Szinapszis 2010. február

2010. FEBRUÁR

Tartalomjegyzék Kardiológia ban

[KÖSZÖNTŐ] Szerkesztőségi gondolatok A felelős kiadó köszöntője

5

[HÖK] EHÖK Hírek ÁOK Ellenőrző Bizottság ÁOK Tanulmányi ösztöndíj – szerintem Az ETK HÖK időközi választása ETK Nyílt Nap 2010 TF HÖK: Karácsonyt várva Nyílt Nap és telt ház a TF-en TF: EDUCATIO 2010 – Mi is ott voltunk!

9 11 12 12 13

Amerikai kalandok Criterissima – citerazene intézetvezetőként Menni, vagy nem menni?

A Baráti Kör Pályázata Rezidensek az orvosi ellátásban

Avatar

13

Helló Budapest!

A gondolkodás szabadságáról Limerick Három könyv, amit érdemes elolvasni Életünk részei, a Jóbarátok A bőség zavara Semmelweis Karnevál

Képriport

16

Heidelberg, a romantika városa 22-23. oldal

16

19 20 24 26 27

28 29 30 30 31

[KULTÚRA]

Valóban forradalmasítja a mozit, vagy csupán a szokásos marketing-gépezet indult be James Cameron legújabb filmje kapcsán.

40. oldal

[KÖZÉLET]

17

[HALLGATÓI ÉLET]

Az Old Vic színpadán Kevin Spacey mint mindig, most is pontos és magával ragadó alakítást nyújt a huszadik század egyik legjelentősebb amerikai darabjában.

34. oldal

14 15

Együtt, Veletek, Értetek!

ETK Nyílt Nap egy végzős szemével

Legyen időd magadra!

A vezetés pszichológiája, avagy vezetéslélektan Emlékeink nyomában: emléktáblaavatás Világjáró: Heidelberg A kardiológia szolgálatában Kiválósági Lista Pályázat

Színház Londonban

8 8

[SPORT] Egyetemi sportélet Medikus Kupa 2010

[TUDOMÁNY, OKTATÁS]

Prof. Dr. Merkely Bélával beszélgettünk hivatásról, céltudatosságról, elkötelezettségről, és persze nem utolsó sorban kardiológiáról.

26. oldal

4 4

[FÓKUSZBAN] Egy európai egyetem élén

napjaink-

32 34 36 37 38 40 43

Címlapunkon a Központi Egyetemi Épület felújított belső tere és a Semmelweis Szalon üvegablaka szerepel.

■

■

■

■

■

■

Szinapszis – A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja Alapítva 2005-ben Kiadja a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzata VI. évfolyam 4. szám 2010. február Megjelenik havonta, 2500 példányban 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

E-mail: szerk.szinapszis@gmail.com Felelős kiadó: Szécsényi-Nagy Balázs, EHÖK elnök Főszerkesztő: Oláh Dániel Főszerkesztő-helyettes: Dr. Békási Sándor Szerkesztők: Balogh Réka, Kovács Bernadett, Téglás Barbara Állandó munkatársak: Hajdú Petra, Prosszer Mária Munkatársak: Dr. Cserháti Zoltán, Farkas Bence, Fekete Adrienn, Kerekes Anna, Dr. Lefter Zsuzsanna, Lengyel Attila, Dr. Lőrincz M. Ákos, Mátyás Csaba, Prof. emer. Dr. Monos Emil, Peskó Gergely, Péterfy Nóra, Szénási Annamária, Szijártó Szandra, Prof.

Dr. Túry Ferenc, Vargacz Alexandra

■

■

■

■

■

■

■

VI. évf. 4. szám

3

SZINAPSZIS

Kedves Olvasó!

SZERKESZTŐSÉGI GONDOLATOK

■ Ezúton szeretnénk köszönteni min-

den kedves hallgatótársunkat, tanítómesterünket, egyszóval minden lelkes Szinapszis olvasót a tavaszi szemeszter kezdetén!

Reméljük az előző félév mindenkinek sikeres, szép emlékekben gazdag szemeszter volt. Az újdonsült szerkesztőségünk szemével végiglapozva az előző számok hasábjait, visszagondolva arra a sok szeretetre, visszajelzésre, amelyet az elmúlt néhány hónapban kaptunk, elmondhatjuk, hogy megérte a szerkesztésbe fektetett munka. Szeretnénk megköszönni minden kedves Olvasónknak azt a sok gondolatot, amellyel próbálták munkánkat segíteni, a lapot minél színesebbé álmodni. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy bátorítsak mindenkit arra, hogy ha kedvet érez magában az íráshoz, a szerkesztéshez, ne legyen rest, és bátran keressen meg bennünket a már jól ismert, de lentebb ismét feltűntetett szerkesztőségi e-mailcímen keresztül.

Következő lapzártánk: 2010. március 8.

Elérhetőségünk: szerk.szinapszis@gmail.com

Tovább folytatva ezt a gondolatot, szeretnénk megjegyezni, hogy aki esetleg már küldött saját munkát, de mégsem találja a következő oldalakon írását, ne keseredjen el, mert ez nem munkáját minősíti, csak a Szinapszis kötött terjedelme miatt nem került bele a mostani számba. Mindenki művét igyekszünk lehetőségeinkez mérten közölni a következő lapszámokban.

Felemelő érzés, amikor nekilátunk szerkeszteni az újabb és újabb oldalakat, közben pedig egyre csak gyűlnek a legkülönfélébb témákat boncolgató alkotások.

Picit lezárva az előző számokat, természetesen látjuk a hiányosságokat, igyekszünk még színvonalasabbá, izgalmasabbá varázsolni az elkövetkező félév lapjait. Terveink között szerepel egy vadonatúj honlap elindítása, ahol reményeink szerint még több igényes cikk lesz majd elérhető, és még szélesebb körben válik lehetőség a beküldött munkák közlésére. Szeretnénk folytatni állandó rovataink nyomozása-

it, így például ismét tudósítunk távoli országokból, beszámolunk a Hallgatói Önkormányzatok munkájáról, és természetesen ismét nagy hangsúlyt fektetünk a kultúrára.

Nagy örömünkre szolgált, és büszkeséggel tölt el minket, hogy az évet az Egyetemünk rektorával, Prof. Dr. Tulassay Tivadarral készített interjúval kezdhetjük, hiszen továbbra is célunk, hogy minél közelebb hozzuk egymáshoz a hallgatókat és alma materünk vezetését.

Reméljük, Kedves Olvasó, legalább akkora örömmel fogod végiglapozni a következő oldalakat, mint amekkora lelkesedéssel igyekeztünk megszerkeszteni 2010. első számát.

Sok sikert és mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

A Szerkesztőség

Szívesen vesszük a lap új arculatával és tartalmával kapcsolatos visszajelzéseket, észrevételeket. Ha van ötleted, mit látnál az újság hasábjain, vagy esetleg publikálnál is, ne habozz, lépj nyugodtan kapcsolatba a Szerkesztőséggel. (Bizonyos tartalmi, formai és stilisztikai kötöttségek miatt csak az előre egyeztetett és az arra érdemes írásokat tudjuk megjelentetni. Kérjük, mielőtt belefognál a cikk elkészítésébe, mindenképp keress minket!)

A felelős kiadó köszöntője

■ Kedves Hallgatók! Mindenekelőtt szeretnék szerencsés és sikeres szemesztert kívánni Nektek!

Szabad perceitek kellemes eltöltéséhez szeretnénk a Szinapszissal is hozzájárulni, melyet remélem, jó kedvvel vesztek majd kézbe. Talán észrevettétek, hogy az újság nyomdai megjelenése kicsit változott. Ezzel kapcso-

4

VI. évf. 4. szám

latosan is szeretnénk kérni véleményeteket, javaslataitokat.

Az új évben is emelt példányszámban tervezzük eljuttatni Hozzátok a lapot, hogy lehetőség szerint minden érdeklődő kézbevehesse. A félévben összesen négy számot tervezünk, teli értékes tartalommal, információval, tudománnyal és művészettel.

Az oldalak megtöltésében továbbra is számítunk mindenkire, aki kedvet érez cikkíráshoz, alkotásai közkinccsé tételéhez.

Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök

2010. FEBRUÁR

Egy európai egyetem élén INTERJÚ

Beszélgetés Prof. Dr. Tulassay Tivadarral, a Semmelweis Egyetem rektorával

■ Szinapszis: Először is köszönjük, hogy Rektor úr időt szakított a Szinapszis hallgatói lapra. Egy éve az Egyetem Szenátusának jóváhagyásával újabb rektori ciklusát kezdte, immár a harmadikat. Milyen tervei voltak, vagy vannak ez alatt a három év alatt, és mi motiválta a feladat elvállalásakor?

Tulassay Tivadar: Ami a hallgatói megkeresést illeti: ez természetes. A harmadik rektori ciklussal kapcsolatban pedig annak idején a körülmények hozták úgy, hogy egyáltalán megfontolhattam a lehetőségét. A Felsőoktatási Törvény megváltozása bizonyos esetekben minősített többséggel egy harmadik időszakot is engedélyezett az addig hivatalban lévő rektoroknak.

Akkoriban a rektorjelöltek kissé polarizálták az egyetemi közélet néhány szegmensét, és végül a rektorhelyettesek szembesítettek azzal, hogy azok az ügyek, melyeket hat éven keresztül próbáltunk elindítani, igényelnének még egy következő ciklust.

Magamnak azt fogalmaztam meg, hogy az eddigi szempontokat szem előtt tartva az Egyetemet egy európai mértékkel is számon tartott, jól pozícionált, gazdaságilag stabil és a fejlődés egyik-másik ágában kiemelkedőt nyújtó intézménnyé fejlesszük. Ebben koncentráltan építkeztünk néhány területe: a kurrikulum reformra és a minőségi oktatásra, a nemzetközi kapcsolatok megerősítésére, a nagy léptékű európai partnerek megtalálására, valamint a világon jelenleg akcentuált kutatási irányok és a rendelkezésre álló kutatói bázis előmozdítására.

Ugyancsak kihívást jelentett a szétszórt egyetemi infrastruktúra koncentrálása. Az intézmény sorsa a történelem évei alatt igencsak hányatott volt: Nagyszombatról Budára, majd Pestre költözött. Nincs olyan campus, ahol a diákok együtt lehetnének. Egyelőre az látszik körvonalazódni, hogy az Üllői út mentén, két metrómegállónyi távolságban alakulhat ki egy nagyjából ennek megfelelő, a biomedicinális képzést lefedő terület (ide tartozik a Fog-

orvostudományi Kar új épülete, az ÁOK-nak az EOK és az ETK-nak a Vas utcai épülete).

Sz: A finanszírozás sok esetben korlátozza az Egyetem erőforrásait, mind az oktatási, mind pedig az egészségügyi ágazat megszorításokkal küzd. Ebben a helyzetben mekkora a rektor mozgástere? Valamint ide tartozik talán az is, hogy több interjúban említette, lennének ötletei az egészségügy reformjával kapcsolatban is. Továbbra is megvannak ezek az ambíciói?

TT: Az utóbbiakat mindig az Prof. Dr. Tulassay Tivadar újságírók adják a számba, én csupán próbálom minden 1968-ban kezdte meg egyetemi tanulegyes alkalommal elsorolni mányait a Semmelweis Orvostudományi azt, amit amatőr módjára láEgyetemen, ahol 1974-ben szerzett általátok, de rendre hozzáteszem, nos orvosi diplomát summa cum laude mihogy nincsenek az egész nősítéssel. egészségügyre kiterjedő elDiplomájának megszerzése után egy képzeléseim. Nem szándéévig a Csepel Vas- és Fémművek üzemorkozom az Egyetemen megvosa volt, majd a SOTE II. számú Gyerszerzett tudást máshol kamekgyógyászati Klinikáján lett gyakornok, matoztatni, sem szakpolitiitt szerzett gyermekorvosi szakképesítést kai, sem egyéb politikai fel1978-ban. 1992-ben neonatológus, 1999adatot nem kívánok elvállalben hipertonológus, 2002-ben nefrológus ni. Egyetemi, akadémiai emszakorvosi képesítést szerzett. ber vagyok döntően.

1990-ben a SOTE Általános OrvostudoA rektor játéktere viszonymányi Karának dékánhelyettesévé válaszlag csekély, hiszen abból adótották, amely tisztséget 1995-ig viselt, amidik, hogy az állam, mint kor az egyetem általános és klinikai rekmegrendelő, megrendel nátorhelyettese lett. 2003. július 1-jén vette lunk bizonyos számú képzést, át a Semmelweis Egyetem rektori pozícióés ez kitesz egy képzési norját. matívát. Ezt úgy osztjuk szét, ahogy az érintett szakon az egyes hall- ni. A progresszív betegellátás csúcsán gatók képzése megkívánja. A másik álló egyetemek sajnos általában roszfő forrás az Egészségpénztár által fi- szabbul jönnek ki az egyenlő bánászetett betegellátás, amely többek kö- módból. zött azért kevés, mert az EgyetemekA játékteret valamennyire az idenek van a legmagasabb, számszerű- gen nyelvű képzésből származó többsíthetően kifejezett mutatójuk a bete- letbevétel könnyíti meg. Az innen begek szövődményességét, veszélyes- folyó pénzeszközök révén tudjuk bizségét, nehézségi fokát illetően. Mivel tosítani az oktatáshoz szükséges fela finanszírozás homogén betegcso- tételeket, amelyeket egyébként a maportokon alapul, így a szövődményes gyar hallgatók is igénybe vesznek, és esetek halmozott előfordulása mellett amelyeket a Magyar Állam a magyar az átlagos összegből nem lehet kijön- hallgatók számára nem biztosít.

VI. évf. 4. szám

5

SZINAPSZIS Ha én csak a gazdasági egyensúlyra törekvő rektor lennék, azt mondanám, köszönöm, nekem a magyar hallgató nem is kell, és fölveszem a rengeteg ide jelentkező angol és német diákot. Azonban nem ez a Semmelweis Egyetem feladata. Mikor úgy tűnik, hogy az állam kivonul az államigazgatásban leginkább közjóként definiálható ágazatokból (felsőoktatás, egészségügy), nem fizeti azokat árukban, akkor nagyon nehéz egy olyan egyetemet jól kormányozni, mint amilyen a Semmelweis.

Ennek ellenére sem az oktatás, sem a betegellátás nem sínylette meg ezeket a folyamatokat. A helyzet javítása érdekében az Egyetem számos nagy pályázatot próbál megnyerni, kihasználva akár az egyéni, akár a csoportos ambíciókat. Mindez pótolhat infrastrukturális, gépműszerparkot érintő hiányokat, és növeli az Egyetem renoméját, innovációs aktivitását.

minden héten olyan mélységben részt venni a labor megbeszélésein, amenynyire szeretnék. Ettől persze én szenvedek.

Sz: Rektor úr már említette a kurrikulum reformot, amely a közelmúltban zajlott le az ÁOK-n, és most kezdi el érzetetni hatását. Mennyire elégedett a végeredménnyel, és hogyan látja az új struktúrák bevezetésének helyzetét az oktatásban?

Sz: Mindezek mellett mennyi ideje jut a klinikai munkára?

Hogyan látja a Gyermekklinika helyzetét?

TT: Én úgy tudom, hogy jó helyzetben van. A rektorságot csakúgy, mint bárki más Magyarországon, nem főállású rektorként végzem, hanem átmeneti szolgálatnak gondolom. Nem adtam fel sosem a Gyermekklinika vezetését, minden reggel korán ott kezdek, rendszeresen vizitelek az osztályokon, a referálókat én tartom, minden problémás betegről tudomásom van, és részt veszek az ügyes-bajos diagnosztikus és terápiás döntésekben is. Valakinek pontot kell tennie egy kérdéses eset végére is.

Mindezt nagyon élvezem, és vezető munkatársaim nélkül, akik kiváló segítséget nyújtanak, nem is lenne kivitelezhető. Nem lehet úgy egy egyetemi funkciót jól ellátni, ha a hinterland közben feloszlik, és nem szerencsés az, ha az ember nem tud hazamenni oda, ahol jól érzi magát, és tudja, hogy mitől értékes az a munka.

Az sajnos már nem fér bele, hogy az Akadémia által is támogatott kutatólabor fiatal, tehetséges munkatársainak minden lépését nyomon kövessem. A fő irányokat természetesen együtt határozzuk meg, de nem tudok 6

VI. évf. 4. szám

TT: Visszagondolva arra, hogy én milyen tanrendben szereztem a diplomámat 1974-ben, a kurrikulum reform indítéka az volt, hogy az akkorihoz viszonyított kurrikulum változás aránya tíz százalék alatt volt. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a képzés végén általános orvosi diplomát adunk át: szükséges hozzá az anatómia, a biokémia, az élettan, majd a preklinikai tárgyak – ilyen az évszázadok alatt kialakult, jól bevált, európai gyökerű orvosképzés.

Azonban a tudományterület fejlődése néhány esetben kikristályosított önálló tantárgyakat is, amelyekről az évtizedek alatt nem vettünk tudomást.

Példaként említhetjük a továbbra is hiányzó klinikai onkológiát vagy a klinikai genetikát, de a korábban működő, és a manualitás elsajátítása szempontjából fontos kísérletes sebészet sem volt mindeddig jelen. A laboratóriumi medicina is kikövetelt magának egy önálló tárgyat. Egyszóval számos, ehhez hasonló hiány mutatkozott, s akik a kurrikulum reformban részt vettek – Karádi dékán és Hunyady dé-

kánhelyettes – ezt nagyon helyesen látták.

Nem is a blokkoktatás volt elsősorban a kérdés, hiszen azzal Pécsett pár éve már megpróbálkoztak, de nem működött. Az igazi kihívás az volt, hogy a mi struktúránkban egymásra lépcsőzetesen épülő tárgyak miatt viszonylag későn bekövetkező, fontos orvos-betegtalálkozásokat kissé korábbra hozzuk: már a képzés elején, betegágy mellett szerettük volna sejtetni azt, milyen orvosnak lenni. Az ugyancsak helyes, ha ezen keresztül éreztetjük, hogy az anatómiai, a biokémiai és az élettani tudás azért nélkülözhetetlen a hallgatók számára, mivel végtére is így lehet megmondani, hogy a beteg milyen panaszok alapján milyen betegségben szenved, mik a megfelelő diagnosztikus lépések, és milyen eszközökkel lehet gyógyítani. Ráérezhetnek, hogy mi mindennek kell lejátszódnia a fejükben, hogy helyre tudják tenni az egyes dolgokat.

A fő probléma nem is az új tárgyak megjelenésének szüksége, vagy a jelenlegi diszciplínák közötti hangsúlyeltolódás, hanem a tantárgyak adathalmazának pontos súlyozása. Ha ezt nem tesszük meg, nem élünk ezzel az eséllyel, akkor bizony mulasztást követünk el. Én például a gyermekgyógyászatért felelős oktató vagyok. Ugyanazt a gyermekgyógyászati tematikát kell-e oktatnom, mint amelyet a fertőző betegségek csúcspontján oktattak három-négy generációval ezelőtt, mikor is a skarlát, a kanyaró és más fertőző betegségek komoly fejezeteket képviseltek? Avagy ezek helyett, melyek a védőoltásoknak köszönhetően szinte eltűntek a gyermekgyógyászati palettáról, újonnan megismert mitokondriális vagy öröklődő anyagcsere-betegségeket kell-e oktatnom?

Ezeket a fajsúlyeltolódásokat azonban csak a tantárgyért felelős professzor tudja. Megmondom őszintén, ezen a területen látok némi tétovázást, de alapvetően bizakodom. Ha azonban a témák súlyozása, a tantárgyak belső átalakítása nem történik meg, a kurrikulum reform félbehagyott reform lesz.

2010. FEBRUÁR Sz: Mi a véleménye a Hallgatói Önkormányzat munkájáról?

nyem, konferenciákra jártam. Eddigi pályám során mindig elérkeztem egy útelágazáshoz, s ott, azt remélem, mindig jó döntést hoztam. Amikor meghívott Kovách Arisztid élettanprofesszor, hogy végzés után dolgozzam nála, tudtam azt mondani, hogy én inkább klinikus szeretnék lenni, noha az biztos ajánlat volt. Nekem akkor nem volt kapcsolati tőkém, úgymond nem voltam „valakinek a valakije”. Ő pedig

vesztettem el semmit, leszámítva talán azt, hogy soha nem tudtam megmutatni, jobb körülmények közt mire vihettem volna.) Tehát ez is jó döntésnek bizonyult.

Van egy olyan régi mondás, hogy a hídon akkor kell átmenni, ha folyóhoz érünk. Az életünk során adódó útelágazások azok, melyeknél jól kell tudni dönteni. Pápának nem szoktak olyat választani, aki nagyon akar lenni, ez a Vatikán belső törvénye. De még a többezer éves kínai birodalomban sem az lett a császár minisztere, akiben nagyon működött a hatalomvágy, mert úgy tartották, abból nem biztos, hogy jó vezető lesz. Ha a tehetség és a környezet úgy akarja, úgyis az ember elé kerül az az utca.

TT: Szükséges és fontos szereplők.

Mi, oktatók nem önmagunkért vagyunk, hanem a hallgatókért. A tőlük érkező feedback elsődleges bizonyos kérdések esetében. S akkor töltik be igazán feladatukat, ha azon a területen maradnak, amelyik az oktatás és a diákélet, valamint a diploma minőségének javítását szolgálja. Kevéssé töltik be ugyanakkor a feladatukat – ez nem erre az Egyetemre vonatkozik –, mikor az egyetemi menedzsment különböző belső politikai-vezetői dolgaiban próbálnak a mérleg nyelve lenni. Más egyetemeken pontosan ki lehet tapintani, hogy a hallgatóktól függ, ki lesz például a rektor, s milyen kedvezményekre számíthat a Hallgatói Önkormányzat ekSz: A rengeteg munka kor. Ez szereptévesztés. Enmellett mivel tölti a szagedtessék meg nekem, a badidejét, mennyi ideje hallgatók egyes kérdéseket jut a családjára? úgy látnak, ahogy néha bizonyos kedvezmények alapján TT: A gyermekeim namások láttatni szeretnék a gyok, önálló életet élnek. A helyzetet. De ismét hangsúkutyánk pár hónapja múlt lyozom, ez nem par excellenki, csak a feleségem vár ce a Semmelweis Egyetemotthon engem egyedül esről szól. ténként, de valóban, a csaA Semmelweis Egyetelád nagyon fontos, jó légmen működő Hallgatói Önkört teremt, és biztonságot kormányzat nagyjából-egé„Az értelmiségiek olyan gyűjtőhelyeként képzelem el, nyújt. Mindenki akkor tudja szében, kis kilengésekkel ahol zene, képzőművészet, beszélgetés, értelmes vijól ellátni feladatait, ha a kellően bölcs volt ahhoz, tatkozás van.” magán- és a személyes hogy csak olyan esetekben élete otthon rendben van. foglaljon állást, vagy hallassa a volt olyan nagyvonalú, hogy felhívott Én szerencsésnek mondhatom mahangját, amelyek valóban a hallga- egy másik gyermekgyógyász-profesz- gam, nálam ez rendben van. tóságot érintik. Hogy tudnak-e a hall- szort, és kommendált, azzal a lendüNem szeretek elutazni, én sokkal gatók objektíven, sine ira et studio lettel át is küldött hozzá. inkább otthonülő típus vagyok. A kidönteni, az már az ő dolguk.

Végzés után egyébként gyermek- kapcsolódás zenehallgatásra vagy A kari önkormányzatok között, orvosi állásom sem volt, elmentem olvasásra korlátozódik, esetleg egyfelesleges kertelnem, magam is érzem egy gyárba üzemorvosnak, s bíztam egy jó képzőművészeti kiállítás mega feszültséget, de ezzel együtt azt lá- benne, hogy majd előbb-utóbb, ígéret tekintésére. Itt, a rektori épületben is tom, az EHÖK többé-kevésbé tudja alapján kapok lehetőséget. Később iz- ezt próbálom megvalósítani a Semkezelni a felmerülő problémákat, a galmas volt az a kérdés, érdemes-e a melweis Szalon kapcsán, mind külsőjog és a tiszta erkölcs talaján. vadonatújan meghonosodott diszciplí- ségében, mind tartalmában. Az értelnával, a neonatológiával foglalkoznom: miségiek olyan gyűjtőhelyeként képSz: Kicsit más vizekre evezve: érde- kis súlyú koraszülöttek ellátásával. zelem el, ahol zene, képzőművészet, kelne minket, egyetemi évei alatt Fontos és jó programokat csináltunk beszélgetés, értelmes vitatkozás tervezte-e az például, hogy egyszer számos olyan barátommal, akik ma van. Az elmúlt negyedév egyértelmű egyetemi vezető lesz?

Európa és az Egyesült Államok legje- siker ebből a szempontból. lentősebb egyetemein viszik a neonaTT: Dehogy terveztem! Ez nem így tológiát. (Nota bene, bennem sosem Sz: Rektor úr, köszönjük az interjút, működik. Orvos szerettem volna lenni, merült fel, hogy elhagyom Magyar- munkájához sok sikert és kitartást dolgoztam tudományos diákkörös- országot, meg vagyok elégedve a kívánunk! ként, már ezalatt megjelent közlemé- sorsommal, és úgy gondolom, nem is Oláh Dániel, Békási Sándor VI. évf. 4. szám

7

SZINAPSZIS

EHÖK Hírek EHÖK

■ A legutóbbi lapszám megjelenése –

december eleje – óta sok minden történt körülöttünk. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöksége 2009. december 10-én új alelnököket választott Dr. Lőrincz M. Ákos és Al-Katib Kamil személyében. Az EHÖK Elnökségének javaslatára a Semmelweis Egyetem Gazdasági Tanácsának tagjává választotta Dr. Szócska Miklóst, az Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatóját. Sok szerencsét és sikert kívánunk munkájukhoz!

