Issuu on Google+

Tiszta SzĂ­vvel 1

2011


Tiszta Szívvel

Beköszöntő

2

Kedves Olvasó! Tényleg mesébe illő szám a 7-es. Ez a hetedik Tiszta Szívvel, mely az én kezem alól került ki az elmúlt 2 év során, és ugyan büszkén állíthatom, hogy egytől egyig a pozitív és dicsérő vélemények voltak túlsúlyban ezeket a lapokat illetően és szerkesztésük mindig örömet okozott nekem, bánattal tölt el, hogy ez az utolsó szerkesztői levelem itt a Tiszta Szívvel hasábjain. Mindazonáltal rengeteg hírem van még, amiket meg kell osztanom Kedves Olvasómmal. Először is ismertetném a kézben tartott lap érdekességeit, aktualitásait. Idei második számunk az Apáczai Napok keretében jelenik meg, mely immár második éve ún. „témahét” is. Ez alkalommal a ’60-as évek lett a választott téma, hisz az iskolanapok alatt megrendezésre kerülő Comenius találkozó is ezzel a témakörrel foglalkozik. Ebből kifolyólag lapunk is retró színezetet öltött, mely nem csak a címlapban nyilvánul meg, hanem valamilyen szinten rovataink többsége is kapcsolatban áll a ’60-as évekkel. Így került újságunkba két-három archivált cikk az 1961 és ’69 között megjelent Tiszta Szívvelekből; például „KeletAfrikában”, „Diákköpések és Tanárelszólások”, „Divat ABC”, melyek amellett, hogy betekintést nyújtanak a korszak diákéletébe, párhuzamba állíthatók napjaink aktualitásának megfelelő cikkekkel. Másodszor pedig a szerkesztőségünkben végbemenő változásokról szólnék egy pár szót. Ezen levéllel „hivatalosan” is lemondok főszerkesztői pozíciómról és azt előzetes egyeztetések alapján Lakits Eszter 11. B-s tanulóra ruházom át, aki meggyőződésem szerint a jelenlegi színvonalat meg fogja őrzi, sőt ötleteivel és kreativitásával sok szinten emelni is azt majd. Másrészt örömömre szolgál bejelenteni, hogy már a új, ifjú apáczaisok, nem rég felavatott gólyáink is részt vesznek az újság szerkesztésében - ebben a számban is megtalálhatók az általuk készített interjúk és cikkek. Végezetül hadd jegyezzem meg, nem férne bele az újságba, és a kezem sem bírná, hogy most értékeljem az elmúlt esztendőket, de annyit elárulhatok, voltak konfliktusok és problémák, de értelmes emberek lévén ezeket könnyedén elsimítottuk. Én jól éreztem magam. Rendkívül hálás vagyok minden szerkesztőnek, aki együtt működött velem az elmúlt 2 év során, és szeretném megköszönni Hubai Kata tanárnőnek határokat nem ismerő segítőkészségét, és azt a rengeteg munkát, amit a cikkek korrektúrázásába fektetett. Így búcsúzik mindenkitől a Főszerkesztő. Köszönöm a Szerkesztőknek! Köszönöm Katának - a Tanárnőnek! Köszönöm Mindenkinek! Sok sikert Eszter! Éljen a Tiszta Szívvel! Szia! Viszlát! Hello!

Wohner Norbert főszerkesztő

Tiszta Szívvel Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium folyóirata 49. évfolyam 2-3. szám http://tisztaszivvel.apaczai.elte.hu tsz.apaczai@gmail.com 2011


Tiszta Szívvel

Temesi 100

3

A múlt homályába veszve Beszélgetés dr.Temesi Alfréd életéről és munkásságáról Bő két hónapja történhetett, amikor Bernátné Vámosi Judit tanárnő szervezésében egy felejthetetlen beszélgetésre került sor könyvtárunk olvasótermében. Az összejövetel célja a múlt felkutatása, feledésbe merült emlékek felidézése volt, melyben meghívott vendégeink voltak segítségünkre. Nem másokkal volt szerencsém beszélgetni, mint Temesi Alfrédával (kémia-biológia szakos tanár, a biológia tudományok kandidátusa), Temesi Ágnessel (vegyész) és férjével Gerencsér Árpáddal, azaz iskolánk híres, egykori igazgatójának gyermekeivel, valamint jelen volt iskolánk nyugalmazott igazgatóhelyettese, Bucskó Béla is. A tanárnőn illetve rajtam, iskolaújságunk képviselőjén kívül még az Igazgató úr is benézett egy pár perc erejéig. Nem is tudom, hol kezdjem, hisz így voltunk ezzel azon a péntek délutánon is, amikor sor került a találkozóra. Az első percekben mindenki talpon volt, ide-oda járkált régi fotókkal és dokumentumokkal a kezében, és próbálta udvariasan, a másik szavába nem belevágva megosztani fel-feltörő élményfoszlányait a többiekkel. Német, francia és magyar nyelvű újságok, okiratok szaladtak át az ujjaink között – az ember nem is tudta, kire vagy mire figyeljen a hihetetlen forgatagban. Azt hiszem, az a legokosabb, ha Temesi Alfréd bemutatásával kezdem. Röviden összefoglalva Temesi Alfréd pedagógusként, iskolaigazgatóként és pedagógiai kutatóként írta be magát országunk kulturális történelmébe. 1911-ben, azaz kereken 100 éve született Temesváron – nem meglepően innen ered a neve is, de azt már kevesen tudják, hogy ő volt az első „igazi” Temesi, miután a család Magyarországra költözött. A szász család Temesváron még a Hack nevet használta, de az első világháború borzalmai után már nem volt tanácsos német eredetű családnévvel „rohangászni az utcákon”. Temesi Alfréd francia-német szakos tanárként végzett a Pécsi Tudományegyetemen, majd doktorált francia nyelv és irodalomból. Ösztöndíjas volt Párizsban, Strasbourgban. Számos vidéki

és fővárosi iskolában tanított, mielőtt 1959-ben iskolánk igazgatójának nevezték ki. 1966-ig vezette a gimnáziumot, amikor az ENSZ és az UNESCO megbízásából a felszabadult afrikai gyarmat, Madagaszkár oktatáspolitikájával kezdett el foglalkozni (egészen 1973-ig). 1978-ban újév napján távozott az élők sorából. A száraz, de annál izgalmasabb adatok után itt az ideje, hogy a dolgok mögé tekintsünk, és emberi oldaláról is megismerkedjünk iskolánk és az oktatástörténet egyik nagy úttörőjével. A következőkben megpróbálom az elhangzott információkat logikus sorrendbe tenni, és a tőlem telhető legnagyobb precizitással valósághűen, de annál izgalmasabb formában előadni. Kezdjük iskolánk alapításával. 1955 és ’56 folyamán számos környező iskola összevonásával, osztályainak átcsatolásával elegendő „diákhalmaz” gyűlt össze az akkor 20 osztállyal induló gimnázium megalapításához. Mondanom sem kell, hogy koránt sem a legjobb osztályokat adta nekünk többek közt a Trefort Gimnázium sem. 1959-re már 30 osztály diákjai koptatták iskolánk azóta nem sokat változott padjait. Ebben az évben érkezett meg Temesi Alfréd, hogy mondhatni a káoszból csodát teremtsen. Ittlétének első évében a tanári kar nagy részét (44 fő) elbocsátotta és helyükbe az egyetem által ’55 óta az iskola számára képzett tanárokat vett fel. (A lényeg, hogy a diákokhoz hasonlóan az oktatói állomány sem volt megfelelő egy a későbbiekben nagy hírnévnek örvendő gyakorlógimnázium kiépítésére.) Miközben a gyakorlógimnázium gyökerei kezd2011


Temesi 100 tek egyre szilárdabb talajon állni, Temesi Alfréd az igazgatói feladatok mellett családját sem hanyagolhatta el. Lánya, Alfréda édesapjával egyszerre érkezett az iskolába, habár ő hozzánk hasonlóan diákként kezdte meg itteni életét. Az ő elmeséléséből tudtam meg egyet s mást a Temesi-család mindennapjairól. Leánya szerint Temesi Alfréd kitűnő apuka volt. Nyugodt, higgadt szülő, aki mindent békés úton intézett. Alfréda szavaival élve a család „boldog fegyelemben” élt. Anyagi helyzetük átlagosnak számított a korabeli Magyarországon, de ez sohasem feszélyezte őket. Akár egy tündérmesében, megértésben és szeretetben éltek. Rengeteget kirándultak, apjuk gyakran mesélt nekik kalandjairól – volt is miről! Egy kedves kis történetet is megosztott velünk Alfréda. Egy nap, mikor a zsebkendője – ami akkor még „igazi” zsebkendő volt – elhasználódott, ő mint apuci kicsi lánya természetesnek vélte, hogy édesapjához kell fordulnia egy ilyen horderejű esetben. Így hát a szünetben látogatásra ment édesapjához az igazgatói irodába. De Temesi Alfréd épp dolgozott, így hát lánya percekig várakozhatott, a többi diákhoz hasonlóan, az ajtó előtt. Mikor aztán bebocsátást nyert és beszámolt édesapjának a történtekről, Temesi igazgató úr így felelt:  Gondoltál volna erre leányom reggel! Ezt most már egyedül kell megoldanod. Az iskolai élet virágzásnak indult: nyári- és téli táborok szervezésébe kezdtek, így jött létre az első apáczais tábor Szobon. Egyszóval a biztos alapokon nyugvó ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium fejlődésnek indult. És a kollégium? Ehhez ugorjunk előre 1971 tavaszára, ugyanis ekkor nyitotta meg kapuit a kollégium. Ez évben kezdődött a vidéki diákok összegyűjtése – mesélte Bucskó Béla tanár úr –, amelynek három szempontja a következő volt. Első. A kiválasztott diák szegény körülmények közül kell, hogy érkezzen. Második. A diák szülei kizárólag fizikai munkával kereshetik kenyerüket. Harmadik. A diák kiváló tanulmányi eredményekkel kell, hogy rendelkezzék. Mindezek fejében a kollégium a következőket kínálta: teljes ingyenes ellátás és ingyenes szállás, valamint ösztöndíj biztosítása. Nem mesébe illő ez is? Először én sem hittem a fülemnek, de a tények 2011

Tiszta Szívvel 4 örökre tények maradnak, még ha nehéz is őket a jövőből visszatekintve elhinni. A kollégium 100 diákot szállásolt el ekkor, fele lány, fele fiú volt. Később már az iskolában tartották a kollégiumi felvételit. Most pedig jöjjön egy „szaftos pletyka” néhány valós részlete. Sokan beszélnek róla, hogy országunk nemrég leköszönt miniszterelnöke is apáczais volt egykoron. Ez eddig igaz is. Állítólag 2 évig járt ide. Ez is igaz, de pontosításra szorul. Kollégista volt, tehát itt is élt abban a két évben. Na és itt kezdődnek a problémák, azaz a szárnyra kapott rosszindulatú pletykák, hogy kirúgták. Nem. Határozottan nem. Matematika-fizika szakra járt és jó tanuló hírében állt a tanárok körében, de valóban visszahúzódó és magának való diákként ismerték társai. Ennek ellenére, illetve egyéb okok következtében is, melyeket kívülállóként pontosan már sosem tudhatunk meg – csak ha személyesen meg nem kérdezzünk –, édesanyja 2 év után kivette Gyurcsány Ferencet az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégiumból. Bevallom a „rejtélyes” okok is szóba kerültek, de nem szokásom újabb szóbeszédek életre keltése, így hát most sem fogok ezekről beszámolni. Ettől még nem lesz senkinek sem álmatlan éjszakája, legalább is merem remélni… Azonban itt az ideje, hogy Temesi Alfréd életének másik főművéről, Madagaszkárról is szó essék. 1960-ban az afrikai gyarmatok felszabadulásával szép lassan ugyan, de a szigetországot is elhagyták a franciák. Mi sem kellett több, az UNESCO, melyben Temesi már jó pár éve dolgozott is, egy pályázat alapján kiválasztotta Temesi Alfrédot és a tananarive-i (ma: Antananarivo) Tanárképző Főiskola tanulmányi igazgatójává nevezte ki, valamint a kormány felkérésére a malgas kormány oktatásügyi főtanácsadója lett. Minderre azért volt szükség, mert a franciák kivonulása után a helyi értelmiségi réteg is külföldre távozott. A kormány az UNESCO-val együttműködve válogatta ki a külföldi tanárokat, akik megkezdték a madagaszkári tanítók és tanárok képzését a szigetországban. Temesi Alfréddal együtt a család is látogatást tett Madagaszkárra több hónapra, ahol igazi veszé-


Tiszta Szívvel

Temesi 100

5 lyes kalandokban volt részük. Ilyen megpróbáltatásnak számíthatott – mesélte Alfréda –, amikor Temesi Alfréd és csapata (egy nemzetközi oktatásszervezési csoport) a dzsungelen vágta át magát, hogy megtalálja a legkisebb falut is, ahol még segítséget nyújthat az oktatóknak. Azonban a váltólázat ekkor még napi gyógyszerszedéssel lehetett csak elkerülni, és szerencsétlenségére egyetlen egy tabletta bevételének elhanyagolásával Temesi Alfréd is elkapta a maláriát. 1973-ban tért haza Magyarországra és élete hátralévő részében az UNESCO-nak dolgozott. Pedagógiaelméleti munkásságát a mai napig oktatják, és felmerült annak a lehetősége is, hogy mint PhD

munka is kiírásra kerülhetne az egyetemeken. A beszélgetés során még sok kedves történet hangzott el, szóba került Holics tanár úr, de megtudhattam azt is, hogyan készül az Apáczai Aranykönyv, mely lapjaira mindig az elmúlt év legsikeresebb apáczais diákjai kerülhetnek fel – hogy milyen úton-módon, az egyelőre maradjon még titok. Temesi Alfréd eseménydús és eredményes élete példaértékű mindenki számára. Nem csak azért, mert generációk milliói élvezhetik munkásságának gyümölcsét, hanem azért is, mert mindezt tisztességes és önzetlen munkával valósította meg. Készítette: Wohner Norbert

Kelet-Afrikában Iskolánk igazgatója, dr. Temesi Alfréd a közelmúltban hosszabb ideig távol volt iskolánktól.  Hol, merre járt?  Előbb egy hetet Párizsban töl-

töttem, majd Kelet-Afrika országaiban, Kenyában, Tanzániában és Madagaszkár szigetén jártam. Összesen körülbelül 30.000 km-t utaztam.  Mi célból?  Az UNESCO központja pedagógiai továbbképző- és tudományos kutató intézet létrehozását tervezi Kelet-Afrikában. Az ehhez szükséges befektetéseket az ENSZ különleges alapjaiból fedezik, a szakembereket az UNESCO adja, és az érdekelt országok is – mind anyagilag, mind munkaerővel – hozzájárulnak az intézet létesítéséhez. Én azt a feladatot kaptam, hogy készítsem el ennek az intézetnek a részletes tervét. Ennek a megvitatására érkeztem az UNESCO székhelyére, Párizsba, majd az

afrikai országokba.  Miért van szükség erre az intézetre, és hogyan fog működni?  Ez az első olyan intézmény, amely azt tűzte ki céljául, hogy a volt gyarmati országok felsőoktatási kádereit a helyszínen képezzék. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy ezek az értelmiségiek Európában vagy Amerikában tanultak. Külföldön elsajátított ismeretek, módszerek azonban gyakran nehezen alkalmazhatók ezekben az országokban. Ma már a volt gyarmati országok is rendelkeznek olyan szakképzett pedagógusgárdával, amellyel saját országukban felsőoktatási intézményeket hozhatnak létre. Természetesen ezután is fognak egyes diákok külföldön tanulni. A most létesítendő intézet a pedagógusok képzésével foglalkozik, hiszen ők – kiváltképpen a fejlődő országokban – a társa-

dalom legfontosabb emberei közé tartoznak. A távolabbi terv: Afrika minden részében ilyen intézetek létrehozása, kiterjesztve a műszaki értelmiség képzésére is. A terv első lépéseként 1969 szeptemberében megkezdi működését a madagaszkári központ.  Milyen Madagaszkárban az alsó- és középfokú iskolarendszer felépítése?  4 elemi (ez kötelező), továbbá 4 osztály, amely a mi 5-8. osztályunknak felel meg, s különböző középfokú iskolák, szakközépiskolák. A lakosság jelentős része analfabéta, de nagy a tanulási láz. 10 év alatt az alsófokú iskolák száma meghúszszorozódott, s több középfokú iskola épült, mint a francia megszállás 60 éve alatt. S Madagaszkár még viszonylag jó helyzetben van. Kenyában vagy Tanzániában csak egyes körzetekbe jut el a közoktatás, s a malgasok helyzetét 2011


Tiszta Szívvel

Ez történt megkönnyíti az egységes nyelv is.  Történt valami különösen emlékezetes esemény az igazgató úrral utazása során?  Emlékezetes, de megrázó élményről számolnék be. Amikor megérkeztem Madagaszkárba, a nyugati part mentén pusztított a „Dany” nevű ciklon. Az ilyen-

6 fajta ciklonok hatalmas pusztítást végeznek. Városok pusztulnak el, a bambuszházakat egyszerűen felkapja a szél, a folyók visszafelé folynak. Érkezésemkor Majunga kikötőváros repülőterén fél méter magasan állt a víz. A malgasok azonban összetartó emberek, s a ciklonok pusztításának nyomait közös

erővel eltüntetik.  Köszönjük a beszélgetést. Reméljük, nemsokára olvashatunk a lapokban a magyar segítséggel létrehozott madagaszkári pedagógiai intézet eredményes munkájáról. Készítette: Lenkei Júlia (1968-69, IX. évfolyam 4. szám)

Caltanissetta 2010 A szicíliai Caltanissettában november 9 és 15 között egy nemzetközi diáktalálkozót rendeztek a Comenius program keretein belül. A rendezvény tematikája a ’60-as évek történései, művészete, élete volt. A találkozón hazánkat két középiskola képviselte, a Leöwey Klára Gimnázium és mi. Iskolánk 2+5 fős delegációjának tagjai: Kalásziné Ványi Klára tanárnő és Jakab Péter tanár úr, valamint Kanjo Anna (12.B), Koltai Anna (12.B), Mészáros Ágnes (12.B), Schmidt Gréta (12.D) és e sorok írója, Szűcs Andrea Dóra (12.B). Egy nagyon jól sikerült, élményekben gazdag hetet tudhatunk magunk mögött! 2010. november 9-én, 9:30-kor szállt fel a gépünk a Ferihegy 2A repülőtérről, majd közel tíz óra utazás után, két átszállással (Milánó és Palermo) érkeztünk meg a Szicília közepén található Caltanissettába. Mintha egy egészen más világba csöppentünk volna! A borongós pesti időjárás után a 25 fok körüli, verőfényes Szicília egészen bíztató látványt nyújtott. A megérkezésünk utáni napon egy ünnepélyes megnyitó keretében bemutatkoztak a különböző nemzetek delegációi: a toledói spanyolok, a bergeraci és marseilles-i franciák, a kedzierzynkozle-i lengyelek, a caltanissettai olaszok, a kolozsvári Apáczai Gimnázium, illetve a Leöwey Klára Gimnázium és általunk, az Apáczai által képviselt magyarok. Ezután kezdődött a program szakmai része, amelyet különböző műhelyfoglalkozások formájában bonyolítottunk le. Valamennyi műhely, a talál2011

kozó tematikájának megfelelően, a ’60-as évek egy szegmensét próbálta feldolgozni. Minden műhelymunka az utolsó napon foglalta össze és mutatta be, hogy ki mire jutott, és bár azt tapasztaltuk, hogy a különböző országból érkezettek eltérően fogták fel a szakmai felkészülést, kivétel nélkül mindegyik bemutató nagyon színvonalas és érdekes volt – ami egyértelműen igazolta az ilyen diáktalálkozók fontosságát.

