BELVÁROSI HÍRLEVÉL
O K T Ó B E R , 2 0 2 4 .
ŐSZI HÁLAADÁS
Egyházunk zsinata 1694-ben, a Tordán tartott zsinaton határozta el, hogy karácsony, húsvét és pünkösd mellett, Szent Mihály előtti vasárnapon is úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteletet tart, a hála napját. A szűkszavú zsinati határozat nem magyarázza meg, hogy miért pont ezt a jeles napot választották. Azt sem tudjuk, hogy milyen érveléssel fogalmazták meg döntésüket, de abban biztosak lehetünk, hogy a határozathozatal mögött az a szándék volt, hogy a gyülekezetek hálát adjanak a föld terméséért. Más magyarázat nincs, aligha lehetne.
Szent Mihály napja több szempontból is jeles nap. Az év egyik nagy fordulópontja. Ekkor számoltak el a juhászok, s értek véget a nyári munkák, egyben beköszönt az ősz, végül megkezdődött egy farsanghoz fogható boldog időszak, a lakodalmak, bálok és mulatságok kora.
A nap jelentőségét a számadás adja. Mindegy, hogy nyájról, búzáról, csűrbe gyűjtött szénáról van szó, mindenképp számadásról beszélhetünk. Ennyit vettem át, ennyi lett. Ennyit vetettem, emennyit arattam, kaszáltam, gyűjtöttem. Jöhet a tél!
Most képzeljük el, ízleljük egy kicsit ezt a számadást. Lássuk magunkat a gazda helyében, aki szemét legelteti a nyáján, csűrjén, kamráján, s lelke megtelik örömmel. De közben arra gondol, mennyit dolgozott, hogy mindez meglegyen. Karja összerándul a megfeszített munka emlékétől, homloka megrezzen a rajta végigfolyó cseppektől. Ezt rögtön követi az a sok aggodalom, amivel szemlélte a távolban gyülekező felhőket, leste, hogy ne érje betegség a vetést, aggódott és sóhajtott esőért, napért. S rögvest rájön, hogy két keze munkája eltörpül a hatalmas összefüggés rendszer előtt, ami lehetővé tette elégedettségét.
Vetését nem verte el a jég, nyáját nem tizedelte meg a farkas, a kór, testét nem sújtotta betegség, családját nem érte gyász. Önkéntelenül arra gondol, nem telt el úgy nap, hogy az egész, mi most előtte sorjázik ne lett volna végveszélyben. S akármennyire erős a karja, akármennyit bír dolgozni, a természet előtt csupán szélben táncoló őszi levél az ő akarása. Számadása végén rájön, az ő munkája mellett ott dolgozott egy nála sokkal nagyobb hatalom, amely a dolgokat oda vezette, hogy neki jóléte legyen. Ez a felismerés imára, hálaimára indítja.
Nagyon szeretem ezt az ünnepet az emberi oldaláért. Azért, mert a keresztény kontextuson kívül is megtalálja a helyét, de legfőképp azért, mert míg a más három úrvacsorás nap mély, ősi bibliai történetekbe gyökerezik, ez félreérthetetlenül jelen idejű. Karácsony, húsvét és pünkösd esetén könnyen beleszédülünk a történelmi múltba, az akkorba. De az őszi hálaadás napján erre nincs esélyünk, ez mindig most van. Arra sarkall, hogy szétnézzünk az életünkön, s ráeszméljünk karunk gyengeségére, és ezzel együtt a gondviselés erejére.
Ha átengedjük magunkat e nap mondanivalójának, rájöhetünk ez a köszönetérzés nem kell feltétlenül pillanatnyi állapot legyen. Helyette egy egyetemes lecke, ebből kifolyólag életmodell a mindenkori ember számára. Arra biztat, hogy mindennapjainkat e kettős munkálkodás –az emberi és isteni együttműködés – tudatában éljük meg. Ráeszméljünk arra, hogy a jószándékból fakadó jótetteinkhez Isten a maga erejét is odateszi, s így – mint a vetés – életünk táblája is szépen aranylik majd.
