„Könnyen mennek a dolgok, csak akarni kell őket”

Hatéves korában ragadott először ceruzát és papírt, ehhez a kettőhöz pedig mai napig ragaszkodik. Dr. Füzér József életében a rajzolás és a foci két örök szerelem, ám mellettük még többek között egy bő három évtizedes ügyvédi karrier is belefért.

– Emlékszel arra, hogyan, mikor és miért kezdtél el rajzolni?

– Hatéves voltam, és nem volt semmi különösebb előzménye. Először csatákat rajzoltam, rendkívül nagy részletességgel – vélhetően azért, mert akkor még közeliek voltak a második világháború borzalmai. Igazán nagy szerelmem középiskolásként lett a rajzolás, ahol még a faliújságra tettem ki folyamatosan a rajzaimat, ami egyben adott egy nagy fokú rutint is. Bármit csináltam is az életem során, a rajzolás mindig megmaradt.

– Ha jól tudom, nem volt egyszerű a gyerekkorod. Mesélnél erről kicsit?

Harmadikos voltam, amikor az éjjel-nappal dolgozó édesanyánk leült velem és a nővéremmel, hogy elmondja, nem tud felügyelni bennünket. Hallotta, hogy vannak gyermekotthonok, ahol rendezett, jó körülmények között, tanárok felügyeletével nevelkedhetnénk, mit szólnánk hozzá, ha kipróbálnánk. Ha nem tetszik nekünk, azonnal hazahoz minket, tette hozzá. Így kerültünk be a nővéremmel együtt a hajósi gyermekotthonba, ahol végül öt évet töltöttünk el. Azóta is áldom érte anyámat, remek ötlet volt ez tőle: maga a gyermekotthon egy Mária Teréziának épített barokk kastélyban volt, ahol dolgos, sváb emberekkel és remek tanárokkal voltunk körülvéve. Később az egyik nevelőtanárunk, Perényi Béla bácsi lett a példaképem, aki többek közt fogadásból egy év alatt, a szemünk előtt megtanult hegedülni, emellett focizott is a helyi csapatban. Egyszer – szintén fogadásból – azt mondta, elvégzi a jogi egyetemet, és estin bár, de el is végezte azt! Ugyanezt próbáltam megcsinálni én is a saját életemben: láttam, hogy könnyen mennek a dolgok, csak akarni kell őket. Például amikor megházasodtam és megszületett az első gyerekem, mellette építkeztünk, fociztam, rajzoltam és egyetemre jártam. Szóval igen, ez mind működik egyszerre.

– Hol jelent meg az első rajzod nyomtatásban?

1962-ben a Délmagyarországban. Előtte nem sokkal lett Lőkös Zoltán a lap főszerkesztője, aki még Hajós előtt, Szegeden volt a nevelőm, neki kül- dözgettem a skicceimet. Emlékszem, nagyalakú borítékban kaptuk meg Halason azt az első két lapszámot, amikben három rajzom is benne volt. Lőkös Zoltánnak a későbbiekben is nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő vitt be engem, illetve a rajzaimat többek közt a Magyar Hírlaphoz, a Vasárnapi Hírekhez és a Pest Megyei Hírlaphoz is.

– Mennyire volt nehéz bejutni akkoriban a szerkesztőségekbe?

Engem mindenhol készségesen fogadtak. Az elején sportkarikatúrákat kezdtem el csinálni, amit kevesen csináltak. Az is nagy előnyöm volt, hogy piszok gyorsan rajzoltam: gyakran előfordult, hogy meghallgattam a hatórás híreket, azokra reflektálva rajzoltam valamit, majd ha azt 8 óráig bevittem a szerkesztőségbe, akkor délben már meg is jelent.

– Menjünk még vissza egy kicsit az időben: mi történt veled az iskolák elvégzése után?

