Szinapszis 2018. február by Szinapszis Online

XIV. évfolyam // 5. szám ROVATCÍM 2018. február

ÖTLET1 | ÖTLET2

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

TARTALOM

22 14

HÖK TÜKÖR | HALLGATÓI HÍREK [04] INTERJÚ | DR. GAÁL PÉTER: EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INNOVÁCIÓ

[06]

BOE INTERJÚ | INTERJÚ: AZ ÚJ BOE GENERÁCIÓ

[08]

SZUBJEKTÍV | MANIFESTO?

[10]

KULTÚRA | SEMMELWEIS TAVASZI FESZTIVÁL 2018

[12]

EGÉSZSÉG | A BÉLBAKTÉRIUMOK ÉS ÉN SZUBJEKTÍV | TÁVIRAT NEWCASTLE-BŐL

[13]

[14]

KORTÁRSASÁG | A RITKA BETEGSÉGEK VILÁGNAPJA

[16]

KORTÁRSASÁG | LÁTHATATLAN FALAK

[19]

SZUBJEKTÍV | BOSZIK ÉS MÁS GYÓGYÍTÓK

[20]

AJÁNLÓ | EGY SZENT SZARVAS MEGGYILKOLÁSA

[22]

KULTÚRA | SZÍNHÁZ: PROGRESSZÍV HANGULAT

[24]

SZUBJEKTÍV | ÍGY SZERETÜNK MI

[26]

CSILLAGÁSZAT | A NŐK A VÉNUSZRÓL JÖTTEK?

[28]

VILÁGJÁRÓ | A SZOMSZÉD FŰJE MINDIG ZÖLDEBB

[30]

VILÁGJÁRÓ | KANÁRI-SZIGETEK: A LÁVA MŰVÉSZETE

[32]

SKICC | VISSZA A JÖVŐBE

[34]

Csatlakozz a

SZINAPSZIS oldalához a Facebookon is!

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ

FEKETE AIMIE BUDAI MARCELL, az SE HÖK elnöke

KÉPSZERKESZTŐK OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

BÁNYAI BÁLINT, RESZKETŐ RÓBERT CSURGÓ PETRA, DRIENYOVSZKI TAMÁS FARKAS ZSUZSÁNNA, GERGICS ENIKŐ CSŐRE JUDIT

BORÍTÓKÉP: FEKETE AIMIE CSATLAKOZZ A SZINAPSZISHOZ A FACEBOOKON IS ÉS ÉRTESÜLJ ELSŐ KÉZBŐL A LEGFRISSEBB TARTALMAKRŐL ÉS PROGRAMOKRÓL!

SZERKESZTŐK

19 BÁRÁNDI DÓRA BOROS ANNAMÁRIA FARKAS ZSUUSÁNNA FÖLDI LAURA GERGICS ENIKŐ KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER LŐRINCZ GERGELY MAÁR MELINDA SIPOS BOLDIZSÁR SZABÓ DIÁNA LILI VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA ZAJKÁS PETRA

É A SZINAPSZIS SZERKESZTOSÉGE SZINAPSZIS: A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEN | KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT TÖRDELŐSZERKESZTŐ: FEKETE AIMIE NYOMDAI KIVITEL: PAUKER HOLDING KFT. STOCK FOTÓK: FLICKR, YANALYA - FREEPIK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN XIV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM

HÖK tükör CV- és FM-kurzus változások Az Egyetem Szenátusa döntött az állami ösztöndíjas és önköltséges hallgatókat terhelő költségek mérsék-léséről. Amennyiben egy adott félévben valaki csak vizsgakurzusra jelentkezik, akkor vizsgánként meghatározott vizsgadíj fizetendő, míg FM kurzus esetén a teljes költségtérítés összegének 50 százaléka mellett a felvett kreditek mennyiségét figyelembe véve állapítják meg a költségtérítés pontos összegét. Állami ösztöndíjas hallgatóknak ez praktikusan azt jelenti, hogy hiányzó vizsga vagy vizsgák esetén önköltséges képzésbe átlépve(!) és az Egyetem által meghatározott költségtérítés megfizetése után is teljesíthető(ek) az adott tárgy(ak), majd visszasorolás esetén(!) újra állami ösztöndíjasként folytathatóak a tanulmányok. Az önköltséges hallgatók pedig a költségtérítés teljes összegénél kisebb díj megfizetésével vizsgázhatnak.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

Educatio 2018

A Pető András Karral kiegészülve idén már hat standnál fogadta az érdeklődő középiskolásokat a Semmelweis Egyetem hallgatóiból és oktatóiból álló csapata. Az eddigi évekhez hasonlóan a felvételi eljárás pontos menete, a lehetséges ponthatárok, a vizsgák menete és a kollégiumi élet szépségei érdekelték a felvételizőket.

e-szoctám a PAK-on A Pető András Kar az ÁOK és a FOK után harmadikként vezeti be a rendszeres szociális támogatás elektronikus ügyintézését. A fejlesztésnek köszönhetően a kérvények kitöltése és feladása egyszerűsödik, a beérkezett pályázatok rövidebb idő alatt kerülnek elbírálásra.

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

AZ EGÉSZSÉGTUDMÁNY JÖVŐJE

EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INNOVÁCIÓ BESZÉLGETÉS DR. GAÁL PÉTER EKK DÉKÁNNAL

KÉSZÍTETTE: KOVÁCS MÁRTON FOTÓ: BÁNYAI BÁLINT

Dékán úr milyen szerepet vállalt a Kar megszervezésében? A Kar megszervezése több mint 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A 2000-es évek közepén megálmodott fejlesztési koncepció alapján egyetemünk Szenátusa 2008-ban alapította meg az Egészségügyi Közszolgálati Kart, de a határozat az akkreditációs engedélyeztetési folyamat és a szabályok változása miatt de facto csak 2010. január 1-én érvényesülhetett. A Kari Tanács alakuló ülését 2010. április 21-én tartotta. Bár a dékáni pozíciót 2010 óta én töltöm be, az első dékán nem én voltam a Karon, hanem Szócska Miklós, az Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatója. Miklós a 2010-es országgyűlési választásokhoz kapcsolódóan felkérést kapott az egészségügy vezetésére, így június elején már államtitkárként dolgozott, és akkor én vettem át tőle a stafétabotot. Volt három saját hagyományokkal rendelkező, ám a többi karhoz szervesen nem illeszthető intézet, az Egészségügyi Menedzserképző Központ, a Mentálhigiéné Intézet, illetve az azóta Digitális Egészségtudományi Intézetté átnevezett Egészségügyi Informatikai Fejlesztő és Továbbképző Intézet, amelyeket karrá kellett szervezni. Mindent, ami hivatalosan kell egy kar működéséhez gyakorlatilag nulláról kellett felépíteni, ide értve a Dékáni Hivatalt, a kari folyamatokat, a kari bizottságokat és egyéb kari szervezeteket. Mindennek felelőssége

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

rám hárult, de úgy gondolom, sikerrel vettük az akadályokat, sikeresen integrálódtunk az egyetem szervezetébe. Fejlesztések vannak most folyamatban? Rengeteg. Mindig is az innovációra nyitottan dolgoztunk, kerestük a fejlesztési lehetőségeket. Az Egészségügyi Menedzserképző Központ pályázati szempontból az egyik legaktívabb intézete az egész egyetemnek, tehát ahhoz képest, hogy mennyi a költségvetési bevétele, sokkal több a pályázati forrása. Ezek a fejlesztések nagyon szerteágazóak, az egészségügyi menedzsment gyakorlatilag minden témakörét érintik, az eHealthtől és a BigData-tól kezdve, az egészségügyi rendszer teljesítménymérésén át a betegbiztonságig és az egészségügyi emberi erőforrásokig. A másik két intézetünkben is hasonlóan sok fejlesztési, köztük nem kevés képzésfejlesztési projekt fut. Hadd említsem például a Mentálhigiéné Intézet családtudományi és családterápiás mesterképzését, amelyet az intézet munkatársai találtak ki, és vitték végig a szaklétesítést, így Magyarországon elsőként a Semmelweis Egyetemen indult ez a program. Vannak terveink az intézeti struktúra bővítésére is. A legfrissebb projektünk a szociális menedzserképzés, amit az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális Államtitkárságával közösen valósítunk meg. Körülbelül 5000 embert kell majd kiképezni

OKTATÁS | KÖZIGAZGATÁS

néhány év alatt, és ennek szervezeti és módszer-tani hátterét kell megteremtenünk a Karon. A másik irány az egyetemen belül más karok hasonló profilú intézeteivel való együttműködés kialakítása. Az egyik ilyen az Általános Orvostudományi Kar Népegészségtani Intézete, szeretnénk az ottani fejlesztésekbe karközi együttműködés keretében beszállni és segíteni. A népegészségtan kérdése azért is érdekes, mert van egy korábbi szenátusi döntés arról, hogy az Intézet átkerül az EKK-ra, és amennyiben így biztosítható ennek a nagyon jelentős területnek a felfuttatása, úgy természetesen nem hátrálunk meg az Intézet átvétele elől. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a szervezeti kereteknél sokkal fontosabb a funkcionális alapú együttműködés, koordináció, és én ezt tekintem elsődlegesen választandó megoldásnak.

kiemelt fejlesztésként, középtávon képes lehet a kari elhelyezési problémákat megoldani. Olyan fejlesztési stratégián dolgozunk, amelyben célunk a széttagoltság csökkentése, így a három intézet (a szociális vezetőképzés leendő szervezeti egységével együtt) helyileg is közelebb kerül egymáshoz. Tervezik-e bővíteni az oktatási palettát? A megalakulásunk óta már van egy új mesterképzésünk, a korábban említett családtudományi és családterápiás mesterképzés, és sikeresen akkreditáltattuk a szociológia doktori programunkat, de tervbe vettük még további két mesterképzés indítását is. Emellett, a többi karhoz hasonlóan, szeretnénk elindítani a képzéseinket angol nyelven, és a környező országok képzőközpontjaival együttműködve az adott ország nyelvén zajló képzéseket is szeretnénk bővíteni. A szlovák nyelvű egészségügyi menedzserképzés az első ilyen, ahol reméljük, hamarosan túljutunk az adminisztratív akadályokon, és székhelyen kívüli mesterképzésként folytatódhat a korábban szakirányú továbbképzésként sikerre vitt programunk.

Hogy látja a Kar oktatói utánpótlását?

A jövő digitális egészségügyi fejlődésében a Kar milyen szerepet fog vállalni?

Jelen pillanatban stabil a Kar oktatói gárdája, de az utánpótlás tekintetében mi is úgy látjuk, hogy egyre nehezebb a fiatalokat megnyerni, hogy tartósan maradjanak és elköteleződjenek az egyetem, az egyetemi oktatás mellett. Ez annak ellenére nagyon nehéz, hogy igyekszünk az átlagos közalkalmazotti fizetésekhez képest magasabb jövedelmeket biztosítani, amit lehetővé is tesznek a projektjeink. Ez tehát mindenképpen olyan problémakör, amivel a Kar hosszútávú fejlesztési stratégiájában foglalkozni kell.

Úgy gondoljuk, a jövő egészségügyi fejlődése elválaszthatatlan az informatikától, az információtechnológiai újításoktól, és ez olyan lehetőségeket nyújt, amelyeket ha valaki nem használ ki, az le fog maradni, és ez országos és nemzetközi szinten is igaz. Nagyjából a kari projektek egyharmada már kifejezetten digitális egészségtudományi fejlesztés, ami részben egyetemi belső együttműködésben, részben nemzetközi és hazai egyetemekkel való együttműködésben zajlik. Többek között az Európai Unió digitális egészségügyi stratégiáját fejlesztő projektben vagyunk konzorciumi tagok, az Európai Unió gyógyszerfejlesztési pályázatainak módszertani hátterét megalapozó projektben pedig vezető partnerek. Most kezdődnek a konkrét gyógyszerfejlesztési pályázatok, ezekhez a hálózatkutatási, BigData módszertant adjuk, ez az, ami jelen pillanatban forradalmasítja az egészségügyi kutatást, de nemcsak az egészségügyi technológiák, hanem a rendszerszervezés vonatkozásában is. Egy fölkapott témáról van szó, nagyon sokan foglalkoznak vele, de egyelőre nagyon kevés az érdemi eredmény, amely szerintünk a módszertani háttér kidolgozatlanságának tulajdonítható.

Milyennek látja a Kar infrastrukturális helyzetét? Nagyon nehéznek, ezzel kapcsolatban több akut problémánk van. Az egyik ilyen az Egészségügyi Menedzserképző Központ Kútvölgyi úti épülete, amelyet egyrészt kinőttünk, másrészt évek óta problémát okoz az épület süllyedése miatti szerkezeti károsodás. A helyszűke tekintetében a Mentálhigiéné Intézet és a Digitális Egészségtudományi Intézet is hasonló helyzetben van, azzal együtt, hogy a DEI oktatási infrastruktúrája három különböző tömbben, széttagoltan helyezkedik el, a Mentálhigiéné Intézet pedig a képzési programok sajátosságai miatt nem kap egyetemen belül oktatótermeket, így éves szinten több millió forintért kell bérelni. Jelenleg az intézményfejlesztési tervre épülő Semmelweis XXI kormányzati projekt az, ami

Milyen a kapcsolata a hallgatókkal, a Karon működő hallgatói önkormányzattal? Úgy érzem, nagyon jó kapcsolatban vagyok a HÖKkel, és örülök, hogy dékánként azt mondhatom, hogy nálunk a Hallgatói Önkormányzat minden feladatát példásan végezte el, sosem voltak működési problémák ezzel kapcsolatban. Azt is nagy örömmel láttam, hogy hallgatóink aktívak az egyetemi szintű ügyekben is, és próbálják képviselni a karunk sajátos érdekeit akár „ellenszélben” is, kiállva igazuk mellett. A mi karunkon folyó képzések az egészségtudo-

EGYETEM

mányi, illetve a társadalomtudományi területek határán mozognak, ennek a szemléletmódját bevinni a hagyományos orvos- és egészségtudományi képzések körül rögzült szervezeti kultúrába nem egyszerű. Úgy látom, hogy hallgatói képviselőink a nehézségek ellenére is kiváló munkát végeznek, és csak a legnagyobb büszkeséggel tudok nyilatkozni róluk minden tekintetben. Milyen karközi együttműködéseik vannak? Elsőként az Általános Orvostudományi Karral való együttműködést említem, ahol több mint két éve dolgozunk együtt a vezetők képzésében és a stratégiaalkotásban. Bár kezdetben ódzkodtunk szervezeten belül ilyen programokat vállalni, a tapasztalataink nagyon kedvezőek, és úgy tűnik az ÁOK részéről is hasonlóan kedvező a mi megítélésünk. Ennek alapján nyitottak vagyunk a többi kar felé is hasonló programok szervezésére. Az ÁOK ugyanakkor azért is kiemelkedő partnerünk, mert több olyan intézetük is van, elsősorban a Népegészségtani, illetve a Magatartástudományi Intézet, amelyek tevékenysége jelentős mértékben átfedésben van az EKK által képviselt területekkel, így elkerülhetetlen, hogy szorosabb stratégiai együttműködést alakítsunk ki, de természetesen ide tartoznak az Egészségtudományi Kar ezekkel a területekkel foglalkozó intézetei is. Olyan innovatív működési mód kereteit szeretnénk kialakítani, ahol a több kar működésében is érintett intézetek tevékenységében egyfajta koordináció valósul meg, függetlenül attól, hogy az adott intézet szervezetileg hova tartozik, ki a gazdája. A fejlesztések, a működés funkcionális összehangolását szeretnénk megvalósítani karközi együttműködés keretében. Mik a tervei a jövőre nézve? 2019. június 30-án lejár a mandátumom, és többet már nem lehetek dékán, így a Karral kapcsolatban elsődleges feladatomnak tekintem az átmenet legoptimálisabb megvalósítását. Ráadásul ezt úgy kell menedzselni, hogy párhuzamosan zajlanak az említett fejlesztések is, így ez az elkövetkezendő másfél évemet ki fogja tölteni. Személyesen a tudományos fejlődést helyezném előtérbe, habilitálni szeretnék, és az akadémiai doktori disszertációmat elkészíteni.

