Képesek vagyunk magazin 2022. II. negyedév

2022. II. NEGYEDÉV

Kajtár Dóra

Felelős szerkesztő

Kedves Olvasóink!

A tavasz mintha magával hozná a reménységet. Megjelennek az illatok, színek, hangok, és közben várakozunk egy szebb, egy jobb világ után. Ha valamikor, akkor most nagy szükségünk van erre. Hallássérülten lehet-e vállalkozást létrehozni? A halló osztálytársak szívesen megtanulják a jelnyelvet? Mit tanulnak a pszichológusok? Mit értünk magabiztosság alatt? Hogyan fogadták a siket ukrán menekülteket Magyarországon? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a legújabb lapszámunkból. Szép tavaszt és jó olvasást kívánunk!

a Képesek vagyunk magazin szerkesztősége

Juhász Gyula: Tavasz-esti dal

Sötétkék selymét Az égi sátor

Kitárja –s csönd lesz A Végtelenség.

A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved…

Ti régi esték, Ti messzi vágyak:

Ma minden álom És minden emlék.

Ma csillagokra Néz már a vándor Nyugodt, örök, bús, Tenger rokonra…

Zenélj szelíden Szent tavasz este S mint a virágok, Mély végtelenbe Nyílj ki ma szívem!

IMPRESSZUM

Kiadó: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1068 Budapest Benczúr u 21., www. sinosz.hu, kepesekvagyunk@sinosz.hu, Megjelenik: negyedévente, Felelős kiadó: Sáfrány Margit igazgató, Felelős szerkesztő: Kajtár Dóra, Korrektor: Mocsári Bernadett, Lapterv és tördelés: Kovács Laura Lilla, A rovatok tartalma közösségi munkában, a SINOSZ munkatársai és önkéntesei közreműködésével jön létre.

19 éves vagyok. Sok mindenen mentem már keresztül, de pont ezért vagyok erős. Mindig mosolygós, vidám vagyok, no meg önfejű... Szeretem mindenből a maximumot kihozni, és másoknak segíteni.

SZERZŐINK

Születésem óta hallássérült vagyok, hallókészüléket használok. Kétgyermekes anyukaként részmunkaidőben dolgozom egy étteremben adminisztrátorként. Nagyon szeretek utazni és a kreativitásomat kiélni, egyik ilyen tevékenységem a főzés. A férjemmel bátran kipróbáljuk más kultúrák étkeit is, ezekről Instagramon is gyakran posztolok.

Gyermekkorom óta vagyok hallássérült. A betűk, szavak szeretete is ekkor kezdődött el, és azóta végigkíséri az életemet: szeretem olvasni is, írni is őket. A munkám során számokkal foglalkozom az idő nagy részében. Élménykereső vagyok, és időről időre feszegetem a hallássérülésemből fakadó valós és vélt korlátokat.

Másodéves hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán. Születésem óta vagyok hallássérült, és 5 éves korom óta hordok hallókészüléket, ám úgy érzem ez sosem gátolt meg abban, hogy igyekezzek céljaim eléréseben. A legfőbb mottóm: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” (József Attila)

Kiss-Weidinger Vera Life & Párkapcsolati coach

Nagyothalló vagyok siket identitással. Hobbim a sport és a társasjáték. Jelnyelven kommunikálok, így videócikkeimmel találkozhattok majd a magazinban.

Elfogadni a megváltoztathatatlant, javítani a megváltoztathatón – ezzel a mottóval segítek nap mint nap. Én nem születésem óta vagyok hallássérült, hanem azzá lettem. Kommunikáció szakon végeztem, világéletemben olvasó ember voltam.

22 éves vagyok, 3 életem van/volt: halló, nagyothalló, cochleáris implantos. Jelenleg az EKE programtervező informatikus szakán tanulok, mellette pedig szoftverfejlesztő gyakornokként dolgozom. Hobbijaim közé tartozik a költészet, a versírás.

Laczka Zsanett

Születésemtől mozgássérült, és hároméves koromtól nagyothalló vagyok. Mi tagadás, ezek a mindennapi életben olykor kihívások elé állítanak, de egyúttal nélkülük sok-sok barátsággal, vidámsággal, élménnyel szegényebb is lennék, szóval nem cserélném semmiért!

Mizsik Viktória

2017-ben végeztem kommunikáció és média szakon mint moderátor. Kreativitás, színes kultúrák, jó zenék, kellemes ételek: ezek az én hashtagjeim. Írásaimmal találkozhattok a honlapomon is: www.thewriteowl.hu

Cseke Viktória

Hargitai Melinda

Kelemen Szilvia

Katona Réka

Kiss Ádám

Kovács Martina

Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

Réz Dorina

25 éves vagyok, hallássérült. Általános iskolás korom óta hordok hallókészüléket. Jelenleg fejlődés- és klinikai gyermekpszichológiát hallgatok. Önkénteskedem egy gyermekekkel foglalkozó alapítványnál, illetve egy nyári táborban tartottam érzékenyítő foglalkozást gyermekeknek. Főbb érdeklődési területeim az olvasás és a túrázás.

Sahin-Tóth Zoltán

67 éves nyugdíjas vagyok. Nős vagyok, 4 gyermekem és 4 unokám van. 53 éve vagyok hallássérült, 30 éve használok készüléket. Ismerem és használom is a jelnyelvet. 1997 óta vagyok SINOSZ-tag. Évekig voltam elnökségi tag is. Kedvenc időtöltéseim: műszaki és természeti tárgyú olvasmányok, gitározás, horgászat, lakásfelújítás.

Sarkadi Klaudia

29 éves lány vagyok, hallássérült. Kiskorom óta viselek hallókészüléket. Minden nap tartok azért egy szünetet, illetve előfordulnak napok, amikor egyáltalán nem használom a készüléket. Szájról is olvasok. A párommal élek együtt. Szabadidőmben szeretek könyvet olvasni, blogolni és élvezem a kreatív dolgokat, pl. a horgolást.

Tomasovszki Lili

22 éves vagyok, 3 éves koromban alakult ki nálam a hallássérültség, hallójárati hallókészüléket használok, amellyel jól hallok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom. Célom, hogy segítsek a sérült gyermekeknek, akik hasonló cipőben járnak.

Vecsernyés Anna Pszichológus, képződő család- és párterápiás tanácsadó, tréner vagyok. Kedvenc tevékenységem a mítoszrombolás: Szerintem ha szétszedjük és újragondoljuk alapfogalmainkat, azzal mindanynyian sokat nyerhetünk - különösen a szexualitás és a kapcsolataink területén. Kultúratudományos tanulmányaimnak és hallássérüléssel kapcsolatos élményeimnek köszönhetően friss szemmel tudok ránézni a pszichológiai fogalmakra és módszerekre, emellett kiemelt figyelmet fordítok különböző másságokra is. Tabumentes, kollaboratív és társadalmilag érzékeny folyamatok megvalósítására törekszem mind a kliensekkel való munkájában, mind az általam vezetett csoportokban, tréningeken és a pszichoedukációs tevékenységeimben is.

Dr. Pánti Irén

TARTALOMJEGYZÉK

PORTRÉK

7

„…tudni kell elengedni is, vagy engedni az elvárásokból, váltani. Viszont jobb belevágni, mint csak álmodozni!”

– interjú Babusáné

Gazdik Ágnessel

19

„…az eső megállás nélkül, több órán keresztül esett!

Megállt az eszünk!

Elkezdtünk gondolkozni, hogy mi legyen.”

– Élménybeszámoló az Alpéból

25

24

„…van egy halló is a családban, Nyüzsi, a kutyám. Ő picit tud jelelni, pontosabban érti a jeleket.”

Videóinterjú Kárpáti Árpád Álmossal

Hátborzongató, hihetetlen, felfoghatatlan… Ez tényleg megtörténhet?

„…TUDNI KELL ELENGEDNI IS, VAGY ENGEDNI AZ

ELVÁRÁSOKBÓL,

VÁLTANI. VISZONT JOBB BELEVÁGNI, MINT CSAK ÁLMODOZNI!...” –INTERJÚ

BABUSÁNÉ GAZDIK ÁGNESSEL

AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN MÉG INKÁBB BEBIZONYOSODOTT, HOGY JÓ, HA TÖBB

LÁBON ÁLL AZ EMBER. EGYÉNI VÁLLALKOZÓKÉNT ERRE VAN LEHETŐSÉG, DE UGYANAKKOR KOCKÁZATOKKAL JÁR. AZ ÖKO-PIAC-TÉR BLOG SZERZŐJÉT, BABUSÁNÉ GAZDIK ÁGNEST KÉRDEZTÜK, HOGYAN MŰKÖDHET EZ JÓL, Ő MIKÉNT

LETT SZABADÚSZÓ, ÉS HOGY A HALLÁSSÉRÜLÉSE MENNYIRE OKOZ NEHÉZSÉGET.

Kérdezett: Kajtár Dóra

Sok mindennel foglalkozol, édesanya vagy, blogolsz, tanítasz. Ha jól tudom grafikusként kezdted, jelenleg pedig honlapkészítéssel foglalkozol. Szakmai pályafutásom 1993 nyarán (érettségi után) repülőjegy-értékesítőként indult, és 10 évet töltöttem a magyar légitársaságnál ebben a munkakörben. Ennek volt számomra jó és kevésbé jó hozadéka is: Megtanultam dolgozni, utazhattam, tudtam mellette tanulni, viszont sajnos a folyamatos zajterhelés egy forgalmas irodában megterhelte a hallásomat, a végeredmény 10 év után az volt, hogy csökkent a hallásom.

Főiskolai éveim alatt, a tanulmányi szabadságok során éreztem rá arra, hogy szeretnék szabadon dolgozni. Nyelvtanári diplomát szereztem, és a tanulmányi

időszakban itthon, önállóan kellett beosztanom az időmet, irodalomkutatást végezni, ami nagyon tetszett.

Korábban esti tagozaton jártam már divatiskolába, ahol volt már egy kis záródolgozat, amelyhez könyvtárban kellett kutatni, divattörténeti témában. Akkor kezdett bennem először komolyabban felmerülni a gondolat – tanáraim is jelezték –, hogy írnom kéne, de már általános iskolában is többször írtam. Akkor még tényleg kézzel, füzetbe kisregényt. Osztálytársaimat szórakoztattam a novelláimmal.

Majd jött 2001.09.11., és annyira megcsappant a légiforgalom, hogy sok alkalmazottat elküldtek. Ideiglenesen egy másik osztályra kerültem, de aztán jött egy újabb leépítési hullám, így 2002-ben ismét belekerültem. Akkor a végkielégítés részeként kaptam átképző tanfolyamot, illetve választottam a kiadványszerkesztést (öcsém már akkor webdesigner volt, és ez a szakma nagyon tetszett). Ez a változás indított el a szabadúszó élet felé. 2003 nyarán, még az OKJ képzés közepén sikerült elhelyezkednem egy kiadónál. (2002 körül kezdődött egyébként a halláscsökkenésem.) A kiadónál a kiadványok gondozása, grafikai munkák, marketing feladatok mellett heti 2-3 nap iro -

Sajnos a folyamatos zajterhelés egy forgalmas irodában megterhelte a hallásomat, a végeredmény 10 év után az volt, hogy

csökkent a hallásom.

dalmi szerkesztést és fordítói munkákat is kaptam, így volt meg a 8 órás státusom. Akkoriban a home office még ritka volt, és nagyon élveztem. Megvalósult, amit szerettem volna korábban. Volt 2 év, amikor szünetelt a kiadó működése, de akkor a családi vállalkozáson

keresztül több kiadótól vállaltam munkákat,

majd 2007-ben visszatértem a 2009-es bezárásig a korábbi munkahelyemre. A szerkesztés, fordítás továbbra is a munkám része volt, és az elszámolás részben vállalkozóként ment. Amikor ismét abban a helyzetben voltam, hogy megszűnt a helyem, úgy döntöttem, beletanulok a webszerkesztésbe. Grafikai munkákat már korábban is kellett készítenem webes felületre is, innen egy lépés volt, hogy kódolni is megtanuljak. Igény is volt erre, és kedvet is éreztem. Egyúttal elgondolkoztam azon, hogy a saját lábamra kellene állnom, és több helyről munkát vállalni, hogy mindig legyen valami biztos pont. Azóta így van. Szinte csak 1-2 hónapnyi időszakok voltak az életemben 2010 óta, amikor csak egy cégnek dolgoztam. Az esetek többségében grafika, web, kiadói munkák, írás, és részben oktatás teszik ki a munkámat. Legalább részidőben, vagy, ha éppen úgy adódik, teljes időben vállalkozó (is) vagyok. Volt, hogy csak óraadó tanár voltam, volt, hogy részidőben dolgoztam, és mellette voltam GYED-en, GYES-en, és mindig voltak kiegészítő munkáim. 2010 óta oktatok webes és multimédia (grafikai szerkesztés főleg) témákat középiskolákban és OKJ képzések (érettségi utáni felnőttoktatás) keretében. 2021 szeptembere óta vagyok teljes

állásban, és 2012 szeptembertől volt egy fél évem a szülési szabadságig, amikor szintén teljes állásban voltam, és csak tanítottam. Mindig volt és van mellette valami más is. Néha sok, érzem én is, hogy két végén égetem a gyertyát, de számomra ez ad egy biztonságot. Ha az egyik munka kimegy, van másik.

A fordítás, szerkesztés számomra majdnem hobbi, némi extra bevételért csinálom azt, amit egyébként hobbiból: érdekes könyveket olvasok hol magyarul, hol angolul, hol a két nyelven összevetve. Így a nyelvet se felejtem el. A web most inkább az oktatásban van jelen, és a saját weboldalaimat gondozom időnként. Állandóan változik az arány, és ez jó, mert nem unok rá.

