Vértanúink Hitvallóink – 2023. szeptember

A címlapon a körmendi Árpád-házi

Szent Erzsébet-templom üvegablaka.

Vértanúink-Hitvallóink XXIX. évfolyam 2. szám (94. szám) 2023. szeptember

@Magyarországi Mindszenty Alapítvány H-1085 Budapest, Horánszky u. 22. Tel.: +36 1 445-1548, ungmind@gmail.com

Felelős kiadó: Habsburg-Lotharingiai Eduard Szerkesztő: Kovács Gergely okl. posztulátor

A Vértanúink-Hitvallóink c. folyóirat ingyenes kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink adományai biztosítják. Erste Bank Hungary Zrt. Számlaszám Magyarországon: 11991102-02139889

Külföldön: HU41 11600006 00000000 98263004

SWIFT kód: GIBAHUHB

Adószám: 18063703-1-42

A határon túli magyar egyházmegyékből és más országokból honlapunkon keresztül közvetlenül is lehet adományokat eljuttatni: www.mindszentyalapitvany.hu

Köszönjük a kiadvány megjelenéséhez a Szombathelyi Egyházmegye közreműködését és támogatását.

Lapszámunk megjelenését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Virtuóz Nyomda, Budapest, felelős vezető: Tolonics Gergely

Az Ar Anyszívű feleség

Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásakor nagyon sokan mondogatták és mondogatják azóta is: milyen kár, hogy nem a feleségével együtt avatták őt boldoggá. Boldog Batthyány László ugyanis nagyon nagymértékben ennek a nagyszerű feleségnek köszönhette azt, hogy elindult az életszentség útján, hogy szeretettel teli, és olyan sok gyümölcsöt termő lett az élete.

Coreth Mária Terézia – Misl (ejtsd: Mizl), ahogyan a családban nevezték – egy vidám, minden jóért lelkesedni tudó, őszintén és nagyon mélyen vallásos, nagyszerű asszony volt. Coreth Mária példaképe a feleségnek, aki bölcsen, nagy szeretettel, kedvességgel hat a férjére. Lili, a legidősebb lányuk így vallott a szüleiről: „Még életemben nem láttam ilyen boldog párt, legalábbis nem olyan emberpárt, akikben az egymás iránti érdeklődés mindkét részről ennyire teljes volt. E helyen különösen anyám mély vallásosságát kell megemlítenem, melyet a nyolcévi bécsi Sacré Coeur-beli neveltetése során mélyített el, s amelyet apámra átvitt, mivel ő volt az, aki embert faragott belőle, akivel orvosi pályafutását megosztotta, aki asszisztált a műtéteknél, s aki tizennégy gyermeket ajándékozott neki.” Egyes körmendiek is így vélekedtek: „nagyobb szent volt, mint a férje”.

Coreth Mária Terézia 1874. november 10-én született. 1882–1890 között a bécsi Sacré Coeur nővérek kollégiumában tanult. Ezek az évek kitörölhetetlen nyomot hagytak Misl lelkében. Őszinte, mély, szívből jövő vallásosságot szívott itt magába, amely elkísérte egész későbbi életében. Mennyire fontos, hogy egy gyermek megkapja a legfontosabb ajándékot, Isten ismeretét és szeretetét, hogy meggyulladjon a lelkében a hit, a remény és a szeretet tüze!

Misl és Batthyány László esküvője a bécsi Votivkirchében volt 1898. november 10-én. A nászutat Párizsba tervezték, de csak Linzig jutottak el, ott egy éjszakára megszálltak, azután hazajöttek Köpcsénybe, annyira vágytak a közös otthonukra. A lányuk, Lili így ír az otthonteremtés öröméről: „Anyám túláradóan boldog volt, hogy saját otthona lett, azonnal megkezdte a ház berendezését, amit aztán egész életében oly szívesen tett. Még hallom apám mondását: Bizonyára a mennyországban is rád várnak, hogy így berendezd!”

Misl húga, Lilly így ír a boldog házasság kezdeteiről: „A házasság Misl számára új életszakaszt jelentett. A házasság szentségének ereje folytán

A bécsi Votivkirche, László es Misl esküvőjének helyszíne

egyetértésben új életet akartak kezdeni, és a keresztény házasság révén a jó Istenhez egyre közelebb akartak kerülni. Mislnek ügyes módszerei voltak, hogy Lacit a vallásossághoz ismét közelítse. Vallásossága szeretetreméltó volt, össze tudta hangolni a mindennapi élettel, mindig boldog volt, s mindezek mellett kezdettől fogva Laci érdeklődését igyekezett megosztani, Lacit mindenüvé elkísérte, mint igazi élettárs.” Misl a házasságában nem önmagát kereste, nem a maga boldogságát, akaratát, vágyait, hanem mindenekelőtt Istenre és a férjére figyelt. A férjét akarta boldoggá tenni, őt igyekezett segíteni mindenben, Isten akarata szerinti szerető családot akart felépíteni. Vörösmarty Mihály írta Az uri hölgyhöz című versében kicsit régies, de nagyon szép szavakkal a nőről: „Kezedben a gyermeknek álmai, tündérvilága a lelkes ifjunak, a férfi(nek) boldogsága; játszani ily drága kincsek nem adattanak.” Coreth Mária nagyon mélyen tudta és élte ezt a titkot. József fiuk így emlékszik a szülőkre: „Merem állítani, hogy életemben talán még soha nem láttam boldogabb házaspárt. Házasságuk kifejezhetetlenül boldog volt, végtelenül békés, példaképe a házasságnak. Azt hiszem, hogy apánk életszentségre való törekvése házasságkötésükkor kezdődött.”

Soha nem panaszkodott a s ok gyermek jelentette teher, vagy a v árandósságok nehézségei, a s zülések fájdalmai miatt. Gyakran mondogatta: „Iszonyodom az olyan paptól, aki panaszkodik, mert istentiszteletet kell tartania, a tanítótól, aki sokallja a f oglalkozást a diákokkal, az orvostól, akit a b etegek fárasztanak, hát még az olyan asszonytól, aki jajgat, hogy gyerekei lesznek!”

