Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

A tavalyi évhez hasonlóan idén is volt adventi ifjúsági lelkigyakorlatunk, a legutóbbihoz képest azonban csak rövidebben, egy opcionális ottalvás és egy szombati nap keretében jött létre a program Pilismaróton.

December 2-án késő délután találkozott az a 14 gimnazista és egyetemista, akik a lelkigyakorlat előfutáraiként indultak Pilismarótra. A helyszínre a plébánia vidám hangulatú mikrobuszával és egy másik személyautóval indultunk. Az aznapi este alapvetően a pihenésé és a kötetlen együttlétéé volt. Leérkezésünk és vacsoránk után kártyajátékokat és magvas beszélgetéseket ejtettünk meg egymás között.

Másnap kora hajnalban Doma atya egy roráte misét mondott a szálláson, amivel megalapoztuk a nap lelki ívét. A lelki töltődés után pedig testi éhségünket csillapítottuk.

Mindeközben a csapat második része gyülekezett a plébánián 12+1 fővel. (Köszönjük Párkányi Panninak a sofőrséget!) Mindenkit bepakoltak, majd megkezdték útjukat a jeges, kanyargós Pilisen keresztül. A járgányok és sofőrjeik könnyűszerrel jutottak át a sokszor lépésben haladó Alkotás és Szentendrei úti forgalmon. A város piszkos, táblákkal szegélyezett útjai után pedig belevetették magukat a hegyi utak szerpentinjeibe. Az utak változása, hepehupássága és

sokszor jégvirágokkal csipkézett padkája repítette át az utazókat lelkiekben is egy másik világba.

Megérkeztek, bepakoltak. Átéltük a találkozás örömét, ahogyan az ember rácsodálkozik egy-egy régen, vagy éppen tegnap látott ismerősre. Nem volt más hátra, mint elkezdeni a lelki vándorlást. A délelőtt folyamán egy hosszabb, személyre szóló imában vehettünk részt, amit kiscsoportos megosztás követett. Egy-egy szentírási idézet alapján töltöttünk időt elmélkedéssel egy jezsuita lelkiívet követve. Egyesek a meleg kanapékon, mások a templomkert kopár faágai közt találtak rá a csöndre, békére, ki-ki ízlése szerint. A kiscsoportokban aztán meg tudtuk osztani egymással azt, amit átéltünk. Ilyenkor mindig jó biztonságot és segítséget nyújtó emberek körében lenni és beszélgetni.

Az ebédet követően volt időnk kicsit kötetlenül beszélgetni, játszani. Előkerültek a szalagavatók és más események fényképei, vicces pillanatai. Mindezek után pedig egy nagyszabású találkozás vette kezdetét. Két csoportra bomlottunk életkor alapján, majd három állomáson forgó-szerűen jártunk végig (egy állomást mindig üresen hagyva). Az állomásokon volt szentségimádás, közbenjáró imádság és gyóntatás. Jó alkalom volt ez a találkozásra mind Istennel, mind régi ismerősökkel: többek között Háder Márkkal, aki tavaly kispapként volt jelen a plébánia életében. A közösen töltött fantasztikus idő után pedig egy előesti szentmisével zártuk a nap lelki ívét. Ezután még elfogyasztottuk mindazt, ami megmaradt az étkezésekből,

összetakarítottuk a morzsákat, pizzavégeket, teafoltokat és kigurultunk a pilismaróti plébánia duplaszárnyú faajtaján.

Az utazás a már megszokott autók altató duruzsolásában telt (ami szerencsére nem fogott ki a sofőrök éberségén). Így aztán az idő teltével a dombok közül időnként fel-fel villanó fények mögött már egyre többször fedeztük fel Budapest lámpáit. A plébániára nagyjából egyszerre érkeztünk meg. Kipakoltunk, elbúcsúztunk és elindultunk hazafelé.

De mindez csak a programok és események felsorolása… maga a lelkigyakorlat pedig mindig sokkal több ennél. Ez a többlet pedig általában nem a leutazásban, az ottlétben és a hazajövetelben áll, hanem abban, amit utána tesznek a résztvevők. Mind a huszonnégy embernek, aki ott volt, van olyan felelősségteljes helye (osztályban, plébánián, regnumban, cserkészetben), amihez elengedhetetlen az, hogy töltődjön valahol. A lelkigyakorlat utáni hetekben egy-egy szikrát vehetünk észre, egy ötletet, cselekedetet, ami eddig nem volt bennünk, ami nem hétköznapi. Ez az, amiért érdemes ide járni! Nagyon mély hála van ezért a szívünkben Doma atya és az összes szervező felé, amiért mindezt közvetítették felénk! Köszönjük szépen! Deo gratias!

Írta: Nyíri Gellért