Vállalkozást indítani nem könnyű amúgy se, anyaként főleg. A vállalkozási forma ezen a szakterületen teljesen elfogadott, vagy szinte elvárt. Ez sokszor zsonglőrködést igényel, valóban, de szintén a kiadónál kezdtem el a vezetők javaslatára füzetet vezetni a napi teendőkről. Ezt a szokásomat a mai napig megtartottam, és időmenedzsmenttel kapcsolatos irodalmat

is olvasok a mai napig. Most a Bullet Journal módszert használom 2019 ősze óta. A korábbi módszerem is nagyon hasonló volt, csak egyszerűbb változatban. Enélkül valóban elúsztam vagy felőrlődtem volna. Örök hálám, hogy elindítottak ezen az úton. A másik ok, amiért mindez működhet, hogy van szülői segítségem, illetve a szabadabb időbeosztás tette lehetővé, hogy magam oszszam be az időmet, és mindig ott legyek, ahol kell. A férjem is tanít (centrumos középiskolában), és neki (is) elég rugalmas a munkahelye. Ősz óta nagyon sokat dolgozom, mert folyamatosan vannak külsős megbízásaim is.

Sok a munka, de amit az ember szeret, azt nem érzi munkának. A munkám egy része számomra inkább szórakozás. Az órákra alig kell készülnöm, mert szinte mindent fejből tudok már, az életből. Rutinból csinálom, de az elmúlt két évben elvégeztem egy Szoftverfejlesztő OKJ képzést, és még mindig fűt a vágy, hogy folytassam majd pár éven belül a ráépülő webfejlesztő modullal.

Te hallássérülten vágtál bele, voltak emiatt extra nehézségek?

A munkám csendes jellege miatt nem terheli a hallásomat. Ami ezen a területen kihívás: Fo -

lyamatosan tanulni, fejlődni kell. A vállalkozási forma az elszámoláshoz szükséges. Kevésbé a profit miatt lettem vállalkozó, inkább azért, hogy el tudjak számolni extra bevételeket a fix fizetés felett, és azért, mert ez rugalmasabb időmenedzsmentet tett lehetővé évekig.

Remélem, egyszer sikerül meglépni családilag egy majdnem önfenntartó életvitelt, de most még vannak kötöttségek. Nagyon szimpatikus számomra az off the grid (hálózaton kívüli) életvitel, amely azt jelenti, hogy az ember teljesen önellátóvá válik.

Kevésbé a profit miatt lettem vállalkozó, inkább azért, hogy el tudjak számolni extra bevételeket a fix fizetés felett, és azért, mert ez rugalmasabb időmenedzsmentet tett lehetővé évekig.

Hazánkban ez még elég ritka, de talán nem teljesen utópia. Most az egyensúly fenntartása okozza a legnagyobb kihívást. Vannak kompromisszumok, elsősorban a családi kötelékek, gyermeknevelés miatt még hasznos, ha van fix jövedelmi rész is az életünkben, illetve egy kiszámíthatóbb munkarend.

Konfliktusok mindig, mindenhol vannak, akárhol van az ember, de számomra az is előny az egyéni vállalkozói létben (amikor teljes időben vállalkozó vagyok), hogy nagy rugalmasságot tesz lehetővé. Nem könnyű benne maradni a munkában önállóan, ehhez kell egy erős akaraterő.

Anyagilag nem mindig ez éri meg legjobban, ez okozza néha a családi konfliktusok

egy részét. A család többi tagja alkalmazott, vagy az élete javát alkalmazottként élte. Gyakran vita tárgya, hogy kinek mi a jó. Én

inkább hajlamos vagyok beáldozni az általuk preferált biztonságot a rugalmasabb időbeosztásért cserébe. Nem vagyunk egyformák. Lehet, nekik ez nehezebb. A másik előnye, amely sok mindent kompenzál számomra, a változatosság: munkában, időben, feladatban. A halláscsökkenésem még nem olyan mértékű, hogy a hétköznapokban nagyon akadályozna, de néha vannak olyan esetek, amikor érzem, hogy kicsit megterhelőbb, fárasztóbb figyelni. A nagyfokú digitalizáció miatt azonban nem mindig van szükség ezen a területen éles hallásra. Inkább csak a személyes, jelenléti oktatásban lenne hasznos néha. Két évig szinte csak online oktatás volt, én is tanultam. A headset és a hangfal hangereje szabályozható. Ami a jelenléti oktatást illeti, sokszor inkább az a baj, hogy (a felnőttoktatást nem számítva) hangosak a tanulók... Öszszefoglalva: Kimondottan a halláskárosodás miatt nem volt kifejezett nehézségem, mivel ezen a pályán inkább a vizuális készségeimre és a tudásomra támaszkodom, mint a hallásomra. Az életben, munkámban a konfliktusok nagy része nem a csökkent hallásból adódik.

Legnagyobb tanulság a vállalkozás létrehozásával, működtetésével kapcsolatban? Nagyon rugalmasnak kell lenni és elfogadni, hogy egy dolog állandó, a változás. Folyamatosan tanulni, tapasztalni, változni kell tudni és nagyon hasznos valamilyen időmenedzsment-rendszer alkalmazása. A másik hasznos tipp: Tudnunk kell kiszervezni azokat a feladatokat, amelyek gyengítenének bennünket. Akár digitalizálni, akár valakinek

átadni: Amit el tud végezni más is, azt nem kell mind magunk elvégezni (ezt bizony még én is tanulom, mert hajlamos vagyok ragaszkodni feladatokhoz). Viszont vannak olyan feladatok, amelyeket már részben átadtam: például a vásárlást, gyereket oviba/ iskolába kísérni, egyes háztartási feladatokat elvégezni, vagy a vállalkozással kapcsolatos feladatok közül ma már sok digitalizálható, mint a bankolás, könyvelés, számlázás. És tudom, nem érthetek egymagam mindenhez. Még a szakterület (informatika) is kisebb, speciális területekre oszlik, te -

hát még ezen belül sem tudhatok mindent.

Van, hogy másoktól kell segítséget kérni, akár kifizetni társvállalkozók munkáját, kész web modulokat, és arra a területre koncentrálni, amiben erősebbek vagyunk.

Tudni kell határokat felállítani: Merjük kimondani, hogy egy konkrét feladathoz egy másik, akár ismerős/ismeretlen szakember jobban ért, és beszervezni őt inkább, mint belenyúlni olyan feladatba, amelyhez nem, vagy kevésbé konyítunk. Régen voltak polihisztorok, most is vannak, akik több területen is jók, de be kell

látnunk, hogy az információs világban ez egyre kevésbé valósulhat meg. Egyre kevésbé is kell mindent a fejünkben tárolni, inkább tudni kell rendszerezni, megszűrni a sok információt. Néha ki kell húzni a dugót a falból: Ahogy az angol mondja, kell egy kis „unplugged time”, szó szerint.

Akadnak olyanok, akik sosem lesznek megrendelők és ezt el kell fogadni. Akkor se, ha a fejünk tetejére állunk, vagy végül (valószínűleg kezdetektől) nem akarnak fizetni. A leghasznosabb, ha van valamilyen kisebb értékű termék vagy szolgáltatás, ame -

lyet oda lehet nekik adni csalinak, vagy csak úgy, és felállítani egy értéklétrát. Így koncentrálhatunk azokra a megrendelőkre, akik

a halláskárosodás miatt nem volt kifejezett nehézségem, mivel ezen a pályán inkább a vizuális készségeimre és a tudásomra támaszkodom, mint a hallásomra. Az életben, munkámban a konfliktusok nagy része nem a csökkent hallásból adódik.

valóban áldoznak is arra, amit kínálunk.

Mindig jó, ha van anyagi tartalékunk. Vállalkozni úgy érdemes (elkezdeni és benne maradni is), ha van valamennyi félretett

tartalékunk, hiszen magunk után kell fizetni mindent, kiadás akkor is van, amikor gyengébb időszakok vannak. Amikor jobban van bevétel, tartalékoljunk vagy keressünk újabb forrásokat is, hogy túl tudjuk élni azokat az időszakokat, amikor éppen pihenni szeretnénk, vagy a sors kényszerít rá.

A vállalkozói lét egyik nagy kockázata a túlhajtás, tudni kell néha leállni... Szerinted akárki képes arra, hogy

vállalkozó legyen?

Elméletileg bárki meg tudja tanulni, van erre iskola, szakképzés és bőséges irodalom, de ehhez valóban jó, ha megvan bennünk az a mentalitás is, amellyel talpon tudunk maradni, motiváltak tudunk lenni. Erre is van számos önfejlesztő tréning, viszont belső késztetést, akaratot, erőt csak

magunkból csiholhatunk. Jó, ha tudjuk, miben vagyunk jók és miben nem, és oda kell figyelni, hogy ne ússzunk el a feladatokban, ne váltsunk át minduntalan valami más tevékenységre. Erős önkontroll kell hozzá.

Érdemes kezdetben csak részidőben belevágni, és fokozatosan elengedni a kötött idejű, fix béres munkákat. Nagyon bátrak és elég tőkével rendelkezők ugorhatnak mindjárt a mélyvízbe is, de kezdetben ezt nagyon kevés embernek javasolnám. Néha a kivétel erősíti a szabályt, ha az élet hozza azt, hogy vállalkozzunk. Nekem is voltak időszakok, amikor részben vagy egészben elengedtem, vagy

feladtam, hogy (csak) vállalkozó legyek „főállásban”. Vannak hullámvölgyek is. Ilyenkor nem ördögtől való részidős munkát vállalni vagy akár teljes állást, míg újra magunkra találunk, feltöltjük a kasszát vagy magunkat, tapasztalatot szerzünk, vagy épp elkerüljük a kiégést. Jobb, mint otthon sajnálni magunkat. Volt, hogy én is adtam magamnak egy kis időt, hogy összeszedjem magam, ha egy időszak nem volt olyan sikeres, mint vártam. Sajnos a Covid-időszak alatt én is többször szüneteltem, hol azért, mert a gyerekem se mehetett jelenléti oktatásba vagy oviba hónapokig, hol azért, mert átestünk, vagy épp a klienseknek is be kellett zárni. Ilyenkor

Sajnos a Covid-időszak alatt én is többször szüneteltem, hol azért, mert a gyerekem se mehetett jelenléti oktatásba vagy oviba hónapokig, hol azért, mert átestünk, vagy épp a klienseknek is be kellett zárni. Ilyenkor tudni kell elengedni is, vagy engedni az elvárásokból, váltani. Viszont jobb belevágni, mint csak álmodozni, ha van tervünk, ötletünk, támogatásunk.

tudni kell elengedni is, vagy engedni az elvárásokból, váltani. Viszont jobb belevágni, mint csak álmodozni, ha van tervünk, ötletünk, támogatásunk. A legtöbb vállalkozó ismerősöm rendelkezik valamilyen háttérrel, amely miatt el tud indulni, tudja folytatni.

Azt is mondhatnám, támogatás (nemcsak anyagi, hanem lelki, szellemi támasz) nélkül nagyon nagy kihívás lehet egy vállalkozásban benne maradni. Tőkeigényes vállalkozásokhoz is lehet ma már támogatást szerezni.

Téged mi motivált arra, hogy szabadúszó legyél?

A szabadabb időbeosztás egyértelműen benne van, illetve az, hogy a magam ura lehessek, a tudat, hogy én vagyok az életem meghatározója, nagyrészt én mondom meg, mi legyen. Néha egyszerűen csak jöttek olyan extra feladatok, illetve partnerek, megrendelők, akikkel csak így tudtam elszámolni. Az a legjobb számomra a teljes szabadúszásban, hogy én mondhatom meg, mikor hol vagyok.

A másik a több lábon állás lehetősége. Mindig legyen több forrás, ahonnan bevételem van, mert már több esetben előfordult, hogy 1-1 forrás megszűnt valamilyen okból (többnyire a megrendelő nehézségei is benne voltak, likviditási gondjaik lettek, beteg lett, és sajnos olyan is volt, hogy elhunyt). Ha van 2-3 forrásunk, akkor kevésbé kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem tudjuk finanszírozni a napi, heti, havi kiadásainkat. Egy fix munkahelyen, fix fizetéssel, fix időbeosztással lehet, hogy egyszer csak vége a dalnak, és akkor mehetünk sorban állni a munkaügyi központba. Bár vannak kockázatok és lehetőségek is a szabadúszó létben. Ha gyerekem is van, akkor főleg jobb, ha szabadon mehetek érte, vihetem, hozhatom, szabadon mozoghatok. Igaz, a bevétel a rátermettségemen is múlik, de nincsenek luxus igényeim.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti blogolási időszakra? Mi a legkedvesebb emléked a blogoddal kapcsolatban?

Éppen vége lett egy munkahelyemnek és jött egy ötlet, hogy szeretném megtanulni a weboldal kódolást (HTML, CSS), és volt apropó: a fenntartható öltözködés, életvitel. Freeblog.hu felületen kezdtem, apránként jutottam el a saját fenntartású oldalig (illetve bérelt tárhely, saját szerkesztés, fenntartás). A freeblog.hu 2013 februárjában vagy márciusában egyszer csak teljesen lefagyott. Nekem akkor már volt Joomla weboldalam, tudásom, hogy migráljam, de közel voltam a szüléshez. Akkor lementettem az anyagomat és 20142015-ben migráltam más felületre (először a blog.hu, majd a WordPress nyert, azóta a webes keretrendszerekkel ismerkedem).