Az öt nap alatt jutott idő megnézni Caltanissettát, jártunk Palermóban, és ellátogattunk Cefalúba is, ahol egy közvetlenül a tengerre néző „pizzeriaban” vacsoráztunk. Szerveződtek közös programok, volt disco és egy közös filmvetítésen is részt vettünk. Ezen az olasz filmtörténet egyik alapművét, a „Rocco és fivéreit” („Rocci e i suoi fratelli”) néztük meg, majd egy filmelemző kérdőívet töltöttünk ki – ennek segítségével dolgoztuk fel a látottakat.


Tiszta Szívvel

Ez történt

7 A fogadó családok mindannyiunknál kedvesek, segítőkészek és vendégszeretők voltak. Nagyban nekik is köszönhetjük azt, hogy egy ilyen csodálatos hetet tölthettünk Dél-Olaszországban. Szicília egészen új élmény volt mindannyiunk számára, kellemes meleg volt, narancs- és citrusfák nőttek a kertekben, és általánosságban az emberek igen kiegyensúlyozottak voltak. Komolyan fontolgattuk az oda- és visszaút során is, hogy inkább a palermói repülőtéren maradunk… Összességében egy csodálatos hetet tölthettünk Szicília szívében, Caltanissettában. Nagyon örü-

lünk és hálásak vagyunk, hogy ebben részünk lehetett. Külön szeretnénk megköszönni Kalásziné Ványi Klára tanárnőnek és Jakab Péter tanár úrnak, hogy mindenben a segítségünkre voltak, és lehetővé tették számunkra ezt az egyedülálló élményt. Izgatottan és lelkesen várjuk a tavaszt, amikor is nálunk lesz a Comenius program lezáró projekttalálkozója, amin több száz diák és tanár vesz majd részt! Szűcs Andrea Dóra

Továbbtanulás külföldön 2010 őszén kezdtünk el külföldi továbbtanulással foglalkozni, mivel mindketten úgy éreztük, manapság már egyáltalán nem elérhetetlen cél, hogy az egyetemi tanulmányainkat egy neves külföldi intézményben kezdjük meg ahelyett, hogy csak egy-egy félévet végeznénk el kint. Heteket töltöttünk a prospektusok és internetes oldalak tanulmányozásával azért, hogy képet kapjunk a nekünk szimpatikus egyetemekről és a jelentkezés feltételeiről. Azonban már pusztán azt sem volt könnyű eldönteni, hogy milyen helyekre jelentkeznénk szívesen, hiszen csak különböző rangsorokra, illetve ismerőseink véleményére támaszkodhattunk. Mindketten közgazdasági pályán szeretnénk majd elhelyezkedni, ezért ilyen jellegű képzéseket kerestünk. Így esett a választásunk az angol University of Cambridge-re, a London School of Economicsra, valamint a University College Londonra. Ezek mellett azonban felhívták a figyelmünket még egy rendkívüli lehetőségre is: a New York University 2010-ben indított egyetemére az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában, Abu Dhabiban. Ez a kezdeményezés egy olyan a világon egyedülálló lehetőséget kínál, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy globális látásmódot alakítsanak ki, miközben világhírű oktatók segítik őket saját területük megismerésében. Az intézmény az uralkodó Zayed sejk teljes támogatását élvezi, így a világ legkülönbözőbb országaiból

kiválasztott diákoknak semmire sincs gondjuk, hiszen minden költségüket fedezik, ami szintén teljesen egyedülálló. Az egyetemek kiválasztása után következhetett a jelentkezés igencsak fárasztó folyamata: motivációs levelek, eszszék írása, valamint a szükséges dokumentumok beszerzése és lefordítása. Ez azért volt különösen nehéz, mert Magyarországon igen kevesen vannak tisztában a jelentkezés pontos menetével, és ők sem mindig tudtak kielégítő választ adni a kérdéseinkre. De iskolánk, tanáraink segítségével és kitartó munkával végül minden problémát meg tudtunk oldani és sikeresen leadtunk a jelentkezésünket. Ezen nehézségek ellenére az év végére több helyről is pozitív visszajelzést kaptunk: december elején Angliába utaztunk a University of Cambridge felvételi interjújára, mivel bekerültünk az esélyes jelöltek közé. A kint töltött három nap során 2011


Ez történt megismerhettük azt a különleges légkört, amely a 18.000 diákkal rendelkező egyetemi városra jellemző, és megtapasztalhattuk a tanulók és az oktatók rendkívüli képességeit és képzettségét. Mindemellett lehetőségünk nyílt 4 napot tölteni az Egyesült Arab Emirátusokban a New York University Abu Dhabi jelöltjei részére szervezett hétvégén, ahol a város és az egyetemi épületek megismerése mellett megtekinthettünk egy-egy tanórát, jelenlegi diákokkal (köztük a hét magyarral is) beszélgethettünk, és most már talán kicsit jobban értjük, milyen is az a globális látásmód, amelyet az egyetem diákjai megszerezhetnek. Azóta egyikünket Cambridge-be, míg másikunkat Abu Dhabiba vették föl, ám ennek ellenére még rengeteg a tisztázatlan kérdés, mint például a finanszírozás mibenléte, azonban ezek eltörpülnek az előttünk álló lehetőségek fényében.

Tiszta Szívvel 8 Az elmúlt fél év rádöbbentett minket arra, hogy a magyar diákok tudásuk alapján teljes mértékig meg tudnák állni a helyüket bármely külföldi egyetemen, azonban a lehetőségekről csak nagyon szerény mennyiségű információ érhető el. Éppen ezért úgy véltük, hogy az általunk megszerzett tapasztalatokat érdemes lenne megosztani azokkal a diákokkal, akiket érdekelne a külföldi továbbtanulás, ám nincsenek teljes mértékig tisztában azzal, hogy hogyan is fogjanak hozzá. Így az év elején létrehoztunk egy weblapot www.tovabbtanulok.info címen, ahol megpróbáltuk összeszedni azokat az alapvető információkat, amelyek elengedhetetlenek külföldi jelentkezésekhez. Jövőbeni céljaink közt szerepel az is, hogy személyesen segíthessünk tehetséges diákokat abban, hogy a világ legnevesebb egyetemein tanulhassanak tovább. Csorba Benedek és Jakab Tamás

Szalagavató, avagy öröm az ürömben „Leszakad a karom…”- Ez az egyetlen egy gondolat keringett a fejemben, miközben 2011. február 12-én sugárzó napsütésben sétáltam a Nemzeti Sportcsarnok felé. Még csak dél volt, de már mindenhol ott nyüzsögtek a végzős diákok, azaz Mi, és a szervezők Pálréti Orsolya tanárnővel az élükön. Azonban én csak arra tudtam koncentrálni, hogy le ne ejtsem frissen szabott öltönyöm, fél órája kifényezett cipőm. Örömmel jelentem, hogy épségben bejutottunk - én és a fél tonna cuccom - az öltözőbe, ahol osztálytársaim már a frakkokat próbálták. Gyorsan felszaladtam a ruhatárhoz és én is megszereztem a pingvinjelmezt, melyben talán életem egyik legszebben kigyakorolt és előadott táncát adtam elő az est záró számaként. Nekem még egyszerű volt, de a lányok habosbabos ruháikkal folyamatos akadályokba ütköztek; hol a szűk folyosón akadtak el, hol szoknyájukra taposott rá egy-egy teljesen ártatlan, lámpalázban égő végzős. Déltől már a főpróbák is elkezdődtek, mi már fél 2-re végeztünk is a keringő és az osztálytáncunk elpróbálásával. Azonban egyből felmerült a 2011

világrengető probléma: mit csinálunk itt ötig? Aggodalomra azonban nem volt okunk, hiszen még rengeteg apróságot kellett elintéznünk, mint például jelmezeink tökéletesítését az osztálytánchoz, vagy a lányok sminkjét, satöbbi, majd 4 után megkezdtük a tűzőpróbát. Igen, kedves apáczaisok, minket kétszer tűznek. S azért ez így sem igaz, mert kedvenc osztálytársnőnket több mint húszszor megtűzte ofőnk - gyakorlás a tudás anyja, ahogy a mondás is tartja - viszont a többieknek csak ki kellett vonulniuk az általuk kiválasztott bevonuló zene ritmusára. Délután 5 óra. Elérkezett a várva várt perc; Pálréti tanárnő és az Igazgató úr megnyitja az Apáczai Szalagavató Bál 2011 elnevezésű, történelmi jelentőségű rendezvényt. Mindenki sikeresen megkapja a szalagját, majd a félreálló végzős diáksereg előtt elkezdődött a hagyományőrző palotás, miután az alapos „takarításon” volt a sor: fergeteges tanári meglepetés-produkció tanúi lehettek mindazok, akik megtisztelték jelenlétükkel a 2011-es évfolyam végzős bálját. Majd jöttek az össznépi iskolatáncok, egy kis


Tiszta Szívvel

Ez történt

9 hipp-hopp, majd osztálytáncok, keringők… és vége. Nekünk 5 percnek tűnt az egész - folyamatosan fel-alá rohangásztunk, háromszor átöltöztünk van, aki többször - de váltig állítom, megérte. Gyönyörű műsor volt, melyet joggal irigyelhet minden gimnázium. A valódi bál alatt rengeteg az örömtől könnyező anyukát, lánytestvéreket, barátnőket, női rokonokat, kacagó férfi családtagokat, barátokat illetve tanárokat, diáktársakat táncoltattak meg a végzősök, akik akkor még nem tudtuk kellően átérezni a bál valódi jelentőségét: Vége a bulinak, itt az érettségi! Őszintén megvallva én azóta sem érzem ezt... Szerintem az itt töltött évek mindegyike kivétel nélkül élményekben dús és hasznos volt számunkra, s mindezek csúcspontjaként, betetőződéseként éltük meg a szalagavatót. Nem volna emberhez méltó, ha azt mondanám, hogy nem gördítettek elénk nap mint nap újabb és újabb akadályokat az itt töltött esztendők, de büszkén mondhatom, hogy

egy apáczais diák képes ezeket gátakat áttörni, majd persze egy pár perc erejéig a dicsőség fényében úszkálni... Egy szó mint száz, február tizenkettedike jelképes mérföldkő mindannyiunk életében, melynek tégláit tanáraink segítségével mi fektettük egymásra, s Pálréti tanárnő szervezésében egy masszív vakolatot kapott, melyet már az érettségi sem repeszthet meg! Wohner Norbert

Aranycik(k)esz Harry Potter A halál ereklyéivel újabb muglitömegeket varázsolt moziba a novemberi premieren. Az utolsó előtti felvonás ragyogó sikert aratott azok körében, akik a könyvek és filmek keretein belül elkísérték Harryt a gardróbtól egészen a végső összecsapásig… Nyáron a mozivásznon is véget ér a varázslat, mely egy évtizedig lázban tartotta a rajongókat. Már csak egyetlen rész van hátra a szeptológiából, így az alkotók elhatározták, hogy két részben dolgozzák fel a legutolsó kötetet. Persze nem a nagyobb bevétel lebegett a szemük előtt… csupán az eseménydús történet kuszasága miatt döntöttek a szétdarabolás mellett. Valóban: a Halál ereklyéi filmváltozata roppant könyvhűre sikeredett. (Godric’s Hollow például egészen tökéletes tükre a regénybeli városkának.) A készítők minden fontos részt kiemeltek. Az unalmasnak tűnő percekben a három főhős érzelmi feszítettsége kapott kiemelt jelentőséget: soha nem

tudhatják - ahogy a nézők sem - melyik bokorból leselkedik rájuk veszély, vagy mikor ugranak egymás nyakának megpróbáltatásaik során... Jó, tényleg vannak unalmas részek, de a könyv ismeretében kijelenthető, hogy a második film sokkal akciódúsabb és fordulatokban gazdagabb lesz. A legjobb számítógépes technika A Halál ereklyéinek animációs meséje volt, Hermione tolmácsolásában. Az enyhe Tim Burtonös beütés a hátborzongató alakokkal nagyon jól passzolt a jelenethez. Komor hangulat jellemzi a filmet, bár a feszültséget a jókor, jó helyen megjelenő enyhe humor oldja fel. A vicces kedvű forgatókönyvíró még Harryt és Hermionét is táncra perdítette, a nézők megörvendeztetésére. Már az első jelenetekből is látszik, hogy a történettel együtt a célközönség is felcseperedett, véget ért a gyerekmese. Van szerelem, halál és persze a jó-rossz örökös harca. Ám itt nem csak a gonosz bukik el, a szimpatikus karakterek sem élik túl a film végét. A színészeknek már eléggé szűk Harry, Ron és Hermione alakja, 2011


Ez történt de annyi biztos, hogy az általuk megformált karakterek még sokáig kísérteni fogják őket pályájuk során. Habár Daniel Radcliffet valaki végre megtaníthatná színészkedni, hogy a könyvben átélt katarzis a filmnél se maradjon el…

A könyvsorozat szépirodalmi jelentőségét rengetegen kétségbe vonták már, az okkultizmusra irányuló negatív tanító jellegét pedig számos támadás érte az egyházak felől. A történet mégis vitathatatlan jelentőséggel bír, hiszen bátran élve a jól ismert közhelyekkel fiatalok millióit tanította meg az olvasás szeretetére, a filmipar fantasy műhelyének sikereit pedig (seprűnyélen) az egekig repítette a produkció. 1990-ben egy London felé tartó négyórás vonatúttal indult minden. J.K. Rowling, elmondása szerint, ekkor „találkozott” először a varázslószármazásáról mit sem sejtő kisfiúval, és mire a King’s Cross pályaudvar zajos csarnokába ért, már összeállt fejében a hét részes könyvsorozat váza néhány helyszínnel és mellékszereplővel együtt. És most itt a vége… Új világot alkotott, de az alapos kidolgozottság ellenére megengedi, hogy saját képzeletünkre hivatkozva tovább álmodjuk a csodákat. A varázsvilág vetekedik Középföldével és Narniával - hősei talán győzelmet is aratnának a hobbitok és az extraméretű oroszlánok felett. Le kell szögeznünk, hogy Voldemort nagyúr élen jár minden idők legkedveltebb gonoszai között. Borzasztó tetteivel és az „újra testet öltés” bravúrjával jelenleg maga mögé utasítaná Szauront is, aki A gyűrűk urában tűzben forgó szemgolyóvá redukálódott… A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola mindennapjait szinte magunk is átéltük, mi2011

Tiszta Szívvel 10 közben a betűket falva furcsa kényszert éreztünk, hogy mindenhova magunkkal vigyük a könyvsorozat valamely kötetét. Évről évre sóvár izgalom járta be a gyermektársadalom olvasni vágyó felét, hátha a karácsonyfa alatt az új rész várakozik kicsomagolásra, amit legkésőbb szilveszterig ki is végzett az ember. Több millió eladott példány közül alig akad olyan, amelyet csak egyszer olvasott végig tulajdonosa. (Vagy amelyik nem járt a szülők kezében is - a függőség nincs kizárva semmilyen korosztályban.) Hogy miben áll az évtizedes siker titka? Nehéz megmagyarázni. A bennünk ragadt gyermek miatt valahol vágyunk rá, hogy kicsit Harry Potter életét éljük, mikor a sajátunkból elég. A főszereplők szerethető karakterek, akikben magunkat is megtaláljuk látva hibáikat és erényeiket, érezve milyen fontos számukra a barátság, a kitartás, a hűség és a jó célért vívott küzdelem. A vonzó kalandok, melyek hiányoznak a szürke hétköznapokból, egyszerre megvalósulnak. A közvetlen szövegalkotási mód, a csöppet sem mesterkélt humor és a váratlan fordulatok miatt egyedi a történet. A jól megfogalmazott magyarázatok a varázslók titkaira valahogy igazzá teszik a mesét, pedig mindannyian tudjuk, hogy nem lehet valóság… De ki ne örülne, ha egy varázspálca tulajdonosa lehetne? A tányérok egy intésre elmosogatnák magukat. Nem kéne folyton a kulcsok után kutatni, mert csak egy varázsige és a zárak kinyílnának. Telefon helyett baglyokkal üzennénk egymásnak, és háziállatként hippogriffeket tartanánk… Szörnyű belegondolni, hogy nem lesz több kviddics, se trimágustusa, a Griffendél nem nyeri meg a házak közötti pontversenyt, és nem szorul görcsbe a gyomrunk, ha csak Hermione csinált (kémia) bájitaltan házit… Szerencsére a rajongók még életben tartják a hagyományt, valamint hivatalos weboldalán az írónő is érdekes részletekkel gazdagítja a varázslótársadalom sokszínű világát. De már véglegesen búcsút kell intenünk a Harry Potter-életérzésnek. Nincs hát más megoldás, mint időnként leemelni a polcról a könyveket és újra olvasni, majd újra nézni a filmeket és újra és újra és újra… Podina Ivett


Tiszta Szívvel

Interjú

11

Interjú Bubenyák Máté tanár úrral, iskolánk egyik legújabb tanárával Két szerkesztőnknek sikerült interjút készítenie Bubenyák Mátéval, aki szeptember óta tanít iskolánkban kémiát. Miután a könyvtárba éppen záráskor léptünk be, így a pihenősarokban beszélgettünk. TSz: Mikor és ki kérte fel a Tanár urat, hogy az Apáczaiban tanítson? BM: Villányi tanár úr említette, hogy taníthatnék itt heti pár órában. Már tavaly is volt erről szó, akkor sajnos nem sikerült, az egyetemről még nem engedtek el. TSz: Amikor Villányi tanár úr felkérte Önt, hogy tanítson az Apáczaiban, hezitált, vagy rögtön elfogadta? BM: Szívesen jöttem tanítani, mivel arra gondoltam, ha már elvégeztem a kémiatanár szakot, jó lenne gyakorlatot szerezni a tanításban. TSz: Miért éppen a kémiát választotta még gyerekkorában? BM: Nagyon szerettem gimnazista koromban a kémiát, egy nagyon kedves tanárnőm volt, Istvánffyné Tomka Márta, aki nagyon lelkesen, energikusan és logikusan tanította a kémiát. Gimnázium második évének környékén gondolkodtam el azon, hogy milyen pályát válaszszak. Nem tudtam igazán, hogy például egy vegyész mit csinál. Gondoltam rá, hogy kémiatanár leszek, de aztán elvetettem a gondolatot, mivel nem akartam sok rossz gyerekkel vesződni. Arra gondoltam, inkább gyógyszerésznek megyek, a gyógyszeranyagokkal jól ki lehet jönni. Ehhez segített hozzá egy kedves ismerősünk, aki gyógyszer-

tári szakasszisztensként dolgozott, hozzá néhányszor bemehettem a patikába ismerkedni az ottani világgal. Így lettem gyógyszerész. Úgy 2006 körül gondoltam rá, hogy elkezdem a kiegészítő tanárképzést az ELTE-n, ezt 2009-ben végeztem el. Ez az első évem, hogy órarendszerűen tanítok.