2009. december 31-én lejárt Egyetemünk vezető testületének, a Szenátusnak a mandátuma. Az új Szenátus tagjai megválasztásukat követően először 2010. január 28-án tartottak ülést, amelyen megválasztásra kerültek az egyetemi szintű bizottságok hallgató tagjai is.

A Szenátus hallgató tagjai: Al-Katib Kamil, Bagyinszki Gyula, Lengyel Attila, Dr. Lőrincz M. Ákos, Pes-

kó Gergely, Szádvári Enikő, Téglási Vanda, Szécsényi-Nagy Balázs.

Tavaszi rendezvények • TDK Konferencia – 2010. február 17-19., NET • Jégfarsang – 2010. február 23., Pesterzsébeti Jégcsarnok • Semmelweis Karnevál – 2010. március 4., NET • SE Kulturális Napok – 2010. március 9-18.

• Medikus Kupa 2010 – 2010. március 26-28.

• Egyetemi Sportnap, ÁOK Kari Nap – 2010. április 14.

Januárban az ÁOK Dékáni Hivatal végleges helyére költözött, a NET volt Könyvtárának területére. Az új helyen a Dékáni Hivatal a megszokott ügyfélfogadási rend szerint várja a hallgatókat. A Hallgatói Önkormányzat irodája előtti tér berendezése folyamatban

van. A közeljövőben fog megnyílni az Egyetem Karrier Irodája is, amely három helyszínen – a NET épületében, az Egészségtudományi Karon és a Testnevelési és Sporttudományi Karon – fogja várni az érdeklődőket.

Január 22-23-án került megrendezésre az EDUCATIO Oktatási Szakkiállítás, ahol nagy sikerrel vett részt Egyetemünk mindegyik karának Hallgatói Önkormányzata. A kiállításon elsősorban az idén érettségiző diákokat tájékoztattuk az Egyetem által kínált továbbtanulási, képzési lehetőségekről.

2010. február 2-án az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettesévé választotta a Kari Tanács Dr. Nagy Zoltán Zsoltot. Sok sikert, jó egészséget kívánunk munkájához!

Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök

Ellenőrző Bizottság ÁOK HÖK

■

A bizottságok munkájának bemutatása során talán az egyik legkevésbé ismert bizottság tevékenységét szeretném megismertetni a hallgatósággal.

Az Ellenőrző Bizottság (EB) négy tagból áll, és két állandó meghívott is segíti munkánkat. Tevékenységünk egyik része szabályzatok megalkotásának, módosításának az előkészítése. Ezek közül talán a legnagyobb feladat az ÁOK HÖK Szervezeti és Működési Szabályzatának folyamatos aktualizálása és egy új szabályzat kidolgozása. Foglalkozunk klasszikus ellenőrzési feladatokkal, valamint ve8

VI. évf. 4. szám

zetjük az ÁOK HÖK nyilvántartásait, statisztikáit. A Bizottság tett javaslatot 2009. év végén, hogy az egyes hallgatókat érintő kereteken megmaradt összegek a Kar összes olyan finanszírozott hallgatója között kerüljenek szétosztásra, akiknek ösztöndíj folyósítható.

Egy hallgatóra ugyan nagyon kis összeg – nyolcszáz forint – jutott, azonban ezzel is szerettük volna kifejezni, hogy a Karon minden hallgató egy közösséghez tartozik. Tisztában vagyunk vele, hogy a mai világban sok helyen nem így döntöttek volna, de

nem tudjuk elégszer kiemelni, hogy az orvos felelőssége és erkölcsi tisztasága nagyon fontos érték.

Az ÁOK HÖK Ellenőrző Bizottság tagjai és segítői: Deák Bence Tamás, Farkas Réka, Gresits Orsolya, Szécsényi-Nagy Balázs (tagok) Farkas Bence, Jordán Zsófia (meghívottak – segítők) Szécsényi-Nagy Balázs

2010. FEBRUÁR Szerkesztőségi gondolatok

A Szinapszis egyik legfontosabb feladatának tekinti olvasói hiteles tájékoztatását. Ennek elengedhatetlen része az egyetemi, valamint a kari Hallgatói Önkormányzatok munkájának bemutatása, Reméljük, rovatunk megfelelő lehetőséget nyújt a HÖK és a hallgatók közötti kapcsolat elmélyítésére, és senki nem marad le az őt érintő információkról.

Tanulmányi ösztöndíj – szerintem

ÁOK HÖK

A tanulmányi ösztöndíjjal kapcsolatos kérdések régóta foglalkoztatják a hallgatóságot. Ennek kapcsán szeretném megosztani a kedves olvasókkal pár gondolatomat. Egyrészt írok magáról a rendszerről: milyen utat jár be a pénz, míg a Minisztériumtól a hallgatók számlájára ér, másrészt megpróbálok rávilágítani a rendszer működésével járó hibákra: átvétel más egyetemről, kötelező tárgyak csúsztatása, kreditvadászat.

■

A jelenlegi rendszer. A Miniszté- alapján, kiszámítjuk az évfolyam/év- alább háromszor akkorának kell lenrium a képzésben részt vevő államilag folyamfél átlagot. Ezt követően kivá- nie, mint a legkisebb összegnek. Értetámogatott hallgatók után, akik nem lasztjuk azon hallgatókat, akik az átlag lemszerűen a csoportban kiosztott lépték túl a tizenkét félévet, hallga- felett vannak (részhalmaz). Amennyi- összegnek igen jól meg kell közelítetói normatívát fizet. Ebből származik ben többen vannak az átlag felett, mint nie a csoportra elkülönített részkeretet. többek között a tanulmányi ösztön- az érintett csoport 50 %-a, abban az Ezután kerül sor az adatok ellenőrzédíj, a szociális ösztöndíj és a közéleti esetben az előbbi részhalmazból azo- sére és az ösztöndíjak utalására, ösztöndíj is, melyek külön kereteket kat választjuk csak ki, akik az első 50 melynek összege havonta tizenötképeznek. Azt, hogy a normatíva mi- %-ban vannak. Mindezt a felsőbb jogi millió forint körül van. lyen arányban oszlik meg a keretek szabályozás teszi szükségessé.

A rendszer sarokkövei, hibái: A között, a kormányrendelet határok köGyakran előfordul, hogy a határon tantárgyak száma. Egyetemünkön és zé szorítja (X %-tól Y %-ig), pontos ér- lévő hallgatók azonos átlaggal rendel- Karunkon jelenleg is behatárolt a vátékét pedig a HÖK határozza meg. A keznek, viszont csak egy részük férne lasztható tárgyak száma, illetve azoszázalékokat a korábbi évekhez ha- bele a felső 50 %-ba. Ilyenkor a hatá- kon a hallgatói létszám, annak ellenésonlóan úgy állapítottunk meg, hogy a ron lévő, azonos átlaggal rendelkező re is, hogy az utóbbi években jelentőlehető legnagyobb összeget lehes- hallgatók közül senki sem részesül sen bővült az ilyen tantárgyak köre. sen kiosztani tanulmányi ösztöndíj ösztöndíjban, mert a jogszabály sze- Emiatt került sor a választhatóan felcímén. rint az azonos eredményű hallgatókat vehető kreditek esetében maximaliAz így létrejövő teljes tanulmányi- azonosan kell elbírálni, ugyanakkor 50 zálásra. A HÖK minden esetben táösztöndíj-keretből mindenekelőtt félre- %-nál több hallgató az adott csoport- mogatta az új tantárgyak bevezetését, teszünk egy tartalékkeretet, mely azt a ban nem kaphat ösztöndíjat. hiszen a hallgatók érdeke, hogy minél célt szolgálja, hogy színesebb palettáról választA hallgatói normatíva keretösszege (100%) azon hallgatók is hassanak érdeklődésüknek kaphassanak öszmegfelelően.

• Teljesítmény alapú (64 %) töndíjat, akik valaTanulmányi ösztöndíj (95 %) A tantárgyfelvételkor ellenőrmilyen tévedés közésre kerülnek a hallgatók kreEgyéb kari ösztöndíj (0,2 %) vetkeztében ereKözéleti ösztöndíj (4,6 %) ditszámai, kizárva így a szadetileg nem kapbálytalanságokat. Ezzel igyekTartalék (0,2 %) nának (pl. rossz • Szociális alapú (35 %) szünk biztosítani, hogy minadatok szerepeldenkinek lehetősége legyen Rendszeres szociális támogatás (91 %) nek az adatbázisRendkívüli szociális támogatás (3 %) választható tantárgyakhoz ban). Ezután a kehozzáférni, ugyanakkor ez a Alaptámogatás (6 %) retet létszám ará• Intézményi működési költségek finanszírozása (1 %) szabály, reményeink szerint, nyosan osztjuk nem szűkíti be túlságosan a A Hallgatói Önkormányzat működésének támogatása (1 %) szét a szakok, évhallgatók lehetőségeit. folyamok, évfolyamfelek között. Mivel Az ösztöndíjátlag. Nem más, az elsőévesek az első félévben nem A kiválasztott hallgatókat a legki- mint a korrigált kreditindex. Ez fikaphatnak tanulmányi ösztöndíjat, sebb, még ösztöndíjat érő átlagtól ti- gyelembe veszi a hallgató teljesítméezért az utánuk kapott összeg a többi zedesével növekvő intervallumokba nyét, mind a jegyek, mind a teljesített csoport között oszlik szét. Így létrejön- soroljuk. Az intervallumokhoz össze- kreditek tekintetében. Mindez ideálisan nek a részkeretek. geket rendelünk. Az azonos interval- működő rendszert eredményezne, ha Miután megvan az adott csoport lumban található hallgatók azonos minden tantárgy egy kredite ugyantagjai között kiosztható részkeret, összeget kell, hogy kapjanak. Az ösz- annyit érne. Ez sajnos jelenleg még megvizsgáljuk a csoport hallgatóit: sor- szegek lineárisan kell, hogy növeked- mindig nem teljesül. A választható tárba rendezzük őket az ösztöndíjátlaguk jenek, és a legnagyobb összegnek leg- gyak között még mindig vannak, meVI. évf. 4. szám

9

SZINAPSZIS lyek kreditértékének megszerzése „túlzottan” könnyű. Ezeket nevezzük mi, hallgatók kreditvadász tárgyaknak: nem kell értük sokat teljesíteni, adott esetben ott sem kell lenni, és ennek ellenére a vizsgán egy estényi felkészülés után szinte mindenki jobbnál jobb jegyeket kap. Egy-egy ilyen tárgy jelentősen megdobja az átlagot, és igazságtalan helyzetet teremt. Az elmúlt időben kezd visszaszorulni ez a tendencia, mely tudatos tevékenység és fellépés eredményének mondható. Véleményem szerint azzal fejlődik a rendszer, ha minőségi tárgyak kerülnek meghirdetésre, illetve a jelenlegi tárgyak színvonala tovább javul, melynek eredményeként a választható tárgyak kreditjeinek megszerzése valódi teljesítményt tükröz, mely a tanulmányi ösztöndíj alapja.

Ki kaphat tanulmányi ösztöndíjat? A megelőző évben ki voltak zárva a tanulmányi ösztöndíjból azon hallgatók, akik túl vannak a tizenkettedik félévükön, és ezért nem jár utánuk hallgatói normatíva. Idén úgy döntöttünk, hogy hasonlóan a szociális és közéleti ösztöndíjhoz, nem zárjuk ki az ilyen hallgatókat a tanulmányi ösztöndíjból sem. (Mindez tizenegy hallgatót érintett.) A döntéssel kapcsolatban persze sok a pro és kontra érv is, melyeket most nem részleteznék.

Hibák. A rendszerben „hibaként” jelenhetnek meg adott esetben az átvett hallgatók, akiknek az ösztöndíjátlaguk magasabb, mint a mi rendszerünkben az elméleti maximum, hiszen több kreditet vettek fel, mint amennyit nálunk lehetséges lett volna. Jelenleg a szabályozás értelmében nem lehet külön kezelni őket, de, reményeim szerint, ez a probléma feloldható lesz, és jövőre nem jelenik meg újból. Tudni kell, hogy egy-egy ilyen hallgató nem jelent óriási módosulást a rendszerben, hisz az általa megszerezett ösztöndíj a szétHirdetmény – HÉTVÉGE PRÁGÁBAN

osztandó részkeretnek elenyésző hányada csupán.

Nagyobb számban jelentkező hiba felsőbb évfolyamokon, hogy a kötelező tárgyakat a hallgatók elcsúsztatva veszik fel különböző okok miatt (pl.

ERASMUS). Ilyenkor, mivel ők több kötelező kredittel rendelkeznek az adott félévben, magasabb átlagot érhetnek el. Ez természetesen azzal jár,

ter végén a tanulmányiösztöndíj-tartalék kerete. A kiosztás arányosan történt azon hallgatók között, akik év közben részesültek tanulmányi ösztöndíjban: így nem veszett el a keretnek ez a része.

Ezen felül, mivel a közéleti ösztöndíj keretén és más kereteken is jelentős összeg maradt, úgy döntöttünk, hogy a hallgatók kapjanak egységesen nyolcszáz forintot. Ez a FONTOS! jelképes összeg szimboA félévenként felvehető választható kreditek lizálja: a közéletnek száma maxiumum 9, de legfeljebb a félévben felmindannyian részesei vett kötelező tárgyak kreditértékének 40%-a. vagyunk. TermészeteAmennyiben a hallgató diákköri eredményével kresen felvetődött ezzel dittöbbletet szerez, akkor annak ellenére, hogy az kapcsolatban, hogy adott félévben már elérte a maximálisan felvehető nyolcszáz forint nem igakreditértéket, a többletkredit elszámolható. zán nagy összeg, ugyanakkor más, szabáhogy vagy korábban, vagy később ke- lyos és elfogadható felhasználási móvesebb kötelező kreditből voltak / lesz- dot nem találtunk. Ha pedig nem kerül nek kénytelenek „dolgozni”, így az kiosztásra: elveszik. egyén szintjén valamelyest kiegyenlíÖtletek. Számos ötlet született aztődik a dolog, a csoport szintjén azon- zal kapcsolatban, hogyan is lehetne töban „hibaként” jelenik meg. Egy nagy kéletesíteni a rendszert, kiküszöbölni létszámú csoportban még ez sem a hibákat. Ilyen volt például az, hogy okoz jelentős változást a rendszerben, számoljunk ösztöndíjátlagot csak a köazonban kis létszámú csoportokban, telező tantárgyakból. Ezzel azonban mint amilyenek találhatóak az Egész- két probléma is van. Egyrészt, ha vaségügyi Ügyvitelszervező Szakon egy- lakinek az adott félévben csak egy köegy fő is látható változást okozhat. telező tárgya van, és azt jelesre teljeMint említettem: az ilyen típusú hi- síti az ugyanúgy 5.00-ás átlagot érne ba gyakoribb, azonban véleményem el, mint az, aki mindezt öt-hat kötelező szerint kevésbé jelentős, mint a régi tárgy elvégzésével produkálja. Másrendszer hibája, mikor mindenki részt egy ilyen rendszer nem honorálannyi kreditet vett fel, amennyit ja a kötelező tárgyakon túli munkát, csak akart. Szerintem azért volt még ami egy minőségi választható tárgy igazságtalanabb a régi rendszer, mert esetén valóban teljesítményt jelent. akik gyorsabban kattintottak tantárgySok egyéb elképzelés is elvérzett felvételkor, azok igen nagy lépés- különböző okok miatt. Ennek ellenére, előnybe kerültek még azokhoz képest ha úgy gondolja a kedves olvasó, is, akik a kötelező tárgyaikat igen jól hogy kezében a megoldás, ne hateljesítették, és ez több embert érintett, bozzon megosztani velünk: se-aokmint amennyi a jelenlegi átvettek/tan- hok@gmail.com. tárgycsúsztatók száma. Újításként lehet elkönyvelni, hogy Peskó Gergely legutóbb kiosztásra került a szemeszÁOK HÖK elnök

Hosszú évek óta hagyomány, hogy április utolsó hétvégéjén az Instruktor Öntevékeny Csoport még a vizsgaidőszak kezdete előtt kirándulást szervez Prágába. Ez idén sem lesz másképp, azonban a tavasz most még gazdagabb lesz programokban, így jó előre szeretnénk a az időpontot meghatározni. A túra 2010. április 23-25. között lesz, indulni csütörtök (április 22.) este vagy péntek reggel fogunk. A programot a korábbi évekhez hasonlóan elérhető költségűre tervezzük, a szállást és az utazást tartalmazó túrapénz várhatóan 19.500,- Ft lesz.

Mindenkinek ajánljuk, aki még nem volt Prágában, de szeretné a város hangulatát, értékeit megismerni, és nem utolsó sorban jó társaságban tölteni egy hosszú hétvégét még a vizsgaidszak előtt. Érdeklõdni, jelentkezni a szecsenyi@dc.sote.hu e-mailcímen vagy a 20/663-2615 telefonszámon tudtok. Szeretettel várunk mindenkit a csoportban!

Szécsényi-Nagy Balázs

10

VI. évf. 4. szám

2010. FEBRUÁR

Az ETK HÖK időközi választása

ETK HÖK

Jogosan merül fel benned a kérdés, Kedves Olvasó, hogy miért is lesz az ETK-n időközi Hallgatói Önkormányzat választás. A válasz nem az, hogy a jelenlegi képviselők megunták volna a közéletben végzett munkát, és ezért veszélybe kerülne a kar működése.

■ Olyan mélyen gyökerező problé-

mák torlódtak fel az utóbbi évek során, melyek megléte mellett a mostani elnökség nem akarja tovább folytatni a közéleti munkát a jelen állapotok között. Hiába létezik egy operatív apparátus, ha a Szervezeti és Működési Szabályzata (SzMSz) már elavult, nem tartalmaz olyan lényegi pontokat, amelyek a demokráciát nemhogy elősegítenék, de még korlátozzák is.

Ebből kiindulva körvonalazódni látszik, hogy az ETK HÖK ennek elejét szeretné venni, ezért több mint két hónapos kemény munka révén, jogi szakemberek segítségével, időt s energiát nem spórolva és teljes egészében átdolgozta a 2008. óta hatályban lévő Szervezeti és Működési Szabályzatát.

Az új SzMSz olyan lényeges, jogilag megalapozott elemeket tartalmaz, melyek elengedhetetlenek egy demokráciára épülő jogállamban. Az első legfontosabb változtatás, hogy az új szabályzat előírja Választási Bizottság előzetes megszavazását, melyről a Küldöttgyűlés dönt. A Választási Bizottság a hallgatók független, kizárólag az SzMSz-nek alárendelt szerve, amelyeknek elsődleges feladata a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás rendjének helyreállítása. Elnökből és két választott tagból áll, illetve csak erre a választásra az EHÖK elnöksége két képviselőt delegál.

A választás menete is átalakult, ugyanis pontos dátum jelzi a választási időszak kezdetét. A küldöttválasztást, tisztségviselői választást jelöltállítási időszak előzi meg. A jelölés lebonyolítása, a jelöltlista összeállítása a Választási Bizottság feladata. A szavazás érvényes módja az évfolyamgyűlésekre kihelyezett mozgó urnás szavazás. Ebben az esetben az évfolyamgyűlés számára fenntartott helyiséget a szavazásra nem jogosult

személyeknek el kell hagyniuk. A mozgó urnás szavazási rendet a Szavazatszámláló Bizottság mellett minden esetben a Választási Bizottság egy tagja felügyeli. Az erre a célra használt urnákat külön jelzéssel kell ellátni, hogy az évfolyamgyűlések urnái azonosíthatóak legyenek.

A választási ciklusokra figyelemmel a Szavazatszámláló Bizottság tagjait a Küldöttgyűlés választja meg. A Szavazatszámláló Bizottság öt főből áll. A Szavazatszámláló Bizottság a szavazatok megszámlálását követően megállapítja a választás szavazóköri, mozgó urnás szavazás esetén az évfolyam gyűlésenkénti eredményét.

Látható, hogy széleskörű munkát végzett a HÖK elnöksége, nem hagyott nyitva egyetlen kiskaput sem, így amint a 2010 februárjában megtartott Kari Tanács testülete jóváhagyja az új ETK SzMSz-t, kiírható lesz a választás. Hangsúlyoznám, hogy ez képletes választás lesz, amolyan pilot jelleggel, úgymond leteszteljük, hogy működőképes lesz-e munkánk gyümölcse. És mit tervez az ETK HÖK Elnöksége a tavaszi félévre? Elsősorban szakítani szeretnénk az elmúlt években erősen kiéleződött kari széthúzással. Egyáltalán nem példaértékű az a magatartás, amit elődeink képviseltek.

A mindenkori elnökség véleménye az, hogy Karunk, ahogy a többi négy kar, egy zászló alatt egyesül, és ha kell, egy zászló alatt szállunk szembe ellenséggel, és segítünk egyként a nálunk gyengébbnek. Az egészséges vita elengedhetetlen a felek fejlődéséhez, de nem úgy az örökös viszály és torzsalkodás.

Annyi idő veszik kárba, amikor a laikus ember számára kicsinyes dolgokon megy az erőfitogtatás, azt az időt a jövőben szeretnénk a jó és nemes célokra fordítani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi csak pár évig erősítjük a közéletet, ezért amit teszünk, megfontolva tegyük, hiszen beláthatatlan következményei lehetnek azok számára, akik nyomdokainkba fognak

lépni. Ennek ismeretében szeretnénk újra ablakot nyitni az Egyetem többi karára, hiszen, ahogy mondani szokás „egységben az erő”. A tavaszi féléves elnöki tervemet képezi, hogy minden eddiginél erőteljesebb kari integritást támogassak, és hozzak létre, melynek eddig még nem volt precedensteremtő értéke. Gondolok itt elsősorban a nagy egyetemi rendezvényekben való előretörést, értem ez alatt a Gólyatábor összehangolását, ugyanis nem szabad a leendő hallgatóknak és az egyetemi vezetésnek azt látni, hogy nincs egyetértés a karok között, és az Egyetem korántsem olyan baráti légkörű, mint amilyennek szeretnék.

Továbbá szeretnék azokkal az emberekkel együtt dolgozni a jövőben, akik nélkül mindez nem valósulna meg, és eddig méltán támaszkodhattam, még akkor is, amikor kilátástalannak tűnt a helyzet. Csak remélni tudom, hogy szavaim nem találnak süket fülekre és sikerül mindenkinek a kívánságát kielégíteni úgy, hogy a kari autonómia szabályait a végsőkig betartjuk. Persze rengeteg tárgyalás és közös egyeztetés előtt állunk még. Legyen példaértékű az ETK HÖK azon döntése, hogy megpróbál kitörni a konzervativizmus csapdájából, és az Egyetem többi karának Hallgatói Önkormányzata is ugyanígy cselekszik majd a közeljövőben.

Lengyel Attila VI. évf. 4. szám

11

SZINAPSZIS

ETK Nyílt Nap 2010

ETK HÖK

A hagyományokhoz híven 2010. január 29-én került megrendezésre az ETK Nyílt Nap. Ahogy az lenni szokott, az EDUCATIO Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás után rendeztük meg, ahol már sok érdekes és hasznos információval láthattuk el a Karunkra látogatást tervező diáksereget.

■

Az EDUCATIO látogatottságából kiindulva sejthető volt, hogy sokan személyesen is ellátogatnak a Karra, ahol mélyebben szántó ismereteket kaphattak az ETK-ra jellemző felsőoktatási életről.

A Nyílt Napon közel ezer érdeklődő vett részt, mely karunk népszerűségét, és az évek óta növekvő látogatási tendenciát támasztotta alá. A kapunyitás kilenc órakor volt, amikor is a szervezők rövid eligazítás és néhány becses ajándék átadása után, útba igazították a kíváncsiskodókat a kívánt szakirányok előadásaira, ahol lelkes oktatók várták őket, hogy választ adjanak minden egyes elhangzó kérdésre.

Az utóbbi évektől eltérően az aulába érkező látogatókat nem szerveztük külön csoportokba, hanem mindenki szabadon, kötetlenül bejárhatta a rendezők által kialakított állomásokat.

A Hallgatói Önkormányzat huszonhat segítővel vágott neki a Nyílt

Napnak, köszönhetően a profi szervezésnek és csapatmunkának, a programok zökkenőmentesen és zavartalanul folytak egész nap. A helyszínek között megtalálhatóak voltak az ápoló, a dietetikus, a gyógytornász, a mentőtiszt, a szülésznő, a népegészségügyi ellenőr, a védőnő, a képalkotó diagnosztikai és az optometrista szakirányok. Továbbá képviseltette magát a hamarosan induló Karrier Iroda, a HÖK és a Kollégium. A külföldi ösztöndíjakról érdeklődők a Nemzetközi Osztály előadásait élvezhették. Tanulmányi ügyekről Kérdezzfelelek fórumok zajlottak Dr. Diószegi Péter és Némethné Czakó Piroska közreműködésével. Mindeközben lehetőség nyílt a leendő hallgatók számára, hogy megtekintsék az ETK-ról szóló promóciós filmet, amit egész nap folyamatosan vetítettek.

ki a vendégekkel, amikből kiderült, hogy nagyon pozitív a megítélése a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának, amit tovább mélyített a Nyílt Napon tett látogatás. Legtöbben a szakirányok bemutatóját és a többi érdeklődővel való beszélgetést találták aznap a legérdekesebbnek.

