23. között tölthettek ki a válaszadók. Összesen 724 állatorvos töltötte ki a kérdőívet a hét országból: 236 fő Magyarországról, 218 fő Finnországból, 157 fő Svédországból, 77 fő Németországból, 26 fő Észtországból, 5 fő Dániából és 5 fő Norvégiából. A válaszokat Pearson-féle khi-négyzet próbával elemeztük. Az eredmények azt mutatták, hogy a munkával kapcsolatos stresszorok minden felmérésben részt vett országban kulcsfontosságú tényezők az állatorvo sok negatív mentális egészségének kialakulásában. Ezen stresszorok közül a válasz adók az ügyfelek elvárásait az azonnali diagnózis felállításának tekintetében átlago san 4,34 pontra értékelték 1-5-ig terjedő Likert skálán; Németországban 76,6%, míg Magyarországon 57,9% teljes mértékben egyetértett az állítással (5 pont), amely elté rés szignifikánsnak tekinthető (p<0.001). Az állatorvosok átlagosan 3,91 pontra érté kelték munkájukban a lelkiismeretesség és a pontosság miatti szorongást, amellyel a magyarországi válaszadók 50,4%-a teljes mértékben egyetértett. Azt, hogy az euta názia elvégzése érzelmileg hat az állatorvosokra, átlagosan 2,65 pontra értékelték a válaszadók és jelentős különbségek voltak országonként, amelyek szintén szignifikánsnak tekinthetők (p<0.0001). A fiatalabb (23-34 év közötti) állatorvosok 28,7%-a egyetértett és 15,6%-a teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a munkájukban betöl tött szerepük negatív hatással van a mentális egészségükre, míg az idősebb (54 év feletti) válaszadók 33,9%-a egyáltalán nem értett egyet ezzel az állítással. A női állat orvosok gyakrabban vesznek igénybe szakmai tanácsadást (22,4%), mint a férfi állat orvosok (9,1%). A magasabb pozíciót betöltő vagy idősebb állatorvosok jobban tud ták, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan kapjanak segítséget abban az eset ben, ha a mentális egészségük romlana (19,6% és 25,4%), szemben a fiatalabb állator vosokkal (7,2%). Az öngyilkosságok okai olyan összetett társadalmi, pszichológiai és viselkedési kérdések, amelyekkel foglalkozni szükséges, és hatékony öngyilkosságmegelőzési stratégiákat kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több életet meg lehessen menteni.

A rézsikló (Coronella austriaca) táplálkozása és a prédaelérhetőség hatása élőhelyválasztására a Felső-Kiskunsági turjánvidéken

Feeding habits of the Smooth Snake (Coronella austriaca), and the effects of prey availability on its habitat choice in the Felső-Kiskunság turjánvidék

Szerző: Wenner Bálint Zsolt, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Korsós Zoltán, egyetemi docens; Dr. Mizsei Edvárd, projekt koordinátor (Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóság, Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egykor gyakorinak számított a Pannonmedence sztyepprétjein, ám élőhelyeinek mezőgazdasági művelésbe vonása visszaszo rította néhány kisebb, szigetszerű állományba. Az elmúlt évtizedekben a faj védelme LIFE-projektek keretében zajlott, ám az intenzív fajmegőrzési tevékenységek ellenére abundanciája nem növekedett kimutathatóan, aminek az egyik feltételezhető oka a nagy predációs nyomás. A rézsikló (Coronella austriaca) egy nagy elterjedésű, ám sok helyen csökkenő állományú hüllőspecialista predátor, amelynek ismert a rendszeres kígyó- és az alkalmankénti viperapredációja is. Mivel a rézsikló viszonylag gyakorinak számít a rákosi vipera egyik legfontosabb élőhelyén, a Kiskunsági Nemzeti Park terüle tén található Peszéradacsi-réteken, felmerült a rézsiklóállomány áttelepítése a terület ről. Hogy a beavatkozást megalapozzuk, egy táplálkozásbiológiai vizsgálatot végeztem, melynek a kérdései a következők voltak: 1) Milyen taxonok alkotják a rézsikló táplálék spektrumát a vizsgált területen? 2) Fogyaszt-e rákosi viperát a rézsikló a vizsgált terü leten? 3) Indokolt-e a rézsiklóállomány kontrollja a rákosi vipera védelme érdekében? A táplálkozásbiológiai vizsgálat mellett végeztünk egy vizsgálatot a rézsikló élőhely választásával kapcsolatban is, melynek kérdése a következő volt: Hogyan befolyásolja a rézsikló denzitását a prédaelérhetőség a Peszéradacsi-rétek területén? Ezt a vizsgá latot az indokolta, hogy a rézsikló nagy elterjedése és lokális veszélyeztetettsége ellenére finomléptékű élőhelyválasztása nem ismert és az ilyen információk alapul szol gálhatnak későbbi természetvédelmi beavatkozásokhoz. A táplálkozásbiológiai kuta tás során a terepen észlelt rézsiklókat befogtuk, majd amíg azok ürítettek, vagy legfeljebb 7 napon át elkülönítve tartottuk, majd befogási pontjaikon szabadon engedtük. Az ürülékeket felbontottam, majd az abban található maradványokat meghatároztam. A befogott kígyók (n=78) közül 58.97% ürített (47 pld.), a leggyakoribb prédák a gyí kok voltak (65,71%). Ezt az emlősök (17.14%), majd az egyenesszárnyúak (11.43%) követ ték. Egy-egy esetben találtam bogár- (2.86%) és rézsiklómaradványokat (2.86%). Rákosi vipera maradvány nem került elő, így a vipera védelme nem indokolja a rézsiklóállo mány kontrollját. A rézsikló denzitását a mintavételi kvadrátokban az egyes prédafa jok denzitása, az összes hüllő együttes denzitása, valamint a hüllőközösség Shannondiverzitása függvényében a tavaszi és őszi hüllőmonitoring adatai alapján becsült hül lődenzitásokkal számoltuk lineáris kevert modellel. Az élőhelyválasztási vizsgálat eredményei alapján a rézsikló előfordulását a Shannon-diverzitás (p<0.0001), a homoki gyík denzitása (p=0.033), valamint a fürge gyík denzitása (p=0.0452) pozitívan, míg az összes hüllő együttes denzitása negatívan (p=0.0002) befolyásolta. Eredményeink alap ján a rézsikló élőhelyválasztását nagyban befolyásolja a hüllőközösség diverzitása, valamint egyes kiemelt prédafajok elérhetősége.

A luteolin és a krizin hatásának vizsgálata a lipopoliszacharid- ochratoxin kombináció által okozott gyulladás és oxidatív stressz kivédésében in vitro Luteolin and chrysin could prevent lipopolysaccharide-ochratoxin combinationcaused inflammation and oxidative stress in vitro

Szerző: Wohlert, Annelie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezető: Pásztiné Dr. GereErzsébet, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az Aspergillus és Penicillium spp. által termelt ochratoxin A (OTA) a gabona alapú élelmiszereket és takarmányokat szennyezheti, szájon át történő fogyasztása súlyos gyomor-bélrendszeri, vese- és májbetegségeket okozhat mind az emberekben, mind a haszonállatokban. A Gram-negatív baktériumokban található lipopoliszacha ridok (LPS-ok) szintén krónikus bélgyulladást és májkárosodást képesek előidézni. A növényi eredetű flavonoidok, mint a krizin (CHR) és a luteolin (LUT) azonban gyul ladáscsökkentő és antioxidáns hatásúak.

Ebben a tanulmányban újszülött malacokból származó IPEC-J2 sejteket, vala mint minisertés hepatocitákat használtunk az OTA/LPS 24 órás hatásának vizsgála tára és az alkalmazott flavonoidok jótékony hatásainak szűrésére. Az IPEC-J2 sejteket OTA-val (1 µM, 5 µM és 20 µM), LPS-sel (10 µg/ml), CHR-nel (1 µM) vagy LUT-nal (2,5 µg/ml) kezeltük önmagukban vagy kombinációkban. A minisertés májsejtekhez OTA-t (20 µM) adtunk CHR (100 nM, 500 nM, 1000 nM) hiányában és annak jelen létében is. A sejtek életképességének meghatározására MTS tesztet (IPEC-J2 sejtek ben) és CCK-8 tesztet (minisertés májsejtekkel) végeztünk, az extracelluláris (EC) hidrogén-peroxid (H2O2) szint változásának nyomonkövetésére Amplex red techni kát alkalmaztunk. Az intracelluláris (IC) reaktív oxigénfajtákat (ROS) a 2'-7'-diklorodihidrofluoreszcein-diacetát (DCFH-DA) módszerrel vizsgáltuk. Az IPEC-J2 sejtek IL-6 és IL-8 termelésének értékelésére ELISA kitet használtunk. Kísérleti eredményeink szerint megállapítható, hogy az OTA csökkentette a sej tek életképességét mind az IPEC-J2 sejtekben, mind a minisertés hepatocitákban (p<0.001), amit nem tudott kompenzálni sem a LUT, sem a CHR (p>0.05), azonban az EC H2O2 termelést hatékonyan mérsékelte a LUT az IPEC-J2 sejtekben (p<0.001) és a CHR a minisertés májsejtekben (p<0.01). Az OTA LPS-sel kombinálva jelentősen megemelte az IC ROS-t, amit a CHR és az LUT sikeresen ellensúlyozott (p<0.001). Az IL-6 és IL-8 gyulladásos citokinek szekrécióját az LPS+ OTA megemelte (p<0.001), amit a LUT sikeresen csökkentett (IL-6 p<0.01; IL-8 p<0.001).

Kutatási adataink alapján a CHR és a LUT jótékony hatást gyakoroltak az IC ROS szintjére, valamint a vizsgált citokinek termelődésére (LUT) in vitro. Ezeket a flavonoidokat a jövőben étrend- és takarmánykiegészítőként lehetne használni az OTA és az LPS által okozott egészségügyi károsodások elkerülése érdekében az emberekben és a haszonállatokban egyaránt további in vivo biztonsági vizsgálatok elvégzését követően.

Anatómai atlasz a Rothschild-zsiráf elülső lábvégéről

Anatomical mapping of a Rothschild’s giraffe forelimb

Szerző: Wolnerman Barak, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Kondor Milán, tanszéki állatorvos; Dr. Reinitz László Zoltán, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

A zsiráf kilenc alfajának egyike a Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis roth schildi). A Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature) besorolása alapján a zsiráf faj a sebezhető, míg a Rothschild-zsiráf a veszé lyeztetett állatok közé tartozik, így nagy hangsúlyt kell fektetni az alfaj megőrzésére. A patásokról szóló esettanulmányok alapján a lábvég kritikus terület, emiatt fontos, hogy az állatorvosok, akik a vadon élő illetve a fogságban tartott zsiráfok gyógyítá sával foglalkoznak, ismerjék e faj bonyolult anatómiáját a lehető legjobb gyógyítás érdekében, ezzel elősegítve a zsiráfok védelmében tett erőfeszítéseket. A zsiráf anatómiájáról számos szakirodalom található, de a végtagok érrend szeréről és izomzatáról csak egyszerűbb, illusztrációk nélküli leírások elérhetőek. Korábbi boncolási tanulmányokban kizárólag a hátsó végtagokról készítettek ábrák jelentek meg. Leszámítva pár csonttani kutatási eredményt, illetve néhány radioló giai vonatkozású esettanulmányt, nem áll rendelkezésre semmiféle jelentős és rész letes képanyagot tartalmazó irodalmi anyag a témával kapcsolatban. Emiatt csapatunk arra a következtetésre jutott, hogy szükség lenne a jelenleg meglevő tanulmá nyok kiegészítéséhez egy képekkel ellátott atlaszra, amely bemutatja az első végta gok izomzatát és érrendszerét.

A kutatásunk során csapatunk felboncolt egy elpusztult 10 napos nőstény Rothschild-zsiráf borjút és a boncolást fényképekkel dokumentálta. Ezt követően a képeket feliratoztuk a meglévő tanulmányok, illetve az ismert fajokkal végzett össze hasonlítások alapján

A munkánk célja az volt, hogy egy olyan anatómiai albumot készítsünk, amely tartalmazza a zsiráf elülső végtagján az izmok és az erek aprólékos leírását és szem léltetését. A zsiráf makroszkopikus anatómiáját a boncolás során készült képekkel mutattuk be abból a célból, hogy állatorvosok és kutatók számára egyaránt teljeskörű betekintést nyújthassunk a zsiráf anatómiájába.

Tehén hüvelyi mikrobióta természetes baktériumainak hatása endometriális sejttenyészeten

Effects of the naturally occurring inhabitants of the vaginal microbiota of cows on cultured endometrial cells

Szerző: Yiannaki Vania, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A tejtermelő ágazat jelentős pénzügyi veszteségeinek egyik fő oka a szarvas marhák csökkent fertilitása. Annak ellenére, hogy a bakteriális fertőzések gyakran hozzájárulnak a szaporodásbiológiai problémákhoz, korlátozott számú forrás írja le, hogy mit tekinthetünk tehénben normál hüvelyi mikrobiotának. A tehenek ivar szervében található mikrobiális közösségek meghatározása lehetővé teszi, hogy job ban megértsük az állat reproduktív rendszerének élettani vonatkozásait, amelynek nagy gazdasági jelentősége lehet. Jelenleg, az ellést követő méhgyulladást antibio tikumokkal, hormonokkal és antiszeptikumokkal kezelik. Aggodalomra ad okot az antimikrobiális rezisztencia növekvő elterjedése, a tejben és a húsban kimutatható gyógyszermaradványok gyakori előfordulása, valamint a termelési költségek növe kedése, mindez a kezelések nem megfelelő hatékonyságát jelzi. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az intravaginálisan alkalmazott probiotikus baktériumok csökkentik a méhfertőzés kockázatát, fokozzák az immunválaszt, valamint növelik a tejter melés hatékonyságát. Jelen tanulmány célja a tehenek hüvelyében természetesen elő forduló mikrobák hatásának vizsgálata szarvasmarha endometriális sejttenyészete ken in vitro. Amely jótékony baktériumok a továbbiakban élő állatokban alkalmazva alkalmasak lehetnek a méhgyulladás kialakulásának megelőzésében. Primer szar vasmarha endometrium sejteket Trueperella pyogenes baktérium kultúrával együtt tenyésztettünk, ez a patogén mikroba az ellés utáni méh megbetegedéseihez kapcso lódik. A Trueperella pyogenes által okozott sejtkárosodás megelőzésére olyan poten ciálisan jótékony baktériumokat adtunk a sejttenyészetekhez, amelyeket egészséges tehén reproduktív rendszeréből izoláltunk. A kezelést követően mRNS-t izoláltuk az endometriális sejttenyészetekből. A reverz transzkripciót követően a kiválasztott gyulladásos markerek szintjét kvantitatív polimeráz-láncreakció segítségével hatá roztuk meg. Eredményeink azt mutatják, hogy a tehén hüvelyi mikrobiota természe tesen előforduló tagjai hasznosak lehetnek a méhbe bekerülő kórokozók által okozott káros hatások kiküszöbölésében. További in vivo vizsgálatokra van szükség az in vitro mérésekből származó megállapításaink igazolásához.

Magyarországi eredetű propolisz és nitroimidazol hatóanyagok in vitro hatékonysága Tritrichomonas

foetus esetén

In vitro efficacy of propolis of Hungarian origin and nitroimidazole active substances in Tritrichomonas foetus

Szerző: Yurt Attila, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az állategészségügyi szempontból jelentős trichomoniázisok kezelési lehe tőségei korlátozottak, amelynek oka egyrészt az engedélyezett készítmények hiá nya, másrészt az egyre gyakrabban megjelenő rezisztencia. A Tritrichomonas foe tus elhúzódó, vastagbél eredetű hasmenést okozó parazita macskáknál, mely sokszor élethosszig tartó krónikus fertőzést is képes okozni. Kezelésére az egyetlen megfe lelő hatékonyságú szer a nitroimidazolok közé tartozó ronidazol, mely macskákra nincs engedélyezve, egyes egyedekben mellékhatásként pedig idegrendszeri tünete ket okozhat. A metronidazol és a tinidazol nem képes teljes mértékben eradikálni a parazitát. A szarvasmarhák Tritrichomonas foetus okozta vetélése jelentős gazda sági károkat okoz világszerte, a nitroimidazolok használata azonban élelmiszerter melő állatokban tiltott, azok potenciális karcinogén hatása miatt. A fenti szempontok alapján új, alternatív gyógymódokra van szükség.

Jelen kutatás célja, hogy meghatározzuk magyarországi eredetű propolisz tink túra, és referenciaként nitroimidazol hatóanyagok hatékonyságát macska és szarvas marha eredetű Tritrichomonas foetus izolátumok esetén. Vizsgálataink során mini mális gátló koncentráció (MIC) meghatározás módszerrel kettes alapú hígítási sort készítve vizsgáltuk a propolisz tinktúra, ronidazol, metronidazol, tinidazol és szek nidazol hatóanyagok parazitára gyakorolt hatását. Ezen kívül ezekkel párhuzamosan megvizsgáltuk az oldószerként használt etanol és DMSO oldatok ugyanolyan hígítási sorának esetleges befolyásoló hatását.

Kimutattuk, hogy a hazai propolisz tinktúra hatékonyan képes elpusztítani a Tritrichomonas foetus protozoát, melyhez a macska eredetű törzs esetén 1,25 mg/ ml, a szarvasmarha eredetű törzs esetén pedig 0,63 mg/ml koncentráció is elegendő volt. A propolisz oldószereként használt etanolt a macska eredetű törzs jobban tole rálta (96 mg/ml), a szarvasmarha eredetű törzs viszont érzékenyebb volt rá (48 mg/ml). A macska eredetű törzs ronidazol hatóanyagra jóval kevésbé volt érzékeny (32 µg/ml), mint a szarvasmarha eredetű törzs (1 µg/ml). A nitroimidazolok oldásához használt dimetil-szulfoxid (DMSO) hatása a macska eredetű törzs esetén elhanyagolható volt, a szarvasmarha eredetű törzs esetén viszont 1%-os koncentrációig elpusztította a parazitákat.

A propolisz tinktúra hatékonysága alapján mindenképpen érdemes további in vitro vizsgálatokat végezni több törzzsel és többféle propolisz kivonattal; valamint in vivo kutatásokat végezni, annak hatékonyságának, valamint farmakokinetikai tulaj donságainak feltérképezése érdekében.

Húgykövesség vizsgálata tengerimalacokban

Examination of urolithiasis in guinea pigs

Szerző: Zsobrák Kitti, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Gál János, egyetemi tanár; Dr. Vincze Zoltán, egyetemi docens; Dr. Torda Orsolya, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék)

A tengerimalac (Cavia porcellus) az egyik legelterjedtebb egzotikus társállat ként tartott faj, betegségeik közül az urolithiasis kiemelt jelentőséggel bír. A mun kánk során a húgykövek kialakulásának okait kutattuk, kiemelt figyelmet fordítva a táplálkozásra és a vízfelvételre. A kutatásunk két részre osztható. A felmérés egyik része egy 42 kérdésből álló kérdőív, mely témája az állatok tartási, takarmányozási körülményei, illetve urolithiasissal való érintettsége. A szénatípusok és az etetett zöldségfélék csoportosításra kerültek kalciumtartalmuk figyelembevételével, mivel a magas bevitel urolithiasisra hajlamosító tényezőnek számít. A kutatás másik része az Állatorvostudományi Egyetem egzotikus szakrendelése alatt történt vizeletgyűj tés, majd a 62 minta kémhatásának mérése történt speciális pH indikátor papírral. Felméréseink alapján magas urolithiasis előfordulási arányt mértünk, ez felveti a tar tás és takarmányozási problémák, illetve a genetikai prediszpozíció lehetőségét a hazai populáción belül.

Statisztikai analízisünk során a táplálkozási adatok közül nem találtunk szignifikáns összefüggést az etetett táp mennyisége, a zöldségfogyasztása, a zöldség kalci umtartalma, illetve a vizelet pH értéke és az urolithiasis között. Mérhetően, de nem szignifikánsan több vizet vettek fel azok az állatok, amelyeknél nem volt urolithiasis diagnosztizálva.

Szignifikáns összefüggéseket találtunk az állatok életkora, a vízfelvétel módja és az etetett széna kalciumtartalma és az urolithiasis között. Eredményeink alapján az etetett széna típusa kevésbé függ össze az uroltihok kialakulásával. Magas kalci umtartalmú széna etetésekor egy esetben sem alakult ki, míg alacsony kalciumtar talmú szénák etetése ellenére magas aránnyal alakult ki urolith a vizsgált populáció ban. Azon állatok körében nagyobb eséllyel alakult ki urolithiasis, melyek csak tálká ból kapnak vizet, összehasonlítva az önitatóval rendelkező tengerimalacokkal. A leg magasabb vízfelvétel abban az esetben fordult elő, amikor önitató és tálka is ren delkezésre állt, kevesebb folyadékot vettek fel azok, akiknek csak önitató volt felkí nálva. Nagyságrendileg fele annyi vizet vettek fel azok az állatok, melyek csak tálkában kaptak vizet, azokhoz képest, akiknek tálka és önitató is rendelkezésükre állt. Eredményeink alapján a golyós önitatóból és emellett tálkából történő víz felkínálá sát ajánljuk az urolithiasis megelőzése céljából a tengerimalacok számára, kihasználva az itatók környezetgazdagításban betöltött szerepét.

Angol nyelvű összefoglalók English abstracts

The rehabilitation of the superficial digital flexor tendon while using a peak load restriction device. The evaluation of tendon matrix composition during recovery by ultrasound tissue characterization

A felületes ujjhajlító ín sérüléseinek rehabilitációja csúcsterhelést korlátozó eszköz alkalmazásával – Az ínszövet mátrix integritás változásainak értékelése ultrahangos szövet jellemző (UTC) eszköz segítségével

Author: Allen Grace Catherine, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Péter Tóth, assistant professor; Dr. Henk Offereins, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

Tendon injuries are one of the leading causes of retirement in the equine indus try. Injuries of the superficial digital flexor tendon account for 75%-93% of soft tissue injury in our equine athletes. The rehabilitation of an SDFT injury is time consuming and can have quite a limited success rate to preinjury level exercise. Early mobilisation is known to improve the tendon integrity and fiber matrix of a recovering tendon but proves difficult to maintain peak loading. An alternative method is the use of a peak load restriction device An optimal method of evaluating the peak load of a tendon is Ultrasound Tissue Characterisation (UTC). UTC characterises the tendon by echotype thus allowing the ability to see the tendon’s functionality throughout recovery. Echo-type I portrays intact fascicles, echo-type II by discontinuous swollen fascicles, echo-type III by fibers in a lesion and echo-type IV by complete lack of fiber structure.

The aim of the study is to monitor the changes of SDFT injuries throughout recov ery whilst using a restricted peak loading device. The integrity of the tendon is evalu ated by UTC by means of quantifying the tendon matrix.

The population consisted of 32 horses, 19 geldings (59%) and 13 mares (41%) had naturally occurring SDFT injuries entered a standardised rehabilitation schedule with the use of a peak load restriction device.The results of UTC analysis were used to eval uate the effect of exercise in a predetermined maximum load protocol that was reeval uated every 4 consecutive weeks. Data analysis of the proportions of the 4 echo-types were taken at each timing interval (T1-T6). The peak load restriction device settings were changed at each interval. Inclusion criteria of the subjects included age, gender, clinical examination, lesion type and discipline of same, pre-injury. Subject mean age of 8.45 years SD± 2.96 (range: 6-18 years). The subjects competed in showjumping 10 (32%), eventing 9(28%), or thoroughbred racing 13(40%) before the initial SDFT injury. The interaction for speed-like estimate between clinical group and echo-type I was significant( p-value = <.0001). A functional tendon should have < 5% of UTC echo-type III and IV combined. In the evaluation of the clinical group echo-types III and IV com bined was 27% = T0, 3.66% = T6 compared to the control group 23% and 10.3% respec tively. At T3, there was a significant correlation between lameness and echo-type IV in control group (p-value = 0.01). With the use of restricted peak loading, 27 subjects (84%) of the clinical group reached pre-injury level competition or higher after twelve months post-injury compared to 5 (50%) in the control group. (p-value=0.04).

Assessing the effect of loading on a tendon may lead to reducing the injury rate in the equine athletes in the future. UTC has proven to be an accessible and functional aid for the evaluation of tendinopathies.

Relationship between milk yield and fertility of dairy cows

Tejhasznú tehenek növekvő termelésének összefüggése

a fertilitással

Author: Amma Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. László Solti, professor emeritus (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

In recent decades, the decreasing fertility of dairy cattle parallel to the increase in milk production has been widely reported - presumably as a result of intensive selection. Based on these publications a general belief has evolved that there might be an inevitable negative correlation between milk yield and reproductive perfor mance. However, the exact physiological mechanisms connecting these two param eters are still unclear, the results of the experiments are ambiguous; in fact, some studies are definitively in contrast to the causality. The aim of our present study was to investigate the relationship between milk production and fertility in some Holstein-Friesian farms. The experiments were conducted in three large dairy farms in southern Hungary: the data were collected from the period between 01.01.2010. and 18.08.2022. In order to avoid the distorsion of the parameters caused by unspe cific health problems like lameness and other diseases only the cows with the first three completed lactations were included in the survey. Milk yield was projected for 305 days and expressed in kg of milk, and fertility was defined by the number of inseminations required for reconception as well as by the length of the service period (in days). Animals completed more than one lactation were regarded as separate indi viduals per lactation, so a total of 13 012 lactations were studied.

