Interjú Zsigmond Gáborral

Interjúsorozatunk mostani részében Zsigmond Gábor karbantartóval, plébániánk munkatársával beszélgettem, aki már húsz éve oszlopos tagja a plébániának. Ismerjük meg kicsit jobban!

Mióta dolgozol a plébánián? Hogy kerültél a dolgozók körébe?

2001-ben kerültem ide úgy, hogy Rigó Józsit, plébániánk másik műszaki munkatársát ismertem, mert mi a Józsival osztálytársak voltunk otthon, Erdélyben. Józsi ekkor már itt dolgozott és ő hozott ide. Akkor még Krichenbaum József atya volt a plébános, de hivatalosan állományba 2003-ban kerültem, akkor már Lojzi atya vett föl. A templomot festettük, az volt az első nagyobb munkánk.

Mik a legfőbb feladataid?

Karbantartó vagyok… Azt szokták mondani, én vagyok a „valaki”. Ha valakinek valamit meg kell csinálni, el kell tenni, ide vagy oda kell hozni, akkor én vagyok az. Lojzi atyával sokszor viccelődtünk ezen, hogy „valaki”: ha rajtam kívül senki nincs, akkor a valaki én vagyok.

Milyen a benti légkör? Milyen a dolgozókkal a kapcsolatod?

Jó. Ez egy más világ, sokkal másabb természetesen, mint a többi összes szféra, de jó a légkör. Jó a kapcsolat a dolgozókkal. Igyekszünk egymásnak segíteni, mindenki mindenkinek, ahogy tud.

A szabadidődet mivel töltöd szívesen? Van-e hobbid?

Szabadidőm az ritkán van… De ha van, szeretek biciklizni. Nyáron a családdal, feleségemmel és két lányommal együtt is gyakran eljárunk biciklizni, télen pedig eljárunk síelni. Viszonylag sportos életet próbálok élni. Más hobbim nagyon nincsen.

Van e bármilyen terved a jövőre nézve?

A hosszú élet titka című fejezetet szokták mondani… Amíg egészség van, addig minden lesz. Különösebben nagyobb terveim nincsenek. A lényeg az, hogy egészség legyen és a családdal töltött idő boldog legyen.

Köszönjük Gábornak az interjút, és kívánjuk, hogy még sok-sok ideig szolgáljon nálunk a plébánián.

Írta: Povázson-Pálfy Zsuzsanna