IDŐSEK VASÁRNAPJA
Milyen széppé szelidül őszire a világ! Tavasszal robban, pezseg, színei nyersek, illatai erősek, émelyítőek, bódítóak. Hangja örömóda, szólózene, harsonakoncert. Tavasz előre mutat, égre tőr, viharrá dagad, édes sziromviharrá, illatviharrá, reményorkánná. A nyár élesen éget, andalító, mint egy gerezd mediterrán szőlő. A nyár félálomról szól, a napsütésben fürdő élet félig alvó, félig éber állapotáról. Még, aki a mezőn dolgozik, az is álmodik egy kicsit, s amikor az árnyékban megpihen, érzi, ahogy a meleg simogatja, cirógatja az arcát, vállát. A nyár az örömök, a bálok, a gondtalanság ideje, a végtelenné dagadó idő kora, amikor az ember nagyvonalúvá válik.
De az ősz az szelíd, letisztult, érett. Nézd az őszi színeket, milyen élesek, s mintha mindegyikbe belekeveredne egy kis arany. Mintha még a kékségbe, a zöldbe is belelopna a Nagy Festő kis óaranyat, ami glóriaként fonja körül a dolgokat. Ez a rezgő és finom áttetszőség egyedül csak ősszel tapasztalható. Kiegyensúlyozott idő ez. Érik a gyümölcs, cukrosodik az élet, s közbe a hajnalban, alkonyatban ott sóhajt az elmúlás. Az ősz a nagy bölcsességek, a nagy igazságok kimondásának az ideje. A hagyományteremtésé, a megnyugvásé, amit okvetlenül követ a tél. Még semmi sem hirdeti jöttét, de azért sejtésként megjelenik, ott a dér illata a levegőben, palástként ráborul a dolgokra.
Az életősz ugyanolyan, mint a természeti. Letisztult, csendes, békés, bölcs és igaz. Gyümölcstermő, édes, illatos. Aranyglóriától körülfont szent idő, a béke, a nyugalom ideje. A természettől rengeteget tanulhat az ember, hiszen maga is része annak, így a mindenségben önmagát látja egy kicsit.
Az évszakok alakulása ilyen szempontból tanulságos lehet. Az élettavasz is olyan, mint a természeti évszak, a felnőttkor is jó esetben olyan, mint a nyár. S ha minden jól megy, akkor idővel az ember tiszta, ősziessé válik.
Érzi, amint egy életnyi kínlódás, munka és gondolkodás, az örömök és bánatok egymásra tevődő rétegei, valahogy összehangolódnak, harmonizálódnak egymással, s az elemek új egészet, valami édes és tanulságos igazságot kezdenek kimondani. Valami titkot, amit a szavak ritkán hordoznak, de annál inkább a szem, amely immár sokszor révül el a horizonton túlra. Ha láttál már anyókát vagy apót padon ülve, maga elé nézni, akkor tudod, ismered ezt az állapotot. Ül gyámoltalanul, maga elé nézve, ölében pihentetve fáradt kezeit. Ül erejét vesztetten, de szeme előtt galaxisok keringenek. Ha teste lankadttá és erőtlenné is vált, lelke annál erősebb, tisztább, békésebb. Ha megszólítod, s mély szemeit rád emeli, megérted, hogy titkok bujkálnak a retina mögött.
Nem véletlenül októberben, az őszbe forduló időben ünnepeljük az időseket. Hiszen ilyenkor a természet is az öregséget juttatja eszünkbe. De mit is ünneplünk ilyenkor? Az eltelt időt, a megélt évek teljesítményét? Határozottan nem! Amikor az időseinket ünnepeljük az élet bőven termő igazságát ünnepeljük, a felgyűlt bölcsességet, az aranyglóriát, ami őket is úgy öleli körül, mint ahogy októberben az arany ott ragyog minden szín mögött. Ezért emeljük ki őket istentiszteleteinken, ezért imádkozunk érettük, ezért szeretjük őket. Mert tudjuk, hogy titkot hordoznak szemükben, igazságot, érett, kiforrott tiszta borát az időnek.
