Pár hónappal ezelőtt az egyik barátom tartott egy ifi alkalmat, amiben összehasonlította Saul és Dávid életét. Arra kerestük a választ, hogy vajon mi lehetett a döntő különbség a két ember között, hiszen mindketten alacsony, megvetett sorból indultak, és királyok lettek, de míg egyikőjükből „Isten szíve szerint való férfi” (ApCsel. 13,22) vált, addig a másik egy kudarcokkal teli uralkodás végén végül önkezével vetett véget az életének. (I.Sámuel 31,4) Mindkettőjüknek nagyszerű lehetőségeket kínált fel Isten, de csak az egyikőjük tudott igazán élni vele. Hol történt baleset? Azt állapítottuk meg közösen, hogy a legfontosabb különbség a két karakter Isten iránti szeretetében található meg. Saul látszólagos engedelmessége és
hűsége csak addig tartott, amíg jól ment sora, amíg az elképzelései szerint alakultak a dolgok, amíg tapasztalta az Istentől jövő áldásokat. Az áldások közepette azonban nem látjuk jelét annak, hogy valaha is törekedett volna az őszinte, mindenféle önző kívánságtól mentes kapcsolatra az Úrral. Saul Istennel csupán érdekkapcsolatban állt, és ezzel lefokozta az Isten - ember viszonyt a pogány bálványistenek tiszteletének szintjére. Mikor Sámuel próféta késik az áldozatbemutatással, Saul önző és engedetlen szíve végül napvilágra kerül. Az Úr utólag meg is erősíti Sámuelt: Ő egész idő alatt Saul szívére volt kíváncsi, nem a külső cselekedeteket figyelte. (I. Sámuel 16,7) Dávid ezzel szemben az Úrtól függött. A trónhoz vezető hosszú útja során