Különleges orgonaszó

Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy harminc évvel ezelőtt, karácsonykor, az új Szent Gellért-templom első szentmiséjének kapcsán milyen élményben volt részük a „szentgellérteseknek”. Ezekből egyre fókuszálnék az elkövetkezőkben.

Azok, akik megtehették, hogy egy órával előbb érkezzenek a szentmisére, hallhatták és élvezhették, hogy templomépítő plébánosunk, Krichenbaum József atya ült egy mobil orgonánál és játszott a hangszeren. Sok mindent tudtunk az akkori plébánosunkról, de hogy kántorként is hivatalosan dolgozott pappá szentelése előtt, azt nem.

Levéltári kutatásim során találkoztam először azzal, hogy Krichenbaum József 1958-59-ben a Központ Szemináriumban tanult, és negyed-ötödéves szeminarista korában – több mint száz kispap társával együtt – kirúgták az egyetemről. (Ld.: Ász. Történelmi Levéltára, Nyilvántartási szám 301/11, V-147350/4, 115. old). Ezután

a fiatal, volt kispapoknak kenyérkereset után kellett nézniük. Így lett kántor Krichenbaum József, mielőtt titkos úton pappá szentelték volna. (Ld.: H.J.: Eltakart egyháztörténeti stratégiák Pécsett és KeletKözép Európában, PPEK, 1948-1989., 13.) Ezért tudott hajdani nagy plébánosunk a „frissen meszelt” templom falai között orgonaszóval köszönteni bennünket, a korán jövő híveket.

Akik érdeklődnek a történet részletei iránt, és hogy mi is történt 1958-tól napjainkig, többet is olvashatnak a 30. évfordulón erről, ugyanis volt plébánosunk magánkiadásban kiadott egy könyvet: „1958-1959 Az Opus Pacis és a Központi Szeminárium kispapjai” címmel, 2000-ben, Krisztus Király vasárnapján. Szerző: Székely Tibor. Záradék: „A könyv kereskedelmi forgalomba nem hozható!” Azóta a világ fejlődött, s ma már a világhálón elérhető (mek.oszk.hu), akik pedig a papíralapú könyveket szeretik, azoknak szívesen kölcsönadom olvasásra az eredetit, amit végre megtaláltam az irattáramban. Szóljatok, vagy írjatok a hubai.jozsef@uni-bge.hu emailcímen.

Írta: Dr. Hubai József