TSz: Mi volt a legrosszabbul elsült kísérlete, amire emlékszik? BM: Egyszer egy-két barátommal megcsináltuk a kishajósnátriumos kísérletet az egyetemen, és nagyon nem akart elindulni. Megpiszkáltam közelről, hirtelen belobbant a nátrium, fölrobbant, és az arcomba fröcscsent a nátronlúg. Egy pár napig éreztem a helyét. TSz: A gimnáziumi tanulmányait hol végezte? BM: A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tanultam, '99-ben érettségiztem.

TSz: Általános tantervű osztályba járt vagy tagozatos volt? BM: Általános gimnáziumba jártam, akkoriban még nem volt ennyire elterjedt ez a sokféle tagozat a középiskolákban. TSz: Meséljen a diákéveiről: inkább jó gyerek volt, vagy esetleg diákcsínyeket is elkövetett? BM: Általában jó gyereknek tartottak a tanárok, de volt egy pár kihágásom is, egyszer kaptam például egy tantestületi fegyelmit. TSz: Miért? BM: Ez egy érdekes történet. Akkoriban segítettem az iskolaújság szerkesztésében a gimnáziumban, és csupán egy számítógép volt, amin az összes tanár dolgozhatott. Az újság szerkesztőiként nekünk is megengedték, hogy a cikkeket ezen a gépen írjuk. A barátommal éppen ügyködtünk, amikor belépett a fizika tanárnőnk, és pont az orrunk előtt nyomtatta ki a másnapi fizika dolgozatokat. Mi „véletlenül” még néhány példányban kinyomtattuk utána, és elkezdtük terjeszteni. TSz: Gondolom lebuktak… BM: Igazából az az érdekes, hogy csak egy fél évvel később derült ki a dolog: valahonnan visszajött a pletyka az iskolába, hogy a Lónyayban pénzért lehet dolgozatokat venni. Persze kiderült, hogy nem pénzért adtuk, hanem ingyen, ezért nem rúgtak 2011


Tiszta Szívvel

Interjú

12

ki bennünket, csak fegyelmit kaptunk. TSz: Eddig pozitívak az élményei az Apáczaiban, vagy esetleg már megbánta, hogy idejött? BM: Szeretek itt tanítani, pláne titeket, a 9. B osztályt. TSz: Köszönjük szépen. Eddig mi volt a legjobb élménye itt, az Apáczaiban? Bár két hónap alatt nem lehetett még olyan sok… BM: Kellemes meglepetés volt az első fogadódélután; azt hittem, hogy jönnek a haragos szülők és keresztbe lenyelnek, de még élek. Nagyon kedvesek voltak. TSz: Adott-e be valaki vicces dolgozatot, vagy történt-e bármi kiemelkedően humoros Önnel, mióta itt tanít? BM: Az egyik diákom arra a kérdésre, hogy miért elem a vas, ezt a választ írta a dolgozatában: "Mert az emberiségnek szüksége van rá." TSz: Honnan meríti az ötleteit

az órán elhangzó történeteihez? Például a „Jancsi és Juliska elektronokat szed az erdőben” történethez? BM: A Jancsi és Juliska történetet még a gimnáziumban hallottam én is a kémiatanárnőmtől, onnan maradt meg. TSz: Tehát akkor lopott poén. BM: Igen, ez hozott anyag. TSz: Az Apáczain kívül hol tanít még? BM: Jelenleg nem tanítok máshol. Korábban tanítottam a Semmelweis Egyetemen a gyógyszerész hallgatóknak gyógyszerészi kémiát, gyógyszerügyi szervezéstant és gyógyszerészi gondozást. Az Egészségtudományi Karon tanítottam dietetikusoknak gyógyszertant, illetve néhány évvel korábban tanítottam általános iskolákban református hittant. TSz: A hittantanítás meglep. Honnan jött az ötlet? BM: A gyülekezetemben régóta segítek nyári gyerektáborok

szervezésében. Hirtelen egyszerre két hitoktató is elkerült tőlünk, és be kellett ugrani valakinek a helyükre. Akkoriban az egyetemen viszonylag kötetlen munkaidőm volt, így körülbelül másfél évig tudtam vállalni, hogy heti néhány órában helyettesítsem őket három általános iskolában. TSz: A jövőre nézve vannak-e jelentősebb tervei a tanításon kívül, vagy tanárként képzeli el a további életét? BM: A tanítás jelenleg mellékállás számomra, főállásban gyógyszerészként dolgozom. A Semmelweis Egyetem gyógyszertárában dolgoztam eddig, most pedig a Budai Irgalmasrendi Kórházba készülök gyógyszerésznek, ott vannak további szakmai terveim. A jövőben nem kizárt, hogy egyszer talán több időt fogok tanítással tölteni. Készítette: Rezneki Frigyes Ferdinánd & Tamási Vivien

"Ez az egész egy nagy cirkusz. Az ember kisétál a cirkuszból és ugyanúgy hideg van." Egy belvárosi kávéházban találkoztam Torres Danival. Kicsit fáradt volt, mivel előző este tartották a Gramp premierjét. És egy premiert illik megünnepelni. Kedves volt, és úgy beszélgettünk, mintha régi barátok lennénk, pedig ismeretségünk elég felszínesnek mondható, és többnyire egy kölcsönös sziában ki is merül. Egy nagyon közvetlen, nyitott és sokszínű embert ismertem meg benne. Nagyon nagy élmény volt vele interjút készíteni. TSz: Sokan nem tudják, hogy Ecuadorban születtél. Miért költöztél Magyarországra? TD: Tulajdonképpen nagyon egyszerű a történet. Én kint születtem és kint is éltem, de aztán a szüleim elváltak és hazaköltöztem anyukámmal. Lényegében ennyire prózai. TSz: A Gundel Vendéglátó-

2011

ipari Szakközépiskolába jártál. TD: Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző, hogyha konkrétan teljes nevén akarjuk szólítani az egész történetet, de én idegenforgalmi szakot végeztem, és nyilvánvalóan az Idegenforgalmi Főiskolára mentem tovább. A Budapesti Gazdasági Főiskola Keres-

kedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari karának a menedzser szakát végeztem el. TSz: Hogy jött a zene? Az oké, hogy már kiskorodban kaptál egy gitárt, de mégis az idegenforgalomtól hogy jutottál el a zenéig? Kinek az ötlete volt a Megasztár? TD: Én nem nézek tévét, egy barátom mondta, hogy

van egy ilyen műsor, amiben ilyen és olyan tehetséges embereket keresnek. Megszerezte az e-mail címüket és mondta, hogy küldjek már egy emailt. Blablabla… Tök jó lesz, meg minden. Elküldtem az e-mailt, azt hiszem, februárban. Több hónapig nem történt semmi, és azután, ha jól emlékszem, olyan július táján csörgött a


Tiszta Szívvel

Interjú

13 telefonom. Azt mondták, hogy akkor behívnának castingra. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy húha. Bekerültem az első fordulóba, és akkor már csak azt láttam, hogy egyik fordulóról a másikra megyek, és végül bekerültem a végső 12-be. TSz: Tartod még a kapcsolatot a többi megasztárossal, akikkel a verseny alatt jóban voltál? TD: Így külön-külön nem nagyon szoktuk tartani a kapcsolatot. Akkor találkozunk, ha közös fellépésre hívnak. Mert ugye Magyarországi viszonylatban a fellépések úgy zajlanak, hogy több fellépő van. Ilyen alkalmakkor rengetegszer vagyunk együtt. De csak annyi van, hogy "Helló! Szia! Szia! Hogy vagy? Jól vagy? Izé, jól vagytok? Jól van, akkor majd beszélünk", és aztán nyilvánvalóan nem beszélünk többet. De ilyen alkalmakon, itt-ott, partikon, Viva Cometen, satöbbi, öszsze szoktunk futni, és akkor egy jó sör is belefér. TSz: Figyelemmel követed a Megasztárt attól még, hogy nincs tévéd? TD: Nem, én ebben abszolút inkompetens vagyok. TSz: Abszolút semmi? Egyáltalán nem? TD: Egyáltalán nem. Ez számomra teljesen kimarad. TSz: Ugorjunk egy kicsit tovább az időben. Miért oszlott fel a Veni Styx? TD: Ahogy mondani szokták, ez egy hosszú történet. Igazság szerint két lemezt megcsináltunk együtt, és a második lemez felvételei után rájöttünk, hogy tulajdonképpen teljesen más utakon szeretnénk folytatni, és kezdtünk zeneileg is másképpen gondolkodni. Közös

elhatározásképpen döntöttünk úgy, hogy jól van srácok, ezt csináljuk másképp. TSz: Van egy könyved is „Én, Torres” címmel. Ez egy önéletrajz? TD: Igen, tehát itt van az a dolog, hogy mindenki azt hiszi, hogy ezt a könyvet én írtam. Nem. Ezt a könyvet baromira nem én írtam. Ezt rólam írták, és tulajdonképpen ez nem más, mint egy hét napon keresztül történő interjúsorozatnak az összegzése. Mikor felkértek rá, azzal érveltek, hogy én egy érdekes személyiség vagyok, annyira, hogy mélyebben szeretnék beleásni magukat, hogy ne csak a felszínen tapogatózzanak a személyiségem körül. Én nagyon örültem, mert általában mély gondolatokkal szoktam foglalkozni, de persze ezt döntse el nyilvánvalóan az, aki olvasta a könyvet. A lényeg az, hogy én szeretem. Jó könyv. TSz: Most egyedül zenélsz? TD: Szakmai nyelven úgynevezett session zenészekkel dolgozom, akik ugye nemcsak nálam játszanak, hanem nagyon jó zenészek is egytől-egyig. Ha például nagyzenekaros koncertről van szó, akkor kettő darab Tűzmadár taggal is együtt dolgozom. A Tűzmadár egy heavy metal zenekar. A srácok nagyon jófejek, és hála istennek a barátaimnak nevezhetem őket. A legújabb Tűzmadár lemezre még vokálozni is elhívtak, mert kellet egy kis vastagítás. Örömmel segítettem. Viszont ha nem nagyzenekaros koncert van, hanem akusztikus felállás, akkor a volt Retronauták zenekar frontemberével, Heinz Gábor Bigával dolgozom együtt, illetve egy jazz zenésszel,

Szula Miklóssal. Mind a kettő eszeveszett jó zenész. TSz: Ha megkérdezem tőled, hogy hogyan határolnád be a zenei stílusodat, akkor mit válaszolnál? Mivel jellemeznéd a zenédet? TD: Te, ez jó kérdés. Én igazából nem nagyon szoktam behatárolni, sőt, ha valamit, akkor a skatulyákat eszméletlenül gyűlölöm. Ott kezdem az egész történetet, hogy szórakoztató. Nem az van, hogy „egy-két-háblablabla, lemegy a nóta, és jó, gyerekek, akkor vége van és jön a következő.” Mindig szeretünk valami újítást belecsempészni a dologba. Zenei poénokat, hülyéskedést a közönséggel. Abszolút változó attól függően, hogy a közönség hogyan reagál. Mi is úgy tudunk alkalmazkodni a helyzethez. A zenénk időszakonként változik, tehát teljesen független bármiféle skatulyától. Viszont hogyha már nagyon szeretnénk megfogalmazni, akkor nyilván az akusztikus felállással többet játszunk latinokat, míg a nagyzenekaros felállással természetesen a rock ’n’ roll kap nagyobb teret. TSz: Mesélj egy kicsit a Grampről! TD: Ez egy színdarab, és most volt a bemutatója. Óriási sikert aratott, hála istennek. A darabot Szalai Krisztina írta, és Cserna Antallal ők ketten ennek az egésznek a megálmodói. Kriszta nekem még valamikor nyáron szólt, hogy lenne-e kedvem főszerepet játszani ebben a darabban. Mondtam, hogy nagyon szívesen. Még prózában sohasem álltam fent a színpadon, tehát nekem ez az egész teljesen új volt. Új kihívás. De a bemutató elő-

adás jól bizonyította, hogy sikerült áthidalni ezeket a gyermekbetegségeket, amik abból fakadnak, hogy én nem vagyok színész. Nagyon nagy sikere lett. TSz: Készülsz valami újdonsággal? Vannak terveid? TD: Tervek, elképzelések mindig vannak; az, hogy ez konkrét fizikai megvalósításra hogyan kerül, meg hogy hogyan jelenik majd meg, arra még egyelőre nem tudok válaszolni. Nagyon keresem azokat az utakat, lehetőségeket amik által ezeket meg lehetne valósítani, csak hát valljuk be őszintén, hogy a lemezipar most már egyre jobban gatyásodik le, ezáltal nagyon nehéz egy rendes, önálló lemezt kihozni, annak ellenére, hogy sorban jelennek meg a lemezek, de ezek is általában vagy támogatott lemezek, vagy csatolmányok valamihez. Például most tudom megemlíteni, hogy a Tűzmadár lemeze sem önállóan jelenik meg, hanem a Metal Hammer csatolmányaként. TSz: A Megasztár és a sajtócirkusz téged mennyiben változtatott meg? TD: Igazából sehogy. Pontosan, ahogy mondod, ez az egész egy nagy cirkusz. Az ember kisétál a cirkuszból, és ugyanúgy hideg van. TSz: Ezek szerint könnyen veszed az életet. TD: Hát igen. Nem szoktam ezen nagyon agyalni, csak egyszer-kétszer, ha valami oltári nagy marhaságot írnak le, vagy ilyesmi, de minden csoda három napig tart. Készítette: Kulcsár Dorottya

2011


Interjú

Tiszta Szívvel 14

Interjú Müller Péterrel, a híres egykori apáczaissal A híres költővel, énekessel, a magyar alternatív kultúra egyik meghatározó egyéniségével egy szombat délután készítettünk interjút. Izgatottan mentünk a Millenáris park egyik Fogadójába, ahol az egyik darab próbája után beszélgettünk vele. TSz: Az Apáczaiban milyen tagozatra járt, és hogyan került az iskolába? MP: Én rendhagyó módon talán hetedik első félévében kerültem az iskolába. Tagozat akkor még nem volt. Amikor az iskolába kerültem, akkor még nem tudtam felfogni ennek a jelentőségét. Akkor még nem az számított, hogy hova kerülök, hanem hogy honnan kerülök el. De aztán, amikor már ott voltam, akkor ilyen hazatalálás jellegű volt az egész. Az Apáczai számomra mindig embereket jelentett. Egy olyan mentalitást, amire most már rálátok és nagyon értékelek, azt ott tanultam meg. Tanároktól is és batároktól is. Kétségtelen, hogy az iskolának köszönhetően jól érettségiztem, és felvettek az egyetemre. TSz: Mi a legnagyobb élménye az Apáczaival kapcsolatban? MP: Maga az Apáczai egy hatalmas élmény. Ez az egész elmesélhetetlen. Messziről visszatekintve nagyon jó élmény és simának tűnik, de hogy ne legyek álszent, azt el kell mondanom, hogy harmadik végén nagyon kevésen múlott, hogy nem csaptak ki. Osztálykiránduláson történt, hogy teljesen ártatlan módon egy ágyba kerültem egy osztálytársnőmmel. Az osztályfőnök elől bemenekült az ágyamba; őt kicsapták, de én 2011

valahogy egy igazgatói rovóval és kettes magatartással megúsztam. Például ez egy emlékezetes pillanat volt. Emlékszem, hogy az akkori igazgató behívatta az apukámat, és elmesélte neki, hogy mi történt. Apukám röhögött volna ezen az egészen, ha nincs megijedve, hogy engem kivágnak a suliból. Amikor mondta az Igazgató úr, hogy „Müller apuka, egy lányt találtunk a fia ágyában! ,” apukám válaszul azt adta, hogy „Én megígérem, hogy soha többet nem fog ilyen előfordulni.” Aztán kezdte magyarázni, hogy nem volt itthon, kicsit elhanyagolta a nevelésemet, valami ilyet mondott.

De sok nagyon jó élményem is van. A legjobb élményem az nem eseményekhez fűződik, hanem ahhoz az atmoszférához, ahol egy-egy tanár áll. Például a

matematikatanáromat felnőtt fejjel egy egész kivételes személyiségnek tartom. Ugye jóval idősebb volt nálam, és amikor feltűnt egy kisbabával, én gratuláltam neki az unokához. De ő mondta, hogy ez az ő fia. És az is mutatja, hogy ragyogó tanár volt, hogy a fia is tanár lett. Miközben ő nagyon komolyan vette a szaktárgyat, és azt, hogy emberekre hat, volt mersze levinni miket a bárba. TSz: Mennyire befolyásolták az Apáczaiban eltöltött évek a jelenlegi karrierjét? MP: Én ugye magyar-francia szakos tanár lettem. A magyartanárom egészen elképesztően remek pedagógus volt. Nem lehetett nem szeretni és nem figyelni rá. Minden tanár egy picit színész. Végül ez csak egy állomás lett, hogy én tanítottam. És utólag ez megalapozta az életemet, hogy én taníthattam. TSz: Könnyű volt beleszokni az Apáczais életbe, miután odakerült? MP: Nem, egyáltalán nem. Én intézetből kerültem oda. Egy elég kemény bentlakásos intézetből, ahol farkas törvények uralkodtak, ami nekem nagyon idegen volt, de aztán beleszoktam. Én egy jóval keményebb, ugyanakkor jóval érzékenyebb, és jóval bunkóbb fiú voltam, mint az ottani átlag. Tehát nehezen megfejthető voltam a saját szemem-


Tiszta Szívvel

Interjú

15 ben is, meg a többiek szemében is. Lettek barátiam, és ezek stabil barátságok lettek. Mindjárt hatvan éves leszek, és még mindig összejárunk öt-hat fiúval, havonta egyszer. TSz: Az Apáczaival mint intézménnyel tartja még a kapcsolatot? MP: Az Apáczaiba nem járok be rendszeresen, bár hozzá kell tennem, hogy egyszer az egyetem negyedik évében kicsit kialvatlan voltam és enyhe alkoholos hatás alatt álltam. Akkor bementem a gimnáziumba, mert nem

volt messze az egyetem. És Gyuri néni, a gondnok megismert és kérdezte, hogy „Péterkém, az igazgatóhoz jöttél?”, és akkor döbbentem rá, hogy már nem az Apáczaiba járok. Aztán elmentem rendesen az órámra. Mostanában meg az Apáczai Utcabálon zenéltünk a Sziámival. TSz: A zenekari élete már a gimnázium alatt elkezdődött? MP: Annyira akkor még nem, mert azt mondták, hogy botfülem van, és semmi közöm nem lesz a zenéhez. Úgy harminc

éves lehettem, amikor már úgy elkezdtem zenélni, hogy az nyilvános legyen. Előtte a legjobb barátom, Dévényi Ádám az én verseimet zenésítette meg, és járta az országot. És volt egy olyan nyár, amikor együtt dolgoztunk. Az Apáczaiban mindig is akartam énekkaros lenni, de nem kerültem szóba, mert zeneileg képzettebb osztálytársaim is voltak. Készítette: Szabó Bernadett & Zsarnai Fanni

