Magyar nyelvű absztraktok

Magyar nyelvű összefoglalók

A felületes ujjhajlító ín sérüléseinek rehabilitációja csúcsterhelést korlátozó eszköz alkalmazásával – Az ínszövet mátrix integritás változásainak értékelése ultrahangos szövet jellemző (UTC) eszköz segítségével The rehabilitation of the superficial digital flexor tendon while using a peak load restriction device. The evaluation of tendon matrix composition during recovery by ultrasound tissue characterization

Szerző: Allen Grace Catherine, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Tóth Péter, egytetemi tanársegéd; Dr. Henk Offereins, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

A ló- és lovassportban az ínsérülések a sportból való kiesés és kényszerű visszavonulás vezető okai. A felületes ujjhajlító ín (FUHI) sérülései a ló orthopédiai jellegű lágyszöveti sérüléseinek mintegy 75-93%-át teszik ki. A FUHI sérüléseinek gyógyulása időigényes folyamat és sportba való visszatérés is limitált. A korai mobilizáció tudottan javítja a gyógyuló ínszövet integritását és rost matrix szerkezetét, a fokozatos terhelés kivitelezése nehézség lehet a mindennapokban. Ezen terhelés alternatív megoldásaként szolgál a csúcsterhelést korlátozó eszköz használata.

A csúcsterhelés vizsgálatára az UTC optimális választás lehet. Az UTC az ínszövetet egy ún. echo-típussal jellemzi, így lehetővé teszi az ín működésének megtekintését a gyógyulás során. Az I. echo-típus a sértetlen fasciculusokat, a II. echo-típus a nem folytonos, duzzadt fasciculusokat, a III. echo-típus látható rostokat jelent a lézióban, a IV. echo- típus pedig a rostszerkezet teljes hiányát ábrázolja. A vizsgálat célja a FUHI sérülések változásának monitorozása a felépülés során, korlátozott csúcsterhelésű eszköz használatával. Az ínszövet integritását UTC-vel értékeltük az ínmátrix számszerűsítésével. A populáció 32 lóból, 19 heréltből (59%) és 13 kancából (41%) állt, ahol természetes eredetű FUHI sérülések a csúcsterhelés-korlátozó eszközzel standardizált rehabilitációs körülmények közé kerültek.

Az UTC elemzés eredményeit használtuk fel a terhelés hatásának értékelésére, egy előre meghatározott maximális terhelési protokollban, amelyet 4 egymást követő héten újraértékeltünk. A négy echo-típus százalékos arányának adatelemzése minden időintervallumban (T1-T6) elkészült. A csúcsterhelést korlátozó eszköz beállításait az UTC eredményektől függően minden időközben megváltoztattuk. A lovak beválasztási kritériumai közé tartozott az életkor, a nem, a lézió helye és típusa, valamint a használati mód. Tíz ló (32%) díjugratásban, 9 ló (28%) lovastusában versenyzett; míg 13 ló (40 %) pedig angol telivér versenyló (galopp) volt a FUHI sérülést megelőzően. A sántaság vizsgálat eredményei nem különböztek a klinikai és a kontrollcsoport (10 ló) között a T0 időpillanatban. T3 szignifikáns korreláció volt a sántaság között és echo-típus IV a kontrollcsoport(p-érték=0.01). Az egészséges ínszövetnek az UTC III-as és IV-es echo-típus együttesen 5%-a kell legyen. A klinikai csoport értékelése során a III-as és IV-es echo-típus 27% volt T1 időpillanatban és 3.66% T6 időpillanatban, szemben a kontrollcsoport 23%-ával, illetve 10.3%-ával, amely szignifikánsnak tekinthető. A klinikai csoportból 27 ló (84%) érte el a sérülést megelőző vagy annál magasabb szintű versenycélt, tizenkét hónappal a sérülés után; szemben a kontrollcsoport 50%-ával.( p-érték: 0.04) 2 ló (6,25%) alacsonyabb szintű versenyben versenyez, 3 ló (9,3%) pedig a FUHI ismételt sérülése miatt visszavonult. Az UTC elérhető és hasznos eszköznek bizonyult a tendinopathiák értékelésében.

Tejhasznú tehenek növekvő termelésének összefüggése a fertilitással Relationship between milk yield and fertility of dairy cows

Szerző: Amma Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Solti László, professzor emeritus (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

Az utóbbi évtizedekben tejhasznú szarvasmarháknál - feltehetően az intenzív szelekció következményeként – széles körben beszámoltak a fertilitásnak a tejtermelés növekedésével párhuzamos romlásáról. Ezen beszámolók alapján kialakult egy általános vélekedés, miszerint a tejhozam és a tejelő tehenek szaporodási teljesítménye között szükségszerű negatív korreláció áll fenn. A fenti két paramétert összekötő pontos fiziológiai mechanizmusok azonban továbbra is bizonytalanok, a kísérletek eredményei kétértelműek; sőt, egyes új kutatások cáfolják a vélelmezett törvényszerűséget. Jelen tanulmány célja a tejtermelés és a fertilitás közötti összefüggés felmérése volt magyarországi holstein-fríz telepeken. Három dél-magyarországi szarvasmarhatelepet vizsgáltunk közel 12 évre visszamenően: az adatok a 2010.01.01. és a 2022.08.18. közötti időszakból származnak. A lábvégproblémák és egyéb megbetegedések termelésre és szaporodásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében a felmérésbe csak az első három lezárt laktációval rendelkező tehenek kerültek be. A tejtermelést 305 napra vetített tejhozammal, tej kg-ban megadva vizsgáltuk, a fertilitást pedig az újrafogamzáshoz szükséges termékenyítések száma és a szerviz periódus hossza jellemezte. Az egynél több lezárt laktációval rendelkező állatok laktációnként külön egyednek számítottak, így összesen 13 012 laktációt elemeztünk.

Poisson-regresszióval vizsgálva kiderült, hogy a termékenyítések száma szignifikánsan függ a tejtermelés mennyiségétől és a vizsgált teleptől (p<0.0001), de a laktáció sorszámával való összefüggése nem volt szignifikáns (p=0.9477). A szerviz periódus hosszára vonatkozó adatokat lineáris modellel (ANCOVA) elemezve ugyanezt tapasztaltuk. Itt is multiplikatív modellt alkalmazva a szerviz periódus hosszának logaritmusával dolgoztunk. Az eredmények szerint 2000 kg-mal magasabb tejtermelés 9%-kal növeli a szerviz periódus hosszát és 13%-kal a termékenyítések számát. Az állatokat tejhozamuk alapján négy termelési csoportra osztva (a minta kvartiliseivel képezve a csoportokat) a legmagasabb tejtermelésű csoport átlagos szerviz periódusa 41.5 nappal, a termékenyítések száma pedig csaknem 1-gyel nőtt a legalacsonyabb termelési csoporthoz viszonyítva. Bár a kapott adatok a reprodukciós mutatóknak a tejtermelés növekedésével párhuzamos romlására utalnak, az ezen dogmával szemben felmerült kétségek eloszlatásához további vizsgálatokra van szükség.

Kutya és macskatartásra vonatkozó kötelezettségek, kulturális és társadalmi eltérések vizsgálata és összehasonlítása európai országokban, kiemelten foglalkozva Magyarországgal Comparison of dog and cat keeping legistlation and animal husbandry culture in European countries, with a special focus on Hungary

Szerző: Balázsi Anita Boglárka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A kutyák és macskák száma az Európai Unióban körülbelül 150 millió. Ezekhez az állatokhoz való viszonyulás globálisan igen eltérő, habár itt Európában alapvetően a háziállat fogalma országonként talán nem különbözik annyira, de világszerte jelentős eltérésekkel találkozunk. Fontosnak tartottam az állattartás szociális funkcióinak áttekintését, továbbá, hogy milyen nagy a változatosság személyenként is mind hozzáállásban, mind motivációban a kutyák és macskák tartásához kapcsolódóan. A velük való bánásmód és tartásukkal kapcsolatos jogi szabályozás is igen fontos téma, ehhez pedig az állatok jogi helyzetét is vizsgáltam. Érdekes az, hogy társállatokkal kapcsolatban az Európai Uniós szabályozás hiányos, nem vonatkoznak átfogó, specifikus jogszabályok a kutya és macskatartásra. Ennek megfelelően az országok saját szabályozással rendelkeznek, melyeket összehasonlítva kisebb-nagyobb eltéréseket találunk. Ugyanakkor az 1987-es, Európai Egyezményt a Kedvtelésből Tartott Állatok Védelméről már számos ország aláírta így sokszor az ide kapcsolódó törvények hasonlóak felépítésükben és tartalmunkban is. Dolgozatomban igyekeztem a magyar jogszabályok társállatok tartásával kapcsolatos pontjait összehasonlítani más, Európai országok jogszabályaival. Leginkább az eltérésekre és sarkalatos állatvédelmi kérdésekre koncentráltam, mint például az állaton való beavatkozások, állatkínzás vagy a veszélyes ebek tartásának kérdése.

A búvóhely-elérhetőség hatása a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) élőhelyfoglaltságára és denzitására The effect of burrow availability on the occupancy and density of the endangered Hungarian meadow viper (Vipera ursinii rakosiensis)

Szerző: Bancsik Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, II. évfolyam

Témavezetők: Dr. Korsós Zoltán, egyetemi docens; Mizsei Edvárd, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a parlagi vipera (Vipera ursinii) Kárpát-medencében endemikus veszélyeztetett alfaja. Az elmúlt 20 évben végzett természetvédelmi beavatkozásokkal sikerült elkerülni a rövid távú kipusztulását, de a fennmaradt populációk egyedsűrűsége továbbra sem közelíti meg a megritkulása előtti abundanciát, valószínűleg a jó minőségű élőhelyek korlátozott elérhetősége és a nagy ragadozónyomás miatt. A viperák élőhelyválasztását több tényező is befolyásolhatja, mint például a vegetáció struktúrája, táplálékelérhetőség és a ragadozónyomás. Egy a viperák számára fontos környezeti forrás lehet a búvóhelyek elérhetősége. A rákosi vipera nem készít saját üregeket, főként mezei tücsök (Gryllus campestris), pocok- (Microtus spp.) és egérfajok (Mus spp., Apodemus spp.), valamint a közönséges ürge (Spermophilus citellus) által készített járatokat foglalják el búvóhelyként és hibernákulumként. Vizsgálatom célja a búvóhelyelérhetőség és a rákosi vipera élőhelyfoglaltság, valamint denzitás kapcsolatának feltárása volt, amelyhez térben és időben ismételt számlálást végeztük hat mintavételi szezonban 2020-2022 között, ősszel és tavasszal. A vizsgálathoz Bayes-féle occupancy és n-mixture modelleket hoztunk létre, amelyekben a mintavételi helyeken tapasztalt jelenlét vagy észlelésszám volt a függő változó, a detekció almodellekben a környezeti (operatív) hőmérséklet és a felmérő volt a magyarázó változó, a denzitás almodellben pedig a méret szerint három kategóriába sorolt búvóhelyek sűrűsége és az ezekből számolt diverzitási index volt a magyarázó változó. Az eredmények mindkét modell esetében a búvóhely-diverzitás pozitív hatását mutatták ki a rákosi vipera élőhelyfoglaltságára és denzitására, míg a búvóhelyek elérhetőségnek gyenge vagy nem kimutatható hatása volt. Az eredmények alapján feltételezzük, hogy nincs limitáció a megfelelő búvóhelyek elérhetőségéből a vizsgált területeken. Mindazonáltal előnyös lenne a további kutatások során az üregeket készítő vagy elfoglaló más állatfajok jelenléte, milyen hatást gyakorolt az egyéni búvóhelyfoglaltságra.

A binturong (Arctictis binturong) helyes tartásának irányelveinek összeállítása Realisation of the Best Practice Guideline of Arctictis binturong

Szerző: Barateau Anouck, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Tóth István, egyetemi docens; Aude Bourgeois, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A Binturong (Arctictis binturong) a ragadozók rendjébe tartozó emlősfaj, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Medvenyestnek is nevezik, súlya 9-20 kg, sűrű, erős fekete szőrű bundája, markáns farka van, és étrendje elsősorban gyümölcsökön alapul. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) koordinálja a tenyésztési programokat az európai állatkertekben ideértve az Európai Veszélyeztetett fajok Programot (EEP) is, amely a fajok populációkezelésének legintenzívebb fajtája. A Binturong veszélyeztetett, ezért az EEP égisze alatt ajánlásokat és iránymutatásokat kell készítenünk ennek az állatnak a fogságban való tartására.

Célunk az volt, hogy a lehető legmagasabb szintű állattenyésztési normákkal támogassuk az állatkertekben a Binturongok tartását és gondozását. A dokumentum elkészítéséhez négy eszközt használtunk: bibliográfiai kutatást, törzskönyvi konzultációkat (genealógiai információkat tartalmazó dokumentum), két felmérést és technikai visszajelzéseket az e fajt tartó intézményektől. Ezt a tevékenységet Aude Bourgeois, a Párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum „la ménagerie” állatkertjének állatorvosa koordinálta.

A mai napig mindössze néhány tanulmány jelent meg a Binturongról. A vadonban az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján sebezhetőként szerepel, és fogságban való szaporodása még mindig igazi kihívás. Munkánk során összeállítottunk egy a legfontosabb gyakorlati irányelveket tartalmazó dokumentumot, amely a Binturongra vonatkozó biológia és földrajzi adatok számos spektrumát lefedi (taxonómia, morfológia, fiziológia, élettartam, állatföldrajz, ökológia, étrend, szaporodás és viselkedés), továbbá tanácsokat ad a faj állatkerti tartásához (befogás, szállítás, takarmányozás, társadalmi környezet, tenyésztés, állatorvosi gondozás és viselkedéskezelés). A cél az, hogy a dokumentumot elküldjék minden olyan állatkertnek és állattartó intézménynek, amelyben a Binturong megtalálható vagy megtalálható lesz, hogy a legjobb tenyésztési, gondozási és kezelési elvekkel összhangban az elérhető legjobb életminőséget érjük el e veszélyeztetett faj esetében.

A baromfivágás során alkalmazott különféle kábítási módszerek áttekintése A Welfare Review of Different Stunning Methods in Poultry Slaughter

Szerző: Boarder Cecily Marie Isabelle, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam

Témavezető: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A különféle baromfifajok jelenleg az egyik legnépesebb állatcsoport, melyeket emberi fogyasztásra tenyésztünk és vágunk le, így védelmük – különösen a levágás során – nagy jelentőséggel bír az állatjóllét szempontjából. Az elektromos vízfürdős kábítás során az állatokat éber állapotban lábbilincs segítségével fejjel lefelé rögzítik, majd fejüket elektromos vízfürdőbe merítik. A gázzal történő kábítás során a madarakat különféle gázok emelkedő koncentrációjának teszik ki, míg a mechanikai kábítás a rögzített závárzatú eszközök használatát, és a nyaki diszlokációt jelenti. A kábítás és vágás során a fő aggodalmat a kábítás előtti lábbilincses rögzítés, a vágóhídi dolgozók elégtelen szakképzése és a módszerek kétséges hatékonysága jelentik. Ezen problémák megfelelő tudományos alapokon nyugvó megoldása fontos lépés a baromfik jóllétének garantálásához.

Zebradánión kialakított gyulladásos modellek alkalmazási lehetőségei toxikológiai vizsgálatokban Possible applications of zebrafish inflammatory models in toxicology research

Szerző: Boda Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Ivánovics Bence, tudományos segédmunkatárs; Dr. Lehel József, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék)

Az emberi tevékenység következtében környezetünkbe egyre nagyobb mennyiségben kerülnek különféle környezeti szennyezőanyagok, amelyek károsíthatják a patogén ágensek elleni védekezésben kulcsszerepet játszó immunrendszert. Ez számos rövid- és hosszútávú egészségügyi következménnyel járhat.

A dolgozat célját képezte, hogy átfogó képet adjon különböző, lokális vagy szisztémás gyulladás indukálásán alapuló zebradánió modellekről, illetve, hogy megvizsgáljuk ezeken keresztül egy humánegészségügyi szempontból is jelentős karbamát inszekticid, a bendiokarb veleszületett immunrendszerre gyakorolt hatását. Megvizsgáltuk az embrionális, szubletális bendiokarb-expozíció hatását a neutrofil granulociták embrión belüli eloszlásra és mennyiségére, illetve egy gyulladásos mediátor, a nitrogén-monoxid termelődésére. Vizsgáltuk még egyes immun- és gyulladás-asszociált markergének kifejeződését is bendiokarb-expozíción átesett zebradánió-embrión. Továbbá, farokúszó-sebzésen alapuló lokális, valamint lipopoliszacharid (LPS)-indukált szisztémás gyulladásos modellben értékeltük az embrionális bendiokarb-expozíció neutrofil granulociták válaszreakciójára/funkcionalitására kifejtett hatásait.

A bendiokarb-expozíció hatására koncentráció-függő módon megváltozott a neutrofil granulociták embrión belüli eloszlása, az oldalvonal mentén azok fokozott, szignifikáns mértékű felhalmozódása volt tapasztalható. A nitrogén-monoxid termelődése szintén emelkedett értékeket mutatott az oldalvonal mentén. A viszonylag magasabb koncentrációk az immun- és gyulladás-specifikus markergének kifejeződésének jelentős mértékű indukálását eredményezték. A farokúszó sebzésén alapuló gyulladásos modellben a neutrofil granulociták sebzés területére vándorlása pedig szignifikáns, koncentráció-függő csökkenést mutatott a bendiokarb kezelésen átesett csoportokban. Érdekes módon az LPS-kezelés által indukált erőteljes szisztémás gyulladás során az előzetesen bendiokarb-expozíción átesett embriókban a granulociták nagyobb mértékű toleranciája mutatkozott meg.

Összességében megállapítható, hogy a bendiokarb − feltételezhetően az oldalvonal szerv mentén sorakozó neuromast érzékelő központok károsításán keresztül is – inflammatorikus folyamatokat indukált az embriókban, mindemellett pedig erőteljes mértékben befolyásolta a neutrofil granulociták általunk indukált lokális és szisztémás gyulladásra adott válaszreakcióját. Mindez az embrionális, szubletális bendiokarb-expozíció immunmoduláns potenciáljáról tanúskodik. Eredményeink felhívják a figyelmet a bendiokarb immunrendszerre gyakorolt hatásainak további, részletesebb feltérképezését célzó kutatómunkák elvégzésének szükségességére.

Bélsár minták progeszteron-metabolit tartalmának mérése laboratóriumi és terepi módszerrel Lab-based and on-field analysis of progesterone metabolites in faeces samples of different species

Szerző: Bolaky Neel Akash, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Somoskői Bence, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A szaporodásbiológiai monitorozás területén az utóbbi években egyre nagyobb igény merül fel az olyan immunoassay-k alkalmazására, amelyek bélsár minták gyűjtését teszik lehetővé. Ez a mintatípus rendkívül könnyen gyűjthető, és az állatkerti, valamint vadonélő állatok esetében a vérvétel megfelelő alternatívája lehet. Jelenleg azonban a hormon mintából történő kivonása rendkívül munkaigényes, és nehezen elválasztható a laboratóriumi munkától. Van lehetőség azonban a kivonás során alkalmazott centrifugálási lépés kihagyására, az így kapott mérési adatok egyezősége az eredeti eljárással azonban vita tárgyát képezi, és kevéssé feltárt terület. Vizsgálatunk célja volt, hogy megállapítsuk a progeszteron-metabolit mérési adatok egyezőségét két féle bélsár extrahálási protokoll esetén, különböző fajokban.

A bélsár mintákat a következő fajokból gyűjtöttük: szarvasmarha, sörényes hangyász és lajhár. A kivonás ethanol alkalmazásával történt. Az extrahálás előtt a mintákat két csoportra osztottuk: centrifugált és kézzel rázott. Ezen kívül, minden mintát többször olvasztottunk ki és fagyasztottuk vissza, annak érdekében, hogy a hormon tartalom esetleges degradálódását megvizsgálhassuk. A minták progeszteronmetabolit koncentrációját ELISA módszerrel ellenőriztük. A centrifugált és kézzel rázott minták eredményeinek egyezőségét interclass coefficienssel fejeztük ki. A hormon tartalom változását az interassay hibaszázalék (CV%) mérésével vizsgáltuk.

A rázással feldolgozott szarvasmarha, hangyász és lajhár minták interassay hibaszázaléka 7.76 ±5.02, 20.8±12 illetve 12.1±11 %volt. Az eredmények nem különböztek a centrifugált minták azonos paraméterétől. Az intraclass koefficiens értékek (a kétféle mintafeldolgozásból származó eredmények egyezősége) 0.966, 0.856 és kevesebb, mint 0.5 volt szarvasmarha, hangyász, illetve lajhár mintákban.

Eredményeink azt mutatják, hogy a progeszteron metabolitok bélsárból történő kivonása terepi körülmények is lehetséges – fajonként eltérő hatásfokkal. Az ismételt fagyasztás-felolvasztás azonban nem volt hatással a kinyerhető progeszteronmetabolit értékekre.

A fejési technológia és a fejőberendezések tisztítása magyarországi tejelő tehenészetekben Milking practices and the use of milking machine cleaning products on dairy farms in Hungary

Szerző: Brunner Veronika Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A fejési technológia és a fejőberendezések tisztítása magyarországi tejelő tehenészetekben A tejtermelő tehenészetekben a tőgygyulladás jelentős pénzügyi veszteségeket okoz, elsősorban a tejhozam csökkenése és a tej minőségének romlása miatt, ezen túlmenően a tejben lévő multirezisztens kórokozók átvitelével kapcsolatos közegészségügyi kockázatokkal kapcsolatos aggodalom is egyre nő. Ezért a tőgygyulladás megelőzése nagy gyakorlati jelentőséggel bír.

A tanulmány célja a fejési gyakorlat, a fejés előtti és utáni tőgyfertőtlenítők és a fejőberendezési tisztítószerek használatának felmérése és elemzése volt magyarországi Holstein-fríz tehenészetekben. Kérdőív segítségével 43 magyar tejtermelő gazdaságot mértünk fel, amelyekben összesen 31.430 tehenet, átlagosan 731 tehenet tartottak. Ezenkívül hét személyes mélyinterjút is készítettünk telepvezetőkkel. A statisztikai elemzés során ANOVA-modelleket alkalmaztunk.

Az eredmények azt mutatták, hogy a fejőállállások többsége (57,8%) halszálkás kialakítású volt, ezt követték a párhuzamos (20%) és a karusszel (17,8%) fejőrendszerek. A megkérdezett telepvezetők számára a kíméletes (71,4%) és a gyors fejés (57,1%), valamint az állomány nagysága (57,1%) volt a legfontosabb tényező a fejőrendszer kialakításának meghatározásában. A gazdaságok 62,8%-ában a teheneket naponta kétszer fejték, és az átlagos fejési idő 5,0 óra volt, átlagosan 3,1 fejőssel. Az átlagos napi fejési idő tehenenként 15 perc volt.

A fejés előtt a szarvasmarha telepek 65,1%-a használt fertőtlenítőszeres bemártást, 11,6%-a fertőtlenítőszeres mosást, míg 23,3%-a továbbra is vizes mosást alkalmazott. A tőgyet fejős előtt az állományok 73,8%-ában papírtörlővel, 26,2%-ában pedig ruhával törölték meg. A tőgy fejés előtti fertőtlenítéshez leginkább klórhexidint (42,9%) és egyéb klórvegyületeket (21,4%) használtak. A fejés utáni fertőtlenítésben viszont a jód (53,8%) volt a leggyakrabban használt hatóanyag.

A fejőberendezések tisztítása során a leggyakrabban használt hatóanyag a nátrium-hipoklorit (80,0%) és a nátrium-hidroxid (60,0%) volt, mint lúgos tisztítószer, és a foszforsav (81,3%), mint savas tisztítószer. A döntéshozók számára a tőgyfertőtlenítők beszerzésénél a hatóanyag volt a legfontosabb tényező (1-től 10-ig terjedő skálán 3,4, ahol az 1-es érték volt a legfontosabb), míg a fejőberendezési tisztítószerek esetében az ár volt a legmeghatározóbb.

Társállatok viselkedésváltozása a COVID-19 világjárvány hatására Behavioral changes in companion animals due to the COVID-19 pandemic

Szerző: Buró Blanka Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Sátori Ágnes, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Napjainkban a háztartásokban megtalálható társállatok száma folyamatosan növekszik. Ezekre a kedvencekre a gazdák gyakran már családtagként tekintenek. Elvárják tőlük, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek, mind fizikailag mind lelkileg, illetve megfelelő viselkedést mutassanak. 2020 márciusában a COVID-19 névre hallgató világjárvány megjelent Magyarországon is, mely karantén bevezetését igényelte, ami nagymértékű változásokhoz vezetett az emberek és az őket körülvevő állatok mindennapjaiban.

Dolgozatomban ezen időszak alatt illetve után mértük fel a gazdák válaszai alapján kedvenceik viselkedésében beállt esetleges változásokat és azok kihatását. A kutatást megelőzően elérhető magyar és külföldi irodalmat áttekintve próbáltunk képet kapni az állattartókat érintő változásokról. Ezekhez való hasonlóságot illetve eltéréseket kerestünk, és a magyar állattartókra leírható egyéb jellemzőket is találtunk. A felméréshez két különböző kérdőívet használtunk, melyeket internetes formában érhettek el és tölthettek ki 1,5 hónapig a gazdák. A két kérdőívre összesen 574 visszajelzés érkezett, arányaiban mindkettőben több volt a női válaszadó és az átlagkor 30-35 évre tehető. Ebből 306-an kutyát, 211-en macskát tartanak illetve más egzotikus állatokat is, például 23-an vadászgörényt és 12-en nyulat tartanak társállatként. Az adatok alapján elmondható, hogy elenyésző azoknak a száma, akiknek roszszabb lett a kapcsolatuk a háziállatukkal a karantén időszak alatt, ellenben megállapítható, hogy azok, akik többet voltak otthon és többet foglalkoztak kedvencükkel az a kapcsolatuk javulását jelentette. A járvány alatt befogadott állatok nagy része előre tervezetten tenyésztőtől származott, kisebb részét ismerőstől és internetről, illetve menhelyről fogadták be. Kérdések irányultak arra, hogy a háziállatokkal kapcsolatos aggodalmak közül melyek voltak, amelyek leginkább megjelentek a gazdák gondolkodásában. Ezek közül kiemelhető, hogy az állatok egészsége iránt jobban aggódnak a járvány eltelte óta, ellenben az állatorvosi ellátáshoz, gyógyszerekhez való hozzáférés aggasztotta leginkább őket a járvány ideje alatt. Magyarországon is megfigyelhető a figyelemfelhívó viselkedések vagy a territoriális ugatás növekedése, ugyanakkor olyan viselkedésbeli változások is, melyet külföldi kutatások nem mutattak ki, mint például a kinti tartás esetén a házba történő bekéredzkedések száma megnőtt a karantén ideje alatt. Az ételért, illetve figyelemért történő vokalizáció aránya is növekedett a pandémia ideje alatt.

Az eredmények alapján mindenképp felmerül, hogy a COVID-19 kapcsán elrendelt karantén nem csak az emberekre, hanem a körülöttük lévő állatokra is komoly hatással volt, melyek egy része a megszűnése után is, mint viselkedésprobléma fennmaradhat. Ezen adatok mélyebb ismerete fontos tudással szolgálhat a lehetséges viselkedési problémák kezelésére, illetve segítheti e téren az állatorvosi megelőző munkát az esetleges jövőben előforduló hasonló helyzetben Magyarországon is.

Az orrszarvú lábvég vérellátásának CT alapú 3D rekonstrukciós vizsgálata Computer tomography based 3D reconstruction of the Blood supply of rhinoceros' distal limbs

Szerző: Cerny Claudia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Reinitz László Zoltán, egyetemi adjunktus; Dr. Petneházy Örs, kutató állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

Az orrszarvú egy fokozottan védett, kihalófélben lévő faj. A veszélyeztetett fajokat felsoroló Vörös Listán (The International Union for Conservation of Nature Red List of Threatened Species) is megtalálható mind az öt jelenleg élő orrszarvú faj (szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum), fekete orrszarvú (Diceros bicornis), szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis), jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) és az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis)). Földünk második leghatalmasabb szárazföldi emlős állata, óriási súly (átlagos testtömege 2,3 tonna) nehezedik a végtagjaira. A nagy tömeg megtartásához a végtagokat számos egyedi anatómiai struktúra teszi különlegessé.

A fogságban tartott orrszarvúk körében számos lábbetegség fordul elő, mint az osteitis, osteomyelitis, chip törések, entoesophyta-k, törések, subluxatio, és az esetek legalább 50%-ban az osteoarthritis. Ezek a csontos elváltozások további lágyszöveti elváltozásokat okoznak, melyek közül a talppárna megbetegedései a legjelentősebbek, például a talpfekély. Ezen elváltozások időben történő felismeréséhez és megfelelő kezeléséhez fontos a pontos anatómiai ismeret. Az orrszarvú végtag csontozatának anatómiáját már feldolgozták a szakirodalomban, azonban az érrendszerről leírás, kép, rekonstrukció vagy modell semmilyen formában nem áll rendelkezésre. Munkánk célja ezen állatok distalis végtag anatómiájának leírása - különös tekintettel a lábvég és talppárna vérellátására- modellezése és mindenki számára elérhetővé tétele.

Vizsgálatunkat egy állatkertben tartott és elpusztult szélesszájú orrszarvú mellső és hátsó végtagjain végeztük. A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Dr. Baka József Diagnosztikai és Onkoradiológiai Központjában első lépésben natív, vékonyszeletes CT sorozatokat készíttettünk róluk, a második lépésben a végtagokat ellátó főereket (a. mediana, illetve a. saphena és a. dorsalis pedis) megkanüláltuk és BaSO4 tartalmú kontrasztanyaggal az ereket feltöltve ugyanabban a pozícióban kontrasztos CT vizsgálatot végeztünk. A képsorozatokat a 3D Slicer programmal dolgoztunk fel, rekonstrukciókat készítettünk a csontokról és az érrendszerekről.

A rekonstruált, színes modelleken kitűnően lekövethető a lábvégek, az ujjak és a talppárnák vérellátása. Összehasonlító anatómiai alapokon beazonosítottuk az ereket, és elsőként írtuk le az orrszarvú talppárnáinak vérellátását, amelyek az elefánthoz hasonlóan az arcus palmaris/plantaris profundus-ból erednek, de az eltérő számú ujjak miatt a lefutásaik eltérnek.

A vizsgált lábakat maceráltuk és anatómiai csontpreparátumokat készítettünk az Anatómiai Múzeum számára. Az elkészített 3D modellek, melyek 3D nyomtatásra is alkalmasak, kézzelfoghatóvá, könnyebben érthetővé teszik ezen különleges állatok lábvégének anatómiáját mindenki számára. Bízunk benne, hogy munkánk hozzájárul a faj megmentésén dolgozó szakemberek munkájához, hiszen a modellek és képek online is elérhetőek.

Állatorvosi jelentőségű legyek és vérszívó tetvek morfológiai és molekuláris vizsgálata Máltán Morphological and molecular analyses of flies and blood-sucking lice of veterinary importance from Malta

Szerző: Cini Bruno Andrea Marie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Hornok Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Azzal a céllal, hogy új adatokhoz jussunk a legyek és a vérszívó tetvek előfordulásáról és kórokozóterjesztő szerepéről Máltán, külső élősködőket gyűjtöttünk szarvasmarha, juh és kecske farmokon, sertések és kutyák közelében, valamint két helyen csalétkes csapdával. Összesen 3095 legyet (Diptera: Muscidae, Calliphoridae) fogtunk farmokon és kenneleknél háziállatok közelében, míg 37 döglegyet (Calliphoridae) vidéki és városi területen állatoktól távol. Az igazi legyek nagy többsége (n = 3084) közönséges házilégy (Musca domestica) volt, nyolc példány szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), három döglégy kutyák és kiskérődzők közelében pedig a Lucilia cuprina fajba tartozott. Ezzel szemben mind a 37 csapdázott példány selymes döglégynek (L. sericata) bizonyult. A vérszívó tetvek (n = 22) mindegyike Linognathus africanus volt. A 28 példányból elvégzett molekuláris azonosítás igazolta a fentieket.