Sok kedves és pozitív emlékem van, talán a civil szervezetekkel való közös munkám hozta a legtöbb pozitívumot. Volt, hogy kézműves workshopot is tartottam, önkéntes alapon. Az önkénteskedés, a ruhabörzék sokat adtak. Ők munkaerőt, ötletet, „reklámot” kaptak, én tartalmat. A várandósság alatt, és gyermekem születése után ebből szinte mindent le kellett adnom, de legalább virtuális kapcsolat még ma is van néhány korábbi kontakttal. Talán a workshopra való felkérés volt a legnagyobb siker. A másik pedig, hogy részt vettem egy filmfeliratozási projektben, amiért végül pénzt is kaptam, és sokat tanultam, továbbá részt vehettem csoportos elvonuláson az egyik társasággal. Közösségben voltam, bár (fizetős) munkám abban az időben nem mindig volt, hihetetlen örömöt és értékességérzetet adott, hogy volt

társaságom, közösségem, volt kihez csatlakozni. Sok jó embert ismertem meg. Jó munka- és szinte baráti kapcsolatok születtek.

Mi kapcsol ki a rengeteg minden mellett, mivel foglalkozol szabadidődben, ha van olyan?

A kreatív hobbi: az ékszerkészítés. Számos technikát gyakorlok, imádok pepecselni. Varrás, vagy a naplóm (Bullet Journal) elkészítése, olvasás. Néha a család, a házi kisállatok (most éppen törpehörcsög és akvárium van), videózás (utóbbiból hetente igyekszem megnézni párat, önismereti és kreatív témában is). „Jós” – vagy sokkal inkább önismereti – eszközök és módszerek: A tarot és az asztrológia érdekel, hobbiszinten gyakorlom, olvasom, hallgatom. Mostanában ez utóbbiak kötnek le. Gyakran ötvözöm is a hobbikat. Maga a Bullet Journal módszer is lehet színes és kreatív. Sokan ezzel a színesebb oldalával találkoznak a Pinteresten, az Interneten általában, és ezért ezzel is azonosítják, de nem feltétlenül kell színesnek lennie. Aki nem tud rajzolni, festeni, az is vezethet journalt, de én pont azt imádom benne, hogy kiélhetem benne a kreativitásomat. 2010 óta vezetek (2019 óta online is) holdnaptárt a blogon. Voltak letölthető verziók is.

Mit ajánlanál azoknak a hallássérült olvasóinknak, akik gondolkoznak rajta, hogy szabadúszóként dolgozzanak, vagy vállalkozást indítsanak?

Vágjanak bele, próbálják ki magukat olyan területen, amiben ügyesek, először csak részidőben. Keressenek akár mentort, vagy

startup vállalkozásokat támogató cégeket (pl. Angyalbefektetők), mert ilyenek már idehaza is vannak. Számos olyan szakma van, ahol kevésbé a hallásra kell támaszkodni: fordítás, lektorálás (megolvasás), irodalmi szerkesztő, korrektor, vizuális szakmák, kézügyességet igénylő szakmák, szoftverfejlesztés többek között, a teljesség igénye nélkül. Olyan szakmák ezek, ahol a vállalkozói lét ma már szinte elvárás, vagy jól tud működni és aránylag csendes tevékenységek is. Viszont néha kell kooperálni másokkal, így nem „zombulunk be”.

Ma már a digitalizáció mindenhol jelen van, a kommunikációban is, nem kell a világtól teljesen elvágott remeteként élni – hacsak nincs erre kimondottan erős indíttatásunk. Igazából a hangtechnikus, tűzszerész és nagyon zajos szakmákon kívül szinte bármilyen területen lehet ma már hallássérültként vállalkozni, dolgozni egy jó ötlettel. Keresni kell a piaci réseket, de nyilván egyénileg is át kell gondolni (a károsodás mértéke, egyéni adottságok, képzettség nyilván befolyásolják), ki milyen

pályán tud jobban érvényesülni. Ki kell próbálni, bele kell vágni és kitartani. Kezdetben jó, ha van olyan, aki tud ebben segíteni. Nekem adta magát a tevékenységem, de aki nem biztos abban, mi lenne jó számára, érdemes coach-ot vagy tanácsadót megkeresni, könyvtárban, interneten a vállalkozói irodalmat böngészni. Akár csatlakozni másokhoz.

Milyen céljaid vannak a jövőben?

A webes technológiák területén önállóan is tanulok, de talán még ezen a területen szeretnék iskolát, képzéseket is elvégezni.

Szeretnék tényleg teljesen önálló lenni: egy 100%-ig önálló otthont, egy vállalkozást megteremteni, a gyerekemet is erre nevelni. Kreatív gyerek, szerencsére.

Talán egy klasszikusabb szakmát is kitanulok, ha nagyobb lesz a gyerekem, amely nem, vagy kevésbé kötődik számítógéphez: a sminkes, vagy színtanácsadó szakma nagyon vonz, de ezeknek anyagi feltételei vannak. A cukrászat is vonzana, de az nem biztos, hogy jó választás lenne számomra, mert édesszájú vagyok, és biztos többet ennék a kelleténél. Egyébként a jó kézügyességemet kihasználó szakmák felé tendálok. Valamilyen kézműves tevékenységben biztosan örömömet lelem bármikor, de ehhez tényleg kell egy stabil háttér, hogy bele merjek vágni. Kóstolgatok, próbálgatok technikákat.

„…AZ ESŐ MEGÁLLÁS NÉLKÜL, TÖBB ÓRÁN KERESZTÜL

ESETT! MEGÁLLT AZ ESZÜNK!

ELKEZDTÜNK GONDOLKOZNI, HOGY MI LEGYEN…” – ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ AZ ALPÉBÓL

KÉT JÓBARÁT ELINDUL TÚRÁZNI AZ ALPÉBA. MIT VITTEK MAGUNKKAL EGY

ILYEN HOSSZÚ TÚRÁRA? HOVA „BÚJTAK” AZ ESŐ ELŐL? VAJON BÍRTÁK

A TÁVOT? KISS ÁDÁM ÉS TULCSIK MARCELL MESÉL A KALANDJUKRÓL.

HA KÍVÁNCSIAK VAGYTOK, TARTSATOK A SRÁCOKKAL!

Élménbeszámoló: Kiss Ádám és Tulcsik Marcell

2. NAP

CSALÁDBAN,

A JELEKET…”

VIDEÓINTERJÚ KÁRPÁTI ÁRPÁD ÁLMOSSAL

ÁLMOS ÚJPEST LEGJOBB GIMNÁZIUMÁBA JÁR, VERSENYSZERŰEN

CURLINGEZIK, SZABADIDEJÉBEN SZÍVESEN XBOXOZIK, FILMEKET NÉZ. UGYANOLYAN ÉLETET ÉL, MINT HALLÓ OSZTÁLYTÁRSAI. MENNYIRE

SEGÍTŐKÉSZEK AZ OSZTÁLYTÁRSAI, TANÁRAI? ŐK MEGTANULTAK MÁR JELELNI? VAJON MINDEN ÓRÁRA ELKÍSÉRI A JELNYELVI TOLMÁCSA?

KATTINTSATOK A VIDEÓRA, HOGY JOBBAN MEGISMERHESSÉTEK ÁLMOST.

HA SZÍVESEN MEGTANULNÁL

JELELNI, ITT TALÁLOD

ÁLMOS TIKTOKJÁT

„…VAN EGY HALLÓ IS A

NYÜZSI, A KUTYÁM. Ő PICIT TUD JELELNI, PONTOSABBAN ÉRTI

HÁTBORZONGATÓ, HIHETETLEN, FELFOGHATATLAN… EZ TÉNYLEG

MEGTÖRTÉNHET?

FEBRUÁR 24-ÉN KEZDŐDÖTT SZÁMUNKRA MINDAZ, AMIRŐL A LEGRÉMESEBB ÁLMUNKBAN SEM GONDOLTUK, HOGY MEGTÖRTÉNHET. NEM, (MÉG) NEM ITT MAGYARORSZÁGON, DE A KÖZVETLEN SZOMSZÉDUNKBAN, IGEN!

Aháború kirobbanásáról a médiából értesültünk.

A SINOSZ központjában azonnal a siket és nagyothalló sorstársak kiszolgáltatott helyzetére gondoltunk, és kerestük az útját, módját annak, hogyan segíthetnénk. A háború kirobbanásának 2. napján felvettük a kapcsolatot az Ukrán Siketek Szövetségével, és jeleztük segítő szándékunkat. A szervezet elnök asszonya azonnal megosztotta különböző ukrán felületeken az információkat, és pár nap múlva már meg is érkezett Szövetségünk épületébe az első menekültcsoport.

A SINOSZ munkatársai minden egyéb tennivalót ideiglenesen félretéve egy emberként álltak bele a feladatba. Szálláshelyet kellett létrehoznunk, amihez 25 katonai ágyat, matracokat, takarókat kaptunk a Magyar Honvédségtől. A székház színháztermét rendeztük be, ahol 25 ágyat tudtunk elhelyezni, és a gyerekek számára egy gyerekjátszósarkot alakítottunk ki. Ezenfelül egy termet étkezésre és közösségi együttlétre, egy másikat pedig az adományruhák kipakolására használtunk.

Eszmélni se volt időnk, már érkeztek is Ukrajnából, Kárpátaljáról az első siket, nagyothalló emberek, családok autókkal. Voltak, akik csak menedéket, 1-2 napra szállást, megnyugvást kerestek nálunk továbbutazásuk előtt. A legkisebb baba alig 2 hónapos volt.

Néhányan a kisállataikat is elhozták otthonról: volt egy beteg cica, akit állatkórházba kellett vinni, de kis és nagy kutya is előfordult.

Volt, aki a hallókészülékét hagyta otthon, újat kellett készíttetni. Azt vettük észre, hogy szinte mindenki egy kézi táskával érkezett,

nem volt idejük tervezgetni, pakolászni, mérlegelni, hiszen az életüket mentették.

Több alkalommal létszám felett érkeztek, késő este, nekünk pedig nem volt annyi ágyunk… De örültek, hogy fedél van a fejük felett és „megágyaztak” takarókból a padlón… Támogatásból vásároltunk matracokat, párnákat, takarókat, igyekeztünk minél jobban elviselhetővé tenni ezt az embertelen helyzetet.

Örömmel tapasztaltuk, hogy adományszámlánkra időközben nagyon sokan utaltak pénzt, így ebből tudtuk fedezni

váratlan kiadásainkat, amelyből volt bőven.

Szállás mellett ellátást is biztosítottunk az érkezőknek, a Help for Fun civil csoport akciójának köszönhetően folyamatosan meleg ételt tudtunk biztosítani a menekültek számára itt, a házban. Ezen időszak alatt 273 főt láttunk el szállással, információval, szomszédos országokra vonatkozó lehetőségeikkel. Több mint 2 héten át tartottuk a frontot, és napi 24 órában kezeltük a krízishelyzetet. Éjszaka sem hagytuk őket magukra, 1 fő siket önkéntes 1 fő jelnyelvi tolmáccsal van készenlétben arra az esetre, ha netán éjszaka is szükség volna segítségre. A kollégák felfújható matracokon a KONTAKT egy-egy helyiségében pihentek, ügyeltek.

Örömmel tapasztaltuk, hogy adományszámlánkra időközben nagyon sokan utaltak pénzt, így ebből tudtuk fedezni váratlan kiadásainkat, amelyből volt bőven. 50 ezer forintot kel-

lett egy duguláselhárítás miatt fizetnünk, mert a rendszer nem bírta a terhelést. A parkoló ukrán autók után is díjat kellett fizetnünk, mert az önkormányzat egy bonyolult procedúrához kötötte az ingyenességet, amelynek igénylésére sokszor nem volt időnk. Közben folyamatosan kerestük az egyéb szálláslehetőségeket. A kríziskezelés alaposan felemésztette a hivatal kapacitását, vállalt feladatainkra szinte alig maradt idő és erő. A csoportok folyamatosan érkeztek. Kénytelenek voltunk intézményes segítséget kérni. Megkerestük a Katasztrófavédelmet, akik az ügyet végül az EMMI-hez, azon belül az egyházhoz és a Szociális és Gyerekvédelmi Főigazgatósághoz irányították. Néhány nap múlva 2 lehetőséget kaptunk, amelyek közül az egyiket el is fogadtuk annak infrastruktúrája, elhelyezkedése miatt. A XIV. kerület egy használaton kívüli épületét kaptuk meg, amelyben 8 szoba, kulturált fürdő és konyha helyiség teszi elviselhetővé az itt tartózkodást. A személyi segítésre így is szükség

van, de siket/nagyothalló önkéntesek vállalják és felelősséggel végzik ezt a feladatot.

A nálunk megforduló menekültek listája folyamatosan bővül. Jelenleg 2 család is párhónapos csecsemővel várja sorsának alakulását. Időközben formálódik egy olyan csoport, akik inkább maradnának. Részükre a Menedék

Egyesület tartott egy részletes tájékoztatást arról, hogy milyen lehetőségeik vannak, illetve lesznek, ha végleg itt szeretnének letelepedni.

Köszönjük minden önkéntesnek, munkatársnak, tolmács kollégának, anyagi támogatóknak, hogy velünk vannak ezen a nehéz és nagyon megrázó úton.