Data analysis with Poisson-regression proved that the number of inseminations is significantly correlated with the milk yield and with the studied farm (p<0.0001), but its correlation with the number of lactations was not significant (p=0.9477). Evaluating the length of the service period with a linear model (ANCOVA) similar relationship was found. Again, we used a multiplicative model with the logarithm of the length of the service period. The results show that a 2000 kg increase in milk pro duction prolonged the length of the service period by 9% and increased the number of inseminations by 13%. In a second run, by allotting the animals into four different groups based on their milk yield (always using quartiles of the experimental cows), the average service period of the highest producing group rose by 41.5 days, and the insemination index by almost 1, compared to the lowest quartile. Although the data obtained in our experiment indicate a definitive decline in reproductive indicators parallel to the increase in milk production, further investigations are needed to dis pel the doubts raised against this dogma.

Comparison of dog and cat keeping legistlation and animal husbandry culture in European countries, with a special focus on Hungary Kutya és macskatartásra vonatkozó kötelezettségek, kulturális és társadalmi eltérések vizsgálata és összehasonlítása európai országokban, kiemelten foglalkozva Magyarországgal

Author: Balázsi Anita Boglárka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Gabriella Korsós, assitant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

There are around 150 million dogs and cats in the European Union. Attitudes towards these animals vary widely globally, although here in Europe, the basic con cept of a pet may not differ so much from country to country, but there are significant differences worldwide. In my opinion, it was important to survey the social functions of owing a pet, because there is also a great variation from person to person in both attitudes and motivations of keeping dogs and cats. How animals are treated and the legislation background of this is also an important topic, and for this purpose I also studied the legal status of animals. It’s noteworthy that the European Union’s legis lation on companion animals is incomplete, there is no specific legislation on how to keep dogs and cats. As a result, countries have their own legislation, which var ies from country to country. However, the European Convention for the Protection of Pet Animals (1987) have been signed by a lot of countries, so that in many cases the relevant laws are similar in structure and in content. In my thesis, my aim was to compare the Hungarian legislation considering companion animal’s welfare with the legislation of other European countries. I have mainly focused on the differences and the cardinal animal welfare issues such as surgical operations, cruelty or the keeping of dangerous dogs.

A búvóhely-elérhetőség hatása a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) élőhelyfoglaltságára és denzitására

Author: Bancsik Barnabás, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 2nd year Supervisors: Zoltán Korsós, associate professor; Edvárd Mizsei, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

The Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis) is a unique taxon liv ing in the Pannonian Basin. Previous conservation interventions had no detectable effects on the abundance of the species, possibly due to the still-degraded subop timal habitats and intensified predator pressure. The habitat selection of vipers is determined by several factors, such as vegetation structure, prey availability, or pred ator pressure. An overlooked but possibly important environmental source is burrow availability. These burrows are originally created by field crickets, ground squirrels, voles, and mice and later are utilised by snakes as shelter and hibernaculum. As bur row availability and diversity can be limiting factors in population growth, we exam ined the effects of these on the occupancy and abundance of the Hungarian meadow viper in the Kiskunság region (Hungary) using temporally and spatially replicated counts of vipers and burrow densities sampled across four sampling seasons in 20202021 (spring and autumn). We used multi-seasonal occupancy and n-mixture models in a Bayesian framework, where the environmental (operative) temperature was the explanatory variable for detection, while burrow densities (within three types) and diversity index of burrows were included as explanatory variables for the state (latent occupancy/abundance). The results of both models showed a positive effect of burrow diversity on viper occupancy and abundance, while burrow densities had no effect. The results suggest that there is no limitation in suitable burrows at the study sites, however, further studies should assess the influence of individual burrow occupancy by their original inhabitants, while future conservation research and efforts should focus on other parameters and potential threatening factors which could affect viper populations.

The effect of burrow availability on the occupancy and density of the endangered Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis)

Realisation of the Best Practice Guideline of Arctictis binturong

A binturong (Arctictis binturong) helyes tartásának irányelveinek összeállítása

Author: Barateau Anouck, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Supervisors: Dr. István Tóth, associate professor; Aude Bourgeois, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Binturong (Arctictis binturong) is a mammalian species belonging to the car nivora order and native of Southeast Asia. It is also called bearcat, and weighs between 9 to 20 kg, has a thick fur of strong black hair, a prehensile tail and a diet preferentially based on fruits. European Association of Zoos and Aquaria (EAZA) coordinates breeding programmes in zoological institutions in Europe including the European Endangered species Programme (EEP), which is the most intensive type of population management for a species. Binturong is endangered so under the umbrella of EEP, we must make recommendations and guidelines about the manage ment of this animal in captivity.

Our goal was to promote the highest possible standards for husbandry in zoos by compiling a Best Practice Guidelines for Binturongs. To create this document four means have been used: bibliographic research, Studbook consultation (docu ment which contain genealogical information), two surveys and compilation of technical feedback from institutions keeping this species. This activity is coordinated by Aude Bourgeois, veterinarian in the zoo “la ménagerie” in the National Museum of Natural History of Paris.

To date only few studies have been published on Binturong. In the wild it has been listed as Vulnerable in the IUCN Red List of Threatened Species and repro duction in captivity is still a real challenge. In our work, we could compile a Best Practice Guidelines document that covers many aspects of Binturong biology and field data (taxonomy, morphology, physiology, longevity, zoogeography, ecology, diet, reproduction and behaviour) as well as advice for zoo management of this species (housing, capture, transport, feeding, social environment, breeding, veterinarian care, and behaviour management). The objective is to send the document to every zoologi cal institutions holding or which wishes to keep the Binturong in order to permit the best breeding and management plan for this endangered species.

A Welfare Review of Different Stunning Methods in Poultry Slaughter

A baromfivágás során alkalmazott különféle kábítási módszerek áttekintése

Author: Boarder Cecily Marie Isabelle, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 1st year

Supervisor: Dr. Korsós Gabriella, junior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

With poultry species being one of the most numerous of any sentient animal facing slaughter for human consumption, their protection especially at the time of slaughter is greatly important in the development of animal welfare. Electrical water bath stunning involves birds being consciously shackled before having their heads dropped into an electrically charged water bath, CAS involves exposing the birds to a possible mixture of gasses and increasing the concentration and mechanical stun ning includes use of captive bolts and Cervical Neck Dislocation. The main current issues predominantly surround pre-stun shackling, insufficient training for slaugh terhouse operators and the degree of effectiveness of the method. Through research aimed at the reduction of these issues, future poultry welfare can be protected.

Possible applications of zebrafish inflammatory models in toxicology research

Zebradánión kialakított gyulladásos modellek alkalmazási lehetőségei toxikológiai vizsgálatokban

Author: Boda Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Bence Ivánovics, research assistant; József Lehel, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)

Due to anthropogenic activities increasing amounts of environmental pollutants enter the environment A potential target for these xenobiotics is the immune system, which plays a vital role in host defense against pathogens. Impairment of this system can result in several short- and long-term health consequences.

The aim of this thesis was to provide an overview of zebrafish models which are based on the induction of local or systemic inflammation, and to investigate the immuno-toxicological effects of embryonic exposure to sublethal concentrations of bendiocarb, a carbamate insecticide. The effects of embryonic exposure to suble thal concentrations of bendiocarb were investigated on the distribution and abun dance of neutrophil granulocytes and on the production of an inflammatory medi ator, nitric oxide. The expression of certain immune- and inflammation-associated marker genes on bendiocarb-exposed zebrafish embryos was also investigated. In addition, we evaluated the modulatory effects of embryonic bendiocarb-exposure on neutrophil granulocyte response and function using local and LPS-induced systemic inflammatory models.

The exposure to bendiocarb resulted in a diffuse, widespread distribution of neutrophil granulocytes in the whole embryos, and a significant increase in neu trophil accumulation along the lateral line in a concentration-dependent manner. An elevated nitric oxide production has also been observed along the lateral line. Furthermore, bendiocarb-exposure resulted in significant up-regulation of immuneand inflammation-associated marker genes. In addition, in the tail fin transection model, neutrophil granulocyte migration to the wound site showed a significant, concentration-dependent decrease after bendiocarb-exposure. Interestingly, dur ing the intense systemic inflammation induced by LPS treatment, neutrophil gran ulocytes showed a greater tolerance to LPS in the embryos, which were previously exposed to bendiocarb.

Overall, it can be concluded that the sublethal, embryonic exposure to bendio carb induced pro-inflammatory effects in the zebrafish embryos, presumably as part of the result of potentially damaged neuromasts along the lateral line. The response of neutrophil granulocytes to a local and a systemic inflammation was also strongly affected by the embryonic exposure. In conclusion, these findings indicate a signif icant immunomodulatory potential of this carbamate insecticide. The result of our study draws attention to the need of further, more detailed studies focusing on the investigation of short- and long-term immunological consequences of embryonic bendiocarb-exposure.

Lab-based and on-field analysis of progesterone metabolites in faeces samples of different species

Bélsár minták progeszteron-metabolit tartalmának mérése laboratóriumi és terepi módszerrel

Author: Bolaky Neel Akash, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Bence Somoskői, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

In the topic of the reproductive cycle assessment and pregnancy diagnostics, there is an emerging need to develop immunoassays which are suitable for measur ing faecal progesterone metabolite level. Faeces samples can be collected very easily and are alternatives for blood sampling in zoo and wild animals. However, the extrac tion of hormonal content is a labour-intensive process, which requires relatively long time. This step can be shortened and centrifugation can be avoided, however, the agreement of the results from different extraction protocol is a key for the proper analysis. The aim of this study was to analyse the agreement of data from different extraction protocols (a laboratory based and an on-field alternative) using faeces sam ples of different species.

Faecal samples were collected from different species; cattle, giant anteater and sloth. Ethanol-based ethanol method were used in all the samples. Before the extrac tion, each sample was divided into two treatments, that is, centrifugation and manual shaking. Furthermore, after extraction, all samples were refrozen and rethawed to analyse the possible degradation of hormonal content. Progesterone metabolite analysis was carried out with ELISA. Intraclass coefficient of centrifuged and shaked samples were calculated to assess the agreement of data. Interassay coefficients of repeatedly frozen-thawed samples are calculated to assess the reproducibility of measurement.

Mean interassay cv% of hand-shaked samples of cattle, anteater and sloth were 7.76 ±5.02, 20.8±12 and 12.1±11, respectively. These results did not differ from the interassay cv% of centrifuged samples. Intraclass coefficients of the results of the two treatments were 0.966, 0.856 and under 0.5 in cattle, anteater and sloth, respectively.

Our results show that the extraction of progesterone metabolites from faeces samples can be carried out on the field. However, there are species-specific dif ferences in the agreement of data, which have to be taken into account, when this extraction method is applied on the practice. The repeated freeze-thaw cycle did not effect the intraclass coefficient and reproducibility, which suggest that the collected samples can be stored and later processed on diverse occasions.

Milking practices and the use of milking machine cleaning products on dairy farms in Hungary

A fejési technológia és a fejőberendezések tisztítása magyarországi tejelő tehenészetekben

Author: Brunner Veronika Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. László Ózsvári, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

Milking practices and the use of milking machine cleaning products on dairy farms in Hungary On dairy farms mastitis results in considerable financial losses mainly caused by reduced milk yield and decreased milk quality, further, awareness of human health risks in connection with transferred multiresistant pathogens in milk is also growing. Therefore, the prevention of mastitis is of great importance in practice.

The aim of the study was to survey and analyze the milking practices, the use of pre-and post- milking teat disinfectants, and milking machine cleaning products on commercial Holstein- Friesian farms in Hungary. A total of 43 Hungarian dairy farms with 31,430 cows with an average of 731 cows were surveyed by using a questionnaire. Furthermore, seven in-depth personal interviews were conducted with farm manag ers. In the statistical analysis ANOVA models were used.

The results showed that the majority (57.8%) of the milking parlors used a herringbone design, followed by parallel (20%) and rotary (17.8%) milking systems. For the interviewed farm managers, gentle (71.4%) and quick milking (57.1%) as well as herd size (57.1%) were the most important factors in determining the milking system design. In 62.8% of the farms, cows were milked twice a day, and the average milking time was 5.0 h with an average of 3.1 laborers. The average daily milking time per cow was 15 min.

Prior to milking, 65.1% of the farms used disinfectant dip and 11.6% used a disin fectant wash, whereas 23.3% still washed the udder with water. The udder was wiped with paper towels in 73.8% of the herds and with cloth in 26.2% of the herds. For pre-milking disinfection chlorhexidine (42.9%) and other chlorine compounds (21.4%) were used mostly.

Whereas iodine (53.8%) was the most used active ingredient for post-milking dis infection. In the milking machine cleaning process, the most frequently used active ingredients were sodium hypochlorite (80.0%) and sodium hydroxide (60.0%) as caustic detergents, while phosphoric acid (81.3%) as acidic product. The active ingredient was the most decisive factor in the procurement of teat disinfectants (3.4 on a scale of 1 to 10 where 1 was the most important) for the decision-makers, while regarding milking machine cleaning products the price was the most significant.

Behavioral changes in companion animals due to the COVID-19 pandemic

Társállatok viselkedésváltozása a COVID-19 világjárvány hatására

Author: Buró Blanka Sára, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Dr. Ágnes Sátori, clinical veterinarien (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

Nowadays, the number of companion animals found in a household is constantly increasing. Owners often see these pets as members of the family. They are expected to be constantly available, to provide mental, emotional-and physical support and to show appropriate behavior. In March 2020 the COVID-19 pandemic also appeared in Hungary, which required the introduction of quarantine, which led to large-scale changes in the everyday lives of people and the animals around them.

In this paper we research the changes in these pets behavior and their impact according their owners answers during and after the pandemic. Before the research work, we tried to understand the problems by reviewing the already existing hungar ian and foreign literature, and later we found similarities, differences and additions. We used two different questionnaires for the survey, which owners could access and fill out online for 1.5 months. We obtained data from a total of 574 participants, the majority of them were women and the average age was 30-35 years. Out of these data, 306 keep a dog, 211 a cat, and others own exotic animals, such as 23 ferrets and 12 rabbits as companions. Based on the obtained data, it can be said that the number of those whose relationship with their pets worsened during the quarantine period is small, but it can be also concluded that those who were at home more, gave more attention to their pets, and made their relationship better with them. Most of the ani mals adopted during the pandemic came from breeders in advance, while a smaller number were adopted from friends, with the use of Internet, or shelters. Questions focused on which worries about pets appeared most in the owners’ thinking. They are worried about the animals’ health after the pandemic has passed, but access to veterinary care and medicines also cause some worries. Based on the responses that were received, an increase in attention-seeking behavior or territorial barking can also be observed in Hungary, as well as behavioral problems that were not detected by foreign research, such as the number of requests to enter the house during the quar antine period. The rate of vocalization for food and attention also increased during the pandemic.

Based on the results, the quarantine caused by the COVID-19 pandemic was serious not only for people, but also for their pets, some of which may remain with some behavioral problems even after it has ended. Deeper knowledge of these data is important for dealing with possible problems and preventing similar situations that may occur in the future.

Computer tomography based 3D reconstruction of the Blood supply of rhinoceros’ distal limbs

Az orrszarvú lábvég vérellátásának CT alapú 3D rekonstrukciós vizsgálata

Author: Cerny Claudia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. László Zoltán Reinitz, senior lecturer; Dr. Örs Petneházy, research veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

Rhinoceros is a highly protected species close to extinction. Each of the five still-existing rhino species (wide-mouthed rhinoceros (Ceratotherium simum), black rhinoceros (Diceros bicornis), Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis), Javan rhinoceros (Rhinoceros sondaicus) and the Indian rhinoceros (Rhinoceros uni cornis)) are on the Red List of Threatened Species of the International Union for Conservation of Nature. As the second largest terrestrial mammal on Earth, its limbs have to carry an enormous weight (average body weight varies around 2.3 tons). In order to bear this huge mass, numerous unique anatomical structures make the limbs special.

Specimens in captivity suffer from several podiatric and other limb-related dis eases, such as osteitis, osteomyelitis, chip fractures, entoesophyta, fractures, sublux atio and osteoarthritis in least 50% of the cases. These osteal deformations cause further pathogenic issues in the soft tissues, particularly the diseases of the digital cushion (torus digitalis), e.g. sole ulcer. In order to recognize the symptoms in an early state and find the proper treatment, accurate anatomical knowledge is essential. The literature provides good description of the rhino’s limbs’ skeleton, but descriptions, pictures, reconstruction models of the vascular system are non-existent. The purpose of our study is to provide a detailed anatomical description of the feet, focusing on the blood supply of the digits and that of the digital cushion.

Our team examined the forelimbs and hind limbs of a squared-lipped rhino kept and died in a zoo. The CT examinations were carried out in the Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital, Dr. Baka József Diagnostical and Oncoradiological Centre. First, native, thin-slice CTs were performed on the limbs. Second, iv. cath eters were inserted into the main blood vessels of the limbs (a. mediana, a. saphena and a. dorsalis pedis) and BaSO4 based contrast agents were injected. The following CT examinations were performed with the limbs being held in the same position. The sequences were processed 3D Slicer, allowing us to create reconstructions of the bones and the vascular system.

The blood supply of the distal feet, digits and digital cushions are perfectly visible on the reconstructed and coloured models. Using comparative anatomy, we identified the vessels and succeeded to create the first description of the rhinoceros’ digital cushion blood supply, that - similarly to elephants- origins from the arcus palmaris/ plantaris profundus but due to the different numbers of fingers, branches differently.

The examined legs were macerated, and we created bone preparations for the Museum of Anatomy. The finalized 3D models - which are also suitable for 3D print ing - make these unique animals’ foot anatomy easier to understand and access for everyone. We hope that our work contributes to saving the species since the models and images are already available online.

Morphological and molecular analyses

blood-sucking

of

flies and

lice of veterinary importance from Malta

Állatorvosi jelentőségű legyek és vérszívó tetvek morfológiai és molekuláris vizsgálata Máltán

Author: Cini Bruno Andrea Marie, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Sándor Hornok, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

In order to obtain new data on the occurrence and potential vector role of flies and blood-sucking lice of veterinary importance in Malta, ectoparasites were col lected at cattle, sheep and goat farms, near pigs and dogs, as well as in two places in the absence of domestic animals using bait traps. Altogether 3095 flies (Diptera: Muscidae, Calliphoridae) were collected at farms and kennels near domestic ani mals, as well as 37 blowflies (Calliphoridae) in rural and urban areas without ani mals nearby. Regarding Muscidae, the great majority of flies (n = 3084) were iden tified as the common housefly Musca domestica. Eight flies represented the stable fly Stomoxys calcitrans. Three blowflies associated with dogs and small ruminants belonged to Lucilia cuprina. By contrast, all 37 blowflies collected with bait traps, without domestic animals nearby, were identified as L. sericata. In addition, sucking lice (n=22) belonged to Linognathus africanus. Molecular identification of 28 speci mens confirmed these results.

Considering the sex ratio of M. domestica among samples collected randomly at cattle farms, females predominated in the whole study period, but the abundance of males increased significantly towards the autumn. Stomoxys calcitrans was associ ated with cattle and dogs, whereas L. cuprina was found near small ruminants and dogs. Pathogen screening demonstrated the presence of a rickettsia closely related to Rickettsia hoogstraalii, as well as of a Moraxella and a Neisseria sp. in L. africanus.

To our knowledge, this is the first study focusing on the molecular analysis of flies and lice of veterinary-medical importance in Malta. The most important finding of this study is the first evidence for the autochthonous occurrence of L. cuprina in Malta. Owing to the preference of L. cuprina for warmer climate, it is unlikely that it will establish north of Mediterranean Basin, but consequent to its emergence in sev eral parts of southern Europe (now including Malta), probably it will become well-es tablished in the latter region. While L. cuprina was exclusively found near domestic animals in Malta, in other types of rural and urban locations only L. sericata could be collected with bait traps. This may be related to differences in their habitat prefer ence. Based on the sucking-louse burden in the examined goat herds, the situation in Malta was similar to northern Africa where the exclusive presence of L. africanus was reported, unlike towards the north in the Mediterranean Basin where populations of this species are mixed with L. stenopsis. Based on the molecular evidence of bacteria not detected before in L. africanus, its bacteriome deserves further evaluation in the near future.

Screening of wild birds (mainly falconids) for adenoviruses

Vadmadarak (főleg sólyomfélék) szűrése adenovírusokra

Author: Czövek Beáta, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Győző László Kaján, senior research associate; Dr. Petra Forgách, senior lecturer (Veterinary Medical Research Institute, University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

The aim of my work was to investigate the diversity of adenoviruses in wild birds, mainly falconids, and the possible coevolution between viruses and their hosts.

Up to now, a single adenovirus type has been described from falcon species already, falcon adenovirus 1 (species Falcon aviadenovirus A). The virus may cause mortality in aplomado falcon (Falco femoralis), orange-breasted falcon (Falco dei roleucus), merlin (Falco columbarius) and taita falcon (Falco fasciinucha), as well as in the hybrid of gyrfalcon (Falco rusticolus) and peregrine falcon (Falco peregrinus). Peregrine falcons are considered to be the natural host and reservoir species for this virus, and as a consequence of the long-term virus-host coevolution, the infection is usually asymptomatic in them.

In this study, a total of 188 samples, predominantly from falconids, were screened for the presence of adenoviruses using the polymerase chain reaction. Based on agarose gel electrophoresis, 50 samples were considered positive, and 49 from these orig inated from falconids. By sample type, one of nine organ samples (11.1%), 29 of 136 swab samples (21.3%) and 20 of 43 faecal samples (46.5%) were positive. The nucle otide sequences of 36 purified PCR products were determined and a phylogenetic tree was reconstructed based on the derived partial DNA polymerase amino acid sequences. Of the typed strains, nine were of the genus Aviadenovirus, 26 of the genus Siadenovirus and one of the genus Atadenovirus; and the virus strains were classified into three avi-, four si- and one atadenovirus types. The type falcon adeno virus 1, the only falcon adenovirus type known to date, was not detected.

The eight new adenovirus types described first in this study are thought to rep resent seven species. The high positivity rate and diversity of falcon siadenoviruses further support the theory that the genus Siadenovirus has been co-evolving with the avian class for a considerable time.

To date, adenoviruses of wild birds have been poorly studied, therefore by the restricted information available, the hypothesis that these pathogens contribute to the decline of bird populations cannot be excluded. The results of my study confirm, that more financial resources are needed for the investigations focusing on the coevolution and biodiversity of these viruses. The long-term impact of the falcon adenovi ruses at individual and at population levels is unknown yet, therefore the adenovirus infections of predatory birds should be investigated further.

Effects of metal oxide inhalation on the transcription of some hormone receptors in the brain, examined in in vivo mouse model

Respirábilis fém-oxid belégzés hatása egyes hormonreceptorok agybeli transzkripciójára in vivo egér modellben

Author: Di Gennaro Kinga Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Dávid Sándor Kiss, associate professor; Dr. Csaba Kővágó, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

In this research, the effect of metal oxide particle inhalation during the appli cation of manual metal arc welding (MMA) technologies is evaluated using mouse model. Neurodegenerative effects of metal oxide nanoparticles to enter the body through fume inhalation is evaluated using observations of the central nervous sys tem (CNS). The main focal areas chosen for this study includes the appraisal of gene expressions in terms of estrogen receptors (ER-α, β), thyroid receptors (TR-α, β) and peroxisome proliferator-activated receptor-gamma (PPAR-γ); it is assumed that changes in the expression of these receptor genes can induce degenerative diseases. Therefore, this study aims to fill significant knowledge gaps on the effect of inhalable metal oxides on cellular physiological processes through the assessment of potential alterations in the expression of these receptors due to welding fumes inha lation; and the evaluation as to how such changes in gene expressions can be associ ated with the quantitative presence of released metal ions, thus drawing relevance to the health risks of personnel and potential abatement strategies.

Tissue sampling occurred after 24 (acute) and 96 hours (sub-chronic) incubation times using 8-week-old BALB/C mice - of both sexes - exposed to MMA fumes for 4 hours. To examine CNS, samples were taken from the areas of the olfactory bulb, neo cortex, hippocampus, thalamus, hypothalamus, and cerebellum. Hormone receptor expression was measured using qPCR techniques.

Results benchmarked against reference samples show the largest changes in gene expression in the olfactory bulb and the hypothalamus. Furthermore, compared to the control measurements, the data show that in the sub-chronic groups, the gene expression changed in all of the five receptors in the examined six brain regions. This was not the case at the acute exposure levels, i.e., gene expressions do not significantly differ from the control values. These results show, for the first time, that specific brain regions impacted by the presence of metals can be identified using the method applied. Additionally, the direction of changes in gene expression of hor mone receptors can be identified. In conclusion, metal oxide particles present in welding fumes can have an effect on certain receptors of the CNS, thus potentially leading onto the appearance of neurodegenerative symptoms. Further research is required to explore the relevant biological impacts, e.g., transport of metals to cells, the associated intracellular metabolic pathways.