A szarvasmarhák mellett gyűjtött házilegyek ivararányát összességében a nőstények túlsúlya jellemezte, azonban a hímek aránya jelentősen nőtt az ősz közeledtével. A szuronyos istállólégy kedvelt gazdái a szarvasmarha és a kutya voltak, míg a L. cuprina kiskérődzők és kutyák közelében fordult elő. A kórokozókimutatás egy, a Rickettsia hoogstraalii fajjal rokon rickettsia és egy-egy Moraxella és Neisseria-faj jelenlétét igazolta L. africanus-ban.

Tudomásunk szerint ez az állategészségügyi szempontból fontos legyek és tetvek első molekuláris vizsgálata Máltáról, amelynek legfontosabb eredménye a L. cuprina autochthon előfordulásának első bizonyítéka. E faj melegkedvelő, így nem valószínű, hogy a mediterrán térségtől északra megtelepszik, de Dél-Európa több részén való megjelenése következtében ott széles körben elterjedhet. Míg a L. cuprina Máltán csak állatok közelében volt gyűjthető, a más típusú vidéki és városi élőhelyen kizárólag L. sericata került elő a csalétkes csapdákból. Ez az eltérő élőhelypreferenciájuknak tulajdonítható. A L. africanus máltai kecskeállományokban tapasztalt kizárólagos előfordulása az észak-afrikaihoz hasonló, ahonnan genusából szintén csak e tetűfajt jelentették, szemben az észak-mediterrán régiótól, ahol a L. stenopsis fajjal együtt fordul elő. A L. africanus fajban eddig ki nem mutatott baktériumok molekuláris bizonyítéka alapján érdemes lesz a közeljövőben tovább vizsgálni bakteriomját.

Vadmadarak (főleg sólyomfélék) szűrése adenovírusokra Screening of wild birds (mainly falconids) for adenoviruses

Szerző: Czövek Beáta, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kaján Győző László, tudományos főmunkatárs; Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Kutatóintézet, Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

Munkám célja az volt, hogy megvizsgáljam a vadmadarakban, leginkább sólyomfélékben, található adenovírusok sokféleségét és az esetleges koevolúciót a vírusok és gazdaszervezeteik között.

Sólyomfélékből eddig mindössze egyetlen adenovírust írtak le, a sólyom-adenovírus 1 típust (Falcon aviadenovirus A faj). A vírus elhullásokat okozhat aplomado- (Falco femoralis), rozsdásmellű (Falco deiroleucus), kis (Falco columbarius) és taita-sólyomban (Falco fasciinucha), továbbá az északi (Falco rusticolus) és a vándorsólyom (Falco peregrinus) hibridjében. A vándorsólymot tartják a típus gazdafajának és rezervoárjának, a hosszútávú koevolúció folyományaként ebben a fajban nem okoz klinikai tüneteket.

Összesen 188 – túlnyomó többségében sólyomfélékból származó – mintát szűrtem adenovírusokra polimeráz láncreakció segítségével.

Az agarózgél-elektroforézis alapján 50 mintát ítéltem pozitívnak, melyek közül 49 sólyomféle volt. Mintatípusonként nézve a kilenc szervmintából egy (11,1%), a 136 tamponmintából 29 (21,3%), míg a 43 bélsármintából 20 (46,5%) minta mutatott pozitivitást. 36 törzs esetében meghatároztam a tisztított PCR-termékek nukleotid sorrendjét, és a származtatott részleges DNS-polimeráz aminosavszekvenciák alapján rekonstruáltam a vírusok törzsfáját. Ezen vírustörzsek közül kilenc az Aviadenovirus, 26 a Siadenovirus, míg egy az Atadenovirus nemzetségbe volt sorolható; a vírustörzsek három avi-, négy si- és egy atadenovirus típust alkottak. Az egyetlen eddig ismert sólyom-adenovírus 1 típus a vizsgált mintákban nem volt detektálható.

Az általam kimutatott nyolc új adenovírus típus feltételezhetően hét új fajt képvisel, ezek egyike sem volt ismert korábban. Eredményeim, a sólyomfélékből kimutatott siadenovírus törzsek nagy száma és változatossága, alátámasztják továbbá, hogy a Siadenovirus nemzetség a madarak osztályával már hosszabb ideje együtt fejlődik.

A vadmadarak adenovírusait a mai napig kevéssé vizsgálják, így nem zárható ki az a feltételezés, hogy ezek a korokozók is hozzájárulnak a madárpopulációk egyedszámának csökkenéséhez, és egyes fajok veszélyeztetéséhez. Ezért is lenne fontos, hogy ezen tudományterület számára minél több erőforrást biztosítsanak. Az általam kimutatott sólyom-adenovírusok okozta fertőzések egyedi következményeinek, valamint ezek ragadozómadár-populációkra gyakorolt hosszútávú hatásának felméréséhez további vizsgálatok szükségesek.

Respirábilis fém-oxid belégzés hatása egyes hormonreceptorok agybeli transzkripciójára in vivo egér modellben Effects of metal oxide inhalation on the transcription of some hormone receptors in the brain, examined in in vivo mouse model

Szerző: Di Gennaro Kinga Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Dr. Kővágó Csaba, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Kutatásunkban a bevont elektródás ívhegesztés (MMA) technolóigák alkalmazása során felszabaduló fém-oxid részecskék hatását tanulmányozzuk egér modellen. A kutatás fő irányvonalát képezi a füstből a belélegzés útján a szervezetbe jutó fémoxid nanorészecskéknek a központi idegrendszerre (KIR) gyakorolt neurodegeneratív hatásának felderítése. A jelen kutatás az ösztrogénreceptorok (ER-α, β), pajzsmirigyreceptorok (TR-α, β) és peroxiszóma proliferátor-aktiválta receptor-gamma (PPAR-γ) vizsgálatára fókuszál, mivel azt feltételezzük, hogy ezen receptorok expresszióváltozása, indukálhatja a neurodegeneratív kórképek kialakulását.

Célunk volt feltérképezni, hogy miként változik ezen receptorok génjeinek expressziója a hegesztéskor felszabaduló füst hatására, és hogy e változások milyen összefüggésbe hozhatóak a felszabaduló fémionok mennyiségi jelenlétével. Mindezzel bővíteni kívánjuk a belélegezhető fém-oxidok sejtélettani folyamatokra gyakorolt hatásáról alkotott ismereteinket, valamint fel szeretnénk hívni a figyelmet az iparban dolgozók védelmére, megfelelő elszívók és maszkok használatának fontosságára.

A kísérleteinkben 4 órás MMA füst expozíciót követően, 24 (akut), illetve 96 óra (szubkrónikus) inkubációs időt alkalmazva történ a mintavétel mindkét nembe tartozó 8 hetes BALB/C egerekből. A KIR vizsgálatára mintát vettünk a bulbus olfactorius, a neocortex, a hippocampus, a thalamus, a hypothalamus, és a cerebellum területeiről. A hormonreceptor-gén expressziót qPCR technikával mértük.

A kontrollhoz viszonyítva a legnagyobb génexpresszió változások a bulbus olfactorius és a hypothalamus esetében jelentkeztek. A szubkrónikus kezelést követő expresszió receptor- és agyrégió-függvényében jelentősen nőtt, vagy csökkent a kontrolhoz képest, míg az akut eredmények a legtöbb esetben a kontroll értékektől nem különböztek számottevően. A jelenlegi eredményeink arra utalnak, hogy a kitettség időintervalluma nagyban befolyásolja a receptorok génexpresszió-változásának irányát. Emellett, a kiemelkedően érintett agyrégiókat is sikerült azonosítani. Fontos kiemelni, hogy bizonyos agyterületeken az egyes receptorok génjeinek expressziója eltérő mértékben reagált a fém-oxidok jelenlétére, így ezek a változások nagy valószínűséggel összefüggenek a fémek jelenlétével mivel, a kísérlet végrehajtásánál igyekeztünk kizárni minden más befolyásoló tényezőt. Jelen eredményeink alapján, kijelenthetjük, hogy a hegesztőfüstben jelenlévő fém-oxid részecskék hatást gyakorolhatnak a KIR bizonyos receptoraira. Ezek a változások egyenes utat jelenthetnek a neurodegenerációs kórképek megjelenéséhez is, bár az egzakt biológiai hatások feltérképezése még további kutatásokat igényel.

A tarsocruralis ízület kiteltségének vizsgálata és kezelése artroszkópos műtéten átesett lovakban Controlling Effusion Following Arthroscopic Removal of Tarsocrural Joint OCDs

Szerző: Dolan Jack Paraic, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Bodó Gábor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

Az osteochondrosis (OC) az ízületi porc fejlődésének zavarával járó, lovakban igen fontos és gyakori megbetegedés. Egyik jellemző előfordulási helye a tarsocruralis ízület, amelyen belül több predilekciós pont is elkülöníthető. Ezek közül leggyakrabban a tibia distalis középső taraján (distal intermediate ridge of the tibia - DIRT) alakulnak ki elváltozások, gyakorisági sorrendben ezt követik a talus trochlea lateralis taraján, illetve a tibia medialis malleolus-án megfigyelhető léziók. A tarsocruralis ízületben előforduló osteochondrosis dissecans (OCD) legjellemzőbb klinikai tünete az ízületi kiteltség, sántaság megjelenése nélkül. Ezen léziók diagnosztizálása rutin radiológiai vizsgálattal történik, melynek során DPl, LM, DLPlMO és DMPlLO felvételek készítése ajánlott. A distalis tibia-n (DIRT) megjelenő elváltozások vizualizálásra a DMPlLO irányú felvétel a legalkalmasabb.

A vizsgálat fél éves időtartama alatt 33 ló érkezett az ÁTE lógyógyászati Tanszék és Klinikájára tarsocruralis ízületi artroszkópiára, melyek kora 10 hónap és 12 év között változott. A leggyakrabban előforduló fajta a magyar sportló volt. A preoperatív vizsgálatok 47 tarsocruralis ízületben 49 OCD elváltozást diagnosztizáltak, melyek közül 43 a distalis tibia-t, 4 a talus trochlea lateralis taraját és 2 a tibia medialis malleolus-át érintette.

A kutatásban rögzítettük a résztvevő lovak korát, nemét, fajtáját, a lézió elhelyezkedését, és a pre-, illetve posztoperatív időszakban előforduló ízületi kiteltség mértékét. Az utókezelés során 2 hét boxnyugalom, illetve 2 hét kontrollált mozgatást követően a műtéten átesett lovak a 6-8. posztoperatív héten tértek vissza a munkába. Ebben az időszakban a beküldő állatorvos az utókezelési útmutató alapján intraarticularis kortikoszteroid- (triamcinolon-acetát) és intravénás hyaluronsav-kezelést alkalmazott a posztoperatív ízületi kiteltség mérséklése céljából.

A lovak posztoperatív állapotának felmérésére telefonos utánkövetést alkalmaztunk a tulajdonos és a beküldő állatorvos megkérdezésével.

A 33 vizsgálat lóból 26 (79%) tért vissza a műtét előtti szintű használatba. 24 (73%) ló kapott intravénás hyaluronsav-kezelést a posztoperatív időszakban, illetve ezek közül 22 esetében intraarticularis kortikoszteroid-kezelést is alkalmazott a beküldő állatorvos. Az utánkövetés során megkérdezettek 15 beteg (45%) esetében nem tapasztaltak ízületi kiteltséget a posztoperatív időszakban, míg 13 lónál (39%) kismértékű effúzió jelentkezett. Négy esetben (12%) a műtét előtt tapasztalt ízületi kiteltség nem változott a utánkövetés ideje alatt, míg egy ló esetében az effúzió mértéke növekedett az operációt követően.

A vizsgált minta eredményei alapján elmondható, hogy a tarsocruralis ízületben található OCD elváltozások gyógykezelésére alkalmazott artroszkópos műtéteknek pozitív hatása van a preoperatívan tapasztalt ízületi effúzió javulása, illetve a munkába való visszatérés és a későbbi sportteljesítmény szempontjából.

Természetes hüvelyi mikrobiótát alkotó fajok azonosítása és antibiotikum érzékenységük meghatározása, tehenekben Identification of naturally occurring inhabitants of vaginal microbiota in cows and determination of their antibiotic sensitivity

Szerző: El Hawly Jad, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A különböző fajok testében élő mikroorganizmusok jelentős mértékben befolyásolják a gazdaszervezet egészségi állapotát. A legtöbb tanulmány elsősorban a bélrendszer, a bőr és a száj mikrobiotáját vizsgálja, azonban kevesebb kutatás foglalkozik a gazdasági haszonállatok normál hüvelyi mikrobiotájának összetételével. A szarvasmarhák méhbetegségei jellemzően például a metritis és az endometritis, melyet a hüvelyből bejutó kolonizáló baktériumok okozhatnak, továbbá ritkábban a bélbaktériumok is bejuthatnak a méhbe.

Vizsgálataink során meghatároztuk az egészséges tejelő tehenek hüvelyéből származó leggyakrabban előforduló baktériumokat az ellés előtt és után. A hüvely átöblítéséhez tehenenként 100 ml steril foszfáttal pufferelt sóoldatot alkalmaztunk. Az átöblítést megelőzően minden egyed esetében megmértük a hüvely pH-ját. A hüvelymintákat négy különböző típusú tápközegre szélesztettük, a párhuzamos mintákat aerob és anaerob körülmények között inkubáltuk. Az izolált baktériumok rendszertani besorolásának beazonosítását mátrix-asszisztált lézer deszorpciós, ionizációs, repülési idő mérésén alapuló tömegspektrometria (MALDI-TOF) módszerrel végeztük.

A gyakran előforduló nem patogén baktériumok közül öt baktérium izolátumot választottunk ki a további vizsgálatokhoz; Brevibacillus agri, Bacillus pumilus, Bacillus subtilis és két Bacillus licheniformis törzset. A baktériumok fajának pontos beazonosítását polimeráz-láncreakció (PCR) analízissel végeztük, továbbá, ismert rezisztenciagéneket kerestünk a genomjukban. A baktériumok érzékenységét tíz antimikrobás hatóanyaggal szemben határoztuk meg, mikro-leveshígítás módszerrel. A vizsgált izolátumok mindegyike érzékeny volt tilozinra, tulatromicinre, doxiciklinre és marbofloxacinra. Három izolátum genomjában beta-laktamáz rezisztencia gén jelenlétét igazoltuk.

A tehenek normál hüvelyi mikrobiota összetételének részletesebb megismerése, valamint az antimikrobiális rezisztencia mintázatuk ismerete elősegítheti az ellés előtti és utáni betegségek hatékonyabb megelőzését és kezelését.

Az állatjóléti indikátorok és kortizolszint változások vizsgálata kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenésével összefüggésben Examination of animal welfare indicators and cortisol level changes in relation to the development of aggressive behaviours in commercial male turkeys

Szerző: Farkas Máté, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Kovács László, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

Nagyüzemi baromfitartásban a fajtársnak sérülést okozó csipkedés (injurious pecking) jelentős gazdasági kárt okoz világszerte. Végtermék pulykaállományokban, főleg bak pulykák esetén ez a magatartásforma a gazdasági kiesés mellett komoly állatjóléti kérdéseket is felvet. Jelen kutatás célja ezen kórkép kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők jobb megismerése volt. Ennek kapcsán a csipkedő viselkedésből adódó stressz állapot vizsgálata történt toll- és vérplazmaminták, illetve állatjóléti indikátorok elemzésének felhasználásával.

Négy kísérleti csoport került kialakításra, amelyek közül a negyedik csoport volt a kontroll. Az első teremben a fényintenzitás, a normál, technológiailag ajánlott, 40 lux helyett 100 lux, a második teremben pedig a teremhőmérséklet volt 10%-kal magasabb, a tartástechnológiai előírásoktól eltérve, a kísérlet teljes ideje alatt. A harmadik teremben az állománysűrűség a többi csoportra jellemző 2,5 madár/m2-rel szemben 3,5 madár/ m2 volt. Az említett egy-egy módosításokon kívül a termek nem különböztek. A kísérleti madarakból négy-négy alkalommal történt toll-, illetve vérmintavétel. A mintákból kompetitív ELISA vizsgálattal történt a kortizol mennyiségi meghatározása. Ezenfelül a termekben az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys c. 2015-ös kiadványának „A” és „B” mellékleteiben szereplő adatok kerültek még rögzítésre.

Tollmintákból származó eredmények alapján az 1. és a 2. mintavételi időpontokban a 2. csoport kortizol-koncentrációinak átlaga szignifikánsan magasabb volt a másik három csoportéhoz képest. Vérplazma mintákból származó kortizol-koncentrációk esetén, a 2. mintavétel alkalmával, 2., illetve 3. csoportban találtunk szignifikáns emelkedést a kontrollhoz képest. Ezenkívül a 3. mintavétel alkalmával az 1. csoportban találtunk szignifikánsan magasabb értékeket a másik három terem átlagait összehasonlítva. Az állatjóléti vizsgálati protokoll alapján kapott értékek elemzésekor a 3. csoportnál szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (alacsonyabb állatjóléti státusz) a társas viselkedéshez és agresszióhoz köthető sérüléseket tartalmazó faktor esetén a kontrollhoz és másik két csoporthoz képest is. A betegséghez és elhulláshoz köthető faktor kiértékelésekor szintén a 3. csoport értékei bizonyultak szignifikánsan magasabbnak a kontrollhoz és a 1. csoporthoz képest.

Összességében elmondható, hogy eltérő időpontokban mindhárom kísérleti csoportban mutatkoztak szignifikáns eltérések. Amíg toll- és vérplazmaminták eredményeit összevetve a 2. csoport esetén, addig a vérplazmamintákat és az AWIN protokollt összehasonlítva a 3. csoportban mutatkozott jelentősnek a stressz állapot és alacsonyabbnak az állatjóléti státusz. Előbbiek alapján feltételezhető, hogy az agresszív magatartásforma jelenléte, bizonyos mérések idején, ezen csoportokban nagy mértékű volt. Meg kell jegyezni azonban, hogy időlegesen az 1. csoportban is agresszívabbak voltak a madarak.

Macskák fertőző hashártyagyulladásának új terápiái: Irodalmi áttekintés és nagy létszámú retrospektív tanulmány Novel therapies in cats with FIP (Feline Infectious Peritonitis) : literature review and retrospective study with GS441524

Szerző: Garrido Linnéa, Josée, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP), a Feline Enteric Coronavirus (FECV) kóros mutációja, a fertőző hashártyagyulladás (FIP) nevű, széles körben elterjedt fertőző betegséget okozza. A különösen halálosnak tekintett és egy nagyon fertőző, széles körben elterjedt vírusból (FECV) származó betegségnek a mai napig nincs megfelelő diagnosztikai útvonala, mivel a jelenlegi diagnosztikai módszereink és eszközeink nem elég specifikusak és nem elég érzékenyek erre a célra. Továbbá az állatgyógyászati gyógyszerpiacon nem áll rendelkezésre hivatalos kezelési protokoll. A FIP elleni küzdelem évei során számos, mind támogató, mind megelőző jellegű protokollt teszteltek, de egyik sem mutatott érdekes eredményeket, kivéve a GS-441524, egy nukleozid-analóg vírusellenes gyógyszer. Több tanulmány is kimutatta, hogy az ezzel a molekulával kezelt FIP-es macskák reményteljes eredményt értek el. A gyógyszer azonban jelenleg nem engedélyezett állatgyógyászati felhasználásra, és legálisan nem kapható a piacon.

A kutatás célja az volt, hogy adatokat gyűjtsünk azok a FIP-es macskák gazdáitól, akik magáncélból vásárolták és kezelték macskájukat a GS-molekulával, hogy alapvető betekintést nyerjünk a gyógyszer hatására ezekre az eredetileg "elveszettnek" tekintett állatokra. Ez a retrospektív vizsgálat egy kérdőívre épült, amelyre 24 különböző országból 503 válasz érkezett. A kezelés eredményére vonatkozó kérdésre adott 494 válasz közül 57,7% (285 macska) a kezelés után teljesen meggyógyult a FIP-ből, míg 35,8% (117 macska) továbbra is kapta a kezelést, és a FIP tüneteiben pozitív javulást tapasztalt. Emellett 11,3% (56 macska) befejezte a szokásos 84 kezelési protokollt, de még mindig a megfigyelési időszakban volt, hogy figyelemmel kísérjék az esetleges visszaesést - amely a kérdőív kitöltésének időpontjában nem volt jelen. Végül a válaszok 1,2%-ában (6 macska) a gyógyulás kizárólag az eredetileg javasolt protokollhoz képest megnövelt dózis vagy kezelési idő után volt sikeres, ami azt jelenti, hogy a kezelésből gyógyult macskák tényleges száma 58,9% (291 macska). A kezelés során tapasztalt kisebb mellékhatások olyanok, amelyek a szupportív terápiának köszönhetően enyhíthetők, ellentétben az eredetileg sokkal súlyosabb FIP-tünetekkel és klinikai tünetekkel.

Bár még szükség van további kutatásokra ezzel a gyógyszermolekulával kapcsolatban, az adatok ígéretesnek mutatkoznak.

A sav-bázis egyensúly értékelésére használt különböző modellek diagnosztikai hasznosságának vizsgálata kutyákban és macskákban Assessment of the diagnostic utility of different models for the evaluation of acid-base balance in dogs and cats

Szerző: Göcző Ágoston, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Számos elméleti modell áll rendelkezésre a sav-bázis egyensúly (Acid Base Balance, ABB) értékelésére, melyek közül a Henderson-Hasselbach-egyenlet használata a legelterjedtebb az állatorvosi klinikumban. Habár jól ismertek ennek a klaszszikus megközelítésnek a korlátai, a többi modellhez képest, gyors, egyszerű és átlátható alkalmazhatósága teszi az első számú ABB kiértékelő képletté. A hagyományos modellhez képest, a fiziko-kémia és a szemikvantitatív módszerek komplexek és bonyolultak, azonban sok értékes információval szolgálhatnak..

Jelen retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsa a ABB értékelésére használt különféle elméleti modellek diagnosztikai alkalmazhatóságát.

Összesen 51 állat, ebből 37 (72,55%) kutya, és 14 (27,45%) macska, vénás vérmintáit elemeztük, amelyek 2019.december 28 és 2022.március 31 között az Állatorvostudományi Egyetem Központi Oktató Kisállatkórház és Klinika betegei voltak, és készült róluk egyidejűleg sav-bázis, illetve biokémiai vérvizsgálat.

A vérvétel standardizált módon, szőrtelenítés és etilalkoholos fertőtlenítés után, sav-bázis vizsgálat esetén BGS (Blood Gas Sampling System) fecskendőbe, zártan történt. A sav-bázis vizsgálatra vett vért, vérvétel után azonnal analizálták EPOCautomata segítségével. A biokémiai vizsgálatra ugyanabból a szúrásból, zártan vagy nyíltan vettek vérmintát; melyet továbbküldtek az egyetem Kórélettani és Onkológiai Tanszék Laboratóriumába. A vérvizsgálatok eredményét az egyetemi adatbázisból kerestük ki, azzal a feltétellel, hogy a két vizsgálat között eltel idő legfeljebb 4 óra lehetett.

A Henderson-Hasselbach megközelítés 17 (33,33%) esetben azonosított egyszerű sav-bázis zavart, amiből 8 (15,69%) respirációs acidózis, 2 (3,92%) respirációs alkalózis, 5 (9,80%) normál anion réssel (anion gap, AG) járó metabolikus acidózis, 1 fokozott AG-el járó metabolikus acidózis, 1 metabolikus alkalózis volt. 16 esetben azonosított vegyes sav-bázis zavart, ebből 1 metabolikus acidózis respirációs acidózissal, 6 (11,76%) metabolikus acidózis respirációs alkalózissal, 9 (17,65%) metabolikus alkalózis respirációs acidózissal volt. A Stewart-féle fiziko-kémiai-, és a Fencl-Stewart-féle bázis hiány (base excess, BE) modell több esetben azonosított metabolikus sav-bázis rendellenességeket és a nem mért anionok (unmeasured anions, UA-) fokozott jelenlétét, mint a hagyományos megközelítés.

Házi nyúl eredetű Pasteurella multocida izolátumok antibiotikum-érzékenységének vizsgálata Antibiotic susceptibility testing of Pasteurella multocida isolates from rabbits

Szerző: Graf Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A Pasteurella multocida, egy Gram-negatív baktérium faj, amely a vadon élő és háziállatok, mint a nyulak, baromfi fajok, sertések, szarvasmarhák, bivalyok, juhok, szarvasok, tevék és lovak számos fertőző betegségének, összefoglaló néven pasteurellózisának kórokozója. A P. multocida emberekben is okozhat megbetegedést, a fertőződés az állatok harapása vagy karmolása révén alakul ki. A pasteurellózis klinikai tünetei a tünetmentes vagy enyhe krónikus felső légúti gyulladástól az akut tüdőgyulladásig, illetve szeptikémiáig terjednek. Az uralkodó tünetek a felső légúti megbetegedés esetén orrüreggyulladás formájában, míg az alsó légúti megbetegedés esetén tüdőgyulladás formájában jelentkeznek, emellett nyulakban gyakran előfordulnak bőr alatti tályogok. A megbetegedés súlyos állategészségügyi kártétellel jár a nyúlállományokban, illetve ezzel párhuzamosan nagy gazdasági veszteségeket is okoz, amelyek ellensúlyozásának egyik lehetősége az antibakteriális terápia. A megfelelő antibakteriális szerek kiválasztásához viszont szükségesek érzékenységi adatok, hogy se állategészségügyi oldalról, se gazdasági oldalról ne növekedjenek tovább a veszteségek.

Kutatásunk során magyarországi nyúlállományokban izolált Pasteurella multocida baktérium izolátumok antibiotikum-érzékenységét vizsgáltuk. Az antibiotikumérzékenység pontos, fenotípusos megállapítására a mikrohígításos módszert alkalmaztuk, melynek eredményeképpen 20 db antibakteriális szer (amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, ceftiofur, cefkvinom, gentamicin, oxitetraciklin, doxiciklin, tilozin, tilmikozin, tilvalozin, tulatromicin, linkomicin, tiamulin, florfenikol, kolisztin, enrofloxacin, trimetoprim/szulfametoxazol, vankomicin, imipenem) minimális gátló koncentrációit (MIC) határoztuk meg, 33 db házi nyúl eredetű Pasteurella multocida izolátum esetén. A MIC-értékekből meghatároztuk a MIC50 és MIC90 értékeket.

Az amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, ceftiofur és cefkvinom esetében kiugróan nagy MIC-értékeket nem tapasztaltunk, a neomicin és gentamicin esetében egy, míg az oxitetraciklin és doxiciklin esetében kettő izolátum esetében volt kiugróan nagy 16-32 µg/ml-es MIC-értékek. A makrolid antibiotikumok közül a tilozin és tilvalozin esetében nagyszámú izolátumnál tapasztaltunk rezisztenciát, míg a tilmikozin és tulatromicin esetében a legtöbb izolátum érzékenynek bizonyult. A linkomicinnel szemben az izolátumok többsége rezisztensnek, míg a tiamulinnal és florfenikollal szemben érzékenynek minősültek. A kolisztin, enrofloxacin és trimetoprim/szulfametoxazol hatóanyagokkal szemben az izolátumok nagy része érzékenynek minősült. Az imipenemmel szemben kicsi MIC-értékeket, míg a vankomicinnel szemben nagy MIC-értékeket tapasztaltunk.

Vírusok beépítése biopolimer alapú nanoszálakba Incorporation of viruses into biopolymer-based nanofibres

Szerző: Gránitz Nóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Marosi András, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

Élővírusos vakcinák előállításánál komoly kihívást jelent, hogy a formulációs eljárás során és a tárolási idő alatt a lehető legkisebb mértékben csökkenjen a fertőzőképes vírusok mennyisége. E célnak megfelelően a stabilitás fokozására alkalmas lehet az elektrosztatikus szálképzés (ES), egy innovatív nanotechnológiai módszer, amellyel hatóanyaghordozó nanoszálak állíthatók elő. A vírusok nanoszálakba építésével egy olyan, környezeti hatásoknak ellenálló mátrix készíthető, amely védelmet biztosít a befoglalt vírusok számára. Az eljárás költséghatékonyabb és kíméletesebb, mint a hagyományosan használt liofilizálás vagy porlasztva szárítás.

Kísérleteink során a BoHV-1 vírust MDBK; a TGEV vírust pedig ST/E62 sejttenyészeteken szaporítottuk fel. A megfelelő titert elérő vírusszuszpenziókat preparatív ultracentrifugálással koncentráltuk és tisztítottuk. A vírusokat egy előkísérlet során az ES-hez használt szálképző oldatokhoz kevertük, hogy kimutassuk azok potenciálisan inaktiváló hatását. A szálképzéséket nagysebességű, méretnövelt termelésre alkalmas electrospinning készülékkel (HSES) végeztük. A stabilitás elősegítésére segédanyagként mannitot és szacharózt használtunk. Az elkészült nanoszálakból a fertőzőképes vírusok mennyiségét véghigításos titrálással határoztuk meg, a vírusok szálakban lévő örökítőanyag-tartalmát qPCR technikával mértük, a kész nanoszálak morfológiáját pedig scanning electronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk.

A szálképzések előtt végzett tolerancia teszt során azt tapasztaltuk, hogy a β-ciklodextrin alapanyag antivirális hatást fejt ki a burkos vírusokra. A PVPVA64 és a PVA-PEO biopolimereket azonban kompatibilisnek találtuk a vizsgált vírusokkal, így a szálképzésekhez ezeket az alapanyagokat használtuk. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a vírusok jobban megőrzik a fertőzőképességüket az ES és az azt követő tárolás során, ha fehérjetartalmú oldatot használunk reszuszpendálásukra, ha a szálakat 4°C-on tároljuk, és különösen ha szacharóz vagy mannit segédanyagot adunk a szálképző közeghez. Mind a BoHV-1, mind a TGEV esetén a vírustiterek előállítási folyamat általi közvetlen csökkenése 0,8-1,5 log10 közötti volt a megfelelő körülmények, illetve kombinációk beállítása után. A nanoszálak egy hónapos tárolása alatt a vírusok infektív titere csak kis mértékben csökkent (BoHV-1, mannit segédanyag használata mellett), vagy teljesen stabil maradt (TGEV).

Eredményeink alapján az ES alkalmas módszer vírusok szilárd formulációjára; az eljárás érzékeny lipidburkos vírusok számára is jól tolerálható. Megfelelő segédanyagok felhasználásával a vakcinagyártásban a liofilizálás és a porlasztva szárítás alternatívájaként kaphat szerepet. Nagy lehetőséget rejt a nagyüzemi állattartásban használt perorális, illetve aeroszolos tömegoltásoknál, valamint kedvezőtlen környezeti körülmények között (például meleg égövi országokban).