MASZKHASZNÁLATI PROBLÉMA A

MUNKAHELYEN

SOKAKNAK JELENTETT PROBLÉMÁT A MASZK. ÉN AZT GONDOLTAM, NEM FOG NAGYON MEGVISELNI, HISZ HALLANI UGYANÚGY FOGOK. A

SZURDOPEDAGÓGUSOM TANÍTOTT SZÁJRÓL OLVASNI, DE IGYEKEZETT, HOGY ANÉLKÜL IS MENJEN. SZÉPEN IS TUDOK SZÁJRÓL OLVASNI, DE A

COVID IDEJÉN JÖTTEM RÁ, MENNYIRE IS FONTOS SZÁMOMRA. MENNYIRE MÁS, HOGY HA TELEFONBA BESZÉLEK VALAKIVEL, AKKOR FELVESZEM

A HANGERŐT ÉS ÉRTENI FOGOM, MINTHOGY SZEMÉLYESEN CSAK AZT

A HANGERŐT „KAPOD”, AMIT ADNAK, NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI.

Írta: Cseke Viktória

Jelenleg egy szaniterboltnál dolgozom. Pár hónapja

vagyok ott, és pont akkor

kezdtem el vevőkkel foglalkozni, mikor novemberben bevezették újra a… maszkhordást. Na semmi baj, biztos nem lehet olyan borzalmas, megoldom... Aha, ja.

Tényleg igyekeztem, de így, hogy nem láttam a szájukat, semmit sem értettem.

A céggel csináltunk egy cédulát, amin ez áll: „Hallássérült vagyok. Kérem segítsék a munkámat”. Ebből is rengeteg félreértés volt. Volt, akinek fel se tűnt, volt, aki azt hitte, teljesen siket vagyok. Volt, akinek mondtam, hogy beszéljen hangosabban, erre ugyanolyan halkan elmondta.

Szóval ebben a pár hónapban rájöttem, mennyire nem érdekli a többieket a hátrányos helyzetű ember. Azt hittem, több empátia van az emberekben, de ismét csalódnom kellett. Voltak, akik nagyon rendesek voltak, és hangosabban beszéltek, vagy ameddig bediktálták a nevet, lehúzták a maszkot. Volt, aki megdicsért, milyen szépen beszélek és hallok ehhez képest. Volt, aki mondta, nem is kell nekem a cetli.

Elég nagy nehézség volt számomra. Nagyon utáltam akkoriban vevőzni, mert kellemetlennek éreztem ezt a helyzetet. Tudom, nem én tehetek róla, de remélem, ti is értitek ezt az érzést. Nagyon sokszor volt félreértés ebből, mert nem értettem, amit mondtak. És volt, hogy kértem, írják le inkább, de látszott rajtuk, hogy mekkora „teher” ez nekik.

Inkább bent ültem az irodában. Amikor meghallottam, hogy nem kell maszk, én voltam a legboldogabb ember, akit láthattatok volna. Újra szerettem kiülni, segíteni, foglalkozni a vevőkkel. Újra megnyílt előttem a világ.

A PSZICHOLÓGIÁ R ÓL MINT SZAKMÁRÓL

LÉLEKGYÓGYÁSZ, DILIDOKI, PSZICHOMÓKUS? SOKUNK SZÁMÁRA

ISMERŐS KIFEJEZÉSEK. AZONBAN RENGETEG NEGATÍV SZTEREOTÍPIA

ÖVEZI A PSZICHOLÓGUSOKAT ÉS A PSZICHOLÓGUSHOZ VALÓ FORDULÁST. TULAJDONKÉPPEN EZ EGY SEGÍTSÉGKÉRŐ FORMA, AMELY AZ EMBEREK LELKÉT MEGGYÓGYÍTHATJA. SOKAN EZEK MIATT A NEGATÍV VÉLEMÉNYEK MIATT NEM MERNEK PSZICHOLÓGUSHOZ FORDULNI, AZONBAN SZERENCSÉRE MÁRA MÁR SOKKAL

ELFOGADOTTABB A LELKI SEGÍTSÉGKÉRÉSNEK EZ A FAJTÁJA.

Írta: Réz Dorina

De ki ő, és mit is csinál egy pszichológus?

Pszichológus csak az lehet, aki elvégzi a pszichológia alapképzést, ami viselkedéselemző végzettséget ad, ezért kötelező elvégezni utána a mesterképzést, ha valaki ténylegesen pszichológus szeretne lenni, és így szerezhető meg az okleveles pszichológusi diploma. Fontos, hogy a pszichológusi végzettséggel még nem lehet terápiát tartani. Az egyetem után sok helyen el lehet helyezkedni, de érdemes akár munka mellett egy módszerspecifikus képzést is elvégezni.

Ez sokféle lehet: kognitív viselkedésterápia, pár- és családterápia, művészetterápia, pszichodráma – a teljesség igénye nélkül. Ha az illető klinikusként szeretne dolgozni, akkor érdemes a klinikusi szakképzést elvégezni, ami után végezhető el a pszichoterápiás képzés, ekkor válhat valakiből pszichoterapeuta, aki már végezhet terápiát.

A pszichológus legfőképp azzal foglalkozik, amilyen problémával a kliens hozzáfordult. A sok pszichológus között is változhat, hogy milyen szemléletben dolgoznak. Vannak, akik az itt és most problémáira fókuszálnak, de más pszichológusoknál előjöhetnek a gyermekkorban átélt problematikák. Egy ülés nagyjából egy 50 percig tarthat, azonban a terápia hossza változhat a különböző szemléletekben. Így például a kognitív viselkedésterápia 1020 ülésből állhat, míg a pszichodinamikus szemléletű terápia több évig is eltarthat.

Miért érdemes

pszichológushoz járni?

Ez a kérdés mindenkiben másképpen fogalmazódhat meg, mivel nem csak akkor érdemes pszichológushoz járni, amikor valami probléma van, de ez a legjellemzőbb. A pszichológus segíthet a problémák és különböző nehézségek megértésében, illetve a trauma- és gyászfeldolgozásban is. A pszichológusnál az önismeret is nagyban fejleszthető, illetve a mentális jóllét szempontjából is érdemes pszichológushoz fordulnunk.

MIT TANULHATTUNK AZ ELMÚLT IDŐSZAKBÓL?

TALÁN MONDANOM SEM KELL, MENNYI MINDEN TÖRTÉNT AZ

ELMÚLT 3 ÉVBEN. RÖVIDNEK TŰNIK, PEDIG MÁR MAJD’ 3 ÉVE TAPOSSUK EGYMÁS UTÁN A KRÍZISEKET, AZ ÉLET ÁLTAL HOZOTT FELADATOKAT. KEZDVE A VÁRATLANUL RÁNK TÖRŐ COVIDDAL, MAJD PEDIG MOST A HÁBORÚS FENYEGETETTSÉGGEL. AKARVA, AKARATLANUL – MINDEN HAT RÁNK. A BESZÉLGETÉSEK SORÁN ELŐKERÜL A SZORONGÁS, A PÁNIK, A „NINCS ELÉG IDŐM” ÉRZÉSE IS.

Írta: Kiss-Weidinger Veronika

FÉNY és SÖTÉTSÉG harca

Popper Péternél olvastam egy elmélkedést arról, hogy vajon az evolúció során az ember jelleme, az erkölcsi érzéke fejlődött-e valamennyit? Úgy látszik hogy nem nagyon. Vannak testi változások, vannak szellemi változások, de mintha úgy tűnne, az egyéni érdek, a pénz, a hatalom szeretete nem tud változni az emberiség történetében. Mi, átlagemberek a 21. századba érve úgy gondoltuk, a legnagyobb és legfenyegetőbb dolgokon túl vagyunk. Szembe tudunk nézni a legroszszabb betegségekkel, és a háború mint olyan is elkerül bennünket. Az élet sajnos ránk cáfolt. Ismét megmutatta a valódi arcát a természet, az élet, és az emberi kicsinyesség, önzőség. Vajon ez a harc valaha át tud formálódni a JÓ irányába? El tudja-e érni az emberiség azt a fokot, ahol nemcsak technikai, de lelki és spirituális fejlettséget is tudna mutatni?

REMÉNY

A háború és a Covid is elhozta azt, amit reménynek nevezek. A Covid alatt is szerveződtek csoportok, egyéni kezdeményezések azért, hogy azok, akiket a legjobban sújt a helyzet könnyebben viselhessék a rájuk mért csapásokat. És épp ilyen örömmel látom azt, hogy most emberek önzetlenül segítenek az ukrán menekülteknek, szervezetek önkéntes munkával állnak helyt ezekben a válságos időkben. Engem mégis az egyéni szerveződés érint meg. Sok barátom, sok ismerősöm megy ki önkénteskedni, utal pénzt, készít szendvicset, és pakol össze a menekültek számára fontos dolgokat. Az emberiség talán mégis rendelkezik az együttérzés, a támogatás erejével. Azt látom, egyre többen értik meg azt, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. Mind

ugyanabban a cipőben járunk. Kerülhetünk mi is ebbe a helyzetbe. Így aztán az együttérzés egyre jobban kinyílik, mint egy virág.

MIT tanultunk ebből az időszakból?

Csak a pillanat számít. Nem érdekes, mi volt a múltban, és persze tervezz a jövőre, mert az szükséges, de a pillanat, a jelenlét számít. Csak az számít, hogy itt és most boldog legyél.

Nem különbözőnk egymástól. A hatalom szerint igen. A hatalom szerint te egy test vagy, amely a hatalom része. De nem így van. Ugyanazon fontos részei vagyunk az univerzumnak. Mindannyian félünk, szeretünk, aggódunk, létezünk.

Az élet állandó változás. Minél jobban hozzászoksz ehhez a gondolathoz, annál jobban uralod az életed nehéz pillanatait. Nem lehet megállítani az időt. Nem lehet megmerevíteni a jelent. Állandó, felgyorsult változásban élünk, amely még mindig tart. Légy reziliens!

Szeress! Nincs más megoldás, csak a szeretet. Nincs más fontos az életben, csak a szeretet. Az ölelés, a kapcsolattartás, a támogatás! A szeretet az egyetlen olyan esszencia, amelyet magunkkal viszünk. Sem tárgyak, sem pénz, sem pozíció nem tesz boldoggá. Légy a jelenben, és szeress! A kedvesünk, szerettünk hiánya semmi mással nem pótolható.

Egy biztos, ezek a változások még zajlanak. Még sok minden áll előttünk, amelyben helyt kell állnunk. Fontos a hit, a remény, a pozitív gondolkodás. Ha szorongást, félelmet tapasztalsz, bátran kérj segítséget!

Mindenkinek szép napokat!

A MAGABIZTOSSÁG VÁGYA ÉS VALÓSÁGA

MAGABIZTOSNAK KÉNE LENNEM. EL KÉNE MAGAM ENGEDNEM. OLYAN MONDATOK EZEK, AMELYEK VALAMILYEN FORMÁBAN

LEGTÖBBÜNKÖN ÁTSUHANNAK. EZEK A MONDATOK MIND ARRÓL SZÓLNAK, HOGY HOGYAN VAGYUNK A KAPCSOLATAINKBAN, ÉS VALAMILYEN FORMÁBAN A KAPCSOLATOK ELVESZTÉSÉTŐL VALÓ

FÉLELEM MUNKÁL BENNÜK. MINDEGYIK ARRÓL SZÓL, HOGY MILYENNEK KELL LENNEM AHHOZ, HOGY SZERETHETŐ VAGY “NORMÁLIS” LEGYEK.

Írta: Vecsernyés Anna

Akérdés viszont az, hogy olyan belső utasítások-e ezek, amelyek tényleg segítenek bennünket és a kapcsolatainkat. Nézzük csak meg! A “magabiztosság” és az “elengedés” hihetetlenül sokrétű és kellően ködös fogalmak. Mi az, hogy magabiztosság? Ki mondja meg? Hányféle formája van? Miért pont bizonyos formájára vágyunk? A magabiztosság mindenki számára mást jelent, valójában mindenki más képet alkot arról, hogy milyennek is kellene lennie ahhoz, hogy szeressék, vagy ahhoz, hogy ne rendelje magát alá másoknak. A magabiztosság ezért nem egy egyetemes mérce, nem egy közös szabályrendszer, amelynek ha megfelelünk, akkor majd biztosan minden rendben lesz. Hanem nagyon egyéni, és mindenkinek inkább a saját félelmeiről, belső kritikus hangjairól és a megalkotott énideáljairól szól. Így aztán az, ahogyan a magabiztosságról gondolkodunk, nem feltétlenül kapcsol minket össze másokkal – és nem is biztos, hogy segít nekünk abban, hogy tényleg a velünk szemben álló emberhez kapcsolódjunk. Az is lehet, hogy neki teljesen másra lenne szüksége tőlünk,

mint amit a magabiztosságról alkotott fogalmunk alapján gondolnánk. És az elengedésre, a lazaság fogalmára ugyanez vonatkozik.

Ezért a magabiztosságról, elengedésről szóló belső utasításaink nem feltétlenül hasznosak vagy segítőek számunkra. Nem vezetnek minket jól.

Sokszor érkeznek a kliensek a rendelőbe azzal, hogy magabiztos(abb)ak szeretnének lenni. A megfogalmazott kér-

A magabiztosság mindenki számára mást jelent, valójában mindenki más képet alkot arról, hogy milyennek is kellene lennie ahhoz, hogy szeressék, vagy ahhoz, hogy ne rendelje magát alá másoknak.

dés a legtöbbször valahogy így hangzik: Hogyan lehetnék magabiztos(abb)?

Én pedig azt kérdezem: Mi egyáltalán a magabiztosság? Mit jelent, ha nem vagy magabiztos? Mi a magabiztosság ellentéte?