Miután elvégeztem az építőipari technikumot, Miskolcon kezdtem el dolgozni technikusként, majd dolgoztam is a szakmában tíz évet, de belül végig tudtam, hogy nem ez az én utam. Miskolcon az NB1/B-ben fociztam – dolgoznom sem kellett volna, hiszen ezért is a találkozóra. Peterdi Pali rám nézett, és azt mondta: „Tudom, te leszel a Füzér Jóska! Egy hét múlva találkozunk Pesten a Képes Sportnál!” Ez 1969-ben történt, egyszerűen meglátta bennem a fantáziát. Ugyanakkor azt is hozzátette, ahhoz, hogy ki tudjak bontakozni, kellene még iskolát végezni. Újságíróképzés akkor éppen nem indult, de azt mondta Pali, hogy ehhez a szakmához a jog áll a legközelebb. Elkezdtem a felvételi-előkészítőt, és átmentem focizni az egyetem csapatába, ahol mások mellett az egyetem rektora is játszott. Ebből is látszik, hogy a focit soha nem kell abbahagyni. kaptam fizetést –, de közben is folyamatosan rajzoltam és hordtam fel azokat Pestre az Ifjúsági Magazin szerkesztőségébe, meg persze más helyekre is. Be kellett mennem a szerkesztőségekbe, és ott odaadni a rajzokat a titkárnőnek, utána pedig reménykedni abban, hogy le is hoznak belőle legalább egyet a lapban. Egyszer aztán az egyik szerkesztőnő megkérdezte, nem macerás-e nekem Miskolcról felhozni a rajzokat? Dehogynem, válaszoltam neki, mire ő mondta, hogy a következő héten megy Miskolcra a Peterdi Pali, adjam oda a rajzokat neki. A közönségtalálkozót megelőző napon egy focimeccsen a kapus úgy megütött a játék hevében, hogy végül két hatalmas monoklival a szemem alatt mentem

Hogyan indult el a jogi karriered? A jogot 1971-ben kezdtem el az ELTE-n, és ’76-ban diplomáztam. Először jogtanácsosként helyezkedtem el a Kisiparosok Országos Szervezeténél, majd innen elhívtak focizni az Ügyvédválogatottba. Rendszeresen vendégül láttunk külföldi csapatokat, már csak azért is, mert tudtuk, hogy ők majd visszahívnak minket, és így évi egy alkalommal ki tudunk menni Nyugatra is. Azt is a focinak köszönhetem, hogy ügyvéd lettem: Ferenczy Attila, akivel együtt fociztunk, vett fel engem a Tölgyfa utcai ügyvédi irodájába 1986-ban. Utána el is töltöttem ott vagy 25 évet.

Peterdi Pali rám nézett és azt mondta: „Tudom, te leszel a Füzér Jóska!

Egy hét múlva találkozunk Pesten a Képes Sportnál!” Ez 1969-ben történt, egyszerűen meglátta bennem a fantáziát.

Ügyvédként hogyan élted meg a rendszerváltást?

Nekem nagyon jó helyem volt a Tölgyfa utcában, ezért is sikerült megállni az olyan, jó pénzzel kecsegtető, de zavaros ügyeket, amikbe sok kolléga sajnos beleugrott. Feleségem mondta is nekem, hogy élhetetlen vagyok, én meg mindig mondtam neki, várjuk ki a végét. Nekem lett igazam.

– Milyen ügyekkel foglalkoztál?

Sokat pereskedtem. Az idősebb ügyvédek kezdetben mindig lepasszolták nekem a kirendeléseket – amik az időt vitték, annyi pénzt viszont nem hoztak –, ez pedig remek iskola volt nekem is. Akkoriban, ha jól emlékszem, hatszáz-valahány ügyvéd volt Budapesten, ezért én is csináltam mindenféle ügyet, büntetőt és polgárit is.

– 2018 óta szünetelteted ügyvédi tevékenységed. Mivel foglalkozol mostanában?

Még mindig focizok, leginkább viszont rajzolok, elsősorban a Facebookra. Nyolc-tíz csoportba is posztolok, gyakran külföldi csoportokba is. Három gyerekem van, két házasságból. Az idősebbek, András és Orsolya már 40 év felettiek, a kisebbik lányom, Ilona pedig jelenleg Montréalban él a családjával. A fiam pénzügy-számvitellel foglalkozik, a lányok pedig fogtechnikusok lettek. És persze ott vannak az unokák is, akikre rendkívül büszke vagyok.

NÉVJEGY dr. Füzér József

1944-ben született Kiskunhalason. Édesapja még abban az évben, ismeretlen körülmények között elhunyt Magnyitogorszkban. Nővérével együtt 1954-ben került állami gyermekotthonba, előbb Szegedre, majd Hajósra. 1958 és ’62 között a szegedi építőipari technikumba járt. Jogi diplomáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerezte meg esti képzésen 1976-ban. Ezt követően jogtanácsosként, 1986-tól 2018-ig pedig ügyvédként dolgozott. Karikatúrái szinte minden fontos hazai napi- és hetilapban jelentek meg, referenciái között van többek között a Füles, az Élet és Irodalom, a Reform, a Ludas Matyi, a Népsport, a Pesti Hírlap és a Hahota is.