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

az új BOE generáció A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének új elnökével, Kerkovits Nórával, illetve az elnökség tagjaival beszélgettünk arról, mit jelent számukra boésnak lenni és milyen terveik, célkitűzéseik vannak a jövőre vonatkozóan. Miért csatlakoztatok a BOE-hoz? Hogyan találkoztatok az Egyesülettel? Kerkovits Nóra: Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha bevallom, hogy először bizony a kecsegtető külföldi cseregyakorlatok ragadták meg a figyelmemet. Kifejezetten pontvadász céllal mentem el például az első Egészségversenyre, ahol először találkoztam azzal a szuper közösséggel és profi csapattal, ami – bár nem vagyok elfogulatlan – azóta is jellemzi a BOE-t. Ekkor szembesültem vele, hogy mi is az Egyesület igazi célja, és megdöbbentett, hogy hallgatótársaim szabadidejükben milyen eredményes egészségnevelő tevékenységet végeznek, olyan „komoly” volt az egész. Ezt az élményt követte nem sokkal szentpétervári cseregyakorlatom, ami után már biztos voltam benne, hogy nekem ez kell. Nagy Alexandra: Harmadévesként csatlakoztam az Egyesülethez. Egy nagyon jó barátom vezetőségi pozíciót töltött be a külügyi szekcióban, ő adta át nekem a BOE spiritet. Akkoriban még nem tudtam, hogy amit eddig, kívülállóként érzékeltem és tapasztaltam az Egyesületből, csak egy kis szelet a tortából. Veréb Fanni: Először én is a cseregyakorlati lehetőségek miatt csatlakoztam az Egyesülethez, de igazán az első Egészségverseny döntője során keltette fel az érdeklődésemet a szervezet munkája. Fantasztikus volt látni, hogy mennyi erő és ambíció van a vezetőségi csapat mögött, főleg ezért is pályáztam meg az első pozíciómat. Rakonczai Marcell: Hú, hát bizony az sem ma volt! Még elsőévesként hallottam az Egyesületről, de csak később csatlakoztam. Volt egy csoporttársam, akitől tudomást szereztem a prevenciós óratartás lehetőségéről. Alapvetően a drogprevenció iránti érdeklődésből figyeltem fel a BOE-ra. Ekkor még nem is láttam át, hogy mennyi lehetőség rejlik benne. Mesélnétek kicsit a pozíciótokról? Mi motivált titeket, hogy megpályázzátok a tisztségeteket? Nóri: December óta töltöm be az elnöki tisztséget. Előtte már külügyi elnökhelyettesként is fontos volt, hogy egészében kövessem a BOE működését, hiszen a külügyi szekció vezetése mellett az Egyesület külső hazai és nemzetközi reprezentációja is a feladatom volt. Ahogy egyre több időt töltöttem a BOE-val, úgy került hozzám egyre közelebb a prevenció és az egészségnevelés ügye. Nagyon jó érzés egy ilyen célért küzdeni nap mint nap, és még jobb megkapni azokat a pozitív visszajelzéseket, amiket a középiskolásoktól, tanároktól, szülőktől, az egyetemtől és egyre több külső intézménytől kapunk. Amikor megpályáztam az elnöki tisztséget, két fő dolog motivált: egyrészt, hogy többet foglalkozhassak a BOE prevenciós oldalával, másrészt az a csapat, akikkel most együtt dolgozom.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

Szandi: Szeptember óta töltöm be a gazdasági elnökhelyettesi pozíciót. Munkám nagy részében inkább a háttérben mozgatom a szálakat. Az elnökséggel, vezetőséggel, a könyvelőnkkel, valamint a banki ügyintézőnkkel állok kapcsolatban. A gazdasági ügyeket intézem, költségvetéseket tervezek. Ezen felül a III. Semmelweis Egészségverseny gazdasági felelős szerepkörét töltöm be. Ebben a tisztségben kihívást és tapasztalatszerzést látok. Az Egyesületben nagyon sok értékes embert, barátot ismerhettem meg a tagok közül, akik önzetlenül, kitartó munkával fáradnak azon, hogy az orvostanhallgatók a társadalmi felelősségvállalás színterén is képviseltessék magukat. Ehhez szerettem volna én is hozzátenni a magam szintjén, ezért pályáztam. Fanni: Jelenleg az egészségfejlesztési elnökhelyettes pozícióban erősítem a prevenciós csapatot, az elnökséget és a III. EV főszervezőit. Nagyon fontosnak érzem, hogy már orvostanhallgatóként tegyünk valamit egy egészségesebb társadalomért. Szerintem sokan nem tudják, mekkora lehetőség rejlik bennük, mennyit tehetnénk már most egy jobb jövőért - a BOE hihetetlen alapot ad az ötletek és tervek megvalósításához. Nagyon jó érzés volt először látni, hogy hogyan jut el egy projekt a tervezéstől a megvalósításig. Marci: A jelenlegi pozícióm általános elnökhelyettes. Korábban a drog, alkohol -és dohányzás szekció felelőse voltam. Úgy láttam, hogy a BOE növekedésével és fejlődésével egyre nagyobb szükség van az adminisztráció helyes intézésére. Milyen fő programokra számíthatunk ebben a félévben? Fanni: Januárban közel 1800 versenyzővel indult el a III. Semmelweis Egészségverseny, amelynek a döntő fordulója március 31-én kerül megrendezésre az Elméleti Orvostudományi Központban. Idén is 180 diák méretteti meg magát a döntőben, ahol 120 BOE tag segítségére számítunk. A szervezői csapat fantasztikus, élmény velük dolgozni. Ezen kívül szeretnénk világnapi rendezvényeket szervezni, többek közt Melanoma Világnapot, amely során tavaly 80 emberen végeztünk anyajegyszűrést a Bőrgyógyászati Klinika szakembereinek segítségével. Az eseményeken kívül természetesen folyamatosan prevenciós és ismeretterjesztő órákat tartanak a BOE képzett tagjai az ország középiskolásainak. Marci: Fontos számunkra a tagok visszajelzése, hiszen ők mozgatják a BOE-t, ők viszik előre. Dolgozunk egy nagy, átfogó felmérés elkészítésén, amelyen keresztül a tagok véleményezhetik az Egyesületet, mi az, ami tetszik nekik, min változtatnának. Ezen kívül az egyetem koordinálásával beindul a Balassagyarmati Egészségfejlesztési Projekt, amely nagy lehetőségeket tartogat a résztvevők számára. Nemrég került bevezetésre a BOE hallgatói weboldal, ahol minden tagunk saját felhasználói fiókkal rendelkezik, és a pontok vezetése is ezen keresztül történik. A BOE kártyával pedig tagjaink számtalan értékes kedvezményhez juthatnak hozzá.

Kerkovits Nóra

rakonczai marcell

Milyen célkitűzéseitek vannak a távolra nézve? Mi várható a jövőben? Nóri: Az előttünk álló évben nagy hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogy a BOE közelebb kerüljön a hallgatókhoz, a tagsághoz. Szeretném, ha nemcsak a tisztséget betöltők éreznék azt, hogy mi egy közösség vagyunk, hanem mindenki, aki belép, elmegy prevenciós órát tartani, részt vesz egy egészségnap lebonyolításában, vagy hozzátesz ahhoz, hogy a hozzánk beérkező cserehallgatók felejthetetlen élményeket szerezzenek Budapesten. Szeretném, ha a szervezet abba az irányba fejlődne, ami megfelel a BOE tagok valós igényeinek, és ehhez majd szükség lesz a Ti hozzájárulásotokra is. Bár nagyon fontosnak tartom a cseregyakorlatokon szerzett tapasztalatokat, jó lenne, ha a mostaninál sokkal többen éreznék át, hogy orvostanhallgatóként milyen fontos szerepünk és mennyi lehetőségünk van hozzátenni a prevencióhoz, az egészségneveléshez. Szeretném, ha ezzel a szemlélettel kapcsolódnának be a tagok az egyesületi munkába, és nem a kiutazás eszköze lenne az egészségnevelő tevékenység, hanem a társadalmi felelősségvállalás elismerése lenne a külföldi tapasztalatszerzés. A közeljövőben célunk a BOE szakmai (el)ismertségének növelése is, dolgozunk rajta, hogy a szakma egyre inkább megismerje az Egyesület tevékenységét, hogy az egyetemről kikerülve is legyen értéke boésnak lenni. Marci: Szeretnénk kiterjeszteni jelenlegi tevékenységünket, például a prevencióban szeretnénk a felnőtt oktatásra is hangsúlyt fektetni. Szeptembertől fog indulni mentorprogramunk, amelynek során segítséget nyújtunk a gólyáknak minden egyetemmel kapcsolatos tanulmányi ügyben. Mentornak a felsőbb éves hallgatók jelentkezhetnek majd, a résztvevők külön szakmai képzésben részesülnek. Februártól várható a BOE Akadémia debütálása is.

veréb fanni

nagy alexandra

Miért érdemes csatlakozni az Egyesülethez? Fanni: Fontosak az egyetemen kívüli tevékenységek, hogy mindenki megtalálja az egyensúlyt az életében. A BOE-ban mindenki tud valamivel azonosulni, legyen az egészségfejlesztés, nemzetközi tevékenység és kapcsolatok vagy jótékonyság. A célkitűzéseink mellett a csapatot sem lehet elhanyagolni, úgy gondolom, igazán jó érzés a vezetőséghez tartozni. Szandi: A BOE nekem a lehetőségek tárháza. Ha valakinek van egy frappáns ötlete, nem állítjuk meg a megvalósításban, támogatjuk és segítünk neki. Néha a legfurcsább elszólásokból születnek a legjobb dolgok. Az Egyesületben olyan skilleket tanulhatunk, amelyek az élet sok más területéhez is hasznosak. Legyen az előadásmód, kommunikációs képesség vagy szakmai tudás. Saját magunk fejlődésén túl nagyon jó érzés örömet szerezni másoknak. Legyen az egy adománygyűjtés, Teddy Maci vagy Egészségverseny. Ha egy olyan dolgot kellene kiemelnetek, ami jó a BOE-ban, mi lenne az? Marci: Az Egyesületet orvostanhallgatók működtetik, önerejükből. Ha elkezd <d>boézni<d> az ember, rádöbben, hogy mennyi rejtett energiaforrása van, amit felszabadíthat. Több potenciál van bennünk, mint gondolnánk. Jó érzés tapasztalni a közvetlen hasznát is annak, amit csinálsz. Szandi: Az emberek. Valamennyi tagunk és a vezetőségünk is kitartó, motiváló személyiség, jó emberek. Örülök, hogy egy olyan csapattal dolgozhatok együtt, akikkel bármit meg tudunk valósítani. Ezt régen én is csak közhelynek tartottam, amíg nem tudtam igazán értékelni, mit jelent egy boésnak ez a mondat.

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

Manifesto?

A z e g y é n i f e l e l ő s s é g é s a tá r s a d a l m i f e l e l ő s s é g vá l l a l á s j e l e n t ő s é g é r ő l Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Hóseás próféta könyve 4:6 Alapvetően érdekel, hogy mások hogyan gondolkodnak (vagy nem gondolkodnak), notórius kommentolvasó vagyok, általában a 100-200 elkövetett hozzászólás sem rettent már el, amikor meglátok egy-egy „élesebb” vagy „ütősebb” szalagcímet. Néhány olyan egészségügyi téma és társadalmi attitűd következik, melyektől az utóbbi időben megállt a kezemben a kávésbögre. Előre kell bocsátanom, hogy az itt szemléltetett problémák esetében az, hogy az egészségnevelés és az egészségtudatosság csak a tehetősebb emberek hóbortja, csak az érem egyik oldala.

Jövő nyártól kellemetlen kérdéseket tehet fel a háziorvos

(HVG)

„…az űrlap az orvosi kérdések mellett lényegében egy szociológiai kérdéssort is tartalmaz, mert kitér a páciens munkaviszonyára, az életmódra (dohányzási, alkoholfogyasztási, étkezési szokások), hogy mennyire látja sötétnek a jövőjét, vagy hogy milyen korán kel reggel. Bár a nem direkt egészségügyi adatokkal kapcsolatban elvileg megtagadható a válaszadás, de ezt a lehetőséget csak a kérdéssor végén kínálja fel az űrlap.” Hogy ebből mi jön le egy laikusnak: „És ha nem válaszolok, akkor kapok egy injekciót és kinyírnak vele? Esetleg a továbbiakban nem írnak fel gyógyszert, nem utalnak kórházba, nem gyógyítanak semmilyen betegség esetén?” és „Ennek bizonyos kérdései azt hiszem érinti (és megsérti) a magánélethez való jogot... amihez semmi köze nincs se orvosnak, se senkinek!” Mi a valóság: Ezeket a kérdéseket egy normális anamnézis a világon MINDENHOL tartalmazza, persze a kórtörténetet már csak akkor vesszük fel, ha baj van... tényleg hülyeség kaput nyitni egy tudatosabb megelőzésnek. Pláne a holisztikus szemléletnek! (irónia)

Megváltoztatták a magas vérnyomás határértékét, talán már az öné sem normális

(HVG)

Milyen hatást ér el a cím? (Egy perces néma csendet kérek). Eredmény: megint kitalált valamit a gyógyszerlobbi-maffia, hogy több gyógyszert etessünk a lakossággal. Szó sincs arról, hogy prevenciós jelentősége lenne a szigorításnak. Bevezetés első sora: „Gyanútlan milliókat betegítenek meg? Akár így is – de nem csak így – értékelhető, hogy amerikai szívgyógyászok egy tollvonással leszállították a magas vérnyomás határértékét.” Alcímek: „Agresszív kezelés” és „Nemrég még a 210/100 sem volt rossz”. Biztosan nem kellett volna olyan oktatási rendszert kialakítanunk, ahol van egészségnevelés, vagy olyan egészségügyi intézményrendszert, ahol az orvostársadalom kétirányú kommunikációt folytat a lakossággal? Vagy van ilyen?

A sürgősségi osztályokról szóló hírekre most terjedelmi okokból nem térnék ki… 10

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

Bíróság előtt a szülők, akiknek gyereke belehalt, mert nem kapott oltást

(HVG)

Na itt még a címnél is sokkal árnyaltabb a helyzet. Hogy mennyire tragikus, az vitathatatlan. Nade hogy itt elsősorban a K vitaminról van szó, míg mindenki a vakcinákról cseréli dühösen az eszmét…? Erre persze ráerősít, hogy a cikkhez használt illusztráció intramuszkuláris oltást ábrázol... Egyébként a hatvanas évek óta adnak világszerte újszülötteknek K vitamint, magát a K vitaminhiány miatt kialakuló kórképet még 1894-ben írták le (újszülöttkori vérzékenység – váratlanul jelentkező vérzés az emésztőrendszerben, ecchymosis és agyvérzés jelentkezhetnek), a K vitamin jelentőségét a 30-as években kezdtük kapizsgálni.. Így az egyik kedvenc hozzászólásom: “Régen nem volt K vitamin és mégis itt vagyunk. Hogyan van ez?“ Az idő valóban relatív, nade hogy a K vitamin, csak akkor létezne, ha tudunk róla... És ez a kognitív diszfunkció nem feltétlen az ő hibája!