Mivel a magabiztosság fogalma hihetetlenül sokrétű és kellően tág, ezért érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálnunk. Egyik első lépésként érdemes megnézni, hogy mit nem jelentenek ezek a fogalmak számunkra. Miket zárnak ki?

Hiszen fontos információt hordoz az, hogy mik azok a dolgok, amiket ezekkel a belső utasításokkal távol igyekszünk tartani magunktól. A magabiztosságról alkotott képe mindenki számára kizár bizonyos dolgokat. Mindenkinek a belső képe más-más dolgokat tesz félelmetessé, nemkívánatossá. Más helyzetekben, más érzések hatására szólal meg a belső vészcsengőnk: “Nem, nem érezheted magad így! Nem viselkedhetsz így! Veszélyes! El fognak utasítani!”

KÉRDÉSEK, AMELYEKET MÉG ÉRDEMES LEHET FELTENNI:

 Hogyan néz ki a magabiztosság?

 Mit kapunk meg tőle?

 Miért érzed szükségesnek a magabiztosságot?

 Mitől véded meg magadat a magabiztossággal? Milyen félelmeid valóra válását kerülöd el vele?

 A magabiztosság mint kitűzött cél valóban segíti a kapcsolódásaidat?

 Amikor magabiztosságra törekedsz, olyankor a másik történeteit és érzéseit jobban, vagy kevésbé érzed át?

 Amikor magabiztosságra törekedsz, olyankor jobban, vagy kevésbé töltenek fel az interakciók?

 És végül: Mennyire kell magabiztosnak lennünk igazából?

Ha tetszett ez a cikk, kövesd további gondolataimat a Facebookon és az Instagramon . Hamarosan indul a Híd-projekt nevű hírlevelem is, amely pedig kiemeltebben a másságok, különbözőségek témájáról szól.

HALLÁSSÉRÜLTKÉNT MILYEN AZ ANYASÁG?

SOKSZOR MEGKAPOM EZT A KÉRDÉST. NEM TAGADOM, RÖGTÖN

RÁVÁGOM, HOGY VANNAK NEHEZEBB, VANNAK KÖNNYEBB NAPOK.

LEMMI SZÜLETÉSE ÓTA HALLÓKÉSZÜLÉKBEN ALSZOM, HOGY TUTIRA

FELKELJEK ÉJSZAKA, HA SÍR. SZERENCSÉRE EZ NEM JELENT GONDOT, NEM

NYOMJA A FÜLEM, NEM FÁJ EGYÁLTALÁN. TERMÉSZETESEN ELEMMEL FEL VAGYOK KÉSZÜLVE, HISZ ÍGY GYORSABBAN MERÜL EZ A KIS SZERKEZET.

Írta: Tomasovszki Lili

Az biztos, hogy jobban kell figyelni hallássérültként a kicsire. Ha éppen főzök, ha éppen hajat mosok, ha éppen takarítok és nem a kiságyban alszik

Lemmi, mindig ott van szem előtt. Inkább ugrálok hozzá, ha kell percenként, minthogy egyszer ne halljam meg, ha baja lenne.

Nem tagadom, sokszor estére nagyon el tudok fáradni, főleg egy nyűgösebb nap után. Nem egyszer volt olyan, hogy vagy 3-szor kérdeztem vissza a páromtól, hogy mit mondott, mert egyszerűen úgy kimerült a fülem is, hogy nem hallottam, amit mond.

De egyébként, imádok anya lenni! Imádom a kisfiam, ahogy mosolyog rám, ahogy tud játszani a hangszínével, akármennyire fülsértő! Vagy amikor rájön az 5 perc és röhögőgörcse van, ha éppen valami vicces fejet vágok, vagy hangot adok ki.

Csoda, ahogy láthatom egy új élet fejlődését napról-napra. Amilyen sok dolgot megtanít ez a kis ember nekünk: feltétel nélküli szeretet, bizalom, vigyázás, odafigyelés. Nem gondoltam volna, hogy enynyire jó érzés lesz anyának lenni!

Januárban töltöttük már a 7. hónapot… Hogy rohan az idő! Még csak most rohantunk be a kórházba, és már ott tartunk, hogy lassan ülni és mászni fogsz! Már minden „lépésedre”, mozzanatodra figyelni kell, nehogy bajod essen. Szinte már látom, hogy amint elkezdesz járni, felköthetem a nadrágomat!

Az étvágyadról ne is beszéljünk! Eddig szerencsére mindent megeszel, amit készítek Neked. Megmondom őszintén, picit izgultam,

hogy fogunk boldogulni a kanállal való evéssel, de szerencsére nagyon ügyesen eszel.

A „legfontosabbat” majdnem elfelejtettem! Minden Anyuka „rémálma” az a fránya fogzás… Mire betöltöttük a félévet, kibújt 2 fogunk. Ennyi szenvedést, ennyi álmatlan éjszakát, ennyi keserves felsírást esténként… El nem tudom képzelni, milyen fájdalmat élhetnek át ezek a kis csöppségek. Szóval Anyatársaim, KITARTÁST!

És nem utolsó sorban, beszélnék pár szót a házasságról is. Sokszor lehet olvasni, hallani, hogy gyermekszületés után nincs élet… Pedig van! Ehhez nincs másra szükség, mint egy csodás partnerre. Egy olyan partnerre, aki támogat, aki segít, aki melletted van jóban-rosszban. Ezenfelül még egy támogató családra! Akikre számíthatsz, ha szeretnél egy kicsit a pároddal kettesben lenni. Nálunk már feltöltődés volt egy boltban való vásárlás is.

Szerencsére Nekünk ilyen a családunk mindkét ágról. Lemmi is szeret a társaságukban lenni, az biztos, hogy ilyenkor egy percig sem unatkozik!

Anyukák, merjétek a nagyszülőkre bízni a gyermekeiteket, hisz Nektek is szükségetek van „énidőre”, párotokkal eltöltött időre!

TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS

ITT A TAVASZ, ITT VAN ÚJRA, ÉS A NAGYTAKARÍTÁSBA IS BELE FOGUNK ILYENKOR, MÉG HA NEM IS MINDNYÁJAN. SOKUNK MÁR ILYENKOR BOSSZANKODIK AZÉRT, MERT MINDENT IS EGYSZERRE SZERETNÉNK LEBONYOLÍTANI ÉS MEGOLDANI, RENDBE TENNI. NEM IS BESZÉLVE A SZELEKTÁLÁSRÓL.

Írta: Sarkadi Klaudia

Nem kell mindent egyszerre megcsinálni!

Fontos tudni, hogy nem kell mindent egyszerre lebonyolítani a takarítással együtt. Először is, amire tényleg szükségünk lesz az egy tervező lista, hogy átlássuk tisztán, pontosan milyen helyiséget akarunk kitakarítani, átrendezni, és ha úgy van, akkor szelektálni a ruhákat, játékokat, cipőket és esetleg a nem használt gépeket is, ami lehet akár egy porszívó, mert van már egy új helyette. Ha a listával készen vagyunk, akkor már csak be kell beosztani ezeket a teendőket napokra vagy akár hetekre, attól függ, hogy menynyire tudod beosztani a saját idődet, és mikor tudsz a legjobban figyelmet szakítani ezekre, egy órát vagy akár kettőt is. Nem kell mindent is egyszerre! Csak szépen, lassan és fokozatosan. Kezdjük akár a fürdőszobával, talán az a legkisebb helyiség a lakásban (hacsak valakinek nincs nagyobb fürdője). Másnap pedig az egyik szobában mondjuk szelektáljuk a ruháinkat, ha arra szükség van, de nem muszáj. Aztán ha sikerül jó időt kifogni, akkor jöhet az ablakpucolás, és így szépen sorban: Minden napra beosztani valami apró részt, szobát.

Ezt tegyük a szelektált holmikkal

Első körben érdemes a családunkon belül érdeklődni, hogy nincs-e szükség valamelyik holminkra, esetleg nem tetszenek-e a szelektált ruhák, cipők nekik is, vagy ha akadt olyan elektronikai cucc, amelyet mi már nem használunk – mint pl. porszívó, felmosó vagy rizsfőző és sorolhatnánk –, azokat is inkább kérdezzük meg, hogy ők nem használnák-e szívesen. Természetesen csak ha még működőképes!

Csinálhatjuk azt is, hogy egy applikáció segítségével eladjuk a cuccainkat: Erre való a Gardróbom app. Én személyesen annyira nem ismerem, sosem használtam, ezért saját tapasztalatot nem tudok hozni. Sokaknál láttam, hogy ők használják, ajánlják másoknak is. Illetve ott van a többi eladós-vevős weboldal. De vigyázat! Nehogy átverjenek minket. Csak óvatosan ezekkel!

Adományozhatunk is egy szervezetnek, akik egy rászoruló családnak továbbítják, vagy egy otthonba szállítják. De ha esetleg te szeretnél erről gondoskodni, akkor elég kihirdetni bármilyen közösségi platformon, mint a Facebook, Instagram. Fel tudod venni a kapcsolatot az illetővel, sőt ha megoldható, még találkozni is tudsz vele személyesen. Ha személyesen nem tudunk találkozni a családdal, akkor sincs semmi baj! Különböző futárszolgálatok is kiszállítják a címzettnek, így ez is megoldás lehet.

Kreativitásra is adhatjuk a fejünket az agyonhasznált, szétszakadt holmiknak új életet is adhatunk! Interneten, YouTube és Pinterest oldalakon szétnézve számtalan lehetőség rejlik, amelyek segítenek, hogy új életet vigyünk a régi ruháinkba, ha egyáltalán nem sajnáljuk hogy még jobban szétszaggatjuk őket, és valami egészen más valami születik belőlük! Például: Pólóinkból könnyen tudunk készíteni pólófonalat. Biztosan hallottad már ezt a kifejezést, pedig nem, nézz utána! Ha tudsz horgolni, akkor könnyen tudsz belőle varázsolni egy horgolt kosarat, tárolót, esetleg kaspót az új növényednek, vagy dekorációt, tényleg bármit! Szakadt farmer? Semmi gond! Ehhez is sok-sok kreatív ötlet van a neten, csak nézelődni kell és ötletelni, hogy te mit készítenél belőle. Kreativitásra fel!

AZ ÁLMOK VALÓRA

VALÓRA VÁLHATNAK

A KARATE MEGMOZGAT, FEJLESZTI A KOORDINÁCIÓS KÉPESSÉGÜNK, SZELLEMÜNK, ÉS A LEGFONTOSABB: NEM TESZ KÜLÖNBSÉGET

FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ ÉS ÉP SPORTOLÓ KÖZÖTT.

Írta: Laczka Zsanett

ár kislányként tátott szájjal néztem a karatés filmeket, a feketeöves nindzsákat. Nagyon szerettem volna én is elsajátítani ezt a harcművészetet, de azt mondták, hogy mozgássérült emberként nekem nem lehet. Gyerekként beletörődtem, hogy nem tanulhatok karatét, de felnőtt fejjel gondoltam egyet, és elkezdtem dodzsókat(edzőterem) megkeresni. A sok elutasítást követően – féltek egy több műtéten átesett mozgássérült embert edzeni –egyszer csak felcsillant a remény: Bár a megkeresett edző nem vállalt, de ismert valakit, aki mozgássérült karatékát edzett. Így kerültem Adrián szenszei (mester, tanár) csapatába. Szerencsés vagyok, mert mozgás- és hallássérült személyként a legprofibb és legelkötelezettebb edző tanítványa lehetek!

Karatét tanulok, övvizsgára készülök, és mellette emberségből is olyan leckét kapok, amely biztosan életreszóló tudást/élményt jelent odaadásból, önzetlenségből, egymásra figyelésből...

NA DE MI IS AZ A KARATE?

Valószínűleg sokaknak csak harc, verekedés, egymás püfölése jut az eszébe, pedig ez teljesen más. A karate mint harcművészet a korai Japánból, Okinava szigetéről származik és onnan terjedt el. Az 14. században megtiltották a közemberek számára a fegyverek használatát. Így alakult ki ez a fegyvertelen harcművészet, melyet maga az elnevezése is tükröz. A karate szó azt jelenti, hogy „üres kéz” (kara = üres, te = kéz), tehát egy fegyverek nélküli pusztakezes harcművészetről beszélünk, mely sok-sok évszázad múlva, az 1900-as években – Funakoshi

MGichin révén, akit a karate megalkotójának tartanak – vált ismertté, és terjedt el a nagyvilágban. Időközben több ágra szakadt, azaz több stílus, iskola (ryu) is létrejött. Mi Adrián szenszeitől a Wado (wa = harmónia, do = út) stílus

Az 14. században megtiltották a közemberek számára a fegyverek használatát. Így alakult ki ez a fegyvertelen harcművészet, melyet maga az elnevezése is tükröz. A karate szó azt jelenti, hogy „üres kéz” (kara = üres, te = kéz).

sajátítjuk el. A Wado-Ryu megalapítója pedig Funakoshi Gichin egyik tanítványa, Ōtsuka

Hironori volt.

