Tátrai kiruccanás az ifi közösségeknek

Habár idén sok iskolában nem volt őszi szünet legnagyobb bánatunkra, szerencsére néhány iskolát nem érintett ez a szerencsétlenség és kaptak egy pár nap szabadságot a diákok. Ezt az alkalmat megragadva felkerekedtünk és három autóval útnak indultunk meghódítani Szlovákiát, vagyis egy kis részét. Az utazás nagyon vidáman telt, mindenki fel volt pörögve. Út közben meglátogattuk a Szepesi várat, ami nagyon szép és hatalmas volt. Miután kigyönyörködtük magunkat benne, Doma atya tartott egy misét a szemben lévő domb tetején. Ezek után tovább álltunk,hisz még venni kellett ezt-azt.

Estefelé megérkeztünk a szállásra, ami egy nagyon hangulatos faház volt az erdő közepén. Behordtuk a cuccokat, majd a főző csapat elkezdte megcsinálni a vacsorát, a többiek pedig megterítettek és

felkészültek az esti játékra. Evés után elkezdtünk activityzni, közben Kofolát szürcsölgetve. Este viszonylag korán elment mindenki aludni, mert másnap nagy kirándulásnak néztünk elébe.

Reggel korán felkeltünk, hogy legyen idő reggelizni és összekészülni a Hernád-áttörés veszedelmeire. Nagyon szép volt a teljes út: először egy laza turistaúton mentünk egyre feljebb, majd odaértünk a Tamásfalvi kilátóhoz, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk. Onnan kezdtünk el lefele menni a völgybe, ahol találkoztunk a Hernád folyóval, ami egyszerűen csodálatos volt. Útközben sziklafalakon kiépített úton, meg függőhidakon is át kellett verekednünk magunkat, de szerencsére senki nem esett bele a vízbe. A folyót elhagyva megérkeztünk egy régi kolostor romjához, ahol tartottunk egy nagyobb pihenőt, hogy erőt gyűjtsünk a visszaúthoz. Visszafelé már mindenki fáradtan, de boldogan ment.

Mikor visszaértünk a szállásra, a főző csapatunk készített vacsorát. Miután mindenki bepótolta azt a táplálékot, amit ledolgozott

aznap, utána hajtogattunk egy csomó papírrepülőt, és azzal csatáztunk. Utána sajnos néhány embernek haza kellett mennie, tőlük elköszöntünk és elkezdtünk filmet nézni.

Másnap reggel már nem kellett olyan korán kelnünk szerencsére, így ki tudtuk pihenni az előző napi fáradalmainkat. Miután mindenki összekészült, elindultunk hazafelé, de útközben meg-megálltunk egy kisebb túrára. Ezen a helyen nagyon sok vízesés volt csodaszép sziklafalakkal körülvéve. Mikor elértük a túra csúcspontját, akkor megálltunk ebédelni, majd gyorsan tovább is indultunk, hogy még világosban visszaérjünk az autókhoz. Hátunk mögött hagyva, meghódítva a Tátrát, haza indultunk. Hálát adunk a csapatnak a jó hangulatért, a szervezőknek a megvalósításért és természetesen az Úrnak a jó időért.

Írta: Lantay Mór