Növényi alapú takarmánykiegészítő hatása egyes Brachyspira hyodysenteriae gének expressziójára Effect of herbal feed additive on the expression of selected Brachyspira hyodysenteriae genes

Szerző: Hiva Motavasseli, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam

Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A Brachyspira hyodysenteriae kórokozó baktérium okozta sertés-dizentéria eliminálása a sertésállományból egyre nehezebbé válik a széles körben elterjedt antimikrobiális rezisztencia miatt. Az antimikrobiális gyógyszerek használatának korlátozása miatt az egész világon funkcionális takarmánykiegészítőket alkalmaznak az állatok egészségének védelme érdekében. A fitogén takarmány-adalékanyagok antioxidáns, antimikrobiális, gyulladásgátló hatásúak lehetnek, valamint közvetlenül befolyásolhatják a gazdaszervezet immunrendszerét. Azonban, az egyes gyógynövényalapú takarmányadalékanyagok pontos hatásmechanizmusa nem ismert, ezért tanulmányunk célja az, hogy meghatározzuk egy természetes, növényi alapú takarmánykiegészítő hatásmechanizmusát a B. hyodysenteriae baktériumon.

A lehetséges hatásmechanizmus feltárására a B. hyodysenteriae tenyészeteket egy növényi alapú takarmánykiegészítő anyag három különböző koncentrációjával kezeltük. Ezt követően, a kontroll és a kezelt baktérium szuszpenziókat centrifugáltuk, majd minden mintából RNS-t nyertünk ki. A reverz transzkripciót követően a B. hyodysenteriae flagellum-kódoló génjeinek kifejeződését kvantitatív polimerázláncreakció (qPCR) módszerrel mértük.

Bizonyos flagellum-felépítő gének és a kampó fehérjét kódoló gének kifejeződése koncentrációfüggő csökkenést eredményezett a növényi alapú takarmánykiegészítő tesztanyaggal történő kezelés után.

A flagellum a kórokozó baktériumok fontos virulencia tényezője; a kemotaxis, a tapadás és a gazdába történő bejutás révén. Tehát, a flagellum-képződés gátlása fontos célpont lehet a hatóanyagok számára, hogy megakadályozzák a kórokozók behatolását a gazdaszervezetbe. A kezelőanyag hatékonyságának élő állatokban való igazolása további vizsgálatokat igényel.

Hazai nyugat-nílusi vírustörzsek teljes genom meghatározása új generációs szekvenálási módszerrel Determination of the whole genome of Hungarian West Nile virus strains using a next-generation sequencing method

Szerző: Horváth András, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Nagy Anna, biológus; Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A Flaviviridae család Flavivirus nemzetségébe sorolt nyugat-nílusi vírus (WNV) egy világszerte elterjedt zoonotikus arbovírus, melynek legalább 8 különböző genetikai leszármazási vonalát (lineage) tartják számon. Az Európában cirkuláló 1-es és 2-es lineage-ekhez egyaránt számos embereket és állatokat megbetegítő járvány kitörése köthető. Első, 2004-es magyarországi izolálása óta a lineage 2 különösen Közép-Európában vált jóval elterjedtebbé, valamint a kiemelkedően nagy 2018-as európai epidémiát is ez a lineage okozta. Természetes transzmissziós ciklusa során a WNV madarak (rezervoárok) és szúnyogok (vektorok) között cirkulál. A lovak vagy az emberek véletlenszerű fertőződéséért is szúnyogok a felelősek. A fertőzések közel 80%-a tünetmentesen zajlik, azonban az esetek 1%-ában súlyos idegrendszeri tünetek is felléphetnek. A virális nukleinsav molekuláris módszerekkel (pl.: PCR: polimeráz-láncreakció) történő kimutatása fontos szerepet tölt be az akut WNV-fertőzések laboratóriumi differenciáldiagnosztikájában. A PCR vizsgálatokhoz a legalkalmasabb klinikai mintatípusnak az alvadásában gátolt teljes vért és vizeletet tartjuk. Munkánk során a Nemzeti Népegészségügyi Központ Virális Zoonózisok Nemzeti Referencialaboratóriumában üzembe helyezett Illumina MiSeq platformra dolgoztunk ki egy a WNV új generációs teljes genom szekvenálására alkalmas protokollt. A 2015 és 2021 között Magyarországon igazoltan WNV-vel fertőződött humán betegek összesen 15 db vírusizolátumából és 15 db klinikai mintájából reverz transzkripciós (RT) real-time PCR-rel meghatároztuk azok Ct (küszöb ciklus) értékét. Ezután a vírusminták teljes genomját egylépéses RT-PCR-rel amplifikáltuk, majd agarózgélelektroforézissel visszaellenőriztük. Végül összesen 15 db izolátumból (14 db szövetfelülúszó, 1 db egéragy homogenizátum), valamint 10 db klinikai mintából (9 db vizelet, 1 db teljes vér) sikerült kinyernünk a kórokozó genomjának egészét lefedő szekvenciaadatot. Eredményeinket maximum likelihood filogenetikai analízisnek alávetve megállapítottuk, hogy hazánkban a WNV 2-es lineage-ének a szakirodalomból ismert két nagy európai kládja (kelet-európai/orosz és közép-európai/magyar klád) és ezek számos alcsoportja jellegzetes földrajzi eloszlást követve egyaránt jelen van. A 2018-as szekvenciák nem képeznek önálló filogenetikai egységet, tehát az esetszámok hirtelen megugrását ebben az évben nem egy új vírusvariáns, hanem valószínűleg a vírustranszmissziónak kedvező környezeti tényezők okozták. A 2018-as európai WNV-járvány fényében az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ egy országokon átívelő, szekvenciatipizáláson alapuló járványügyi surveillance rendszer kialakítását szorgalmazza. A teljes vér mellett a vizeletminták vétele is nagyban segítheti a vírus izolálását, a virális RNS kimutatását és molekuláris tipizálását.

Kutya szérum és vizelet hepcidin mérése LCMS és ELISA technikákkal Canine Serum & Urine Hepcidin Measurements using LCMS & ELISA Techniques

Szerző: Hotchkiss David, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens; Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A hepcidin-25 a gerincesek vasanyagcseréjét szabályozó kulcsfontosságú peptidhormon. Az elmúlt két évben azonban vita folyt a kutya hepcidin-25 szerkezetéről, és ez a projekt annak megállapítására irányult, hogy létezik-e a kutya hepcidin-25 egynél több izoformája. 25 egészséges kutya véletlenszerű mintájából vett vizelet- és szérumminták LCMS-analízisével sikerült kimutatni, hogy valóban létezik a kutya hepcidin-25 két izoformája; ezeket hepcidin-25α-nak (DTHFPICIFCCGCCKTPKCGLCCKT) és hepcidin-25β-nak (DTHFPICIFCCGCCKTPKCGFCCRT)) keresztelték el. Ez a kutatási projekt az ELISA és az LCMS relatív megbízhatóságát is vizsgálta, mint a vizelet hepcidin-25 koncentrációjának mérésére szolgáló vizsgálati technika. Az ELISA megbízhatósága csak 73%, így a hepcidin-25 koncentrációjának LCMS-sel történő mérése továbbra is az „arany standard” megközelítés. A vizsgálat részeként azt is kimutatták, hogy az egészséges állatok vizeletében a hepcidin-25/kreatinin arány szignifikáns természetes változása van az idő múlásával, ezért javasolt, hogy az átlag legalább 3, de lehetőleg 5, legalább 3 napon keresztül egyenletesen elosztva mintát kell venni a hepcidin-25/kreatinin arány megbízható meghatározása érdekében a páciens vizeletéből. Egyáltalán nem találtunk statisztikailag szignifikáns korrelációt a két kutya hepcidin-25 molekula mért koncentrációja és a mért SeFe, TIBC, MCH, MCHC vagy MCV paraméterek között a mintába vett kutyákban, akár szérumban, akár vizeletben történtek a mérések. A vizelet átlagos összhepcidin-25/kreatinin aránya egészséges kutyákban 1,08 ± 0,10, a szérum átlagos összhepcidin-25 koncentrációja pedig 79,8 ± 4,9 ng/ml volt, ennek körülbelül 65%-a hepcidin-25β. A beteg kutyák második mintájában észlelt gyulladás statisztikailag szignifikáns növekedést eredményezett mind a szérum hepcidin-25α, mind a hepcidin-25β koncentrációjában.

A kurkumin acetamipriddel szembeni védő hatásainak vizsgálata mézelő méhekben Study on the protective effects of curcumin against acetamiprid in honey bees

Szerző: Huber Fanni Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezetők: Dr. Mackei Máté, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A méhek számának drasztikus csökkenése világszerte súlyos problémát jelent az utóbbi évtizedekben. A méhek beporzó tevékenysége mind mezőgazdasági szempontból, mind annak ökológiai jelentőségét figyelembe véve felbecsülhetetlen. A gyakorlati és financiális tényezőkön túl a társadalom erkölcsi felelőssége az élővilág diverzitásának védelme, az emberi tevékenység negatív hatásainak minimalizálása. Napjainkban a méhcsaládok számának csökkenése hátterében egyre gyakrabban az úgynevezett kolónia-összeomlás kórkép áll, mely számos tényező együttes hatása révén következhet be. A kórkép kialakulásában szerepet játszhatnak többek között paraziták, patogén baktériumok vagy más kórokozók, egyéb stresszhatások, valamint mindezek mellett a növényvédő szerek alkalmazása által okozott hatások is kiemelt szereppel bírhatnak. A neonikotinoid inszekticidek napjaink intenzív termelésű mezőgazdaságának kulcsfontosságú vegyületei, melyek közül az acetamiprid széles körben és biztonságosan alkalmazható szernek bizonyult, azonban szubletális hatásainak tanulmányozására, különösen házi méhek esetében, további kutatások szükségesek.

Kísérleteink célja az acetamiprid méhek idegrendszerének redox-homeosztázisára kifejtett hatásainak vizsgálata volt, mely vegyület ezáltal befolyást gyakorolhat az állatok táplálkozási szokásaira, viselkedésére, szaporodására, valamint elősegítheti egyes betegségek megjelenését és hozzájárulhat a kolónia-összeomlás kórkép kialakulásához is. A kísérletben a méheket 50-50 egyedet tartalmazó kezelési csoportokra osztottuk, majd az állatokat az etetőoldatukba kevert acetamipriddel (35,5 mg/L), kurkuminnal (11, és 110 mg/L), vagy ezek kombinációjával kezeltük. A 48 órán át tartó kezelés után a méhek agydúcának kiboncolását és a homogenizálást követően a mintákat a mérések elvégzéséig -80oC-on tároltuk.

Kísérletünkben az oxidatív stressz mértékét hidrogén-peroxid (H 2 O 2 ), malondialdehid (MDA), redukált glutation (GSH), valamint az oxidált glutation (GSSG) koncentrációjának meghatározásával vizsgáltuk. Tanulmányoztuk továbbá a kurkumin, mint antioxidáns vegyület protektív hatását önállóan és acetamipriddel való kezeléssel kombinálva. Eredményeink alapján a vizsgált minták H 2 O 2 koncentrációja szignifikánsan emelkedett acetamiprid hatására, és ehhez képest szignifikánsan csökkent a kurkuminnal való együttes kezelés következtében. Szintén csökkenést figyeltünk meg az MDA szintjében kurkumin hatására, valamint mind az acetamiprid, mind a kurkumin jelentősen befolyásolta a glutation rendszer működését.

Összességében kijelenthetjük, hogy az acetamiprid egyértelműen károsította a központi idegrendszer antioxidáns védelmi rendszerét házi méhekben, mely káros hatásokat a kurkumin nagymértékben enyhítette, így a jövőben ígéretes jelölt lehet a neonikotinoidoknak való kitettség hatásainak mérséklésében, mely eredmények mind méhegészségügyi, mind ökológiai szempontból is kiemelt jelentőséggel bírhatnak.

A luteolin antiinflammatorikus hatásának vizsgálata flagellinnel kezelt csirke máj eredetű primer sejttenyészeten The antiinflammatory effect of luteolin on flagellin treated chicken hepatic cell culture

Szerző: Kákonyi Ákos Richárd, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam

Témavezetők: Dr. Tráj Patrik, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Napjainkban egyre nagyobb, és az egész világra kiterjedő problémát jelent a baktériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája. A felelőtlen antibiotikumhasználat a humán- és állatgyógyászatban egyaránt rezisztens kórokozók kialakulását eredményezte, melyek ellen a jövőben az eddigi módon nem leszünk képesek védekezni. Alternatívát jelenthet az állatorvoslásban bizonyos baktériumokkal szemben a természetes eredetű takarmánykiegészítők használata. Ezek mind gyógykezelésként, mind hozamfokozóként alkalmazhatóak lehetnek, mérsékelhetik a fertőző betegségek okozta kártételt.

Mivel a bakteriális fertőzés legtöbb esetben a szervezet gyulladásos reakcióját váltja ki, kutatásaink során a baktériumok által okozott gyulladásos folyamatok alakulását, és azok befolyásolásának lehetőségeit kívántuk tanulmányozni. Munkánk célja a motilis baktériumok sejtszervecskéjéből, a csillóból felszabaduló flagellin gyulladáskeltő hatásának vizsgálata, illetve ennek luteolinnal történő mérséklése volt csirke eredetű primer hepatocyta és nem-parenchimális sejt ko-kultúrán. A Salmonellák által kiváltott betegségek kórfejlődésében, a gyulladás kiváltásában a szakirodalom alapján a csillónak, illetve a flagellinnek jelentős szerepe van. A luteolin egy növényi eredetű flavonoid, mely fűszer- és takarmánynövényeinkben széles körben előfordul. Eddigi ismereteink alapján antioxidáns, antimikrobiális, daganatellenes és gyulladáscsökkentő hatással bír emlős szervezetekben és bizonyos sejttenyészeteken.

A sejtkultúráinkat 250 ng/ml Salmonella Typhimurium eredetű flagellinnel, illetve 4 vagy 16 µg/ml luteolinnal kiegészített tápfolyadékban tenyésztettük 24 órán keresztül. Ezt követően a sejtek metabolikus aktivitását, a laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást, az interleukin-6 (IL-6), interleukin-8 (IL-8) és a hidrogén-peroxid (H2O2) koncentrációját mértük a tápfolyadékból. A sejtek lizátumából malondialdehid- (MDA) koncentrációt határoztunk meg.

A flagellin szignifikáns emelő hatást váltott ki a tápfolyadék IL-8 gyulladáskeltő citokin koncentrációjára. Ennek alapján a flagellinnel kezelt sejttenyészet megfelelő modell lehet a gyulladás folyamatának in vitro tanulmányozására. A 4 µg/ml-es luteolin kezelés nem bizonyult sejtkárosítónak a metabolikus aktivitás és az extracelluláris LDH-aktivitás mérése alapján, és szignifikánsan csökkentette a tenyészeteinkben a flagellin okozta IL-8 koncentráció emelkedést. Emellett csökkentő hatást fejtett ki a tápfolyadék H2O2, valamint a sejtlizátum MDA szintjére. Ezek alapján alacsonyabb koncentrációban a luteolin megvédheti a sejteket a túlzott gyulladásos választól, illetve antioxidánsként mérsékelheti a reaktív oxigén gyökök okozta terhelést és az annak következtében kialakuló lipidperoxidáció folyamatát.

Környezeti változók reprezentációjának kialakulása és tulajdonságai a hippokampuszban The properties of environmental representations in the hippocampus

Szerző: Kelemen Atilla Botond, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Ujfalussy Balázs, tudományos munkatárs; Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A hippokampusz fontos szerepe a navigációs és memóriai feladatokban jól ismert, azt is tudjuk, hogy az itt található piramis sejtek pozíció függő aktivitást mutatnak. Az viszont nem ismert, hogy a hippokampális kód, sejtpopulációs szinten, hogyan alkalmazkodik a környezethez, különböző feladatok effektív megoldásához. Kutatásunkban két Ca2+ képalkotásos kísérlet adatait analizáltam, melyeket a KOKI Idegi Jelátvitel Kutatócsoportjában végeztek el. A kísérletekben fejbefogott egerek futottak különböző vízjutalmakért virtuális folyosókban. Az első kísérletben csak az egyik folyosóban volt jutalom, és az egereket tanulás közben vizsgáltuk. A másodikban pedig mindkét folyosóban volt jutalom, de különböző helyeken, itt az állatok már tapasztaltak voltak a feladatban a felvételek elkészítésekor. Célunk az volt, hogy megértsük, hogy a hippokampusz hogyan kódolja el a feladat szempontjából relevnás környezeti változókat. Fontos kérdés volt, hogy a pozíció kódjának valamely aspektusa generalizál-e a különböző folyosók között? Továbbá, hogy hogyan változik a pozíció és folyosó identitás dekódolhatósága a tanulás során. A Ca2+ jelet először dekonvolváltuk majd időbeli simitást alkalmaztunk, a pozíciót pedig diszkretizáltuk. A különböző változók dekódolásához binarizáltuk az idegsejtek tüzeléseit, majd pedig statikus Bayesi dekódert alkalmaztunk Bernoulli likelihoodot feltéltelezve, tízszeres keresztvalidációval és downsampling-el. Dimenzió redukcióhoz főkomponens analízist (PCA) és Isomap-et használtunk. Azt találtuk, hogy a tanulás elején a folyosó nem volt dekódolható, viszont ahogy az állatok tanultak a két folyosó reprezentációja szétvált, így már 0.9 valószínűséggel dekódolni lehetett. A pozíció dekódolási hibája a tanulás során csökkent, de csak a jutalmazott folyosóban. Mi több a nem jutalmazott folyosóban a dekódolási hiba nagyobb lett tanulás során. A második kísérletben a pozíció és a folyosó is pontosan dekódolhatóak voltak, azonban annak ellenére, hogy az állatok teljesítménye relatív konstans volt, a pozíció és folyosó kódok pontossága továbbra is javult a tapasztalattal. A pozíció kód generalizálhatóságának tesztelése érdekében a dekóderünket csak az egyik folyosón tanítottuk be és a másikon teszteltük. Azt találtuk, hogy az első kísérletben a pozíció dekódolási hiba megnőtt a tanulással, míg a második kísérletben a jutalomtól való relatív távolság kódja jól generalizát a két folyosó közt. Következtetés képpen, a két különböző környezet reprezentációja a tanulás során elválik egymástól, míg a pozíció kódjának pontossága a feladathoz alkalmazkodva változik. Megmutattuk, hogy a hippokampális kód jól teljesítő állatokban is tovább javulhat tapasztalattal. A reprezentációk, bizonyos szakaszokon, effektíven generalizálnak különböző környezetek közt.

A nyugat-nílusi vírus szúnyogvektorokban való jelenlétének vizsgálata korábban fertőzött lóállományok közvetlen közelében Surveillance on the presence of West Nile virus in mosquito vectors in close proximity to previously affected horse populations

Szerző: Kiss János, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus; Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A Flaviviridae családba legalább 70 kórokozó tartozik, amelyek egy része ízeltlábú vektorokkal terjedő úgynevezett arbovírus. Magyarországon ezek közül eddig a nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, WNV), az Usutu vírus és a kullancsencephalitis vírus jelenléte ismert. A WNV egy humán-, és állategészségügyi szempontból is kiemelt jelentőségű vírus, amely a természetben a szúnyogok és madarak közötti enzootikus ciklusban tartja fenn magát. A WNV számos szúnyogfajt megfertőzhet, de legfontosabb vektorának a Culex-fajok számítanak, elsődleges rezervoárjai pedig a vándormadarak. Az éghajlatváltozás miatt a vándormadarak az endémiás területekről korábban mentes régiókba viszik be a vírusokat, a szúnyogok aktív periódusa kitolódik, valamint invazív fajok is megjelenhetnek, további járványtani kockázatot jelentve. A globalizáció és más, társadalmi tényezők is növelhetik a flavivírus-fertőzések kockázatát, amelyek további, a Flavivirus nemzetséghez tartozó vírusok megjelenéséhez vezethetnek Európában és Magyarországon.

Kutatásomat az Állatorvostudományi Egyetem és a Veterinärmedizinische Universität Wien közötti kétoldalú projekt keretében végeztem. A vizsgálat során 2021. júliusa és októbere között három olyan magyarországi lovardában gyűjtöttem szúnyogokat, melyek lóállományai korábban érintettek voltak WNV fertőzésben. A szúnyogok befogásához BG-Sentinel 2™ csapdákat használtam, melynek eredményeként összesen 7 fajba sorolható, 251 szúnyog mintát gyűjtöttem. Ezeket 62 homogén pool-ba csoportosítottuk és a virális RNS kimutatásához flavivírus specifikus RT-PCR vizsgálatnak vetettük alá. Annak ellenére, hogy a WNV az első magyarországi megjelenése óta folyamatosan jelen van az országban igazolt humán, ló és madár esetek kapcsán, az említett időszak alatt gyűjtött összes szúnyog mintánk PCR vizsgálata negatív eredménnyel zárult.

A saját vizsgálatunk és más hasonló kutatások eredményei alapján arra következtethetünk, hogy a kapott negatív eredmények a korlátozott mintaszámnak és reprezentativitásnak tudhatók be. Ahhoz, hogy a későbbi vizsgálatok sikeresek legyenek, a szúnyogcsapdázások szervezettebbé tétele segíthet, további területek bevonásával és a mintagyűjtések gyakoriságának, valamint intenzitásának növelésével. Ehhez elengedhetetlen a mintavételezések szakszerű megtervezése és végrehajtása is. Továbbá a monitoring vizsgálatok sikerességéhez nemcsak a vektorok, hanem a rezervoár és az alkalmi gazdafajok folyamatos felügyelete is szükséges, amelyet más tudományterületek szakembereivel együttműködésben lenne érdemes végezni a „One Health” koncepció alapján.

Nem antibiotikum tartalmú méhtabletta hatékonyságának vizsgálata tejelő szarvasmarha állományokban Study on the efficiency of non-antibiotic intrauterine bolus in dairy cattle herds

Szerző: Kiss József, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Szenci Ottó, emeritus egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A tehenészetekben világszerte általánosan elfogadott, hogy a magzatburok-viszszamaradásokat vagy helyileg adott antibiotikum tartalmú méhtablettákkal, ill. intramuscularisan antibiotikummal kezelik. Minthogy szoros kapcsolat feltételezhető az állattenyésztés által igényelt antibiotikum felhasználás és az egyre növekvő antimikrobiális rezisztencia között mind állatgyógyászati, mind humán vonatkozásban, ezért egyre nagyobb hangsúly helyeződik olyan innovatív, alternatív kezelések kifejlesztésére, amelyek antibiotikumok bevonása nélkül teszik lehetővé az egyes rendellenességek, mint pl. a magzatburok-visszamaradások kezelését.

A felmérésünk során azt vizsgáltuk, hogy az antibiotikum hatóanyaggal rendelkező méhtabletta kiváltható-e annak gyógynövény tartalmú alternatívájával (Uraksha, Ayurvet Ltd, India) tejelő szarvasmarhák postpartum jelentkező magzatburok-visszamaradások kezelése során. Illetve, hogy a kezelések hogyan befolyásolja a tehenek újra vemhesülését.

Két tejelő szarvasmarha telepről 164 szarvasmarha adatait értékeltük. A szarvasmarhákat 124 egészséges állatból álló kontroll csoportra (K-csoport) és egy 40 egyedből álló magzatburok-visszamaradással diagnosztizált, gyógynövényes méhtablettával kezelt csoportra (U-csoport) osztottuk. Következtetéseink alapját az ellések dátuma, a magzatburkok eltávozásának időpontja, a mesterséges megtermékenyítések dátuma és száma, valamint a két ellés közötti időszak meghatározása adja.

A magzatburkok a K-csoportban átlagosan a 0,82. napon, míg az U-csoportban átlagosan a 2,78. napon távoztak el, tehát átlagosan 1,96 nappal később távoztak el az U-csoportban (P<0,001). Ezentúl vizsgáltuk a szervizperiódus hosszát, az újbóli termékenyítések adatait és a két ellés közötti időtartamot. Az fenti szempontok alapján a kezelésben részesült U-csoport megközelíti az egészséges K-csoport eredményeit.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyógynövényes méhtabletta bíztató eredményeket mutat és a növekvő antibiotikum rezisztencia tükrében alternatív lehetőségként szolgálhat. Használatával csökkenthető az antibiotikum felhasználás úgy, hogy nem jár említésre méltó mellékhatásokkal és élelmezés-egészségügyi várakozási idővel sem kell számolni. Ugyanakkor azokon a telepeken, ahol a magzatburok-visszatartások kezelésére ma még az antibiotikum tartalmú méhtablettákat használják, célszerű lenne a gyógynövény tartalmú méhtablettákkal kezelt állatok adataival is összehasonlítani, hogy meg lehessen győződni egyik vagy másik kezelés hatékonyabb voltáról, ha az általunk kapott eredmények nem győznék meg.

A Lawsonia intracellularis előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken Prevalence of Lawsonia intracellularis in large Hungarian swine farms

Szerző: Kondor Patrik Raul, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Búza László, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A XXI. században a nagyüzemi sertéstartásban jelentősen szigorodtak az antibiotikumok felhasználási lehetőségei. Ennek köszönhetően megnőtt a felmérő vizsgálatok és a fertőző betegségek elleni vakcinázások jelentősége.

Kutatásunk során 2019 júliusa és 2022 májusa között 3 különböző kimutatási módszerrel térképeztük fel 44 darab hazai nagylétszámú sertésállomány Lawsonia intracellularis fertőzöttségét. Összesen 2567 db mintavételt végeztünk el, amelyből 1713 db volt szerológiai mintavétel. A vágóhídi vizsgálat során 660 db csípőbél traktust vizsgáltunk meg, amely során nem csak a minták pozitivitását, hanem a fertőződés mértékét is megállapítottuk. Vágóhídi vizsgálatok során 0-3 skálás pontozási rendszerrel vizsgáltuk a csípőbelek fertőzöttségi szintjét, amelynek hátránya, hogy csak post mortem kivitelezhető, azonban kis anyagköltséggel azonnal átfogó képet kaphatunk a fertőzöttség mértékéről. Továbbá elvégeztünk 194 db bélsár mintavételt is, amelyeket qPCR vizsgálatnak vetettük alá. Hat telepnél párhuzamosan alkalmaztuk mindhárom vizsgálati módszert.

A felmért telepek 97,7%-a fertőzött volt Lawsonia intracellularissal, vagyis 1 (!) sertéstelep volt, ahol nem detektáltuk a baktériumot. A szerológiai minták és a vágóhídi vizsgálatok mintáinak 71%-a volt pozitív. Ennél kisebb prevalencia eredmények születtek a bélsár vizsgálatnál, a minták 56%-a mutatott pozitivitást. A vágóhídi vizsgálatok során 0-3 skálás pontozási rendszerrel vizsgáltuk a csípőbelek fertőzöttségi szintjét. A vágóhídi vizsgáltok során a belek 28,8% tartozott a 0. kategóriába, ezek tekinthetők negatív mintának. A minták 44,5%-a tartozott az 1. kategóriába, ahol az ileumon csak kis mértékű proliferatív elváltozás volt megfigyelhető. A bélminták további 26,4%-a 2. kategóriába, 0,3% pedig a 3. kategóriába volt sorolható. A vizsgált bélsár mintákból átlagosan 2,29 10Log Copies/µl volt kimutatható. A bélsár vizsgálatok 14%-nál nem kaptunk kvantitatív eredményeket.

A felmérések eredményei azt mutatják, hogy a hazai sertésállományok jóval nagyobb mértékben fertőzöttek Lawsonia intracellularis-szal, mint NyugatEurópában, így fontos lenne a fertőzöttség elleni védekezés. A bemutatott felmérő vizsgálatok, különösen az újonnan bevezetett, költséghatékony vágóhídi vizsgálati módszer, segíthetnek a fertőzöttség mértékének gyors megállapításában és a Lawsonia intracellularis elleni vakcinázás hatékonyságának ellenőrzésében.

Az állatkínzás állategészségügyi és jogi vonatkozásai a 19. századtól napjainkig Animal health and legal aspects of animal cruelty from the 19th century to nowadays

Szerző: Koska Hedvig Dóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Vetter Szilvia PhD., tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központ)

Az állatkínzás szankcionálása nagy múltra tekint vissza, azonban annak közigazgatási és büntetőjogi megközelítésében nagyfokú eltérések figyelhetőek meg az elmúlt évszázadokban. Ennek oka részben az állatokkal foglalkozó tudomány és a jogtudomány nagymértékű fejlődése. Jelen kutatás az állatkínzás jogi és állategészségügyi vonatkozásainak feltárására fókuszál a 19. századtól napjainkig, különös hangsúlyt helyezve az állatorvosok állatkínzáshoz való viszonyára. A kutatás szakirodalmi áttekintésen, az Országos Bírósági Hivatal és a magyarországi kormányhivatalok által biztosított adatok elemzésén, illetve a területért felelős kormánybiztossal készült interjú által nyert információkon alapul.

Az állatorvosok a kvalitatív kutatási eredmények alapján jellemzően erőteljesen felléptek az állatok kínzása, bántalmazása ellen, és minden vizsgált időszakban kivették részüket a jogszabályok formálásban. Megjegyzendő, hogy minden korszakban található – a hivatás társadalmi megítélést rontó - kivétel. Az állatorvosok között szinte kivétel nélkül egyetértés mutatkozik abban, hogy az állatvédelem, mint szakma elsősorban az állatorvosokhoz köthető, hiszen az állategészségügy alapozza meg többek között a vonatkozó jogszabályokat is. 2021-ben az állatkínzással kapcsolatos közigazgatási bejelentések száma Magyarországon több mint 6200 volt, az esetek több mint 92%-nál a bejelentést hatósági ellenőrzés is követett. Ugyanebben az évben az állatkínzás miatt büntetőbíróság előtt elítéltek száma bűnhalmazat esetén 171 fő, míg a bűnhalmazat nélkül elítéltek száma 137 fő volt. Az állatkínzás bejelentésének feltétele annak felismerése: nem csak a régmúltban, hanem napjainkban is megalapozottan feltételezhető, hogy magas a látencia.

Jelenleg az állatkínzás és annak preventív kezelése kormányzati cél, amelyet a területért felelős kormánybiztos kinevezése is igazol. Egy 2021 decemberében kiadott, az állatkínzásos ügyek eljárási rendjét feltérképezni hivatott kormányhatározat eredménye egy olyan jelentés, amely javaslatokat tesz az állatkínzásokkal kapcsolatos ügyek felgyorsítására, gördülékenyebbé tételére. A jövő generációinak, a lakosságnak és az állatvédelmi ügyek szereplőinek szóló oktatásban véli felfedezni a jelentés a siker kulcsát, ellenben elengedhetetlen nyomatékosítani, hogy ezen intézkedések hatása szükségképpen hosszabb távon érvényesül.

Hazai galambokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic pigeons

Szerző: Kovács Beatrix Erika, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia a kórokozók adaptációja következtében kialakuló probléma, mely komoly gondot jelenthet életet veszélyeztető bakteriális fertőzések kezelésében, különös tekintettel az élelmiszertermelő állatok termékein keresztüli közegészségügyi jelentősége miatt. A galambok élelmiszertermelő állatként és a városi környezetben is kontaktusba kerülnek az emberrel, így különösen nagy a rezisztenciában rezervoárként betöltött szerepük. A rezisztencia galambok körében történő felmérésének irodalma szegényes, holott számos, baromfifélékre nem engedélyezett antibiotikumot használnak kezelésükre.

Kutatásunk során Magyarországon elsőként mértük fel galambok esetén, reprezentatív módon régiónként, összesen 22 telepről gyűjtött mintákból izolált baktériumok antibiotikum érzékenységét, minimális gátló koncentráció (MIC) meghatározással, összesen 294 db izolátumra. A galambtartókkal előzetes online, majd személyes kérdőíves felmérést követően megállapítottuk, hogy legtöbben (66,7%) versenyzés céljából postagalambot tartanak. A kitöltők 46,7%-a 51-100 db létszámú, 33,3%-a 101-500 db létszámú állományt tart fenn. A közegészségügy szempontjából is kritikusan fontos hatóanyagok közül fluorokinolonokat (13%), kolisztint (5%) is jelentős mértékben használnak. A galambtartók 66,7%-a nem végeztet érzékenységi vizsgálatot, és mindössze 6,7%-a végeztet rendszeresen ilyen vizsgálatokat.

