Amikor reformációról beszélünk, akkor ne valamiféle őskori csodadologra gondoljunk, ami a középkorban akkorát szólt, hogy még ma is a zajáról és a nyomáról beszélünk. Nem is egy üstökösről van szó, ami 500 évvel ezelőtt becsapódott Németországba vagy Svájcba vagy Franciaországba. A reformáció mindig is létezett. Kezdettől fogva volt, van és lesz, amíg világ a világ. A reformáció az a folyamat, amikor az egyén és általa a közösség hajlandó meglátni, megtagadni és elhagyni mindazt, ami régi és a gonosztól való (ó emberi), és ezeket eldobva kész helyet adni annak, amit Isten ad. Ezek
számunkra új dolgok. Ennek a folyamatát nevezzük megújulásnak. Kiemel Isten a régiből, és egy új életre hív. Ez nem attól új, hogy most találtuk ki, hanem attól, hogy a jelenben találunk rá. Ennek a lehetősége mindig is létezett. Nyitva volt Ádám előtt, Nóé előtt és Ábrahám előtt is. Újra újjá formálódni Isten kegyelmében. Ez nem vallás, hanem életforma. Hol kezdődik el a reformáció? Ott, ahol Isten lelke elkezd munkálkodni. Ezt pedig Isten céllal teszi, ami azt jelenti, hogy ott lenniük kell célzott személyeknek. Ha megfigyeljük Isten munkamódszerét, akkor látni fogjuk, hogy Ő a kicsiből indul el a nagy felé, az