A végtelenül szeretett férj és édesapa halála után az édesanya a családi közös imák alkalmával mindig az édesapa valamelyik jó tulajdonságát idézte fel a gyermekeknek. A férje iránti szeretet és nagy-nagy tisztelet elkísérte Mislt egész további életében. Egyik levelében így ír: „Bízom az én Lacim oltalmában, aki kezét gyermekeink fölött tartja.” Amikor Misl hallotta a boldoggáavatási eljárás elindításának szándékát, már nem tudott beszélni az agyvérzések miatt. Könnyes szemmel csak ennyit tudott kimondani: heilig, heilig – szent, szent…

Coreth Mária 1951. március 14-én, szentségekkel megerősítve hunyt el Bécsben. Március 17-én helyezték örök nyugalomra Németújváron (Güssingben) a férje és elhunyt gyermekei mellé.

Arany szív, Isten- és emberszeretet kísérte végig az egész életét. Gyakran könnyekre is fakadó érzékenység, együttérzés, vidám, temperamentumos egyéniség, nyitottság, állandó segíteni akarás jellemezte. Hiteles, hozzánk közel álló, nagyszerű asszony, ragyogó példaképe a feleségeknek, az édesanyáknak. Mennyire fontos és erőt adó az ő példája a mai időkben, amikor annyi támadás éri a c saládot! Imádkozzunk, hogy az első magyar szent család – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre – után a Batthyány házaspár is példaképünk, oltalmazónk, útmutatónk lehessen!

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a szenttéavatási eljárás kezdeményezője

Istenünk, minden szeretet forrása!

Coreth Mária Terézia élő hite, szociális és családi hivatásválasztása lelkesítő példát jelent mindannyiunk számára. Segítsd a hivatásukat kereső nőket, a feleségeket és az édesanyákat, hogy az ő példájára bátran mondjanak igent az életükre, és az életszentség útját járva hitükkel és jóságukkal erősítsék a rájuk bízottakat. Kérünk, fogadd szentjeid sorába Boldog Batthyány Lászlót és szeretett feleségét. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

személyiségvonások egy glória visszfényében

Coreth Mária Terézia, becenevén Misl (1874–1951) boldoggáavatási eljárásának kezdetén ismét egyre többen idézik azokat a c saládtagokat és kortársakat, akik szerint a szegények orvosának életszentsége valójában feleségén múlt. Szentté tenni valakit nem akármilyen teljesítmény, de vajon tényleg „csak” ebben áll hetvenhét évnyi élet értéke és egy nő személyisége? E pár sor erejéig helyezzünk fókuszt életútjának talán kevésbé ismert részeire.

Huszonnégy éves volt, amikor Batthyány-Strattmann László feleségül vette őt. A f iatal Misl egyszerre volt hagyománytisztelő és modern; társasági és szerényen visszafogott; kreatív és mások elképzelését támogató. Blanka, Habsburg főhercegnő mellett tanult meg reprezentálni 1894 és 1898 között, amikor az udvarhölgyeként Zágrábban élt. Részt vett az Erzsébet királyné meggyilkolását követő gyászszertartáson és a királyné temetésén. Zágrábi évei alatt ismerkedett meg Batthyány-Strattmann László két lánytestvérével, akik hamarosan azon kezdtek mesterkedni, hogy a jó természetű udvarhölgyet valahogy összeboronálják a f ivérükkel. Mai szemmel nézve is lenyűgöző az a s okoldalúság, amely Coreth Máriát jellemezte. Húszas évei elejére már mindent tudott, amire egy főúri család tagjaként szüksége lehetett: művelt volt, finom és kedves, tisztában volt az etikettel, és remek kapcsolatokkal bírt. Batthyány Lászlót mégsem ez fogta meg benne, hanem természetes szerénysége és egyszerűsége, amely Misl alaptermészetéhez tartozott, és amely az orvosi tanulmányokba belefeledkező László számára is alapérték volt. Mindez nemcsak a sokszor emlegetett istenkapcsolatukban, de a szürke hétköznapokban is ki tudott teljesedni.

Házasságuk egyik legmodernebb vonását láthatjuk abban, hogy Misl nem csupán hitves és anya volt, de férje hivatásgyakorlásában is megtalálta a saját helyét. Mai analógiával úgy fogalmazhatnánk, hogy „családi vállalkozást” indítottak, amikor a köpcsényi Batthyány-birtokon fölépíttették magánkórházukat. Az épület 1902-ben már biztosan állt, és a házaspár mindkét tagjának második otthonát jelentette.

A nagy tudású és munkabírású orvos férj mellett Mislből nemcsak mintaszerű gazdasszony vált, de szenvedélyesen érdeklődött férje hivatása

iránt, ezért kitanulta az ápolói teendőket, László asszisztense lett, és átvállalta tőle a gyógyítással, műtétekkel járó adminisztrációt. Lényegében ők ketten vitték a magánkórház minden ügyét, sőt a francia és német anyanyelvű Misl férje iránti szeretetből még magyarul is megtanult. Kiválóan tudott kommunikálni a környékbeli magyar és német anyanyelvű betegekkel.

A Világ című újság 1917-ben így írt Köpcsényről, ahol Batthyányék magánkórházát a világháború idejére hadikórháznak rendezték be: „Ezen a kis falun a jólét, a tisztaság, a fekete termőföldek gazdagsága ragyog keresztül. Van állami iskolája, apró boltocskái, kávéháza, sok fogadója. Egy kicsiny parasztházon emléktábla hirdeti, hogy ott született Joachim József, a kamarazene nagy művelője. Van kórháza, patikája, gyermekotthona s a körorvosa – herceg.”

A kórházat Misl javaslatára bővítették ki egy emelettel a hadikórház szükségleteinek kielégítésére, a f ronton megsebesült katonák ellátására. Szintén ő kezdeményezte, hogy külön részlege legyen azoknak a fiatal anyáknak, akiknek a férjét behívták katonának, valamint hogy gondoskodjanak a falu apátlan gyermekeiről is. Az óvodában ő maga vállalta az óvónői feladatok ellátását. Saját fiai és lányai mindeközben a kastélyban lepedőből készítettek tépést, kötést és érmelegítőket a sebesült katonáknak.

