A Szent Gellért-templom és plébánia építésének története

Templomunk harminc éves évfordulója alkalmából Wittmann Róbertet, plébániánk képviselőtestületének 2002 és 2019 közötti világi elnökét kértük fel, hogy meséljen nekünk a templom és a plébánia építéséről, első éveiről.

Templomunk építésének közismert történetéről számos írásos anyag készült. Ezekkel most nem akarok foglalkozni,viszont az akkori építkezés tervezésének néhány nem közismert részletét szeretném megosztani veletek, ezzel párhuzamosan pedig a templomépítő plébános, Krichenbaum József atya személyét kissé visszahozni a köztudatba.

Manapság megszokott dolog, hogy sok templomot újítanak fel állami támogatással, valamint több új templom is épült szintén állami költségvetésből. A mi templomunk építése mind politikai, mind financiális szempontból egy egészen más közegben történt.

Egy rövid történelmi áttekintés: A mai templom elődje, a Vasút utcai templom építése 1930-ra fejeződött be, ekkor még torony nélkül, de 1931-re már a torony is felépült s A Vasút utcai templom mellette a plébánia épülete kb.

40 m2 -en. A kistemplom méretei a következők voltak: területe: 163 m2, hossza: 23 méter, szélessége 6 méter és magassága 4 méter. Ezt a templomot húsz évre tervezték, ami alatt a következő képen látható végleges templomot tervezték felépíteni az Etele térre:

A II. világháború azonban felülírta ezen elképzeléseket és maradt a Vasút utcai kis templom. Ennek szerény belseje ezen képen látható:

Az egyházközség területének lakossága a háború után tíztizenkétezer fő lehetett, de a következő évtizedekben felépült a kelenföldi, majd az őrmezei lakótelep is, Sasadot szintén fejlesztették és a gazdagréti lakótelep is kezdett kiépülni. Mindezen fejlesztések következtében az egyházközség lakosainak száma a hetvenes évek végére már a hetvenezret is meghaladta, viszont szintén a fejlesztések következtében az addigi hívek lelkes közössége felbomlott és sokan közülük máshová költöztek. 1970-ig bizonytalan volt, hogy elbontjáke a templomot a kelenföldi pályaudvar bővítése miatt, ezért nem történt semmi érdemi fejlesztés.

A mai Szent Gellért-templom építését az 1980-as évek elején kezdte el szervezni Krichenbaum József plébános úr egy egyházellenes politikai rendszerben, a szocializmusban. A hívekben még élénken élt a regnumi atyák bebörtönzésének (1960-as évek), illetvea csoportok egyes tagjai ellen indított hatósági bűntető eljárások emléke (egyetemről kicsapás, zsarolás, bebörtönzés, a templomon kívüli hittantanítás tiltása stb.).

Krichenbaum József plébános (1979-2001)

Ezért tartom fontosnak a templomépítő plébános küzdelmes munkáját bemutatni, hogy tevékenységét megfelelően értékeljük: hogy egy ilyen politikai közegben („ellenszélben”) és anyagilag teljesen magára hagyott helyzetben, ahol sem egyházi (mivel neki nem volt), sem állami részről (mivel adni nem akart) egy fillér támogatásra sem számíthatott, a tervét megvalósította. Ezen kívül néhány anekdota erejéig a plébános személyiségének bemutatása is célom. Ismereteim onnan adódnak, hogy Krichenbaum József atya plébániánk élére történő kinevezését követően létrehozta a képviselőtestületet (1981), és ezt követően, mint testületi tagot, engem is bevont a templomépítés megszervezésének folyamatába és sok belső információt megosztott velem.

A Szent Gellért-templom a rendszerváltás előtt, még jócskán a Kádár-rendszer idején épült, amikor az egyház mint „fekete reakció” volt nyilvántartva, definiálva. Ebben az időszakban egy új templom építését az államhatalom még igencsak ferde szemmel nézte, és az általa az építkezés elé gördített akadályokat (pl. tiltotta a hitélethez szükséges helyiségek kialakítását) igencsak nehéz volt kikerülni, kijátszani.