Controlling Effusion Following Arthroscopic Removal of Tarsocrural Joint OCDs

A tarsocruralis ízület kiteltségének vizsgálata és kezelése artroszkópos műtéten átesett lovakban

Author: Dolan Jack Paraic, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Gábor Bodó, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

Osteochondrosis (OC) is a general term used to describe an abnormality in the growth and maturation of joint cartilage. It is one of the most important and most common developmental orthopedic disorders affecting joints in horses. One of the most affected joints is the tarsocrural joint which has several predilection sites, the most common being the distal intermediate ridge of the tibia (DIRT), followed by the lateral trochlear ridge and the medial malleolus of the talus. Common signs of an osteochondritis dissecans (OCD) lesion in a tarsocrural joint include non-pain ful joint effusion without lameness. The typical radiograph series for diagnosing an OCD lesion of the tarsocrural joint include DPl, LM, DL-PlMO, DM-PlLO views. The best view for visualisation of DIRT lesions is a DM-PlLO oblique view. 33 horses over a period of one and a half years were presented to the clinic for tarsocrural joint OCD arthroscopy. From the 33 horses, 47 joints were affected, and 49 OCD lesions were diagnosed and treated. 43 distal intermediate ridge of the tibia lesions, 4 lateral trochlear ridge of the talus lesions and 2 medial malleoli of the talus lesions were diagnosed in horses varying in age from 10 months to 12 years. The study included 13 different breeds, with the Hungarian sport horse the most com mon. During the study we considered factors such as the age, sex, breed, site of lesion, comparison of preoperative and postoperative effusion. Any medications given to attempt to reduce the effusion post-operatively were also noted. Post operative rehab included box rest for 2 weeks until suture removal followed by hand-walking twice a day from week 2 till week 6-8 followed by a slow return to full work. During this period the referring vet was asked to administer IV hyaluronic acid and IA triamci nolone acetate to help reduce remaining effusion if the owner could afford it. A tele phone questionnaire with the owner or referring vet was used to evaluate postopera tive status of the patients.

Of the 33 operated horses 26 (79%) have returned to full work. 24 (73%) received post operative treatment in the form of iv hyaluronic acid and 22 of which also received intra-articular triamcinolone acetate in addition to the hyaluronic acid. Fifteen (45%) of the patients had no effusion post-surgery, 13 (39%) reported lower levels of effusion postoperatively, 4 (12%) still had the same level of effusion as before surgery, and 1 horse was reported to have an increased level of effusion than before surgery.

In summary we can conclude that tarsocrural joint arthroscopy had a positive impact on postoperative effusion as well as for continuing performance.

Természetes hüvelyi mikrobiótát alkotó fajok azonosítása és antibiotikum érzékenységük meghatározása, tehenekben

Author: El Hawly Jad, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. György Csikó, associate professor; Dr. Orsolya Palócz, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Microbiota in the bodies of different species have a significant impact on the health status of the host. Most studies have focused on the microbiota of gut, skin, and mouth, and not too much research known about normal vaginal microbiota in livestock. The characteristic bovine uterine diseases such as metritis and endometri tis can be the results of colonization through the extrinsic and ascending pathways to the vagina, rarely the intestinal bacteria may contaminate the uterus.

In our studies we determined the most frequent inhabitant bacteria from the vagina of healthy dairy cows prior to the parturition and after. Sterile phosphate-sa line buffer (100 ml/cow) was used for vaginal rinsing. Before flushing step, the pH was determined with contact pH measuring instrument. The bacteria were cultivated from the rinsing liquid using four different culturing media under aerobic and anaerobic conditions. The taxonomical identification of bacteria was determined by Matrix-assisted laser desorption ionization-time of flight mass spectrometry (MALDI-TOF MS) method.

Among the frequently occurring non-pathogenic bacteria, five bacterial isolates were selected for further examinations, including Brevibacillus agri, Bacillus pum ilus, Bacillus subtilis, and two Bacillus licheniformis strains. The species identifi cation of bacteria was confirmed by polymerase chain reaction (PCR) analysis. The presence of known resistance genes was also examined by PCR. Broth microdilution susceptibility testing was performed using 10 different antimicrobial agents. The examined isolates were highly sensitive to tylosin, tulathromycin, doxycycline, and marbofloxacin. The presence of a beta-lactamase resistance gene was confirmed in the genome of three isolates.

With the knowledge of the normal vaginal microbiota of cows and knowing their resistance patterns more specific and efficient prevention of the peri/post-partum diseases may be possible.

Identification of naturally occurring inhabitants of vaginal microbiota in cows and determination of their antibiotic sensitivity

Az állatjóléti indikátorok és kortizolszint változások vizsgálata kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenésével összefüggésben

Author: Farkas Máté, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. László Kovács, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

In large-scale poultry farming injurious pecking causes significant economic damage worldwide. In commercial turkey flocks, especially in the case of male tur keys, this behaviour raises serious welfare issues in addition to economic losses. The present study aimed to better understand the environmental factors involved in the development of this condition. Therefore, the stress condition resulting from peck ing behaviour was investigated by using feather and blood plasma samples and animal welfare indicators.

Four experimental groups were established, of which the fourth group was the control. In the first room, the light intensity was 100 lux instead of the standard technologically recommended 40 lux, and in the second room, the room temperature was 10% higher than the standard for the entire duration of the experiment. In the third room, the stocking density was 3.5 birds/m2 compared to 2.5 birds/m2 in the other groups. Apart from the single modifications mentioned above, the rooms did not dif fer. Feathers and blood were sampled from trial birds on four occasions. From these samples, cortisol was quantified by a competitive ELISA test. During the experiment, data were recorded in the groups according to the AWIN Welfare assessment proto col for Turkeys, ‚Appendix A and B’, 2015.

Based on results from feather samples, the mean cortisol concentrations in Group 2 were significantly higher than in the other three groups at the first and second sam pling times. For cortisol concentrations from blood plasma samples, at the second sampling time, we found a significant increase in Group 2 and Group 3 compared to the control. In addition, at the third sampling time, significantly higher values were found in Group 1 compared to the means of the other three groups. When evaluating the scores from the AWIN protocol, Group 3 showed significantly higher scores (lower welfare status) for the factor related to social behaviour and aggression-related injuries compared to the other two groups. The factor related to illness and mortality was also significantly higher in group 3 compared to the control and Group 1.

In summary, there were significant differences at different time points in all three experimental groups. While the results of feather and blood plasma samples were significant in Group 2, the results of blood plasma samples and the AWIN protocol were significant in Group 3. Thus, it can be assumed that the presence of aggressive behaviours, at the time of some measurements, was substantial in these groups. However, it should be noted that birds in Group 1 also have shown increased aggressive behaviours temporarily.

Examination of animal welfare indicators and cortisol level changes in relation to the development of aggressive behaviours in commercial male turkeys

Novel therapies

in

cats with FIP (Feline

Infectious Peritonitis) : literature review and retrospective study with GS441524 Macskák fertőző hashártyagyulladásának új terápiái: Irodalmi áttekintés és nagy létszámú retrospektív tanulmány

Author: Garrido Linnéa, Josée, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Zsuzsanna Vizi, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

The Feline Infectious Peritonitis Virus, a pathogenic mutation of the Feline Enteric Coronavirus (FECV), causes a widespread infectious disease called Feline Infectious Peritonitis (FIP). Considered particularly lethal and originating from a very contagious widespread virus (FECV), this disorder, still to this day, does not have a proper diagnostic pathway since our current diagnostic methods and tools are not specific nor sensitive enough for this purpose. Furthermore, no official treat ment protocol is available on the veterinary pharmaceutical market. Several proto cols, both supportive and preventive-based have been tested throughout the years of fight against FIP, none of them having shown interesting results, except for the GS-441524, a nucleoside analogue antiviral drug. Several studies have shown the hopeful outcome of FIP cats treated with this molecule. However, the drug is not presently licensed for veterinary use and not available legally on the market.

The purpose of this research was to gather data from the owner of FIP cats, who privately purchased and treated their cats with the GS molecule, in order to provide fundamental insights on the effect of this drug has on these originally considered “lost” animals. This retrospective study was based on a questionnaire which received 503 answers from 24 different countries. Amongst the 494 answers to the question regarding the treatment’s outcome, 57,7% (285 cats) were listed as completely recov ered from FIP after the treatment, while 35,8% (117 cats) were still receiving the treat ment and seeing positive improvement of the FIP symptoms. Additionally, 11,3% (56 cats) had completed the usual 84 treatment protocol but were still in the observation period to monitor for any relapse – which at the time of the questionnaire was not present. Lastly, in 1,2% of the answers (6 cats), the recovery was successful solely after an increase in dose or treatment time compared to the protocol advised originally, meaning that the actual number of cats recovered from the treatment is 58,9% (291 cats). The minor side-effects seen from the therapy are ones that could be palliated thanks to supportive therapy, unlike the original much graver FIP symptoms and clinical signs.

While additional research is needed on this drug molecule, the data reveals itself to be promising.

Assessment of the diagnostic utility of different models for the evaluation of acid-base balance in dogs and cats

A sav-bázis egyensúly értékelésére használt különböző modellek diagnosztikai hasznosságának vizsgálata kutyákban és macskákban

Author: Göcző Ágoston, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ferenc Manczur, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Several theoretical models are available for the assessment of Acid Base Balance (ABB), of which the Henderson-Hasselbach equation is the most widely used in vet erinary clinical practice. Although the limitations of the classical approach are well known, its rapid, simple and transparent applicability makes it superior to other models. Compared to the traditional model, physicochemical and semi-quantitative methods can provide a wealth of valuable information that can offset the complexity and difficulty of these methods.

The aim of this retrospective study was to compare the diagnostic applicability of different theoretical models used to assess ABB.

A total of 51 animals, of which 37 (72.55%) dogs and 14 (27.45%) cats, were ana lysed between December 28. 2019. and March 31. 2022. They were patients of the Small Animal Clinic of the University of Veterinary Medicine Budapest, and were subjected to simultaneous acid-base and biochemical blood examinations.

Blood was collected in a standardized manner, after hair removal and disinfec tion with ethyl alcohol, in case of acid-base testing, in a BGS (Blood Gas Sampling System) syringe with closed technique. The blood taken for acid-base testing was analyzed immediately after blood was collected using an EPOC analyzer. For bio chemical testing, blood samples were taken from the same puncture, either closed or open; these were sent on to the University’s Department of Pathophysiology and Oncology Laboratory. The results of the blood tests were searched from the univer sity database, with the requirement that the time between the two tests should not exceed 4 hours.

The Henderson-Hasselbach approach identified 17 (33.33%) cases of simple acidbase disturbance, of which 8 (15.69%) were respiratory acidosis, 2 (3.92%) respiratory alkalosis, 5 (9.80%) metabolic acidosis with normal anion gap (AG), 1 (1.96%) meta bolic acidosis with increased AG, 1 (1.96%) metabolic alkalosis. 16 cases of mixed acid-base disturbances were identified, of which 1 (1.96%) was metabolic acidosis with respiratory acidosis, 6 (11.76%) was metabolic acidosis with respiratory alkalo sis, 9 (17.65%) was metabolic alkalosis with respiratory acidosis. The Stewart physic ochemical and Fencl-Stewart base excess (BE) models identified more cases of metabolic acid-base abnormalities and increased presence of unmeasured anions (UA-) than the conventional approach.

Antibiotic susceptibility testing of Pasteurella multocida isolates from rabbits

Házi nyúl eredetű Pasteurella multocida izolátumok antibiotikumérzékenységének vizsgálata

Author: Graf Barnabás, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Dr. Zoltán Somogyi, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Pasteurella multocida is a Gram-negative bacterium responsible for the infec tion - commonly called pasteurellosis- of numerous wild and domestic animal species alike, such as rabbits, poultry, swine, cattle, buffalo, sheep, deer, camels and horses. P. multocida infection is also transmissible to humans via scratches and bites caused by animals. Clinical symptoms range from no clinical signs or mild chronic upper respitory inflammation to acute pneumonia or septicaemia. In the case of upper res pitory infection, the leading clinical sign is rhinitis, while lower respitory pasteurel losis manifests predominantly as pneumonia with possible subcutaneous abscesses, especially in rabbits. The disease poses a great danger to rabbit stock around the world, while also leading to financial losses, to which a feasible solution is antibiotic therapy. In order to select the optimal antibiotic agent however, antibiotic suscepti bility testing is required to maximise the well-being of animals and to minimize drug costs.

In our study we examined the antibiotic susceptibility of several Pasteurella mul tocida isolates from rabbits across Hungary. We used the microdilution method to determine the precise phenotypic susceptibility or Minimal Inhibitory Concentration (MIC) of 20 different antibiotic agents (amoxicillin, amoxicillin/clavulinic acid, cefti ofur, cefquinom, gentamicin, oxytetracycline, doxycycline, tylosin, tylmicosin, tylva losin, tulathromycin, lincomycin, tiamulin, florfenicol, colistin, enrofloxacin, trime throprim-sulfamethoxazole, vancomycin, imipenem) in 33 different rabbit P. multo cida isolates. From the MIC value we further determined the MIC50 and the MIC90 values

In the case of amoxicillin, amoxicillin/clavulinic acid, ceftiofur and cefquinom we did not find especially high MIC values, whereas with neomycin and gentamicin we found one, and with oxytetracycline and doxycycline two isolates with an exception ally high MIC value of 16-32 µg/ml. With the macrolide antibiotics, most of the iso lates showed increased resistance towards tylosine and tylvalosin, while the majority of the isolates were susceptible to tylmicosin and tulathromycin. Almost all isolates were resistant to lincomycin, but susceptible to tiamulin and florfenicol. Colistin, enrofloxacin and trimethroprim-sulfamethoxazole proved to be effective. We found low MIC values in the case of imipenem and higher ones against vancomycin.

Incorporation of viruses into biopolymer-based nanofibres

Vírusok beépítése biopolimer alapú nanoszálakba

Author: Gránitz Nóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: András Marosi, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

One of the substantial challenges of the production of live virus vaccines is the reduction of the infectious titre of viruses during formulation and storage. Electrospinning (ES), an innovative method of nanotechnology may be a suitable option to enhance stability via the incorporation of viruses (along with other biologi cals) into nanofibres. The virus-carrying nanofibre matrix may promote resistance to environmental impacts, providing protection for the integrated viruses. This method is more cost-effective and operates at less demanding temperature and pressure con ditions than traditionally used freeze-drying or spray-drying.

During our experiments, we propagated viruses BoHV-1 and TGEV on MDBK and ST/E62 cell cultures, respectively. Viral suspensions that reached appropriate titre were concentrated and purified by preparative ultracentrifugation. In a prelim inary experiment, viruses were mixed with solutions that can be used as the basis of ES to reveal their potential inactivating effect. Scaled-up production of nanofibres was performed using a high-speed electrospinning (HSES) platform. Mannitol and sucrose were used as stabilizing additives. The quantity of infective virions dissolved from the nanofibres was detected by titration, the virus-specific nucleic acid copy numbers were measured with qPCR technique, and the morphology of the finished nanofibers was demonstrated by scanning electron microscopy.

The tolerance test performed before ES revealed that a possible ES agent, β-cyclo dextrin exerts antiviral effect on enveloped viruses. However, biopolymers PVPVA64 and PVA-PEO were compatible with the tested viruses, thus we used these materials for fibre-forming. The results of the experiments showed that viruses more preserve their virulence during ES and subsequent storage if the solution used for their resus pension contains proteins, if the fibres are stored at 4°C, and especially if mannitol or sucrose is added to the fibre-forming medium. In the cases of both BoHV-1 and TGEV the direct reduction of the viral titres upon fibre-production was between 0.80.10 log10, using the appropriate settings and combinations. During a one-monthlong storage of nanofibres, the infectious titre of the viruses decreased only slightly (BoHV-1, using mannitol) or remained stable (TGEV).

Based on our results, ES is a suitable method for the solid formulation of viruses – the process is well tolerated even by sensitive, enveloped viruses. Using the proper excipients this method may serve as alternative to freeze-drying and spray-drying in vaccine production. It provides a notable opportunity to enhance peroral and aerosol mass vaccinations of swine and poultry, and its use might also be considered under unfavourable environmental conditions (e.g. tropical countries).

Effect of herbal feed additive on the expression of selected Brachyspira hyodysenteriae genes

Növényi alapú takarmánykiegészítő hatása egyes Brachyspira hyodysenteriae gének expressziójára

Author: Hiva Motavasseli, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 1st year Supervisors: Dr.György Csikó, associated professor; Dr.Orsolya Palócz, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Swine dysentery causing pathogen Brachyspira hyodysenteriae becomes increas ingly difficult to eliminate from the herd due to widespread antimicrobial resistance. Due to restrictions on the use of antimicrobial drugs all over the world, functional feed additives have been applied to protect the health of the animals. Phytogenic feed additives have been found to act as antioxidant, antimicrobial, anti-inflammatory, and they directly influence the host immune system. However, the exact mechanism of action of certain herbal feed additive products is unknown, therefore our goal is to determine the mechanism of action of a natural plant-based feed additive on B. hyo dysenteriae bacteria.

To explore the possible mechanism of action, the B. hyodysenteriae cultures were treated with three different concentrations of a plant-based feed additive. Then the control and treated bacterial suspensions were centrifuged, and RNA was isolated from each sample. After the reverse transcription step, the flagellum-coding targets of B. hyodysenteriae were measured via quantitative polymerase chain reac tion (qPCR) method.

The expressions of certain flagellar assembly genes and flagellar hook pro tein-coding genes were resulted in concentration-dependent decrease following the treatment with the plant-based feed additive test material.

Flagellum is an important virulence factor of pathogen bacteria through chem otaxis, adhesion and invasion of host surfaces; therefore, inhibition of flagellum-for mation may be an important target for the different substances to prevent pathogens from entering the host. Further studies are required to determine the efficacy of the treatment substance in live animals.

Hazai nyugat-nílusi vírustörzsek teljes genom meghatározása új generációs szekvenálási módszerrel

Author: Horváth András, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Anna Nagy, biologist; Dr. Petra Forgách, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

West Nile virus (WNV) is a widely distributed zoonotic arbovirus, a member of the genus Flavivirus, family Flaviviridae and has at least 8 different genetic lineages. Lineages 1 and 2 are co-circulating in Europe and contributed to multiple human and animal outbreaks. Lineage 2 has become more widespread in Central Europe since its first emergence in Hungary in 2004 and caused a vast European epidemic in 2018. In its natural transmission cycle, WNV circulates among avian hosts and mosquito vectors, where mosquitoes can also infect accidental hosts, like humans or horses. However, more than 80% of human infections are asymptomatic, and in less than 1% of cases, severe neurological involvement can be observed. Viral nucleic acid detec tion by molecular methods, such as polymerase chain reaction (PCR), is an important tool for the laboratory differential diagnosis of acute WNV infections. The most suf ficient sample types for PCR are anticoagulant-treated whole blood and urine. The aim of this study was to introduce a novel next-generation sequencing protocol for WNV to obtain whole genome sequences from virus isolates and WNV PCR-positive human clinical specimens collected in Hungary between 2015 and 2021. The pro tocol was optimized for Illumina MiSeq platform, and the study was carried out at the National Reference Laboratory for Viral Zoonoses of the National Public Health Centre, Hungary. Altogether, 15 WNV isolates and 15 WNV PCR-positive clinical specimens were involved in the study. Samples were examined by reverse transcrip tion (RT) real-time PCR to determine the cycle threshold values, and then the whole WNV genome was amplified by a one-step RT-PCR assay. Samples were evaluated by agarose gel electrophoresis. Whole genome sequencing succeeded in 15 WNV iso lates (n=14 cell culture supernatants and n=1 mouse brain homogenate) and 10 WNV PCR-positive human clinical specimens (n=9 urine and n=1 whole blood samples). Maximum likelihood phylogenetic analysis revealed that the major European WNV lineage 2 clades, namely the Eastern European/Russian and the Central European/ Hungarian clades, are presented in Hungary. Strains of the Balkan and other European clusters within the Central European clade are co-circulating in the country, follow ing a characteristic geographical distribution. Samples of the 2018 WNV epidemic do not form a monophyletic group in the tree, assuming that certain environmental factors were favourable for WNV transmission rather than the emergence of a new genetic WNV variant. In light of the 2018 WNV outbreak in Europe, the European Centre for Disease Prevention and Control anticipates the need for multi-country outbreak investigations through sequence-based typing. Besides whole blood, the collection of urine samples can highly support virus isolation, viral RNA detection and molecular typing.

Determination of the whole genome of Hungarian West Nile virus strains using a next-generation sequencing method

Canine Serum & Urine Hepcidin Measurements using LCMS & ELISA Techniques

Kutya szérum és vizelet hepcidin mérése LCMS és ELISA technikákkal

Author: Hotchkiss David, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Ágnes Sterczer, associate professor; Dr. Zsuzsanna Vizi, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Hepcidin-25 is the key peptide hormone controlling vertebrate iron metabolism. There has been debate however in the last two years about the structure of canine hepcidin-25 and this project set out to establish whether more than one isoform of canine hepcidin-25 exists. By means of LCMS analysis of both urine and serum sam ples from a random sample of 25 healthy dogs, it was possible to demonstrate that indeed two isoforms of canine hepcidin-25 do exist; these have been christened hep cidin-25α (DTHFPICIFCCGCCKTPKCGLCCKT) and hepcidin-25β (DTHFPICIFCC GCCKTPKCGFCCRT). This research project also investigated the relative reli ability of ELISA versus LCMS as an assay technique for measurement of hepci din-25 concentrations in urine. ELISA was found to have a reliability of only 73%, so measurement of hepcidin-25 concentrations by LCMS remains the “gold standard” approach. As a part of this study, it was also demonstrated that a significant natural variation exists in hepcidin-25/creatinine ratio in the urine of healthy animals with time, and it is recommended therefore that the mean of at least 3, but preferably 5, samples should be taken, evenly spaced over a period of at least 3 days, in order to determine reliably the hepcidin-25/creatinine ratio in a patient’s urine. No statis tically significant correlations were found at all between the measured concentra tions of the two canine hepcidin-25 molecules and the measured SeFe, TIBC, MCH, MCHC or MCV parameters in the sampled dogs, whether measurements were made in serum or in urine. The mean urinary total hepcidin-25/creatinine ratio in healthy dogs was found to be 1.08 ± 0.10 and the mean serum total hepcidin-25 concentra tion was measured at 79.8 ± 4.9 ng/ml, with around 65% of this being hepcidin-25β. Inflammation seen in a second sample of sick dogs resulted in a statistically signif icant increase in the concentration of both serum hepcidin-25α and hepcidin-25β.

Study on the protective effects of curcumin against acetamiprid in honey bees

A kurkumin acetamipriddel szembeni védő hatásainak vizsgálata mézelő méhekben

Author: Huber Fanni Sára, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisors: Dr. Máté Mackei, departmental veterinarian; Dr. Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

The drastic decline in honey bee numbers has become a serious problem in recent decades worldwide. Bee pollination is invaluable both from an agricultural point of view and in terms of its ecological importance. Beyond the practical and financial factors, society has a moral responsibility to protect biodiversity, minimise the negative impact of human activity and ensure the survival of species. Nowadays, the decline in the number of bee colonies is increasing due to the so-called colony collapse disorder, which can be caused by a combination of various factors. Parasites, pathogens, other stress factors and the use of pesticides can all play a role in the development of the phenomenon. The neonicotinoid insecticides are key compounds in today’s intensive agriculture, of which acetamiprid has been shown to be a widely and safely used agent, however, further research is necessary to study its sub-lethal effects, especially in domestic bees.

The aim of our experiments was to investigate the effects of acetamiprid on the redox homeostasis of the bee central nervous system, which may consequently affect the animal’s feeding habits, behaviour, reproduction, and may also contribute to the development of certain diseases and colony collapse disorder.

The adverse effects of acetamiprid are based on the induction of oxidative stress in addition to hyperpolarisation to nicotinic acetylcholine receptors, therefore in our experiments we investigated the extent of oxidative stress by determining the lev els of hydrogen peroxide (H 2 O 2 ), malondialdehyde (MDA) activity, reduced glu tathione (GSH) and oxidized glutathione (GSSG) concentrations. We also investigated the protective effect of curcumin as an antioxidant compound alone and in combina tion with acetamiprid treatment.

Our results showed that H 2 O 2 levels were significantly increased by aceta miprid and significantly decreased by curcumin as a protective treatment. We also observed a decrease in MDA levels following curcumin treatment, and both acetamiprid and curcumin significantly affected the function of the glutathione system.

Overall, we can conclude that acetamiprid clearly impaired the central nervous system antioxidant defence mechanism in honey bees, which adverse effects were largely attenuated by curcumin, making it a promising candidate for mitigating the effects of neonicotinoid exposure in the future, with results that may be of particular importance from both bee health and ecological perspective.

The antiinflammatory effect of luteolin on flagellin treated chicken hepatic cell culture

A luteolin antiinflammatorikus hatásának vizsgálata flagellinnel kezelt csirke máj eredetű primer sejttenyészeten

Author: Kákonyi Ákos Richárd, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 1st year

Supervisors: Dr. Patrik Tráj, PhD student; Dr. Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Nowadays bacterial resistance to antibiotics is a growing and worldwide threat. The irresponsible use of antibiotics has led to the emergence of resistant pathogens in both human and veterinary medicine, which we will no longer be able to defend against in the future. The use of feed supplements of natural origin may be an alter native to diminish the damage caused by certain bacteria in veterinary medicine. These can be used both as a treatment and as growth promotion, reducing the dam age caused by infectious diseases. Since bacterial infection in most cases triggers an inflammatory response in the body, our research aimed to study the development of inflammatory processes caused by bacteria and the possibilities of influencing them.

Our work aimed to investigate the pro-inflammatory effect of flagellin released from the bacterial flagellum, the organelle of motile bacteria. Furthermore, we intended to attenuate the induced inflammation with luteolin on chicken primary hepatocyte and non-parenchymal co-culture. The literature suggests a substantial role for flagellum and flagellin in the pathogenesis of Salmonella-induced diseases and the induction of inflammation. Luteolin is a plant-derived flavonoid widely found in herbs and fodder plants. There are recent studies on its antioxidant, anti microbial, antitumor and anti-inflammatory activity in mammal species and certain cell cultures.

Our cells were cultured in a medium supplemented with 250 ng/ml Salmonella Typhimurium-derived flagellin and 4 or 16 µg/ml luteolin for 24 hours. Cell metabolic activity, lactate dehydrogenase (LDH) activity, interleukin-6 (IL-6), interleukin-8 (IL-8) and hydrogen peroxide (H2O2) concentrations were then measured from the medium. Malondialdehyde (MDA) concentrations were determined from cell lysates.

Flagellin induced a significant up-regulation of the concentration of the pro-in flammatory cytokine IL-8 in the culture medium, and thus flagellin-treated cell cul tures may be a suitable model for studying the inflammatory process in vitro. Luteolin treatment at 4 µg/ml did not prove to be cell damaging as measured by metabolic activity and extracellular LDH activity, and significantly reduced the flagellin-in duced increase of IL-8 concentration in our cultures. In addition, it had a reducing effect on the levels of medium H2O2 and cell lysate MDA. These results suggest that luteolin at lower concentrations may protect cells from an excessive inflammatory response and may act as an antioxidant to attenuate reactive oxygen species produc tion and the resulting lipid peroxidation.

The properties of environmental representations in the hippocampus

Környezeti

változók reprezentációjának kialakulása és tulajdonságai a hippokampuszban

Author: Kelemen Atilla Botond, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year

Supervisors: Balázs Ujfalussy, research fellow; Eszter Berekméri, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

It is well-established that the hippocampus is critical for successful completion of spatial memory tasks and that hippocampal pyramidal neurons show location dependent activity. However, it is not known how the hippocampal code adapts to changes in the environment to enable flexible behavior. Here we analyzed data from two-photon Ca2+-imaging experiments from head restrained mice, running to col lect water rewards in virtual corridors under two experimental setups, recorded in the Laboratory of Neuronal Signaling (KOKI). In the first experiment one out of the two virtual corridors had a water reward in it, and the animals were imaged during learning. While in the second experiment there were again two corridors, but this time both had reward in it, at different locations, and the animals were expert at the task. Our aim was to understand how hippocampal neuronal population encodes the external variables relevant in various tasks. Specifically, we wanted to test whether the representation of the position is specific to each corridor, or some aspects of the code is shared across different contexts? We were also interested understanding how the decodability of position and corridor identity change during learning. We applied deconvolution and temporal smoothing on the recorded Ca2+ signal and divided the position into discrete bins. For decoding position or corridor identity, we bina rized the inferred spike data and used a static Bayesian decoder assuming Bernoulli likelihood (SBB) with 10-fold cross validation and downsampling. For dimensional ity reduction we used principal component analysis (PCA) and Isomap. We found that at the beginning of learning the identity of the corridor could not be decoded, while as performance increased the representation of the two corridors separated and could now be decoded with relatively high accuracy (0.9). We also found that in the rewarded corridor position decoding accuracy increased with learning, but only near the reward zone. Importantly, in the unrewarded corridor decoding accuracy increased as the animals got better at the task. In the second experiment both corridor identity and position could be decoded. However, even after the performance of the animals was constant decoding accuracy kept increasing with experience. To test the generalizability of positional mappings across context we used a decoder trained in one of the corridors to decode the position in the other corridor. We saw that in the first experiment decoding error increased with learning. In the second experi ment we found that the relative distance of the animal from the reward zone could be accurately decoded. First, we conclude that during learning the representation of different environments diverges, the accuracy of the positional code flexibly adapts to the task. Second, we conclude that changes in the hippocampal code still occur in expert animals. Furthermore, parts of the positional mapping generalize across dif ferent corridors.

Surveillance on the presence of West Nile virus in mosquito vectors in close proximity to previously affected horse populations

A nyugat-nílusi vírus szúnyogvektorokban való jelenlétének vizsgálata korábban fertőzött lóállományok közvetlen közelében

Author: Kiss János, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Petra Forgách, senior lecturer; Dr. Orsolya Korbacska-Kutasi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

The family Flaviviridae comprises more than 70 different pathogens, many of which are arthropod-borne, so-called arboviruses. In Hungary, so far, the presence of West Nile Virus (WNV), Usutu Virus and Tick-borne Encephalitis Virus has been reported. WNV is a virus of major public and animal health concern and is natu rally maintained in an enzootic cycle between mosquitoes and birds. WNV can infect many species of mosquitoes, but the main vectors belong to the Culex genus, with migratory birds being the primary reservoirs. Climate change is causing migratory birds to introduce viruses from endemic areas into regions with sporadic outbreaks, extending the active period of mosquitoes and allowing the emergence of invasive species as well, which poses an additional epidemiological risk. Globalisation and other societal factors may also increase the risk of flavivirus infections, which could eventually lead to the emergence of further viruses of the genus Flavivirus in Europe and Hungary.

My research was carried out within the framework of a bilateral project between the University of Veterinary Medicine Budapest and the University of Veterinary Medicine Vienna. During the study, I collected mosquitoes between July and October 2021 from three Hungarian stables, with horse populations previously affected by WNV outbreaks. Commercial BG-Sentinel 2™ traps were used to capture the mosqui toes, resulting in a total of 251 mosquito samples of 7 species. These were grouped into 62 homogeneous pools and subjected to flavivirus-specific RT-PCR for detec tion of viral RNA. Despite the continuous presence of WNV in Hungary in confirmed human, equine and avian cases since its first outbreak, the PCR results of all mos quito samples collected during this period turned out to be negative.

Based on the results of our own research and other similar studies, we can conclude that the negative results obtained are due to the limited sample size and repre sentativity. To ensure that future studies are successful, a more organised approach to mosquito trapping could help by including more areas and increasing the fre quency and intensity of sample collection. This also requires professional planning and implementation of sampling. Furthermore, the success of monitoring studies relies on continuous surveillance - not only of vectors but of reservoir and occasional host species as well, which should be carried out in collaboration with experts from other disciplines, in accordance with the „One Health” concept.

Study on the efficiency of non-antibiotic intrauterine bolus in dairy cattle herds

Nem antibiotikum tartalmú méhtabletta hatékonyságának vizsgálata tejelő szarvasmarha állományokban

Author: Kiss József, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ottó Szenci, professor emeritus (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

It is generally accepted in dairy farms around the world that retained foetal mem branes are treated with either locally administered antibiotic-containing intrauterine boluses or intramuscular antibiotics. As a close link between the use of antibiotics in animal production and the increasing antimicrobial resistance in both veterinary and human medicine is suspected, there is a growing focus on the developments of innovative alternative treatments that allow the treatment of certain disorders such as retained foetal membranes without the use of antibiotics.

Our study investigated whether an antibiotic-containing intrauterine bolus could be substituted by its herbal alternative (Uraksha, Ayurvet Ltd, India) for the treatment of postpartum retained foetal membranes in dairy cattle. In particular, how the treatments affect the re-conception of cows.

Data from 164 cattle from two dairy cattle farms were evaluated. The cattle were divided into a control group of 124 healthy animals (K-group) and a group of 40 cattle diagnosed with retained foetal membranes and treated with herbal uterine bolus (U-group). Our conclusions are based on the date of calving, the time of foetal membranes expulsion, the date and number of artificial inseminations and calving intervals.

On average, the foetal membranes were expelled within 0.82 days in the K-group and 2.78 days in the U-group, respectively, meaning that on average they were expelled 1.96 days later in the U-group (P<0.001). Besides these, the length of the service period, the number of artificial inseminations and calving interval were also examined. Based on the above observations, the treated U-group reached results sim ilar to those of the healthy K-group.

All these results suggest that the herbal intrauterine bolus shows encouraging results and may be an alternative option in the light of increasing antibiotic resist ance. It can be used to reduce antibiotic usage without any notable side effects and without the need for a withdrawal period. However, in those farms where antibiotic-containing intrauterine tablets are still used to treat retained foetal membranes, it would be useful to compare the data with those of animals treated with herbal boluses to see whether one or the other treatment is more effective, if the results from our data are not convincing.

Prevalence of Lawsonia intracellularis in large Hungarian swine farms

A Lawsonia intracellularis előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken

Author: Kondor Patrik Raul, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. László Ózsvári, professor; Dr. László Búza, assistant (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

In the 21st century, the use of antibiotics in the intensive pig production has become much more restricted. This has increased the importance of monitoring pro grammes and vaccination against infectious diseases. In our study we surveyed the prevalence of Lawsonia intracellularis in 44 large Hungarian swine herds between July 2019 and May 2022, by using 3 different test methods. A total of 2567 samples were collected, of which 1713 were serological sam ples. During the slaughterhouse examination, 660 ileal tracts were examined, from which not only the positivity of samples but also the extent of infection was deter mined. Slaughterhouse checks were performed by using a 0-3 scale scoring system to assess the level of infection in the ileum, which has the disadvantage that it can only be performed post mortem, but a comprehensive picture of the level of infection can be obtained immediately at a low material cost. In addition, 194 faecal samples were taken and tested by qPCR. All three test methods were used parallelly in 6 farms. 97.7% of the surveyed farms were proved to be Lawsonia intracellularis posi tive, which means that there was only 1 (!) swine farm where the pathogen was not detected. 71% of the serological and slaughterhouse samples were positive. Lower prevalence values were obtained for faecal samples, with 56% of samples showing positivity. In the slaughterhouse tests, a 0-3 scale scoring system was used to assess the level of infection in the ileum. 28.8% of the examined ileums belonged to Category 0 which can be regarded as a negative sample. 44.5% of the samples were in Category 1, showing only minor proliferative lesions in the ileum. A further 26.4% of intesti nal samples were classified as Category 2 and 0.3% as Category 3. An average of 2.29 10Log Copies/µl was detected in the tested faecal samples. No quantitative results were obtained for 14% of faecal samples.

The survey results show that the Hungarian swine herds had much higher Lawsonia intracellularis prevalence than the Western European ones, and the con trol of the infection would be important. The presented test methods, particularly the newly introduced cost-effective slaughterhouse test method, can help to rapidly assess the extent of infection and to monitor the effectiveness of vaccination against Lawsonia intracellularis.

Animal health and legal aspects of animal cruelty from the 19th century to nowadays

Az állatkínzás állategészségügyi és jogi vonatkozásai a 19. századtól napjainkig

Author: Koska Hedvig Dóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Vetter Szilvia PhD., research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Center for Animal Welfare)

The sanctioning of animal cruelty goes back a long way, however large differ ences can be observed in its administrative and criminal law approach in the past centuries. This is partly due to the great development of animal science and juris prudence. The present research focuses on exploring the legal and animal health aspects of animal cruelty from the 19th century to nowadays, with special emphasis on the attitude of veterinarians to animal cruelty. The research is based on a litera ture review, analysis of data provided by the National Court Office and Hungarian Government Offices, and information obtained through an interview with the gov ernment commissioner responsible for the area.

Based on the results of qualitative research, veterinarians typically took strong action against the torture and abuse of animals, and took part in the formulation of legislation in all periods examined. It should be noted that there are exceptions in every era - the profession spoiling social judgment. Almost without exception, there is an agreement among veterinarians that animal protection as a profession can primarily be linked to veterinarians, since animal health is the basis of, among other things, the relevant legislation.

In 2021, the number of administrative reports related to animal cruelty in Hungary was more than 6,200, and the report was followed by an official inspection in more than 92% of the cases. In the same year, the number of people convicted of animal cruelty before a criminal court was 171 people, while the number of people convicted without a criminal record was 137 people. The condition for reporting ani mal cruelty is its recognition: not only in the past, but also nowadays, it can be rea sonably assumed that the latency is high.

Currently, animal cruelty and its preventive treatment is a government goal, which is confirmed by the appointment of the government commissioner responsible for the area. The result of a government decision issued in December 2021 to map out the procedure for animal cruelty cases is a report that makes recommendations to speed up and ensure a smoother coordination in animal cruelty cases. The report believes that the key to success lies in education for future generations, the popula tion and those involved in animal protection matters, but it is essential to stress that the effect of these measures will necessarily be effective in the longer term.

Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic pigeons

Hazai galambokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata

Author: Kovács Beatrix Erika, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ádám Kerek, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Antimicrobial resistance is a problem that arises from the adaptation of patho gens and can be a serious problem in the management of life-threatening bacterial infections, particularly because of its public health significance through the prod ucts of food-producing animals. Pigeons come into contact with humans both as food producing animals and in urban environments, and their role as reservoirs of resistance is particularly important. The literature on the assessment of resistance in pigeons is poor, although a number of antibiotics not approved for use in poultry are used for their treatment.

In our study, we were the first in Hungary to assess the antibiotic susceptibility of bacteria isolated from pigeons in a representative manner by region from a total of 22 pigeon farms, using minimum inhibitory concentration (MIC) determinations for 294 isolates. After a preliminary online and then face-to-face questionnaire survey with pigeon fanciers, it was found that most of them (66.7%) keep racing pigeons. 46.7% of the respondents keep 51-100 flocks and 33.3% 101-500 flocks. Fluoroquinolones (13%), colistin (5%) are also used to a significant extent among the substances of critical importance for public health. 66.7% of pigeon fanciers do not carry out susceptibility testing and only 6.7% do so regularly.

Escherichia coli strains (167) showed susceptibility to ceftriaxone, enrofloxacin and colistin based on MIC50 values; 49% resistance to ceftriaxone, 52% resistance to enrofloxacin and 31% resistance to colistin were detected. Staphylococcus strains (74) were found to be susceptible to amoxicillin and ceftriaxone, but resistance to the critically important antibiotics enrofloxacin (92%) and vancomycin (78%), which is used almost exclusively in human medicine, is of concern. Enterococcus strains (53) were susceptible to imipenem, showing 91% resistance to enrofloxacin and 66% resistance to vancomycin. Grouping strains by population size, smaller populations showed more favourable susceptibility data. By type of use, mixed use strains were the most susceptible to antibiotics, followed by ornamental pigeons.

The high levels of resistance to critically important antibiotics are worrying and are a consequence of often unjustified antibiotic use. In the future, there is a need for more widespread and regular surveys of pigeon fanciers and the dissemination of knowledge on correct antibiotic use to them.

A retrospective study on the efficiency of sling urethroplasty in dogs

A sling urethroplasztika eredményességének retrospektív vizsgálata kutyákban

Author: Kovács Blanka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Németh Tibor, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)

In our retrospective study, data from 24 patients diagnosed with conservative therapy resistant urinary incontinence (Urethral Sphincter Mechanism Incompetence - USMI) and treated with sling urethroplasty were analysed. The study is conducted by an analysis of clinical data from patients operated at the Surgery and Ophthalmology Clinic of the University of Veterinary Medicine Budapest, and a predefined investi gation questionnaire. After collecting data documented in the records of cases meet ing the patient selection and exclusion criteria, for patients with at least 6 months of follow-up periods, the owners were interviewed by telephone consultations to assess the perioperative health status and to identify any possible complications. We have measured the owner’s satisfaction along with the recurrence ratio. Our hypoth esis was that sling urethroplasty, as a final therapeutic option for urinary inconti nence, would result in significant reduction or complete resolution of clinical symp toms. According to our results, the 28 sling urethroplasty operations conducted on 24 patients resulted in symptom-free periods in 78.57% of the cases. The recurrence ratio obtained during the telephone consultation period (mean follow-up period 41.5 months) was similar to the literature data. Based on our criteria, the patients were divided into three groups; the continent group contained 10 patients (41.67%; 8 females, 2 males), the partially incontinent group contained 6 patients (25.00%; 5 females, 1 male), and 8 patients (33.33%; 5 females, 3 males) were in the incontinent patient group. Overall, 2/3 of the patients (66.67%) managed to achieve partial or com plete voluntary control of urination. Our conclusion from this study is that due to the beneficent complication profile and the high owner satisfaction level, this surgical procedure can be successfully applied as the last step therapeutic option for conserv ative therapy resistant urinary incontinence.

Canine saliva as a possible source of antimicrobial resistance genes

Kutyanyálminták antimikrobiális rezisztenciagén tartalmának vizsgálata

Author: Kovács Eszter Gabriella, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Adrienn Tóth, PhD student; Dr. Norbert Solymosi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Center for Bioinformatics)

Antimicrobial resistance (AMR) is becoming more and more common these days, posing a threat to public and animal health, the possibility of the ineffectiveness of antimicrobial agents and, indirectly, the cause of death. The range of effective antibi otics is narrowing and not keeping up with the rise of multi-resistant bacteria, caus ing thousands of life-threatening incurable infections every year.

In addition to the irresponsible use of antibiotics in human and veterinary medi cine, their use in the food industry to increase yields, can be held responsible for the globally developed and widespread resistance. The process is made possible by hori zontal gene transfer (HGT) between bacteria, through which bacterial populations can freely exchange antimicrobial resistance genes (ARG) among themselves.

In addition to the increasing number of companion animals, the change to a closer relationship is also a significant factor in the migration of resistant bacteria and genes from the pet to the owner. Dogs often sleep with their owners and lick their faces, and unfortunately dog bites are also not uncommon, that contributes greatly to the interspecies spread of AMR.

In the thesis, we looked for the answer to whether the contact of the microbiome of companion animals with the human body is a danger from the point of view of the transfer of antibiotic resistance genes. We screened and sequenced the genomes of dog saliva samples available on the Internet from the United States, revealing resist ance genes hidden in the sample.

We collected 26 samples, which were filtered and selected in a specific way, com piled into contigs, and then taxonomically classified. We were able to identify several ARG sequences in the samples. The most frequently occurring bacterial genera in the saliva samples were Porphyromonas, Prevotella and Pasteurella and ARGs against aminoglycosides, carbapenems, cephalosporins, glycylcyclines, lincosamides, mac rolides, oxazolidinone, penams, phenicols, pleuromutilins, streptogramins, sulfona mides and tetracyclines could have been identified.

A large number of antimicrobial resistance genes associated with dog saliva sam ples and potentially affected antibiotic groups show a correlation. Horizontal gene transfer, spreading antibiotic resistance and close cohabitation with small animals create an opportunity for resistance genes to migrate from dog to owner.

Further investigations are needed to assess the significance of the described results more precisely, but this case study points to the potential source of danger hidden in dog saliva and behind keeping close companion animals.

Comparison of moulting programmes in broiler grandparent flocks

Broiler nagyszülőpár állományok vedletési programjainak összehasonlítása

Author: Kovács Zsuzsanna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Márta Bóna, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

In today’s modern chicken production, breeder and layer flocks are typically used in one production cycle. However, the hen species is able to produce eggs for a much longer period of time, which can be achieved by interspersing moulting peri ods. From an economic point of view, it should be considered that the hen flock pro duces two egg production cycles with one investment cost. The moulting is one tool of keeping breeder flocks economically.

Moulting in birds is a complex and intricate physiological process, that not only change of plumage, but also affects the neuroendocrine system, the structure and function of reproductive tissues and influences egg production.

Artificial moulting is based on the temporary deprivation of feed and drinking water, as well as a marked reduction in the time and light intensity. These changes stress the hen, which induced hormonal changes that trigger and accelerate moulting.

We investigated how two different moulting programmes influence and which one is more effective in Cobb 500 female line grandparent broiler flocks. We mon itored in 3 and 4 barns on two farms under the same conditions. Both programmes lasted 12 weeks, which started at 53 weeks old.

During the first week of two moulting programmes, we uniformly withdrawn the feed, but we made a difference in the length of the watering and the lighting period. In the „A” program, we put 2 thirst qienching days with constant 4 hour light and 5 lux light intensity. In the „B” program, we did not deprive the drinking water, here the lenght of lighting and drinking period were reduced in parallel and then increased. In the following weeks, we changed the drinking and lighting time, the light intensity and the feed ration in almost the same way.

Based on our results, in the „A” program, the body weight loss during the week of feed withdrawal was smaller. Before resuming feeding, we aim for the birds to lose at least 20 % of their body weight. The weight loss of birds ranged between 8-13% in „A” program and 12-18% in „B”. Since feed cannot be withheld for longer than 7-10 days, we started feeding with a small head ration, which was gradually increase. At a vari able rate, the 20% body weight loss occurred in all barns except only by the 3rd week. We determind the mortality data of the flocks as the succes of moulting program. The weekly breakdown of hen mortality was around 1-6 %. For the 12 weeks of moulting program, the total death is 22% for „A” and 32% for „B”.

In conclusion, in the „A” moulting program the body weight loss started more slowly, caused less stress. However, in accordance with the „B” program, the flock lost 20% by the 3rd week. Based on the mortality data, the death rate was higher in the „B” program, so the „A” proved to be more effective.

In summary, the „A” program showed better survival results, despite the fact that we used 2 days of water deprivation. Therefore, withholding water with a maintained lighting program causes a milder stress effect.

Investigation of cellular immune changes during the occurrence of aggressive behaviors in commercial male turkeys related to changes in animal welfare parameters

A kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenése során bekövetkező sejtes immunváltozások vizsgálata az állatjóléti paraméterek változásaival összefüggésben

Author: László Laura, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. László Kovács, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

Environmental factors potentially involved in the development of aggressive behaviours in male turkeys were investigated. A long-standing problem in largescale turkey farming is injurious pecking (which can even result in death), causing both welfare problems and financial losses in large-scale poultry production. The cel lular immune changes induced by stress factors related to aggressive behaviours were analyzed using flow cytometry and animal welfare indicators based on the AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys (2015). The study aimed to better define the environmental factors involved in the development of aggressive behavioural patterns in intensively reared turkeys. A control group (4.), a group with increased stocking density (3.5 birds/m2), a group with an increased room temperature (10% higher than the recommended housing temperature), and an experimental group with increased light intensity (100 lux) were established. Blood samples were taken five times from each experimental group and animal welfare indicators were also monitored weekly. During the 3rd and 4th sampling, the mean lymphocyte counts in the groups with modified parameters were found to be lower compared to the control group, presum ably due to corticosterone produced under stress. The mean lymphocyte counts of the group with increased light intensity (1.) and room temperature (2.) showed a sig nificant difference compared to the control group (4.). Regarding the MHCII meas urements, the mean of the group with increased light intensity (1.) was significantly different from the mean of the control group (4.). In the 4th sampling, the mean of the control group (4.) was significantly different from the means of all three other groups, while there was no significant difference between them. The differences in MHCII values between groups may indicate changes in humoral immunity in response to stress. Based on the animal welfare monitoring data, in terms of injury-related indi cators, the increased stocking density group (3.) shows significantly worse scores for the factor summarising animal behavior and aggression-related injuries compared to both the control and the other two groups, which do not differ significantly. In room 3, the stress caused by aggression is also reflected in the animal welfare indicators and the reduction of lymphocyte count. The immunological test results also show a decrease in lymphocyte counts due to stress and aggression in both rooms 1 and 2. Finally, significant differences were found in all experimental groups, indicating that all three parameters tested – higher temperature, light intensity, and densitycan increase aggression.

nexins

Seizure

integration

Neuronális osztályozó fehérjék és a Seizure-related gén-6 fehérjék neuronális szállítása és a hatásuk a dendritikus jelintegrációra

Author: Louboutin Floriane, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Eszter Berekméri, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

The brain-specific protein, Seizure‐related gene‐6 (Sez-6), plays an important role in the development of appropriate neuronal circuitry in the mammalian cen tral nervous system. Especially, Sez-6 is an essential regulator of dendritic branching, dendritic spine formation and excitatory synapse numbers.

In this manner Sez-6 knockout (Sez-6 -/-) animals have been shown to pos sess morphologically different neurons and dendritic arborization. Indeed, Sez-6 -/- mice exhibit an excess of short dendrites, an excessive neurite branching and a reduced spine density relative to wild-type (WT) neurons. Similarly, a greater proportion of spines were observed on dendrites of control cortical neurons than on Sez-6 -/- neurons.

Based on these morphological data, we have simulated the importance of Sez-6 in signal integration processes of the neurons. We show that dendritic arboriza tion of Sez6 -/- animals would be a more effective integrator of stimuli that occur at the same time (temporal integration) and at different locations (spatial integra tion). Indeed, the ability of neurons to receive and integrate synaptic information depends to an extent on their dendritic morphology. However, when the previously announced decreasing number of synapses for Sez 6 -/- was involved in the model, the quality of the signal integration process was drastically reduced.

The signal transduction could also be impacted by endosomal trafficking which is a key mechanism that drives nascent synapse development. The transmembrane cell-surface isoform Sez-6 tII can undergo endocytosis. Transmembrane proteins are continuously shuttled from the endosomal compartment to the neuronal plasma membrane by highly regulated and complex trafficking steps. These events are involved in many homeostatic and physiological processes such as neuronal growth, signaling, learning and memory among others. However, whether the trafficking and cell-surface distribution of Sez-6 is regulated, and how transmembrane Sez-6 is dis tributed amongst these various compartments, is not known. In the case of Sez-6, the neuronal sorting nexins SNX17 and SNX27 could be involved in regulating its function as they recognize amino acid motifs similar to those in the cytoplasmic tail of Sez-6 tII. We show here that the distribution of Sez-6 and SNXs exhibits partial overlap with the early endosome and that Sez-6 is partially localized in the recycling endosome. Furthermore we provide evidence for interaction of Sez-6 and SNX27.

Considering our results, the importance of receptor trafficking in the maturation of synapses, plus the interactions of SNXs with Sez-6 and finally the signal integra tion processes of the neurons might play an important role in the development of dendrites and synapses as well as the connection circuits in the nervous system.

Neuronal sorting

and

related gene 6 trafficking and their influence in the dendritic

Unconventional feeding methods in dogs and cats

Alternatív módszerek a kutya és macska takarmányozásban

Author: Maehlum Benedicte, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Nikoletta Hetenyi, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The goal of this thesis was to investigate owners’ motivation behind their cur rent feeding regime, mainly behind the decision of using meat based or plant-based diets, as these diets are becoming more popular. Another important factor was to investigate which sources owners used to gain information about the their current applied diet.

An online survey which consisted of 42 questions was made and published in multiple Facebook groups associated with raw feeding; (“Raw food diets for dogs and cats” with 2500 members), plant-based diets (“vegan dog food” with 19 000 members) and a Norwegian hunting dog group (“Beagle Norge” with 5200 members). The data were collected in the fall of 2021.

Eighty-five responses were collected for the dog survey. The majority of respond ent (69.4%) said that nutrition played a very important role in the dog’s health. A statement were given for the owners to evaluate their own perception on how well informed they found themselves in relation to their pet’s nutrition, most of them (87.4%) agreed “somewhat” or “strongly”. The general trust towards veterinarians were questioned next, owners trusted the advice of veterinarians “very much” (64.7%) and “somewhat” (32.9%) only few people said, “not very much” (2.4%). On the con trary the trust with respect to the dog’s nutrition decreased dramatically: “very much” (46.9%) and “somewhat” (38.3%), “not very much” (7.4%) and “a little” (7.4%). In almost 60% of the cases the veterinarian approved the dog’s diet, however the topic of nutri tion were not frequently discussed.

Thirty-four owners applied some form of raw feeding method, three of them combined it with other diets (e.g.: raw feeding was used only during hunting sea son) and two used plant-based diets alone. Internet was the main source of informa tion concerning the applied feeding method, followed by other pet owners, family, friends, and breeders. The dogs’ current diet was mostly established with the help of breeders, friends, and family. The role of veterinarians was less relevant in these questions. The most important reason behind choosing a raw diet was to “improve skin and coat” and it was considered to be a “more natural” diet. Respondents were relatively aware of the risks of raw feeding such as bacterial infections and gastroin testinal problems. However, dental problems and nutritional deficiencies were only mentioned by the minority. Almost 60% of respondents handled the dog’s food in the same place but with different instruments than human food. Cats’ questionnaire was filled out only by 8 owners and one of them applied raw feeding. It would be very important to increase the owners’ trust in veterinarians regarding pets’ nutrition. Education of owners in relation to the risk of alternative feeding methods should also be emphasized.

Medical treatment of oro-sinal and oro-nasal fistulas with a biological membrane in horses

Lovak oro-sinalis és oro-nasalis fisztuláinak gyógykezelése biológiai membránnal

Author: Mag Eszter Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Pál Tuska, clinical assistant (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

Treatment of oro-sinal, oro-cutaneous and oro-nasal fistulas in horses is usually very difficult and expensive. The purpose of our study is to present a new method that compensates for the structural and functional deficiencies of the cells and tissues in the alveolus by using the body’s own regenerative capacity. According to our hypoth esis, the biological membrane made from the horse’s own blood, rich in platelets and white blood cells, stimulates the connective tissue healing of the fistula passage that has stalled in healing, thus making the patient symptom-free, shortening the healing time and reducing the costs of the follow-up treatment.

From the patient material of the ÁTE Department of Equine Medicine and Clinic, we applied biological membranes to 10 horses. In cases diagnosed with oro-sinal or oro-nasal fistula, the epithelium covering the inner part of the fistula was removed along the entire length of it, and then the affected part was rinsed from the oral cav ity. In justified cases, feed parts that entered the sinus system were removed during trepanation of the paranasal sinuses. After that, we took an impression sample of the affected area with a 2-component dental silicone paste, with particular attention to the non-healing alveolus and the teeth in the mesial and distal direction from it. On the basis of which an implant covering the alveolus was made with the help of a three-dimensional printer, made in the dental laboratory. A biological membrane, rich in platelets and white blood cells, was placed in the cavity of the affected alveo lus and fistula. In order to protect the membrane from contamination from the oral cavity, a dental silicone sealant and the previously individually manufactured alveolar ridge covering implant were used to cover the alveolus.

Three out of ten cases are symptom-free, but the result is not yet final, because we treated them less than six weeks ago, so healing is still in progress. In three of the ten cases, the fistula had already existed for a long time (> 6 months) when we started the treatment. In these horses, the fistula passage, although it showed a continuous shrinking tendency, did not close completely. In one case, neither the date of tooth extraction nor the time of fistula formation was known, nor was follow-up of healing possible. Fistulas were recent (<8 weeks) in three cases, in which all horses became asymptomatic and the fistula was completely closed.

Our clinical results confirm that, in the case of newly formed fistulas, symp tom-freeness and complete recovery in 2-5 months can be achieved with the method we describe. Complete symptom relief can also be expected when chronic fistulas are treated. In all cases, the biological membrane helped the granulation tissue sprout in the alveolus. Based on our clinical experience, an additional advantage of using the implant is that it prevents the teeth from moving towards each other, thus preventing the development of further diastemas.

Ex vivo study of P1 sagittal fracture fixation with two different screw implants in cadaver horses

Csüdcsont szagittális töréseinek ex vivo vizsgálata két különböző implantátummal kadáver lovakakban

Author: Mergl Balázs Márk, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Izing Simon, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

In equine medicine, surgical procedures and implants have significantly devel oped in the last few decades. In this paper, we will deal with tensile screw fracture treatment. The horse fracture treatment most often follows human and small animal principles, so in general, innovation also comes from these areas. Therefore, absorb able screws, which are already used in human medicine, also raise the possibility of their use in equine medicine. Among other things, these screws reduce the number of surgical procedures since the implant does not need to be removed later, thus reduc ing the cost of surgery and the risk of possible septic complications.

This study aimed to compare the biomechanical properties of the INION FreedomScrew™and the metal cortical (Synthes) screw’s pullout strength. During the experiment, an artificially formed sagittal fracture of the P1 bone of 20 anterior limbs of 10 cadaver horses was drilled and fixed with ten metal and ten absorbable screws. During the execution of the experiment, we randomly selected which of the two P1 bones belonging to a particular horse should use metal and which should use a bioab sorbable cortical screw. The parameters of all 20 screws used were the same regard ing thread angle, major diameter (4.5mm), and pitch; only the material was differ ent. In all cases, the screws were inserted by surgeon Dr.Izing Simon, following the rules of the cortical screw in a lag fashion. Each specimen was embedded in 10mm epoxy resin to make it suitable for the test. In the interest of reliable pressure testing, we used the corresponding metacarpus for each P1 bone as a wedge. Biomechanical pressure tests were observed with the same equipment each time; the Zwickk Z250 is a computer-controlled universal material testing machine for tensile tests. During the test, steadily increasing pressure was applied to the metacarpal wedge until a 20% drop was detectable in terms of resistance, which we considered a fracture.

Our experiment measured and investigated the maximum applied force (N), deformations, and the extent of fracture opening (mm) during compression. Based on our results, the bioabsorbable screws could withstand a large amount of resistance. However, based on the data collected, their use looks more promising for foals or interventions subjected to a lower load. At the same time, these implants reduce the number of surgical procedures since there is no need to remove implants later, the risk of septic complications or irritation of permanently inserted screws by their absorption over time. These listed benefits are essential for surgical interventions in equine medicine, especially for foals and sports horses. Overall, we can say that with this examination, it can be proved that absorbable screws have an encouraging chance of being used mainly for the treatment of partial or minor fractures in foals or transcortical drilling of cysts.

Comparison of dog sperm cryopreservation protocolls

Kutya spermafagyasztási protokollok összehasonlítása

Author: Mészáros Eszter Luca, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Mónika Bacsa, PhD student; Dr. Sándor Cseh, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

Deep freezing of canine semen is widely used for the long-term preservation of valuable breeding-male genetic material and transportation between countries. The composition and use of sperm freezing solutions have a major influence on the qual ity of the semen after thawing, which is best characterized by the progressive motility of spermatozoa.

In our study, we investigated the effectiveness of five commercially available sperm freezing solutions. The study aimed to determine which diluent gives the highest progressive motility values after thawing. The purpose of this research is to assist practicing veterinarians in the choice of sperm-freezing solutions from among those available on the market.

The studies were conducted in the Laboratory of Andrology and Assisted Reproduction at the University of Veterinary Medicine Budapest. The samples were taken from seven male Beagle dogs. The following diluents were tested in our study: CaniPro Freeze A&B (Minitube), Steridyl (Minitube), Steridyl + Equex pasta (Minitube), Triladyl (Minitube), CaniRep Uppsala Equex II (CaniRep HB, Uppsala). Fresh samples were tested with CASA software and then the sperm freezing solu tions were applied as prescribed by the manufacturers. Each sample was cooled to 3-5°C and incubated in nitrogen vapor then frozen at -196°C. The progressive motil ity of spermatozoa was checked in three phases: first fresh, after incubation, and after thawing.

The mean motility of fresh samples was 79.01 ± 7.32%. Fresh samples have not shown significant difference in the progressive motility. The results of incubated samples were lower than that of the fresh samples, only the Steridyl diluent showed a higher value. After thawing only CaniRep Uppsala Equex II showed no significant difference (P<0.05) in the progressive mean motility between fresh and thawed sam ples. Our tests showed that the progressive motility results after thawing can be bet ter inferred from the results of incubated samples than from the data of fresh samples.

CaniRep Uppsala Equex II proved to be the best performing sperm freezing solution, the progressive motility of the thawed samples was 68.5 ± 20.59%.

Prevalence of PCV-3 virus in large Hungarian swine farms

A PCV-3 vírus előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken

Author: Molnár Levente, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Supervisors: Dr. László Ózsvári, professor; Dr. Péter Máté, swine specialist (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

PCV-3 is a virus newly discovered in 2016, belonging to the genus Circovirus and the family Circoviridae, and has been detected in swine farms in many countries around the world. The pathogenesis is not completely understood yet, but it has been associated with a number of clinical symptoms. The aim of our study was to assess the PCV-3 virus prevalence in large Hungarian swine herds from a survey with large sample size.

Between July 2020 and April 2022 blood samples from 18 Hungarian large swine herds were tested by quantitative PCR to detect the genome prevalence of PCV-3 virus. The 1408 blood samples were used for the detection by pool sampling method, in which the samples from 4-5 individuals were mixed in equal amounts and analysed by qPCR. The test results were analysed in 6 age groups from weaning to the end of the fattening period. Furthermore, the PVC-2 vaccination status of the selected farms, its effectiveness and impact on the possible PCV-3 infections were also analysed.

In 94% (17/18) of the surveyed swine farms, PCV-3 positive samples were found. This rate is much higher than the previous international findings. The prevalence of PCV-3 virus was 31% (89/273) for the pools tested. The presence of PCV-2 virus in samples was found in 50% (9/18) of the farms, and pools proved to be positive in 15% (43/273) of the cases. The co-infection rate was 7% (20/273), which is higher than the results reported in the scientific publications so far. Quantitative PCR analysis pro vided an opportunity to determine the degree of PCV-3 viral load. 24% of the results belonged to the low viral load group (Cq value >30), 6% to the medium viral load group (28<Cq value<30) and a further 1% (Cq value<28) to the high viral load group. These results were analysed in more detail for the different production phases.

The study confirmed that PCV-3 is present in almost all the surveyed Hungarian swine farms. This finding greatly increases the importance of PCV-3 virus surveys in the future. The high viral load and co-infection rate raise the possibility of subclini cal infection, but the severity of its consequences could only be confirmed by further research. The development of a combined vaccine against PCV-2 and PCV-3 could be a tool to achieve higher animal health status and welfare, which is an essential ele ment of the profitable pig production.

Cilostazol for medical therapy of bradycardia of cardiac origin in dogs

Cilostazol hatóanyag vizsgálata a lassú szívveréssel járó ritmuszavarok kezelésére kutyákban

Author: Mork Silje, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Manczur Ferenc, associate professor; Kiss Gergely, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Severe, pathological bradycardia is an arrhythmic condition where the heart rate is below the normal reference therefore the sufficient blood pressure is not upheld, resulting in symptoms such as weakness and syncope. In dogs, common pathological causes for bradycardia are sinus node dysfunction and AV blocks. These conditions usually require pacemaker as treatment. Pacemaker implantation is a surgery requir ing high competence, expensive equipment and patients are often of old age and the summation of these factors causes a smaller motivation for the owner to proceed with the implantation. This results in the need for a medication more easily applica ble and lower in cost more sought out for.

Cilostazol is a drug originally intended for human patients with symptoms of intermittent claudation in peripheral vascular disease. It is a phosphodiesterase type 3 inhibitor, where it inhibits platelet aggregation and vasodilating effect by increasing the amount of protein kinase A. As a side effect it produces tachycardia. In some studies, it has shown promising effect in patients presenting with pathological brad ycardia, both in humans and in dogs, where the use of the drug has increased and stabilized the heart rate. Despite the clinical success of cilostazol in several human studies, there are very few data (individual cases only) in animals that oral medica tion can substitute the need for pacemaker implantation or provide less symptoms in the period between diagnosis of bradycardia and scheduled pacemaker implantation.

The purpose of this prospective clinical study is to determine the safety, toler ability and clinical effects of Cilostazol in severely bradycardic dogs due to cardiac disease. Six dogs averaging at 14 years of age (range: 12-15) was presented at the clinic with signs associated with bradycardia, all 6 showed signs of weakness and in addi tion 4 was presented with syncope. 3 dogs were diagnosed with sick sinus syndrome, 1 with 2nd degree AV block Mobitz II and 2 with 3rd degree AV block, with the use of ECG. Cilostazol was presented for the owners as an alternative drug, without knowing the full- or long-term effect. The dogs was given 10mg/kg Cilostazol b.i.d orally. Follow up were made in frame of regular cardiological examinations. Data were eval uated using descriptive statistics and student’s t-test. All dogs showed increase in heartrate after administration of the drug averaging of 62% significant increase of baseline (p=0,03) and became asymptomatic with no side effects. The average symp tom free survival was 14 months (ranging 5-22 months). However, our study popula tion size is limited, we conclude that cilostazol is clinically effective, safe and well tolerated in bradycardia of cardiac origin in dogs with AV block and sick sinus syn drome and may provide an alternative medical option to pacemaker implantation.

Computational simulation and investigation of gap junction coupling of Deiters’ cells in the hearing organ

Számítógépes szimuláció és gap junction kapcsoltság vizsgálata a hallószerv Deiters sejtjeiben

Author: Moysan Louise Sylvie, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Eszter Berekméri, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Deiters’ cells are important supporting cells of the sensory receptor cells in the organ of Corti. They provide a physical and metabolic support to the outer hair cells, modulate their electromotility and contribute to the cochlear amplification of the sound. However, their role and their mechanism of action are not completely under stood. The purpose of developing a deeper understanding of the Deiters’ cells’ func tions and properties is believed to have an interest in pharmacological and thera peutical treatments. It could help improve hearing and develop a possible treatment for hearing impairment. To this context, Ca2+ signalling pathways in Deiters’ cells are studied to provide insight into the regulation of their intracellular processes and intercellular communication.

The cochlea, in which the organ of Corti lies, has a characteristic snail shape. It can be divided into three cochlear turns : apical, middle and basal turns. In mice, the most commonly used animal models in hearing research, the cochlea has a complex morphology and size making its cells difficult to study. Thus, mathematical models would be a valuable tool for the study of Deiters’ cells of the different cochlear turns.

This study aimed at developing a mathematical model to simulate ATP-evoked Ca2+ signalling and Ca2+-induced gap junctional opening and closing mechanisms in Deiters’ cells. The model was compared with data obtained from a Ca2+ imaging experiment performed previously to demonstrate Deiters’ cells’ Ca2+ activity. The model was based on Taheri et al. (2017) and De Pittá et al. (2009) models. ATP stim uli were treated as inputs to the model. Besides, Wu et al. (2004) model was used to describe gap junctional IP3 diffusion from neighboring cells. Indeed, carbenox olone was experimentally used to investigate gap junctional coupling mechanisms in Deiters’ cells. Although it was consider to block the connexin channels non-se lectively, it is also thought to block other pathways such as the IP3R pathway. Both hypotheses were tested with our model.

Over 300,000 model parameter values were tested in order to successfully model ATP-induced Ca2+ transients in the apical and middle turns of the organ of Corti. Our model fits with the experimental results. Furthermore, it may provide a better understanding of the mechanism of action of carbenoxolone and the importance of gap junctions in Deiters’ cells.

Examination of hatch results in broiler female line grandparent flocks based on 2021 data

Anyavonali broiler nagyszülőpár állományok kelési eredményeinek vizsgálata 2021. évi adatok alapján

Author: Négyesi Evelin, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Bóna Márta, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

The large-scale production of animal products is developing dynamically in order to satisfy the ever-increasing market demands. Among the sectors, the poultry sector is able to adapt to market changes the most flexibly. This efficient production is made possible by the favorable reproductive biological properties of poultry, as well as the stucture of the sector. The meat and egg production, as well as the breeder and the end-product flocks are separated.

The hatching process must also adapt to the increased market demands, which can only be met with automation. It is important to note that despite of the artificial, automated systems, the hatching remains a biological process. Understanding the process and ensuring the necessary conditions are still essential for the production of healthy, high-quality day-old chicks.

This thesis examines productive biology aspects in the broiler breeder sector, including the hatching process and its influencing factors. In this study, we ana lyzed the hatching results of Cobb 500 broiler female line grandparent flocks in 2021. The flocks were divided into two groups according to their age: the first group was between 32 and 46 weeks of age, while the second group was between 46 and 62 weeks of age. We processed the data of 31 hatchings. The hatchings took place in Hungary in a 100% Hungarian-owned hatchery, using Petersime incubators. The hatch eggs came from German grandparent flocks and from the two own Hungarian grandpar ent flocks. From the collected data, we compared the estimated hatching % with the actual hatching %. We examined the correlation between the age of the grandparent flock and the storage duration of the hatch eggs with the actual hatching %, as well as the loss at candling and at hatching. Losses during candling include infertile eggs and early embryo death, while late embryonic losses are the death-in-shell eggs (late embryo death).

During our investigations, we established the following observations: As the age of the grandparent flock increased, the actual hatching % decreased (P < 0.05). The length of the storage duration had no significant effect on the hatching % (P > 0.05). The losses at candling increased with the age of the grandparent flock (P < 0.05), while the length of the storage duration did not affect it (P > 0.05). The late losses did not show a correlation with the age of the grandparent flock (P > 0.05), but their num ber increased with the increase in the storage duration (P< 0.05).

In summary, comparing according to the age groups, it can be stated that the estimated hatching % was more accurate in the case of older flocks (P < 0.05). The actual hatching % in younger flocks was higher compared to the older flocks (P < 0.05). In the case of older flocks losses at candling were higher (P < 0.05), while in the case of late embryonic losses there was no difference between the two age groups (P > 0.05).

Testing of microsatellite markers in closely related raptor species

Mikroszatellita markerek rokon fajok közötti tesztelése sólyomfélékben

Author: Németh Dorina Mercédesz, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year

Supervisors: Nóra Vili, research fellow; Krisztián Szabó, assistant research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Nowadays nature conservation plays more and more important role in legisla tion. The newest Hungarian Government Decree (136/2022. (IV. 7.) Kormányrendelet (a 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet módosítása) is an outstanding example of this fact. According to this, every bird used in falconry ought to be identified with geneti cal markers, which means, that falconers must present a certificate to the Hungarian authorities about every bird they own.

In this study our primary goal was to set up a genetical marker set, which can be used for identifying individual birds kept by falconers. By Hungarian laws, the spe cies northern goshawk (Accipiter gentilis), eurasian sparrowhawk (A. nisus), golden eagle (Aquila chrysaetos), lanner falcon (Falco biarmicus), gyrfalcon (F. rusticolus) and peregrine falcon (F. peregrinus) are allowed to use in falconry, therefore these were the target species in our research. Additionally, with the new set, we can identify genetic lineages and it also enables the survey of the extent of inbreeding in the raptor breeding stocks.

To compile the marker set, we chose microsatellite-markers or STRs (Short Tandem Repeats). In the first stage we have tested altogether 92 markers, from which 34 were Falco sp. specific, 35 were Aquila sp. specific and 23 were Accipiter sp. spe cific. Every marker was tested on 3-19 samples from the same species. Besides the falconry-allowed species, we tested the markers on additional closely related species occurring in Hungary, for example on saker falcon (F. cherrug), on common kestrel (F. tinnunculus) and on red-footed falcon (F. vespertinus).

We examined the PCR-products with gel electrophoresis, the exact allele-lengths were determined with capillary electrophoresis. During marker selection, we took into consideration the number of identified alleles and their frequencies, as well as the PI-values (Probability of Identity). In addition, we were able to test the ascertain ability of lineages, for we had samples from individuals with verified ancestor-de scendant relationships.

The final marker sets are including 14 Falco-markers, 11 Aquila-markers and 23 Accipiter-markers. Based on our current data, these markers have sufficiently great resolution for certain identification of individuals.

of honeybees

A deltametrin és tebukonazol által okozott oxidatív stressz vizsgálata mézelő méhek központi idegrendszerében

Author: Oláh Barnabás, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisors: Dr. Máté Mackei, research fellow; Dr. Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Among the many causes of pollinator decline, which is a growing ecological and economic problem worldwide, our research aimed to investigate oxidative stress caused by acute pesticide exposure in the central nervous system of honeybees.

Deltamethrin was used throughout the investigation as a representative of the pyrethroid ester insecticide group besides tebuconazole, a triazole fungicide, since these compounds are widely and extensively used in modern agriculture. After gath ering the honeybee subjects and forming the test along with the control groups, the aforementioned substances were administered in sublethal doses (deltametrin: LD50/10 = 7,9 ng/bee/day, LD50/20 = 3,95 ng/bee/day, LD50/40 = 1,975 ng/bee/day, tebu konazol: LD50/10 = 8,505 μg/bee/day, LD50/20 = 4,253 μg/bee/day, LD50/40 = 2,123 μg/ bee/day) during a 48-hour period through the feeding solution. In this study, tis sue samples obtained after preparation of the central nervous system were homog enized and colorimetric measurements were performed for the following parame ters: malondialdehyde (MDA) concentration, superoxide dismutase (SOD) and glu cose-6-phosphate dehydrogenase (G6PDH) enzyme activity, as well as reduced and oxidized glutathione ratio (GSH-GSSG).

The results for almost all parameters supported the presence of oxidative stress for both tested substances. The MDA concentrations, which were used as a marker of lipid peroxidation, were significantly elevated by the highest tested dosages of deltamethrin and tebuconazole. In addition, a significantly decreased SOD enzyme activity was observed compared to the control group in every test group except for the one with the highest dose of deltamethrin, and since this enzyme serves as one of the most potent antioxidants in the first line of redox defense mechanisms, it can indicate a disturbance or slowing down of the antioxidant system, which may point to an increased risk of oxidative stress. The GSH-GSSG ratio significantly decreased in all test groups, which represents the oxidation processes taking place in the cer ebral ganglion as well as the depletion of the glutathione system, which plays a key role in redox homeostasis. Furthermore, a significant decrease was observed in the activity of G6PDH, which is a key enzyme in the pentose phosphate pathway. These inhibitory effects may also contribute to the depletion of the glutathione system.

Our results confirm the hypothesis that deltamethrin and tebuconazole may lead to increased levels of oxidative stress in the central nervous systems of honeybees, which can contribute to the development of a number of major health problems, such as colony collapse disorder, which still has an unknown etiology and results in the disappearance of bees.

Investigation of tebuconazole and deltamethrin induced oxidative stress in the central nervous system

In vivo efficacy of different extracts of propolis in salmonellosis of broiler chickens

Propolisz különböző kivonatainak in vivo hatékonysága brojlercsirke szalmonellóziasa esetén

Author: Olasz Ákos, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Ádám Kerek, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The growing antimicrobial resistance could lead to up to 10 million deaths per year by mid-century on current trends, and so alternatives to antibiotics are needed to treat bacterial diseases. Antibiotic alternatives include propolis, which has a proven immunomodulatory and bacteriostatic or bactericidal effect, depending on the bac terium. Salmonella enterica, known as the most common foodborne pathogen, is usu ally transmitted by eggs and contaminated or inadequately heat-treated poultry meat. From a human and animal health perspective, there is a large body of research defin ing its in vitro efficacy, but the in vivo efficacy of propolis is a less researched area.

In our studies, doses of propolis dried after alcoholic extraction were admin istered 1x, 3x and 5x in feed and aqueous extract in drinking water. During rearing, daily weight gain was measured individually and feed consumption was measured in groups. In addition, Salmonella enterica strains were infected in the treated groups.

It was shown that although there was no significant difference in weight gain between control and treated groups, the weight gain of the treated groups was pro fessionally relevantly higher than that of the control group during the first two weeks. Until day 12 of life, the groups treated with each dried propolis extract consumed much less feed than the control group and their weight gain exceeded that of the control group. This trend decreased until day 24, when the indicators improved again. The feed conversion of the aqueous extract group was better than that of the control group for most of the study period. The feeding of propolis did not result in an ear lier cessation of Salmonella shedding but did reduce the likelihood of clinical signs of infection. In the infected groups, Salmonella shedding was detectable by day 3 for the group fed 1x dose of dried propolis extract, day 6 for the 3x dose, day 14 for the 5x dose, and day 6 for the group fed the aqueous extract, whereas in the positive control it was detectable only by day 3.

Based on our results, we can conclude that propolis can be safely used as a sup plementary treatment for broiler chickens, significantly improving economic indicators during certain periods of the rearing period. In the future, it is worthwhile to conduct more studies with larger numbers of animals to investigate the efficacy and pharmacokinetic properties of propolis.

Clinical EHV-1 infections and EHM in Hungary in 2021-2022

Klinikai EHV-1 fertőzések es EHM Magyarországon 2021-2022-ben

Author: Ozvaldik Bernadett, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Petra Éva Forgách, senior lecturer; Orsolya Korbacska-Kutasi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Equine herpesvirus-1 (EHV-1) belongs to the subfamily Alphaherpesvirinae, and within that, to the genus Varicellovirus. It is an infectious disease that still causes sig nificant economic damage, respiratory disease, abortion at the end of pregnancy, and neurological symptoms (myeloencephalopathy) in adult horses. It is efficiently trans mitted by respiratory secretions and can persist in animals for long periods, a charac teristic that has contributed to the outbreaks of several epidemics over the years. One of the most serious of these is the outbreak linked to the CES Valencia Spring Tour in Spain in January-February 2021, which has led to increased attention being paid to the infection and immunity of horses during the current competition season.

Although EHV-1 infection is an OIE-listed disease, it is not notifiable in Hungary, but after the outbreak in Valencia, there has been increased interest from both owners and practising veterinarians in the pre-competition screening for the virus and laboratory diagnostic testing of horses with symptoms of suspected infection. In my thesis, I summarise the results of the testing of samples received at the Virology Laboratory of the Department of Microbiology and Infectious Diseases of the University of Veterinary Medicine Budapest, as well as the detailed virological and epidemiological analysis of positive cases.

The laboratory received 457 samples during the study period (February 2021 to July 2022), of which 448 samples were tested for the presence of the virus, and 9 sam ples were tested for the detection of antibodies to confirm infection. Direct virus detection was performed by real-time polymerase chain reaction, 7 of the received samples were positive, and one was dubious. The positive samples were subjected to a detailed genetic analysis in collaboration with the Irish Equine Centre, which showed that none of the infections was linked to the Valencia outbreak but that the genetic pattern of the detected viruses correlated with clinical signs. In some of the samples sent for indirect virus detection, high antibody levels were measured, indi cating recent infection, while other samples’ results suggest previous infection or reactivation of latent infection.

Based on the results of my study, I consider it necessary to map the EHV-1 epi demic situation in Hungary and raise awareness of herpesvirus infections among horse owners and veterinarians as well.

Investigation of parasites in dogs and cats kept on BARF diet

BARF étrenden tartott kutyákban és macskákban előforduló paraziták vizsgálata

Author: Papdeák Viktória, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Barbara Tuska-Szalay, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Today, a growing trend among dog and cat owners is to feed their pet raw food, the so-called BARF diet. In addition to its many advantages, due to the lack of heat treatment, it can be a potential source of pathogens which are significant from the animal and public health point of view, and can also pose a danger to humans through animal excrement. Our study is intended to expand our knowledge about the latter.

In the course of the research, we examined the feces of 81 dogs and 8 cats, which samples were collected from several Hungarian settlements with the cooperation of the owners. Besides we also filled out a questionnaire with them in order to be able to draw conclusions by comparing our results with the answers they gave. The sam ples were primarily subjected to a traditional parasitological examination, and then, based on the results, DNA extraction was applied using the QIAamp Fast Stool Mini Kit. Each sample was tested by conventional PCR for the following unicellular para sites: Neospora, Toxoplasma and Sarcocystis species, as well as piroplasms. In addition, parasitic worms were also considered as a target group.

With one exception, animals participating in our study did not show any symp toms of disease. During the flotation, 15 samples were found to be positive, in most of these cases fluke and Taenia-type eggs were found under the microscope, in the remaining ones Giardia cysts, Cystoisospora oocysts, Sarcocystis sporocysts and Spirocerca lupi eggs were visible. During the PCR tests, the samples were proved negative for Neospora, Toxoplasma and Sarcocystis species, as well as for piroplasms. The DNA of Dicrocoelium dendriticum was clearly detected in 6 samples, and the DNA of Fasciola hepatica in one sample. Although the research did not target bac teria, during PCR examination we were able to amplify the sequence of Escherichia coli from several samples, which is less significant in the absence of symptoms, but according to some studies, E. coli found in raw food can be a significant reservoir of resistance and virulence genes, thus it can also play a role in the formation of mul tiresistant strains.

Based on our study, it can be concluded that the BARF diet did not pose an increased risk for either dogs or cats, which may be due to the freezing of the food before consumption and the regular deworming of the animals. The flukes detected during our tests may also have clinical significance, since a dog infected with D. den driticum showed severe gastrointestinal symptoms. In addition, the presence of this fluke species in urban conditions is primarily epidemiologically significant since humans are among its definitive hosts.

Assessment of the genetic diversity of Hungarian roe deer populations for forensic purposes using the mitochondrial control

region

A magyarországi őzpopulációk igazságügyi célú genetikai vizsgálata mitokondriális kontroll régióval

Author: Petes Valentina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Petra Zenke, senior research fellow; Orsolya Zorkóczy, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The European roe deer (Capreolus capreolus) is a widespread and abundant spe cies in Hungary, which is frequently the victim of poaching and trophy abuse, as well as they may cause traffic accidents, which can often be proven only by genetic methods.

As recently only limited genetic information is available on roe deer in our coun try, our aim was to conduct a widespread mapping using the control region of the mitochondrial genome (mitogenome). In addition, the genetic relationship of the domestic deer population with populations in other European countries was investi gated, taking into consideration the introgression of its relative species, the Siberian deer (Capreolus pygargus). We also aimed to assess the applicability of the control region for determining the population origin and assignment of individuals to cer tain regions, and the suitability of maternal lines for exclusion testing.

In our research, we used tissue samples (n=43) taken from legally harvested deer by professional hunters from several regions of the country. The extracted DNA was amplified by polymerase chain reaction (PCR) using a primer pair designed for the whole control region of the mitogenome. PCR products were purified and sequenced and the obtained sequences were aligned to the reference genome and the haplotype of each sample was determined.

Our own sequences were supplemented with the sequences of individuals from other domestic areas (n=75) downloaded from GenBank, so a total of 38 haplotypes were found in the Hungarian roe deer populations. Among these haplotypes, 13 were newly detected in Hungary, of which ten have not been described before. Based on our results, the same haplotypes can occur in several populations far apart from each other. Hence, it is not possible to distinguish populations based on the mitochondrial control region alone, nor to determine individuals geographically, which was sup ported by statistical methods (F statistic) as well.

At the same time, since maternal lines show great diversity, investigation of the control region can be suitable for exclusion and thus for answering certain questions that are also relevant from legal point of view. As a continuation of this research, we plan to survey the domestic deer population with autosomal genetic markers (micro satellites), which, in addition to identification at the individual level, may also help to distinguish herds by geographic region.

The protective effect of luteolin in porcine intestinal epithelial cells infected with Gram negative bacteria

Luteolin Gram-negatív baktériumokkal szembeni védőhatásának vizsgálata sertés eredetű bélhám sejttenyészeten

Author: Rahamim Koral, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Orsolya Farkas, senior research fellow; Dóra Kovács, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Excessive and improper use of antibiotics throughout the years has substantially increased the prevalence of antibiotic resistance in bacterial strains. The develop ment of resistance may result in treatment failure and poses a great risk for both human and animal health. Furthermore, transmission of zoonotic agents such as Escherichia coli (E. coli) and Salmonella enterica (S. enterica) from animals to humans compose another significant health hazard. Both resistance development and zoon oses transmission threats can be more effectively tackled if “One health” approach is taken into account. The concept states that to overcome the potential health risks, human and veterinary medicine fields must work together in the prediction, preven tion, detection, and management of threats, including finding practical solutions for antibiotic resistance by reduction and optimization of use.

Such possible solutions include finding potential antibiotics alternatives, which is crucial for combating antibiotic resistance. Among the potential alternatives, fla vonoids, including luteolin, may provide a suitable substitute. Flavonoids are a family of secondary plant metabolites that possess various therapeutical properties such as antioxidant, anti-inflammatory, antibacterial and anticancer activities.

The goal in our study was to examine the protective effect of luteolin in an in vitro model of porcine intestinal epithelial cells (IPEC-J2 cell line) infected with E. coli and. S. enterica ser. Typhimurium of porcine origin. Cells were initially treated with either E. coli or S. Typhimurium alone and in combination with luteolin (25 or 50 µg/ml). Luteolin administration was implemented in three different methods, comparing the efficacy of pre-, parallel- and post-treatments. Then, the amount of intracellular reactive oxygen species (IC ROS) was measured with 2’,7’ dichloro-dihy dro-fluorescein diacetate (DCFH-DA) reagent. The pro-inflammatory interleukin-6 (IL-6) and interleukin-8 (IL-8) levels were determined with enzyme-linked immuno sorbent assay (ELISA) and the anti-adhesive effect was assessed by colony forming unit (CFU) count.

The results of the study showed that luteolin was capable to reduce the levels of oxidative stress and inflammatory markers in the bacteria-inoculated porcine intestinal epithelial cells. However, there was no significant effect on E. coli or S. Typhimurium adherence to the above-mentioned cells.

Based on our results, luteolin may provide a reasonable option for the preven tion and treatment of porcine infectious intestinal diseases, although further studies, both in vivo and in vitro, are required to support their incorporation in the therapeu tic protocols.

Metagenomic analysis of veterinary probiotics in broiler chickens

Állatgyógyászati probiotikumok metagenomikai vizsgálata brojlercsirkében

Author: Román István László, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Dr. Ádám Kerek, department veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Antimicrobial resistance is one of the greatest challenges facing humanity. The products of our farm animals can pose a risk of contamination by mycobacteria and with them the spread of antimicrobial resistance genes, i.e. the potential for horizon tal gene transfer. There are several alternatives to reduce antibiotic use, such as the use of probiotics, which are beneficial micro-organisms that, when properly adminis tered, have a beneficial effect on the living organism. A little studied area is the anti microbial resistance gene (ARG) expression and its effect on the gut microbiome, in particular on changes in the gut resistome.

Our study investigated the ARG carriage of probiotics approved for poultry using next-generation sequencing, with a focus on their encoding as plasmid, phage or mobile genetic elements. In addition, we investigated the changes in the intestinal resistome and gut microbiome during the whole rearing period of broiler chickens in response to feeding different probiotic preparations and looked for a correlation between the phenotypic expression of resistance after determination of the minimum inhibitory concentration (MIC) values for each identified ARG and the ARGs.

We identified genes responsible for the development of antibiotic resistance mechanism critical in each formulation as fluoroquinolone efflux pump encoding genes, peptide antibiotic target mutation and efflux pump encoding genes. In addi tion, genes encoding enzymatic inactivation of aminoglycosides of public health relevance, aadK and AAC(6’)-Ii, were identified. Several genes coding for multid rug resistance were also identified (vmlR, ykkC, ykkD, msrC, clbA, eatAv). However, no mobile genetic element or plasmid-encoded gene was found; only one phage-en coded gene was detected (DfrA43). MIC values were determined in the phenotypic analysis and in several cases the gene responsible for the development of resistance was found in the strains. In the metagenomic analysis of faecal samples, no signif icant differences were found between the paired samples at genus level, time and feeding as a function of time and feeding using Shannon diversity distribution and Mann-Withney test.

Probiotics may also carry ARGs of public health significance. In the future, more research on probiotics using molecular genetic methods is worthwhile, and tran scriptomic studies are needed to investigate the expression of individual genes.

Investigation of tick-borne protozoa in wild cats and domestic cats in Hungary

Kullancs közvetítette egysejtűek vizsgálata hazai vadmacskákban és házi macskákban

Author: Rompos Luca, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Barbara Tuska-Szalay, department veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Stories related to the domestication of cats go back a very long time, and owing to the development of urban animal keeping, domestic cats are becoming increas ingly widespread. In addition to the growing popularity of cats, there is also a grow ing interest in their infectious diseases, vector-borne parasites and the related wild cat - domestic cat hybridization processes. The increase in the size of their popu lations did not cause the extinction of their ancestors - the wild cats - however, as urbanization progresses, these felines often share their habitats, thus creating suit able conditions for the spread of pathogens transmitted by ticks. The aim of our research was to map the occurrence of piroplasms and Hepatozoon species in the region of the Aggtelek National Park, in both wild cats and domestic cats. In the ter ritory of the national park there is a high chance that these felines can interact with each other and share tick vectors. For comparison, we also processed previous samples of domestic cats from other settlements.

A total of 131 individuals participated in our tests, of which 88 domestic cat blood samples came from Debrecen and Szeged. We examined carcasses of 4 wild cats and 1 domestic cat which had died in the Aggtelek National Park area, as well as 38 domes tic cats, living in the region, which showed no symptoms of disease. From the latter, we collected blood samples in EDTA tube, and except for 9, we also had an oral swab sample available. Blood smears were made from the samples, and DNA extraction was performed with the QIAamp DNA Mini Kit. Afterwards, each sample was exam ined by conventional PCR for the above-mentioned groups.

Regarding our results, we were able to detect Cytauxzoon europaeus from one wild cat by PCR targeting piroplasms, and Hepatozoon felis from 3 wild cats when screening Hepatozoon species. One blood sample from the outdoor domestic cats of Aggtelek was positive, in which we were able to confirm the presence of H. felis. Samples collected in previous years from other towns were negative for both pathogens.

The actuality of our results is shown by the fact that the presence of feline Cytauxzoon and Hepatozoon species we confirmed in wild cats has only been recently verified in Hungary. However, the presence of H. felis in domestic cats was not known until now in our country. Their infection is possible by eating an infected tick found in the common living space. We therefore consider it important to draw the attention of both veterinarians and pet owners to the possibility of infection and the importance of protection against ticks.

Classification of main diseases in pet rats

Főbb megbetegedések csoportosítása kedvencként tartott patkányokban

Author: Similowski Elsa Roxane Macha, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Anna Szilasi, senior lecturer; Míra Mándoki, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

Fancy rats (Rattus norvegicus domestica) are becoming increasingly frequent patients of veterinarians in Europe. Indeed, because of their gentle and intelligent nature, they make very good pets. Rats have been used in research for decades and literature provides a large choice of publications about the main laboratory rat strains. However, due to the highly selective breeding and unique husbandry condi tions, their genetic background and their environment differ greatly from those of pet rats. Thus, it seems relevant to suppose that pet rats’ ailments might differ from those of laboratory rats. Currently, veterinary literature on pet rats is still scarce, with exotic small mammals medicine books focusing more on rabbits, guinea pigs, ferrets, and hamsters.

Hence, this study aimed to provide a classification of the main diseases in pet rats in France.

For this purpose, a retrospective study of more than 1000 rat patients was per formed. Medical records of companion rats examined at a French Hospital and Reference Clinic between 2006 and 2021 were reviewed. Information regarding the age, sex, chief complaint of the owner and diagnosis of the veterinarian was extracted from each file and analyzed.

Major chief complaints in our total population included respiratory signs (35%), masses (21%), neurological signs (13%), and lameness (9%). Using the age and sex of the patients, chief complaint profiles could be established. Those profiles were dis played as a classification tree, allowing veterinarians to easily visualize the most likely chief complaints for a given age group and sex. Each profile was also further detailed and displayed as double level-pie charts using the most frequent veterinary diagnosis for each chief complaint. Through this process, three statistically relevant age groups emerged, offering a definition of aging in pet rats, not yet described to the best of the author’s knowledge. Pet rats can be considered young until 12 months old, senior until 24 months, and geriatric over 24 months.

In our population, respiratory signs were most often a manifestation of chronic respiratory disease (CRD) in all groups (over 60%). Masses were most often mammary gland tumors in senior and geriatric females (over 65%, 75% fibroadenoma) and abscesses in males (over 50%). Neurological signs were often under-investigated and mostly diagnosed as vestibular syndrome (over 55% in all groups). Pituitary gland tumors in senior and older rats were mostly suspected (14 to 65%). Lameness was overrepresented in geriatric male rats (22% vs 8% in geriatric females) and was mostly associated with polyradiculoneuropathy (59%).

The provided material is intended to be a useful pedagogic tool for both veteri narians and pet rat owners, which could be further complimented by providing illus trated clinical brochures of pet rats’ major diseases.

Pharmacokinetic properties of intramuscularly administered florfenicol in pig synovial fluid at the dose of 30 mg/kg and PK/PD integration against Streptococcus suis

30 mg/kg dózisban, intramuszkulárisan alkalmazott florfenikol farmakokinetikai tulajdonságai sertés ízületi folyadékban és PK/PD integrációja Streptococcus suis ellen

Author: Simon Réka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Zoltán Somogyi, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Florfenicol is a low molecular weight drug from the phenicol group with a wide antibacterial spectrum, which has a bacteriostatic mode of action against both Gram-positiv and Gram-negative bacteria. It is excellently absorbed after intramus cular, subcutaneous and oral administration and similarly, it is excellently distributed throughout the body, so it can also cross special membranes. The primary goal of my research is to determine the pharmakokinetic properties of florfenicol administered intramuscularly in high doses (30 mg/kg) in pig synovial fluid and to investigate the importance of this method of application in the treatment of arthritis caused by Streptococcus suis.

The studeis were carried out with 8 Danbred pigs weighing 28.93 ± 3.64 kg, in with the dose of florfenicol was determined at 30 mg/kg instead of 15 mg/kg, using the intramuscular route of administration once, contrary to the description of the use of the approved preparations. In the animal phase of the experiment, plasma and syn ovial fluid samples were collected once before and at the following times after drug administration: 10, 20, 30, 40, 50 and 60 minutes and 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 12, 24, 48, 72 hours for the plasma and 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24, 48, 72 hours for the synovial fluid respec tively. The concentration in the plasma and the synovial fluid was determined usin liquid chromatography-mass spectometry (LC-MS/MS) in multiple reaction tracking mode (MRM), which ensured sufficient sensitivity and selectivity of the method.

Florfenicol reached its maximum concentration in plasma at 1.75± 0.66 hours (tmax) after administration (cmax= 8.15±3.11 µg/ml) while in the synovial fluid the tmax was 1.75±1.16 hours (cmax=4.51 ±1.16 µg/ml). In the plasma the half-life (t1/2) was 17.93±11.68 hours, while in the synovial fluid it wqas 12.27±7.45 hours. The area under the curve projected over 24 hours (AUC24h) is 104.77±21.56 µg/ml*h in the plasma and 44.12±17.23 µg/ml*h in the synovial fluid.

Following the pharmacokinetic studies, the sensitivity of 73 Streptococcus suis isolates of porcine origin to florfenicol was determined using a microdilution method, resulting in minimum inhibitory concentration (MIC) values. Based on the MIC values, I calculated the values of MIC50 (2 µg/ml) and MIC90 (8 µg/ml). Using pharmacokinetic and pharmacodynamic data, %T>MIC and AUC24h/MIC were per formed from the PK/PD integrations according to which, compared to S. suis strains with a MIC of 2 µg/ml or less for florfenicol, it can also exert a bactericidal effect at the dose of 30 mg/kg administerred intramuscularly in the case of septicaemia, while in arthritis it can only have a bacteriostatic effect against strains of S. suis below the MIC value 2 µg/ml.

Examination of feces from rodents and rabbits for Giardia species and other protozoan parasites

Rágcsálók és nyulak bélsárvizsgálata Giardia-fajokra és más egysejtű parazitákra

Author: Sipos Ditta, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Nowadays keeping rabbits and rodents has become increasingly popular among pet owners, thereby creating the conditions for more direct contact between humans and animals. The relationship between humans and the Eurasian beaver, once on the brink of extinction, is also on the rise. For instance, recreational water can also pro vide a habitat for the now overpopulated beaver populations in our country. As these animals may be carriers of various protozoan parasites, even with zoonotic proper ties, their study is of particular importance.

A total of 154 small mammals were included in our study: 77 chinchillas (Chinchilla lanigera), 10 guinea pigs (Cavia aperea f. porcellus), 13 degus (Octodon degus), 12 rats (Rattus norvegicus), 15 beavers (Castor fiber) and 27 rabbits (Oryctolagus cuniculus). Following collection, fecal samples were examined using a traditional parasitologi cal diagnostic method, the flotation. The fecal samples of the beavers were analyzed using the Giardia SNAP test. Afterwards, 59 samples were selected and their DNA was extracted using the QIAamp Fast Stool Mini Kit. The samples were then tested by PCR.

Using the traditional parasitological method, Giardia sp. cysts were found in 32 animals (32/154; 20,78%), Eimeria sp. oocysts in 10 animals (10/154; 6,49%), among them co-infection of Giardia sp. and Eimeria sp. was found in 4 animals (4/154; 2.60%). We found Cryptosporidium sp. oocysts (1/154; 0.65%) in 1 guinea pig. Four of the pos itive animals had marked gastrointestinal symptoms, while the owners of three other animals reported less characteristic symptoms such as weight loss and softer fecal defecation. The remaining animals showed no signs of infection. Furthermore, the beavers proved to be Giardia-negative based on the SNAP tests. The Giardia spe cies and assemblage could not be clarified successfully by molecular investigations, because our method requires further adjustments.

Our results suggest that in our country in case of rabbits and rodents the infes tation with various protozoan parasites might occur and may cause severe symptoms. However, from an epidemiological point of view, asymptomatic carriers may be of more interest as they may play a key role in the transmission of parasites, in particu lar Giardia duodenalis to humans.

Molecular and epidemiological study of pigeon parasites

Galambélősködők molekuláris járványtani vizsgálata

Author: Sipos Gábor, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Sándor Hornok, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

The aim of our first research was to analyse red and fowl mites for their genetic characters. During this study we found Dermanyssus gallinae lineage L1 for the first time in central Europe. Detailed morphological and molecular-phylogenetic analyses of D. gallinae lineage L1 confirmed its status as a cryptic species within D. gallinae (s.l.). We also found the first molecularly confirmed and phylogenetically analyzed urban case of O. sylviarum infestation of birds (house martins) in Hungary. Taking into account the well-documented latitudinal migratory routes of house martins between Hungary and Africa, O. sylviarum associated with this bird species most likely arrived on its host from the eastern Mediterranean region. In contrast, mites collected from pigeons in Hungary showed cox1 genetic homogeneity with North American O. sylviarum, which can only be explained by a long-distance connection of birds and their mites as part of human activity (e.g. transportation to exhibitions or trading).

During our second research we investigated Trichomonas gallinae which is a geographically widespread flagellated protozoan parasite of birds. We collected oropharyngeal swab samples in Hungary and Romania from 99 columbiform birds, including 76 feral pigeons (Columba livia domestica), four common wood pigeons (C. palumbus), 16 ring doves (S. risoria) and three Eurasian collared doves (S. decaocto). Following DNA extraction, these samples were analyzed for the presence of T. galli nae using molecular methods. Trichomonas gallinae was detected in all four exam ined bird species. Racing feral pigeons had significantly higher prevalence of T. galli nae infection (95%) than urban feral pigeons (33%). Among other columbiform bird species, the rate of PCR-positivity was the highest among wood pigeons (100%), also high (94%) among ring doves and low among collared doves (33%). The occurrence of some genotypes appeared to be related to host species and locality. Clinical signs were associated with only one genotype. The results suggest that most of the detected T. gallinae genotypes are not host-specific and do not cause clinical signs. To the best of our knowledge, this is the first study on the genetic diversity of T. gallinae in Hungary, Romania and the whole southeastern European region. In conclusion, sig nificantly more captive than free-living columbiform birds had T. gallinae infection.

In Vitro Study of the

Effect of a Probiotic Bacterial Strain of Lactobacillus rhamnosus in a Porcine Intestinal Infection Model

Lactobacillus rhamnosus probiotikus baktériumtörzs hatásának in vitro vizsgálata sertés bélfertőzés modellben

Author: Somogyi Fanni, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Orsolya Farkas, senior research fellow; Nikolett Palkovicsné Pézsa, junior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Intestinal infections caused by Escherichia coli (E. coli) and Salmonella Typhimurium (S. Typhimurium) are common in pigs kept in large-scale produc tion due to crowding and stress caused by intensive technology. The oxidative stress and impairment of the intestinal barrier function caused by pathogens can lead to reduced production and the development of clinical signs or even death. For many decades, antibiotics were routinely used to prevent these diseases and for growth promotion, and this practice has contributed to the increasing antimicrobial resistance. Nowadays, the European Union strictly regulates the use of antibiotics in vet erinary medicine. The need has therefore arisen for alternative agents and nutritional supplements that do not contribute to increased resistance but can have a positive effect on animal health and productivity and help to maintain healthy intestinal bar rier function.

Probiotics have been used in veterinary medicine for a long time, but in many cases the exact mechanism of action responsible for their positive effects and the extent of their efficacy are not yet fully understood. In our experiment, we investi gated the protective effect of the probiotic bacterium Lactobacillus rhamnosus (L. rhamnosus) in IPEC-J2 porcine intestinal epithelial cells against pathogenic E. coli and S. Typhimurium bacteria.

First, by using Neutral Red assay we determined that L. rhamnosus at a concen tration of 10^8 CFU/mL did not affect the viability of IPEC-J2 cells and used this con centration in further experiments. Next, the intracellular redox state of the cells was investigated by DCFH-DA assay, where L. rhamnosus and pathogenic bacteria were added to the cells using three different treatment types (pre-, parallel, and post-treat ment). The effect of the probiotic strain on the paracellular permeability of intestinal epithelial cells was tested using the FITC-D fluorescence dye. Finally, preventive effect of L. rhamnosus on the adhesion of pathogenic bacteria to IPEC-J2 intestinal epithelial cells was tested.

The results of our study demonstrate that L. rhamnosus significantly reduces the oxidative stress induced by E. coli and S. Typhimurium in porcine intestinal epi thelial cells. It could prevent barrier function damage and inhibits the adhesion of pathogenic bacteria. Further in vitro and in vivo studies are needed to elucidate the processes underlying the positive effect of L. rhamnosus.

Az Anti-Müllerian hormon szérumszint meghatározás szerepe a gonadális elváltozások diagnosztikájában és az ivari státusz meghatározása során kutyában

Author: Soós Eszter Kincső, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Linda Müller, lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

The anti-Müllerian hormone (AMH), known as an important factor in repro ductive differentiation, has become a widely used diagnostic marker in the field of assisted reproduction in recent decades. Its increasing importance in small animal practice is explained by its presence in the blood in the postnatal period. In males, it is exclusively produced by Sertoli cells of the testis and in females only by granulosa cells of smaller follicles. Therefore, its determination in the blood is used to differen tiate intact from castrated/spayed animals and can also help in the diagnosis of cryptorchidism, ovarian remnant syndrome (ORS), ovarian lesions, Sertoli and granulosa cell tumours, as well as being a fertility marker. There are slightly different results in the literature about serum AMH levels in dogs due to differences in experimental designs and hormone assays used in these studies. During my work, I collected blood samples from healthy, reproductively mature female and male dogs presented to the Obstetrics Clinic for routine spay and neuter, and from male and female dogs under going surgery for gonadal abnormalities. Blood samples taken immediately before surgery(day 0) and on days 3, 7, 14 and 28 after surgery were analyzed for serum AMH concentrations by a chemiluminescence immunoassay (CLIA) validated for dogs (at the same time as our study), and data were statistically evaluated. In addition to mac roscopic examination of the removed gonads, histopathological evaluation of testic ular tumours and ORS was also performed. Out of a total of 15 female dogs of differ ent breeds, aged 1.3-14.5 years, 12 dogs underwent routine neutering and 3 animals underwent surgical treatment for ORS. Among the 14 males of different breeds, aged 1-13 years that were sampled, 7 had normal gonads, 3 had testicular tumours and 4 had unilateral abdominal cryptorchid testes. Initial serum AMH differed signifi cantly (P<0.05) between groups created according to sex and gonadal lesions, and we observed a continuous decrease in mean AMH concentrations during the postop erative period in all groups. Serum levels in bitches decreased to baseline by day 14, whereas the significantly higher baseline levels in healthy male dogs reached base line only by days 21-28. We determined serum AMH half-life in each group and the limit values at each time point to separate neutered and intact animals (healthy or with gonadal abnormality). The results of our study will help veterinarians to cor rectly evaluate the hormone level values obtained using a measurement method that they can apply more widely in various clinically important instances such as diagnos ing gonadal disorders. In the case of an ORS or testicular abnormality, it also helps to define how many days after surgery can complete removal be confirmed by a repeat AMH measurement, and in the latter case, when should metastasis be considered.

The role of serum anti-Müllerian hormone determination in the diagnosis of gonadal abnormalities and in the determination of canine reproductive status

The veterinary drug costs with special regard to antibiotics on large Hungarian dairy cattle farms

Az állategészségügyi gyógyszerköltségek alakulása, különös tekintettel az antibiotikumokra, nagylétszámú hazai tejelő szarvasmarha telepeken

Author: Steenkamp Mathao, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. László Ózsvári, professor; Dr. Attila Dobos, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

In this study we surveyed the veterinary drug costs with special regard to anti biotics and the major production parameters in 8 large Hungarian dairy cattle farms with an average of 864 cows per herd between 2015-2017. We assessed the distribu tion of the veterinary drug costs by product groups, indication and antibiotic usage by product categories and indication. In the studied period the annual average cost of veterinary drugs per cow was €77.2 and the annual average cost of veterinary drugs per litre milk was 0.82 eurocent. Regarding the product groups, antibiotics were responsible for the largest cost share (39.6%) on average, but their proportion gradu ally decreased from 42.3% to 35.9% over the three-year period. Antimicrobials were followed by hormones (21.8%), vaccines (15.9%), surgical and medical products (11.9%), vitamins and supplements (5.8%) and antiparasitics (4.9%). In the surveyed period the cost share of hormones, and surgical and medical products reduced, but all the others grew, especially the cost proportion of vaccines. According to indication 29.7% of the total veterinary drug cost was spent on udder diseases, 26.4% on reproductive disorders, 11.8% on lameness, 11.5% on gastrointestinal diseases, 10.0% on respira tory diseases, 4.9% on parasitic control, 4.6% on metabolic diseases and 1.1% on other surgical and medical treatments. Furthermore, the yearly average antibiotic cost was €30.6 per cow, and the yearly average antibiotic cost per litre milk was 0.32 eurocent. Of the total antibiotic cost mastitis treatments averaged 51.9%, lameness accounted for 27.8%, respiratory and digestive diseases for 12.1% and reproductive failures (e.g. metritis) for 8.3%. Considering the antibiotic groups, 63.2% of the total antibiotic cost was spent on cephalosporins, 11.1% on fluoroquinolones and 9.6% on different anti biotic combinations (e.g. penicillins and aminoglycosides, amoxicillin and clavulanic acid), followed by tetracyclines, macrolides, penicillins and others. Our results show that in the surveyed herds the number of cows and the milk yield increased each year, however, the average annual veterinary drug cost per cow and per litre milk stagnated or mildly diminished between 2015 and 2017. Antibiotics still accounted for most of the total veterinary drug cost, continuously decreasing during the studied period, at the same time the cost share of vaccines considerably increased, which can be regarded a good direction regarding the targeted reduction of use of antimicrobials.

A study on the ontogeny of lateral septal kisspeptin neurons

A laterális septum kisspeptin sejtjeinek fejlődéstani vizsgálata

Author: Szentkirályi-Tóth Soma, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year

Supervisors: Erik Hrabovszky, professor; Gina Puska, assistant (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Hypothalamic gonadotropin-releasing hormone (GnRH) controls the repro ductive axis via promotion of adenohypophyseal luteinizng hormone (LH) and fol licle-stimulating hormone (FSH) production. These gonadotropins mediate the pro duction of sexual steroid hormones in the gonads, which play a critical role in the reg ulation of GnRH production through feedback mechanisms. Estradiol (E2) secreted in the ovaries achieves this via interneurons expressing the neuropeptide kisspep tin (KP). Pathologic functioning of KP-GnRH signalling can cause the disruption of pubertal and reproductive events. KP neuron populations are also present in the median amygdala and the lateral septum (LS), albeit in lower numbers. The role and functions of extrahypothalamic KP cells are, as of now, poorly understood. The goal of my research was to shed light on the ontogeny, sexual dimorfism and E2-mediated control of the lateral septal KP neuronpopulation in a transgenic mouse model. KP cells are first present in the LS at the age of 26-27 days old. The number of cells tagged by the fluorescent marker ZsGreen grew continuously throughout development, until reaching 120-150 in adulthood. Male mice showed a lower number of cells in most age categories as compared to females. I was able to induce KP expression in 20-day old female mice by 4-day-long E2 treatment. This observation supported our idea of KP expression being induced by rising E2 levels during maturation. For this reason, we are planning to examine the effects of E2 on gene expression of LS KP cells via new generation RNA-Seq experiments.

dairy farm

Az ellés lefolyásának ellenőrzése egy nagyüzemi Holstein-fríz tehenészetben, különös tekintettel a halvaszületések előfordulására

Author: Szücs Gabriella, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ottó Szenci, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Food Animal Medicine)

Whereas the housing conditions of the pre-partum period are greatly influenced the delivery process, we conducted our investigations in a domestic Holstein-Friesian dairy farm, where approx. 1,200 dairy cows are kept in deep straw barns. Pregnant heifers and cows used to be transferred to the calving group pen approx. 28 days before calving, also with deep straw, from where, according to the new housing tech nology, they were placed in pens of 4-5 animals three days before the expected calv ing, so that the start of the process can notice in time and provide obstetric assistance if necessary. During the investigation, we followed the process of about 876 calvings in the period between September 2021 and May 2022. The investigated parameters were the following: the average body weight of the calves, the occurrence of dysto cia, the number of stillbirths and retained placenta (RP). We considered dystocia in those cases when obstetric assistance was provided by no more than one (S2), two (S3), or three persons, or a mechanical traction was applied (S4). Category S1 includes those cases in which the calving was unassisted, this occurred in 70.1%. Stillbirth occurred in 1.3% of the calves and 7% of the cows were diagnosed with RP. The aver age weight of the calves in this group was 40.3 kg. In 25.6% of calvings one person assisted (category S2), the proportion of stillborn calves in these cases was 3%. RP was observed in 4.8% of the cows belonging to this group, and the average body weight of the calves was 41.4 kg. In category S3, 2% of calvings were reported and 0.3% of the calves were stillborn. At the same time, 0.4% of the cows were treated with RP after calving, and the average weight of the calves was 40.5 kg. The number of cases clas sified as category S4 was only 0.2% of the calvings, and only 0.1% of the calves were stillborn. There were no cows diagnosed with RP in this category, and the average calf weight was 52 kg. Based on the international and previous studies carried out on the same farm, we can conclude that the ratio of stillbirths and retained placenta has developed favorably, so we can clearly draw the conclusion that the newly developed housing technology has significantly contributed to the reduction of previous losses.

Controlling of calving process in particular the occurrence of stillbirths in a largescale Holstein-Friesian

Motivational factors for veterinary students’ carrier choice

Az állatorvostanhallgatók pályaválasztásának motivációs tényezői

Author: Szücs Laura Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year

Supervisor: Dr. László Ózsvári, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

Over the last few decades students’ expectations towards higher education, including the veterinary students have changed significantly. Understanding stu dents’ motivations is a prerequisite for adapting to these changes. The aim of our research was to understand the motivational factors of veterinary students’ career choice.

The questionnaire on which the present study is based was completed by stu dents enrolled in the Hungarian veterinary medicine course of the University of Veterinary Medicine Budapest (UVMB) between 2016-2020. The results show that all of the students selected the veterinary doctorate as their first choice, and only 0.9% of them chose the self-financing form of financing. Of the 548 respondents, 73.9% (405) were women and 26.1% (143) were men. The gender ratios did not change signif icantly over the years studied, and the results confirmed that women are also predom inant in the veterinary profession in Hungary. Most students start university within 1-2 years after high school graduation, with an average age of 19.8 years.

The majority of the enrolled students at the UVMB came from smaller towns (33.82%) and Budapest (24.50%), while 20.84-20.84% of students from county towns and municipalities during the period under review. Most students came from Budapest and Pest counties (24.6% and 17.2% respectively), with the rest of the country lag ging significantly behind, led by Győr-Moson-Sopron county (6.5%), Csongrád county (5.5%) and Hajdú-Bihar county (5.0%).

For the enrolled students the most important factors in their choice of the major of course and the university were job prospects, the prestige of the profession and practice-oriented courses, but student life and the reputation of the institution were also important. As the only institution in the country offering veterinary training, scholarships (although 65% of students are interested in scholarships abroad), dormi tory accommodation and distance from home were unsurprisingly the least important factors. As expected, motivational factors differed slightly between men and women.

In terms of forms of information and contact, most students prefer electronic means, with almost all students visiting Felvi.hu and Univet.hu, and were mostly sat isfied with the information content. The institutional publications, the Open Day and the Educatio exhibition were also successful, but less than half of the students visited the latter two. Information on the admissions process was least preferred via landline telephone and secondary school information fairs.

The examination of sexual selection in euophryine jumping spiders

Euophryini ugrópókok szexuális szelekciójának vizsgálata

Author: Takács Hunor, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year

Supervisor: Dr. Tamás Szűts, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

In the struggle for existence and the inheritance of one’s own alleles, it is strat egy to focus on fertilisation. During sexual selection, a form of natural selection, the competition aims at gamete fertilisation, often resulting in extreme phenomena, sub optimal for survival of the individuals. Textbook examples for such cases, are the ornaments of the peacock, the deer antlers, and the jumping spiders I study: males often have a chelicerae that is exceeding their full body size. Sexual selection can also cause sexual dimorphism as one sex (usually the females) chooses, and the opposite sex (usually males) competes.

My research focuses on the jumping spider genus Bathippus of New Guinea, which have extreme sexual chelicerae dimorphism (ESCD). In most species, males have enormous chelicerae, twice-thrice the length of the prosoma, used to compete with rivals to secure females. Originally, I intended to investigate the cost-benefit differences in different high altitude. To carry out such research, I had to compare the chelicerae of conspecific males living at different altitudes. However, when sorting specimens into morpho-species, I faced a problem and without properly address ing it, it is impossible to answer the question. One of the selection criteria is diver sity (because the success of different versions must be different), but in the shape of the chelicerae, the number and shape of the extra teeth on it, there was much more diversity than in the characters traditionally used in taxonomy (male pedipalps). To solve the problem, I named the teeth and mapped them into already existing com bined (morphological and molecular-based) phylogenetic trees. Since sexual selec tion is one of the driving forces of speciation, reproductive isolation is an important and fundamental requirement. Whether males with different chelicerae but similar palps are able to mate with the same female still requires further investigation. Many of the examined specimens are more than 60 years old, so DNA extraction is not pos sible, and obtaining new specimens is quite difficult.

During the investigations, I not only found the species described so far (but only known based on the original Latin species descriptions) and illustrated them with modern multifocal micrography, but also found new species for science as well.

Microbial

Evolution and Growth Arena (MEGAplate), accelerated evolution and co-selection studies with Escherichia coli strains for extended spectrum beta-lactamase (ESBL) production

Microbial Evolution and Growth Arena (MEGA-plate), gyorsított evolúciós és koszelekciós vizsgálatok Escherichia coli törzzsel, kiterjedt spektrumú bétalaktamáz (ESBL) termelésre

Author: Török Bence, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ádám Kerek, department veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of today’s major problems is the spread of antimicrobial resistance (AMR), which could be the leading cause of death worldwide by 2050. Preventing this requires joint thinking and cooperation between animal and human health professionals. Understanding the development of resistance is aided by evolutionary and coselec tion studies. The first implementation in Hungary of the MEGA-plate (Microbial Evolution and Growth Arena) developed by Harvard University will allow in vitro evolution and coselection studies on Escherichia coli, one of the most important bac teria for the spread of AMR. A 60x30 cm culture dish has been constructed with nine equally divided compartments, providing 1x, 10x, 100x and 1000x concentrations of the test agent, increasing on a decimal basis. An efficient disinfection protocol was developed using 7.5% hydrogen peroxide and UV light and tested with cefotaxime. We determined the minimum inhibitory concentration (MIC) of the test agents. For cefotaxime, we used ¼ of the MIC of 2 µg/ml as a starting point to provide an evo lutionary advantage, so that the bacteria grew to the 1000x concentration in 13 days. In the MIC of the new samples, we found that not only the MIC of cefotaxime (0.125, 0.25, 4, 32 µg/ml) increased, but also the 10x concentration of cefotaxime for oxytetra cycline (8 µg/ml), potentiated sulphonamide (8 µg/ml), amoxicillin (32 µg/ml) and flor fenicol (128 µg/ml); with neomycin (64 µg/ml), ceftriaxone (16 µg/ml), ceftiofur (8 µg/ ml) and cefquinom (4 µg/ml), 100x concentrations of cefotaxime caused an increase. The 1000x concentration of cefotaxime caused a further increase, and an effect was already observed with enrofloxacin (0.125 µg/ml), colistin (32 µg/ml). No change in the antimicrobial resistance gene pool was observed by new generation sequencing, but the effect of 100x and 1000x concentrations of cefotaxime resulted in the expression of drug-degrading enzymes due to chromosomal point mutations in the ampC gene, which increased the MIC of beta-lactam drugs. In addition, the activation of several efflux pumps is hypothesized, but further transcriptomic studies are required. However, no resistance gene responsible for ESBL production was identified.

The method allows us to perform evolutionary and coselection studies that can induce AMR and to monitor the impact of drugs on phenotypic susceptibility and the bacterial genome using conventional and molecular biology methods, contribut ing to a better understanding of one of the most pressing problems of our time, the development of AMR.

Distribution of serum melatonin concentration in pregnant Hungarian Fallow Donkey mares

A szérum melatonin koncentráció alakulása vemhes magyar parlagi szamár kancákban

Author: Troger Tahani, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: András Gáspárdy, associate professor; Levente Harmat, clinician (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The serum melatonin concentration during gestation is a little studied area among livestock.

The aim of this study was to focus on nocturnal serum melatonin concentration in connection to the reproductive cycle and gestation. The authors measured the blood serum melatonin concentration at different stages of gestation of nine preg nant Hungarian fallow donkey mares and nine non-pregnant controls at a nucleus farm located in Böszénfa. Blood sample were taken from the jugular vein into blood tubes containing EDTA during nights. Animals were kept in closed dark stable and samplings were done with use of red light at <1 lux.

ELISA Kit was used to quantify serum melatonin concentration. The obtained melatonin values were corrected according to the time to the winter solstice, the time to midnight, and the gestational age. Second degree and lowess curve fittings were applied to demonstrate the tendencies of melatonin concentration by time.

The highest melatonin concentration was found in both pregnant and non-preg nant groups of mares to be in the second hour following midnight. There was a clear tendency of the melatonin concentration to increase gradually in the second half of the gestation with a peak before parturition and a significant decrease occurring after parturition.

Pregnant mares appear to have higher melatonin concentrations than non-preg nant mares. Furthermore, it can be assumed that the melatonin concentration reaches its peak just before foaling, when the mare prepares for parturition, and at the same time gives her offspring a higher chance of survival with the higher melatonin supply.

Development of a microsatellite marker set for individual identification of Hungarian fallow deer for forensic purposes

Mikroszatellita markerkészlet igazságügyi célú fejlesztése a Magyarországon élő dámszarvasok egyedi szintű azonosítására

Author: Turi Orsolya, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year

Supervisors: Petra Zenke, research fellow; Orsolya Zorkóczy, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Amongst the cervid species living in Hungary, the fallow deer has the 3rd most abundant population from which 45% are shot out annually. The species has great value in wildlife management due to venison, antler trophies and the infrastructure built on deer hunting. Moreover, it also has cultural and conservational importance. Although the hunting of the species is regulated by the law, fallow deer might be a victim of poachers, as poaching shows an increasing rate in Hungary. It is difficult to solve such cases, however, the genetic analysis of deer samples found at the crime scene and on the suspect’s belongings might help to connect the culprit to the case.

In order to do so, a genetic marker set for individual identification of fallow deer is needed which is not currently available. The aim of our research is to develop a set of markers that are capable of the aforementioned purpose and with additional research and validation, it could also be used in law enforcement. It is important that the allelic variations might alter among populations from different areas, there fore regional studies to create a proper methodology are required for individual identification.

Several wildlife forensic research has been conducted for similar aims, there fore we were able to select our markers (microsatellites) from previous publications on closely related species. We either used the described primers or designed new ones. We were looking for markers that have more than one allele (polymorphic ones) because these could be suitable for the individual identification of fallow deer.

During our research 100 different primer pairs were tested with PCR and cap illary electrophoresis for which we used universal labelled primers. We tested these markers on fallow deer tissue samples originating from different regions of Hungary. Our results – in accordance with other international research – showed that the Hungarian fallow deer population has low genetic diversity. Until now, only six of the tested markers proved to be polymorphic, with five having only two alleles and the last having five alleles. In conclusion, this marker set is not yet able to perform individual identification, however, the markers have been tested only on a limited number of samples (5-20 deer depending on the marker) so far. In the future, we plan to analyse our microsatellites on more samples, thus we will have a greater chance of finding more polymorphism. Furthermore, we would like to test additional microsat ellites for the purpose of increasing the number of functional markers.

The effects of the nutritional composition on dogs in an experimental pancreatitis model

Tápanyagösszetétel hatásának vizsgálata kutyán, experimentális pancreatitis modellben

Author: Vad Petra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Eszter Tünde Kanyorszky, PhD student; Dr. Ágnes Sterczer, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Acute pancreatitis in dogs is considered to be idiopathic, however its develop ment might be caused by underlying predisposing factors. The course of the disease ranges from mild to severe and it can even be fatal. Timely beginning of the treatment is essential for a favourable prognosis. Based on previous studies, it can be concluded that in case of acute pancreatitis food deprivation is unbeneficial, because it is indis pensable to provide nourishment to the patients. Enteral feeding was proved to be the more effective nutritional method compared to parenteral feeding. Nonetheless, it was yet to be examined how the ingredients and the fat content of the feed used during enteral feeding affects the outcome of the illness.

In our study, we have induced pancreatitis in ten dogs using cerulein and divided them into two groups of five. One group was fed with high-fat (0.15g/ml), while the other with low-fat (0.02g/ml) food for eight days with the two types of food having the same energy content: glucose in the low-fat food, and lipid infusion in the high-fat food provided the appropriate energy level. Following a physical examination and the collection of blood samples on the first day of the experiment, the dogs were given a dose of cerulein every hour within the next six hours. After the first and the last cerulein injection an abdominal ultrasound scan was performed, in order to detect any sign of pancreatitis. From the second day on, every dog has received the same treatment: physical examination, blood sampling, feeding through a naso-oesopha geal feeding tube, pain and vomiting relief, infusion treatment and antibiotic therapy. In order to monitor the lesions on the pancreas and its surrounding, an ultrasound scan was performed on each dog on the third and the seventh day. On the fifth and sixth day an additional cerulein injection was administered, as their condition has improved significantly based on their blood test results due to the immediate treat ment of the pancreatitis. On the ninth day, after ending the experiment, the dogs were euthanized and their organs were examined pathologically and histologically.

The evaluation of the collected data shows no statistically significant differences between the two groups, however the blood tests and the ultrasound scans suggest that during the therapy of acute pancreatitis low-fat nutrition is more suitable for enteral feeding than high-fat nutrition.

Az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatásának vizsgálata csirke eredetű májsejt - nem-parenchymális sejt ko-kultúrákon

Author: Vágvölgyi Petra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisors: Dr. Csilla Papp-Sebők, veterinarian; Dr. Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Nowadays, the increasing spread of antimicrobial resistance (AMR) is a cause of considerable concern, which encourages a lot of research into the development of alternative drugs that can be effectively used to treat bacterial infections and the inflammatory symptoms caused by them. Innate Defense Regulator-1002 (IDR-1002), an antimicrobial peptide (AMP) produced in bovine neutrophil cells, as a derivative of bactenecin, may prove to be a promising candidate for this purpose due to its pow erful immunomodulatory effect.

During the course of our work, we studied the immunomodulatory and antioxidant effect of IDR-1002 on hepatocyte - non-parenchymal cell co-cultures of chicken origin in the presence of lipoteicholic acid (LTA)-induced inflammation. LTA was added to the cell cultures at a concentration of 50 µg/ml, and then the LTA-containing nutrient liquid was supplemented with IDR-1002 solution at a concentration of 10, 30, 90 µg/ml. The effect of IDR-1002 was also examined in the above mentioned concentrations on LTAfree cultures, and then the cells were incubated with the supplemented nutrient fluid for 24 hours. The metabolic activity of the cells was assessed with the CCK-8 test, and the degree of membrane damage was assessed by measuring the activity of the lactate dehy drogenase (LDH) enzyme. The immunomodulatory effect was determined by measuring the concentration of interleukin (IL)-6 and interleukin (IL)-8, and the degree of oxidative stress was determined by measuring the extracellular hydrogen peroxide level.

Based on our results, it can be seen that the metabolic activity of the cells increased significantly after treatment with a high concentration (90 µg/ml) of IDR-1002, while in other cases no deviation was detectable. Supplementation with LTA and IDR-1002 at a concentration of 90 µg/ml significantly increased the LDH enzyme activity of the nutrient medium compared to the absolute control and the control containing only LTA. IDR-1002 applied in all three concentrations significantly reduced IL-6 production com pared to the control without LTA as well as both IL-6 and IL-8 production induced by LTA. The cells’ H2O2 production was significantly reduced after the application of IDR1002 at a concentration of 30 µg/ml, in addition, the significant H2O2 emission induced by LTA was successfully reduced by all three concentrations of the peptide.

Overall, we can conclude that although the probability of membrane damage may increase in the case of using a high concentration of IDR-1002, at the same time the metabolic activity of the cells did not show a decrease, thus the peptide cannot be considered cytotoxic. Furthermore, the AMP treatment decreased the production of inflam matory cytokines induced by LTA, and positively influenced the oxidative status of the cells, so we can conclude that the AMP we are examining proves to be a promising can didate for the future therapy of bacterial infections with inflammatory processes.

Investigation of the immunomodulatory and antioxidant effect of IDR-1002 on chicken hepatocyte - non-parenchymal cell co-cultures

Electron microscopic detection of morphological changes in hypothalamic mitochondria in response to endocrine disruptors As, Zea

and BPA

Elektronmikroszkóppal detektálható morfológiai változások a hypothalamicus mitokondriumokban, As, Zea és BPA endokrin diszruptorok hatására

Author: Valkovszki Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Dávid Sándor Kiss, associate professor; Dr. Attila Zsarnovszky, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

The goal of our research was to investigate morphological changes at the cel lular level caused by endocrine disruptors (ED) in an in vivo mouse model. EDs are able to modify hormonal signalling pathways, even in very small doses, which deter mine processes related to development, reproduction, energy balance and stress tolerance, thus influencing homeostasis at the cellular level. Previous research has already demonstrated the direct cellular effects of bisphenol-A, zearalenone and arsenic, such as the induction of oxidative stress, mitochondrial DNA damage, apoptosis, membrane potential reduction. However, it is still unclear whether these EDs can also in acute form induce mitochondrial damage, and in particular whether this manifests at the ultrastructural level, in the neurons of the hypothalamic melanocortin system that plays an important role in the regulation of energy balance and home ostasis, and that is directly exposed to EDs due to the special ‘leakage’ of the bloodbrain barrier at this location.

In our experiment, the above-mentioned EDs were administered by single intra peritoneal injection to juvenile mice of both sexes, in three different doses (40 µg, 5 mg and 10 mg). Sampling took place 6 hours after the treatment, and the hypothala mus was isolated. AgRP and POMC neurons, characteristic cells of the melanocor tin system, were labelled by immunohistochemistry and examined by transmission electron microscopy. The examined morphological parameters were the following: average area of mitochondria (nm2), average number (pc), crista ratio compared to the area of mitochondria (%), number of mitochondria-endoplasmic reticulum con nections (pc), average distance between them (nm), and the occurrence of closely con tacting or fused mitochondria-endoplasmic reticulum.

Considering the results, the effect of ED on mitochondria can be deduced on all parameters examined. There is an increase in the average area of mitochondria and in the proportion of cristae, there is a decrease in the number of mitochondria and in the number of connections with the endoplasmic reticulum, while also an increase in the distance between the two organelles. Differences in the AgRP and POMC neu ron groups, as well as the individual active substances and their different doses, were also presented.

The ultrastructural changes caused by EDs are crucial in their mechanism of action. Based on our results, we can state that in order to unveil the ED’s effects, processes at the cellular level, and particularly mitochondrial morpho-function is of utmost importance considering its fundamental impact on the energy balance at the cellular level, protein metabolism, and the proper signal transmission between neu rons, through all of these it affects the whole organism.

The effect of T-2 toxin on cell metabolism, oxidative stress and ER stress in 3D hepatic cell cultures of chicken origin

A T-2 toxin hatása a sejtek anyagcseréjére, az oxidatív stresszre és ER stresszre 3D csirke eredetű májsejttenyészetekben

Author: van Eijk Victoria Elizabeth Apollonia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Zsuzsanna Neogrády, associate professor; Júlia Vörösházi, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

T-2 toxin is a trichothecene mycotoxin produced by different Fusarium species that often contaminate cereal grains and their processed food products. Since poultry species consume mainly cereals, they are at a greater risk of T-2 toxin exposure. The toxin has genotoxic, cytotoxic, and immunomodulatory effects in poultry, leading to reduced productivity. The main cellular effect of the toxin is the inhibition of protein synthesis. It also induces oxidative stress that could lead to endoplasmic reticulum (ER) stress. Therefore, the investigation of the cellular effects of T-2 toxin is highly important to agriculture and veterinary medicine.

In this study we examined the cellular effects of T-2 toxin in three-dimensional (3D) hepatocyte – non-parenchymal (NP) cell co-cultures of chicken origin. The co-cultures were exposed to three concentrations (100, 500, and 1000 nM) of T-2 toxin for different incubation times (24 and 48 h). The metabolic activity of the cells was determined by CCK-8 (Cell Counting Kit-8) test. To assess the oxidative stress and ER stress, the amount of protein carbonyl (PC) was measured from cell lysates, while malondialdehyde (MDA) as well as glucose regulated protein 78 (GRP78) and heat shock protein 27 (HSP27) were measured from medium using chicken-specific ELISA tests.

Our results showed that T-2 toxin significantly decreased the metabolic activity in every treatment group after both incubations. Metabolic adaptation was indicated by the liver cells as metabolic depression was alleviated after the longer incubation period. The MDA release of the cells was significantly decreased only in the 1000 nM treatment group after 24 h, while after 48 h all three concentrations of T-2 toxin significantly decreased the MDA production of the cell cultures. The higher levels of T-2 toxin significantly decreased the PC concentration of the cultured cells after 48 h. No significant changes were observed in GRP78 concentration of the cell cultures. In the case of HSP27, all T-2 toxin treatments significantly decreased concentration after 48 h.

These findings suggest that T-2 toxin triggered a mild metabolic depression of the hepatic cells, but in our 3D co-culture model that mimics better the in vivo con ditions, the toxin could also induce protective mechanisms within the cells resulting in the reduction of oxidative and by chance ER stress when applied in higher concen trations for longer periods of time.

Effect of exogenous PACAP on embryo quality and survival after vitrification

Exogén PACAP hatása az embriók minőségére és fagyasztás utáni túlélésére

Author: Varga Ilona, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dóra Török, PhD student; Dr. Bence Somoskői, research fellow; Dr. Sándor Cseh, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

The pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) is considered to be a general cell-protective peptide with anti-apoptotic activity. After the central nervous system, it is present in large quantity in the testis and throughout the female genital tract, suggesting a central role in reproduction.

The objective of our study is to investigate the effect of the exogenous pep tide on embryo development and quality and to assess its potential applications in vitrification.

Our studies were performed in BDF-1 mouse strain. Female mice were superovu lated (7.5 IU PMSG i.p., followed by 7.5 IU hCG i.p. 48 hours later) and after the hCG injection they were placed with males overnight. The zygotes were collected from the oviduct the morning after mating and cultured in vitro in G1 medium supplemented with different amounts of lyophilized PACAP for 96 hours. Then we determined their developmental stage, the blastocyst rate, cell count after SYBR14 fluorescent staining and micronucleus ratio. In our vitrification study, we divided the blastocyst stage embryos into five treatment groups. In two groups, 1 μM and 2 μM PACAP was added to the equilibration solution (VF1 and VF2), in two groups 1 μM and 2 μM PACAP was added to the culture medium after vitrification/thawing (IVC1 and IVC2), and in the control group, embryos were vitrified/thawed and cultured without any treat ment. After 24 hours of in vitro culture, we examined the developmental rate in each group.

In our study, we observed a lower micronucleus ratio in the PACAP-treated groups compared to the control. Also, a significantly higher development rate was observed in embryos treated with higher doses of PACAP in the equilibration solu tion during vitrification (VF2) in contrast to the control group.

The present results show that PACAP improves the quality of embryos and makes them more resistant to the damaging effects of cryopreservation, thus pro moting survival and development. Our studies may serve as a preliminary study on the applicability of PACAP in assisted reproductive procedures.

Investigating burnout among veterinary students in relation to motivation and stress release strategies

Állatorvostan-hallgatók kiégésének vizsgálata a motivációval és a feszültségoldási stratégiákkal összefüggésben

Author: Varga Zsófia Ágnes, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Kinga Fodor, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

During our investigation, we have carried out a research about the burnout syn drome among the students of the University of Veterinary Medicine Budapest, which is part of a larger research series assessing the mental hygiene of hungarian veter inarians. The main goal of the thesis was to measure, how the students’ attitudes change towards their studies, themselves, and people around them. The online ques tionnaire we have processed, which was filled out by 353 students, consisted of 81 questions, of which we used a total of 15. The answers to the dichotomous (yes-no) questions were analysed with the Cochran–Armitage test, for the remaining ques tions, Kendall’s tau rank correlation coefficient was used. The questions were divided thematically into five groups, which were as follows: “Motivation during studies at the university”, “Emotional exhaustion due to demads”, “Depersonalization and cyn icism”, “Low sense of Personal Accomplishment” and “Stress relief methods, coping strategies”. This division follows the three dimensional grouping scheme used in aca demic literature.

Seeing the results, students show increasing signs of burnout as they progress through the semesters. Family support is decreasing, and the attitude towards the university community shows more and more negative signs over the years. Based on the answers, students have less energy to carry out daily tasks, their ability to concen trate deteriorates, and have less and less time to themselves. Each year more students in higher grades would choose other studies if they had the chance to make a decision with their present minds and a significant proportion of them have already seriously considered changing universities. In parallel, the number of people who would not recommend this course to their friends has increased. A growing number of students in higher grades think, that their future is not sufficiently secured, while the number of people going to psychologists is steadily increasing.

In summary, we can state, that a significant percentage of the veterinary students suffer from burnout syndrome, and this trend is getting worse over the years. These results have shown that there is a great need for various prevention programs starting from the first years of university. These could help students to maintain their mental health not only during their years of study, but also after graduation, when they start working as veterinarians.

International comparative study on suicidal tendency among veterinarians

Nemzetközi összehasonlító tanulmány az öngyilkosságra hajlamosító tényezőkről az állatorvosok között

Author: Várnai Claire Helen, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Marietta Máté, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

The suicide rate among veterinarians is twice that of any other medical profes sion and four times that of the general population. The present study examines the main factors contributing to suicidal ideation and the prevalence of suicidal tenden cies among veterinarians in Hungary, Finland, Sweden, Germany, and a small sample of veterinarians in other Nordic countries (Norway, Denmark and Estonia). The sur vey was carried out using an online questionnaire and it examined how country, age, gender, number of hours worked per week, job title and length of annual leave affects suicidal ideation among veterinarians.

By means of Google Forms, an online questionnaire composed of 55-question was created and completed between 19 July 2021 and 23 February 2022. A total of 724 vet erinarians from seven countries completed the questionnaire: 236 from Hungary, 218 from Finland, 157 from Sweden, 77 from Germany, 26 from Estonia, 5 from Denmark and 5 from Norway. The responses were analysed using Pearson’s chi-square test.

The results showed that work-related stressors were significant in contribut ing to negative mental health among veterinarians in all surveyed countries. Among these stressors, respondents rated clients’ expectations of prompt diagnosis on aver age 4.34 points on a Likert scale of 1 to 5; 76.6% in Germany and 57.9% in Hungary strongly agreed (5 points), a difference considered significant (p<0.001). Veterinarians rated anxiety due to conscientiousness and punctuality in their work with an average score of 3.91 points, with which 50.4% of respondents in Hungary strongly agreed. The emotional impact of performing euthanasia on veterinarians was ranked low by respondents with an average score of 2.65 points, with significant differences between countries, which were also considered significant (p<0.0001). 28.7% and 15.6% of younger veterinarians (aged 23-34 years) agreed and strongly agreed that their role in their work had a negative impact on their mental health, while 33.9% of older respondents (aged 54 years and over) strongly disagreed with this statement. Female veterinarians were more likely to seek professional counselling (22.4%) than male veterinarians (9.1%). Older veterinarians and veterinarians in more senior posi tions (25.4% and 19.6%) were able to take care of their mental health and get help if their mental health deteriorated, compared to younger veterinarians (7.2%).

The causes of suicide are complex, with a mixture of social, psychological and behavioural issues specific to the individual. But by addressing the issues in the vet erinary field, an effective suicide prevention strategy can be developed to save lives.

A rézsikló (Coronella austriaca) táplálkozása és a prédaelérhetőség hatása élőhelyválasztására a Felső-Kiskunsági turjánvidéken

Author: Wenner Bálint Zsolt, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year Supervisors: Dr. Zoltán Korsós, associate professor; Dr. Edvárd Mizsei, project coordinator (Kiskunság national Park directorate, University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

The Hungarian Meadow Viper (Vipera ursinii rakosiensis) was once common in the grasslands of the Pannonian basin, but the agricultural use of its habitats made most of its populations disappear, now there are only a handful of isolated populations. In the last few decades the conservation of the species was up to LIFE projects, but in spite of the intensive conservation measures, its abundance did not increase meas urably, possibly because of high predation pressure. The Smooth Snake (Coronella austriaca) is a widely distributed, but in some areas locally declining reptile specialist predator, that is known for its regular snake- and occasional viper predation. In one of the most important habitats of the Meadow Viper, in the Peszéradacs mead ows, the Smooth Snake is abundant, so the translocation of the Smooth Snake population had been suggested. To determine the translocation’s necessity, I conducted a dietary research, the goal of which was to answer the following questions: 1) Of what taxonomic groups does the Smooth Snake’s diet consist in the study area? 2) Does the Smooth Snake prey on the Meadow Viper in the study area? 3), Is the control of the Smooth Snake population necessary for the conservation of the Meadow Viper? In addition to the dietary study, we conducted a study with the habitat choice of the Smooth Snake to answer the following question: How does prey availability effect the density of the Smooth Snake in our study area? This study was important because even though it is widely distributed and locally endangered, the small-scale habitat choice of the Smooth Snake is unknown and this type of information is crucial for later con servation programs. During the dietary research, the observed Smooth Snakes were collected, and until they defecated or for a maximum of 7 days they were kept sepa rately, after which they were released at the sites of their capture. I examined the fae ces samples and identified the remains of animals I found in them. Of the 78 individuals 58.97% defecated (n=47), the most common prey items were lizards (65.71%), fol lowed by mammals (17.14%) and Orthopterans (11.43%). I found Coleopteran (2.86%) and Smooth Snake (2.86%) remains on one occasion each. No viper remains were found, so according to this study the Meadow Viper conservation does not require the control of the Smooth Snake population. The density of the Smooth Snake in the monitoring quadrates in relation to the density of the individual prey species and the reptiles in total, and the Shannon-diversity of the reptile community was measured using mixed linear models. Our results indicate that the Shannon-diversity (p<0.0001), the density of the Balkan Wall Lizard (p=0.033) and the Sand Lizard (p=0.0452) have a positive, while the total reptile density (p=0.0002) has a negative effect on the Smooth Snake’s density. Based on our results the Smooth Snake’s density depends on the diver sity of the reptile community and on the availability of key species.

Feeding habits of the Smooth Snake (Coronella austriaca), and the effects of prey availability on its habitat choice in the Felső-Kiskunság turjánvidék

A luteolin és a krizin hatásának vizsgálata a lipopoliszacharid- ochratoxin kombináció által okozott gyulladás és oxidatív stressz kivédésében in vitro

Author: Wohlert, Annelie, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year

Supervisor: Erzsebet Pasztine Gere, associate researcher (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Ochratoxin A (OTA) produced by Aspergillus and Penicillium spp. can contam inate cereal-based foods and feedstuffs and their oral consumption can cause severe gastrointestinal, kidney and liver disorders both in humans and in the livestock. Gram-negative bacterial lipopolysaccharide (LPS) is also reported to cause chronic inflammation of the gut and is capable of stimulating liver injury. However, plant-de rived flavonoids such as chrysin (CHR) and luteolin (LUT) display many positive aspects, such as anti-inflammatory and antioxidant properties.

In this study, not cancerous IPEC-J2 cells from neonatal piglets as well as mini pig hepatocytes were used to study on the 24 hrs lasting impact of OTA/LPS and for screening beneficial effects of the applied flavonoids. The cells were treated with OTA (1 µM, 5 µM and 20 µM), LPS (10 µg/ml), CHR (1 µM) and LUT (2.5 µg/ml) alone and in combinations in IPEC-J2. The minipig hepatocytes were exposed to OTA (20 µM) in the absence or in the presence of CHR (100 nM, 500 nM, 1000 nM). To deter mine the cell viabilities MTS assay (in IPEC-J2 cells) and CCK-8 test (minipig hepat ocytes) were performed and to evaluate extracellular (EC) hydrogen-peroxide (H2O2) Amplex red assay was applied. Intracellular (IC) reactive oxygen species (ROS) were assessed using 2’-7’dichlorodihydrofluorescein diacetate (DCFH-DA) method. ELISA kit assay was used to assess IL-6 and IL-8 secretion in IPEC-J2 cells.

It was found that OTA decreased cell viabilities both in IPEC-J2 cells and in min ipig hepatocytes (p<0.001), while LPS reduced viability in IPEC-J2 cells (p<0.01). This effect could not be alleviated by LUT or CHR (p>0.05), however EC H2O2 was success fully suppressed by LUT in IPEC-J2 cells (p<0.001) and CHR in minipig hepatocytes (p<0.01). OTA in combination with LPS would significantly elevate the IC ROS which was successfully counteracted by CHR and LUT (p<0.001). Inflammatory cytokines IL-6 and IL-8 secretion was elevated by LPS (p<0.01) and LPS+ OTA (p<0.001) and could be successfully quenched by LUT (IL-6 p<0.01; IL-8 p<0.001).

Based on our results flavonoids (CHR and LUT) exert beneficial effects on IC ROS levels as well as on cytokine secretion (LUT) in vitro. These flavonoids might be used as dietary and feed supplements in the future to avoid OTA and LPS- related health risks in humans and in farm animals after further in vivo safety studies.

Luteolin and chrysin could prevent lipopolysaccharide-ochratoxin combinationcaused inflammation and oxidative stress in vitro

Anatomical mapping of a Rothschild’s giraffe forelimb

Anatómai atlasz a Rothschild-zsiráf elülső

lábvégéről

Author: Wolnerman Barak, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. Milán Kondor, department veterinarian; Dr. László Zoltán Reinitz, lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

The Rothchild’s giraffe (Giraffa camelopardalis rothschildi) is one of nine rec ognized giraffe subspecies. The International Union for Conservation of Nature rec ognizes the species vulnerable and the subspecies near threatened, therefore great importance is placed upon their conservation. As case studies show that limbs of ungulates require critical care, it is important for veterinarians tasked with the treat ment of these species, both wild and in captivity, to understand the intricate anatomy of such species in order to best treat health concerns which may arise, and therefore best support the overall conservation efforts.

Literature already exists regarding the anatomy of the giraffe; however only descriptive sources can be found in regard to the muscles and vasculature of the limbs. Previous dissection studies had only produced diagrams and of the hind limb alone. Despite additional available osteological research of the hind limb and several case studies that involve radiological interpretations there was no actual descriptive imagery to be found. This led our team to the clear conclusion that an imagery atlas of the forelimb muscles and vasculature structures was an essential supplementation to the available literature.

During the course of this work, we dissected the body of a deceased 10-day old female Rothschild’s giraffe calf and documented the dissection with photographs. The images were then processed and labelled according to the literature and based on comparative anatomy.

The aim of this work was to create an anatomy atlas that shows the intricate interaction of muscles and blood vessels of the giraffe forelimb. The macroscopic anatomy of the animal is presented with images taken at autopsy to provide veteri narians and researchers with a well-detailed clinical approach to the anatomy of the giraffe.

Tehén hüvelyi mikrobióta természetes baktériumainak hatása endometriális sejttenyészeten

Author: Yiannaki Vania, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. György Csikó, associate professor; Dr. Orsolya Palócz, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the main causes of the dairy industry’s significant financial losses is bovine subfertility. Even though bacterial infections frequently contribute to repro ductive problems, limited data is describing the normal vaginal microbiota of the cow. Determining the microbial colonies found in the reproductive canal of the cow may allow us to better understand the physiology of the animal’s reproductive system, which has great commercial significance. The postpartum uterine inflamed cows are now treated with antibiotics, hormones, and antiseptic agents. Specific concerns arise since there is high incidence of microbial resistance, drug residues in milk and meat production cost increase which indicates lack of efficiency of those treatments. As suggested from previous studies, intravaginal probiotic bacteria have reduced uterine infections, enhanced immune responses, and increased milk production. The aim of the present study is to investigate the effects of naturally occurring inhabit ants of the vaginal microbiota of cows on cultured bovine endometrial cells, in vitro. Furthermore, to prevent the inflammation of the uterus with beneficial bacteria from normal microbiota of the vagina. Primary bovine endometrial cells were co-cultured with Trueperella pyogenes, which according to previous literature was found to be linked to postpartum uterine illness. For prevention of Trueperella pyogenes-caused cell-damage; potentially beneficial bacteria, which was isolated from healthy cow’s reproductive tract, were added to the cell cultures. After the treatment mRNA was isolated from the endometrial epithelial cells. Following reverse transcription PCR, the level of selected inflammatory markers was assessed via quantitative PCR. Our results suggest that the naturally occurring inhabitants of the vaginal microbiota of cows can be beneficial in eliminating the harmful effects caused by invading patho gens. Further in vivo research is needed in order to prove our in vitro findings.

Effects of the naturally occurring inhabitants of the vaginal microbiota of cows on cultured endometrial cells

substances in Tritrichomonas

foetus

Magyarországi eredetű propolisz és nitroimidazol hatóanyagok in vitro hatékonysága Tritrichomonas foetus esetén

Author: Yurt Attila, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisor: Dr. Ádám Kerek, department veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The treatment options for trichomonas species of animal health importance are limited, due to a lack of authorised products and the increasing emergence of resist ance. Tritrichomonas foetus is a protracted infection in cats causing diarrhoea of colonic origin, often developing into a lifelong chronic infection. The only adequately effective treatment is the nitroimidazole agent ronidazole, which is not licensed for cats and may cause neurological symptoms as an adverse reaction in some individu als. Metronidazole and tinidazole do not fully eradicate the parasite. Cattle abortions caused by Tritrichomonas foetus cause significant economic losses worldwide, but the use of nitroimidazoles in food producing animals is banned due to their potential carcinogenicity. In view of the above, new alternative treatments are needed.

The aim of the present study is to determine the efficacy of propolis tincture of Hungarian origin and nitroimidazole active substances as reference in Tritrichomonas foetus isolates of feline and bovine origin. We investigated the effects of the active substances propolis tincture, ronidazole, metronidazole, tinidazole and secnidazole on the parasite by using a two-based dilution series with a minimum inhibitory con centration (MIC) determination method. In addition, the possible influence of the same dilution series of ethanol and DMSO solutions used as solvents was investi gated in parallel.

It was shown that the indigenous propolis tincture was effective in killing Tritrichomonas foetus protozoa, with a concentration of 1.25 mg/ml for the feline strain and 0.63 mg/ml for the bovine strain. The ethanol used as a solvent for propo lis was better tolerated by the feline strain (96 mg/ml), whereas the bovine strain was more sensitive (48 mg/ml). The feline strain was much less sensitive to ronidazole (32 µg/ml) than the bovine strain (1 µg/ml). The effect of dimethyl sulphoxide (DMSO) used to dissolve the nitroimidazoles was negligible in the case of the feline strain but killed the parasites up to a concentration of 1% in the case of the bovine strain.

The efficacy of propolis tincture suggests that further in vitro studies with sev eral strains and several propolis extracts; and in vivo studies to investigate its efficacy and pharmacokinetic properties are worthwhile.

In vitro efficacy of propolis of Hungarian origin and nitroimidazole active

Examination of urolithiasis in guinea pigs

Húgykövesség vizsgálata tengerimalacokban

Author: Zsobrák Kitti, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year

Supervisors: Dr. János Gál, professor; Dr. Zoltán Vincze, associate professor; Dr. Orsolya Torda, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Exotic Animal and Wildlife Medicine)

The guinea pig (Cavia porcellus) is one of the most common species kept as exotic pet, and among their diseases, urolithiasis is exceptionally important. During our aca demic research, we investigated the causes of the formation of urinary stones, paying particular attention to nutrition and water intake. Our research can be divided into two parts. First part of the survey is a questionnaire consisting of 42 inquiries about topics of the animals’ housing and feeding conditions, as well as their involvement with urolithiasis. The types of hay and vegetables fed were grouped according to their calcium content, since high calcium intake is considered a predisposing factor for urolithiasis. Another part of the research was the collection of 62 urine samples dur ing exotic animal treatments at the University of Veterinary Medicine, where the pH level was measured with special indicator paper. Based on our surveys, we recorded a high incidence rate of urolithiasis, which raises concerns of husbandry and feeding behaviors, as well as genetic predisposition within the domestic population.

During our statistical analysis, we found no significant correlation between the frequency of urolithiasis and the animals’ amount of food fed, consumption of vegeta bles and calcium content of the vegetables, and the pH of the urine. Animals without a diagnosis of the disease measurably, but not significantly, consumed more water. However, we found significant correlations between the frequency of urolith iasis and the age of the animals, the method of water intake and the calcium con tent of the hay. Based on our results, the type of hay is less related to the emergence of urolithiasis since uroliths did not develop in the studied population when feed ing with a high calcium content hay. On the other hand, high number of patients developed uroliths when feeding hay with a low calcium content. There was a higher chance of developing urolithiasis among animals that received water only from a bowl, compared to guinea pigs equipped with water dispenser devices. The highest water intake occurred when both water dispenser and a bowl were available. Those who were only offered a water dispenser consumed less liquid. The animals that only had a bowl consumed roughly half as much water compared to those that had both a bowl and water dispenser. Based on our results, we recommend providing water availability from both water dispenser and also from bowl to the guinea pigs in order to prevent urolithiasis as well as taking advantage of the environmental enrichment of the dispenser devices.

A TDK Konferencia támogatói:

Az Állatorvostudományi Egyetem Rektora

Alpha-Vet

Aritmia Kutatás Gyógyítás Alapítvány (Prof. Dr. Merkely Béla)

ÁTE Doktori Iskola

ÁTE Hallgatói Önkormányzat

ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt.

ÁTE Biológiai Intézet

ÁTE Továbbképzési és Kutatásszervezési Központ

Boehringer Ingelheim

CEVA-PHYLAXIA

Dr. Drávai Gyuláné Dr. Lorászkó Gábor Dr. Pák András Dr. Székely Állategészségügyi Kft

Elanco Hungary Kft.

Europharmavet Kft.

Fenyves Béla alapítvány

Hutyra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum

Kom-Vet Okavango Kisállatrendelő

Magyar Állatorvosi Kamara

Magyar Állatorvosok Világszervezete Magyar Buiatrikusok Társasága Magyar Kisállatgyógyász Állatorvosok Egyesülete

Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesülete

Magyar Országos Állatorvos Egyesület – Baromfi-egészségügyi Társaság

Magyar Természettudományi Múzeum MÁOK Fővárosi szervezete MÁOK Pannon Szervezete MÁOK Pest megyei szervezete Marek József Kollégium MSD Animal Health

OmegaVet Labor Prof. Dr. Kovács Melinda ROYAL CANIN Talpas Állatorvosi Rendelő

TolnAgro Állatgyógyászati Kft. Vet-Image

Vida-Vet Kft. ZOETIS

Jegyzet

Jegyzet