OKTÓBER 23.
Mennyire szörnyű lehet egy olyan rendszer, ami egyszerű, békés embereket – diákokat, kétkezi munkásokat, anyákat és apákat – vesz rá arra, hogy fegyvert fogjanak, legyőzzék velünk született életösztönüket, s harcba elegyedjenek ellene… Elképzelni is nehéz, hogy annyira elviselhetetlenné válik a nyomás, a bezártság, az igazságtalanság, hogy az ember feladja nyugalmát, otthonát, biztonságát, s jószerivel fegyvertelenül szembeszáll a kor legfejlettebb harceszközeivel. Pedig egy eszményi világban elképzelhetetlen forradalom hányszor vált bizonyossággá a történelem folyamán. Bizony túl sokszor fajult oda a zsarnokság, hogy az amúgy legtöbbször öszvérnyugalmú polgárok fegyvert ragadtak, s szálltak szembe az elnyomással.
A forradalom a társadalom végső immunreakciója, mielőtt teljesen összeomolna erkölcsileg, s elfogadná a zsarnokság győzelmét. Az a közösség, amely évtizedeken él borzasztó elnyomásban, s nem lázad fel ellene lassan elveszti emberi vonásait, tömeggé, birkák nyájává satnyul. Az a közösség, amely viszont felemeli szavát az elnyomás ellen, még ha forradalmát le is verik, győz. A vérbe fojtott forradalom győztes forradalom. Azoknak a győzelme, akik igazságuk teljes tudatában emberséget követeltek. Ha szájukat megpecsételi a halál, vérük tovább kiállt, s az utca kövei, mely közé beszivárog vérük szintén méltányosságot követelnek.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egy nép morális élni akarásának a bizonyítéka. Annak, hogy átszőheti körmönfont eszközeivel a diktatúra a társadalmat, rátelepedhet az idegszálakra, s ropogtathatja a gerincet, az igazság szelleme és a szabadság lelkülete nem hagyta el azokat az embereket.
S bár legyőzték őket, vérük folyt a pesti utcán, s csontjaikat ropogtatták szovjet tankok, áldozatuk füstje felszállt az Úr színe elé. Kudarcukban győztek, a nép becsülete meg lett védve.I
tt, Erdélyben nem voltak nyílt harcok, de a zsarnokság, melynek alaptermészetéhez tartozik a félelem, rettegve lépett fel azok ellen, akik képesek lettek volna az erkölcsi immunrendszer végső bástyájára, a forradalom élére állni. A tanárokról, papokról, értelmiségiekről volt szó, akiket hiába próbáltak szép szavakkal vagy erőszakkal megtörni, tudatukban, s lelkükben szabadok maradtak. Itt, Erdélyben a forradalmat nem puskákkal és molotov koktélokkal, hanem írógépekkel, versekkel, kimondott és csak megfogalmazott gondolatokkal vívták, de ez már elég volt a kommunista leviatánnak, hogy rettegve csapjon le közöttük.
1956-tól 1989-ig eltelt 33 év. Pont egy krisztusnyi élet, hogy Európa népei fellázadjanak, és letépjék magukról a kommunista béklyót. Azóta eltelt újabb 35 év, összesen 68 esztendő, s úgy tűnik, ez elég is lett ahhoz, hogy felejtsünk. Azoknak, akik megélték a kommunista rezsim országos zárkáját, s akik nem akarták feladni emberi mivoltukat a disznóól dagonyás jólétéért, minden bizonnyal ugyanannyira fáj, mint nekem, hogy akadnak ma olyanok, nem is kevesen, akik menteni akarják a kommunista szörnyűséget. Azzal sminkelik, hogy igazán sehol sem volt kommunizmus, hogy nem sikerült megvalósítani a nagy eszmét, sőt még olyan elvetemültek is vannak, akik ezrek haláláért felelős fenevadakat próbálnak felmenteni. Szégyen és szomorúság egyszerre! Tiszteletlenség azokkal szemben, akik életüket adták a szabadságért, az ő áldozatuk lehazudása, sárba tiprása a tudatlanság jegyében.