Súlyos orvoshiány jöhet: (Szeretlek a végzős orvostanhallgatók Magyarország) 40 százaléka külföldre menne Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány helyen láttam leírva azt a tényt, hogy szakorvoshiány, nem pedig általános orvoshiány van... Azt pedig konkrétan sehol nem láttam még leírva, hogy a végzett általános orvosok mondjuk 60 százalékának nincs is rezidens hely meghirdetve. (Próbáltunk utánajárni, hogy évente hány rezidens hely kerül meghirdetésre, az ÁEEK honlapján legutóbb cca. 250 hely volt fenn egy excel táblázatban országos szinten – ez keresztféléves meghirdetés volt, de úgy tudom, az első félévre sem szokás többet meghirdetni (meg persze marad is vidéken betöltetlen hely). Hány általános orvos diplomát osztanak egy évben a négy egyetemen? Államilag támogatott képzésben kb. 1000-et. Ha valaki tudja, hány rezidenshely érhető el egy évben, kérem, hogy írja meg nekem. Abba most bele sem mennék, hogy ki „milyen orvos szeretne lenni”. (Persze nem számoltam azzal sem, hogy nem mindenki akar klinikus lenni...) Nade ennyire nem?

(HVG)

Abszurdisztán: a kórházi vezetőknek heti két jó hírt kell igazolniuk a kormánynak A legabszurdabb része, hogy a szektornak eszébe sem jutott eddig a pozitív kommunikáció? Vagy úgy ámblokk az egységes kétoldalú kommunikáció a „laikus” populációval. Csakhogy olyan korban élünk, az információforradalom korában, ahol a „splendid isolation” egyre kevésbé kellemes. Igen, vannak sikereink...

Ha megpróbálnánk megérteni azokat is, akik minket nem értenek...

Ha a közoktatásban nincs egészségnevelés, akkor menthetetlenül a közegészségügyre hárul ez az óriási a feladat és az ezzel járó felelősség. Sőt, kötelességünk. Kötelességünk, mert az egyénnek mind az egészséghez, mind az információhoz joga van. Az egészséghez való jog izolált „kezelését” is problémásnak tartom (itt majd egyszer el kell kanyarodnunk a holisztikus szemléletmód felé), az információhoz való jog dimenziófosztása viszont még ennél is önkényesebb (és kényelmesebb) „megoldásnak” tűnik. Itt elsősorban arra gondolok, hogy az információhoz való jog nem merül ki abban, hogy számomra hozzáférhetőek például az egészségi állapotomat meghatározó, illetve leíró tényezők, hanem az is hozzá tartozna, hogy a megkapott információhoz olyan „eszköztárat” vagy asszisztenciát kapok, aminek segítségével az információt képessé válok feldolgozni, és a feldolgozást követően informált döntést tudok hozni. Miért fontos nekünk, hogy egy beteg informált döntést tudjon hozni? Compliance… orvos-beteg partnerkapcsolat… Hitelesség…

a WHO egészség definíciója: „Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”

(1946!!!!!)

Az érem másik oldalán egy ördögien „jól” szegmentált társadalom van, és ennek a megosztottságnak a kialakulásához mi és „akik előttünk járnak” (Assassin’s Creed-es pun intended) aktívan és passzívan egyaránt hozzájárultunk, minimum szép csendben hagytuk elmérgesedni a helyzetet. Nincs egységes állásfoglalás, nincs hatékony szervezeti társadalmi felelősségvállalás (igen, úgy gondolom, hogy a társadalmi felelősség túlmutat az ember munkájába foglalt kötelezettségeken és feladatokon)… Egészséges társadalom csak egészséges egyénekből épülhet fel. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az egészség nem merül ki a biológiai-pszichológiai dimenziókban? Ki mernénk mondani, hogy a szociális dimenziók nem a mi felelősségünk? Namertmostakkor döntsük el, hogy gyógyítunk vagy kezelünk… ha csak „kezelni” vagyunk hajlandók, akkor meg ne viselkedjünk úgy, mint az Atyaúristen, aki gyógyítana. (Meg egyébként se, mert minél tágabb a természettudományok iskolája, annál kevesebbet tudunk…) Vagy ha megüti a mércét, hogy „tudatlansága miatt pusztul a népünk”, (és ebben a mi tudatlanságunk is benne van!) akkor szólaljunk már meg, foglaljunk már állást, tegyünk már valamit… Befejezem most ezeket a köröket annak reményében, hogy lesz lehetőségünk folytatni, akár személyesen is, az egyéni felelősség és a társadalmi felelősségvállalás problémaköreinek boncolását… Szerintem ti is érzitek, hogy ez közös érdekünk. El kell kezdenünk hosszú távon és nem csak a gyors megtérülést eredményező tevékenységekben gondolkodni.

SZERZŐ: FEKETE AIMIE

Az államot nem csupán a szerencsésebb helyzetűek védelmére találták ki, hanem a rászorulók szükségleteit és érdekeit is szolgálnia kell (Bismarck). Vegyük már észre, hogy nem az egyén van az intézményért, hanem az intézmény az egyénért! Hogy mi vagyunk az állam, és az állam kötelessége az egészséghez szükséges körülmények biztosítása. Minden társadalomban vannak védekezésre képtelen csoportok, melyek leszakadása többek között a társadalmi közérzetet és megítélést is rontja. Szinte már az egészségügyi

szempontból „laikus” populáció is védekezésképtelennek tekinthető, és abban sem vagyok biztos, hogy a szegénység kérdését leválaszthatjuk magunkról… az öregedését meg pláne nem, hiszen az időskorú emberek utolsó kapaszkodója sokszor az egészségügyi ellátásban van. Ez is közügy. Fel vagyunk erre készülve? És úgy emberileg?

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

EGYETEM+ KULTÚRA | FESZTIVÁL

SE M M E LW E IS

Tavaszi Fesztivál SZÖVEG: MOCSONAKI JOCI, SZOPORI KATA FOTÓ: RESZKETŐ RÓBERT (2016)

A tavaszt a költészetben rendszeresen hozzák párhuzamba a megújulással, az élet felpezsdülésével. Ez a párhuzam az egyetemi életben is fellelhető. A vizsgaidőszak, a rövid téli napok után végre eljön a március, s vele együtt egyetemi programok tömkelege. Karnevál, Medikus Kupa és a Tavaszi Fesztivál. A címből már sejtheted, hogy ezek közül most melyikről is lesz szó. Március 20-21-én, tizenkettedik alkalommal kerül megrendezésre a Semmelweis Tavaszi Fesztivál. A rendezvény során – ami a Hallgatói Önkormányzat, a Korányi Frigyes Szakkollégium és az Instruktor Öntevékeny Csoport és a Szinapszis együttműködésével valósul meg – számos művészeti ág képviselteti magát. Táncverseny, Virtuózok Viadala, Versmondó Verseny, Alkoss! Rutinos „fesztiválozóknak” biztosan ismerős ez a néhány szó. Ha játszol hangszeren, vagy csodás hanggal vagy megáldva, akkor a Virtuózok Viadalán a helyed. Ha ritmusérzéked tökéletes mozgásoddal szereted bizonyítani a nagyérdeműnek, akkor várunk a Táncversenyen. Ha pedig a szavalásban leled a legnagyobb örömöt, érdemes eljönnöd a Versmondó Versenyre. Az Alkoss! pályázatra irodalmi műveket várunk. Ebben a négy szekcióban számítunk minden olyan egyetemi polgár jelentkezésére, akik meg szeretnék mutatni társaiknak, hogy mivel is töltik idejüket egyegy hosszú előadásokkal és gyakorlatokkal teli nap után. Március 20-án az egyes szekciók versenyzői mutatják be produkcióikat, melyeket az egyetem oktatóival együtt szakmai zsűri értékel. Március 21-én a Gálaesten az egyes szekciók legjobbjai még egyszer fellépnek, illetve ekkor történik meg a díjak átadása is.

Sok szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné megmutatni tehetségét a közönségnek és a zsűrinek, valamint azokat, akik nézőként szeretnék élvezni aműsorokat.

További információk az esemény Facebook-oldalán:

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

FOTÓ: RESZKETŐ RÓBERT

MIKROBIOM | DIETETIKA

EGÉSZSÉG

Bélbaktériumok és én Bele szoktál gondolni abba, hogy billiónyi baktérium, vírus és gomba él bennünk, rajtunk, illetve mellettünk és ha kiegyensúlyozott kapcsolatot tartunk fenn velük, az csak az előnyünkre válhat? Ők formálják a bél mikrobiomját, amely egy gazdag ökoszisztéma, és a szervezetünkben számos funkciót lát el. A jó bélbaktériumok képesek megemészteni azokat az ételeket a beleinkben, amelyeket testünk nem képes. Ezáltal fontos tápanyagok jutnak a szervezetünkbe, és ez kapcsolatban áll az immunrendszer helyes működésével, megvédve a károskórokozóktól. Még nincs meg a pontos recept arra, hogy valójában melyek azok a baktériumok, amelyek egy jól működő, egészséges vastagbélhez kellenek. Amit viszont tudunk, az az, hogy egy egészséges mikrobiomhoz elengedhetetlen a baktériumfajok széles választéka. Nagyon sok tényező hat az emberi baktériumokra; környezet, gyógyszerek és minden, ami bejut a szervezetünkbe. Ilyen például az antibiotikum, ami megöli a szervezetünket károsító rossz bacikat, de egyben a jókat is. Emiatt fontos az utólagos probiotikum kezelés, mivel a szervezetünk akár egy évig is regenerálódhat. Valójában az is számít, hogy milyen úton születünk, császármetszéssel vagy természetes módon. Mert nem mindegy, hogy a világra jövetelünkkor kinek a baktériumával kerülünk először kapcsolatba, az anya hüvelyében, vagy az orvos kesztyűjén lévőkkel.

A ma elérhető tanulmányok alapján, tudósok végeztek egy kísérletet, ahol egy vidéki, dél-afrikai csoport hagyományos magas rosttartalmú étkezését kicserélték magas zsírtartalmú, vörös húsban és cukorban gazdag, rostszegény amerikai ételekre. És ez fordítva is így történt. Az amerikaiakét pedig rostban gazdag, egészséges ételekre cserélték. Két hét után az eredmény önmagáért beszélt. Az afrikai csoport vastagbelében gyulladás következett be, és szervezetükben csökkent a vajsav mennyisége. (A vajsav egy rövid

Nézzük meg, mi is történik a jó bélbaktériumainkkal, amikor rostban szegény, cukorban és feldolgozott élelmiszerben gazdag ételeket eszünk! Először is az alacsony rosttartalom hatására kevesebb tápanyagot kapnak a jó bacijaink, aminek hatására addig éheztetjük őket, amíg egy idő után ki nem halnak. Ennek eredménye egy alacsony diverzitású, éhes bélbacifaj a beleinkben. Ugyanakkor, gyümölcsök, zöldségek, napi egy pohár zöld tea, 1-2 bögre kávé, 1-1,5 dl vörösbor és 2-3 kocka fekete csokoládé jótékony hatással van a jó bélbacik elterjedésére. Ez azért van, mert ezek az ételek tartalmaznak polifenolokat, amelyek a természetben előforduló antioxidáns hatású vegyületek. Nagyon fontos, hogy az ételeink is jól legyenek elkészítve, mert a minimálisan feldolgozott, friss ételek általában magas rosttartalommal rendelkeznek. Például az enyhén párolt, hirtelen sült húsok vagy nyers zöldségek sokkal előnyösebbek, mint a tocsogós zsírban sült ételek. Vannak olyan ételelkészítési módok, amelyek jótékony bacikat tartalmaznak, más néven probiotikumokat. A fermentált ételek hemzsegnek az előnyös bacikban, ilyen pl. a Lactobacillus és Bifidobaktérium, amelyek többek között a savanyú káposztában, uborkában és a NATÚR joghurtban is megtalálhatóak. Ezek a tények valójában csak általános irányelvek. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy teljesen megérthessük, hogy valójában ezek az ételek miként hatnak a mi kis mikrobiomunkra. Már látjuk a pozitív összefüggéseket, de a valóságos belső folyamatot nehéz közvetlenül megfigyelni. Nem tudjuk még pontosan azt sem, hogy ezek az ételek közvetlenül felelősek-e a diverzitás kialakulásáért, vagy valami sokkal bonyolultabb dolog történik bennünk. Ahogy kezdjük felfedezni a „hatalmas vadont” beleinkben, úgy láthatjuk, mennyire nagy szerepet töltenek ezek a mikroorganizmusok be egészségünk védelmében. A nagyszerű hír pedig az, hogy képesek vagyunk a jó bacik felhalmozására. Tankold fel rostokban, friss és erjesztett ételekben gazdag tápanyagokkal a szervezeted, és így nyugodt lehetsz afelől, hogy a bélbacijaid erősek és egészségesek maradnak, ahogyan ezáltal TE is!

SZERZŐ: FÖLDI LAURA – ILLUSZTRÁCIÓ: AMICI

Ugyanakkor az egészséges bélrendszer kialakításában a táplálkozásunk a legfontosabb tényező. Elengedhetetlenek például az étkezési rostok, a gyümölcsök, zöldségek, magvak, hüvelyesek és a teljes kiőrlésű gabonák, amelyek a legjobb üzemanyagnak számítanak a jó baktériumok elszaporodásához. Amikor egy baktérium megemészti a bevitt élelmi rostokat, akkor rövid láncú zsírsavakat termel, triglicerideket. A trigliceridek táplálják a bél nyálkahártyáját, erősítik az immunrendszert, és segítenek megelőzni a gyulladásokat, ezáltal csökkentik a rák kockázatát. Vagyis minél több a rost, annál változatosabb a jó baci a belekben.

láncú zsírsav, ami számos jótékony hatása mellett a vastagbélrák kockázatának csökkentéséért is felel). Mindeközben az amerikai csoport, amelyik a magas rosttartalmú, alacsony zsírtartalmú diétát folytatta, ellentétes eredményt ért el. Javult az egészségi állapotuk.

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

Távirat Newcastle-ből Alapvetően egy olyan diák voltam, aki szeretett ide járni. Zavart a fejetlenség, az értelem nélküli magolás, amit két napra rá mindenki elfelejt. De elfogadtam, szerettem. Hiszen így megy ez, mindig is így ment. Az önállóság felé terelésnek tekintettem, hogy nem kaptunk semmi segítséget, hogy csak a nyakunkba zúdítottak mindent. Elhittem az értelmet a Magtud rejtett tanterv elmélete mögött. Első félévben még élvezettel is csináltam. Bejártam előadásokra, készültem az órákra, mert motivált voltam. Egy álom megvalósulása volt az, hogy ott lehettem, és orvosi dolgokat tanulhattam. Ott volt például az anatómia, meg még... Hát igen, nem véletlen kompenzáltak azzal, hogy minden tárgy nevébe beszúrták: „orvosi”. Visszagondolva egy kicsit elpazarolt félévnek tartom.

Második félévre kicsit cinikusabb lettem. Belefért, ha délig aludtam, elvonszoltam magam anatra, átszenvedtem a gyakokat. Valahol magamban értettem, miért van ez. Én nem ezért jöttem ide. Orvos akartam lenni, nem laboráns. Nem értettem, minek tanuljuk megint a sejtalkotókat, amikor már egyszer megtanultuk, és miért kell olyan elavult gépek működését tudni, amit már tényleg csak mi használtunk tanulásra.