Az Escherichia coli törzsek (167 db) MIC50 érték alapján ceftriaxonra, enrofloxacinra és kolisztinre mutattak érzékenységet; ceftriaxonra 49%-os, enrofloxacinra 52%-os és kolisztinre 31%-os rezisztenciát mutattunk ki. A Staphylococcus törzsek (74 db) amoxicillinre és ceftriaxonra bizonyultak érzékenynek, azonban a kritikusan fontos antibiotikumok közül az enrofloxacinra (92%), a szinte kizárólag humán gyógyászatban használt vankomicinre (78%) kapott rezisztencia aggasztó. Az Enterococcus törzsek (53 db) imipenemre voltak érzékenyek, enrofloxacinra 91%os, vankomicinre pedig 66%-os rezisztenciát mutattak. Állománynagyság szerint csoportosítva a törzseket, a kisebb létszámú állományok kedvezőbb érzékenységi adatokat mutattak. Hasznosítási típus alapján pedig a vegyes hasznúak bizonyultak a legtöbb antibiotikumra érzékenynek, amit a díszgalambok követtek.

A kritikusan fontos antibiotikumokra kapott magas rezisztencia aggasztó, ami a sokszor megalapozatlan antibiotikum-felhasználás következménye. A jövőben szükségesek a galambtartók még szélesebb körében és rendszeresen végzett felmérések, valamint a helyes antibiotikum felhasználással kapcsolatos ismeretanyagok átadása részükre.

A sling urethroplasztika eredményességének retrospektív vizsgálata kutyákban A retrospective study on the efficiency of sling urethroplasty in dogs

Szerző: Kovács Blanka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Németh Tibor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)

A sling urethroplasztika eredményességét kutyákban vizsgáló retrospektív kutatásunkban 24 konzervatív terápia-rezisztens vizelet inkontinenciával (USMI – „urethralis sphincter mechanizmus inkompetencia”) diagnosztizált és sling (hurok, heveder) urethroplasztikán átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Vizsgálataink az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti és Szemészeti Klinikáján operált betegek klinikai adatainak elemzésére és egy előre kidolgozott vizsgálati kérdőív alapján történő utókövetésére irányult. A betegszelekciós és -kizárási kritériumoknak megfelelő esetek kórlapjaiban dokumentált adatok összegyűjtését követően, a legalább 6 hónapos utókövetési idővel rendelkező betegek tulajdonosaitól a perioperatív egészségi állapot felmérése és az esetlegesen fellépő szövődmények felkutatása érdekében telefonos konzultációk útján érdeklődtünk. Kutatásunk a recidíva arány feltérképezése mellett, a tulajdonosi elégedettség felmérésére is kiterjedt. Hipotézisünk az volt, hogy a vizelet inkontinencia ultimarációs terápiás lehetőségeként alkalmazott sling urethroplasztika a klinikai tünetek jelentős enyhülését vagy teljes megszűnését eredményezi. Eredményeink szerint a 24 beteg esetében elvégzett 28 sling urethroplasztika műtét az esetek 78,57%-ban eredményezett tünetmentes időszakot. A telefonos konzultációk idején (átlag 41,5 hónap utókövetési idő) a recidíva arány megállapítását követően a szakirodalmi adatokhoz hasonló eredményeket kaptunk. Az általunk kialakított vizsgálati csoportok kritériumai szerint 10 beteg (41,67%; 8 szuka, 2 kan) tartozott a kontinens betegek közé, 6 beteg (25%; 5 szuka, 1 kan) tartozott a részlegesen inkontinens betegek közé, valamint 8 beteg (33,33%; 5 szuka, 3 kan) tartozott az inkontinens betegek közé. Összességében a betegek 2/3-ában (66,67%) sikerült részlegesen vagy teljesen elérni a vizeletürítés akaratlagos kontrollját. Vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a sebészi eljárás kedvező szövődményprofilja, illetve a magas tulajdonosi elégedettségi szint miatt sikeresen alkalmazható a konzervatív terápia-rezisztens vizelet inkontinencia ultimarációs terápiás lehetőségeként.

Kutyanyálminták antimikrobiális rezisztenciagén tartalmának vizsgálata Canine saliva as a possible source of antimicrobial resistance genes

Szerző: Kovács Eszter Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Tóth Adrienn Gréta, PhD-hallgató; Dr. Solymosi Norbert, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Bioinformatikai Központ)

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) napjainkban egyre nagyobb teret hódít, magában hordozva a köz- és állategészségügyi veszélyt, az antimikrobiális szerek hatástalanságának lehetőségét és közvetve a halál okát. A hatékonynak bizonyuló antibiotikumok köre szűkül és nem tart lépést a multirezisztens baktériumok megjelenésével, ezzel okozva minden évben több ezer életveszélyes gyógyíthatatlan fertőzést. A humán- és állatgyógyászatban értelmetlenül igénybevett antibiotikumok mellet a világ egyes részein a hozamfokozásra történő alkalmazást lehet felelőssé tenni a jelenség gyorsuló üteméért. A folyamatot a baktériumok között megvalósuló horizontális géntranszfer (HGT) is lehetővé teszi, mely útján egymás között szabadon cserélhetik ki a baktériumok az antimikrobiális rezisztenciagéneket (ARG) megfelelő triggerek jelenlétében.

A számos országban egyre népszerűbbé váló társállat tartás mellet, a házi kedvencek és gazdáik közötti kapcsolat szorosabbá formálódása is szignifikáns faktor a rezisztens baktériumok és gének vándorlásának tekintetében. A kutyák gyakran alszanak együtt tulajdonosaikkal, és a gazda megnyalása, vagy sajnos a kutyaharapási eset sem ritka, ami nagyban hozzájárul az AMR fajok közötti terjedéséhez. A dolgozatban arra kerestük a választ, rejt-e veszélyt a társállatok mikrobiomjának emberi szervezettel való találkozása antibiotikum rezisztencia gének átadása szempontjából. Az Egyesült Államokból származó interneten elérhető kutyanyálminták genomját megvizsgáltuk, kimutatva ezzel a mintában található rezisztenciagéneket.

A vizsgálatok során 26 kutyanyálminta új generációs szekvenálási módszerrel előállított metagenom adathalmazát bioinformatikailag elemeztük. A mintákban számos baktérium taxont, ARG-t és ARG mobilitást elősegítő genetikai elemet tudtunk azonosítani. A nyálmintákban leggyakrabban előforuló baktérium nemzetség a Porphyromonas, Prevotella és a Pasteurella, a detektált ARG-k által befolyásolt antibiotikum csoportok pedig az aminoglikozidok, karbapenemek, cefalosporinok, glicilciklinek, linkózamidok, makrolidok, oxazolidion, penámok, fenikolok, pleuromutilinek, sztreptograminok, szulfonamidok és tetraciklinek voltak.

A kutyák nyálmintáihoz kapcsolódó antimikrobiális rezisztenciagének és a potenciálisan érintett antibiotikum csoportok száma nagy. A horizontális géntranszfer, amely a terjedő antimikrobiális rezisztencia alapjául szolgál, valamint a kisállatokkal való szoros együttélés lehetőséget teremt az antimikrobiális rezisztenciagének kutyáról tulajdonosra vándorlására.

A leírt eredmények jelentőségének pontosabb megítéléséhez további vizsgálatokra van szükség, viszont eme esettanulmány rámutat arra, milyen potenciális veszélyforrás rejtőzik a kutyanyálban, és ha az ember szoros kapcsolatban él a társállatokkal.

Broiler nagyszülőpár állományok vedletési programjainak összehasonlítása Comparison of moulting programmes in broiler grandparent flocks

Szerző: Kovács Zsuzsanna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Bóna Márta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

A mai modern tyúktenyésztésben, a tenyész- és árutojás-termelő állományokat jellemzően csak egyetlen termelési ciklusban hasznosítják. Azonban a tyúkfaj ennél jóval hosszabb ideig képes tojástermelésre, ami vedlési időszakok közbeiktatásával érhető el. Gazdasági szempontból megfontolandó, hogy a tyúkállomány egy beruházási költséggel két ciklust termeljen. A vedletés a tenyészállományok gazdaságos tartásának egyik eszköze.

A madarak vedlése összetett és bonyolult élettani folyamat, amely nemcsak a tollazat váltását jelenti, hanem befolyásolja a neuroendokrin rendszert, a reproduktív szövetek szerkezetét és működését, valamint kihat a tojástermelésre. A mesterséges vedletés a takarmány és ivóvíz időszakos megvonásán, illetve a megvilágítás idejének és intenzitásának markáns csökkentésén alapul. Ezek stresszt okoznak a tyúknak. Olyan hormonális változásokat idéz elő, amely megindítja és meggyorsítja a vedlést.

Vizsgáltuk, hogy két eltérő vedletési programra hogyan reagálnak és melyik eredményesebb a Cobb 500 anyavonali nagyszülőpár broiler tyúkállományok. Ezt két telepen 3, illetve 4 istállóban azonos körülmények között kísértük figyelemmel. 12 hétig tartott mindkét program, mely a tyúkok 53 hetes korában kezdődött. A két vedletési program során 1. héten egységesen megvontuk a takarmányt, ellenben az itatási és a megvilágítási idő hosszában tértünk el. Az „A” programnál 2 szomjaztatási napot iktattunk be a 4 órás időtartamú, 5 lux fényerősségű állandó megvilágítás mellett. A „B” program esetében nem vontuk meg az ivóvizet, itt a megvilágítási és az itatási időt párhuzamosan csökkentettük, majd növeltük. A további hetekben közel azonos módon változtattuk az itatási és megvilágítási időt, annak erősségét és a takarmányadagot.

Eredményeink alapján az „A” programnál a takarmánymegvonás hetében kisebb volt a testtömegvesztés. A takarmányozás újrakezdése előtt célunk, hogy a tyúkok minimum 20 %-t veszítsenek a testtömegükből. Az „A” programban 8-13 % között, a „B”-ban 12-18 % között alakult a madarak testtömeg csökkenése. Mivel 7-10 napnál tovább nem vonható meg a takarmány, ezért megkezdtük a kis fejadaggal induló fokozatosan emelt etetést. Változó ütemben, de 1 istálló kivételével, bekövetkezett a 20 %-os testtömegvesztés a 3. hétre. A vedletés sikereként az állományok elhullási adatait határoztuk meg. Heti bontásban 1-6 % körül alakultak. A vedletés 12 hetére összesítve „A”-nál 22 %, míg „B”-nél 32% az elhullás.

Következtetésünk, hogy „A” vedletési program esetében lassabban indult meg a testtömegveszítés, kisebb stresszt okozott. Viszont „B” programmal egyezően a 3. hétre megtörtént a 20 %-os csökkenés. A mortalitási adatok alapján „B” programban magasabb volt az elhullás, tehát az „A” eredményesebbnek bizonyult.

Összefoglalva az „A” program jobb túlélési eredményeket mutatott, annak ellenére, hogy 2 nap vízmegvonást alkalmaztunk. Tehát a vízmegvonás megtartott világítási program mellett kíméletesebb stresszhatást okoz.

A kakas ivarú végtermék pulykák agresszív magatartásformáinak megjelenése során bekövetkező sejtes immunváltozások vizsgálata az állatjóléti paraméterek változásaival összefüggésben Investigation of cellular immune changes during the occurrence of aggressive behaviors in commercial male turkeys related to changes in animal welfare parameters

Szerző: László Laura, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Kovács László, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

A kísérlet során a kakas ivarú pulykák agresszív magatartásformáinak kialakulásában potenciálisan szerepet játszó környezeti tényezők kerültek vizsgálatra. A nagyüzemi pulykatartás régóta fennálló problémája a sérülést (akár elhullást is) okozó csipkedés (injourious pecking), amely állatjóléti problémát és anyagi veszteséget is jelent a nagylétszámú baromfitenyésztésben. Az agresszív magatartásformák okozta stresszfaktorok által kiváltott sejtes immunváltozásokat elemeztük áramlási citométer segítségével, továbbá az állatjóléti indikátorok vizsgálatát is elvégeztük az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys (2015) c. kiadvány alapján. A kutatás célja az intenzív tartásmódú pulykák agresszív viselkedési kórképeinek kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők pontosabb vizsgálata, körül határolása volt.

Egy kontroll csoport (4.), egy emelt állománysűrűségű csoport (3,5 madár/m2), egy megnövelt teremhőmérsékletű csoport (a tartástechnológiai ajánlásokhoz képest 10%kal) és egy emelt fényintenzitású (100 lux) kísérleti csoport került kialakításra. Öt alkalommal történt vérvétel a kísérleti csoportokból, valamint hetente az állatjóléti indikátorok vizsgálata is elvégezésre került. A 3. és 4. mintavétel során a módosított paraméterű csoportokban a limfociták átlagértékei alacsonyabbnak bizonyultak a kontrollcsoporthoz képest, feltehetően a stressz hatására termelődő kortikoszteron miatt. A megnövelt fényerősségű (1.) és teremhőmérsékletű (2.) csoport limfocita átlagai szignifikáns különbséget mutattak a kontrollcsoporthoz (4.) képest . Az MHCII mérései esetében a megnövelt fényerősségű (1.) csoport átlaga szignifikánsan különbözött a kontrollcsoport (4.) átlagától. A 4. mintavétel során a kontrollcsoport (4.) átlaga szignifikánsan különbözik mindhárom másik csoport átlagától, míg azok között nincs jelentős eltérés. Az MHCII értékek eltérései az egyes csoportokban rámutathatnak a humorális immunitás, stressz hatására bekövetkező változásaira. Az állatjóléti vizsgálati adatok alapján, a sérülésekhez kapcsolódó indikátorok tekintetében megállapítható, hogy a megnövelt állománysűrűségű csoport (3.) szignifikánsan rosszabb értékeket mutat az állatok viselkedését és agresszióhoz köthető sérüléseit tömörítő faktor esetében mind a kontroll, mind a másik két csoporthoz képest, amelyek között viszont nincs szignifikáns eltérés. A 3. teremben az állatjóléti indikátorok és a limfocita szám csökkenésben is megmutatkozik az agresszió okozta stressz. Az immunológiai vizsgálati eredmények alapján az 1. és 2. teremben is megfigyelhető a stressz és agresszió okozta limfocita szám csökkenés.

Végezetül elmondható, hogy a mérések során minden kísérleti csoport esetében mutatkoztak szignifikáns eltérések, mindhárom vizsgált paraméter – megemelt hőmérséklet, fényintenzitás, állománysűrűség – növelheti az agressziót.

Neuronális osztályozó fehérjék és a Seizurerelated gén-6 fehérjék neuronális szállítása és a hatásuk a dendritikus jelintegrációra Neuronal sorting nexins and Seizure related gene 6 trafficking and their influence in the dendritic integration

Szerző: Louboutin Floriane, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A kizárólag az agyban expresszálódó Seizure‐related gene-6 (Sez-6) fontos szerepet játszik az idegsejtek kapcsoltságának kialakulásában az emlős központi idegrendszerben. Sez-6 regulálja a dendritek elágazását és aktiváló típusú szinaptikus tüskék formálódását.

Ennek megfelelően a Sez-6 génkiütött (Sez-6 -/-) állatokban eltérő morfológiájú neuronokat és módosult dendritikus arborizációt figyeltek meg. A Sez-6 -/- egerek rövidebb és erősebben elágazó dendritfával rendelkeznek, mint vadtípusú társaik. Ugyanakkor kevesebb szinaptikus tüske figyelhető meg az esetükben.

Ezeken az anatómia megfigyeléseken alapuló szimulációkat végeztünk, hogy megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a Sez-6 géntermék jelenléte illetve hiánya által kialakított morfológia az állatok neuronjainak jelintegrációs képességét. Kimutattuk, hogy a Sez-6 -/- állatok idegsejtjei sokkal hatékonyabban összegzik az egy időben, de a dentritfa különböző helyeire érkező aktiváló jeleket (hatékonyabb a térbeli jelintegrációjuk). Azonban, amennyiben a szimulációban nem csak a morfológiai eltérések szerepeltek, hanem a megfigyelt szinapszis szám csökkenést is figyelembe vettük, drasztikusan csökkent a sejtek jelintegrációs képessége a vadtípusú neuronokéhoz viszonyítva.

A jelátvitelt az idegsejtek endoszómális szállítórendszere is befolyásolhatja, ami szintén jelentős szerepet játszik a szinapszisok érésében és fenntartásában. A sejtfelszínen megtalálható Sez-6 tII-es izoforma endocitózissal visszavehető a felszínről. A neuronok sejtfelszíni fehérjéi folyamatosan vándorolnak a felszín és a citoplazmában lévő endoszómális rendszer között. Mozgásukat azonban erősen szabályozott módon végzik. A vándorlás lépései homeosztatikus és élettani folyamatokat is befolyásolnak, így a neuronális növekedést, jelátvitelt, tanulási és memória folyamatokat. Azonban a Sez-6 ezen folyamatokban betöltött szerepét, illetve megoszlását a különböző kompartmentek között, még nem ismerjük. A Sez-6 esetében a neuronális nexinek egy csoportja (neuronal sorting nexins), a SNX17 és a SNX27, lehet felelős az endocitotikus folyamatokért. Ezek a fehérjék hasonló aminosav motívumokat ismernek fel, mint amilyen a Sez-6 tII citoplazmatikus végén elhelyezkedő láncon találhatók.

Kimutattuk, hogy a Sez-6 és ezek a nexin fehérjék részleges átfedést mutatnak a korai endoszómális rendszerben, valamint a Sez-6 a recirkulációt lehetővé tevő endoszómális kompartmentben is nagy mennyiségben fordul elő. Továbbá sikerült kimutatni a Sez-6 és a SNX27 interakcióját is.

Eredményeinket figyelembe véve, a Sez-6 kiemelt szerepet játszhat a szinapszisok érési folyamataiban és a szignáltranszdukciós lépésekben, valamint a neuronális kapcsolatok megfelelő kialakításában.

Alternatív módszerek a kutya és macska takarmányozásban Unconventional feeding methods in dogs and cats

Szerző: Maehlum Benedicte, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Hetenyi Nikoletta, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék)

Az adatgyűjtés célja információszerzés volt arra vonatkozóan, hogy a tulajdonosokat mi motiválja az alkalmazott takarmányozási módszer választására, különös tekintettel a nyers- és növényi alapú diétákra. További cél volt annak megismerése, hogy az erre vonatkozó ismereteket honnan szerzik be. A 42 kérdésből álló online kérdőív a következő Facebook csoportokban lett megosztva: “Raw food diets for dogs and cats”, (2500 tag), “vegan dog food” (19 000 tag) és norvég vadászkutyákkal foglalkozó csoport (“Beagle Norge”, 5200 tag). Az adatgyűjtésre 2021 őszén került sor.

A kutyáknak szóló kérdőívet 85-en töltötték ki. A legtöbb (69.4%) résztvevő szerint a takarmányozás nagyon fontos szerepet játszik a kutya egészségében. A válaszadók többsége (87.4%) megfelelőnek gondolta a takarmányozásával kapcsolatos ismereteit Általánosságban vizsgálva a tulajdonosok „nagyon” (64,7%), és „némileg” (32,9) megbíztak állatorvosukban, csupán 2,4% válaszolta, hogy „nem nagyon”. Ezzel szemben, takarmányozási kérdésekben jelentősen csökkent a bizalom szintje, a következők szerint: „nagyon” (46,9%), „némileg” (38,3%), „nem nagyon” (7,4%), és „kismértékben” (7,4%). Az esetek közel 60%-ában az állatorvos jóváhagyta az alkalmazott takarmányt. A nyersetetés valamilyen formáját 34 tulajdonos alkalmazta, ebből hárman több módszert kombináltak (pl.: nyersetetés csak vadászidényben). Senki sem etetett kizárólag vegetáriánus, illetve vegán tápot. Az internet volt a legfontosabb információforrás, amit más állattartók, családtagok és barátok követtek, az állatorvosok jelentősége kicsi volt. A nyersetetést a többég azért választotta, mert „szebbé teszi a szőrzetet” és „természetesebb takarmány”. A válaszadók jellemzően tisztában voltak azzal, hogy a nyersetetés kockázatai közé tartozik a bakteriális fertőzés és az esetleges emésztőszervi tüneteket (pl.: hasmenés), de a fogászati problémákat és a hiánybetegségeket csak kevesen említették. Ezen válaszadók közel 60%-a kutya takarmányát a humán élelmiszerrel azonos helyen kezelte, de külön eszközöket használt. A macskákra vonatkozó kérdőívet csupán 8 ember töltötte ki és közülük egy tulajdonos alkalmazott nyersetetést.

Az eredmények alapján takarmányozási kérdésekben fontos lenne az állattartok bizalmának növelése az állatorvosok felé. Szintén figyelmet érdemel a tulajdonsok ismereteinek bővítése az alternatív takarmányozási módszerekkel összefüggésbe hozható egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban.

Lovak oro-sinalis és oro-nasalis fisztuláinak gyógykezelése biológiai membránnal Medical treatment of oro-sinal and oro-nasal fistulas with a biological membrane in horses

Szerző: Mag Eszter Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska Pál, klinikai segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

Lovakban az oro-sinal, oro-cutan és oro-nasal fisztulák kezelése általában nagy nehézséggel és költséggel jár. A szakirodalomban számos megoldás található a probléma gyógykezelésére. Jelen tanulmányunk célja egy új módszer bemutatása, mely az alveolusban meglévő sejtek, szövetek strukturális és működési hiányosságait pótolja a szervezet saját regeneratív kapacitásának felhasználásával. Hipotézisünk szerint a ló saját véréből készült, trombocitákban és fehérvérsejtekben gazdag biológiai membrán a gyógyulásban megtorpant sipolyjárat kötőszöveti gyógyulását serkenti, így a páciens tünetmentessé tehető, lerövidíthető a gyógyulás ideje és csökkenthetők az utókezeléssel járó költségek.

Az ÁTE Lógyógyászati Tanszék és Klinikára beérkező beteganyagból 10 lónál alkalmaztunk biológiai membránt. Az oro-sinal vagy oro-nasal fisztulával diagnosztizált esetekben a fisztula belső részét fedő epithelt a sipoly teljes hosszában eltávolítottuk, majd az érintett részt a szájüreg felől átöblítettük. Indokolt esetben a sinus rendszerbe került takarmányrészek az orrmelléküregek trepanációja során eltávolításra kerültek. Ezt követően 2 komponensű fogászati szilikon pasztával lenyomati mintát vettünk az érintett területről, különös tekintettel a nem gyógyuló alveolus és a tőle mesialis illetve distalis irányban lévő fogakról, amely alapján a fogtechnikai laboratóriumban elkészült háromdimenziós nyomtató segítségével egy, az alveolust fedő implantátumot készíttettünk. A beteg saját véréből készült trombocitákban és fehérvérsejtekben gazdag biológiai membrán felhelyezése történt az érintett alveolus és a sipolyjárat üregébe. Annak érdekében, hogy megvédjük a membránt a szájüreg felől történő kontaminációtól, egy 2 komponensű fogászati szilikon tömőanyagot és az előzőleg egyedileg legyártatott alveolásris fedő implantátumot használtunk az alveolus fedésére.

Tízből három eset tünetmentes, de az eredmény még nem végleges, mert itt kevesebb, mint hat hete kezeltünk, tehát a gyógyulás még folyamatban van. A tíz esetből három lónál a fisztula már régen fennállt (> 6 hó), amikor elkezdtük a kezelést. Ezeknél a lovaknál a sipolyjárat, bár folyamatosan zsugorodó tendenciát mutatott, nem záródott teljesen. Egy esetnél nem ismert sem a foghúzás, sem a fisztula kialakulásának időpontja, valamint a gyógyulás utánkövetése sem volt lehetséges. Friss keletűek (<8 hét) voltak a fisztulák három esetnél, amelyeknél mindegyik ló tünetmentes lett, és a sipolyjárat teljesen záródott.

Klinikai eredményeink igazolják, hogy a frissen kialakult fisztulák esetében tünetmentesség és 2-5 hónap alatti teljes gyógyulás érhető el az általunk leírt módszerrel. Idült sipolyok kezelésekor is teljes tünetmentesség várható. A biológiai membrán minden esetben segítette a granulációs szövet sarjadzását az alveolusban. Klinikai tapasztalataink alapján az implantátum alkalmazásának további előnye, hogy meggátolja a fogak összetérő vándorlását, így megelőzve további diastemák kialakulását.

Csüdcsont szagittális töréseinek ex vivo vizsgálata két különböző implantátummal kadáver lovakakban Ex vivo study of P1 sagittal fracture fixation with two different screw implants in cadaver horses

Szerző: Mergl Balázs Márk, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Izing Simon, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

A lógyógyászatban az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődtek a sebészeti technikák és implantátumok. A ló töréskezelése leggyakrabban az emberi és a kisállatos elveket követi, így általában az innováció is ezekről a területekről származik. Ezért a felszívódó csavarok, amelyeket a humán gyógyászatban már használnak, a lógyógyászatban való alkalmazásának a lehetőségét is felveti. Ezek a csavarok többek között csökkentik a sebészeti beavatkozások számát, hiszen az implantátumot a későbbiekben nem kell eltávolítani, így csökken a műtéti költség és az esetlegesen kialakuló szeptikus szövődmények kockázata.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsa az INION Freedom Screw™ felszívódó csavarok és a fém kortikális (Synthes) csavarok biomechanikai tulajdonságait. A kísérlet során 10 elhullott ló 20 elülső végtagjának csüdcsontján mesterségesen kialakított sagittális törését fúrtuk meg, és rögzítettük 10 fém és 10 felszívódó műanyag csavarral A kísérlet kivitelezése során véletlenszerűen választottuk ki az egy adott lóhoz tartozó két csüdcsont közül, melyiknél használjunk fém és melyiknél műanyag húzócsavart. Mind a 20 használt csavar paraméterei azonosak voltak, az átmérő (4,5 mm) és a menetemelkedés tekintetében; csak az anyaguk volt eltérő. A csavarokat minden esetben, Dr.Izing Simon sebész helyezte be, a húzócsavaros rögzítés szabályainak megfelelően. Minden mintát 10 mm-es epoxigyantába ágyaztunk, hogy alkalmassá tegyük a biomechanikai vizsgálatra, illetve a megbízható nyomásvizsgálat érdekében minden csüdcsonthoz a hozzá tartozó megfelelő metacarpust használtuk a roppantásos kísérlet során. Biomechanikai nyomáspróbákat minden alkalommal ugyanazzal a berendezéssel; a Zwickk Z250 számítógép által vezérelt univerzális anyagvizsgáló géppel végeztük, mely szakítószilárdsági tesztek elvégzéséhez alkalmas. A vizsgálat során folyamatosan növekvő nyomást gyakoroltunk a metacarpális ékre, illetve ez által a csüdcsont ízületi felszínére, amíg 20%-os csökkenés nem volt kimutatható az ellenállás szempontjából, amit a csavar funkcióvesztésének tekintettünk.

Kísérletünk mérte és vizsgálta a maximális alkalmazott erőt (N), és a törésnyitás mértékét (mm) a nyomáspróba során. Eredményeink alapján a felszívódó csavarok nagy terhelésnek tudtak ellenállni. Az összegyűjtött adatok alapján azonban használatuk ígéretesebbnek tűnik a csikók vagy az alacsonyabb terhelésnek kitett, azaz kisebb testméretű lovak esetében. Csökkentik a szeptikus szövődmények vagy a véglegesen behelyezett csavarok irritációjának kockázatát azáltal, hogy idővel felszívódnak. Ezen felsorolt előnyök elengedhetetlenek a lógyógyászat sebészeti beavatkozásainál, különösen csikókban és a sportlovakban.

Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel a vizsgálattal igazolható, hogy a felszívódó csavarokat biztató eséllyel lehet alkalmazni főleg a repedések és részleges, illetve kisebb törések kezelésére csikóknál, illetve ciszták transzkortikalis megfúrásánál.

Kutya spermafagyasztási protokollok összehasonlítása Comparison of dog sperm cryopreservation protocolls

Szerző: Mészáros Eszter Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Bacsa Mónika, PhD hallgató; Dr. Cseh Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A kutyasperma mélyfagyasztását széles körben alkalmazzák az értékes tenyészállatok genetikai anyagának hosszú távú megőrzésére és országok közötti szállítására. A spermahígító oldatok összetétele, felhasználási módja nagyban befolyásolja a sperma felolvasztás utáni minőségét, amelyet legjobban a spermiumok progresszív motilitása jellemez.

Kutatásunkban öt, kereskedelmi forgalomban elérhető spermafagyasztó oldat hatékonyságát vizsgáltuk. A vizsgálatok arra irányultak, hogy rálássunk, hogy melyik hígító adja a legmagasabb fagyasztás-felolvasztás utáni progresszív motilitási értékeket. A kutatás célja, hogy a praktizáló állatorvosoknak segítséget nyújtson spermahígító választáskor a piacon megtalálható készítmények közül.

A vizsgálatok az Állatorvostudományi Egyetem Andrológiai és Asszisztált Reprodukciós Laboratóriumában zajlottak. A minták az Egyetem hét darab Beagle fajtájú kan kutyájából származtak. Az alábbi készítményeket teszteltük kutatásunk során: CaniPro Freeze A&B (Minitube), Steridyl (Minitube), Steridyl + Equex pasta (Minitube), Triladyl (Minitube), CaniRep Uppsala Equex II (CaniRep HB, Uppsala). A friss mintákat CASA-szoftverrel megvizsgáltuk, majd a gyártók által előírt módon alkalmaztuk a különböző hígítókat. A mintákat 3-5 ℃-ra hűtöttük, majd nitrogén gőzben inkubáltuk, ezután -196 ℃-on fagyasztottuk. A spermiumok progresszív motilitását három fázisban ellenőriztük, először frissen, majd inkubálás után, végül pedig felolvasztás után.

A friss minták motilitási átlaga 79.01 % ± 7.32 volt. A friss minták hígítók szerinti csoportjai között nem volt különbség a progresszív motilitás tekintetében. Az inkubált minták eredményei alacsonyabbak voltak friss minták eredményeinél, egyedül a Steridyl hígítónál figyelhettünk meg magasabb értéket. A felolvasztást követően a vizsgált öt hígító közül egyedül a CaniRep Uppsala Equex II eredményeiben nem volt szignifikáns különbség (P<0,05) a friss és felolvasztott minták progresszív motilitási átlaga között. Vizsgálatainkból kiderült, hogy az inkubált minták eredményeiből jobban lehet következtetni a fagyasztás-felolvasztást követő progresszív motilitási eredményekre, mint a friss minták adataiból.

A legjobb eredményt mutató spermahígító oldatnak a CaniRep Uppsala Equex II bizonyult, progreszív motilitási átlaga a felolvasztott mintáknak: 68,5 ± 20.59 %.

A PCV-3 vírus előfordulása nagylétszámú hazai sertéstelepeken Prevalence of PCV-3 virus in large Hungarian swine farms

Szerző: Molnár Levente, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Máté Péter, sertésegészségügyi szakállatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A PCV-3 egy 2016-ban újonnan felfedezett vírus, amely a circovirus genusba és a Circoviridae családba tartozik, továbbá a Föld számos országában kimutatták már sertéstartó telepeken. Kórfejlődése még nem teljesen ismert, de számos klinikai kórképpel hozták már összefüggésbe. Vizsgálatunk célja hazai nagylétszámú sertésállományok PCV-3 vírus fertőzöttségének nagy mintaszámú vizsgálatokból történő felmérése volt. 2020 júliusa és 2022 áprilisa között 18 db hazai nagylétszámú sertéstelep vérmintáit vizsgáltuk kvantitatív PCR segítségével a PCV-3 vírus genom prevalenciájának felderítésére. A kimutatás során az 1408 db vérmintát pool módszert alkalmazva használtuk fel, amely során 4-5 egyed azonos mennyiségű vérmintáit elegyítettük össze, és végeztük el rajtuk a qPCR vizsgálatot. Az eredmények feldolgozása során 6 korcsoportot alakítottunk ki a választástól a hizlalási időszak végéig. Továbbá PCV-2 vírus tekintetében elemeztük a felmért telepek vakcinázási állapotát, annak hatékonyságát és hatásait az esetleges PCV-3 fertőzésekkel kapcsolatban.