Október 23-án, amikor megemlékezünk 1956 hőseiről, áldozatairól és mártírjairól, akkor arról is emlékezzünk meg, hogy melyik az a rendszer, ami a fájdalmat okozta, hogy milyen szörnyűségekre volt képes a magából kivetkőző ember, s emelkedett pillanatainkban suttogjuk magunk elé: Soha többé!
REFORMÁCIÓ ÜNNEPE
Ecclesia semper reformanda est az egyházat mindig meg kell újítani, szoktuk mondogatni az évszázadok során lapossá csépelt közhelyet. Október 31-re, a reformáció ünnepére hangolódva ízlelgetem a mondatot. Mit jelent reformálni, újraalakítani? Maga a szó a latin forma kifejezésből származik, ami talán a görög morphé szó átvétele és módosulása. Mind a görög, mind a latin, mind a magyar nyelvben a jelentés változatlan: alakot, külső megjelenítést, keretet, megnyilvánulást, sablont jelent. Valamit újraformálni tehát azt jelenti, hogy azt a dolgot újraalakítjuk, visszaállítjuk egy korábbi állapotába. Ezt a gondolatot szoktuk a reformáció kapcsán is megfogalmazni, amikor azt állítjuk, hogy a keresztény egyház eredeti, tiszta állapotát kívánták előhívni az ötszáz évvel ezelőtt élő teológusok. Nyilván ebben van egy jó adag büszkeség is, hiszen mi, a reformáció egyházai, úgy tekintünk önmagunkra, mint a kereszténység tisztább formáját követőkre. Persze ez az elfogult büszkeség indokolatlan, sőt, mivel hiúságra, önteltségre gerjeszt, kifejezetten káros lehet. Megtörténhet, hogy ötszáz évvel ezelőtt élő reformátorok úgy gondolták, hogy a kereszténységet meg kell tisztítani, eredeti formájába kell visszaönteni, ám mára egyértelmű, hogy mindaz, ami történt nem ad okot túlzott büszkeségre. A protestánsok ugyanúgy releváns és járható útját mutatják a kereszténységnek, mint a római katolikusok, ortodoxok stb. Ugyanúgy csodálatosak és esendők, mint azok az emberek, akik életet lehelnek a közösségekbe.
2024-ben talán már el lehet engedni azt a gondolatot és értelmezést, hogy a reformáció visszaállította az egyház eredeti tisztaságát. Ám ezzel az elengedéssel párhuzamosan elgondolkodhatunk az írás elején idézett jelmondat egy másik olvasatán.
Mi történik, ha a reformációt nem úgy értelmezzük, mint valamire való visszatérést, hanem a szó másik jelentését kiemelve, úgy, mint egy új megnyilvánulást, egy új, látható formát. Mi történik, ha az egyház reformációjára úgy gondolunk, mint egy mindig jelenlevő kihívásra, hogy a megváltozott világban úgy mutassuk fel a kereszténységet, hogy az érthető legyen az új kor új gyermekének.
Ez egy folyamatos kihívás elé állítja a jelenben élő keresztény embert, hiszen azt feltételezi, hogy hitének egyetemes igazságait mindig úgy keretezze, hogy a jelenben releváns legyen. Így a reformáció pont nem egy múltba való tekintéssé válik, hanem egy nagyon is jelenidejű feladattá, ami arra ösztönöz, hogy érthetően, mai nyelven, a mai problémákra figyelve, s az emberiség mai tudásával fedezzük fel az egyetemes igazságot. Azt jelenti, hogy a jézusi példázatokat mondjuk újra, de úgy, hogy a mondanivaló teljességgel érthető legyen a mai ember számára. Jézus vámszedőkről, helytartókról, királyokról, kézzel vető földművesekről beszélt, olyan embereknek, akiknek életében ezek a fogalmak hétköznapiaknak számítottak, a mi feladatunk az, hogy a régi mondanivalót megértve, azt lefordítsuk egy olyan világ számára, ahol nincsenek vámszedők és császárok. S mindezen túlmenően azt is jelenti, hogy komolyan átgondoljuk, mi az, ami az egyházi életünkben elavult, halott, muzeális? Mi az, ami már nem szólítja meg a mai embert, s így elengedendő, hiszen a mi feladatunk pontosan az, hogy az egyetemest mindig mai módon fejezzük ki.