„Retro MSN” szevasz tavasz ! kiszálltamSD: . Szia!!:) . Úgy kell kommunikálni ezen az egy csatornás kommunikátoron, hogy egy pontot "." tartalmazó sor az üzenet vége. Utána jöhet a másik fél. . :Pez nekem nagyon türelmet próbáló, de azért nagyonn tetszik!:D:D:D . Régen, amikor még nem volt semmi, sem MSN, sem szkipe, sem EseMese, akkor csak ilyen modemes írogatás volt egy csatornára, és akkor ez volt a megegyezett szabály. És soha nem vágtunk egymás szavába! Érdemes gyakorolni a köznapi életben is!!! . Huh, ez nagyon jó, de más előnyei is vannak... valahogy még közelibb a "beszélgetés", mert nem csak azt látod,

mit ír a másik, hanem, hogyan írja! tök jó...bár intimebb..., de őszintébb . Hát igen, itt ha leírod, hogy de (bun..<<<) kedves vagy! Azt már nem igazán lehet meg nem történté tenni! :) . :DD pont ezért közelebb áll az igazi beszélgetésekhez, ahol szintén jobban kell figyelni a kommunikációnk súlyára... . Ja, meg ha pl, azt mondom, hogy én Téged olyan nagyon-nagyra értékellek, magamat pedig olyan nagyon-kicsire, akkor nem biztos, hogy nincs üzenete, annak, hogy éppen hol akadtam el a mondatban. :) . :D :D . Na, de ez már a múlté. Erre már csak az élő beszéd alkalmas. . :) jha, bár jó lenne, ha így dumálhatnék

Ez a beszélgetés lehetne hosszabb is... de már így is eléggé intim, és unalmas is lehet számodra. Sebaj. Ha nem lenne világos, ami könnyen előfordulhat, elmondom, hogy ez a beszélgetés az apukám és köztem játszódott le. Ő távoli asztali kapcsolattal be volt jelentkezve a gépemre, mert valamit állított rajta, és épp a jegyzettömbön jelzett,

barátokkal, de azért, kevésbé megoldható is....habár.... lehetne csinálni ilyen "retro-msn" programot:D poén lenne... ...csak így nem tudok olyan "jó dumákat" tolni, amikre egy kicsivel több időt szánok........:D:D:D:D de tényleg jó lenne ezt a beszédben alkalmazni ... . Na, eztet most nem nagyon értettem, de mind1 Pusz! good9 jó8! . Jó8! . Akkor most kiléptem. Befejezés hivatalosan a "bye." bye. . bye!

hogy „kiszálltam”, de azért még megismertette velem az ő korabeli msn-ezést. (Apukám foglalkozása szerint programozó.) Tudtad, hogy volt ilyen? Én nem! Jó, tudom, hogy az édesapámmal beszélgettem, de akkor is! Hihetetlen élmény volt végre látni, ahogy valaki bepötyögi nekem a mondanivalóját. 2011


„Retro MSN” Te nem vágytál még soha arra, hogy „írjon már, írjon már” valaki, akivel beszélgetsz msn-en, és látod a kis ikonon, hogy „épp ír”. Én ilyenkor automatikusan következtetek az ikon villogásából, az írás idejének hosszából az illető gondolataira. De arról, hogy a szöveg teljes keletkezését figyelemmel követhessem, még álmodni se mertem. Ez hasonlóvá teszi az élőbeszédhez, amikor hallod, így pedig „látod” az agyában a kis fogaskerekek kattogását. Itt se lehet a fogalmazáson annyit rágódni, hogy semmiképp ne legyen „gáz”, nem lehet a leírt dolgokat le nem írttá tenni ... így még jobban „leírod” magad! Ez miért olyan jó? Jó kérdés az, hogy hány emberrel mernék ilyen módon beszélgetni. Vagy mennyivel tudnék. Azt válaszoltam magamnak, hogy bárkivel! Ez király lenne! Így is olyan sok emberrel beszélek chaten (msn, facebook), ez csak még jobbá tenné. Nem vagyok zárkózott ember, merem „megosztani magam”... De aztán bennem is felmerült egy gondolat. Azért ez intimitás. Ez a fajta „msn” megfosztana még egy korláttól, ami még védett. Eddig legalább azt nem látták, ahogy leírom a dolgokat - ennyivel kevesebb dologra kellett figyelnem a beszélgetésben. Fárasztó lenne azon is rágódni, hogy a fogalmazás mellett az, hogy hogyan pötyögök, mi mindent árul még el rólam. Ha meg nem ügyelnék rá görcsösen, mit gondolna rólam a másik? Ez neked is eszedbe jutott? Én, aki nem félek, én is végiggondoltam ezt, akkor egy zárkózottabb ember milyen következtetésre juthat? Lehet, hogy tiszta stressz lenne ettől. Szóval az intimitás egyrészt veszélyes. A másik kérdés pedig, hogy mi értelme van. Mert tegyük fel, hogy kellemesen és felszabadultan elbeszélgetnénk, megismernénk és elfogadnánk egymást, talán jobban, mint élőben... és aztán találkoznánk, és egy „Szia! Hogy vagy? – Jól!”-on, meg hasonlókon kívül nem is kommunikálnánk. Szóval az egésznek mi értelme lenne? 2011

Tiszta Szívvel 16 Valami csak van, mert egyfolytában ezt csinálom! És mindenki! Facebookon mindenki haver, mindenkiben megbízok. Megosztom a dolgaimat, mit szeretek, hogyan gondolkodom, hogyan élek, mit csinálok... mindent! Minden infóval, bloggal, képpel, chattel leírom magam. Eközben (főleg élőben) alig van pár ember, akivel mélyebben elbeszélgetnék. Ezeket végiggondolva az emberek száma, akikkel mernék, értelme lenne, és tudnék „retro-msnezni” legfeljebb öt főre csökkent. De lehet, hogy sokat mondok. Na erre mondják a tudósok, hogy „elidegenedés”! (vagy „miaszösz”...) Mit mondjak? Azt, hogy többet kéne találkozni egymással a facebook helyett? De hát szoktam barátokkal lenni! Ki ne szokott volna? (És a facebook is jó!) Vagy több barátot kéne szerezni? Minek? Van elég! Nem tudom… Inkább az intimitásra, a mély kapcsolatokra gondolok, amire talán mindenki vágyik. Én legalábbis nagyon vágynék rá, hogy beszélgessek emberekkel a fent leírt „retro-msn-nel”. (És nem feltétlenül csak gépen.) De nem akarok elcsépelt közhelyeket hangoztatni és elnézést, ha túl „intim” voltam. Úgyhogy más gondolataival zárnék, amelyek elég jól kifejezik az enyémeket is: „Aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. Ez az intimitás alapja. Arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön velünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, s anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk a kezdő lépést. Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés vagy a mások tanácsai szerint élt élet elvesztegetett idő.” (Osho) Meláth Kamilla


Tiszta Szívvel

Sport

17

Sportösszefoglaló 2010 Mint minden más év, 2010 is bővelkedett sporteseményekben itthon és külföldön egyaránt. Elevenítsük fel, hogy mi vonzotta a tévéképernyők elé a sport rajongóit!

Egy világ izgulhatta végig a 2010-es labdarúgóvilágbajnokságot tavaly nyáron. Ez a verseny a futball legnagyobb nemzetközi tornája, amit most a Dél-afrikai Köztársaságban rendeztek meg. A versenynek először biztosított helyszínt az afrikai kontinens, így már csak Óceánia maradt az egyetlen olyan földrész, amely még nem rendezett világbajnokságot. A selejtezőben 204 ország indult, ezután 32 válogatott vehetett részt a tornán. A 32 csapatot 8 csoportba sorsolták, ahonnan az első két helyezett juthatott tovább. A nyolcaddöntőből egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A világbajnokságot Spanyolország nyerte, története során először. Második helyezett lett Hollandia, bronzérmes pedig Németország. A VB labdáját az Adidas tervezte, és a Jabulani nevet kapta, amely zulu nyelven ünnepelnit jelent. Ne felejtsük el az év első nagyszabású versenyét se, a 2010. évi téli olimpiai játékokat, amely egy több sportot magába foglaló nemzetközi esemény volt. Február 12-e és 28-a között rendezték a kanadai Vancouverben és Whistlerben. Whistler Vancouver közelében fekszik, kiváló sípályáiról ismert tízezres település. Kanada méltán adhatott immár harmadjára helyszínt a téli olimpiai játékoknak. A legtöbb aranyérmet a rendező ország

szerezte, összesen 14 aranyérmet, második helyen 10 aranyéremmel Németország, a képzeletbeli dobogó alján pedig az USA állt 9 arannyal. A versenyen összesen 82 nemzet indult, és a versenyzők 7 sportágban, 15 szakágban és 86 versenyszámban mérhették össze erejüket. Magyarország 16 sportolót küldött, de sajnos érmet nem szereztek. 2010 Magyarország számára is tartogatott sporteseményeket. 2010 a Futás Jubileumi Éve volt, hiszen három nagyszabású verseny ünnepelhette 25. születésnapját. A T-Home Vivicittá Városvédő Futással kezdődött a futószezon, amin 12.400-an vettek részt, hogy különböző távokat teljesítve üdvözöljék a tavaszt. Először a 6,4 km-es Midicittá futói rajtoltak reggel, őket követték a 3,5 km-es Minicittá résztvevői, majd végül, de nem utolsó sorban a 12 km-es Vivicittá rajtolóinak Cseh László világ- és Európa-bajnok kezében dördült el a startpisztoly. A második jubileumi esemény a Nike Nemzetközi Félmaraton volt szeptemberben, ahol 10.500an álltak rajthoz, így a Nike Félmaraton rekordot döntött. A magyar résztvevőkön kívül öt kontinens 52 országából érkeztek futók a versenyre. A félmaratonnak 6500-an vágtak neki, ugyanezt a távot párban 900-an tették meg, míg a 3,5 km-es Ligetkörön 3500-an futottak. Az időjárás még inkább kedvezett az amúgy is vidám hangulatnak. Utóbbi nem mondható el a harmadik jubileumi futóeseményről, a 25. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton és Futófesztiválról. Az eső közbeszólt ugyan, de nem tudta elmosni sem a versenyt, sem a résztvevők hangulatát. A vasárnapi rossz időjárás ellenére 13.800-an neveztek az eseményre, köztük sokan külföldiek is. Biztosak lehetünk abban, hogy 2011 is tartogat felejthetetlen eredményeket az amatőr és a profi sport világában. Tamási Vivien 2011


Tiszta Szívvel

Így írtok ti

18

Vérfüzér, avagy a mindenbe belenyugvó kisgyermek újragondolása Amikor még ő is egészen kislány volt. Mikor még rendesen felhúzta harisnyáját, kétszer csomózott rá az amúgy is biztos cipőfűzésre, és itta az édesanyja szavait; akkor még tökéletesnek képzelte a jövőjét. Azt hitte, minden olyan csodálatos és egyszerű marad, mint akkor. Nem gondolkodott rajta, hogy a házasság áldás vagy átok, hogy felszín, vagy rejt-e maga mögött félelmet és szorongást is. Mindössze ötéves volt, anyja boldog, hogy egészségesen fejlődik, értelmes, okos, tisztelettudó és olyan egészségesen kerekképű, hogy boldogság ránézni. Akkor még hitt az édesanyjának, hitt a saját képzelgéseinek. A csodaszép házat vörös tetősnek, fehérre meszeltnek és muskátlikkal teleaggatottnak rajzolta, és a kapcsolatot majd közte és egy apaszerű lény között – akiben annyi volt a különbség számára, hogy férjének nevezte minduntalan – valóban olyannak képzelte, mint az édesanyja és apja közt. Még nem érintette meg semmilyen érzés. Amit meg tudott élni, olyan tisztán tette, hogy születésnapjának ünneplésén az önfeledt boldogság, ami csak akkor abban a pillanatban lehetett tökéletes, és soha többé már a közelébe sem érhetett ennek az eufóriának, egy méterrel a vendégsereg fölé repítette, és úgy érezte, lebeg. Nem csak érezte. Ő tudta, és egész életében tudta, és makacson ki is tartott mellette, hogy azokon a születésnapokon, ha nem is a fejek felett, de a csípők özönében keringett boldogan, mosolyogva, majd néhány pillanat múlva földet ért. A lebegések másodpercekig tartottak csupán, de nem csak képzelgések voltak. A lebegések, a boldogság mindent nélkülöző, letisztult megnyilvánulásai általános iskolás koráig folytatódtak minden ünneplésen. Csak az első iskolai naptól kezdve ��� mikor meglegyintette a tudás szele, ami váratlanul csapott az arcába élete első matematika dolgozatát kezében tartva – volt képtelen többé lebegni. Soha többé nem tudott már mindenről megfeledkezve, egyszerűen örülni. Mást már nem is tartogatott neki az élet. A sorsa valószínűleg úgy volt megírva, hogy emlékez2011

nie kelljen élete minden második percében a lebegésre, sóvárognia kelljen rá, de soha ne kaphassa vissza az érzést. Ő lett az a nő a kevesek közül, aki tudta, hogy csak arra a boldogságra vágyik, és tudta azt is, hogy egész életében vágyni fog rá. A halálos ágyára gondolt sokszor. Az utolsó reménye volt, hogy talán az utolsó földi pillanatban, amikor már lábujjától csípője csontjáig a pokolban van, de dereka és tudata még ezen a földön, majd akkor érezheti egy percre a boldogságot. Azt a fajtát, amely minden kötelezettség alól mentesít, aggódást, halált, félelmet, nyomort, szégyent, féltékenységet, irigységet és gonoszságot nem tűr maga mellett, és minden más érzést kiszorít, hogy egy pillanatra csak önmagára tudjon nézni, átpillantva a testén, hogy észrevegye, erre a testre sohasem volt szüksége, hiszen súly nélkül, bőr és csontok nélkül lehet a legpompásabban repülni. És így abban reménykedett, hogy ha csípőjéig már a pokolban van, legalább felső részei lebeghessenek az úristennel, mert a születésétől beleivódott tény, hogy az Istenhez eljutás a végső boldogság, örök időkre kitörölhetetlen maradt belőle. Így nőtt fel a világ legszomorúbb asszonya. Nem érték lesújtó hírek, nem látott meghalni még senkit, nem vesztett el rokont, közeli barátot, nem csalódott és nem sírt. Mégis ő volt a világ legelhagyatottabb embere. A szülei nem értették, tulajdonképpen megfogalmazni sem tudták, amit látnak, hogy a lányuk szeme nem csillog, nem nevet soha és nem feledkezik meg önmagáról egy-egy boldog pillanatban. Az édesanyja érezte leginkább, hogy a kislány gyermekkorában, valamikor a körvonalazott tudás és az édes tudatlanság között elvesztett valamit, és soha többé nem is találta meg. De megkérdezni, visszavezetni a boldogság útjára már nem tudta, hiszen megfogalmazni sem tudta, soha nem is értette igazán, csak érezte, hogy a lánya örökre elveszett neki is és világnak egyaránt. Szeretett volna rákérdezni a tekintetre, az elhagyott órákra és érzésekre, de nem tudta, hogyan


Tiszta Szívvel 19 kell, s végül az idő szép lassan lefaragta lányáról. Elsorvadt mellőle, oltalmazó kezei lehanyatlottak kislánya válláról, s egészen olyanná vált, mint egy elfonnyadt virág, aki visszasüllyedt a földbe a gyökerén keresztül, míg végül a koporsóba nem tudtak mást tenni az odaadó asszonyból, csak egy parányi virágmagot, amellyé összehajtogatták az évek. Az édesapa már nem így zsugorodott össze mellőle. A férfiak különös módon mindig másképp és gyorsabban öregedtek el a világtól, mint az asszonyok. Először kezein vette észre a változást, mikor körmének sárgái halványodni kezdtek, majd bőre barnaságát is kilúgozták az évek. Az idő fehérítette ki, és annyiszor öblítette át, oly sűrűséggel, hogy a kislánya által bálványozott apa elhalványult, majd egy nyirkos reggelen kísértethalványan szertefoszlott a reggeli párában. A szomorú asszony, aki egész életében a boldogságot remélte, de tenni nem tett érte semmit, immár egyedül maradt. Önmagához mért meglehetős magabiztossággal mozgott élete történései közt, s a látszatot azzal tartotta fenn önmaga számára, hogy megházasodott. Hogy saját lelkiismeretét és őseit megnyugtassa, hozzáment saját természetének tökéletes ellentétéhez. A férfi hatalmas volt, erős és sűrű, zabolázhatatlan hajában hordta a boldogságát. Ha a felesége néha elfelejtette magára ölteni a reggeltől éjfélig tartó műmosolyát, rögtön derékon ragadta, táncba penderítette, majd a dallam nélküli keringő végén közölte, hogy levághat egy kicsit a maga hajából, ha rosszul érzi magát a felesége, s odaadhatja, neki úgyis túl sok jut az örömből. Ekkora az asszony felragasztotta a műmosolyt és elindult teregetni. Hagyta a férjét, hadd higgye, hogy a világon minden olyan tökéletes, olyan tökéletesen egyszerű, mint amilyen neki ötévesen volt, s amilyen a férjének mindig lesz ez a világ. Ebbe a tétlen, kicsit lassú életbe kényszerítette magát a búskomor asszony, ahol a nap nagy része erőltetett mosolyokból és félresikerült ételekből állt. Azt, hogy férje mennyire odaadón, mennyi hátsó szándék nélkül szereti, soha nem vette észre. A nagy boldogság várásban szinte ki is ment a fejéből, hogy ezen a lassú, unalmas várakozáson kívül

Így írtok ti létezik másfajta érzelem is. Elfeledkezett a külvilágról és elfelejtette felfogni a szeretetet. Férje egy kávézóban látta meg először. Bár az asszonynak erről fogalma sem volt, a várakozás és a magány angyalszerűvé formálta. Magas volt, valószínűtlenül karcsú, méltóságteljes tartással és letisztult arcéllel. Csigákban omló, sötétbarna hajával olyan volt, mint egy megelevenedett festmény, amely egy görög nőt ábrázolt valamikor az ókorból tartósítva. Nyugalom áradt belőle. Persze később a férfi is rájött, hogy az, ami belőle áradt, semmi más nem volt, csak a boldogtalanság, és az angyalszerűséget csupán az kölcsönözte neki, hogy annyira vágyott a halálra, amelyben megsejtette boldog lebegését, hogy azt hihette az ember, az asszony bármelyik pillanatban felemelkedik a földről és testestül-lelkestül az égbe emelkedik a vágyakozásával együtt. Az élet kegyetlen élményeket adott neki. Egyszeri, megismételhetetlen emlékeket, és olyan természetet, amely elősegítette, hogy ne lehessen többé boldog. Ha mást nem is, természetét anyjától örökölte kisgyermekük, aki házasságuk második évében született. Hatalmas haja volt, sötét és hullámzó, mint mindkét szülőjének, és az első nevetésén kiütközött, hogy abban fogja hordani a boldogságát, csakúgy, mint az apja. A boldogtalan asszony nem engedte levágatni soha a kislány haját, akinek ötéves korára lobonca a bokáit verdeste futás közben. Ijesztően korán megtanult olvasni, és mindent kiolvasott, ami a keze ügyébe került. Órák hosszat képes volt tollal, papírral és könyvvel felszerelkezve kimásolni az egyes betűket, s rá egy évre megtanult kicsit kacska, kicsit elmaszatolt nyomtatott betűkkel írni. Különös módon a megdöbbentő fejlődés rohamos romlást idézett elő kedélyében. Mintha a korai tudás szerzése elvette volna minden kedvét. Az apja, aki úgy gondolta mind idáig, hogy sikerült átmenekítenie lányába természetét, megijedt. S vele együtt a szomorú asszony is. A változás olyan méretű volt, hogy egy reggel arra ébredtek, hogy lányuk a papírvágó ollóval levágta a haját, és a göndör tincsekből nem maradt más, csak égnek meredező csonkok. Megdermedtek a látványtól, de nem adták fel. 2011


