22
MESTERKÉPZÉS / PORTRÉ
Dél-Dunántúli Gazdaság
Fél évszázada alkotnak egy csapatot Az elmúlt két évtized gazdasági, társadalmi változásai egyértelmûvé tették: a talpon maradás záloga a folyamatos szakmai önképzés, a versenyképes, magas színvonalon végzett munka. Ennek egyik eszköze a mestervizsga. A mesterképzés a céhek megalakulásával fonódik össze. A kézmûves szakmákban mindig is jelen volt a mesterségét magas színvonalon mûvelô, tudását nemzedékrôl nemzedékre továbbadó szakember. A mai mesterekkel szemben ugyan korunk már más követelményeket állít, azonban egyetlen dolog mára sem vesztett érvényességébôl, az e címmel rendelkezôk magas szakmai és etikai normák szerint végzik tevékenységüket. Az utca zajától messze, a Ferencesek utcája egyik belsô udvarából nyíló kozmetikában fogadja vendégeit Burget Imréné és Szulimán Sándorné kozmetikus mester. Az elôtérben fiatal manikûrös lány asztala áll, akihez éppen megérkezett a vendége. A belsô helyiségekben a kozmetika kapott helyet. A várórészbôl nyílnak a kezelôk. A vendégek itt várakozhatnak, kényelmes körülmények között. A besütô nap bevilágítja az egész teret. Szinte tapintható a csend és a nyugalom. A kozmetikából a tanulók vidám csivitelése szûrôdik ki. Míg bent a kezelés folyik, kint egyre telnek a székek. Váltás van. Burget Imréné, Kati néni már az utolsó vendégének arcát vará-
kávészünet Sárdi János kékfestô
zsolja széppé, miközben Szulimán Sándorné, Marcsihoz már érkezik az elsô. — Gimnazista voltam, amikor eljegyeztem magam ezzel a mesterséggel – kezdi beszélgetésünket Szulimán Sándorné, Marcsi. — Mindig figyeltem az osztálytársaim arcát, s hogy milyen a bôrük. Meg az is igaz, hogy volt közöttük egy, akinek már akkoriban – amikor ez ritkaságnak számított – különleges, minôségi smink-készlete volt. A nagybátyja segített neki abban, hogy felvegyék a Pécsi Fodrászipari Vállalathoz tanulónak. Míg a gyakorlati képzés helyben, az elméleti oktatás – havonta egy alkalommal – Budapesten volt. Mint mondja, az eltelt fél évszázad alatt nagyon megszerette ezt a szakmát, a kozmetikusság minden területét. — Ma is ugyanolyan lelkesedéssel jövök dolgozni, mint amikor kezdtem, tanulókoromban – folytatja tovább beszélgetésünket. — Szívesen átadom a tudásomat is, a mai napig vannak tanulóim. Az elsôt 1969-ben osztották be mellém. Nekik is mindig elmondom, amit nekem annak idején, ezen a pályán fontos az ember- és szakmaszeretet. Az elsô a vendég, még akkor is, ha csak egy szemöldökszedésre jön, vagy csak a szempilláját festeti be, ha jól érezte magát, akkor késôbb visszajön. Közben megérkezik Burget Imréné, Kati néni is. S szinte egyszerre kezdik el mondani, hogy annak idején nagyon alacsony árakkal indították a vállalkozásukat, ugyanis az alapelvük, inkább
legyen több vendégük, mint hogy csak néhányan járjanak hozzájuk drága kezelésekért. Ennek köszönhetôen nagyon széles a vendégkörük, idôs, fiatal, fiú, lány egyaránt megtalálható közöttük. Vannak olyanok is, akik közül a nagymama kezdett el hozzájuk járni, ma pedig már az unoka az egyik állandó vendégük. Sok kamasz is megfordul náluk, az ô bizalmukat nem könnyû elnyerni. — Sajnos, egyre több helyen is gyakorlat már, hogy a vendégek telefonon jelentkeznek be, s a kozmetikába csak az így egyeztetett idôpontokban mennek be – mondja Burget Imréné. — Mi is érezzük, hogy nincs pénzük az embereknek, kicsit kevesebb a vendégünk. Meg hát az is igaz, hogy a fiatalok nagyon ügyesen kisminkelik magukat. Régebben a báli szezonban, karácsonykor, szilveszterkor nagyon sokan jöttek,
Nagynyárádon él Sárdi János kékfestô mester. May András bólyi iparos barátom segítségével idôpontot egyeztettünk a friss gondolkodású, szakmáját szeretô mesterrel. András szerint a 92-ik éve felé járó mester még most is saját maga autózik át a bólyi ipartestületbe. Gyertek, szívesen látok mindenkit – bíztatott jókedvûen bennünket. Magas, jóképû, ôsz hajú,de csak 65-70-nek látszó ember állt a kiskapuban. Kis puli kutyája is nagyon örült nekünk. — Isten éltessen jó egészségben, János bátyám! Ô már nyitja is a nappaliba vezetô ajtót. — Ne féljetek a kutyától, a menhelybôl hoztam, nagyon örül, hogy itt lakhat. Én már készültem egy kis pálinkával és jófajta borral. Saját pálinkát és villányi bort fogyasztok, így töltök is nektek. Andrással koccintanak, én meg jelképesen. Sajnos nem ihatok, bezzeg