PÁRBESZÉD
FÉSZEK Interjú Dr. Sebestyén Tamás tanársegéddel
A makroökonómia szerelmese Sebestyén Tamás 2004 óta tanársegéd Karunkon, a hallgatók mindig is bátran kereshették ôt szinte bármilyen területtel, témával kapcsolatban. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy igazán nyílt, segítôkész emberként ismerhettük meg. mák jelmezbálokra és farsangokra készítettek, ezeket összegyûjtögettük, és beöltözve mindenféléket játszottunk. A szüleink és a kisebb testvérek voltak a közönség, mi pedig négyen az elôadók. Bevonultunk a szobánkba, órákig próbáltunk és végül jegyeket is osztogattunk a nézôknek. Késôbb szintén ezzel a csapattal – egészen pontosan hárman voltunk fiúk – nagy gombfocisták lettünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy igazi kabát – és inggombokat gyûjtöttünk, ezekbôl csapatokat raktunk össze, amikkel aztán egy külön erre szolgáló pályán bajnokságokat rendeztünk. Édesapámtól örököltük ezt a dolgot, aki amint kicsit nagyobbak lettünk, elôszedte az ô régi gombjait, amiket még a dédnagymamámtól, mamámtól sikerült elérniük vagy elcsenniük. A csapatokat aztán mi is bôvítettük innen-onnan szerzett vagy vásárolt gombokkal, sôt egymás közt is cserélgettük a „játékosokat” – voltak értékesebbek és kevésbé értékesek is és természetesen mindig ügyelKérlek mesélj a gyerekkorodról! Gyerekkoromról - Ez az elsô kérdés, ami tünk a helyes cserearányra. Ez nagyjából mindig elhangzik, és kicsit átgondoltam az kitöltötte a szabadidônk jó részét: hol elmúlt napokban, hogy mit tudnék a gyerekkoromról mesélni. Nagyon sok kellemes élményre emlékszem vissza s szerettem gyerek lenni, remek családi háttérrel voltam/ vagyok megáldva, úgyhogy a gyerekkorommal kapcsolatban szinte csak kellemes emlékeim vannak. Ilyen szempontból biztosan szerencsés vagyok. Melyik az az élmény, mozzanat, amelyet kiragadnál a gyermekkorodból? Volt egy nagyon jó baráti társaságunk. Öcsém egy évvel fiatalabb nálam, és egy ismerôs házaspár velünk gyakorlatilag egyidôs két gyerekével töltöttük a gyerekkorunk nagy részét. Így aztán hozzánk, négyünkhöz kötôdik a legtöbb emlékem. Velük rendszeresen színházasdit játszottunk. Nagyon sok jelmezünk volt, amit a különbözô anyukák és nagyma-
Írta: Varga Márta
16
nálunk rendeztünk bajnokságot, hol a barátoméknál. A dolog annyira velünk maradt, hogy sokszor, ha gomb kerül a kezembe, megnézem, hogy milyen lenne csatárnak vagy védônek. Néha, ha külföldön járok és találok ilyen üzletet, hozok egy-két jó gombot – már nem játszunk velük, de talán a következô generáció majd értékeli. Az elôbb említetted, hogy színészkedtetek a szülôi közönség számára. Mindig tanár szerettél volna lenni vagy más terveid voltak a jövôre nézve? Nem. Óvodás koromtól kezdve olyan 12-13 éves koromig buszvezetô szerettem volna lenni. Ez meglehetôsen szilárd elhatározásom volt, nem tudom, hogy valaki el tudott volna-e tántorítani tôle, ha ki nem derül késôbb, hogy színtévesztô vagyok, és színtévesztôként buszvezetô nem lehetek. Ez elég rosszul esett akkor, amikor kiderült, de mivel csak általános iskolás voltam, azért túltettem magam rajta és onnantól kezdve nagyon sok minden akartam lenni: építész, történész, még a színészet is komolyan megfordult a fejemben egy rövid idôre.
XIX. évfolyam 7. szám