Így írtok ti Hétéves korára a kislánynak már derekéig ért a haja, a Bibliát és a komoly könyveket a fölsőbb polcokra dugták, nehogy véletlenül megkaparinthassa őket, és szemétbe vágták az összes ollót a házban. Bár az asszony és a férje nem beszéltek össze, együttesen, önkéntelenül próbálták megmenteni lányukat a kilátástalan magánytól, amelyet a boldogság szüntelen várása jelentette. Abban az időben, mikor a kislány hét éves lett, több dolog is történt egyszerre. Édesapja behívót kapott egy névtelen, láthatatlan háborúba, s a kislány olyat kérdezett az anyjától, ami nem is oly távoli halála napjáig kísértette a szárnyak nélküli asszonyt. Kislánya megkérdezte, tőle mi a halál, hogy fáj-e, és miért van az, hogy az emberek nem szeretnek róla beszélni. A világ legszomorúbb asszonya nem akart hazudni a kislányának. Elmondta, hogy az a halál, mikor valaki kisétál egy ajtón és soha többé nem jön vissza, akárhogy is kérik őt a szobában maradottak. Elmondta azt is, hogy a halál nem fáj, és természetes, hiszen egyszer mindenki életében eljön. Ez az élet rendje. Hogy a végén a halál várjon mindenkire, aki kilép egy ajtón és többé nem tud visszamenni. Az emberek nem beszélnek róla, mert sokan nem látják az ajtót, vagy nem akarják észrevenni egészen addig, amíg át nem lökik rajta őket, de aki elfogadja az ajtók létezését, többé értelmét veszti beszélnie róla, ahogy a levegőről sem vitatkozunk, csak tudjuk, hogy van. A kisgyermeknek, aki abban a pillanatban nem is tűnt olyan fiatalnak, elnyíltak a szemei, és másnap, miután az édesapjától elbúcsúzott, tövig vágta a haját egy konyhakéssel. Ugyanis megérezte, mikor édesapja még utoljára hátranézett az ajtóból, hogy az az ajtó, amin kiment, egy másodpercre átalakult egy olyan ajtóvá, amiről édesanyja beszélt, és hogy azon az ajtón többé már ha akar sem tud visszajönni az édesapja. A világ legszomorúbb asszonya, aki férje bevonulása óta is csak a lebegésre várt, beletörődött abba, hogy hamarosan lánya is észreveszi, mi hiányzik az életéből, és olyanná válik, mint ő maga. Ezt azonban már nem érhette meg. Rögtön azután, hogy értesítést kapott a katonaságtól, hogy férjét agyonlőtték a harctéren, két ide2011

Tiszta Szívvel 20 gen katonatiszt – akik az ország megszállói közül valóak voltak, és rajtaütést hajtottak végre a házon – koponyájának ugyanazon a helyén, ahol a harctéren a férjét, agyonlőtték. A szárnynélküli édesanya vágya végül mégsem teljesült. Nem halhatott meg az ágyban, hogy ott várja a lebegést, ami közvetlenül az után történt volna meg, hogy lábai csípőjéig már a pokolban vannak. Nem lebegett, és utána ötven évvel sem tudta megmondani a kislánya, hogy keringőzött-e az úristennel, ahogy néha elmesélte neki esti meséibe szőve. A boldogtalan asszony és a csupa mosoly férfi, aki a hajában hordta a boldogságát nem hagyott hátra maga után semmi mást, csak egy megkopasztott kislánykát, aki a küszöbön feküdt lábával kint a lépcsőházban, fejével bent a nappaliban. A küszöb rázkódott a zokogás erejétől, mert a kislány keservesen sírt felette, nem értette mi történt, mert neki azt mondták, hogy a halál teljesen természetes, és egyáltalán nem fáj. Hadnagy Eszter


Tiszta Szívvel

Így írtok ti

21

45 perces dráma Kicsöngetnek az utolsó előtti óráról. De még hátra van egy. Egy, amitől sokan éjszakákon át gyötrődnek. Egy, ami rettegéssel tölt el minden diákot. Egy, amire nem elég a szünetben felkészülni… A földrajz óra! Általában ha a szünet kezdetét veszi, akkor mindenki vidáman távozik a teremből és a büfé felé veszi az irányt. Ám földrajz óra előtt valami különös játszódik le az osztályteremben. A lányok a padon ülve vitatkoznak arról, amit nem értenek. A fiúk a táblára akasztott térképen keresik a legeldugottabb kisvárosokat. A légkör hihetetlenül feszült. És akkor hirtelen kicsapódik az ajtó, de csak az egyik szertáros lép be, mindenki nagy megkönynyebbülésére.  Megkérdezted, hogy felelünk? – kérdezi egy fiú a szertárostól.  Meg – feleli csendesen.  Na és? Ekkor mindenki tekintete a szertárosra szegeződik.  Igen – feleli kicsit elpirulva a sok szempártól. Ilyenkor a döbbenet az arcokon festményszerű. Mintha senki sem tudta volna előre. Persze akadnak olyanok is, akik készültek, nem is kevesen, de azért ők is elbizonytalanodnak a földrajz felelés puszta gondolatától. Jelzőcsöngetéskor még gyorsabban akarnak olvasni, aminek az lesz az eredménye, hogy abból a kevésből se fognak megjegyezni semmit. Egy fiú, aki a folyósón álldogálva lesi, hogy mikor érkezik a tanár úr, hirtelen felkiált:  Jön! – majd gyorsan elfut a helyére. A teremben mindenki a helyére ballag és összecsukja a könyvét abban reménykedve, hogy ha a tanár nem lát nyitott atlaszt, akkor el is felejti, hogy feleltetni akart. Megjegyzem, ez sosem válik be. Mikor már mindenki a helyén áll, a tanár úr belép a terembe. Száján sejtő mosoly ül. Nem szól semmit. Int a hetesnek, hogy leülhet. Ezzel biztos azt akarja kifejezni, hogy ma még jelenteni se lesz idő, annyi gyerek fog felelni.  Van egy jó, és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? – kérdezi mosolyogva.  A rosszal! – feleli az osztály kórusban.  A rossz hír az, hogy ma csak egy valaki felel.

A diákok szívéről mintha egy hatalmas kő esne le, de örömük még nem teljes… Ha ez a rossz hír, mi lehet a jó?  A jó hír viszont az, hogy holnap röpdolgozatot írunk – jelenti ki örömteljes hangon. – Akkor lássuk, van-e önkéntes felelő? Mindenki csöndben van, és a tolltartójával babrál, vagy csak a padot nézi, a lényeg az, hogy kerüljék a tanár úr tekintetét.  Ha nincs senki, akkor lássuk a névsort – és vigyorogva rápillant a névsorra. – Aha! Meg is van! Nincsenek valami fényes jegyei. Most itt az ideje, hogy javítson. Ekkor a jó tanulók fellélegeznek. Nekik már nincs mitől tartaniuk.  Misikém! Kérlek, fáradj ki a táblához – mondja szinte kiabálva a tanár úr széles mosollyal az arcán. Olyan nagy fellélegzés tölti ki a termet, mint semelyik másik órán sem. Misi feláll a helyéről, és kisétál a táblához. Látszik rajta, hogy meglehetősen ideges.  Nos, Misi! Mutasd meg nekem a térképen Tádzsikisztán fővárosát!  Ööö… az valahol itt van… mindjárt megmutatom…  Jó, akkor mutasd meg Nepjidát!  Huh, hát az… – Misi tekintete össze-vissza kanyarog a térképen. – Az… itt van! – ekkor nagy mosolyra húzódik a szája. – Hogy találtam meg? – kérdezi magában.  Nagy mázlid van! Egy utolsót kérdezek… ha elindulnál, merre keresnéd Katmandut? Senki nem súg Misinek, mert tudják, hogy akkor legközelebb ők fognak felelni. De Misinek nem kell ehhez segítség. A tanár úr balszerencséjére Misi apukája nem rég járt Katmanduban, így Misi egy szemvillanás alatt rámutat Nepál fővárosára.  Rendben, hármas! – közli a tanár. Szemmel láthatóan rosszabb jegyet szeretett volna adni, de Misit ez nem zavarja, örül a hármasnak is. Miután a fiú leül, igazából is kezdetét veszi a legnehezebb óra, és eltart egészen a kicsöngetésig – sokak fájdalmára. Reich Mónika 2011


Tiszta Szívvel

Így írtok ti

22 Reggeli sziluett

Homo erectus Szeretnék messze futni úgy, hogy tudom ahova el fogok jutni csak groteszk másvilág ahol nincs se fény se anya se szív se dobbanó hangja se édes-kéjes vágy puha, meleg ágy színes lepedővel csak feketefeketefekete szemfedővel fogok ott feküdni háton-hanyatt jönnek majd sokat s gondolják ez halat akarom írni halott (csak a rímek végett) jaj, most mi lesz elment a halálba gyászolni kell most, sírni hiába üvölteni hangosan, hogy én nem hiszem el, hogy meghaltál elhagytál kihűltél hulla, merev vagy! hullamerev vagy hull a hó és eltemet téged. De én vagyok a lírai éned elmegyek, ha kéred. elmegyek érted is. mert már halál vagyok téged is elkaplak, ha kell ha nem. hagyod mert védekezni nem tudsz, mert te is merev vagy. te homo erectus: TE EGYENES, MEREV EMBER Murzsa Tímea

szürkén imbolygott a reggel én ültem a kereveten és vártam, hogy gyöngyhajad libbenjen gyönyörűen a holdvilágban átsütött rajta a fény, pókhálók ezrei szőtték be fejed, mint szorgos asszony kezei szőtték a csillaghálót, homlok ráncaiban megült a por és tudtam, e vonalakat nem kor toldozza, hanem a boldogság szemöldök szálai feketén meredtek erősen, mint rajzolt vonal, szénnel alatta szemed sötét volt, a pillák nehezen ültek , de bús kevéllyel ilyen vagy te, bús-komor, édes fájdalom nézlek,és ahogy nézlek, szemem megáll egy hajlaton ismeretlen hajlat, selyembőr gyűrte meg, fogom hát e kezet, e reszketeg falevelet és egyenessé simítom, a törött vászon -sebet Murzsa Tímea

Néztem, ahogy a szél játszik a felhőkkel Néztem, ahogy a szél játszik a felhőkkel. Akár az összeset szétszaggatja, Majd egy kacsintással elintézve Nevetve fújja őket tova. De a pillekönnyű habpárnák is Gurgulázva kacagnak az égen, Ha elkaphatnék végre egyet, Átrohannék vele a macskaköves téren. Nem engedném, hogy megszökjön, Így óvva, félve szorongatom, A kedves kis fülébe Minden titkom elsuttogom. Kuncogva fészkelődik, Tudom, már nem sokáig marad, De váltunk egy bizalmas mosolyt, És ő dalolva továbbhalad. Pallagi Petra

2011


Tiszta Szívvel

Diákélet

23

A ’60-as évek diákélete - Részlet egy projektmunkából -

Iskolai élet az Apáczaiban „Iskolánk nevelő-oktató céljának megfelelően a tanári testület minden tagja arra törekedett, hogy a tanítási órákon kívül minél több tartalmas és értékes közös élmény kovácsolja eggyé az osztályok közösségét. Nagy szerep jutott ezeknek az élményeknek szervezésében és irányításában a KISZ-, az úttörő- és kisdobos szervezetnek, az osztályok bizottságai, vezetőségei révén. Az élmények egyaránt voltak a tanulmányokat kiegészítő, elmélyítő, kulturális élmények vagy az esztétikai nevelést szolgáló alkalmak, de bőven voltak közöttük a közös szórakozást szolgálók is a kirándulások játékaitól és futballmeccseitől kezdve a táncos klubestekig. Az osztályok eseményeinek, megmozdulásainak megszervezésébe, illetve levezetésébe igen értékes munkával kapcsolódtak be a tanárjelöltjeink...” írja az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlóiskolájának évkönyve. Az általános iskola és gimnázium tanulóinak a tanórák, gyakorlati foglalkozások, munkaoktatás és kötelezettségek mellett szabadidős tevékenységekre is jutott idejük. Annak, aki élt vele, az iskola erre számos lehetőséget biztosított, mind az osztályok, mind a szakkörök résztvevői, a KISZ-tagok, az úttörőcsapat, a kisdobosok és az egész iskola szintjén is. Az órák után a diákoknak lehetőségük volt „órán tanult ismereteiket bővíteni, elmélyíteni” a szakkörök alkalmával, csakúgy, mint ma, azonban a választék nagyobb volt. Ezek az órák utáni foglakozások gyakran az iskolán kívül vagy vendégelőadó részvételével zajlottak, például egy alkalommal Örkény István író-olvasó találkozót tartott. A tantárgyakhoz kapcsolódók mellett működtek

pszichológia, fotó-, természetjáró, színjátszó szakkörök is pszichológusok, orvosok, egyetemi tanárok meghívásával. (1966-ban hazánkban először iskolapszichológus kezdett dolgozni iskolánkban, ezt követően vezették be a pszichológia tantárgyat, ami leginkább szakkörként működött.) A legnépesebbek a matematika szakkörök voltak, amelyekből évfolyamonként akár kettőt is indítottak. A gimnáziumi énekkarban több mint száz fő énekelt, ezen kívül vonószenekar és az általános iskolások részvételével furulyazenekarok is működtek. Az iskolai sportkör kosárlabda, asztalitenisz, sakk, atlétika és úszó szakosztályból állt, amelynek tagjai rendszeresen megmérkőztek az ország többi iskolájának versenyzőivel. Ugyan kollégium még nem létezett, a menzán való ebédelés után az általános iskolások napközi otthonban, a gimnazisták pedig tanulószobán készülhettek a következő napra. A tanulmányi versenyeken való részvétel akkoriban is népszerű volt, ezt mutatják a szinte minden tárgyból rangos versenyeken (OKTV, Országos Kazinczy Verseny, Országos Arany Dániel Matematikai Verseny, stb.) elért eredmények. Ezekért a tanulók pénz- illetve könyvjutalomban részesülhettek. Ha a diákok a tanulás és a szakkörök után még mindig nem fáradtak el, akkor életüket színesíthette a kisdobosok, úttörők és a KISZ munkájában való részvétellel. Tanárjelöltek segítségével korrepetálás, versenyfelkészítés zajlott, a programok között szerepeltek színház- és múzeumlátogatások, kulturális versenyek, egyetemi felvételi előkészítők, takarékbélyeg-gyűjtés, jégkarnevál, közös tár2011


Diákélet sasjátékozások; ezek természetesen a szünidők alatt is hasznos kikapcsolódást, „aktív pihenést” biztosítottak a tanulók számára. Rendszeresen szerveztek kirándulásokat, nyári táborokat; alkalmanként külföldre: Moszkvába, Horvátországba utazhattak. Rendezvények alkalmával a diákok műsorokat adtak elő, többek között a beatirodalomról és -mozgalomról, vagy a modern francia irodalom sokrétű filozófiai irányairól. Tudományos üléseken beszédeket, előadásokat hallgathattak például „Illegális párttevékenység Békés megyében 1919-1944” címmel, illetve ünnepségek, évfordulók alkalmával a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat vagy Lenin és a zene kapcsolatát ismertették.

Az osztályok élete is változatos volt, évente többször is szerveztek osztálykirándulásokat az ország minden pontjára, mely helyszíneket nyolc évre előre megtervezték...

Tiszta Szívvel 24 Zeneakadémián. Mindezekhez kedvezményes árú bérleteket biztosítottak.   Erről mesél egy volt matematika-fizika szakos tanárnő, aki 1968-ban kezdett el tanítani iskolánkban.  Ön milyen különbségeket lát az akkori és a

mai diákok között?  Véleményem szerint a ’60-as, ’70-es évek diákjai sokkal többet tanultak, és ezt mindig folyamatosan tették, valamint nagyon összetartóak, segítőkészek voltak egymással szemben, és klikkesedésről aligha volt szó akkoriban. Az egyik lényeges különbség azonban a hozzáállásukban volt, hiszen volt bennük valamilyen motiváció a tanulás, szellemi előhaladás irányába. Volt rá példa, hogy egy gyakorlással töltött órán engem kértek meg, hogy a kiadott feladatokon kívül még inkább én válasszam ki nekik a nehezebbeket, ne maguknak kelljen. Sokkal kevesebbet kellett fegyelmezni, mert a diákoknak sokkal nagyobb önfegyelme volt, és sokkal jobban tudtak uralkodni magukon, de mindezeken felül nagyobb tiszteletet mutattak tanítóik irányába. Olyanról álmodni nem mertek, hogy a tanárnak visszaszóljanak, így sokkal jóindulatúbbak voltak egymással és tanáraikkal is.  Miben volt más a számonkérés?  A gyerekeknek jóval kevesebbet kellett tudniuk

Rendszeresen látogatták az Operaház és szinte az összes budapesti színház előadásait, valamint a mozikat, melyek után az iskolában megvitatták a látottakat. Osztályprogramok közé tartozott a múzeumok és galériák látogatása, hangversenyek a 2011

fizikából, kémiából és biológiából, hiszen azóta sok fejlődésen ment keresztül a világ. A szóbeli feleletek voltak döntő többségben, ami ma sajnos egyre kevesebb, főleg egyetemeken, ami nagy kár, hiszen az embernek tudnia kell kifejeznie magát. A feleletek miatt is nagyobb volt a félelem, a fegyelem a diákokban. Akkoriban az érettséginek volt még rangja, ma már mindenkinek szinte kötelessége megcsinálni, de akkor az érettségi nagyobb dolognak számított. A dolgozatokat rendszeresen hazaküldtük, így a szülőkkel is egy bizonyos módon közvetlenebb volt a kapcsolatunk, a diákokkal pedig nagyon kevés egyéni konfliktusom volt.