Krichenbaum József plébános úr 1979-ben került a kelenföldi plébánia élére. Kelenföldön ekkor a Vasút utcai templom volt a templom. Ezen kívül a mai plébánia területén volt az ún. „kisegítő kápolna” , egy kőfaragó cég szomszédságában. Ezen telket 1948-ban vette meg az egyházközség, és az itt álló romos épületből alakította ki a kisegítő kápolnát és a sekrestyés lakást. Ez egy hosszúkás, egyhajós, egyszerű csűrszerű épület volt, ami kb. 40 fő befogadására volt alkalmas. Ezen épület és a hozzátartozó telek (nagyjából a mai plébánia területe) az államosítás után is a Katolikus Egyház tulajdonában maradt. Ennek magyarázata az, hogy a kőfaragó vállalat bérelte ezen telek kb. 30 %-át már az államosítás előtt is, és a működéséhez szükséges komolyabb infrastruktúrát alakított itt ki (pl. a márványtömbök darabolásához szükséges vizes medence). Nagy

valószínűség szerint ezen bérleményi viszony miatt kerülhette el az egyház tulajdonában lévő ingatlan az államosítást. A kőfaragó vállalat a bérlemény után jelképes bérleti díjat fizetett, amely bérleti díjat Krichenbaum plébános úr egyik első intézkedéseként csaknem a százszorosára emelte (emlékeim szerint 60.000 Ft/év), mondván, hogy „a plébános az egyházközség vagyonáért felel, vagyonát gyarapítja, és ha kell, visszaperli.

A plébános úr a kinevezését követően nem sokkal felmérte, hogy plébániájának – ami ekkor a legnagyobb budapesti plébánia volt, mivel Őrmező, Gazdagrét és Sasad egy része is a plébániához tartoztak – temploma szűknek bizonyult a hívek számára (a vasárnapi miséken a hívek jó része kiszorult az utcára), valamint látta, hogy a templom állaga igencsak megviselt. A templom melletti kb. 40 m2 összterületű sekrestye, plébánosi lakás, illetve a plébániai iroda ugyancsak szűknek bizonyultak. Továbbá szempont volt, hogy a káplánok, illetve más plébániai szolgálatot ellátó papi személyek szintén a plébánián lakjanak, mivel ekkor külön laktak egy Somogyi úti lakásban (ami jelenleg is a plébánia tulajdonát képezi). A plébánia hitéleti tevékenységének biztosítására szintén nem állt rendelkezésre infrastruktúra. Viszont Budapesten ez ideig új templom a háború után még nem épülhetett. Az első új templom építése Békásmegyeren ez időben indulhatott dr. Lékai László bíboros úr támogatásával. A rendelkezésre álló egyházi forrásokat ez az építkezés kötötte le, így a kelenföldi plébánia innen forrásra nem számíthatott.

Mindezek mellett kezdte meg tervezni és szervezni Krichenbaum József plébános úr az új templom és plébánia építését. Az alábbi feladatokat kellett megoldania: az építési telek kijelölését és megszerzését, a templom és plébánia terveinek elkészítését, az építkezés költségének előteremtését és a megfelelő használatbavételi engedélyek megszerzését.