A felmért sertéstelepek 94%-ában (17/18) találtunk PCV-3 pozitív mintát. Ez az arány sokkal magasabb, mint a korábbi nemzetközi eredményekben tapasztaltak. A PCV-3 vírus előfordulási gyakorisága 31%-os (89/273) volt a vizsgált pool-ok tekintetében. A PCV-2 vírus jelenléte a mintákban a telepek 50%-ában (9/18) fordult elő, és a pool-ok az esetek 15%-ában (43/273) adtak pozitív eredményt. A társfertőzési arány 7% (20/273), amely magasabb értéket mutat a külföldi szakirodalmakban leírtaknál. A kvantitatív PCR vizsgálat lehetőséget adott a PCV-3 vírus terheltség mértékének a megállapítására. Az eredmények 24%-a az alacsony (Cq-érték>30), 6%-a a közepes (28<Cq-érték<30) és mindösszesen 1%-a (Cq-érték<28) tartozott a magas vírus terheltségű csoportba. Ezeket az eredményeket tovább vizsgáltuk az egyes termelési fázisokra lebontva is.

A felmérés alapján igazolódott, hogy a PCV-3 szinte minden vizsgált hazai sertéstelepen előfordul. Ez a tény nagymértékben növeli a jelentőségét a PCV-3 vírussal kapcsolatos felméréseknek. A nagy arányú vírusterheltség és a kapott koinfekciós arány felveti a szubklinikai fertőzés lehetőségét, amely következményeinek súlyosságát csak további kutatások elvégzésével lehetne bizonyítani. Az eredményes sertésttartás nélkülözhetetlen eleme a magas állategészségügyi színvonal, ennek érdekében megoldást jelenthet egy PCV-2 és PCV-3 vírus elleni kombinált vakcina kifejlesztése.

Cilostazol hatóanyag vizsgálata a lassú szívveréssel járó ritmuszavarok kezelésére kutyákban Cilostazol for medical therapy of bradycardia of cardiac origin in dogs

Szerző: Mork Silje, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens; Kiss Gergely, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

A súlyos, patológiás bradycardia olyan arrhythmia, amelyben a szívfrekvencia a normál referenciaérték alatt van. Ilyenkor megfelelő a vérnyomás, ami súlyos esetben gyengeséget és ájulást vagy akár hirtelen szívhalált is okozhat. Kutyákban a bradycardia gyakori kóros okai a sinuscsomó-diszfunkció és az AV-blokkok. Ezek az állapotok általában pacemaker beültetést igényelnek kezelésként. A pacemaker beültetés speciális szaktudást és költséges eszközöket igénylő műtét, a betegek gyakran idősek és ezért az állatok tulajdonosai nem minden esetben kérik ezt a beavatkozást. Mindez megteremti az igényét annak, hogy a bradyarrhythmiában szenvedő kutyáknak más alternatív, kevésbé költséges, gyógyszeres kezelést próbáljunk biztosítani.

A cilostazol egy olyan gyógyszer, amelyet eredetileg perifériás érbetegségben szenvedő embereknek szántak claudatiós tüneteik enyhítésére. A hatóanyag egy 3-as típusú foszfodiészteráz inhibitor, ahol a protein kináz-A mennyiségének növelésével gátolja a vérlemezke aggregátiot és tágítja az ereket. Mellékhatásként tachycardiát okoz. Egyes vizsgálatokban ígéretes hatást mutatott kóros bradycardiában szenvedő betegeknél, illetve kutyákban, ahol a gyógyszer alkalmazása növelte és stabilizálta a szívfrekvenciát. Annak ellenére, hogy a cilostazol számos humán vizsgálatban sikeres volt, nagyon kevés adat áll rendelkezésre (és csak egyedi esetekben) állatokon arra vonatkozóan, hogy az orális gyógyszeres kezelés helyettesítheti-e a pacemaker beültetés szükségességét, vagy mérsékelheti a tüneteket a bradycardia diagnózisa és a tervezett pacemaker beültetés közötti időszakban.

Az általunk végzett prospektív klinikai vizsgálatnak a célja a cilostazol biztonságosságának, tolerálhatóságának és klinikai hatásainak tanulmányozása szívbetegség miatt súlyosan bradycardiás kutyákon. Az ÁTE beteganyagából származó hat, 12-15 év közötti (átlag 14 év) kutyát vizsgáltunk cardialis eredetű bradycardiával összefüggő tünetekkel, mind a hatnál gyengeség jelei mutatkoztak, ezenkívül négy kutya időnk el is ájult. Három kutyánál sick sinus szindrómát, egy egyednél II-fokú Mobitz II-es és kettő kutyában III-fokú AV-blokkot diagnosztizáltunk EKG segítségével. A cilostazolt a pacemaker beültetés alternatív, gyógyszeres lehetőségeként mutattuk be a tulajdonosoknak, anélkül, hogy ismerték volna a teljes vagy hosszú távú hatást. A kutyák napi 10 mg/kg cilostazolt kaptak kétszer szájon át. A nyomon követés rendszeres kardiológiai vizsgálatok keretében történt. Az adatokat leíró statisztikák és Student-féle t-próba segítségével értékeltük ki. Minden kutya a szívfrekvencia növekedését mutatta a gyógyszer beadása után, ami átlagosan 62%-os szignifikáns növekedést jelent a kiindulási értékhez képest (p=0,03). Mellékhatásokat nem tapasztaltunk és az állatok tünetmentessé váltak. Az átlagos tünetmentes túlélés 14 hónap volt (5-22 hónap). Bár vizsgálati populációnk kicsi volt, jelen eredményeink alapján a cilostazol klinikailag hatékony, biztonságos és jól tolerálható AV-blokkban és sick sinus szindrómában szenvedő kutyáknál. Vizsgálatunk alapján a cilostazol gyógykezelési lehetőséget kínálhat a pacemaker beültetés helyettesítésére vagy a beültetésig történő klinikai stabilizációra.

Számítógépes szimuláció és gap junction kapcsoltság vizsgálata a hallószerv Deiters sejtjeiben Computational simulation and investigation of gap junction coupling of Deiters' cells in the hearing organ

Szerző: Moysan Louise Sylvie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A Deiters sejtek a Corti-féle szervben helyet foglaló szőrsejtek fontos támasztósejtjei. A fizikai és metabolikus támogatás mellett, feltehetően befolyásolják azok eletromotilitását, ezzel részt vesznek a cochleáris amplifikáció erősítő mechanizmusában. Szerepük azonban korántsem teljesen tisztázott. A Deiters sejtek fejlődésének és funkcióinak feltárása, jobb megértése újabb farmakológia támadáspontokat nyithat meg a halláskárosodások gyógyításában. A sejtek Ca2+ szignalizációs pályáinak tanulmányozása hozzájárul a sejten belüli mechanizmusok és a sejtek közötti kommunikációs folyamatok megértéséhez.

A belsőfül csigája, a cochlea, amelyben a hallószerv is található egy jellegzetesen feltekeredett struktúra az emlősökben. Egérben három kanyarulatot ír le, melyeket a csúcsától indulóan apikális, középső és bazális jelzőkkel illetünk és fentről lefelé az egyre magasabb frekvenciájú hang rezgések felfogásáért felelősek. A bonyolult anatómia struktúra és a szerv érzékenysége miatt nehezen tanulmányozhatók a sejtek, így érdemes matematikai modellekkel alkotott predikciókkal csökkentenünk a bonyolult és költséges kísérletek számát.

A dolgozat célja egy matematikai modell kifejlesztése volt, amely jól prediktálja az ATP-, mint parakrin szignalizációs molekula, által kiváltott intracellulris Ca2+ szint növekedést a Deiters sejtekben, a Corti-szervben leírt, sejtek közötti gap junction kapcsoltság figyelembe vételével. Az elkészült modellt Ca2+ imaging vizsgálatokból származó kísérletes eredményekkel hasonlítottuk össze. Alapját Taheri és munkatársai 2017-es és De Pittá és munkatársai 2009-es gliasejt modelljei képezték. A gap junction kapcsoltság leírása Wu és munkatársai 2004-es modelljét alapul véve került a modellbe és az intracelluláris jelátvivő, IP3 molekula diffúzióját tette lehetővé. A külső stimulus a kísérletnek megfelelő koncentrációjú ATP volt. A kísérletekben gap junction blokkolóként szereplő carbenoxolonról feltételezik, hogy a gap junction blokkoláson kívül más módon is (IP3 receptor gátlás) beleszól az intracelluláris Ca2+ szignalizációba. Modellünk alkalmas volt ennek a feltételezésnek a tesztelésére is.

Több mint 300 000 paraméter csoport tesztelése során sikeresen felállítottunk egy modellt, ami alkalmas a Deiters sejtek ATP indukálta Ca2+ szint emelkedésének modellezésére és a sejtek közötti gap junction kapcsoltság részletesebb vizsgálatára.

Anyavonali broiler nagyszülőpár állományok kelési eredményeinek vizsgálata 2021. évi adatok alapján Examination of hatch results in broiler female line grandparent flocks based on 2021 data

Szerző: Négyesi Evelin, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Bóna Márta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

Az állati termékek nagyüzemi előállítása dinamikusan fejlődik az egyre növekvő piaci igények kielégítése céljából. Az ágazatok közül a baromfi ágazat képes a legrugalmasabban alkalmazkodni a piaci változásokhoz. A hatékony nagyüzemi termelést lehetővé teszi a baromfik kedvező szaporodásbiológiai tulajdonsága, valamint az ágazaton belüli szektorok kialakítása. Elkülönül a hús- és a tojástermelés, valamint a tenyészállat előállítás a végtermék előállítástól.

A keltetés folyamata is alkalmazkodik a megnőtt piaci igényekhez, melynek kielégítése csak automatizációval lehetséges. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mesterséges, automatizált rendszerek ellenére a keltetés egy biológiai folyamat marad. A folyamat megértése és a szükséges körülmények biztosítása a mai napig elengedhetetlen az egészséges, jó minőségű naposcsibe előállításhoz.

Jelen dolgozat a broilercsirke ágazaton belül, a tenyészvonalon vizsgálja a szaporodásbiológiai szempontokat, azon belül a keltetés folyamatát, annak befolyásoló tényezőit. A vizsgálat során Cobb 500 anyavonali broiler nagyszülőpár állományok 2021-es kelési eredményeit elemeztük. Az állományokat két csoportra osztottuk korosztály szerint: az első csoport 32-46 hetes korú, míg a második 46-62 hetes kor feletti. Összesen 31 kelési nap adatait dolgoztuk fel. A kelések Magyarországon, 100 % magyar tulajdonban lévő keltetőben Petersime keltetőgépekben zajlottak. A tenyésztojások német nagyszülőpár állományoktól és a két saját telephelyen tartott nagyszülőpár állományoktól származtak.

A kelések során összehasonlítottuk a becsült kelési %-ot a tényleges kelési %-kal. Vizsgáltuk a nagyszülőpár állomány korának és a tenyésztojások tárolási idejének összefüggését a tényleges kelési %-kal, valamint a lámpázás kori és a kelési kiesésekkel. A lámpázás alkalmával kieső veszteség a terméketlen tojásokat és a korai embrióelhalást foglalja magába, míg a késői kiesést a befulladt tojások adják.

Vizsgálataink során az alábbi megfigyeléseket állapítottuk meg: A nagyszülőpár állomány korának emelkedésével a tényleges kelési % csökkent (P < 0.05). A tárolási idő hossza nem volt szignifikáns hatással a kelési %-ra (P > 0.05). A lámpázás kori kiesések a nagyszülőpár állomány korának emelkedésével nőttek (P < 0.05), míg a tárolási idő hossza nem volt rá hatással (P > 0.05). A kelési kiesések nem mutattak összefüggést a nagyszülőpár állomány korával (P > 0.05), de a tárolási idő hosszának emelkedésével a számuk nőtt (P < 0.05).

Összefoglalva a korcsoportok szerinti összehasonlításkor kijelenthető, hogy a becsült kelési % az idősebb állományok esetén pontosabb volt (P < 0.05). A tényleges kelési % a fiatalabb állományok esetén nagyobb volt az idősebb állományokhoz képest (P < 0.05). A lámpázás kori veszteségek az idősebb állományok esetében nagyobbak voltak (P < 0.05), míg a kelési kiesés esetén nem volt különbség a két korcsoport között (P > 0.05).

Mikroszatellita markerek rokon fajok közötti tesztelése sólyomfélékben Testing of microsatellite markers in closely related raptor species

Szerző: Németh Dorina Mercédesz, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Vili Nóra, adjunktus; Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

Napjainkban a természetvédelem egyre nagyobb szerepet játszik a törvényhozásban is. Kiváló példa erre az idén áprilisban kiadott 136/2022. (IV. 7.) Kormányrendelet (a 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet módosítása), melynek értelmében Magyarországon kötelezővé vált a solymászmadarak genetikai azonosítása, vagyis az egyedek leszármazásának igazolására alkalmas, genetikai markereken alapuló laborvizsgálat eredményének benyújtása.

Jelen kutatás elsődleges célja tehát olyan genetikai markerkészletek összeállítása volt, mely lehetővé teszi a Magyarországon solymászatra engedélyezett madárfajok, vagyis héja (Accipter gentilis), karvaly (A. nisus), szirti sas (Aquila chrysaetos), Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), északi sólyom (F. rusticolus) és vándorsólyom (F. peregrinus) egyedi azonosítását, szükség esetén az egyedek leszármazásának vizsgálatát. Továbbá a készletekkel genotipizált tenyészmadarak rokonsági viszonyainak felmérésére és az állományok beltenyésztettségének becslésére is lehetőség nyílik.

A készlet összeállításhoz mikroszatellita-markereket, másnéven STR-eket (Short Tandem Repeats – rövid tandem ismétlődések) használtunk. Az előzetes tesztekhez összesen 92 markert választottunk ki, ezekből 34 Falco-fajokra, 35 Aquila-fajokra és 23 Accipiter-fajokra specifikus. Minden markert legalább három és legfeljebb tizenkilenc azonos fajba tartozó egyed mintáján teszteltük, illetve a solymászatra engedélyezett fajok mellett további Magyarországon előforduló rokonfajok, például kerecsensólyom (F. cherrug), vörös vércse (F. tinnunculus) és kék vércse (F. vespertinus) egyedek mintáit is bevontuk.

A tesztek eredményeit gélelektroforézissel ellenőriztük, a pontos allélhosszokat kapilláris elektroforézis segítségével állapítottuk meg. A markerek kiválasztásánál figyelembe vettük az azonosított allélok számát és gyakoriságát, valamint a PI-értékeket (Probability of Identity – megegyezési valószínűség) is. Emellett, egyes esetekben a leszármazás megállapíthatóságát is teszteltük – erre azért volt lehetőség, mert szerepeltek bizonyítottan szülő-utód rokonságban álló egyedekből származó minták a tesztminták között.

A végső készletek 14 Falco-markerből, 11 Aquila-markerből, és 23 Accipitermarkerből állnak, amelyek a jelenlegi adataink alapján kellően nagy felbontással rendelkeznek az egyedek biztos elkülönítéséhez.

A deltametrin és tebukonazol által okozott oxidatív stressz vizsgálata mézelő méhek központi idegrendszerében Investigation of tebuconazole and deltamethrin induced oxidative stress in the central nervous system of honeybees

Szerző: Oláh Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezetők: Dr. Mackei Máté, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A világszerte egyre nagyobb ökológiai és gazdasági problémákat jelentő beporzópusztulás számos oka közül kutatásunk az akut peszticid-expozíció okozta oxidatív stressz vizsgálatát tűzte ki célul mézelő méhek központi idegrendszerében.

Az általunk alkalmazott inszekticid szer a piretroid észterek csoportjába tartozó deltametrin, a gombaellenes vegyület pedig a triazolok közé tartozó tebukonazol volt, mely hatóanyagokat széleskörben és nagy mennyiségben alkalmazzák napjaink modern mezőgazdaságában. A méhek begyűjtését és a vizsgálati csoportok kialakítását követően az említett anyagokat 48 óráig tartó kezelés során, szubletális dózisban (deltametrin: LD50/10 = 7,9 ng/méh/nap, LD50/20 = 3,95 ng/méh/nap, LD50/40 = 1,975 ng/méh/nap, tebukonazol: LD50/10 = 8,505 μg/méh/nap, LD50/20 = 4,253 μg/méh/nap, LD50/40 = 2,123 μg/méh/nap) kevertük az állatok etetőanyagához. A vizsgálat során a központi idegrendszer preparációját követően nyert szövetminták homogenizálásra kerültek, majd ezekből kolorimetriás módszerek segítségével vizsgáltuk a malondialdehid (MDA) koncentrációját, a szuperoxid-dizmutáz (SOD) és a glükóz-6-foszfát dehidrogenáz (G6PDH) aktivitását, valamint a redukált és oxidált glutation (GSH-GSSG) arányát.

Az eredmények szinte minden vizsgált paraméter esetében alátámasztották az oxidatív stressz jelenlétét mindkét vizsgált anyag felvételét követően. A lipidperoxidációs folyamatok markereként ismert MDA koncentrációja szignifikánsan megnövekedett a legmagasabb dózisban adagolt deltametrin és tebukonazol hatására. Ezen kívül a SOD aktivitása szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a legmagasabb deltametrin koncentráció kivételével minden esetben a kezelt állatokban, mint a kontrollcsoport esetén, s mivel a SOD az egyik legfontosabb antioxidáns hatású, a redox rendszer elsődleges védvonalaként szolgáló enzim, a kapott eredmények az antioxidáns védelmi rendszer zavarára, lassulására utalhatnak, mely oxidatív stressz fokozott kockázatára enged következtetni. A GSH-GSSG arány minden kezelt csoport esetében szignifikánsan csökkent, jól reprezentálva ezzel a méhek agydúcában végbemenő oxidációs folyamatokat és a redox homeosztázisban nagy jelentőséggel bíró glutationrendszer kimerülését. Ezen túlmenően a pentóz-foszfát ciklusban kulcsszerepet játszó G6PDH esetében szintén szignifikáns enzimaktivitás-csökkenést tapasztaltunk, mely gátló hatások hozzájárulhatnak a glutation-rendszer kimerüléséhez.

A kutatásunk során nyert eredményeink alátámasztották a feltevést, hogy a deltametrin és a tebukonazol fokozott mértékű oxidatív stressz kialakulásához vezethet a méhek központi idegrendszerében, mely hatások közrejátszhatnak számos további jelentős méhegészségügyi probléma, így például a méhek eltűnésével járó, máig sem teljes mértékben tisztázott kóroktanú kolóniaösszeomlás kórkép kialakulásában.

Propolisz különböző kivonatainak in vivo hatékonysága brojlercsirke szalmonellóziasa esetén In vivo efficacy of different extracts of propolis in salmonellosis of broiler chickens

Szerző: Olasz Ákos, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatoros (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az egyre terjedő antimikrobiális rezisztencia következtében az évszázad közepére a jelenlegi tendenciák hatására, akár 10 millióra is nőhet az ezzel összefüggésbe hozható halálozások éves száma, ezért a bakteriális megbetegedések kezelésére alternatív megoldásokra van szükség az antibiotikumok helyett. Az antibiotikum alternatívák közé tartozik a propolisz, melynek igazolt immunmoduláns és baktériumtól függően bakteriosztatikus vagy baktericid hatása van. A leggyakoribb élelmiszer eredetű patogénként ismert Salmonella enterica általában tojással, valamint szennyezett vagy nem megfelelően hőkezelt baromfihússal terjed. Humán- és állategészségügyi szempontból számos, a propolisz in vitro hatékonyságát meghatározó kutatás látott napvilágot, azonban az in vivo hatékonysága ez idáig kevésbé kutatott terület.

Vizsgálataink során alkoholos kivonást követően beszárított propolisz 1x, 3x és 5x dózisát takarmányba keverve, valamint vizes kivonatát ivóvízzel adagoltuk. A felnevelés ideje alatt egyedileg mértük a napi súlygyarapodást és csoportosan a takarmányfogyasztást. Ezen kívül Salmonella enterica törzzsel fertőztük a kezelt csoportokat.

Kimutattuk, hogy bár a kontroll és a kezelt csoportok között nem volt szignifikáns eltérés a súlygyarapodásban, szakmailag azonban releváns mértékben meghaladta az első két hétben a kezelt csoportok súlygyarapodása a kontroll csoportét. A 12. életnapig a kontroll csoporthoz képest sokkal kevesebb takarmányt fogyasztottak az egyes beszárított propolisz kivonattal kezelt csoportok, súlygyarapodásuk pedig meghaladta a kontroll csoportét. Ez a tendencia a 24. napig csökkent, majd ismét javultak a mutatók. A vizes kivonattal itatott csoport takarmányértékesítése a vizsgálat idejének túlnyomó részében jobb volt, mint a kontroll csoporté. A propolisz etetése nem eredményezte a szalmonella ürítés korábbi megszűnését, azonban csökkentette a fertőzés klinikai tüneteinek megjelenési valószínűségét. A fertőzött csoportok esetén a szalmonella ürítése a beszárított propolisz kivonat 1x dózisával etetett csoport esetén a 3. napig, a 3x dózisnál a 6. napig, az 5x dózisnál a 14. napig, a vizes kivonattal itatott csoportnál a 6. napig volt kimutatható, míg a pozitív kontrollnál csak a 3. napig.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a propolisz biztonsággal használható brojlercsirkék kiegészítő kezelésére, a felnevelési időszak bizonyos időszakában jelentősen javítja a gazdasági mutatókat. A jövőben érdemes több, nagyobb állatlétszámú vizsgálatot végezni a hatékonyság vizsgálatára, valamint a propolisz farmakokinetikai tulajdonságainak feltérképezésére.

Klinikai EHV-1 fertőzések es EHM Magyarországon 2021-2022-ben Clinical EHV-1 infections and EHM in Hungary in 2021-2022

Szerző: Ozvaldik Bernadett, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Forgách Petra Éva, egyetemi adjunktus; Dr. KorbacskaKutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A ló herpeszvírus-1 (EHV-1) az Alphaherpesvirinae alcsaládba, azon belül pedig a Varicellovirus genusba tartozik. Napjainkban is jelentős gazdasági károkkal járó, légzőszervi tüneteket, a vemhesség végén vetélést és felnőtt lovakban idegrendszeri tüneteket (myeloencephalopathia) okozó fertőző betegség. Légúti váladékkal hatékonyan terjed, az állatokban hosszú időn keresztül képes lappangani, mely tulajdonsága hozzájárul ahhoz, hogy számos járvány kitöréséért volt felelős az évek során. Ezek közül az egyik legsúlyosabb a 2021 január-februárban, Spanyolországban megrendezett CES Valencia Spring Tour díjugrató versenyhez kötődő járványkitörés, melynek következtében az aktuális versenyszezonban fokozott figyelem irányult a lovak fertőzöttségére, illetve attól való mentességére.

Az EHV-1 fertőzés OIE listás, de Magyarországon nem bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, a valenciai járványkitörés után azonban a versenyeket megelőző, vírusürítésre irányuló szűrésre, valamint a fertőzés gyanúját felvető tüneteket mutató lovak laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatára fokozottabb érdeklődést tapasztaltunk mind a tulajdonosok, mind a kezelő állatorvosok részéről. Dolgozatomban az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Virológia laboratóriumába érkezett minták vizsgálatának eredményeit, valamint a pozitív esetek elemzését foglalom össze.

A laboratóriumba a vizsgálati időszakban (2021 februártól 2022 júliusig) 457 minta érkezett, ezek közül 448 minta vizsgálata a vírus jelenlétére, míg 9 minta vizsgálata a fertőzés igazolására szolgáló ellenanyag-kimutatásra irányult. A direkt víruskimutatást real-time polimeráz láncreakcióval végeztük, a beérkezett minták közül 7 bizonyult pozitívnak, és egy kétesnek. A pozitív mintákat az Irish Equine Centre munkatársaival együttműködésben részletes genetikai analízisnek vetettük alá, melynek eredménye szerint egyik fertőzés sem kapcsolódik a valenciai járványkitöréshez, azonban a kimutatott vírusok genetikai mintázata a klinikai tünetekkel korrelál. Az indirekt víruskimutatásra küldött minták egy részében a friss fertőzésre utaló magas ellenanyagszintet mértünk, míg más minták eredményei korábbi fertőzésre vagy a látens fertőzés reaktiválódására utalnak.

A vizsgálataim eredményei alapján a hazai EHV-1 járványhelyzet teljes feltérképezését, valamint a lótartók és lovakat kezelő állatorvosok körében a herpeszvírusok okozta fertőzésekkel kapcsolatos ismeretterjesztést tartom szükségesnek.

BARF étrenden tartott kutyákban és macskákban előforduló paraziták vizsgálata Investigation of parasites in dogs and cats kept on BARF diet

Szerző: Papdeák Viktória, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Napjainkban a kutya és macskatulajdonosok körében egyre növekvő trend a kedvencek nyers táplálékkal való etetése, azaz a BARF étrend alkalmazása. Számos előnye mellett a hőkezelés hiányából adódóan potenciális forrásai lehetnek állat- és közegészségügyi szempontból is jelentős kórokozóknak, amelyek az állatok ürülékén keresztül veszélyt jelenthetnek az emberekre is. Vizsgálatunk az utóbbival kapcsolatos ismereteinket hivatott bővíteni.

A kutatás során 81 kutya és 8 macska bélsarát vizsgáltuk meg, amely mintákat számos hazai településről gyűjtöttük a tulajdonosok közreműködésével. Emellett, kérdőívet is töltettünk ki velük annak érdekében, hogy az eredményeinket összevetve az általuk megadott válaszokkal, következtetéseket tudjunk levonni. A mintákból elsődlegesen hagyományos parazitológiai vizsgálatot végeztünk el, majd a kapott eredmények tükrében alkalmaztuk a DNS kivonást QIAamp Fast Stool Mini Kit használatával. Minden egyes mintát konvencionális PCR-rel vizsgáltunk meg a következő egysejtű parazitákra: Neospora-, Toxoplasma- és Sarcocystis fajok, valamint piroplasmák. Ezen felül, a féregélősködők is célcsoportnak számítottak.

A vizsgálatban résztvevő állatok egy kivételével betegségre utaló tünetet nem mutattak. A felszíndúsítás során 15 minta bizonyult pozitívnak, ezek közül a legtöbb esetben métely és Taenia-típusú petéket találtunk mikroszkóp alatt, a fennmaradókban Giardia cysta, Cystoisospora oocysta, Sarcocystis sporocysta és Spirocerca lupi pete volt látható. A PCR vizsgálatok során a minták negatívnak bizonyultak Neospora-, Toxoplasma- és Sarcocystis-fajokra, valamint piroplasmákra. Hat mintából egyértelműen kimutatható volt a Dicrocoelium dendriticum, egy mintából pedig a Fasciola hepatica DNS-e. Bár a kutatás nem terjedt ki a baktériumok vizsgálatára, a DNS kivonás során számos mintából Escherichia coli-t tudtunk izolálni, ami tünet hiányában kevésbé jelentős, azonban egyes tanulmányok szerint a nyers táplálékban található E. coli jelentős rezervoárja lehet rezisztencia és virulencia géneknek, így multirezisztens törzsek kialakulásában is szerepet játszhat.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a BARF étrend nem jelentett fokozott kockázatot sem kutyák, sem macskák számára, melynek hátterében egyrészt a táplálékfogyasztás előtti fagyasztás, illetve az állat rendszeres féreghajtása lehet. A vizsgálataink során kimutatott mételyeknek klinikai jelentősége is lehet, hiszen egy D. dendriticum fertőzött kutya súlyos gyomorbélrendszeri tüneteket mutatott. Ezen felül, e mételyfaj jelenléte városi körülmények között elsősorban járványtani szempontból jelentős, hiszen végleges gazdái között található az ember.

A magyarországi őzpopulációk igazságügyi célú genetikai vizsgálata mitokondriális kontroll régióval Assessment of the genetic diversity of Hungarian roe deer populations for forensic purposes using the mitochondrial control region

Szerző: Petes Valentina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Zenke Petra, tudományos főmunkatárs; Zorkóczy Orsolya, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Az európai őz (Capreolus capreolus) széles körben elterjedt, Magyarországon is nagy számban élő faj, amely számos esetben esik vadgázolás, orvvadászok által elkövetett illegális elejtés és trófeával való visszaélés áldozatává, illetve közlekedési balesetek okozójává, aminek bizonyítása sokszor csak genetikai módszerekkel lehetséges.

Mivel a hazánkban élő őzekről jelenleg csak korlátozott genetikai információ áll rendelkezésre, célunk egy szélesebb körű hazai feltérképezés volt a mitokondriális genom (mitogenom) kontroll régiójának segítségével. Vizsgáltuk emellett a hazai őzállomány genetikai kapcsolatát a többi európai populációéval, figyelembe véve a faj közeli rokonával, a szibériai őzzel (Capreolus pygargus) való introgresszióját. Felmértük továbbá a kontroll régió alkalmazhatóságát a populációk elkülönítésére és az egyedek régiókhoz való rendelésére, valamint az anyai vonalak kizárásos vizsgálatokra való alkalmasságát.

Kutatásunk során hivatásos vadászok által az ország több régiójából származó, szakszerűen elejtett őzekből vett szövetmintákat (n=43) használtunk fel. A kivont DNS-t a mitogenom kontroll régiójára tervezett primerpár segítségével polimeráz láncreakcióban sokszorosítottuk, tisztítottuk majd szekvenáltuk. A kapott szekvenciákat a referenciagenomra illesztettük és meghatároztuk az egyes minták haplotípusát.

A saját szekvenciáinkat kiegészítettük a GenBank-ból letöltött, más hazai területekről származó egyedek szekvenciáival (n=75), így összesen 38 haplotípust találtunk a hazai őzeknél. Ezek közül 13 új volt hazánkra nézve, illetve tíz még eddig le nem írt haplotípus. Eddigi eredményeink alapján az egyes haplotípusok több, egymástól távol eső populációban is előfordulnak. Így a kontroll régió alapján nem lehet a populációkat elkülöníteni − amit statisztikai módszerrel (F statisztika) is alátámasztottunk − és az egyedek geográfiai meghatározása sem lehetséges.

Ugyanakkor, mivel az anyai vonalak nagy diverzitást mutatnak, a kontroll régió vizsgálata alkalmas lehet kizárásra, ezáltal pedig bizonyos, igazságügyi szempontból is releváns kérdések megválaszolására. A kutatás folytatásaként tervezzük a hazai őzállomány autoszómás genetikai markerekkel (mikroszatelliták) történő felmérését, amely az egyedi szintű azonosítás mellett az állományok régiónként való megkülönböztetését is elősegítheti.