A fiatal házaspár első két gyermekükkel

A fenti, 1917-es tudósítás szerint a kórházba „a környék falvaiból jöttek a betegek” „Az operációs asztal előtt fehérköpenyű doktor: dr. Batthyány László herceg. A műtét alatt magas, arisztokratikus tartású hölgy

segédkezik: a hercegné. A herceg maga operál, s egyedüli asszisztense a hercegné.” Míg lent ambuláns rendelés folyt, addig odafönt a kórtermekben a fekvőbetegeket látták el egy segédorvossal, és a tudósítás idején 62 sebesült katonával, akik legnagyobb része Köpcsényből, a herceg környékbeli uradalmaiból származott.

Az ország egyetlen kórházas nagyközsége volt ekkor Köpcsény, ennek mindenki a c sodájára járt – sajnos csak a trianoni határmódosításig. A c salád 1920-ban Körmendre költözött, ahol ma is elevenen őrzik az emléküket. Szerves részévé váltak a település életének. Egyáltalán nem zárkóztak el, sőt, saját ünnepeik alkalmával rendszeresen nagy összegű adományokkal támogatták a szegény sorsú helyi nőket és gyermekeket.

Úgy tűnik, az édesanya, aki tizennégy gyermeket hozott világra, képes volt sokféle szerepben helytállni. László 1931-ben meghalt, ettől fogva –gyermekei visszaemlékezése szerint – Misl átvette a családfői szerepet, és folytatott mindent a régi kerékvágásban, a megszokott rend szerint. Energikusságát jól példázza, hogy amikor egyik lánya babát várt – akinek férje Japánban kapott állást –, a hatvanas éveiben járó özvegyasszony nem volt rest útra kelni és egy évet tölteni a világ másik végén, hogy segítsen gyermekének a szülés körüli életszervezésben.

A körmendi kastély © formiconcept.com

kastélykápolna részlete

A második világháború kezdetén a budai várba költözött, itt érte őt 1941-ben az első agyvérzés, amelyet továbbiak követtek. Teljesen beszédképtelen lett, lebénult. Családtagjai gondozták 1951-ben, Bécsben bekövetkezett haláláig. A hercegasszony húsz évvel élte túl a férjét. Betegsége miatt a családban ő volt az egyetlen, aki nem tudott vallomást tenni, nem tanúskodhatott férje életszentségéről, amikor a bécsi érsekség 1944-ben megindította a boldoggáavatási eljárást, amelyet utóbb a háború félbeszakított.

Coreth Mária Terézia élete mai szemmel nézve azért lehet igazán lenyűgöző, mert a családja és a kortársak által emlegetett „életszentsége” nem egy megközelíthetetlen, aszketikus életútban bontakozott ki, hanem egy hús-vér, nagycsaládos, vállalkozó asszony hétköznapjaiban. Aki, ha kellett, óvónő volt, ha kellett, műtőssegéd, betegápoló, gazdasági igazgató, karitatív segélyszervező, miközben mindvégig feleség és anya maradt. Egy évszázad távolságából nézve mindez egy rendkívül tehetséges és rokonszenves nő alakját rajzolja elénk.

Bojtos Anita

a szenttéavatási eljárás történész bizottságának felelős vezetője

Ők ketten egy emberként szentek

A szentek Isten ajándékai: „Az ő szent életük példakép számunkra, s mert egy családba tartozunk, közbenjárnak értünk nálad” (a szentekről mondott mise I. prefációja). Isten minden kornak megfelelő szenteket ad, akik életükkel választ adnak a legégetőbb kihívásokra. Korunk legnagyobb problémája az állandó felszólítás az önmegvalósításra, ezért még a hívő ember is nehezen tudja elfogadni Jézus meghívását: „Aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt” (Mt 10,39). A fiatalok nehezen vállalják a házasságot, a papi és szerzetesi hivatást, mert félnek az életük esetleges elveszésétől. Coreth Mária Terézia és férje, Boldog Batthyány László élete erre ad feleletet. Adósságunk, hogy nem egyszerre avattuk őket boldoggá, de öröm, hogy megkezdődött Mária Terézia boldoggáavatási eljárása. Úgy érzem, legidősebb fiuk, Ödön is szülei mellé állítható az életszentség példájában.

„Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (Ter 2,24). Mária Terézia életvidám, humort és társaságot kedvelő nő volt, mély és őszinte vallásossággal. László ezzel szemben sokkal inkább visszahúzódó volt, a filozófia és a csillagászat érdekelte, később orvosi hivatásának élt.

Ennek ellenére házasságkötésük után valóban egyek lettek. Boldog Lászlót hitvese a szeretet erejével alakította, de ő maga is formálódott ebben az életre szóló kötelékben. Nemcsak életgyónásukat végezték együtt, de később is – ünnepnapként megélve – mindig együtt járultak ehhez a szentséghez. Esténként együtt térdeltek az ágyuk két oldalán és sokszor éjjel is imádkoztak. Ha a hercegorvost éjjel beteghez hívták, felesége virrasztva és imádkozva várta, amíg meg nem jött. Segédkezett férjének a szemműtéteknél, még az egyik legnehezebb orvosi fogást is

megtanulta. Együtt hordták életük legnagyobb keresztjét, négy gyermekük elvesztését. Ödön halálát csak a közös imádság erejében tudták úgy elfogadni, hogy hálát adtak és Te Deum-ot énekeltek, amiért gyermekük 21 évig velük élhetett. Boldog László betegágyánál végig ott volt Mária Terézia. 1931. január 22-én, a már több napja hadokló, eszméletét vesztett herceg magához tért. Este fél 8-kor elmondták közösen a rózsafüzért. A herceg ezután kiküldte a gyerekeket a szobából, és csak ketten maradtak. Együtt a halál kapujában is. A hercegné este 10 órakor ment át a gyermekeihez: „Gyerekek, a papi a Jóistennél van.”

Sokszor kérdezzük Istent: miért engedi meg a szenvedést, miért nem segít? Pedig mi rendesen templomba járunk, imádkozunk. Mária Teréziának volt egy szent férje, de az élet legnagyobb keresztjét kapta, amit édesanya kaphat: négy gyermekét temette el. Többször agyvérzést kapott, bénán, beszédkészégét szinte teljesen elveszítve halt meg Bécsben 1951-ben. Ő mégsem a Jóistent vádolta ezért. Utolsó kívánsága: szerzetesi fogadalmat akart tenni. Mivel beszélni már alig tudott, csak annyit mondogatott: „Apátnőt megkérni, jöjjön hozzám, fátylat nekem.” Ezen kívül csak azt emlegette: boldog házasság… szent. Többször akart beszélni egy csodás gyógyulásról, „én magam láttam” – emlegette. A körmendiek azt mondogatták, a hercegasszony nagyobb szent volt, mint az áldott hercegorvos. Ők ketten egy emberként szentek. Ezért nagyszerű, hogy elindult az ő boldoggáavatási eljárása is.