Tiszta Szívvel

Diákélet

25  Milyen viszonya volt a diákjaival?  Emlékeim szerint, bár ezek idővel megszépül-

nek, nagyon jó viszonyom volt a legtöbb diákommal. Nagyon sok kedves ajándékot készítettek nekem, és szinte mindig a kedvemben jártak. Egyszer kaptam az osztályomtól egy olyan „órarendet”, amelyben az órákat bonbonok helyettesítették, de négy bonbon eltérően, arany celofánba és arany masnival volt csomagolva, és mint kiderült, ezek szimbolizálták a matekórákat. 4-5 akkori diákommal még ma is tartom a kapcsolatot, negyedévenként fel szoktak hívni engem, egyikük, aki már azóta szintén nagymama lett, elmondása szerint azzal a dallal szokta elaltatni kis unokáját, amelyiket én tanítottam az osztálynak a ballagásukra. A tanárok abban az időben jobban ismerték a szülőket, hiszen családlátogatást kötelező volt tenni, ilyen alkalmakkor fel tudtuk mérni a légkört, az életkörülményeket, és a családot is meg tudtuk ismerni valamennyire. Én nagyon hiányolom ezt a fajta ismeretséget ma. A gyerekek fegyelmezettsége talán abból is eredhetett, hogy abban az időben szigorúbban nevelték a szülők gyermekeiket.  Milyen volt egy osztálykirándulás?  Szervezettségében és programilag nagyon ha-

sonlók lehettek, mint ma, de nagyon sok múlt itt is a diákok fegyelmezettségén és bizalmán. Persze előfordult olyan is, hogy valaki a kérésemet nem teljesítette, például, egyszer, amikor Székesfehér-

váron kirándultunk, sétálni indultunk és letelepedtünk egy réten, amelyet egy autóút vágott két részre. A gyerekeknek megtiltottam, hogy egyedül mászkáljanak át az úttesten, de volt, aki mégis megtette ezt, ez esetben persze az első busszal mentünk vissza Budapestre, és higgye el, egyetlen szülő sem akadékoskodott, háborodott fel azon, hogy így döntöttem.  Magában a tanításban és tanárokban lát-e vál-

tozást?  Az, hogy milyen kapcsolat áll a tanár és az osztály között, mindig is függött a tanártól, a tanár valamint a diákok kölcsönös motivációjától, az érdeklődésétől, és még számtalan dologtól. Nekem is volt olyan kollegám, akinek az óráin a diákok rendszeresen sírtak és kiborultak. Én a mai tanárok hozzáállását annyiban látom másnak, hogy ma a befektetett munkájuk, elvégzett munkájuk nem arányos a jövedelmükkel, ami gyakran negatív hozzáállással jár együtt; a mai tanároknak nagyobb kell, hogy legyen a tűrőképességük, hiszen ma már abszolút nincs meg az a bizonyos fegyelem, ami akkor kötelező volt a diákok között, viszont ez lehet, hogy a tanárok mai módszertana miatt alakult így. Szerintem a tanár-diák kapcsolat egy bizonyos visszacsatolt rezgés, ami minkét oldaltól maximálisan függ. Készítette: Lukácsevics Fanni, Nyúl Dóra, Schmidt Laura

Fejtörő Sivatagi átkelés Egy autóval akarunk átkelni a sivatagon. A sivatag szélén van egy benzinkút, ahol bármennyi benzint tankolhatunk, azonban egy tank benzinnel csak az út felét tudjuk megtenni. Úgy tudunk segíteni magunkon, hogy lerakatokat hozhatunk létre, azaz az autóval benzint vihetünk az út valamely távolabbi pontjára, és azt ott elhelyezhetjük. Természetesen az ilyen lerakat készítésénél figyelemmel kell lennünk arra, hogy onnan vissza tudjunk térni a sivatag szélére. Át tudunk-e kelni a sivatagon? Megfejtés a 34. oldalon. 2011


Tiszta Szívvel

Divat

26

Úgy látszik, nálunk a nőknek nincsen elég pénzük a szoknyára. Mert mi más lehet az oka annak, hogy tavaly nyár óta a hazánkban is elterjedt a rövid szoknya? Először észrevétlenül lopódzott be a Váci utcai üzletek kirakataiba, majd onnan a Váci utcai járdára, aztán a Nagykörútra, végül egész Pestre. Sőt, ma már Csajága-Röcsögén is térden felül érő röcsögei népi mintás szoknyában járnak a tehenészlányok. A legeslegszomorúbb az, hogy az anyákban a divathóborttal együtt mintha az anyai érzés is erősen csökkent volna, hiszen nemcsak ők hordanak térdig érő szoknyát, hanem tulajdon lányuk ruházkodására sem szánnak elegendő pénzt, és így nem csoda, ha lányuk szoknyája is a legmesszebbmenő nyersanyagmegtakarítás nyomait viseli magán. Ezért van az is, hogy iskolánkban az ideji tanév során egyre kurtább szoknyákban és köpenyekben látjuk a lányokat. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Nem csoda, hogy a túlméretezett megtakarítás miatt a hideg februári napokban a lányok fele állandóan megfázott, és nem tudott iskolába járni. A helyzet megoldására javaslatom a következő: a szülők szánjanak több pénzt lányaik felöltöztetésére, a lányok pedig egyenek kevesebb csokoládét, hiszen ezzel is jókora összeget lehet megtakarítani. Remélem, így majd csak jut arra a néhány centiméternyi anyagra. Sárközi Péter II. évfolyam 3. szám (1961-62)

D A B C I V A T

A képeket az 1962-63 alatt megjelent iskolaújságaink “Divat ABC” (Rovatvezető: Pállfy Katalin) elnevezésű rovatjából válogattuk össze.

A ’60-as évek divatja Twiggy. A Beatles. Woodstock. Beach Party. Ismerős? Bizonyára, hiszen mi más ugrana be ezekről, mint a hatvanas évek? A fent említett fogalmak mind-mind összekapcsolhatóak a divattal: valamelyik hatással volt rá, valamelyikre pedig a divat volt hatással, vagy esetleg mindkettő egyszerre. A hatvanas évek egyik 2011

kiemelkedő ikonjának egyértelműen Lesley Hornbyt, ismertebb nevén Twiggyt tekinthetjük: a bájos és ártatlan tekintetű, vékony lány üstökösként robbant be a divatvilágba, milliók elképzelését változtatva meg a modellekről. Törékeny, androgünnek mondható megjelenésével azonnal a középpontba került, és ha az ő neve valahol el-


Tiszta Szívvel 27 hangzik, mindenkinek, aki csak ismeri, egy jellegzetes arckifejezés jut az eszébe. Manapság teljesen természetesnek vesszük, hogy bikinit hordunk, pedig ez egy fél évszázaddal ezelőtt koránt sem volt annyira elterjedt. Az 1963as „Beach Party” című film bemutatása után jött csak divatba. A harisnyanadrággal is hasonló a helyzet, mivel az évtized közepén megjelenő miniszoknyák viseléséhez elengedhetetlen volt megszabadulni a régimódi fehérneműtől. Leáldozott a harisnyatartók kora! Álljunk meg a miniszoknyáknál egy pillanatra, hiszen divattörténelmi mérföldkőről van szó. Sokaknak a ’60-as évekről magáról a miniszoknya jut eszébe, pedig ez igazán csak a kései időszakban vált népszerűvé, amikor is 1966-ban Mary Quant (továbbszőve a Courrèges ’64-es terveit) az eredetileg is rövid szoknyahosszból még rövidebbet csinált, így a ruha a térd fölött körülbelül 15 centiméterrel kezdődött. Ezt már joggal mondhatjuk mininek. Ehhez kapcsolódóan nem árt megemlíteni Yves Saint Laurent ikonikus ruhadarabját sem: a világszerte ismert Mondrian stílusú ruhát a tervező az 1965-ös őszi divatbemutatón mutatta be. A kollekció olyan népszerű volt, hogy tömegesen kezdtek gyártani hasonló mintázatú ruhadarabokat, a kabátoktól kezdve a csizmákon át mindenféle formában és méretben. Na de hogy jön ide a Beatles? A jól ismert, a fiúbanda által is kedvelt frufrus, tarkóig érő haj fontos részét alkotta a mod stílust képviselők kinézetének. Ez az irányzat – Londonból indulva – életstílussá nőtte ki magát, mind zenét, divatot, felfogást illetően. A mod kifejezés az eredetileg egy szűk réteget képviselő, nagyrészt férfiakból álló „modernists” kifejezésből származik, akiket a

Divat kifogástalan öltönyös viselet, a letisztult stílus jellemzett. Közöttük igenis a ruha tette az embert. Ebből a csoportból alakult ki aztán a szélesebb réteget alkotó szubkultúra, a mod. Lezsernek ható, ám mindig gondosan megtervezett szettjük igen közkedveltté vált, és hamarosan divatőrült fiatalok tömkelege árasztotta el az utcákat. Minden ekörül forgott, a naprakészség, divathoz fűződő megszállottság elengedhetetlen tulajdonsága volt egy modnak. Zenei ízlésüket a modern jazz jellemezte. Szívesen vették át más európai kultúrák szokásait, termékeit: olasz ruhákat hordtak, francia cigarettát szívtak, és francia filmeket néztek – amik gyakran nem a tartalmuk, hanem a férfi szereplők öltönye miatt érdekelték őket, hiszen franciául nem nagyon tudtak. Nem egy banda követte öltözködési stílusukat, mint a már említett Beatles, a Kinks, illetve a Who. A kései hatvanas évekre beköszöntött a hippik kora, ami egy életfelfogásnak is nevezhető, igen meghatározó stílus, hiszen bár csak rövid ideig volt ténylegesen népszerű, a rákövetkező generációkra gyakorolt hatása eléggé jelentősnek mondható. Flower power, azaz virágmintát virágmintával, légies, hosszú maxiruhák, hosszú haj: csak hogy párat emeljek ki a meghatározó stílusjegyek közül. Ehhez fűződik a Woodstock nevű zenei fesztivál, ahol aztán tényleg szabadon hódíthatott a friss keletű irányzat, rengeteg a természet iránt elkötelezett és a békét nagyban hirdető, szorgalmazó fiatal látogatta évről évre. Nehéz a ’60-as évek divatja, stílusirányzatai terén egy átfogó képet kapni, hiszen számos fontos történés játszott szerepet ezek alakításában, de remélem, azért segítettem egy kicsit könnyebben átláthatóvá tenni ezt az évtizedet. Pallagi Petra

2011


Tiszta Szívvel

Divat

28

Melyik csoportba tartozol? Töltsd ki ez a tesztet és megtudod, hogy az Apáczaiban melyik divatcsoporthoz tartozol. Követő vagy, esetleg te diktálod a divatot? Az is lehet, hogy ez mind hidegen hagy. A tesztből megtudhatod. 1. Mi a különbség a leggings és a jeggings között? a, nem érdekel és nem értem, hogy az emberek miért foglalkoznak ilyenekkel b, nem tudom, de az biztos, hogy mind a kettőt nadrágként hordják c, az egyik sima sztreccsből készül, a másik pedig farmerhatású anyagból 2. Ha azt mondom, hogy barna és fekete együtt, akkor mire gondolsz? a, két színre b, valamit hallottam arról, hogy nem nagyon illik össze, de nem különösebben érdekel c, egy-két esettől eltekintve nem szabad együtt hordani őket kivétel, ha te vagy Rihanna 3. Mit takar a Dolce & Gabbana kifejezés? a, két olasz szót

b, valami divatháznak lehet a neve c, a Domenico Dolce és Stefano Gabbana által alapított divatházat 4. Mit jelent az haute couture? a, különösebb jelentése nincs b, magas szabászat c, a divatházak azon kollekcióit nevezik így, amik különösen jó minőségű anyagokból készülnek és nem utcai viseletnek tervezik őket 5. Mit jelent neked a divat? a, semmi különöset, és nem értem, hogy más emberek miért foglalkoznak ilyen sekélyes dolgokkal b, jó érzés divatosan öltözni c, szeretek új dolgokat kipróbálni, és fontosnak találom, hogy ezt az aktuális trenden belül tegyem

Ha legtöbb válaszod ’A’, akkor: Számodra nem fontos a divat, sem az, hogy mi van rajtad éppen. Anélkül is élvezed az életet, hogy avval foglalkoznál, hogy nézel ki. Feltehetőleg a köpenyesek társaságát erősíted, aminek szellemi vezetői egyes tanár urak. Ha legtöbb válaszod ’B’, akkor: Nem teljesen idegen számodra az a kifejezés, hogy divat. Általában tisztában vagy vele, hogy mik az aktuális trendek, de nem követed őket.

Ha legtöbb válaszod ’C’, akkor: Te aztán mindig tisztában vagy az aktuális trendekkel, és követed is őket. Sűrűn előfordul, hogy divatot is teremtesz. Nézz jól körül, mert biztos van egy-két olyan ember, aki téged utánoz.

Készítette: Kulcsár Dorottya Illusztrációk: Burány Veronika 2011


Tiszta Szívvel

Zene

29

Kanye West: „My Beautiful Dark Twisted Fantasy” Talán az év, de mindenképp Kanye legjobb albuma a soron következő lemez. Szerencsére az enyhén egoista cím egy valóban „gyönyörű” albumot takar, és nem kell újra elmerülnünk egy szegény sorsú rapper aranykeretes montázsában. „A szó elszáll, az írás megmarad,” tartja az örökérvényű mondás, de mi van akkor, ha felveszszük ezeket a szavakat – gondolta anno egy okos fekete kobak abban az országban, ahol ma már szinte több a titkos dokumentum, mint a lakó. Így aztán a többi okos fekete kobak sorra felvette mélyenszántó gondolatait a világról és persze legfőképp saját balsorsukról. A kezdeti kis lépéseket ugrások, majd száguldás követte egy sárga Lamborghinivel, és mára már ott tartunk, hogy minden magára valamit is adó (mármint nem meztelen, hehe) popelőadó rapperekkel töm ki egy hiányzó versszakot. Azonban Kanye most fordított a dolgon, és a zeneiséget összeházasította a szócsavarással, mindezt pedig meghintette példaértékű zsenialitással és kreativitással. A meglepően hosszú (1 óra 10 perc) anyagon akadnak nagyon erős számok, mint a 9 perces

Runaway, amelynek zongoraritmusa hallatán szinte feláll az ember hátán a szőr, vagy személyes kedvencem, az All of the lights, melyben 11 (!) vendégelőadó működik közre csupán 5 perc alatt. A többi szám is bővelkedik meglepetésekben, nem is tudnék gyengébb darabot kiemelni, annyira egységes ez az album. Az albumból még a megjelenés előtt készült egy 30 perces (rövid) film, amelyet ha másért nem, hát Selita Ebanks gyönyörű alakja miatt érdemes megnézni. A film talán legmeghatározóbb pillanata amikor Kanye egy zongorán állva, balerinákkal körülvéve előadja a már említett Runawayt. Ha össze akarnám foglalni röviden, miért is jó ez az album, akkor azt mondanám, hogy Kanye-nek sikerült olyan markáns és érdekes riffeket találnia, amelyek miatt az album nem válik unalmassá és önismétlővé. Riffek alatt persze nem a rock zenében már megszokott pár akkordos, hangos gitártémákat értem, hanem ennek egy sokkal tágabb, vokálokkal és zongorataktusokkal tűzdelt univerzumát. Egy szó mint száz, hallgasd meg! Jamak Ármin

Képrejtvény 1.

2.

3.

4.

5.

Megfejtések a 34. oldalon. 2011


Tiszta Szívvel

Ilyenek voltunk

30

Ilyenek voltunk Íme egy novella a hatvanas évek derekáról az akkori Tiszta Szívvelből. Ez egy újabb lehetőség arra, hogy mindenki a legjobb belátása szerint egészíthesse ki vagy módosíthassa az adott korszakról alkotott képét.

Budapest 2000-ben /riport a jövőből/ Nem is tudom, mi történt velem a napokban. Nagyon fáradt voltam. Lefeküdtem, és különös dolgokat álmodtam. Azt álmodtam, hogy 35 év múlva, 2000. április 15-én ébredtem fel. Alig ismertem fővárosunkra. Szerencsémre egy szolgálatkész járókelő lépett hozzám.  Úgy látom, ön idegen itt. Segíthetnék valamiben? - Ezzel a kedves ismerőssel sétáltam de a város központjába. Közben csodálkozva nézelődtem, és kérdezősködtem.  Ünnepnap van ma, nem dolgoznak a gyárak?- Kísérőm elmosolyodott.  Dolgoznak azok, csakhogy most már nem engedjük a város levegőjét rontani. Amelyik gyár még a városban van, annak a tetejére füstszűrőt szereltek...  Hát azok a szűk buszok és villamosok, amelyeken annyit tolongtam, hol vannak?  Rég kiselejtezték őket. Nézze csak, itt jön egy modern autóbusz! Csodálatos karcsú, hosszúkás jármű suhant el mellettünk. Sok ember van rajta, de mind kényelmesen elfér.  Lépten-nyomon csodálom, mennyit fejlődött, mennyit változott a város. Az angyalföldi lakótelepek már teljesen beépültek. Foghíjas telek sehol. A Duna-parton impozáns, tizenöt emeletes szállodasor... A Szabadság-hídon megyünk át Budára. Elhaladunk a Gellért-hegy alatt. Csúcsán töretlenül ott áll a béke jelképét tartó szobor, a Szabadságemlékmű. A Vár déli kapuján a Várkertbe lépünk. Hamarosan a keleti szárnyban berendezett Országos Széchenyi Könyvtár olvasótermében vagyunk. Rengeteg könyv, és számos olvasó. Itt jön épp egy fiatalember. 2011

 Bocsánatot kérek, meg szeretném kérdezni,

mit tanul itt a könyvtárban?  Negyedéves egyetemista vagyok, történész. Már a diplomamunkámhoz gyűjtök anyagot.  És mi lesz a címe?  A teljes leszerelés előzményei és megvalósulása a XX. század 80-as éveiben... A palota mellett van a Várszínház. Nézem a színlapot. Egy-két ismerős nevet is találok. Fülöp Zsigmond, Koncz Gábor... Ők a társulat legidősebb színészei. Nehezen válunk el a Vártól. A Moszkva tér felé megyünk tovább. Alig ismerek rá, olyan hatalmas forgalmi gócpont lett belőle. Mindenütt elektromos jelzőberendezések. A Margit-híd felé megyünk a Mártírok útján. A Margit-híd pesti hídfőjétől egy kicsit észak felé haladunk. De most földbe gyökerezik a lábam! Hatalmas csillogó épület áll előttünk. A tetején piros neonbetűk:

METRO Az észak-déli metróállomásnál vagyunk. Kísérőm mulat álmélkodásomon. Ő már megszokta. Azt javasolja, tegyünk egy kis kitérőt, és metróval menjünk ki a Városligetbe. Alig tudom, hová nézzek, annyi a látnivaló. Hirtelen mozgólépcső indul meg alattunk, és megy, megy lefelé. Lent vagyunk 40 méter mélyen a metró várócsarnokában. Tovább utazunk. A következő állomásnál megvárjuk a másik szerelvényt, amely a Vérmezőről indulva a Duna alatt suhan át. Ezzel utazunk a Népstadionig. Az épület most már 150.000 embert fogad be. Érthető. Hiszen a XXVII. Olimpiát itt rendezik augusztusban! Most készült el az úszóstadion és a tornacsarnok is. Csak legalább jól szerepeljünk


Tiszta Szívvel 31

Ilyenek voltunk & Aranyköpések

ezen a nagy nemzetközi találkozón. Kísérőm szerint a 100 méteres síkfutás olimpiai csúcsa 9.5 másodperc, a magasugrásé pedig 238cm. Ezeket az eredményeket 1964-ben Tokióban még lehetetlennek tartották. Gyalog sétálunk a liget fái között az Ifjúság Palotája felé. Neonbetűk hirdetik, hogy 28-án a világhírű csellóművész, Perényi Miklós ad hangversenyt. Az Ifjúság Palotája közelében van a Nemzeti Színház is. Hatalmas épület. Csupa üveg és vasbeton. Európa egyik legkorszerűbb színháza. A nagy hagyományokat gondosan ápolja kiváló együttese.