Luteolin Gram-negatív baktériumokkal szembeni védőhatásának vizsgálata sertés eredetű bélhám sejttenyészeten The protective effect of luteolin in porcine intestinal epithelial cells infected with Gram negative bacteria

Szerző: Rahamim Koral, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Kovács Dóra, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antibiotikumok túlzott és helytelen használata az elmúlt évek során jelentősen megnövelte az antibiotikum-rezisztencia előfordulásának gyakoriságát. A rezisztencia kialakulása a kezelés kudarcához vezethet, és nagy kockázatot jelent mind az emberi, mind az állati egészségre nézve. Az állatok és az emberek egészsége szorosa összefügg, többek között a zoonotikus kórokozók, mint az Escherichia coli (E. coli) és a Salmonella enterica (S. enterica) állatokról emberre történő átvitelének lehetősége miatt, amely jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Az "Egy egészség" koncepció irányelveinek figyelembevételével mind a rezisztencia kialakulása, mind a zoonózisok terjedésének veszélye jelentősen csökkenthető.

A koncepció szerint a potenciális egészségügyi kockázatok leküzdése érdekében a humán- és az állatgyógyászatnak együtt kell működnie a veszélyek előrejelzésében, megelőzésében, felderítésében és leküzdésében, ideértve az antibiotikum-rezisztencia csökkentésére és optimalizálására irányuló gyakorlati megoldások keresését. Az ilyen lehetséges megoldások közé tartozik a potenciális antibiotikum-alternatívák felderítése, ami kulcsfontosságú az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben. A lehetséges alternatívák, mint pl. a flavonoidok csoportjába tartozó luteolin megfelelő helyettesítőt jelenthetnek. A flavonoidok másodlagos növényi anyagcseretermékek, amelyek jótékony tulajdonságokkal rendelkeznek, többek között antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatásuk is igazolt.

Vizsgálatunk célja a luteolin védőhatásának tanulmányozása volt in vitro sertés bélhámsejt (IPEC-J2) modellen. A sejteket E. coli-val vagy S. enterica ser. Typhimurium-mal kezeltük, önmagukban, illetve luteolinnal (25 vagy 50 µg/ml) kombinálva. A luteolin adagolását három különböző módon hajtottuk végre, összehasonlítva az elő-, a párhuzamos és az utókezelés hatékonyságát. Ezután meghatároztuk az intracelluláris reaktív oxigénszármazékok (IC ROS) mennyiségét 2',7' diklór-dihidrofluoreszcein-diacetát (DCFH-DA) reagenssel. A gyulladásos interleukin-6 (IL-6) és interleukin-8 (IL-8) szinteket enzimhez kötött immunszorbens próbával (ELISA) határoztuk meg, a patogén adhézió gátlását pedig sorozathígítást és kioltást követően a telepek számának meghatározásával vizsgáltuk. Kísérletünk eredményei azt mutatták, hogy a luteolin képes volt jelentősen csökkenteni az oxidatív stressz, illetve a gyulladásos markerek szintjét bélhámsejtekben. Nem volt azonban jelentős szerepe az E. coli és a S. Typhimurium tapadásának befolyásolásában a fent említett sejteken.

Eredményeink alapján a luteolin alternatívát jelenthet sertések fertőző bélbetegségeinek megelőzésében és kezelésében, de ennek alátámasztására további vizsgálatokra van szükség, mind in vivo, mind in vitro.

Állatgyógyászati probiotikumok metagenomikai vizsgálata brojlercsirkében Metagenomic analysis of veterinary probiotics in broiler chickens

Szerző: Román István László, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Gazdasági haszonállataink termékei kockázatot jelenthetnek mikróbákkal történő kontamináció és velük együtt antimikrobiális rezisztencia gének terjesztésében, azaz a horizontális géntranszfer lehetőségének a megteremtésében. Az antibiotikum felhasználás csökkentésére számos alternatív megoldás létezik, ilyen a probiotikumok használata, melyek olyan hasznos mikroorganizmusok, amik megfelelő módon adva kedvező hatással bírnak az élő szervezetre. Keveset vizsgált terület ezek antimikrobiális rezisztencia génhordozása (ARG), és a bélmikrobiomra, különös tekintettel a bélrezisztoma változásra gyakorolt hatásuk.

Kutatásunk során új generációs szekvenálás segítségével baromfifélékre engedélyezett probiotikumok ARG hordozását vizsgáltuk, különös tekintettel azok plazmidon, fágon vagy mobilis genetikai elemként való kódolására. Ezen kívül vizsgáltuk a brojlercsirke teljes felnevelési időszaka alatt a különböző probiotikum készítmények etetésének hatására bekövetkező bélrezisztoma és bélmikrobiom változását, valamint összefüggést kerestünk az egyes azonosított ARG-k és a minimális gátlóanyag koncentráció (MIC) értékek meghatározását követően a rezisztencia fenotípusos kifejeződése között.

Az egyes készítményekben kritikusan fontos antibiotikumokkal szembeni rezisztencia mechanizmus kialakulásáért felelős géneket azonosítottunk, mint fluorokinolon efflux pumpát kódoló géneket, peptid antibiotikum célpont mutációt és efflux pumpát kódoló géneket. Továbbá közegészségügyi szempontból jelentős aminoglikozidok enzimatikus inaktivációját kódoló aadK és AAC(6')-Ii géneket is azonosítottunk. Számos ún. multidrug rezisztenciát kódoló gén is azonosításra került (vmlR, ykkC, ykkD, msrC, clbA, eatAv). Azonban sem mobilis genetikai elemet, sem plazmidon kódolt gént nem találtunk; fágon kódolt gént is csak egy esetben mutattunk ki (DfrA43). A fenotípusos vizsgálat során MIC érték meghatározást végeztünk és számos esetben a rezisztencia kialakulásáért felelős gén megtalálható volt a törzsekben. A bélsárminták metagenom vizsgálata során genus szintjén az egyes csoportonként, az idő és etetés függvényében Shannon-diverzitás eloszlás és Mann-Withney teszt alkalmazása során sem találtunk szignifikáns különbséget a párosított minták között.

A probiotikumok is hordozhatnak közegészségügyi szempontból jelentős ARGket. A jövőben érdemes több, a probiotikumok molekuláris genetikai módszerekkel történő vizsgálatára irányuló kutatást végezni, az egyes gének kifejeződésének vizsgálatához pedig transzkriptomikai vizsgálatok szükségesek.

Kullancs közvetítette egysejtűek vizsgálata hazai vadmacskákban és házi macskákban Investigation of tick-borne protozoa in wild cats and domestic cats in Hungary

Szerző: Rompos Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A macskák háziasításához fűződő történetek rendkívül régre nyúlnak vissza, a városi állattartás kialakulásának köszönhetően pedig a házi macskák egyre szélesebb körben elterjedt állatok. A macskák egyre növekvő népszerűsége mellett a fertőző betegségeiket, vektor által terjesztett parazitáikat, illetve az ezekkel is összefüggő vadmacska - házi macska hibridizációs folyamatát is egyre nagyobb érdeklődés övezi. Populációik méretének a gyarapodása nem okozta őseik – a vadmacskák – kihalását, azonban az urbanizáció előrehaladtával ezen macskafélék élettere egyre inkább közössé válik, megfelelő körülményeket teremtve ezzel a kullancs közvetítette kórokozók terjedésének. Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a piroplazmák és Hepatozoon-fajok előfordulását az Aggteleki Nemzeti Park térségében, vadmacskákban és kijáró házi macskákban egyaránt. Ezen macskafélék a nemzeti park területén és környékén nagy eséllyel érintkezhetnek egymással, illetve osztozhatnak kullancs vektorokon. Összehasonlítás céljából más településekről származó házi macskák korábbi mintáit is feldolgoztuk.

Összesen 131 egyed vett részt a vizsgálatainkban, közülük 88 házi macska vérmintája Debrecenből és Szegedről származott. Az Aggteleki Nemzeti Park területén elhullott 4 vadmacskát és 1 házi macskát, illetve azon a vidéken élő 38 betegségre utaló tüneteket nem mutató házi macskát vizsgáltunk meg. Utóbbiaktól alvadásban gátolt vérmintát gyűjtöttünk, 9 kivételével szájtamponminta is rendelkezésünkre állt. A mintákból vérkenetet készítettünk, a DNS kivonást pedig a QIAamp DNA Mini Kit-tel végeztük el. Ezt követően minden egyes mintát konvencionális PCR-rel vizsgáltunk meg a fent említett célcsoportokra.

Egy vadmacskából a piroplazmákat célzó PCR-rel Cytauxzoon europaeus fajt, a Hepatozoon-fajokat keresve pedig 3 vadmacskából Hepatozoon felis fajt tudtunk kimutatni. Az Aggtelek környéki, aktívan kijáró házi macskák egy vérmintája bizonyult pozitívnak, melyben H. felis jelenlétét tudtuk igazolni. A többi településről származó korábbi években gyűjtött minták negatívnak bizonyultak mindkét kórokozóra.

Eredményeink aktualitását mutatja, hogy az általunk igazolt Cytauxzoon- és Hepatozoon-fajok hazai jelenléte vadmacskákban nemrég nyert igazolást. Magyarországon azonban ez idáig nem volt ismert a H. felis jelenléte házi macskákban. Fertőződésük a közös élettérben található fertőzött kullancs elfogyasztásával lehetséges. Ezért fontosnak tartjuk, hogy mind az állatorvosok, mind az állattartók figyelmét felhívjuk a fertőzés eshetőségére és a kullancs elleni védekezés fontosságára.

Főbb megbetegedések csoportosítása kedvencként tartott patkányokban Classification of main diseases in pet rats

Szerző: Similowski Elsa Roxane Macha, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Szilasi Anna, egyetemi adjunktus; Dr. Mándoki Míra, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

Európa állatorvosi rendelőiben egyre gyakoribb páciens a háziasított patkány (Rattus norvegicus domestica). Mivel igen szelíd és intelligens a természetük, így nagyon kedveltek mint társállatok. Emellett évtizedek óta használják őket kutatásokban mint modell állatok, és széleskörű irodalom áll rendelkezésre a főbb laboratóriumi törzsekről. Sajnos a tartási körülmények és az állatok genetikája igencsak különbözik a kedvencként tartott patkányokétól, mivel szelektíven tenyésztik őket, és specális körülmények között tartják. Így feltételezhetjük, hogy a társállatok megbetegedései is más karakterűek, mint a laborállatoké. Jelenleg még igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre a társállatként tartott patkányokról, mivel az egzotikus állatokkal foglalkozó szakkönyvek inkább a nyúlra, tengerimalacra, görényre és hörcsögre koncentrálnak.

Jelen tanulmány a patkányok főbb betegségeinek csoportosítását tűzte ki célul franciaországi adatok alapján. Retrospektív kutatásunk során több, mint 1000 páciens adatait tekintettük át egy francia állatkórház és referencia klinikai adatbázisából 2006 és 2021 között. A patkányok életkorát, ivarát, főbb panaszát és a diagnózist gyűjtöttük ki és elemeztük.

A teljes vizsgált populációban a főbb panaszok a légúti tünetek (35%), szövetszaporulatok (21%), neurológiai tünetek (13%) és sántaság (9%) voltak. A profilokat az életkor és ivar függvényében állítottuk fel – ezeket osztályoztuk, és egy fát alakítottunk ki, ami alapján könnyen láthatók a főbb panaszok adott életkor és ivar tekintetében. Ezeket a profilokat további részletekkel gazdagítottuk, így egy dupla kördiagramon tudtuk ábrázolni a főbb tünetekhez tartozó állatorvosi diagnózist. Az elemzés során három, statisztikailag releváns korcsoport alakult ki, ami így segít behatárolni az idősödő patkány fogalmát. A kedvencállatként tartott patkányt fiatalnak tekinthetjük 12 hónapos kor alatt, idősödőnek 24 hónapos korig és öregnek 24 hónapos kor felett.

A vizsgált populációban a légúti tüneteket leggyakrabban idült légúti betegség (chronic respiratory disease, CRD) okozta minden korcsoportban (60% felett). A szövetszaporulatok emlőtumorok voltak az idősödő és öreg nőstény állatok körében (65% felett, ebből 75% fibroadenoma), és tályogok a hím állatokban (50% felett). Az idegrendszeri tünetek oki hátterét ritkán derítették ki, leggyakrabban a vestibularis szindróma diagnózisát állították fel (55% felett minden korcsoportban). Az agyalapi mirigy daganat diagnózisát is leggyakrabban gyanú alapján hozták az idősödő és öreg patkányok körében (14–65%). A sántaság felülreprezentált diagnózis volt az öreg hím állatok csoportjában (22% a nőstény állatokban látott 8%-kal szemben), és főképp polyradiculoneuropathiával hozták kapcsolatba (59%).

A vizsgálat során nyert adatok hasznosak lehetnek mind az állatorvosoknak, mind a patkányok gazdáinak, továbbá alapul szolgálhatnak későbbi ismertető anyagok létrehozásához.

30 mg/kg dózisban, intramuszkulárisan alkalmazott florfenikol farmakokinetikai tulajdonságai sertés ízületi folyadékban és PK/ PD integrációja Streptococcus suis ellen Pharmacokinetic properties of intramuscularly administered florfenicol in pig synovial fluid at the dose of 30 mg/kg and PK/PD integration against Streptococcus suis

Szerző: Simon Réka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A florfenikol a fenikolok csoportjába tartozó kis molekulatömegű, széles antibakteriális spektrummal rendelkező hatóanyag, amely a Gram-pozitív és a Gram-negatív baktériumokkal szemben is bakteriosztatikus hatásmóddal rendelkezik. Kiválóan felszívódik intramuszkuláris, szubkután és szájon át történő alkalmazást követően is, illetve ehhez hasonlóan kiválóan megoszlik a szervezetben, így a speciális membránokon is képes átlépni. Kutatásom elsődleges célja, hogy a nagy dózisban (30 mg/kg), intramuszkulárisan alkalmazott florfenikol farmakokinetikai tulajdonságait meghatározzam sertés ízületi folyadékban, illetve ennek az alkalmazási módnak a jelentőségét vizsgáljam a Streptococcus suis okozta ízületgyulladások kezelésében.

A vizsgálatokat 8 db, 28,93 ± 3,64 kg testtömegű Danbred ártány sertéssel végeztem el, amelyben a florfenikol dózisát az engedélyezett készítmények használati leírásától eltérően 15 mg/kg helyett 30 mg/kg dózisban határoztam meg, intramuszkuláris beadási móddal, egyszeri alkalommal. A kísérlet állat fázisában vérplazma és ízületi folyadék mintákat gyűjtöttem egy alkalommal a gyógyszerbeadást megelőzően, illetve azt követően a következő időpontokban vettem vért: 10, 20, 30, 40, 50 és 60 perccel, illetve 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 12, 24, 48 és 72 órával, illetve ízületi folyadékot: 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24, 48 és 72 órával. A vérplazmában és az ízületi folyadékban a florfenikol koncentrációját folyadékkromatográfia-tömegspektrometria (LC-MS/MS) segítségével határoztam meg, többszörös reakciókövetési módban (MRM), amely a módszer megfelelő érzékenységét és szelektivitását biztosította. A florfenikol a beadást követően 1,40 ± 0,66 órával (tmax) érte el a maximális koncentrációt a vérplazmában (Cmax=8,15 ± 3,11 µg/ml), míg az ízületi folyadékban 1,75 ± 1,16 óra (tmax) elteltével (Cmax=4,51 ± 1,16 µg/ml). A vérplazmában a felezési idő (t1/2) 17,93 ± 11,68 óra, míg az ízületi folyadékban 12,27 ± 7,45 óra. A görbe alatti terület értéke 24 órára kivetítve (AUC24h) a vérplazmában 104,77 ± 21,56 μg/ml*h, míg az ízületi folyadékban 44,12 ± 17,23 μg/ml*h.

A farmakokinetikai vizsgálatokat követően 73 db, sertés eredetű Streptococcus suis izolátumnak határoztam meg az érzékenységét florfenikollal szemben mikrohígításos módszert alkalmazva, amelynek eredménye a minimális gátló koncentráció (MIC) értékek. A MIC-értékek alapján kiszámoltam a MIC50 (2 µg/ml) és MIC90 (8 µg/ml) értékét. A farmakokinetikai és farmakodinámiai adatok felhasználásával elvégeztem a PK/PD integrációk közül a %T>MIC-t és az AUC24h/MIC-et, amelyek alapján a florfenikolra nézve 2 µg/ml-es vagy annál kisebb MIC-értékű S. suis törzsekkel szemben a florfenikol 30 mg/kg dózisban, intramuszkulárisan alkalmazva baktericid hatást is képes kifejteni szeptikémia esetén, míg ízületigyulladás esetén csak bakteriosztatikus hatást képes kifejteni a 2 µg/ml-es MIC-érték alatti S. suis törzsekkel szemben.

Rágcsálók és nyulak bélsárvizsgálata Giardiafajokra és más egysejtű parazitákra Examination of feces from rodents and rabbits for Giardia species and other protozoan parasites

Szerző: Sipos Ditta, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Napjainkban a nyúl és különféle rágcsálók tartása egyre kedveltebbé vált az állatbarátok körében, ezáltal megteremtve a körülményeket arra, hogy több közvetlen kapcsolat alakulhasson ki ember és állat között. Az ember és az egykor kihalás szélére sodródott eurázsiai hód közötti kapcsolat is növekvő tendenciát mutat, hiszen a számunkra fürdőzési lehetőséget nyújtó vizek egyben életteret biztosíthatnak a hazánkban mostanra már túlszaporodott hódállományoknak. Mivel ezen állatok hordozói lehetnek különböző, akár zoonótikus tulajdonsággal rendelkező egysejtű parazitáknak, ezért vizsgálatuk különösen nagy jelentőséggel bír.

Kutatásunkban összesen 154 kisemlős vett részt: 77 csincsilla (Chinchilla lanigera), 10 tengerimalac (Cavia aperea f. porcellus), 13 degu (Octodon degus), 12 patkány (Rattus norvegicus), 15 hód (Castor fiber) és 27 nyúl (Oryctolagus cuniculus). A bélsármintákat gyűjtést követően hagyományos parazitológiai diagnosztikai módszerrel, azaz félszíndúsítással vizsgáltuk. A hódokból vett mintákat Giardia SNAP teszt segítségével is ellenőriztük. Az összes minta közül kiválasztottunk 59 mintát, melyekből a DNS QIAamp Fast Stool Mini Kit segítségével kivonásra került. Ezt követően a mintákat PCR vizsgálatnak vettettük alá.

A hagyományos parazitológiai módszer segítségével 32 állatban Giardia sp. ciszta (32/154; 20,78%), 10 állatban Eimeria sp. oociszta (10/154; 6,49%), közülük pedig 4 állatban e két faj koinfekciója volt jelen (4/154; 2,60%). Egy tengerimalacban Cryptosporidium sp. oociszták (1/154; 0,65%) jelenlétét állapítottuk meg. A pozitív állatok közül négy állatnak voltak kifejezett gyomor-bélrendszer eredetű tünetei, további három állat tulajdonosa kevésbé jellegzetes tünetekről számolt be, úgymint fogyás és lágyabb bélsár ürítés. A többi állat esetében fertőződésre utaló tünet nem volt megfigyelhető. A hódok a SNAP teszt eredmények alapján Giardia negatívnak bizonyultak. Molekuláris vizsgálatokkal a Giardia fajokat és genetikai csoportokat nem tudtuk megállapítani, mivel módszerünk további beállításokat igényel.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy a nyulak és rágcsálók hazai populációiban nagy eséllyel találkozhatunk különböző egysejtű paraziták okozta fertőzésekkel, melyek akár súlyos tünetekben is megnyilvánulhatnak. Azonban járványtani szempontból a tünetmentes hordozóknak nagyobb jelentőségük lehet, hiszen kulcszszerepet játszhatnak a paraziták terjedésében, különös tekintettel a Giardia duodenalis emberre való átvitelében.

Galambélősködők molekuláris járványtani vizsgálata Molecular and epidemiological study of pigeon parasites

Szerző: Sipos Gábor, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Hornok Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Első kutatásunk célja a hazai madártetűatkák genetikai vizsgálata volt. Ennek során első alkalommal találtuk meg a Dermanyssus gallinae L1 vonalát KözépEurópában, galambon. A D. gallinae L1 törzsének részletes morfológiai és molekuláris-filogenetikai analízise rejtett (kriptikus) faji státuszba helyezte a D. gallinae (s.l.) fajon belül. Szintén megtaláltuk az első molekulárisan és filogenetikailag igazolható Ornithonyssus sylviarum városi madárfertőzést hazánkban, molnárfecskéken. Figyelembe véve a molnárfecskék jól dokumentált vonulási útvonalait Magyarország és Afrika között, az ehhez a madárfajhoz kötődő O. sylviarum nagy valószínűséggel a Földközi-tenger keleti vidékéről érkezett az atka gazdájaként szolgáló molnárfecskékkel. Ezzel szemben a magyarországi galambokból gyűjtött atkák cox1 genetikai homogenitást mutattak az észak-amerikai O. sylviarum-mal, ami csak a madarak és atkáik emberi tevékenység (pl. kiállításra szállítás vagy állatkereskedés) révén való, nagy távolságokon átívelő kapcsolatával magyarázható.

Második kutatásunk során a Trichomonas gallinae fajt vizsgáltuk, amely a madarak világszerte elterjedt, ostoros egysejtű parazitája. Garat-tampon mintákat gyűjtöttünk Magyarországon és Romániában 99 columbiform madártól, köztük 76 verseny-, és városi galambtól (Columba livia domestica), négy örvös galambtól (C. palumbus), 16 kacagó gerlétől (S. risoria) és három balkáni gerlétől (S. decaocto). A DNS-kivonást követően ezeket a mintákat molekuláris módszerekkel elemeztük a T. gallinae jelenlétére. A T. gallinae-t mind a négy vizsgált madárfajban kimutattuk. A versenygalambok körében szignifikánsan magasabb volt a fertőzöttség előfordulása (95%), mint a városi galambok esetében (33%). A többi columbiform madárfaj közül a PCR-pozitivitás aránya az örvös galambok esetében volt a legmagasabb (100%), magas volt szintén (94%) a kacagó gerlék közt, viszont alacsony a balkáni gerlék közt (33%). Egyes genotípusok előfordulása a gazdafajhoz és a mintavételi helyhez köthető. A klinikai tüneteket csak egy genotípussal tudtuk összefüggésbe hozni. A kimutatott T. gallinae genotípusok többsége nem gazdaspecifikus és nem okoz klinikai tüneteket. Legjobb tudomásunk szerint ez volt a T. gallinae genetikai diverzitásának első vizsgálata Magyarországon, Romániában és az egész délkelet-európai régióban. Összegzésként elmondható, hogy a fogságban tartott columbiform madarak esetében lényegesen magasabb volt a T. gallinae fertőzöttség aránya, mint a szabadon élő columbiform madaraknál.

Lactobacillus rhamnosus probiotikus baktériumtörzs hatásának in vitro vizsgálata sertés bélfertőzés modellben In Vitro Study of the Effect of a Probiotic Bacterial Strain of Lactobacillus rhamnosus in a Porcine Intestinal Infection Model

Szerző: Somogyi Fanni, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Palkovicsné Pézsa Nikolett, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Nagyüzemi körülmények között tartott sertésekben a zsúfoltság és az intenzív technológia okozta stressz miatt gyakori az Escherichia coli (E. coli) és Salmonella Typhimurium (S. Typhimurium) okozta bélfertőzés. A patogének által kiváltott oxidatív stressz és a bél barrier funkciójának károsodása a termelés csökkenéshez és klinikai tünetek kialakulásához vagy akár elhulláshoz is vezethet. Hosszú évtizedekig ennek megelőzésére és hozamfokozásra rutinszerűen alkalmaztak antibiotikumokat, és ez a gyakorlat is hozzájárult a manapság egyre nagyobb mértékeket öltő antimikrobiális rezisztenciához. Az Európai Unió ma már szigorúan szabályozza az antibiotikumok állatgyógyászati felhasználását. Felmerült tehát az igény olyan alternatív szerek és táplálékkiegészítők iránt, amelyek nem járulnak hozzá a rezisztencia növekedéséhez, ugyanakkor képesek pozitív hatást kifejteni az állatok egészségére és termelőképességére, és segítenek megőrizni a béltraktus egészséges barrier funkcióját.

A probiotikumokat már hosszú ideje használják az állatgyógyászatban, de sok esetben még nem teljesen ismert a pozitív hatásukért felelős pontos hatásmechanizmus és a hatékonyságuk mértéke. Kísérletünkben a Lactobacillus rhamnosus (L. rhamnosus) probiotikus baktérium IPEC-J2 sertés eredetű bélhámsejteken kifejtett védőhatását vizsgáltuk a patogén E. coli és S. Typhimurim baktériumokkal szemben.

Először Neutral Red próbával meghatároztuk, hogy a L. rhamnosus 10^8 CFU/ ml koncentrációban alkalmazva nem befolyásolja az IPEC-J2 sejtek életképességét, további kísérleteinkben ezt a koncentrációt alkalmaztuk. Ezután a sejtek intracelluláris redox állapotát vizsgáltuk DCFH-DA próbával, melynek során három különböző kezelést alkalmazva (elő-, egyidejű és utókezelés) adtuk hozzá a sejtekhez az L. rhamnosust, valamint a patogén baktériumokat. FITC-D fluoreszcens próbát alkalmazva teszteltük a probiotikus törzs hatását a bélhámsejtek paracelluláris permeabilitására. Végül pedig azt vizsgáltuk, hogy a L. rhamnosus milyen mértékben akadályozza meg a patogén baktériumok tapadását az IPEC-J2 bélhámsejtekhez.

Kutatásunk eredményei azt bizonyítják, hogy a L. rhamnosus jelentősen csökkenti a sertés-bélhámsejtekben az E. coli, illetve S. Typhimurium által kiváltott oxidatív stresszt, képes megelőzni a barrier funkció károsodását és gátolja a patogén baktériumok adhézióját. További in vitro és in vivo vizsgálatok szükségesek a L. rhamnosus pozitív hatásának hátterében álló folyamatok felderítésére.

Az Anti-Müllerian hormon szérumszint meghatározás szerepe a gonadális elváltozások diagnosztikájában és az ivari státusz meghatározása során kutyában The role of serum anti-Müllerian hormone determination in the diagnosis of gonadal abnormalities and in the determination of canine reproductive status

Szerző: Soós Eszter Kincső, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Müller Linda, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

Az ivari differenciáció fontos faktoraként ismert anti-Müllerian hormon (AMH), elsősorban az asszisztált reprodukció területén széles körben elterjedt diagnosztikai markerré vált az utóbbi évtizedekben. A kisállatpraxisban is megfigyelhető növekvő jelentőségét magyarázza, hogy a posztnatális időszakban is megjelenik a vérben. Hímnemű egyedekben egyedüli forrásként a here Sertoli sejtjei, nőneműekben pedig a kisebb follikulusok granulosa sejtjei termelik, így vérszintjének meghatározása alkalmazható az intakt és ivartalanított egyedek elkülönítésére, valamint a rejtettheréjűség, az ovarian remnant szindróma (ORS), petefészek elváltozások, Sertoli-, illetve granulosa sejtes daganatok diagnosztikájában, emellett felmerül a fertilitási markerként történő alkalmazásának lehetősége. A kutya AMH szérumszintjének alakulásáról született eltérő elrendezésű vizsgálatokon alapuló publikációk a mérési módszerek különbözősége miatt is némileg eltérő eredményeket közöltek. Munkám során a Szülészeti klinikára érkező egészséges, ivartalanítás céljából, valamint ivarszervi rendellenesség miatt műtétre kerülő ivarérett nőstény és hím kutyákból gyűjtöttem vérmintákat. Közvetlenül a műtéti beavatkozás előtt (0. nap), majd az azt követő 3., 7., 14., és 28. napokon levett vérmintákból egy kutyára vizsgálatunkkal egy időben validált immunkemilumineszcens módszerrel határoztuk meg a szérum AMH koncentrációkat, majd elvégeztük a statisztikai értékelést. Az eltávolított gonádok makroszkópos vizsgálata mellett heredaganat és ORS esetén azok szövettani feldolgozását is elvégeztük. A vizsgálatba vont összesen 15 különböző fajtájú, 1,3-14,5 éves szuka kutyából 12 rutin ivartalanításon esett át, 3 állatnál ORS műtéti ellátása volt a cél. A 14 különböző fajtájú, 1-13 éves kan között 7 egészséges, 3 heredaganattal és 4 rejtettheréjűséggel diagnosztizált betegből vettünk mintát. Nemenként, valamint a gonádokat érintő elváltozások alapján kialakított csoportonként szignifikánsan (P<0.05) eltérő 0. napi átlagos AMH koncentrációk folyamatos csökkenését figyeltük meg a műtétet követő időpontokban. A szukákban mért vérszintek a 14. napra alapszintre csökkentek, míg egészséges kanokban a 0. napon mért szignifikánsan magasabb kiindulási értékek csak a 21-28. napra érték el azt. Meghatároztuk az AMH felezési idejét az egyes csoportokban, valamint az egyes időpontokban mért, az ivartalanított és ivaros (egészséges, vagy elváltozott gonáddal rendelkező) állatok elkülönítésére alkalmas határértékeket. A kutatás alapján meghatározott határértékek segíthetik a kollégákat egy általuk is elérhető, egyre szélesebb körben alkalmazható mérési módszerrel nyerhető eredmények helyes értékelésében. Például segítséget nyújtanak az ivarszervi elváltozások diagnosztikájában, illetve megadják, hogy ORS vagy hereelváltozások esetén, hány nappal a beavatkozást követően igazolható a gonád teljes eltávolítása egy ismételt AMH méréssel, illetve heredaganat esetében mikor kell áttét meglétére gondolni.

Az állategészségügyi gyógyszerköltségek alakulása, különös tekintettel az antibiotikumokra, nagylétszámú hazai tejelő szarvasmarha telepeken The veterinary drug costs with special regard to antibiotics on large Hungarian dairy cattle farms

Szerző: Steenkamp Mathao, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár; Dr. Dobos Attila, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

A tanulmányban az állategészségügyi gyógyszerköltségeket vizsgáltuk, különös tekintettel az antibiotikumokra és a főbb termelési paraméterekre 8 nagylétszámú magyar tejelő szarvasmarhatartó gazdaságban, ahol átlagosan 864 tehenet tartottak 2015-2017 között. Vizsgálatunk során elemeztük az állategészségügyi gyógyszerköltségek, ezen belül az antibiotikumokra fordított kiadások megoszlását termékcsoportok és indikáció szerint. A vizsgált időszakban az egy tehénre jutó éves átlagos állategészségügyi gyógyszerköltség 77,2 euró, az egy liter tejre jutó éves átlagos állategészségügyi gyógyszerköltség pedig 0,82 eurócent volt. A termékcsoportokat tekintve átlagosan az antibiotikumok feleltek a legnagyobb költséghányadért (39,6%), de arányuk a hároméves időszak alatt fokozatosan csökkent 42,3%-ról 35,9%-ra. Az antimikrobiális szerek költségét a hormonok (21,8%), a vakcinák (15,9%), a sebészeti és gyógyászati termékek (11,9%), a vitaminok és étrend-kiegészítők (5,8%) és a parazitaellenes szerek (4,9%) kiadásai követték. A vizsgált időszakban a hormonok, valamint a sebészeti és gyógyászati termékek költséghányada csökkent, a többi készítménycsoporté viszont nőtt, különösen a vakcináké. Az összes állatgyógyászati gyógyszerköltség 29,7%-át a tőgybetegségekre, 26,4%-át a szaporodási rendellenességekre, 11,8%-át a sántaságra, 11,5%-át az emésztőszervi betegségekre, 10,0%-át a légzőszervi betegségekre, 4,9%-át a paraziták elleni védekezésre, 4,6%-át az anyagcsere-rendellenségekre és 1,1%-át az egyéb sebészeti és orvosi kezelésekre fordították. Az éves átlagos antibiotikum költség tehenenként 30,6 euró volt, az egy liter tejre jutó éves átlagos antibiotikumköltség pedig 0,32 eurocent. A teljes antibiotikumköltség 51,9%át a tőgygyulladások, 27,8%-át a sántaság, 12,1%-át a légzőszervi és emésztőrendszeri betegségek, 8,3%-át pedig a szaporodási zavarok (pl. metritisz) kezelésére fordították. Az összes antibiotikumköltség 63,2%-át a cefalosporinokra, 11,1%-át a fluorokinolonokra és 9,6%-át a különböző antibiotikum-kombinációkra (pl. penicillinek és aminoglikozidok, amoxicillin és klavulánsav) fordították, majd a tetraciklinek, makrolidok, penicillinek és egyéb antibiotikumok következtek. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált állományokban a tehenek száma és a tejhozam minden évben nőtt, azonban az egy tehénre és egy liter tejre jutó átlagos éves állategészségügyi gyógyszerköltség 2015 és 2017 között stagnált vagy enyhén csökkent. Az összes állategészségügyi gyógyszerköltség legnagyobb részét továbbra is az antibiotikumok tették ki, bár részarányuk a vizsgált időszakban folyamatosan csökkent, ugyanakkor a vakcinák költséghányada jelentősen nőtt, ami jó iránynak tekinthető az antimikrobiális szerek felhasználásának célzott csökkentése tekintetében.

A laterális septum kisspeptin sejtjeinek fejlődéstani vizsgálata A study on the ontogeny of lateral septal kisspeptin neurons

Szerző: Szentkirályi-Tóth Soma, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Hrabovszky Erik, egyetemi tanár; Puska Gina, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A reproduktív tengely működését a hipotalamikus gonadotropin-releasing hormon (GnRH)-termelő idegsejtek az adenohipofízis luteinizáló hormon (LH) és follikulus stimuláló hormon (FSH) elválasztásának szabályozásával irányítják.

Az FSH és LH hormonok hatására az ivarszervekből szexuálszteroidok szabadulnak fel, melyek kritikus szerepet játszanaka GnRH termelés feedback szabályozásában is. A petefészkek ösztrogén (ösztradiol) hormonja a hipotalamusz kisspeptin (KP) expresszáló interneuronjainak közvetítésével kulcs szerepet tölt be a hipotalamusz GnRH elválasztásának szabályozásában. A KP-GnRH reguláció hibás működése a pubertás és a nemi funkciók veleszületett vagy szerzett zavarát idézheti elő. KP idegsejtek kisebb számban előfordulnak a mediális amygdala és a laterális septum (LS) területén is.

Az extrahipotalamikus KP sejtpopulációk szerepe és működése jelenleg kevéssé ismert. TDK munkám célja a LS területén megtalálható KP sejtpopuláció fejlődéstanának, nemi dimorfizmusának és ösztrogén általi szabályozásának vizsgálata volt génmódosított egérmodellben. Munkám során 26-27 napos korban figyeltem meg először KP idegsejtek megjelenését nagyobb számban az LS területén. A fluoreszcens markerrel (ZsGreen) jelölt sejtek száma fokozatosan növekedett, mígnem elérte a felnőttkorra jellemző 120-150-es számot. A hím egerek alacsonyabb sejtszámokat mutattak a legtöbb korkategóriában. Nőstény egerek 20 napos korban megkezdett, 4 napon át tartó ösztrogén hormon kezelésével indukálni tudtam a KP neuronok korai megjelenését nagy számban. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a LS idegsejtjeinek KP termelését az ösztrogén hormonok emelkedő vérszintje váltja ki. Az ösztrogén hormonok KP idegsejtekre gyakorolt génexpressziós hatásainak további tanulmányozására ezért új generációs RNA-Seq vizsgálatok bevezetését tervezzük.

Az ellés lefolyásának ellenőrzése egy nagyüzemi Holstein-fríz tehenészetben, különös tekintettel a halvaszületések előfordulására Controlling of calving process in particular the occurrence of stillbirths in a large-scale Holstein-Friesian dairy farm

Szerző: Szücs Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Szenci Ottó, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika)

Minthogy az ellést megelőző időszak tartási körülményei nagymértékben befolyásolják az ellés lefolyását, ezért vizsgálataimat egy hazai Holstein-fríz tehenészetben végeztem, ahol ~1200 fejőstehenet tartanak mélyalmos istállókban. A vemhes üszők és tehenek kb. 28 nappal az ellés előtt kerülnek át a szintén mélyalmos ellető istállóba, ahonnan az új tartástechnológia szerint a várható ellés előtt három nappal 4-5 fős karámokba kerültek, hogy az ellés elkezdődését az elletőmesterek időben észrevegyék és szükség esetén szülészeti segélynyújtást végezzenek. A vizsgálat során 2021. szeptembere és 2022. májusa közötti időszakban mintegy 876 ellés lefolyását követtük nyomon. A vizsgált paraméterek a következők voltak: a borjak átlagos testtömege, a nehézellések előfordulása, a halvaszületések és a magzatburokvisszamaradások (MBV) száma. Nehézellésnek tekintettük azokat az eseteket, amikor a szülészeti segélynyújtást legfeljebb egy (S2), két (S3), ill. három ember segítségével végezték, vagy elletőkészüléket vettek igénybe (S4). Az S1-es kategóriába tartoznak azok az esetek, amelyeknél az ellés segélynyújtás nélkül zajlott le, ez 70,1%ban fordult elő. A borjak 1,3%-a született halva, és a tehenek 7%-nál MBV-t állapítottak meg. Az ebben a csoportban született borjak átlagos testtömege 40,3 kg volt. Az ellések 25,6%-ánál egy ember segédkezett (S2 kategória), a halva született borjak aránya ezekben az esetekben 3% volt. Az ebbe a csoportba tartozó tehenek 4,8%-nál volt MBV megfigyelhető, és a borjak átlagos testtömege 41,4 kg volt. Az S3-as esetek az ellések kb. 2%-át jelentették és a borjak 0,3%-a született halva. A tehenek 0,4%-át kezelték MBV-sal az ellés után, a borjak átlagos testtömege 40,5 kg volt. Az S4 kategóriába sorolható esetek száma mindösszesen az ellések 0,2%-a volt, és az abból származó borjaknak is csupán 0,1% született halva. Ebben a kategóriában nem volt olyan tehén, amelyiknél MBV-t diagnosztizáltak volna, a borjak átlagos testtömege pedig 52 kg volt. A nemzetközi szakirodalmi, valamint az ugyanabban a gazdaságban végzett korábbi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a halvaszületések és a magzatburok-visszamaradások aránya kedvezően alakult, így egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az újonnan kialakított tartástechnológia jelentősen hozzájárult a korábbi veszteségek mérsékléséhez.

Az állatorvostanhallgatók pályaválasztásának motivációs tényezői Motivational factors for veterinary students’ carrier choice

Szerző: Szücs Laura Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam

Témavezető: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Az elmúlt évtizedekben a hallgatók elvárásai a felsőoktatással, így az állatorvosképzéssel szemben is sokat módosultak. Ezen változásokhoz való alkalmazkodásnak és az egyes szakági hiányok orvoslásának előfeltétele a hallgatók motivációinak megismerése. A kutatásunk célja az volt, hogy megismerjük az állatorvostan hallgatók pályaválasztásának motivációs tényezőit.

A felmérés alapját képző kérdőívet a 2016-2020. között az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) állatorvos szakára, magyar nyelvű képzésre beiratkozó hallgatók töltötték ki. Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik hallgató első helyen jelölte meg az állatorvos- doktor szakot, és közülük mindössze 0,9%-uk választotta az önköltséges finanszírozási formát. Az 548 kitöltő 73,9%-a (405 fő) nő, 26,1%-a (143 fő) pedig férfi volt. A nemeket illető arányok nem változtak jelentősen a vizsgált évek alatt, az eredmények pedig megerősítették, hogy az állatorvosi hivatásban Magyarországon is a nők kerültek túlsúlyba. A legtöbben érettségi után 1-2 éven belül kezdik az egyetemet, a beiratkozott hallgatók átlagéletkora 19,8 év volt. A diákok többsége kisebb városokból (33,82%) és Budapestről (24,50%) származott, megyei jogú városokból és községekből a hallgatók 20,84-20,84%-a iratkozott be az ÁTE-ra a vizsgált időszakban. A hallgatók közül a legtöbben Budapestről és Pest megyéből érkeztek (24,6% ill. 17,2%) az ország többi része pedig lényegesen lemaradva követte őket: Győr-Moson-Sopron megye (6,5%), Csongrád megye (5,5%) és Hajdú-Bihar megye (5,0%) vezetésével.

A felvételt nyert hallgatók számára a szak és egyetemválasztás szempontjából a legtöbbet az elhelyezkedési esélyek, a szakma presztízse és a gyakorlatorientált képzések számítottak, de szintén fontos volt a hallgatói élet és az intézmény hírneve. Mivel ez az országban az egyetlen állatorvosi képzést nyújtó intézmény, így nem meglepő módon az ösztöndíjak (bár a hallgatók 65%-a érdeklődik a külföldi ösztöndíjak iránt), a kollégiumi elhelyezés és a lakhelytől való távolság számított legkevésbé. A motivációs tényezők, a vártaknak megfelelően, némiképp eltértek a nők és a férfiak esetében.

A tájékoztatási és kapcsolattartási formákat tekintve a legtöbb diák az elektronikus módokat preferálja, így a Felvi.hu és az Univet.hu holnapokat szinte minden hallgató látogatta, ezek információtartalmával nagyrészt elégedettek is voltak. Szintén sikeresek voltak az intézményi kiadványok, a nyílt nap és az Educatio kiállítás, utóbbi kettőre azonban a hallgatók kevesebb mint fele látogatott el. Legkevesebben vezetékes telefonon és a középiskolai tájékoztatókon informálódtak a felvételi menetéről.

Euophryini ugrópókok szexuális szelekciójának vizsgálata The examination of sexual selection in euophryine jumping spiders

Szerző: Takács Hunor, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam

Témavezető: Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A létért és a saját allélek tovább örökítéséért folyó harcban egy lehetséges stratégia a megtermékenyítésre fókuszálni. A szexuális szelekcióban, ami a természetes szelekció egyik formája, az ivarsejtek megtermékenyítésért folyik a verseny, és sokszor a túlélésben hátrányt jelentő jellegek is megjelenhetnek. Ennek tankönyvi példái a pávakakas impozáns farokdísze, vagy a szarvasok agancsa, de az általam vizsgált ugrópókok is ilyenek: a hímek sokszor a testméretet meghaladó csáprágóval rendelkeznek. A szexuális szelekció ivari dimorfizmust alakíthat ki, aminek az az oka, hogy az egyik nem tagjai (általában nőstények) válogatnak, a másik ivaré pedig (általában a hímek) versengenek.

Kutatásom középpontjában az Új-Guinea szigetén élő, Bathippus genuszba tartozó ugrópókok állnak, amelyek extrém szexuális csáprágóméret dimorfizmussal (ESCD) rendelkeznek. A hímek a legtöbb faj esetén hatalmas, az előtestük hosszát többszörösen meghaladó méretű csáprágót viselnek, amikkel egymás közötti harcokban dől el a párzás joga. Vizsgálataim során a tengerszint feletti magasság és ezen extrém energiabefektetés kapcsolatrendszerét szerettem volna vizsgálni. Ehhez egy fajba tartozó más magasságban élő hím példányok csáprágóméretét kellett összehasonlítanom.

A morfo-fajokba történő válogatás során azonban egy olyan problémába futottam, aminek megoldása nélkül az eredeti kérdés megválaszolása nem, vagy csak nagyon általánosan lehetséges. A szelekció egyik kritériuma a változatosság (hiszen a különböző változatok sikerének különbözőnek kell lennie), de a csáprágó alakjában, a rajta található extra fogak számában és alakjában, sokkal nagyobb diverzitás volt, mint a taxonómiában hagyományosan használt bélyegekben (hím tapogató). A probléma megoldásához a fogakat elneveztem, és már meglévő kombinált (morfológiai és molekuláris alapú) törzsfákra rendeztem őket. Mivel a szexuális szelekció a fajképződés egyik mozgatórugója és a reproduktív izoláció is alapkövetelmény. Az még vizsgálatokat igényel, hogy a különböző csáprágójú, de hasonló párzószervű hímek képesek-e ugyanazzal a nősténnyel párzani. A vizsgált példányok közül sok több mint 60 éves, így a DNS kivonás nem lehetséges, új példányok beszerzése pedig meglehetősen nehézkes.

A vizsgálatok során nemcsak az eddig leírt (de csak az eredeti latin nyelvű fajleírások alapján ismert) fajokat találtam meg és illusztráltam őket modern rétegfotózási eljárással, de a tudományra nézve új fajt is sikerült találni.

Microbial Evolution and Growth Arena (MEGAplate), gyorsított evolúciós és koszelekciós vizsgálatok Escherichia coli törzzsel, kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelésre Microbial Evolution and Growth Arena (MEGA-plate), accelerated evolution and co-selection studies with Escherichia coli strains for extended spectrum beta-lactamase (ESBL) production

Szerző: Török Bence, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Napjaink egyik jelentős problémája az antimikrobiális rezisztencia (AMR) terjedése, mely 2050-re vezető halálozási ok lehet a világon. Ennek megelőzése közös gondolkodást, kooperációt igényel az állat- és humánegészségügy képviselői között. A rezisztencia kialakulásának megértését segítik az evolúciós és koszelekciós vizsgálatok. A Harvard Egyetem által kidolgozott MEGA-plate (Microbial Evolution and Growth Arena) első magyarországi megvalósítása lehetővé tesz in vitro evolúciós és koszelekciós vizsgálatokat Escherichia coli baktériumon; melynek az AMR terjesztésében az egyik legnagyobb jelentősége van. Egy 60x30 cm-es tenyésztőedényt alakítottunk ki, melynek kilenc egyenlő részre osztott rekesze biztosítja a vizsgált hatóanyag tízes alapon növekvő 1x, 10x, 100x és 1000x koncentrációit. Kidolgoztunk egy hatékony fertőtlenítési protokollt, 7,5%-os hidrogén-peroxid és UV-fény használatával, majd teszteltük a rendszer működését cefotaxim hatóanyaggal. Meghatároztuk a vizsgált hatóanyagok minimális gátlóanyag koncentrációját (MIC). Cefotaxim esetén a 2 µg/ml MIC értéknek az ¼ részét vettük kiindulási értéknek, hogy evolúciós előnyt biztosítsunk, így az 1000x koncentrációba 13 nap alatt nőtt be a baktérium. Az új minták MIC értékének vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy nem csak a cefotaxim MIC értéke nőtt meg (0,125, 0,25, 4, 32 µg/ml), hanem oxitetraciklin (8 µg/ml), potenciált-szulfonamid (8 µg/ml), amoxicillin (32 µg/ml) és florfenikol (128 µg/ml) esetén már a cefotaxim 10x koncentrációja; neomicin (64 µg/ml), ceftriaxon (16 µg/ml), ceftiofur (8 µg/ml) és cefkvinom (4 µg/ml) esetén a cefotaxim 100x koncentrációja növekedést okozott. Az 1000x cefotaxim koncentráció további növekedést okozott, és már enrofloxacin (0,125 µg/ml), kolisztin (32 µg/ml) hatóanyagok esetén is megfigyelhető volt a hatás. Új generációs szekvenálással történő vizsgálattal az antimikrobiális rezisztencia génkészletben változást nem tapasztaltunk, azonban a cefotaxim 100x és 1000x koncentrációinak hatására az ampC génben bekövetkező kromoszómális pontmutációk következtében a hatóanyagot lebontó enzimek expresszálódtak, ami a bétalaktám hatóanyagok MIC értékét megnövelte. Ezen kívül számos efflux pumpa aktiválódását feltételezzük, azonban ehhez további transzkriptomikai vizsgálatok szükségesek. ESBL termelésért felelős rezisztencia gént azonban nem azonosítottunk.

A módszerrel olyan evolúciós és koszelekciós vizsgálatokat tudunk végezni, mellyel képesek vagyunk indukálni az AMR kialakulását, hagyományos és molekuláris biológiai módszerekkel pedig nyomon tudjuk követni a hatóanyagok fenotípusos érzékenységre és a bakteriális genomra gyakorolt hatását, mely hozzájárul korunk egyik legégetőbb problémájának, az AMR kialakulásának pontosabb megértéséhez.

A szérum melatonin koncentráció alakulása vemhes magyar parlagi szamár kancákban Distribution of serum melatonin concentration in pregnant Hungarian Fallow Donkey mares

Szerző: Troger Tahani, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Gáspárdy András, egyetemi docens; Dr. Harmat Levente, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A vemhesség alatti szérum melatonin koncentrációja kevéssé vizsgált terület a háziállataink körében.

A vizsgálat célja az éjszakai szérum melatonin koncentrációnak a szaporodási ciklussal és a vemhességgel való összefüggésének feltárása. A szerzők kilenc vemhes magyar parlagi számár kancában és kilenc nem vemhes kontroll egyedben állapították meg a vérszérum melatonin koncentrációját a böszénfai törzsállományban a vemhesség különböző szakaszaiban. Vérmintát vettek a jugularis vénából EDTA-t tartalmazó vércsövekbe éjszaka. Az állatokat zárt, sötét istállóban tartották, és a mintavételeket vörös fény mellett, <1 lux végezték.

A szérum melatonin koncentrációjának meghatározására ELISA Kit-tel valósult meg. A kapott melatonin értékek a téli napfordulótól és az éjféltől való távolság és a terhességi idő szerint kerültek korrigálásra. Másodfokú és lowess görbeillesztést alkalmazva kerülnek a melatoninkoncentráció időbeli tendenciái bemutatására.

A legmagasabb melatonin koncentrációt mind a vemhes, mind a nem vemhes kancák csoportjában az éjfél utáni második órában találták. Egyértelmű tendencia volt, hogy a melatonin koncentráció fokozatosan emelkedik a vemhesség második felében, csúcspontja az ellés előtt mutatkozik, és jelentős csökkenés következik be az ellést követően.

Úgy tűnik, hogy a vemhes kancákban magasabb a melatonin-koncentráció, mint a nem vemhes kancákban. Továbbá feltételezhető, hogy a melatoninkoncentráció csúcspontját közvetlenül az ellés előtt éri el, amikor a kanca felkészül az ellésre, és egyúttal nagyobb túlélési esélyt ad az utódjának a magasabb melatonin ellátással.

Mikroszatellita markerkészlet igazságügyi célú fejlesztése a Magyarországon élő dámszarvasok egyedi szintű azonosítására Development of a microsatellite marker set for individual identification of Hungarian fallow deer for forensic purposes

Szerző: Turi Orsolya, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Zenke Petra, tudományos főmunkatárs; Zorkóczy Orsolya, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A Magyarországon élő szarvasfélék közül a dámszarvas (Dama dama) rendelkezik a 3. legnagyobb populációval, melynek közel 45%-a évente kilövésre kerül. A dámvad vadászatára épült szolgáltatások, illetve a kilövésekből származó vadhús és trófea miatt a faj nagy vadgazdálkodási értéket képvisel, emellett kulturális és természetvédelmi jelentősége is van. Bár törvények szabályozzák a populáció vadászatát, ennek ellenére az egyre növekvő mértékű orvvadászat miatt olykor a dámszarvas is áldozatul esik. Az ilyen bűncselekményeknél nehéz bizonyítani a gyanúsított bűnösségét. Ebben nyújthat segítséget a helyszínen és a gyanúsított személynél talált biológiai anyagmaradványok (pl. szarvashús) genetikai azonosítása, amivel az inkriminált állathoz, illetve a bűneset helyszínéhez köthető az elkövető.

Ehhez azonban szükség van olyan genetikai markerekre, melyek lehetővé teszik a dámszarvasok egyedi szintű azonosítását, mely jelenleg nem áll rendelkezésre. Kutatásunk célja egy erre alkalmas markerkészlet összeállítása, mely további módszertani fejlesztéssel és validálással jogkövetkezményekkel járó esetekben is alkalmazható. Fontos megemlíteni, hogy a populációk területenként eltérő allélvariációkkal rendelkezhetnek, így alapvető fontossággal bír a helyi állományok azonosítására kifejlesztett módszertan.

Az igazságügyi célú állatgenetikai kutatásokban több hasonló fejlesztés is zajlik, így a tesztelni kívánt genetikai markereket (mikroszatellitákat) korábbi, rokon fajokra leírt publikációkból választottuk ki, hozzájuk a leírt primereket alkalmaztuk, vagy szükség esetén sajátot terveztünk. Olyan, több alléllal rendelkező (polimorf) mikroszatellitákat kerestünk, melyek alkalmasak lehetnek a dámszarvasok egyedi azonosítására.

A fejlesztés során 100 db, ún. „farkazásos” módszerrel fluoreszcensen megjelölt primer-párt teszteltünk a Magyarország különböző területeiről származó dámvad szövetmintáinkon PCR módszerrel és kapilláris gélelektroforézis detektálással.

Eredményeink – összhangban a nemzetközi kutatásokkal - azt mutatják, hogy a magyar dámvad populáció alacsony genetikai diverzitással rendelkezik. Egyelőre mindössze hat marker bizonyult polimorfnak, azok közül öt darab összesen csak két alléllal rendelkezett, míg az utolsó öt allélos volt. Így jelenleg a markerszett még nem alkalmas egyedi szintű azonosításra, azonban eddig kevés számú (markertől függően 5-20) egyeden vizsgáltuk a kiválasztott mikroszatellitákat. A kutatás folytatásában tervezzük ezért több dámszarvas egyed felmérését (így jó eséllyel kaphatunk még polimorf markereket), illetve további mikroszatelliták tesztelésével is növelnénk a megfelelő markerszett fejlesztési sikerét.

Tápanyagösszetétel hatásának vizsgálata kutyán, experimentális pancreatitis modellben The effects of the nutritional composition on dogs in an experimental pancreatitis model

Szerző: Vad Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kanyorszky Eszter Tünde, PhD hallgató; Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Kutyákban az akut pancreatitis egy általában idiopathicus eredetű betegség, de hátterében több hajlamosító tényező állhat. Lefolyása az egészen enyhétől a súlyos elváltozásokig terjedhet, amely akár halálos kimenetelű is lehet. A hasnyálmirigygyulladás időben megkezdett kezelése nélkülözhetetlen a pozitív kórjóslat szempontjából. Korábbi kutatások alapján ma már bizonyított, hogy akut pancreatitisben a táplálékmegvonás nem jár előnyökkel, mindenképp fontos a betegek táplálása valamilyen formában. A dietetikai módszerek közül az enteralis táplálás bizonyult a legmegfelelőbbnek szemben a parenteralis táplálással. Azt azonban még nem vizsgálták, hogy az enteralis tápláláshoz alkalmazott tápok összetétele és zsírtartalma hogyan befolyásolja a betegség kimenetelét.

Vizsgálatunkban 10 beagle kutyán indukáltunk pancreatitist cerulein segítségével, majd a kutyákat két, 5 fős csoportba osztottuk. Az egyik csoportot magas (0,15g/ ml), a másikat pedig alacsony (0,02g/ml) zsírtartalmú, azonos energiatartalmú táppal etettük 8 napig; az alacsony zsírtartalmú tápban glükóz, a magas zsírtartalmú tápban pedig lipidinfúzió biztosította a megfelelő energiaszintet. A kísérlet első napján fizikális vizsgálatot és vérvételt követően a kutyák 6 alkalommal, óránként kaptak ceruleint. Az első és az utolsó ceruleininjekció beadása után hasi ultrahangos vizsgálatot végeztünk a kutyákon a pancreatitis esetleges jeleinek felfedezésére. A második naptól kezdve minden nap minden kutya egyforma kezelésekben, vizsgálatokban részesült: fizikális vizsgálat, vérvétel, táplálás nasooesophagealis tápszondán keresztül, fájdalom- és hányáscsillapítás, infúziós kezelés, antibiotikum-terápia. Az elváltozások nyomon követése érdekében a 3. és a 7. napon ultrahangos vizsgálatot végeztünk minden kutyán. A kutyák az 5. és 6. napon ismételten 1-1 cerulein injekciót kaptak, ugyanis a vérvételi eredmények alapján a kiváltott pancreatitis az azonnali gyógykezelés hatására nagymértékben javult. A vizsgálat befejeztével, a 9. napon a kutyák euthanasiájára került sor, majd a szervek patológiai és szövettani vizsgálatát végezték el.

A két csoport között a statisztikai elemzések nem mutattak ki szignifikáns különbséget, azonban az ultrahangos és a szövettani pancreatitisre jellemző elváltozásokból, valamint néhány vérparaméter változásaiból arra következtethetünk, hogy az akut pancreatitis terápiája során az alacsony zsírtartalmú táp alkalmasabb az enteralis táplálásra, mint a magas zsírtartalmú.

Az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatásának vizsgálata csirke eredetű májsejt - nem-parenchymális sejt ko-kultúrákon Investigation of the immunomodulatory and antioxidant effect of IDR-1002 on chicken hepatocyte - non-parenchymal cell co-cultures

Szerző: Vágvölgyi Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezetők: Dr. Papp-Sebők Csilla, tanszéki állatorvos; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Napjainkban jelentős aggodalomra ad okot az antimikrobiális rezisztencia (AMR) egyre nagyobb mértékű terjedése, mely számos kutatást ösztönöz olyan alternatív gyógyszerek fejlesztésére, melyek hatékonyan használhatóak a bakteriális fertőzések, valamint az általuk okozott gyulladásos kórképek kezelésére. A szarvasmarha neutrofil sejtjeiben termelődő antimikrobiális peptid (AMP), a baktenecin származékaként az Innate Defense Regulator-1002 (IDR-1002) erőteljes immunmodulátor hatása révén ígéretes jelöltnek bizonyulhat erre a célra.

Munkánk során az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatását tanulmányoztuk csirke eredetű májsejt - nem-parenchimális sejt ko-kultúrákon lipoteikólsav (LTA) keltette gyulladás jelenlétében. Az LTA-t 50 µg/ml koncentrációban adtuk a sejttenyészetekhez, majd az LTA-tartalmú tápfolyadékot 10, 30, 90 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 oldattal egészítettük ki. Az IDR-1002 hatását az előbb említett koncentrációkban az LTA-mentes tenyészeteken is vizsgáltuk, majd a sejteket a kiegészített tápfolyadékkal 24 órán keresztül inkubáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 teszttel, a membránkárosodás mértékét pedig a laktátdehidrogenáz (LDH) enzim aktivitásának mérésével vizsgáltuk. Az immunmodulátor hatást az interleukin (IL)-6 és interleukin (IL)-8 koncentrációjának meghatározásával, az oxidatív stressz mértékét pedig az extracelluláris hidrogén-peroxid szint mérésével állapítottuk meg.

Eredményeink alapján látható, hogy a magas (90 µg/ml) koncentrációjú IDR1002 kezelést követően szignifikánsan emelkedett a sejtek metabolikus aktivitása, míg más esetben nem volt kimutatható eltérés. Az LTA-val és a 90 µg/ml koncentrációjú IDR-1002-vel történő kiegészítés szignifikánsan növelte a tápfolyadék LDH enzimaktivitását az abszolút kontrollhoz, illetve a csak LTA-t tartalmazó kontrollhoz viszonyítva. Az IDR-1002 mindhárom koncentrációban alkalmazva szignifikánsan csökkentette az IL-6 termelést az LTA mentes kontrollhoz képest, valamint mérsékelte az LTA által indukált IL-6, illetve IL-8 termelést egyaránt. A sejtek H2O2termelése szignifikánsan csökkent a 30 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 alkalmazását követően, ezen kívül az LTA által kiváltott jelentős H2O2 kibocsátást a peptid mindhárom koncentrációja sikeresen mérsékelte.

Összességében megállapíthatjuk, hogy bár az IDR-1002 magas koncentrációjának alkalmazása esetében nőhet a membránkárosodás esélye, ugyanakkor a sejtek metabolikus aktivitása nem mutatott csökkenést, ezáltal a peptid nem tekinthető citotoxikusnak. Ezzel együtt az AMP kezelés mérsékelte az LTA által kiváltott gyulladásos citokinek termelését, illetve kedvező irányba befolyásolta a sejtek oxidatív státuszát, így megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált AMP ígéretes jelöltnek bizonyul a gyulladásos folyamatokkal járó bakteriális fertőzések jövőbeli terápiájára.

Elektronmikroszkóppal detektálható morfológiai változások a hypothalamicus mitokondriumokban, As, Zea és BPA endokrin diszruptorok hatására Electron microscopic detection of morphological changes in hypothalamic mitochondria in response to endocrine disruptors As, Zea and BPA

Szerző: Valkovszki Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Dr. Zsarnovszky Attila, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Kutatásunk során célunk az endokrin diszruptorok (ED) okozta sejtszintű morfológiai elváltozások vizsgálata volt in vivo egér modellen. Az ED-k olyan hormonális jelátviteli utakat képesek már igen kis mennyiségben is módosítani, amelyek meghatározzák a fejlődési, a reproduktív, az energiaháztartással, valamint a streszsztűréssel kapcsolatos folyamatokat, tehát a homeosztázist sejtszinten befolyásolják. Korábbi kutatások már kimutatták a biszfenol-A, zearalenon és az arzén direkt celluláris hatását, mint például az oxidatív stressz, mitokondriális DNS károsodás, apoptózis, membránpotenciál-csökkenés indukálását, az azonban mindmáig tisztázatlan, hogy ezen ED-k akut formában is képesek-e kiváltani mitokondriális károsodást, és különös tekintettel, hogy ez megmutatkozik-e ultrastrukturális szinten, az energiaháztartás és ezzel a homeosztázis szabályozásban fontos szerepet játszó hypothalamicus melanocortin rendszer neuronjaiban, amelyek az e helyen módosult szerkezetű vér-agy gát miatt közvetlen ki vannak téve az ED-k hatásának.

Kísérletünk során a fent nevezett ED-ket egyszeri intraperitoneális injektálással juttattuk a mindkét nembe tartozó juvenilis egerekbe, három különböző dózisban (40 µg, 5 mg és 10 mg). A kezelést követően 6 órával került sor a mintavételezésre, a hypothalamus kiemelésére. A melanocortin rendszer jellemző sejtjeit, az AgRP és a POMC neuronokat immunhisztokémiai eljárással jelöltük és transzmissziós elektronmikroszkópiával vizsgáltuk. A vizsgált morfológiai paraméterek a következők voltak: mitokondriumok átlagos területe (nm2), átlagszáma (db), crista aránya a mitokondrium területéhez képest (%), mitokondrium-endoplazmatikus retikulum kapcsolatok száma (db), ezek közti átlagtávolság (nm), egymással szorosan érintkező, illetve fuzionált mitokondrium-endoplazmatikus retikulum előfordulása.

Az eredményekből leszűrhető az ED mitokondriumokra kifejtett hatása minden vizsgált paraméteren. A mitokondriumok átlagterületében egy növekedés, számukban megfogyatkozás, a cristák arányában szintén növekedés figyelhető meg, továbbá az endoplazmatikus retikulummal való kapcsolatok számának csökkenése és a köztük lévő távolság növekedése látható. Az AgRP és POMC neuroncsoportokban, illetve az egyes hatóanyagokban és különböző dózisaikban fellépő különbségek is prezentálásra kerültek.

Az ED-k okozta ultrastrukturális változások kulcsfontosságúak azok hatásmechanizmusában, a kutatás alapján kijelenthetjük, hogy a sejtszintű folyamatok, azon belül is a mitokondriális morfofunkció különösen meghatározó tényező a későbbiekben, és alapjaiban befolyásolja a sejtszintű energiaháztartást, fehérjemetabolizmust, a neuronok közti megfelelő jelátvitelt, mindezek által pedig a szervezet egészére hatással van.