Az építési telek kijelölése, megszerzése

A Vasút utcai telek, azaz a meglévő templom telke egyrészt kicsi volt, másrészt ha az építkezés itt történik, akkor az új templom elkészültéig csak a kisegítő kápolna állt volna rendelkezésre, de se plébánosi lakás, se plébániai iroda nem lett volna. Még lehetséges verzióként szóba jöhetett volna, hogy a templom a régi templom helyén épül fel és a plébánia a kisegítő kápolna helyén. Mint említve volt fentebb: a kisegítő kápolna telkének egy részét a kőfaragó cég bérelte, és ezen a részen a működéséhez szükséges infrastruktúrát létesített. Ennek következtében évekig elhúzódó peres eljárás kockázata nélkül nem lehetett volna innen kitenni a céget. Peren kívüli megegyezésnek kis esélye volt. Mindenesetre ezen telek, azaz a kisegítő kápolna telkének nagysága végső soron megfelelőnek tűnt a templom és a plébánia komplexumának megépítéséhez, valamint kielégítette azon igényt is, hogy jól megközelíthető legyen.

Az új építési teleknek nagyon megfelelt volna a Bikás park is, de ennek a megszerzése lehetetlen próbálkozásnak ígérkezett. Ennek ellenére Krichenbaum József plébános úrnak adódott egy váratlan, de nem megkerülhető lehetősége ennek megszerzésére – sikertelenül. Ennek rövid, története a következő: 1982-ben vagy 1983-ban dr. Lékai László bíboros úr Párizsban járt, ahol François Mitterrand francia elnök egy „kiváló” szobrászt ajánlott a figyelmébe az új templom terveinek elkészítéséhez, nevezetesen Pierre Székely urat, a modern kőszobrászat egyik nagy alakját, akinek templomépítési referenciamunkája egy karmelita rendház és templom volt Valenciennes-ben. Budapesti jelenleg is megtekinthető műve a Nagyvárad téri „Béke galamb” bazalt kompozíció, oldalában Mitterrand elnök és Kádár János első titkár bronzba öntött aláírásával. Az általa ajánlott technológia ún. lőtt beton technika, azaz a tervezett épület külső borító felületét betonacél szálak, illetve acél háló segítségével alakítja ki, majd a híg betont sűrített

levegővel fellövi az acél vázra több rétegbe a kívánt vastagságig. A templom formája, külső kinézete kb. így írható le: három darab püspöksüveget imitáló, kb. húsz méter magas, öt méter alapsugarú, kúpszerű szimmetrikus idom egymásba tolt alakzata, mint egy három gerezdes kuglóf vagy mint három szénaboglya egymásba tolva. A templom teljes külső héját az alkalmazott technológia következtében homogén betonfal alkotta. Plébánia nem szerepelt ajánlatában. Ennek makettje és szűk technológiai leírása alkotta Pierre Székely ajánlatát. Krichenbaum József plébános úrnak egyáltalán nem tetszett ez a terv (pl. azért, mert Pierre Székely 100.000 USD-t kért volna a tervekért és az építkezés levezetésért, amit elképzelése szerint ő Párizsból telefonos konzultáció formájában gondolt kivitelezni), de reménykedett abban, hogy a magasrangú, befolyásos személyek által támogatott szobrász a Bikás parkban telket tud szerezni. Nem sikerült neki sem.

Lékai bíboros úrnál, a Budai Várban, az Úri utcában volt az első találkozás Pierre Székely úrral: Krichenbaum József plébános úr, a képviselőtestületből két fő és jómagam. Lékai bíboros úr előzetesen közölte plébános úrral, s ő velünk, hogy olyan magas diplomáciai szinten lett Pierre Székely ajánlva, hogy a diplomáciai etikett szerint nem szabad csak úgy kirúgni őt, vagy alkalmatlannak nyilvánítani a tervét. Azt kellett tehát elérni, hogy ő maga vonja vissza önként az ajánlatát. Itt jöttünk mi képbe, mint képviselőtestületi tagok, akiknek jogukban állt a megvalósítással kapcsolatos kérdéseket feltenni, mivel templomot nem néhány évtizedre építünk. A kivitelezésnél felmerülő alapvető műszaki problémákat kellett Pierre Székelynek felvetni és megválaszoltatni. Lékai bíboros úr előtt kb. három órán keresztül ment az egyeztetés, melyet a bíboros úr nagy érdeklődéssel és türelemmel követett, de egy szót sem szólt közbe. Krichenbaum József plébános

úr szintén szűkszavú volt. Pierre Székelyt az ő első, nagyképű, lekezelő projektfelvezetése után szembesítettük a műszaki problémákkal, melyeket képtelen volt szakmailag korrekt módon megválaszolni, így realizálódott benne, hogy ajánlata ilyen formában eladhatatlan számunkra. Végül kénytelen volt visszakozni, s tervéről letenni. Ezt követően készítette el a Nagyvárad téri gránit szabadságmadár emlékművét mintegy vígaszul.

Így eldőlt, hogy végül a kisegítő kápolna telke lesz az új templom építési telke. Hátra volt még azonban a kőfaragó bérleményének felmondása, ami peres eljárás nélkül nem kecsegtetett könnyű sikerrel: a kőfaragó cég jogi képviselőjével kellett egyezkedni a telekrész visszaadásáról. Isteni gondviselésként a képviselő egy olyan ügyvéd volt, aki megérkezésekor „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal köszönt, és bemutatkozott: „dr. Duna Sándor vagyok, hívő római katolikus. Mindenképpen megegyezésre szeretnék jutni Önökkel…”. Ajánlata egy telekrész csere volt: ha a kőfaragó működéséhez szükséges medencét tartalmazó részt a plébánia átengedi a kőfaragónak, akkor a kőfaragó valamivel kisebb (kb. 50 m2) területet az értékes front résznél átad a plébániának. A megállapodás még aznap megtörtént, az építkezés tervezése elindulhatott. A templom és plébánia tervének elkészítése

Az első tervet, melynek a makettje is elkészült, és amelynek mérete a Vasút utcai templom telekméretéhez lett igazítva, Török Ferenc Ybldíjas építész készítette: egy egyhajós templom és a plébánia átrium jelleggel fogta közre a plébánia udvart. Ez a terv – egyszerűsége és kis mérete miatt – nem nyerte el Krichenbaum József plébános úrnak a tetszését. Éppen ezért 1983-ban további négy Ybl-díjas építészt kért fel a megépítendő templom tervpályázatának elkészítésére. Köztük volt Pintér Béla, a Hilton tervezője, Makovecz Imre és még ketten. A terveket a plébános úr megvette, így aztán rendelkezhetett a

pályázatok felett. Az egyik érdekes pályázatban házgyári elemekből volt a templom és a plébánia megtervezve, átrium jelleggel. Ez egy gyors kivitelezésű építkezés lett volna, csak az épület igénytelen kinézete megfeküdte Krichenbaum József plébános úr gyomrát. Makovecz Imre pályázata egy hosszú, egyhajós, lapos templomrészből állt, melynek bejáratát két hatalmas, a templom magasságát kb. kétszeresen meghaladó fa angyal-alak alkotta. A templomtér tetejének fa elemekkel történő kialakítása igénytelen, kidolgozatlan volt, valamint a költségvetése és műleírása is. A plébánia épületét a templom oldalához tervezte igencsak leszűkítve.

A pályázatot Pintér Béla nyerte egy forgásszimmetrikus templom tervével, ahol a hiperboloid szimmetriatengelye irányába mutatott a templom tornya, míg a köpenye körbe a plébánia épületeit tartalmazta, amelyek körbefogták a templomot magát. Nem sokkal az eredményhirdetés után azonban Pintér Béla egy enyhébb agyérgörcsön esett át, és felgyógyulása után furcsa viselkedési formát vett fel: pl. a tervezési összegre biankót kért a plébánostól, amelyet a megbízási szerződés aláírása után ő töltene ki. Ez a plébános úr számára elfogadhatatlan kérés volt, s mivel Pintér Béla makacsul ragaszkodott hozzá, végül a plébános egyszerűen és nagyon keményen elzavarta a tender-győztest és egész csapatát.

Ezt követően Krichenbaum József plébános úr a pályázatok anyagából kiválogatta azon elemeket, amelyek az ő elképzeléséhez illeszkedtek, pl. a kör alakú templom, a bővíthető templomtér (a Pintér tervből) és az átrium jelleg (a Török tervből), majd keresett egy építész csapatot, melyben az építész tervező Kiss András Ybl-díjas építész volt. A plébános úr felvázolta az elképzeléseit a vállalkozóknak (ő

ekkor definiálta az urnatemetőnek szolgáló altemplom igényét is), akik ez alapján megtervezték a jelenlegi templomot és altemplomot, valamint a plébániát, majd engedélyezés után elkészítették a részletes kiviteli terveket. Kiss András tervezte később a harangtornyot, a külső keresztutat, valamint a Szent Sír urnatemetőt is, melynek kivitelezését már Forgács Alajos plébános úr felügyelte.

Krichenbaum József plébános úr a tervezőkkel végig szoros kapcsolatban állt. Az elképzeléseihez keményen ragaszkodott, s a tervezők valójában ezt követték és ennek adtak műszaki és esztétikai formát. A plébános realista, praktikus szemlélete tükröződik a templom kialakítása kapcsán pl. a külön leválasztott gyermekmegőrző részleg vagy az itt kialakított mosdó esetében. Krichenbaum József plébános úr két lábbal állt a földön… Az altemplom egyes szegmenseit az 1945 utáni megkínzott vagy megölt magyar egyházi személyekről nevezte el, pl. Mindszenty József bíborosról vagy Apor Vilmos püspökről, akkor, amikor ezen személyek a hivatalos értékrend szerint rágalmakkal bemocskolt, megvetett vagy elhallgatott személyek voltak. A templomban a vallási hitélettel kapcsolatos közösségek számára külön szeparálható helyiségeket akart kialakítani, mely elképzelések azonban ütköztek az akkori hatalom elképzeléseivel.

Ezért a jelenlegi templom terét körbeölelő helyiségeket a templomtértől leválasztó falak nem tartó falak, azokat az engedélyezési tervek nem tartalmazták, de utólag ki lehetett alakítani. Így a hatalom nem tudott a plébános úr ezen elgondolásának keresztbe tenni, noha ugyancsak érdeklődési körébe került a megépítendő templom és környezete. Ezt bizonyítja Miklós Imre egyházügyi államtitkárnak a megépítendő templom elhelyezkedésére és nagyságára vonatkozó személyes tájékozódó látogatása. Az Állami Egyházügyi Hivatal a papság és az egyház tevékenységét szigorúan és kegyetlenül ellenőrző és kordában tartó vezetője, Fűzfa Imre is többször kereste fel Krichenbaum József plébános urat nemtetszését kifejezve a templomépítéssel kapcsolatban. Utolsó látogatása alkalmából meg is fenyegette a plébános urat, mire az ő válasza csak annyi volt, hogy „ugyan, maga már egy fogatlan oroszlán”. Fűzfa Imre erre felpattant és fenyegetőzve elrohant, de érdekes módon a retorziók elmaradtak. Krichenbaum József plébános úr pedig folytatta az építkezés szervezését, illetve kiviteleztetését. Lényeges meglátása volt, hogy a templom és a plébánia épületét egyszerre építtette, elkerülve azt a lehetőséget, hogy az elsőnek megépült templom után a plébánia kevésbé fontosnak tűnve már ne épüljön meg. A templom „a II. világháború áldozatainak emléktemploma” nevet viseli, ezért lehetett az áldozatokra utaló emléktáblákat a templomban elhelyezni.

A templom építési költsége

A hívek adományaiból befolyt összeg eltörpült a valós építési költségekhez képest. A plébános sem állami, sem pedig egyházi oldalról nem kapott semmilyen támogatást, egy fillért sem, és dr. Paskai László bíboros úr is csak annyit tudott mondani neki, hogy „áldás az van, pénz az nincs”. Krichenbaum József plébános úr ekkor ismertette azt az ötletét, hogy a templom alá altemplomot épít, ami urnatemetőként funkcionál és ennek bevételeiből fogják felépíteni a

templomot és a plébániát. Ezen urnatemető fülkéi örök megváltásúak voltak, így rendkívül vonzó temetkezési helynek bizonyultak. Az urnahelyeket előre, az építkezés befejezése előtt meg lehetett vásárolni. Emlékeim szerint a szektorok legfelső sorát reklámáron 5000 Ft-ért hirdette meg a plébánia. Így a kezdő pénzösszeg hamarosan rendelkezésre állt, és az építkezés elindulhatott. Csak kevesen tudták, hogy ehhez a kezdő pénzösszeghez Krichenbaum József plébános úr saját maga is hozzájárult a szőlőjének eladásából származó jelentős összeggel. A felvett építési hitelek törlesztését aztán a folyamatosan eladott urnafülkék bevételei biztosították.

Krichenbaum József plébános úr azon ötlete, hogy az urnatemetőnek szolgáló altemplom bevétele felépíti a templomot és a plébániát, még a nyugati médiában is visszhangra talált: a nyugatnémet Stern illetve egy hasonló svájci magazinban is megjelent erről egy cikk, bemutatva az építkezést, leközölve egy fotót a plébánosról, a templom és plébánia makettjéről, alatta a felirattal: „a legnagyobb üzlet a halál”. A manapság szokásos, a templomok altemplomaiban kialakított urnatemetők mind Krichenbaum József plébános úr ezen ötletéből erednek.

A templom építése a következő évben elkezdődött Krichenbaum József plébános úr elképzelésének és a terveknek megfelelően. Előtte azonban az egyházközség híveinek közös megmozdulásaként a kisegítő kápolnát néhány nap alatt lebontottuk.

A kisegítő kápolna képe Krichenbaum József plébános és Lipp László káplán atya társaságában.

Az ünnepélyes alapkőletétel 1984. szeptember 24-én történt meg dr. Lékai László bíboros úr jelenlétében. A tetőszerkezet építésének egyes mozzanatait az alábbi képek illusztrálják:

Ezeken a képeken jól látható az az oszlopokon álló vaskos vasbeton koszorú, mely a tetőszerkezet gerincét alkotó négy darab előregyártott hatalmas vasbeton elem tartópillérét alkotja. Az országban akkor egyetlen ilyen teljesítményű mozgódaru volt, amelyik be tudta emelni ezeket a tetőelemeket.

A használatbavételi engedélyek megszerzése

A templom felépítése után a használatbavételi engedélyt meg kellett kérni. Kiderült, hogy a hatósági engedélyezési listában a taxatív felsorolásban nem található a „templom”, mint létesítmény. Ezen hiánypótló szövegmódosítás Krichenbaum József plébános úr és dr. Fábián István, a Nemzeti Bank jogásza (az építkezés alatt a jogi tanácsadó) beadványa alapján valósult meg.

Nem sokkal később – valószínűleg az építkezés stressze következtében – Krichenbaum József plébános úr kórházba került, ahol gyomorfekéllyel műtötték meg. A műtét után nagyon rossz, lázas, sokkos állapotban volt. Az ügyeletes orvos úgy beszélt róla, mint akiről már lemondtak. Egy látogatásunk alkalmával, amikor megismert minket a feleségemmel, azt suttogta: „Itt ül a 15 millió a mellemen”. Ennyi hitelt vett fel az építkezésre, és hagyatkozott, mint aki tudja, hogy nincs tovább. A legnagyobb problémája az volt, hogy hogyan tudja az adósságát kiegyenlíteni. Kb. egy hét múlva azonban váratlanul jobban lett és kezdett megerősödni, felépülni. Ekkor mondta nekem fanyarul: „még odafönt sem kellettem”. „Igen, mert még nincs kész a templom” – válaszoltam. A plébános úr ezután még vagy ötven napig volt bent az intenzíven, majd kijött a kórházból és