2022. május 7-én Székely János megyéspüspök Körmenden megalapította a Coreth Mária Terézia Imaszövetséget. A szövetség tagjai vállalják, hogy Coreth Mária közbenjárását kérve naponta imádkoznak a családokért és az ő boldoggá avatásáért. Az imaszövetség a körmendi plébánián tartja összejöveteleit, ahol névadójuk életéről beszélgetnek és kiválasztják az imaszándékokat, majd szentmisén vesznek részt és szentségimádást tartanak a családokért. Szentnek kiáltjuk őt, a hitvest és az édesanyát, aki övéi boldogságáért merte „elveszíteni”, vagyis Jézusra bízni az életét.

Kiss László körmendi plébános, a szenttéavatási eljárás posztulátora

A Coreth Mária Imaszövetségről és a csatlakozási lehetőségekről bővebb információ kérhető a Szombathelyi Egyházmegye elérhetőségein:

9700 Szombathely Pf. 41. ● pasztoralis@martinus.hu

boldog hitves és édesanya

Köpcsényi otthonukban születtek gyermekeik és itt éltek 1920-ig, amikor Trianon után Köpcsény Ausztriához került. Ekkor költöztek Körmendre.

Eszményi szép házasságukról naplójegyzeteik is tanúskodnak. László naplójában találjuk: „Immár kilencéves házasságunk óta szívben-lélekben egyetlen személy vagyunk, és minél inkább telnek az évek, annál bensőségesebbé és kedvesebbé válik a kötelék, amely kettőnket életre szólóan egyesit. Napról napra jobban szeretjük egymást.” Ez a boldogság a lelkük mélyéről fakadt: „Este együtt mentünk gyónni. Nem tudom Istennek eléggé megköszönni, hogy oly végtelen irgalmas hozzám, sok bűnöm és hibám ellenére, mindig újra megbocsát. Az ember egyedüli és igazi boldogsága ez: szívében lakó Teremtőjével együtt élni.”

László 1900. június 9-én kapta meg orvosi diplomáját, és 1902-ben már állt magánkórháza a köpcsényi templom mellett. Ez a kórház lett Misl második otthona. Nagyon sok időt töltött a betegek között. Boldog házaséletükhöz tartozott, hogy elfogadták a gyermekáldást. Isten 14 gyermekkel ajándékozta meg a házasságukat. Nem lehetett könnyű az édesanyának otthon és az utazásokon helytállni, férjének rendszeresen segíteni az orvosi rendelőben. De sohasem panaszkodott, mert valódi hivatásként fogta fel az anyaságot. Ahogy a család növekedett, úgy jelentkeztek a gondok is. Ödönt két és fél éves korában egy súlyos bélgyulladás a halál szélére sodorta. A szülőkkel együtt az egész háznép éjjel-nappal könyörgött a kisfiú életben maradásáért. Nemsokára jobban lett, és lassan felépült. Sokkal nagyobb fájdalom szakadt rájuk, amikor kislányuk 1905. január 29-én agyhártyagyulladás következtében keserves kínok között halt meg az édesapa karjaiban. Az első világháború alatt megmutatkozott Misl igazi nagysága és találékonysága. Köpcsényi kórházukat kibővítették, még egy emeletet húztak rá és hadikórházzá alakították. Misl és a gyerekek lepedőből tépést készítettek, érmelegítőket kötöttek a katonáknak. Férjét gyakran elkísérte körorvosi útjaira is, hogy segédkezzen neki. Ilyenkor a gyógyszerek mellett élelmet is vittek magukkal a szegény betegeknek. A világháborúban a férfiak mind bevonultak, az asszonyokra maradt minden munka. A fiatal grófné ezért óvodát létesített a faluban, ahová összegyűjtötte a gyermekeket, és ő maga foglalkozott velük.

A család élete színes és tartalmas volt. Az édesanya és édesapa tudatosan törekedett arra, hogy egy kis Paradicsomkertet teremtsen gyermekeinek.

Férj és feleség között a lehető legteljesebb bizalom uralkodott, mindent megbeszéltek egymással. Kölcsönös szeretetük az évek múltával nemhogy csökkent, inkább egyre növekedett.

Befejezésül álljon itt fiuk, József vallomása: „Merem állítani, hogy életemben talán még soha nem láttam boldogabb házaspárt. Elsősorban anyámra utalnék, aki a bécsi Sacré Coeur-ben szerzett vallásosságát átvitte apánkra, belőle rendkívüli embert formált. Házasságuk kifejezhetetlenül boldog volt, végtelenül békés, példaképe a házasságnak. Azt hiszem, hogy apánk életszentségre való törekvése házasságkötésükkor kezdődött. Hogy ebben a törekvésben utolsó leheletéig kitartott, azt biztosan állíthatom.”

Dr. Gyürki László pápai prelátus, ny. körmendi plébános

i sten szolgálójA Coreth máriA teréziA boldoggáés

szentté AvAtási

eljárásánAk munk Aterve

Az eljárás hivatalos kezdeményezője a Szombathelyi Egyházmegye, elindítását 2022. szeptember 13-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatban támogatta, 2023. március 10-én Németújváron (Güssing) Székely János püspök atya az erre irányuló szándékát ünnepélyesen bejelentette. Így 2023. július 1-én megkezdődhetett a történész bizottság munkájának előkészítése Bojtos Anita egyháztörténész felkérésével. 2023. november 10-re tervezi az egyházmegye az eljárás ünnepélyes elindításáról rendelkező püspöki határozat kiadását, Boldog BatthyányStrattmann László és Coreth Mária Terézia 125. házassági évfordulójának emléknapján. Ezután következhet a kutatások lezárultával a történész bizottság szakvéleményének hivatalos átvétele és a tanúkihallgatások előkészítése. Kísérjük imáinkkal a kanonizációs eljárás előrehaladását.

Kovács Gergely, a szenttéavatási eljárás püspöki szakértője

Kerekasztal-beszélgetés és kiállítás Rómában

A hit tAnúi A kommunistA diktAtúrábAn

Ferenc pápa magyarországi látogatását követően, visszatérve Rómába, összegezte hazánkban szerzett tapasztalatait. Ahogy a május 3-ai általános kihallgatáson fogalmazott, a magyarok hitét tűzben próbálták meg. Különösen igaz ez a XX. századra, ahol számos püspököt, papot, szerzetest és világi hívőt ért üldöztetés hitéért előbb a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus idején. Kiemelkedik közülük a hercegprímás, Mindszenty József, akit 75 éve 1948. december 26-án tartóztattak le koholt vádak alapján. A kommunista ideológia közel negyven évig meghatározta hazánk sorsának alakulását. E reménytelennek tűnő helyzetben nagyon sokan tanúságot tettek a hitükről: „Miközben a hit fáját megpróbálták kivágni,

A Fraknói-villa, a Szentszéki Magyar Nagykövetség épülete Rómában

a gyökerek érintetlenek maradtak: megmaradt egy rejtőző, de élő, erős egyház, az evangélium erejével.” A gyökerek között pedig, ahogy a pápa fogalmazott, ott vannak a szentek, akik arra emlékeztetnek bennünket: „Krisztus a jövőnk!”

Ferenc pápa e gondolatívére reflektált a Szentszéki Magyar Nagykövetségnek a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltséggel 2023. május 15-én Martiri rossi e bianchi. Testimoni di fede nell’oppressione della dittatura comunista címmel a Római Magyar Akadémián megrendezett kerekasztal-beszélgetése és kiállítása. Az eseményen többen részt vettek a szentszéki diplomáciai karból és a Római Kúriában dolgozó egyházi személyek közül, valamint a szentszéki és világi egyetemeken tanító professzorok sorából. Az egybegyűlteket Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet köszöntötte, majd Fabio Fabene érsek, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának titkára mondott megnyitó beszédet. A köszöntők után két előadás következett: egy szakmai jellegű és egy tanúságtétel. Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője a folyamatban levő magyar kanonizációs eljárásokról, melyek nagy része a kommunista egyházüldözéshez kapcsolódik, és Mindszenty József ma is virágzó kultuszáról beszélt. Ezt Irynej Bilyk ukrán görögkatolikus püspök megrendítő

tanúságtétele követte, akit titokban szenteltek pappá, majd püspökké, s akinek édesanyja még halálakor sem tudta, hogy fia már hat éve pap. A szakmai program kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, melybe a két előadó mellett Jan Mikrut, a Pápai Gergely Egyetem professzora, a közép-kelet-európai kommunista egyházüldözés szakértője is bekapcsolódott. Ennek során a magyar, szlovák, lengyel, román, albán és kelet-német egyházüldözés közötti eltéréseket, hasonlóságokat mutatták be. Végül Tóth Krisztina vatikáni levéltári delegátus nyitotta meg a kerekasztal-beszélgetéshez kapcsolódó két kiállítást: a vörös és fehér mártírokról, illetve Mindszenty bíborosról. Mindkettő a kommunizmus olyan magyar áldozatait helyezte a középpontba a trianoni határokon innen és túl, akik bátran megvallották hitüket ezekben a nehéz időkben, és nem veszítették el az Istenbe vetett reményüket, és a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek a rájuk bízott lelkekért. A mártírokról szóló kiállítás, melynek a delegátus szakmai kurátora volt, a Szentszéki Magyar Nagykövetség, a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség, a Mindszenty Alapítvány, a Mindszentyneum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szakmai együttműködése eredményeként valósulhatott meg. A helyszínét a Római Magyar Akadémia biztosította, ahol még további két hétig megtekinthető volt. Az esemény megrendezésébe a Pápai Magyar Intézet is bekapcsolódott.

Tóth Krisztina vatikáni levéltári delegátus

Kovács Gergely előadása

epizód a 400 éves

Pázmáneum történetébŐl

Idén 400 éves a Pázmáneum – szoktuk az egyszerűség kedvéért mondani –, de valójában már 404 éves. Ahogy a története, már az alapítása is kellően összetett és izgalmas.

Pázmány Péter esztergomi érsek 1618-ban saját pénzén vásárolta meg a bécsi Szent Anna-templom mellett, az Annagassén álló Kollonich-házat az általa megálmodott papnevelő intézet számára. Az intézet első alapítólevelét 1619. január 10-én írta alá Pozsonyban. Megnyitása azonban ekkor – anyagi okokból – meghiúsult. Amikor az akadályok elhárultak, a főpásztor 1623. szeptember 20-án újabb alapítólevelet adott ki, melyben az intézmény vezetését a Jézus Társaságára bízta. Az alapítást VIII. Orbán pápa 1623 decemberében erősítette meg. A mai, Boltzmanngasse 14. szám alatt található épület telkét a XIX. század végén vásárolták meg. A Czigler Győző tervei alapján készült új kollégium 1900. október 1-jén nyitotta meg kapuját a növendékek előtt. A történelmi idők folyamán a Pázmáneumnak összesen közel 9000 növendékét szentelték pappá. A szeminárium egészen 1965-ig működött e falak között. A pazmaniták közül számos főpásztor és más egyházi elöljáró is kikerült.

Mindszenty hercegprímást ugyan kispapként főpásztora, Mikes János szombathelyi püspök ide akarta küldeni tanulni, de ő elhárította a lehetőséget. Később, 1947-ben esztergomi érsekként látogatta meg az intézményt, az itt tanuló kispapokat, elöljárókat. A XX. század nagy viharában letartóztatás, kirakatper, fegyházban, házi őrizetben, és az amerikai követségen töltött éveket követően, hazájának kényszerű elhagyása után 1971. október 23-án Mindszenty bíboros Rómából érkezett a Pázmáneumba. „Otthonába jött” – ahogyan fogalmazott, de mégis idegenben, számkivetésben teltek napjai, távol érseki székétől, szeretett hazájától, híveitől, papjaitól.