A T-2 toxin hatása a sejtek anyagcseréjére, az oxidatív stresszre és ER stresszre 3D csirke eredetű májsejttenyészetekben The effect of T-2 toxin on cell metabolism, oxidative stress and ER stress in 3D hepatic cell cultures of chicken origin

Szerző: van Eijk Victoria Elizabeth Apollonia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Neogrády Zsuzsanna, egyetemi docens; Vörösházi Júlia, PhD student (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

A T-2 toxin Fusarium gombafajok által termelt trichotecénvázas mikotoxin. E gombafajok gyakran fertőznek meg különféle gabonanövényeket, és a belőlük előállított élelmiszeripari termékeket. A szárnyasok különösen kitettek a T-2 toxin okozta mikotoxikózisnak, mivel nagyrészt gabonaalapú takarmányt fogyasztanak. A toxin genotoxikus, citotoxikus és immunmoduláló hatást is kifejt az állatokban, ami a termelékenység csökkenéséhez vezethet. A toxin legjelentősebb sejtszintű hatása a fehérjeszintézis gátlása, emellett oxidatív stresszt is kiválthat, amely endoplazmatikus retikulum (ER) stressz kialakulásához vezethet. Mindezek miatt a T-2 toxin sejtszintű hatásainak vizsgálata rendkívül fontos a mezőgazdaság és az állatgyógyászat számára egyaránt.

Munkánk során a T-2 toxin májsejtekre gyakorolt hatását vizsgáltuk csirke eredetű háromdimenziós (3D) hepatocita – nem-parenchimális (NP) sejt ko-kultúrákban. A sejttenyészeteket háromféle (100, 500 és 1000 nM) T-2 toxin koncentrációval történő kezelésnek tettük ki különböző ideig (24 és 48 óra). A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 (Cell Counting Kit-8) teszt segítségével határoztuk meg. Az oxidatív stressz és az ER stressz vizsgálatához a sejtek lizátumából a protein-karbonil (PC), a tápfolyadékból pedig a malondialdehid (MDA), valamint a glükóz-szabályozott fehérje-78 (GRP78) és a hősokkfehérje-27 (HSP27) mennyiségét csirkespecifikus ELISA-tesztekkel mértük.

Eredményeink azt mutatták, hogy a T-2 toxin az összes kezelési csoportban szignifikánsan csökkentette a metabolikus aktivitást mindkét inkubációs időt követően. A hosszabb inkubációs idő alkalmazása során a metabolikus aktivitás csökkenése kisebb mértékű volt, amely a máj-eredetű sejtek metabolikus adaptációjára utalhat. Az MDA termelődést 24 óra után csak az 1000 nM T-2 toxin csökkentette szignifikánsan, 48 óra után azonban már mindhárom kezelési koncentráció kifejtette ezt a hatást. A magasabb koncentrációban alkalmazott toxin 48 órás kezelést követően szignifikánsan csökkentette a sejtek PC koncentrációját. A GRP78 szintje nem változott szignifikánsan a sejttenyészetekben. A HSP27 mennyiségét 48 óra után minden alkalmazott T-2 toxin koncentráció szignifikánsan csökkentette.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a T-2 toxin kis mértékben csökkentette a sejtek metabolikus aktivitását, de nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig alkalmazva az in vivo körülményeket jól tükröző 3D ko-kultúra modellünkben a toxin védekező mechanizmusokat is indukált a sejtekben, amelyek az oxidatív és esetlegesen az ER stressz csökkenését is eredményezhették.

Exogén PACAP hatása az embriók minőségére és fagyasztás utáni túlélésére Effect of exogenous PACAP on embryo quality and survival after vitrification

Szerző: Varga Ilona, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Török Dóra, PhD hallgató; Dr. Somoskői Bence, tudományos munkatárs; Dr. Cseh Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék)

A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptidet (PACAP) általános sejtvédő, antiapoptotikus hatású peptidként tartjuk számon. A szervezetben a központi idegrendszer után a here tartalmazza a legnagyobb mennyiségben, valamint megtalálható az egész női genitális traktusban, mely a reprodukcióban betöltött központi szerepére enged következtetni.

Kutatásunk célja, hogy tanulmányozzuk az exogén peptid hatását az embrió fejlődésére és minőségére, és felmérjük az alkalmazási lehetőségeit a vitrifikációs eljárás során.

Vizsgálatainkat BDF-1 egértörzs egyedein végeztük. A nőstényeknél szuperovulációs kezelést alkalmaztunk (7,5 NE PMSG, 48 óra elteltével 7,5 NE hCG), majd a hCG injekciót követően egy éjszakára hímekhez helyeztük őket. A zigótákat a párzást követő reggel nyertük ki a petevezetőből, majd liofilizált PACAP különböző mennyiségeivel kiegészített G1 tápfolyadékban 96 órán keresztül in vitro tenyésztettük őket. Ezt követően meghatároztuk a fejlettségi állapotukat, a blasztociszta arányt, SYBR14 fluoreszcens festés után a sejtszámot, valamint a mikronukleuszok arányát. Kutatásunk vitrifikációs vizsgálata során a blasztociszta stádiumú embriókat öt kezelési csoportba osztottuk. Két csoportban az ekvilibrációs oldatot egészítettük ki 1 μM, illetve 2 μM PACAP-pal (VF1 és VF2), két csoportban a mélyhűtés és felolvasztás után adtuk a tápfolyadékhoz a peptidet az előbbivel azonos koncentrációkban (IVC1 és IVC2). A kontroll csoportban az embriókat kezelés nélkül vitrifikáltuk, majd tenyésztettük tovább. 24 órás in vitro tenyésztés után vizsgáltuk az embriók továbbfejlődését minden csoportban.

Vizsgálatunkban a kontroll csoporthoz képest alacsonyabb mikronukleuszarányt tapasztaltunk a PACAP-pal kezelt csoportokban. Továbbá a vitrifikáció során az ekvilibrációs oldatban magasabb dózisú PACAP-pal kezelt embriók (VF2) esetén szignifikánsan magasabb továbbfejlődési arányt figyeltünk meg a kontroll csoporthoz képest.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a PACAP javítja az embriók minőségét, és ellenállóbbá teszi azokat a fagyasztás során fellépő káros hatásokkal szemben, így elősegítve a túlélést és továbbfejlődést. Vizsgálataink előtanulmányként szolgálhatnak a PACAP asszisztált reprodukciós eljárások során való alkalmazhatóságához.

Állatorvostan-hallgatók kiégésének vizsgálata a motivációval és a feszültségoldási stratégiákkal összefüggésben Investigating burnout among veterinary students in relation to motivation and stress release strategies

Szerző: Varga Zsófia Ágnes, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Vizsgálataink során az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói között végeztünk a kiégés szindrómával kapcsolatos kutatásokat, mely egy nagyobb, a magyar állatorvosok mentálhigiéniai állapotát felmérő kutatássorozat része. Célunk az volt, hogy felmérjük, hogyan változik a diákok hozzáállása az tanulmányaikhoz, az őket körülvevő emberekhez és önmagukhoz. A feldolgozott online kérdőív, melyet 353an töltöttek ki, 81 kérdésből állt, ebből összesen 15-öt használtunk fel. Az eldöntendő kérdésekre kapott válaszokat kétoldali Cochran-Armitage teszttel vizsgáltuk, a többi kérdésnél pedig Kendall-féle tau rangkorrelációs együtthatót számoltunk. A kérdéseket tematika alapján öt csoportba osztottuk, melyek a következők voltak: „Motiváció az egyetemi tanulmányok tükrében”, „A követelmények következtében létrejött (érzelmi) kimerülés”, „Deperszonalizáció, távolságtartás és cinizmus a tanulmányokkal kapcsolatban”, „Teljesítménycsökkenés és inkompetencia érzése” és „Feszültségoldó módszerek, megküzdési stratégiák”. Ez a felosztás követi a szakirodalomban is használt három dimenziós felosztási rendszert.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a hallgatók az évek során előrehaladva egyre jelentősebb mértékben mutatnak kiégésre utaló jeleket. A család által biztosított támogatás csökkent, az egyetemi közösséghez fűződő érzelmek és az emberekhez való hozzáállás egyre negatívabb értékeket mutatott évről évre. A feldolgozott válaszok alapján a diákoknak a mindennapi teendők elvégzéséhez egyre kevesebb energiájuk van, odafigyelő képességük az évek múltával romlik, egyre kevesebb idejük jut saját magukra. A magasabb évfolyamokba járó diákoknak évről évre nagyobb hányada választana más tanulmányokat, ha az éppen „akkori” eszével dönthetne és a jelentős részük korábban már komolyan fontolóra is vette, hogy egyetemet vált. Ezzel párhuzamosan nőtt azoknak a száma, akik nem ajánlanák ismerőseiknek ezt a képzést. A felsősök közül egyre többen érzik úgy, nincs kellőképpen biztosítva a jövőjük, a különféle terápiákat igénybe vevők száma pedig ezzel együtt folyamatosan nő.

Kijelenthető, hogy az állatorvostan-hallgatók között nem elhanyagolható mértékben megfigyelhetők a kiégés szindróma különböző stádiumai, és ez a képzésben eltöltött évek múlásával egyértelműen romló tendenciát mutat. Ezek az eredmények rámutattak, hogy nagy szükség lenne különféle prevenciós programok bevezetésére, akár már az egyetem első éveitől kezdve. Ezek segítséget nyújthatnak a hallgatóknak a mentális egészségük megőrzésében nem csak az itt eltöltött évek során, hanem a későbbiekben is, felelősségteljes munkát végző állatorvosként, a kihívásokkal teli gyógyító munka során egyaránt.

Nemzetközi összehasonlító tanulmány az öngyilkosságra hajlamosító tényezőkről az állatorvosok között International comparative study on suicidal tendency among veterinarians

Szerző: Várnai Claire Helen, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezető: Dr. Máté Marietta, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Az állatorvosok körében az öngyilkosságok aránya kétszer akkora, mint bármely más orvosi szakmában, és négyszerese a teljes népességhez képest. Jelen tanulmány az öngyilkossági gondolatokhoz hozzájáruló legfontosabb tényezőket és az öngyilkosságra való hajlam gyakoriságát vizsgálja Magyarország, Finnország, Svédország, Németország, és kisebb mintán egyéb északi országok (Norvégia, Dánia és Észtország) állatorvosai körében. A felmérést online kérdőív segítségével végeztük és vizsgáltuk, hogy az ország, az életkor, a nem, a heti munkaórák száma, a munkaköri beosztás és az évi szabadság hossza hogyan befolyásolják az öngyilkossági gondolatok kialakulását az állatorvosok körében.

Egy 55 kérdést tartalmazó online kérdőívet (Google Forms) állítottunk össze, amelyet 2021. július 19. és 2022. február 23. között tölthettek ki a válaszadók. Összesen 724 állatorvos töltötte ki a kérdőívet a hét országból: 236 fő Magyarországról, 218 fő Finnországból, 157 fő Svédországból, 77 fő Németországból, 26 fő Észtországból, 5 fő Dániából és 5 fő Norvégiából. A válaszokat Pearson-féle khi-négyzet próbával elemeztük. Az eredmények azt mutatták, hogy a munkával kapcsolatos stresszorok minden felmérésben részt vett országban kulcsfontosságú tényezők az állatorvosok negatív mentális egészségének kialakulásában. Ezen stresszorok közül a válaszadók az ügyfelek elvárásait az azonnali diagnózis felállításának tekintetében átlagosan 4,34 pontra értékelték 1-5-ig terjedő Likert skálán; Németországban 76,6%, míg Magyarországon 57,9% teljes mértékben egyetértett az állítással (5 pont), amely eltérés szignifikánsnak tekinthető (p<0.001). Az állatorvosok átlagosan 3,91 pontra értékelték munkájukban a lelkiismeretesség és a pontosság miatti szorongást, amellyel a magyarországi válaszadók 50,4%-a teljes mértékben egyetértett. Azt, hogy az eutanázia elvégzése érzelmileg hat az állatorvosokra, átlagosan 2,65 pontra értékelték a válaszadók és jelentős különbségek voltak országonként, amelyek szintén szignifikánsnak tekinthetők (p<0.0001). A fiatalabb (23-34 év közötti) állatorvosok 28,7%-a egyetértett és 15,6%-a teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a munkájukban betöltött szerepük negatív hatással van a mentális egészségükre, míg az idősebb (54 év feletti) válaszadók 33,9%-a egyáltalán nem értett egyet ezzel az állítással. A női állatorvosok gyakrabban vesznek igénybe szakmai tanácsadást (22,4%), mint a férfi állatorvosok (9,1%). A magasabb pozíciót betöltő vagy idősebb állatorvosok jobban tudták, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan kapjanak segítséget abban az esetben, ha a mentális egészségük romlana (19,6% és 25,4%), szemben a fiatalabb állatorvosokkal (7,2%). Az öngyilkosságok okai olyan összetett társadalmi, pszichológiai és viselkedési kérdések, amelyekkel foglalkozni szükséges, és hatékony öngyilkosságmegelőzési stratégiákat kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több életet meg lehessen menteni.

A rézsikló (Coronella austriaca) táplálkozása és a prédaelérhetőség hatása élőhelyválasztására a Felső-Kiskunsági turjánvidéken Feeding habits of the Smooth Snake (Coronella austriaca), and the effects of prey availability on its habitat choice in the Felső-Kiskunság turjánvidék

Szerző: Wenner Bálint Zsolt, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam

Témavezetők: Dr. Korsós Zoltán, egyetemi docens; Dr. Mizsei Edvárd, projekt koordinátor (Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóság, Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egykor gyakorinak számított a Pannonmedence sztyepprétjein, ám élőhelyeinek mezőgazdasági művelésbe vonása visszaszorította néhány kisebb, szigetszerű állományba. Az elmúlt évtizedekben a faj védelme LIFE-projektek keretében zajlott, ám az intenzív fajmegőrzési tevékenységek ellenére abundanciája nem növekedett kimutathatóan, aminek az egyik feltételezhető oka a nagy predációs nyomás. A rézsikló (Coronella austriaca) egy nagy elterjedésű, ám sok helyen csökkenő állományú hüllőspecialista predátor, amelynek ismert a rendszeres kígyó- és az alkalmankénti viperapredációja is. Mivel a rézsikló viszonylag gyakorinak számít a rákosi vipera egyik legfontosabb élőhelyén, a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Peszéradacsi-réteken, felmerült a rézsiklóállomány áttelepítése a területről. Hogy a beavatkozást megalapozzuk, egy táplálkozásbiológiai vizsgálatot végeztem, melynek a kérdései a következők voltak: 1) Milyen taxonok alkotják a rézsikló táplálékspektrumát a vizsgált területen? 2) Fogyaszt-e rákosi viperát a rézsikló a vizsgált területen? 3) Indokolt-e a rézsiklóállomány kontrollja a rákosi vipera védelme érdekében? A táplálkozásbiológiai vizsgálat mellett végeztünk egy vizsgálatot a rézsikló élőhelyválasztásával kapcsolatban is, melynek kérdése a következő volt: Hogyan befolyásolja a rézsikló denzitását a prédaelérhetőség a Peszéradacsi-rétek területén? Ezt a vizsgálatot az indokolta, hogy a rézsikló nagy elterjedése és lokális veszélyeztetettsége ellenére finomléptékű élőhelyválasztása nem ismert és az ilyen információk alapul szolgálhatnak későbbi természetvédelmi beavatkozásokhoz. A táplálkozásbiológiai kutatás során a terepen észlelt rézsiklókat befogtuk, majd amíg azok ürítettek, vagy legfeljebb 7 napon át elkülönítve tartottuk, majd befogási pontjaikon szabadon engedtük. Az ürülékeket felbontottam, majd az abban található maradványokat meghatároztam. A befogott kígyók (n=78) közül 58.97% ürített (47 pld.), a leggyakoribb prédák a gyíkok voltak (65,71%). Ezt az emlősök (17.14%), majd az egyenesszárnyúak (11.43%) követték. Egy-egy esetben találtam bogár- (2.86%) és rézsiklómaradványokat (2.86%). Rákosi vipera maradvány nem került elő, így a vipera védelme nem indokolja a rézsiklóállomány kontrollját. A rézsikló denzitását a mintavételi kvadrátokban az egyes prédafajok denzitása, az összes hüllő együttes denzitása, valamint a hüllőközösség Shannondiverzitása függvényében a tavaszi és őszi hüllőmonitoring adatai alapján becsült hüllődenzitásokkal számoltuk lineáris kevert modellel. Az élőhelyválasztási vizsgálat eredményei alapján a rézsikló előfordulását a Shannon-diverzitás (p<0.0001), a homoki gyík denzitása (p=0.033), valamint a fürge gyík denzitása (p=0.0452) pozitívan, míg az összes hüllő együttes denzitása negatívan (p=0.0002) befolyásolta. Eredményeink alapján a rézsikló élőhelyválasztását nagyban befolyásolja a hüllőközösség diverzitása, valamint egyes kiemelt prédafajok elérhetősége.

A luteolin és a krizin hatásának vizsgálata a lipopoliszacharid- ochratoxin kombináció által okozott gyulladás és oxidatív stressz kivédésében in vitro Luteolin and chrysin could prevent lipopolysaccharide-ochratoxin combinationcaused inflammation and oxidative stress in vitro

Szerző: Wohlert, Annelie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam

Témavezető: Pásztiné Dr. GereErzsébet, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az Aspergillus és Penicillium spp. által termelt ochratoxin A (OTA) a gabonaalapú élelmiszereket és takarmányokat szennyezheti, szájon át történő fogyasztása súlyos gyomor-bélrendszeri, vese- és májbetegségeket okozhat mind az emberekben, mind a haszonállatokban. A Gram-negatív baktériumokban található lipopoliszacharidok (LPS-ok) szintén krónikus bélgyulladást és májkárosodást képesek előidézni. A növényi eredetű flavonoidok, mint a krizin (CHR) és a luteolin (LUT) azonban gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásúak.

Ebben a tanulmányban újszülött malacokból származó IPEC-J2 sejteket, valamint minisertés hepatocitákat használtunk az OTA/LPS 24 órás hatásának vizsgálatára és az alkalmazott flavonoidok jótékony hatásainak szűrésére. Az IPEC-J2 sejteket OTA-val (1 µM, 5 µM és 20 µM), LPS-sel (10 µg/ml), CHR-nel (1 µM) vagy LUT-nal (2,5 µg/ml) kezeltük önmagukban vagy kombinációkban. A minisertés májsejtekhez OTA-t (20 µM) adtunk CHR (100 nM, 500 nM, 1000 nM) hiányában és annak jelenlétében is. A sejtek életképességének meghatározására MTS tesztet (IPEC-J2 sejtekben) és CCK-8 tesztet (minisertés májsejtekkel) végeztünk, az extracelluláris (EC) hidrogén-peroxid (H2O2) szint változásának nyomonkövetésére Amplex red technikát alkalmaztunk. Az intracelluláris (IC) reaktív oxigénfajtákat (ROS) a 2'-7'-diklorodihidrofluoreszcein-diacetát (DCFH-DA) módszerrel vizsgáltuk. Az IPEC-J2 sejtek IL-6 és IL-8 termelésének értékelésére ELISA kitet használtunk.

Kísérleti eredményeink szerint megállapítható, hogy az OTA csökkentette a sejtek életképességét mind az IPEC-J2 sejtekben, mind a minisertés hepatocitákban (p<0.001), amit nem tudott kompenzálni sem a LUT, sem a CHR (p>0.05), azonban az EC H2O2 termelést hatékonyan mérsékelte a LUT az IPEC-J2 sejtekben (p<0.001) és a CHR a minisertés májsejtekben (p<0.01). Az OTA LPS-sel kombinálva jelentősen megemelte az IC ROS-t, amit a CHR és az LUT sikeresen ellensúlyozott (p<0.001). Az IL-6 és IL-8 gyulladásos citokinek szekrécióját az LPS+ OTA megemelte (p<0.001), amit a LUT sikeresen csökkentett (IL-6 p<0.01; IL-8 p<0.001).

Kutatási adataink alapján a CHR és a LUT jótékony hatást gyakoroltak az IC ROS szintjére, valamint a vizsgált citokinek termelődésére (LUT) in vitro. Ezeket a flavonoidokat a jövőben étrend- és takarmánykiegészítőként lehetne használni az OTA és az LPS által okozott egészségügyi károsodások elkerülése érdekében az emberekben és a haszonállatokban egyaránt további in vivo biztonsági vizsgálatok elvégzését követően.

Anatómai atlasz a Rothschild-zsiráf elülső lábvégéről Anatomical mapping of a Rothschild’s giraffe forelimb

Szerző: Wolnerman Barak, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Kondor Milán, tanszéki állatorvos; Dr. Reinitz László Zoltán, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

A zsiráf kilenc alfajának egyike a Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi). A Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature) besorolása alapján a zsiráf faj a sebezhető, míg a Rothschild-zsiráf a veszélyeztetett állatok közé tartozik, így nagy hangsúlyt kell fektetni az alfaj megőrzésére. A patásokról szóló esettanulmányok alapján a lábvég kritikus terület, emiatt fontos, hogy az állatorvosok, akik a vadon élő illetve a fogságban tartott zsiráfok gyógyításával foglalkoznak, ismerjék e faj bonyolult anatómiáját a lehető legjobb gyógyítás érdekében, ezzel elősegítve a zsiráfok védelmében tett erőfeszítéseket.

A zsiráf anatómiájáról számos szakirodalom található, de a végtagok érrendszeréről és izomzatáról csak egyszerűbb, illusztrációk nélküli leírások elérhetőek. Korábbi boncolási tanulmányokban kizárólag a hátsó végtagokról készítettek ábrák jelentek meg. Leszámítva pár csonttani kutatási eredményt, illetve néhány radiológiai vonatkozású esettanulmányt, nem áll rendelkezésre semmiféle jelentős és részletes képanyagot tartalmazó irodalmi anyag a témával kapcsolatban. Emiatt csapatunk arra a következtetésre jutott, hogy szükség lenne a jelenleg meglevő tanulmányok kiegészítéséhez egy képekkel ellátott atlaszra, amely bemutatja az első végtagok izomzatát és érrendszerét.

A kutatásunk során csapatunk felboncolt egy elpusztult 10 napos nőstény Rothschild-zsiráf borjút és a boncolást fényképekkel dokumentálta. Ezt követően a képeket feliratoztuk a meglévő tanulmányok, illetve az ismert fajokkal végzett összehasonlítások alapján

A munkánk célja az volt, hogy egy olyan anatómiai albumot készítsünk, amely tartalmazza a zsiráf elülső végtagján az izmok és az erek aprólékos leírását és szemléltetését. A zsiráf makroszkopikus anatómiáját a boncolás során készült képekkel mutattuk be abból a célból, hogy állatorvosok és kutatók számára egyaránt teljeskörű betekintést nyújthassunk a zsiráf anatómiájába.

Tehén hüvelyi mikrobióta természetes baktériumainak hatása endometriális sejttenyészeten Effects of the naturally occurring inhabitants of the vaginal microbiota of cows on cultured endometrial cells

Szerző: Yiannaki Vania, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A tejtermelő ágazat jelentős pénzügyi veszteségeinek egyik fő oka a szarvasmarhák csökkent fertilitása. Annak ellenére, hogy a bakteriális fertőzések gyakran hozzájárulnak a szaporodásbiológiai problémákhoz, korlátozott számú forrás írja le, hogy mit tekinthetünk tehénben normál hüvelyi mikrobiotának. A tehenek ivarszervében található mikrobiális közösségek meghatározása lehetővé teszi, hogy jobban megértsük az állat reproduktív rendszerének élettani vonatkozásait, amelynek nagy gazdasági jelentősége lehet. Jelenleg, az ellést követő méhgyulladást antibiotikumokkal, hormonokkal és antiszeptikumokkal kezelik. Aggodalomra ad okot az antimikrobiális rezisztencia növekvő elterjedése, a tejben és a húsban kimutatható gyógyszermaradványok gyakori előfordulása, valamint a termelési költségek növekedése, mindez a kezelések nem megfelelő hatékonyságát jelzi. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az intravaginálisan alkalmazott probiotikus baktériumok csökkentik a méhfertőzés kockázatát, fokozzák az immunválaszt, valamint növelik a tejtermelés hatékonyságát. Jelen tanulmány célja a tehenek hüvelyében természetesen előforduló mikrobák hatásának vizsgálata szarvasmarha endometriális sejttenyészeteken in vitro. Amely jótékony baktériumok a továbbiakban élő állatokban alkalmazva alkalmasak lehetnek a méhgyulladás kialakulásának megelőzésében. Primer szarvasmarha endometrium sejteket Trueperella pyogenes baktérium kultúrával együtt tenyésztettünk, ez a patogén mikroba az ellés utáni méh megbetegedéseihez kapcsolódik. A Trueperella pyogenes által okozott sejtkárosodás megelőzésére olyan potenciálisan jótékony baktériumokat adtunk a sejttenyészetekhez, amelyeket egészséges tehén reproduktív rendszeréből izoláltunk. A kezelést követően mRNS-t izoláltuk az endometriális sejttenyészetekből. A reverz transzkripciót követően a kiválasztott gyulladásos markerek szintjét kvantitatív polimeráz-láncreakció segítségével határoztuk meg. Eredményeink azt mutatják, hogy a tehén hüvelyi mikrobiota természetesen előforduló tagjai hasznosak lehetnek a méhbe bekerülő kórokozók által okozott káros hatások kiküszöbölésében. További in vivo vizsgálatokra van szükség az in vitro mérésekből származó megállapításaink igazolásához.

Magyarországi eredetű propolisz és nitroimidazol hatóanyagok in vitro hatékonysága Tritrichomonas foetus esetén In vitro efficacy of propolis of Hungarian origin and nitroimidazole active substances in Tritrichomonas foetus

Szerző: Yurt Attila, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam

Témavezető: Dr. Kerek Ádám, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az állategészségügyi szempontból jelentős trichomoniázisok kezelési lehetőségei korlátozottak, amelynek oka egyrészt az engedélyezett készítmények hiánya, másrészt az egyre gyakrabban megjelenő rezisztencia. A Tritrichomonas foetus elhúzódó, vastagbél eredetű hasmenést okozó parazita macskáknál, mely sokszor élethosszig tartó krónikus fertőzést is képes okozni. Kezelésére az egyetlen megfelelő hatékonyságú szer a nitroimidazolok közé tartozó ronidazol, mely macskákra nincs engedélyezve, egyes egyedekben mellékhatásként pedig idegrendszeri tüneteket okozhat. A metronidazol és a tinidazol nem képes teljes mértékben eradikálni a parazitát. A szarvasmarhák Tritrichomonas foetus okozta vetélése jelentős gazdasági károkat okoz világszerte, a nitroimidazolok használata azonban élelmiszertermelő állatokban tiltott, azok potenciális karcinogén hatása miatt. A fenti szempontok alapján új, alternatív gyógymódokra van szükség.

Jelen kutatás célja, hogy meghatározzuk magyarországi eredetű propolisz tinktúra, és referenciaként nitroimidazol hatóanyagok hatékonyságát macska és szarvasmarha eredetű Tritrichomonas foetus izolátumok esetén. Vizsgálataink során minimális gátló koncentráció (MIC) meghatározás módszerrel kettes alapú hígítási sort készítve vizsgáltuk a propolisz tinktúra, ronidazol, metronidazol, tinidazol és szeknidazol hatóanyagok parazitára gyakorolt hatását. Ezen kívül ezekkel párhuzamosan megvizsgáltuk az oldószerként használt etanol és DMSO oldatok ugyanolyan hígítási sorának esetleges befolyásoló hatását.

Kimutattuk, hogy a hazai propolisz tinktúra hatékonyan képes elpusztítani a Tritrichomonas foetus protozoát, melyhez a macska eredetű törzs esetén 1,25 mg/ ml, a szarvasmarha eredetű törzs esetén pedig 0,63 mg/ml koncentráció is elegendő volt. A propolisz oldószereként használt etanolt a macska eredetű törzs jobban tolerálta (96 mg/ml), a szarvasmarha eredetű törzs viszont érzékenyebb volt rá (48 mg/ml). A macska eredetű törzs ronidazol hatóanyagra jóval kevésbé volt érzékeny (32 µg/ml), mint a szarvasmarha eredetű törzs (1 µg/ml). A nitroimidazolok oldásához használt dimetil-szulfoxid (DMSO) hatása a macska eredetű törzs esetén elhanyagolható volt, a szarvasmarha eredetű törzs esetén viszont 1%-os koncentrációig elpusztította a parazitákat.

A propolisz tinktúra hatékonysága alapján mindenképpen érdemes további in vitro vizsgálatokat végezni több törzzsel és többféle propolisz kivonattal; valamint in vivo kutatásokat végezni, annak hatékonyságának, valamint farmakokinetikai tulajdonságainak feltérképezése érdekében.

Húgykövesség vizsgálata tengerimalacokban Examination of urolithiasis in guinea pigs

Szerző: Zsobrák Kitti, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam

Témavezetők: Dr. Gál János, egyetemi tanár; Dr. Vincze Zoltán, egyetemi docens; Dr. Torda Orsolya, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék)

A tengerimalac (Cavia porcellus) az egyik legelterjedtebb egzotikus társállatként tartott faj, betegségeik közül az urolithiasis kiemelt jelentőséggel bír. A munkánk során a húgykövek kialakulásának okait kutattuk, kiemelt figyelmet fordítva a táplálkozásra és a vízfelvételre. A kutatásunk két részre osztható. A felmérés egyik része egy 42 kérdésből álló kérdőív, mely témája az állatok tartási, takarmányozási körülményei, illetve urolithiasissal való érintettsége. A szénatípusok és az etetett zöldségfélék csoportosításra kerültek kalciumtartalmuk figyelembevételével, mivel a magas bevitel urolithiasisra hajlamosító tényezőnek számít. A kutatás másik része az Állatorvostudományi Egyetem egzotikus szakrendelése alatt történt vizeletgyűjtés, majd a 62 minta kémhatásának mérése történt speciális pH indikátor papírral. Felméréseink alapján magas urolithiasis előfordulási arányt mértünk, ez felveti a tartás és takarmányozási problémák, illetve a genetikai prediszpozíció lehetőségét a hazai populáción belül.

Statisztikai analízisünk során a táplálkozási adatok közül nem találtunk szignifikáns összefüggést az etetett táp mennyisége, a zöldségfogyasztása, a zöldség kalciumtartalma, illetve a vizelet pH értéke és az urolithiasis között. Mérhetően, de nem szignifikánsan több vizet vettek fel azok az állatok, amelyeknél nem volt urolithiasis diagnosztizálva.

Szignifikáns összefüggéseket találtunk az állatok életkora, a vízfelvétel módja és az etetett széna kalciumtartalma és az urolithiasis között. Eredményeink alapján az etetett széna típusa kevésbé függ össze az uroltihok kialakulásával. Magas kalciumtartalmú széna etetésekor egy esetben sem alakult ki, míg alacsony kalciumtartalmú szénák etetése ellenére magas aránnyal alakult ki urolith a vizsgált populációban. Azon állatok körében nagyobb eséllyel alakult ki urolithiasis, melyek csak tálkából kapnak vizet, összehasonlítva az önitatóval rendelkező tengerimalacokkal. A legmagasabb vízfelvétel abban az esetben fordult elő, amikor önitató és tálka is rendelkezésre állt, kevesebb folyadékot vettek fel azok, akiknek csak önitató volt felkínálva. Nagyságrendileg fele annyi vizet vettek fel azok az állatok, melyek csak tálkában kaptak vizet, azokhoz képest, akiknek tálka és önitató is rendelkezésükre állt. Eredményeink alapján a golyós önitatóból és emellett tálkából történő víz felkínálását ajánljuk az urolithiasis megelőzése céljából a tengerimalacok számára, kihasználva az itatók környezetgazdagításban betöltött szerepét.