Most is a Hamlet kerül felújításra. Ezt megnézem. Nehezen, de sikerült jegyet kapnom. Peregnek a jelenetek, és a végén felhangzik a taps, zúg a tapsvihar... Az ám!... Az ébresztőórám a fülem mellett... Hát így ébredtem fel. Hogy mi mindent álmodik össze az ember?! De talán nem is álom. És ha esetleg 2000-ben járom Budapest utcáit, azt mondhatom majd: ehhez képest az álom csekély volt! Ismeretlen szerző V. évfolyam 3. szám (1964-65)

Aranyköpések Kistanár: A protekciót, azt ismeritek? Diák: Nekem van is! Diák: Akkor azt az ürüléket oda kell rajzolni? (üledéket) Tanár: Most, hogy ráérek, megvárjuk, amíg lenyugszik az idióta. Így legalább nem kell megvernem. Kistanár: Mi okozza, hogy az Andokban csak elszórtan van vulkanizmus? Diák: Biztos Zeusz. Tanár: Ezt a krétát, komolyan mondom, a román titkosszolgálat szállítja ide szabotázsból. Tanár: Tényleg van ilyen, hogy egy óra annyira lefáraszt, hogy a következőn muszáj pihenni? Diák: Sőt, van, amikor napok maradnak ki! Tanár: Can you describe… Diák: In English? Tanár: Yes. Diák: No. Tanár: Mi Isten fia vagyunk. Kis nyelvtani zavar, csak nem akartam Istent kisajátítani.

Diák: Andok, az a dél-amerikai izé? Diák: De nekem senki nem mondta, hogy el kell olvasni, csak, hogy hozni kell! Tanár: Gyöngyös szívem, kiállítást akartunk rendezni a Toldi-kötetekből… Tanár: Ha-hóó-ha-hóó-ha-hóó! Diák: Télapó, vagy mi? Tanár: Nem, az ön lesz, mire elér az érettségihez! [Angol órán] Tanár: Elég nehéz lesz a szöveg… Diák: Németül van? Tanár: Henrich Schliemann az Iliász tájleírásai alapján megtalálta Tróját. Diák: Úristen... Végig olvasta az Iliászt? Tanár: Megkérdeztem a hetedikesektől azt a kérdést, hogy vajon miért sárga a Kínai-tenger. Igazából arra számítottam, hogy azt fogják mondani, hogy a benne fürdőző sok sárga bőrűtől, de nem. Nem ugrottak be a csapdába. Kiderült, hogy nem hülyék a hetedikesek. [Földrajz óra, kőzettan] Tanár: Hoztam egy kicsit Szlovákiából… Ezt hívják revíziónak, amikor apránként hazalopjuk… 2011


Tiszta Szívvel

Aranyköpések

32

Diákbakik & Tanármondások [Diákbakik, 1962] Petőfi annyira bátran harcolt, hogy mikor a honvédek egyízben megfutamodtak, maga állt az élére. Utód nélkül hal ki a Jagelló család. Holnap pedig megnézzük Tolsztoj élő holttestét.

[Diákköpések-Tanármondások, 1963] Tanár: Miért fickándozik a hal? Diák: Mert szúrják a szálkák. Az eposzi kellékek közül első a segélykérés vagy inkvizíció.

[Diákbakik, 1963 - A dolgozatok stílusvirágjaiból]

Németország Anschlusst kötött Ausztriával.

Themisztoklész Ariszteidészt cserépszavazással űzte számon. A piramisban a fáraó sírja mellé fegyvereit és hagyományait is elhelyezték. Nagy Péter a nők érdekében levágta a bojárok szakállát. IV. Béla király leánya számára a Nyulak szigetén romokat épített. Zrínyi halálát a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan okozta.

Sudoku

2011

[Diákbakik, 1963] Károly Róbert új nemeseket hozott létre. A megfogalmazás nem elég szavatos.


Tiszta Szívvel 33

Idegen nyelven

45 Minutes Of Drama Tick-tack tick-tack tick-tack…It’s soooo early in the morning. I can’t even keep my eyes open when, way too soon after the bell, our beloved teacher majestically walks into the room. I hopefully look at the clock on the wall, which gives my soul a relief and shows that it’s really early and that I can’t be blamed for falling asleep in the next few minutes. The teacher picks his daily target whom he’s about to torture in the next 20 minutes, which I don’t even have the energy to worry about. Clearly, our poor Victim Of The Day hasn’t got a clue about what we have been doing recently in class – actually, she doesn’t even know what the basic topic is and she hardly knows anything included in this subject. We all feel her suffering; in the awkward silence we can even hear the gear wheels pushing and fighting and scrunching and desperatedly trying to work inside her head – ineffectively, of course. While her eyes scream for our help louder and louder, His eyes slowly fill up with pride and satisfaction – as if it was praiseworthy that he can’t teach us anything we would remember – again. There’s a hidden smile in the corner of his lips, which always appears whenever he has the opportunity to keep us on the rack and to show his superiority over us. The Heroes Of The First Row try to save our innocent victim by whispering some of the keywords to her – but short keywords can’t save someone who hears them for the first time in her life. They try really hard, but He has sharp ears and sharp eyes and all the magical force (crowned with his moustache which MUST possess some kind of special power) that makes him the Undefeatable Enemy No.1 this morning – and while I’m trying hard not to look at Hers, the Innocent One’s dying scene, I start to wonder what a beast like him has for breakfast. Maybe his children’s blood or something. Or maybe his wife made him really bad coffee this morning, which

turned him into a heartless, cruel, not-like-ahuman-being. But then he must have bad coffee every single day. Whatever his reason for being so unmerciful is, the Dark Side seems to win the battle; the Heroes disappointedly duck their heads down, the Innocent One has nothing else to hold on to – and finally, Him, the Undefeatable Enemy No. 1 utters his judgement: she can’t get anything better than a 1, as we all know. He quickly apologizes in his well-known way (which doesn’t mean an apology at all), and explains that we all have to learn all these very, absolutely important things he’s been trying to teach us. The Innocent One slowly walks back to her place (next to mine), and all I can see in her eyes is relief: her torture is over for at least a couple of weeks. I don’t know what to say, but she does: "So, can we start playing Hangman?" What could I answer to a just-beaten-up Idol of Innocence? Of course we start playing Hangman. I was only waiting for her all along to finish her suffocation in the ocean of unknown (but should-be-known) information. The Heroes Of The First Row have seemingly switched over to the Dark Side – but only to be able to help the following Innocent Ones of the year by staying dangerously close to The Enemy; to be able to learn all his tricks, to find all his imperfections and to give us a strong, inside basis as long as we are not strong enough to fight him. And Him, the Undefeatable Enemy No.1 has already started a new topic; the board is full of all the new information we should remember the next time, and he is trying really hard to ignore that The Innocent One has just visibly and audibly got me hanged up for the first time this year – yeah, we all know I just let her win to give her a positive memory of the lesson… definitely. Burány Veronika 2011


Tiszta Szívvel

Idegen nyelven

34

Blau Es war einmal ein Junge, der ohne Farbe geboren ist. Die Anderen hatten verschiedene farbige Haare und Augen. Seine Haare waren schwarz, seine Haut war schneeweiß. Die Menschen schauten ihn komisch an, sie wussten, dass etwas mit ihm nicht stimmt. Vielleicht deshalb, oder er war nur einfach so, war der Junge immer traurig. Einen besonderen Freund hatte er doch. Der Freund liebte die alten Filme, deshalb sagte er immer dem Jungen, dass mit ihm kein Problem ist, er ist nur zu spät geboren. Als Beweis zeigte der Freund ihm seine Lieblingsfilme (in denen Charlie Chaplin spielt), und sagte:  Schau an! Sie sind auch schwarz-weiß. Der kleine Junge wollte immer farbig sein, er zog viele farbige Kleider an, aber die Anderen wurden nicht freundlicher. Einmal sah er einen Regenbogen und dachte:  Er ist das farbigste Ding auf der Welt, wenn ich ihn berühre, werde ich vielleicht farbiger. Der Junge mit seinem 12 Jahren machte sich auf den langen Weg, um den Regenbogen zu berühren. Als er dort ankam, versuchte er ihn zu fangen, aber in diesem Moment fand er sich in einer anderen Welt. Dort war alles schwarz-weiß, wie der Junge. Er suchte nach Menschen, um sie zu fragen, wo er ist. Es gelang ihm, aber die Leute verstanden nicht, worüber er spricht. Der Staat dachte, dass er elternlos ist, deshalb gab er ihn solchem Ehepaar, das kein Kind hat. Die neuen Eltern freuten sich nicht, aber sie mussten den Jungen aufnehmen, weil der Staat sehr streng war. Dort fühlte sich der Junge nicht so allein, trotzdessen, dass er keinen Freund hatte. In dieser Welt waren alle steif und kalt. Vielleicht deshalb war er so traurig immer, weil diese schwarz-weißen Menschen so unfreundlich sind? Der kleine Junge wuchs in dieser Welt auf und wurde so kalt wie die Einwohner.Er wählte den Beruf des Arztes. Wenn er einmal im Krankenhaus arbeitete, ging 2011

er zufällig in den Keller, dort fand er ein Labor, wo ein kleines Mädchen lebte. Ein kleines farbiges Mädchen. Sie hatte grüne Augen, rote Haare. Seitdem arbeitete der Junge mehr, um im Labor zu arbeiten. Einmal lud ihn der Chef in sein Zimmer ein und sagte:  Du bist unser bester Arzt, du kannst jetzt Hauptarzt werden!  Danke, aber ich würde lieber im Labor arbeiten. – sagte der Junge.  Was? Du weißt darüber? – fragte der Chef überraschend. Er vertraute dem Jungen, deshalb erzählte die ganze Geschichte über das Mädchen daunten. Das Mädchen ist in dieser farblosen Welt geboren, ihre Mutter hatte blonde Haare, aber die Großeltern färbten ihre Haare, weil sie sich vor den Meinungen der Menschen früchten. Ihr Vater hatte kastanienbraune Haare und seine Eltern färbten seine Haare auch. Deshalb hatten Angst die Eltern des Mädchen auch. Als die Regierung bemerkte, dass dieses Mädchen mit Farben geboren ist, schloss sie ins Gefängnis. Dort experimentierten die Aerzte an ihr. Der Junge bekam die Stelle. So arbeitete er jeden Tag in ihrer Nähe. Sie sprachen viel, weil der Junge sie ausfragen musste. Sie wurden Freunde. An einem Tag gab es Stromausfall, der Junge erzählte dem Mädchen schnell seine ganze Geschichte, wo er geboren ist, wie er hierher ankam. So half er ihr bei der Flucht. Sie liefen in die Freiheit und versuchten einen Regenbogen zu finden, um in die andere Welt zu gehen. Sie fanden ihn, aber sie konnten nicht in die farbige Welt gehen. So versteckten sie sich in der Nähe zu schlafen. Nächsten Tag fiel darunter der erste Schnee. Das Mädchen stand auf und sagte:  Alles ist weiß, jetzt ist aber wirklich farblos diese Welt! Der Junge sprang auf und rannte in den Schnee,


Tiszta Szívvel 35 aber es passierte nichts, er ging zurück. Das Mädchen guckte überrascht den Jungen an und fragte:  Was war es denn?  Kannst du dich nicht erinnern? Wenn ich hierher kam, ging ich zu einem Regenbogen, weil der das Farbigste war. Jetzt der Schnee ist das Farbloste! Das Mädchen verstand plötzlich und haspelte:  Ja, du hast Recht, aber du machtest es in der farbigen Welt, vielleicht jetzt muss ich machen!  Versuch mal, aber wir müssen Hand in Hand gehen! Ich möchte nicht hier bleiben! So spazierten sie langsam in den Schnee. Ein Moment später waren sie in der Welt des Jungen. Drei Monate später wurde das Mädchen sehr beliebt, sie hatte viele Freunde, aber der Junge noch immer nur einen. Er war aber sehr froh, dass der Junge zurückkam, er suchte schon ihn überall, aber konnte nicht den Regenbogen berühren. Er war sicher zu farbig das zu tun. Einen Tag rief das Mädchen den Jungen an, sie sprachen viel, das Mädchen war sehr zufrieden mit ihrem neuem Leben:  Ich vermisse niemand von der anderen Welt, hier bin ich zu Hause. Hier sind alle so glücklich, sicher wegen der Farben, sie machen jeden froh.  Das denke ich im Gegenteil. Ich meine, die Farben zeigen die Persönlichkeit, eine ist farbig, wenn sie glücklich, freundlich und gut ist, die

Idegen nyelven Andere ist farblos, wenn sie, ich weiß nicht warum, das Glück nicht verdient.  Das ist aber Blödsinn, du hast Freunde, hier bin ich und dein anderer Freund auch! Warum bist du nicht froh? – widersprach das Mädchen.  Ja, das ist wahr, aber die Andere… Vielleicht gehöre ich zu deiner Welt… Nach diesem Telefongespräch machte das Mädchen sich Sorge um den Jungen, deshalb rannte sie zu seinem Haus, aber er war nicht dort. Das Mädchen schaute zum Fenster hinaus, so bemerkte sie einen Regenbogen nicht so weit von ihr. Sie begann zu laufen. Später bemerkte sie den Jungen, der langsam trottete. Das Mädchen holte ihn genau vor dem Regenbogen ein und fragte:  Was machst du denn?  Ich gehe nach Hause, wozu ich gehöre!  Diese Welt ist dein Zuhause, du musst hier bleiben!  Du weisst, dass es nicht wahr ist. Warum soll ich dann bleiben? Sie antwortete nichts. So drehte sich der Junge herum und versuchte den Regenbogen anzurühren, aber in diesem Moment ergriff ihn das Mädchen und zog ihn zurück. Wenn er zurückdrehte, küsste das Mädchen ihn. Nach dem Kuss öffneten sie ihre Augen aber die Augen des Jungen waren blau. XXX

Át lehet kelni 3 tankolással. Elindul az autó tele tankkal és amikor 1/5 tank benzint elhasznál, megáll és ott 3/5 tanknyi benzint lerak, majd visszafordul a benzinkúthoz. Ugyanezt még egyszer megteszi, és ekkor az út mentén 6/5 tanknyi benzint tárolt el. Harmadjára elérve a lerakatot tankját feltölti abból, és ekkor 1 tanknyi benzin marad a lerakatnál, és a kocsi tartálya is tele van. Folytatja az útját, és amikor a benzin harmada elfogy, leteszi a benzin harmadát, és visszafordul az előző lerakathoz, ahová üres tankkal érkezik, ám ott egy tele tanknyi benzin várja. Ezzel a benzinnel indul tovább a sivatag túloldalára. Amikor elfogy a benzin harmada, a második lerakathoz ér, ott teletankol, és folytatja az útját. Az első lerakat 1/5 tanknyi benzinnel megtehető távolságra van, onnan 1/3 tanknyi benzinnel megtehető távolságra van a második lerakat, ahonnan utoljára elindult egy tele tank benzinnel. Az autó ily módon 1/5+1/3+1(>2) tanknyi benzinnel megtehető távolságra tud eljutni, így tehát átkel a sivatagon.

1. 2. 3. 4. 5.

Kerékpár Négyszemközt Olló Szemlesütve Ebonit

(28.old.)

megfejtései:

(24.old.)

Képrejtvények

A fejtörő megfejtése: 2011


Tiszta Szívvel

Programajánló

36

"Boldog tavaszt belétek!" Jó volt a tél, a hó, a karácsony, de itt az ideje az arculatváltásnak. Hölgyeim és Uraim, itt a TAVASZ! Kezdjünk is hozzá, ismét lesz Apáczai Napok, ami kétségkívül a legapáczaisabb eseménye az évnek, ezúttal a hatvanas évek témakörében. Immáron harmadik éve lesz Tanári Beugró, amit legalább egyszer az életben minden diáknak látnia kell (április 4., 14:30-tól). Lesz Diákparlament is, amin osztályonként 2-2 tanulónak kötelező a részvétel (április 6., 14:15-től). A Pamela Anderson Band idén lett tíz éves, amit egy rendhagyó – a színházteremben tartandó – koncerttel ünnepel (április 7., 13:00-tól), majd rögtön utána kezdődik a mindig friss és fess Mozaik zenekar koncertje ugyanott (április 7., 16:00tól). Este a menza is díszbe öltözik, a Hatvanas Évek Disco alkalmából. Búcsúztassuk a comeniusosokat korabeli ruhákban, Discokirály és -királynő választással, valamint karaoke-val. Twist and shout! (április 7., 20:00-tól) Idén is lesz ART (Apáczai-Radnóti-Trefort) sportnap, ahol a három iskola csapatai mérhetik össze a tudásukat foci, röpi és kosárlabda kategóriákban. Külön a fiúk és külön a lányok, csoki és dicsőség a nyeremény. Nyomjunk le mindenkit! (április 8., ELTE Radnóti Gimnázium) Liszt Ferenctől hangos most Budapest minden tekintetben, de nyeljük le az esetleges felháborodást jó öreg Ferihegyünk átnevezésével kapcsolatban, és koncentráljuk a zeneszerző munkásságára. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából országszerte nyílnak kiállítások és tartanak megemlékezéseket; olyan sokat, hogy külön honlap nyílt a programok közötti szemezgetéshez (www.liszt-2011.hu). Lesz például Liszt Életútkiállítás a Művészetek Palotájában, és érdekesnek tűnik a "Liszt Ferenc és a cigány zene" című kiállítás is a Néprajzi Múzeumban (mindkettő június 30-ig). 2011 a Kémia Nemzetközi Éve is, ennek keretében a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum2011

ban megrendezésre kerül a "Kémia Ünnepe" című rendezvénysorozat, ami előadásokkal, látványkísérletekkel és interaktív programokkal várja a látogatókat (április 28-ig). Május 19-én érkezik Jack Sparrow kalandjainak folytatása a "Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken" címmel. Johnny Depp maradt, de Keira Knightley-t Penélope Cruz váltja fel – kíváncsian várom, milyen lesz a trilógia negyedik része, akármennyire is paradoxnak hangzik. Lesz még Maci Laci film is – a jó öreg medvével a Yellowstone Nemzeti Parkból, ezúttal animálva –, ami ugyan a 12 éven aluli korosztályt tekinti célcsoportjának, de talán felüdülést jelenthet a gimnazistáknak is egy nehéz nap után (április 7-től). Ha már a "fiatalos" programoknál tartunk, a Marczibányi Téri Művelődési Központban immáron hatodik éve rendezik meg a "Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemlét", melynek keretében (gyermek)színházi előadásokat láthatunk a műfaj népszerűsítése céljából. (május 2-8.) 2010 legjobb sajtófotóiból válogat a "XXIX. Magyar Sajtófotó Kiállítás”, ahol a magyarokat méltán az élvonalba juttató fényképeket láthat a közönség a Nemzeti Múzeumban (május 8-ig). A tavaly elmaradt "Reklámzabálók Éjszakája 2010"-et idén pótolják "Reklámzabálók Éjszakája 2010-2011" néven; a téma nem változott, még mindig a környezettudatosság kérdését kerülgetik, és jelszavuk is a régi: "ÖKO-E VAGY?" (Millenáris Jövő Háza, május 20.) Lesz még "Föld Fesztivál" is az Állatkertben, ahol a reklámzabálókhoz hasonlóan bolygónk és élővilágának megvédésére hívják fel a figyelmet vetélkedőkkel, kézműves foglalkozásokkal, játszóházzal és színpadi műsorokkal. (április 17-22.) És végül, de nem utolsó sorban lesz "Újbudai Húsvét és Pálinka Fesztivál" a Körösi József utcában (az Allee melletti sétányon). Nagykorúaknak pálinkakóstolás, kiskorúaknak NYUSZI SIMOGATÁS! (április 18-25.) Lakits Eszter


Tiszta Szívvel

Programajánló

37

Színház egész Budapest Hasonló ajánló szerkesztőségem alatt, ha jól emlékszem, nem született az újság oldalain, pedig lenne miről szólni. Pártolom, hogy járjatok moziba, és nézzetek meg minél több arra érdemes filmet, de néha kukkantsatok bele az aktuális színházi programba is. Megéri. A következőkben olyan darabokat szeretnék nektek ajánlani, amik az én tetszésemet már rég elnyerték – talán érdemes ezeknek is adni egy esélyt, hátha egy olyan este kerekedik belőle, amiért érdemes színházba járni. Az alábbiakat az alapján állítottam össze, engem milyen előadások fogtak meg nagyon ebben az évadban. Nézzétek el nekem, hogy a kedvenc színházaimból, rendezőimtől, színészeimből válogattam. Kíváncsian várom a Ti ajánlóitokat, véleményeteket is! Martin McDonagh: A kripli Írország egy pici szigetén játszódik a történet, ahol a kisebb testi fogyatékossággal élő Billy, aki amúgy szabadidejében teheneket fixíroz, és akire odaadó gondoskodással figyel két nagynénje és az egész falu, ahol soha nem történik semmi érdekes, elhatározza, részt vesz a szomszéd szigeten zajló hollywoodi filmforgatás szereplőválogatásán. Amit az ír színházról tudni érdemes, A kripliből megtudható. A hihetetlenül szellemesen megírt darabot évek óta teltházzal játssza a Radnóti Színház olyan felejthetetlen színészi alakításokkal, mint Lengyel Tamásé, Kulka Jánosé vagy Schell Judité. Személyes érvem: Soha jobb első színházi élményt. Az írekre oda kell figyelni! Rizikófaktor: Nincs. Sajnálom, elfogult vagyok, de nincs. Jó előre kell jegyet venni, mindig teltházas előadás. Molnár Ferenc: Az üvegcipő Nem tudom, meddig fut még Az üvegcipő az Örkény Színház színpadán, Hámori Gabriella, a fiatal nemzedék szerintem egyik legtehetségesebb színésznője ugyanis nyugatra készül, így érdemes a darabot még ebben az évadban elcsípni. Mese

egy modern Hamupipőkéről, akinek éles nyelve és lángoló szerelme Sipos Lajos bútorrajzoló iránt megkülönbözeti őt a többi szolgálólánytól. Szórakoztató és elgondolkodtató darab személyes kedvencem, Gálffi László, valamint Für Anikó, Hámori Gabriella és a fiatal Polgár Csaba nagyszerű alakításában. Személyes érvem: Igazi kikapcsolódás – sok sírás-nevetés. Elragadóan szellemes szöveg. Rizikófaktor: Kevés darab fut mostanában 3 felvonással. Ez nem szabad, hogy bárkit is elijesszen, fel sem fog tűnni! „nőNYUGAT” Az Örkény Színházban játszott darabok közül legszívesebben mindet egyszerre ajánlanám, a változatosság kedvéért mégsem teszem. Ezt a darabot azonban még feltétlenül meg kell említenem, hiszen vendégelőadásként a Thália Színház színpadán különleges estének lehettek részesei, ha megnézitek a nőNYUGAT című előadást. „Amikor megszülettem, s papa megtudta, hogy lánynak születtem, ezt mondta: A fene egye meg” – kezdődik a Bíró Kriszta által válogatott szövegekkel dolgozó, Mácsai Pál rendezésében bemutatott, és öt kiváló színésznő által előadott produkció, ami a Nyugat korszakának nőalakjait és a Nyugat híres férfi alakjainak hozzájuk fűződő viszonyát hívja életre. Helypótló előadásról van szó – akit egy kicsit is vonz huszadik századunk első fele vagy a Nyugat folyóirathoz kötődő nemzedékek világa, annak ez a darab kötelező! Személyes érvem: Nagyon frappáns nőkről szóló előadás. Az öt színésznő alakítása rendkívüli! Rizikófaktor: Aki nem kedveli a felolvasószínház-szerű előadásokat, annak biztosan hozzá kell szoknia ehhez a színházi formához. Tennessee Williams: Orfeusz alászáll Igazából nem tudnék választani az általam ebben az évadban a Nemzeti Színházban látott előadások közül – számomra mindegyik nagy élmény volt, de tudom azt is, ezeknek a daraboknak a nagy 2011


Programajánló része mennyire megosztó a közönség számára. Az Orfeusz alászáll is tabudöntögető darab, mint a Nemzeti idei évadának több előadása, így elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a szélsőséges érzelmeket, a kemény emberi drámázást vagy a huszadik század amerikai drámai remekeit. Azt gondolom, hogy bár Tennessee Williamstől jobb darabokat is láthattunk már a magyar színpadon, ez a Nemzeti előadásából egyáltalán nem érezhető. Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás és Bodrogi Gyula legjobb formájukat hozzák, ráadásul Péterfy Bori nemsokára szül, előtte még érdemes megtapasztalni, mire képes a színpadon! Személyes érvem: Lányok, Szabó Kimmel Tamás az új Csányi Sándor. Fiúk, Udvaros Dorottya még mindig ugyanazt a hatást képes elérni, mint húsz éve. Már kettőjük kombinációja is elég lenne egy jól működő darabhoz, a történet súlyának hála azonban itt sokkal többről van szó. Rizikófaktor: Igazi amerikai darab. Sok szélsőség, zaj, konfliktus. „Mennyekbe vágtató prolibusz” – Weöres Sándor versek Fekete Ernő egyszemélyes estje a Katona József Színház Sufnijában nemcsak egyszerű költői est. Kész történet. Weöres Sándor versek remekül egymás mellé illesztve és eljátszva, kiválóan eltalált díszlettel, zseniális arányérzékkel. Aki szereti Weöres Sándor verseit, amiből szerintem soha nem kaphatunk eleget, annak kötelező. Aki azt gondolja, még nem ismeri eléggé – itt a lehetőség. Személyes érvem: Weöres Sándor! Fekete Ernő! Cseles színpadi megoldások, már a színpadkép miatt is megéri megnézni. Rizikófaktor: A Sufni a Katona nagyszínpada alatt van, minden vécélehúzást és környéken elrobogó metrót jól hallani. Tracy Letts: Augusztus Oklahomában Az előadásra ugyan kitehető lenne legalább a 16-os karika, muszáj mindenkinek figyelmébe ajánlanom – régen láttam olyan erős, életszagú és megrendítő darabot, mint az Augusztus Oklahomában. Egy apa eltűnik, s egész családja összegyűlik a szülői házban, hogy a tragédiát fel2011

Tiszta Szívvel 38 göngyölítse és feldolgozza. Családi dráma a javából, ami nemcsak korunk Amerikájáról fest megrendítő képet, hanem az egész világról. Eszenyi Enikő rendezése és a színészek játéka is fergeteges – Pap Vera rég nem alakított ekkorát a Vígszínház színpadán. Személyes érvem: Minden mondata, minden jelenete hatásos. Szöveg és színészi játék ritkán üt ennyire szíven még egy gyakorlott színházba járót is. Rizikófaktor: Tényleg kemény darab. Nehéz feldolgozni. A 16-os karikával nem vicceltem. Pintér Béla és Társulata: Tündöklő Középszer Hogy egy kicsit alternatívabb vizekre evezzünk, érdemes olyan társulatokról is megemlékeznünk, akik ugyan nincsenek a pesti kőszínházak főáramában, legalább annyira népszerűek. Pintér Béláék humora és eredetisége utánozhatatlan – én legutóbb a Tündöklő Középszert láttam tőlük a Szkénében. Egy szedett-vedett színházi társulat legújabb darabjára készül, miközben szembesülniük kell azzal, mennyire tehetségtelenek és élhetetlenek – ráadásul mindez rímbe szedve! Személyes érvem: Az előadás nyelve zseniális. Idézek a darabból: „Mert van a Stradivari és egy átlagos hegedű // A Stradivari Stradivari a másik meg középszerű! // És én hazudhatnék neked tovább, de nem teszem! // Te nem középszerű vagy, hanem tehetségtelen.” Rizikófaktor: Elhiszem, hogy valaki nem vevő az ilyen fajta humorra, vagy esetleg túl soknak tartja. Társadalomkritikának sem utolsó a darab! Hubai Kata


Tiszta Szívvel 39

45 perces dráma

Egy kicsit több mint 45 perces dráma Futva érkezem az iskolába. Fülemben kemény női rockzene dübörög, segít felkészülni a megvívandó harcokra. A Ferenciek tere és a Papnövelde utca között erőm sincs gondolkodni, annyira sietek, hogy még a kávéra bekészített százas is kiesik a zsebemből. Futok a harmadikig, felkapom a cuccom, aztán le a másodikra gyorsan. Éppen becsöngetnek a 0. órára, 7 óra 15 perc van. A nyelvi termeknél nincs egy árva lélek sem. Ácsorgok, várakozom, mondhatni bosszús hangon elkezdek magamban beszélni, hiszen ki is érthetné meg a helyzetet jobban, mint én magam. Aztán legyintek egyet a világra, és visszatámolygok a harmadikra, meghajolva a kezemben cipelt könyvhalmaz súlya alatt. Ugyan van még közel negyven percem az újabb becsöngetésig, észre sem veszem, úgy zakatolnak el a fejem felett a percek, és máris hallom a jelzőcsengőt. Azt érzem, hogy semmire sem volt időm felkészülni, és máris loholhatok az első órára. Megpróbálom visszafogni magam, és nem leesni a lépcsőn a nagy igyekezetben, így mosolyogva tapasztalom, hogy mások tüdőt szakító tempóval rohannak órára. Ám ekkor eszembe jut, hogy valamit elfelejtettem – rohamléptekben teszem meg a lépcsőket vissza a harmadikra, be a titkárságra az aktív tábla kulcsokért. Kell a fenének az aktív tábla egy lábon kihordott szívrohamért cserébe, gondolom, mégis csak hülyeség, hogy itt ölöm magam, mikor a világot akkor sem érdekli a legújabb videóm, ha beleszakadok. A világot, persze… A világot konkrétan tizenhat 11.-es jelenti éppen, pontosabban tizenkilenc, de hármat már nem kell beírnom az elektronikus naplóba sem (hoppá, még a múlt héttel is elmaradtam…), hiszen hobbiból járnak be, rég leosztályozóvizsgáztak már. Bejárnak, mert szeretnek, ül a vállamra a képzeletbeli angyalka, bejárnak, hogy bizonyítsák, mekkora nulla vagy, nekik már úgysem tudsz újat mondani, nehezedik a másikra az osztályozóvizsgák és előrehozott érettségik ördöge. Egy rosszabb pillanatomban, és mert hétfő reggel van, ez utóbbinak hiszek, és csengetés után két perccel úgy esem be

az osztályterembe, hogy a tudatalattimból feltörő düh elfojthatatlan felleggé erősödik (első sorban azért, mert hétfő reggel van, másodsorban a táblakulcs miatt, harmadjára a feleslegesség érzésétől körülölelve, és csak negyedjére azért, mert úgysem csinált senki házit, az ötödik, elment-a-hétvégenem-használtam-ki-nem-javíottam-ki-3-stócdolgozatot életérzésbe bele sem gondolva). Szegény cicukák, már hétfő reggel megkapják a heti dózist, fut át az agyamon, de a feszkónak nem lehet útját állni. Úgysem csinált senki házit. Az önbeteljesítő jóslat működik, két-három szerencsétlen kapálózik csak a levegőben lelkesen, a többi álmosan mered maga elé – bűnbánatnak természetesen nyoma sincs, csak a koleszban volt már megint túl hosszú az éjszaka, de túl rövid az alvás. Házi feladatot csak okkal ad az ember, gondolom, követve a modern pedagógia egyik legfontosabb eszményét, na de kérem szépen, mi értelme az általam oly nagyon szorgalmazott kompetenciaalapú oktatásnak, ha még így sem írnak leckét? Vajon tudják ezek egyáltalán, mi a csuda az a kompetencia-alapú oktatás? És én tudom-e? Persze, morajlik fel bennem a gondolat, miközben kiosztom az első „discuss this with somebody and then CHANGE PARTNERS” instrukciót, igazi dívához méltan, szinte operahangon üvöltve (de kérem, mondom én mindig a kollégáknak, nekem ez az alaphangom, nem vagyok én soha mérges, csak hangosan beszélek), a 10.-esek bezzeg tudják. Ha megkérdezném, skandálnák is, mint egy szépen terelgetett birkanyáj: csoportmunka, ENGLISH, PLEASE, „ez a te felelősséged”, próbálj beleérezni, ha tudatos felnőtté akarsz válni, akkor… Na meg az aktív tábla. Ami persze mindig lassú, nem tölt be, 15 perceket kell áttervezni. És ráadásul olyankor mindig benn ül 3-5 jelölt, a gyerekek megbuggyannak, az én arcom pedig vörösebben ég, mint a könyvtár előtti pihenő festett polipjának legpirosabb csápja… Stage fright mondják az okosok. Mindig stage fright, ha néznek – legyen az bemutató óra vagy Pamela-koncert. Még az 2011


45 perces dráma értiken is (mi már csak így hívjuk, a „fiatalok”, ez az értekezlet maiasan) mindig ez van, meg a vörösödés, hiába szereti magát fontosnak érezni az ember, pláne ha felszólal. Legalább ebben a hétfő első órában nem szeretem fontosnak érezni magam, gondolom, pontosabban nem is tudom, örülök, ha egyszer-kétszer sikerül. Na jó, a dogaíratás király – persze javítani már kevésbé. És amíg lepörög két listening egymás után, s miközben megpróbálok nem odafigyelni a hatalmas sóhajokra, hogy már megint milyen nehéz ez, azt hiszi, elég egyszer meghallgatni, ez nem normális, lepörög előttem az egész nap, az egész hét, szinte az egész életem. A kilencedikesek előtt megint viccesnek kell tűnnöm, ha jót akarok, pedig én mindig mondom, hogy NINCS humorérzékem, a tizenegyedikben megint vészesen fenyeget a péntek 6-7. duplaóra, a 12. sávom pedig négy év alatt annyira megunt, hogy már a mobiljukat sem kapcsolják ki, tehát ismét ki kell tetetnem az összes mobilt a tanári asztalra kikapcsolva, mint egy rossz vizsgán. Mint egy zsémbes vénasszony. Pedig szinte velük kezdtem – és még a tegeződés sem ciki. S akkor ne is beszéljünk a többiről. Jön az Apáczai Napok és nekem meg kéne írni egy újabb szakdogát, amihez kicsinek érzem magam, de hát előbb utóbb mégis csak magyart is kéne tanítani; a joghurtjaim az elmúlt hét alatt megrohadtak a tanári hűtőben, úgyhogy kajám sincs mára, a hétvégéről megmaradt lájtkólától viszont folyamatosan émelygek. Kinek kell ennyi dráma? Neked, súgja a vállaimra nehezedő angyal és ördög egyszerre – soha ennyire nem értettek még egyet az elmúlt öt év alatt. Mert öt év az, ami elmúlt. Öt év, amiből öt éve vannak a cicukák, négy

2011

Tiszta Szívvel 40 éve az osztályfőnök-helyettesség, négy éve az ID, három éve az ART, legalább három éve az Apáczai Napok és a Tiszta Szívvel. (Nagy felindulásomban majdnem akartam szólni odafenn, hogy mondanék beszédet a Ballagáson. De rájöttem, hogy nem kell a cécó, a Ballagás nem rólam szól, és ne arról szóljon, amiről én akarom. Elég ez a pár sor… Majdnem elkezdtem szervezkedni, hogy a Művészeti Díj mellett legyen valami Diákönkormányzat Díj-féleség is. De elmaradt.) Igazából mindent akarok egyszerre, pedig nem fér bele. Azt is el akarom mondani, hogy mit jelent nekem a hatvanas évek. Azt is el akarom mondani, hogy mit jelentett ebben a három évben Tiszta Szívvelt korrektúrázni – ebből egyet Teó, kettőt Norbi mellett – mit jelent ez volt Apáczaisként, jelenlegi Apáczaisként, minden bizonnyal még sokáig leendő Apáczaisként. És szeretném tudni, nem csak elmondani, mit fog jelenteni mindez mostantól. Elballag az „osztályom”, ami igazából nem is az enyém, de mégis, nagyon is; elballag egy évfolyam, akikkel én együtt kezdtem. És akik most befejezik. Tőlük búcsúzom ezzel a másfajta szemszögű „drámázással”, aminek remélem, viszszahozhatjuk a hagyományait az újság hasábjaira. Hogy néha minket is olvassatok. Tőlük búcsúzom előre is – abban a reményben, hogy soha nem kell igazán. És éljenezve a leköszönő főszerkesztőt és a beköszönő újat, akitől (sajnos vagy nem) legalább annyit várok és várunk, mint elődjétől. Közben mindenkinek szeretnék kellemes szórakozást kívánni az Apáczai Napokra, megérdemlitek! Makrancos (gimiben is ez volt a szerzői álnevem)


Tiszta Szívvel

Tartalom & Impresszum

41

Tartalom* Beköszöntő A múlt homályába veszve Ez történt Interjú… Bubenyák Máté tanár úrral Torres Danival Müller Péterrel „Retro MSN” Sport Így írtok ti Vérfüzér 45 perces dráma A ’60-as évek diákélete Divat Zene Ilyenek voltunk Budapest 2000-ben Aranyköpések Idegen nyelven Programajánló 45 perces dráma

1. 2-5. 5-9. 10-14.

Az ábra az 1960-as évek Tiszta Szívvel számaiból válogatott archív cikkeket jelöli.

14-15. 16. 17-21.

22-24. 25-27. 28. 29-30. 30-31. 32-34. 35-37. 38-39.

*A tartalomjegyzék nem teljes; a kiadványban szereplő cikkek töredéke van csak feltüntetve benne!

Főszerkesztő: Wohner Norbert, 12.C Diákszerkesztő: Lakits Eszter, 11.B Tanárszerkesztő: Hubai Kata Felelős kiadó: Munkácsy László, ig. Fedélterv: Nguyen Lan Lilla, öregdiák Illusztrációk: Andics Dóra, 12.C Burány Veronika, 12.C

I M P R E S S Z U M

Szerzők: Burány Veronika, 12.C Csorba Benedek, 12.C Hadnagy Eszter, 11.B Jakab Tamás, 12.C Jamak Ármin, 12.C Kulcsár Dorottya, 10.A Lukácsevics Fanni, 10.C Meláth Kamilla, 12.A Murzsa Tímea, öregdiák Nyúl Dóra, 10.C Pallagi Petra, 10.B Podina Ivett, 11.B Reich Mónika, 7.C Rezneki Frigyes Ferdinánd, 9.B Schmidt Laura, 10.C Szabó Bernadett, 9.B Szűcs Andrea Dóra, 12.B Tamási Vivien, 9.B Zsarnai Fanni, 9.B 2011


Tiszta SzĂ­vvel 42

2011


Tiszta Szívvel 49/2-3.