Senki nem ment úgy haza, hogy ne kapott volna választ valamire, nem maradtak nyitva hagyott kérdések. A felmérés szerint a Kar által kiadott tájékoztató anyagok tökéletesen kielégítették a látogatóink kíváncsiságát. A legtöbb diák célirányosan érkezett, és ezt még csak tovább mélyítette az a benyomás, amit a Nyílt Nap szervezői gárdája fáradtságos munkával igyekezett kelteni.

ETK Hallgatói Önkormányzat

Hogy miért éppen az ETK? Erre a kérdésre sok eltérő választ kaptunk.

Extra ajándékokért kérdőívet töltettünk

Karácsonyt várva TF HÖK

■ 2009. december 16-án, az utolsó

szorgalmi héten került megrendezésre a Karácsonyi Kollégiumi Est és Vásár, a Hallgatói Önkormányzat közreműködésével. A nap folyamán a kollégium udvarán egy kis karácsonyi forgatag várta a diákokat, este pedig az elmaradhatatlan forralt bor illata is belengte a rendezvényt. A felújított kollégiumi tanterem megfelelő helyszínül 12

VI. évf. 4. szám

szolgált az estnek, ahol a Hallgatói Önkormányzat tagjai finom szendvicsekkel várták a látogatókat. Láthattunk táncbemutatót Szakonyi Saroltától és párjától, hallhattunk hegedűdarabot Szűcs Anitától, majd ismét felléptek a nagysikerű világbajnok kötélugróink és az est végén a TF új zenekarának egy része is bemutatkozott, Sáfár Sándor és Berkes Márton sze-

mélyében, akik nagyszerű hangulatot varázsoltak virtuóz dobszólóikkal. A program végén kvíz keretében a diákok számot adhattak a TF-fel kapcsolatos tudásukról, így sokan nagyszerű ajándékok birtokában tölthették a hangulatos rendezvényt.

TF HÖK

2010. FEBRUÁR

Nyílt Nap és telt ház a TF-en

TF HÖK

2010. január 9-én rengeteg érdeklődő látogatott el a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Nyílt Napjára.

■ Fél tizenegy körül érkeztek a ven-

dégek az új épületbe, ahol a Hallgatói Önkormányzat tagjai igazították útba az érdelkődőket az Aula felé, ahol a TF-ről szóló filmet vetítették. Tizenegy órakor már lehetetlenség volt helyet találni a teremben, ahol az előadásokat hallgathatta meg a közönség Dr. Tihanyi József dékán úrtól, Dr. Kozsla Tibortól, a Stratégiai és Nemzetközi Osztály igazgatójától, Oláh Zsolttól, a Tanulmányi Osztály vezetőjétől, Kovács Ágnestől, a TF médiareferensétől és Bagyinszki Gyulától, a Hallgatói Önkormányzat elnökétől. Az előadások között Tikos Kitty kötélugró bemutatóját, a „Hajrá lányok” pompom bemutatóját és a TF Trampolin

csapat produkcióját élvezhette a közönség.

Nagy volt az érdeklődés az érettségi standnál, ahol Dr. Reigl Mariann testnevelés-érettségire felkészítő könyvét vásárolhatták meg a végzősök és kérdéseiket feltehették a tanárnőnek.

A testnevelő-edző szak standjánál Benczenleitner Ottó, Dr. Sós Csaba és Fekete Ibolya, a rekreáció és egészségfejlesztés szak standjánál Dr. Lacza Gyöngyvér és Dr. Dosek Ágoston, a sportszervező szak standjánál Gősi Zsuzsanna és Onyestyák Nikoletta, míg a humánkineziológia szak standjánál Dr. Rácz Levente és Dr. Nyakas Csaba válaszolt a kérdé-

sekre. Az MSc szakoknál Dr. Tóth László, Dr. Bognár József és Dr. Kneffel Zsuzsa nyújtott segítséget az érdeklődőknek. A szakedző standnál Szalma László tájékoztatta a vendégeket.

A szakirányú továbbképzések standjait is megtalálhattuk, a lovaskultúra-oktató standnál Dr. Faludi Juditot, a pszichológia standnál Dr. Lénárt Ágotát, a preventív mozgásterapeuta standnál Koltai Erikát kérdezhették. A Felnőttképzési Csoport standjánál Balogh Judit válaszolt a kérdésekre. A Kerezsi Endre Szakkollégium standjánál Pálinkás József kollégiumigazgatóval, a Hallgatói Önkormányzat standjánál pedig az elnökséggel és a bizottságok tagjaival találkozhattak a vendégek.

A nap zárásaként a Hallgatói Önkormányzat segítségével az érdeklődök megtekinthették az Egyetem épületeit, sportlétesítményeit és a kollégiumot.

Hajdú Petra

EDUCATIO 2010 – Mi is ott voltunk!

TF HÖK

Beszámoló az EDUCATIO Szakkiállításról két TF-es hallgató szemszögéből Két nap, kétszáz kiállító, negyvenezer látogató, rengeteg kérdés. Néhány szóban így lehetne összefoglalni a tizedik jubileumi EDUCATIO Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást, amely 2010. január 22-23-án került megrendezésre a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. Természetesen az F007-es standnál a TF képviselői is rendületlenül állták a kérdéseket.

■ „Educatio X – Gondolkodom, te-

hát ott vagyok!” – Ezzel a mottóval várták idén is főként az érettségi és a felvételi előtt álló diákokat. Azonban más korosztályok számára is tartogatott érdekességet a rendezvény, mivel a felsőoktatási intézmények mellett nyelviskolák, szakképző intézmények, külföldi egyetemek, tankönyvkiadók és oktatással foglakozó kutatóintézmények is részt vettek.

Tehát, aki érdekelt a felsőoktatásban, annak ott volt a helye!

A kétszáz kiállító között megtalálható volt a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának képviselete is. Nagy örömünkre szolgált, hogy a stand idén sokkal inkább központi helyre került, ennek köszönhetően méltán jelenthetjük ki, hogy szó szerint körbevették az érdeklődők. Ebben az is közrejátszhatott, hogy megpróbáltuk minél jobban átadni itt is a TF hangulatát a különbö-

ző serlegekkel, érmekkel, labdákkal, bójákkal és sportolók fényképeivel.

A felvételizők megállás nélkül egymást váltva igyekeztek minél több információt szerezni, és mi örömmel álltunk a rendelkezésükre. Voltak köztük nagyon határozottak, akik konkrét kérdéseikkel rohamoztak minket, voltak, akik inkább tanácsra vártak, hogy melyik szakot ajánlanánk leginkább, és bizony akadt olyan is, akinek nem sok elképzelése volt a jövőjével kapcsolatban, de a szüleinek annál inkább.

Igyekeztünk mindenkinek a legjobb tudásunk szerint választ adni, és emellett persze kedvet is szerezni a felvételihez és az utána következőkhöz. Úgy vettük észre, hogy próbálkozásaink nagyrészt sikeresek voltak. A legtöbben az után érdeklődtek, hogy milyen szakok indulnak szeptembertől, ezek közül melyik a legnépszerűbb, illetve, hogy milyen a hallgatói élet a TF-en. Az biztos, hogy nem lesz hiány

a jelentkezőkből és a leendő TF-es gólyákból, akik bármelyik szak mellett is döntenek, garantáltan jól választanak. Érdemes kiemelnünk, hogy idén a sportszervező szak volt a legkeresettebb. A tájékoztatás mellett színpadi produkciókkal is képviseltettük magunkat, ahol többek között Németh Dorottya fitnesszvilágbajnok ejtette ámulatba a közönséget.

Eredményes volt az Educatio, és reméljük, hogy sikerült ezekkel az eseményekkel egy átfogó és barátságos képet adni leendő utódainknak, és minél többen döntenek intézményünk mellett. Ezúton szeretnénk megköszönni a Hallgatói Önkormányzat lelkes és kitartó munkáját, mert nélkülük aligha valósulhatott volna meg a TF részvétele az EDUCATIÓ-n.

Kerekes Anna, Vargacz Alexandra VI. évf. 4. szám

13

SZINAPSZIS

Egyetemi sportélet SPORT

— Utazzunk együtt az időben a múltba és a jövőbe — Novemberben került megrendezésre az első alkalommal debütáló Őszi melegítő elnevezésű rendezvényünk, melynek célja, hogy Egyetemünk hallgatói minden ősszel kikapcsolódhassanak egy jó hangulatú sporteseményen, amelyen különböző sportágakban próbálhatják ki magukat, és összemérhetik tudásukat egymással. Reméljük, hogy a program az elkövetkezendő években egy egész hétvégés egyetemi sporteseménnyé növi majd ki magát.

■ A szervezők úgy gondolták, hogy

az eddigi évekhez képest a focibajnokságot kiegészítik, illetve tovább bővítik a programfüzetet más sportágak bevételével is.

A hallgatók streetballban, floorballban, röplabdában és fociban mérhették volna össze tudásukat, de talán az őszi hideg vagy a közelgő vizsgák miatt, továbbá a fontos demonstrációk közeledtével, csak a focibajnokságra érkeztek nevezések. Így a hétvége a kispályás futball nevében zajlott, amelyre összesen négy csapat jelentkezett, név szerint a Palesztina, a Grund-2, a Fröccs és a Languszta. A versenyzők rendre érkeztek szombat reggel kilenc órára a Sporttelepre, és a küzdelmek el is kezdődtek a délelőtt folyamán. Az időjárás nem tett a csapatok kedvére, ugyanis a hőmérő higanyszála mindinkább lefelé kúszott, mintsem fel, a meleg irányába. Ennek ellenére a játékosok rendkívül motiváltak voltak, lelkesen küzdöttek a csapatukért, és nem utolsó sorban sportszerűek voltak.

A meccsek közötti szünetben a hideggel küzdő csapattagok folyamato-

■ A hideg idő és a közelgő vizsga-

időszak ellenére sem maradt érdeklődés nélkül legmagasabb épületünk közel ötszáz lépcsőfoka, hiszen mintegy húsz fős delegáció képviseltette magát a Mikulás napi NET futáson. December 7-én, a szorgalmi időszak utolsó hétfőjén minden indulónak sikerült meghódítani a huszonkét emeletnyi magasságot anélkül, hogy komolyabb technikai (lift), vagy orvosi segítségre szorult volna. Sőt, talán még jobban is érezhették magukat 14

VI. évf. 4. szám

san mozogtak, melegítettek a következő mérkőzésre, nem volt megállás.

A nap folyamán izgalmas és gólokban gazdag küzdelmeket láthattunk, amelyek egy élvezetes játékot mutattak mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak. A mérkőzések végeredményei alapján az alábbi sorrend alakult ki: Az első hellyel járó díjat a Fröccs csapata vehette át, és a focibajnokság vándorkupája is az ő kezükben landolt idén. Második helyezett lett a Languszta, harmadik a Grund-2, és végül, de nem utolsó sorban negyedik helyezést ért el a Palesztina névre keresztelt csapat. Jövőre remélhetőleg újra részt vesznek a bajnokságban, hogy megvédjék a megérdemelt kupájukat.

Az izgalmakban bővelkedő fél napos sporteseménynek köszönhetően maradandó élményekkel térhettek haza a játékosok.

Remélem, hogy az idei Őszi melegítő csak a kezdet volt, és jövőre sokkal nagyobb számban érkeznek jelentkezők, mind fociban, mind streetballban, floorballban és röplabdában is.

Ezzel válhatna ez a rendezvény az

egyik legjobb, legnagyobb, egész hétvégén át tartó sporteseménnyé az Egyetem éves programjai között, amelynek egyik célja lehetne, hogy megismerhessük egymást, megtudhassuk, kikkel is járunk egy Egyetemre, és végül az izgalmas, szurkolástól hangos, élvezetes meccseken rengeteget mozoghatnánk közösen, ezzel erőt gyűjtve a demonstrációkra és a vizsgákra egyaránt.

Ezúton szeretném megköszönni a részvételt a csapatoknak, hogy a zord idő ellenére is megjelentek, továbbá gratulálok a szoros végjátékban kialakult helyezésekhez. Jövőre is várunk titeket vissza, és reméljük, hogy még sok hallgatótársunkkal is találkozhatunk ezen a közös programon, akár nevezőként, ha szeretnél egy jót mozogni, akár szurkolóként, ha izgalmas perceket akarsz velünk tölteni!

hőseink néhány perccel indulás után, mert a téli sápadtság jelét nemigen mutatták, hiszen valahol az első emeletek egyikén felejthették. Feliratokkal igyekeztünk bíztatni az egyre feljebb igyekvőket — már egyre kevesebb van hátra, de a második emeletre mégsem került ki a „fele már megvan” tábla, mert még hamis illúziót keltett volna egyesekben. Amikor már mindenki végére ért a komoly megmérettetésnek, átadtuk a nevezési feltételként begyűjtött csokirengeteget a helyezetteknek.

Mi másra vágyhat egy ekkora futás után az ember, mint arra a temérdek sportszeletre.

Ez úton ragadnám meg az olvasó figyelmét, ha szereti a sportot, netán abból is legjobban a szeletet, lepjen meg bennünket azzal, hogy eljön, és kipróbálja magát „pár” emelet erejéig, és megközelíti az eddigi legjobb eredményt, ami nem sokkal több másfél percnél.

Mátyás Csaba

Farkas Bence

SZINAPSZIS

Együtt, Veletek, Értetek!

ETK

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”

■ Kedves Szinapszis-olvasó! Sze-

retnék megosztani valamit veled: nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy milyen változások történnek az Egészségtudományi Karon, ahol nemcsak színvonalas oktatásban lehet részem, hanem akár (a Hallgatói Önkormányzat ígérete szerint) sok „iskola utáni” elfoglaltságot is találhatok. Ahogy várakoztam, és szemléltem az elején még laikusként a HÖK-öt, egyre több problémára lettem figyelmes.

Gondoltam, ez csak egy átmeneti időszak, így vártam, vártam a változásra sok hónapon át` Mint később kiderült, több hallgató is sérelmezte az ETK HÖK munkájának szervezetlenségét, melynek pontos indokai sosem derültek ki igazán! Úgy sejtem, csak porszem került a gépezetbe` Rájöttem, mondani a legkönynyebb, hogy „ez nem jó program”, vagy „a kusza tanulmányi ügyeimmel kihez fordulhatnék”, „a HÖK-irodában megint nem találtam senkit”, vagy azt, hogy „ejnye, ezek a HÖK-ösök”.

Ugyan autonóm módon, de mégis sikerült iskola utáni elfoglaltságra szert tennem, elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne ezen változtatni.

Megelégelve a dolgot, hogy mindenki csak beszél róla, én úgy éreztem, hogy a Hallgatói Önkormányzat tagjaként többet tudnék segíteni a hozzám hasonlóan gondban lévő, vagy épp a programok hiánya miatti unalomban szenvedő diáktársaimnak.

Szerencsémre többen érzékelték, hogy valami nem működik normálisan, jogszerűen az ETK HÖK-ben, ezzel később maguk is kénytelenek vol-

tak szembesülni, és elismerni, hogy illegitimen funkcionálnak. Így megtörtént a választmány feloszlatása. Az új küldöttek megválasztására februárban kerülhet sor. Úgy érzem, itt a lehetőség, hogy bizonyítsunk. Ha túljutunk az ETK HÖK-ünk „gyermekbetegségein”, lehetne ezt másképp is csinálni! Legyünk érdeklődök, és ne hagyjuk sodródni magunkat az árral! Ezekkel a gondolatokkal fogalmazódott meg bennem, hogy egy lelkes, egymással és a hallgatóssággal szemben szavahihető csapattal érdemes lenne elindulni és együtt bizonyítani.

Hét lelkes hallgatótársammal együtt képzelem el a munkát, mind elmélyültünk többek között az új Szervezeti és Működési Szabályzatban (SzMSz-ben), a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban (TVSz-ben). Nem kevés idő és energia befektetésével napi szinten fejlesztjük tudásunkat a HÖK kiismerésére, és készülünk a lehetséges későbbi funkcionálásra. Számos segítő társra leltünk más Hallgatói Önkormányzatokból, akik átadták személyes tapasztalataikat, vállalták tudásunk csiszolását, és csapatunkat trenírozták a közös munkavégzésre.

Mindent figyelembe véve hosszantartó és komoly felkészülést tudhatunk a hátunk mögött az előző félév kezdetétől! Mi nem csak mondani szeretnénk, hogy látunk lehetőséget a reformra, hanem képesek vagyunk érte keményen dolgozni is! Sokszínű egyéniségünk miatt tengernyi ötletet sikerült kidolgoznunk, mellyel úgy gondoljuk, hogy a hallgatók közül, majd mindenki megtalálhatja a számára megfe-

Nyílt Nap egy végzős szemével

lelő szórakozást és szakmai tudását bővítő elfoglaltságot, például a Kulturális Napok színes programsorozata keretében. Fokozatos változtatásokat újítások, szeretnénk bevezetni, megtartva a Karon már jól bevált hagyományokat. Örömmel fogadunk majd mindenkit, aki a csapatunk tagja szeretne lenni, és szívesen hallunk visszajelzést, hogy minden felmerülő problémára megoldást, vagy kiindulási utat találjunk Együtt, Veletek, Értetek!

Fontosnak tartom, hogy már most barátságos, korrekt viszony alakuljon ki a karok között, hiszen később mind a nagy egészségügyi rendszer részei leszünk, melyben egymás nélkül nem fogunk tudni boldogulni. Épp ezért szeretném, ha már az egyetemi időszak alatt közös élményekkel és programokkal közelebb kerülnénk a többi kar hallgatójához. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen beolvadnánk, de lépéseket tennénk minden irányba, és hagynánk, hogy felénk is közeledhessenek, hiszen a legnagyobb hallgatói létszámmal a mi Karunk bír, ezért és számos értékes tulajdonságunk miatt hagynunk kell, hogy minket is még jobban megismerjenek. Ezzel is szélesítenénk a programskálánkat Karunk hallgatói számára. Célunk egy lojális, hallgatóbarát ETK HÖK-öt létrehozni, mely színvonalas és hatékony információáramlást biztosít a hallgatók és az oktatók között, és széleskörű tevékenységeket kínál a tanórák után.

Csak remélni és kérni tudom, hogy amikor eljön a választási időszak, nekünk szavazzatok majd bizalmat küldötteiteken keresztül, és ígérem, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a lehető legjobban teljenek egyetemi éveitek! A döntés a ti kezetekben van!

Szénási Annamária

ETK

Az Egészségtudományi Kar január 29-én tartotta meg minden évben megrendezésre kerülő Nyílt Napját. Rengeteg felvételizni vágyó hallgató jött el idén is, rengeteg kérdéssel és mérhetetlen érdeklődéssel, hogy megválaszolják saját kérdésüket, érdemes-e ide jelentkezniük.

■ Negyedéves szülésznő vagyok,

idén végzek az Egészségtudományi Karon. Oktatóink megkértek, hogy menjünk el a január 29-én megtartott Nyílt Napra, és válaszoljunk az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Nem 16

VI. évf. 4. szám

számítottunk sokra, azt hittük, hogy el fognak merülni a demonstrációs terem csodáiban. De tévedtünk` Reggel kilenc órakor még csak kevés ember lézengett a bőrfotelek körül, a Hallgatói Önkormányzat tagjai

azonban már javában dolgoztak. Hatalmas kosarakban hordták a kis ajándékcsomagot, amit a felvételizők kaptak. Egy másik csoportjuk épp akkor sétált körbe az épületben, hogy útba tudják majd igazítani az eltévedt di-

2010. FEBRUÁR ákokat. Színes nyilak mutatták, hogyan kell továbbjutni az aulából azokba a termekbe, ahol valamelyik szakirány bemutatásra kerül.

Fél tíz körül elkezdtek gyülekezni a felvételizők. Másik két csoporttársammal ekkor már a szülészeti demonstrációs teremben üldögéltünk, és vártuk az arra tévedőket. Jöttek is szépen lassan, és ahogy számítottunk rá, mind mentek is tovább a gyakorlati terembe, mi pedig mosolyogva néztük őket.

Oktatóink kezdték a beszélgetést és nagy érdeklődésre találtak. Előkerültek a kis jegyzetfüzetek és a kérdések is.

Egy kis idő elteltével azonban megtelt a gyakorlati rész.

A diákok csak jöttek és jöttek, majd helyet foglaltak előttünk. Elhangzott a bűvös mondat „Negyedéves szülésznők vagyunk. Ha bármi kérdésetek van, csak nyugodtan. Bármire szívesen válaszolunk ezzel kapcsolatban.”

Ennyi kellett és a kérdések már el is árasztottak minket. Egy csoportra – mert bizony húsz-huszonöt fő is volt egy turnusban, amíg kiürült a gyakor-

lati terem – körülbelül húsz perc jutott.

Meglepően érdeklődőek voltak. Rengeteg kérdést tettek fel, de érdeklődve hallgattak minden kórházi gyakorlattal kapcsolatos anekdotát is.

A lelkesedés nem lanyhult, és mi csak azon kaptuk magunkat, hogy két órája folyamatosan beszélünk, míg a csoportok váltják egymást. Voltak persze visszatérő kérdések is. „Mit csinál egy szülésznő?” „Mennyire nehéz a suli?” „Milyen tantárgyaitok vannak?” „Mennyire kell a kémia?” „Miből érettségizzek emelt szinten?” Talán ezek voltak azok a kérdések, amik minden csoportban elhangoztak. Kíváncsiak voltak arra, hogy milyen a hangulat az iskolában, mire figyeljenek az első vizsgaidőszakban, mi az a kredit, milyen gyakorlatok vannak, hova mehetnek gyakorlatra, hogy kerülhetnek kollégiumba.

Jó volt látni, hogy mennyire lelkesek, és mennyire ezt szeretnék csinálni. Mert bizony volt egy-két lány, akin látszott, hogy ők erre a szakra szeretnének jönni, ők ezt szeretnék csi-

nálni. Az utolsó csoportban volt exgy lány, aki nekem nagyon pozitív élményt adott. Az anyukájával jött el, és ott maradtak egészen a végéig. Akkor már csak hárman-négyen voltak rajtuk kívül a teremben, és már csak kötetlen beszélgetés volt. Nekik akadt még kérdésük, ezért hátraültem hozzájuk. Jól elbeszélgettünk, tanácsot adtam. Egy idő után az anyuka kifakadt, hogy a lánya nem hajlandó mást megjelölni, viszont még csak másik intézményt sem, mert ő ide akar járni, itt akar szülésznő lenni, de ő fél, hogy nem fogják felvenni ide. Lánya szintén elmondta, hogy van rá esély, hogy nem veszik fel, de akkor megpróbálja jövőre is, és azután is. Szülésznő akar lenni, és itt akar tanulni. Jó volt látni ezt a lelkesedést, főleg így a nagy gyakorlat előtt.

Egy órára elfogytak a diákok, és kiürült a demonstrációs terem mindkét része. Megköszöntük a lehetőséget, mert tényleg jó volt látni, hogy mekkora lelkesedéssel jön majd az utánpótlás. Sok szerencsét nekik!

Téglás Barbara

Legyen időd magadra!

STRESSZKEZELÉS

Új félév kezdődik. Talán bőven volt lehetőséged a jól megérdemelt pihenésre, talán csak most kezdtél volna ráérezni az ízére, de újra bekopogtatott a szorgalmi időszak. A vizsgák nyomasztó terhei egy időre odébbálltak, s bár a tananyag, a demonstrációk, a munka, a közélet vagy a kutatás (kinek-kinek évfolyama és érdeklődése szerint) bőven ellátnak tennivalóval, tervezhetőbb időszak következik. Ezekben a tavaszi hónapokban azt javaslom: legyen időd magadra is!

■ Érdekes csapdát rejt, amikor kívül-

ről menetrendszerűen érkeznek a feladatok és a lehetőségek. Ilyenkor nem sokat kell gondolkodnunk azon, mit tegyünk. Van, amiről azt gondoljuk, egyszerűen „meg kell csinálni”. Bár ez a „kell” nagyon tud fájni egy fárasztó hét után vagy egy álmos reggelen. Máskor viszont különböző programok és ajánlatok sorakoznak előttünk, amivel nincsen más dolgunk, mint hogy válaszszunk közülük. Mintha túl sok minden lenne, amit az élet kitalál nekünk. Figyelem: automatizálódás-veszély!

Az egyetem első évei különösképpen beosztják a hallgatók idejét. Néha úgy tűnik, pihenésre és szórakozásra is nehéz időt szakítani. Ne feledd azonban: mindig Te vagy a kapitány!

Azok, akik hosszú távú célokkal rendelkeznek, és ezeket a célokat folyamatosan szem előtt tartják, sikeresebbek az életben. Nem mindegy azon-

ban az sem, hogy ezek a célok külső vagy belső célok. Álmaink és vágyaink alapján magunk választottuk őket, vagy valaki más és a külvilág (esetleg a fogyasztói társadalom) elvárásait követjük.

Az új esztendő, a tanulmányi félév vagy a tavasz kezdete mind jó alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és leírjuk a céljainkat. Ránézzünk, mi a fontos számunkra, átgondoljuk, hogy mit szeretnénk. Egy-egy papírlapra felírhatjuk az élet különböző területeit: magánélet (család), hivatás, barátok, egészség, kikapcsolódás, egzisztencia, stb. Hat-nyolcnál semmiképpen sem többet, azokat, amelyek éppen foglalkoztatnak. Minden területhez hozzáírhatjuk (vagy rajzolhatjuk, ha az könnyebben megy), hogy mit szeretnénk elérni körülbelül tíz év múlva. Figyeld meg eközben, hogyan érzed magad. Ha egy célnál lelkesedést

vagy nyugalmat érzel, jó eséllyel olyanra találtál, ami inspirál. Ha viszont feszültséget tapasztalsz, akkor olyat választhattál, amit jelenleg túl nehéznek gondolsz (és a céllal együtt eszedbe jutnak az akadályok is), vagy amit nem biztos, hogy igazán akarsz. Az elkészült lapokat tedd el, s évente-kétévente vedd elő. Ilyenkor megérnek egy-egy újragondolást. Tíz évre előre nézni nehéz. Húsz évre vagy egy életre még nehezebb. Viszont minél hosszabb távra szólnak a terveid, annál inkább a Te kezedben van a kapitányi kormány.

Javaslom azt is, hogy a következő félévre készíts egy külön tervet. (Akkor is érdemes belevágnod, ha az előző nem ment.) Ez már könnyebben megfogható, konkrétabb dolog. Itt az álmok és a vágyak mellett erősen jelen van a realitás. A félévre szóló terv legyen nagyon konkrét, tartalmazza a VI. évf. 4. szám

17

SZINAPSZIS céljaidat, lehetőleg tényekkel-számokkal megfogalmazva. Arról szóljon, ebben a félévben mi mindent szeretnél elérni. Itt is használhatsz különböző életterületeket. Ez olyan lesz, mint egy motor. Ez fog húzni, hajtani a félév során. Átsegít az elakadásokon, a nehéz helyzeteken. (Persze, csak ha olyanokat terveztél el, amit valóban szeretnél. Pszichológiai jellemvonás, hogy a belülről magunkénak érzett célokat inkább követjük, elérésükben sikeresebbek vagyunk, mintha csak külső elvárásoknak akarunk megfelelni.) A célokhoz itt hozzárendelhetsz tennivalókat is. Ha túl sok van, válaszd ki a legfontosabbakat – egyszerre csak véges számú (maximum öt-hét) dologra lehet összpontosítani. Ezt a tervet ne is tedd el túl mélyre, érdemes a félév során többször elővenni. Változtatni rajta bármikor lehet – a régi szleng szerint „a terv azért van, hogy eltérjünk tőle”, viszont tudattalanul is orientálja a figyelmet a számunkra fontos dolgok felé.

Amikor valami olyasmit kell csinálnod, amihez nagyon nincsen kedved – mielőtt belekezdesz, állj meg egy pillanatra, s tedd fel magadnak a kérdést: ezt most miért is csinálom? (Érdeklődésemtől távol álló tárgyak bonyolult tankönyvei előtt ülve sokszor volt ez a kérdés segítségemre.) Ha megválaszoljuk, utána a kellemetlen feladat általában könnyebb lesz. Ha pedig nem tudunk rá válaszolni, lehet, hogy bele sem érdemes kezdenünk.

Legyen időd magadra is! Ez az idő az, amikor csak és kizárólag azzal foglalkozol, amiben a legjobban töltődsz, amit a leginkább szeretsz. Ha a terv a motor, akkor a kikapcsolódás, a rekreáció az akkumulátor. A fáradt, kimerült ember teljesíteni sem tud megfelelően, és társaságnak sem igazán jó társaság. Minél inkább jóban vagy magaddal, annál többet tudsz nyújtani a feladatokban is, és a szeretteid, barátaid számára is. A szabaddá váló időben is ott a kísértés, hogy valaki más kívánságának megfelelve osszuk be az időnket. Belefér ilyen is, de szükség van olyan szabadidőre is, amikor a saját igényeid szerint Te választod meg, hogy mit teszel.

Hol és milyen tevékenységekben lehet feltöltődnünk? Mennyi idő jut rá és mennyi lenne elegendő? Ezekre a 18

VI. évf. 4. szám

kérdésekre a válasz személyenként más és más. Jellemzően mindenkinek megvannak a saját feltöltődési területei. Ha nincsen elegendő, érdemes egyre többet keresni belőlük.

Purebl György és Eisler Olga ezeket a területeket feltöltődési zónáknak nevezi, és hat nagyobb feltöltődési zónát azonosítottak: helyek, tárgyak, emberek, társaságok, időtöltések, hités értékrendszer. Helyek, ahol otthon vagyunk, ahova szívesen visszatérünk. Tárgyak, amelyek kedvesek számunkra, amelyekben szívesen gyönyörködünk, vagy fontos emlék kapcsolódik hozzájuk. Emberek, akik fontosak számunkra, akikkel szívesen

töltjük az időt. Társaságok, amelyeknek részei vagyunk, ahova jó elmenni, ott lenni. Időtöltések, amit élvezettel csinálunk, programok, mozgás, művészet, kedvenc állatok. A hit- és értékrendszer a vallás, a hagyományok, ami nyugalmat, megerősítést ad.

Egy egész napos vagy hetes kikapcsolódás hosszabb időre plusz energiát jelent, de amikor egybefüggő

szabadidő híján vagyunk, hogyan tudjuk a feltöltődést a mindennapokba beilleszteni? Sokat segít a jól megtervezett napirend, ahol a kikapcsolódásnak is előre meghatározott, fix helye van.

Ha fontos számunkra az adott tevékenység, akkor legyen ez a hely a naptárban szinte mozdíthatatlan. Ne tántorítson el a feltöltődéstől az sem, hogy „le vagyunk maradva”, s mások programajánlatait is próbáljuk más időpontra ütemezni. Még könnyebb ezt betartani, ha heti rendszerességgel ugyanabban az időpontban ismétlődik a tevékenység, vagy ha többen is részt vesznek benne (például közös sportolás esetén.)

Ajándékozhatunk feltöltődésidőt magunknak akkor is, amikor a nap közben adódik egy rövid szabad időszak, például azon kapjuk magunkat, hogy „fél órám van még, na, ezalatt mit csináljak”. Ilyenkor leggyakrabban szeretnénk hatékonyan eltölteni (ügyet intézünk, tanulunk, rohanunk) vagy sodródunk a többiekkel.

Választhatjuk viszont azt is, hogy pihenésre, töltődésre szánjuk.

Hogy a sok általános tanács mellett a személyes szálat se hagyjam el teljesen, számomra az egyik leginspirálóbb feltöltődési zóna a természet. Ha csak néhány percem is akad, gyakran megállok, és nézem a felhőket, a fákat, a madarakat. Ez még a városban is megoldható, a Nagyvárad tér közelében természeti környezetben is több lehetőség nyílik a lazításra. Szép időben ott az Orczy Park, a kis tóval, fákkal, játszótérrel, tavasszal madárdallal.

Egy megállóval odébb a Népligetben mókusok is szaladgálnak. Kicsivel hosszabb programként pedig a Lágymányosi-híd budai oldalán található a Kopaszi-gát, ahol télen vadkacsák és szárcsák úszkálnak, zöld időben pedig a felújított parkban táblák hirdetik, hogy „fűre lépni szabad”. A szép kilátást kedvelőknek adja magát a NET, ahol a felsőbb emeletekről az egész város és a környező dombok is láthatók. Panorámát nézni is szeretettel várunk mindenkit a XX. emeleten. Örömmel fogadom, ha megosztod velem a témával kapcsolatos kérdéseidet, tapasztalataidat.

Dr. Cserháti Zoltán csirzol@yahoo.com

2010. FEBRUÁR

A vezetés pszichológiája, avagy vezetéslélektan

OKTATÁS

A vezetéslélektan magában foglalja többek közt az általános pszichológia, a szociálpszichológia, a gazdaságpszichológia, a vezetés és a szervezés, valamint a vállalat-gazdaságtan tantárgyak elméleti és szerkezeti elmeit, fogalmait és módszereit. Így ezek segítségével és felhasználásával alkot egy különálló tantárgyat, amely azonban továbbra is kölcsönhatásban áll az előbb felsorolt diszciplínákkal, hiszen mindegyikben az általános pszichológia adja az „alapot”, a kiinduló pontot.

■

A vezetés és a szervezés az élet számtalan területén megjelenik, és mára fontos tényezővé vált egy-egy vállalat, szervezet, egyesület vagy közösség sikeres irányításában. Fontos, hogy a vezető ismerje, és tudja alkalmazni a vezetés pszichológiai jellemzőit, elméleteit, módszereit, a konfliktuskezelést, valamint a fejlesztés módszertanát. Mindezt úgy, hogy figyelembe vegye a szervezetben zajló eseményeket, folyamatokat és azok következményeit.

Ennek megismerésére és alapfokú elsajátítására a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán is van lehetőség. A választható tantárgyak között található a két kreditet érő vezetéslélektan, amelyet a Pszichológiai Tanszék indított el idén szeptemberben. Így a hallgatóknak betekintést ad a vezetés és a szervezés lélektani folyamataiba, amelyeket később a munkájuk során közvetlenül vagy közvetve alkalmazni tudnak.

Az órák szemináriumból és gyakorlatból tevődnek össze, a félév során minden héten egy tanórányi időt vesznek igénybe, a csoportlimit harminc fő. Azonban az órák gyakorlati részében kisebb, négy-öt fős csoportokra osztva folyik a munka, amely így könnyebb és hatékonyabb. A különböző feladatok, tesztek, filmek megbeszélése és elemzése azonban újra közösen történik egy tanár részvételével, közreműködésével. Éppen ezért kaptam kedvet ehhez a tantárgyhoz.

Szeptemberben az első óra keretében kaptunk egy, az egész félévet felölelő feladatot: négy-öt fős csoportokban, bármilyen szervezet kialakítását.

A cél: az utolsó órára a szervezet teljes „felépítése”, és bemutatása egy prezentáció keretében. A folyamat lényege, hogy óráról órára történjen meg a szervezet felépítése, fejlesztése az első órán kialakított, állandó csoportokkal. Természetesen az alapoknál kezdve, ami nem más, mint a szervezet jellegének, felépítésének, működésének, tevékenységének, funkciójának, feladatának, célkitűzéseinek, nevének, tagjainak és tagjai szerepének megállapítása. Ez a fajta munka elősegíti a csoportos/társas munka kialakulását, valamint egymás megismerését az e tantárgyat felvett diákok között. Megfigyelhetők a kis csoporton belül a csoportalakulás folyamatai, amelyek a tárgy egyik elemi részét képezik. A tananyag további, nagyobb témát felölelő részei: a szervezet elméletei, szervezeti kultúra, vezetői hatalom, vezetői szerepek, tevékenységek, vezetők mentálhigiénéje, a vezetői munka gyakorlata, vezetési módszerek, a munkacsoport, illetve kommunikáció a szervezetben, a szociális attitűd, konfliktuskezelés, valamint a társas befolyásolás.

Ezen témák könnyebb elsajátítása érdekében az órát vezető tanárunk (Gyömbér Noémi) különböző filmeket hozott megtekintésre, például A kísérlet című német alkotást, amelyet a Zimbardó-féle 1971-es stanfordi börtönkísérlet alapján készítettek, vagy

Mérei Ferenc: Vezetési módszerek című kísérleti filmjét.

Mindkét esetben a filmben látott események és folyamatok szorosan kapcsolódtak a tananyaghoz, így viszszavezethetők voltak egy-egy, a tananyagban szereplő részhez. Valamint mindig megbeszélésre kerültek a csoporton belül a filmbéli folyamatok. ezzel segítve egymást az események továbbgondolásában. Úgy gondolom, ez sokat segít majd a tananyag elsajátításában és megértésében, a szervezet végleges kialakításában, valamint később a munkában – akár a sport területén – való alkalmazásában.

Az óra érdekessége, hogy megbeszélésre kerülnek különböző pszichológiai, sportpszichológiai esetek is, amelyeket szintén elemzünk a csoporton belül, és megpróbálunk valamilyen megoldást találni a felmerült problémákra. Ezek szintén segítségre lehetnek majd a későbbi munkánk során.

A vezetéslélektan tehát széleskörű segítséget nyújt a vezetési és szervezési feladatok sikeres ellátásában, és az ehhez kapcsolódó folyamatok megértésében.

Nem mindig a cél a legfontosabb, hanem az odavezető,megfelelő út.

Kerekes Anna

VI. évf. 4. szám

19

SZINAPSZIS

Lélekemelő emléktáblaavató ünnepség a barátság nemes eszméje jegyében

EMLÉKEINK NYOMÁBAN

Fennállásának huszadik évfordulója alkalmából a Semmelweis Egyetem Baráti Köre évi rendes közgyűléséhez kapcsolva emléktáblaavató ünnepséget tartott a Nagyvárad Téri Elméleti Tömb aulájában november 25-én.

■ Az impozáns, több mint egy mé-

ter átmérőjű, hatvankét kilogrammos öntött bronztáblán a következő klasszikus görög idézet olvasható: „Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb!” /Epikurosz/.

Alatta a tábla síkjából kiemelkedő, szoborszerűen formált, barátságra összekapcsolódó két kéz látható. A mű Madarassy István ötvös-szobrászművész alkotása.

A mintegy százfőnyi résztvevő előtt megnyitó szavaiban Prof. emer. Dr. Monos Emil, a Baráti Kör elnöke egy igen fontos rejtett kurrikulum kinyilatkoztatásaként jellemezte a táblát. E rejtett kurrikulum a barátság eszméjének plántálása és művelése, amely – legalább, mint lehetőség – egyetemi képzésünk minden tantárgya hátterében megtalálható. Ennek a nemes eszmének ébresztését, ápolását végzi – immár két évtizeden át, alkotó módon – a Baráti Kör.

A Medikus Zenekar tizenegyfős kamaraegyüttese, lélekemelő szép koncerttel (Vivaldi A-moll hegedű kettősverseny RV522) járult az ünnepi hangulathoz. A Semmelweis Egyetem felső vezetése nevében Tulassay Tivadar rektor kérésére Kellermayer Miklós rektorhelyettes tartott avatóbeszédet, s leplezte le az emléktáblát a Baráti Kör elnökével közösen. Köszöntőbeszédet mondott Szél Ágoston általános rektorhelyettes, mint a Doktori Tanács előző elnöke, Rácz Károly a Doktori Tanács újonnan megválasztott elnöke, Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök, és Sótonyi Péter a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Program Tanácsának elnöke.

Prof. Dr. Kellermayer Miklós: „Különleges, ünnepi alkalomra jöttünk össze, hogy emléktábla felavatásával emlékezzünk meg a Semmelweis Baráti kör huszadik születésnapjáról.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Tulassay Tivadar rektor úr nevében 20

VI. évf. 4. szám

én köszönthetem a Baráti Kört e jeles esemény alkalmával. Mielőtt elnök úrral közösen lelepleznénk az emléktáblát, hadd köszöntsem én is a jubiláló Baráti Kört. Antoine de Saint-Exupéry szerint „Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.”.

A Semmelweis Baráti Körben mindez ötvöződik. A Baráti Kör mindig kész a jó ügy segítségére sietni, és már rég kiérdemelte, hogy igaz barátként a segítségét kérjék. Dicséretes a Semmelweis Baráti Kör azon missziója, amellyel az igazság ügyét előre viszik, a legnemesebb emberi eszmék és értékek ápolását, gondozását végzik, és amely értékeket példaként állítanak minden generáció elé, életkortól, szakmától, érdeklődéstől függetlenül.

Bár nem régóta vagyok a Semmelweis Egyetemen, szinte nem is emlékszem olyan egyetemi ünnepi rendezvényre, amelyen ne lett volna ott a Baráti Kör, szerényen, alázatosan, mégis mint egy tartóra helyezett lámpás, hogy valamilyen díjat átadjon különböző kiválóságoknak. Kívánom, hogy ez az emléktábla mementóul szolgáljon nemzedékek számára a Baráti Kör e nemes missziójáról, és emlékeztessen minden erre járót a nemes eszmék, a szabadság és igazság mindennél nagyobb jelentőségére. De egyúttal arra is, hogy a barátság még ezen értékeken is túlmutat. Ezt a misztikus kapcsolatot talán Mark Twain foglalta össze legjobban, amikor így írt: „Egy barát igazi feladata az, hogy ki-

álljon melletted, ha nincs igazad. Szinte mindenki kiállna melletted, ha igazad volna.”. Éljen soká a Semmelweis Baráti Kör!”

Prof. Dr. Szél Ágoston: „Néhány hete ünnepeltük a Semmelweis Egyetem kétszáznegyvenedik születésnapját, ma pedig az Egyetem Baráti Köre húsz éves fennállásáról emlékezünk meg. Mi is az egyetem? Universitas magistrorum et scholarium, vagyis mesterek és tanítványok közössége.

Az egyetemes szó azonban arra is utal, hogy az intézmény több tudomány egyidejű művelésére hivatott, amelyekben doktori fokozat kiadására is jogosult. Büszkén valljuk, hogy mindezeken túl még van valami, ami az Egyetemet minősíti, ez pedig az a belső kapcsolatrendszer, amely a képzési szinteket, szervezeti egységeket, tudományterületeket összeköti.

Olyan szervezetek, mint a Tudományos Diákkör, a tehetséggondozó és mentorprogramok, az Alumni Társaság és a Baráti Kör.

Ezek a kiválóság és az együvé tartozás jegyében működnek. A Doktori Tanács néhány napja leköszönt elnökeként példaértékűnek tartom a Baráti Kör és a Tanács kapcsolatát, amelynek kulcsfontosságú személyisége Monos Emil professzor úr. Ő egykori doktori iskola-vezetőként nemcsak a PhD-képzést, hanem a Baráti Kört is képviseli a Tanácsban. Ezt bizonyítja a legutóbb létrehozott Doktorandusz Kiválósági Díj is, amelyet az idén először két kitűnő PhD-hallgató vehetett

2010. FEBRUÁR át a Dies Academicuson. Boldog születésnapot a Semmelweis Egyetem Baráti Körének!”

Prof. Dr. Rácz Károly: „Vannak a valóságban olyan dolgok, amelyek véges számban fordulnak elő, mennyiségük megszámolható, megmérhető, vagy legalábbis megbecsülhető. Sőt, ha az anyagi világ dolgaira gondolunk, akkor szinte mindenről ezt állíthatjuk: végesek a természet kincsei és az ember által létrehozott különböző anyagi javak is. Ezek véges mennyiségéből következik az, hogy ha elveszünk belőlük, akkor kevesebb marad, ha valaki többet birtokol, akkor másoknak kevesebb jut. Két dolog azonban a való világban mennyiségileg végtelen, sőt ha abban a szerencsében részesülünk, hogy birtokolhatjuk, attól nem kevesebb, hanem több juthat másoknak. Ezek a tudás és a szeretet.

Számomra a Semmelweis Egyetem Baráti Köre a szeretet és a tudás együttesét jeleníti meg és bizonyos va-

ezt az állítást megalapozhatnám. Ezek közül csak egyet említek, a Baráti Kör által a legkiválóbb PhD-hallgatóknak alapított díjat, melyet a Baráti Kör elnöke alig két hete a PhD-hallgatók ünnepélyes avatásakor adott át a díjazottaknak.

Kívánom, hogy a szeretet és a tudás kísérje tovább még nagyon sokáig a Baráti Kör működését. Kívánom, hogy az érdeklődők, a régi és mai tanárok, tanítványok sokaságának váljon vonzóvá és fontossá a Baráti Körhöz való csatlakozás. További sikeres munkát kívánok.”

Dr. Szécsényi-Nagy Balázs: „Sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat nevében a Baráti Kör tagjait, Egyetemünk vezetőit és hallgatóit, és a Medikus Zenekar tagjait, akik koncertjükkel ünneplő közösségünket megajándékozták.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy e jeles napon – a Baráti Kör huszadik születésnapján – a hallgatók

gyok benne, hogy a szeretet és barátság összefonódásának köszönhető, hogy működése ezt a szép kerek évfordulót megélte. Hiszem, hogy a Baráti Kör sikerének motorja a szeretet és a tudás. Szeretet az Egyetem, az Alma Mater iránt, a tanár és tanítvány szeretete az egyetemi közösség iránt, megbecsülés és tisztelet azok iránt, akik minket tanítottak és a régi tanárok figyelme, törődése és szeretete a jelenkor tanítványai iránt.

Nem kell bizonygatnom, hogy a Baráti Körben a másik mennyiségileg végtelen dolog, a tudás, annak terjesztése és pártolása is folyamatosan jelen van és bizony nagyon hosszúra nyúlna ez az ünnepség, ha fel kellene sorolnom mindazt a sok példát, amivel

nevében köszönthetem Önöket. Húsz év nagy idő egy ember életében, ez alatt sok minden megtörténik. 1989ben a rendszerváltás közepén álltunk, akkor omlott le a berlini fal, ma a XXI. században élünk egy teljesen más világban. Egy akkor született csecsemő ma már fiatal felnőtt, talán éppen Egyetemünk hallgatója.

A Baráti Kör egy különleges közösség. Nemcsak egykori diákok találkozóit szervező társaság, hanem Egyetemünk életének fontos része, amelynek kiemelt célja az ifjúság támogatása, részére hagyományainak átadása.

A Baráti Kör ápolja és életben tartja nagyon sok tradíciónkat, amely nélkül bizonyára szegényebbek lennénk. Másik fontos célja, hogy költségvetésé-

nek jelentős részével a hallgatókat támogatja: évek óta segíti a testnevelés oktatásának fejlesztését, a Korányi Frigyes Tudományos Fórum kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákjait és a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Program résztvevőit támogatja. A hagyományos ifjúsági pályázatokon túl, már kiváló doktorandusz hallgatók tudományos munkáját is díjazza. Látható, hogy a Baráti Kör Egyetemünk hallgatóinak széles körben nyújt baráti kezet, ami sokkal több az előbb említetteknél.

A mai nagy hallgatói létszámú oktatásban ugyanúgy szükség van a mester és tanítvány bensőséges viszonyára, a tudás mellett a hagyományok és az értékek átadására is. Ebben tud talán a legnagyobb segítséget nyújtani a Baráti Kör, amelynek minden tagja részére nagyon jó egészséget és további sikeres munkát kívánok!”

Prof. Dr. Sótonyi Péter: „Az értelmező szótár egyik meghatározása szerint a Baráti Kör olyan személyek szerveződése, akik közös célok megvalósításáért tevékenykednek. Egyetemünk Baráti Körére ez teljes mértékben vonatkozik. Olyan szerveződésről van szó, amelynek tagjai önzetlenül működnek azért, hogy az Egyetemet segítsék különböző problémáinak megoldásában. Az alapítók szándékától napjainkig ez így van, ezért köszönet Dr. Somogyi Endrének, Dr. Fekete Györgynek és Prof. emer. Dr. Monos Emilnek. A jeles ünnepségen a Tehetséggondozó Tanács nevében szólhatok, ezért engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki, azért hogy a Baráti Kör ösztöndíjjal támogatja a Tehetséggondozó Tanács munkáját. Egyetemünk rektora Prof. Dr. Tulassay Tivadar 2007-ben a Szenátus döntésével az egyetem tehetséges hallgatóinak felkutatására és folyamatos gondozására Tehetséggondozó Programot hozott létre. A program az Egyetem korábbi professzorának KerpelFronius Ödönnek a nevét vette fel. Őszintén remélem és bízom abban, hogy a Baráti Kör továbbra is változatlan figyelemmel és szakmai segítséggel járul hozzá az eredményes munkához.”

(A fényképeket Révay András bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!)

Prof. emer. Dr. Monos Emil VI. évf. 4. szám

21

Heidelberg, a romantika városa KALANDOZÁSOK ÖT VILÁGRÉSZBEN

Egy várost öt képben bemutatni lehetetlenség, ám talán mégis alkalmas arra, hogy visszaadja valamelyest annak hangulatát. Sorozatunk jelen darabjában Heidelberggel, a közismert német egyetemvárossal foglalkozunk. Az újság hasábjain több ízben is vissza-visszatér Heidelberg, most egy más oldala kerül terítékre. A képek a szerző felvételei.

-san-

A vár zegzugos folyosóit míves kapuk határolják.

A várost átszelő Neckar fölött magasodó Alte Brücke (Öreg-híd), valamint a hídfő épülete Heidelberg egyik legismertebb védjegye.

Heidelberg látképe a várból.

A várkert fáinak levelein átszűrődő fény igazi színkavalkáddal kecsegtet.

A lenyugvó nap sugarai megtörnek a vár egyik tornyának kupoláján.

SZINAPSZIS

Heidelberg – voll mit Uni VILÁGJÁRÓ

Még bőszen történelmet tanultam a gimnáziumban, amikor először szöget ütött a fejemben Heidelberg, vagy régi nevén Heidelberga. Valahogy nagyon imponált, hogy itt alapították Németország első egyetemét (1386), amely aztán évszázadokon át célpontja volt a magyar nemes ifjak „európai” tanulmányainak. Ráadásul az egyetemen az előadók és a gyakorlatvezetők folyton-folyvást arról duruzsoltak, hogy Heidelberg milyen szép, milyen elbűvölő, milyen jó az orvosképzése, egyszóval érdeklődésemet cseppet sem csökkentették.

■ Ettől függetlenül motoszkált ben-

24

nem az is, hogy ha már van ERASMUS, akkor ki kellene használni, és a nyelvvizsga-bizonyítványomra is csak erős nosztalgiával tekinthettem. Így elhatároztam magam, hogy az ötödévet Németországban töltöm, és legyen akkor a cél Heidelberg.

Persze meg is kérdeztem volt instruktoraimat, hogy mit kell tenni a biztos befutáshoz, és Sanya sejtelemesen csak annyit mondott, hogy „okosan kell írni a szakdolgozatot”. Később átküldött egy pályázati felhívást, ami Heidelbergbe és Freiburgba szólt. Tíz hónap kutatás, amelynek célja a szakdolgozat megírása. Ohó, ez pont jó lesz – gondoltam, mert szakdolgozatom úgysincs még, egy kis kutatással a Ruperto Carolán pedig szélesíthetem tudományos ismereteimet... (Valamint a hatodévnek is talán több értelme van egy nagyobb pihenő után, kevésbé beleunva a szérumkoleszterinbe.)

Az azonban meglepett kissé, hogy a megpályázható négy heidelbergi és két freiburgi helyre összesen négy pályázat érkezett, pedig életem talán legjobb tíz hónapját töltöttem Heildelbergben.

A város lenyűgöző. Sajátos keveréke a középkornak és a modern világnak. Az Altstadt a turisták, a japán fotósok és a bulizni, szórakozni vágyó diákok városa. Itt található Európa leghosszabb bevásárlóutcája, a Hauptstrasse, ahol mindent meg lehet találni: kocsmákat, kávézókat, boltokat török butiktól a legpuccosabbig, egy kis egyetemet – az mindenhol van Heidelbergben – és persze ajándékboltokat.

Külön kategória a giccsbolt, ahol egész évben karácsony van – no, nem az árak miatt – hanem szó szerint, és VI. évf. 4. szám

csak húsvét előtt kerül le a karácsonyi díszlet egy hónapra. Persze biztos, ami biztos, egy kirakatfelületet, azért akkor is meghagynak karácsonyinak, hátha valaki nagyon előrelátó. Ezen az utcán korzózik reggeltől estig mindenki. Azért igazán szép látnivalók is vannak szép számmal. Az Alte Brücke, ami átível a hegyek közül kilépő Neckar folyón, a kivilágított Schloss, vagy esetleg az Universitätsplatz, ahol mindig történik valami.

Az Altstadttal szemben, a Neckar túlpartján terül el a villanegyed, ahol megannyi kis palota és polgári lakás található a Rajna-völgy felé táguló szűk szorosban. Azonban bármenynyire is értékes itt minden talpalattnyi föld, a jó németek meghagyták maguknak a nyári szabadidejük központját, a Neckarwiesét. Itt aztán olvasnak, labdáznak, tollasoznak, napoznak, isznak, sütnek, alszanak, és egyáltalán szórakoznak, mert bizony igyekeznek közel maradni a természethez. Hiába egyetemi fellegvár Heidelberg, hiába központja a nyomdagépek és a cement gyártásának, az ott lakók egészségtudatosan élnek. Délután négy-öt után szorgosan sportolni indulnak az

egyetemi vagy városi sporttelepekre, vagy futkároznak a Neckar mentén, de a környező hegyekben sem lehet menni száz métert anélkül, hogy összevissza kocogó emberekbe ne botolj. Érdemes is túrázni, mert a Neckar-völgye és a heidelbergi látkép a világörökség része. A várost két oldalról szorítják a Heiligenberg és a Königstuhl hegyvonulatai, amelyeken kelta templomtól náci arénáig és virágos parkokig, valamint 1353 fokos természetes lépcsőig (kiváló edzés megállás nélkül felmenni rajta!) megannyi „meglepetés” van elrejtve. Ha pedig a Neckaron felfele hajókázunk, több régi várat és kastélyt is megcsodálhatunk. Őszszel pedig nemcsak a tarka-barka fák miatt érdemes bejárni a hegyeket, hanem a helyben termő szelídgesztenye is kiváló csemege.

Az Egyetem külön városrészben kapott helyett, pontosabban csak egy része, mert az egész városban lehet különféle intézetekbe botlani. De vitathatatlanul a legnagyobb összefüggő rész a Neuenheimer Feld, ahol jobbára a természettudományi karok és a klinikák találhatók.

Itt aztán több ezer diák masírozik a tömbök között. Az egész épületrendszer összefügg, hol a föld felett, hol csak alatta, de szerintem az egész Campus önállóan felvirágoztathatta volna a helyi betongyártást.

Az Egyetem nagyja mellett én is itt kaptam helyet a Feld egyik kollégiumában. Ez a szervezőket dicséri, mert itt is súlyos helyhiánnyal küzdenek.

Nem is csoda, hiszen az „egy szoba, egy ágy” elv mellett nehéz lenne mind a harmincezer hallgatót elszállásolni.

Mindenesetre a Semmelweis Egyetemről érkezőknek előzékenyen bizto-

2010. FEBRUÁR tésű lakóházakat látni. Viszont bevásárolni, vagy valamit elintézni gyorsabban és olcsóbban lehet, mint Heidelbergben. Az itteni orvosi fakultás képviseli a modernebb szemléletet, és

gát nálam. Ajánlom is mindenkinek, mert az Alte Brückére vezető utcán, a hídtól huszonöt méterre nem nagyon van más olyan hely, ahol saját sört és kiváló vacsorát kapsz tizenöt euró

a nagyobb beteganyag miatt a Klinikumban is többet lehet tapasztalni.

Megy mindig a versengés a két képzőhely között, de ez inkább csak pozitívan hat mindkét város medikusaira.

Az oktatás egyébként blokkosítva zajlik, tehát négy hét belgyógyászat, három hét nőgyógyászat stb.

Természetesen lényegesen nagyobb szerepet kap a gyakorlati képzés mint nálunk, vígan Mi mennyibe kerül? szúrnak a hallgatók spinált vagy centrált, pedig fogalmuk Kollégium – 180- 250 € Menza – 3-8 € sincs a hematológiai beosztások negyedik alcsoportjának Tömegközlekedés – 110 €/6 hónap Koktél – 5 € alternatív terápiájának mellékhatásairól. És figyelem ők is Bevásárlás – kicsit olcsóbb, mint itthon orvosok lesznek, mint mi, csak más tudást szereztünk meg` zott, így minden nap ellátogattam a Vetélkedés persze van más téren szomszédos Mannheimba egy röpke is, legfőképp a sörben. Minden régió, ötven perces busz-vonat-villamos minden város, de gyanúm szerint kombinációval. minden ezer főnél nagyobb telepüMannheim már a Rajna-parton lés rendelkezik saját sörrel, amit van, és sokkal életszerűbb, mint He- szinte csak helyben lehet kapni. Ott idelberg (viszonyuk körülbelül mint persze meg csak azt. Rendjén is van Csepel és a Budai vár). A várost a vi- ez – főleg, mert szerencsém volt, és lágháború után szinte teljesen újjá kel- mindkét város sörét szerettem –, de lett építeni, és alaprajznak egy négy- igazán jól akkor jár az ember, ha csazetrácsos füzetet használtak. Elvétve ládi sörfőzdébe téved. lehet találni régi épületeket, temploIlyen Heidelbergben a Vetter’s, mokat, inkább irodaházakat és újépí- ami lassan törzshelyé nőtte ki ma-

alatt. Az egyetlen gond, hogy ott nem lehetett a Campus-kártyánkkal fizetni.

Márpedig melegételt és italt azzal érdemes vásárolni a Studentenwerk jó pár menzáján és kávézójában. Ezek a menzák olyanok, mint a felújított étterem a NET-ben, csak nagyobb választékkal és kapacitással rendelkeznek.

Ha pedig Campus-kártyával fizettél, akkor abszolút baráti összegeket vontak le róla. Hasznos jószág volt egyébként is a kártya, mert ezzel moshattál a mosócenterekben, könyvet is kölcsönözhettél vele, és nem csörög annyira, mint a sok fémpénz. Azért azt halkan hozzáteszem az érdeklődőknek, hogy szakácsot ne Németországból hozzatok, és van még más olyan entitás is, amit meg kell tanulnunk megbecsülni idehaza.

Nem célom azonban lyukat írni a hasadba, Kedves Olvasó, ezért öszszegezve elmondhatom, hogy prímán éreztem magam, és mindenkinek ajánlhatom, hogy látogasson el Heidelbergbe, mint diák vagy mint turista.

sítottak szállást. Az én szobám egy kis lakásszerű egység része volt. Külön pikantériája volt a kollégiumnak a száznyolcvanhét kilós tanzániai lakótársam, aki sajátos nézeteket vallott a világról, száz dB hangerővel kommunikált, szigorúan csak amerikai angolul, ami azért mókás, mert Oroszországban élt hat éves koráig, és hisz Leninben. Persze molekuláris biológiát tanult – mi mást? – és végül rá kellett jönnöm, hogy Tanzániának valójában három nevezetessége van, a Szerengeti, Zanzibár és Daniel, a volt lakótársam, őt ugyanis mindenki ismerte látásból Heidelbergben.

Kollégiumok nem csak a Felden vannak, hanem a város szinte minden negyedében, mint ahogy albérletek is.

Ennek megfelelően reggel 7:30-kor elkezdődik a mindennapi kerékpáros felvonulás a város minden pontján, mert boldog-boldogtalan, tanár-diák, kisiskolás-nyugdíjas, de még a várandósok is elégedetten bringáznak A-ból B-be, naná, hogy fittyet hányva bármiféle közlekedési szabályra. Kész életveszély, főleg, mert a kétkerekűek hetven százaléka fegyvernek alkalmasabb, hisz működő fékkel nem csúfítják el őket, de bevásárlókosarakkal annál inkább. Aggódni nem kell azért értük, mert hordanak bukósisakot (meg őrangyalt is biztonyára).

A második hónap után már nagyon irigykedtem rájuk, de sajnos nekem nem jött szóba a bringa, mert a labor, ahol dolgoztam az Egyetem Mannheimi Orvosi Fakultásához tarto-

Dr. Lőrincz M. Ákos

VI. évf. 4. szám

25

SZINAPSZIS

A kardiológia szolgálatában

INTERJÚ

Beszélgetés Prof. Dr. Merkely Bélával céltudatosságról, hivatásról és kardiológiáról

■

Szinapszis: Az Egyetem elvégzése után Ön rögtön a kardiológia felé fordult. Mi fogta meg a kardiológiában?

Merkely Béla: Tudományos diákkörösként olyan szakmát kezdtem el, amely rendkívül gyorsan fejlődött. Annak idején kórélettannal indítottam, majd a III-as Belgyógyászati Klinikára kerültem Tenczer József professzor úrhoz, aki kardiológus-arrhythmológus volt. Így a pályám első része a szívgyógyászat arrhythmológiai területére esett, azaz a ritmuszavarok diagnózisával, kezelésével foglalkoztam kiemelten. Akkoriban, egészen pontosan 1989-ben szerény lehetőségeink voltak csupán, két külföldi pályázat létezett az Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemmel meglévő együttműködés révén medikusként, a szigorlóévemben a heidelbergi Kardiológiai Klinikán végeztem tudományos munkát. (Ez az együttműködés ma is tart, és évente megpályázható. Beszámolónk a Világjáró rovatban olvasható – A Szerk.) Ott ismerkedtem meg a szívritmuszavarok modern, nem gyógyszeres kezelésével. Tanulmányaim befejeztével egy további évet töltöttem Heidelbergben DAAD-ösztöndíjjal. Hazajőve a városmajori Érés Szívsebészeti Klinikára kerültem, itt néhány olyan új módszert tudtunk bevezetni, amely eddig Magyarországon vagy csak elenyésző számban, vagy egyáltalában nem volt elérhető.

A szívritmuszavarok okainak felismerése lehetővé tette a nem gyógyszeres terápiák fejlődését. Tehát ha tudjuk azt, hogy a szíven belül melyik struktúrát érinti, annak a felkeresése, megváltoztatása, megsemmisítése – akár gondoljunk csak az ablációs technikákra – ígéretes új lehetőségnek bizonyult. Rögtön ezzel párhuzamosan indult fejlődésnek a szívritmuszavarok és a szívelégtelenség egyéb eszközös kezelése, mint például a beültethető defibrillátorok és a háromelektródás reszinkronizációs készülékek. Ez, nyugodtan mondhatjuk, beszippantotta az én személyemet.

26

VI. évf. 4. szám

A másik új terület az intervencionális kardiológián belül az invazív kardiológia, ez bizonyult a második érdeklődési területemnek. Talán az én tanácsom mindezek alapján az volna a medikusoknak, hogy akár már az egyetemi évek alatt bele lehet szerelmesedni egy-egy szakterületbe, és abban nagyon mélyen elmerülni. Ez adott esetben az egész életutat, a teljes életpályát meghatározhatja.

Sz: Ma az egészségügy minden területe forráshiánnyal küzd. Az invazív kardiológia sem tartozik a legolcsóbb szakterületek közé. Mennyire befolyásolja ez napi szinten a Klinika működését, gyakorol-e kedvezőtlen hatást a betegellátásra?

MB: A limitált büdzsé természetesen minket is érint. A kardiológia fejlődésében két részterületet emelnék ki: a szívritmuszavarok és a szívelégtelenség előbb említett nem gyógyszeres kezelését és a heveny szívizominfarktus országos szintű ellátását. Ma szinte mindenütt az akut infarktus kezelése az akut percutan coronaria-intervenció (PCI) elvégzését jelenti. Ebből a szempontból Klinikánk az ország legnagyobb intézménye, majdnem kétezer infarktusos beteget kezelünk. Országosan nagyjából tizennyolcezer beteg kap infarktust évente, így ez a szám a betegek több mint tíz százalékát jelenti. Figyelembe véve azt, hogy a tizennyolcezerből is csupán mintegy tízenkétezer kerül PCI-re, akkor az arány még jelentősebb. A Klinika európai szemmel nézve is kiugróan nagy központnak számít.

Le kell szögeznünk, hogy a PCI rendkívül költséghatékony. A megmentett életéveken keresztül szemlélve az abszolút életmentés tizenegy százalék. A trombolízissel szemben, melynél a harminc napon belül bekövetkező halálozás tizennyolc százalék, PCI-nél csupán hét. Ez kiszámolható, definitíven mennyi emberéletet jelent, és akkor még nem számoltuk azt az életminőség-nyereséget, amelyet a

Prof. Dr. Merkely Béla Dr. Merkely Béla 1966-ban született Budapesten. Általános Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központ – Kardiológiai Tanszék tanszékvezető igazgatója, egyetemi tanár, Budapest kardiológus szakfelügyelő főorvosa. megmentett szívizomtömeg, myocardium okoz. A beteg visszatérhet a mindennapokba, dolgozni tud, teljesebb életet élhet.

Ennek a finanszírozását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem kurtította meg. A heveny szívizominfarktus ellátására mindig odafigyeltek, kiemelten kezelték, akárcsak a ritmuszavarok katéteres ablációját. Nagyon komolyan kellett azonban visszalépnünk az előre tervezett szívkatéteres vizsgálatok terén. Hónapok múlnak el tervezett vizsgálat nélkül. Ez persze valamilyen szinten racionális, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha minimálisra csökkentjük az elektív beavatkozások számát, akkor az előbb-utóbb az akut kardiológiai kórképek gyakoriságának növekedéséhez vezet, s így egyre súlyosabb beteganyagra kell számítanunk.

Sz: Ahogy Ön is kifejtette, a tudományos diákkör fontos szerepet játszhat egy hallgató életében. A Diákköri Tanács elnökeként hogyan látja a TDK jelenlegi helyzetét?

MB: Én a magam részéről azt gondolom, hogy a TDK óriási lehetőség a fiataloknak. A Tudományos Diákkör egy régi múltra visszatekintő struktúra, amely átmenthető egy jó lehetőségekkel kecsegtető szervezetté. Nem elég

2010. FEBRUÁR igen korán bekapcsolódni egy tudományos munkacsoport életébe, nem hinném, hogy a diploma megszerzése után kell elgondolkodnunk azon, hogy milyen utat válasszunk. Én az egyetemre való bekerülésemtől fogva kerestem azt, hogy mi is leszek, mivel foglalkoznék szívesen, és az ember belülről érzi, hogy hol érdemes több időt eltöltenie. Szerintem ezt a döntést a medika és a medikus egyetemi pályafutása alatt meg tudja hozni. Így korán éri az az élmény, hogy egy szűkebb témakörbe nagyon beleássa magát. Nem a felületes, mindenből egy kicsit tanulunk érzése lesz, hanem egy témában nagyon mélyre jutva akár a legnagyobb magyarországi szaktekintély szintjét is megközelítheti. Ez komoly lehetőség: önálló publikációk jelenhetnek meg, konferenciákra lehet eljutni. Ezek életre szóló élmények.

Az Egyetem rendkívül befogadó: nem ismerek egyetlen olyan klinikát sem, ahol a tudományos diákköröst elzavarnák. A TDK minden intézetigazgatónál kulcskérdés. Ez érthető, az ő szempontjukból, a mi szempontunkból ez az utánpótlást jelenti, megfelelő választási lehetőséget jelent a későbbi munkatársakat tekintve. Én a klinikumban mindig olyan orvosokra építek, akik legalábbis célzott alapkutatás szintű tudományos tevékenységet végeztek. Az ilyen fiatalokra bátran lehet építkezni.

Viszont arra is fel kell hívni a figyelmet: a TDK egy lehetőség. Nem jó út a kényszer TDK. A Semmelweis Egyetemen ezer fölötti tudományos diákkö-

rös van. Mivel sok mindenben számíthat a TDK-munka ténye, így egyfajta kényszerként is: sok hallgató úgy érezheti, lassan neki is ideje valahol TDKznia. Mindezek mellett persze az értékalapú tudományos diákkörnek mindig lesz létjogosultsága.

Sz: Bizonyára eddigi pályájához számos kedves emlék kötődik, amelyek megerősítették a kardiológiába vetett hitét. Melyik történet áll legközelebb a szívéhez ezek közül?

MB: Amikor egy fárasztó nap után hazamegyek, általában mindig egy kedves emlékkel, történettel érek haza. Az egyik ezek közül egy orvoskollégával esett meg, akit történetesen gyerekkorom óta ismerek. Sebész szakorvosként azzal hívott fel, hogy ott van a műtőben, és nem érzi valami jól magát, „átugrana” hozzám. Mikor megjött, hatalmas, diffúz elülső fali ischaemiát állapítottunk meg, nem ST-elevációs infarktus (NSTEMI) volt, pont olyan, amelyet könnyen el lehet nézni. Megkatétereztem, és azt láttam, hogy a bal közös főtörzse be volt repedve, miközben a jobb koszorúér pedig el volt záródva. Egy régi családi barátot kellett egy nagyon nehéz anatómia mellett meggyógyítani, és egy főtörzs-stentelést végezni, amely esetében gyakran az fordul elő, hogy az intervenciós kardiológus azt javasolja, inkább operálják meg. Azonban gyakran látjuk, annyi idő alatt is meghalhat a beteg, míg az intervenciós műtőből felviszik a szívműtőbe. Ekkor valami egészen hihetetlen nyugalom szállt

Pályázati Felhívás

PÁLYÁZAT

A Semmelweis Egyetem Kiválósági Listájára kerüléshez, és felvételre az Egyetem Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programjába.

■ Az Egyetem Szenátusa az Egye-

tem tehetséges hallgatóinak felkutatására és folyamatos gondozására az Egyetem korábbi professzoráról, Kerpel-Fronius Ödönről elnevezett Tehetséggondozó Programot hozott létre, melyben az Egyetem Kiválósági Listáján szereplő magyar és idegen nyelvű hallgatók közül azok vehetnek részt, akiket az Egyetem Tehetséggondozó Tanácsa személyes elbeszélgetés alapján arra méltónak tart.

A Kiválósági Listára tanulmányi, tudományos és egyéb kiemelkedő teljesítményeket összefoglaló pályázattal az Egyetem adott évfolyamán tanuló harmincöt éven aluli hallgatóinak körülbelül öt százaléka kerülhet fel.

A Tehetséggondozó Tanácsa pályázatot hirdet az Egyetem összes hallgatójának, valamint a Doktori Iskola tagjainak arra, hogy az Egyetem Kiválósági Listájára kerüljenek.

meg, megszűnt a külvilág, megcéloztam a feladatot, és mintegy tíz perc alatt megcsináltam. Azóta is az egész családom hozzá jár ortopédiai panaszaival.

Nagyon érdekes egyébként, amikor egy konzervatív szakma minimál invazív irányt kezd venni. Én belgyógyászként kezdtem a pályafutásomat, mint mindenki, aki ma kardiológus. Az elején egyáltalán nem gondoltam volna, hogy majd manuális beavatkozásokat fogok csinálni. Az a stressz, ami például egy intézetvezető igazgatót ér, könnyedén levezethető egy ilyen minimál invazív beavatkozásban. Ha megelégelem a heti ügyes-bajos dolgok szervezését, pénteken hatkor lemegyek a műtőbe, és körbenézek, nincse valahol egy infarktusos beteg, akit meg lehet katéterezni. Az így nyert erő és belső endorfin-felszabadulás helyreállítja a belső egyensúlyt.

Sz: Ennyi munka mellett mennyi szabadideje van? Mire fordítja az így eltöltött időt?

MB: Elsődleges a sport. Vízilabdáztam, és jelenleg is vízilabdázom heti két alkalommal. Szerencsére este nyolckor, nyáron este kilenckor van, így ebből nem engedek, oda mindig elmegyek, legyen bármennyi feladat. Ez komoly, lelket is megnyugtató esemény számomra.

Sz: Professzor úr, köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk!

Oláh Dániel, Békási Sándor A Kiválósági Lista pontrendszere és a pályázati űrlap letölthető a w w w. s o t e . h u / k e r p e l - f r o n i u s program/index.html honlapról. A pályázatokat a tehetsegpont@net.sote.hu e-mailcímre elektronikusan (a kitöltött pályázati űrlap csatolt file-ként való beküldésével) kell benyújtani. Pályázati határidő: 2010. február 20. A tehetséggondozó programról és a pályázatról Szluka Beátától, a Tanács koordinátorától a Tehetséggondozó Tanács irodájában (Nagyvárad téri Elméleti Tömb, földszint 4-es terem, volt HÖK iroda), illetve a tehetsegpont@net.sote.hu email címen lehet további felvilágosítást kapni.

Szluka Beáta

VI. évf. 4. szám

27

SZINAPSZIS

Amerikai kalandok

VILÁGJÁRÓ

Tavaly ilyenkor már tudtam, hogy az egész nyaramat az Egyesült Államokban fogom tölteni. Persze gazdag amerikai nagybácsi hiányában ez nem volt olyan egyértelmű, és nem is tudatosult bennem, csak talán napokkal az érkezés után. Hogyan vált ez lehetővé?

■ Jelentkeztem a CCUSA-program

azon lehetőségére, amely számomra is elérhető jelentkezési díj ellenében keres munkát amerikai táborokban.

Egy ismerősömtől hallottam a programról, álmodoztam róla egy picit, és rájöttem, hogy pont nekem találták ki. Egy teljesen szabad nyár birtokában, illetve egy gyorsan teljesíthető vizsgaidőszakkal nem hagyhattam ki az ajánlatukat. Erre orvostanhallgatóként csak ritkán nyílik alkalom. Tehát belevágtam, ami nem is volt olyan nehéz: egy-két nyomtatvány, ajánlás, igazolás, interjú, és már benne is voltam a rendszerben. Nem is kellett sokat várnom, és ki is választott egy tábor. Már a jelentkezésemkor jeleztem, hogy konyhában szeretnék dolgozni. Így történt, hogy több mint két hónapot töltöttem egy Maine állambeli gyönyörű táborban az Echo-tó partján.

Igazság szerint nem kimondottan amerikai környezetben, inkább nemzetköziben. A konyhai személyzet három amerikai séfből és húsz diáklányból állt. Nagyon színes volt a társaság: hámoztam gyümölcsöt koreai bölcsésszel, de fűszereztem csirkét orosz joghallgatóval is. A munkaidő mindig a legjobb hangulatban zajlott, még a „busy” órákban is. A konyhafőnök szerint ilyen jó csapata még sosem volt a tábornak. Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra, szükség is volt rá, hiszen nem volt egyszerű több mint ötszáz főre napi háromszor három felvonásban ételeket készíteni. A mi feladatunk nemcsak a főzés volt. A felszolgálás, a mosogatás, a konyha és az ebédlő takarítása is a kitchen staff munkájához tartozott. Nekem összekötő szerepem is lett a lányok és a séfek között. Nagyon sokat tanultam ezáltal, mivel én feleltem azért, hogy a menü a megfelelő időben és – ami a legfontosabb – kellő mennyiségben felszolgálható legyen. Nagyon sokat jelentett, hogy 28

VI. évf. 4. szám

nem csak a főnökeink, de a vezetőség, a counselorok (ők foglalkoztak a táborozókkal) és még a gyerekek is gyakran megköszönték, amiket főztünk. Így éreztük, hogy fontos a munkák. Leírhatatlan az az élmény, amikor több

száz kisgyerek neked, személyre szólóan énekelve köszöni meg, hogy milyen nagyszerű ebédet kapott. Így rengeteg élményem van a konyhából is, már csak ha olyanokra gondolok, hogy nem mindenkinek van lehetősége íróasztal nagyságú sütőn két kőművesspatulához hasonló kanállal rántottát sütni. Vagy kilencvennyolc pizzafeltétét megcsinálni, miközben két mexikói lány melletted salátát darabol, és hogy véletlenül se unatkozzunk, megtanítják a legismertebb spanyol dalokat. A kialakult barátságoknak köszönhetően gazdagodtam főleg spanyol, orosz és lengyel mondatokkal is. Az angoltudásom pedig határozottan sokat fejlődött.

Még most is eszembe jut, amikor megkérdezte az egyik szobatársam, hogy tudok- e róla, hogy angolul beszéltem álmomban. Rengeteg vicces történet fakadt a nyelvi különbségekből adódóan.

De a nyár nem csak a konyhában zajlott. Munka előtt és után magunk rendelkeztünk az időnkkel, és beosztás szerint hetente „day off”-okat kaptunk. Mivel a tábor nagyon felszerelt volt, esélyünk sem volt unatkozni, így

akár helyben lehetőségünk volt teniszezéstől kajakozásig sok mindenre, vagy csak egyszerű sétára a fantasztikus környezetben. Rossz időben külön a személyzetnek fenntartott „staff room”-ba gyűltünk. Itt internetezhettünk, volt televízió, de a nagy kártyázások színtere is ez volt.

Emlékszem focimeccsre, amit brazil srácokkal néztem; elképesztő volt látni, hogy amikor a brazil csapat nyert: azt az örömmámort leírni sem lehet. Nagyon szerettem a tábortüzes, pillecukor-sütögetős, gitározós estéket. Jóban lettem több helyi counselorral is, akiknek volt saját autójuk, így könnyebben felfedeztük a táboron kívüli területeket. Volt részem igazi amerikai filmbe illő medencés buliban. Szabadnapokon a tábortól kapott autókkal messzebbre is eljutottunk. Megnéztük a környék nevezetességeit, úsztunk az óceánban, vidámparkban mókáztunk, és persze vásárolgattunk. És lássuk, milyen kicsi a világ, a legközelebbi tábor személyzete között volt egy évfolyamtársam is, akit az erdei úton autóból vettem észre.

Be kell látni, hogy erre azért nagyon kevés esély volt. Innentől már velük is rengeteget szerveztünk közösen. Volt egy nagyszerű esténk, amit egy távolabbi tábor magyar dolgozói hoztak össze. Velük hivatalos papírok intézése során a városban találkoztam a magyar feliratos pólómnak köszönhetően.

Megállítottak azzal az egyszerű kérdéssel, hogy „Te magyar vagy?”. Ezen az augusztusi estén három táborból főleg magyar fiatalok szórakoztak, magyar ételeket ettek, magyar zenét hallgattak. Hihetetlen volt. Főleg azok után, hogy olyan szülinapom se volt idáig, amin nem hangzott el magyarul a köszöntés, ellenben tíz másik nyelven igen.

Számomra a tábor utolsó napjai már csak a szórakozásé voltak.

2010. FEBRUÁR Ekkora már a gyerekek hazamentek, a munka is könnyebb és rövidebb volt. Mindenki lassan elhagyta a tábort, folyamatos volt a búcsúzás, az elérhetőségek cseréje, emlékkönyvek írása és a további utazás szervezése. Nagyon nem akartam, hogy vége legyen.

Elképesztő gyorsan eltelt a nyár, honvágy nélkül. Kicsit persze hiányoztak az otthoniak, de nekem is furcsa volt, hogy Pesten, a kollégiumban három hét után jobban hiányzik a családom, mint egy másik földrészről kilenc hét után. Ez is mutatta, hogy mennyire jól éreztem magam. Rengeteg ismerősöm lett a világ különböző pontjairól, és igaz barátom is akadt. Mindig azt mondtuk, hogy a tábori életben gyorsabban megy az idő, felgyorsulnak az események is. Amihez normál körülmények között hetek, hónapok kellenek, itt kialakult napok alatt. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a nyárnak hamar vége lesz, és lehet, hogy sosem találkozunk többé.

Persze ezt nyíltan nem mondtuk ki` És itt még nincs vége a történetnek, most jön az igazi amerikai kaland, hisz a tábor után nyolc nap utazgatás következett. Ezt nem terveztem meg előre, még júliusban sem tudtam, hogy kivel, hol, mit is fogok csinálni. Ehhez képest nem is sikerülhetett volna jobban. Újdonsült szlovén barátnőmmel, aki a tábori istállóban dolgozott, tartalmas turistaprogramot kiviteleztünk.

Boston, New Haven, majd New York

City következett. A városok között busszal, vonattal utaztunk. Előre lefoglalt hostelekben aludtunk, amikről teljesen pozitív benyomásunk alakult ki. Az a legjobb ezekben a helyekben, hogy hozzád hasonló fiatalokkal ismerkedhetsz meg, és így mindig társasággal, a legkisebb félelem nélkül vághatsz neki akár a New York-i éjszakának is. Nem maradtak ki a kihagyhatatlan látványosságok, mint például beülni a Harvard padjaiba, piknik a Central Parkban, séta a Brooklyn hídon, belépni egy Wall Street-i bankba, az éjszakai Times Square, és sorolhatnám még. De olyan napunk is volt, hogy csak sodródtunk, mentünk, amerre kedvünk volt, mivel tényleg minden érdekes volt. Kihoztuk a maximumot a napokból úgy, hogy mindig hagytunk időt a feldolgozásra. Leírni nehéz, de tényleg többször csak álltunk, és néztünk magunk elé, próbáltuk befogadni a képet, ami elénk tárult; ilyen volt akár Staten Islandről Manhattan látképe vagy a Rockefeller Center tetejéről nézni a hatalmas várost.

Persze mindent képtelenség lett volna megnézni, de nem baj, így van még miért visszamenni` A több mint tíz órás repülőutat végigaludtam, nem is csodálkozom, volt mit pótolni. A reptéren a családom és a barátaim vártak, olyan volt, mintha csak pár napja vál-

tunk volna el. A szüleim szemében láttam a megnyugvást: végre megbizonyosodhattak, hogy tényleg jól vagyok, egyben vagyok, megcsináltam, mosolygok` Gazdagabb lettem a nyáron megszerzett tapasztalatokkal, új barátokkal, rengeteg fényképpel, jobb angoltudással és egy életre szóló kalanddal. Hálás vagyok, hogy kipróbálhattam magam, és így színesítettem diákéveimet. Ez már örökre az enyém marad, és mindig aktuális. Még a napokban is megkérdezték, hogy

„Na, milyen volt Amerika?”. Cseh barátaim két hét múlva meglátogatnak, majd márciusra szlovén barátnőm ígérte magát. Napok se telnek el két táboros ismerős üzenetei között, és a fotóimat se tudnám megszámolni, hányszor láttam már. S hogy, belevágnék-e megint? Habozás nélkül` Fekete Adrienn

Criterissima – citerazene intézetvezetőként ZENE

■

Prof. Dr. Túry Ferenc 1973 óta citerázik. A népművészet ifjú mestere címet 1978-ban kapta meg. Másfél évtizeden át a Rácz Antal vezette Gereben együttes tagja volt, több lemezen közreműködtek, számos rádiófelvételük készült. Egy népzenei feldolgozásáért a X. Zalai Kamaratánc Fesztivál zenei különdíjában részesült 1982ben.

A lemez a citera különböző hangzáslehetőségeit mutatja be több mű-

fajban, a népzenétől a klasszikus zenén át a bluesig, illetve néhány saját népdalfeldolgozást.

Négy darabban gitár–citera kettős hallható, két darab pedig dorombzene.

Köszönet illeti a mestereket: Rácz Antalt és Kanczel Jánost.

Köszönet Szabó Lászlónak és Szilágyi Andrásnak a felvételekben nyújtott segítségükért, Balogh Sándornak és Bolya Mátyásnak hasznos tanácsaikért.

A citerák Gáts Tibor és Kanczel János művei. Négy citera szólal meg: F, A, C, D hangolású.

A lemez megjelenését támogatta: EGIS Gyógyszergyár Nyrt.

Janssen-Cilag Kft. Servier Hungária Kft. A lemezen található számok listáját a 33. oldalon közöljük.

VI. évf. 4. szám

29

SZINAPSZIS

Menni, vagy nem menni?

GYTK

Avagy mire jó a nyári gyakorlat?

„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kisgyerekkorunktól folyton ezt kérdezgetik tőlünk. Akkoriban a válaszok persze egyértelműen a tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász felé orientálódtak, míg ma inkább a közgazdász, jogász, orvos, mérnök, és persze gyógyszerész vonalon folyik.

■ Természetesen vannak kivételek.

Gyerekkoromban sok időt töltöttem nagynéném gyógyszertárában. Még ki se látszottam a pult mögül, de már akkor teljesen lenyűgözött minden, amit ott láttam. Az illatok, hogy mindenhol mindig minden rendben volt, hogy az ott dolgozók éppúgy, mint a vásárlók nagyon kedvesek voltak, sőt, néha megengedték, hogy ebben-abban „segítsek” is. Ennek volt köszönhető, hogy már hat évesen kerek perec kijelentettem: én gyógyszerész leszek.

Nem is csoda, hogy jó tizenöt évvel később nyári gyakorlatra éppen ebbe a gyógyszertárba mentem. Az illatok, a rend, a kedvesség mit sem változott. Jóleső érzés volt azonban, hogy végre igazán hasznos munkát végeztem és itt megtanulhattam mindazt, amire a későbbiekben szükség lehet. Az Egyetemtől a gyógyszertár kapott egy levelet, melyben pontosan le volt írva, hogy a gyakorlat folyamán mi mindennel kell megismerkednem. De erre nem nagyon volt szükség, a mindennapok hozták magukkal a feladatokat. Egy félévvel a gyakorlat után bátran mondhatom, alig maradt olyan technológia, amellyel ezalatt az egy hónap alatt ne találkoztam volna.

Oldatok, kenőcsök, porok, ecsetelők,

szépen jöttek sorra. A kedd délelőttök voltak a legjobbak, amikor a bőr- és gyerekgyógyász rendelt, mert akkor a magisztrális termékek száma meredeken emelkedett. Mindemellett a hét többi napján sem unatkoztunk soha.

Reggel jött a megrendelt gyógyszer, azokat gyorsan ki kellett pakolni. Közben megérkeztek az első vásárlók, mehettem oda is leginkább figyelni, vagy beütni a kívánt terméket. Ha jött egy magisztrális készítmény, már repültem is vissza a laborba és reméltem, hogy felügyelet mellett elkészíthetem. Ha ezeken kívül nem volt mit csinálni, akkor nagynénémnek mindig voltak briliáns ötletei. Ezeket biztos, hogy sem én, sem ötödéves sorstársam sose fogjuk elfelejteni. És még ott voltak a könyvek is. A FoNoból kikerestük az adott készítményt, amihez a többiek egy-egy érdekességet mindig hozzá tudtak fűzni. A négy hét leteltével elégedetten fejeztem be a nyári gyakorlatot.

Persze sokan mások is a patikát választották ezen a nyáron. Velük az első hetekben hosszan és részletesen megbeszéltük tapasztalatainkat. Volt olyan, aki ugyanolyan jól érezte magát ez alatt a négy hét alatt akárcsak én.

Mi jövőre is, és később is szívesen

megyünk vissza ugyanoda vagy legalábbis hasonló helyre. Viszont van ellen példám is: amikor a gyógyszerészhallgatóval senki sem törődött, és azzal foglalkozott, úgymond, amivel akart, vagy amit talált. Ilyenkor a bizonytalanság olyannyira kényelmetlen helyzetbe hozta a hallgatót, olyannyira rossz emlékeket ébresztett, hogy soha többé nem akar ilyen munkakörben dolgozni. Szerencsére szakmánk igen sokoldalú, és sok más helyen kipróbálhatja magát az ember, mégis elszomorító, hogy egy szerencsétlenül megválasztott gyógyszertár mennyire képes befolyásolni későbbi pályafutásunkat. Olyan sajnálatos tapasztalat is volt, hogy egy hét gyakorlat után, a feladatokon átfutva a hallgatónak már be sem kellett mennie. Mindazonáltal biztos vagyok abban is, hogy akik így jártak, azoknál nem annyira természetes egy kenőcs összekeverése, mint annak, aki ezt a négy hétig gyakorolhatta. Összességében a menni vagy nem menni kérdésre ismerőseim közül a legtöbben határozott „menni”vel felelnek. Mindezek mellett úgy gondolom, a mostani másodéves diákoknak és mindazoknak, akik eddig még nem próbálták ki magukat ezen a területen, érdemes megkérdezniük a felsőbbéveseket, hogy kik, melyik gyógyszertárban, milyen tapasztalatokra tettek szert. Ezzel nemcsak a nyári gyakorlat kellemetlenségeitől óvhatjuk meg magunkat, hanem ez a döntésünk további szakmai érdeklődésünkre is hatást gyakorolhat.

AB

A Baráti Kör Pályázata

PÁLYÁZAT

A Semmelweis Egyetem Baráti Köre 2010-ben is ifjúsági díjakat adományoz az egyetemi hallgatóság számára.

Az alábbiakban ezek listáját közöljük, bővebb információ a Baráti Kör hirdetéseiben és tájékoztatásában érhető el.

■

Dr. Balázs Dezső és Walter Julianna ifjúsági pályázati díjak: száz-, nyolcvan- és hatvanezer forint.

Az egyetemi testnevelés támogatása: körülbelül két-háromszázezer forint.

Kiváló doktorandusz (PhD) hallgatók jutalmazása: kétszer százezer forint.

30

VI. évf. 4. szám

A Tehetséggondozó program támogatása: két ötvenezer forintos Kerpel-Fronius Kiválósági Díjjal. (A kerpeles diákok egy tanév alatt három alkalommal részt vesznek a Baráti Kör klubestjein: kétszer rövid tudományos előadással, egyszer pedig kulturális programmal.) A díjak 2010 őszétől a Semmelweis Egyetem Tanévnyitó

Ünnepségén kerülnek átadásra.

A Korányi Frigyes Tudományos Fórum kiváló teljesítményt nyújtó diákszereplőinek jutalmazása: ötvenezer forint.

Prof. emer. Dr. Monos Emil A Bartáti Kör Elnöke

2010. FEBRUÁR

Rezidensek az orvosi ellátásban

REZIDENS

A 66/1999. (XII. 25.) EüM rendeletben határozták meg a szakorvos (és a szakfogorvos, a szakgyógyszerész, valamint a klinikai szakpszichológus) szakképesítés megszerzésének menetét.

■ A szakképesítés megkezdéséhez

sikeres felvétel szükséges, mely meghatározott szigorlati jegyek, a jelölt által végzett tudományos munka, és egy meglehetősen szubjektív felvételi vizsgán szerezhető pontok alapján dől el. Sikeres felvétel esetén az „orvostanhallgató-létet” „rezidenskedés” váltja fel: két évig központi finanszírozású törzsképzésben vesznek részt a frissen végzett orvosok. A két év szakirányonként különböző, meghatározott osztályokon eltöltendő gyakorlatokból áll, melyeket csak akkreditált képzőhelyeken lehet elvégezni. Ezt a legtöbb szakirányban három „szakorvosjelöltként” eltöltendő év követi, melyet gyakorlatilag állásinterjú előz meg, a szerződéssel munkaviszony jön létre a szakorvosjelölt és a kórház között, ugyanakkor számos központilag előírt gyakorlatot kell teljesíteni. Így néhány kivételtől eltekintve öt év után válik a frissdiplomás orvos önálló orvosi tevékenység végzésére alkalmas szakorvossá. Így volt ez eddig, bár a beharangozott rendelet jelentős korlátozásokat, és feltehetően mélyreható változásokat hoz magával.

Más szemmel: Mi is választja el a frissen végzett orvost az orvostanhallgatótól? Nos, a helyes válasz, egy igen vékony vonal, melynek neve diploma` S ez sajnos csak papírból van, nem tudásból, névváltozással, jár, nem tapasztalattal, felelősséggel, nem felelősségteljességgelc A jóravaló orvostanhallgató egészen az egyetem utolsó pillanatáig reménykedik. Majd másképpen fogok érezni, ha ez vagy az a szigorlatom meglesz, majd tapasztalatot szerzek a hatodéves gyakorlatokon, majd okosabb leszek, ha letettem a végső szigorlataimat, orvossá válok az államvizsgára való tanulás közben` S mikor már érzi, hogy hiába a „dr.” szócska, nem kíséri elegendő mögöttes tartalom, még mindig remél, hiszen ott a nyár, az a bizonyos utolsó, mikor

majd tanul, különben is készülni kell a rezidensfelvételire` s elvégre is mire való a rezidensképzés, ha nem képzésre` Sosem felejtem el a félelemmel vegyes kíváncsiságot, amellyel, mint gyermekgyógyász rezidens, első napomat kezdtem klinikai osztályos orvosként` a kérdéseket, melyekkel bombáztak a betegeim, amelyekre nem tudtam válaszolni, s mégsem mondhattam nekik, hogy beszéljék meg a doktorral, hiszen a doktor én voltam` nem felejtem el az érzést, mikor rádöbbentem, hogy fehér köpenyben, „dr.” névvel a nevem előtt a betegek engem is csodatévő, mindent tudó orvosnak gondolnak... nem felejtem el első kemény csatáimat a Medsol rendszerrel` a pillanatot, mikor a nővér megkérdezte, doktornő, fullad a beteg, mit adjak` a délutánt, amikor rám és irdatlan tapasztalatomra sózták egy csapatnyi fogorvoshallgató gyakorlatának megtartását`az első estét, amikor nyolcig kellett bennmaradnom a tengernyi papírmunka miatt` S nem felejtem el az első hetek után rámtörő depresszív hangulatot, a folytonos koránkelés – látástól-vakulásig munka – sötétben hazajövés – otthon még tanulás nyomasztó mókuskerekét, az állandó stresszt, hogy ha elrontok valamit, nem biztos, hogy lesz, aki észreveszi` De nem felejtem el a kellemes élményeket sem: a gyógyultan távozó betegek mosolyát, a kisfiút az első hétről, aki nevetve a nyomomban járt egész nap, és egyszer még meg is harapott, de csak szeretetből, a kislányt, akit én beszéltem rá, hogy egyen végre pár falatot, a fiúcskát, aki egész nap zagyvaságokat beszélt rendíthetetlen jókedvvel, az első anyukát, aki megköszönte a sok segítségemet, és ajándék bonbont adott, az első beteget, akinek alapos vizsgálatommal én fedeztem fel a betegségét, az érzést, hogy már én is tudom, hogyan kezeljem a beteget, az örömet, amiért egy-

re több kérdésre tudok válaszolni, és a pillanatot, mikor rádöbbentem, a nővér csak kedvesen ugratott az elején, mikor megkérdezte, mit adjon a fulladós gyereknek, hiszen jobban tudta, mint tíz rezidens együttvéve` Nem könnyű néhány havonta osztályt váltani, otthagyni a nővéreket, akiket megszerettél, a szabályokat, amiket megismertél. Kell egy magabiztos fellépés, hogy a betegek akkor se érezzék, hogy nincsenek biztos kézben, amikor te magad erről nem vagy meggyőződve, mert első napodat töltöd az új helyszínen, és igen, különös érzés például centrális vénát szúrni, amikor még egy intramusculáris injekciót sem adtál életedben ` De valami oknál fogva, szinte hihetetlen módon a rendszer működik, a betegek gyógyulgatnak, a rezidens pedig hónapról hónapra okul, és minden újabb gyakorlat elején kissé foghíjas tudással lát neki a munkának, hogy aztán néhány hónappal később egy újabb szakterületen szerzett tapasztalatokkal a zsebében álljon tovább.

A fentebb leírtak kizárólag saját tapasztalataimat tükrözik, hiszen a sokféle szakiránynak és követelménynek megfelelően a vélemények szinte egyénenként különbözőek. Éppen ezért a jövőben szeretnénk, ha különböző évfolyamon és szakirányban képződő rezidensek és szakorvosjelöltek véleményét, tapasztalatait ismerhetnétek meg a szakorvosképzéssel kapcsolatban, ezeket a jövőben hónapról hónapra olvashatjátok majd a Szinapszis hasábjain.

Dr. Lefter Zsuzsanna

VI. évf. 4. szám

31

SZINAPSZIS

Helló Budapest!

HONFOGLALÓ

Bármerre indulunk is el Budapesten, pár percen belül biztosan beleakadunk egy híres régi épületbe, egy múzeumba vagy egy színházba. Persze ez az állítás nem fedi teljesen a valóságot, de ne felejtsük el, hogy Budapestnek történelme van, amit az utcái, az épületei magukban hordoznak.

■ Szikrázó napsütés, táska a válla-

mon, miközben épp a Hőgyesbe tartok, mikor megpillantom az Iparművészeti Múzeum zöld és sárga, csillogó kupoláját. Az épület valósággal kiemelkedik a környezetéből, megtöri a Lottóház kockaformájának és az Üllői

út zsúfoltságának tökéletes összhangját. Európában harmadikként, a londoni és a bécsi társintézmények után 1896-ban építették. A kormány által kiírt pályázatot Lechner Ödön és Pártos Gyula nyerte el a „Keletre magyar!” jeligéjű tervükkel, azonban amennyire megkapóak voltak a tervek, annyira heves vitákat váltott ki az elkészült palota. Kétségkívül nem egy szokványos épület, azonban a nemzetközi szecesszióban betöltött szerepe jelentős. Gyönyörű látványt nyújt a Zsolnay-kerámiával borított kupola, a gazdagon díszített főbejárati csarnok és a nagy üvegcsarnok is. A belső tereket eredetileg Reissmann Károly Miksa festményei díszítették, azonban mára csak pár helyen láthatjuk munkáit, mivel nagyrészüket lemeszelték az épületet ellenzők. Természetesen a múzeumnak a második világháború sem kedvezett, nagyon sok helyen megrongálódott, de szerencsé32

VI. évf. 4. szám

re 1949-ben helyreállították, így újra teljes pompájában csodálhatjuk meg.

A zseniális tervezői munka mellet talán ennek a helyreállításnak is köszönhető, hogy a helyszín szerepel az UNESCO világörökség-javaslati listáján, ami nagyon jól példázza az épület szépségét, egyediségét. A múzeum a különféle időszaki kiállítások mellett, állandó tárlattal is rendelkezik, mely híres a keleti szőnyegeiről, falikárpitjairól és az Esterházy-gyűjteményéről.

Szinte minden nap, hol fáradtan és álmosan, hol sietve, de elmegyek mellette és ennek ellenére számtalanszor észreveszek rajta egy-egy számomra új apróságot. Talán nem csak különleges, de kiismerhetetlen is ez az épület.

A Hőgyes Endre utcában továbbsétálva pár perc alatt eljuthatunk a Budapest egyik kulturális központjának nevezett Ráday utcába és a Bakáts térre.

Több alkalommal voltam már itt, előfordult, hogy csak egy kellemes séta erejéig, máskor egy rövid teára vagy egy hűvös nyáresti vacsorára ültem be valamelyik hangulatos kávézóba, étterembe, mégis akárhányszor jártam itt, különös hangulat fogott el. Ugyan teljesen nyugodt szívvel nem hasonlítanám Párizs vagy Prága bohém utcáihoz, mégis valahol ezek hangulatát

próbálja megteremteni. A megbúvó múzeumok, galériák, az egymást érő kávézók és éttermek, a tavasszal és nyaranta megrendezett szabadtéri fesztiválok mind a kultúra és a szórakozás szolgálatában állnak.

Az utca már az 1700-as években, amikor még a Soroksári utca nevet viselte, a település központi helyének számított. Mai nevét Ráday Gedeonról, a XVIII. század híres költőjéről és műpártolójáról kapta, akinek egyik nagy célja volt, hogy összegyűjtse az akkori teljes magyar irodalmat.

Könyvtára halálakor tízezer kötetből állt.

A Ráday benépesítésének terve valamikor a ’90-es években született meg, ezután több ütemben díszburkolattal borították be, a vendéglátóegységeknek lehetővé tették, hogy tavasz elejétől ősz közepéig kitelepüljenek az utcára, ezzel is nyüzsgőbbé és színesebbé téve a Ráday folyamát. Az autós forgalmat csökkentették, bár a tökéletes megoldás az lenne, ha teljesen sétálóutcává alakítanák, mert néha még így is zavaró az autók jelenléte.

Ettől függetlenül nyugodtan mondhatjuk, hogy a Ráday benépesítése sikerrel járt, hiszen egyre több és több fesztiválnak ad otthont. A kezdetektől meglévő Ferencvárosi Ünnepi Játékok és a Ferencvárosi búcsú mellett 2000-ben rendezték meg először a Plain Art – Kortárs Művészetek Fesztiválját. Ilyenkor kicsit olyan, mintha az ember a Montmartre-ra lépne: színészek, művészek, táncosok hirdetik művészetüket. Természetesen számos egyéb fesztivál is megrendezésre kerül, ezek összefogását és egységét teremti meg 2004 óta az úgynevezett Ráday Kult-ucca.

A Ráday sokszínűsége nem csak a rengeteg programban mutatkozik meg.

Itt mindenki megtalálja a számára megfelelő helyet. Van itt minden az étteremtől a pubig, az exkluzívtól az egyszerűig, a magyartól az olaszig. Bár nem tartozik a legolcsóbb helyek közé, szerencsére itt is megtalálhatjuk a nekünk, diákoknak kedvezőbb helyeket, mint a

2010. FEBRUÁR Jaffa Café. Ez a Ráday utca egyik legrégebbi étterme, a hely a ’80-as évek hangulatát tükrözi régi berendezési tárgyaival, piros műbőr székeivel, fekete-fehér fotóival, a bárpult gömb alakú lámpáival és az italkínálatban is megtalálhatunk egy-egy „különleges” régi márkát. Ennek ellenére összességében inkább puritán hely, mintsem régiségekkel telezsúfolt. Minden héten rendeznek itt koncerteket, különböző bulikat és a sportért rajongók közösen szurkolhatnak itt a kedvenc csapatuknak.

Azt hiszem a Ráday tényleg Budapest egyik kulturális központja, egy olyan hely, ahol bármikor kellemesen eltölthetünk egy-egy szabad órát.

Persze órákat bolyonghatunk az utcákat járva a szebb és kevésbé szép helyek között, de ne felejtsük el, hogy Budapestnek van egy nagyon előnyös tulajdonsága, kettészeli a Duna. Talán mindenki hallotta már a „séta a Dunaparton” kifejezést, de vajon hol is van ez a séta? Ha jól megnézzük, nagyon kevés helyen tudunk ténylegesen a Duna-parton sétálni, azonban ez nemsokára másként lesz, ugyanis 2008ban egy nagyszabású felújítási és átalakítási folyamat vette kezdetét a Petőfi híd és a Szabadság híd között.

A régi Közraktárak épülete, amely megépülése óta még sosem volt felújítva, és ezért egyre rosszabb állapotban próbálta megőrizni ipari, építészeti és kulturális örökségét, felújításra kerül, valamint kibővül a CET-tel. A Közraktárak a 19. század utolsó éveiben, a növekvő vízi szállítás és rakodás igénye miatt épültek. A négy épület 1881-ben, a ma már csak emlékként őrzött Elevátor, ami a gabonaszállító hajók rakodóállomása volt, 1883-ban készült el. Ahogy nagyon sok másik műemlék, ez is megszen-

vedte a második világháború viszontagságait, ami hatalmas pusztítást végzett. Az Elevátor olyan súlyosan megsérült, hogy az ’50-es években lebontották. Sajnálatos módon a Közraktáraknak nem volt akkora szerencséje, mint az Iparművészeti Múzeum-

nak, a felújítása napjainkra maradt.

A Közraktárak felújítására kiírt pályázatot Kas Oosterhuis építész nyerte meg, aki a mai európai építészetben jelentős szerepet tölt be. A munkái nem mindennapiak, az általa és magyar származású felesége által készített épületek mind jelképszerűek, ami alól a CET sem kivétel. Az épületeik tervezésekor mindig a környezet dinamikája inspirálja őket, műveikre pedig jellemző a XX. századi építészet díszítetlensége és a formák tisztasága. A CET, mint név, amellett, hogy ki-

fejezi az épület megjelenési formáját, a közép-európai idő rövidítését is jelenti (Central European Time), aminek szimbolikus jelentése van. Mivel a CET gyakorlatilag a Fekete-erdőtől induló és a Fekete-tengerbe ömlő Duna felénél található, a tervező úgy gondolta, hogy a CET jelképezhetné a közép-európai kultúra áramlását.

Reméljük, ez a jelkép nem csak jelkép marad, hanem a valóságban is meg fog jelenni. Az átalakítás ugyan még nem ért véget és a komplexum csak 2010 nyarán nyílik meg a nagyközönség előtt, azt már tudhatjuk, hogy nagyjából mit várhatunk ettől a helytől.

Multifunkcionalitásában egyaránt megjelenik a vásárlás, a kávézók és a teázók nyújtotta könnyed kikapcsolódás, a művészetek élvezete, rendelkezni fog egy kétszáz méteres teraszsávval a part mentén, ahol bárki kedvére ücsöröghet és gyönyörködhet majd a párját ritkító kilátásban.

A CET kikapcsolódási és kulturális lehetőségeket kíván nyújtani reggeltő estig, hétköznap és hétvégén, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Természetesen mindezt most még nem láthatjuk, de ha valóra válnak a tervek, akkor a CET és a Ráday utca talán elindíthatja egy igazi bohém negyed létrejöttét, ahol ez a kivételes és kellemes hangulat nem csak egy utcára korlátozódik, ahol bármerre bolyongunk, a művészettel találjuk szemben magunkat. Azt hiszem ez az, ami még hiányzik Budapestből.

Budapest, kicsit lassan és döcögősen ugyan, de láthatóan fejlődésnek indult és rengeteg lehetőséget hordoz magában, és csak rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel.

Balogh Réka

Criterissima (folytatás a 29. oldalról) 1. Lóra csikós, lóra 2. Hortobágyi dalok 3. Fellegzik az idő 4. Három katonadal 5. Elment a két lány – Hopp ide tisztán 6. Dorombzene: Az én csizmám disznóbőr 7. Szatmári verbunk 8. Szatmári oláhos 9. Lőrincrévi pontozó

10. Lőrincrévi táncok 11. Fáj a szívem 12. Négy moldvai csángó dal 13. Szerelem, szerelem 14. Polka 15. Rózsa 16. Este jő, szürkül bé 17. Variációk egy gyermekdalra (Hommage à Bartók) 18. Régi magyar táncok

19. Dorombzene: Télen-nyáron jókedvem van 20. Rákóczi induló (régi változat) 21. Brahms: 5. magyar tánc 22. Györe Zoltán: Citera-concertino (közreműködik a Magyar Rádió zenekara) 23. Szerotonin blues (Közreműködik: Károlyi Gergő – gitár [5, 14, 18, 23])

VI. évf. 4. szám

33

SZINAPSZIS

A gondolkodás szabadságáról

SZÍNHÁZ

Mr. Kevin Spacey a londoni Old Vic színpadán

A 2009-es esztendő A fajok eredete (On the Origin of Species) kiadásának százötvenedik évfordulója alkalmából Darwin-évvé nyilváníttatott. Ez szolgáltatta az apropót arra, hogy a londoni Old Vic Theatre műsorra tűzze Jerome Lawrence és Robert E. Lee Aki szelet vet (Inherit the wind) című darabját.

■ A füstgép derekasan dolgozik, a sti-

lizált vonatról leszáll egy középmagas, ballonkabátos fickó, s ahogy a ködből kibontakozik alakja, egyre ismerősebbnek tűnik. Ősz haja szokatlan, arcán számtalan ránc jelzi az idő makacs múlását, mi azonban mégis felismerjük. Nem csoda, láttuk már tán ezerszer. Láttuk mindenkit megtévesztő nyomorékként és pszichopata sorozatgyilkosként, láttuk kopaszon, napszemüvegben, sőt, zuhanyzás közben, meztelenül is. A félhomályban a férfi kiér a színpad szélére, s nincs több kétség. Újabb szerep, újabb karakter, a megszokott hitelesség: ő Kevin Spacey. A mi Kevinünk. De ne is szaladjunk ennyire előre!

A Waterloo állomástól dél-keletre fekvő színházépület nem hasonlít a West Enden található társaiéhoz: nem túlságosan hivalkodó, nincs villogó neoncsövekkel bőségesen felruházva, sőt, akár azt is gondolhatnánk, csupán egy régi, egykor szebb napokat látott raktárépületről van szó. Fehérre festett, egyszerű homlokzata a gyanútlan szemlélőben nem váltana ki különösebb érzéseket.

Pedig az 1818-as gyökerekkel rendelkező teátrum méltán lehet büszke múltjára és jelenére. A rövid ideig Sir John Gielgud (19042000) által is vezetett társulat képezte az 1963-ban Lord Laurence Olivier (1907-1989) irányítása alatt kialakított Brit Nemzeti Színház alapjait egészen addig, míg az egy vadonatúj épületbe nem költözött. Pár évtizednyi vegetálást követően egy megújult, a színház régi fényét idéző korszak kezdetét jelentette 2003-ban, hogy a művészeti vezetést az amerikai Kevin Spaceyre (1959) bízták, aki azóta is minden évadban feltűnik egy-két szerepben.

34

VI. évf. 4. szám

„Henry Drummond: Ever been in love, Hornbeck?

E. K. Hornbeck: Only with the sound of my own words, thank God.” Az évről-évre gondosan összeválogatott repertoárt 2009-ben az Aki szelet vet (1955) című, sokak által a huszadik század egyik legjelentősebb amerikai drámájának tartott művel zárták le.

A darab története pár mondatban összefoglalható. Bertram Cates középiskolai tanárt perbe fogják azért, mert a darwini evolúció-elméletet tanítja a diákoknak, és ezzel megszegi a hatályos törvényeket, mely tiltja a bibliai tanításokkal ellenkező nézetek oktatását. Az eset nagy port kavar, szokatlan figyelem irányul rá, minden újság címlapon hozza a történteket. A Baltimore Herald is kiküldi munkatár-

sát, a meglehetősen szarkasztikus E. K. Hornbecket, aki kommentárjaival sajátos rezonőre a darabnak. Az ügyet a bíróságon egymásnak feszülő felek egyike sem bízza a véletlenre: a vád a kor legnevesebb bibliaszakértő jogtudósát, az állhatatos Matthew Harrison Brady-t, a védelem pedig a gondolkodás szabadságának élharcosát, Henry Drummond-et állítja csatasorba. A két óriás gigászi harca adja a tárgyalótermi dráma velejét (maga a mű valós eseményeken nyugszik, az 1925-ös daytoni majompert [hivatalosan Tennessee Állam vs. John Thomas Scopes] dolgozza fel).

Egy nagy jelentőségű alkotás ismételt színpadra állítását kimondva-kimondatlanul mindenki az előzményekhez hasonlítva értékeli. A számos filmes és színpadi feldolgozás közül kiemelkedik a Stanley Kramer (1913-2001) rendezte 1960-as mozifilm, mellyel kapcsolatban nyugodtan kijelenthetjük: egészen nagyszerű. Míg a védőügyvéd szerepét kissé ráigazították az idősödő, briliáns alakítást nyújtó Spencer Tracyre (1900-1967), a vád képviselőjét játszó Fredric March-nak (1897-1975) sem kell szerénykednie, méltó párja Tracynek. Külön meglepetés a nem éppen drámai szerepeiről elhíresült, és éppen ezért lenyűgözően önironikus Gene Kelly (1912-1996) az újságíró Hornbeckként: fanyar, öntelt figurája szenzációs.

Ezen előzmények ismeretében kellett hozzányúlnia a rendező Trevor Nunn-nak a majd 55 éves kora ellenére napjainkban is figyelemreméltóan releváns darabhoz.

Feladatát jelentősen megkönnyítette a kiváló színészgárda. A két kulcsszerepet Kevin Spaceyre (Drummond) és David Troughtonra (Brady) osztotta.

2010. FEBRUÁR

A feszes dramaturgiájú, üresjáratot szinte egyáltalán nem tartalmazó mű szerepeiben mindketten valósággal lubickolnak, még a tizenhatodik sor szélén is nyilvánvaló, mennyire élvezik azt, amit csinálnak. (Végtére is ezért profik, nemde?) Kettejük csípős párbeszédei adják az előadás legjobb pillanatait. Külön érdemes megjegyezni, hogy noha Spacey mindenkinél nagyobb húzónév (a nézők nagy része, és persze mi is érte jöttünk be a színházba, kár tagani), alakításából mégsem lett one man show (egy személy kimagasló teljesítményére építő előadás). Képes átgondolt játékával a drámai cselekmény és a mögötte álló filozófiai alapvetés javát szolgálni.

Meg aztán szinte minden szereplőnek jut egy-egy jobb pillanat. A már említett rezonőr, Hornbeck mindvégig ragyogóan szórakoztató. Annál a telitalálatnak bizonyuló mondatnál, miszerint „I may be rancid butter but I’m on your side of the bread.” (a magyar fordítás szerint „Lehetséges, hogy avas vaj vagyok, de a maguk szelet kenyerén.”) már bőven elnyerte a közönség legmélyebb szimpátiáját. És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor azt kellene eldöntenünk: mi is jelenti számunkra a jó színházat? Mi az a tulajdonság, amely kiemeli a fontos műveket az átlagosok garmadájából? Legyen szórakoztató? Mindenképp! Legyen mondanivalója, ami kitart a ruhatáron túlra is? Feltétlenül!

Legyen másnap az az érzésünk, hogy de megnéznénk újra? Nem árt! Vegyük hát lezárásként sorra, e tekintetben hogyan teljesít darabunk.

Talán azt már nem is szükséges hangoztatnunk, hogy a téma komoly-

sága ellenére az Aki szelet vet bizony helyenként igencsak mulattató, néhány kiragadott példa olvasható fentebb is. A mondanivalót tekintve szintén nem panaszkodhatunk, maga a történet árnyalt tanítás az elvakultságról, az elvekért való kiállásról, egymás tiszteletéről (még akkor is, ha nem ugyanazokat a nézeteket valljuk), a becsületes összecsapásról. Noha a darab szerzője egyértelműen a gondolkodás szabadsága mellett foglal állást, a védelem esetleges diadala közel sem olyan egyértelmű. („Így megy ez.”, mondaná erre Vonnegut.)

Hogy a cselekmény mivel is végződik, az tulajdonképpen írásunk szempontjából javarészt mellékes. Mint anynyi minden esetében, most is a végkifejlethez vezető folyamat a lényeges: az az út, amit a szereplők együtt, egymást befolyásolva tesznek meg. Szigorúan szubjektív véleményünk szerint kicsit olyan ez, mint maga az élet: mivel minden célnál létezik egy nagyobb, pompásabb cél, legfőképp nem is annak elérése a fontos, hanem az az utazás, ami odáig végigkísér.

Jó színházi élménnyel gyarapodni kivételes szerencse. A cikk szerzőjére tagadhatatlanul nagy hatást tett a londoni Old Vic Theatre előadása. Végezetül elkerülendő azt, hogy belekeveredjünk a magunk állította szisztémába („Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” mondja bizonyos Polonius Arany János magyarításában), itt az ideje sort keríteni az utolsó kérdésre. Megnéznénk-e újra? A válasz pofonegyszerű. Igen, bizony még jó párszor mennénk be a színházba, néznénk újra meg újra az előadást, vég nélkül, szakadatlan, üldögélnénk csendben, elvarázsolva a sötét nézőtéren, mint gyerekek a cirkuszban, és azon gondolkodnánk, hogy miért is nem ezt csináljuk minden egyes nap.

-sanAmennyiben felkeltettük volna az olvasó érdeklődését a sajnos ma már nem játszott darab iránt, ugyancsak jó szívvel ajánljuk az 1960-as filmfeldolgozást: két órát talán rá lehet szánni a mai szemnek kissé szokatlan, fekete-fehér filmre.

Ahogy gyűltek a gondolatok, mit is kellene elmondani a fenti decemberi színházi előadás kapcsán, annál inkább tűnt egyre lehetetlenebb vállalkozásnak az, hogy megfelelő interpretációt biztosítsunk a témának. Arra aztán végképp kevés lenne az e helyt rendelkezésre álló terjedelem, hogy mélységében be tudjuk mutatni az evolúció-elmélet hatását az emberi gondolkodásra (vagy éppenséggel az ember gondolkodásmódjának törvényszerűségeit és irracionalitásait az evolúció-elmélet hatásán keresztül). Sokaknak biztosan amúgy is ismerősen csengene az a leírás, amely részletezi a kortársak és a vallás hozzáállását Darwin korszakalkotó munkájához, sőt, példákat bőségesen lehetne hozni jelen korunkból is.

Mégis, a szerző nem tudja megállni, hogy egyetlen, ide kapcsolódó kedvenc történetét ne idézné. Móra Ferenc (1879-1934), akinek irodalmi munkássága mellett talán kevésbé ismert muzeológusi és régészeti tevékenysége, Majompör helyben című írásában számol be arról az esetről, mikor bepanaszolták az általa vezetett múzeum koponyagyűjteménye fölé magyarázatként kitett koponyafejlődési ábra miatt. „Tudniillik időközben mind a két fölöttes hatóságomnál följelentettek, hogy én olyan elvetemedett mordályégetővel árulok egy gyékényen, mint Darwin.

Még azt is hirdetem írásban és képben, hogy a koponya fejlődött. Huh!” írja Móra nem kis iróniával. Később a sajtóban is támadták ugyanezért. „Most aztán jött a nagyágyú. A sajtó útján támadtak nekem, és keményen megparancsolták, hogy azt az istentagadó és ma már teljesen tudománytalan képet azonnal távolítsam el. Az mégse járja, hogy mikor Darwin már az egész világon megbukott, a szegedi múzeum még mindig tudós gyanánt kezeli ezt a szédelgőt.”

Az eset mindaddig nem került nyugvópontra, míg egyik nap a botrányos kép nyomtalanul el nem tűnt helyéről. Móra elegáns fricskájaként az üres keretbe végül a következő szöveg került: „Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének útja a majomembertől a mai emberig. Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlettebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!”

Szavai nem igényelnek kommentárt.

VI. évf. 4. szám

35

SZINAPSZIS

Limerick PÁLYÁZAT

Az előző számunkban meghirdetett limerick-pályázatra legnagyobb sajnálatunkra nem kaptunk túlságosan sok pályaművet. Az alábbiakban közreadunk a beérkezettek közül egy csokorral. (Érdekességként megjegyezzük, hogy a limerick szót Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című művében Nemes László bökversnek magyarította.) Jó szórakozást kívánunk hozzájuk!

Anatómia Volt egy ember, meghalt. Nem tudta korábban, hogy egyszer majd vizsgatétel lesz, hullakorában. Én hálás voltam neki, hogy szépen futnak az erei.

Mérföldkőnek számít vizsgáim fura sorában. zs

Kémia Sziklaszilárdan állt fölöttem, majd hogy szét nem tépett.

Hiába minden tudomány, hiába minden képlet, azt hittem, nyomban kivágnak onnan...

De most, hogy sikerült, minden újra szép lett. zs

Biostatisztika Könyved óvd, egyszer jól jön majd, ha ott lesz kéznél, a vizsgához, reméljük, nem kell több józan észnél...

Okok és miértek...

S ha végre megérted, Biztos lehetsz benne, hogy valamit elnéztél. zs

Kedvesem, most kopogtatni fogunk ismét, nem az ajtón, kérem, vegye le az ingét!...

Minden szervet megtapintunk, mindenhova bekacsintunk, tudásunk mégis kevesebb, mint hinnéd.

Magatartástudomány Pszichológiából vizsgázni egy álom, főleg, ha a vizsgáztatót kianalizálom.

Sok beszédnek sok az alja, hálistennek nem zavarja...

Hasznos napok voltak ezek. Mind a három.

zs

Szerkesztőségi gondolatok

zs

Vizsga után Hát, tudtam végül is, jobban, mintsem érezhettem, egész profin mondtam, nem volt ám ez érdemetlen, sőt, még velem kekeckedtek, különben is, ezt a pechet!...

Annál a másiknál jobbat érdemeltem!

Vizsga előtt Úgyis megbukom... de ha ez egyszer túlélem, ezentúl jó leszek, ezentúl ígérem, sorsom előtt meghajolva, önkéntesen és dalolva, minden áldott nap tanulok majd szépen!

Belgyógyászat

zs

zs

A kultúrával foglalkozó rovat sosem lehet teljes a hallgatók saját munkáinak bemutatása nélkül. A Szerkesztőség ismét szeretné hangsúlyozni, várjuk vállalkozókedvű olvasóinkat, akik szívesen közölnék a lap hasábjain verseiket, novelláikat, grafikáikat, művészi igényű alkotásaikat. Szándékaink szerint a lap egy olyan fórummá szeretne válni, amelyen bármikor lehetőség nyílik a bemutatkozásra.

36

VI. évf. 4. szám

2010. FEBRUÁR

Három könyv, amit érdemes elolvasni KÖNYV

Az eddigi két számtól eltérően most nem egy könyv elemzésébe kezdek bele. Kiszemeltem három művet, amit a tavalyi évben olvastam, és ami olyan jó volt, hogy most nektek, az olvasóknak ajánlom. Igyekeztem széles spektrumban választani, hogy mindenki találhasson kedvére valót. Lássuk hát a listátc

■ Christopher Priest: A tökéletes

trükk (The prestige) „Keressük a titkot, de nem találjuk, mert nem is érdekel minket igazán.

Nem a valóságot akarjuk látni, hanem az illúziót.”

Lehet, hogy néhányatoknak ismerős a cím. Bizony, ez az a könyv, ami alapjául szolgált a hasonló című filmnek, amit 2006-ban mutattak be itthon.

Azonban, ez az adaptáció is azt a sort

Végül mindenre fény derül, és ha tetszik a könyv vége, ha nem, akkorra már nem számít, és ez fogott meg engem igazán ebben a könyvben. Mindamellett, hogy folyamatosan fenntartja az érdeklődést és feszültséget kelt, mindenkinek ad valamit láthatatlanul.

A legnagyobb érdeme az írónak a karakterek személyiségének kidolgozása. Mindegy, hogy Borden mellet vagyunk, vagy Angiernek szurkolunk az elején, mindegy, hogy kit sajnálunk vagy vetünk meg jobban a végére, mindkét személyiség igazi kincsesbánya. Remekül lehet látni a változást mindkét személyisében, ahogy hobbijuk szépen munkává, majd megszállottsággá vált át, és a végén mát talán valami egészen mássá` Szívből ajánlom mindenkinek ezt a művet, aki szerette Arthur Conan Doyle könyveinek hangulatát (Sherlock Holmes), vagy szeretett megborzongni Edgar Allan Poe végső csattanóin.

■

erősíti, ahol előbb a könyvet érdemes elolvasni, mint megnézni a filmet. Ha be kellene sorolnom valamilyen kategóriába ezt az írást, akkor a fantasyt és a krimit választanám, de mindenképpen szépirodalmi kereteken belül.

A történet a viktoriánus Angliában játszódik, amikor is két kiváló bűvész egymást túlszárnyalva akarja elnyerni az elején még a közönség szívét, majd végül lerombolni a másik hírnevét.

Rupert Angier és Alfred Borden energiát nem kímélve tervezik meg újabb és újabb trükkjeiket, de egy váratlan baleset miatt egyikőjük élete gyökeresen megváltozik, ezzel magával rántva a másikat is. A történet innentől vált át fantasyvá. Megszületik két tökéletes trükk, amelynek titkára nem jövünk rá, csak a legvégén.

A történet egyre szövevényesebb, és az író csak néhány információt csepegtet nekünk, ezzel folyamatosan ingerelve agyunkat, hogy rájöjjünk, mi is a trükk nyitja.

Ernest Hemingway: Fiesta – A nap is felkel (The sun also rises) „Vannak olyanok, akiket az ember nem mer megsérteni. Azt érzi ilyenkor, hogy a világ összedőlne, a szemünk előtt dőlne össze, ha kimondana bizonyos dolgokat.”

Hemingway első regénye 1926-ban látott napvilágot, és már akkor hatalmas sikere volt Amerikában, ami igencsak meglepő, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy miről is ír könyvében.

Az I. Világháború után játszódó történet szereplői olyan fiatalok, akik megjárták a frontot, vagy szeretteik vesztek oda a háborúban. Elvesztették érdeklődésüket a világ felé, a motivációt az élet folytatására, az alkotásra. Megragadtak egy pillanatban, és hiába tesznek úgy, mintha továbbléptek volna, bizony ez nem sikerült nekik, és talán már nem is fognak tudni kimozdulni a néma őrlődésből, a tettetett társadalmi életből.

Hasonlóan Hemingway második regényéhez (Akiért a harang szól) itt is láthatjuk, hogy milyen mértékű cinizmussal, néhol iróniával szemléli az író a kortársait és néhol saját magát is.

Már az eredeti cím is megmutatja Hemingway véleményét, amit egy bibliai idézetből kölcsönzött, aminek segítségével már az elején cinikusan nyit. Lé-

tező problémát boncolgatott, és talán ez hozta meg sikerét, ami elsöprő volt, habárhabár Hemingway azt állította, hogy annyira rossz és kegyetlenül szókimondó lett az első kézirat, hogy az egészet újra kellett írnia, teljesen átdolgozva művét és lecsiszolva karaktereit.

Mindentől eltekintve a könyv hangulatát akár kellemesnek is lehet nevezni. Hemingway első regénye abszolút beillik későbbi könyvei sorába.

A nap is felkel, talán ez az érzés jellemzi a könyvet legjobban. Bárkinek szívesen ajánlom, akinek tetszett az Akiért a harang szól, vagy szereti a társadalmi problémákat boncolgató könyveket.

■

Christopher Moore: Mocskos meló (A dirty job) „A friss gyásznak finom éle van, elmetszi az idegeket, lehasít a valóságról; ha éles a penge, az igazi kegyelem. Amikor ez az él idővel eltompul, az igazi fájdalom csak akkor áll be.”

A harmadik könyv, amit kiválasztottam sokkal könnyedebb hangvételű, mint az előző kettő. A könyv főszereplője, Charlie Asher életének legnagyobb tragédiájával nyit az író. Szülés után meghal felesége, egyedül hagyVI. évf. 4. szám

37

SZINAPSZIS va őt és újszülött kislányát, és ha ez még nem lenne elég, hiba csúszik a gépezetbe: szegény Charlie látja a Halált, aki elragadja feleségét. Innentől kezdve furcsa események keresztezik Charlie életét, amik valahogy mindig kapcsolódnak valaki halálához és a kísértetiesen izzó tárgyakhoz, amiket csak Charlie lát. Kis idő után sikerül felderíteni felesége „gyilkosának” nyomait, aki felvilágosítja a mi szegény hősünket arról, hogy mi is a helyzet vele. Charlie is a Halál lett, csak úgy, mint Menta, az állandóan zöld ruhában járó lemezbolt-tulajdonos, aki szintén hasonló foglalkozást űz. Arra azonban hamar rájönnek, hogy Charlie-val valami nem stimmel. Innentől veszi kezdetét különös élete.