A karate nem csak harc, és nem is csak önvédelem. Jóval több ennél. Fejleszti a testet, lelket, szellemet egyaránt. E három harmóniája az alapja a mozgásformának. Az egész testet megmozgató edzések fejlesztik a fizikumot, a koordinációs és a koncentráló képességet, a páros gyakorlatok során pedig fokozottan odafigyelünk egymásra, összehangoljuk mozdulatainkat. Mivel különböző a mozgássérülésünk, és van köztünk, aki halmozott fogyatékossággal is él, az edzőnk külön arra is figyel, hogy mindenkinek az állapotának megfelelő gyakorlatokat tanítson. Akik kerekesszékben edzenek, állásokat, rúgásokat bár nem tanulnak, azon -

ban kézi technikájuk, védéseik, ütéseik, igazán kemények. Én tanulom a lépéseket is, bár a térdem nem mindig akar engedelmeskedni nekem. Nem adom fel, addig gyakorlok, amíg nem leszek képes a rúgásokat is elsajátítani. Egy edzőterem falán olvastam egy idézetet, sajnos nem tudom, kitől származik, de jól összefoglalja azt, ami e csapatot jellemzi: itt „Mindenki a saját korlátait dönti le”. Még ha fáradtan, vagy gondterhelten indulok is az edzésre, a dodzsóból testileg-lelkileg felszabadultan jövök ki másfél óra múlva. Szóval bármilyen klisésen is hangzik, csak annyit mondhatok: Az álmok valóra válhatnak, sose add fel!

Forrás: Facebook: Az I-Karate Hungary Sportegyesület és a Benedek Elek Általános Iskola és Speciális Szakiskola karate szakkörének közössége.

Előre leszögezném, hogy fogalmam sincs, mi folyik manapság a rajzoktatás terén. Az én cikkem egy 16 évvel ezelőtti időt jelenít meg – még leírni is szörnyű, tizenhat év?! –, és ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy jó ötlet-e a kreatív gyerekünket egy rajziskolába beiratni?

Kezdjük az elején. Amikor egy kisgyerek rajzol, nem nagyon vannak szabályok. Hogyan is lennének, hiszen a színek és formák természetes egyvelege a gyermek lelkiállapotának azonnali kivetülése, van jelentősége annak is, hogy egyes alakok miért nagyobbak a másiknál, miért ezt, vagy azt a színt használta. Nemhiába “olvasnak” a rajzokban a gyermekpszichológusok. A gyermeki kreativitás, látásmód határtalan. Élvezetes. Aki figyelt már meg kisgyereket alkotni, láthatta, mennyire beleélni magát. Élvezi, koncentrál, és nem kezd el azon feszengeni, hogy napocska miért a lap közepén helyezkedik el, és miért nem a jobb oldalon. Azt hiszem, én is ilyen gyerek voltam. Élveztem alkotni: zsírkréta, kifestőkönyvek, gyurma, maga az alkotási folyamat. Ezért is tűnt jó ötletnek, hogy ebbe az irányba haladjak tovább. Aki látta az általános iskolás füzeteimet telerajzolva, az hasonlóan bólogatott erre.

A középiskolában kellett rájönnöm, hogy nem vagyok istenadta tehetség. Nem nagyon kedvelem a szabályokat, nem nagyon tudok keretek között rajzolni – aztán ez szépen lassan megváltozott.

Nem tudom, hogy a kamaszévek tehetnek-e róla, de kifejezetten nehéz volt rajzolnom, hiszen nem azt a témát kapod, amit szeretsz: Nem rajzolhatsz egész nap női alakokat, arcokat. Aki járt művészetibe, tudja, hogy vannak lépcsőfokok az oktatásban: geometria, térbeli

testek ábrázolása, aztán a drapéria, csendélet, utána ezek összessége, és legvégül az anatómia, a test és a portré.

És ehhez az egészhez még jön az, hogy megismerkedünk a grafitceruza, szén, pasztell, vízfesték és egyéb eszközökkel. Tartalmas évek voltak ezek, nem nagyon ismertük az unatkozás fogalmát.

Nekem nagyon meghatározó élményem

volt, hogy éppen szénnel rajzoltam, és teljesen elrontottam az arányokat. Teljesen. De akkor és ott, a kamaszénem csak élvezni akarta az alkotást. Jött a tanárnő, nyilván látta, hogy ez így sehogy se jó, és elkente. Az a düh, az a csalódottság annyira elemembe vágott, és bélyeget is nyomott a kapcsolatunkra (a szénnel is és a tanárnővel is).

Azóta a rajzolás még mindig óriási szerelem, de sokkal kritikusabb vagyok magammal – nem nagyon élveztem a rajzolást, nem volt meg az lendület, az alkotás öröme, sokkal inkább a kritikus szemem működött, ez pedig köztudottan meg tudja ölni az alkotási vágyat. Vannak alkotók, akiket régóta különféle közösségi médiaplatformokon követek, továbbá

rengeteg barátom is van, aki alkot. Mindig örömmel nézem a műveiket és közben azon morfondíroztam, hogy nekem ez így miért

nem megy. Az állandó hasonlítgatás, méricskélés más alkotókkal szemben még inkább lelombozott.

A fülemben cseng az a mondat, amit anno a tanárnőm mondott nekünk: „Nektek még nincs stílusotok”. Ez szintén egy elég bántó mondat volt akkor, hiszen egy kamasznak azt mondani, hogy ő ilyen semleges? Hát…

Mindenesetre utólag visszatekintve számtalanszor rájöttem, hogy igaza volt. A stílus az évek során alakul ki. Ki hogyan húzza, kontúrozza a vonalakat, milyen arcokat fest, milyen színekkel dolgozik. Bármikor felismerem a barátaim stílusát, hiszen olyan meghatározóak! Ez az, amit szerintem minden alkotó el akar érni: Hogy felismerhető maradjon, továbbá képes legyen a saját szabályrendszere mellett megújulni, és az alkotása örömmel töltse el, lenyomatként tükröződjön egy adott időszakára.

Azért az akkori rajzoktatásban is felismerhető a kicsit merev szabályrendszer. Nyilván csak azt adták tovább az oktatók, amivel ők is dolgoztak, és amit nekik mutattak. Én ezt hiányoltam, a rugalmasságot, a játékosságot. Ezt mindössze kettő oktatómnál láttam, akiket a mai napig csodálattal figyelek, mert képesek voltak pont arra fókuszálni, hogy a tanítás mellett élvezetessé is váljon az adott elsajátítandó anyag.

A napokban egy videómegosztó portálon találtam egy rajzoktató anyagot. Meglepetésemre könnyedén, érthetően mutatta be a portrérajzolás alapjait, nem éreztem rajta a sarkosságot, a merevséget. A többi videóját is megtekintettem az alkotónak, és szinte pillanatok alatt rögzült egy-egy trükk, amelyet a videó megtekintése után ki is próbáltam. Végre megint olyan lendülettel és élvezettel firkáltam, alkottam mint régen. Számomra az arcok, a portrék azok, azok, amelyek a kedvenc területeimnek mondhatók. Miközben alkottam, megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mennyivel lett volna másabb, mennyivel lenne kiegyensúlyozottabb a viszonyom a rajzolással ha így, ilyen

trükkökkel, ilyen formában oktattak volna? Mennyivel többen foglalkoznának a volt osztálytársaim közül valóban a rajzolással vagy épp festéssel, ha máshogy tálalják számunkra az anyagot?

Miért jobb autodidakta módon tanulni –akár a digitális rajzolást vagy a hagyományosat – mint iskolában? Mennyivel lendületesebbek, mennyivel élettel telibbek azok az alkotások, ahol szabadabb keretek között történt a tanulás folyamata?

A rajzolás önkifejezés. Mernünk kell máshogy látni, merni kell új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, élvezni a folyamatot. Érezni a pasztellport az ujjunkon, erőből satírozni, elmerülni az apró részletekben, és a végén természetesen megcsodálni az alkotást. Nem kell, hogy másnak sokat mondjon – a legjobb művek úgy érintik meg a közönséget, hogy mindenkinek mást jelent.

Azt a cikk végén sem tudom, hogy jó döntés volt-e, hogy megtanultam rajzolni. De azt igen, hogyha gyermekem lesz, szabadabb utat biztosítok neki az önkifejezésben, a színekben és a formákban. Azon leszek, hogy a kreativitás, szenvedély ne égjen ki belőle, de legfőképp örömét lelje abban, amit csinál. Talán ez a legfontosabb az összes közül.

ÁLMAIMBAN VALAHOL ÁLMAIMBAN VALAHOL

SOKUNKAT FOGLALKOZTAT, HOGY MI TÖRTÉNIK VELÜNK, AMIKOR

ÁLMODUNK. LELKÜNK ELHAGYJA-E TESTÜNKET ÉS AZ ÉTERBEN BOLYONG, MÍG FEL NEM ÉBREDÜNK? MIÉRT JÁTSZÓDNAK LE BENNÜNK ILYENKOR

OLYAN TÖRTÉNÉSEK, AMELYEKET A VALÓSÁGBAN NEM IS ÉLTÜNK

ÁT? MIÉRT ÁLMODUNK NÉHA ROSSZAKAT? MEGÁLMODHATJUK-E A

JÖVŐNKET? HIHETÜNK-E AZ ÁLMAINKBAN? SZÁMOS KÉRDÉS, MELYEKRE

HATÁROZOTT VÁLASZT RITKÁN ADHATUNK, DE MEGPRÓBÁLHATJUK

MEGÉRTENI ŐKET. AZ ÁLMOK VÉGIGKÍSÉRIK ÉLETÜNKET AKÁR

AKARJUK, AKÁR NEM. SOKSZOR NYOMASZTANAK, KÜLÖNÖSEN, AMIKOR ROSSZAKAT ÁLMODUNK, DE HA ÖNKRITIKUSAN AZ ÁLMAINK

MÉLYÉRE NÉZÜNK, KÖZELEBB KERÜLHETÜNK A VALÓSÁGHOZ ÉS EZ A

TUDÁS HOZZÁSEGÍT BENNÜNKET AHHOZ, HOGY MAGUNKAT IS JOBBAN

MEGISMERJÜK, AMI A JÖVŐNK ALAKÍTÁSÁNÁL KINCSEKET ÉR.

Írta: Dr. Pánti Irén

Petőfi Sándor az álmokat a természet legszebb ajándékának tartotta, és hitt is bennük.

Jövendölés című versében leírta álmát, amely azt üzente:

„Anyám az álmok nem hazudnak

Takarjon bár a szemfödél Dicső neve költő fiadnak

Anyám, soká örökkön él.”

Petőfi álmai valóra váltak, emléke ma is elevenen él közöttünk. A magyar irodalomban a költő személyét sokáig ő testesítette meg.

Verseit még az egyszerű emberek is ismerték, népdalként énekelték. Külföldön a mai napig ő a legismertebb magyar költő.

Nincs olyan ember, aki ne álmodna alvás közben, de ezeket ébredés után 10 perccel már el is felejti. Az álmodás mégis életünk egyik legtitokzatosabb élménye, néha izgalmas néha érthetetlen, ezért is szeretnénk többet megtudni róla.

Az álom szerepe a különböző kultúrákban

Az álomképek, hangulatok és érzések összessége, ami alvás közben agyunkon fut át. Az hogy milyen üzeneteket hordoznak, mindig foglalkoztatta az emberiséget. Az álom szimbolikus jelentőségét minden kultúra felismerte. A természeti népek mítoszaiban az álom magát a valóságot jelképezte, amelyet az ébrenlétnél is magasabb rendűnek tartottak.

Az álomfejtést már Mezopotámia ősi népei is gyakorolták. Erről a babilóniai Álmoskönyv is tanúskodik, mely Kr.e. a második évezredből

származik. Néhány babilóniai uralkodó az álmai alapján hozott jelentős döntéseket, amihez általában kikérte az „álomtolmácsok” véleményét is. A görög mitológiában az álmok a való világ határain kívül léteztek, és az istenek üzeneteit közvetítették. A római kultúrában is hasonló szemlélet uralkodott. Rómában a különös álmokat a szenátus elé terjesztették elemzésre, hogy a jósok segítségével olvassák ki belőlük az Istenek üzenetét. A jósoknak, az ún. „álomtolmácsoknak” különleges kultusza volt a birodalomban.

A középkor misztikumra fogékony légkörében kedvelték az álom allegóriákat, ennek segítségével keresték a magyarázatot álmaikra. A Bibliában Jahve álmokon keresztül közvetítette akaratát népéhez és kiválasztottaihoz. Ezek szimbolikus álmok voltak, amelyeket Isten segítségével lehetett értelmezni. A bibliai József Egyiptomban megfejtette a fáraó álmát, ezeket az álmokat azonban az Úr kiválasztottjaként csak ő fejthette meg. Megjövendölte, hogy hét bő termést hozó év után hét ínséges esztendő következik, amit csak úgy vészelhetnek át, ha a bőség esztendejében adót szednek, tartalékolnak, és az ínség idején a terményt szétosztják a lakosok között.

A nagyra hivatott emberek születését megelőző anyai álmokban is hittek, amelyek a születendő gyermek jövőbeli sorsát, és kiválóságát volt hivatva megalapozni. Ilyen volt Álmos vezérünk anyjának, Emesének az álma is, akinek álmában a Turul madár azt sugalmazta, hogy születendő gyermeke kivezeti népét Levédiából, és utódai dicső királyok lesznek. Kezdetben az istenek, vagy elhunytak üzenetével, ma a lelkiállapotunk és a körülöttünk történt események hatásával magyarázzák az álmokat.

Álmainkban olyan eseményeket, érzéseket dolgozunk fel, amelyekkel tudatos, éber állapotunkban nem foglalkozunk. Ha az álom intenzív és negatív hatást gyakorol ránk, gondolnunk kell arra, hogy valamilyen megterhelő szituáció váltotta ki bennünk. Ezek a rémálmok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy jobban kell figyelnünk életünk jelentős eseményeire.

Érdekesek azok az álmok, amelyek problémák megoldásához segítenek bennünket: Ezek a Heuréka

álmok. A hétköznapi életünkben is gyakran előfordul, hogy amikor nem tudunk valamilyen szituációban azonnal dönteni, azt mondjuk: „Alszom rá egyet”. Híres emberekkel is gyakran megesett, hogy álmukban jöttek rá valamilyen fontos elméleti problémájuk megoldására.

