SÁRDI János „Kékfestônek lenni Isten áldása” Sárdi János 13 éves korában határozta el, hogy szívesen lenne kékfestô. Bólyban, Auth Rezsô kékfestô mûhelyében sajátította el a mesterség alapjait, az inasévek letelte után Újpestre jelentkezett az olaszországi és németországi tapasztalatokkal rendelkezô Nagy József kelmefestôhöz segédnek, ahol a vegytisztítást is megtanulta. Itt ismerkedett meg feleségével, akivel a háborúban szerzett sebesülése után visszajöttek a szülôfalujába. 1947-ben kelmefestô mestervizsgát tett Pécsett. Ezután váltotta ki az iparengedélyt, de mivel a környékbelieknek nem volt bizalma a fiatal kékfestôhöz, Nagybaracskára vitte eladni az árut. 40 évig járt a Duna túlsó oldalára, ahol örültek a festett kelmének. Sikerét egy újításnak is köszönhette: más mesterekkel ellentétben többször mártotta a festékbe az anyagot, amely ezáltal hosszabb idôt töltött a levegôn oxidációval, így nem színezte kékre viselôje bôrét. Ezért szívesen vásároltak tôle az asszonyok. Késôbb a megye értékeit védô néprajztudós szakemberek segítségével elkezdte zsûriztetni a munkáit a Népi Iparmûvészeti Tanáccsal. 1982-ben megkapta a Népi iparmûvész címet, 1988-ban a Népmûvészet Mestere lett. Mintakincsét az idôs vagy elhunyt mesterek nyomódúcaival gya-
Ritka népi iparos mesterséget ûz mintegy hét évtizede Sárdi János nagynyárádi kékfestô. Az országban már csak néhányan mûvelik ezt az egykor nagy becsben tartott szakmát, köztük a Népmûvészet mestere címmel, valamint a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett kékfestô mester, akinek alkotásai bemutatására évrôl évre fesztivált szerveznek Nagynyárádon. 94
... újítani