Itt töltötte élete utolsó éveit és innen indult lelkipásztori látogatásaira magyar honfitársaihoz szerte a nagyvilágban. Amikor Bécsben tartózkodott, sok látogatója volt: többször is felkereste őt a Pázmáneumban Franz König bécsi bíboros érsek, Opilio Rossi apostoli nuncius és Habsburg Ottó is. Sokan jártak hallgatni a szentmiséit, főleg a szombati előesti miséket.

Hétköznap inkább a háznép – a háztartást vezető nővérek, a titkárok, egy-egy vendég – vettek részt a csöndes istentiszteleteken. E szentmisékhez fűzödik egy szép epizódja házunk négyszáz éves történetének: egy költő tanúságtétele a száműzött bíborosról. Erika Mitterer (1906–2001) költőnő a XX. század osztrák irodalmának jeles képviselője, az ideológiai válságokkal terhes század tanúja. Tulajdonképpen szinte semmit nem értett magyarul, ennek ellenére a bíboros szentmiséinek rendszeres látogatói közé tartozott. Az 1956-os magyar forradalom eseményeit élénk érdeklődéssel és együttérzéssel követte, naplójában napról-napra rögzítette mindazt, amit a l egfontosabbnak ítélt. Életművének fontos részét képezik vallásos témájú istenes versei, valamint Mindszenty bíborosról írt versciklusa, amely nyolc költeményből áll. Istenkapcsolatának mélységét éppen

Mindszenty bíboros alakjára, sorsára való reflektálása tükrözi a legjobban.

A Bécsben is engesztelő életet élő bíborosról így írt: „…megértettem, hogy csak a legyőzöttek vannak közel Istenhez, a Felfoghatatlanhoz.”

Erika Mitterer versei korszakosak, egy-egy verséből világosan kitűnik

Mindszenty hercegprímás iránti rajongó tisztelete. Jelenlétét a bíboros szentmiséin úgy élte meg, hogy „hányan itt kellene legyenek, és (csak) ő van itt méltatlanul”. Erről alázatosan úgy fogalmazott, ahogy a kánaáni asszony Jézusnak mondta: „a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak” (Mk 15,27). Annak hírére, hogy Mindszenty bíboros elhunyt, személyes szavakkal írt: „Istenem, annyi szent van a mennyben, miért pont őt vetted el?”

Varga János

a Collegium Pazmanianum rektora

Mindszenty bíboros pázmáneumi beszédei az Igehirdetésem sorozat második köteteként megvásárolhatók, megrendelhetők alapítványunk

irodájában: 1085 Bp. Horánszky u. 20-22. ● ungmind@gmail.com ● +36-1-445-1548

tAlálkozás a ragyogásban

Gyermekkorom egyik legemlékezetesebb olvasmánya volt a három kicsi pásztor története, amelyet szüleimtől kaptam egy karácsonyon.

Akkoriban nem álltak hegyekben a csillogó játékok a karácsonyfa alatt, mindennek örültünk, amit kaptunk, ha tellett rá. Ez a könyvecske, amit akkor nyolcévesen kaptam, a kedvencem lett; Lucia, Francisco és Jacinta pedig a barátaim.

Megtanultam az angyal imáját, és buzgón mondogattam. Sokszor kértem gyermekként, majd édesanyaként is a látnok gyermekek közbenjárását. Mikor évekkel később, egy kerek születésnapomon a családom meglepett egy fatimai zarándoklattal – ami nekünk itt, Kelet-Közép-Európában elképzelhetetlen volt a korábbi években – megdobbant a szívem! Lám, hív a Szűzanya! Meghallotta, hogy vágyom látni Fatimát.

Megilletődött szívvel jártam végig a jelenések helyeit, és a magyar keresztutat plébániánk közösségével és lelki vezetőjével. Majd húsz év után most ismét hívott a Fatimai Szűzanya, és új lelki ajándékokkal halmozta el az őt meglátogató baráti-lelki közösségünket. Zarándoklatunk negyedik napjának előestéjén nagy örömmel készültünk a másnapi programra: a keresztútra. Az ablakunkból látszódó kegytemplom körül hajnalban sűrű köd gomolygott, amely mindent beborított, eltakart. Istenem – fohászkodtam –, hogyan fogjuk mi a keresztutat végigjárni ebben a ködben? Ám a hajnali szél hamarosan elfújta a ködöt és vele minden aggodalmamat, csodálatos napsütésbe öltöztetve a Santuario környékét.

A reggeli szentmise és imádság után indultunk, hogy végigelmélkedjük Krisztus szenvedésének stációit. Csendesen róttuk a kanyargós utcákat, lelkileg rákészülve a keresztútra. A bejáratnál minden várakozásunkat felülmúló látvány fogadott bennünket: Mindszenty bíboros hercegprímás egy héttel korábban felavatott, hófehér márványba álmodott szobra!

A déli napsütés beragyogta a környékét, vakító fényözön vette körül a mi rendíthetetlen Bíborosunkat is, és mi szótlanul, imára kulcsolt kézzel álltunk előtte.

A déli napsugár megcsillant a fején, mintegy az istenközelség jeleként, és ez a Tábor-hegyet juttatta eszembe, a Tábor-hegyi hófehér ragyogást, amelyben Isten megmutatta magát az apostoloknak, ahol jó volt nekik lenni, ahol sátrat akartak állítani Isten jelenléte számára. Ez az, ahova az ember elérhet az élete végén, Isten színe elé.

Az ifjúsági világtalálkozó zarándokai

a Mindszentyszobornál

© Bese Gergő Péter

A Bíboros alakja is az örökkévalóság, a romolhatatlan márvány szépségében tündökölt a r agyogó júliusi napsütésben. Márványba faragott vonásai már nem a földi szenvedést tükrözik, hanem a túlvilági örömöt, ami Isten ajándéka azoknak, akik mindvégig bíztak benne és kitartottak mellette. A művész, Rieger Tibor a vésőjével kibontotta ezt a b első ragyogást a márványanyagból, és mennyei vonásokkal ruházta fel. A mi rendíthetetlen Bíborosunk kísér minket, zarándokokat, akik sokszor a f ájdalom keresztútját is járjuk. Az ő életáldozata erőt ad, hogy sem mélység, sem magasság ne szakítson el bennünket Isten országától és szeretetétől.

Sándor Edit fatimai zarándok

Ervin Gábor (†1944), a hit és az emberség tanúságtevője

egy elfeledett mártír

Minden ember páratlan és megismételhetetlen. Létével – fizikai vagy szellemi munkájával – része az emberiség nagy történelmének. Minden népnek és nemzetnek kötelessége saját önazonossága biztosításának érdekében is, hogy megemlékezzen elődeiről, hőseiről és vértanúiról. Az elmúlt száz év hányatott és nagyon összetett története után nem kis feladat rámutatni önmagunk és az új nemzedék számára is azokra a s zellemi és erkölcsi világítótornyokra, akiknek életüzenete egyetemes, és ezért koroktól függetlenül érvényes minden földi halandó számára.

Egy ilyen, szinte emberfölötti teljesítményt megvalósító személy előtt tisztelgünk, Ervin Gábor, a mindössze 32 évet élt fiatal római katolikus pap előtt, aki már gyermekkorában sem félt az áldozatvállalástól. Bátran szembenézett azzal a hivatással, amely mindig a másik ember javát tartja szem előtt, háttérbe szorítva az egyéni érvényesülést és vele együtt a c saládalapítás természetes és örömteli vágyát.

Ervin Gábor nem bizonytalanodott el, amikor a felnövekvő fiatalsághoz kellett szólnia az iskolai hittanórákon megrajzolva a becsületes és elkötelezett élet igényes útját. Ervin Gábor lelkiismerete számára nem volt kétséges, hogy a numerus clausus idején a kiszolgáltatottak, az üldözöttek, a személyükben fenyegetettek mellé kell állnia. Egy pillanatig sem volt bizonytalan abban, hogy a z sidó üldözötteket szervezett keretek között, egyházi befolyását is érvényesítve, főpapokat megnyerve, önmagát nem kímélve, akár áldozatok árán is támogatni és segíteni kell. Sem a lába, sem a szíve nem remegett meg, amikor 1944. december elején neki személyesen is a legnagyobb tanúságot kellett tennie az embertelenségben: Salkaházi Sárához hasonlóan ő is a nyilasterror áldozatává vált.

Az ember hajlamos a felejtésre, különösen, ha már évtizedek választják el egy-egy eseménytől, és csak a saját szűkebb

környezetét és élményeit látja maga körül. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy a helytállásnak és a hősiességnek arról a szelleméről is elfeledkezzünk, ami voltaképpen naggyá teszi az embert, amikor mintegy saját emberségünket beteljesítve mások számára is példává válhatunk. Akire felnézünk, attól tanulnunk is kell – Ervin Gábor is ezt tette egész fiatalkorától kezdve. Már a budapesti Központi Papnevelő Intézet növendékeként tanulmányt írt Széchenyi István vallásosságáról, s abban a szerencsében részesült, hogy oly kiváló egyéniségek tanították, mint Schütz Antal, Aistleitner József, Kecskés Pál, Pauler Ákos és Tóth Tihamér, akik maguk is az embertársakért elkötelezett lelki-szellemi nagyság képviselői voltak.

Ervin Gábor a hit és az értelem összekapcsolásával egyéni és önálló filozófiát valósított meg, amely mindig figyelembe vette a konkrét körülmények között élő ember helyzetét és útkereséseit. Spirituális és pedagógiai felkészültsége igazi nevelővé avatta, mely képességét a Huba utcai Salvator Leányintézet hallgatói között tudta megvalósítani. Ervin Gábornak a felnőttekhez is volt mondanivalója lelkiségi írásaiban, melyekben mindig tükröződött az emberi küldetés felismerése és annak teljesítése. Fiatalon tagja lett a Magyar Filozófiai és az Aquinói Szent Tamás Társaságnak, üléseiken aktívan részt vett, folyóirataikban publikált. Egyik fő művének és személyes hitvallásának tekinthető az 1943-ban megjelent Kultúra és emberiség című műve, melyet akár végrendeletként is értelmezhetünk, gondolatai mindenkor érvényesek az élet értelmét kereső emberek számára.

Születésének 100. évfordulója alkalmából 2012. december 12-én emléktáblát helyeztek el a Maros utca 44/B. szám alatti épület falán, ahol ő a zsidótörvényekben érintettek védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület lelki vezetőjeként, majd titkáraként tevékenykedett. Emberként és papként is vallotta, hogy élete csak akkor teljesedik ki, ha azt másokért odaadja. Így lett a f iatalok lelki mestere, így lett a szellemi életet művelők képviselője, és így lett a kitaszítottak védelmezője, teljesítve életáldozata által is a szeretetparancsot, mely ott dobogott a szívében, s amely ma is azt kiáltja felénk, hogy „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Majdnem nyolcvan éve, hogy Ervin Gábort édesanyjával együtt elhurcolták a Maros utcából, majd a Kapás utcai nyilas székházban kínozták és bántalmazták őket. Közben ők hangosan imádkoztak. Végül mindkettőjüket a D unába lőtték.

Két bátyja a G estapo áldozata lett. Így az egész családra is emlékezünk, akiknek helytállásáról Ervin Gábor halála előtt két évvel prófétaként írhatott a Jelenkor lapjain: „ Embernek lenni közös sors, közös valóság, egy nagy egységben való részesedés, egy nagy család tagsága… Az ember alakulóban lévő mikrokozmosz, kicsiny világegyetem.” Ezt a küldetést Ervin Gábor megvalósította.

Hajtsunk fejet az üldözöttek menekítésében életét áldozó, hívő, gondolkodó ember, római katolikus pap és vértanú előtt!