befejezte a templom építését. Később a klinikán őt a „cégünk reklámja”-ként aposztrofálták és megkülönböztetett figyelemmel gondoskodtak róla. (Csak később tudtam meg, hogy akkor, amikor az állapota hirtelen javulni kezdett, az egyházközség híveinek közössége a templomban közös imádságot tartott a plébános felgyógyulásáért. Felvilágosult felebarátaim szerint csodák nincsenek, csak véletlenek. Én ezt fordítva éltem meg.)

Krichenbaum József plébános úr az operáció után még sokat kínlódott és szenvedett. Nehezen, de nagy fegyelemmel viselte betegségéből adódó fizikai korlátait. Elmondható, hogy a rá nehezedő terhek és stressz miatt ő a „templom építésére ment rá” . A templomépítő plébános sírfelirata nagyon jellemző volt szerény, de nem gyenge egyéniségére. Ónix oltárkövek

Az ónix oltárkövek dr. Nagy Lászlónak, a Generalimpex vezérigazgatójának ajándékai, akinek irodai ablakai pont a templomra néztek. Az építkezés felkeltette érdeklődését és felkereste a plébánost. Tőle megtudta, hogy mi épül és milyen ötlet alapján történik az építkezés finanszírozása. Először szkeptikus volt a végeredményt illetően, de végigkísérte az építkezést, majd a templom elkészülte után lepte meg Krichenbaum József plébános urat a két iráni ónix oltárkővel, melyekből az altemplom és a tabernákulum előtti oltárok vízszintes lapja lett. Ezen oltárkövek méretüket, illetve minőségi

kidolgozásukat tekintve ritkaságszámba mennek. Jellemző volt, hogy amikor a kőfaragó cég emberi fogadták a templomtérbe betolt köveket, néhányan levették a sapkájukat. Becslésük alapján a kövek értéke legalább húsz Mercédesz kocsi árával volt egyenlő.

A templom építésének befejezése

Krichenbaum József plébános úr halála (2001) után Forgács Alajos plébános úr került egyházközségünk élére, akinek –a közösségi élet újjászervezése mellett – a templom és a plébánia építésének befejezése és kiegészítése, továbbépítése is feladata lett. Az ő nevéhez fűződik – a teljesség igény nélkül – a templom belső terének végleges kialakítása (a templomhoz illő stílusban megtervezett oltár, ambó és keresztelőkút egysége és ennek vörös márvány dobogója, a nem akármilyen minőségű orgona kiépítése, a templom színes üvegezésének megtervezése, kialakítása stb.), valamint a hiányzó, félkész vagy csak tervek szintjén létező létesítmények kivitelezése, mint pl. a Szent Sír urnatemető és a benne található szóróparcella. Ezek mind az új plébános fáradtságot nem ismerő gondos munkáját dicsérik.

A beteg templomépítő plébános halála előtti utolsó időszakában a templomépítés anyagi, irányítási és dokumentációs folyamata a belső segítség hiánya miatt kevésbé átláthatóvá, követhetővé vált. Forgács Alajos plébános úr ennek ellenére az építkezési munka fonalát rekord gyorsasággal tudta felvenni mind a tervezőkkel, mind az építőkkel, valamint rendet tett a költségvetési oldalon is, megteremtve ezzel az építkezés korrekt befejezésének lehetőségét. Mindezen tevékenysége miatt a Szent Gellért-templom és plébánia építésének históriájából személyének és tevékenységének mellőzése méltatlan lenne. Adja Isten, hogy ez a templom még sok generáció hit- és közösségi életét tudja szolgálni.

Írta: Wittmann Róbert