Elmegyünk háziorvoshoz, vagy egy közeli kórházba. A nyakunkban stethoscoppe-pal, ingben, a betegek már orvosként tekintenek ránk. Persze tudják, hogy nem vagyunk azok, mi is tudjuk, de úgy viselkednek, mintha mégis. Érezni, hogy tisztelnek, ugyanúgy, ahogy mi is tiszteljük őket. Engedik, hogy megvizsgáljuk őket, csak úgy játékból, hogy tanulhassunk. Elmesélik, hogyan kerültek oda, milyen az életük. Látod a kartonjukon a gyógyszereket, és bevillan a fejedben, hogy az már nem csak humbug, ami oda van írva. Tudod, melyik gyógyszer miért van ott. Legalábbis nagyrészt, meg persze, ha kellően felkészültél. De orvosnak érzed magad. Hallasz szívzörejt, érzed a kacska pulzust, látod az ödémát. A kórházban az orvosok rendesek, berángatnak a műtőbe, megmutatják, milyen egy konzultáció. Rohanás persze ott is van. Lépést tartani az orvosokkal sokszor itt is nehéz, de a lényeg úgy sem ez.

Angliában egy kicsit máshogy mennek a dolgok, habár ugyanaz a cél, mégis máshogy akarják elérni. Nekem már az is érdekes volt, hogy azt akarják: elérjük. Nem volt szó másodéves szórásról, és nem hallottam a vizsgaidőszak keserveiről.

Félév végén nem azon járt az agyam, hogy tényleg akarom-e még ezt a gyerekkori álmom, vagy csupán téves elképzelés lett volna. Nem, nem azon járt az agyam, hogy minek tanulunk olyan témaköröket, amire minden orvos azt mondja, hogy

Megvoltak a vizsgák, örült mindenki. Csak én nem éreztem, hogy valaha orvos lesz belőlem, vagy hogy tényleg medikus lennék. Más orvosi dolgot nem is nagyon tudtam, de legalább tudtam, hol van a Guyon-páholy, meg kitudtam számolni egy fakocka denzitását.

Egy teljesen más rendszerbe csöppentem. Itt kéthetente kapunk egy esetet. Egy bácsi, akinek fáj a mellkasa, cukorbeteg anyukát vagy vesebeteg nagymamát. Aztán két héten keresztül azt tanuljuk, hogy mi van a mellkasban, ami fájhat a betegnek, honnan tudjuk, hogy mije fáj, hogyan vizsgáljuk meg, hogyan működik, és persze hogyan gyógyítjuk meg. Valójában ezek virtuális történetek, de ez semmit sem változtat az eredményen. Érdekesek, izgalmasak és informatívak. Először mindig egy kis anatómia, egy kis élettan, vizsgálati módszerek. Aztán tényleg a valóságban is megcsináljuk. Lemegyünk a clinical skills lab-be, és egymáson gyakorlunk, röntgent és CT-t elemzünk. Aztán amit tanultunk, azt ki is próbáljuk.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

OKTATÁSMÓDSZERTAN | SZUBJEKTÍV

csak a vizsgára kell tudni. Motivált voltam. Sőt, motiváltabb, mint valaha. Vártam a következő esetet, vártam a következő órát vagy gyakorlatot. Felkészültem az órára, mert érdekes volt, meg ügyesebb akartam lenni a többieknél, és ezzel nem voltam egyedül. Más, mint molbi előadás helyett beülni kávézni egyet, vagy inkább a következő demóra tanulni, nem?

EGYETEM+

csinálj valamit! Legyen szociális életed és érezd jól magad, mert ha ez megvan, sokkal jobban teljesítesz.

Persze, nem csak az oktatás más. A vezetés tisztában van azzal, hogy halandóságukat az orvostanhallgatók nem vesztették el azzal, hogy bekerültek az egyetemre. Tudják, hogy nekünk is szükségünk van szellemi és testi stabilitásra, és elvárják, hogy ezért mi is tegyünk. Segítenek átállni a gimnáziumi anyagmennyiségről az egyetemire, tanítanak tanulni. Az oktatásban használják a legújabb didaktikai módszereket, így amikor beül az ember a könyvtárba, nem ül ott fölöslegesen extra négy-öt órát. Nem zsúfolják tele a félévet demókkal, és nem kell azon stresszelni magunkat, hogy melyik demóra mikor tudunk felkészülni. Sajnálatos mellékhatása ennek, hogy amit év közben nyugodtan megtanulsz, nem felejted el rögtön, és nem kell vizsgaidőszakban az egész anyagot előlröl megtanulni. Így a vizsgaidőszak is csak két nap a téliszünet után. A rengeteg extra időbe belefér, hogy kilenckor kezdődjenek az előadások, és néha szabadnapok is legyenek. Persze, azt is elvárják, hogy ezt a sok időt ne csak Netflixezéssel töltsd el.

Az egyetem egy nehéz és kimerítő intézmény, ahol az emberek fele előbb vagy utóbb gondokba ütközik, de itt mindenki külön figyelmet kap a mentorától, aki azért van ott, hogy segítsen, ha baj van. Ránéz a körmödre, ha egy vizsgád rosszul sikerül, és segít kitalálni, mi volt a gond, hogy kijavíthasd. Amikor problémáid vannak, neki elmondod, és biztos lehetsz benne, hogy megfelelő segítséget kapsz. Ha mentális gondod, ha financiális problémád akad, vagy csak segítség kell a tanulásban az egyetem ott áll a hátad mögött és támogat. Segítenek beindítani a start-up céged, ha van egy jó ötleted, de ha te inkább munkát keresnél, akkor abban állnak rendelkezésedre. Mindezt azért, hogy te végigcsináld, és a végén megszerezd a diplomád. Ez a rendszer olyan szinten működik, hogy évi két-három embernél több nem kell évet ismételjen. Az egyetemi vezetés nem elégszik meg a 600. hellyel, nem fél a változástól és a kritikától. Minden eset végén kötelező egy kérdőív kitöltése, ahol elmondhatod mi tetszett, és min javítanál. A vezetés ennek fényében alakítja a következő eseteket, változtat az órarenden vagy a kommunikáción. Nem ritka esemény az előadásokon a dékánt minőségellenőr szerepében a padsorok között látni.

Elvárás, hogy részt vegyél tanterven kívüli programokban. Nem gond az, hogy valakinek ekkor vagy akkor van szabválja, mert szerdán egyig van egyetem, aztán mindenki mehet ahova akar. Lehet lovagolni, focizni, vitorlázni, nyelvet tanulni vagy amihez kedved van. Ha neked az tetszik, mehetsz diákklubba, akár orvosi témával kapcsolatban, de lehet ez jótékony célú, vagy csupán céltalan szórakozás. Mindegy, mit csinálsz, csak

Az egyetem itt olyan intézménnyé alakult, ahol a diákokkal együtt kéz a kézben fejlődnek, a diákokat támogatják és motiválják. Azért vagy itt, hogy kiteljesedj, és elérd az álmaidat. Otthonról érkezve még mindig meseszerűnek tűnik, ami itt folyik, és visszatekintve értetlen szemekkel nézek, otthon miért nem így van. Itt mitől más? Itt miért van lelke mindennek? Ez tényleg nem a pénzen múlik...

SZERZŐ: NESZMÉLYI MÁRK

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

KORTÁRSASÁG KIHÍVÁSOK | EÜ

Ritka Betegségek Világnapja ÍRTA: FOGARASSY ESZTER – A RIROSZ MUNKATÁRSA

A tél vége mindig nagy jelentőséggel bír a ritka betegek életében, mivel február utolsó napján tartják a nemzetközi Ritka Betegségek Világnapját. Hazánkban a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége (röviden RIROSZ), a Semmelweis Egyetemmel együttműködésben szervezi a központi eseményt, idén 11. alkalommal, amelynek helyszínéül a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központja szolgál majd február utolsó szombatján! Az esemény fő témája a kutatás lesz, amely szorosan összefügg a betegek gyógyulási esélyeinek növekedésével. MILYEN BETEGSÉGEK TARTOZHATNAK A RITKA BETEGSÉGEK NAGY CSOPORTJÁBA? A ritka betegségek maximum egy embert érintenek 2000 főből. Jelenleg 6000-8000 féle ilyen betegséget tartanak számon, amelyek 50-75%-uk gyermekeket érintenek. Ezek sokszor életveszélyes állapottal vagy krónikus leépüléssel járnak, továbbá jellemző a magas szintű komplexitás, ezért a felismerésük is rendkívül nehéz. Az esetek többségében nem ismert a betegségek gyógymódja. HÁNY EMBERT ÉRINTENEK EZEK A BETEGSÉGEK MAGYARORSZÁGON? A nemzetközi statisztikák alapján Magyarországon mintegy 700 000, de mégis az ellátó rendszereink számára „láthatatlan” (zömüknek nincs a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerinti BNO kódja) érintettről beszélhetünk. Ez a nagy létszámú csoport óriási hátrányban van, még a gyakoribb betegségekhez képest is. Az egyenként keveseket érintő betegségek ismereteinek hiánya miatt kevés a hozzáértő szakember, így sokáig nem kapnak diagnózist, ezért megfelelő kezelést. A sok hiábavaló kezelés pedig hatalmas terhet jelent az egészségügy számára is! A betegek nem találnak sorstársakra, kevés a kutatás, a gyógyszer, valamint az egészségügy, a szociális ügy, és az oktatásügy területén elérhető ellátás is. Sokuk fizikai korlátozottság mellett értelmileg is sérült és így könnyebben válnak lelki és szexuális kizsákmányolás áldozataivá. Az érintettek sokszor munkát sem tudnak vállalni, betegségük miatt a társadalomból kirekesztődnek, és az ép társadalom az automatikus mechanizmust alkalmazza esetükben is: a távolságtartást. Sok esetben még diagnózissal is a sötétben tapogatóznak a családok, a szakirodalom minimális, gyakran csak idegen nyelven találhatóak meg a betegségleírások. Nem átlátható és átjárható az egészségügyi-, pedagógiai-szociális ellátások rendszere, ezért minden beteg újabb és újabb kihívás előtt áll betegútjának felderítésében. A sokféle betegség miatt olyan sokan vannak, hogy népegészségügyi prioritásként ők jelentik az egyik legnagyobb súlyos betegcsoportot, valamint az egyik legnagyobb fogyatékos csoportot is! Ez azt jelenti, hogy hazánkban – a családtagokkal együtt – kb. 2-2,5 millió ember életét befolyásolják valamilyen formában a ritka betegségek.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

MILYEN MUNKÁT VÉGEZ A RIROSZ? A ritka betegségek magyarországi ernyőszervezete, a RIROSZ 2006 májusában alakult meg hosszú évek előkészítő munkája után, nyolc alapító betegszervezet összefogásával. Napjainkban hazánk 50 olyan betegszervezetét és számos egyéni tagját tömöríti, akik aktívan tevékenykednek a ritka betegséggel élő emberek érdekében. A RIROSZ meggyőződése, hogy világszerte a betegeknek kell az egészségügy középpontjában állniuk. Küldetése, hogy hazánkban segítsük a ritka betegséggel és diagnózis nélkül élőket, a szakembereket és családjaikat. Nemzetközi szinten is képviseli a hazai betegeket; tagja az Orphanet-nek (ritka betegségek nemzetközi regisztere), Eurordis-nak (ritka betegségek európai ernyőszervezete), IAPO-nak (betegszervezetek világszövetsége), az Európai Betegfórumnak, valamint a CEGRD-nek (EU ritka betegek Szakértői Bizottsága). Köszönhetően eddigi munkájuknak 2013 októberében elfogadásra került az EU irányelvekkel harmonizálva a hazai Ritka Betegségek Nemzeti Terve. Állandó szolgáltatásként 2015 vége óta működteti információs segélyvonalát, a Mentőöv Információs Központot, amelyben segítséget kapnak a ritka betegek, családjaik, az e területen mozgó szakemberek és a döntéshozók a legfontosabb kérdésekben. A Központ munkájának célja, hogy a ritka betegséggel élők és környezetük időben juthassanak a számukra nélkülözhetetlen helytálló, szakszerű információkhoz, és ennek birtokában megfelelő egészségügyi, szociális, oktatási ellátáshoz. Sok csatornán és innovatív módon a tájékozódás mellett a kapott információ felhasználását is segíti. Mindez a támogatás az adott ember/ család életében azonnali életminőség változást jelenthet! Ennek a szolgáltatásnak a szükségességét az eddig 750 segélykérő száma is bizonyíthatja. MIT KELL TUDNI A RITKA BETEGSÉGEK VILÁGNAPJÁRÓL? Az évente kb. 800 főt megmozgató Ritka Betegségek Világnapját 2008 óta rendezi meg a RIROSZ, tagszervezeteivel közösen nemzetközi összefogással. Célja RIROSZ szervezésében egységesen fellépve felhívni a döntéshozók, a média és a társadalom figyelmét az összefogás erősítésére, a ritka betegséggel

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

A RIROSZ tagszervezetei: Angyali Szemek Alapítvány, A CML és GIST Betegek Egyesülete, Cri Du Chat Baráti Társaság, Dávid Kisemberek Társasága, Dend Szindróma Klub, Epidermolysis Baráti Kör, Fabrybetegekért Alapítvány, Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány, Guillain-Barre Syndrome-Hungary, Gyógyító Jószándék Alapítvány, Klub a Prader-Willi Gyermekekért, Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete, Lyme Betegekért és Magyar Emberekért, Családokért Alapítvány, Magyar Angelman Szindróma Alapítvány, Magyar Ataxiás Betegek Alapítványa, Magyar Ectodermalis Dysplasiasok Társasága, Magyar Hemofília Egyesület, Magyar Izomdisztrófia Társaság, Magyar Mukopoliszaccharidózis Társaság, Magyar Onkohematológiai Betegek Alapítványa, Magyar Porphyria Egyesület, Magyar Retinoblasztomások Egyesülete, Magyar Rett Szindróma Alapítvány, Magyar Sclerosis Tuberosa Alapítvány, Magyar VHL Társaság, Magyar Williams Szindróma Társaság, Magyarországi Angio-Ödémás Betegek Egyesülete, Magyarországi Hemokromatózisos Betegek Egyesülete, Magyarországi Immunhiányos Betegekért Egyesület (MIBE), Magyarországi PKU Egyesület, Magyarországi Pompe Egyesület, Martin-Bell Baráti Közösség, Misko Alapítvány, Mitokondriális Betegek Baráti Köre, Myasthenia Gravis Önsegítő Betegcsoport, Myelodiszpláziás Betegek Egyesülete, Narkolepszia klub, Neurofibromatózisos Betegek és Segítőik Társasága, Országos Cisztás Fibrózis Egyesület, Országos Scleroderma Közhasznú Egyesület, Primer Immunhiányos Betegek Egyesülete, Retina Magyarország Egyesület, Siket-Vakok Országos Egyesülete, SMA Izomsorvadásos Gyermekek Magyarországi Közhasznú Egyesülete, Smith-Lemli Opitz Szindrómás Gyermekekért Alapítvány, Spina Bifida és Hydrocephalus Szekció, Turner Szindróma Csoport, Tüdőér Egylet, Veleszületett Szívbetegek Közhasznú Egyesülete, Wolf-Hirschhorn-szindróma klub

A felsoroltakból is látszik, hogy sokan vannak, nagyon különbözőek, de céljaik megegyeznek; a ritka betegek hazai helyzetének javítása.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

élők problémáinak megoldására. Továbbá fontos szempont, hogy az érintett családok egy napra együtt lehessenek, és rövid időre megfeledkezzenek az őket sújtó problémákról. A program egyaránt hasznos a betegek és hozzátartozóik, a döntés-előkészítő és döntéshozók, a szakemberek, kutatók, klinikusok és a laikus érdeklődők számára is. A szakmai konferencia - ahol az érdeklődők meghallgathatják pl. az elmúlt évben történt változásokat a ritka betegségek kutatásának ügyében - minden alkalommal nagy érdeklődésnek örvend, hiszen az érintett szakma prominens képviselői is részt vesznek és előadást tartanak. A konferenciával párhuzamosan futó családi napot meghívott előadókkal teszik érdekessé. A műsor színvonalát mi sem bizonyítja jobban, hogy Vágó Piros elvállalta a program konferálását, a Világnap Jószolgálati Nagykövete pedig Mohamed Aida, olimpikon lesz. A fellépők között lesz Lang Györgyi, a Pa-Dö-Dö egyik énekese is. És itt még nincs vége a programnak; lesz még az évente megrendezésre kerülő „Ritka betegek boldog pillanatai” című kiállítás és a fotóverseny eredményhirdetése, a „Ritka Szépségek” 10 éves, jubileumi alkotói kiállítása, tombola, kicsiknek Játék-Tér, kézműves foglalkozások, szülősegítő fórumok. A Világnap védnökei között lesznek: Dr. Merkely Béla, klinikai rektorhelyettes, Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Czeizel Barbara, a korai fejlesztésért felelős miniszteri biztos. A rendezvény arca idén is Mohamed Aida, világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok magyar tőrvívó lesz. Ez évben a szervezést segíti a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete is. A RIROSZ köszönetét fejezi ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Együttműködési Alapnak, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.-nek, a MagNet Bank KAP programjának és szponzoraiknak a Világnap támogatásáért. A rendezvény minden érdeklődő számára nyitott és ingyenes, bővebb információkat róla a http://ritkanap.rirosz.hu honlapon olvashat!

LÁTHATATLAN FALAK SZÖVEG: LŐRINCZ GERGELY “A kedvencem az erkölcstan óra, mivel ott sokat beszélhetek a családomról és magamról” magyarázza lelkesen Virág, a bagi általános iskola negyedik osztályos tanulója. A fiatal lány két óvodás öccsét hozta a szombatonként tartott kiscsoportos foglalkozásra, akik nyolc társukkal együtt épp kifestőn színeznek különböző ételeket, melyek jók vagy rosszak a fogak épségének. Igaz Virágnak más időpontban lenne foglalkozása, de a mai napon ő is végig marad, szívesen segít a kisebbeknek a feladatokban, illetve az ezt megelőző orvosos szerepjátékban is lelkesen alakított doktornőt. A fiúk, akik között pár perce még heves konfliktus alakult ki a torokfájás terápiáit illetően (méz vagy orvosság), most egymás mellett ülve, nyugodtan satírozzák a gyümölcsöket és az édességeket. A nyugodt pillanatokban Virág szívesen oszt meg velünk is pár gondolatot magáról: kiderül, hogy a német órákat is nagyon kedveli, testnevelésen pedig inkább kidobózik kézilabda helyett. Ezek a gyerekek annyiban különböznek egy átlagos gyerekcsapattól, hogy ők a bagi szegénytelep lakói, családjukkal mélyszegénységben élnek, sokszor kilátástalannak tűnő körülmények között. Ők azok, akikkel kapcsolatban gyakran olyanokra asszociálunk mint a “cigánybűnözés”, “megélhetési gyerekvállalás”, “cigányosztály” vagy “segélyen élősködők” és hasonlók. Ezek a média által propagált felszínes következtetések, féligazságok, rasszista megbélyegzések a telepi élet komplex valóságából kiragadottak, környezetüktől mesterségesen elválasztottak. Úgy torzítják a valós képet, hogy közben hátráltatják a mélyszegénység bonyolult problémájának a megértését, és láthatatlan falakat vonnak a többségi társadalom és a telepiek közé, ezáltal ellehetetlenítve a többségi társadalmat egy-egy ilyen telep megismerésétől, a telepieket pedig megfosztva a beilleszkedés lehetőségétől.

A BAGázsos önkéntesek ezeknek a telepi gyerekeknek tartanak értékteremtő, felzárkóztató foglalkozásokat az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) keretében. A gyerekek korcsoportonként különböző időpontokban vesznek részt a foglalkozásokon, amelyeket az egy-egy csoporthoz tartozó középiskolás és nagykorú (főleg egyetemista) önkéntesek terveznek meg és tartanak heti rendszerességgel. A kiscsoportosok foglalkozása két részből áll: először egy gondolkodósabb, leginkább valamilyen asszociációs játék, utána pedig egy kézügyességet fejlesztő feladat: színezés, rajzolás, origamizás. Ezek az alkalmak koncentrációt és agymunkát igényelnek nem csak a gyerekektől, de az önkéntesektől is: szükség van jó helyzetfelismerésre, kreatív problémamegoldásra és improvizációra, illetve fejlesztik is ezeket a képességeket. Az IKSZ kitűzött célja kettős: a telepi gyerekek esélyegyenlőségének megteremtése, különböző alapkészségeiknek fejlesztése, ezáltal az óvodai, iskolai teljesítményeiknek a javítása, míg az önkéntesek esetében a társadalmi érzékenyítés és az említett láthatatlan falak lerombolása. Ezek mellett nem elhanyagolhatóak a hétről hétre előbukkanó rövidebb távú célok, kihívások és az előre nem várt apró sikerek, amelyek segítenek fenntartani azt a lelkesedést, ami miatt a program sikeresen működik már hatodik éve. Lenyűgözve tapasztaltam, ahogyan a fél éve még első ránézésre hasonló, aranyosan nyüzsgő gyerekek alakultak át a fejemben önálló személyiséggel rendelkező kis emberekké, ahogyan fokozatosan megnyílt előttem az egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerük szövevényes hálója, a gazdag érzelmi világuk, ragaszkodásuk a családjukhoz, sőt hozzánk, önkéntesekhez is. Amellett, hogy a gyerekeknek értékeket adhatunk át, mi is tanulunk tőlük: tükörként állnak előttünk, sokat megtudhatunk a magunk elől is rejtegetett előítéleteinkről, félelmeinkről.

A BAGÁZS A MÁRCIUSBAN KEZDŐDŐ TAVASZI FÉLÉVRE EGYETEMISTA ÖNKÉNTESEKET KERES, EHHEZ TOVÁBBI INFORMÁCIÓKAT A BAGAZS.ORG CÍMEN, ILLETVE A FACEBOOKON TALÁLHATSZ!

SZUBJEKTÍV ERDÉLY | SZOCIIO

Keccör Lázárné

Híres boszorkány volt a faluban Keccör Lázárné. Neve azért lett Keccer, mert a volt férjét Lázár Lázárnak hívták, kétszer Lázár, falusiason Keccör (falumban öbetűznek). Az emberek nagyon féltek tőle, mert ha valakit megrontott praktikáival, azt valami szerencsétlenség érte. De rá is voltak szorulva, mert sok beteget gyógyított meg. Azt mesélték róla, hogy a küszöbön békákat tartott, akik helyette beszéltek, amikor ő nem tartózkodott otthon. A következő történetet édesapám keresztanyja, Tókos Anna néni mesélte el nekem. A férjével, Vilmos bácsival történt az eset:

Boszik és egyéb gyógyítók

Boszorkányokról pedig, mivel hogy nincsenek, semmi említés ne essék, mondta Könyves Kálmán, de bizony gyermekkoromban ezt a mondást nem ismertem, s aztán esett is róluk szó éppen elég. Székelyszáldobos, a falu, ahol születtem még elevenen őrizte a nemrég letűnt mesés világ emlékét, amikor tündérek táncoltak éjjel az erdőben a tűz körül, javasasszonyok gyógyítottak minden betegséget s boszorkányok jártak közöttünk. Ezeket a történeteket izgulva-remegve hallgattam esténként a szomszédos öregeknél, persze mindig az lett a vége, hogy utána féltem a sötétben hazamenni, valaki mindig hazakísért. De másnap este újból futottam a szomszédba, hogy hallgassam a következő történetet. Azóta ott is minden megváltozott. Az öregek elmentek a minden élők útján, s az utánuk következő nemzedék már a televízióból, internetről összeszedett híreken rémüldözik, s azt sem szomszédolva, hanem inkább egymagában. Más világ lett.

SZÖVEG: FARKAS VILMOS

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

Vilmos bácsi, mint sokan mások, éjhálóban volt az erdőn kora tavasszal kaszálni. Egy nap, amint vágja a rendet, látja, hogy egy nagy forgószél kerekedik, felveszi a buglyákat, amit ő szépen összerakosgatott. Minden munkája kárba veszett. Hej, felmérgelődött erre, beleköpött a forgószélbe és a kezében lévő fészét (fejsze) belevágta az örvény közepébe. Abban a pillanatban eltűnt a fejsze s Vilmos bácsi szája félrement, annyira, hogy még a borvíz is, amit ivott mind kifolyt a szája szélén. Mese nem volt, haza kellett jönni, s mert akkor orvos nem volt a faluban, félve, de el kellett menni Keccör Lázárnéhoz. A küszöbön a békák nem szóltak semmit, s ez jó jel volt, mert azt jelentette, hogy Lázárné otthon van. Kopog az ajtón,s egy gyönge nyöszörgést hall, belépett s hát látja, hogy a boszorkány az ágyban van, az egész teste bekötözve, s a kötés csupa vér. Még jobban megijedt, amikor meglátta a fejszéjét, amit a forgószélbe dobott az ágy mellett felállítva. - Már vártalak, mondta Keccör Lázárné. Fiam, máskor nézd meg jobban, hogy hova töpsz és mibe vágod bele a fészédet. Most az egyszer megbocsátok neked, menj haza, a szájad helyrejön. És másnapra Vilmos bácsi meg is gyógyult. Már nagyobbacska voltam, amikor megtudtam, hogy nem kell ehhez a forgószélbe köpni, hogy így járjon az ember, elég egy huzatos hely, hogy az arc idegei begyulladjanak. Sok más dolgot is tett Lázárné, ami minden átlagos boszorkány kelléktárában megvolt: tudott szemmel verni, megfejte a kapufélfát, s így elapasztotta haragosa tehenének a tejét. Én magam is láttam az erdőn a Valáli részen egy kopjafát; egy ember becsapta Keccörnét, aki bosszúból aztán megátkozta. Fel is dőlt a fával rakott szekér, maga alá temetve a csalót.

Lidi néni

Nagy tudású asszony volt a faluban Lidi néni, akit mindenki csak Dóninénak hívott. Gyermekeimnek mindig megmutattam a pici házát, ahol lakott. Ő olyan félboszorkány volt csak. Hiába, a nagy boszik ideje is lejárt. Őt mindenki szerette, sok embert meggyógyított. Úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy hetedik osztályos koromban jött egy új tanár a faluba, aki arra kötelezte az osztályt, hogy minden délután segítsünk az idős özvegyasszonyoknak. Engem Dóninéhoz osztottak be. Fát vágtam, borvizet hoztam neki. Cserébe sokat mesélt és sok mindenre megtanított; kificamodott vállat, bokát helyrerakni, bizony rajtam is sokszor segített. Amire nem nagyon volt gusztusom, az az, hogy hogy kell a tyúkban megfordítani a tojást, ha az keresztbe került és a tyúk nem tudott tojni. Bevallom, sokszor megvizsgáltam a seprűjét, hogy vajon lehet-e repülni vele, még fel is ültem rá, amikor senki nem látta, de sajnos, nem történt semmi. Ilyenkor egy kicsit csalódott voltam. Tőle tanultam meg, hogy hogyan kell learatni a szemről az árpát. Gyermekkoromban sok bajom volt a szememmel, állandóan könnyezett, többször is nőtt árpa a szememre. Ez úgy egy hét, tíz nap alatt magától is elmúlt, de ha Dóniné learatta, akkor egy-két nap és helyre volt jőve. Leültetett egy székre, kezébe vett egy sarlót s elkezdte mondani a ráolvasást: Árpa, árpa, zabar árpa, én tégödöt learatlak, kévébe kötlek, csűrbe teszlek, kicsépellek, malomba viszlek, megőröllek, kemencébe vetlek. Ahogy jöttél úgy menjél! Aztán háromszor a levegőbe köpött, és a sarlóval háromszor keresztet rajzott a beteg szememre. Sokáig nem tudtam, hogy mit jelent a ráolvasásban a zabar szó, mert senki nem értette. Ez a szó már kiveszett a nyelvünkből. Aztán pár éve olvastam egy tanulmányt, ahol újra megjelent, állítólag ősrégi, talán hun szó, és ezüstöt vagy aranyat jelent. Áhá, mondom, tehát: Árpa árpa, aranyló árpa... Dóniné is mondta mindig: Fiam, ha forgószelet látsz, legyen az kicsike is, nehogy belétöpj, hanem mondd azt: - Menj a mindenök útján!

Szakács nagyanyám

Érdekes asszony volt Szakács nagyanyám, apám anyja. Reformátusnak született, majd hithű baptista lett. Hitében jól megfért egymás mellett a mindennap esti bibliaolvasás, a térden állva imádkozás az ágya előtt és a régi hagyományok. Mindennap olvasott, de 83 éves korában sem használt szemüveget. Az ő szeme is sokszor könnyezett. Ilyenkor kékszesszel (egészségügyi szesz) kente be a szemhéját. Jód-Ratosnyára voltam kihelyezve missziós lelkésznek. Gyönyörű vidék, a parókia az erdőben volt, kertünkbe bejárt a szarvas, gombászni a kert végébe jártunk. Ezen a vidéken játszódik le Wass Albert A funtineli boszorkány című könyvének cselekménye is. Mivel akkor még nem voltam megnősülve, nagyanyám eljött hozzám házvezetőnek, nyolcvan évesen. Egy nap jövök haza nagy fáradtan Dédáról, belépek a konyhába, s hát látom, hogy az egyik virág fél nap alatt piros bogyókat termett. Kérdem nannyót, hogy ez mi a csoda? Erre azt mondja: - Piros bogyókat kötöttem a virágra, hogy nehogy valaki megigézze! Ha újszülötthöz ment látogatóba, akkor mindig ezt mondta: Ptű, ptű rusnya! Ez is az igézet ellen védett. Gyermekkoromban sokszor vetett vizet nekem igézet ellen és öntött ólmot, ha megijedtem valamitől. És el kell mondjam, hogy használt. Mindig megnyugodtam utána. Emlékszem, hogy a disznónk napszúrást kapott. Szegény egész nap feküdt, nem evett, csak nyögdicsélt. Semmi baj, mondja nagyanyám, hozzon egy bicskát! (engem magázott) Nézem, úristen, mit csinál a bicskával, csak nem akarja időnaptelőt leölni szegény beteg állatot! Erre odamegy a disznóhoz és a bicskával megvérezte annak mind a két fülét. Csodák csodája, a szegény pára nemsokára helyre jött.

Szilvafa

Volt egy szilvafánk itt Kisbaconban, ami minden évben virágzott, de szilva egy szem se lett rajta. Mondom apámnak: Apu, ejsze ki kellene vágjuk. Erre mondja apám: Dehogy vágjuk fiam, megheréljük. Na erre én is kíváncsi voltam, mert malacot hallottam herélni, de fát még nem. Vette a bicskát, körbejárta a szilvafát és egyenes vonalakat húzott a kérgébe jó mélyen. Na, ezt megijesztettük, mondja. Azóta, ha nem is szakad le az ága a sok szilvától, de terem. A herélés használt.

Szilvamag

Első osztályos voltam, amikor sárgaságos lettem. Gyorsan megírta a doktornő a beutalót. Bejön a szomszéd idős néni, Bogdán Anna néni és azt mondja: Nem kell a gyermököt kórházba vinni. Van egy egyszerűbb gyógymód. Vegyetek kilenc szem szilvát. Pattintsátok ketté, a magot dobjátok el s mindegyiknek a közepibe tegyetek egy kicsi darabot a gyermöknek a kakájából. Aztán minden nap egy szilvát nyeljen le a gyermök. Hogy bevált volna-e a módszer, nem tudom, mert a szüleim azt mondták, hogy a gyermökkel nem etetnek meg ilyesmit (hogy pontosan hogy mondták, ejsze inkább nem írom ide :). Így hát két hétig a fertőzőn voltam, után sokáig lábadoztam. Állítólag nagyanyám is a szilvával jött helyre otthon, és utána sem fájt soha a mája. Felgyorsult az élet, a tudomány hatalmasat fejlődött. A régi dolgok elfelejtődtek. Én, aki a régi és új világ határmezsdjéjén élem az életem – gondoltam átadom ezeket a régi történeteket újvilágbeli lányomnak, aki Isten segítségével orvos lesz. Hogy lássa, ilyen is volt. De azért lehet, hogy azt a szilvát én sem adnám be nektek. :)

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

eg y SZENT szarvas

MEGGYILKOLÁSA Istencsapás vagy idiopátia? SZÖVEG: WITTMANN DÁVID

A 2017-es év végén debütáló új Star Wars epizód, Jumanji és egyéb megaprodukciók keltette hollywoodi filmvihar közepette megbújik egy olyan alkotás is, melynek címe hallatán olyan sokan nem kapják fel a fejüket, mint az előbb említettekre, személy szerint viszont legalább annyira vártam és igyekszem elérni azt a célt, hogy az alábbiak elolvasása után minden Kedves Olvasó kedvet kapjon Yorgos Lanthimos (A homár, Kutyafog…) munkásságának megismeréséhez. Az imént említett görög származású rendező bizarr, dráma/thriller kategóriájú filmjeivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend, már kialakítva saját, félelmetesen szürreális, de mégis filozofikus, társadalomkritikát tartalmazó stílusát. Lanthimos sikerességét bizonyítja az is, hogy filmjeiben az eleinte többnyire görög, kevésbé ismert színészeket felváltották világhírű kollegáik. Ezen filmek megemésztése nem könynyű: kellő érettséget, empátiás készséget és egyebek mellett erős idegzetet igényel. Az Egy szent szarvas meggyilkolása pedig bizonyos szempontból kitüntetett jelentőségű: orvosi tevékenységgel kapcsolatos témát dolgoz fel.

“Vágjunk” is bele: Steven Murphy (Colin Farrell) egy komoly presztízzsel bíró szívsebész, aki tökéletes felsőosztálybeli életét éli szemész feleségével, Anna-val (Nicole Kidman) és két gyermekükkel, Kimmel és Bobbal. Steven gyakran találkozik egy korábbi páciense tinédzser fiával, Martinnal (Barry Keoghan), akit furcsa viselkedése ellenére a doktor a szárnyai alá vesz, és a gyermekei közelébe enged. Az eleinte nagyon illedelmes Martin rövid idővel teljesen ráragad Stevenre és behálózza családját, majd mikor elutasítást érez, ördögi fenyegető terveket oszt meg a szívsebész professzorral. Rövidesen az addig makkegészséges Bob, szülei legnagyobb döbbenetére, kétségbeejtő tüneteket kezd produkálni. Ezt követi Kim megbetegedése, ugyanazokkal a tünetekkel. Az orvos házaspár minden erőfeszítését felhasználva próbálja feltárni a rejtélyes etiológiát, miközben a mintacsalád élete a feje tetejére áll egyszer s mindenkorra. Ez a produkció tökéletesen hozza a rendező korábbi alkotásának, A homár c. filmnek a hangulatát, minőségét, tartalmasságát, hátborzongató jellegét. A hanghatások, zenei

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

aláfestések egyszerre művésziek, és meghatározzák az egész történet alatt a feszített tempót, izgalmat. A párbeszédek különlegesek, a Lanthimos filmekre jellemző érzelemmentességgel. Szakmai szempontból az orvoslás kifogástalanul van benne bemutatva, érzékelteti a diagnosztika és az orvosi döntéshozás nehézségét bizonyos esetekben. Barry Keoghan is borzasztó nagyot játszik a weirdo srác szerepében. Lanthimos tulajdonképpen a sajátos horror-dráma köntösébe bújtatott egy gyakori orvosi hivatással kapcsolatos jelenséget, melyet beleszőtt a fent bemutatott család életébe. A történetet pedig úgy alakította, hogy érzékeltesse eme bizonyos jelenségnek a filozofikus és érzelmi lényegét. (A titokzatos fogalmazás célja a spoilerek elkerülése és az érdeklődés felkeltése.) A film lezárása is a rendezőtől megszokott módon történik, maga után hagyva a nézőben az elmélkedés lehetőségét és az utánajárás motivációját. Nem árulok el nagy titkot vele, kapaszkodjon meg a Kedves Olvasó: a filmben egy szó sincs szarvasokról. Így történt, hogy keresgélni kezdtem, miért kapta ezt a címet az alkotás. Kiderült, hogy mitológiai vonatkozása van: Euripidész Iphigeneia Auliszban c. művében Agamemnón és serege a Trójába tartó háborús útja során Aulisz szigetén ragad, mert Artemisz istennő megharagudott rájuk, és megtagadta tőlük a szelet, így nem tudnak tovább hajózni. A harag oka, hogy Agamemnón egy vadászat alkalmával megölt egy szent szarvast. Artemisz istennőt úgy lehet csak kiengesztelni, ha Agamemnón feláldozza egyik lányát, és akkor a sereg tovább tud haladni a tengeren. Így a királyra marad a döntés, hogy válasszon: vagy feláldozza egyik lányát, vagy a hőbörgő, türelmetlen serege lemészárolja vele együtt az egész családját. Tehát ennek fényében is láthatjuk, hogy ez a film több szempontból is elég komplex. Ha valaki ezek után kicsit összekavarodott, teljesen meg tudom érteni, de van egy jó hírem: a megnézés után tiszta lesz minden. Még ezen iromány alcíme is. A témából adódóan ajánlanám elsősorban minden egyetemi polgárunknak.

KULTÚRA SZÍNHÁZ | KORTÁRSASÁG

Progresszív hangulat SZERZŐ: LŐRINCZ GERGELY

TÁP Színház, Trafó

Szerb Antal: Utas és holdvilág Gyakori és klisés kritika film és színházi adaptációkat illetően az a megjegyzés, hogy “a regény jobb volt”. A TÁP Színház Szerb Antal: Utas és holdvilág előadása kapcsán az ilyen unalmas megjegyzéseknek nem leszünk kitéve a Trafóból hazafelé menet: a közel hat órás előadáson elhangzik a teljes regény párbeszédestül, narrációstul. Ezzel a maratoni hosszal nem fullad ki Vajdai Vilmos rendező szadizmusa: a színészek a teljes darab alatt egy korábban felvett hangjátékra tátogják a “szöveget”. Hogy a playback megoldásnak mi lehetett az oka vagy célja, az számomra kérdéses maradt, de valóban karakteres orgánumú színészek hangjait hallhatjuk, és a hangeffektek is emlékezetesek. Laboda Kornél hitelesen alakítja a magát fokozódó őrületbe hajszoló, megalkudni, konformálódni képtelen Mihályt, Törőcsik Franciska által teljesen hihető Éva átalakulása, Hegymegi Máté Szepetnekijének mozgása kiemelkedett a színpadon, nem lepődtem meg, amikor kiderült, ő volt a darab koreográfusa is. Jellegzetes, de számomra a regénytől idegen hangulata volt a digitális díszletnek, amelyen a MOME design stílusjegyei, az iparművészeti egyetem hallgatóinak munkái tűnnek fel. A négy felvonásnak megvannak a maga következményei: néha, sajnos pont a drámai részeknél kezd nyomni a szék, fájni a térd, zavarni a szomszéd fészkelődése. A kényelmetlenségek dacára a darab nagyon is működött, munkaellenes hangulata napokig uralta a gondolataimat, melynek a farmakológia vizsga halogatása lett az eredménye. Hogy playback nélkül is ilyen hatásos lett volna-e a darab, azt már sose tudjuk meg (szerintem igen).

FOTÓ: TOLDY MIKLÓS, TRAFÓ

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

OKTATÁS | SZÍNHÁZ

KULTÚRA

Ebből adódóan konfliktusokra még nem került sor, és távol tartjuk magunkat a nézők típusba sorolásától is. A színház az itt és most művészete, a típusoknál fontosabb az éppen adott találkozás, a jelen állapot, abból szeretnénk mindig a lehető legtöbbet kihozni. SZ: A darab előrehaladtával mennyire lesz egyre kiszámíthatóbb a közönség a színészek számára? Sokszor játszott előadások esetében a színészek rutinból sejtik, hogy az aznapi közönséggel a darab milyen irányba fog elmenni, vagy gyakoriak a meglepetések?

Résztvevői színház

FOTÓ: ILLÉS CSABA

A KB35 Inárcs résztvevői színház előadása, a Kimondva - kimondatlanul az előző számban már ismertetve lett, ezúttal magáról a műfajról sikerült többet megtudnunk a rendezőtől, Szivák-Tóth Viktortól. SZINAPSZIS: Rendezői, színészi szemmel felismerhetők különböző néző-, illetve közönségtípusok? Vannak olyan nézők, akik erősebben szeretnék érvényesíteni elgondolásukat, véleményüket elfogadtatni a közönség többi tagjával? Ha igen, ebből konfliktus keletkezett-e már előadás közben? VIKTOR: Egy előadás fontos célja, hogy mozgósítsa a nézők reakcióit: érzelmi és intellektuális bevonásra törekszik, ez egyaránt színészi és rendezői célkitűzés. Ugyanakkor fontos számolni azzal, hogy minden néző minden egyes alkalommal más-más hangulatban, nyitottsággal, energiával érkezik, esetleg érintett a témában, vagy közönyös iránta, vagy épp formálódóban van az álláspontja. Számunkra fontos, hogy a nézők, kiváltképp, ha résztvevőkké is válhatnak, maguk dönthessék el, milyen szintű aktivitást vállalnak az előadás alakításában. A résztvevő színházi forma felajánlásakor is biztosítjuk a lehetőséget számukra, hogy csupán nézői, és az interaktív részek megfigyelői legyenek. Mivel mi hiszünk az aktivitás, a cselekvés és a képzelet erejében, ezért természetesen örülünk, ha valaki nézőből résztvevővé válik az előadás során, hiszen olyan élményhez jut, melyen keresztül a világ egészen más oldalról is megismerhető, mint a puszta gondolkodás révén. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy erős művészi élmény az előadás alakításának cselekvő befolyásolása nélkül is képes az érzelmek és a képzelet mozgósítására, és természetesen ez is olyankor következik be, amikor a befogadó megnyitja ezeket a belső erőforrásait az előadással való találkozása során.

V: A Kimondva-kimondatlanul nagyon változatos közönségbázissal rendelkezik. Az osztálytermi változatnál ez egyértelmű, hiszen kifejezetten közösségeket szólít meg az előadás, így egyáltalán nem semleges, hogy az adott osztály csoportdinamikája milyen. A felnőtt változat szintén rengeteg variációt hoz. Az előadást folyamatosan fejlesztjük, és egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy egyre nyitottabb formákat kell felkínálnunk. Így legutóbb már négy befejezéssel is készültünk, és természetesen a nézők egy ötödik változat mellett döntöttek. A kiszámíthatóság és a rutin okozta akadályok nem értek még el bennünket, és célunk, hogy ez ne is következzen be. SZ: Hogy használjam a résztvevő színházat: résztvevő színházi műfaj vagy forma, melyik a helyes kifejezés? V: A Kimondva-kimondatlanul egy komplex színházinevelési előadás, illetve annak a felnőtt változata, ez egy színházi-nevelési műfaj. A részvételen alapuló színházi műfajok egyike. A színházi-nevelés kifejezést felnőtteknek szóló előadásokban óvatosan használjuk, mivel kevesen szeretik, ha nevelik őket, és ezt még nyíltan az arcukba is vágják. A területen dolgozó szakemberek nevelésről alkotott elképzelése lényegesen más, mint a köztudatban forgó képzetek többsége. Számunkra ez egy kölcsönösségen és egyenrangúságon alapuló viszony, olyan helyzetek teremtése, amelyeken keresztül minden résztvevő (az alkotókkal együtt) lehetőséget kap saját életének aktív alakítására a játék feltételességének keretei között. A színházi-nevelés egy folyamatosan és dinamikusan fejlődő terület. A módszertan és a fogalmak egységes keretbe foglalása a területen dolgozó szakemberek együttműködésének egyik fontos célja. Ez egy izgalmas, sok vitát generáló egyeztetés, mely időről-időre újra szükségessé válik. Jelenleg friss meghatározásokkal rendelkezik a terület, így ez a kategóriarendszer a lehető leghitelesebb képet adja, mely a szinhazineveles.hu oldalon nyilvánosan hozzáférhető. Ajánljuk az olvasóknak a MU Színház programját, ahol számos színházi határműfajú, progresszív és kortárs darab közül lehet válogatni: www.mu.hu vagy facebook.com/mu.szinhaz

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

„ÍGY SZERETÜNK …mintha örökké tartana. Aztán ott az életünk többi része, amit külön töltünk.” Különböző okai lehetnek annak, hogy külön töltjük: vagy szakítunk, vagy elveszítjük a társunkat vagy minket veszít el valaki.

Pár éve olvastam egy történetet egy ausztrál hegymászó házaspárról. A világ 7 legmagasabb csúcsát szerették volna megmászni, bizonyítva, hogy vegán életmódot folytatva is képes az ember ilyen mértékű fizikai kihívásra. Együtt vágtak neki a világ legmagasabb hegycsúcsának, a 8848 méteres Mount Everestnek. A nő 15 perccel a csúcsra érés előtt rosszul érezte magát, és megállt. A férfi megkérdezte a feleségét, hogy nem bánja-e, ha felmegy nélküle a csúcsra? A nő azt válaszolta, hogy nem bánja, menjen tovább. Miután megmászta a világ legmagasabb csúcsát, a férfi ezt nyilatkozta: „Csak felrohantam és vissza. Számomra nem jelentett semmit az egész.” Aztán a férfi, aki egyébként állatorvos, rájött, hogy a feleség azért van rosszul, mert magassági betegsége van. Szerencsére volt náluk oxigén és szteroid injekció, így hamarosan javult a felesége állapota. Leereszkedéskor azonban a nő hirtelen rosszul lett, és meghalt. Az esetet sok szempontból lehetne elemezni, én egyáltalán nem szeretném. Viszont jól modellezi egy kapcsolat történetét. Az egymásra találás után a közös célok megfogalmazását és beteljesítését, majd a folyamatosan feltörő egyéni célokat. Az egyéni célok sokszor nagyon eltérőek, és nem ugyanabba az irányba visznek két embert. Olyankor elgondolkodunk, hogy a cél a fontosabb és az egyéni fejlődés vagy a kapcsolat? Néha, ha meghozunk egy döntést, nem látjuk előre, hogy az a közös út végét is jelenti egyben.

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

Sokszor nagyon nehéz együtt lenni egy másik emberrel. Azért is, mert a társunk látja és tapasztalja a legrosszabb tulajdonságainkat, és azt az arcunkat, amit másoknak nem szívesen mutatunk meg, és álarcok rejtik a külvilág elől. Ha látni akar a társunk, őszintén láthat minket, olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Azt is tudja, mikor csapunk be másokat vagy saját magunkat. Ez nagyon idegesítő tud időnként lenni. Olyan, mintha mindig ítélőszék előtt állnánk, és ha mi magunkkal nem vagyunk elég szigorúak, akkor mindig ott van mellettünk valaki, hogy emlékeztessen. „Kamuzol, haver.” Ezek után ember legyen a talpán, aki nem gondolkodik el jó párszor azon, hogy miért is kell együtt lenni? Annyival könnyebb lenne az élet nélküle! És mennyivel nyugodtabb! Az utcán sétálva vagy a neten böngészve csomó kirakat kapcsolatot lehet találni, ami sokkal harmonikusabbnak tűnik. A másik kapcsolat mindig sokkal jobb, mert ők étterembe járnak, szórakozni a barátokkal, gyönyörű otthonuk van, ami mindig rendezett, minden olyan ideális. Ideje tovább állni, és keresni valaki sokkal jobbat, aki megérdemel minket, és akivel mi is ilyen ideális életet élhetünk - gondoljuk. Nagyon nehéz azt mondani, hogy „maradok”, amikor rossz dolgok történnek, vagy nem érezzük jól magunkat, esetleg a társunk van nehéz helyzetben. Bármennyire szeretjük a másikat, az ember alapvetően önző. A túlélésre hajt. Ezen felül pedig minél több élményt és élvezetet keresünk. Elutazunk wellness hétvégére, külföldre, fesztiválra, koncertre, moziba megyünk. Egy élet alatt három másikat leélhetünk. Sokkal több értékes időnk van, mint régen volt az embereknek, és látszólag sokkal több minden történik velünk. Az értékek megváltoztak. Nem nagy érték már az utazás, vagy eljutni külföldre. Elmenni színházba, vagy venni egy új

kabátot. Banánt enni vagy csokit. Nem nagy érték már levelet kapni, vagy felhívni a szeretteinket. Nem akkora érték, ha valaki tanult ember és vannak gondolatai a világról. Nem nagy érték egy új film a moziban, vagy egy színházi előadás. Nem érték az írás, egy saját fényképezőgép vagy egy autó. Mit jelent az érték? Ebben a megfogalmazásban azokat a dolgokat, amiket megtisztelünk, nagy becsben tartunk és amelyért tennünk kell, hogy megszerezzük és megtartsuk. Nem érték már egy kapcsolat sem. Hiszen a kirakat mindig arra emlékezteti az embert, hogy van jobb. Lesz jobb. Találhatsz jobbat! Számtalan lehetőséged van. Nem kell sokat tenned, csak regisztrálj, és tölts fel egy képet. Aztán húzol, mindenki húz, és egyszer csak behúzol valakit. Kényelmes, kockázatmentes, több ezer lehetőség vár rád és addig próbálkozol, amíg szeretnél. Racionális megközelítésben ez a tökéletes párkeresés. Biológiai szempontból még a szagminta is hasznos lenne, hogy a feromonokat is lehessen egyeztetni és genetikailag ideálisabb párosodások szülessenek... Nagyon szerencsések vagyunk mi, huszonegyedik századiak, mert statisztikailag szerintem egyik másik korszakban sem álltak jobban a párkeresők, mint most. A találat szempontjából már más a helyzet, azt hiszem, nem állunk jobban, mint máskor. A kezdetben bonyolult képlet a végére nagyon leegyszerűsödik: vagy összeadás lesz vagy kivonás, és semmi nem marad. És közben újra és újra előjön a kérdés: a csúcsra együtt megyünk, vagy külön? Mi hozzuk meg a döntést, vagy az élet meghozza helyettünk? Ha van lehetőségünk meghozni, élünk vele? Értékeljük most?

SZÖVEG: SZABÓ DIÁNA LILI ILLUSZTRÁCIÓ: EUGENIA LOLI

A nok íí a

vénuszról jöttek?

Lássuk mi szól mellette: csodálatosak vagyunk és titokzatosak Ellene: nem vagyunk bolygók Mivel még a Földön sincs rendben a nemi egyenlőség kérdése, így az űrben miért is lenne: a Vénusz az egyetlen (isten)nőről elnevezett bolygó, másik ismert neve az Esthajnalcsillag. Természetesen a Vénusz nem csillag, csakhogy a Hold után a második legfényesebb objektum az égbolton, így sokáig csillagnak hitték. Tapad a Napra, azaz napnyugtakor és napkeltekor is feltűnik, sőt, akár napközben is láthatóvá válik, sokáig időméréshez és tájékozódáshoz volt nélkülözhetetlen. A légköre miatt fénylik ennyire, a fénysugarak 60%-át visszaveri a kéntartalmú szén-dioxid felhőzet, emiatt a 20. századig szinte semmit nem tudtunk a felszínéről. A bolygókutatók már régóta fenik rá a fogukat, hiszen nagyonnagyon hasonlít a Földre, méretében, gravitációs erejében és aktivitásában a régi Földre emlékeztet. Tudod, rendkívül nosztalgikus a kénsav eső, mellé pedig a légköri nyomás is iszonyat magas és a levegő csupa szén-dioxid. Olyan forró a légköre, hogy a földihez hasonló ősóceánok, ha ki is alakultak, már elpárologtak. Száraz, mint a sivatag, és annyira kemény a kérge, hogy valószínűleg nincsenek olyan durva földrengések, mint itt a Földön (vénuszrengés, wow). Helyette, ha kitör egy vulkán (innen a kén), lehetséges, hogy remegés van, de nem olyan, mint itt. A vulkánok is bizonyítják, hogy kőzetbolygó, azaz tényleg nagyon hajaz a bolygónkra. Valószínűleg csak azért nincs rajta élet, mert túl közel van a Naphoz és túl fiatal (mi az félmilliárd év egy igazi nőnek).

RÖVID KIS MITOLÓGIA: Vénusz a rómaiak istene volt, ahol nem alakult ki olyan történeti háttere, mint a görög Aphrodité esetén. Mindkettőt a vágy, a szerelem, szex, termékenység istennőjeként ismerte meg a világ. Vénusz fia Ámor (Cupido/Érosz), akiről a többségnek a cuki kis nyilas vakarcs jut eszébe. Az eredeti sztori ennél sokkal bonyolultabb, már abból sejtheted, hogy a csaja neve Psyche (Psziché). Április elseje volt az istennő ünnepnapja (Veneralia), ilyenkor néhány nő fogta és megfürdette a szobrát. Ez újdonság volt, sokkal bonyolultabb ünnepi rituálékkal rendelkeztek a rómaiak, magát az ünnepet egy Orákulum kérésére csinálták. Ezzel akarták felhívni a figyelmet az akkori időben szexuális deviációnak tartott aktusokra.

És mi számított deviációnak?

A nők (és férfiak) ellen elkövetett erőszak, valamint a Vesta-szüzekkel szembeni szexuális visszaélés. Ha azt hiszed, hogy elítélték a homoszexualitást vagy a házasság előtti szexet, hát nem igazán. Viszont ha egy

Vesta-szüzet tisztátalansággal vádoltak meg, élve eltemették. Mielőtt a sokszínű szexualitás ünnepe, a Veneralia megszületett, három Vesta-szüzet vesztettek el egy év alatt.

VISSZA A BOLYGÓRA: Azt tudjátok, hogy a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint mi, a Földről pedig a Holdfázisokhoz hasonlóan láthatunk televénuszt meg újvénuszt. Utóbbi esetben nem tűnik el, csak közelebb van, és ez így csillagászatilag logikus. Merthogy a Hold akkor tűnik el, ha rávetül a Föld árnyéka, Újvénusz akkor van, ha a Föld árnyéka a Vénuszra vetül... persze hogy vetődne rá az árnyékunk, hiszen a Nap és köztünk kering. Valójában a Nap árnyéka vetülhet a Vénuszra, aminek semmi értelme, úgyhogy közös megegyezés szerint akkor van Újvénusz, ha a Vénusz ránk vetíti árnyékát.

Vénusz-átvonulás:

igen, erre hasonlóan szeretnek ugrani a bulvárlapok, mint bármely másik kicsit hangzatosabb nevű, kicsit ritkább jelenségre. MINDEN bolygóátvonulás pusztán matematika. Mivel erre az egyetemre járunk, feltételezem nem kell a közeljövőben ilyesmit kiszámolnunk. Átvonulás akkor történik, amikor egy égitest a megfigyelő irányából nézve látszólag egy másik égitest elé kerül, és elhalad előtte. Kepler III. Törvénye* értelmében a naphoz közelebb keringő égitest hamarabb tesz meg egy kört, mint egy külsőbb pályán mozgó társa, így minden bolygóra elmondható, hogy a nála kisebb átmérőjű pályán keringő többi bolygó rendszeresen elhalad közte és a Nap között. A Vénusz nagy és közel van, ezért szeretjük megfigyelni, mikor átvonul. Bár minden kör során (225 naponta) elhalad a Nap előtt, mi éppen nem vagyunk ott (egy irányba keringünk), így 584 naponként van Nap-Föld között elvonulás. Ámde ez nem elég, egy bizonyos szögben kell érkeznie a Vénusznak, hogy matematikailag és csillagászatilag átvonulás lehessen. Ez 120 évente történhet meg, úgyhogy 2117. december 11.-ét írd fel a naptáradba (± 4 nap). Ilyenkor a Napba kell nézni, hogy lásd a Vénuszt, úgyhogy addig szerezz egy spéci napfogyatkozás-néző szemüveget. Ez is napfogyatkozás, csak erős túlzással – egy pici pötty áthalad a Nap előtt. Valójában ezek a jelenségek a csillagászoknak voltak nagyon fontosak (mily meglepő), hiszen ezek alapján született meg a Föld-, majd Napcentrikus világkép – ugyanaz a bolygó támasztotta alá és cáfolta meg a geocentrikus világképet. Az átvonulások miatt hitték, hogy a Vénusz közelebb van a Földhöz, mint a Nap (eddig rendben), és ezt bizonyítéknak gondolták. Majd Galilei megfigyelte a Vénusz fázisait, ami csak akkor lehetséges, ha a Nap körül kering minden addig ismert bolygó. SZERZŐ: ZAJKÁS PETRA

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

a Vénusz bolygó megkörnyékezésének i d108 millió t ö kilóméterre r t é n aemásodik t e bolygó 0 h o l d r öav naptól

Jövő

Vesta-szüzek:

Vesta istennő papnői voltak az ókori Rómában. Létszámuk eleinte négy, később hat fő volt.

sikeres sikeres sikeres

Szuper-rotáció:

küldetés küldetés

A Vénusz atmoszféráját az erős szelek uralják, amik a bolygó forgásánál jóval gyorsabban mozognak, ezért ezt szuper-rotációnak nevezik.

Vénuszi pentagram/Vénusz pentagramja:

Tervezett

Bevallom, erről először egy regényben olvastam (Dan Brown), jól utána is néztem – mivel a Vénusz hamarabb megtesz egy kört a Nap körül, plusz folyamatosan hol alulról, hol felülről kerül a látóterünkbe, a Földről megfigyelt útja egy ötszögű csillag/virágalakzatot ír le.

Merkúr

vénusz

föld

Mars

ceres

jupiter

szaturnusz

küldetés

uránusz

neptun

plútó

sikertelen

küldetés jelenleg

történik

haumea makemake

eris

*Kepler III. törvénye: a bolygók keringési idejeinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák fél nagytengelyeinek 2018. FEBRUÁR /köbei. / SZINAPSZIS A törvény következménye, hogy a Naptól távolabb keringő bolygók keringési ideje hosszabb, mint a Naphoz közelebbieké.

Nem viccelek, Amszterdamban a fű még az éjszakai fényben is sokkal élénkebbnek tűnik. Mi ennek az oka? Úgy tartja a mondás (én is most hallottam először), hogy “God heeft de wereld geschapen, maar de Nederlanders hebben Nederland gemaakt” – azaz Isten teremtette a világot, de a hollandok hozták létre Hollandiát. Kissé nagyzolásnak tűnhet, de tényleg rengeteg erőfeszítést fektettek és fektetnek mind a mai napig is saját kis világuk fenntartásába. Nem is annyira más nemzetekkel harcolnak, mint inkább a természet erejével, ugyanis a Hollandiát alkotó kéregdarabok kialakulásuk óta folyamatosan egyre mélyebbre süllyednek. Mára már az ország területének egyharmada tartózkodik a tengerszint alatt, ami 34 000 hektárnyi területet takar – az amszterdami vízmagasságmérő nullpontja a Balti-tengerhez képest 14 cm-rel van lejjebb (egy fél vonalzó!). Mivel senki nem szeretne egy újabb Atlantisz-történet szereplőjévé válni, így minden erejükkel azon dolgoznak, hogy megállítsák a merülést. Több stratégiával álltak elő az idők során, magasságokban és mélységekben is gondolkozva; magas dombokat emelve és mélységesen átgondolt gátrendszereket kialakítva, szélmalmokkal szivattyúzva vissza a tengerbe ezt a temérdek sok vizet. Köszönhetően a sok víznek tehát tényleg minden egyes fűcsomó tündököl. Az utak menti szántóföldeket nem kerítéssel választják el egymástól, hanem csatornákkal (bőség zavara), és több a csillogó víztükör, mint a föld, ami valószínűleg nem a holland túlbuzgó öntözésnek, hanem az állandó belvíznek tudható be. Amszterdamban még a városi gyerekekre sem lehet ráfogni, hogy sosem volt közük vidékhez, hiszen a metró végállomásán majdhogynem ráléptem egy gémre, tátott szájjal bámultam egy tovatotyogó kacsát vagy éppen sirályszerű madarak tobzódtak körülöttünk. A holland téli időjárásról a fifikás szó jut eszembe – bármelyik pillanatban eső, durván hideg szél. Hó nincs, csak lencsényi jéggömbök potyognak az égből. Igen, 2010 óta nem esett a hó, így amikor

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

FOTÓ: FRANS LEMMENS, TRVL.COM

EUROPEAN SPACE AGENCY, FLCKR

FRANS LEMMENS, TRVL.COM

A szomszéd fűje

mindig zöldebb

2017-ben újra belelendült az időjárás, az egyetemek felmentést adtak az aznapi vizsgák alól, a munkahelyek felhívták alkalmazottjaikat, nehogy be merjenek menni dolgozni, ugyanis esik a hó. Pár nappal utazásom előtt pedig még 70 km/h-val hasító szél tombolt Amszterdamban, az embereket szó szerint elfújta a szél, keresztbetört esernyők tömkelege a kukákban, majd másnap plusz fokok és napsütés. A tegnap elfelejtve. Milyen a holland nyelv? Mintha németül próbálnánk leírni az angolt, egy extra raccs hangadalékkal kiegészítve. Általában elég nehéz rájönni, hogy éppen angolul vagy hollandul beszélnek az emberek (a „krh” hang segít dönteni). Részben ennek, illetve a feliratozott filmeknek köszönhetően a hollandok kb. 90%-a tud angolul – habár magyar fejjel eléggé el tudják rontani az étvágyat, ugyanis az „u” betűt „ö”-nek ejtik, így a lunch kifejezés sajátosan ’löncs’-é válik, ami a löncshús emlékével nem igazán étvágygerjesztő. Kissé Amszterdam fele koncentrálva jöttünk rá, hogy a holland bútorgyárak katalógusából valaki kitéphette a függönyt tartalmazó oldalakat. Egy kezemen meg tudom számolni, hány függönyt láttam. Még a tipikus holland kisvárosokban sincsenek kerítések, az ajtók egyenesen a lábadra nyílnak és olyan, hogy függöny, nem létezik – tehát az utcán sétálva pofátlanul bámulhatsz be ezernyi lakás családi életébe. Ez a folyamatos megfigyeltségérzés kísértetiesen hasonlít a Panopticon intézményére, egy olyan irányítási rendszerre, amit főleg börtönökben használtak. A formatervezésnek köszönhetően egy középső toronyból az őrnek a fogvatartottak mindegyikére rálátása nyílt, de a rabok nem láthattak be a toronyba (és általában nem is volt fent őrszem). Az őrizetesek viszont nem tudhatták, mikor figyelik őket, de a szemmel tartottság érzete arra ösztönözte őket, hogy folyamatosan úgy járjanak el, mintha épp őrajtuk pihenne a szem: ellenőrizték saját viselkedésüket – ez a tudat erejének megszerzése. Jeremy Bentham ezen elméletét kórházakra, iskolákra, szanatóriumokra is ki szerette volna terjeszteni... Ha nálunk Magyarországon nem lennének függönyök… nagyon sok ember viselkedne másképp.

SZÖVEG: FARKAS ZSUZSÁNNA

1.8 m

Amsterdam legkeskenyebb lakóháza 1.8 méter széles, tehát keresztben már nem tudsz aludni...

Visszatérve a házakra, mindenki ismeri a tipikus holland házakat: keskeny (és ferde…), magas ingatlanok, ahol a lépcsőházban annyi hely sincs, hogy a bútorokat felcipeljék, így a ház homlokzatán lévő kampóval kívülről, az ablakon keresztül költözködnek. Ennek a furcsa trendnek az az oka, hogy régen az alapján fizettek adót az állampolgárok, amennyi helyet elfoglaltak a házak az utcából. Kitüntetést érdemelne az a holland, aki a legminimálisabb adót fizette – mindössze egy darab ablak széles a lakáska. Szinte magától értetődő, hogy egy süllyedő országban a főváros is vizes, homokos talajra épült, ezért a házak alá facölöpöket helyeztek (egy átlagos ház alá kb. 5-10 faoszlopot) – így Amszterdam összesen 11 millió cölöpön áll. Szerencsére a fővárost nem fogja elsüllyeszteni a túl sok autó súlya – mindenki biciklizik. Hatalmas négyemeletes bicikli-parkolóházak, bicikli-mozgólépcsővel ellátott mélygarázsok mindenhol, és úgy egyébként is: bicikli, bicikli, bicikli. A főváros 800 000 lakosára 1 millió kerékpár jut, amiből bőven potyog a csatornákba is (főleg szeles időben). Becslések szerint évente 20-30 000 kerékpár gurul a csatornákba, és jó részük ott is pihen mindörökké, ámen. Érdekes, hogy Hollandiában nem figyelhető meg a városokba való besűrűsödés, mellyel a vidékeket omladozó, munka nélkül kongó öregségre ítélnék. Épp ellenkezőleg, igyekeznek vidékre költözni és esetleg onnan ingázni be a nagyvárosokba. Nade ilyen közlekedéssel egy viszonylag kis országban ki ne döntene így? Az emeletes vonatok olyan sebességgel száguldanak, hogy az ablakon kinézve nem egyszer fogott el a félelem, és ’silence’ osztály is létezik egyes vagonokon, ahol indulatosan szólnak, még ha csak suttogni is merészelsz – a pisszegtető szabóervinisták számára ez egyenesen Paradicsom. További fejlettségre utal, hogy a tömegközlekedés minden típusán chip-kártyával kell be- és kicsekkolni. Ha valaki elfelejt kicsekkolni egy buszról, aminek már hűlt helye, és nem sima turistás 2-3

napos kártyája van, hanem igazi kemény plasztikja, az foghatja a fejét, mert busásan meg kell fizetni a figyelmetlenséget. Emiatt mindenki nagyon lelkesen kártyázik – csak elképzelni lehet, mennyi utazással kapcsolatos adathoz férnek így hozzá. Az így szerzett információkat pedig felhasználják, és koncentráltan azon régiókat fejlesztik, amerre nagyobb a forgalom, az igénybevétel szerint alakítják ki a szolgáltatást. Még a metró szagai is simulékonyan követik az utcák szagát – 10 méterenként megcsap a fűszag, az utcánkénti 3 sajtmúzeum és a fatulipán, fapapucs bukéja. Az andalgó tősgyökeres hollandokat már messziről felismerni, mivel az átlagmagasság a világon itt éri el csúcspontját – a nőknél 170, míg a férfiaknál 184 cm a megszokott. Az igazi hollandok egyébként nem hordanak sapkát, a kerékpározókon sehol egy kesztyű, és az is egy alapvető németalföldi mutató, ha a bokád csupaszon lengedezik a jeges szélben.

Képesek voltak az eredetileg fehér és lila répát Orániai Vilmos tiszteletére ’átszínezni’ narancssárgára, ami sokkal édesebbre és húsosabbra sikerült, így a világon ma már mindenki ezt a nemesítést teszi terítékre.

Annyira fontosnak tartották a harci kedv fokozását, hogy a németalföldi szabadságharcban a katonáknak jenevert (gin elődje) osztottak a hadtáp részeként – ez a ’holland bátorság’ kifejezés alapja, ami az ittas ember vakmerőségére utal.

Hát ennyire vakmerő ez a Hollandia.

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

A láva művészete SZÖVEG: ALINA LAKOSA Már a magyar népmesékből tudjuk, hogy a hetes számot valami misztikum övezi, nem lehet véletlen, hogy a hét tagot számláló Kanári-szigetcsoport sem az az átlagos úticél, még azután sem, hogy messzeségéből fakadó egzotikumától megfosztjuk. Akár egy család, minden tagja egyedi és megismételhetetlen, így szerencsére nem egyhamar fogyunk ki a desztinációkból. Lenn délen a Atlanti-óceánon még télen is kellemes időjárással számolhatunk, tökéletes menekülési útvonalat kínálva az itthoni télből. Budapestről Gran Canaria, Tenerife, Fuerteventura és Lanzarote érhető el közvetlen repülőjárattal, ez utóbbi kettő akár össze is kombinálható közelségük miatt. Jelen cikk szerzője is a szorgalmi időszak 12. hetében ejtette meg a kirándulást, amikor ugyebár nincs a medikusnak egy egész hete hiányozni, de erre tökéletes az a Wizz Air konstrukció, hogy Lanzarotéra szerdán megy gép (majd fordul is vissza), míg Fuerteventuráról vasárnap este tudunk hazajutni, a két sziget pedig egy kellemes 40 perces hajóútra van egymástól. Senkit ne riasszanak el azok a beszámolók, amik Lanzarotét és Fuerteventurát végtelenül kopárnak írják le. Való igaz, hogy buja őserdőket nem itt fogunk találni (ahhoz La Gomerát keressük fel), helyette viszont mindkét sziget tájképe olyan egyedi, amivel sehol máshol nem fogunk találkozni: Lanzaroten úgy érezhetjük magunkat, mint akik most landoltak a Mars felszínén, Fuerteventurán pedig csodaszép, végeláthatatlan homokos tengerpartok, hófehér dűnék. A két sziget profilja teljesen eltérő, de ha bokszmeccset rendeznénk a kettő között, nálam Lanzarote kiütéssel nyerne - ez a parányi földdarab az aktívan pihenők Mekkája lehet, de az se csüggedjen, akit a kultúra vonz: a géniusz César Manrique gondoskodott róla, hogy egészen új perspektívából közelítsük meg a lávafolyamokat. Az összes sziget vulkáni tevékenységnek köszönheti a létrejöttét, ez pedig Lanzarotén a legszembetűnőbb - az 1730 és ‘36 közötti kitörések nemcsak a világon legjobban dokumentált vulkánkitörések sorozata, de a sziget alapterületét mintegy harmadával növelte - a vulkanikus talajnak és a szinte egész éves napsütésnek köszönhetően a helyi borok egyedi és kiváló ízvilágúak, a szervezett vulkántúrák mindig útba ejtenek egy-két pincét kóstolás céljából. A sziget talán legnagyobb szenzációja a Timanfaya Nemzeti Park, ami szintén ennek (az akkor) természeti katasztrófának köszönhető - az UNESCO Bioshpere Reserve státuszát is kiérdemelte a csak itt megtalálható állat és növényfajoknak köszönhetően. Az 51 négyzetkilométeres park területén a híres Fire Mountain tetejéről fantasztikus a kilátás, amíg szem ellát, dimbek és dombok, hasadékok, sziklák. A turistákat szórakoztatni hivatott “kísérletek” megmutatják, hogy bár a felszín nyugodt, a magma a mélyben forr tovább. Ezt erősíti a 360 fokos körpanorámás csilivili üvegétterem a hegy tetején, ahol a húst a mélyből feláramló hő felett grillezik. A parkon átvezető egyetlen úton csak licenszelt buszok járhatnak, érdemes egy egész napos túrát kínáló cégnél befizetni - és ahogy a böszme nagy busz kanyarog a kráterek között, meg is értjük egyből, ide miért kell speciális busz és tapasztalt sofőr. Ha az utazási iroda vicces kedvű, még egy Mozart Requiem is felcsendül a haláltúrán, kétségtelenül a legidegtépőbb buszos (ufo)városnézés, amin valaha részt vettem. César Manrique neve (és munkássága) egybeforrt Lanzarotéval - az először Berlinben, majd New Yorkban befutott festőművész a sziget szülötte, alkotásaira, stílusára és színkezelésére rányomta a bélyegét a vulkanikus táj. Manrique egészen új szintre emelte az ember-táj-művészet összhangot: saját luxusvillája (ma a César Manrique Foundation tulajdona) a bazaltorgonákba szervesen belesimul, a lávafolyamok a mindenféle társalgók falát képezik, míg a nappaliban a tökéletesen elhelyezett, képkeret formájú ablak festményként értelmezi a tájat. Ez az organikus szemlélet jellemzi a sziget északi csücskébe komponált Mirador del Rio kilátót, a Jameos del Aguat: egy föld alat-

ti barlangrendszer összeköttetésben a tengerrel, ami koncertteremként, kiállítótérként került átértelmezésre, ember és természet harmóniáját példaként állítva elénk. Ha van időnk, a Jardin de Cactust se hagyjuk ki, 450-nél is több kaktuszfajtával talkálkozhatunk, pici dunditól a langaléta integetősig, és az eddig lenézett, szúrós növény is más kontextusba kerül. Szintén Manrique elvitathatatlan érdeme, hogy lobbierejét latba vetve megakadályozta a nagy tömegszállodák és magas épületek építésének engedélyezését, és minden háznak a tipikus fehérre meszelt, egységes képet kell mutatnia - így tartotta meg a sziget a rá jellemző retró báját. ‘92-ben a nagy művész autóbalesetben hunyt el, máig táptalajt szolgáltatva a vélekedésnek, az ingatlanlobbi keze vastagon benne van Manrique halálában. Akik nem szeretnek a fenekükön ülni, pattanjanak nyeregbe, jól kiépített utak várják a bringásokat, meg persze kihívást jelentő emelkedők, a bicikli az egyik legjobb módja a sziget felfedezésének. Caleta de Famara kis halászfalu az észak-nyugati parton, szörfösöknek viszont maga a paradicsom, nemzetközi versenyek helyszíne - a fölénk tornyosuló sziklafal pedig gondoskodik a drámai hatásról, meg hogy indurka-pindurkának érezzük magunkat a nagy Természettel szemben. A magaslat emellett kiindulópontja a népszerű siklóernyőzésnek, tiszta időben rengetegen választják az adrenalinbombának és a táj megismerésének ezt az elegyét - földetérésként pedig nemes egyszerűséggel a gyanútlan napozók közé pottyannak. A sziget legszebb strandjai kétségkívül délen a Papagayos öbölben találhatók - snorkelezésre fel! Arany homok, azúrkék víz, kihagyhatatlan. Fuerteventura, azaz erős szél. Nomen est omen, olyan embert próbáló, folyamatos széláramlatok jöttek az óceán felől, amik nehezítették a gondtalan sütkérezést, pedig azért megy az ember lánya Fuerteventurára. Corajjelo városa körüli, fehér homokos, végeláthatatlan dűnék (a homok egészen a Szaharából utazik idáig!), a sziget déli csücskében a Jandida-félsziget képeslapra kívánkozó érintetlen strandjai - és így nagyjából ki is fújtunk, vállalkozóbbak a sziget fővárosában, Rosarioban felfedezhetik a szobormúzeumot, esetleg Caleta de Fusteban a sólepárló-múzeumot vagy La Atalayitaban megtekinthetjük, hogyan is éltek a “bennszülöttek” - azaz a Kanári-szigetek őslakói (akik nagy genetikai egyezést mutatnak a berberekkel) még a spanyol hódítás előtt. Fuerteventurára az ember lazulni jön (vagy tengerparti esküvőt tartani), ne várjon senki világmegváltó élményeket. Egy tanácsot hadd adjak: a nyugati parti kisebb városokat kerüljétek el, futószalagszereű apartmanok, all-inclusive hotelek, jómódú brit/német/skandináv turisták dömpingje, így sármja nem sok maradt ennek a résznek, bár egy reggeli tengerparti futásra tökéletes háttér - hátszél, és csak visszafele lesz kellemetlen. Helyette inkább foglaljunk a hippisebb Antiguaba szállást, közel archeológiai lelőhely, szélmalom, nyugalom. És mindenképp kóstoljuk meg a Majorero sajtot, ami kecsketejből készült helyi specialitás. Marsra szállásra felkészülni!

2018. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

skicc Vissza a jövőbe...

SZINAPSZIS // 2018. FEBRUÁR

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

STUDENT TEAMS FROM ALL OVER THE WORLD HAVE SEVEN DAYS TO TRAVEL ACROSS EUROPE USING ONLY RED BULL AS A CURRENCY. IT’S A JOURNEY OF CHARM AND STRATEGY THAT LEAVES ONE QUESTION: CAN YOU MAKE IT?

200

+ 03

COUNTRIES

STARTING POINTS

CHECKPOINTS

STUDENTS PER TEAM

TEAMS WILL TRAVEL ROUGHLY

FINAL DESTINATION

400.000 KM THAT’S ENOUGH TO TRAVEL AROUND THE EARTH

SWEDEN NORWAY

STOCKHOLM

10X

GOTHENBURG

30.000

COPENHAGEN

IRELAND

TEAMS PARTICIPATING

MANCHESTER HAMBURG

AMSTERDAM

CANS OF RED BULL WILL BE TRADED

CARDIFF BERLIN

LONDON

BRUSSELS

GERMANY

IN 2016, THERE WERE SOME AMAZING TRADES!

FRANKFURT

PARIS

PRAGUE

STRASBOURG

NANTES

BRATISLAVA

FRANCE

INNSBRUCK

AUSTRIA LYON

BUDAPEST

BERN

BORDEAUX

TEAMS MUST TRADE CANS OF RED BULL FOR FOOD, LODGING AND TRANSPORTATION.

VENICE ZAGREB MILAN

CANS FOR AN INCREDIBLE SKYDIVING EXPERIENCE

FOR A NIGHT IN A FIVE STARS HOTEL

CANS FOR A COMMERCIAL FLIGHT FROM LONDON TO BARCELONA

CANNES

BARCELONA

MADRID

ROME

ITALY

SPAIN

SCAN THIS CODE ON

FACEBOOK MESSENGER MODES M OF E D I TE RRANE AN S E A TRANSPORTATION USED IN 2016

REDBULLCANYOUMAKEIT.COM

OR SEND “TRAVEL” TO RED BULL TO LEARN MORE ABOUT THE EVENT

#CANYOUMAKEIT18

APRIL 10 - 17 TH, 2018