Kránitz Mihály tanszékvezető professzor PPKE

HTK

Cserháti Ferenc püspök atya, alapítványunk kuratóriumának szeretett és tisztelt tagja 2023. július 22-én, életének 77., papságának 53., püspöki szolgálatának 16. évében, hosszú betegség után elhunyt. Temetésére 2022. augusztus 18-án, Esztergomban került sor. Püspök atya 1992 óta volt tagja a Mindszenty bíboros alapította

Kardinal Mindszenty Stiftungnak, melynek legfontosabb ügyét, Mindszenty bíboros boldoggá avatását mindig a szívén viselte. Mindig figyelemmel kísérte és tanácsaival, feladatvállalásaival segítette alapítványunk munkáját. Kedves személyére mindig számíthattunk, rendezvényeinken örömmel vett részt. Olvasóink is többször találkozhattak írásaival, melyekben Mindszenty bíboros lelkipásztori útjairól, életpéldájáról írta le gondolatait. Egyik legkedvesebb vele kapcsolatos emlékünk az első Conti utcai cellamise, amelyet aranymiséje alkalmából Mindszenty bíboros fogságának egykori helyszínén ő celebrált 2021. június 12-én, Jézus Szíve ünnepén. Szentbeszédében a napi olvasmányhoz (2Kor 5,610) kapcsolódva az emberi élet örök távlatairól beszélt: „amelyért érdemes küzdeni, mert valójában csak akkor lesz otthon, ha megválik a testtől és hazaérkezik az Úrhoz”. Imádkozzunk érte, és ő is imádkozzon tovább értünk az örök Atyai Házban.

HÍreink

Az 1956-os szabadságharc ünnepéhez kapcsolódva október 19-én és 20-án újra beléphetünk a volt Conti utcai fegyház épületébe, ahol Mindszenty bíboros 1949. szeptember 27. és 1954. március 13. között raboskodott. A külső események tekintetében sivár és lehangoló volt ez az időszak, de belül „szédülve tekintett fel a s zentek magaslataira” és maga is a nyomukba lépett: napjait szinte állandó imádságban töltötte és egy misztikus találkozásban is része volt, együtt misézhetett Pietrelcinai Szent Pio atyával. Az 1800-as évek végén emelt épület falai között a bíboros számos sorstársa szenvedett hite vagy meggyőződése miatt: négy ferences vértanú, Olofsson Placid atya, Endrédy Vendel zirci apát, de a cionista meggyőződésű Szenes Hanna vagy a s zociáldemokrata

irányultságú Kéthly Anna is. Októberi sétáinkon az ő történeteikkel is megismerkedhetünk. A rendezvényen való részvétel regisztrációköteles: www.mindszentyalapitvany. hu/az-en-fegyhazam

Talán Olvasóink közül is többen felkeresték már a hamarosan megnyitásának első évfordulóját ünneplő zalaegerszegi Mindszentyneumot, mely a közelmúltban nyerte el az Év háza közönségdíját a középület kategóriában. A pályázatot a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara szakmai támogatásával írták ki. A közönség a Facebookon adhatta le szavazatát július harmadik hetében, a Mindszentyneum épülete 32 pályázó közül több mint 1600 szavazattal nyerte el az első helyet. Maga az épület hűen tükrözi névadója személyiségét. Akik csak kívülről látják, azoknak úgy tűnik, mintha egy zárt, befelé forduló, egyszínű építményt látnának, akár egy palástjába burkolózó alakot, de valójában a Mindszentyneum egy nyitott, befogadó épület, melynek egyik meghatározó eleme a fény és a színárnyalatok játéka. Gratulálunk a kiváló alkotócsapatnak, akiknek a munkáját alapítványunk képviselője is segítette: Balogh Csaba (Konkrét Stúdió) és Kádár Mihály (TSPC) vezető építészeknek, Deigner Ágnes, Sirokai Levente és Sónicz Péter (Konkrét Stúdió) építészeknek!

Köszöntő

2023. május 24-én a Magyar Kuríron olvashattuk a hírt, hogy pápai kitüntetésben részesült Hittig Gusztáv és Kovács Gergely, a Károly Király Imaliga magyar tagozatának vezetői. Mindketten sokat tettek azért, hogy Károly királyt boldoggá avassák és tisztelete erősödjön. Kovács Gergely közreműködésének köszönhető, hogy a Szent István Bazilikában elhelyezték az utolsó magyar király ereklyéjét, ő dolgozik Mindszenty bíboros boldoggá avatásának ügyén is. Ezért a Szentatya a Nagy Szent Gergely Rend lovagkeresztje kitüntetésben részesítette. 1991. május 4-én helyezték el az Esztergomi Bazilika altemplomában a Máriacellből holtában hazatért Mindszenty József bíborost. A szertartáson jelen volt egy középiskolás ifjú, akinek azóta is élete középpontjában áll a Mindszenty-tisztelet. Ez a kis gimnazista, Kovács Gergely, akkor a Mindszenty József tiszteletére kiírt pályázatra olyan művel jelentkezett, hogy Antall József miniszterelnök kezéből vehette át az elismerést. Még gimnazistaként kezdett ministrálni az országalapítóról nevezett Szent István Bazilikában. Középiskolásként két évet töltött Nápolyban, ahol elsajátította a nyelvet, keresztül-kasul bejárta a várost és alaposan megismerte valamennyi nevezetességét. A nyelvismereten kívül széleskörű műveltségre tett szert, amit azóta is folyamatosan bővít. Olasztudása és a történelem iránti érdeklődése indította az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzésére, ahol olasz–történelem szakon szerzett tanári diplomát. Évekig múzeumpedagógus volt a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol abban a különleges élményben is része lehetett, hogy kezében tarthatta a Szent Koronát.

Szőke János és Habsburg Mihály 2002-ben bevonta őt a Mindszenty Alapítvány munkájába, 2012 óta ő látja el az alapítvány vezetését példamutató lelkesedéssel. 2003 óta mint Rómában végzett okleveles posztulátor számos magyar jelölt kanonizációs eljárásában vesz részt, 2012-től Mindszenty bíboros eljárásában a viceposztulátori tisztséget tölti be. Az Alapítvány képviselőjeként járja az országot, számos helyen tart előadást, nemegyszer megszólal rádióban, televízióban, szervez, megnyit kiállításokat, áhítatokat és zarándokutakat vezet Mindszenty-emlékhelyekre. Ezek közül kiemelkedik és szívügye a zalaegerszegi Mindszentyneum, melynek rendezésében és jelenlegi működésében is részt vesz.

Vele együtt kérjük a Mennyei Atyát, adja meg hívő magyar népének, hogy József bíborost mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.

Dr. Szabó Zoltán a Szent István Bazilika egyházközségi tanácsának tagja

Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros kérjük közbenjárásodat:

Istenünk, te Mindszenty József bíborost

arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején

mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.

Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb

Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.