Ebben az értelemben a reformáció, illetve az imperatívusz, hogy az egyházat mindig reformálni kell, nem egy puszta múltbatekintés, visszaállás, hanem ellenkezőleg, egy jelenné alakulás, egy folyamatos és mindannyiunkra vonatkozó folyamat.
TEVÉKENYSÉG AJÁNLÓ
Torna
Testi egészségünk megőrzésének egyik kiemelten fontos vetülete a mozgás, ami minden korosztály számára elengedhetetlen. Gyakran tapasztaljuk, hogy idős testvéreink lemondanak a rendszeres mozgásról, edzésről, ami különböző gondokat okoz. E probléma kiküszöbölése érdekében jött létre ez a kör, ami Turucz Irénke szakember odafigyelő és lelkes vezetése mellett segít idős testvéreinknek testi egészségük megőrzésében.
Mire számíthatsz:
Hetente, keddenként kb. 1-1,5 órás tornára. Az edzések után beszélgetésre, ismerkedésre.
SzabadszemináriumaSzentírásról
A Szentírás nemcsak a kereszténység alapkönyve, hanem a Nyugati Civilizáció sarokköve is egyben. A világ majd’ minden nyelvére lefordított mű, amelyről évezredek óta beszélnek az emberek. Az ismertsége teszi, hogy rengeteg félreértés, (összeesküvés-)elmélet és bombasztikus híradás övezi azt. A Szabad Szeminárium a Szentírásról azt célozza meg, hogy fényt derítsen a Biblia történetére, könyveinek kialakulására, mondanivalójára. S végső soron hozzá akar segíteni mindnyájunkat, hogy foglalkozzunk azzal a művel, amelynek mondanivalója minden korban fontos az ember számára.
Mire számíthatsz:
Kéthetente, keddenként kb. 1,5-2 órás előadásokra, amelyek tematikusan és módszeresen vezetnek be az Ószövetség történetébe.
Az előadások után meghitt beszélgetésre.
Kézimunkakör
Sokunknak lapul a szekrényében olyan kézimunka, ami befejezésre vár. A kézimunkakörön alkalom nyílik ezeket a munkákat elővenni és folytatni, vagy ha elakadtál, segítséget kérni.
Hozd magaddal megkezdett vagy épp befejezett munkáidat és egymást biztatva alkossunk.
Szeniorkávézó
A Szenior kávézó közösségbe várja a szépkorú testvéreinket. A találkozások alkalmával a korcsoportnak szánt előadások mellett alkalom nyílik egy csésze tea vagy kávé mellett a beszélgetésre és ismerkedésre.
A találkozók helyszíne az egyházközségünk tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám). A helyszínre jutásban előzetes egyeztetés alapján szívesen segítünk.
Vasárnapiiskola
Szeptembertől júniusig egy másfajta iskolába várjuk a 3-13 éves gyerekeket, az Unitárius Óvoda termeibe. Itt sokat beszélgetünk, játszunk, így ismerkedünk a bibliai történetekkel és a keresztény értékekkel.
Arra kérjük a szülőket, nagyszülőket, hogy hozzák el a gyerekeket, s míg Önök az istentiszteleten vesznek részt, adjanak lehetőséget számukra is egyfajta nekik szóló szertartáson részt venni. Gyülekező vasárnaponként 10:45-kor az egyházközség tanácstermében (Brassai Sámuel utca 6/1.).
Idősekvasárnapja
Egyházközségünk életében egyik legszebb alkalom az a vasárnap, amikor szépkorú testvéreinket ünnepeljük. Ők azok, akik imádkozni tanítottak, akik elhoztak a templomba és akiknek köszönhetjük azt a biztos talajt, amin ma megállhatunk.
