Tele a Kamra

Munkás őszt zárt a Zöld Gellért közösség. Ez a csapat már harmadik éve dolgozik azon, hogy az arra fogékonyak figyelmét felhívja a teremtett világ védelmének fontosságára, részben megszívlelendő gondolatok megosztásán, másrészt gyakorlati tevékenységek ajánlásán keresztül. Utóbbira példa az októberben többedik alkalommal megrendezésre kerülő és nagy forgalmat bonyolító gardróbcsere vagy az ökokör, amiről itt van szerencsém beszámolni.

A vállalkozó szelleműek tavasszal már részt vehettek egy hathetes kurzuson1, amelynek fókuszában a háztartási vegyszerek használata, a környezetkímélő tisztítási megoldások álltak. Erről a tavaszi akcióról szól Orossné Fejes Gyöngyi írása a Magazin húsvéti számában. Az őszi sorozat tematikája az élelmiszerek kérdésköre köré épült: azt jártuk körbe közösen, milyen lehetőségeink vannak, ha egészségesebb, kevesebb hulladékkal járó vagy a környezetünket kevéssé megterhelő módon előállított ételeket szeretnénk a magunk és családunk asztalára tenni.

Az égetően fontos és izgalmas téma mellé nagyon lendületes és érdeklődő csapat társult, így azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki alig várta, hogy hétről hétre összegyűljünk, imádkozzunk, tanuljunk és egyben gyarapítsuk egymást a tapasztalatainkkal. Az utolsó találkozó alkalmával az asztalra varázsolt zárólakoma pedig ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak elméleti elhatározásokról beszélgettünk, hanem a gyakorlati megvalósítás is elkezdődött.

További tanúbizonyságul álljon itt néhány résztvevő gondolata:

1 A tavaszi és az őszi találkozók tematikáját is a Tudatos Vásárlók Egyesülete Ökokör programjától kaptuk, ezúton is köszönet érte.

„Nagyszerű légkör mellett tanultam egy csomó mindent. Volt olyan is, amit csak miattatok próbáltam ki és bejött, pl. a csírák.” (Gyöngyi)

„Sok mindenben erősíthettük egymást. Új dolgokat is kipróbáltunk, régieket is leporoltunk kissé. Én a kencék terén kaptam új lendületet, ötleteket. Hála Istennek, a családom nagy része hasonlóan vállalkozó kedvű és nyitott az új dolgok kipróbálásában, mint jómagam.” (Johanna)

„Nagyon örültem, és szerettem az együttléteket.” (Ilona)

„Komoly erkölcsi dilemma, hogy milyen forrásból szerezzük be az asztalunkra kerülő dolgokat. Szerintem előnyt kell, hogy élvezzen a hazai munkahelyet támogató, a közelben termelt, a fair trade, a vegyszermentes, illetve a csomagolás mentes termék. Nagy előny, ha a láncolatok rövidek, különösen a multikat hagyom ki szívesen a láncból. Természetesen az ár nagyon kényes kérdés, mindenkinek a saját kompromisszumait kell megkötni. De ne tévesszük szemünk elől, hogy a pénzünk szavazat!” (Andrea)

„Talán ha a minőségi és drágább alapanyagok mellé társul egy kis mértékletesség, akkor azt a pénztárcánk sem érzi meg annyira, és szerintem is egyértelmű, hogy ahol csak tehetjük, a hazait kell preferálni.” (Bernadett)

Aki esetleg már most ősszel kacérkodott a gondolattal, de mégsem tudott csatlakozni, vagy éppen e cikk hatására érez kedvet magában ahhoz, hogy legközelebb velünk tartson, annak biztatásul mondom: már tervezzük a folytatást!