Albert Jolán: Feltámadást

Sok ártatlan ember vére Kiált fel Hozzád az égbe. Segíts Uram, merre tovább? Hallgasd meg a bűnös szolgád! Hazánk nincs, csak futni tudunk, Kegyelemből élünk; s halunk. Fiaink, kik otthon vannak… Feltámadást! - kiáltanak.

S kiáltásuk mi is halljuk, Rongyainkat megszaggatjuk; Érző szívek áradatja Elveszettet befogadja. Kötözi a sebeiket, Keblére öleli őket. Fiaikért, kik zokognak… Feltámadást! - kiáltanak.

Anyai szív összetörve, Ott állnak kereszt tövébe’… Oh, Szűzanyám, nézz le rájuk! Csak a béke legfőbb vágyuk. Térdre hullnak könyörögni, Méltóztassál meghallgatni! Fiaikért imádkoznak… Feltámadást! - kiáltanak. Gyermekeknek forró könnye, Hív mindenkit megtérésre; Irgalomnak szent csírája, Gyökerezzen a világba! Gonosz árját eltiporja, Béke lángját újra gyújtsa! Fiaikért, kik aggódnak… Feltámadást! - kiáltanak.

Nézz le, Uram, s állíts gátat! Bűn mocsara egyre árad; Pilátusok most is vannak, Szinte semmit nem változtak. Ártatlanok keresztjétől, Megremeg a Föld terhétől. Fiaikért, kik meghaltak… Feltámadást! - kiáltanak.

8