Ilyen volt August Kekule, aki a 19.században élt, német vegyész volt, és a benzolgyűrű szerkezetének elméletét dolgozta ki. A benzol titkára nehezen jött rá. Egyszer álmában maga elé képzelte a kígyóként

tekergő szénláncot, és észrevette, hogy az egyik kígyócska hirtelen megragadta a saját farkát és karikaként forogni kezdett. Ekkor döbbent rá, hogy a benzol szerkezetében a szénatomok gyűrűként kapcsolódnak össze. Így született meg a benzolgyűrű elmélete.

Elias Howe szintén a 19. században élt Amerikában. A varrógép feltalálójaként emlegetik, ám valójában a varrótű tökéletesítője, és a huroköltés feltalálója volt. Ő

jött rá arra, hogy a varrótű nyílását a hegyén, és nem az oldalán kell elhelyezni és ebbe a nyílásba kell a fonalat befűzni.

Egyszer azt álmodta, hogy egy ismeretlen afrikai országban a kannibálok királya előtt állt, aki

24 órát adott neki, hogy egy működőképes varrógépet elkészítsen, különben vége az életének. Egy vízzel teli dézsába ültették, tüzet is gyújtottak alatta, és amikor ki akart belőle ugrani, a bennszülöttek lándzsájukkal visszalökték. Ekkor vette észre, hogy a lándzsájuk hegye lyukas volt, és rémálmából felébredve jött rá így a megoldásra.

Mary Shelley angol romantikus írónő volt a 19. században élt. 19 évesen írta meg a horror műfajának első bestsellerét, a Frankenstein sztorit, amely nevét világhíressé tette. Úgy mesélte, hogy egy felzaklató álom hatására jelent meg előtte a holdfényben Frankeinstein figurája, és megírta szomorú történetét. Az eredeti mű romantikus regény volt, később a filmfeldolgozások csináltak horrort belőle.

Graham Greene 20. században élt híres angol író volt. Ő is gyakran várta álmaitól, hogy regényei cselekményének fonalát tovább fűzzék.

Kiváló írónk, Karinthy Frigyes is nagyon szeretett álmodozni. Gyermekkorában világmegváltó tervei voltak. Álmaiban repülőgépet tervezett, új földrészeket fedezett fel, szimfóniákat komponált, ám végül regényeivel vált híressé. Az álmok felnőtt korában is inspirálták. Fantáziája a sci-fi műfajban is segítette. Az Utazás Faremidóba című művében szatirikus álomszerű világba vezeti olvasóit. Az Utazás a koponyám körül című könyvében saját agyműtétét írta meg úgy, minta kívülről szemlélné annak lefolyását. Azt, hogy agydaganat fejlődik ki benne, már első felesége halála után megálmodta, megérezte.

Krúdy Gyula az első irodalmi álomfejtőnk az Álmoskönyve második kiadása bevezetőjében ezt írta:

„Mert amikor álmodunk, az azt jelenti, hogy élünk.

A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak.”

Még a legrosszabb álom is arra figyelmeztet, hogy van tennivalónk a Földön!

CHARLIE CHAPLIN

A BUDAPEST SZÍVÉBEN TALÁLHATÓ

JÁTÉKSZÍN, A VÁROS EGYIK

LEGKEDVELTEBB SZÍNHÁZÁNAK

FALAI KÖZÖTT 2020 OKTÓBERÉRE

EGYEDÜLÁLLÓ ELŐADÁS SZÜLETETT:

ALKOTÓI FILMVÁSZONRÓL SZÍNPADRA

ÁLMODTÁK CHARLIE CHAPLIN

„NAGYVÁROSI FÉNYEK” CÍMŰ FEKETE-

FEHÉR NÉMAJÁTÉK KLASSZIKUSÁT, AMELY BEMUTATÁSA ÓTA SZÁMOS

SZÍNHÁZI DÍJAT BEZSEBELT.

Írta: Hargitai Melinda

„Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon. ”

Ehhez hasonló bátor, merész és újító produkcióra korábban nemigen volt még példa a színjátszásban. Ez a tény és az egyszerre megindítóan szép és mulatságos történet lehet az oka annak, hogy a „Nagyvárosi fények” a Játékszín egyre több érdeklődőt vonzó színdarabjává vált, amelynek díszbemutatóján még Charlie Chaplin unokája, Aurélia Thierrée francia színésznő és táncos is tiszteletét tette.

Nemcsak a színházi megvalósítás ötlete, hanem a film megszületésének körülményei is rendkívül különlegesek. Chaplin 1931-ben, abban az időben készült el utolsó némafilmjével – amelynek rendezője is, főszereplője is egyben –, amikor a hangosfilm 1927-ben történt megjelenésének hatására a némafilm műfaja egyre inkább veszített népszerűségéből. Ennek ellenére a „Nagyvárosi fények” Chaplin karrierjének egyik legkiemelkedőbb művészi és szívének legkedvesebb alkotása lett, amely a nézőközönség körében is óriási sikert aratott. Ennek a mai napig eleven történetnek a szerepeiben napjaink legsokoldalúbb és legnépszerűbb színművészeit láthatjuk, akik bámulatos átlényegüléssel, fantasztikus rendezői

összehangoltságban és színészi összehangolódásban brillíroznak szerepükben, nem egyszer többféle karakter bőrébe is bújva. Próza és dal nélkül teszik mindezt, helyzetkomikumok sokaságát adják elő, csupán a mimika, a testbeszéd, a tánc és a zene eszköztárával játszanak és mesélnek, és érzékeltetik a lélek rezdüléseit. A némafilmek világát és miliőjét idézik teljes egészében még a vetített „feliratkártyák”, a fekete-fehér díszlet, amelyben megcsillan néha egy kis ezüst szín is.

Hogy miről szól a Nagyvárosi fények? Egészen röviden: Egy szeretetreméltó csavargóról, aki a nagyváros utcáin lófrál és bámészkodik naphosszat, nélkülöző életet él, de szíve tele van gazdagsággal, mígnem egy nap beleszeret egy vak virágáruslányba, majd megmenti egy milliomos életét, aki barátjává fogadja őt. A csetlő-botló, lehetetlen helyzetekbe jutó, és onnan szinte mindig komikus módon kikerülő kisember élete fenekestül felfordul ennek a két találkozásnak a hatására, hármójuk élete egybeszövődik egy mélyen emberi történetté, amely egy gyönyörű és felejthetetlen jelenettel zárul.

A CSODÁLATOS, SOKSZÍNŰ MAGYAR NYELV

MÁR FIATALON SOKAT FOGLALKOZTATOTT NYELVÜNK

SOKSZÍNŰSÉGE, EGY-EGY SZÓ ÁRNYALATAI, SZINONIMÁI, A NÉPI SZÓLÁSOK. ÉRDEKELTEK A RÍMEK JÁTÉKAI, A KERESZTRÍMEK

CSODÁLATOS LEHETŐSÉGEI, A HASONLATOK KIMERÍTHETETLEN TÁRHÁZA, A SZAVAK DALLAMA ÉS LÜKTETÉSEI.

Írta: Sahin-Tóth Zoltán

Foglalkoztam versírással, természetleírással, novellával, rövid karcolatokkal, humoros-vicces történetekkel, paródiaírással és ki tudja még mivel. A maga nemében mindegyik érdekes volt, sok élményt nyújtó, szórakoztató lehetőség, de mégsem horgonyoztam le végérvényesen egyik műfajnál sem. Hogy azért nem, mert esetleg nem voltam elég tehetséges vagy elég kitartó, ezt nem tudom. Viszont azt igen, hogy a mai napig csodálatos élményt nyújt bármelyik művelése. Arra azonban mindig érzékeny voltam, csak akkor tudtam és szerettem írni, amikor volt mondanivalóm.

Aztán mindig izgatott az évek során az is, vajon melyik a legszebb, a legnehezebb, a legbonyolultabb nyelv a világon? Amit aztán sem nekem, sem a tőlem tehetségesebb embereknek nem sikerült egyértelműen megválaszolni. Ami viszont majdhogynem biztos: A magyar nyelv sokszínűsége utánozhatatlan! Most ebben az írásomban szeretném ezt az állításomat jónéhány példával körbejárni, bemutatni és igazolni.

Még mielőtt szó esne az írás tárgyát képező kifejezésről, szeretnék még előtte néhány érdekességet is megemlíteni. Elsőnek például gondoljunk a magyar ember étkezéssel kapcsolatos kifejezéseire, amelyek kimondottan sajátosak és talán egy idegen nemzet tagjának semmit nem mondana.

Például, sokszor mondjuk étkezés, vagy valami más megkezdésekor, hogy „Csapjunk bele a lecsóba!” Vagy egy nem szimpatikus dolog kapcsán, hogy borsózik a hátam. Vagy amikor nem talál meghallgatásra a figyelmeztetés: Annyi, mint a falra hányt borsó. Azután a korábbi megegyezésre szoktuk mondani,

hogy előre le volt vajazva vagy gyantázva.

Amikor neheztelünk valakire, mert elsőre nem ért velünk egyet: Velem ne kukoricázzon senki!

Vagy amikor felbosszantanak minket, mondjuk, hogy „fel vagyok paprikázva”.

Aki sokat mozog feleslegesen, az gyorsan megkapja, hogy „annyit mozogsz mintha be lennél sózva”.

Na még egyet említsünk meg. Amikor valaki látszólag ok nélkül járkál egy adott helyszínen, megjegyezzük, hogy „Mit kolbászolsz itt?”

Se szeri, se száma az ehhez hasonló kifejezéseknek!

Egy másik érdekességet megemlítve – a mozgás kifejezésére is – használunk jó néhány árnyalatot!

Figyeljünk csak: járunk, megyünk, lépdelünk, botorkálunk, gyalogolunk, kódorgunk, andalgunk, lődörgünk, dülöngélünk, rohanunk, csörtetünk, törtetünk, loholunk, futunk, vágtatunk, bicegünk, poroszkálunk, vágtázunk, somfordálunk, bóklászunk, szökellünk, szögdelünk. Megint csak azt mondhatjuk, hogy és így tovább!

Létezik egy úgy nevezett „fordítva” nevű szójáték, erre is néhány példa:

Nem mindegy, hogy…

A hős ember neve, vagy a nős ember heve.

A foltos bölény vagy a boltos fölény!

A harcsa mája vagy a Marcsa hája!

A borztanya vagy a torz banya!

A szavak játékának érdekességei lehetnek még a szócserék:

padlószőnyeg - szőnyegpadló

kannás bor - boros kanna

motorcsónak - csónakmotor

csizmás kandúr - kandúr csizma

…és persze még játszadozhatnánk az összetett szavakkal is a végtelenségig!

Érdekesen fejezzük ki a magyarban a szakmák és a szakmát művelők elhalálozásának megjelölését is!

Az arató emberért eljön a kaszás.

A koldus jobblétre szenderül. Az órásnak üt az utolsó órája. A harangozónak harangoznak.

Ezt a néhány dolgot csupán a magyar nyelv sok színűségét, játékosságát bemutatandó említettem meg.

Térjünk most rá a gondolataimat eredendően megindító szó, a ’beszélgetés’ kifejezés körüljárására! Nyilván van még a magyar nyelvben számtalan hasonló kifejezés. Az is lehet, hogy ettől még érdekesebb is létezik, de mégis miért pont ezen akadt fenn a figyelmem? Annak nagyon egyszerű a története. Egyik este jelnyelvi videókat nézegettem, és akkor figyeltem fel arra, hogy a ’beszélgetés’ szónak menynyi-mennyi árnyalata és kifejezésformája létezik. Megindult innét kezdve aztán bennem a tudatos gyűjtőmunka az árnyalatok vonatkozásában. Nyilván ez nem sikerülhetett a teljesség igényével, de amit összeszedtem, azt most szeretném közreadni. Az árnyalatokat fantáziamondatokba beépítve halmozom a gördülékeny felsorolás végett.

Ahogy a videón olvastam a jelnyelvi beszélgetést, amelyben szót ejtettek a tárgyalásról, az

egyeztetésekről, és körbejárták a konzultációs lehetőségeket is, nem kis rábeszélésre végre sikerült lelőni a szót a kampányoló felszólalást gyakorló előadótól. Pontosan elég volt a handabandázásból, amit sajtótájékoztatásnak hirdettek és kiderült, hogy részben alkudozás, ámítás és hablatyolás volt, ahol az oktatás

helyett csupán ámítás és önámítás történt. Egy-egy ilyen lehetőségnél világbakiáltó hiba, ha valaki csak ontja a szót, szájára veszi a mondanivalót és csak dumál, lyukat beszél a hasamba. Bemagyarázza magának rábeszélés nélkül, hogy szópárbaj sem kell a megszólalásához és képes leszólni, kibeszélni, lebeszélni,

vagy akár szóra bírni, ha érdeke azt kívánja. Ez a rövid mesélés azt hiszem, bizonyítja a magyar nyelv sokszínűségét!

A következő szóhalmozás a beszélgetés szó olyan szinonimái, árnyalatai, vagy népies mondásai, amit ritkábban használunk, de jellemzőek és kifejezőek nagyon! Csácsogás,

duruzsolás, suttogás, sustorgás, csevegés, nyekergés, süvöltés, visítás, sikítás, üvöltés, pampogás, szófecsérelés, böfögni a szót, szóval etetni valakit, fröcsögni a szót, mesét habbal, tereferélni, lárifári, kamuzás, rádörrenteni valakire, szájba rágni, dumálni, rádumálni, megdumálni, megfőzni valakit, ámítani, blöffölni, kábítás, megfűzni valakit, szóvirágot hinteni.