Ami igazán megragadó, az Charlie karaktere. Moore abszurd humora és csípős nyelve remekül pellengérezi ki a mi egyfolytában ügyetlen, ag-

gódós és szerencsétlen hősünket, aki igyekszik remek apa és Halál lenni egyszerre. Lányának például rendszeresen háziállatokat vesz, amik ugyan valami különös ok folytán nem bírják tovább pár napnál, de ő kitartóan viszi haza őket, hogy a kis Sophie ne legyen egyedül, ha már testvére sose lesz, hiszen Charlie szerelme felesége halála után sem szűnik meg.

A könyv egy kritikusa ezt nyilatkozta Moore alkotásáról: „A Mocskos meló az egyik pillanatban hihetetlenül vicces, a következőben mély és szomorú, de folyamatosan pörgő, és minden pillanatában leköti az olvasót.” Teljesen egyetértek ezzel. Egyik pillanatban nevetve üldögéltem kezemben a könyvvel, miközben arról olvastam, hogyan bénázik Charlie a kisállatkereskedésben, de pár sorral arrébb már gombóc volt a torkomban, csak mert a kasszánál észrevette, hogy az utolsó

Életünk részei, a Jóbarátok

lapot fogyasztotta el feleségével közös csekk-könyvéből. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az abszurd angol humort, vagy szereti felfedezni a rejtett utalásokat, mert Moore könyve bizony ebben is bővelkedik!

Jó szórakozást!

Barbi

SOROZAT

Vajon mitől lesz felejthetetlen, megunhatatlan a sorozat, mely mindnyájunkra hatással van?

A Jóbarátok (Friends) joggal nevezhető kultuszsorozatnak. A kérdés már csak az, vajon mik lehetnek a háttérben lévő mozgatórugók? Csupán felcsendül a szó, és máris temérdek jelenet ugrik be hirtelen a kobakunkba a híres neves sorozatból, amely úgy lopta be magát szívünkbe az évek során, hogy szinte észre sem vettük.

■ Egy sorozat, amely elé leülve, és

akár csak percekre is beletekintve, mindig valami újat kapunk. Mosolyt csal az arcunkra, vagy éppen röhögőgörcsben törünk ki, hogy szinte izomláz kerekedik pocakunkban a rengeteg nevetéstől; egyszóval kaptunk tőle valamit.

Tízévnyi nevettetés után, ha nem is széled szét a hatfős baráti társaság, de Monica és Chandler kertvárosba költözésével valami örökre véget ér; a fiatalság, az örökös bohóckodás kora, ami után törvényszerűen a családi béke, az idill megteremtésének kell jönnie. A kamera még egy utolsót pásztáz az üres lakásban, mely megannyi buli helyszíne volt, aztán befejeződik a világ talán legnépszerűbb vígjátéksorozata. Amikor az utolsó részt leadták, New Yorkban állítólag még a legkeresettebb éttermekben is lehetett szabad asztalt találni, sokan pedig szabadságot vettek ki, csak hogy láthassák a Jóbarátok utolsó kalandját.

A sorozat a nézőcsúcsok mellett a kritikusok tetszését is elnyerte: hatszor jelölték Golden Globe-díjra, és 38

VI. évf. 4. szám

a tizenhárom Emmy-jelölésből ötöt meg is nyert. Jelölésből, díjakból jutott a színészeknek és a remek mellékszereplőknek is egyaránt, s nem mellékesen becsületes fizetés is járt a sikerek mellé: a végén epizódonként egymillió dollárt kerestek a főszereplők.

A Rembrandts együttes is sokat köszönhet a sorozatnak, és fordítva. Ők írták a főcímdalt, és az I'll Be There for

You hatalmas slágerré vált, mert egy nashville-i műsorvezető a negyvenöt másodperces főcímzenéből három

perces dalt vágott össze, és többször lejátszotta a rádióban. Az együttes a lemezkiadó nyomására kibővítette, és újra felvette a főcímzenét, amely teljes számként az amerikai Billboard magazin listáján a tizenhetedik helyig jutott.

A Jóbarátok első részét 1994. szeptember 22-én mutatta be az NBC, az utolsó 2004. május 6-án került képernyőre. Nálunk először nagy késéssel, csupán 1996 májusától láthatták a kiválasztottak az HBO műsorán. Azonban a siker nem maradt el. A sorozat ötlete Marta Kauffmantól és David Cranetől származik. Ők ketten egyetemista koruk óta barátok és munkatársak, tanulmányaik elvégzése után New Yorkba költöztek, és off-broadway darabokat írtak. Később csatlakozott hozzájuk Kevin Bright, akivel hármasban gyártották sitcom-ötleteiket, ezek közül a Friends like Us munkacímű érdekelte leginkább az NBC-t. A cím később Friends-re rövidült, de voltak más címötletek is: Egyszer volt, hol nem

2010. FEBRUÁR volt, West Village-ben, vagy Álmatlanság Café, netán A nappalin keresztül.

A tévétörténelem egyik legnépszerűbb sorozatát végül több mint száz országban vetítették.

Néhány szóban érdemes kitérni a műfaj sajátosságaira is. A szituációs komédia (sitcom) a televíziós vígjátékok egy alfaja, melyben a szereplők és a helyszínek mindig ugyanazok, a komikum forrását a jól ismert szereplők és helyszínek szokatlan, érdekes helyzetekbe való helyezése adja.

Ezek a sorozatok úgy készülnek, hogy a színészek színpadi díszletek között, valódi közönség előtt játsszák el a forgatókönyvben meghatározott szituációkat, melyet több kamera segítségével rögzítenek, a helyszínen ülő nézők hangját pedig külön felvéve keverik a másik hangsáv alá, néhol megvágva, kipótolva a kacagást. A formátum előnye, hogy ugyanazok a szereplők térnek vissza, ezáltal egyre ismerősebbé válnak a televíziónézők számára, kialakul a kötődés, megszületik a kedvenc szereplő. Így bár a szituációs komédiákban a humor forrása változik, a komikum mégis mindig a szereplők, helyzetek jellemzőiből adódik, ezáltal lehetővé téve az úgynevezett visszatérő gegeket, a színjáték cselekményének meglepő, csattanós helyzetkomikumon alapuló fordulatait.

Csak, hogy a legjobbakkal hozakodjak elő, vegyünk sorra néhányat.

Ross (David Schwimmer), kedvenc „dinológusunk”, vagyis paleontológusunk személye körüli legnagyobb geg az, hogy folyamatosan az őslénytanról beszél, de a többieket ez egyáltalán nem érdekli, és ezt jó párszor a tudomására is adják. Vele kapcsolatban megemlítendő még a leszbikus feleség momentum is: rögtön az első epizód legelején nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy Ross-t felesége, Carol egy másik nő miatt hagyta ott. Ez az apróság nagyjából végigvonul az egész sorozaton a lehető legváratlanabb helyzetekben biztosítva humorforrást.

Nem egyszer felcsendül Phoebe (Lisa Kudrow) zenéje törzshelyükön, a Central Perk kávézóban, ahol egy szál gitár kíséretében adja elő saját, meglehetősen furcsa dalait. Néhány közismert klasszikus: „Büdös macska, büdös macska, mivel etetnek téged?”, illetve itt van tőle egy másik sláger, aminek groteszkségét csak az mutatja, hogy egy könyvtárban énekli pár óvodáskorú kisgyereknek: „A tehén azt

mondja, hogy mú, a tehén azt mondja, hogy mú, de a gazda fejbevágja, azután jól megdarálja, így készül a hamburger.” Phoebe minden természetfeletti dolgot kritikátlanul elfogad, és azt be is építi mindennapi életébe.

Meg aztán ott van nekünk Joey.

Torkossága határtalan: bármikor bármennyit képes enni. Jellemző mondata: „Joey nem ad a kajájából!”. Joey hatuk közül bevallottan, és alig titkolhatóan a legcsekélyebb értelmi képességekkel megáldott szereplő. Ez a tulajdonsága rendszeresen kínos és mókás helyzetekbe hozza. Az egyik legaranyosabb epizód az, amikor Monicáék megbízzák, hogy írjon róluk aján-

lólevelet az örökbefogadáshoz. Az eredmény felettébb mókás lesz: „Két homo sapiens duó termetes aorta pumpával.”.

Chandler Muriel Bing (Matthew Perry), a sorozat kis Humor Heroldja, aki állítólag az életben is csak úgy ontja a poénokat. Sőt, mi több, a forgatások során rengeteget tett hozzá rögtönzéseivel a forgatókönyvhöz, és ezek általában olyan jók voltak, hogy benne is maradtak a műsorban, és így alapozta meg Chandler karakterét, aki folyamatosan fárasztó szóvicceivel próbálja elütni az idő múlását. Valljuk be, ezek többnyire mulatságosak, habár védőmechanizmusként használja őket.

A szülőkkel való abszurd kapcsolat örök példája a szülei szemében mindig másodhegedűs Monica (Courteney Cox), Ross húga. Viszonyukat jól jellemzi, hogy az egyik korai epizódban például állítólag kisebb ünnepséget rendeztek Rossnak, amikor Monica megszületett.

Jogosan merül fel bennünk a kérdés, vajon mi volt a sorozat titka? Mivel vonzották oda arra a húsz percre a képernyők elé a több millió szempárt? Talán nem is kell bonyolult

eszmefuttatást végeznünk, hogy megkapjuk a választ. Nemes egyszerűséggel olyan életszerű szituációkat elevenítettek meg, melyekre saját életünkből is példát meríthetünk. A párkapcsolatok macskaköves útján robogni, vagy netalántán már révbe érve a családalapítás gondolatával vívódni, a gyermekáldás kérdéskörén töprengeni, vagy csak szimplán egy baráti társasággal kávét szürcsölni, és csacsogni egy hangulatos kávézóban, elmesélni a nap mókás eseményeit: ezek mind-mind hétköznapi szituációk, amibe a nézők képesek teljesen beleélni magukat, fűszerezve rengeteg poénnal, amiért annyira szeretjük őket.

A Jóbarátok kultuszsorozat szerintem abból a szempontból is, hogy a Central Perk kávéház magával ragadó hangulatával a fiatalság körében a kávéházak kulturális szerepére is felhívja a figyelmet. Gondoljunk csak bele, milyen jól esik egy-egy fárasztó nap után beülni valahová egy kávéra, és megvitatni a nap eseményeit egy kedves baráttal. Ezzel a példamutatással baráti táraságok preferált helyeivé váltak a kávéházak. Természetesen hatott az amerikai kultúrára és nyelvre is, például Joey ismerkedős szövege („How you doin'?”) az amerikai szleng szerves része lett, sőt mi több, egy-egy activity-ben is remekül veszi ki magát. A „Ross and Rachel” kifejezést használják a „se vele, se nélküle” típusú kapcsolatokra. Persze hatott a sorozat a divatra is, például a Rachelhajviseletről ugyanúgy tudja minden nő, hogy milyen, mint a Kleopátra-frizuráról.

Nyilvánvaló tehát, hogy a Jóbarátok minden idők legsikeresebb sorozataink egyike, mely kihagyhatatlan, ámulatba ejtő. A tíz évad az évadonkénti húsz-huszonnégy résszel a nyilvánvaló sikerességet mutatja. Azóta sem volt olyan sorozat, amely ebben a műfajban ilyen hosszú időt élt volna meg.

S ha a cikkel meghoztam kedveteket, minden bizonnyal égtek a vágytól, hogy bekapcsolhassátok a DVD-t és gyorsan belekukkantsatok az egyik kedvenc részetekbe. Nemleges válasz pedig ki van zárva, ahogy Joey mondaná: BUMM, SZÍVTÁL! Szandi VI. évf. 4. szám

39

SZINAPSZIS

A bőség zavara FILM

A tavalyi moziév tökéletes búcsúztatójaként került a magyar mozik vásznára a régóta várt alkotás, James Cameron egyik legnagyobb álmának megtestesülése, az Avatar. Egy csapatnyi kékbőrű őslakos, akik egy akár sablonosnak is nevezhető hőssel igyekeznek megmenteni otthonukat és világukat a pusztulástól. Ők csábítanak minket a moziba, nem kis hatékonysággal. A lámpák kialszanak, a zene felcsendül, és az embernek tátva marad a szája, még ha nem is rajong a sci-fiért.

■ Mestermű, lopott ötletek tákol-

mánya, vagy szirupos happyend?

Nem lehet dönteni. Mind illik rá egy kicsit, de teljesen egyik sem.

Jake Sully (Sam Worthington) egy veterán tengerészgyalogos, aki akkor nyeri vissza reményét a teljes életre, amikor ikertestvére hirtelen meghal.

Azonos génállomány, eltérő intelligencia, mégis megfelel a kísérlethez, amire testvére halála előtt készült. Habár az elején még nem nagyon örült neki a kísérletet vezető, morcos és örökké cinikus kutatónőt alakító Sigourney Weaver – aki most már Cameron filmjeinek védjegyévé vált (Aliens) – Jake végül irányíthatja testvére avatárját, ami az idegen bolygók őslakosainak, a na’viknak és az adott ember DNS-ének hibrid lénye. Kék bőr, hegyes fül, hatalmas termet és masszív csontozat, kész is az avatar, azzal az apró különbséggel, hogy a hibrideknek öt ujj van egy kézfején, míg az őslakosoknak csak négy.

A cselekmény gyorsan kezdetét veszi. A történetet akár kiszámíthatónak is lehetne nevezni. Kevés fordulat van benne, amit egy kis odafigyeléssel ne lehetne kitalálni. A szokásos trükkök majdnem mind fel vannak sorakoztatva benne, hogy a nézők minél szélesebb rétegét megnyerjék, talán csak a kutya és a fehérkerítéses családi ház hiányzik be-

40

VI. évf. 4. szám

lőle. Szerelem, ármány, humor és „váratlan” fordulat, meg persze a személyes kedvenc részem minden ilyen jellegű filmben, amit én csak az össze-

szokás fázisának szoktam nevezni. Ez az a rész, amikor egy karakteres háttérzene mellett a főszereplők szép lassan összebarátkoznak egymással, és együtt megkezdik a közeledést a kitűzött cél felé, ami jelen esetben az, hogy Sullyt a törzs tagjának fogadják.

Itt ejtsünk pár szót arról, hogy Cameron mennyire részletesen is dolgozta ki a na’vik kultúráját. Nem csoda, hiszen tizennégy éve tervezte, hogy filmre viszi ezt a történetet. Ez a különös nép teljes szimbiózisban él környezetével.

A vallásuk alapja, az Ősanya, Eywa, aki nem segít, nem árt, csak összekapcsol Pandorán mindent és mindenkit. Saját, körülbelül ezer szóból álló nyelvük van, ami hamarosan a rajongók kedvencévé válhat, csakúgy, mint ahogy anno vulkániul akart tanulni és tanult is minden valamirevaló Star Trek-rajongó kamaszfiú. A helyszínt Hawaii őserdei adták a rendezőnek, hogy megmutassa nekünk Pandora élővilágát. Számomra a legszebben megjelenített képsor az volt, amikor az Omaticayák „Otthonfája” felé tartottak, és a pandorai éjszakában minden lépés, minden mozdulat változtatott valamit a környezet megjelenésében. Talán csak egy pillanatig merült fel bennem, hogy ez akár giccses is lehetne az élénk színek harsánysága miatt, már el is vetettem a gondolatot, és elmerültem a na’vi hercegnő kék bőrén fehéren felfénylő pöttyök rajzában és az avar színének változásában. Ebben a jelenetben találkozhatunk a Lelkek fájának különös élőlényeivel is – akik számomra a legötletesebb teremtmények szoros küzdelemben az érintésre földbe rejtőző növény után. Ezek a pitypang- vagy medúzaszerű lények – kinek, hogy tetszik – pecsételik meg végül a mi veteránunk életét.

Sully innentől fogva kettős életet él.

Hol a na’vi faluban tanulja, hogyan kell harcossá válnia, vagy megölnie egy álJames Cameron néhány korábbi filmje rendezőként: Piranha 2. – Repülő gyilkosok (1981) Terminátor – A halálosztó (1984) Aliens – A bolygó neve: Halál (1986) The Abyss – A mélység titka (1989) Terminátor 2. – Az ítélet napja (1991) True lies –Két tűz között (1994) Titanic (1997) Avatar (2009)

2010. FEBRUÁR latot, hogy az a lehető legméltóságteljesebben halhasson meg, hol pedig a támaszponton rögzíti videónaplóját, vagy adja le jelentését Stephen Langnek, akit talán kinevezhetünk az abszolút negatív hősnek, a gonosznak, akit a végére talán mindenki gyűlölni fog.

Az ugyanis csak alibi, hogy azért állomásozik a katonaság Pandora bolygóján, hogy megismerjék ezt a csodásan különös népet. Az Omaticaya törzs lakhelyéül szolgáló hatalmas „Otthonfa” alatt felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű unobtanium rejtőzik, amire a Földről érkezőknek fáj a foga. És ha ez még nem lenne elég, jön a mi kegyetlenül lelkes , vagy lelkesen kegyetlen Stephen Langünk, akit mindemellett nem érdekel, ha pár ezer na’vi élete árán szerzik meg az energiájában ki-

merült Földnek az ércet. Mellesleg ennek az ércnek az a különleges tulajdonsága, hogy képes lebegni, ezért lehetséges a Lebegő Hegységek létezése Pandorán.

Külön dicséretet érdemel még a főhősnőt alakító Zoe Saldana, aki ugyan nem jelenik meg emberi alakban a filmben, mégis remekül alakított, mint színész. Az elején az otthonát és a népét védelmező nőként megjelenő Neytiri fokozatosan szeret bele Sullyba, és végül még a szülei akaJames Cameron eddigi díjai: Arany Málna (1986): Legrosszabb forgatókönyv (Rambo – Első vér II.) Oscar (1998): Legjobb rendező (Titanic) Legjobb vágás (Titanic) Legjobb film (Titanic) Golden Globe (1998): Legjobb rendező (Titanic) Golden Globe (2010): Legjobb rendező (Avatar)

ratával is ellenszegül. A mozdulatai és a tekintete mind csak újabb és újabb szerepbe illesztik be. A hidegvérű vadász szépen ívelt mozdulatai, amivel gyilkol, de közben végső tisztességet ad. A tekintet, ahogy végignézi, amíg Sully kiválasztja, és kiválasztódik szárnyas segítőtársa által.

Jake Sully is lelkesen tanulja, hogy mi teszi harcossá a harcost a na’viknál, és saját magát is megdöbbentő eltökéltséggel tanul, olvad bele egyre jobban az Omaticayák törzsébe, környezetébe, míg másik, egyre jobban hátrahagyott életében eluralkodik a káosz. A napok öszszefolynak, az emlékek elmosódnak, és a célok is átértékelődnek. Sam Worthington remekül játszik, a film végére még azt a szívtranszplantációs baklövést is megbocsátottam neki, amit nem is olyan régen a Terminátorban követett el. Ahhoz viszont hála égnek nem eléggé árnyalta a karakterét – remélem, szándékosan –, hogy elfeledtesse velünk, nem teljesen jófiú a filmben, de nem is baj, hiszen ez kölcsönzi szerepének kettősségét. Egyre jobban szeretjük, épp

ezért egyre jobban gyűlöljük is. Beilleszkedik a törzshöz, de minél jobban támaszkodnak rá, érezzük, hogy csak annál nagyobb kárt fog okozni, ha minden borul, és a na’vik rájönnek, hogy mi is motiválta a mi hősünket az elején. Mert bizony hős lesz belőle, ehhez kétség sem férhet. És akkor jön a krach` Amikor minden kiderül, és Sullynak döntenie kell, hogy kit támogat és meddig. Szerelmét és népét, vagy pedig a sikeresen teljesített küldetés jutalmaként hazarepül a Földre és aláveti magát a műtétnek, amivel új gerincet kap. Hosszú ideig dilemmázik rajta, mégis, mikor odakerül, már nem is igazi kérdés a kérdés.

Tényleg szokványos történet.

Hogy mi köti le mégis a nézőt? Egyszerű. Tessék csak megvenni a mozijegyet, és elmenni jutalmul a vizsgákért. Mert ez bizony az a film, amit moziban kell megnézni! Olyan csodálatos látványt sikerült a vászonra varázsolnia Cameron csapatának, hogy az már-már megszégyenít sok más film-

VI. évf. 4. szám

41

SZINAPSZIS művészeti alkotást. A színek teljes menedzserig. És bizony épp ezért vá- hat, de nem csak a látvány vagy a zekavalkádja, a mindig változó, varázs- lik igazi mesterművé ez a film. A sok ne miatt. Ami igazán megfogott a filmlatos környezet és a teljes harmónia áthajlással is képes tökéletesen leköt- ben, az szintén egy kis áthajlás, jelen visszaidézi az emberben azt, hogy ni a néző figyelmét, mert a történet esetben a 300 című mű felé. Szeretem milyen volt a kertben játszani gyer- együgyűségét, sablonosságát ügye- az olyan alkotásokat, amik kicsit kiformekkorunkban. Elbújni egy hatalmas sen ellensúlyozza minden pillanatban. dítanak saját magamból, és észrevétfa odvában, vagy egy kisebb patakon És ez már művészet. lenül segítenek másik szemszögből átkelni pár kövön ugrálva. Cameron Tetszett a film, nem is kicsit. Az látni valamit, mindössze azzal a trükezt nagyítja fel nekünk, és vetíti a sze- év filmje címre nem kis előnnyel indul- kel, hogy szimpátiát ébresztenek benmünk elé, saját érzésinkkel nem a főszereplő(k) felé. manipulálva minket, és beMert bizony a 300 című jön. Amivel pedig csak még film végén is nagyon szurélvezhetőbbé teszi a képvikoltam már a hős Leonilágot, az a zene, amit Jadasnak és dicső spártai kames Horner segítségével tonáinak, holott azért nem komponáltak, aki olyan filnevezhetőek egyértelműen mekben bizonyított már kopozitív szereplőnek, ha rábban, mint a Titanic, a egy kicsit is visszaemlékeTrója, a Jumanji vagy a Dezünk történelemóráinkra. ep Impact. A film eredeti beUgyanúgy ebben a tétdala (”I See You”) Simon filmben is gondolkodás Franglen, Kuk Harell és nélkül szurkolunk a terJames Horner közös munmészetimádó kék lényekkájának eredménye, ami nek, és reméljük, hogy Leona Lewis előadásában sikerül legyőzniük és elszólal meg és melynek cízavarniukc A kiket is?! me a na’vik egyik mondatáAz embereket, bizony. ra utal: „Látlak téged!”.

Cameron régóta déNa, de ha már az imént delgetett álma tehát megfilmeket soroltam, lássuk született. Legyen az IMAXcsak, hogy milyen szépen vetítés vagy a hagyomágyűjtögetett össze mindennyos mozi, az élmény mahonnan csak egy kicsit Cagáért beszél. Volt szerenmeron. Ha már csak a főcsém kétszer is megnézni. szereplő párhuzamos életét Egyszer feliratosan, havesszük, rögtön eszünkbe gyományos vetítéssel, juthat, hogy bizony ezt már majd másodjára már előtte nem is olyan régen IMAX-technikával magyar valaki felhasználta, csak nyelvű kiadásban. Nem érmás környezetben. Bizony, dekelt egyszer sem, hogy a mi kis Neónk is ilyen életegyhuzamban rugdosta a et élt a Mátrixban. Aztán itt AVATAR székemet a hátam mögött van egy hasonló klasszikusülő, sem az hogy félrefordíba való áthajlás, ami már inA film „performance capture” technikával készült. tás volt a feliratban, mindkétkább nevezhető klisének.

Hasonló technikai trükk segítségével vitték vászonra anszer megragadott magának Emlékszünk még ugye a Farno Gollumot is A gyűrűk urában. A színészek egy olyan a film, és nem eresztett kasokkal táncoló Kevin Costspeciális ruhát, illetve maszkot vesznek fel, amin kis érszázhatvankét percig. A vénerére, aki a végére sokkal zékelők foglalnak helyet, amik a rögzített pontokat pixegén pedig csak üldögéltem a jobban szimpatizál az indiálekké képesek átalakítani. székben, és olvasgattam a nokkal, mint honfitársaival? stáblistát, miközben mosoItt van még egy régi legenda A film költségvetése 237 millió dollár volt. James Camelyogva örültem a többiekkel is, amire anno Walt Disney ron eddigi legsikeresebb filmje a Titanic volt, ami 1 842 az élménynek, amit kaptunk csapott le, a Pocahontas.

879 955 dollár bevételt hozott. Az Avatar január 26-án ettől a filmtől. Csak úgy, Ott is hasonló harmóniában megelőzte már világviszonylatban is a Titanicot, és 1 ahogy Cameron örülhetett, éltek az indiánok a termé858 866 889 dollár bevételt hozott. Eddig. aki már bezsebelt harminszettel, ahogy azt a mese chárom jelölésből tizennégy egyik betétdala is méltón tükAz Avatar 2010-es Golden Globe-jelölései: díjat filmjével, ebből kettőt a rözi („Ezer színnel szál a (félkövérrel a megnyert díjak) Golden Globe-on. És az Osszél”). Persze emellett kismilLegjobb film (dráma) car még csak most követlió áthajlást lehet megtalálni, Legjobb rendező kezik. a vagány női pilótától elkezdLegjobb eredeti filmzene (James Horner) ve egészen a befolyásolható Legjobb eredeti film betétdal (”I See You”) Barbi 42

VI. évf. 4. szám