Október első vasárnapján az istentisztelet alkalmával őket ünnepeljük, értük adunk hálát.
Szeretettel várjuk a 80. életévüket betöltött testvéreinket az istentiszteleti alkalomra, majd azt követően a szeretetvendégségre. Amennyiben szükséges szívesen segítünk az istentiszteletre eljutni és örömmel kísérjük haza mindazokat, akik velünk ünnepelnének.
ABibliaételei(Bibliaóra)
Az elmúlt évadban találkozóink alkalmával a Biblia növényeivel ismerkedtünk meg. Idén folyttatjuk sorozatunkat, ezúttal viszont a fókuszban a Biblia ételei állnak. Ismerjük meg együtt a bibliai népek étkezési szokásait, az ételek alapanyagait valamint konyhai fortélyait.
Szeretettel várunk mindenkit szerdánként 10.00 órától a tanácsteremünkbe (Brassai 6. szám).
ŐshonosokAhazában-Európaikisebbségek népművészete
Az Ensemble Tavgna és a szászcsávási férfi Dalárda közös koncertsorozata
Az európai kisebbségek helyzete az Unióban sok kívánnivalót hagy maga után. Bár Erdély magyar kisebbség révén erősen érdekelt a kérdésben, az uniós kisebbségek művészetét, és azon belül népművészetét jórészt nem ismerjük. Tudunk néhány kiharcolt autonómia-formáról, néhány jó gyakorlatról, de ezek kulturális alapja és hozadéka egyáltalán nem jelenik meg a hazai vagy európai politikai és közgondolkodásban, kultúrában. Ezen kívánunk a magunk művészi eszközeivel segíteni.
Korzika szigetén a földrajzi elzártság és a történelem fordulatai egyedülálló énekes többszólamúságot alakítottak ki az évszázadok folyamán. Ezt a páratlan hagyományt az 1970-es években a revival a kihalás széléről mentette meg az utókor számára. Ma a korzikaiak autonómiájának, kulturális önazonosságának egyik fő sarokköve az aférfiak által előadott - többszólamú énekstílus, melynek gyökerei az egyházzenéből erednek ugyan, ám repertoárja világi dallamokban, népdalokban is gazdag. Ezek a különleges, érzelmektől feszülő, szívfacsaró dallamok ritkán csendülnek fel hazánkban. Az Ensemble Tavagna a műfaj legjobbjai közé tartozik. A turné koncertjein a korzikai együttes Erdély voltaképpen egyetlen valóban hagyományos többszólamú énekes formációjával, a szászcsávási Dalárdával lép színpadra s ereszkedik alá az apáról fiúkra szálló énekszólamok közé, hogy a világ forgását egy rövidke időre megállítsák, s az őket hallgatók elcsendesülhessenek, és megerősödjenek lélekben, identitásban.
A műsor szerkesztői: dr. Salamon Soma, dr. Kelemen László
Időpont:október13.,18.00óra Helyszín:unitáriustemplom
Önsegítőgyászfeldolgozócsoport
Nyolc alkalomból álló önsegítő gyászfeldolgozó csoport indul egyházközségünkben, melyre szeretettel várjuk mindazokat a személyeket, akik életútjuk során a veszteség fájdalmával szembesültek, és a gyász megélését avagy nehézségét hasonló helyzetben lévő embertársaikkal megosztanák. A részvétel ingyenes és felekezettől független!
Jelentkezni október 20-ig lehet, a Bodor Piroska lelkésznél (0740 634 723) vagy Ferencz Emese szociális munkásnál (0746 311 520).
Az első találkozás október 30-án, 18.00 órától kerül sorra az egyházközség tanácstermében (Brassai 6. szám).
Novemberelseje, halottakraemlékezőistentisztelet
Ahogy telnek az évek, úgy szaporodnak azok, akik lelkünk világából köszönnek felénk. A gyász velejárója az emberi életnek, ami szomorúsággal tölt el mindenkit. A gyászoló ember viszont felismerheti, hogy a halál látszat csupán. A test visszatér a porba, de az embert emberré tevő lélek nem ismeri az elmúlást. Az istentisztelet alkalmával gyertyát gyújtunk és névszerint is megemlékezünk azokról, akik az elmúlt esztendőben távoztak gyülekezetünkből, de lehetőséget kínálunk mindenkinek, hogy emlékezzen halottaira.