Aztán gondoljunk néhány szó erejéig az alvilági szlengben használatos kifejezésekre, mint köhögni kénytelen, énekelni fog, vagy csiripeljen szépen a madárka.

A számomra a legkedvesebb szinonimák és kifejezések az állatokhoz, vagy azok hangutánzásához köthető szavak. Ilyenek az alábbiak: Csipogás, csicsergés, csiripelés, brekegés, hápogás, gágogás, kerepelés, röfögés, dörmögés, brummogás, vakkantás, mormogás, sziszegés, ugatás.

Nyilván lehetne még sorolni és csoportosítani sok szempontból és más-más szavak kapcsán is a magyar nyelv sokszínűségét. Nekem boldogságot jelentett az is, hogy most észrevettem, felfedeztem mindezt, és szerettem volna megosztani másokkal is.

Egyik este jelnyelvi videókat nézegettem, és akkor figyeltem fel arra, hogy a ’beszélgetés’ szónak mennyi-mennyi árnyalata és kifejezés formája létezik.

A CSILLAGVÁROS

MINDENKINEK VANNAK MOTIVÁCIÓI. VANNAK, AKIKET A PÉNZ

ÉS A HATALOM MOTIVÁL, MÍG MÁSOKAT A SIKER VAGY A

TUDÁSVÁGY. DE VANNAK, AKIKET A SZERELEM MOTIVÁL.

Írta: Katona Réka

Riana az éltanulók sorába tartozik. Csöndes, visszafogott, olvasott és művelt lány, aki imádja az életet, a nevetést, a világmindenséget. És a mosolyokat!

Annyira szeretett mosolyogni, még minden ok nélkül is, és akkor is, ha a világ épp a feje tetejére állt. Aki csak ráemelte a tekintetét, önkéntelenül szélesre húzta az ajkát. Remény és fénysugár volt ebben a komor, rideg és rohanó világban. Így érezte ezt Gergő is, akinek az életében Riana volt a napfény. Egy nap az iskolában sokáig kellett díszíteni. Riana és pár barátja vállalta az esti műszakot a díszítésben és a dekorációk elkészítésében. Mire Riana beért az iskolába, a Hold már átvette jogos helyét a Naptól. A csillagok is feljöttek, mintha azok őrizték volna az iskolában lévő embereket. Riana csöndesen hajtogatta a papírvirágokat, nevetett, amikor a körülötte lévők történeteit hallgatta. A nyitott ablakon át behallatszódott az esteli táj, a kései rohanás hangja. Lágy szellő suhant be az ablakon amikor Gergő is megérkezett a díszítendő terembe, majd ránézett Rianára – aki kacagva próbálta a szellő okozta borzolódást kirázni a hajából – és úgy érezte, a gyerekkorából megismert János Vitéz végén szereplő tündérek közül egy áll előtte. Mi több, a számára legszebb állt előtte, az ő Iluskája, árva, szép királylánya. Gergő csetlett-botlott, mire nagy bámulatában elérte az asztalt, ahol a dekorációkat csinálták a társai. Riana és Gergő egymással szemben ülve, lopott pillantásokat véve a másikról csinálták a feladatukat, míg a főszervező meg nem kérte Rianát, hogy egy székre felállva tegye fel a szalagokból font koszorút. Riana örömmel ment segíteni és megkönnyebbült egy kicsit, hogyha pár percre is, de abbahagyhatja a papírvirágok monoton

hajtogatását. Megkapta a koszorút és felállt a székre, de a sors másképp döntött, és minden egy pillanat műve alatt zajlott. A szék kibillent, Riana pedig elhajítva a koszorút, leesett a felborult szék mellé. Hatalmas zajt csapott, Gergő csapot-papot otthagyva futott hozzá segíteni. Riana szeme tele volt könnyel, arcán meglátszott a fájdalom.

Gergő a két karját kinyújtva segített neki, és ahogy felrántotta őt a földről, hirtelen szembe kerültek egymáshoz. Közel. Orruk hegye szinte összeért, az esti madárcsicsergés és a száguldó autók csikorgása festette alá a képet. Néma csönd volt, az őket körülvevő emberek mozdulatlanul álltak, a levegő szinte szikrázott. Gergő ezt a pillanatot választotta a cselekvésre. Nem, nem csókolta meg őt, viszont az állánál fogva elfordította Riana fejét az ablak felé, ahol az éjszakai égbolt mint tátongó száj tárult eléjük. Riana csendesen, két tenyerére támaszkodva, szinte elfelejtve fájdalmát hagyta magát. Gergő még közelebb hajolva kezdett el Rianának suttogni, a csöndben szinte visszhangoztak a szavak: - „Létezik egy görög

mítosz, miszerint amikor

Zeusz megteremtette az embereket, eredetileg kettőnek teremtett egy embert. Ám amikor Zeusz

ellen fellázadtak, a görög főisten kettéválasztotta

az embereket, arra kárhoztatva őket, hogy egész életükben a másik felüket

keressék.” A csillagok is ilyenek. Az egyik nélkül nem tud ragyogni a másik, ahogy a másik sem az egyik nélkül. Minden ember lelki fénye egy csillagban lakozik. És azok az emberek, akik megtalálták a másik felüket, a csillagjaik mindörökké élni fognak. Ezért ragyog olyan sok csillag fent az égen. Mint egy csillagváros, amelyben minden csillagnak megvan a maga története. A mi csillagvárosunkban te vagy az én csillagom.

Riana szemében visszatükröződött a csillagok milliónyi fénye. Az utolsó mondatnál lehajtotta a fejét és visszafordult. Elmosolyodott, egy magányos könnycsepp gurult le

az arcán. Gergő ismét megfogta az állát, de most maga felé fordította. Most sem csókolta meg, mert abban a pillanatban nem ez volt a lényeg. Riana szeméből ismét könnycseppek hullottak, amit Gergő letörölt az ujja hegyével. Riana nem válaszolt. Csak néztek egymás szemébe, mintha a külvilág nem létezne, mintha nem egy feladat kellős közepén lettek volna. Nem a tettek voltak a fontosak. Hanem Gergőnek a szavai, melynek hatására, egy kívülálló számára szinte hallani lehetett a lelkük összefonódását. Ebben a pillanatban, sok-sok fényévnyi távolságra, egy apró csillagocska fénye kezdett el pislákolni.

KATONA RÉKA: PANDÉMIA-DAL

Egyik nap reggelre elültek a zajok. Nem volt vidámság, harsogó buszok, A villamos is csak halkan ment, Nehogy felébressze az alvó oroszlánt.

Nem voltak hangok az utcán, veszekedő barátnők, Nem látni a fagyiskocsit sem a haldokló utcán, Ahogy munkába igyekvő dolgos parasztság.

A lételem, a munka is megszűnt a zajjal, Eltűntek a kocsmák, a kocsmázók és a kocsmázókra vigyázók.

Nem voltak az utcán gördeszkás fenegyerekek, Nem volt az utcán piacról jövő néni sem. Nem létezett a mindig hangos társaság, nem volt hangoskodás.

Az éttermek teraszairól eltűntek az illatok, nem voltak pincérek, Sem vendégeken fennakadó méltatlan szakácsok.

Még a nap sem sütött be a vadregényes Magyarországra, Az állatkertben a rácsokon csak a mélabús csimpánz nézett, Nem tudta magát játszani egy kisgyerek végett.

Nem voltak az állatkertben andalgó párocskák, Ketrecek között kézen fogva járván.

Az utcáról eltűntek a streetfood kaják, nem voltak illatok, És nem voltak tanakodó, orrhangos gasztroturisták.

Az iskolák udvarairól eltűnt a gyerekzsivaj, a kiabálás, A játszótéren már nem játszották a gyerekek az életet.

Nem voltak aggódó, féltő szülők sisakos gyerekekkel, És nem voltak őket sasoló, pletykáló vénemberek.

Eltűntek a shoppingolók, a szatyrokkal teli lányok, A Fröccsteraszról hangosan beszélgető srácok, Srácok a lányokat nézve, halkan megszólítva, illetten elűzve.

A múzeumokból kihalt az idegenvezetés. A képeket?

Csak a biztonsági őr nézte még. A múzeumok kertjei üresen kongtak, nem voltak Kreatív tanfolyamok, sem fotózásra igyekvő gyakorlottak.

Hazamentek a folyton nevető brigádok, Eltűntek velük az utcahangok, a diákok. Nem voltak buszra váró emberek, csak otthon ülő diákhadsereg.

Nem volt munkába igyekvő népesség, Sem kamerázó influenszercelebség.

A tanárok nem faroltak ki boldogan az iskola udvarából, Nem volt fáradt menzás néni sem, aki asztalt mázolt.

Véget értek az iskolák, egyetemek, Az oktatás már nem volt elsőbbség, csak fennakadás.

A hittel teli emberek nem jártak templomba, Temetés is csak halkan volt, nehogy meghallják.

Az esküvők, a születések, az új élet kezdetei nem kezdődtek.

A boldogságok mind eltolódtak, mondván fontosabb dolgunk is akad. Senki sem hitte ez a valóság, mondd csak, hogy álmodom, Mindenhol csak tévék szóltak monoton, Mind azt mondták, hogy: Maradj otthon!

KOVÁCS MARTINA: ISMERŐS GYÖNYÖR

Ismerős gyönyör, megint az életem részévé váltál, megérkezem, tűkön ülsz, Engem vártál. Harcoltam értünk, de nem méltattál szóra, elsuhant az idő, nem számítottam jóra. Változtál, változtam, sodródom az árral, végül ideérkeztünk: testünk egymásét várja, s én is, hogy érezzem erős karjaid izmát, Veled ébren az egész éjszakát kibírnám.

Idővel: mégis úgy döntöttél – akarsz; amikor ott vagyok, a végsőkig marasztalsz, köszönöm, hogy minduntalan szórod a bókokat, ígérem, meghálálom számtalan csókokkal. Öröm, megszeretgetsz, figyeled a sóhajom, odafigyelsz rám, meghallgatod óhajom, megfogod a kezem, megpuszilod búbját, Veled akarok lenni, szüntelen ezt súgnám.

A költészet napja alkalmából.

TAVASZI RECEPT ÖTLETEK

Írta: Kelemen Szilvia

ZELLERES-SONKÁS FELFÚJT

HOZZÁVALÓK (4 FŐRE):

 10 dkg zellerszár

 1 kisebb fej zeller (1 marék)

 1 fej lilahagyma

 3 db tojás (szétválasztva)

 30 g sonka kockára vágva

 1 marék fetasajt

 kb. 30 ml tejszín

 só, bors

ELKÉSZÍTÉS:

Egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat, adjuk hozzá a felkockázott lilahagymát, vágott sonkát, pépesre vágott zellert és darabolt zellerzöldet. Egy kevés vizet aláöntve pépesre pároljuk. Hozzáadjuk sót, borsot. Állandó keverés mellett átforraljuk. Adjunk hozzá 30 ml tejszínt és pár percig forraljuk. Mikor kihűlt, feldolgozzuk a tojások sárgájával, majd óvatosan elkeverjük a tojásfehérjék felvert habjával. Használjunk kerámia tálat vagy szuflé formát, amelyet kivajazunk és a masszát beletöltjük. A tetejét fetasajttal megszórjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon körülbelül 20-30 percig sütjük.

BANÁNOS KÖLESFELFÚJT ERDEI GYÜMÖLCSÖKKEL

HOZZÁVALÓK

(4 FŐRE):

 250 g köles

 200 ml víz

 700 ml tej/ kókusztej

 80 g vaj

ELKÉSZÍTÉS:

 4 evőkanál eritrit, ízlés szerint (vagy cukor)

 4 db tojás

 2 db érett banán

 2 marék erdei gyümölcs (lehet fagyasztott is)

GLUTÉNMENTES ALMÁS-BANÁNOS SZELET

A kölest jól megmossuk és egy nagyobb edénybe szórjuk, ráöntjük a vizet, majd amikor magába szívta, mehet bele a tej fele, ha azt is magába szívta, beleöntjük a maradék tejet, és addig főzzük, amíg a köles megpuhul. A tojások sárgáit habosra keverjük. A banánt villával összenyomjuk. Belekeverjük az eritritet, tört banánt, vajat, és várjunk amíg langyosra hűl, ekkor belekeverjük a habosra vert tojássárgáját. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, beleforgatjuk a kölesbe, és az egészet egy kivajazott tepsibe öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük. Erdei gyümölcsökkel díszítjük.

HOZZÁVALÓK (4 FŐRE):

 2 db alma

 3 db banán

 15 dkg zabpehely

 10 dkg vegyes magvak (dió, mandula, mogyoró)

ELKÉSZÍTÉS:

 5 dkg kókuszreszelék

 2 db tojás

 20 dkg olvasztott vaj

 1 tk őrölt fahéj

 apróra vágott dió és aszalt gyümölcsök a díszítéshez

A sütőt 170 fokra előmelegítjük. Az almát és a banánt meghámozzuk. A banánt villával péppé törjük és az almát lereszeljük.

A zabpelyhet összedolgozzuk a magvakkal, a kókuszreszelékkel, a banánnal, az almával, a tojással, az olvasztott vajjal, és egy csipet sóval, fahéjjal ízesítjük. A maszszát egy tepsibe öntjük. Az apróra vágott diót és az aszalt gyümölcsöket rászórjuk a süteményre. A sütőben kb. 50 percig sütjük. Kihűlés után szeleteljük, tálaljuk.