November elsején, 18 órától alkalmi istentiszteletet tartunk a templomban, ahol névszerint megemlékezünk az elmúlt esztendőben elhunytakról, s emlékükre gyertyát gyújtunk.
Várjuk mindazokat, akik emlékezni akarnak elhunyt szeretteikre, és akik az elmúlt évben búcsúztak gyülekezetünk elhunyt tagjaitól.
OKTÓBERI TEVÉKENYSÉGEINK
1. 4. 6. kedd csütörtök péntek vasárnap
2. szerda
3.
7. 10.00-Torna
18.00-SzabadSzemináriumaSzentírásról
10.00-ABibliaételei(Bibliaóra)
10.00 - Senior kávézó
16.00-Kicsi-EGyLET
1800-Kátéscsoportszülőiértekezlet
18.30-EGyLET hétfő
8. kedd
10. csütörtök
11. péntek
13. vasárnap
14. hétfő
15. kedd
11.00 - Idősek vasárnapja
vasárnapiiskola
18.30-Kórus
10.00-Torna
9. szerda 10.00-ABibliaételei(Bibliaóra)
10.00-Torna
16.00-KicsiEGyLET 18.00-Keblitanácsigyűlés
18.30-EGyLET
11.00-Vasárnapiistentiszteletésvasárnapiiskola
18.00-Őshonosokahazában-Európaikisebbségeknépművészetet
18.30-Kórus
10.00-Torna
16. szerda 18. péntek
17. csütörtök
20. vasárnap
17.00-Kézimunkakör 1700-Kézimunkakör
18.00-SzabadSzemináriumaSzentírásról 1000-ABibliaételei(Bibliaóra)
10.00-Torna 16.00-KicsiEGyLET
18.30-EGyLET
21. hétfő 1830-Kórus
22. kedd 1000-Torna
23. szerda 10.00-ABibliaételei(Bibliaóra)
11.00-Vasárnapiistentiszteletésvasárnapiiskola Ökumenikus istentisztelet
24. csütörtök 10.00-Torna 16.00-KicsiEgylet
25. péntek 1830-EGyLET
27. vasárnap 11.00-Vasárnapiistentiszteletésvasárnapiiskola
28. hétfő 18.30-Kórus
29. kedd 10.00-Torna
30. szerda 1000-ABibliaételei(Bibliaóra)
31. csütörtök
18.00-Önsegítőgyászfeldolgozócsoport
18.00-Áhítatéselőadásareformációnapján
Berda József
Vágner Jenőnek
Illatáramban forgok húsos ízeken, tovább-beljebb... Ó, Isten végtelen lehelete, tiszta erdő levegője!
Ma körülcsókoltál szereteteddel –kövekbe-zárt barbár álmodót...
Mert nagy a te győzelmed mélytitkú Isten, virágos tenyeremen meghaltak minden gyönge bölcseid. Én mégis színed elé menekültem a hazug városokból, hogy téged ízleljelek a kékhajú harmóniában...
Madaraid
és bogárkáid zsoltárában énekelsz kétségbeesett fiadnak szétbomlott örömöt: –áldott legyen az igazak csöndje! És én – tékozló fiú – az égő hajnalban –leborulok a báránylelkű fűveken, mélynyakú fűvek között kitárulni, hogy akácos harangok vigyék tovább: megfulladtam benned csodálatos Isten... –
Irodaszolg lat:H tköznaponk nt 9.00-16.00 ra (Brassai S muel 6. sz m)
Telefonsz mok:
R cz Norbert Zsolt lelk sz: 0740-974-060
Jobb gy J lia lelk sz: 0742-069-208
Ferencz Emese szoci lis munk s: 0746-311-520
Iordai telefonsz m: 0711-652-346
Elektronikus posta: kolozsvariunitarius@gmail com
Banksz mlasz m:
